36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mark Rey Xavier Averay összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Le
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 20. 22:59 Ugrás a poszthoz

Viktor

Ami a legjobban hiányzik a családomon kívül, az nem más, mint a kviddics. Rettenetesen megszerettem azt a játékot, hiszen tök jó érzés, mikor bedobod a kvaffot, vagy éppenséggel telibe trafálod az ellenfél játékosát a gurkóval. Az érzés a levegőben, mikor belekap a hajadba a szél, és a szemedbe fújja, hogy ne láss; a szurkoló és izguló háztársak és barátok; Quentin, aki aggodalmaskodik a gyengélkedőn. Utóbbi amúgy nem hiányzik, mármint az aggodalmaskodása, maga a személye rettenetes űr lenne a lelkemben. Komolyan, ha nem lenne ki kellene találni.
De térjünk is vissza a jelenbe. Az idő tökéletes volt ahhoz, hogy megnézzem az iskola pályáját. Vajon ugyanolyan-e, mint a Roxfortban, vagy másabb? Ez hamarosan kiderül, hiszen már a pálya füvét tapostam. Körbenéztem, de nem vettem észre semmilyen látható különbséget. A levegőből kellene megszemlélnem, ahhoz pedig seprűre van szükségem. Díjazzák itt, ha feltöröm a szertárat, és eltulajdonítok egy seprűt, csak azért, hogy repkedjek? Nyilván nem, de nem tud meghátráltatni. Nincs móka szabályszegés nélkül, és ezért a mondatért Quentin hányszor megorrolt rám… No de már mentem is befele, hogy megkeressem azt a helyet, ahol a járgányokat tartják. Sokat nem is kellett kutakodnom, hamarosan kattant –inkább robbant– a zár, én pedig az egyik iskolai seprűn száguldottam ki a levegőbe. Körülbelül a kezdőkör felett, olyan tíz méter magasan lebegtem, és onnan szemléltem meg a terepet. A páholyok elrendezése is hasonló a miénkhez, szóval tényleg nincs sok különbség. Viszont, ha már itt vagyok, akkor repkedek, és később lehet kihozom a gurkókat is, ha addig le nem bukok. Elővettem a pálcámat, és elmormoltam egy Invito-t, hogy a kvaff a kezemben legyen. Pár rádobást megejtek a csapkodás előtt, addig is formában maradok, és bemelegítek a nehezebb feladat előtt. Kinéztem magamnak a távolabbi karikák közül a legmagasabbat, majd ráhasaltam a seprűre, és kilőttem. Cikk-cakkban közelítettem meg a karikát, és bár őrző nélkül könnyű rádobni, azért amire készülök, nem éppen gyerekjáték. A büntetőzóna vonalát elérve, előrehajítottam a kvaffot, magamat pedig ellökve a seprűről, ökölbeszorított kézzel vágtam bele a bőrlabdába, ami süvítve haladt át a karikán. A seprűm is tökéletesen érkezett alám, így visszajutva rá, ugyanazzal a lendülettel nyomtam lefelé az elejét, hogy felszedjem a lasztit.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:56
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 21. 22:48 Ugrás a poszthoz

Viktor

Emlékszem, hogy mennyit szenvedtem ezzel a megmozdulással, mire tökéletesre fejlesztettem. Van még pár trükk a tarsolyomban, de ahhoz kellene egy őrző is, mert így az üres karikára nem olyan izgalmas dobálni. Merlin mintha meg is hallotta volna a gondolataimat, mert hamarosan egy kiabálás csapta meg a fülemet. Felvont szemöldökkel néztem a srácra, aki engem nézett, ám mielőtt válaszoltam volna, lassítottam, és egy kicsit belerúgtam a kvaffban, hogy az a kezemben landoljon. Ráhasaltam a seprűre, és nemsokára a srác mellé érkeztem. A kvaffot egyik kezemből, a másikba dobálgattam, miközben felmértem az ideiglenes társamat. Fizikuma biztos van, ha már gurkókat is ajánlott, azokat meg amúgy is ki akartam hozni, így miért ne tegyem meg előbb!?
– Tényleg jobb, ha van őrző vagy gurkók, de mivel senkit nem találtam, aki kijött volna velem, így elmaradt. Na meg spontán ötlet is volt, hogy kijövök ide, és nem volt itt senki sem. –vontam meg a vállam, miközben ügyeskedtem a kvaffal, és ügyeltem, hogy ne zúgjak le a seprűről. Másfél méterről nem lenne nagy kopp, de inkább ne legyen semmilyen kopp, mert akkor gyengusz, ott meg megint osztja majd Quentin az észt, hogy miért nem vigyáztam magamra… Ejj, inkább nem.
– Ahogy elnézlek, inkább terelőnek vagy jó. Hozol cuccot most, vagy inkább dobáljunk karikára? Nekem teljesen mindegy, mind a két posztot szeretem. –teljesen rábíztam a dolgot, mert nekem aztán olyan mindegy volt, hogy dobjuk a bőrt, vagy ütjük a vasat. Nem mellesleg időben eszembe jut ám az is, hogy nem értheti amit itt angolul összehadoválok neki, de csak jelzi valahogy, hogy nem beszéli az angolt… vagy nem. A magyar számomra bonyolult nyelv, de ha itt vagyunk, akkor meg kell tanulni… persze nem megy úgy, mint a kviddics, de azért el tudom magyarázni, hogy eltévedtem, és hova akarok menni.
– Mark vagyok amúgy, vagy Rey. A te neved mi? –ezt már magyarul mondtam, és kérdeztem. Könyörgöm beszéljen angolul, mert meghalok ha ezen a nyelven kell kommunikálnom vele. Olyan idegesítően pakolják össze a mondatokat, hogy feláll tőle a szőr a hátamon… vagy csak én vagyok túl béna. Igen, lehet inkább az utóbbi lesz a valós.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:56
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 24. 21:09 Ugrás a poszthoz

