28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Scarlett Conroy összes RPG hozzászólása (189 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Le
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. október 29. 10:00 Ugrás a poszthoz

Anthony


 
Scarlett az ágyán ücsörgött. Még új volt, alig ismert valakit így nem volt kivel eltölteni az idejét. Tegnap a lány fülébe jutott, hogy van egy szorgalmi feladat művészet órára. Nem egy szorgalmas ember, de ez az ötlet valahogy megtetszett neki. Úgy gondolta, hogy ahhoz hogy írhasson egy rendes leírást, csöndre van szüksége. A szobában éppen nem volt senki, így előszedett egy füzetet és pennát. Amint ránézett a megsárgult lapokra, rájött, hogy fogalma sincs hogy kezdjen neki. A pennáról leesett egy tintacsepp, amit azonnal be is itt a papír. A lány visszatette a tollat a tintatartóba, és becsukta a füzetet.
  ~ Ki kell ürítenem a fejem! ~ mondogatta magában, így elindult a kastély belseje felé. Ahogy ránézett a rellonos klub helységben lévő nevetgélő emberekre, hirtelen hiányérzete támadt.
  ~ Miért is vagyok itt? ~ merült fel benne a kérdés, de aztán gyorsan elhessegette a fejéből a gondolatot, és talán még a fejét is megrázta hozzá.
  Átment a helységen, és továbbindult. A gondolatok közben csak úgy cikáztak a fejében. Egyik a másik után. Hirtelen azon kapta magát, hogy nem is tudja hol van. Körbenézett, hátha valakitől segítséget tud kérni a visszatalálásban. Egy világosabb helyen megpillantott egy srácot. Talán a korlátnak volt dőlve, de ebben nem volt biztos, mivel a nap fénye olyan égetően hatott a lány retinájára a félhomály után, hogy nem tudott sokáig abba az irányba nézni. A fiú idősebbnek tűnt nála, ami még jobban megnehezítette Scar feladatát. Így is alig akart odamenni bárkihez is, hát most még egy idősebb kastélylakótól kellett segítséget kérnie. Hátha még jobban leégeti magát.
  Közelebb sétált, hogy megszólítsa, de legbelül nem akarta megtenni. A szája résnyire kinyílt, de hang nem jött ki a torkán. Már épp azon volt, hogy megfordul, aztán csak visszatalál valahonnan, de átpillantott az ismeretlen válla felett, és észrevette a gyönyörű tájat. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy igenis le tudná írni azt a tájat. A fejében már kezdtek összeállni az első mondatok. Akarva, akaratlanul is közelebb lépett, így felhívva magára a figyelmet. Már majdnem a fiú mellett állt, és még akkor is csak a tájat figyelte. Minden részletét meg akarta figyelni. Félt, hogy nem lesz már ugyanilyen a táj később.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. október 29. 10:48
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. október 29. 20:59 Ugrás a poszthoz

Anthony


  Amikor Scar a tájat figyelte, a fiú hirtelen megszólította. Teljesen váratlanul érte, de attól még nem akart teljesen hülyének kinézni. Végül is nem nagy dolog, csak nem hitte, hogy egy magasabb rangban lévő ember ilyen könnyedén megszólítja, ha már a társai sem veszik észre a létezését.
  - De az! Éppen azon gondolkodtam, hogy leírni való! - mondta, és csak utána jött rá, hogy ez milyen hülyén hangozhatott egy olyas valakinek, aki nem lát a fejébe. - Tudod, van ez a feladat, és arra gondoltam, hogy ezt a tájat írom le! - magyarázta. Közelebb lépett, és a keze már a korlát hideg fémét érintette. Újra elnézett a távolba, de mellette egy-egy sanda pillantást vetett a fiúra. Szívesen olvasott volna a fejében.
  - Melyik évszak? - gondolkodott el a lány a srác következő kérdésén. - A nyár! Akkor nincs iskola, és sok a buli! Emellett sokáig jó idő van kint! - érvelt, Bár nem igazán tudta, hogy mi oka volt rá. - Szerinted? - kérdezett vissza. A fiú rá nézett, ezért ő is visszanézett. Ez már gyerek kora óta így volt. Ezzel szerette zavarba hozni az embereket. Addig nézte őket, míg a másik illető el nem kapta a pillantását. A fiú egy újabb kérdést szegezett a lánynak.
  - Rellonos vagyok! A legújabb kis sárkány! De ne kicsi lányozz jó? - mondta, mivel utálta amikor ezt mondják neki. Volt egy alkalom, amikor azért vert meg egy korabelit, mert ezzel viccelődött. Szép kis eset volt. - A nevem Scar! - mutatkozott be, mivel azt akarta, hogyha ezt a srácot is meg kell vernie, akkor legalább a nevét tudja majd. Aztán pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy megkérdezze e azt a dolgot, ami eddig a fejében motoszkált. Végül csak kibukott a száján.
  - Mond, miért beszélsz egy olyas valakivel, mint én. Hiszen csak egy elsős újonc vagyok! - szólt ki belőle az önkritika. Scarlett belenézett a fiú kék szemeibe, és megpróbált olvasni bennük. Sajnos nem igazán sikerült.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. október 30. 10:16
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. október 30. 16:12 Ugrás a poszthoz

Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)


 
Scarlett először nem akart elmenni a Halloweeni bulira. De amikor egyik nap összefutott Annával, akkor a lánynak nem tudott nemet mondani. Akkor azt hitte ez volt élete legnagyobb baklövése. De ahogy közeledett az idő, és a sulit teljesen ellepte a hangulat, ő is egyre jobban izgult a dolog miatt. Az utóbbi napok során számtalan ötlet felmerült benne, hogy mit húzzon fel.
  A vacsora után alig várta, hogy felölthesse magára a kitalált jelmezt. A ruhába gyorsan belebújt, de a hajjal, és az arca maszkírozásával sok időt elszöszölt. Még jó, hogy amerikából elhozta a smink készletét.
  Végül megállt a tükörben, hogy szem ügyre vegye magát. Elégedett volt az eredménnyel. Egy rakoncátlan tincset még a helyére igazított, és már indult is a nagyterem felé. Lehet, hogy kicsit elkésett már, de az nem jelent semmit. Csizmában volt, ami nem tűnt fel hosszú szoknyájában, a járás mégis kényelmes volt. Gyors, és apró lépésekkel haladt a terem felé. Menet közben kezével felhúzta kicsit a szoknya részt, hogy ne lépjen rá. A két ajtóban álló beengedte a terembe.
  A lány minden érzelmet letörölt az arcáról belépéskor, hogy igazán félelmetes hatást keltsen. Igaz, nagyon mélyen nevetett a sok meglepett arcon. Besétált a terem közepére, és úgy csinált, mintha észre sem vette volna a pillantásokat. Szemével barátnőjét kereste. Úgy tűnt, még nem ért oda, ezért félre állt a fal mellé, és onnan figyelte a többiek kreativitását. Utána az ételek és italok mókás kinézetét figyelte meg. Mikor már legalább tíz perce ácsorgott egyedül, úgy érezte mégsem kellett volna eljönnie. Lehet, hogy Anna nem is fog eljönni, csak a kis elsőst akarta megszívatni.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. október 30. 17:16 Ugrás a poszthoz

Anna
Ruha, Arcsmink+haj (a rózsákat feketének képzeljétek)


