Lotti
Mallorca
A szünet első hete





Érdekes, hogy nincs mindig kedve nyaralni. Mehetnek bárhová, tengerparttól, nyaralón át, a panzióig, nem lesz jobb kedve. Sajnos néha előfordul, hogy semmihez nincs hangulata. Bármilyen körülmények lehetnek, eshet az eső, fújhat a szél, a nap is süthet; véletlenszerű a dolog...
De szerencsére most nem ez a helyzet, vidáman pakolt össze még előző este a bőröndjébe, és ma reggel ugyanolyan hangulattal kelt fel. Reggeli tisztálkodás, öltözködés, reggeli. Ez a nap kezdetének rendje, nincs is vele problémája, megszokta az évek alatt. Hamar kész van, gyorsan benéz Hannához, hogy tud-e neki segíteni a pakolásban, de hát ha az illető az állítása szerint már nagy lány, akkor nincs mit tenni, szent a szava. Amikor mindenki kész, elindulnak.
A repülőn azon gondolkodik, hogy miért kellett ennyit szórakozni a jegyekkel, meg az egész procedúrával, amikor hoppanálhattak volna gond nélkül. Na mindegy, ez Alex kis érdektelen sebe marad. A repülő földet ér minden probléma nélkül, majd leszállnak, összeszedik a csomagokat a reptéren és kereshetik is a taxit. Még mindig úgy gondolja, hogy jobb lett volna a mágikus utat választani, de nem szól a véleményéről, mert nincs kedve ezzel is a húgát traktálni. Lotti gond nélkül lefoglalja a szobákat; bátyja büszkén elenged egy mosolyt, de erről neki nem kell tudnia. Minden jel arra mutat, hogy a húga felnőtt. Bizony, eltelt az idő; még szerencse, hogy nem ő az apja és nem kell féltenie, annyira.
- Eltaláltad - leteszi bőröndjét a földre és már ugrik is az ágyra, hogy kipihenje az utazással járó fárasztó tortúrát. Hason fekve hallgatja húga esetleges reklamációját, de túlzottan nem érdekli.
- Zseniális - mondja érzelemmentesen, már felülve az ágyon. Azért ha húga ránéz, akkor egy kis vigyort le tud olvasni az arcáról, miközben a srác elmélázik azon, hogy ezt a nyaralást lényegében Lotti szervezte.
- Jól leszervezted ezt az egészet - mutat közben kicsit körbe a szobán, majd folytatja.
- Büszke vagyok rád - talán ezt a legnehezebb kimondani egy embernek. Alexnek legalábbis biztosan. A húga következő ötlete úgy tűnik, hogy meggyőzi a srácot, hogy másszon le az ágyról.
- Nyertél! - ugrik le, majd bemegy a fürdőszobába és át is veszi fürdőnadrágját és napszemüvegét. Ráteszi bőröndjére a pálcáját, mert a partra nem igazán látja értelmét magával vinni. Nem szívesen teszi, de néha muszáj.
- Az jó lesz majd a tenger után - mondja mosolyogva. Pontosan tudja, hogy mennyire el tudja venni a sós víz az ember energiáját. Főleg, ha baromkodik benne; most a családdal valószínűleg nem ez fog történni. Legfeljebb egyszer-kétszer behúzza Lottit mélyebb részekre és kicsit megkóstoltatja vele a finom, sós vizet. Alex elkészül és indulhatnak is lefelé. Út közben leemeli idősebbik húgáról a táskát és ő viszi le. Elvégre ő a férfi, vagy valami ilyesmi.

ruha

Lotti
Mallorca
A szünet első hete





Kora délután van és már elég sok mindent elmondhatnak tapasztalatként a mai napról. Repülővel keltek át mindenféle ország felett, majd sikeresen elfoglaltak egy hotelt fegyver nélkül, aztán most meg a tengerparton csücsülnek. De az utolsó két adat között érdemes megemlíteni, ami történik. Kár elsiklani fölötte, szóval inkább lessük meg, hogy mi történik még fent a szállodában, amikor már megérkeztek és arról tanácskoznak, hogy mi történjen a továbbiakban. Alex nagy nehezen feláll az ágyról nővére ötletét hallva és már meg is van az úti cél. Elindulnak a tengerpartra, mint egy igazi kis család. Egyébként felmérte még a szobában, hogy ennek az ágynak különleges vonzása van, mintha külön mágneses tere lenne, ami magához vonzza az olyan fáradt utazókat, mint Alex. Már előre tudja, hogy őt reggelente majd ki kell onnan robbantani; vagy operálni, ha annyira beleszerelmeskedik ideiglenes alvótársába.
- Ja - ennyit nyög ki Lotti mondókájára, aminek az a lényege, hogy igyekezett jól szervezkedni. Alex eldöntötte, hogy nem fog belekötni semmibe ezen a nyaraláson, legalábbis megpróbálja. Aztán vagy sikerül, vagy nem; a szándék a fontos.
Mivel emeleten vannak, az a legegyszerűbb, ha a liftet választják, hogy lejussanak a földszintre. Mármint ez biztosan így van a mugli gondolkodásmód szerint; most az egyszer nem szól bele és kinyitja az ajtót, majd ha mindenki besétál, akkor ő is megteszi és becsukja maga mögött az ajtót. Megnyomja azt a gombot, ami fölé a 0 van írva. Közben megnézi, hogy elég sok ilyen gomb van, szóval ők nem is a tetején laknak az építménynek. Sőt, ha jobban megnézi, talán olyan középtájon, ha nem csalnak a számításai. Hamar megérkeznek a földszintre, majd ki is lépnek a kis liftből. Elég szép látvány tárulkozik eléjük, Magyarországon nincs ilyen szép kilátás; főleg, hogy velük szemben van a tengerpart nagyjából 500 méterre. Kis séta, de nem baj. "Áldozat nélkül nincs győzelem". Jó érzés, amikor átszökik a tengerparti homok a lábujjai között, olyan sebességgel, hogy minden egyes lépésnél a bokája aljáig süllyedne, ha nem lenne rajta papucs. A napszemüveg is elkél, mert eléggé süt a nap, tökéletes idő van. Jó meleg, de ezen a fájdalmon enyhít a tengervíz.
Megérkeznek arra a részre, ahol már sokan "tábort vertek", viszonylag közel a vízhez. Alex is letenné a cuccát, ám ekkor Lotti megváltoztatja a tervet, amivel igazából nincs is problémája, mert ő maga is megszomjazott.
- Ha hozol egy sört, azt megköszönöm - mosolyog húgára, majd magához vonja öccsét és ketten szépen leterítik a lepedőket meg a törölközőket a homokba, meg a táskát is lerakják. Aztán, mint akik jól végezték a dolgukat, leülnek a lepedőre és várják a lányokat. Ha megérkeznek és megisszák az üdítőket, akkor indulhatnak is a vízbe.

Podmaniczky Anna
ma


Fogalma sincs, mikor járt utoljára a friss levegőn. Elég szánalmas lehet azt látni, hogy egy 23 éves felnőtt férfi a szobájában ül egy alsógatyában a gitárjával és a hangszálaival. Próbál kihozni magából valamit, de mostanság nem megy neki. Két hét múlva meghallgatásra megy egy együtteshez, hogy végre énekes lehessen belőle. Mármint rendes, elege van az amatőr zenekarokból megpróbál egy kicsit feljebb emelkedni - minden nagyképűség nélkül. De tényleg.
Szóval felvesz valami nadrágot, meg egy pólót, rendbe rakja magát gyorsan, pálcáját zsebre vágja, aztán elindul valamerre. A kaput pálcával csukja be maga után. Ilyen tekintetben kicsit lusta, mert imádja a varázslatot és minderre használja, még haszontalan dolgokra is. Sokan erre azt mondják, hogy nem becsüli meg rendkívüli erejét. Ki is tekerné a nyakukat legszívesebben, de nem túl nagy a hajlam rá, meg Azkabanba sem akar vonulni. Sétálgat a falu utcáin, amikor kicsit megfújja a szél oldalról, ki is rázza a hideg. Hirtelen csak annyit tesz, hogy megdörzsöli a jobb kezével a bal -kivarrt- karját. Nem sokat segít, de hát nem is nagyon érdekli, túl fogja élni. Ha azért hal meg, mert megfagy az utcán, akkor az nem most lesz. Fő az optimizmus.
Természetesen megint a határ felé megy, pont mint a diákéveiben. Szeretett kilógni, annak ellenére, hogy nem volt egy nagyon rossz gyerek. Megvoltak a kis dolgai, de különösebb problémát nem diagnosztizáltak nála. Ő inkább a csendes őrült. Na jó, nem őrült, de bizonyos dolgokról éles véleménye van, meg miegymás. Hamar a tavacskához ér, amikor hirtelen megtorpan, mert valami olyat hall, amire nem sűrűn van példa. Valaki gitározik, nem is messze tőle. Próbál nesztelenül lépkedni, nehogy megzavarja az illetőt a játékban. Magából kiindulva ez a legjobb, amit tehet, mert ő sem örülne, ha megzavarnák. Megáll az illető mögött, és csak hallgatja a halk gitárjátékot, egy fához dőlve. Amikor a lány végez -mert biztosan nőnemű, hiszen hosszú haja van, hátrafogva, meg úgy néz ki hátulról, mint egy lány-, Alex elindul, megkerüli és leül mellé.
- Ügyesen gitározol - mondja egy mosollyal, majd kisebb zavarában csak egyik kezét a másik mellé tudja tenni a lábára fektetve. Majd a lányra néz, és kicsit végigfut rajta a szeme. Hát igen, elsőre leveszi, hogy egy igencsak szép lány társasága lesz. Mindenképpen pozitív dolog, még akkor is, ha lehet, hogy csak fél percig fog tartani. Az a baj csak, hogy ránézésre is jóval fiatalabb Alexnél, de ne is gondoljon senki semmire. Az a legjobb, amit tehetünk.
- Megnézhetem? - ha a hölgyemény megengedi, akkor színes karjával odanyúl érte, és az ölébe is veszi. Csekkolja a hangokat, aztán el is kezd halkan játszani, és amennyire elragadtatja magát, még énekel is mellé. Na mindegy, az ő baja. Vagy tetszik a lánynak, vagy nem...
Végez a dallal, kicsit zavarba jön megint, majd vissza is adja a lánynak a gitárt.
- Jól szól, nagyon tetszik - köszöni meg, aztán még egy mosolyt is megenged.
- Alex vagyok - ez igen. Úgy tűnik, hogy a szülei megtanították, hogyan kell bemutatkozni. Vagyis, hogyan szokták ezt az emberek megoldani.

a játszott dal

Podmaniczky Anna




Szeret a faluban lakni. Jól érzi magát, szereti, hogy mindig van mit csinálni; annak ellenére, hogy nincs túl sok barátja. Bárhova megy, mindig belebotlik valaki ismerősbe; volt évfolyamtárs, háztárs, vagy egyszerűen elsétál valaki mellett, akiről tudja, hogy már látta, és valószínűleg egy időben lehettek diákok. Na nem mintha az évtizedekkel ezelőtt lett volna, de azért nem ma volt, azt bevallhatjuk. Közben térjünk inkább a tárgyra, illetve a tavacskához, mert dolgunk van. Pontosabban Alexnek van dolga, de ez már részletkérdés. Visszarepülünk a friss fűhöz, a nedves tóparthoz, meg a társasághoz.
- Nem volt borzalmas - mondja egy kis mosollyal, aztán hozzáfűzi:
- Gyakorlás - nem mintha nagyra volna magával, rengeteget hibázik. De hát nem gitáros, énekléssel foglalkozik. A gitárt csak úgy nagyjából öt éve kezdte el tanulni magántanárnál, és tavaly fejezte be. Semmi különösebb indokkal, csak inkább időhiány miatt. Akusztikus gitáron szokta boldogítani magát, és nem  elégedett a tudásával, de úgy gondolja, hogy most az éneklés fontosabb. Újat nem tanul, de amit tud, azt gyakorolja ügyesen. Ennyit a témáról.
- Köszi - újabb mosoly, de soha nem volt nagy arca, és nem is szeretné, hogy ez így legyen. Mindig is utálta azt, aki úgy elszállt magától, hogy amikor alszik, külön ágy kell az arcának, és még úgy sem tud hanyatt feküdni, mert annyi ágy meg nem mindig fér el egy szobába. Várjunk csak... Az ajtón hogyan tud bemenni?...
- Az a lényeg, hogy jól éreztem magam közbe - ecseteli nézőpontját, csak remélni tudja, hogy nem untatja a másikat. Akkor rosszul érezné magát, de egyébként meg túlélné ezt is. Igazi túlélő.
- Tanárhoz járok vele lassan 10 éve - újabb mosoly, közben a lányra néz, és el is gondolkodik azon, hogy most aztán furcsa szituációba keveredett. A gondolatot csak egy homlokvakarással nyugtázza, aztán tovább figyeli a lányt.
- Örülök - kezet fognak végül. Természetesen nem szorítja meg a lány kezét; közben azért mosolyog azon, hogy az ő keze egy kicsit nagyobbra sikerült, mint a lányé. Hát így van rendjén, fordítva vicces lenne...
- Igen. Előtte ide jártam suliba - mutat a kastély irányába, aztán ismét megszólal.
- És te hányadikos vagy? - azt azért már csaknem kérdezi meg, hogy diák-e, mert ez eléggé nyilvánvaló.

Podmaniczky Anna




Ha végiggondoljuk, akkor ma sem csinált semmi érdekeset. Későn kelt, szenvedett egy sort, aztán most csak itt lógatja a lábát a tavacskánál. De hát ilyen szép időben nem tehet mást. Ha nem süt be a nap a redőnyön át pont a szeme vonalába, akkor lehet, hogy még most is alszik. Na mindegy, jelenleg az a lényeg, hogy itt van, és ráadásul nem egyedül. Inkább megpróbálja élvezni a társaságot, ami bevallhatjuk, hogy nem esik nehezére. Érdekes egyébként, hogy ennyire láthatóan fiatalabb lányokkal általában szóba se szokott állni, megint fordul a kocka. Kiszámíthatatlan ez a gyerek is.
- Önbizalom - ennyit tud mondani egy újabb mosollyal fűszerezve. Az a legfontosabb, hogy az ember higgyen magában. Persze, csak ha szeretne is valamit az élettől. Szerencsére Alexnek ezzel annyira még nem volt problémája. Okos gyerek, megtanulta élni az életét; most sincs ez másképp.
- Nem mintha annyira értenék hozzá - kezd bele, aztán egy pillanatra megáll, de elhesseget a fejéből minden olyat, ami nem odavaló, és befejezi mondatát.
- De ha gondolod... - na még egyszer, menni fog ez, már csak egy karnyújtásnyira van a siker.
- Megpróbálhatok segíteni - ismét egy mosollyal intézi el, hogy valójában fogalma sincs arról, mit csinál. Vagyis, hogy mi történhet még, ha vigyáz, vagy ha nem vigyáz.
- Hát, köszönöm. Aranyos vagy - még mindig az énekes téma. Közben úgy tűnik, ahogy meg lett említve, terelődik is a szó. No nem mintha nem lenne. Következő megálló az iskola. Erre is csak egy kósza, ám sejtelmes mosoly fut át az arcán. Imádta ezt a sulit, öröm volt ide járnia; sok zseniális emlék, fú de sok. Majdnem bármelyik helyszínre visszagondolva tudna vicces sztorikat, szép emlékeket felidézni.
- Igen, szerettem ide járni - válaszol a lány kérdésére, aztán visszakérdez.
- Te szereted? - bármilyen hihetetlen is számára, találkozott már olyan diákkal, aki gyűlölt ide járni. Nem tudja felfogni, hogyan lehetett ilyen, de hát nem az ő problémája. A lány következő mondata után azért elgondolkodik, hogy most tulajdonképpen mit is keres itt? 15 éves? Mindjárt 16? Hű, az nem semmi. lehet, hogy nem kéne itt lennie a lánnyal, még félreértenék...
- Hát ja. Ennyi idősen nekem már volt - intéz valami kacsintás félét is.
Hirtelen elkezd dörögni az ég, villámlik, aztán már szakad is az eső. Nagyszerű, kérni sem lehetett volna jobbat.
- Hogy rohadnál szét - csak higgadtan, miközben felfelé néz, aztán kap is gyorsan a lány mondatán, mert úgy tűnik, hogy egy rugóra jár az agyuk...
- Boltok. Egy utcával arrébb - gyorsan és tömören, miközben már futnak/rohannak/sétálnak/kúsznak-másznak az említett hely felé. Magam? Csak nem fogja Alex egyedül hagyni. Ha már együtt áztak, akkor segít neki. Hamar odaérnek egy üzlethez, aminek a bejáratához nem ér el az esővíz a tetőnek köszönhetően. Ekkor Alex ismét megszólal.
- Egy cukrászdának háttal állunk - mondja Annának, majd megfordul.
- Gyere, meghívlak - ha elfogadja, akkor belépnek, és ott folytatódik az egész. Vicces lehet két bőrig ázott emberke egy kulturáltnak mondható cukrászdában.

Podmaniczky Anna




Elég sok minden történik hirtelen nagyjából fél órán belül. Az egyszerű sztori az, hogy Alex hozzácsapódik egy diáklányhoz a tavacskánál -nehogy már ne legyen egyikőjüknek sem társasága-, aztán el is kezdenek beszélgetni, ahogyan az történni szokott. Aztán hirtelen elkezd szakadni, aztán eljutnak a cukrászdába abban reménykedve, hogy ott bent nem esik az eső. Szerencsére így is van, és bemennek a helyre meginni valamit, egy szép kis futás után. Alex személy szerint nem éhes, inkább inna valami finomat. Valami teát, ami kicsit felmelegíti; viszont ehhez ő is hozzásegít egy kicsit.
- Hát, ahogy gondolod - ezen ne múljon, hogy beülnek-e, avagy sem. De úgy is megoldja majd valahogy, hogy ő fizessen. Ez már részletkérdés, lépjünk tovább. Akkor be is lépnek, kényelembe helyezik magukat -Anna meg a gitárt-, és várnak, amíg jön valaki felvenni a rendelést. A lány következő megjegyzésére úgy gondolja, hogy reagál.
- Hát... - kezd bele.
- Jobb lett volna eső nélkül - nem az a típusú gyerek, aki annyira elázós, egyik tekintetben sem. Azért emiatt nem csügged, több kell ahhoz, hogy elvegyék a jó kedvét.
- Szerintem - pontosít mondandóján, de lezártnak is tekinti a témát, nem túl érdekfeszítő.
Közben úgy gondolja, hogy nem a legjobb dolog fázni, ezért egy kis piromágiával segít mindkettőjükön, hogy még véletlenül se fázzanak meg. De persze az is közrejátszik, hogy imádja, pontosan úgy, mint mindent, ami mágia.
Kicsit más vizekre eveznek. Pontosabban inkább visszakanyarodnak egy korábbi témához, amiről már volt szó. Kicsit összeráncolja szemöldökét, mert a kérdéssel sem ért egyet. De azért megpróbálkozik a válaszadással.
- Semennyiért - mosolyodik el, de azért folytatja, nehogy félreértések történjenek.
- Nem fogadok el érte pénzt. Nem magántanár vagyok, csak ha gondolod, akkor megpróbálhatok adni egy-két tanácsot, amit talán nem tudsz - így ni. Ki is egészítette azokat a pontokat, amik köré homály telepedhetett volna. Most már kétségtelen, hogy minden világos. Asszem.
Közben megérkezik valami pincérféleség, Alex ismét megszólal, közben Annára néz, hogy ő is mondja, mit szeretne.
- Üdv. Valami teát kérnék... - váratja a pincérurat/hölgyet, hogy pontosan ki is találja, mit szeretne. Á, meg is van.
- Barackos-fahéjast kérnék, ha van - erre a pincér/pincérnő bólint, hogy van. Szóval ha Anna is elmondja, hogy mit kér, akkor el is somfordál amerre éppen neki kell.
- Szóval mióta is jársz te ide? - teszi fel a kérdését, mert annyit tud, hogy Anna elsős, de elég gyakran szoktak diákok érkezni év közben is, nemcsak év elején, ha éppen átiratkozás történt. Legalábbis régen így volt, ki tudja, hogy manapság már mi itt a divat.

Podmaniczky Anna



Szerencsére nem maradnak örökre a szabadban és nem válnak az eső áldozataivá. Legalábbis nem sokáig, mert Alex megkönnyíti a helyzetet egy kis piromágia segítségével. Nem mintha őt annyira zavarná a látvány, ami elé tárulkozik, csak kicsit kellemetlen egy kulturált helyiségben bőrig ázva mutatkozni, a hölgynek ráadásul összevissza, rendezetlen, kócos hajjal. És fontos hangsúlyozni, hogy  Alexet ez sem zavarja, csak hát az illem, meg a jó modor... Aminek jegyében sikerült felnevelni több-kevesebb sikerrel.
Anna nagy nehezen beleegyezik abba, hogy nem kell fizetnie Alexnek azért, hogy foglalkozzon vele. Főleg, hogy nincs erről képesítése és nem egy tanórához, de még nem is magánórához hasonlítana. Kötetlen, laza, zenélgetős, éneklős mulatozás. A szórakozás a lényeg; mindig úgy gondolta, úgy a legjobb tanulni valamit, ha élvezi az ember. Az meg a másik, hogy annyira nem is érdekli a tanítás, inkább csak Annával szeretne találkozni; csak mosolyog a lány beleegyezésére, nem fűz hozzá semmit a témához.
- Köszönöm - enged meg ismét egy mosolyt a lány felajánlására. Bár fogalma sincs, hogy egy 17 éves lány miben tud neki segíteni, de ezt inkább megtartja magában. Viszont tovább is vezeti egy kicsit az észrevételt arrafelé, hogy mégis hogyan tetszhet neki egy olyan lánya, aki 6 évvel fiatalabb nála. Nem tudja, hogy most szégyellje magát, vagy mi legyen. Szóval inkább nem tesz semmit, az a legegyszerűbb.
- Aha. Hát ja, én kifejezetten szeretek itt lakni - mond egy rövid véleményt, aztán Anna rá is kérdez, hogy milyen jó helyek vannak itt. SZóval összeszedi a gondolatait, aztán el is kezdni mondani, ami szerinte kihagyhatatlan.
- Hát nekem a csárda a kedvencem; éjszakánként jó kaland lehet a temető, vagy a kísértetház - ennyi jut most eszébe, aztán még hozzátesz valamit.
- Meg persze én is bármikor szívesen látlak - ez aztán igen. Még mindig nem tudja, hogy mit kéne csinálnia, meg hogyan.
Megérkezik Anna forrócsokija, meg Alex teája, bele is kortyol, majd amikor visszateszi az asztalra, kénytelen nevetni egyet.
- Az orrod - ennyit tud mondani nevetve, majd megmutatja a sajátján, hogy merre is lehet pontosan a turpisság, csak ugye a lányén. Nem akar oda nyúlni, még zaklatásnak venné. Biztosan.

Podmaniczky Anna



Idő közben Alex arra a következtetésre jut, hogy egészen jól alakul ez a nap; nem pont erre számított. Úgy indult el a tavacska felé, hogy majd leül a fűbe és kiszellőzteti a fejét, meg elgondolkodik, hogy mihez is kezdjen most magával. Ehhez képest a cukrászdában ül Annával és túlságosan is gyorsan telik az idő. Énekelgetésből nem igazán tud megélni, a szülei pénzéből meg már nincs pofája élni. Bármilyen szemszögből nézi a dolgot: munkát kell találnia. Nem bánkódik miatta, szereti, ha zsúfoltak a mindennapjai- ő az ilyen ritka emberek közé tartozik.
- Ha azon múlik, akkor... - kezd bele mondandójába egy kis sóhajtással. Nem tudja, hogy jól van-e így a dolog.
- Szívesen veled tartok valamikor - végül csak sikerül kinyögni. Azért nem esett olyan nehezére, kicsit sem játssza a hattyúk halálát.
Csak mosolyog, amikor a lány megköszöni az esetleges meghívást hozzá, amit még mindig nem tud, hogy jól tett-e, hogy meglépte. Na mindegy, változtatni már nem tud, de ha belegondol, akkor igazából nem is akar. Nem akar minden döntése előtt és után azon rágódni, hogy na vajon ez most jó lesz-e így?- és társai. Eldöntötte, hogy ez már nem érdekli, na nem mintha felelőtlen és könnyelmű lenne a továbbiakban.
Kis témaváltás, a háza. Megvakarja a homlokát, aztán megszólal, miután kortyol egyet az igencsak finomra sikerült, gőzölgő teájából.
- A Macskabagoly utczában - mondja egy kis mosollyal, közben kinéz az ablakon. AZ eső mintha egy kicsit visszafogottabban, de azért esik; legalább nem szakad. Ha az ember nagyon fülel bent, akkor hallhatja, ahogy pattannak a cseppek egymás után jó nagy sebességgel az utcán. Nincs bent sok ember, ezért nem nyomja el a beszélgetők zaja. Kisebb csoportok vannak körülöttük, de nincs telt ház, korántsem.
- Majd együtt megyünk, és akkor nem kell keresgélned - újabb mosoly, aztán egy kis gondolkodás után ismét megszólal.
- Mesélj valamit magadról - csak a kíváncsiság. Ha a lány visszakérdez, akkor ő is mesél, de elsősorban most Anna történetét szeretné hallani.