36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ivan Dragomirov összes hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Le
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 3. 07:52 Ugrás a poszthoz

Angelina M. Philips


Aki azt mondja Magyarországról, hogy páratlan gyöngyszem a turistalátványosság világában, na azt kéne először fogasra akasztani. Ivan orosz létére sem látott még az utcákon ennyi koszt, szegénységet, és az emberek arcát elrondító mogorvaságot. A magyarok halandzsa nyelvéről inkább nem is alkot véleményt, elég ha annyi világossá válik mindenki számára, hogy egy büdös szót sem hajlandó megtanulni. Ha valakinek mondanivalója van számára, majd megtalálja a közlés módját. Addig meg... vodka, da!
A csárdát nem esett nehezére megtalálni, hiszen a falu összes illuminált, csóró varázslója innen távozott. Belépve a csilingelő ajtón azonnal a pulthoz fordul, hogy egy bárszékre kényelmesedve kérjen magának egy kört kedvenc, hazai ízéből. A fogatlan kocsmatöltelékek zajongásával egy percig sem foglalkozik, attól pedig, hogy valaki szántszándékkal beleköt fikarcnyit sem tart. Nagydarab, magabiztos ember, akin látszik, hogy sportol, de ha ez nem volna elég visszatartó erő az itteni söpredéknek, akkor csak hajrá, nézzük, ki nőtt fel medvetartó társadalomban.
A pultra görnyedve kapja meg jeges italát, amit ujjaival először mint valami furcsa szertartást végezve babusgat, kezei között lazán táncoltatja az ibriket, majd egy csapásra húzza le átlátszó tartalmát. Míg lenyeli a szúrós ízt, poharát a pultra csapja, s egy biccentéssel jelez is a csaposnak, hogy töltheti a következő kört.
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 3. 08:21 Ugrás a poszthoz

Angelina M. Philips


Éppen kezébe veszi második kör vodkáját, mikor közvetlenül mellette vágnak le egy megüresedett poharat a pultra. Higgadt lassúsággal fordítja fejét a mellételepedő lány irányába, s leplezetlenül végigmustrálva alakját, végül csinos arcán állapodnak meg nemhogy érzelmekről, de még csak gondolatokról sem sűrűn árulkodó barnái. Az idegen először magyarul próbálkozik - gondolja Ivan, bár biztosra nem veheti, ki tudja hányféleképpen beszélnek az itteniek -, majd egy számára sokkal kedvesebb nyelvre vált, egy csapásra megtalálva a közös hangot.
- Viccelsz, csak tegnap érkeztem, de legszívesebben már ma indulnék vissza a Durmstrangba - feleli némi orosz akcentussal. Mikor a lány is megkapja italát, Ivan sajátját koccintásra emeli, majd minden várakozás nélkül hajtja fel a valószínűsíthetően vizezett nedűt. Szája szélét fintorra húzza, poharát a pultoshoz tolja, majd fél testével a lányhoz fordul.
- Annyira gáz ez a hely, hogy a legszebb lányok is ebben a koszfészekben múlatják az időt?
Sokat elárul egy faluról, ha lakóinak nincs lehetősége igényes helyre menni szórakozni, de az orosz úgy érzi, igazán már azon sem lepődne meg, ha ez a csárda lenne Bogolyfalva kultúrháza.
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 3. 14:25 Ugrás a poszthoz