 
Amikor a lány eljött a bulira, még nem hitte volna, hogy mikor elkésik, még utána is neki kell várakoznia. De egyszer csak a sok bejövő között feltűnt társa. Megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt, és amikor a lány a nevét mondta, akkor rámosolygott. Még csak kevés ideje van itt a kastélyban, máris kiismerte az eridonosok jellegzetes viselkedését.
  Odasétált fekete-fehér barátnőjéhez. Szemét végigjáratta a lányon, és magában megállapította, hogy igazán jól áll neki a csíkos. Közelebb hajolt hozzá, hogy hallják egymás hangját ebben a zűrzavarban ordibálás nélkül.
  - Szia! Jól nézel ki! - dicsérte meg a lány jelmezét. - De mi is akar ez lenni? - kérdezte meg, és látszott az arcán, hogy nagyon gondolkodik azon, hogy minek tudná beazonosítani. - Csak nem egy kalóz? - kérdezte ami először az eszébe ugrott.
  Egy aranyos kis pár haladt el mellettük, és a lány szeme végigjárt rajtuk, beazonosítva az Alice csodaországban szereplőit. Az egész olyan furcsa volt. Itt egy ismeretlen lány, akivel múltkor csak eltévedni tudott. Ez volt az egyetlen, amit ittléte alatt már sokszor megtett Scar. De előbb-utóbb majd csak megszokja ezt a labirintust.
  - Jó lett a díszítés nem gondolod? - próbált udvariaskodni a lány, de már alig várta, hogy átessenek a  szokásos dolgokon, és belevágjanak az igazi buliba.
  - Nem táncolunk? Vagy talán megkóstolnál egy szemet? - bökött fejével a büfés pult felé, és mind a ketten jobban szemügyre vették az ott felsorakozó ételeket. Egyik undorítóbb volt, mint a másik, és a lány biztosra vette, hogy az italok sem lehetnek különbek.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. november 8. 16:55
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. november 8. 16:35 Ugrás a poszthoz

Anthony


Hallgatta a srácot, ahogy elmondja hogy mi a véleménye a tájról, és belegondolt, hogy nem is mond hülyeséget. Utána mellé lépett, hogy még közelebbről tudja megszemlélni. Az ismeretlen újabb kérdést tett fel neki, amire ő persze teljesen normális választ adott.
  - Talán még az is közre játszik ebben a dologban, hogy eddig Amerikában éltem. Ott mindig meleg van. Ezért ez nem igazán tett semmit a latba. Viszont ekkor mindig eltudtam utazni ide Magyarországra. Kellett a változás az életembe! - jelentette ki, és közben gondolatban már azokon a nyarakon járt, amikor az apjával lejártak a Duna partjára, és homokvárat építettek. - Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer pont fordítva lesz ez a dolog! - mondta már csak úgy magának.
  Kicsit meglepődött, amikor a srác kislánynak szólította, így rögtön tisztázta vele az ügyet, hogy ne tegye többet. Igaz, hogy varázsolni még nem igazán tud, de verekedésben fogjuk rá, egész jó volt.
  - Ha nem sértődsz meg, de anyukád miért akarta, hogy levitás legyél? Miért nem jó neked a rellonban? - kérdezte a lány kisilabizálva a szövegkörnyezetből, hogy mi lehet az a Mardekár. Mivel nemrég került ide, ezért nem volt járatos az ilyen dolgok ismeretében, de ezt persze nem akarta kimutatni.
  Amikor megvolt a bemutatkozás, a lány csak bólintott a fiú nevére, és nem mondott semmit. Végül ő is feltette a kérdését, mire egy elég logikusnak tűnő választ kapott. Elmosolyodott, amikor a fiú közölte hogy agresszív. Gyorsan kiismerte Tony az alap jellemzőit.
  ~ Nem is vészes eset ez a srác.~ jegyezte meg magában a lány
  - Igazad van! - bólintott újra, és megeresztett egy szélesebb mosolyt a srácra. - Semmi gond! Igazából tényleg megfontoltam a lehetőséget, de úgy érzem, hogy nem lett volna jó bemutatkozás. - jelentette ki a fiú magyarázkodását hallgatva.
  - Nem hiszem, hogy azt mondtam volna, hogy kis srác! Az valahogy nem jön a számra. Inkább használtam volna olyanokat, mint haver, ismeretlen. - gondolkodott el a lány. Kicsit talán túlságosan is elkalandozott, ezért zavarában újra a táj felé fordult.
  - És te miért vagy itt, ezen az erkélyen egyedül? - kérdezte meg - Úgy értem biztos lenne akivel ellehetnél valahol!
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. november 8. 16:57
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. november 8. 16:54 Ugrás a poszthoz

Licia

 
Scar a társalgóban ült, de egyszerűen magányos volt. Mindenfelé emberek voltak, de senki sem foglalkozott egy olyan emberrel, aki általában rossz emberrel kezdeményez, és mindig rosszkor szól bele a társalgásba. Így inkább visszavonult a szobájába. Ott Luna köszöntötte. A fekete gombolyag rögtön belemászott gazdája ölébe, és megnyugtatóan dorombolni kezdett. Addig cirógatta a macska buksiját, míg végül úgy nem kezdte érezni, mintha a falak közelednének hozzá minden egyes percben amit a szobájában tölt.
  Elindult ki az iskolából. Persze az ajtót gyorsan megtalálta nem úgy mint az utóbbi napokban a termeket, vagy akár a saját házának bejáratát. Szerencsére akkor mindig volt valaki, aki megsajnálta, és végül útba igazította annak ellenére, hogy a lány ezt kifejezetten utálta.
  Egyszer csak egy réten volt, ahol sok ember ücsörgött, és beszélgetett, vagy éppen tanult. Megrökönyödve nézett körbe, és kereste a kiutat a sok ember közül, csakhogy már késő volt. Egy ember aki háttal állt neki megszólította. Hangjából tudta, hogy egy lány az.
  ~ Már csak ez hiányzott. ~ gondolta, és megfordult, és a tőle telhető legaranyosabb mosolyt vetett rá.
  - Szia! - mondta, és már éppen megtette volna a lépést a szabadsága felé, amikor egy újabb mondatot mondott az ismeretlen.
  - De, nagyon szép! - állt egyik lábáról a másikra a lány. Mehetnéke volt, de végül megsajnálta a lányt, mivel saját magának szerencsétlenkedéseit látta benne.
  - Scarlett vagyok, de az ismerősöknek csak Scar. - nyújtotta a kezét.
  - Új vagy még? - próbált jópofizni amennyire csak ment. Soha nem próbálkozott még ilyennel, de elég kevés barátja volt még, így jó lett volna ha végre megbarátkozik az itteni élettel.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2014. november 8. 16:55
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. november 15. 19:43 Ugrás a poszthoz

Licia

  Miután már nem volt menekülési lehetőség, belenyugodva mutatkoztam neki, mire ő is így tett. Aztán kínos csend támadt köztünk, amit végül én szakítottam meg egy enyhe mindennapos kérdéssel.
  - Én félvér vagyok, de nem tudtam róla idáig. Szintén új vagyok. - válaszoltam udvariasan.
  Körbenéztem, mivel újabb szótlanság telepedett közénk. Kezdtem úgy érezni, hogy talán itt kéne hagynom a lányt, de volt benne valami, amit éreztem. Túl jó kislányos volt. Két dolgot tehettem. Vagy előhozom a rossz énjét, vagy megfélemlítem. Ez csak tőle függ.
  - Nincs kedved valami igazán maradandót csinálni? Valami olyat, amiért el is kaphatnak? - kérdeztem meg, és érdeklődve figyeltem, hogy mi lesz a válasza. Közben egy embercsoport haladt el mellettünk. Minden arcot megnéztem magamnak, aztán visszafordultam a lányhoz, hogy eldöntse, hogy benne van e egy kis buliban.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. november 19. 19:40 Ugrás a poszthoz

Anthony


 
Scar rákérdezett a srác egyik érzékeny pontjára, bár ez nem volt szándékos. Mindig megtalálja a rossz kérdést, ebben ő a mester. Tony viszont elkezdett bocsánatot kérni tőle, ami egy kicsit váratlanul érte, ezért egy másodpercre össze is húzta a szemöldökét.
  - Nem, én sajnálom, nem kellett volna megkérdeznem! - mondta, mivel ez a srác volt az első, akivel normálisan el tudott beszélgetni.
  Ezután bemutatkoztak egymásnak, hogy ne kelljen kerülgetni a témát, miszerint "Akkor most hogy is szólítsam az idegent?" Tony megjegyezte a mosolyát, amire a lány meg nagyobb mosolyt eresztett meg. Zavarában lehajtotta a fejét, és úgy nevetett, de gyorsan rendbe hozta magát, de ettől függetlenül a mosoly ott maradt az arcán.
  - Köszönöm! Akkor mostantól megpróbálom az ismerkedést egy mosollyal kezdeni, hátha úgy sikeresebb leszek! - jegyezte meg.
  Ezután egy enyhe kitérés következett, ami még mindig a szólításhoz kapcsolódott volna. Amikor a fiú elkezdett viccelődni a havernővel, és társaival, a lány nem bírta, és csak úgy kirobbant belőle a nevetés, olyan nevetségesen hangzott ez a srác ajkáról. - Rendben, meggyőztél. - mondta közben.
  A lány kizökkentette ezekből a remek gondolatokból magát, és a társát is egy komolyabb kérdéssel, amire a fiú válaszolt is, bármennyire hitte is a lány, hogy talán nem fog.
  - Nem, még nem jártam ott lent, de tervezem. De most csak...ahhoz milyen pénz kell? - kérdezte a lány, mivel még nem volt otthonos ebben a témában, és tudta, hogy létezik valami olyan, hogy varázslópénz, vagy valami hasonló. Az apja próbálta neki elmagyarázni a dolgokat, de amikor a lány meghallotta a híreket, nem igazán tudott odafigyelni igyekvő szülőjére. Túlságosan felpörgött, ezért apja is csakhamar belátta, hogy minden próbálkozás hiábavaló lenne.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2014. december 30. 01:01 Ugrás a poszthoz

Grace, Iza, Tony, Dasha és Lina


 
Scarlett a karácsonyt Amerikában töltötte az anyjával. Úgy volt, hogy az ünnep második felében visszajön Magyarországra az apjához, de a lánykának más tervei voltak. Amikor Dasha feldobta ezt az ötletet, először nem is gondolta komolyan, de igazából ő mindenre vevő volt. A havas sportokkal nem volt szoros a kapcsolata, de legutóbb elment korcsolyázni. Igaz, hogy ott is fellökték, de ez is megér egy próbát, hátha sikeresebb lesz. Mikor terveit a szüleivel is közölte, Péter nem akarta elengedni, de az anyja tudta, hogy így-vagy úgy, de el fog menni. Ez csak egy olyan közlés féle volt, nem elkéredzkedés. Marie rögtön a különféle boltokba rohangált Beverly Hills utcáin, hogy mindent beszerezzen. Scar végül egy nagy bőrönddel indult el a reptérre. A kezében kettő kabát is volt, amiért eléggé meg is nézték. Arrafelé nem volt szokványos a hó, legkevésbé a hideg. A jó pár órás repülőúton filmeket nézett, és fura ételeket evett, amik ott voltak kaphatók. Ráadásul maga mellé megkapott egy undok kisfiút, aki először szekálni akarta, de miután a lány ezt nem hagyta, inkább elment más játékot keresni. Ez után egy három órás busz út már semmi nem volt. Már országon belül volt, amikor felcibálta magára a másik kabátot is, hogy biztos ne fagyjon meg a leszálláskor.
  Kezében a nagy húzhatós bőrönddel, és a nem rég eszkábált snowboarddal sétált a szálláshely felé. Kicsit elkésett, mivel a repülő fél óra eltéréssel ért földet, és az eggyel későbbi busszal kellett mennie. De semmi gond. Most már itt volt, és ledobva cuccait egy szabad ágyra, máris a pálya felé vette útját. Szerencséjére éppen megérkezett, és Tonyékat még le is előzte. Dasha elmondott néhány utasítás félét arról, hogy most mit fognak tenni, és közben kiosztotta a bérleteket. Scar gyorsan zsebre vágta, és már haladt is a többiekkel a gyakorlópálya felé. Arca kipirosodott a csípős széltől, és fekete cipője alatt ropogott a hó. Dasha hátulról meglepte a lányt.
  - Ohh, azt elhiszem! Vicces lesz végignézned mekkorákat esek, hogy aztán egész ittlétem alatt a farokcsontomat fájlaljam! - mondta félvállról a lány, de közben belülről már próbálta magát felkészíteni az elkövetkezőkre. Amikor a "tanára" mondta, hogy csatolja fel a boardot, tudta, hogy innen már nincs visszafelé út. Remegő kézzel tette ezt meg, de nagy szerencséjére senki sem figyelt rá annyira, hogy észrevegye. Mikor kész volt, egy nagy levegőt fújt ki megnyugtatásképen. Közben próbálta feljegyezni az agyába azokat az információkat, amiket Dasha mond neki. Ez után drága barátnője egy könnyed lökéssel útnak indította egy szó nélkül.
  Scar először kapálódzott egy kicsit, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Sikítani nem tudott, mivel a torkában gombóc nőtt, így egy gyenge jajj hagyta el a száját, amit akár simán lehetett volna venni egy újabb sóhajnak. Amint siklott, a második méter környékén már kezdett az adrenalin kiszorulni a fejéből, és kezdte átvenni az agyában a jókedv. És máris megvolt az első pár métere esés nélkül.
  - Ááá...ez nagyon jó volt! - örvendezett a lány. És már alig várta, hogy segítség nélkül is meg tudja ezeket csinálni. Ez után Dasha már valami felvonót emlegetett, ami rögtön lehervasztotta a lány mosolyát, tekintve, hogy az azt jelenti, hogy már egy magasabb hegyről kell lecsúsznia. A másik lány még beszélgetett Tony-ékkal, és ő addig csak ácsorgott, és próbálta az új dolgokat, és képeket felfogni.
  Miután Dasha végzett, a felvonóra akaszkodott, és Scarlett rögtön követte őt. Amikor a hegycsúcsra értek, elengedték magukat, és Scar a "mélybe" tekintett. Sose volt tériszonyos, de most félt attól, hogy azon kelljen lecsúsznia. Társára pillantott, hogy erőt gyűjtsön.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. január 9. 17:00 Ugrás a poszthoz

