Mióta a Bagolykőbe érkeztem, rengeteg időmet felette a beköltözés és beilleszkedés. Anyám szerint kiskoromtól kezdve könnyen megszoktam a területváltást. Mondjuk Bogolyfalvából sosem költöztünk el.
Mikor Norina megtudta, hogy átiratkoztam a Bagolykőbe, teljesen odavolt. Annyira szeretem. Furcsa belegondolni, hogy egészen pelenkás korunk óta barátok vagyunk, és most már nem csak azok.
Kevés időt töltöttünk együtt, mióta megérkeztem, úgyhogy minél hamarabb kettesben akartam maradni vele. Meg is üzentem neki bagolyban, hogy az erkélyen találkozzunk. Ez végülis egy meghitt hely.
Körülnéztem, és örültem, hogy nem volt itt senki. Így könnyebben elkészülhettem.
Elhelyeztem az utolsó gyertyát is az asztalon. Mindenhol gyertyák voltak. Az asztalon, a korláton, a padlón. Már csak remélhettem, hogy nem fog lángra kapni valami.
Izgatott voltam. Alig vártam, hogy együtt tölthessünk egy estét. Úgy terveztem, hogy nem is megyünk le vacsorázni a Nagyterembe. A konyháról a manók örömmel adtak két tányér ételt, és talán nem is lesz feltűnő ha két diák nincs ott az asztalnál...