29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Tanári és képességoktatói pályázat reloaded, részletek a hírben!
Nagy baj van, kérem, riadó! Halló, halló, már megint egy Évnyitó!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lasch Ervin Balázs összes hozzászólása (143 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2014. december 11. 20:06 Ugrás a poszthoz




A vonat lassul, majd megáll. Már az ajtóban álok, azóta, hogy a meghirdetett időpont, amire a vonat Bogolyfalva állomására befut, elmúlt. Sosem jártam még itt, ez is sok mindent elmond a családi helyzetemről. A Nyugati rejtett vágányán túl egyre csak a tájat néztem, bár olvasni terveztem, nagy izgalmamban azonban összefolytak a mondatok. Végül feladtam, és a rúnákkal megbűvölt lejátszómat nyomkodva kerestem valami használható együttest, akik kellőképpen kikapcsolnak. Ideges vagyok, ehhez kétség sem fér. A tenyereim izzadnak, a lábam folyamatosan ugrál. Állítólag tíz percet késünk, de ez most nem tud megnyugtatni. Felkelve kisimítok egy ráncot a fekete nadrágomon, és visszahúzom a pulóverem, hiszen kint igen hideg van már. sál, sapka, kabát. Utóbbiban kitapintom a kesztyűimet is, majd az előtérbe hordom a két utazótáskám, a nagyméretű bőröndöm. Végül a hátizsákom a vállamra kapom, és kilépek, hogy a fűtetlen előtérben töltsek tíz kínos percet.
Végre megállunk, szinte feltépem az ajtót, ahogy erre lehetőségem van. Leszállok, kezemben az utazótáskáimmal, majd leemelem a bőröndömet is. A könnyebbet átvetem a vállamon, a nehezebbet a bőröndömre operálom, így indulok el kifelé, hogy a kis utcákon át a kastély tornyai felé vegyem az irányt. Érzem a közelgő ünnepeket, ám most csak azt az egyet szeretném, ha a kesztyűs kezeim, és bakancsomban fagyoskodó lábaim nem akarnának elfagyni. Lesz itt ennél még rosszabb is. Alig várom, hogy az első kínos hét elteljen. Szerencsére mindjárt itt a szünet. Némi pozitívum. Sóhajtva állok meg félúton, megigazítom a táskám, majd nekivágok a hegy visszamaradt részének. Át a kapun, be egy padokkal teletett helyre, ahol könnyen megtalálom a tölgyfa ajtót. Eddig siker van, de innen, hogyan tovább?
Az utazótáskáimat egy közeli padra teszem, és némi kutatás után a táskám első zsebéből előkerül a térkép is. Egy gyerek rajzolta, kézzel, és bár nagy műgonddal, nem mindent lehet kivenni, ami rajta van. Elég tépázott is, pedig szeretem a rendet, de a testvérem valószínűleg elaludt rajta párszor. Hát ez elég nagy kihívás lesz.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2014. december 25. 14:14
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2014. december 22. 12:52 Ugrás a poszthoz



Mire kifújom magam a tényt is megemésztem, hogy végre itt vagyok. Nem vihetnek már vissza, nem közölhetik, hogy bocs, csak hülyéskedtünk, mert akkor esküszöm, hogy elbujdosok a világ végére. Bárhova, csak oda vissza nem. Más lettem ott, az évek megkeményítettek, pedig szerettem azt, aki voltam. Elégedett voltam magammal, az értékeimmel, és tudom, hogy nem vesztek el, csak megfakultak. Még van esélyem a visszaszerzésükre, itt és most még megtehetem, hogy visszafordítom a folyamatot. Vissza akarom kapni azt, aki voltam, és ez most erősebb bennem, mint bármi más. Hiába nézem a papírt, nem köt le, a gondolataim a helyre érkezés és az itt maradás körül járnak, így mikor megszólítanak, csak késve emelem fel a fejem.
- Helló. Remélem, feltéve, ha ide jársz.
Persze miért ne járna ide. Nem is logikus, amit mondok, csak nem gondoltam, hogy megszólítanak. Aztán meg lehet nem is jár ide, csak valamelyik lány barátja, és most, hogy közeleg a szünidő, már abban a másik iskolában lazábban fogják a diákokat. Esetleg kvibli. Tud a mágiáról, de nem űzi, családjával a faluban lakik, és vagy egy rokonához vagy egy lányhoz jött fel. Rengeteg oka van, hogy itt tartózkodjon azon kívül, hogy itt tanul, és ezt már szépen végig is vezetem magamban.
- A Navinét keresem. Elméletileg kijött volna elém Lasch professzor, de úgy néz ki, fontosabb dolga akadt.
A hangomban van némi szemtelenség. Igen, talán így fogalmazhatjuk meg. Nem tudtam még maradéktalanul elfelejteni azt, hogy nem állt ki anyám ellen az érdekemben, és azt sem, hogy az öcsémet oly könnyedén ide íratták, és engem meg se kérdeztek. Olyan dolgokat kellett tennem, és elviselnem, melyek távol állnak De már nem ott vagyok. Enyhült a mérgem is. Már itt vagyok. Itt pedig jó lesz, kár feleslegesen bosszankodnom amiatt, mert a drága apám elfelejtett.
- Bogolyfalván segítettek, hogy merre jöjjek, volt pár húzós pillanat ugyan, de meglett, ez a kastély viszont nem csak pár utcácska, amit le kell gyűrni.
Elég csak felnézni a robosztus épületre. Egy teljesen új helyet kell megszoknom, ami nem kis kihívás, de szabályosan izgatottan várom, hogy belekezdhessek. Néha olyan vagyok, mint egy lány, hullámoznak az érzelmeim.
- Egyszer gyerekként jártam még itt, és azóta volt pár átalakulás, ahogy elnézem. Bővült a falu, gondolom bent is változott minden. A házakban meg sosem voltam, és ha az öcsémen múlik nem is leszek.
Felemelem a kriszkraksz rajzot újra, és most a fiú felé fordítom, hogy lássa ő is a káoszt a káoszban. Pedig a gyerek lépésszámot is írt a rajzra, nagyon igyekezett, csak rosszul.

Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2014. december 25. 14:14
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2014. december 24. 15:12 Ugrás a poszthoz



- Bocsi, csak sose tudhatja az ember.
Azt persze már nem fejtem ki, hogy milyen sok következtetést levontam magamban arra, hogy ki is lehet, ha éppenséggel nem iskolai diák. Annyira túl tudom bonyolítani az egyszerű dolgokat, hogy az már szabályosan művészet. Nem értem magam néha ezen a téren, aztán lehet, ha egy kicsit több sütnivalóm lenne, akkor nem is a sárgákat keresném annyira, hanem a kékeket. Azonban az már nem én lennék. Ők ésszel, én szívvel cselekszem. Egyszer volt egy lány az életemben, aki ésszel cselekedett, sosem tudtuk megteremteni azt a harmóniát, ami éltethette volna a kamasz szerelmünket. Egynyári én csak veled, te csak velem volt, de annak igazán kiváló. Emlékszem, annyit vittem fagyizni, hogy a végén torokgyulladásom lett.
-  Már az is jó, ha odatalálok. Van jelszavam, csak nem küldtek hozzám külön embert, mert azt hitték a professzorral jövök.
Mondhatnám, hogy „családi barát”, de elég sok értelemben megbukna a dolog. Nem vagyunk barátok, például. Nem gyűlölöm, de neheztelek rá a leckéért, amit egy életre megtanultam a Durmstrang falai között. Anyámmal gyűlölik egymást, az öcsém nem nyilatkozik. Nem családi, azt se mondhatnám, hiszen nem is tudom mióta nem kommunikáltunk, és nincs olyan, hogy anyámmal ne ordítanának. Nem tekintek rá azonban apaként sem., így ezt se mondhatom. Szeretnék, de még nem megy. Talán majd itt, ha lesz alkalmunk találkozni, ha felveszem a tárgyát, már ha felvehetem. Ennyit se tudok. Kiábrándító.
- A Durmastrangból. Anyám a minisztériumban dolgozik, Nemzetközi Kapcsolatok. A mostohaapám a Durmstrangban tanít, én meg jó ürügy voltam a találkozásokra, de kirúgtak, így hazahoztak.
Nem titkolom, hogy nem volt egy szép elválás, úgyis híre megy annak, hogy ki vagyok, és hogy nem átiratkoztam, hanem kitették a szűröm, mert pofátlan voltam. Senkit sem érdekelt, hogy miért történt, de mindenkit izgatott, hogy megváltoztam, és hogy ez a viselkedés nem megfelelő. Nem is baj, hogy nem kérdeztek, nem is akarom. Egyszerűen megszabadultam a helytől, tőlük, és végre ellébecolhatok pár évet nyugodt körülmények között. Teljesen kielégítő megoldás. Igen egyszerűen kezelem a helyzetet, kívülről legalábbis. Belül még furcsák az érzések, de mindenképpen nyugodtabbak, mint voltak.
- Igen, elsős. Most pont otthon van, de nekem nem volt kedvem hazamenni, inkább töltöm itt az ünnepeket. Kevesebb ember marad, a legtöbben, ha jól tudom, hazautaznak, így fel tudom fedezni a kastélyt is meg a falut is. Jövőre már szeretnék magabiztosabban közlekedni a folyosókon, így ezt a helyzetet ki kell használnom.
Különben se tudnék mit mondani anyámnak, meg Ivannak, akik szerintem a világ másik végén akarnak tudni. Nem akarom megzavarni a családi légkört, és azt sem akarom, hogy a saját légkörömet ők zavarják. Azt hiszem kellőképpen elkezdtem belesétálni kamaszkorom azon időszakába, amikor nem akarok szülőt látni a közelemben.  
- Az öcsém alkotta, meglátszik. Nem éppen térképészcsalád vagyunk. Aranyos, csak zavaros. Nehéz valamit úgy elmagyarázni, hogy neked evidens, de a másiknak nem. Nekem se menne, ennyire se talán. Pedig azt hiszem, ha az iskola nem utal ki egy térképet, kénytelen leszek én is megcsillogtatni a tudásomat.
Felveszem a két táskát, nem kell kétszer javasolnia, hogy menjünk. Nem akarok bóklászni ezekkel a dögökkel, majd utána, ha már megtaláltam az ágyam, esetleg körbenéztem a házban és ettem valamit. Kezd a hasam korogni, persze még nem zavaróan, de végre az utazáson túl vagyok, és tényleg ideértem.
- Mehetünk.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2014. december 25. 14:15
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2014. december 25. 13:57 Ugrás a poszthoz



