Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Scarlett az ágyán ücsörgött. Még új volt, alig ismert valakit így nem volt kivel eltölteni az idejét. Tegnap a lány fülébe jutott, hogy van egy szorgalmi feladat művészet órára. Nem egy szorgalmas ember, de ez az ötlet valahogy megtetszett neki. Úgy gondolta, hogy ahhoz hogy írhasson egy rendes leírást, csöndre van szüksége. A szobában éppen nem volt senki, így előszedett egy füzetet és pennát. Amint ránézett a megsárgult lapokra, rájött, hogy fogalma sincs hogy kezdjen neki. A pennáról leesett egy tintacsepp, amit azonnal be is itt a papír. A lány visszatette a tollat a tintatartóba, és becsukta a füzetet.
  ~ Ki kell ürítenem a fejem! ~ mondogatta magában, így elindult a kastély belseje felé. Ahogy ránézett a rellonos klub helységben lévő nevetgélő emberekre, hirtelen hiányérzete támadt.
  ~ Miért is vagyok itt? ~ merült fel benne a kérdés, de aztán gyorsan elhessegette a fejéből a gondolatot, és talán még a fejét is megrázta hozzá.
  Átment a helységen, és továbbindult. A gondolatok közben csak úgy cikáztak a fejében. Egyik a másik után. Hirtelen azon kapta magát, hogy nem is tudja hol van. Körbenézett, hátha valakitől segítséget tud kérni a visszatalálásban. Egy világosabb helyen megpillantott egy srácot. Talán a korlátnak volt dőlve, de ebben nem volt biztos, mivel a nap fénye olyan égetően hatott a lány retinájára a félhomály után, hogy nem tudott sokáig abba az irányba nézni. A fiú idősebbnek tűnt nála, ami még jobban megnehezítette Scar feladatát. Így is alig akart odamenni bárkihez is, hát most még egy idősebb kastélylakótól kellett segítséget kérnie. Hátha még jobban leégeti magát.
  Közelebb sétált, hogy megszólítsa, de legbelül nem akarta megtenni. A szája résnyire kinyílt, de hang nem jött ki a torkán. Már épp azon volt, hogy megfordul, aztán csak visszatalál valahonnan, de átpillantott az ismeretlen válla felett, és észrevette a gyönyörű tájat. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy igenis le tudná írni azt a tájat. A fejében már kezdtek összeállni az első mondatok. Akarva, akaratlanul is közelebb lépett, így felhívva magára a figyelmet. Már majdnem a fiú mellett állt, és még akkor is csak a tájat figyelte. Minden részletét meg akarta figyelni. Félt, hogy nem lesz már ugyanilyen a táj később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

  Amikor Scar a tájat figyelte, a fiú hirtelen megszólította. Teljesen váratlanul érte, de attól még nem akart teljesen hülyének kinézni. Végül is nem nagy dolog, csak nem hitte, hogy egy magasabb rangban lévő ember ilyen könnyedén megszólítja, ha már a társai sem veszik észre a létezését.
  - De az! Éppen azon gondolkodtam, hogy leírni való! - mondta, és csak utána jött rá, hogy ez milyen hülyén hangozhatott egy olyas valakinek, aki nem lát a fejébe. - Tudod, van ez a feladat, és arra gondoltam, hogy ezt a tájat írom le! - magyarázta. Közelebb lépett, és a keze már a korlát hideg fémét érintette. Újra elnézett a távolba, de mellette egy-egy sanda pillantást vetett a fiúra. Szívesen olvasott volna a fejében.
  - Melyik évszak? - gondolkodott el a lány a srác következő kérdésén. - A nyár! Akkor nincs iskola, és sok a buli! Emellett sokáig jó idő van kint! - érvelt, Bár nem igazán tudta, hogy mi oka volt rá. - Szerinted? - kérdezett vissza. A fiú rá nézett, ezért ő is visszanézett. Ez már gyerek kora óta így volt. Ezzel szerette zavarba hozni az embereket. Addig nézte őket, míg a másik illető el nem kapta a pillantását. A fiú egy újabb kérdést szegezett a lánynak.