Viktor

Mennyivel egyszerűbb lenne a kommunikáció, ha lenne egy olyan bűbáj, aminek a segítségével mindenki megérthetné a másikat. Akkor nem kellene kézzel-lábbal hadonászni, és az arra tévedők nem néznék bolondnak az embert. Belül sóhajtottam egy nagyot, mikor észrevettem, hogy nem igazán veszi a lapot a velem szemben lévő srác. Amúgy milyen idős lehet: tizenöt talán tizenhét? Olyan fiatalnak látszik, és mégsem érti az angolt? Azt hittem, hogy valami nyelvtudást beléjük nevelnek, mielőtt iskolába engedik őket, vagy csak az én családom volt ilyen számukra hagyománytisztelő. Szóval akkor most úgy vagyunk, hogy nem értjük nagyon egymást. Szuper… vagy nem, de akkor leszek én az érthetetlen gyerek. Amúgy is én vagyok itt a külföldi, nem várhatják el, hogy alig két hónap alatt tökéletesen tudjam a nyelvüket.
– Beszélem a nyelvet, csak nem egészen jól. Nem volt időm elég, hogy tanuljam meg. –meg kedvem se nagyon, de ezt már nem közöltem vele. Azzal, hogy angolul mondtam neki, hogy mi micsoda, nem sokra vezetett, így a bemutatkozást már magyarul tettem meg. Ki is nevetett, gondolom a helytelen használatért, vagy valami. Szépen nézünk ki, mint ne mondjak. Ugyanúgy kinevethettem volna, de nem tettem. A bocsánatkérését elengedtem a fülem mellett, és azon is gondolkodtam, hogy kezet fogjak-e vele, de úgy voltam vele, ha már nyújtotta, akkor miért ne. Alaposan megszorítottam a kezét, némi nem tetszést is beletáplálva a nevetés végett, aztán bólintottam egyet a kérdésre.
– Igen, gurkók fognak kelleni. Ott bemész, és keresed meg berobbantott zárral rendelkező ajtót. Az lesz szertár, ott megtalálod felszerelést. Én megvárlak idekint. –biccentettem abba az irányba, amerre Viktornak mennie kellett. Ameddig ő elment a gurkókért, és az ütőkért, addig én repültem pár kört a póznak körül, meg néha bevágtam a kvaffot valamelyik karikába.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 26. 16:04 Ugrás a poszthoz

Viktor

Hitetlenkedő arca vigyort csalt az arcomra. Miért olyan nehéz elhinni, hogy képes vagyok ilyesmire? Oké, új suliban vagyok, itt mindenki számára ismeretlenek a szokásaim, szóval most az egyszer elnézem neki. Na meg ameddig jobban meg nem ismer, hogy tudja mikre vagyok képes.
– Érdekes lenne, ha ki lennék tiltva. Pár napja érkeztem ide, most vagyok elsőnek ezen pályán. A zár azért berobbantott, mert nem pazarolni időt megnézni nyitva lenni az ajtó. It was faster to blow it. –zavart vigyorral vakartam tarkót közben, remélve, hogy érti az utolsó mondatot. Sajna fogalmam sem volt, hogyan is mondjam meg neki azt, hogy gyorsabb volt berobbantani, mint megnézni, hogy nyitva van-e az ajtó. Ameddig bement, addig leszálltam a földre, és kinyújtóztattam a végtagjaimat. Mosolyogva figyeltem, ahogyan perceken belül visszaér, aztán furán nézek rá. Na nem azért, mert fogalmam sincs mit kérdezett, hanem mert megint nem tudok rá az ő nyelvén válaszolni. Angolul sokkal könnyebb volt megjegyeznem a posztok neveit, de ha emlékezetem nem csal, –már pedig ritkán csap be– akkor a szakszavakat tudja. Legfeljebb tartok egy rögtönzött bemutatót, hogy melyik posztokon is játszok.
– Chaser or Beater. Ne haragudj, nem ismerni magyar nevüket. –csak nem veszi magára, hogy néha keverem a nyelvet, ha meg igen, hát forduljon sarkon, és viszont nem látásra. Teljesen megvagyok társaság nélkül is, mondjuk úgy elég unalmas a kviddics Viktor értelmesnek tűnik, és csak nem hagy fel egy barátságos összecsapással némi nyelvnehézségek miatt. Különben is: a kviddics is egyfajta nyelv, és azt mind a ketten „beszéljük”. Ha máshogy nem, azzal tökéletesen tudunk egymás között kommunikálni.
– Maybe… egy. Kezdjük egyel, utána meglátjuk hogyan alakul tovább a játék. Készen állsz? –néztem rá addig, ameddig feltettem a kérdést, aztán a választ meg se várva engedtem szabadjára az egyik vasszörnyeteget. Vigyorogva pattantam fel a seprűmre, kezemben a kvaffal, és máris száguldottam a távolabbi karikák felé, hogy áthajítsam a vörös bőrt az egyiken.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. október 26. 20:47 Ugrás a poszthoz

