Eljött a nagy nap. Végre rávettem magam, hogy kipróbálom a színészkedést. A keresztapám is mindig azt mondta:-Ahogy drámázni tudsz elmehetnél színésznőnek.
Felvettem a kedvenc zöld toppomat egy farmer shorttal, nyakamba tettem a szerencsehozó szvarovszki tündér medálom és már indultam is. A próbateremhez vezető úton végig a kezemet tördeltem és magamat biztattam.
-Nyugodj meg Lora, semmi baj. Ha netán nem sikerül, attól se leszel kevesebb. Te megpróbáltad.-Kántáltam magamban azokat a szavakat, amiket a nagyim írt a levelében, amikor megírtam, hogy kipróbálom magam a színjátszás terén. Az egyik sarkon megálltam a falnak vetettem a hátam és elpityeredtem.
-Mi van, ha kinevetnek? Ha annyira ideges vagyok, hogy elesek a színpadon? Az egész suli rajtam röhög majd.-Szólalt meg a pesszimista Lora a fejemben.
-Dehogy esel el! Lora ez nem te vagy, te egy optimista lány vagy.-Írta a levélben a nagyi, amikor felvetettem a kétségeimet. -Én lennék a legbüszkébb, ha sikerülne. De aki nem mer, az nem nyer.-Suttogta a nagyi hangja a fejemben.-Emlékszel mit mondogatott Thomas, amikor élt?
-Igen nagyon is emlékszem.- Válaszoltam halkan.- Azt, hogy én bizony színésznő leszek ha felnövök.-Ahogy a keresztapámra gondoltam összeszorult a szívem.
-Tom ért próbáld meg! Ha sikerül nagyon boldog lesz oda fenn. És hagyd abba a sírást!-Mondta a nagyi, persze csak a fejemben.
-Tom ért.- Azzal letöröltem a könnycseppeket az arcomról, ellöktem magam a faltól.-Jaj Tom remélem büszke leszel rám!-Azzal elindultam tovább. Nem sokára megérkeztem a próbateremhez. Megfogtam a kilincset, de mielőtt beléptem megszorítottam a nyakamban lógó medált. Azzal lenyomtam a kilincset és beléptem a terembe. Középen egy óriási színpad volt, nem volt sok diák, csak itt-ott ült egy. Leültem a hozzám legközelebb lévő székre és vártam, hogy kimondják a nevemet.

Nedra

Vége a vizsgáknak, mindenki fellélegezhet. Laura Walters, mindenki Lorája fáradtan ébredt első szabad, tanulás mentes napján. Nem utazott haza, mert a szülei dolgoznak, a húga a nagyiknál, Zach pedig Angliába ment egy auror képzőbe tanulni. Persze mehetett volna a nagyszüleihez, de úgy gondolta nem terheli vele őket, hisz eljárt felettük az idő, különben is annyi felfedezetlen hely van a kastélyban és a faluban… Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Öltözködés fél óra, nem tehetett róla ,de soha nem tudott dönteni, ha ruhákról van szó. Végül  egy kék pólót vett fel, egy kék halász nadrágot, és egy kék kardigánt. Miután a végére járt öltözködési  problémájának kifésülte enyhén hullámos haját és indult reggelizni. Miután megevett egy tükörtojást pirítóssal és egy pohár alma levet, az a furcsa ötlete támadt, hogy lemegy a faluba. Bogolykő egy igazán szimpatikus falucska volt számára. Elindult a még néptelen utcákon amit jól tudta, hogy maximum egy óra elteltével elözönlik a kastélyban maradt diákok, vagy a falucska lakosai. Nem sokszor járt itt talán kétszer, így tehát sok felfedezésre váró dolog volt itt számára. Ment a macskaköves utcán, tetszése szerint néha letért egy-egy kisebb utcában, aztán úgy tíz per bolyongás után egy számára ismerős utcába ért. Az egyik ház falán nagy nyomtatott betűkkel kiírva : Fő utcza. Végig haladt az utca mentén, egy csábító épület előtt egyszer csak megállt. Czukorvarázs Cukrászda olvasta magában a feliratot, már csak a látványtól is összefutott a nyál a szájában. Az ajtóhoz lépett, lenyomta a kilincset és belépett a cukrászdába, körül nézett és látta, hogy a falat régi képek díszítik. A  pulthoz sétált és kért egy extra csokis ét csoki tortát az eladótól és egy szabad helyet keresve nézet szét . Ekkor meglátott egy ismerősnek tűnő lányt, oda sétált hozzá.
-Szia ne haragudj, szabad ez a hely?- Kérdezte félénken.

Sziasztok! Jé nem is tudtam, hogy itt is lehet cseverészni.

Jó étvágyat, ha még eszel.
Mi jót csináltok?

Készen vannak a muffinok. Kértek? Az milyen? Ha találsz küldesz egy receptet?

Atya úr isten!!!! Ez de jól néz ki. Ki fogom próbálni

Szia Gwen! Semmi különös. Veled?

Nem a kinézet a lényeg... Ha kész, szólj! Megyek segítek felfalni.

Nem baj bármikor szólhatsz.  

Ne! Létszi! Csak egy pici morzsát had kapjak!

Amikor végre meghallottam a Laura Lylyen Walters nevet majdnem elájultam.  Remegő kezemmel felgyűrtem a felsőm ujját, majd zsebre dugtam a kézfejemet, hogy ne legyen feltűnő a remegés. Gyors léptekkel indultam a színpad felé, amikor oda értem egy jó nagy lépéssel már a színpadon voltam.  A feladatom az lesz, hogy a vágyat tükrözze az arcom és jól előadjam ezt a hangulatot.  Nem is lesz nehéz. Elsuttogtam egy rendbent, hogy minden világos, majd elvettem egy színpadhoz támasztott gitárt. Pár másodperc múlva a kezemben a hangszerrel a színpad közepe felé indultam. Leültem és felnéztem a közönségre, sok ismerős arcot láttam, de egyikük sem ő… Pedig megígérte, hogy megpróbál eljönni! Ez a valaki, akire gondoltam nem más, mint Zackery a barátom, ő egy Londoni auror képzőben tanul jelenleg. Haragudtam és egyben fájt is. Talán már nem jelentek neki semmit? Egy levélben közölte, hogy elmegy, de ennek már három hónapja. Megígérte, hogy a vizsgáim után találkozunk. De sajnálatos módon túl sokat kell gyakorlatoznia, vagy már talált valaki mást, mondjuk egy szőke csinibabát. A kezembe fogtam a gitárt, megpengettem, majd énekelni és gitározni kezdtem.

Well it's good to hear your voice
I hope your doing fine
And if you ever wonder
I'm lonely here tonight

Lost here in this moment
And time keeps slipping by
And if I could have just one wish
I'd have you by my side

Oh, oh I miss you
Oh, oh I need you- Itt akarva, akaratlanul egy könnycsepp csurrant végig az arcomon. De az éneklést folytattam tovább.

And I love you more
Than I did before
And if today I don't see your face
Nothing's changed no one can take your place
It gets harder everyday

Say you love me more
Than you did before
And I'm sorry it's this way
But I'm coming home
I'll be coming home
And if you ask me I will stay
I will stay - Újabb könnycseppek, de itt már szinte zokogtam.

Well I try to live without you
The tears fall from my eyes
I'm alone and I feel empty
God I'm torn apart inside

I look up at the stars
Hoping you're doing the same
And somehow I feel closer
And I can hear you say

Felálltam, megtöröltem a szememet és a közönség soraiba néztem. De ami ott várt az annyira meglepett, hogy kis híján hátra estem. A közönség első sorában Zack egy óriási csokor rózsával integetett nekem. Hát mégis eljött. Elmosolyodtam és egy meghajlás után szó szerint leugrottam a színpadról és a gitár helyretétele után a barátom karjaiba vetettem magam.

Sziasztok!

Szia Kei. Nekem is vannak ilyen dolgaim...

Lia

Hosszú volt ez a vizsga időszak. A felkészülés érdekében, minden nap a könyvtárban ültem, ez egyáltalán nem zavart, hiszen én egy vérbeli levitásként imádok olvasni. A baj az volt, hogy hosszúak voltak a vizsgák. Első szünetben eltöltött hetemben rengeteg minden történt, voltam a kísértetházban, jelentkeztem színjátszósnek stb. Viszont a következő hét elején annyira meguntam magam, hogy elmegyek a könyvtárba. Imádtam a könyvtárat, itt minden féle könyv volt és maga a helyiség is annyira impozáns. Nem volt kérdés, hogy milyen könyveket fogok kivenni. Lassan sétálgattam a polcok között a kiszemelt könyveket keresve. Néhány perc múlva, három könyvvel a kezemen szlalomoztam a helyiségben. Aztán eszembe jutott egy nagyon érdekes olvasmány, amit már nagyon régen keresek, de mindig pont előttem viszi el valaki. Meg is találtam az említett könyvet, ami egyébként a Bogár Bárd meséi című regény. Balszerencsémre a legfelső polcon helyezkedett el, előrántottam a pálcám.
-Vingardium Leviosa- és rászegeztem a pálcámat a könyvecskére. Miután sikeresen megszereztem az áhitott darabot, boldogan vágtáztam lefelé az emeletről. Helyesbítek, vágtáztam volna, ha az első sarkon bele nem botlok egy Eridonos lányba. Az ő kezében több könyv volt mint nálam, így az eséstől minden könyv a földön landolt, egy másik pedig a fején.
- Bo-bocsi -monda az áldozatom zavartam.
-Jaj ne, haragudj!-Mondtam sután. Aztán egy pálcaintéssel összerendeztem a könyveit.
Tényleg bocsi, de úgy örültem, hogy megszereztem ezt a könyvet, hogy teljesen elfeledkeztem magamról.-Mutattam fel a mesékönyvet.
-Van kedved leülni?-Mutattam egy üres asztalra.

Anna
Végre vége! Ez volt az első gondolata a vizsgák után. Ez nem meglepő, hiszen heteket töltött a könyvtárban, de még néha éjjel is tanult. Az első hetet lazítással akarta tölteni, így hát le is ment a faluba. Valami olyan helyre akart menni, ahol senki nem zavarja, mert elege lett a nyüzsgésből, meg hát át akarta gondolni a kapcsolatát Zackkel. Az utcákon sétálgatott és közben azon gondolkodott, menthető-e még a kapcsolatuk a Londonban tanuló barátjával. Szomorú volt, mert a fiú rengeteg ideig nem írt neki, majd megjelent egy csokor rózsával a meghallgatáson. De most más volt, olyan furcsán nézett rá a fiú. Talán rájött, hogy nem való egy 19 éves srácnak egy 16 éves kislány, és talált magának valakit, csak nem akarta megbántani őt? Szomorú volt, sikítani tudott volna, de nem tette. Sírni sem tudott, a fájdalma annál sokkal mélyebb volt. Régóta ismerte a Zackeryt, már kislánykorában szerelmes volt a fiúba, aztán tavaly karácsonykor jutottak odáig, hogy járni kezdtek. Az agyalás kellős közepén jutott eszébe.
-A csárda!-csapott homlokára. Pár perc múlva ismét a Fő utczán  sétált, amikor megpillantotta a Mátra Máguscsárdát. Az említett hely ajtajához lépett, lenyomta a kilincset és belépett az ajtón. Az első dolga az volt, hogy körbe nézett, mert nem járt még itt, csak hallott a helyről. Miután rendesen szemügyre vette a véleménye szerint egész normális helyet, a pulthoz lépett és gondolkozni kezdett.
Majd rövid időn belül kibökte, hogy kér egy vajsört, ezután egy helyet keresett magának. Talált is egyet egy eldugott zugocskában, ahol véleménye szerint nem lenne feltűnő, ahogyan leissza magát bánatában. De volt egy kis bibi, az a hely már foglalt volt. Odasétált a kinézett asztalhoz és a lányhoz fordult aki, valamit írt.
-Ne, haragudj. Leülhetek?-kérdezte kissé aggódva az elutasítástól.

Lia

Leültem újdonsült partneremmel az asztalhoz, be is mutatkozott Liának hívják és másodikos Eridonos. Az első benyomásom az volt, hogy egy igazi csacsogós lány pont mint én.
-A nevem Laura, de mindenki Lorának becéz. Én is most lettem másodikos, csak én Levitás vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek.-Tömörítettem le kavargó gondolataimat.
Most vettem, csak rendesen szemügyre a leányzót, kikövetkeztettem, hogy gyönyörű. Ekkor jutott eszembe, hogy amikor meglátta a kezemben a mesés könyvet, hogy meglepődött.
-Legalább két hónapja keresem, de sajnos eddig mindig előttem vették ki.-mutattam a kezemben tartott könyvre.-Ha akarod kiveheted, ha eddig tudtam rá várni, tudok még egy kicsit. Egy feltétellel. Ha mielőtt visszahozod szólsz nekem.- kacsintottam Liára.
-Te milyen könyveket vettél ki? Voltál már a faluban? Ajánlom a cukrászdát, nagyon jó hely. -Csak úgy folytak belőlem a szavak. Szinte nem tudtam leállni.
-Ne, haragudj én egy ilyen pletyuzós lány vagyok és néha nem tudok leállni.

Violetta
Lementem a faluba, hogy kiszellőztessem a fejemet. Annyi mindenen gondolkoztam a kapcsolatunk Zackkel, de legfőképp Violetta és Zoli. Olyan szép pár és most egy vita miatt szünetelnek. Zolit már ezer éve ismerem, Violettát nem rég óta, de azt tudom, hogy mindkettőjüket megviselte a szakítás. Épp azon törtem a fejem, hogy hogy lehetne őket újra összeboronálni, amikor fogalmam sincs, hogyan a játszótér közelében kötöttem ki. Mindig is imádtam játszani, nem hiába én egy örök gyerek maradok. A kedvenc játékom a hinta volt és vég most is az. Körül néztem a terepen és nem is sokára megpillantottam a hintát. De volt egy kis bibi. A hintában már ült valaki, aki épp ebben a pillanatban esett hanyatt a játékszerről. Ez a valaki, ahogy alaposabban megnéztem magamnak egész ismerős volt. Violetta.
Ez nekem pont kapóra jött. Hamarosan az említett lány is észre vett engem, mert közben én egyre beljebb araszoltam a játszótéren.
Kicsit meg is lepődött rajta, hogy itt lát.
-Szia Violetta. Jaj de örülök, hogy itt vagy. Hát én a barátomról és magamról elmélkedek. De ahogy, így elnézlek te is. - mondtam mosolyogva.
-Gondolkodtam rajtatok is. Mit szólnál, ha beszélgetnénk egy kicsit?-kérdeztem, egy padra mutatva, indítványozva ezzel, hogy üljünk le.
Neki is biztosan jót tenne, ha kibeszélnénk a dolgokat. Tapasztalatból, jobb elmondani, mint magunkba folytani. Szegény lány. Látszik rajta, hogy mennyire maga alatt van és valakinek meg kéne hallgatnia.

Sziasztok! Hogy s mint?

Az túlzás...

Violetta
A pad felé közelítve a lány feltette azt a kérdést amire számítottam.
-Nem, nem az időjárásról.- mondtam tömören, mert még az igazi válasz nem fogalmazódott meg bennem.
Azon gondolkodtam, hogyan kéne megközelíteni a témát. Nem akartam rázúdítani a kérdéseimet. Épp azon gondolkoztam, mit is mondjak, amikor Vilu elpityeredett és már mondta is azt a dumát amit minden lány.
-Semmi baj. Ez nem a te hibád.-nyugtatásul átöleltem. Ezt jól elrontottam az biztos.
-Figyelj, tudom mi játszódik le most benned. Öntsd ki a szívedet, hidd el úgy jobb lesz.- már- már annyira átéreztem a helyzetét, hogy kis híjján én is sírva fakadtam.
-Ugyan, te lány! Lesüt rólatok, hogy szeretitek egymást. Mondok is valamit, ha abbahagyod a sírást.-mondtam neki már mosolyogva.
-Tessék.-a kezébe nyomtam egy csomag zsepit, hogy törölje meg a szemét és fújja ki az orrát.
-Gyönyörű szemed van, de ha vöröslik az nem szép.-mondtam halkan, hátha megnyugszik. Ám ekkor belőlem is előrobbantak az emlékek és én is elpityeredtem.

Violetta

Még soha nem sírtam együtt senkivel, de most tizenhat év után megtörtént.
Ledobtam magam a padra és kifújtam az orrom a kapott zsepivel. Pár másodperc múlva összeszedtem magam annyira, hogy válaszoljak a feltett kérdésekre.
-Teljesen egyértelmű, hogy féltékeny vagy. Egy férfi akkor féltékeny, ha szerelmes, egy nő mindig. Ez tény.-mondtam, újra mosolyogva.
Elgondolkoztam, ez a tény akár igaz is lehet.
-Nem fogod elveszíteni, mert még mindig szeret téged. Ő maga mondta. Sőt teljesen belebetegedett a szakításotokba.- mondtam szipogva.
-Hát az én problémám is hasonló, de kezdj inkább te.-mosolyogtam a lányra, akit még nem rég ismerek, de már is megbízom benne. Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a pálcámat és néhány egyszerű mozdulattal később, már a kezemben volt egy doboz bonbon.
-Boldogság hormon.-kacsintok lelki társamra. Kinyitottam a dobozt és Violetta felé nyújtottam, jelezve, hogy a kóstolás, csak rá vár.
Én is vettem egyet ami azt hiszem rumos meggyes volt. Kis száj húzogatás után összerágtam, és gyorsan ettem még egyet ugyanis ki nem állhatom a rumot. Most társamra pillantottam, hogy kezdheti a beszámolóját.

Anna


Lehuppant az ülőhelyre és érdeklődve mérte végig a lányt aki mellette foglalt helyet. Gyönyörű vörös haj és zöld szem pár, talán egy évvel idősebb Loránál.
A számára egyenlőre idegen kilétű leányzó valami levelet írt, a papírgalacsinok alapján nem éppen nehézségek nélkül. Úgy gondolta segít a vörös lánynak.
-A nevem Laura, de mindenki Lorának hív. Levitás vagyok, szívesen segítek megírni a leveledet, ha akarod.-hadarta el mondandóját.
Itt bátortalanul elmosolyodott, hátha tudna segíteni. Jó nagyot húzott a vajsöréből és érdeklődve nézett körül a helyiségben. Elővett farzsebéből egy hajgumit és gyorsan összekötötte borzas, szél fújta haját.
-Milyen levelet írsz? Hivatalos hangvételűt, vagy barátit? Bár, van egy tippem.-nézett a papírfecnikre.
Bátorítóan elmosolyodott, jelezve figyelmét a témában.
-Figyelj! Szerintem ne görcsölj rá, annál rosszabb. Ha akarod elmesélheted, hogy mi nyomja a szívedet, mert látom nagyon padlón vagy.-annyira bele merült gondolataiba, hogy vajon milyen levelet kéne írniuk, hogy szinte észre sem vette mikor jelentette ki az idegen lány, hogy meghívja egy körre.
-Na, jó. De, csak ha utána én is fizethetek neked valamit.
-kacsintott huncutan.

Cindy

Még el s kezdődött a szünet, már vége is. Arra gondoltam, hogy így az utolsó pillanatokban lemegyek a rétre. Nem volt hideg ezért csak egy toppot és egy szoknyát vettem fel. Amikor leértem a rétre, itt létem óta most először elfogott a honvágy. Nem is az otthon hiánya hanem a családé. Anya, apa, Anne, Zack és persze a nagyszüleim. Leültem a selymes fűre és hagytam had potyogjanak a könnyeim. Ez így ment legalább öt percig amikor is már éreztem, hogy megfájdult a fejem a sírástól. Kerestem egy zsepit és kifújtam az orrom, aztán egy egyszerű mozdulattal felugrottam. Megráztam magam és futni kezdtem a réten, körbe-körbe, mint egy kislány. Ez a gyerek koromra emlékeztetett, amikor a nagyi egy nyáron kivitt minket a parkba és fogócskáztunk. Én, a húgom Anne és az unokatestvéreink. Egy idő után annyira elfáradtam, hogy az adrenalin szintem, nem, hogy csökkent volna, hanem a százszorosára emelkedett. Elkezdtem rohanni, már az sem érdekelt kik látnak, és rohantam, rohantam. De egy óvatlan pillanatban bele futottam egy lányba.
-A csudába! Ne, haragudj nem volt szándékos.-fejemhez kaptam, mert az előbbi kis fájdalom a kétszeresére nőtt.
A lányra néztem akinek az ütközés legalább annyira fájt, mint nekem. Ahogy jobban szemügyre vettem egy szép barna hajú lánnyal találtam magam szemben.
-Tényleg, ne haragudj. A nevem Lora másodikos Levitás vagyok. Van kedved leülni valahová?-kérdeztem a lánytól.

Lia

-Köszönöm. A tiéd is szimpatikus és különleges.- Rendes lány ez a Lia, pont olyan beszédes mint én. Ez megfogott benne és örülök, hogy rokon lélekre találtam.
-Nincs fura ízlésed ezek a könyvek nagyon jók hidd el.-kacsintok újdon sült ismerősömre.
-Nos, akkor üzletet ajánlok-néztem mosolyogva az Eridonost.- Vedd, csak ki ezt a könyvet-mutatok a meséskönyvre.- Én pedig ki venném az általad választott történelmi könyvet. Mit szólsz? -Kérdeztem érdeklődve, mert nagyon megtetszett a könyv amit mutatott.
-Rendben akkor megbeszélhetünk egy idő pontot, amikor mindkettőnknek jó és el is mehetünk nézelődni.-ajánlottam fel mosolyogva.
-Mit szólsz? Nagyon jó hely a cukrászda, a csárda, és még sorolhatnám. Ne haragudj, néha nem tudom visszafogni magam, ha egy jó beszélgető társat találok.- mondtam, kicsit elszégyellve magam, a sok csacsogás miatt.
 Olyan gyönyörű haja van, vajon mivel ápolja. Tudtam, hogy ez nem épp ide vág de muszáj volt tőle megkérdeznem.
-Ne haragudj, tudom, hogy ez nem épp ide tartozik, de mivel ápolod a hajad? Én már mindent kipróbáltam, de nézd meg-mutatok a hajamra- Tiszta töredezett és csúnya.-öntöm ki a bánatomat.

Anna

Lora érdeklődve nézte a lányt, mint kiderült Annának hívják és Eridonos. Első látásra szimpatikusnak találta a lányt. Azt rögtön, mihelyt meglátta a lányt észre vette, hogy nagyon fontos neki ez a levél, azt viszont, hogy miért nem tudta.
Miután az Eridonos leányzó a kezébe adta a levelet meg is kérdezte.
-Nem szeretnék kíváncsiskodni, de kinek írtad ezt a levelet, és mi ügyben?-kérdezte bátortalanul. Nem akarta megsérteni a lányt, hisz még nem ismeri igazán, de egy jó ügy érdekében, akár különleges módszerekhez is folyamodhatnak.
-Az apám auror, az anyám gyógyító, ha ezek a hivatások segítenek nyugodtan írhatsz a nevükben, majd én megbeszélem velük a dolgot.-kacsintott a Levitás lány Annára. Hamarosan megérkezett a következő adag vajsör. Lora, már nem is igazán törődött a saját bajával, mert teljesen felvillanyozta, hogy segíthet egy lánynak aki reményei szerint a barátnője lesz. Meghúzta a vajsörét, közben pedig a levelet böngészte.
-Nem rossz sőt! Szerintem egész jó. Az apám is hasonló leveleket szokott írni, bár a te írásod nőies.-mondta mosolyogva, s közben rákacsintott a lányra.
-Mit szólsz még egy adag vajsörhöz? Meghívlak. Kérlek! Kérlek! Kérlek!-nézett kiskutya szemekkel a vörös hajú csajszira.

Violetta

-Figyelj! Ezt nem kell megköszönnöd, mert szívesen teszem.
Mondtam Vilunak aki valami miatt olyan arcot vágott, mint akit nyúznak. A vérnyomásom kétszáz lett és kérdőn néztem a lányra. Hamarosan kiderült, hogy nagyon fáj a keze. Biztosan akkor ütötte meg amikor kiesett a hintából. A keze iszonyúan nézett ki, nagyon dagadt volt, amiről arra következtettem, hogy eltörött.
-Szent Isten!
Kiáltottam ijedten.
-Jó! Nyugodjunk meg! Lélegezz mélyeket!
Utasítottam Violettát, aki legalább annyira rémült volt mint én.
-Nyugodj meg! Amit most fogok mondani lehet, hogy sokkolni fog. Nyugi!
Nagy levegőt vettem és közben azon gondolkodtam, hogy mondjam el a véleményemet.
-Szerintem eltört. De nyugodj meg. Azt nem mondom, hogy meggyógyítom, de az anyám gyógyító.
Mondtam, s próbáltam mosolyogni, de azt hiszem nem igazán ment.
-Meg kell mutatnunk egy gyógyítónak, vagy valakinek aki ért az ilyenekhez.
Jelentettem ki határozottan.
-Megpróbálok segíteni, de be kell tartanod az utasításokat! Elhiszem, hogy nagyon fáj, de nyugodnak kell maradnunk. Oké?
Reméltem sikerül meggyőznöm a leányzót, mert anya szerint ilyen esetekben legfőbb a nyugalom.
-Azt nem hagyom, hogy bármi bajod essen. Gyere kitalálunk valamit. Jó?

Cindy

A lány bemutatkozott, amiből kiderült, hogy Cindy a neve és Eridonos. Nagyon kedves lány, pont úgy szeret beszélni, mint én. Sétálgattunk, közben pedig minden féléről beszélgettünk. Mindketten kezdtünk már fáradni, amikor Cindy kiszúrt egy padot a közelbem, ami alkalmas volt, ahoz, hogy helyet foglaljunk. Közelebb kezdtünk araszolni a padhoz, de egy rossz pillanatban az Eridonos lány elesett. Lehet, hogy csak a meglepetés miatt, de valószínűleg az ijedség miatt abban a másodpercben hátra ugrottam, megcsúszott a lábam és ha nincs ott egy szemetes, valószínűleg hanyatt estem volna.
-Szent kleofás! Ugye nem esett bajod? Megütötted magad?
Kérdeztem ijedten.
-Gyere, had segítsek!
odtam, mostmár nyugodtabban.
Megfogtam a lány kezét és a hátát, közben pedig próbáltam felsegíteni.
-Fáj valamid?
Kérdeztem, miközben a lány testét vizsgáltam, hogy nem esett e baja.

Lia

-A nagyijaim tanítottak meg írni, olvasni, számolni és ilyen könyvekből tanulgattam, így hát közel állok az e fajta könyvekhez.-mosolyodtam el a múlton merengve.
-Remek ezt a könyvet még soha nem olvastam.-derültem fel az új szerzeményem címénke hallatán.
-Talán furcsának tűnhet, de a Sherlock Holmes könyveket egytől egyig elolvastam.-elgondolkoztam, Lia biztosan nem tudja mik azok az előbb említett könyvek. Igazából akivel megosztom ezeket a dolgokat általában, csak pislognak.
-Ez egy remek ötlet! Bár, most már kicsit késő van, szerintem holnap menjünk. Vannak éjszakai emlékeim a faluban.-mondtam a lánynak, miközben a kísértetházas emlékeimre gondoltam.
-Nem sokszor mondom ezt, de barátnőre találtam.-nevetek Liára.
-Apa szerint, túl sokat voltam a nagymamáimmal, azért vagyok ilyen beszédes.-mondtam az Eridonosnak.
-Értem. Köszönöm ki fogom próbálni. Nagyon sajnálom a szüleidet. Tudod, mindig csodáltam a muglikat ez az örökbe fogadás miatt. Én varázsló vagyok, de viszonylag sokat tudok a mugli világról. Az előbb azon merengtem, hogy biztosan nem ismered a Sherlock könyveket, de így gondolom, hogy hallottál már a híres detektívről.-Mondom a lánynak.

Anna

-Ismerősről, vagy rokonról van szó? Nem kell megmondanod, hogy ki, az előbbi kérdés
igazából kijelentés akart volna lenni. Ne haragudj!-mondta Annának.
-Szívesen kölcsön adom a baglyomat. Ezt biztosan nem ismerik fel és a gyűrűjén rajta van a családunk neve.-mondta, s közben elgondolkozott, hogy miben segíthetne még.
-Igen! Hát, akkor jutott eszembe, amikor kérdezted, hogy kinek a nevében írj.-mondta kissé letörten.
-A fővárosi ispolyában dolgozik. A neve Audrina Samanta Roberts Walters.-válaszolt az Eridonos lánynak.
Lora kért még egy adag vajsört.
-Ha pénzre lenne szükséged, szívesen adok neked.-mondta Annának.
-Hát ebben nem vagyok egészen biztos, de megtudom vele beszélni, hogy egy barátnőmnek segítettem és felhasználtuk a nevét. De semmi konkrétet nem mondok, ha neked ez így megfelel.-mondta a lánynak.

Lia

-zárás

-Még szép, hogy érdekel! Különben se tagadok meg egy véleményt soha. -mosolyogtam Liára. Nem tudtam miért, de már is megbíztam benne. Kicsit hasonlít rám, talán ez lehet az oka, minden esetre nagyon kedvelem őt.
-Igen. Gondolom, minden nagyi ilyen lehet.- mondtam az Eridonos lánynak.
-Rendben a bejáratnál, reggeli után. Remek addig biztosan összeszedem magam, remélem legalább is. -mondtam újdonsült barátnőmnek. Közben gyorsan átfutottam magamban a holnapi napirendet, hogy el ne késsek. Mert tegyük hozzá, hajlamos vagyok megfeledkezni az óráról.
-Igazán nincs mit megköszönni. Menj nyugodtan, holnap akkor találkozunk.-mosolyogtam a leányzóra.
-Szia! Akkor holnap.- megvártam amíg Lia készen van és ezután én is összeszedtem a cuccaimat, majd mosolyogva indultam vissza a hálókörletembe miután kivettem a választott könyveket.