„Legyen szíves, nyisson a környezetére.”
Ez a mondat visszhangzik a fejemben már azóta, amióta elhangzott. Nyitok én, nem az, csak nem sok kedvem van hozzá. A héten a tanárok úgy viselkedtek velem, mint valami vásári látványossággal, mutogattak a diákoknak, kérdezgettek. Volt, akinek az is leesett, ki az apám. Az apám, akivel történetesen nem futottam még össze. Mondjuk, azért mert az egyik óráját elaludtam, ami a héten volt, a másikat meg inkább a nagyteremben töltöttem, hosszasan ebédelve. Fejlődő szervezetem van, így mind a kettőre nagy szükségem van. Különben se fogom én megkeresni, amikor kerestem, csak rosszul jártam, hát most keressen ő, ha akar tőlem valamit.
A lényeg viszont, hogy valamikor a hét utolsó napjának utolsó óráján megkaptam, hogy nem vagyok elég befogadó a változásra és az újdonságokra, ezért, kvázi köteleztek, hogy jöjjek el, és öltözzek fehérbe. Hihetetlen, hogy mit ki nem találtak. Hála Merlinnek, én még messze vagyok attól, hogy keringőzzek az iskola előtt, de nem árt felkészülni rá, hogy ez fog következni akkor, amikor oda kerülök. Még jó, hogy tudok táncolni.
- Hé.
Épp fordulnék ártatlanul az ajtó irányába, amikor az univerzum belém lök egy lányt, akit csak elkapni tudok, mielőtt a földön végezzük mind a ketten. Úgy tűnik nem akarja a világ, hogy még elmenjek innen. Mondjuk nem is olyan nagy baj, azt hiszem, tényleg kicsit magányos vagyok, hiszen már az is jóleső melegséggel töltött el, hogy a lány kapaszkodónak használt. Barátokat kell szereznem, mert különben tényleg antiszoc kastélylakóvá válok. Az egyik kezem a lány alkarján nyugszik, míg másikkal a hátát fogom, amíg biztos nem vagyok benne, hogy meg tud állni a cipőin. Elengedve őt a nadrágzsebembe dugom a kezeimet és eleresztek egy félmosolyt. Ennyi, ez már nálam a szimpátia jele. Igen, mosolygok.
- Miért nem maradtál meg a kisebb talpú cipőnél? Ebbe táncolni se fogsz tudni, ha mondjuk valaki felkér. Ezek ilyen katicataposók.
Tudom, minden lépésünkkel sok-sok csöppnyi kis valamit kinyírunk, de azért, aki katicát öl, azt nem tudom hova tenni, hiszen a katica nem más, mint egy aranyos kis lény. Ez a cipő meg nem aranyos, tehát egyértelműen katicagyilkoló eszköz.
- Igen, én vagyok a heti látványosság minden órán.
Szuper, ezek szerint volt értelme annak, hogy körbemutogattak az embereknek. Viszont a lányka évfolyamtárs, talán nem fogok ezentúl unatkozni meg furán nézni néha, ha mondjuk mellette kapok helyet. Igazán szép és jó lenne a dolog.
- Tanja, tetszik a neved. Lehet, hogy nem csak az órán, de futólag a Navine klubhelyiségben is találkoztunk?
Vagy esetleg van egy ikertestvére, aki a sárga ház tagja és vele futottam össze, amikor elnyúltam egy ott álló lány mellett, remélve, hogy van még kakaós szaloncukor a tálban.  

Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2014. december 25. 14:16
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2014. december 26. 12:09 Ugrás a poszthoz



- Ööömp.
Egy pillanat alatt zavar ül ki az arcomra a kérdés miatt. Érzem, ahogy a tarkóm felforrósodik, és a tekintetemmel automatikusan menekülő utat keresek, pedig csak egy ártatlan kérdést tettek fel nekem.
- Valakinek a valakije. Tanár gyereke, lány pasija, de amúgy elvégezted már az iskolát, csak kölyökképű vagy. Magántanuló. Ilyesmik. Amikor én jártam itt még csak valakinek a valakije voltam, most meg hirtelen diák is vagyok, ezt még szoknom kell egy kicsit azt hiszem.
Egy kicsit valóban félreérthető volt, de szerencsére a zavar csak a tarkómig jutott, mostanra pedig egészen megenyhültem. Nincs baj, nem kell félnem. Gyűlölök félni, hihetetlenül. Megedzettem magam persze, fizikailag, de a lelki dolgok nem mennek ilyen könnyedén. Egy pár nap kell még ahhoz, hogy lenyugodjak és alkalmazkodjak.
- Hát ez bonyolult. Mondhatjuk úgy, hogy rokonok vagyunk.
Nem, annyira nem az, elvégre nem csak mondhatjuk, papírom van róla, hogy olyan nagyon rokonok vagyunk, hogy neki köszönhetem, hogy itt lehetek. Csak valahogy az elmúlt évek kiűzték belőlem azt, hogy apámként tekintsek rá. Pedig az, tudom, hogy az, és tudom, hogy jobb lenne, ha tisztességesebben állnék hozzá, hiszen anyámmal nem könnyű, és vívott ő elég csatát vele, csak azt az egyet nem, ami nekem is fontos lett volna. Maradjunk annál, hogy rokonok vagyunk.
- Mármint rendesen, vér szerint, csak rég nem futottunk össze. Biztos közbejött neki valami, vagy anyám rossz időpontot mondott neki, és ő még azt hiszi, van ideje. Majd később meglátogatom, hogy beköszönjek.
Mondjuk valamelyik óráján, vagy ha az egyik étkezés során összefutunk. Nem kell ezt elkapkodni. Igen, jobb lenne, ha inkább szeretetgombóc lennék, mint méregzsák és leszek is, csak egyelőre kavarog minden, és kell idő, amíg szépen leülepednek a dolgok. Ha minden a helyére kerül, akkor majd velem is lehet fesztelenül szórakozni, mert alapjáraton igen mókás ember vagyok.
- Az egész rokonságom ilyen. Előre félek tőle, hogy én mikor fogok elkattanni, bár talán a gének most már kinyírták az összes ilyen furcsaságot és én vagyok a tökéletes példányok első verziója.
Oké, ez egy kicsit nagyképű volt, de nem jelenti, hogy nem igaz. Mit nem adnék, ha így lenne. Semmi dili, semmi rossz szokás, csak egy sima átlag gyerek, majd felnőtt. Az én múltam se patyolat, az igaz, de azért még van hova fejlődnöm, a szüleimhez képest.
- Volt némi összetűzésem pár sráccal. Történtek dolgok. Aztán nem válaszoltam. Se diáknak, se tanárnak. Megunták, hogy folyton vállat vonok. Pedig a tanulmányaimmal nem volt baj, csak nem növeltem tovább az iskola hírnevét. Lendítettem a kviddics-es elismeréseiken, csak nem beszéltem. Pedig azt hinnéd, hogy náluk a hallgatás az, ami szimpatikus. Mondjuk nem baj, hiányzott az anyanyelvem, meg, hogy ismerős legyen az ország, amiben utazok. Itt több a lehetőség. A faluban láttam, hogy diákokat is alkalmaznak, szívesen dolgoznék valakinél. Tudsz ajánlani?
Magyarul azért sokkal magabiztosabb vagyok. Oké, kint se volt nehéz dolgom, hiszen jó nyelvérzékem van, de egyszerűen a honvágyam győzött, nem tudtam annyira nyitni, mint szerettem volna.
- Lasch Bence Márton. Ami azt illeti én pedig Ervin Balázs vagyok, azt használod, amelyik a szimpatikusabb. A szüleink ezen is összevesztek, így két nevűek vagyunk.
Azt már meg se említem, hogy nekem még születésnapomból is kettő van. Szegény öcsém fix napon született, ott nem tudtak vitatkozni, csak én idegesítettem fel őket.
- Hagyd csak, kamatoztatom a kviddicses éveket. De azért kösz.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2014. december 26. 12:09
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. január 2. 14:36 Ugrás a poszthoz