  - Rellonos vagyok! A legújabb kis sárkány! De ne kicsi lányozz jó? - mondta, mivel utálta amikor ezt mondják neki. Volt egy alkalom, amikor azért vert meg egy korabelit, mert ezzel viccelődött. Szép kis eset volt. - A nevem Scar! - mutatkozott be, mivel azt akarta, hogyha ezt a srácot is meg kell vernie, akkor legalább a nevét tudja majd. Aztán pár másodpercig gondolkodott rajta, hogy megkérdezze e azt a dolgot, ami eddig a fejében motoszkált. Végül csak kibukott a száján.
  - Mond, miért beszélsz egy olyas valakivel, mint én. Hiszen csak egy elsős újonc vagyok! - szólt ki belőle az önkritika. Scarlett belenézett a fiú kék szemeibe, és megpróbált olvasni bennük. Sajnos nem igazán sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Scarlett először nem akart elmenni a Halloweeni bulira. De amikor egyik nap összefutott Annával, akkor a lánynak nem tudott nemet mondani. Akkor azt hitte ez volt élete legnagyobb baklövése. De ahogy közeledett az idő, és a sulit teljesen ellepte a hangulat, ő is egyre jobban izgult a dolog miatt. Az utóbbi napok során számtalan ötlet felmerült benne, hogy mit húzzon fel.
  A vacsora után alig várta, hogy felölthesse magára a kitalált jelmezt. A ruhába gyorsan belebújt, de a hajjal, és az arca maszkírozásával sok időt elszöszölt. Még jó, hogy amerikából elhozta a smink készletét.
  Végül megállt a tükörben, hogy szem ügyre vegye magát. Elégedett volt az eredménnyel. Egy rakoncátlan tincset még a helyére igazított, és már indult is a nagyterem felé. Lehet, hogy kicsit elkésett már, de az nem jelent semmit. Csizmában volt, ami nem tűnt fel hosszú szoknyájában, a járás mégis kényelmes volt. Gyors, és apró lépésekkel haladt a terem felé. Menet közben kezével felhúzta kicsit a szoknya részt, hogy ne lépjen rá. A két ajtóban álló beengedte a terembe.
  A lány minden érzelmet letörölt az arcáról belépéskor, hogy igazán félelmetes hatást keltsen. Igaz, nagyon mélyen nevetett a sok meglepett arcon. Besétált a terem közepére, és úgy csinált, mintha észre sem vette volna a pillantásokat. Szemével barátnőjét kereste. Úgy tűnt, még nem ért oda, ezért félre állt a fal mellé, és onnan figyelte a többiek kreativitását. Utána az ételek és italok mókás kinézetét figyelte meg. Mikor már legalább tíz perce ácsorgott egyedül, úgy érezte mégsem kellett volna eljönnie. Lehet, hogy Anna nem is fog eljönni, csak a kis elsőst akarta megszívatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Amikor a lány eljött a bulira, még nem hitte volna, hogy mikor elkésik, még utána is neki kell várakoznia. De egyszer csak a sok bejövő között feltűnt társa. Megengedett magának egy megkönnyebbült sóhajt, és amikor a lány a nevét mondta, akkor rámosolygott. Még csak kevés ideje van itt a kastélyban, máris kiismerte az eridonosok jellegzetes viselkedését.
  Odasétált fekete-fehér barátnőjéhez. Szemét végigjáratta a lányon, és magában megállapította, hogy igazán jól áll neki a csíkos. Közelebb hajolt hozzá, hogy hallják egymás hangját ebben a zűrzavarban ordibálás nélkül.
  - Szia! Jól nézel ki! - dicsérte meg a lány jelmezét. - De mi is akar ez lenni? - kérdezte meg, és látszott az arcán, hogy nagyon gondolkodik azon, hogy minek tudná beazonosítani. - Csak nem egy kalóz? - kérdezte ami először az eszébe ugrott.
  Egy aranyos kis pár haladt el mellettük, és a lány szeme végigjárt rajtuk, beazonosítva az Alice csodaországban szereplőit. Az egész olyan furcsa volt. Itt egy ismeretlen lány, akivel múltkor csak eltévedni tudott. Ez volt az egyetlen, amit ittléte alatt már sokszor megtett Scar. De előbb-utóbb majd csak megszokja ezt a labirintust.