Viktor

– Említeni, hogy csak abban a kettőben vagy jó. –fűztem hozzá a mondatához, meg bólintottam is, hogy értettem a mondatát. Erre csak azért volt szükség, mert éreztem a hangjában a bizonytalanságot, és legalább ennyivel is segítettem az önbizalmában. Vagy, hogy is mondjam: abban, hogy mégis csak tudja használni a nyelvet, csak hinnie kell magában, vagy valami ilyesmi. Mindegy is, magamban továbbsepertem a témát, aztán csak nagyokat pislogtam, és meredtem néztem Viktorra.
– Milyen... öhm… furcsa nevük lenni…. –legszívesebben közöltem volna vele, hogy ne káromkodjon és becsmérelje a kviddics szakszavait, de ezt magyarul még nem tudom megenni, ha meg angolul teszem, ő is ugyanezt mondhatná. Természetesen nem úgy értettem volna, hogy káromkodik, mert egyáltalán nem hangzott el szitokszó, csak számomra annyira ismeretlenek ezek a megnevezések, ahogy az meg van írva a nagy könyvben. Az ilyenre meg szokták azt mondani, hogy ne káromkodjon az illető, azt hiszem. Ha meg nem így van, az se nagyon érdekel, hiszen megértjük mi valahogy egymást.
– Maradjon a cikesz a helyén. Csak zavarna pályán gurkó mellett. Igen, egy vasgolyóbis elég. –persze a válasz mindegy is volt, mert már kiengedtem a helyéről, én magam meg száguldottam a karikákhoz. A szél belekapott a hajamba, amit lehunyt szemmel és mosollyal élveztem. Szeretem, ahogyan süvítek a levegőben, a szellő meg ide-oda dobálja a hajam. A szép életnek azonban vége szakad abban a pillanatban, mikor Viktor is felszáll. Mikor visszanéztem, hogy valóban felszáll, nem e beijedt, láttam, ahogyan felém üti a vasat. Ekkor kapcsolt át az agyam, áradt szét bennem az adrenalin, hogy itt és most komoly párharc kezdődik. Nem megy vérre a dolog, azt tudom, de nem is hagyom magam leszedálni a seprűről. Pláne nem úgy, hogy nincs rajtam felszerelés, mert nem gondoltam volna, hogy akad társam.
Bal kezemmel szorítottam magamhoz a lasztit, közben hátrapillantottam, hogy felmérjem merre is van a gurkó. Nincs sokkal lemaradva tőlem, de a karikák is közel vannak már. Szándékosan lassítottam le, hogy bevárjam a régi cimborám, s mikor seprűtávolságba ért, cselekedtem. Elengedtem a kvaffot, ami zuhanni kezdett lefele, így mind a két kézzel meg tudtam fogni a seprűmet. Hirtelen rántottam fel, de úgy, hogy közben pördüljek is egyet, így a farok résszel vissza tudtam pofozni Viktornak a gureszt. Látszik, hogy nem a saját seprűm, mert eléggé rakoncátlanul rángatni kezdett, de szerencsére van annyi rutinom, hogy kordában tudjam tartani. Így, ameddig a gurkó a társam felé tart, felnyaláboltam a kvaffot, tovább repültem, és bevarrtam az egyik karikába. Utána vigyorogva szedtem fel, és teljes sebességgel száguldottam a pálya túloldalára.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. november 1. 16:34 Ugrás a poszthoz