- Vá...vá... várj! Van egy saját katicád? Komolyan? Imádom a katicákat!
Nem tudom, hogy miért bukik ez ki belőlem, hiszen nem nagyon szoktam apró információkat kiadni magamról. Viszont ez a lány, olyan megbízhatónak tűnik, biztos, hogy nem fogja mindenkinek körbekürtölni, hogy imádom a katicákat. Azt már nem mesélem el, hogy a valami után, ami történt ott, a korábban katicaként megjelenő patrónusom átalakult. Azt olvastam egy könyvben, hogy a nagy érzelmi hatások az életünkben olykor hatással vannak a patrónusunkra is. Azt hiszem az enyémmel is ez történt. Nézem a lánykát, ahogy leellenőrzi a talpait, és mosolyra húzódik a szám. Bolondos, annyi szent.
- Akkor valamilyen szinten sorstársak vagyunk az iskolaváltás terén. Miért jöttél el a Roxfortból? Annak sincs éppen rossz híre.
Sőt, ami azt illeti, engem kifejezetten vonzott, nagyon jókat hallottam róla. Ide csak a magyar vonatkozások miatt jöttem volna, de ha jól átgondolom, akkor lehet, a Roxfortot választom, csak hát jött anyám, meg a pasija, és nem igazán tudtam két felnőtt ellen fellépni, támogatást meg nem nagyon kaptam egy harmadik felnőttől.
- Ahham, csodálatos.
Oké, ebben volt egy nagy adag irónia is. De hát két nevem van alapból, amit kért a halál. Apám Ervinnek, anyám Balázsnak szólít, és akkor ne kergüljek meg. Van, aki így van, aki úgy. A szülinapom meg, van aki szerint január 14-én, van, aki szerint január 15-én van. Hihetetlenül gyerekesnek érzem magam, mert a szüleim is gyerekesek voltak. De ha kimondom, hogy nekem melyik tetszik, még ha az egyik verzió szerint anyámé, a másik szerint apámé, akkor is végigsértem mind a kettőt, így inkább csak némán elfogadom, amit a fejem fölött harcolnak.
- Lassíts, kicsit. Mehetünk táncolni, ha szeretnél, és mesélhetek, bár nem tudom, mit szeretnél tudni, inkább kérdezz.
Remélem csak általánosságokat, merre van, milyen. Nagyon a részletekbe nem szeretnék belemenni. Persze, ha megkérdezi, miért is jöttem el, elmesélem, annyi részletességgel, mint amennyivel másnak mesélném. Még csak most találkoztunk, nem tudhatom, hogy csak mert katicás, leszünk-e olyan mély barátságba, hogy ő legyen az a lány, aki mindent tud rólam, mégsem ítél el. Persze itt most nem kell romantikus dolgokra gondolni, de nekem a legjobb barátom világ életemben lány volt mindenhol. Otthon ott van Eszti, óvodában Nóri, általánosban Heni, szóval nem kizárt, hogy Tanja követi a sort, de amíg nem lesz fix a dolog, addig nem mesélek el minden részletet észak büszke fiairól.
- Aztán, ha meguntuk a táncot, forrócsokizhatunk, jó lesz így?
Érdeklődöm, rámosolyogva a szép és váratlan partnernőmre.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 14. 20:35 Ugrás a poszthoz

Valentin nap | Rapid Randi | Maszk

Sokkal jobb ez a hely, mint a másik. Itt az emberek szeretnek ünnepelni, sokszor. Bár azt hiszem a fiúiskola nem éppen olyan, ahol van értelme a Valentin nap ünneplésének, akiket mégis érint, azok pedig elintézik ezt négyszemközt, itt viszont, ezen a helyen, szeretnek az emberek mindent megünnepelni amit meg lehet. Én pedig vevő vagyok arra, hogy ne csak tanulással töltsük az időt.
Jelentkeztem a Rapid Randira is. Elvégre ez is az ismerkedés egyik formája, és bár ismerek lányokat, a legtöbbjükről kiderült, hogy már van párjuk, én pedig nem vagyok itt olyan régóta, hogy mindenkiről mindent tudjak, és tudjam, ki az, aki szóba jöhet. Talán ma este. Fekete nadrágot, fehér inget, fekete lazán kötött nyakkendőt, és ehhez fekete, magasszárú tornacipőt húzok. A fehér ingemet is feltűröm könyökig, kényelmesen. A korábbi iskolám egy ennél jóval hidegebb országban volt, így nem nagyon zavar, hogy csak ebben az összeállításban menjek le.
Az utolsó kanyarban veszem csak fel a maszkom, és ezzel sétálok beljebb, remélve, hogy könnyen megtalálom a maszkot, ami az enyémhez illik. Már több ember van itt, egyből sejtem, hogy ez nem lesz olyan könnyű. Zsebre dugott kézzel lépkedek beljebb a tömegbe, olykor rá-rámosolyogva egy-egy lányra, főleg azokra, akik olyan maszkban vannak, amely hasonlít az enyémre, sőt az egyikőjüknél még a lakattal is bepróbálkozom, ám, bár a kulcs belemegy, el nem fordítja.
- Sajnálom. Szép estét.
Kedves volt, viszonozta is, azonban egyikünk sem lett boldogabb attól, hogy tovább kell keresgélni a nagy őt, akit ma este nekünk szánt az ég, meg a diákönkormányzat. Csak lenne már itt, kezdek határozottan izgulni, hogy milyen lesz a párom ma este, pedig tudom, hogy a lányok sokáig készülnek, talán még most is éppen a haját csinálja vagy a sminkjét. Nincs okom aggodalomra, el fog jönni.

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 17. 20:32 Ugrás a poszthoz

Valentin nap | Dandellion

Jó ideig csak járkálok, néhány lány még odajön, próbálkozunk, én is odamegyek, próbálkozunk. Van, hogy egyáltalán nem passzolnak, van, hogy elfordítani nem lehet. Mivel ők se, én se szeretnénk, hogy egy esetleges beletörés miatt, a párjaink páratlanul maradjanak, így nem is nagyon feszegetjük a határokat. Éééés, akkor végre ott van ő. Biztos, hogy ő az, szinte teljesen egyforma a két maszk.
- Két italt kérek.
Szólok oda a pincérnek
, aki villámgyorsan cselekszik, és kezemben az italokkal lépek a lányhoz, aki láthatóan már keres engem. Fiatalabb, mint én, ez egész biztos, de nem olyan sokkal, hogy gondot jelentsen, noha természetesen, én most első sorban barátkozom, ám ha úgy sikerül a randi, lehet belőle második alkalom.
- Szia.
Végre elérem őt, és átnyújthatom neki az italt, amit eddig óvtam, nehogy a kezem kapja meg a lány helyett. Szabad kezemmel a zsebembe nyúlok, és előhalászom a kulcsot, bár esetünkben semmi szükség arra, hogy ténylegesen kinyissuk, biztos, hogy ő a mai párom.
- Titokban akarod tartani, hogy ki vagy, vagy inkább mutatkozzunk be?
Mind a kettőben benne vagyok. Az előbbi izgalmas, a második olykor megkönnyíti a dolgot, bár ami rólam terjed itt, nem sok. Legalábbis ami hivatalosan terjed. Lasch professzor nagyobbik fiacskája, akit kicsaptak az előző iskolájából. A kicsapás híre azt hiszem nekem köszönhető, hiszen így mondtam az embereknek, bár ez nem pont így történt. Anyámra való tekintettel finoman javasolták az iskolaváltás lehetőségét. Milyen szépen körül van írva, nem? De a lényeg az, hogy kicsaptak. Azonban ez még nem a legrosszabb ajánlás, amióta itt vagyok, sokat pótoltam, egész jók az eredményeim, és tudom, hogy a vizsgaidőszak végén majd nyugodtan várhatom a következő évfolyamot.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 18. 18:42 Ugrás a poszthoz

Dandellion | Rapid Randi

- Tény, hogy rengeteg mindent képesek beletenni, hogy egy kicsit megvicceljenek minket, de egyszer élünk, nem igaz?
Én pedig azt vallom, hogy minden elszalasztott lehetőség csak fájni fog később. Egyszer élünk, és az unokáimnak - én az a fajta pasi vagyok, aki számol a gyerekkel, unokával - majd el akarom mesélni, hogy bizony a nagypapi amikor iskolás volt ebben a hülyeségben meg abban is részt vett. Nem akarok mindent kikerülni, bár tény, hogy néha jobb lenne.
- Én is titokban tartom, de hívhatsz Lazánnak. Ez egyfajta beceneve a nevemnek.
Hogy melyik nevemnek, azt nem árulom el. Mondhatnám azt is, hogy laza srác vagyok, de nem akarom elijeszteni sem. Mert tény, az vagyok, meg rendes gyerek, csak jobb ez így. Így gondolhat Lázárnak is akár, bár nem vagyok épp Lázáros, nem mintha Ervines lennék.
- Na és kedves Dehlya, mihez lenne kedved? Táncoljunk, vagy sétáljunk?
A beszélgetéshez mind a kettő alkalmas, utóbbi talán alkalmasabb, bár a zene nem olyan gyors, inkább andalgós, de lehet, hogy furán venné ki magát, ha azonnal összebújnánk, hiszen még csak az igazi nevünket se mondtuk el egymásnak. Amíg ecseteli, hogy mit is szeretne, óvatlanul beleiszok az italba, mely viccen kívül igencsak ízletes, bár azt hittem, hogy nem a legjobb ízű itallal kecsegtetnek majd, mert nekem a kinézete annyira nem volt megnyerő. Visszaszívom, nagyon is jó.
- A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.
Egy hosszú pillanatig csak nézem a lányt, meg gondolkozok azon, hogy mit is mondtam. A tekintetem lassan a félig elfogyasztott koktélos pohárra vándorol és szélesen elvigyorodok.
- Óóó, azt hiszem, meg is van a hatása. Biztos nem akarod kipróbálni?
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 21. 19:28 Ugrás a poszthoz



Egyszer szívesen beszélgetnék a tanulmányi osztályossal - vagy minek hívják itt - arról, miért nem ideális, ha egy legendás lények gondozását hajnalra tenni, amikor a társaság egyik fele alszik, a másik pedig, aki alapból nem érez feltétlen bizalmat ezek irányt a lények iránt némán áll, és leginkább néz maga elé. Én valahol ott mozgok, aki nm érti, miért kell ezt. Olyan ez, mint a mugli iskolában a matematika a százalékszámítás utáni időszakban. Tanulja az, aki kezdeni akar vele valamit, a többit meg ne fárasszák. Én például biztos, hogy soha életemben nem akarok durrfarkú szurcsók kolóniákat gondozni, főleg, hogy láthatóan jól megvannak maguktól is.
A kezem felemelve nézek az órámra - mely olyan, mintha apró vércseppek keringenének benne -, még öt perc a kezdésig. Nem nagyon tudok már most mit kezdeni magammal, így jobb ötlet híján feljebb tűröm a pulóver ujjait, és megint a zsebembe mélyesztem a kezem. Hosszú napunk lesz, ráadásul nem is aludtam valami jól. Van egy szobatársam, aki nem is az, hogy horkol, hanem szabályosan hörög. Máig nem tudtam megszokni, hogy éjszaka gyakorlatilag egy ördögűzés háttérhangjaira hunyhatjuk le a szemünket. Másnak bezzeg óceánszimulátora van. Gondolataim az arcomra is kiülnek, miközben a szeme sarkából látom, hogy a tőlem nem mesze álló, kék hajú lány megremeg. Cyanne azt hiszem így hívják. Az órákon igyekszem megjegyezni az embereket, akik a közelemben ülnek, elvégre ha minden jól megy, akkor egy tablón fogunk virítani mind.
Teszek egy lépést hátra, hogy a kerítésféléről levegyem a kabátom. Ez az idő minden, csak nem hideg nekem, így egy egyszerű fekete pulcsival megoldottam a "hideg van" kérdést. A mellettem álló viszont megborzongott, feltételezem a hidegtől, így némán nyújtom felé a szürke kabátot, mely igen jól kezelt mágia terén, így ha a kékség esetlegesen elfogadja, és belebújik, akkor érezheti, ahogy szabályosan átjárja a meleg, mintha fűtenék. Egy roppant egyszerű bűbájnak köszönhetően pedig tényleg olyan. Ezt az egyet nagyon értékeltem, amikor elmesélték, hogy ilyen is lehet és nem egy ruhadarabom van ezzel ellátva-
Utoljára módosította:Lasch-McNeilly Ervinke, 2015. április 5. 11:19
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. február 22. 19:03 Ugrás a poszthoz