  - Jó lett a díszítés nem gondolod? - próbált udvariaskodni a lány, de már alig várta, hogy átessenek a  szokásos dolgokon, és belevágjanak az igazi buliba.
  - Nem táncolunk? Vagy talán megkóstolnál egy szemet? - bökött fejével a büfés pult felé, és mind a ketten jobban szemügyre vették az ott felsorakozó ételeket. Egyik undorítóbb volt, mint a másik, és a lány biztosra vette, hogy az italok sem lehetnek különbek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Hallgatta a srácot, ahogy elmondja hogy mi a véleménye a tájról, és belegondolt, hogy nem is mond hülyeséget. Utána mellé lépett, hogy még közelebbről tudja megszemlélni. Az ismeretlen újabb kérdést tett fel neki, amire ő persze teljesen normális választ adott.
  - Talán még az is közre játszik ebben a dologban, hogy eddig Amerikában éltem. Ott mindig meleg van. Ezért ez nem igazán tett semmit a latba. Viszont ekkor mindig eltudtam utazni ide Magyarországra. Kellett a változás az életembe! - jelentette ki, és közben gondolatban már azokon a nyarakon járt, amikor az apjával lejártak a Duna partjára, és homokvárat építettek. - Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer pont fordítva lesz ez a dolog! - mondta már csak úgy magának.
  Kicsit meglepődött, amikor a srác kislánynak szólította, így rögtön tisztázta vele az ügyet, hogy ne tegye többet. Igaz, hogy varázsolni még nem igazán tud, de verekedésben fogjuk rá, egész jó volt.
  - Ha nem sértődsz meg, de anyukád miért akarta, hogy levitás legyél? Miért nem jó neked a rellonban? - kérdezte a lány kisilabizálva a szövegkörnyezetből, hogy mi lehet az a Mardekár. Mivel nemrég került ide, ezért nem volt járatos az ilyen dolgok ismeretében, de ezt persze nem akarta kimutatni.
  Amikor megvolt a bemutatkozás, a lány csak bólintott a fiú nevére, és nem mondott semmit. Végül ő is feltette a kérdését, mire egy elég logikusnak tűnő választ kapott. Elmosolyodott, amikor a fiú közölte hogy agresszív. Gyorsan kiismerte Tony az alap jellemzőit.
  ~ Nem is vészes eset ez a srác.~ jegyezte meg magában a lány
  - Igazad van! - bólintott újra, és megeresztett egy szélesebb mosolyt a srácra. - Semmi gond! Igazából tényleg megfontoltam a lehetőséget, de úgy érzem, hogy nem lett volna jó bemutatkozás. - jelentette ki a fiú magyarázkodását hallgatva.
  - Nem hiszem, hogy azt mondtam volna, hogy kis srác! Az valahogy nem jön a számra. Inkább használtam volna olyanokat, mint haver, ismeretlen. - gondolkodott el a lány. Kicsit talán túlságosan is elkalandozott, ezért zavarában újra a táj felé fordult.
  - És te miért vagy itt, ezen az erkélyen egyedül? - kérdezte meg - Úgy értem biztos lenne akivel ellehetnél valahol!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Scar a társalgóban ült, de egyszerűen magányos volt. Mindenfelé emberek voltak, de senki sem foglalkozott egy olyan emberrel, aki általában rossz emberrel kezdeményez, és mindig rosszkor szól bele a társalgásba. Így inkább visszavonult a szobájába. Ott Luna köszöntötte. A fekete gombolyag rögtön belemászott gazdája ölébe, és megnyugtatóan dorombolni kezdett. Addig cirógatta a macska buksiját, míg végül úgy nem kezdte érezni, mintha a falak közelednének hozzá minden egyes percben amit a szobájában tölt.
  Elindult ki az iskolából. Persze az ajtót gyorsan megtalálta nem úgy mint az utóbbi napokban a termeket, vagy akár a saját házának bejáratát. Szerencsére akkor mindig volt valaki, aki megsajnálta, és végül útba igazította annak ellenére, hogy a lány ezt kifejezetten utálta.