Viktor

Szavaira már csak bólogattam. Igaza van, hiszen mind a két nyelven másképp mondjuk a kifejezéseket, és nyilvánvaló, hogy egy olyan nyelven fura az embernek, amit nem igazán beszél. Mindenesetre ezzel már nem kell foglalkozni, hiszen felszálltunk, és játszani kezdtük. Az eljövetelem óta ez az első alkalom, hogy seprűt ragadtam, és ismét a levegőbe emelkedtem. A gurkót ugyan visszapofoztam, és fordultam a másik karikák irányába, így tökéletesen láttam, hogy Viktor nem felém, hanem az ellenkező irányba üti a golyóbist. Meglepődve pislogtam, de hamarosan jött is a magyarázat. Ohh, hát igen… nem ismeri még a módszereimet, meg a képességeimet sem, így jogosan félt. A seprű viszont tényleg megsínylette a dolgot, mert lassan kezd vacakolni az irányítása, de ezt egy pillanatig se hagyom kimutatni. Szemeimet forgatva dobtam fel a magasba a kvaffot, hisz ameddig az csigalassúsággal zuhan, addig lementem a másik ütőért. Szívesen odakiabálnám a srácnak, hogy miért ennyire móka elrontó, de azt hiszem azzal csak felhúznám, aztán meg itt hagyna egyedül. De most vissza a párharchoz, mert közben felnyaláboltam a zuhanó vörös bőrt is, így ismét célba tudom venni a karikákat. Bal kezemmel szorítom magamhoz, még a jobban az ütőt, és a seprű nyelét fogom. Gondtalanul száguldok tovább, újabb gólt hajítva, de most nem mentem a kvaffért. Befékeztem, megfordultam és a büntetővonalig kirepültem. Ha Viktort rám figyelt, meglengettem párszor az ütőmet, sugallva neki, hogy most már csak a vasat ütögessük egymásnak. Ha benne volt, olyan három méterrel a föld fölött kerestem biztos helyet, hiszen nem tudom, hogy milyen erős tud lenni. No, nem mintha nem tudnám visszapofozni, de ha zuhanok, inkább alacsonyabbról, mint huszonöt méterről.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2014. november 22. 19:57
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. november 18. 21:56 Ugrás a poszthoz

Quentin

Szeretem a kalandokat, meg az új helyeket felfedezni, most mégis az az érzés jár át, mint amikor először mentem a Roxfortba. Azóta hét teljes év is eltelt, és már nem kell ahhoz apa, hogy átmenjünk a falon, ami a 9 és háromnegyedik vágányhoz vezet. Ami viszont jobban aggaszt, hogy nem ismerem annyira a nyelvet. Márpedig valahogyan kommunikálni kell majd az ottaniakkal, de lehet, hogy nem szakadok le Quentinről, és majd ő fordít nekem. Úgy is sokkal jobb a nyelvérzéke, mint nekem. Apropó, ha meg Quentin: tök jó lesz végre, hogy egy fedél alatt lakunk majd. Igaz, a Roxfortban is megoldottuk, hogy mindig együtt legyünk, sokszor bele is rángattam a kihágásokba, de megérte. Most legalább ez a része kimarad, mert hiába vagyunk külön házban a suliban, a faluban együtt lakunk. Végre felnőttként kezelnek minket is a szülők, bár azt nem tudom, hogy helyesen teszik-e. Ismerve magamat, tuti felrobbantom egyszer azt a helyet, aztán meg költözhetünk össze Quentin őseivel, ami… inkább visszafogom magam.
Időközben eljött az a nap is, amikor utazni kell, így már a vonaton döcögünk Bagolyvalami felé. Vagy Bogoly…? Tudja azt jól Merlin helyettem is, no meg a mellettem ülő legjobb fej barátom, aki éppen az ablakon néz kifelé. Mivel jobb dolgom nem akadt, felkeltem, és megnéztem Ayamet, hogy minden rendben van-e vele. Nem szívleli a vonatozást, de hoppanálva mégsem jöhettünk ide, mert még a végén olyan helyen bukkanunk fel, ahol nem kellene. Megnyugtattam a kis kedvencemet, hogy nemsokára megérkezünk, majd visszaültem a helyemre. Ekkor éreztem, hogy valaki nekiütközik a vállamnak, de mikor odapillantottam, mosolyogva nyugtáztam, hogy az a valaki nem más, mint Quentin.
– Kellett neked annyit olvasnod az este. –halk kuncogás után borzoltam össze egy kicsit a haját, majd úgy helyezkedtem, hogy kényelmesebben feküdhessen a vállamon, én pedig kilássak az ablakon. Igazán odaérhetnénk már.
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. november 20. 20:44 Ugrás a poszthoz

Anthony

Ayameval nem a legszerencsésebb vitatkozni. Néha olyan, mint Quentin, és lassan azt hiszem, hogy Ő is képes beszélni a kígyókkal, csak nagyon jól titkolja. Ne de mindegy is, a legfontosabb az egészben az az, hogy most eljöttem otthonról, mert óráim van, amire jó lenne be is menni, mielőtt a lakótársam emiatt is leszid. Bár azt bevallom, hogy egyiken se figyeltem igazán, és alig vártam, hogy a megváltó csengő megszólaljon, és el is hagyjam az épületet. Nincs bajom az itteni rendszerrel, csak néha olyanokat hallok, amiket már eddig is tudtam, így némileg unalmas ugyanazt végighallgatni. Persze a tanár új, némileg izgalmas is lehetne számomra ez az egész szituáció, de annyira mégsem.
Éppen a réten száguldottam át, –természetesen lábbusz segítségével– amikor az égbolt úgy döntött, hogy sírni kezd. Szuper, még a végén csurom vizesen fogok hazaállítani, aztán Ayame megjegyzi, hogy ruhástól zuhanyoztam… Kellett nekem ilyenekre tanítani azt a kígyót… Szerencsére találtam egy megfelelő helyet, ahol meghúzhatom magamat, ameddig el nem áll az eső. Egy fa tövébe kuporodtam, és igazából nem is volt olyan rossz döntés. Innen legalább beláthattam az egészet, no meg egy ismerős, ámbár fura hang csapta meg a füleimet. Felkeltem, és megfordultam, hogy megtudjam ki is rejtőzik a fa másik oldalán. Elsőnek csak a szőke hajzuhatagot pillantottam meg, de a hangja bevésődött már a tudatomba, és gyorsan lapozni is kezdtem a képzeletbeli névjegyek között, hogy megtudjam az idegen nevét. Ameddig ezt tettem, minden zokszó nélkül hallgattam a mondókáját, amit egy… gömbhöz intéz? Ez megbuggyant, vagy mi a fene? No mindegy, mikor abbahagyta, automatikusan kitört belőlem a nevetés. Egyáltalán nem azzal volt a gond, hogy elmondta a gömbjének, hogy meg kellene látogatni a szüleit, hanem az utóbbi szövege, hogy szerelmes egy lányba… és mintha az a valami segíthetne neki az összejövésbe. Miután sikerült abbahagynom a nevetést, fülig érő vigyorral léptem oda a srác mellé.
– Álmomban se gondoltam volna, hogy pont egy gömbtől kérsz szerelmi tanácsokat Blake. De folytasd csak, igazán jót derültem rajta. –soha nem bírtam a Mardekáros képét, de most az egyszer szerzett nálam egy igazán jó pontot.
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. november 24. 14:28 Ugrás a poszthoz

Quentin

A Roxfort Expresszen se volt valami izgalmas az utazás, de ott az volt a különbség, hogy kabinok voltak, és nyugodtan tudtunk beszélgetni Quentinnel. Ez viszont kimarad, hiszen itt több emberrel vagyunk összezárva, és nem lenne jó, ha mindenki hallaná a beszélgetésünket. Ráadásul Quentin is elaludt, így meg aztán végkép ki van lőve, hogy dumáljunk. Azt viszont meg kell hagyni, hogy tök édesen tud aludni, és nem is volt szívem felébreszteni. Olyan, mint amikor Rey alszik el egy hosszú utazás miatt, de a fejét a vállamon pihentető nagy gyerek nem az öcsém, hanem a barátom. Egy olyan barát, akinél jobbat keresve sem találnék.
Közben zötykölődött továbbra is a vonat, Quentin pedig hirtelen riad fel. Némi aggódással telve pislogtam rá, hogy minden a legnagyobb rendben van-e vele, de csak nevetni tudtam a gyors kiakadásán. Miután arcvonásaim vigyorgásra rendeződtek, csak legyintettem egyet a levegőben, majd vettem egy mély levegőt, és felé fordultam.
– Olyan fél órát, ha aludtál, és szerintem nem vagyunk messze, hamarosan megérkezünk. Legalábbis jó lenne már, mert eléggé kényelmetlen ez az ülésnek nevezett valami. Dehogy nyomtál, és azért nem keltettelek fel, mert minek? Jó volt nézni, ahogyan alszol. –közben, ha hagyta, ha nem, megigazítottam neki a haját, mert láttam az ablakból, hogy milyen arcot vág. Amint visszaült, beharaptam az alsó ajkamat, és gondolkodóan néztem rá, majd csak kiböktem azt, amit akartam.
– Szerinted milyen lesz a suli? Elfogadnak majd minket, vagy kinéznek, mert sokkal később jöttünk, mint mások? Egy jó dolog azért lesz: együtt fogunk lakni, és most már nem kell attól tartanod, hogy elkapnak minket, ha kirángatlak takarodó után. –vigyorogtam néztem Quentin szemeibe, és közben bevillantak a képek, mikor patrónust küldtem neki, hogy jöjjön ki, mert ezt, meg ezt találtam, és jó móka lesz. Egy ideig jó is volt, de aztán elkaptak, a büntetés meg nem igazán volt jó… De mindegy is, itt már nem érhet minket ilyen gond.
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. november 25. 17:39 Ugrás a poszthoz

Anthony

Idejöttünk Quentinnel egy teljesen ismeretlen helyre, és azt hittem, hogy rajta kívül egy ismerős se lesz, erre az eső úgy döntött, hogy egy régi ismerőssel hoz össze. Ami meg még jobb kedvre derített, az nem más, mint hogy Blake van velem szemben, aki vallomást tett egy gömbnek. Ez még oké, az viszont nem, hogy rögtön beugrott egy régi elrendezetlen ügyünk.
– Gondolod te, de még csak most kezdtünk bele a beszélgetésbe, honnan veszed, hogy nem derülök még rajtad? –vigyorogva néztem rá, közben azon merengtem, hogyan rendezzem át az arcberendezését, amiért piszkálta az Öcsémet. Azt ugyanis csak én tehetem meg, ha más próbálkozik vele, az illető rendszerint a gyengélkedőn kötött ki. Így, hogy Blake a fának dőlt, egyszerű dolgom lenne, de szegény növényt jobban sajnálnám, mint a velem szemben lévő művészeti cserépedényt.
– Nyilván addig nyomoztam utánad, ameddig meg nem tudtam, hogy ide nem jöttél, és utánad jöttem, hogy szétverjem a képed. –ebből max az utóbbi igaz, mert a nyomozgatás nem az én reszortom. Arra ott van az én drágalátos Auror bátyám, majd ő utánajár az ilyeneknek. – Ohh, már szolga is szeretnél lenni!? Micsoda csábító ajánlat. –hangom ázott a gyúnytól. Nincs az a galleon mennyiség, amiért felfogadnám szolgának, mert a végén tönkreteszi a menő házunkat, és Quentin szüleit a nyakunkba kapjuk. Nincs velük semmi bajom, csak ha már elengedtek minket, ne jöjjenek két napon belül egy ilyen miatt.
– Hogy párbajozunk, vagy inkább beverem a képed, azt még nem döntöttem el, de hogy ne érjen meglepetésként: kezdheted magad felkészíteni valamelyikre vagy mindkettőre. Sikerült meglógnod a bosszúm elől, de Merlinnek hála megint összehozott minket a sors. Megtanulhattad volna már, hogy ne szekáld az Öcsémet, mert visszacsap a haragom, de hát magyarázhat neked az ember, nem igaz? –megcsóváltam a fejemet, aztán ellöktem magam a fától. Megropogtattam az ujjaimat, meg a nyakamat is, ebből talán érzékelhette Blake, hogy a beszélgetésnek vége van.
– Mondanám, hogy kedves leszek, de veled biztos nem. Remélem felkészültél a párbajra, mert több időd nincs rá. –közben elő is kaptam a pálcámat, pár lépést hátráltam, majd farkasszemet néztem Blake-kel. Amint az ő kezében is megjelent a pálca, letudtam a formaiságokat, és egy nonverbális Stuport lőttem felé.
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2014. november 27. 20:28 Ugrás a poszthoz

Quentin

Először csak elmosolyodtam Quentinen, végül segítettem neki rendbe tenni a haját, ha már félig én vagyok a hibás abban, hogy így áll neki. Kérdésére pedig csak bólintottam egyet, majd fészkelődtem egy kicsit.
– Ne mond, hogy nem tűnt fel!? Megmozdulsz rajta, ott marad a fenéklenyomatod. Komolyan mondom a seprű kényelmesebb közlekedési eszköz, mint ez. Legközelebb hoppanálunk, legalább már tudjuk hova kell érkezni. –most is egyszerűbb lett volna kandallón jönni, mert úgy tudom, hogy abban a faluszerű akármiben is van kirendeltség, meg hopp-hálózat. Csak a hagyomány kedvéért jöttem most vonattal, mert új suli, elsőnek jövünk ide, azt hittem jó lesz… de tévedtem.
– Hogy végre nem egy könyvet bújtál közben. –vágtam rá némi gondolkodás közepette, mert már érezhető volt, hogy zavarban volt, és nem mondhattam azt, hogy az aranyossága volt benne a jó. Kevés alkalommal láttam aludni, mert amikor nyáron meglátogattuk egymást, én akkor is előbb dőltem ki, mint ő, mert lefoglalta valami könyv, vagy nem tudom. Pedig az ritka, hogy én éjfél előtt húzom a lóbőrt, mert eléggé aktív életet folytatok, Quentin meg még képes volt akkor is olvasni, vagy tanulni.
– Az lehet, de itt nem ismerek senkit sem rajtad kívül, fogalmam sincs, hogy miként állnak hozzá a dolgokhoz. A kviddicset se biztos, hogy folytatni fogom, több időt akarok most tölteni az elméletekkel, mert nem akarom, hogy mindig te írd meg a házi dolgozataimat. –legalábbis az esetek egy százalékában fogom csak megírni, mint mindig, de ezt Quentin nagyon jól tudja. Ám tényleg jobb lenne egy kicsit tanulni, mert a vizsgákon nem segíthet nekem, és nem akarok a hanyagság miatt megbukni. – Miattam nem fogsz, bár ezt ne vedd komoly ígéretnek. A házra meg én is. na de gyere, megérkeztünk. –rögtön fel is pattantam, amikor megállt a vonat. Ayamet kivettem a terráriumból, beletettem a nyakamba, majd a helyét lekicsinyítettem, a bőröndömet magam után húzva szálltam le a vonatról. Arrébb mentem, hogy Quentin is leszállhasson, majd a rakoncátlan kígyót visszatettem a helyére, majd körbenéztem.
– Hát… nem nagy szám. –állapítom meg, majd szép lassan megindulok a váróterem felé. Valami fogadóbizottság nincs, vagy nyugodt szívvel el is tévedhetünk? Na szép…
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 8. 23:14 Ugrás a poszthoz

Öcskös <3

Rivalló? Ugyan. Legszívesebben azt küldenék neki, de úgy sem érne célba, és csak figyelmen kívül hagyná az egészet. Csak kerüljön a kezeim közé, elevenen megnyúzom, az már biztos. Ja, hogy miért vagyok ennyire mérges, és ideges egyszerre? Mert a drágalátos öcsikém fogta magát, és meglépett otthonról. Anyuék azonnal megírták, mikor lelépett, és mivel nincs más, akihez menne, tuti, hogy utánam jött. Örülök is azért, hogy újra láthatom, de nem így. Miért nem tud nyugton maradni csak egyszer? Felelőtlen kölyke… Még jó, hogy tudom azt, hogy mikor érkezik, így első kézből verhetem be a képét. Idegesen lépkedtem az iskola kapujában, mikor a távolban meg is látom kirajzolódni az alakját. Vidáman integetett, mikor meglátott, de mit sem sejt abból, hogy én cseppet sem vagyok vidám. Megvártam, ameddig szépen a közelembe ér, aztán kap majd egy isteneset. Normális testvér megölelné a rég nem látott fivérét, de ez nálam most nem így lesz. Mikor mutatja, hogy hova is kéri, amit, örömmel teljesítem is. Annyi különbség van az egészben, hogy most nem puszit kap, hanem már lendült is az öklöm, hogy megismerkedjen az arcberendezésével, és vígan felszántsa a betont. Odaléptem mellé, mellkasom előtt összefontam a karjaimat, és úgy néztem le rá.
– What the hell are you doing here? –szinte sziszegve kérdeztem rá, hogy mit is csinál itt éppen? De persze, ahogyan a harag jött, úgy el is illant, én pedig letérdeltem mellé, és rögtön magamhoz szorítottam. Az ütés helyére, a homlokára, és a feje tetejére is nyomtam egy puszit.
– Hiányoztál te lökött. A szívbajt hoztad rám, ugye tudsz róla? Apáék teljesen ki van akadva rád, és megígértették velem, hogy azonnal zavarjalak haza, amint ideértél. Lökött. –utolsó szavamat a hajába mormoltam, mert képtelen voltam elengedni. Időközben a földre is leültem mellé, és teljesen normális dolognak tartottam, hogy az iskola előtt letáborozzak az Öcsémmel. Akinek nem tetszi a dolog, az kerüljön ki, és kész. Nem foglaljuk be az egészet, –csak pont a közepét, hogy se jobbra, se balra ne lehessen kikerülni– éppen csak egy kis részt. Reyt ölelgetve várom a magyarázatát, amit minden bizonnyal csodálatosan begyakorolt már.
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 17. 00:01 Ugrás a poszthoz