Angelina M. Philips


A hátuk mögött zsibongó férfiak is, de leginkább azok magyar ajka zavarja oroszhoz szokott fülét, és folyton-folyvást eltereli figyelmét legújabb társaságáról. El-el fordítja fejét, hátrapillant a csárdavendégekre, akikről a kultúra hiánya már távolról lerí. Ivan megkocogtatja poharát, és felsandítva az idegen lányra megcsóválja fejét.
- És még minket, oroszokat néznek le. Szégyen - mondja inkább magánnak, karcos, mély hangjában benne van minden felsőbbrendű, nemzeti érzelme. Mi több, ha nem nővel lenne, saját nyelvén ócsárolná az ittenieket, hátha észrevennék magukat. Ám egy tanult ember felülemelkedik a körülményeken, és legyen szó hazáról, érdekről, politikáról, partnerét akkor sem szégyeníti meg.
- Durmstrang - bólint maga elé meredve. Na, az már iskola volt. Ott aki akart, kemény munkával naggyá válhatott nemcsak a professzorok szemében, de az iskola egész történetében. - Hallottál róla?
Különösebb kíváncsiság nem cseng hangjában, de ez nála természetes. Az emberek általában azt gondolják róla, hogy egy érdektelen ember, akit untat a csevej. Ostobaság. Az való igaz, hogy az üres fecsegést kerüli, és ritkán kezdeményez beszélgetést, de ez inkább természetére, mintsem önteltségére fogható.
- Megesik - dörmögi válaszul, majd zsebébe nyúl, előtúr néhány csörgő pénzérmét, és a pultos felé vágja őket. - Ma a vendégem vagy, kedves nagynéni. Gondolom, ha eddig akartál se fogsz most egy ideig családot vállalni.
Arcán halvány mosoly jelenik meg, ami akár az együttérzés jele is lehetne, de csak nyugalom, nem az. Örül, hogy neki nincs ilyen gondja, és meghívásával jelzi, hogy jobb napokat kíván neki, de a csinos szavai nem ivódnak lelkébe.
- Rellon, mester, második évfolyam - néz ismét vendégére, közben kezet nyújt. - Ivan Dragomirov, Moszkva. És, hogy feleljek is kérdésedre, eltaláltad, a kastélyban fogok tanyázni, leginkább az alagsorban, fiolák között. Bájitalkészítő szakon vagyok.
Ha a lány elfogadja kézfogását, érezheti a fiatalember erejét, és láthatja néma tekintetét beleforrni sajátjaiba.

Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 3. 15:51 Ugrás a poszthoz

Angelina M. Philips


Néma figyelemmel hallgatja háztársnőjét, aki egészen feloldódni látszik mellette. Ivan sokáig csak a kezében tartott üvegpoharat figyeli, de a sokatmondó vigyorra felkapja fejét, és kissé megdöntve azt nézi a másik mosolyra álló száját. Szereti a szép nőket, és nem csak agyatlan ágyba hurcolásukban, de külsejükben, és eszükben is örömét leli. Volt dolga buta lánnyal, aki minden szépsége ellenére sem tudta lekötni figyelmét, arról nem is beszélve, hogy egy bizonyos kor után már az is komoly értékkel bír egy férfi számára, ha a csinos fejben némi ész is lötyög. Angelina mosolya mögött bizonyára ravaszság bujkál, ami az orosz szerint kiváló erény.
- Vannak itt Durmstrangosok? - kérdezi őszinte döbbenettel, hiszen nem tudott olyanról, aki régi iskoláját Bagolykőre cserélte volna. Hallotta, hogy mint ő maga is, cserediákként a Beauxbatons-ba sodródott, vagy még északabbra ment, de hogy a világtérkép legsötétebb foltját vegyék célkeresztbe nyomós indok nélkül... szánni való.
- Hé, az a pelenkacsomag egyszer megtanul beszélni, és még az is lehet, hogy jól kifogtok jönni egymással - mosolyodik el, de nem a szavakon, sokkal inkább Angelina nevetésén, és az öregedéstől való, idejekorán megmutatkozó félelmein. Hangosan nem mondja ki, de állítja, hogy aki húszévesen bombázó, az harmincévesen még dögösebb lesz.
- Adjon kettőt a legerősebből - fordul vissza a csaposhoz, ujjával is mutatva a kért mennyiséget. Rá fér a lányra a mesterséges boldogság, és mivel már elmúltak nyolcévesek, nem feltétlenül csak csokoládé útján szerezhetik azt meg. - Fenékig!
Koccint Angelinával újfent, miután az italok - tartalmazzanak bármit is - megérkeztek. Ő már okát sem tudja, miért jött ide, hogy miért érezte szükségét néhány kör erőnek, de végtére is, egyáltalán nem bánja, hogy így alakult. Poharát ajkaihoz emeli, s mikor az ismét a pultra kerül, aljában már csak néhány jégkocka csörög.
- Ha nő lennék, én se szülnék a mai férfinek nevezett förmedvényeknek - nevetése mélyről jövő, hasonló egy medve üvöltéséhez. Soha nem fordult meg fejében a gyerekvállalás kérdésköre, nem is érez magában hozzá kellő empátiát, de egyelőre szabadidejéből sem szívesen áldozna egy aprócska embernek.
- Szép szakma - feleli, és ahogy Angelinát pásztázza, könnyedén el is tudja képzelni róla a szigorú rendfenntartót. - De az enyém nyugodtabb. Hacsak nem sikerül félre néhány kísérletem...

Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 9. 21:20 Ugrás a poszthoz

Versengeni? Mich, kivel is kell versengenem, hm? Rolleyes
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 9. 21:23 Ugrás a poszthoz

Mi van, te vagy a krónikás, Brandon? Feljegyzel mindent, ami a kis franciával történik?
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 9. 21:34 Ugrás a poszthoz

Iza, te valami versenytárs-féleség vagy, hogy így vágysz a kis francia szeretetére? Rolleyes

Brandon, jó vagy te krónikásnak is. Grin
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 9. 21:43 Ugrás a poszthoz

Meg mersz fenyegetni egy oroszt? Tudd a helyed.
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 9. 21:54 Ugrás a poszthoz

Egyre szimpatikusabb ez a kalapos krónikás. Rolleyes
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 13. 15:46 Ugrás a poszthoz

Már akinek. Rolleyes
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 13. 15:52 Ugrás a poszthoz

Én mindig boldog vagyok. Wink
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 13. 15:57 Ugrás a poszthoz

Mert mindenem megvan, Nina. Grin

Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 13. 16:32 Ugrás a poszthoz

Michelle A. Saint-Venant


Nincs hozzászokva plusz fokokban fürdő októberhez. Moszkva őszéről jobb szót sem ejteni, de cserediák korában sem sétálhatott le csupán egy szál ingben a Szajna partjára. Markában néhány szem dióbél fekszik, menet közben belőlük választ, és a környéken nézelődve rágja azokat apró darabokra. A gyümölcsök közül csak a dióféléket eszi meg, az egyéb ragacsos, lédús fajtákra rá sem bír nézni. Egy ízesebb, érett falatot vesz szájába, amikor megpillantja a tó szélénél magányosan álló stéget. A rozogának látszó faépítmény elnyeri az orosz tetszését, akinek Magyarországon tartózkodása óta még semmi sem felelt meg. Mindent túl ócskának, túl olcsónak, vagy egyszerűen csak átlagon alulinak értékelt. Nem értette azt sem, hogy a Saint-Venant testvérek hogy ragadhattak pont itt meg, de a stéghez közeledvén úgy érzi, hogy ez a látvány ugyanúgy megfoghatta, és maradásra bírhatta a kis franciát, mint most őt.
Az első és második lépte a fán óvatos, hiszen tart attól, hogy a ki tudja ki fabrikálta lécek leszakadnak súlya alatt. Azok bár recsegnek, állják a sarat, és Ivan könnyűszerrel sétálhat rajtuk végig, hogy a hosszú stég végén akár egy cár állhasson meg. Újabb dióbelet vesz a szájába, erős fogaival jóízűen törve azt szét. A kisimult víztükröt figyelve élvezi a gyümölcs adta ízt, hallgatja a távolban felhangzó diákok hangjait.
Most először jut eszébe az, amit maga mögött hagyott. Nem tudhatja, hogy jól tette-e, vagy útját a várva várt siker helyett ólomsúlyú bukás koronázza majd. Lehajtja fejét, és egy ideig a lába alatt fel-feljajduló, rücskös faléceket figyeli. Aztán visszaemeli fejét, és megpillantja a vízfelszínen feltűnő Nap első, sárgás-vöröses színeit. Lassacskán végéhez közeledik egy újabb magyarországi nap. Ivan hunyorgó szemekkel figyeli az eget, majd ismét a tenyerébe nyúl egy finom falatért. Tökéletes.
Utoljára módosította:Ivan Dragomirov, 2014. október 13. 16:48
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 14. 17:17 Ugrás a poszthoz

Michelle A. Saint-Venant


Az utolsó darab diót is szétrágva dörzsöli össze tenyereit, hogy bőréről az apró morzsák is lehulljanak. Aztán lazán összefonja karjait, és saját csendjébe süppedve fürkészi tovább az eget. Idejét ezekben a napokban inkább egyedül töltötte, mert szórakoztató társasággal Angelina óta még nem futott össze. A házabeliek még csak-csak elviselhetőek, de a többi ütődött itt is csak az emberi gyengeségre emlékeztetik. A semmittevő, megmozdulni nem akaró, de bőszen siránkozó balfácánok, és a mindenen hisztiző kislányok iránt pedig sajnálaton kívül mást sem képes érezni. Az meg még külön öröm is, hogy magyarul továbbra sem ért, így bár az összes nyafkát hallja, minden további nélkül mehet el mellettük.
Megreccsen mögötte egy deszka, mire ő hátrapillant széles válla fölött. Emlegetett szamár. Féloldalas vigyorral köszönti a franciát, majd arcát ismét a tó irányába fordítja. Mich melléáll, és mint egy igazi, sértett nő, beszéd közben sem néz rá, kizárólagosan az eget kémleli. Ivant szórakoztatja a helyzet, de a sápadt arcot és sovány testet már nem találja annyira viccesnek.
- Rosszul nézel ki. Ennyire nehezedre esik jó döntést hozni? - kérdezi egyszerűen, közben végig a prefekta vonásait pásztázza. Nem hiszi el, hogy rajta kívül más is képes volt betörni ezt a hidegvérű franciát. Nézi annak megviselt arcát, az eget kitartóan bámuló tekintetét, aztán elneveti magát. Amolyan érdektelen, érzelemmentes hahotázás ez, semmi másra nem használható, csak arra, hogy jelzést küldjön a másiknak. Idő van.
- Folytassuk, vagy zárjuk le. Nincs más lehetőség, Mich - mondja, összefont karjait szabadon engedve. Arca nem bosszús, nem mutat haragot, türelmetlenséget, sem más, emberi érzelmeket. Mert ő nem ilyen. Végigsimít borostás arcélén, néhány percig a vízfelszínen csillogó színeket csodálja. Aztán újból rápillant a szőkére. Szemeiből egyértelműen kiolvasható, hogy vár valamire.
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 24. 10:05 Ugrás a poszthoz

Michelle A. Saint-Venant


Ugyan. Michelle nincs választóhelyzetben. Az orosz maga elé mosolyog, fogai a tóra villannak. Aztán oldalra fordítja fejét, és a lány tekintetét keresve lassan megcsóválja azt. Nem hitte volna, hogy vele szemben még mindig szavakkal fog harcolni a kis francia. De igaz is, jelenleg nincs más fegyvere.
- Hallottam ezt-azt a gyerekről, aki csapta neked a szelet - mondja minden mellébeszélés nélkül. A kastélyban élők könnyedén nyílnak meg, főleg egy olyan előtt, akivel máskülönben kínosnak hitt csend alakulhat ki. Felsőbbrendű érzettel neveti el magát, vállai rázkódnak az elképzelt jelentre, ahogy ez az ötcsillagos szöszi egy vézna, semmirekellő fiatallal randevúzik. Nem, Mich nem süllyedhet ilyen mélyre. Először Magyarország, aztán meg szerencsétlen kapcsolatok zöme. Sorozatos rossz döntések. Tovább csóválja fejét, immáron néhány korhadó deszkát néz.
- Hogy te nem bánod meg? - kérdez vissza nyugodtan, a lány hangjára felemelve fejét. - Tévedés. Győzz meg te engem, hogy nem bánom meg.
Úgy gondolja elegendő érv az, hogy idáig utazott egy régi szerelemért. Sem kedve, sem ideje nincs győzködni senkit, még ezt a lányt sem. Legyen elég ő, vagy tegyenek pontot az i-re.
- Nem érdekel ez a hely. Engem a közös emlékeink hoztak ide, nem a híresen jó magyarországi mestertanonc-képzés.
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 24. 18:56 Ugrás a poszthoz

Michelle A. Saint-Venant


Nincs és, csak hiba. Ivant nem érdekli, hogy mi volt a vézna gyerek és Michelle között, nem foglalkoztatja az elbukott fél lelkiállapota, sem a lány szívében lezajlott folyamatok. Mert, ha Mich jobban szerette volna a másikat nála, akkor most nem beszélgetnének bizonyításról, sem meggyőzésről. Ha a kis francia kiteljesedett volna a másik mellett, akkor az ő hirtelen megjelenése nem dúlta volna fel ennyire. Akkor nem látná a jeges pillantásokban izzó tüzet.
- Nem vicces, hogy egyetlen pillanat alatt képes voltam romba dönteni annak a szerencsétlennek minden kínkeserves próbálkozását?
Fellengzősen nevet, legszívesebben a vesztes képébe röhögne, de mint megtudta, a fiú jelenleg intézetben van. Savanyú egy pojáca lehet, aki rosszkor kezdett rossz nővel. Mellkasán keresztbe font karjai fölött néz le a lányra, majd sokatmondón megcsóválja fejét. A kék tekintet belefúródik sajátjába, Mich közelebb jön hozzá, ujjai mellkasára csúsznak. A férfi feledvén a fiatal nő elkövetett hibáit mosolyodik el a győztesek legbüszkébb görbületével, és már nyúlna is a karcsú derékért, amikor...
Placcs.
A hideg tó vize végigrázza az orosz testét, aki bár jobban viseli a mínusz fokokat magyar társainál, anyanyelvén kezd hangos káromkodásba, amint felbukkan feje a zavaros felszínen. A szitokszavak sora hosszú, Ivan mint egy medve ordít a kellemetlen, itt-ott mocsaras vízben. Megnyugvásakor bosszús pillantást vet a hahotázó lányra, de néhány másodperc múlva már az ő ajkán is játékos vigyor ül. Haját hátrasimítja, majd a stéghez úszik, és a deszkák szélén megtámasztva tenyereit egy mozdulattal nyomja ki magát a száraz falécekre.
- Biztosan így akartad mondani?
Kérdése költői, nem vár rá választ. Nagydarab testére rátapad a ruha, úgy mered a lányra. Mich már sejtheti, hogy a kölcsönkenyér bizony az oroszoknál is visszajár. Grrr. Ivan megindul, léptei alatt megadón roppannak meg a deszkák. Lerohanja a törékeny prefektát, súlyával és lendületével könnyedén döntve fel őt. Persze tartja is testét, a földre érkezés cseppet sem fájhat a jókedvű, nevetős franciának. Csuromvíz ruhái összenedvesítik az alatta fekvőét, tekintete közvetlen közelről keresi a másikét. Nem vár sokat, a pillanat önmagáért beszél; régi szenvedéllyel, még mindig lobogó vággyal csókolja meg a finom ajkakat.

Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 24. 18:59 Ugrás a poszthoz

Helló mindenki. Smiley
Ivan Dragomirov
INAKTÍV


Az orosz
RPG hsz: 15
Összes hsz: 36
Írta: 2014. november 10. 19:57 Ugrás a poszthoz

Hogy lehet ez a csevegő így kihalva, hm? Smiley
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ivan Dragomirov összes hozzászólása (18 darab)

Oldalak: [1] Fel