  Egyszer csak egy réten volt, ahol sok ember ücsörgött, és beszélgetett, vagy éppen tanult. Megrökönyödve nézett körbe, és kereste a kiutat a sok ember közül, csakhogy már késő volt. Egy ember aki háttal állt neki megszólította. Hangjából tudta, hogy egy lány az.
  ~ Már csak ez hiányzott. ~ gondolta, és megfordult, és a tőle telhető legaranyosabb mosolyt vetett rá.
  - Szia! - mondta, és már éppen megtette volna a lépést a szabadsága felé, amikor egy újabb mondatot mondott az ismeretlen.
  - De, nagyon szép! - állt egyik lábáról a másikra a lány. Mehetnéke volt, de végül megsajnálta a lányt, mivel saját magának szerencsétlenkedéseit látta benne.
  - Scarlett vagyok, de az ismerősöknek csak Scar. - nyújtotta a kezét.
  - Új vagy még? - próbált jópofizni amennyire csak ment. Soha nem próbálkozott még ilyennel, de elég kevés barátja volt még, így jó lett volna ha végre megbarátkozik az itteni élettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Scar rákérdezett a srác egyik érzékeny pontjára, bár ez nem volt szándékos. Mindig megtalálja a rossz kérdést, ebben ő a mester. Tony viszont elkezdett bocsánatot kérni tőle, ami egy kicsit váratlanul érte, ezért egy másodpercre össze is húzta a szemöldökét.
  - Nem, én sajnálom, nem kellett volna megkérdeznem! - mondta, mivel ez a srác volt az első, akivel normálisan el tudott beszélgetni.
  Ezután bemutatkoztak egymásnak, hogy ne kelljen kerülgetni a témát, miszerint "Akkor most hogy is szólítsam az idegent?" Tony megjegyezte a mosolyát, amire a lány meg nagyobb mosolyt eresztett meg. Zavarában lehajtotta a fejét, és úgy nevetett, de gyorsan rendbe hozta magát, de ettől függetlenül a mosoly ott maradt az arcán.
  - Köszönöm! Akkor mostantól megpróbálom az ismerkedést egy mosollyal kezdeni, hátha úgy sikeresebb leszek! - jegyezte meg.
  Ezután egy enyhe kitérés következett, ami még mindig a szólításhoz kapcsolódott volna. Amikor a fiú elkezdett viccelődni a havernővel, és társaival, a lány nem bírta, és csak úgy kirobbant belőle a nevetés, olyan nevetségesen hangzott ez a srác ajkáról. - Rendben, meggyőztél. - mondta közben.
  A lány kizökkentette ezekből a remek gondolatokból magát, és a társát is egy komolyabb kérdéssel, amire a fiú válaszolt is, bármennyire hitte is a lány, hogy talán nem fog.
  - Nem, még nem jártam ott lent, de tervezem. De most csak...ahhoz milyen pénz kell? - kérdezte a lány, mivel még nem volt otthonos ebben a témában, és tudta, hogy létezik valami olyan, hogy varázslópénz, vagy valami hasonló. Az apja próbálta neki elmagyarázni a dolgokat, de amikor a lány meghallotta a híreket, nem igazán tudott odafigyelni igyekvő szülőjére. Túlságosan felpörgött, ezért apja is csakhamar belátta, hogy minden próbálkozás hiábavaló lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Scarlett a karácsonyt Amerikában töltötte az anyjával. Úgy volt, hogy az ünnep második felében visszajön Magyarországra az apjához, de a lánykának más tervei voltak. Amikor Dasha feldobta ezt az ötletet, először nem is gondolta komolyan, de igazából ő mindenre vevő volt. A havas sportokkal nem volt szoros a kapcsolata, de legutóbb elment korcsolyázni. Igaz, hogy ott is fellökték, de ez is megér egy próbát, hátha sikeresebb lesz. Mikor terveit a szüleivel is közölte, Péter nem akarta elengedni, de az anyja tudta, hogy így-vagy úgy, de el fog menni. Ez csak egy olyan közlés féle volt, nem elkéredzkedés. Marie rögtön a különféle boltokba rohangált Beverly Hills utcáin, hogy mindent beszerezzen. Scar végül egy nagy bőrönddel indult el a reptérre. A kezében kettő kabát is volt, amiért eléggé meg is nézték. Arrafelé nem volt szokványos a hó, legkevésbé a hideg. A jó pár órás repülőúton filmeket nézett, és fura ételeket evett, amik ott voltak kaphatók. Ráadásul maga mellé megkapott egy undok kisfiút, aki először szekálni akarta, de miután a lány ezt nem hagyta, inkább elment más játékot keresni. Ez után egy három órás busz út már semmi nem volt. Már országon belül volt, amikor felcibálta magára a másik kabátot is, hogy biztos ne fagyjon meg a leszálláskor.