Öcskös <3

Dühös voltam, és a feszültséget Rey arcán vezettem le. Ritkán ütöm meg, ezt ő is tudja, de ha megteszem, annak oka van, mint ahogyan most is. Kicsapatta magát a Roxfortból, és megszökött otthonról. Kérdésemre egy rossz szóviccet nyögött ki, és ha nem hajolnék le hozzá, hogy magamhoz szorítsam, talán gyomorszájba is rúgtam volna. Kötekedő szavaira nem is reagáltam már, inkább boldogan öleltem magamhoz, hogy végre látom. Mikor eljöttem, kifele azt mutattam, hogy mennyire boldog vagyok, hogy végre megszabadulok tőle, de igazából rettenetesen fájt, hogy otthon kell hagynom. A tesóim közül ő áll a legközelebb hozzám, mindig vele vicceltem meg a nagyobb tesóimat. Ez fájt a legjobban, de most újra itt van, igaz kényszerhelyzetből.
– Bízzak benned? Mit ígértél nekem, mikor eljöttem otthonról? Betartottad? Nem úgy látszik Öcsi. –halványan mosolyogtam rá, utóbbi megjegyzésére pedig már szélesen vigyorogtam. Mi tagadás, Averay vér folyik benne, nem lep meg, hogy buknak utána a lányok. Pár nap, és biztosan felszed egy lányt. Csak védekezzen nekem, nehogy idő előtt nagybácsi legyek. Az örömtalálkozásnak viszont rossz oldala is van, amit Rey nem fogad túl jól. Miért is tenné, hiszen nem azért jött el otthonról, hogy most visszamenjen. Anyánk szava viszont szent, mert bár anya írta a levelet, az írásból apa szigora tükröződött vissza, neki pedig nem mondanék ellent. Döntés előtt vagyok, de muszáj jól választanom az opciók közül.
– Nem tudom. Mikor megtudtam, hogy elszöktél otthonról, automatikusan haza akartalak küldeni, de most fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Rettenetesen hiányoztál, és túl jól ismerlek, hogy megígértessek veled dolgokat, mert úgy sem tartod be. –való igaz, mert ha úgy is tesz, akkor se gondolja komolyan. A rövid monológ után kétségbeesetten néztem rá. Tényleg nem tudom, hogy mitévő legyek ebben a helyzetben. Talán pár napot nyerhetek, ha megírom, hogy még nem ért ide, de akkor meg felesleges pánikot keltek otthon. Közben az ölembe húztam az Öcsémet, mellkasomat hátához nyomtam, államat pedig vállára támasztottam. Vettem egy mély levegőt, aztán halkan szólaltam meg, hiszen fülébe mondtam a szavakat.
– Megírom Apáéknak, hogy épségben megérkeztél, és teljes felelősséget vállalok érted, mert nem küldelek haza. Ahhoz túlságosan is szeretlek, féltelek és hiányoztál is, de meg kell ígérned valamit. Bármit mondok, szó nélkül teljesíted. Szót fogadsz nekem és Quentinnek is. Egyszer sem bukhatsz meg, és nem feleselsz egyik tanárodnak sem. Más feltételem egyelőre nincs, de ha bármelyiket is megszeged, a fülednél fogva rángatlak haza, megértetted? –kérdően, de féltve is kérdeztem tőle ezt az egészet. Próbáltam szigorúnak lenni, de Reyjel nem tudok, akármennyire is igyekszem. Közben derekát is átkaroltam, nem tudtam elengedni az ölelésemből, és az sem zavart, ha valaki meglátott minket. Pletykáljanak, ha akarnak: a kettőnk közötti testvéri kapcsolat különleges, és aki nem ismer minket, az nem fogja megérteni.
Utoljára módosította:Mark Rey Xavier Averay, 2015. március 28. 11:32
Mark Rey Xavier Averay
INAKTÍV



RPG hsz: 32
Összes hsz: 183
Írta: 2015. március 28. 18:04 Ugrás a poszthoz

Öcskös <3

– Fejezd ezt be, jó? Pontosan tudom, hogy nem voltak keresztben az ujjaid, Ayame elmondta. S ha valmi szóviccel készülsz, ne tedd, mert hazapenderítelek. –szemforgatva sóhajtottam egyet, az újabb szigorúnak tűnő monológ után. A kijelentéseire csak hümmögök, mert már nem tudok érdemleges mondani neki, annak meg nincs értelme, hogy bólogasson, és ne tudja, hogy mire is. Hogy én vagyok az okosabb, azt sem vitatom, mert ez így van. Néhány helyzetben Rey emelkedik felül, de a legtöbben akkor is lenyomom. Csak jobban magamhoz szorítom, mikor kijelentette, hogy én is hiányoztam neki. Ezt azért jó hallani, annak ellenére is, hogy milyen körülmények és kijelentések közepette hagytam otthon.Nem kérdezek vissza, hoyg biztos benne, hogy hiányoztam neki, mert a végén olyasmit válaszol, ami számomra elég kellemetlen lenne. Aztán kérdez, amikre hirtelen nem is tudom, hogy mit válaszoljak. Össze kellene foglalnom neki röviden és tömören, csak a kérdés az, hogy miket. Felpillantottam az égboltra, mintha onnan várnám az ihletet, de nem jött semmilyen Merlini-áldás. Sóhajtottam, de a tekintetemet nem emeltem le a kékségről.
– Sok mindent mesélhetnék, de nem tudom hol kezdjem. Azt már mondtam, hogy rettenetesen hiányoztál, és ha csak ismételgetem, az egy idő után unalmas lesz. Mondjuk, hogy nehezebb, mint a Roxfort, de még mindig Quentin írja a leckéimet, meg a beadandóimat. Találkoztam pár régi ismerőssel, például Elliottal. Képzeld, van egy csárdája a faluban, meg férjnél van, Gondoltad volna róla? –teszem fel vigyorogva a kérdést, hátha értetlenkedik nekem egy sort. Ha nem győződök meg róla a saját két szememmel, akkor tuti biztos képenröhögöm azt, aki ezt elmeséli nekem. Azért még nem, ha azt mondja, hogy házas, de hogy egy fiúval? Nincs vele gondom, mert Elliot az egyik legjobb barátom, csak nem hittem volna, hogy két kapura játszik.
– Amúgy meg, az igazgató is tudja, hogy ma érkezel, nem kellene megvárakoztatni. –apró megjegyzés, nem mintha el akarnám engedni, csak ha már itt van, akkor iratkozzon is be. Feltéve, ha a diribá nem küldi haza, de neki is elmondom, hogy teljes felelősséget vállalok érte. Hogy én egyszer ezt a kijelentésemet még meg fogom bánni, abban is száz százalékig biztos vagyok.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mark Rey Xavier Averay összes RPG hozzászólása (14 darab)

Oldalak: [1] Fel