Grace, Iza, Tony, Dasha és Lina


 
Amikor a pályára ért, megkapta a bérletét, és Dasha vezetésével már indult is a kezdő pálya felé. Kissé ideges volt, hogy hogy fog menni neki, és ezt meg is jegyezte a Levitásnak. Tanára erre csak egy-két megnyugtató szóval reagált, mire Scar száját elhagyta egy aggodalmas nevetés.
  Mikor felértek az alig pár méteres kis dombocskára, felcsatolták a boardokat, és Dasha belelökve a mély vízbe - persze csak képletese -, le csúsztatta Scarlettet a dombról. A lány ezt nagyon élvezte, de rögtön lefagyott - szó szerint - az arcáról a mosoly, amikor megtudta, hogy most felmennek a nagyobb dombra, amihez már a felvonó is kell.
  Amíg arra várt, hogy a domb tetejére érjenek, elmondott magában egy néma imát, hogy ne törjön el egyetlen csontja sem. Aztán Dasha még magyarázott pár dolgot, amire nagyon próbált odafigyelni, csak hogy a leejtő kétségbeejtően nagy volt, így nem igazán tudott rá figyelni. De a lényeget megértette. Ha fékezni kell, akkor a board hátsó részére kell a súlyát tenni. Ez után A tanára elindult a leejtőn, hogy bemutassa. Ahogy a lány mutatta, olyan könnyűnek tűnt, hogy amikor megállt, hogy induljon Scar, a lány elhitte, hogy képes megcsinálni, így ahogy Dashanál látta, ugrott egyet, hogy megadja a kezdő lökést. Oldalra helyezte a deszkát, és úgy csúszott lefelé. Egyre jobban gyorsult, és az adrenalin az agyába szökött. Torkában gombóc volt, és nem tudott másra gondolni, csak hogy álljon a hátsó élre, hogy lassítson egy kicsit. Ezt meg is tette, de annyira, hogy meg is állt. A hirtelen sebesség változás hatására elvesztette az egyensúlyát. A kezével kapálódzott egy ideig, amikor már egy helyben állt, de csak nem jött össze, és eldőlt mint egy fa.
  ~ Sikerült lejönni félig-meddig, erre akkor esem el, amikor megállok. Ez is csak én lehetek! ~ száguldott végig a fején a gondolat, mire ő maga is felnevetett. Nagy nehezen feltápászkodott, és a következő menetre már jobban felkészülve állt neki, és egy csatakiáltás kíséretében újra nekiállt lesiklani a havon. Most megállnia is sikerült a végén.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. március 26. 19:43 Ugrás a poszthoz

Tompos Csege


  Scarlett éppen a szobájában volt, amikor baglyot kapott. Az apjától. Remegő kézzel bontotta ki a kis kézzel írt papirost. Szemével átfutotta a sorokat. Szinte levegőt is alig mert venni közben. Aztán csalódottan leeresztette a kezét.
  ~ Megint nem jön el! ~ gondolta, és szemében a csalódottság tükröződött. Aztán az hirtelen haragba váltott, de mivel nem akart, hogy mindenki fül tanulja legyen a dühkitörésének, ezért a papírt a földre dobva sietett ki a szobából, sőt az egész rellon házból.
  Fel-alá caplatott az iskolán belül. Régen is gyakran járta ki magából a feszültséget. Szinte nem is figyelt merre megy, így amikor egy kis ajtóhoz ért, megrökönyödött. Biztos, hogy már járt itt, de erre még nem figyelt fel. Kopogott, de senki nem válaszolt, így benyitott.
  A szeme elé egy szép, rendezett szoba tárult. Először csend volt, de ahogy beljebb lépett, egy zongora lassú, csöndes klimpírozására lett figyelmes. A levegőben a tavaszi illatok keveréke érződött. Scar szinte teljesen el is felejtette, hogy miért, és hogyan került ide. Leheveredett a kanapéra, és végignyújtózott rajta. Nem volt itt senki más. Végre egyedül volt. Hagyta, hogy a zene ellepje az elméjét. Szinte elérte a teljes lelki nyugalmat, amikor az ajtó nyikorgására lett figyelmes.
  - Nem tudom ki vagy, de most én vagyok itt! - mondta szinte már álmos hangon. Úgy érezte, hogy most igazán kisajátíthatja ezt a helyet. Mert csak ő érdemli meg a teljes lelki nyugalmat.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2015. március 26. 19:43
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. április 9. 17:09 Ugrás a poszthoz

Alina



 
Scarlett a konyhában tett látogatása után egészen fellelkesült az ötletre, hogy elmenjenek az évnyitóra. Előtte fel sem merült benne a lehetőség, hogy elmegy. Túlságosan egyedül érezte volna magát. De így, hogy ezzel az eléggé szimpatikus rellonossal tölthette majd az időt, izgalommal töltötte el.
  Mikor az évnyitó napja volt, úgy gondolta, hogy elég, ha egy fél órával előbb benéz a gardróbjába. Hát nem lett igaza...Jó negyed óra turkálás után, már éppen eléggé késésben volt. Felkapta az egyik kezébe akadó inget, magára rántotta, utána a köpenyét is valahogy felcibálta magára. Megragadta a pálcáját, mert a nélkül mostanság nem mozdult sehova sem, és rohant lefelé. Kettesével szedte a lépcsőfokokat amikor csak tudta.
  ~ Basszus, basszus, basszus.... ~ hajtogatta magában. ~ Hogy lehetek ilyen idióta?
  Végre befutott a lány mellé, aki dühösen nézett rá. Kívülről eléggé zilált állapotban volt, de ezen nem lehet csodálkozni. Végül is még a haját sem fésülte ki.
  - Sajnálom...kicsit elszaladt az idő... - húzta el a száját bocsánatkérően. Enyhén lihegett az idefelé való futás miatt. - Elkezdődött már?
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. április 9. 20:46 Ugrás a poszthoz

Alina


 
A lány gyorsan sietett, hogy minél kevesebbet kelljen várnia társának. Menet közben teljesen kifulladt, szóval csak kis szünet után tudott a mérges barnának válaszolni.
  - Esküszöm siettem, ahogy tudtam. - mondta, aztán még valami bocsánatkérés szerűséget is társított hozzá. Aztán vett még néhány mély lélegzetet, hogy teljesen megnyugodjon, és a dolgokra koncentrált.
  Egyik percben még kint állt a terem előtt, aztán Alina keze kulcsolódott a karjára, és hirtelen már bent is találta agát a teremben. Majdnem szerencsétlenül sült el a dolog, mivel Ali a legközelebb lévő helyre nyomta le, viszont majdnem mellé ült. De szerencséjére nem lett belőle gond. Bár a szeme előtt felrémlett a rémkép, miközben az igazgató beszélt, ahogy elesik, és minden szempár utána rá fog szegeződni. Próbálnák majd visszatartani a nevetést, de nem menne nekik.
  Fejrázással kergeti el a rémképzeteket, és újra a lényegre figyel. Viszont már csak annyit kap el a szövegből, hogy az igazgató úr jó étvágyat kíván és a sok étel eléje terem. Hirtelen a sok étel látványa előcsalta hasából a korgást, mely figyelmeztetően arra buzdítja, hogy azonnal kezdjen el enni.
  Rögtön egy sós dologért nyúlt, és már be is tömte a szájába.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. április 10. 21:43 Ugrás a poszthoz

Alina


 
Amikor beszáguldottak a terembe, a lány alig tudott helyet foglalni, mivel majdhogynem a sarokra ült. Elég szerencsétlenül jött ki, és máris a legszörnyűbb megoldások jutottak eszébe. Aztán ezeket elhessegette, és a mellette csücsülő barna szólt hozzá.
  - Tehetek róla, hogy nem hagysz helyet? - kérdezte felháborodottan, mégis fojtott hangon, miközben azért nem lankadt le az arcáról a mosoly. Aztán a kis affér után az igazgatóra figyelt, de már csak az utolsó szavakat és a pálcasuhintást látta, amivel az asztalra bűvölte a finomabbnál-finomabb ételeket. Megkordult a gyomra, majd a társáé is.
  - Azt hiszem kijár nekünk. - kacsintott rá két falat között.
  - Nagyon jó? Isteni! - mondta a lány, és egy újabbat harapott. - Amúgy azon gondolkodtam, hogy mi mindig csak akkor találkozunk ha kajálni kell... - osztotta meg a lánnyal. - Van ennek valami jelentősége? - mosolygott, de még mindig nem hagyta abba az evést, csak most már kulturáltabban folytatta. Egy diák átnyúlt a válla felett, amire nem tudta, hogy megsértődjön, mert elválasztották a társától, vagy kiverje a kezéből a kaját, hogy nehogy már onnan lopjon, ahonnan ő eszik. Lehet pont azt akarja megenni. Mindenesetre nem szimpatizált az ismeretlennel.
  - Szóval? - kérdezte meg, mivel nem hallotta a választ a zavaró kék talláros miatt. Aztán beleharapott egy krémes sütibe. Olyan volt mint az álom, és élvezte, ahogy a különböző ízek elkeverednek a szájában, és egy mennyei ízzé forrnak össze.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2015. április 10. 21:43
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. április 10. 22:18 Ugrás a poszthoz

Alina


  - Miért pont az én hátsóm a gond? Olyan egoista vagy, hogy a sajátodra nem is gondolsz mi? - kérdezett vissza a lány. Nem szerette, ha szórakoznak vele, most mégsem zavarta. Egyszerűen jól érezte magát a lány társaságában, és szinte már annyira el tudta engedni magát, mint odahaza L.A.-ben.
  A bezavaró kéz-affér miatt nem hallotta rendesen a lány szavait, ezért visszakérdezett.
  - Meglehet. - nézett közben a rellonosok tömegein. Szinte mindenki evett, bár nem olyan intenzíven, mint ők ketten. - Vagy inkább csak másodéves lányok szokása. - nevette el magát, mivel most, hogy lenyelte a falatot még ezt is meg tudta tenni. Aztán egy újabb sütiért nyúlt, ami valami isteni volt.
  - Kösz! - mondta, miközben megpróbálta a legtöbb maradékot eltüntetni az arcáról. - Te túl kulturáltan eszel hozzám képest. Nem kérsz egy kis habot? - kérdezte, és sütijéből egy kis darabot leszedett az ujjával, utána azt végighúzta a lány arcán, amíg az még nem volt elég éber, hogy kivédje az ellene irányuló támadást.
  Scar a látványra, ami elé tárult elnevette magát, de olyan szinten, hogy most komolyan sikerült leesnie az ülőhelyéről, és seggre tottyant a pad mellett. De még ez sem rendítette el, tovább szakadt a nevetéstől.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. április 11. 19:52 Ugrás a poszthoz

Alina


  Amikor a kezében tartotta a sütit, hirtelen eszébe jutott egy ötlet, hogy mi lenne, ha a lány arcára kenné a hab egy részét. És amikor ez a gondolat megszületett a fejében, szinte abban a percben végre is hajtotta. A látványtól, és barátnője dühös kiáltásától viszont el kellett röhögnie magát. Sőt...ez még csak gyenge kifejezés volt rá. Konkrétan leesett a székről közben, de még amikor a fenekére pottyant, akkor sem hagyta abba. Egy jó pár diák megnézte, sőt még talán egy-egy tanár is felfigyelt erre a jelenségre. De ebben nem lehetett biztos.
  Viszont abban, hogy amikor fel akart ülni, és Lina egy sütit tolt a képébe, akkor már szinte mindenki őket nézte. A pitének következtében újra a földön landolt. Kezével próbálta leszedni az arcára ragadt maradékot.
  Most már nem felülni próbált, hanem felállt. A lány elé lépett. Kezében egy süti volt. Gonosz vigyor csillogott az ajkán, és a lány arcába küldte az ételt. Már konkrétan mindenki a két civakodóra szegezte a tekintetét. Scar arra számított, hogy valamelyik tanár odajön, és elküldi őket melegebb tájakra, és még előre pontot is levonnak tőlük, pedig még csak most kezdődött az év. De nem látta, hogy közelednének, ezért újra helyet foglalt a lány mellett. Bár meglehet, hogy ez rossz döntés volt.
  Egész mindene ragadt a cukormáztól, és a haja a karjára tapadt.
  - Azt hiszem jól elintéztük egymást. - mondta megadóan.
  ~ De azért én győztem... ~ ismerte el magában.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 17. 16:12 Ugrás a poszthoz

Lolita


  Most hogy visszajöttek a nyaralásból, és eltűnt a lány kezéről a jel, sokkal jobban érezte magát. Lehet, hogy ebben szerepet játszott az is, hogy végre ki tudta magát aludni, de nem biztos. Mindenesetre az étvágya is megjött. És már az alakjára sem kellett figyelnie, nem mintha bármikor is tette volna. Valahogy soha nem volt vele baja.
  Csakhogy a vacsoráig még jó pár óra volt. Nem teljesen emlékszik mindenre, hogy hol található, de arra igen, hogy van egy konyha, amiben a manók boldogan adnak neki valami süteményt, vagy szendvicset. Ezért el is indult a Nyugati szárny felé, mert úgy rémlett neki, hogy arra találja. Jó pár falfestmény mellett elhaladt, és kapott is egy-két rosszalló pillantást, amikor rájöttek, hogy hova is szeretne menni. Sőt az ajtó közelében lévő festmény még szóvá is tette, hogy talán ezt nem kéne. De persze Scar nem foglalkozott fele. Vetett rá egy morcos pillantást, hogy elhallgattassa, aztán ki is nyitotta az ajtót. Rengetek manó nézett vissza rá, és majdnem mindegyik rögtön odagyűlt hozzá. Ki elölről, ki hátulról tuszkolta befelé az asztal felé, és leültették egy székhez, és lesték, hogy mit szeretne.
  - Nekem bármi jó! Egy kis maradék is! - jelentette ki. Szinte már-már sértve érezték magukat a manók, de azért rögtön nekiálltak, hogy folytassák a munkát, vagy hogy valamit hozzanak a lányka számára. Addig ő jobban meg tudta szemlélni a helyet. Fehér falai voltak, amik csak úgy ragyogtak. Az egész hihetetlenül nagy volt. Egy pillanat múlva pedig már három kis nő toporgott körülötte, és megterítettek neki, hoztak narancslevet és egy salátával és mindenfélével megrakott zsömlét. Egy másik, kisebb tányérra pedig egy szelet pitét tettek. A lány csak ámuldozott, hogy milyen kis terülj-terülj asztalkát varázsoltak neki, és rögtön nekiállt az evészetnek.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 18. 12:19 Ugrás a poszthoz

Lolita


  Amikor a lány betért a konyhába, egy csomó manó vette őt kezelésbe. Leültették az egyik székre, és máris elővarázsoltak neki mindenféle finomságot, pedig ő igazán nem erre gondolt. De mindegy is volt. Jóízűen harapott bele a szendvicsbe. Hirtelen olyan ismerősnek tűntek az ízek. Csupa jó érzés keveredett bele. Mintha újra hazaérkezett volna. Csak éppen neki nem igazán volt eddig hasonlóban része. Nem tudott egy helyet sem mondani, amit a hazájának tekintett volna. Bár ez a kastély a maga nagy pompájában egészen hasonlított rá.
  Kinyitotta a szemét, és mozgolódást észlelt a bejárat felől. Aztán észrevette az alacsony kis teremtést. Odakísérték hozzá, és neki is megterítettek. A lány ráköszönt, mire ő gyorsan megpróbálta letuszkolni a torkán az adott falatott. Szája elé kapta a kezét.
  - Szia! - nyögte ki, és szemét elfutotta a könny, mert közben sikerült félrenyelnie. Gyorsan felkapta a narancslevet, és belekortyolt. Köhögött egy kört, aztán meg jól is volt. Megint felvette az ételt, de még mielőtt beleharapott volna, megszólalt.
  - Tudod...sajnálom ahogy a szigeten viselkedtem veled. Kissé feszült voltam, és még a nyakamra is jöttél. - mondta. Látszódott rajta, hogy nem gyakran kér bocsánatot, mert pocsékul csinálta. Aztán rámosolygott a másikra.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 19. 16:14 Ugrás a poszthoz

Lolita


  Miután ő is majdnem megfulladt, a társa is megkísérelte a műveletet. Persze ő a gyatra bocsánatkérése miatt. És ezt meg is jegyezte.
  - Jó, még gyakorolnom kell. Nem csinálok ilyen valami gyakran. És igazából nem is szándékozok ez után sem. - aztán újra visszatértek az evészethez, amíg Lola meg nem szólalt.
  - Hát..csak egy szimpla szendvics. - jelentette ki, miközben az utolsó falatokat is elrágta. - Igazából mindjárt vacsora, szóval nem kéne úgy befalni. - jelentette ki, és ivott még egy korty narancslevet. A vöröske mondott valamit egy ismeretlen nyelven, és odakapott valami édességhez, amit az egyik manó helyezett elé.
  - Nem köszi, elég furán néz ki. - mondta, és felhúzott orral nézte, ahogy Lola az ételt falta. Kifli, és csoki? Persze, nem olyan dolog, ami elképzelhetetlen, de attól még nem fért Scar fejébe, hogy lehet ezt ennyire szeretni. - Soha nem szoktam csokis perecet enni! - jelentette ki, hogy meggyőzze a másikat. Aztán már nem bírta megenni a finom édességet amit elé tettek. Azon gondolkodott, hogy az bunkósságnak számít-e, ha otthagyja. Meg az sem éppen jó benyomást keltő, ha pár szóváltás után otthagyja a lányt. Szóval inkább elkezdett nézelődni, és egy ajtóra lett figyelmes.
  - Szerinted mi lehet ott? - mutatott az előbbi tárgy felé. - Lehet a manók onnan varázsolják elő az ételeket? Vagy van bent valami, amiből ki tudják olvasni az emberek gondolatait és vágyait? - gondolkodott el.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 19. 17:21 Ugrás a poszthoz

Benedikta

Ruha, haj

  Mikor a Rellonos körletben mászkált, szinte senki nem volt arra. Mindenki a bálba ment, még a barátai többsége is. Viszont őt senki nem hívta el, ami egy pöppet elkeserítette, de gyorsan felülkerekedett ezen az érzésen, és inkább magára koncentrált. Mert nagyon unatkozott. Úgy bizony. És mi van akkor, ha egyedül megy? Senki fejében nem fordult még ez meg? És éppen ezért elszaladt a szobájába, és elkezdett a szekrényében turkálni. Gyorsan kapkodta ki a ruhákat, és mindegyiket egyesével megszemlélve dobta a háta mögé. Aztán talált valamit, ami egészen jó lett volna erre a bálra. Felkapta, és az asztalához ment, hogy kutasson valami hajköcölék után. Összeeszkábált valamit, és feltette a fejére, aztán feltett egy kis sminket. Megszemlélte magát a tükörben, és egy pillanatra olyan furcsán érezte magát abban a ruhában. Annyira nem ő volt. Vállat vont, és indult is a Nagyterem felé.
  Bent már javában zajlott a bál. Valószínűleg le is maradt jó sok mindenről. Megszemlélte a díszletet, ami megint ugyancsak gyönyörűre sikeredett. Egy pár percig ámuldozott rajta, aztán meghallotta, hogy valaki a háta mögül szól hozzá. Ránézett a fehér ruhás lányra, és egy aprót mosolygott felé. Hallgatta, ahogy a lány össze-vissza kezd el beszélni.
  - Szia! - vágott a szavába még mielőtt meg valamit összehord. - Nem, egyedül jöttem. Reménykedtem benne, hogy más is lesz, akit nem hívtak el, mert a szobám falai között már nagyon untam a semmittevést. - aztán újra a másik ragadta magához a szót.
  - Igen, a táncban is benne lennék. Komolyan, meg kell mutatnunk, hogy pasik nélkül is lehet bulizni! - mondta teljesen felvillanyozódva, hogy nem lesz egyedül. Annyira belelendült a csevegésbe, hogy még a lányos éne is előkerült valahonnan a rejtekéből. - És jó ez a ruha! - jegyezte meg.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 20. 11:23 Ugrás a poszthoz

Benedikta

Ruha, haj

  Amikor a szobából levágtatott az elegáns, bohém stílusú ruhában, még csak reménykedett abban, hogy talál magának valamilyen társat. Legyen az ember, vagy pia. De amikor odaért, akkor nem hogy ő keresett volna, hanem őt találták meg. Egy barna hajú lány lebegett oda hozzá fehér ruhában. Ha nem lennének egy bálon, ahol mindenki be van öltözve, és nem lenne varázsló csak a sima életben élne, azt hihetné, hogy az egyik sorozatból lépett ki hogy kísértse. Persze tök király lenne, csak nem ez a valóság.
  Aranyos bájcsevejbe kezdtek, ami Scart alapból nagyon irritálni szokta, viszont most simán elbeszélget ezzel a lánykával. Olyan könnyed volt, és energia dús - és mindenekelőtt beszédes -, hogy nem volt kedve elküldeni melegebb tájakra. Meg amúgy is, kivel ütné el a további időt? Úgy hogy rámosolyogott, és adta a jó kislányt. Még a végén sikerül neki feloldódni.
  - Igen, lehet hogy ez egy jó ötlet! - jegyezte meg, és ő is az asztalok felé vette az irányt, miközben megjegyezte, hogy szép a másik ruhája. Erre egy újabb szóáradatot kapott.
  - Hát, ez sem az én stílusom. Igazából azt sem tudtam, hogy van ilyenem. Lehet azért hoztam, hogy átalakítsam egy felsővé, vagy valami hasonló. - vonta meg a vállát. Ezen a kérdésen már akkor is eltűnődött, amikor rátalált a ruhadarabra.
  - Ugyan, hagyd csak. Még mindig jobb, ha te össze-vissza beszélsz, mintha én nekem kellene. Ebben nem vagyok jó! - mondta, és felhúzta az orrát, hogy nyomatékosítsa amit mondott. Közben körbenézett az asztalon, hátha meglát valami olyat, ami segít neki ellazulni az elkövetkező órák előtt. De nem talált semmit, így csalódottan nézett vissza a társára.
  - Mikor lesz a végzősök tánca? Azt hittem már tök lekéstem, mert vagy egy órája elkezdődött ez az egész. - mutatott körbe. Ahogy a sok színes ruhást nézte, szinte már-már úgy érezte magát, hogy egy hippigyűlésre érkezett. Bár ahhoz hiányzott a tudatmódosító...
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 20. 12:12 Ugrás a poszthoz

Lolita


  - Is-is. Magyarországon születtem, de az utóbbi 7 évet Amerikában töltöttem. Persze az itteni évemet leszámítva... - mondta, de szemét le sem vette a fehér ajtóról. Mintha nem akarnák, hogy az embereknek feltűnjön, hogy ottvan. Majdhogynem beleolvad a falba, és pontosan ezért keltette fel Scar figyelmét. És mert azon kívül nincs sehol máshol ajtó. A fűszerek és edények valahol ki voltak téve.
  A lány felhorkant a lány megjegyzésére. - Anyukád azt is mondta, hogy ha idejössz, akkor lesznek olyanok, akik nem tudnak olyan sokat a varázsvilágról? - kérdezte meg gúnyosan, mert amióta idejött, mindig kínosan érintette ez a téma, mivel ezen a téren is csalódnia kellett az édesapjában. Ő soha nem mesélt a különleges hercegnőről, aki varázserejével mindent legyőz. Sosem mondta, hogy a mumustól nem kell félni, mert az csak a félelmedet vetíti ki. Nem, még csak egy kis utalást sem tett arra, hogy mágiával bír. És amikor kiderült, hogy a lánya is örökölte, csak bedugta ebbe az iskolába.
  Amíg ezen merengett, a másik lány már megpróbálkozott a manók figyelmét magára irányítani, és elindult az ajtó felé. Ekkor kapta fel a fejét Scar.
  - Hey, várj, mit akarsz csinálni? - kérdezte, és a másik után ugrott, otthagyva csapot-papot. - Ugye ezt nem akartad nélkülem megtenni? - mordult rá, miközben a lány válla felett kipillantva figyelte, hogy mi van ott. Rátette a kezét, és már épp le akarta nyomni, amikor egy csapat manó köréjük gyűlt. Ki az ajtót fogta, ki őket tuszkolta ki a helységből.
  - Ne...hey...ááá...csak... - hallatszott a lány tiltakozása. - Csak be akartunk kukkantani! - jegyezte meg, de amikor ez sem hatott, végül feladta a próbálkozást, és már magától kisétált a helységből. Lolita is hasonlóan járhatott, legalábbis Scar úgy gondolta, mert arra már nem volt ideje, hogy ellenőrizze a lány hol van.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 24. 14:01 Ugrás a poszthoz

Geri és Lolita

  Miután Scar nem látta, hol van Lolita, azonnal visszanyomakodott a manók tömkelegébe, hogy megkeresse. A földön fekve találta eszméletlen állapotban. Megfogta a kezét, és húzni kezdte kifelé, mielőtt a manók valami még ennél is durvábbat tesznek velük. Mikor már a folyosón volt, felhúzta Lolitát annyira, hogy ülő állapotban legyen. Hátát nekitámasztott a falnak, és leguggolt elé. Miután semmire nem reagált, végigszaladt a folyosón, és kerített valakit, aki segíthet neki elvinni a lányt a gyengélkedőig. Ez az ember nem volt más, mint Geri, aki készségesen segített neki, és felkapta a lányt. Már az első emeleten voltak, amikor a vöröske mocorogni kezdett.
  - Tedd le oda! - mondta Scar, aki észrevett egy fotelt a közelben. Félt, hogy valami baja esik a lánynak, hiszen ő volt az a hülye, aki felhozta egyáltalán azt az ajtót. Miután a lány még mindig nem volt magánál teljesen, a lány leült a földre, hátát a kanapénak nyomta, a kezébe temette az arcát.
  - Minden az én hibám. - szűrődött ki a hang. Arra gondolt, hogy amikor Madagaszkáron voltak, akkor is az ő ötlete volt, hogy az ősi romokhoz menjenek, és hogy valamit változtassanak át. Utána meg vagy két hétig egy jel volt mind a kettőjük kezén, és balszerencsével küzdöttek. Torkában gombócot érzett, és érezte, ahogy a könny szúrja a szemét. De nem akart gyengének mutatkozni.
  ~ Szedd össze magad! ~ parancsolta magának. ~ Most nem engedheted meg, hogy gyenge legyél. ~ folytatta, amitől kicsit jobb lett.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2015. augusztus 30. 10:56
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 27. 12:20 Ugrás a poszthoz

Benedikta

Ruha, haj

  Scar próbált a társára koncentrálni, de az össze-vissza csacsogott. Emellett még a termet sem sikerült teljesen megnéznie. De azért ettől függetlenül minden kérdésére válaszolt, és még ő is hozzáfűzött ezt-azt.
  - Hát, én nem igazán beszélek anyámmal. A ruháit meg végképp nem lopom el. Azzal még kifejezném a kötődést felé. - borzongott bele a gondolatba is a lány. Mindig is utálta hárpiát. Amióta csak elköltöztek az országból. A nő mindig őt hibáztatta a válásért, amit Scar nem akart elismerni, csak a lelke mélyén volt ott az a gondolat. De soha nem mutatta ki. Akkor gyenge lett volna, és azt nem engedhette meg magának.
  - Áhh..inkább te beszélj, minthogy csendben üljünk! - jelentette ki, és a végzős táncot kezdte el nézni. Káprázatos volt. Ő maga soha nem tudott táncolni olyan igazán, de mindig megpróbálkozott vele, mert egyszerűen jól nézett ki. Volt hogy a társa lábára rálépett, de olyan jól, hogy eltörte az egyik ujját az illetőnek. Hát igen. Ez az ő szerencséje.
  - Én rellonos vagyok. Hát te? - kérdezett vissza, mert észrevette magán, hogy a társalgás jelentős részében csak válaszolgatott, aztán elmerült a gondolataiban, és elvesztette az udvarias oldalát dolgoztatni. Odafordult a kajás asztalhoz, és lelopott róla valamit, ami éppen a keze ügyébe akadt. Valami kekszféle volt, szóval bekapta az egészet, és azt rágcsálta továbbra is a táncolókat nézve.
  - Mikor hagyják már abba? Szívesen táncolnék már! - sóhajtott egy huncut mosoly kíséretében.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 28. 13:30 Ugrás a poszthoz

Domokos

  Az ágyon ült. Kezét keresztbe fonta a mellkasán, és elmélkedett. Luna az oldalánál aludt, és érezte a szőrös kis gombolyag melegét, ahogy a testéhez szorult minden egyes belégzésénél. Aztán a kis szőke fogta magát, és felpattant. Odasétált a szekrényéhez, és kihúzta belőle a gitártokot benne a hangszerrel. Ahogy a kezében tartotta halvány mosoly suhant át az arcán. Újra érezte, ahogy hívja a zene. A hátára vetette a szíjat, és már indult is kifelé. Még mielőtt kilépett volna az ajtón, a keze végigsimított a kis asztalon, és megmarkolta a pálcáját. Az egyetlen fegyverét.
  Kisétált az épületből. Délután volt szóval a nap elég magasan járt, persze nem sütött úgy mint a szigeten. Csak menetelt és menetelt míg a faluba nem ért. Ott a téren leült a padra. A hátáról maga mellé tette hangszerét, és először csak nézte az embereket. Olyan volt, mintha teljesen átlagosak lennének, és Scar egy pillanatra el is hitte hogy így van bár már rég tudta az igazat. Azt akarta érezni, hogy újra minden rendben van. Elővette a gitárt, és végighúzta az ujjait a húrokon. Azok csilingelve szólaltak meg, és hangjuk visszhangot vert a házak falán. Scar lenézett a földre maga elé. Nem akarta látni az emberek reakcióját. Egyenlőre biztos nem. Énekelni kezdett, aztán az akkordokat is lepengette mellé. Egyre jobban belejött, és a refrénnél már sokkal magabiztosabb volt. De még mindig a cipője elejét nézte, mert ez most csak róla és a zenéről szólt. Nem érdekelte mások véleménye.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 28. 21:30 Ugrás a poszthoz

Domokos

  Mikor a térre ért, leült egy padra. Alapjáraton nem tett volna ilyesmit, de mostanság túl nagy volt a feszültsége, amit valahogy le kellett dolgoznia. Persze a furcsa érzés, ami akkor szállta meg amikor elkezdett mindenki előtt énekelni nem segített rajta, sőt, inkább rontott. De egy idő múlva kezdett múlni a lámpaláza, és ebben természetesen segítségére volt az is, hogy nem nézett fel, csak a földet és a cipőjét pásztázta helyette. Pedig alap esetben nagyon vakmerő egyéniség volt. De amikor zenélt, akkor olyan gyengének és sebezhetőnek érezte magát.
  Vége lett a számnak, és pár másodpercig még a hatása alatt volt, aztán egy fiú beszédére figyelt fel. Végigmérte, és egy hegedűtokot pillantott meg a hátán. Amikor kicsi volt és még Magyarországon éltek, ő is vett egy-két órát, de gyorsan ráunt. A szülei pedig kénytelenek voltak gitárt venni neki. Hát így kezdődött a vonzalma a zenével.
  - Köszönöm! - mosolygott halványan. Nem volt szokásos a számára, hogy megdicsérik. Mindig csak magának játszott otthon. Ha az anyja hallotta is, nem mondott rá semmit. És ez jól is volt így. - Scarlett Conroy. Gyere csak. Mit szoktál játszani? - kérdezte, és nagyon reménykedett benne, hogy a szöszke nem valami Bach-ot vagy ahhoz hasonlót mond, mert akkor komolyan elküldte volna a fenébe.
  Kicsit arrébb húzódott, hogy a fiú letehesse a tokot, és előkészülhessen a produkcióra. Scar közben a gitárjára dőlve figyelte minden mozdulatát. Ahhoz képest milyen nyurga volt, elég gyorsan mozgott, és rakta össze a vonós hangszert. - Mióta játszol? - kérdezte közben, és halványan egy ötlet körvonalazódott ki a fejében. A tokot maga elé tette, és kinyitotta, hogy beledobhassanak pénzt az arra járók, ha szeretnének.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 28. 22:09 Ugrás a poszthoz

Domokos

  Scar bólintással nyugtázta magában, hogy ezek szerint a fiú nem az a felfuvalkodott ember, akik a komolyzenét tartják csak zenének. Ez megnyugtatással töltötte el, és persze így már sokkal könnyebb volt eldöntenie magában, hogy ez a srác nem lehet olyan rossz fej.
  - Én sajnos nem ismerek sok népzenét, csak egyet-kettőt, mert javarészt nem Magyarországon éltem. - vallotta be, bár ez egy eléggé kényes téma volt nála, hiszen sokkal szívesebben maradt volna itt.
  A lány elképedt, amikor a fiú elmondta, hogy tulajdonképpen előbb tanult meg hegedülni mint írni, vagy olvasni. Scarnak nagy önuralomra volt szüksége, hogy megőrizze a hidegvérét, és ne kezdjen el kérdezősködni arról, hogy ezt hogy és miért tették, és hogy nem bánta e meg, és társai. Inkább lenyelte a milliónyi kérdését, és a fiúra mosolygott helyette.
  - Olyan hét-nyolc éves koromtól kezdve. A hegedű annyira nem jött be. - mosolygott, és nem csak azzal a műmosolyával, hanem azzal, amikor a szeme is beleragyog. Imádta a zenét, és a zenéről beszélni. Az egyetlen téma, amihez bármikor hozzá tudott szólni anélkül, hogy bárkit is megbántson.
  - Szerinted gitáron egyáltalán lehet olyanokat játszani? - tette fel a kérdői kérdést egy mosoly kíséretében. Ehhez nem szándékozott mást hozzáfűzni csak egy félmosolyt. - Mindenfélét tudok játszani, de a kedvenceim a rock zenék. Ismersz olyanokat is? Vagy maradjunk a poposabbaknál? - vonta fel a szemöldökét.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 29. 12:00 Ugrás a poszthoz

Domokos

  A két ember túl jól elbeszélgetett, így most furán vette ki magát a dolog, hogy kitette a tokot. Mintha a semmiért kérne pénzt. Pedig ő aztán végképp nem az a fajta volt. De úgy gondolta, hogy egy kis varázspénz nem árthat neki. Amúgy sincs neki szinte semennyi.
  - Vivaldi? Ne csináld. Mondtam, hogy azt nem tudok játszani. Hacsak, nincs nálad egy gitárkotta hozzá. - jegyezte meg. - De Zaz-t ismerek. A...az a címe azt hiszem, hogy Je Veux. De a franciám nem a legjobb, szóval ne nevess ki érte ha rosszul mondom. - vigyorgott a lány, és rendesen elhelyezte a hangszerét a combján, és a pengetőt a kezében. Várta hogy a fiú is megtegye, aztán elkezdett játszani. Először csak gitáron, aztán énekelt is hozzá, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A hegedű nagyon feldobta az egész dalt. A két hangszer harmonikusan szólt egymás mellett, és a lány hangja kiegészítette ezt a kombót.
  Elment pár ember előttük, és volt aki érmét is dobott a kitett tárgyba. Volt aki pedig megállt ott előttük, és úgy hallgatta végig a játékot. Bár ebből volt a legkevesebb.
  Befejezték a játékot, és néhány ember még tapsolt is hozzá. Scar rámosolygott a fiúra. Teljesen felpezsdült ettől az új élménytől. - Ez nagyon király volt! - jelentette ki. - Michael Jackson-t ismersz? - próbálkozott be egy újabb előadóval, akit a fiú talán ismerhet.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 29. 12:39 Ugrás a poszthoz

Domokos

  - Ha hozol kottát, megpróbálom! - ígérte meg, bár biztos volt benne, hogy a másik nem fogja rávenni magát erre az őrültségre.
  Amikor belekezdtek a francia kis dalocskába, az valami eszméletlenül jól hangzott. A gitár erőteljes és a hegedű gyöngéd hangja tökéletesen kiegészítették egymást. A szöveget a lány nem tudta teljesen jól kiejteni, de megpróbálkozott vele. Ének közeben most sokkal bátrabb volt, mint az előbbi amikor egyedül volt.
  - Benne vagyok. Állati jól hangzik együtt a kettő. - ujjongott a lány tőle szokatlanul. Ez után pedig felajánlotta, hogy játszanak még egy számot, egy kicsit rock-osabbat, és olyat aminek tökéletesen tudja a szövegét.
  - Rendben. Akkor legyen a...Billie Jean? - kérdezett rá, de szinte után fél perc múlva már el is kezdte játszani. Egy kis előjáték után pedig belekezdett az énekbe is. - "She was more like a beauty queen from a movie scene, I said don't mind, but what do you mean I am the one" - teljesen átadta magát a zenének, és még a szemét is becsukta néha. A teste pedig az ütemre lüktetett. Az emberek egyre többen lettek, de még mindig csak egy-két ember állt meg végighallgatni az egész dalt. Mindenki sietett a dolgára, és csak pár másodpercre álltak meg. De Scarnak biztos nem ez volt a lényeg. Nem, nem. Közel sem. Ő csak a zenét akarta magáénak tudni, és minden egyes dalban benne volt a szíve is.
  A szám végén mosolyogva nézett a fiúra. Teljesen odáig volt, hogy van még egy ember a társaságában, aki legalább annyira élvezi ezt az egészet, mint ő.
Scarlett Conroy
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
RPG hsz: 445
Összes hsz: 2250
Írta: 2015. július 29. 22:02 Ugrás a poszthoz

Domokos

  A dalok magával ragadták a lányt, és egyre magabiztosabban játszott. Már teljesen kizárta a külvilágot, és a fiúval ketten maradtak csak.
  - Vivaldihoz még mindig nincs kottám, szóval legyen Kispál! - egyezett bele a lány. És ez így ment még elég sokáig. Egyszer az egyik, majd a másik ajánlott számokat. Volt ott minden stílusú és fajtájú. Kivéve persze a komoly zene, de néha amikor csak az egyik vagy a másik játszott, akkor a fiú részéről még arra is került sor.
  Az emberek sorban váltogatták egymást, senki sem maradt huzamosabb ideig. Viszont elég sok érme csilingelt már a tokban ahhoz, hogy a lány bevesse az ötlete maradék részét. És ezt fel is vetette két dal közötti szünetben.
  - Mit szólnál, ha a pénzből amit gyűjtöttünk, elmennénk valahová elkölteni? Akár be is ülhetünk egy helyre. - javasolta, és gitárját félre téve szedegette össze a bronz egy arany színű köröket. Kivette őket, és a gitárt a helyükre tette. Az ujjbegyei már zsibbadtak a sok játszástól, és már a nap is jóval lejjebb járt, mint amikor elkezdte. Felállt és a hátára tette a hangszert, és úgy nézett a szöszire.
  - Mehetünk? - kérdezte mosolyogva. Teljesen feltöltődött a zenétől, és attól hogy ezt végre megoszthatta valakivel.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Scarlett Conroy összes RPG hozzászólása (189 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 » Fel