  Kezében a nagy húzhatós bőrönddel, és a nem rég eszkábált snowboarddal sétált a szálláshely felé. Kicsit elkésett, mivel a repülő fél óra eltéréssel ért földet, és az eggyel későbbi busszal kellett mennie. De semmi gond. Most már itt volt, és ledobva cuccait egy szabad ágyra, máris a pálya felé vette útját. Szerencséjére éppen megérkezett, és Tonyékat még le is előzte. Dasha elmondott néhány utasítás félét arról, hogy most mit fognak tenni, és közben kiosztotta a bérleteket. Scar gyorsan zsebre vágta, és már haladt is a többiekkel a gyakorlópálya felé. Arca kipirosodott a csípős széltől, és fekete cipője alatt ropogott a hó. Dasha hátulról meglepte a lányt.
  - Ohh, azt elhiszem! Vicces lesz végignézned mekkorákat esek, hogy aztán egész ittlétem alatt a farokcsontomat fájlaljam! - mondta félvállról a lány, de közben belülről már próbálta magát felkészíteni az elkövetkezőkre. Amikor a "tanára" mondta, hogy csatolja fel a boardot, tudta, hogy innen már nincs visszafelé út. Remegő kézzel tette ezt meg, de nagy szerencséjére senki sem figyelt rá annyira, hogy észrevegye. Mikor kész volt, egy nagy levegőt fújt ki megnyugtatásképen. Közben próbálta feljegyezni az agyába azokat az információkat, amiket Dasha mond neki. Ez után drága barátnője egy könnyed lökéssel útnak indította egy szó nélkül.
  Scar először kapálódzott egy kicsit, hogy visszanyerje az egyensúlyát. Sikítani nem tudott, mivel a torkában gombóc nőtt, így egy gyenge jajj hagyta el a száját, amit akár simán lehetett volna venni egy újabb sóhajnak. Amint siklott, a második méter környékén már kezdett az adrenalin kiszorulni a fejéből, és kezdte átvenni az agyában a jókedv. És máris megvolt az első pár métere esés nélkül.
  - Ááá...ez nagyon jó volt! - örvendezett a lány. És már alig várta, hogy segítség nélkül is meg tudja ezeket csinálni. Ez után Dasha már valami felvonót emlegetett, ami rögtön lehervasztotta a lány mosolyát, tekintve, hogy az azt jelenti, hogy már egy magasabb hegyről kell lecsúsznia. A másik lány még beszélgetett Tony-ékkal, és ő addig csak ácsorgott, és próbálta az új dolgokat, és képeket felfogni.
  Miután Dasha végzett, a felvonóra akaszkodott, és Scarlett rögtön követte őt. Amikor a hegycsúcsra értek, elengedték magukat, és Scar a "mélybe" tekintett. Sose volt tériszonyos, de most félt attól, hogy azon kelljen lecsúsznia. Társára pillantott, hogy erőt gyűjtsön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Amikor a pályára ért, megkapta a bérletét, és Dasha vezetésével már indult is a kezdő pálya felé. Kissé ideges volt, hogy hogy fog menni neki, és ezt meg is jegyezte a Levitásnak. Tanára erre csak egy-két megnyugtató szóval reagált, mire Scar száját elhagyta egy aggodalmas nevetés.
  Mikor felértek az alig pár méteres kis dombocskára, felcsatolták a boardokat, és Dasha belelökve a mély vízbe - persze csak képletese -, le csúsztatta Scarlettet a dombról. A lány ezt nagyon élvezte, de rögtön lefagyott - szó szerint - az arcáról a mosoly, amikor megtudta, hogy most felmennek a nagyobb dombra, amihez már a felvonó is kell.
  Amíg arra várt, hogy a domb tetejére érjenek, elmondott magában egy néma imát, hogy ne törjön el egyetlen csontja sem. Aztán Dasha még magyarázott pár dolgot, amire nagyon próbált odafigyelni, csak hogy a leejtő kétségbeejtően nagy volt, így nem igazán tudott rá figyelni. De a lényeget megértette. Ha fékezni kell, akkor a board hátsó részére kell a súlyát tenni. Ez után A tanára elindult a leejtőn, hogy bemutassa. Ahogy a lány mutatta, olyan könnyűnek tűnt, hogy amikor megállt, hogy induljon Scar, a lány elhitte, hogy képes megcsinálni, így ahogy Dashanál látta, ugrott egyet, hogy megadja a kezdő lökést. Oldalra helyezte a deszkát, és úgy csúszott lefelé. Egyre jobban gyorsult, és az adrenalin az agyába szökött. Torkában gombóc volt, és nem tudott másra gondolni, csak hogy álljon a hátsó élre, hogy lassítson egy kicsit. Ezt meg is tette, de annyira, hogy meg is állt. A hirtelen sebesség változás hatására elvesztette az egyensúlyát. A kezével kapálódzott egy ideig, amikor már egy helyben állt, de csak nem jött össze, és eldőlt mint egy fa.
  ~ Sikerült lejönni félig-meddig, erre akkor esem el, amikor megállok. Ez is csak én lehetek! ~ száguldott végig a fején a gondolat, mire ő maga is felnevetett. Nagy nehezen feltápászkodott, és a következő menetre már jobban felkészülve állt neki, és egy csatakiáltás kíséretében újra nekiállt lesiklani a havon. Most megállnia is sikerült a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

  Scarlett éppen a szobájában volt, amikor baglyot kapott. Az apjától. Remegő kézzel bontotta ki a kis kézzel írt papirost. Szemével átfutotta a sorokat. Szinte levegőt is alig mert venni közben. Aztán csalódottan leeresztette a kezét.
  ~ Megint nem jön el! ~ gondolta, és szemében a csalódottság tükröződött. Aztán az hirtelen haragba váltott, de mivel nem akart, hogy mindenki fül tanulja legyen a dühkitörésének, ezért a papírt a földre dobva sietett ki a szobából, sőt az egész rellon házból.
  Fel-alá caplatott az iskolán belül. Régen is gyakran járta ki magából a feszültséget. Szinte nem is figyelt merre megy, így amikor egy kis ajtóhoz ért, megrökönyödött. Biztos, hogy már járt itt, de erre még nem figyelt fel. Kopogott, de senki nem válaszolt, így benyitott.
  A szeme elé egy szép, rendezett szoba tárult. Először csend volt, de ahogy beljebb lépett, egy zongora lassú, csöndes klimpírozására lett figyelmes. A levegőben a tavaszi illatok keveréke érződött. Scar szinte teljesen el is felejtette, hogy miért, és hogyan került ide. Leheveredett a kanapéra, és végignyújtózott rajta. Nem volt itt senki más. Végre egyedül volt. Hagyta, hogy a zene ellepje az elméjét. Szinte elérte a teljes lelki nyugalmat, amikor az ajtó nyikorgására lett figyelmes.
  - Nem tudom ki vagy, de most én vagyok itt! - mondta szinte már álmos hangon. Úgy érezte, hogy most igazán kisajátíthatja ezt a helyet. Mert csak ő érdemli meg a teljes lelki nyugalmat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Scarlett a konyhában tett látogatása után egészen fellelkesült az ötletre, hogy elmenjenek az évnyitóra. Előtte fel sem merült benne a lehetőség, hogy elmegy. Túlságosan egyedül érezte volna magát. De így, hogy ezzel az eléggé szimpatikus rellonossal tölthette majd az időt, izgalommal töltötte el.
  Mikor az évnyitó napja volt, úgy gondolta, hogy elég, ha egy fél órával előbb benéz a gardróbjába. Hát nem lett igaza...Jó negyed óra turkálás után, már éppen eléggé késésben volt. Felkapta az egyik kezébe akadó inget, magára rántotta, utána a köpenyét is valahogy felcibálta magára. Megragadta a pálcáját, mert a nélkül mostanság nem mozdult sehova sem, és rohant lefelé. Kettesével szedte a lépcsőfokokat amikor csak tudta.
  ~ Basszus, basszus, basszus.... ~ hajtogatta magában. ~ Hogy lehetek ilyen idióta?
  Végre befutott a lány mellé, aki dühösen nézett rá. Kívülről eléggé zilált állapotban volt, de ezen nem lehet csodálkozni. Végül is még a haját sem fésülte ki.
  - Sajnálom...kicsit elszaladt az idő... - húzta el a száját bocsánatkérően. Enyhén lihegett az idefelé való futás miatt. - Elkezdődött már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A lány gyorsan sietett, hogy minél kevesebbet kelljen várnia társának. Menet közben teljesen kifulladt, szóval csak kis szünet után tudott a mérges barnának válaszolni.
  - Esküszöm siettem, ahogy tudtam. - mondta, aztán még valami bocsánatkérés szerűséget is társított hozzá. Aztán vett még néhány mély lélegzetet, hogy teljesen megnyugodjon, és a dolgokra koncentrált.
  Egyik percben még kint állt a terem előtt, aztán Alina keze kulcsolódott a karjára, és hirtelen már bent is találta agát a teremben. Majdnem szerencsétlenül sült el a dolog, mivel Ali a legközelebb lévő helyre nyomta le, viszont majdnem mellé ült. De szerencséjére nem lett belőle gond. Bár a szeme előtt felrémlett a rémkép, miközben az igazgató beszélt, ahogy elesik, és minden szempár utána rá fog szegeződni. Próbálnák majd visszatartani a nevetést, de nem menne nekik.
  Fejrázással kergeti el a rémképzeteket, és újra a lényegre figyel. Viszont már csak annyit kap el a szövegből, hogy az igazgató úr jó étvágyat kíván és a sok étel eléje terem. Hirtelen a sok étel látványa előcsalta hasából a korgást, mely figyelmeztetően arra buzdítja, hogy azonnal kezdjen el enni.
  Rögtön egy sós dologért nyúlt, és már be is tömte a szájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Amikor beszáguldottak a terembe, a lány alig tudott helyet foglalni, mivel majdhogynem a sarokra ült. Elég szerencsétlenül jött ki, és máris a legszörnyűbb megoldások jutottak eszébe. Aztán ezeket elhessegette, és a mellette csücsülő barna szólt hozzá.
  - Tehetek róla, hogy nem hagysz helyet? - kérdezte felháborodottan, mégis fojtott hangon, miközben azért nem lankadt le az arcáról a mosoly. Aztán a kis affér után az igazgatóra figyelt, de már csak az utolsó szavakat és a pálcasuhintást látta, amivel az asztalra bűvölte a finomabbnál-finomabb ételeket. Megkordult a gyomra, majd a társáé is.
  - Azt hiszem kijár nekünk. - kacsintott rá két falat között.
  - Nagyon jó? Isteni! - mondta a lány, és egy újabbat harapott. - Amúgy azon gondolkodtam, hogy mi mindig csak akkor találkozunk ha kajálni kell... - osztotta meg a lánnyal. - Van ennek valami jelentősége? - mosolygott, de még mindig nem hagyta abba az evést, csak most már kulturáltabban folytatta. Egy diák átnyúlt a válla felett, amire nem tudta, hogy megsértődjön, mert elválasztották a társától, vagy kiverje a kezéből a kaját, hogy nehogy már onnan lopjon, ahonnan ő eszik. Lehet pont azt akarja megenni. Mindenesetre nem szimpatizált az ismeretlennel.
  - Szóval? - kérdezte meg, mivel nem hallotta a választ a zavaró kék talláros miatt. Aztán beleharapott egy krémes sütibe. Olyan volt mint az álom, és élvezte, ahogy a különböző ízek elkeverednek a szájában, és egy mennyei ízzé forrnak össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér