28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gabrielle Campo összes hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Le
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 12. 19:25 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Nem gondolta volna, hogy ennyivel más lesz egy kastélyban, a többi diák között lakni, mint a Művésznegyedben, Budanekeresden. Legszívesebben maradt volna ott, de túl messze van, hoppanálni nem tud és nagyon szeretett volna a Bagolykőbe járni. De nem gondolta, hogy egyből az első hetekben feláll majd a szőr a hátán ettől a helytől időnként.
Most is, sértődött hercegnőként vágtat végig a folyosón, erőteljes léptekkel. Karjait összefonja a mellkasán, de nem durcás az arckifejezése. Sokkal inkább mérges, mert ő maga is az. A nyomorult kis elsősök ismét úgy gondolták, hogy vicces lesz, ha vele tréfálkoznak, mert ő az új lány és nagyon tetszik nekik, ahogy cserébe sipítozik és fenyegetőzik. De mi mást csinálhatna velük? Megátkozni nem fog gyerekeket, az nem lenne helyénvaló és ezt ő is tudja, viszont most már komolyan elege van.
Így esett a rémeset, hogy amikor meglátta drága házvezetőhelyettesét, máris kapott az alkalmon, kihúzta magát, gőgös pulykaként fújta fel magát kissé és már utána is iramodott.
- Mr Warren! - Szólította, hátha akkor majd megáll, vagy megfordul, de amúgy is beéri és megérinti finoman a vállát, hogy magára vonja a figyelmét. Bár még nem találkozott személyesen a férfival, csak egyszer, amikor az Eridonba érkezett. Akkor is csak angolul halotta beszélni, meg annyit tud róla, hogy Auror is, és pontosan ő az embere, akit keres. Szigorú embernek tűnik, talán még félnek is tőle. Reméli, hogy nem ő az a pokróc külső, jófej belső, akivel együtt nevetgélnek a diákok és nem övezi semmiféle tisztelet.
- Beszélhetnék magával kicsit? Az idegesítő elsősökről lenne szó, akik nem bírnak magukkal. - Vetíti előre és természetesen angolul szólal meg, mert nem szeretné, ha nem értenék őt. Fontos, hogy értse, de még mennyire.
- Szóval, van egy kis ideje? - Kérdi, mert ha nincs, akkor elkapja máskor, nem annyira akaratos ő... vagy mégis? Valószínűleg nem fogadna el nemleges választ.
Utoljára módosította:Gabrielle Campo, 2014. november 12. 19:25
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 12. 20:13 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Még mindig megdöbben, hogy ez a férfi komolyan mágus, de nemhogy mágus, tanár, sőt, az Eridon vezetésének oszlopos tagja. Ahogy végigpillant rajta, leginkább úgy fest, mint valami mugli suttyó. Ő pedig imádja a divatot, érzékeny a külsejére és aranyvérű családból származik. De az előítélet nem jó dolog és az arcizmait is visszafogja, hogy ne üljön ki rá a véleménye, inkább arra koncentrál, amiért eredetileg jött.
 - Sietek, ki tudok egyezni tíz percben. - Jelenti ki csak úgy, mert ha Dwayne tudná, mennyi minden van a fejcskéjében, amit készül rázúdítani, nem próbálná ilyen nevetséges keretek közé zárni. Szóval meg is köszörüli torkát és látni rajta, ahogy a panaszáradat bugyog benne, feltörni készül.
- Képtelenek békénhagyni! Folyamatosan bejárnak a szobámba, hogy mindenféle hülyeséget hordjanak be. Azok a kis nyomorultak megtudták, hogy allergiás vagyok a szőrre, és találja ki, mi fogadott ma reggel a szobámban, amikor felkeltem! - Kéri, még mindig összefonva tartja karjait a mellkasán. Egyik kezével dobol kicsit ujjaival a másik karján. De nem vár sokat, úgyis elárulja a megoldást. Igazából ez olyan költői kérés volt, de azért megadta az esélyt a férfinek, hogy találgathasson. A másik lábára áll, kinyomja csípőjét, már testbeszéde is egyértelmű, mennyire pipa.
- Azok a kis nyomik három macskát hordtak be, amíg aludtam! Majdnem megfulladtam a tüsszögésben és mindig kitalálnak nekem valamit. Értem én, hogy új vagyok itt, de ők is gólyák, meg amúgy is... engem csak ne avasson senki! - Igen, jól látjátok a helyzetet, ahogy nekikezd mesélni, egyre inkább hergeli magát a saját mondanivalója. És az idegességi szintjével arányosan vékonyodik és hangosodik a hangszíne, talán ezért szeretik az elsősök annyira, ha pipa rájuk.
 - Szóval kérem, nevelje meg őket valahogy, mert ha nem, nekem kell és abban nem lesz köszönet! - És igen, jön a következő rész, a fenyegetőzés. Nem mintha a férfit fenyegetné, inkább a kis rosszcsontokat. Bár az ő szemében jelenleg elvetemült gazemberek, érti ő a tréfát... ha mással csinálják. Akkor nagyon tud rajta nevetni.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 13. 15:39 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Ahogy a férfi kérte, ő igyekszik gyorsan és érthetően elmagyarázni mi a baja. De ha már nem kapott sok időt, akkor nem finomkodik, belecsap a lecsóba és a nagy magyarázás közepette máris beleéli magát a dolgokba. Gesztikulálna beszéd közben, ha nem lennének összefonva karjai, bár ez elég komoly kizáró tényező.
Már éppen kezdene bele a következő mondatába, veszi is hozzá a levegőt - mert bármilyen csoda, néha neki is szüksége van ilyesmire -, de nem hajthatja végre a műveletet akadálytalanul. Dwayne kezével találja szemben magát, ez pedig bent rekeszti a levegőadagot, leállítják. Pedig még csak most jöttek volna a javaslatok a probléma megoldására. De ahelyett, hogy ezt ecsetelhetné, szűk tíz percét kihasználva, inkább csak bambán pillog a férfi tenyerére. Torkát megköszörülve fújja ki kicsit a levegőt. A férfi valószínűleg érzi, hogy ez az utolsó esélye, hogy beszéljen, szóval bele is kezd. Gabi szemei pedig tányérszerűre kerekednek ki a válasz hallatán. Ha nem lenne elég bőr az arcán, hogy megtartsa, valószínűleg még az álla is leesett volna és úgy kéne utána nyúlnia. De így csak felháborodva nyílnak el csinos kis ajkai.
Ez most komolyan velem történik? - kérdezi magától kissé tanácstalanul. Aztán gyorsan megköszörüli torkát és veszi is a levegőt, hogy válaszoljon.
- Szóval védjem meg magam, hm?! Én nem fogok gyerekeket átkozni, sem ütni, mert azok, tizenéves csintalan gyerekek csak! - Nem tudja, pontosan mikor kezdett bele a probléma forrásának védelmébe, de a logika sosem volt az erőssége. - De úgy látom, maga elég szívtelen, hogy megtegye! - Teszi hozzá azért, hogy lássa, mennyire nem tetszik neki az, ahogy Dwayne viselkedik. Ő eljön hozzá, őszintén kiönti szíve bánatát, minden gondját-baját és ennyit kap cserébe? A házvezetőhelyettesétől? Mondanom sem kell, hogy roppant vérlázítónak tartja.
- Azzal egy gond van, az Alohomora ellen nem igazán véd. - Teszi hozzá sértődötten, mert tény, hogy nem egy éles eszű leányzó, de ennyi sütnivalója még neki is akad, bármily hihetetlen. Bezárta a szobáját, de még így is úgy járkálnak benne azok a kis nyomik, mint valami apró hercegek, hercegnők.
 - Korábbi kérdésére válaszolva pedig, maga a házvezetőhelyettes az Eridonban, vagy mi a szösz! Ne készítsen már ki! - Karjait végül széttárja és egy mérges fújtatás közepette lecsapja őket a combjaira. Nem tudja elhinni, hogy ez az ember van a háza élén. De talán a "ne készítsen már ki" felszólítás hatásos lesz... bár nem, nem elég naiv ahhoz, hogy higgyen benne. Viszon felkészíti magát - főleg hangszálait - a további ütközetre.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 13. 18:02 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Na igen, amint Gabrielle előveszi a hisztit, látja, hogy Dwayne kissé megszeppen, de nem, nem bízza el magát. Amúgy sincs ideje ilyesmin gondolkozni, hiszen a hiszti jelenleg nem nyugodt patakként hömpölyög benne, ó nem... sokkal inkább egy vad folyamként és jelenleg a férfire is zúdítja, teljes egészében. Ha ilyen érzéketlen, meg sem próbálja óvni tőle!
- Igen, szokásom kinyitni, olyannak tűnök, aki nem mondja meg a magáét? - Kérdi őszintén felemelve egyik szemöldökét. - De ezeknek semmi sem szent, nem érdekli őket semmilyen hegyibeszéd, megveszekedett kis bűnözőpalánták és még bírnám is őket, ha valaki mással csinálnák! - Nem tudja, ő maga sem, hogyan jutottak el a kérdéses elsősök a komisz kisgyerek kategóriából a megveszekedett bűnözőpalántába, de már nem is érdekli. Mérgesen helyezi egyik lábáról a másikra a súlyát és fonja össze karjait a mellkasán.
Aztán a következő jelenetet megint nem hiszi el, ismét elnyitja a száját, de most sokkal hamarabb be is csukja, ugyanis Mr. Warren úgy gondolja, hogy egy elegáns megszólítással hátat fordít és csak úgy lelép. Kicsit megtörölgeti a szemeit, de valóban, ezt nem álmodja. A nevetés ösztönösen tör elő belőle, hagyja csilingelni kicsit.
- Te igazi tuskó, te istencsapása, te! - Neveti, akaratlanul is spanyolul, az anyanyelvén. Ha mázlija van, Dwayne nem jártas eme nyelvben és csak egy kis nevetgélő hablatyot hall. Viszont Gabrielle nem tétlen, csupán kis fáziskéséssel indul a férfi után.
 - Neeeem, nem fog az ilyen könnyen menni, hiába reménykedik benne! - Mondja szélesen vigyorogva, ahogy utána iramodik, hamar mellé is ér és már érthetően is beszél. - Ilyet nem csinálhat velem senki. Illetve, de, maga megteheti, de addig fogom követni, amíg meg nem hallgat. És nagyon sokáig tudom ám jártatni a számat, nagyon hisztis hangon, ha úgy kívánja. Szóval kérem, tegyen jót magával és rövidítse meg a szenvedéseit most. - Mondja, miközben ő maga megáll, összefonja karjait, csak egy pillanatra. Nem szeret rohanva beszélgetni, de ha Dwayne hajlandó megállni és normálisan kommunikálni, akkor ő sem fogja terrorizálni. Mindig betartja a szavát, mindig, ettől aztán nem kell félni.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 13. 18:50 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Ő elszántan mondja a magáét, ám egy ideig úgy tűnik, a férfiről lepattan az egész. Gabrielle pedig ezt csak még idegesítőbbnek és vérlázítóbbnak találja, egyáltalán nincs hozzászokva, hogy ignorálják és nem is fogja eltűrni, de még mennyire nem.
Amikor azonban kissé megtorpan a férfi és felé fordul, elkapja a vállait, kissé meglepődik, de nem ijed meg. Elszántan fúrja zöldes tekintetét a férfiéba, ökölbe szorítva kezeit. Nagyon nem az ijedős kis nyuszi, keményebb fából faragták, mint amilyennek első blikkre tűnik. S el is hangzik a nagy kérdés, amire már ő maga is epekedve várt.
- Egy bűbájt! Csak egy kicseszett bűbájt szeretnék a szobámra, hogy békén hagyják! - Mondja, miközben agresszív kisgyerek módjára toppant is egyet, hogy nyomatékosítsa a mondanivalóját. A kis rázkolódás pedig nem zavarja őt, igazából attól sem illetődne meg, ha kapna egy szép kis taslát és az sem tenne tönkre a lelki világát - Dwayne karrierjét annál inkább. Ahogy a férfi eltaszítja, hátratántorodik pár lépést, de utána kihúzza magát és megemeli kissé állát. Inkább vesz egy mély levegőt és próbálja magát emberiebben, legalábbis kevésbé dacosan előadni.
- Utána békén hagyom, ígérem. - Márpedig ha ő ígetet tesz valamire, akkor az úgy is lesz. Nem akart ő veszekedni, nem akart hisztis lenni, csak egy kis segítséget szeretett volna kérni a férfitől. Amire ki is tért volna, ha hagyja. Mennyi mindentől megkímélhette volna magát!
 - Maga auror, ezért gondoltam, hogy alkalmas lenne, biztos van valami, amivel távol tudja tartani a kéretlen vendégeket. - Magyarázza azt is, hogy miért pont Dwayne az áldozata, akinek elmesélte szíve fájdalmát, most már emberi hangon, ami nem is sérti a fület, nem is hisztis. Nem, nem tört meg. Csak annyi esze van, hogy ne fordítsa maga ellen a férfit, ha már meg akarja kérni valamire.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 15. 17:24 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren


Amikor Gabrielle végre kinyögi, egyszerűen, érthetően és meglehetősen tömören, mit is szeretne a férfitól, olybá tűnik megtöri vele a jeget. Jaaa, hogy nem azért jött ide, hogy dühöngjön-panaszkodjon vég nélkül, hanem még megoldásra is volt ötlete? Nem mindent a férfitől vár el? Ez valóban újdonságnak tűnhet nála, de sosem tudott a lényegnél maradni.
- Elnézést, kicsit elragadtattam magam. - Vallja be elmosolyodva, miközben egyik kezét finoman ajkai elé emeli. Na jó, ő is belátta, hogy szépen is közölhette volna, mit akar. De az indulatok hullámát lovagolva olyan egyszerűnek tűnt vulgárisan a férfi fejéhez vágni, főleg, hogy ő maga kérdezte. De nem baj, Dwayne sem beszélt vele kedvesen, ő még igyekezett nagyjából tartani magát a formaságokhoz, de hát ő sem hibátlan, de még mennyire, hogy nem.
- A hatos, ott feszít rajta a nevem is, Gabrielle Campo. - Mondja, hiszen még be sem mutatkozott, meg így talán könnyebb lesz megtalálnia. Mellesleg Gabi biztos benne, hogy drága házvezető-helyettese egy ilyen jelenet után megjegyzi majd a nevét. Talán majd szívatja még érte, de nem fél tőle, tanítani amúgy sem tanítja. Isten ments, hogy őt valaki aurornak küldje, valószínűleg sokkal fontosabb lenne a letört körme, meg amúgy sem egy hetedhét határra szóló pálcaforgató.
Azonban amikor a férfi nekiszegezi a kérdés, kissé megszeppen, pillog párat. De aztán csak elvigyorodik, olybá tűnik kissé alábecsülte Dwayne barátunkat, hiszen azt hitte, elég jutalom lesz, ha hagyja... mondjuk élni és ilyen apróságok.
- Nem tudom, maga mire gondolt? Nyaljam fel az ön lakrészét? Javítsak unalmas dolgozatokat? Tartsam fél szememet a lányán, esetleg a félvéla pszichológuson? Ha tényleg távoltartja a szobámtól a kis elsősöket, megteszem, szó nélkül. - Hmm, és most mindenki kérdezhetné, vajon honnan ilyen jól informált hölgyemény ő, de éppen elég egy pillantást vetni a lelki világára, hogy egyértelmű legyen. Nincs itt sok ideje, de érdeklődve tartja nyitva a fülét és valószínűleg, amint beilleszkedik, ő maga is a pletykagépezet egy oszlopos tagja lesz.
Utoljára módosította:Gabrielle Campo, 2014. november 15. 20:27
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 15. 20:04 Ugrás a poszthoz

Déna Holloway


Mindenki joggal teheti fel a kérdését, vajon egy olyan lány, mint Gabrielle, mi a fészkes fenét keres alkonyatkor a bogolyfalvi temetőben. Nos, ha benned is megfogalmazódott, semmi baj, mindenki így van vele. Először is le kell szögeznünk, hogy annyi esze nem volt, hogy ne délután jöjjön, mostanában későn sötétedik, már öt órakor az ember az orra hegyéig sem lát, de ő ezt természetesen nem kalkulálta bele véletlen sem. Viszont a nagy kérdésre egyszerű választ tudok adni: egy sírt keres.
Egy szál virág van a kezében, és zavarja, hogy a kavicson csikorog csizmája talpa, mert megtöri a temető csendjét. Nem mintha hinne benne, hogy egyszercsak felébreszti őket, a szellemektől sem fél. Nem azért érzi kényelmetlenül magát, hanem mert egy temetőben van. Ilyenkor mindenki, még az olyan harsány lányok is, mint Gabrielle, kicsik magukba fordulnak. Kissé zavarban is van, mert nem igazán tudja hova tenni, hogyan kezelni az elmúlást jelképező sírköveket. Akaratlanul is akárhova néz, látja maga előtt a zokogó rokonokat, habár ő még sosem veszítette el közeli szerettét, nem tudja beleélni magát a helyzetbe, mégis rossz érzéssel tölti el, ha ilyesmikre gondol. Éppen ezért kissé idegesen forgatja a rózsát ujjai között, majdnem meg is szúrja magát, de annyira nem béna.
És a következő kérdés is itt van az orrunk előtt: vajon miért teszi ki magát ennek a sok rossz érzésnek? Miért olyan fontos, hogy itt járkáljon egy szál virággal a kezében? Nos, még Budanekeresden, a Művésznegyedben volt egy kedves barátnője. Ő innen származott, Bogolyfalváról, de a szülei már az előbb említett mágusfaluban élnek és nevelték fel őt is. Ennek ellenére a nagyszüleinek sírja még mindig itt van, és a nehéz búcsú során, amikor a Bagolykőbe jött, ő bizony ígéretet tett, hogy majd hoz virágot, meglátogatja őket. Így aztán hunyorogva keresgél a sírok között, nézegeti a felvésett, felfestett neveket. Amikor megtalálja a megfelelőt, odamegy hozzá, nyel egyet. Ez még kényelmetlenebb érzés, mint gondolta.
 - Mit kell egyáltalán ilyenkor mondani? - Kérdezi magától egy sóhajjal, de inkább csak finoman lerakja a virágot az említett sírra, révén semmi tartó nincs, amibe belerakhatná, hogy frissen tartsa. Ennek ellenére hülyén érzi magát, hogy csak úgy ácsorog, szóval leguggol, térdeire helyezi könyökeit és megtámasztja kicsit az arcát, úgy pillant le a márványból készült síremlékre. Elolvassa a szép idézetet, sóhajtva dönti oldalra a fejét.
 - Tudjátok, izé, nem vagyok jó ebben, meg nem is hiszek benne, hogy hallotok, vagy ilyesmi... de ha hallanátok, akkor meg kell üzennem, muszáj megüzzennem, hogy az unokátokból nagyon jó ember lett, gondolom a szüleiből is, mert jó szülők is kellenek a jó emberhez, szóval... szép munka! - Nem, abszolút nem tudja kezelni a helyzetet. Nem tud mély, szomorú hangon motyogni, ha már rájött a beszédroham. Még meg is paskolja kicsit a sírt, a dicséret után, majd úgy dönt, ideje felállni és menni. Mielőtt még valaki bolondabbnak nézki, mint amilyen.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 15. 21:06 Ugrás a poszthoz

Déna Holloway


Ő egészen nyugodtan próbálta összeszedni a gondolatait, de nem jó ebben, tudja magáról, még be is vallja a halottaknak. Na igen, most, hogy ezt elmondta, kicsit könnyebb a lelkiismerete. Lelkesebben, csaknem mosolyogva áll fel, hogy még lerója kicsit a tiszteletét és biztos benne, hogy otthon meg is írja a barátnőjének, hogy beteljesítette az ígéretét. Hiszen ő ilyen, amit megígér, mindig, minden körülmények között betartja.
- Mi? - Kapja fel a fejét, amikor valaki mögötte beszél, és egyből meg is pördül tengelye körül. Nem, nem jut el az agyáig, hogy most megijedni, vagy éppen félni kéne. Ő amúgy sem szokott félni, semmitől, kivételesen bátor lányka cseperedett belőle. Még csípőre is rakja kezeit, ahogy végigpillant a nőn, aki mögötte állt.
 - Őrült? Ugyan már, ne nevettess, nem én osonok mások mögé, hogy a fülükbe suttogjak, mi vagy te, valami zaklató? - Kérdezi, egyik szemöldökét felemelve és jobban szemügyre venné a nőt, de a köpenye nem hagyja. Így egy gyors mozdulattal le is veszi róla a csuklyát, hogy jobban láthassa az arcát. Mit titokzatoskodik itt, fél attól, hogy elkapják, vagy mi?
- Eeeew. - Mondja, amikor meglája az erős sminket, fehér bőrt, világos tincseket, ékszereket. - Szegénykém, neked nem szóltak, hogy halloween már elmúlt...? - Kérdezi tőle értetlenül összevonva szemöldökeit és inkább gyorsan el is engedi, mielőtt még ráragadna valami a sötétségből, ami körbelengi Dénát. Bizony, nem bírná, ha megfertőzné színes egyéniségét vele, már a gondolattól is rosszul van és ez akaratlanul kiül az arcára is.
És valóban, nem árulunk zsákbamacskát, tényleg elég bugyuta ahhoz, hogy ne féljen, sőt, még csak ne is vegye komolyan Dénát, sem a megjelenését.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 16. 00:44 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren
A legeslegkedvesebb tanárom e földkerekén <3


Amikor hallja végül Dwayne megállapodását, nem igazán tetszik neki. Ha engedné magának, valószínűleg már húzná is a száját a talán szóra, illetve a "ha lesz időm rá" nem éppen egy belátható, konkrét időtartam. Összeségében egyáltalán nem tetszik, de látja, hogy többet úgysem hozhat ki a helyzetből, szóval inkább tudatosan mosolyog, mint egy igazi jó kislány.
- Remek, igazán hálás lennék érte! - És ezt nem csak udvariasságból mondja, hiába próbálja meg mindig harciasan kikényszeríteni a másikból, amit akar, azért mégiscsak elég nagy szívvel áldották meg és igazán hálás érte. És amúgy is, megenyhíti őt az elsősmentes szoba gondolata, szinte már el is tudna lebegni a gondolatfelhőre ülve, de sajnos nem annyira naiv és túlságosan a földhöz van ragasztva a lába.
- Hát, tudja hol talál. Kövesse a macskaszőrt. - Vigyorog végül, mert különös érzéke van ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban viccet csináljon a saját nyomorából. És ez attól veszíti el a megalázó mivoltát, hogy ő maga is csak vigyorog rajta, igen, ilyen könnyedén is tudja venni a dolgokat, nem álom. Csak előtte alaposan ki kell dühöngenie magát.
- Megegyeztünk. - Bólint rá végül és elmosolyodik. - További kellemes napot, Mr. Warren! - Kívánja még tiszta szívből, ártatlanul, könnyed hangsúllyal. Éppen úgy, mintha ő az előző percekben javában hozzájárult volna Dwayne csodálatos napjainak egyikéhez. Még integet kicsit kedvesen és elégedetten fordít hátat, hogy könnyed, feldobott léptekkel libbenjen el a helyszínről. Hogy miért van ilyen jó kedve? Mert a férfivel ellentétben ő pontosan tudja, hogy ha nem kap bűbájt a szobájára... nos, felkeresi újra. És újra. Amíg csak kell.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 17. 18:13 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green


Egy nyugodt, kissé elzártabb, hangulatos, kellemes kis helyet keresett magának. Hogy miért? Az ember, ha elég naiv, azt hihetné, hogy csak csendben relaxálni szeretne, kiüríteni a fejét, netántán egyedül lenni kicsit. Így is néz ki, ahogy csücsül az erkélyen, de nem a székben, hanem a kis kert mellett a padlón. Csücsül, kissé összehúzza magát. Persze, akár a falu gyönyörű látképét is bámulhatná ilyen elmélyülten, miközben érzi, hogy a tömör zen végigfolyik az ereiben. De sajnos, az egy egészen más személy lenne, Gabrielle képtelen ilyesmire. Ő mindig megy, csinál valamit, pörög, meg sem áll, amíg le nem fekszik. Bár néha még alva is jár, de psszt, ez titok, ő sem szívesen vállalja fel, csak ha muszáj. Az is ritkán van, amikor igazán lefárasztja magát és stresszes napjai vannak, mondjuk a vizsgák miatt.
Most viszont véletlen sem alszik, nagyon is ébren van. És ahogy ücsörög, igazából kicsit rosszban sántikál. Nemrég keverte a bájitaltan teremben óra után a kedves kis főzetet, amit most a kezében szorongat. A kis üvegcse egy zöld, trolltakony színű löttyöt tartalmaz és a szaga sem valami biztató. Most mégis kezében szorongatja és azt fontolgatja, mikor próbálja ki. Úgy bizony, jól sejtitek, drága barátaim, ez a bájital, a recept Gabrielle munkája, kemény évek kísérletezése. Sosem volt egy ügyes boszorkány, nyílt titok, hogy nem az eszéért szeretik. Ettől függetlenül a bájitalokkal mindig jó barátságban volt és elég kitartó ahhoz, hogy ezt a főzetet kikotyvassza. Semmi igazán ördöngős nincs benne, viszont ideje lesz kipróbálni.
Azonban ahogy emeli a szájához az üvegcsét, egy hatalmas nagy WARNING felirat izzik fel elméjében és villog hevesen, meg is áll a keze.
- Talán nem magamon kéne kipróbálnom. - Állapítja meg és fintorog, mert az illata nem a legjobb. Végül a mellette lévő kis kertecskére pillant és cinkos mosoly ül ki az ajkaira. Tökéletes lesz, elméletileg minden élőlényen működik, ami képes a mozgásra. Szóval gyorsan önt egy kicsit belőle a virágokra, vár egy kicsit, elhessegeti orra elől a borzasztó szagot. Még mindig várj, hátha lát valamit, de semmi. Elgondolkodik kicsit, majd eszébe ötlik valami. Lehet, hogy a zene a baj! És elkezd ritmusosan csettintgetni ujjacskáival. S lőőőn, a növények erre a mozdulatra, a ritmusra elkezdenek dülöngélni, szinkronban, hiba nélkül. Az ő arcára pedig fölényes, elégedett vigyor ül ki.
- Ez lesz az! - Állapítja meg, miközben a többi, átlátszó taknyot vizslatja úgy, mintha ez lenne maga az angol királynő koronája.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 18. 18:49 Ugrás a poszthoz

Dwayne
Előzmény


- Ami azt illeti, van. - Válaszolta egyszerűen, egy halovány mosollyal az arcán. Nem, eldöntötte, hogy most megerőlteti magát és nem játszik tovább durcás hercegnőt. Pedig tulajdonképpen az is lehetne, annyira hűen alakítja a szerepet időnként.
És igen, most itt sétál a férfi mellett, a fő utcza álmos, kivilágított kirakatait nézegetve. Valahogy nem így képzelte el ma reggel az esétjét. Valahogy nem így képzelte el a mai napját, úgy egészében véve. Sőt, még olyan messzemenő következtetésekbe is megy, hogy nem így képzelte el az életét. Pedig a Bagolykő olyan jó választásnak tűnt, és bizonyos szempontokból még mindig annak tűnik.
- Elárulja nekem, miért tanít itt? - Töri meg az egyre hosszabbra nyúló csendet kérdésével, miközben akaratlanul is, reflexből az árnyékok, a sikátor felé vet egy pillantást, lát-e valakit arra. Nem paranoia... tapasztalt elővigyázatosság.
 - Mármint, nem tűnik tanárnak, és azt sem látom, hogy élvezné az itt létet, a házvezető-helyettességet, akármit, de akkor... miért? - Kérdezi, kissé értetlenül pillantva Dwayne felé, ő tényleg próbál gondolkodni, egy férfi eszével. Eljutott arra a szintre, hogy elég nyitott, és érdekli, próbálna belelátni kicsit a fejébe, ha engedi.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 18. 19:16 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Hallja a férfi hümmögését, látja, ahogy a tükörképüket nézi. Ő pedig az arcát fürkészné, de így esélye sincs rá rendesen, inkább fel is adja. Hideg van, de nem fázik, nem annyira kényes kislány, mint amilyennek tűnik. Még jól is esik neki, hogy most nincsenek bezárva sehova, kicsit szabadok. Bár kicsit zavarja a gondolat, hogy Dwayne-nek csak gondolnia kell egyet és már szaladhat is hanyatt-homlok előle, itt nem lesz esélye megállítani. A fenébe, akkor nincs más választása, mint nem elüldözni.
Látja, hogy kicsit el kell gondolkoznia a válaszon, sejti, hogy nem a csupasz, szépítetlen verziót kapja majd. Nem kell sokat mérlegelnie, hogy eldöntse, nem, nem bánja. Tényleg nem. Viszont legalább választ kap, nem pedig hallgatást vagy letolást, ezt pedig egy apró kis sikerként könyveli el magának. Dwayne Warren normálisan válaszolt neki!
- Nekem ez annyira... fura. - Mondja száját kissé elhúzva. Ajkai hamar fel is veszik a kissé csücsörítő, gondolkodó pózt. Ő amúgy sem egy korlátozható személyiség, meglehetősen szabad szellem. Emellett elkényeztetett kislány, rangos családból, mindig megkapta, amit akart. Javarészt mindig azt is csinálta, amit akart és mindig támogatták benne. Ezért olyan furcsa neki Dwayne helyzete.
- És csak úgy beletörődött? - Kérdi, miközben kissé megremegnek a pillái. Még mindig hitetlenkedik kicsit, bár a férfi nem tűnik olyan temperamentumosnak, mint ő... azért nem egy olyan tedd ide, tedd oda hapsinak tűnik, akinek bárki dirigálhat.
- Nagy balhé volt az áthelyezése körül? - Kérdezi végül, mert úgy gondolja, ez helyénvalóbb, mint hogy ellenkezett-e vele. Az jobban érdekli, mennyire.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 18. 19:45 Ugrás a poszthoz

Dwayne


- Öh, nem tudom, nem értek hozzá, de mondjuk dobálózol a jogaiddal, azt mondod, szabad ember vagy, hogy nem tehetik ezt, hogy inkább kilépsz és keresel valami más állást... ilyesmi. - Magyarázza, mire gondol, bár ezek inkább az ő ötletei arra, mennyire ki lenne akadva, ha valaki egyik napról a másikra átküldené egy másik iskolába, mert ő csak egy diák, mert megtehetik. Ő tudatosítaná bennük, hogy nem, nem tehetik meg vele, de ez ő. Egy harcias, makacs, elkényeztetett lányka, akinek hála istennek még sosem kellett ilyen szituációba keverednie. Amikor tizenévesen azt mondta szüleinek, ő szeretne eljönni Magyarországra tanulni és megvalósítani az álmait, csak ügyes-okos kutyuskaként bólogattak és engedték neki.
- Na ezért nem leszek auror... - Jegyzi meg magában csak úgy, sosem vonzotta az ilyesmi, és ezek után biztosan nem is fogja. Reméljük, ez nem egy kampány volt a hivatás mellett, mert ha igen, akkor meglehetősen csapnivaló volt.
 - Maga aztán nem tündérmesékben él. - Állapítja meg annak hallatán, a férfi mennyire egyszerűen, cicomák és tévképzetek nélkül beszél az aurori szakmáról. De mit is vár tőle? Felnőtt férfi, valószínűleg elég sok dolgot megért, és amúgy sem a befolyásolás és megtévesztés emberének tűnik első blikkre. (Másodikra sem.)
- Ez esetben van egy még jobb kérdésem. - Mondja, miközben apró fintorral húzza az orrát. - Miért lett auror? Nem volt tisztában vele, hogy ez a hivatás ilyen? Vagy csak úgy gondolta, ez jó lesz majd magának? - Kérdezi, mert most már nem érti, tényleg nem, ha ennyi bajjal jár, ha ennyire nem jó, ha ilyen kicsi... hogy elégszik meg ennyivel? Miért nem tűzött ki nagyobb célokat maga elé és miért nem valósította meg? Egyre jobb kérdések ötlenek fel benne, de ezeket inkább megtartja magának.
Amikor pedig meghallja a kérdést, jólesően kuncog kicsit.
 - Az én helyzetem merőben más... - Jegyzi meg, majd megköszörüli a torkát kicsit. Nos igen, az apja valószínűleg kirúgatta volna a Magyar Mágiaügyi Minisztériumot, vagy legalábbis megpróbálta volna. - ... de szerintem az újságok is ezzel foglalkoztak volna. Őszintén szólva, tök menő, hogy így viseli. - Mondja aprócska mosollyal az arcán, ahogy a férfi felé pillant ismét. Nos, nem igazán látja, hogy viseli, a teljes képet. De azt igen, hogy elég lazán tud róla beszélni és már az is egy jó eredmény.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 18. 20:47 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Amikor Dwayne felröhög a mondanivalóján, ő csak lemondóan sóhajt. Na jó, így belegondolva tényleg hülyeségnek tűnnek. Lehetetlen dolgoknak, olyanoknak, amik tényleg csak a mesében léteznek. Pedig milyen jó lenne, ha csak ilyen egyszerűen mennének a dolgok. Az ember felemeli a hangját és a világ összerezzen... bár talán ebben az esetben Gabrielle-től már rég szétesett volna.
- Haha, pedig biztosan aranyos óvóbácsi lettél volna. - Válaszolja vigyorogva, mert óhatatlanul is lelki szemei elé kúszik a kép a cuki, rózsaszín otthonkás Dwayne képe, amint gyerekeket babusgat, öltöztet, mossa a fogukat. Az abszurd kép készteti önfeledt vigyorgásra. Már alapból Dwayne és az aranyos szó egy napon említése épp elég nevetséges.
- Ó, igen, hallottam róla a kastélyban! Mina, ugye? A levitás kislány, biztosan nagyon okos. - Csiviteli kedvesen és lelkesen mosolyog mellé, mert akármennyire nem tűnik ilyen kis gondoskodó cukorfalatnak, imádja a gyerekeket. Sajnálja, hogy hamar kinőnek az igazán cuki, beszédmentes korszakból, pedig legszívesebben megtartaná őket. De egy kis levitás elsőstől azért ő is olvad jobbra-balra, főleg, ha igazán cukorfalat.
- És öhm... mit takar a "meg minden"? - Kérdezi végül kissé bizonytalanul, mert van egy olyan érzése, hogy nem csak töltelék szófordulat volt. Hanem van még valami, ami ellenállhatatlanná teszi Dwayne számára Magyarországot, a Bagolykövet. Vagy inkább elviselhetővé.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 20. 13:14 Ugrás a poszthoz

Dwayne


- Héj, maga nem az a büszke apa típus? - Kérdezi, kissé értetlenül pillogva. - Tudja, most kéne áradoznia, hogy milyen aranyos, mennyi barátja van, egyre önállóbb, és egyből rá is térhetne arra, hogyan fogja sörétessel agyonlőni azt, aki az ellenkező nemből csak rágondol arra, hogy rápillantana. - Magyarázza az apás dolgokat, hogy mit szoktak a lányka-témára felhozni. Az ő apja speciel mindegyiket produkálta már, bár nem olyan heves, erőszakos ember, mint Dwayne. Inkább csak egy visszafogott kékvérű, de Gabrielle pontosan tudja, mennyire szereti őt és ez a lényeg. Ki tudja, most a felsorolás miatt talán Dwayne-t is megszállja az ihlet és elkezd ilyesmikről beszélni.
- Szóval nem az én dolgom, értem én. - Mosolyog halványan, szépen le lesz pattintva, sőt, a férfi még hozzá is teszi, milyen szankciókat kéne alkalmaznia, ha elmondaná. Ettől pedig nevetnie kell, mert olyan abszurdnak, mégis ijesztőnek tűnik a feltételezés. Márpedig ő nem szokott félni, így a félelmetes dolgokkal nem tud mit kezdeni, mint a halál, vagy veszély, szóval módszeresen szemberöhögi őket inkább.
 - Azt hiszem, ha kíváncsiság és élet között kell választani... hát nem tudom, elég nehéz. - Vigyorog, pedig nem gondolja komolyan, annyira betegesen ő sem kíváncsi, hogy bevállalja érte a game overt. Csupán kedvesen érdeklődő, abba pedig soha, senki nem halt még bele... ugye?
Ahogy tovább sétál a férfi oldalán, nem tud elszakadni Mina és Dwayne kapcsolatától, Dwayne szótlanságától, arckifejezéséről. Bár nem kérdezték a véleményét, őt ez sosem zavarta, gond nélkül megosztja.
 - Tudja, szerintem nem kéne csak úgy hagynia, hogy a dolgok történjenek maga körül. - Ahogy látja, a férfinek nem túl sok kontrollja van az élete felett, ő pedig biztos, hogy hosszú távon ebbe már rég belebolondult volna. Ezért látja akkora problémának.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 23. 16:52 Ugrás a poszthoz

Dwayne


Gabrielle nem az emberi természet nagy tudósa, még csak nem is mimika-fejtést tanult, de a férfi pillantása még neki is sokatmondó. Annak ellenére, hogy a mondanivalója egyszerű és tömör, ordít róla: nem, nem az. Gabrielle pedig csak pillog, mert ő egészen másmilyennek képzelte a férfit. Értetlenkedik is, miért kéne lelőnie egyáltalán valakit.
- Jó, én is tudok vigyázni magamra, és nem volt bajom, apám mégis pálcát fogott az első fiúmra, amikor nem vitt haza időben. - Magyarázza sóhajtva, de úgy érzi, reménytelen küldetés. Ha Dwayne nem gondolja így, nem féltő, nem aggodalmaskodó, az valamilyen szinten jó, mégis visszaüthet még. Habár Gabrielle már így is túl sokat morfondírozott ezen, pedig nem is az ő gondja. Ő tök normális családban nőtt fel, úgy, ahogy mindenki álmodik róla.
 - Igaza van, sokkal rosszabb is lehetne. Mondjuk ha egy magányos felnőtt ember lenne, aki péntek esténként egyedül iszogat, nem szereti a munkáját, nem foglalkozik megfelelően a lányával és a legjobb beszélgetőpartnere az egyik diák, akit még csak nem is kedvel. Igaza van, lehetne. - Szedi össze egyszerűen a dolgokat, amit eddig megtudott róla, némi faggatózás után. De persze nem akarja ő elkeseríteni a férfit, elhitetni vele, hogy tényleg egy nagy rakat szerencsétlenségnek tűnik kívülről, véletlen sem. Igazából még a "gyermeki álmok" összetörője sem, szóval gyorsan témát vált, mielőtt még kihúzná a gyufát.
- Nem kaptam bűbájt a szobámra. - Ó, Dwayne valószínűleg már reménykedett, hogy nem fog rá emlékezni, pedig tudhatná, hogy egy nő ilyet sosem felejt. - De azt hiszem, kezdik megunni a kopaszon visszakapott macskákat és a hangomat, mert kezdenek félni tőlem. Pedig én csak akkor bántom őket, ha muszáj, meg ha kedvem van hozzá. - Teszi még hozzá a jelenlegi helyzet alakulását. Habár Dwayne nem kérdezte és valószínűleg nem is fogja érdekelni, Gabrielle-t ez egyáltalán nem tartja vissza a mesélésben.
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. december 1. 18:41 Ugrás a poszthoz

Grace Erin Green


Éppen hatalmas felfedezéseken esett túl, a trutyi ott van a kezében, és ez az, ami igazán izgalmassá teheti majd lekövetkező napjait. Táncoló virágokat csinált! Ő, egyedül! És másnak talán nem lenne olyan nagy dolog, de ha a növényeknek is lesz tőle ritmusérzéke, neki még milyen lesz... bár az ízét nem tudja milyen, lehet, hogy meg se tudja inni, de ezen segít majd egy kis vanília vagy kókusz esszenciával vagy ilyesmivel, pont jó lesz arra.
Abbahagyja a dobolást, a növények csendben megállnak, ami jó jel, le lehet állítani a folyamatot. Sóhajt is egyet, elégedett vigyorral szemléli az üveget. Azonban amikor felpillant egy elég kialvatlannak tűnő, szétcsúszott, morcos, érdektelen lány áll ott, szerencsétlen meg is riad. Hirtelen nagy kerek szemekkel néz rá, kicsit össze is rezzen, majd elejti az üveget.
- Eeeehw! - Állapítja meg, ahogy a zöld trutyi végigfolyik az egyik kedvenc cipőjén, grimaszolva nézi, majd harcias tekintettel pillant a lányra. De hamar elkapja a tekintetét, vissza a bájitalra. A trutyija... ott folyik a trutyija... a kincset érő, táncos trutyija! Hát ezt biztosan nem hagyhatja csak úgy szó nélkül.
- Nézd meg, mit csináltál! - Mutat végig, ráadásul a cipőjét is úgy szereti, nem hiszi, hogy le tudja majd szedni, és már most sajnálja. Már pattan is fel, hogy beolvasson a lánynak. Noha vajmi kevéssé az ő hibája ami történt, jelenleg ő az egyetlen, akire mérges lehet, mert ahhoz, hogy magára haragudjon, bizony túl hiú.
- Cicuskám, mégis mit csinálsz te itt? Nem mondták még neked, hogy a goth stílus már nem menő? Vagy te is vámpír vagy? Jaj, bocs, ezt a poént már ellőtték... - Sóhajtja, ahogy visszagondol a Dénával való találkozásra. Ő is hasonlóan megviseltnek nézett ki, igaz a ruhatára is sötét volt, mások számára ijesztőnek hatott volna. Ám Gabrielle szemével ez ízléstelen volt. Grace nem az, csupán csak bűnbak, de most mégis minden rossz rajta.
Viszont nem várt fordulat következik be, vékony kis hangjának "csodálatos dallamára" a bájital működésbe lép. A cipői, a drágák önálló életre kelnek és ahogy mondja a magáét, és dobolni kezdenek. Furán, szemöldökeit emelve néz le, de úgy dönt, nem is törődik vele egyelőre. Szarvas hiba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gabrielle Campo összes hozzászólása (17 darab)

Oldalak: [1] Fel