Nézem, ahogy a lány ránéz a kabátomra, majd nemet int. Vállat vonok, visszahúzom a kezem, és a kabátot is visszateszem a kerítésre. Megint az órámra nézek, még három perc. Sose kezdjük el. A csapatnak hátat fordítva, zsebre tett kézzel nézem a vadőrlakot. Elég elhagyatottnak tűnik, talán nem is lakja senki. Be kéne törni ide valamelyik este, csak úgy, megnézni, hogy mi van bent. Mindig érdekeltek az elhagyatott helyek, a Durmstrang közelében is volt egy ház, amit évek óta nem laktak, idővel ezt a diákok fel is fedezték, és ők költöztek be, hogy illegális bulikat és összejöveteleket tartsanak. Nem tudom, hogy mi a nehezebb, egy csupa fiú iskola, vagy egy koedukált. Azt hiszem az utóbbiban több a veszély.
- Hm.
Egy kis hümmögéssel vizslatom az ajtót. Sima ügy lehetne a feltörése, de mi a biztosíték rá, hogy valóban nincs bent senki, aki mondjuk pont engem vizslat, ahogy én a házát méricskélem? Merjek-e kockáztatni, vagy inkább keressek magamnak másik kihívást, mielőtt innen is kicsapnak. Pedig alapjáraton nem vagyon rossz gyerek, bár még nem tettem semmit annak érdekében, hogy ezt valóban be is bizonyítsam.
A lány felém nyújt egy üveg vizet, hosszú pillanatig vizslatom az üveget, majd nemet intek. Nem vagyok még annyira szomjas és inkább teát innék most, mint vizet, pedig nincs bajom a vízzel, de ha van más opció, akkor inkább azt választom. Különben is, nem is ettem semmit, mert elaludtam, nem biztos, hogy üres hasra még innom kell, főleg amikor ilyen izékkel fogunk valamit csinálni.
Visszafordulva az élénken beszélgető diákhad felé kicsit összébb húzom a szemöldököm. Ők tök jól elvannak, mi ketten meg, mint két számkivetett állunk itt, és valószínűleg a pokolba kívánjuk az egészet. A táskámat levéve a vállamról, az első cipzárt kinyitva két túró rudit húzok elő, az egyiket a lány felé tartva. Ezek azok a feliratos verziók. Anyám vagy ötvenet küldött. Csak azért mert tudja mi a kedvenc édességem és mert nagytételben küldi nekem havonta, azt hiszi, hogy máris megbocsátom neki az elmúlt éveket. A két rudi közül az egyik az „együttrosszalkodós”, míg a másik az „egyhúronpendülős” feliratot kapta. Miközben felé nyújtom, hogy vegyen egyet, a vállam fölött hátrapillantva látom, hogy nyílik az ajtó, és egy Gréta profnak tűnő alak kilép rajta. Végre.

Utoljára módosította:Lasch-McNeilly Ervinke, 2015. április 5. 11:19
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. március 22. 12:39 Ugrás a poszthoz

Lénárd

Hogy én mennyire nem értem ezt a gyógynövénytant. Komolyan, művész az, aki fejből össze tudja gyűjteni őket, rendszerezni hatásuk meg színűk szerint, én meg az a fajta ember vagyok, akit simán kinyírhatnak, mert elhiszi, hogy amit elé tolnak az pont az, amiről mesélnek is. De hát ha év végén megkapom az elfogadhatót, akkor esküszöm nem eszek meg semmit, ami zöld. A spenótot se, komolyan. Úgysem ismerném fel, ha arról lenne szó. Remélem elrabolni se akar senki, hogy gyógynövényeket gyűjtsek neki, különben meglakolok. Elég ostoba halál lenne. Viszont ezek akkor se mennének, ha tényleg az életem múlna rajtuk.
Kilépve a teremből felvágom a táskám az első ablakba, és nekiállok a "szerelésnek". Nem igazán bírja már a strapát, egy-egy vastagabb könyv pedig meg is tette a hatását. Valószínűleg a hét végére már nem lesz egyben, hiába foltozom meg, amennyire csak tudom. Itt az ideje venni egy másikat.
- Hála Merlinnek, még egy óra, és esküszöm önként megyek neki a falnak. Mi a baj?
Azt, hogy nincs jó kedve azonnal leveszem, ennyire már ismerem kedves barátomat, még ha mostanában csak ritkán is tudunk találkozni. Még egyet húzok a táskán, miközben nagyon sajnálom is. Szerencsétlen táska elég régóta velem van, várható volt, hogy nem bírja örökké, de legalább ezt a tanévet még kibírhatta volna, így a hazautazáskor anyám vett volna másikat, nem nekem kellene. Kissé hátrébb teszem, hogy leesni ne akarjon. Ha így folytatom, még a végén munkát kell keresnem a faluba, hiszen a zsebpénzem elkezdett fogyni, és utálom, ha nincs elég pénzem. Igen, kicsit mintha hatalmas katasztrófára készülnék, úgy gyűjtögetem a pénzt. Nem is lenne baj, ha az utóbbi időben nem tömtem volna tele magam mindenfélével, mert bizony a faluban való sütizések viszik a pénzt.
- Add ki magadból, bár én nem vagyok olyan csinos, mint a pszichológus, de legalább nem kell attól tartanod, hogy elveszel a dekoltázsomban.
Vicceskedve persze, de jobb kezemmel a nyakkendőmhöz érek, kicsit meglazítom, majd kibújok belőle, és hozzá a felső két gombot is kigombolom, huncut mosoly kíséretében. Ha mást nem is, talán egy kis mosolyt csalok Lénárd arcára.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. július 24. 12:50 Ugrás a poszthoz

Lolita

Imádtam Madagaszkárt, de mégis, olyan jó itthon lenni. A saját ágyamban aludni, a saját tusfürdőmet használni, és nem lopni abból, ami éppen ott maradt. Jó érzés, hogy nem minden ruha rohad le az emberről már csak attól is, hogy a melegre gondol. Meg amúgy is, szeretek itt lenni. Persze vannak területek, amik így most nagyobb akadályokkal rendelkeznek, de vagyok olyan kreatív, hogy ezt a pár apróságot is át tudjam hidalni.
- Hello.
Egy ideig csak nézem, ahogy a lányka próbál tájékozódni, nem ő az egyetlen, aki hirtelen azt se tudja, hogy mit is kezdjen ezzel az állapottal most, sőt, ami azt illeti, a legtöbb elsős megzavarodva, sokszor kétségbeesett arccal nézi, hogy mikor fordulhatott rossz irányba, vagy, hogy biztos az a tanár jön – e akivel neki most órája lesz. Bevallom, hogy gonosz dolog, de ilyenkor jót mosolygok. Mondjuk én is voltam ilyen, ráadásul nem csak elsősként, de néhány hónapja is, amikor még minden új volt. Most is elnyomok egy mosolyt, amíg a lány felé sétálok.
- Elég hangosak, megzavarják az embert.
Zsebre tett kézzel állok meg mellette, és nézek fel én is, bár anélkül is el tudom képzelni a jelenetet, hogy látnám. Mégis, valamiért magához vonzza a tekintetemet az, amit csinálnak.
- Na és merre tartasz?
Fordulok érdeklődve a lány felé, mikor már elég ideig hallgattam ezeket a festett veszekedőket. Hátha tudok segíteni neki, elvégre én már egész jól kiismerem magam itt.

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. július 30. 14:08 Ugrás a poszthoz

Lolita

- Nincs abban semmi, ha egy anya aggódik.
Jegyzem meg neki vigyorogva. Elvégre kiskorúak vagyunk, természetes, hogy az anyák aggódnak miattunk. Furcsa is lenne, ha nem így lenne. Az is természetes, hogy mi, mint jó gyerekek, igyekszünk tartani a kapcsolatot velük. Nem értem, hogy a legtöbben miért jönnek ettől zavarba.
- Az én anyum kétnaponta ír nekem, és ha elfelejtek válaszolni, akkor egy ideig naponta, mert minden levelet követő napon megkapom a levelet, amiben tájékoztat, hogy küldött egy levelet, amire válaszolnom kell. Az iskolatársaim azt hiszik, hogy menő vagyok, mert mindennap kapok levelet, szóval ne áruld el a titkom.
Kacsintok rá vigyorogva. Bizony, az én anyám ilyen. Szereti a drámát, és szereti, ha ő az, aki szenvedhet kicsit. Nem is bánom, amíg nem esik túlzásba. Mert, hogy tud olyat is, nem is kis mennyiségben.
- Vannak pletykások, veszekedősek, olyanok, akik részegen el akarnak venni feleségül, olyanok, akik fenyegetnek, olyanok, akik beszólnak és kritizálnak és olyanok, akikben mindez egyesül. Azok a legrosszabbak. Sose tudod, hogy mit kaphatsz tőlük. A fecsegő dámák folyosóján van egy nőszemély, aki olyan rosszindulatúan szidja a családod és téged is, hogy kedved lenne felgyújtani.
Érzem, ahogy a szám önkéntelen fintorba úszik. Amióta itt vagyok, csak savazni tud az a banya, és szívesen ellátnám a baját.
- Nem éri meg, mert csak rikácsol, a tanárok meg védőbűbájjal látták el, hogy ne lehessen kinyírni.
Pedig én is annyira, de annyira szeretném megragadni a vászontorkát, és addig fojtogatni, amíg csak bírja. De sajnos, az ilyen örömök itt nem lehetségesek. Pedig imádnám.
- Igen. Bárhol felbukkanhatnak, ahol van keret. Vannak helyek, ahol persze pont emiatt nincsenek. Ilyen a pszichológusi rendelő, a mosdók. Azért nem biztos, hogy miközben ülsz a wc-n, egyikükkel, vagy akár az egész hordával beszélgetni akarsz. Muglik közül jöttél?

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 19. 17:47 Ugrás a poszthoz

Cyanne

Olyan vagyok, mint egy nő, aki éppen randira készül. Csak amíg ő azt nem tudja, hogy milyen ruhát húzzon, addig én azt hogy ma mit vacsorázzak. Mit ennék? Édeset? Sósat? Sokat? Keveset? Egyszerűen olyan nehéz dönteni, mert olyan bő a kínálat. Igazándiból nem is értem, miért van itt ennyi kaja, meg, hogy azzal a csomó maradékkel mi lesz, ami innen eltűnik a vacsora végén. Tudom, hogy rengeteg kaja van naponta. Egyszer pont erről mesélt nekem egy lány. Árvaházat emlegetett, de nem tudok róla, hogy lenne itt a környéken árvaház.
Nem is figyelek oda, hogy mit merek ki, így lesz végül tejberízs, áfonyalekvárral. Tökéletes választás, főleg, hogy van forrósoki is hozzá, az az igazán sűrű, amit bármikor rosszullétig képes inni az ember. Szeretem az ilyen tetteket. Mindig rádöbbenek, hogy sokkal, de sokkal több olyan eset van, amikor nem nézem a választásom, és igazából azt akarom enni, mint amikor nem hallgatok a megérzéseimre, és határozott célokkal jövök, és merítek. Mindenkinek vannak hülyeségei, úgy tűnik, az enyém pont ez lett.
Összekeverem a két összetevőjét a vacsorámnak, majd az első falat lenyelése után le is görbül kicsit a szám. Édesebbre számítottam. Nézek jobbra, majd nézek balra, azonban az asztalon nincs semmi, amivel lilás-rózsaszínes étkemet finomabbá tehetném, így hát jobb ötlet híján egy gyors mozdulattal megfordulok, majdnem kigáncsolva egy elsős navinés kislányt.
- Bocsi.
Védekezőn felemelem a kezem, nézem, ahogy a megszeppent kis szőke lány továbbsiet, és akkor meglátom a cukrot rejtő tartót, mint valami mennyei tárgyat, a rellonos asztalnál. Hm, a legjobb dolgokat tényleg sárkányok őrzik. Tuti, hogy ha odamennék, mondván, hogy el akarom venni akkor leátkoznának. Van viszont egy másik őtletem, amelyhez meg is kezdem az első fázist, vagyis ritmusosan elkezdem böködni Cyanne hátát, aki éppen előttem ül.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 19. 19:55 Ugrás a poszthoz

Tanja

Furcsa, és hirtelen az a változás, ami olyan hirtelen berobbant a hétköznapokba. Eddig vakított a fény, két napja azonban csúnya felhők, eső, és csak néha kibukkanó nap. És nem is az eső, vagy a felhők voltak a legrosszabbak, hanem a nap sugarai, melyek bágyadtak voltak, a fény, amit közvetített, és amiben benne volt az ősz halvány lehelete. Az illat, ami kísérte... minden, de minden, olyan őszi volt. Ez pedig egy kicsit elkenődötté tett.
Tudom, hogy most még csak vizsgák vannak, és hogy jó lenne előbb a vizsgákon átmenni, mégis a tény, hogy hamarosan megint fel kell venni a tárgyakat, be kell ülni az iskolapadba, hogy vége a szabadságnak, amit még csak most tapasztalhattunk meg, és igen, elmúlik a jó idő is. Ez egyben nagyon lehangoló. Érzem is, hogy nyűgös vagyok, pedig ez nem jellemző rám. Olyan, mintha lenne valami lelki bajom. Ha pedig lelki bajom van, akkor általában le is betegszem. Szóval már alig várom, hogy meglátogathassam a gyengélkedőt. Azt hiszem, kezelhetetlenné kezdek válni.
Veszek egy mély levegőt, majd kifújom, miközben kilépek a fénybe. Ma is süt a nap, de érzem, hogy egyre bágyadtabb ez a nap. Sokan persze még most is kint ülnek, élvezik a napot, csevegnek, így hát a taláromat leterítve én is csatlakozom hozzájuk, méghozzá a Huszadik századi mágiatörténet címszavakban című remekkel, melyet fel is csapok a könyvjelzős részénél. Igyekeznem kéne a vizsgákra való tanulással, hiszen az utóbbi időben elég sok időt töltöttem Ella társaságában. Imádom a lányt, de nagyon le tudja fárasztani az embert, legyen bármennyire is felkészült, és kipihent. Mondjuk tény, hogy legalább azzal nincs bajom, hogyan is aludjak el. Gyakorlatilag csak benyögök egy "jó éjt"-et a szobatársaimnak, majd oldalra fordulok, és puff, kikapcs. De nem is baj, hiszen ez sokkal jobb, mint a plafont bámulni.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 21. 17:49 Ugrás a poszthoz

Cyanne

Imádom ezt a lányt. Annyira vicces. Az egyik kedvenc szórakozásom azt nézni, mennyire tudja bosszantani a tény, hogy például belefirkáltam valamit a rajzába, amit olyan nagy gonddal készít "Mágiatörténet" címet. Amúgy azt hiszem bunkó lettem mellette. Mármint, eddig azért úgy csináltam, mintha figyelnék apám mondandójára, mostanában azonban már nem is erőlködöm. Ez valószínűleg ahhoz fog vezetni, hogy nagyon nagyot szívok majd a vizsgán, de igazából annyira nem hat meg a dolog, hiszen Cyanne vicces. Nem is gondoltam, hogy találok majd valakit, akivel együtt fogok szenvedni a tanóráim nyolcvanöt százalékában.
- Gondoltam megkérdezem, hogy hozzám jössz-e feleségül.
A hangom nyugodt, sőt, egy olyan macsós, ellenállhatatlan mosolyt is az arcomra csalok, mint nagy kedvencem, Flynn Rider, az aranyhajból. Be kell vallanom, imádom azt a mesét, és imádom az olyan reálisan ábrázolt hősöket, mint amilyen ő. Szóval bevetem minden sármomat, bár lehet, hogy a lány képes és igent mond. Akkor viszont futhatok majd az életemért. Nem akarok én még nősülni, sőt, elég bonyolult most az életem, meg az, ami benne van ahhoz, hogy még egy lányt is belevegyek, akinek persze ki kellene tartania mellettem. Házasság, majd talán tíz vagy tizenöt év múlva. Nem is értem azokat, akik most csinálják. Olyan furcsák.
- De igazából a cukor is jó lesz.
Teszem hozzá egy kis várakozás után, még az előtt, mielőtt felpofozna. Fájó arccal nem esne olyan jól a tejberízs, pedig nagyon vágyom már rá. Nem is sejtettem, hogy mennyire, de aztán kimertem, és igen, ez kell most nekem. A gondolatra, hogy csak egy kis cukor, és ehetem is, megint előjön a mosolyom, sőt, még a nyál is összefut a számban. Szóval nagyon remélem, hogy Cyanne hamar ideadja nekem, és végre élvezhetem a vacsorámat. Utána úgyis neki kell állnom tanulni, mert az élet bizony igazságtalan.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 25. 14:43 Ugrás a poszthoz

Cyanne

- Ha igent mondtál volna, elvettelek volna. Meg szoktam tartani az adott szavam.
Még a vállam is megvonom kissé. Ez a helyzet is olyan, hogy ha már egyszer megkérdeztem, te igent mondtál, akkor az a minimum, hogy megtartom a szavam, elvégre én voltam az, aki felhozta a témát is. Vicces lenne Cyanne férjének lenni, olyan kedves lány azok alapján, amit megismertem. Biztos, hogy a szomszédaink önként adnák át a frissen termesztett paradicsomokat. Viszont a legviccesebb ez akkor lenne, ha mindezzel apám elé járulnánk, hiszen egy ilyen fordulatra tőlem, szerintem még ő sem számít.
- Amúgy, felráznád mindig a házasságunk. A legtöbb házasság az unalomba bukik bele.
Nem hiszem, hogy mellette lenne időm, vagy energiám unatkozni. Az biztos, hogy megrázó élmény vele veszekedni. Áh, annyi ilyen szóvicc jut az eszembe, hogy az már művészet. Viselkednem kellene inkább.
- Komolyan az érdekel, hogy milyen ízt tudnék hozzád párosítani? Meg is nyalhatlak.
Ilyen távolságból, és ennyi ember előtt csak nem kínos halálra. Mondjuk lehet ennyi pimaszság után még meg is érdemelném, hiszen mondandómhoz egy kacsintást is társítok.
- Köszönöm. Holnap.
Vigyorodom el szélesen visszafordulva a saját asztalom felé, jó alaposan megcukrozva a vacsorámat. Hümmögnék is neki, de sajna ahhoz messze van és háttal, az asztalnál pedig mindenki idiótának nézne, ha nekiállnék hangokat kiadni a vacsorám fölött. Észre se veszem, mikor fog el a második adag, jólesően szusszanok egyet, majd felkelve azért odahajolok Cyanne füléhez.
- Az ízed szerintem olyan, mint a gyömbéres kekszé. Ha megszokod a fanyar ízt, rálelsz az édes részekre. Akkor holnap.
Kifelé menet észre se veszem, hogy milyen széles vigyor ül az arcomon. Bolondos ez a lány.

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 26. 00:14 Ugrás a poszthoz

Tanja

Én csak egy kicsit szerettem volna napozni. Nem pedig fulladásos halált halni. Igaz, az egyik srác a régi sulimban, aki a normálisabbak közül volt, mindig azt vallotta, hogy nincs is szebb halál, mint egy gyönyörű nő szenvedélyes ölelése. Nos Tanja szép, nagyon is, szenvedély az volt ebben a mozdulatban, ami határozottan ölelés akart lenni, mégis inkább nyílt színi gyilkossági kísérletnek tűnt.
- Helló.
Ezt csak sikerül kinyögnöm, mialatt a lila, vérmentes fejem kezd újra élettel teli lenni, és én magam is kezdem elhinni, hogy van még remény az életre. Imádom amúgy a lányt, az első volt itt, aki hozzám szólt, és ez bizony ritka kincs.
- Tanja, Tanja, Tanja...
Nézem, ahogy szegényke belesápad a saját mondandójába. Gondolom rossz emlék, ami nem is lenne annyira rossz, csak lehet, hogy a tanár stílusában vette el a kedvét attól, hogy nevessen az esetleges bénázáson. Felagund. A gyerekek vicces pillanatainak elrontója. Tény, tőle még én is félek, így meg tudom érteni, hogy a lány miért sápadt bele a gondolatába. Az én karomon is feljebb emelkedtek a szőrszálak csak attól, hogy belegondoltam.
- Bájitaltanból segíthetek. Utál, mert tanárgyerek vagyok, de attól még, tudom, hogy mit akar. Egy felsőbbéves megadta, hogy miket kér kegyetlenül számon. Azt a listát oda tudom adni. A másik kettőt nekem is gyakorolni kellene, mennek, csak nem vagyok bennük biztos. Ha együtt csináljuk, akkor tuti átmegyünk. Az elméletben itt is tudok segíteni, hogy mi az, ami fontosabb.
Körülbelül a könyvek húsz - húsz százaléka kell, de nem akarom ezzel is elsápasztani szegény lányt.
- A könyveimben már megkerestem, mi az, ami kell. Kölcsönadom, ha a hétvégére visszahozod.
Ezt az egyet kötöm a lelkére, hiszen kellenek a jegyzetek nekem is. Nem vagyok én egy észlény, aki mindent megjegyez, sőt, bevallom, még csak készülni se készültem még rendesen.
- Korábbi vagy későbbi vizsgaidőpontokat vettél fel?  
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. augusztus 31. 23:52 Ugrás a poszthoz

Lilla lányka

Levizsgáztam. Igen, már így az elején, sikerült megejtenem az akciót, hogy ha esetleg valamiből elhasalnék, még legyen időm felkészülni, és egy későbbi időpontot kiválasztani. Nem volt egy veszélyes művelet a dolog, és remélem, hogy a tanárok is értékelik majd mindazt, amit tettem a vizsgák során, illetve, hogy Cyanne nem taknyol el valamelyik remek vizsgánkon.
Nagyon gázos lenne egy másik padtársat megszokni. A lány meg a furcsa, sőt rendre hátborzongató rajzai már teljesen beleilleszkednek a "ma is be kell menni, te gyerek.", "Meg tudod csinálni.", "Buksisimi, ha oda is figyelsz." esetekbe. Csak ház mágiatörin is, koponyákat rajzolgatott a vizsgalapra, én meg nem tudtam figyelni, aztán kiment, és eszembe jutott a válasz arra a sokpontosra. Nem tud megülni, de esküszöm kiröhögöm, ha tényleg megbukott.
Most csak sétálgatok, mint egy rossz kísértet, zsebre dugott kézzel, tanácstalanul. Holnapután indul a vonatom Pestre, onnan megyek tovább haza, anyámhoz. A jegyem már megvan, be is csomagoltam, hogy mit viszek haza, sőt, furcsa mód még várom is, hogy láthassam azt a nőt, aki a világra hozott. Állítólag már nem olyan elviselhetetlen, mint fél éve, amikor otthon jártam nála. Jó lenne, ha igaz lenne, mégiscsak az anyám, és egészen szeretem. Furcsa amúgy ez a gyerek - szülő viszony. Mármint, itt egy csomóan utálják a szüleiket, meg furcsán negatívan állnak hozzájuk. Az anyám nem százas, ez tény, elvégre nem érdekelte, hogy nem akarok a Durmstrangba járni, neki akkor az volt a jó, és azért nem jöhettem ide. Ettől függetlenül mégiscsak az anyám, és próbálkozott ő anya lenni, még ha nem is volt az. Igazából apám se volt olyan apás. A szüleim inkább gyártók, és nem nevelők, de hát ez legyen a legnagyobb problémám.
- Helló.
Felmászva a faházba, ahol néha elmélkedni, vagy simán csak aludni szoktam, ha már pofátlanul sokat alszom mások előtt, szembe találom magam egy lánnyal. Egy lánnyal, akit egész biztos nem láttam még itt. Mindig éri az embert meglepetés.
- Eltévedtél?
Biztos, hogy nem tévedt el, de olyan kis szerencsétlennek tűnhetek a helyzetben. Nem számítottam rá, hogy más is lesz majd itt. Pedig ez nem ritka. Az emberek járkálni szoktak.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 1. 00:29 Ugrás a poszthoz

Lilla

A lány kijelentése jogos, valóban nem úgy néz ki. Azt hiszem, mégiscsak jobb lett volna egy bemutatkozással indítani, mint azzal, hogy egy ablakon kifelé nézelődő lányról azt feltételezem, hogy eltévedt. Jól van fiam, menj szépen aludni már most. Viszont nem tűnt se félénknek, se bunkónak, ami határozottan pozitívum. Nem bírom a hullámzó nőket.
- Ja ne, nem kell.
Elég rosszul nézhettem ki, ha rögtön felajánlja, hogy ha kell, akkor kilök az ablakon, csak kérjem meg. Vagy valami ilyesmi. Figyeltem ám a mondatára, esküszöm, csak lehet, hogy még korán van. Tiszta bolonddá tesz ez az idő, jó lenne, ha egy kicsit lehűlne már.
- Nem bírom a meleget. A Durmstrangba kezdtem, hozzászoktam az ottani klímához.
Ami sokkal, de sokkal jobb, mint az itteni. Azt az egyet tényleg imádtam benne. Itt, olyan áprilistól szeptember végéig meg tudnék halni attól, hogy a megmozdulásra gondolok, nem hogy még meg is teszem. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem fogyok le például. Köszönöm természet, hogy magas gyerek lettem. Nélküled, és a kviddics nélkül nem ment volna.
- Aztán kivágtak. Rossz arc vagyok, és ez a büntetésem.
Ezt nem tudom kihagyni, drámai sóhajjal körbenézek, és teljesen összetörtnek mutatkozok, amíg bírom, de utána szélesen elvigyorodok. Amúgy nem hazudok, tényleg ott kezdtem, tényleg kivágtak, de nem rossz arc voltam, hanem pofátlan, és kierőszakoltam a kirúgásom, anyám pedig tényleg úgy gondolta, hogy az lesz az igazi büntetés, ha apámhoz küld. Egy iskolába, ahova mindig menni akartam. Japp, agyon tud büntetni ez a nő.
- Ervin, vagy Balázs. Bármelyiket használhatod.
Még kacsintok is hozzá. Mind a kettőre hallgatok, főleg, mert apámnak január 14-én született Ervin vagyok, míg anyámnak január 15-én született Balázs. És igen, ennek a párosnak két gyereke is van. Máig sem értem, hogyan lett még egy öcsém is.
- Eridon?
Kérdezek, miközben mellé lépek, és ledobom magam, kényelmes pózban elhelyezkedve.  
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 1. 01:02 Ugrás a poszthoz

Lilla

- Mert csókos vagyok.
Ezt nem is olyan régen tanultam. Ha valakinek vannak kapcsolatai, melyekkel a hivatalos utat megkerülve előrébb juthat, az csókos. Oké, én nem jutottam sehova előrébb, de eljöhettem ide, miután onnan kivágtak. Csak kellett az a plusz kör, amit azóta is bánok, és talán a szüleim is bánnak. Ajánlom nekik, mert pocsék volt.
- Az apám itt tanít, így a tanárgyerekek táborát bővítem.
Mondjuk én szerencsés vagyok. Tudtam, hogy itt van. Vannak páran, akik itt szembesültek vele, hogy apuci itt tanít, vagy, hogy a bácsi, aki olyan kedves veled, igazából apu. Na ez az, amit én nem szeretnék megérni. Sokkal jobb ez. Apámat is ismerem, anyámat is, tudom, hogy honnan vannak a jó és rossz tulajdonságaim.
- Ez nem olyan király dolog ám, mint hiszed. Még csak nem is hangzik jól.
Persze, hogy nem, hiszen vannak, akik kifejezetten azokra pályáznak, akiknek itt tanítanak a szüleik. Rendszeresen nézek össze olyanokkal, és forgatjuk meg együtt a szemünk, akik olyanok, mint én. Nem mi választottuk ezt, illetve én de, könyörögtem, hogy itt lehessek. Szóval, ha azt vesszük, én ezt választottam.
- Legyen.
Nekem tényleg mindegy, hogy hívnak. A Balázs talán lágyabb, az Ervin számomra túl komoly. Viszont elkövettem egy ennél nagyobb hibát is. Leeridonosoztam egy rellonost. Aztabánatos, ugyebár. Védekezőn felemelem a két kezem, és reménykedem, hogy nincs nála pálca.
- Ne bánts, én csak egy egyszerű Navinés vagyok. Tudod, a jámbor unikornisizták.
Ami nem biztos, hogy segít az előbbi rosszfiús előadásomon, de hát nem tudhattam, hogy elkövetem életem egyik legnagyobb hibáját.
- Csak olyan, normális voltál. A legtöbben, akik bekerülnek oda bunkók lesznek.
Ami sajnálatos, meg az is, hogy sztereotipizáltam. Nem szép dolog. Elvégre biztos mindenhol vannak kakukktojások. Egy csendes eridonos, egy kedvesebb rellonos, egy nagyszájú navinés, és egy könyvundoros levitás. Illetve nem, az utóbbi tuti nem létezik.
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. szeptember 2. 22:44 Ugrás a poszthoz

Lilla

- Akkor megérted.
Mosolyodom el, és ebben a mosolyban valami keserűség is. Bizony, nem olyan egyszerű tanárgyereknek lenni, mint ahogy azt olyan sokan gondolják. Meg aztán ott vannak azok a bizonyos kihasználók. Azt hiszed, a barátaid, aztán puff, ha kiderül, hogy mégsem tudod miket fog kérdezni a következő dogán, le is kopnak. Mondjuk anyámmal se könnyebb. Általa az előző sulimban én voltam a befolyásos kölyök és az idegen, hiszen van nekünk is mágustanodánk, miért ide jöttem.
Erre nem lehet jó választ adni, amikor pontosan tudod, hogy ez számodra is értetlen. Mert bizony én egy pillanatig sem gondolkoztam másba, csak abba, hogy apám tanít majd, és végre több időt lehetnék vele. Azt hiszem, gyerekként nagyon apás voltam. Most meg már olyan semmilyen vagyok. Nem kötődök olyan véresen egyik szülőmhöz sem. Kellemetlen.
Nézem, ahogy felcsattan, pedig semmi rosszat nem mondtam, olyat meg pláne nem, ami miatt esetleg meg kéne lepődnie. Visszagondolva erre, határozottan általános érvényű dolgokat meséltem neki, szóval nem kellene itt csattognia. Épp a szavába vágnék, amikor ő hirtelen eltűnik. Nem úgy, hogy volt-nincs, hanem kajak a padlón át. Még a szó is belefagy a torkomba, ahogy nézem a helyet, ahol egy pillanattal előbb még állt.
- Öhm… Lilla?
Nem tudok mind tenni, a döbbenet olyan, mint ha megdermesztettek volna. Lesápadok, érzem, ahogy a vér kikúszik az arcomból, majd hirtelen tempóban a végtagjaimból is. Nem is tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni. Pillanatok telnek el, mégis hosszú, súlyos perceknek érzem őket, ahogy bámulom a lyukas padlót. Aztán egyszer csak mozdul a testem, és érzem, ahogy a lépcsőn haladok lefelé. Az agyam kikapcsolt, még most sem tudom életre hívni. Fogalmam sincs, mi a francot kell tenni ilyenkor.
- Bocs, megváltoztak a tervek.
Nagyon rossz poént tudtam volna ide beilleszteni, de így is, egy pillanattal később már csomót kötnék a nyelvemre, amiért egyáltalán megszólaltam, itt hallgatni kellene.
- Ne idegesíts, mi az, hogy nem tudsz felkelni?
Nem tudom, mit kell ilyenkor tenni. Felvegyem? Lebegtessem? És ha kinyírom, vagy lebénul? De itt mégsem hagyhatom. A fene esne bele ebbe az egész helyzetbe. Egy pillanatra behunyom a szemem, majd a lányra. Ijesztő a látvány.
- Elküldök valakit a gyógyítóért, rendben?

Gyilkos Tészta
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 27. 20:46 Ugrás a poszthoz

Ms. Claire Anne Livingstone Love
- Istenem, de jó ezt megcímezni -

A mai napon valahogy semmi sem akar sikerülni. Volt ma bájitalom, ahol lyukat égettem a nagyságos és tökéletes - legalább háromszor meghajolok gondolatban - Felagund professzor talárjának csücskében. Nem volt egy nagy dolog, ami történt a ruhaneművel, nekem most mégis meg kell írnom a "Navinésként miért ne gondolkozzon úgy, mint egy rellonos a bájitaltanórán..." kezdetű förmedvényt. Aztán Legendás lényeken majdnem szabadon engedtem két csikó unikornist. Jaj lett volna nekem, mert imádott profom bizony keresztbe lenyelt volna, amiért az órán való látványos unatkozásom közben véletlenül kioldottam a csikók karámjának zárját. Előfordulnak bakik. Azt már nem is merem mondani, hogy bűbájtanon majdnem arcon robbantottam a padtársamat, mert valaki tényleg elküld melegebb éghajlatra. Olyan, mintha ezt a hónapot nem nekem találták volna ki.
A nap végén fáradtan lépek rá a FLUhoz vezető útra. Ki akarok egy kicsit kapcsolni. Nem akarok senkire és semmire sem gondolni. Nem akarom, hogy ez a sok minden elemésszen. Kezdem úgy érezni, hogy a mélyen lakó női énem kezd előtörni, és bizony semmi másra nem vágyom, mint jégkrémre, csokira és arra, hogy panaszkodjak. Ha így folytatom jövő héten csináltatok egy manikűrt és ezentúl Elvira leszek. Komolyan most csak le rám az őszi hisztéria.
Kiérve a fényre fáradtan dörzsölöm meg a szemem, és oldom ki egy kicsit a nyakkendőmet. A táskám szinte leesik a vállamról, miközben egy padhoz érek. Azonban az utolsó pillanatban elérem azt, így le tudom rá dobni a fekete táskát, én pedig le tudok vetődni mellé, hogy szétvetett lábakkal, és az ölemben összekulcsolt kezekkel, behunyt szemmel elkezdjem kiengedni a gőzt, és végigvenni, hogy mit is kell csinálnom a héten.
Csupa fontos, és halaszthatatlan dolog persze. Meghosszabbítani a könyvtári könyveket, biztonság esetén vinni magammal egy kis csokit, mert lehet, hogy már lejárt a határidő. Pénzt szerezni anyámtól, mert még mindig lusta vagyok elkezdeni valami diákmunkát a faluban. Ellával kitalálni valami majomságot, ami megint kicsit helyrebillent. Prefektusi teendők... áh, rengeteg minden.
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 27. 21:33 Ugrás a poszthoz

Claire

Van az az érzés, amikor érzed, hogy néznek. Egy idő után én is éreztem, hogy néznek. Észre se vettem, hogy van itt valaki. Először csak kicsit megráncoltam az orrom, amolyan figyelmeztetésnek, hogy a következő kettő kötőjel huszonkettő percben még a szemem is ki fogom nyitni. Persze a nézőm hiheti azt is, hogy éppenséggel tüsszenteni készülök, náthás vagyok vagy csak ez egy fura szokásom. Az orr ráncolása után vagy három perccel aztán félig, hogy még ne legyen feltűnő kinyitom a bal szemem, bemérve, hogy hol van az, aki néz.
~ Szökőkút oké. ~
Visszacsukom a bal szemem, majd nem sokkal később ugyanezzel a mozdulatsorral kinyitom a jobb szememet is.
~ Nő nemű, fiatal. Könyve alapján levitás, nézése alapján navinés. Nem ismerős. ~
A jobb szemem is visszacsukom, és várok még egy jó percet, mire végre kinyitom mind a kettőt, és szembe nézek a lánnyal. Eridonos, na puff. Rá nem jöttem volna. Az eridonosok jellemzően letepernek, ha lélegző ember vagy, és egészen biztos, hogy nincs közöd a rellonosokhoz. Nekem nem sok közöm van, és láthatóan sárga minden házamra utaló csíkom. Ő gyorsan visszapillant a könyvére, én pedig megdörzsölöm az arcom, és úgy érzem, itt az ideje, hogy bevegyek egy rágót, mert valamiért úgy érzem, hogy köszönnöm kell neki. Ha már megbámult, és ha már prefektus vagyok.
Amíg a rágóm normál formájúra rágódik, addig matatok a táskámban, mintha lenne ott valami nagyon matatható, majd felkelve megigazítom a talárom, nyakkendőm, és a vállamra veszem hű cimborámat, a táskámat. A kezeimet zsebre dugom, miközben határozott lépésekkel leküzdöm a közöttünk lévő távot.
~ Csinos. ~
Suhan át még az agyamon, mielőtt megtorpanok előtte, és megvárom, amíg a tekintetét rám emeli megint.
- Helló, fel fogsz fázni, szerintem inkább ülj a táskádra. Lasch Ervin Balázs.
Nyújtom felé a kezem, egy széles mosoly kíséretében. Amióta Ellával barátkozom, azóta olyan nyitott lettem, mint még soha, és ennek kifejezetten örülök, hiszen lett egy csomó értékes kapcsolatom.
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 30. 09:46 Ugrás a poszthoz

Claire  Love

- Szóval Claire.
Szólítom meg bujkáló mosollyal a hangomban. Nem szokásom lányokat zaklatni, szóval nagyon remélem azt is, hogy nem kap szegény rögtön szívrohamot azzal, hogy megszólítom, és letelepedek mellé. Ki akarom próbálni, hogy valóban nem olyan hideg ez a kő, mint ahogy állítja, vagy csak éppen nekem akarja bizonygatni, hogy ő aztán nem fázik. A lányok ilyen furcsa lények a fiúknak, és gondolom viszont is így van, szóval nincs jobb megoldás, mint a tesztelés.
- Egész jó, tényleg.
Valószínűleg délelőtt valamivel jobban sütött ide a nap, vagy ebben is mágia van, ami melegen tartja. Megvallom, sose próbáltam még, mivel minden hidegebb időben csak ránéztem, és megállapítottam, hogy ja, hideg van. De így, leget, hogy kihagytam egy csomó tök jó alkalmat, amikor lehetőségem lett volna innen is szemlélni a tájat. Na, majd ezután, majd innen támadok lesből az éjjeli járőrözéseim alatt. Biztos, hogy meglepődnének azok, akik nem számítanak arra, hogy van itt valaki, és éppen itt ül. Persze ehhez az is kell, hogy előtte jóval hidegebb időben is teszteljem, hogy vajon tényleg mágia-e.
- A kezed viszont elég hideg.
Jegyzem meg neki, miközben felé nyújtok egy pár fekete kesztyűt.
Nem az enyém, az öcsém adta oda, hogy valami lányé, ha látom, adjam oda neki. De sajna nem igazán értettem, hogy miféle lányé, meg, hogy miért nem ő adja oda neki, így aztán jobb ötlet híján átnyújtom a lánynak.
- Talált kesztyű, de senkinek se hiányzott.
Félig még igaz is, hiszen hozzám vágták, de nem tudom, hogy kié. Se név, se ház, se egy rejtett üzenet nincs belőle, és ebből a kesztyűből a világon vagy tízmillió szaladgál. Szóval a tulajdonosának is biztos van még belőle. Nem vastag amúgy, csak ilyen átmeneti, „divat” kesztyű, mégis most valószínűleg jól jön a lányka kacsóinak.

Gyilkos Tészta
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. október 31. 12:07 Ugrás a poszthoz

Claire  Love


Egy hosszú percig némán nézem a lányt, majd egy halk hümmögés az, ami elhagyja az ajkaimat.
- Érdekes lány vagy.
Jegyzem meg neki, persze egy pillanatig se bunkón. Tényleg érdekes, ismeretlen területnek érzem, olyannak, amit egyszerűen fel akarok fedezni. Meg akarom ismerni őt. Itt ülve a szökőkút szélén, olyan ez a lány, mint valami szoborszerű szépség, akinek páncélján át kell törnöd ahhoz, hogy megismerhesd egyetlen részletét is. Imádom az ilyen jellegű kihívásokat, és remélem, hogy tart annyira érdemesnek, hogy megismerhessem őt. Mert ha kell, akkor bizony, a sárkánnyal is megküzdök érte. Ő is olyan, akit első pillanattól fogva tartok annyira érdekesnek, hogy meg akarjam ismerni.
- Később még jól fog jönni.
Ha az idei tél is olyan lesz, mint pár nap tavaly, akkor bizony nem csak ez, hanem olyan is jól fog jönni, amit mágia fűt. Az egyik osztálytársam mutatott olyat, hogy a füles sapkája a fülét, a sál a nyakát, a kesztyű pedig az egész kézfejét melegítette. Így azért némiképp könnyű átélni a telet.
- Mert ha már itt ülünk, akkor ülhetünk együtt is, nem?
Pillantok rá a kérdés végén, egy kedves mosolyt is küldve felé.  Nem akarom elijeszteni, és nem akarok úgy kinézni, mint ha valami cukros bácsi lennék. Mondjuk, van mivel védekeznem, például, hogy prefektus vagyok. Igen, ez egy határozottan nagy védelem. Most már kezdem is értékelni, hogy van egy ilyen jelvényem.
- Persze nem kell beszélgetnünk. Csak így nem nézünk ki olyan antiszocnak.
Emelem fel védekezőn a kezem, majd elpillantok a másik irányba is, de nem nagyon van most itt rajtunk kívül más.

Gyilkos Tészta
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 1. 14:13 Ugrás a poszthoz

Claire  Love

- Semmi.
Vágom rá kapásból, hiszen alapjáraton ez az igazság. Bántani semmi sem bánt, csak olyan nyűgös korszakom van, amikor mindent csak negatívan tudok látni. Van ennek valami megnevezése is amúgy, mert mintha a padtársam mondott volna erre valamit. Szegény lány, nagyon csúnyán rámordultam, majd persze nem győztem bocsánatot kérni. Még jó, hogy tudja, hogy alapjáraton nem vagyok egy őrült.
- Vagyis csak apróságok. Sok apróság. Meg ez az ősz. Nehezen állok át.
A korábbi iskolámnál nem voltak ilyen nagyon meleg napok, aztán utána hirtelen nagyon hidegek, majd megint melegek, és így tovább. Hiába vagyok már itt jó ideje, a szervezetem valahogy nem képes megszokni, hogy itt így mennek a dolgok. Pedig igyekszik, én el is hiszem neki.
- Nemrég kineveztek prefektusnak...
Nem is értem, hogy miért kezdek bele a dologba, hiszen csak annyit tudok a lányról, hogy Claire a neve, és nagyon hideg a keze, de nem fázik. Ez pedig, valljuk be, nem sok. Mégis, megered a nyelvem, és nem is akar megállni.
- Tök nagy megtiszteltetés, hogy kineveztek, és tényleg, igyekszem jól csinálni, csak félek, hogy mégse lesz ez olyan jó. Nem vagyok maximalista vagy ilyesmi, csak nem vagytok trehány sem.
Az ujjaimat összefonva ejtem az ölembe a kezeimet, miután a jobb bokámat ráhelyeztem a bal térdemre. Nem olyan kényelmetlen itt, de azért nem is egy pad, hogy hátradőljek kényelmesen. Oda kell figyelnem, ha nem akarok beleborulni a vízbe.
- És ez az egész nagyon tud bosszantani. Évekig tök jól elvoltam itt, csak léteztem, és most erre tessék, bevállalok egy ilyen feladatot, pedig inkább azon kéne agyalnom, hogy jól sikerüljenek a vizsgáim. Nem igazán vagyok százas azt hiszem.
Most már viszont itt lenne az ideje annak, hogy hallgassak, szóval a következő gondolatot lenyelve pillantok a lányra.
- Mondj valamit te is kérlek, mert csak beszélek és beszélek.
Gyilkos Tészta
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 3. 12:51 Ugrás a poszthoz

Claire Love

- Szóval érdekes.
Jegyzem meg játszott sértődéssel azt, hogy most aztán úgy, de nagyon megsértette, hogy még. Mert bizony, egyáltalán nem sértett meg, az ilyen dolgokkal engem nem nagyon lehet, meg amúgy sem. Hogy is mondták egyszer? Lepereg rólam. Igen, ez a jó szó. Nem szoktam én ilyenekkel foglalkozni, mert ha minden kis apróságon megsértődöm, akkor bizony egész nap egy sarokba gubbaszthatnék, és még akkor is tutira lennének emberek, akik odajönnek és még tovább osztanak. Én meg, nem vagyok az a kifejezetten saroklakó típus.
- Igazad van. Végül is, nem mondtam azonnal nemet, szóval volt bennem valami olyasmi, hogy ki akarom én próbálni magam.
Még ha nem is vallottam be eddig se magamnak, se senkinek. Persze, az alap ok egy hülye fogadás, amit Ellával kötöttem, de igazándiból nem erről van szó. Igazándiból nagyon is kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit tudok kihozni magamból.
- Tök jó döntés volt, hogy leültem melléd. Látod? Erre volt jó.
Magam se gondoltam volna, hogy ide lyukadunk ki, de végül is, örülök neki, hogy ez lett a vége, mert a lányka rávilágított az egész lényegére. Akartam ezt, de ha nem megy, akkor majd leadom. Nagyon tetszik, hogy valaki képes volt rávilágítani arra, mennyire egyszerűen is mehetnek a dolgok itt.
- Köszönöm a jó tanácsot. Cserébe meghívhatlak valamikor egy forró csokira a cukrászdába?
Megérdemli, elvégre jelen pillanatban a fél életemet megmentette az tuti. Ha most itt elsorvadok itt a szenvedésben, akkor sose leszek családfő, sose lesz munkám, sose lesz belőlem senki. Ezt pedig most megakadályozta ez a helyes kis fruska. Az a minimum, hogy egy ízesített forrócsokira a vendégem.
- Kééérem Ms. Livingstone, ne mondjon nekem nemet, még a végén összetöri a gyenge szívem.
Azt hiszem, el kellene mennem, megnézni, hogy mit is csinálnak ezen a színjátszó szakkörön. Hiszen olyan lendületesen fogom meg a mellettem ülő lány kezét, teszem a szívemre és nézek rá kérlelőn. Nem, véletlenül se a pszichológusnőt mondtam, mert ha bajom is van, akkor is tagadom.

Gyilkos Tészta
INAKTÍV



RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2015. november 5. 11:34 Ugrás a poszthoz

Claire  Love

- Szóval tea.
Hát ezzel most megfogott. Ahogy néztem, nekem olyan forrócsoki lánynak tűnt, bár most, ebből a szögből. Oké, talán el is hiszem, hogy félrenéztem. Innen inkább tudnám elképzelni azt, hogy teát iszik, mint, hogy forró csokit. Én viszont szerencsére olyan fiú vagyok, aki annyira nem édesszájú, így egy jó kis tea bármikor lecsusszan. Csak tény, hogy ez az szög, a hideg kis keze a meleg kezeim között, meg az, hogy ilyen ijedten néz rám, mint egy kis bambi, egészen megfogtak. Kedvem lenne közelebb férkőzni hozzá, de valljuk be, elég nagy pofátlanság lenne, és bármennyire is jól viselem a hideget, azt annyira nem díjaznám, ha beborulnék a kútba. Szóval inkább finoman elengedem a kis kezét, engedve, hogy visszavonulhasson a védelmi zónájába.
- A tea jobban is hangzik. Van egy teázó a faluba. Pillangóvarázs a neve azt hiszem, egy volt levitás diáké a hely, mi is a neve…
Valami egyszerű, de mégsem könnyű, és nem is igazán magyar a lányka neve, de bájos, erre emlékszem, meg, hogy bírja a pillangókat. Sőt, ha mindent igaz, akkor egyszer régen, segítettem ott kipakolni valamiket. Még gyerek voltam, és szimplán látogatóba voltam az édes jó apámnál. Akkor történt. Valamelyik első itt végzett évfolyam diákja lehetett.
- Zoey! Igen, ez a neve a lánynak. Szóval ő nyitott itt egy ilyen helyet, és van teájuk, és étterem része is van.
Nagyon büszke vagyok magamra, hogy ennyi mindenre emlékszem. Felpattanva, kicsit kinyújtom magam. Persze nem feltűnően, csak valamiért túlságosan bedomborítom a hátam, és olyan púpos gyereknek érzem magam ilyenkor. De nem szeretnék az lenni, így szépen, mindig kinyújtom magam.
- Pénteken, tanítás után találkozzunk itt.
Azért csak pofátlan vagyok, mert egy gyors puszit nyomok az arcára, mielőtt menekülőre fognám a dolgot. Nem, pofont nem akarok kapni. Visszafordulva azért még intek neki, hiszen nem vagyok én teljesen neveletlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lasch Ervin Balázs összes hozzászólása (143 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel