Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ez az iskola bizony nagyra sikerült, és még annak ellenére is, hogy állítólag többször földrengés pusztította le kissé, ledöntve egy-két falat és tornyot, most büszkén magaslott Ella előtt. Nem volt annyira menő, mint Véda sárkányos kapuja, de azért lenyűgöző látványnak megtette.
Körbe is sétálta, felmérte, tanulmányozta, és hosszasan nézegette, hogy vajon tényleg ferde-e a déli torony, vagy csak úgy tűnik, mintha. De végül ráunt a dologra, és beérte annyival, hogy majd igyekszik elkerülni azt a részt, ha a kastélyban lesz már. Mert, hogy ez volt a terv. Illetve a feladat, mert Véda bizony nem engedte, hogy csak úgy lopja a napot és a nyakára telepedjen, bizony be kellett fejeznie az iskolát, ha maradni akart. Márpedig Ella nem igazán vágyott máris visszakullogni szüleihez, sőt, nagyjából úgy egyáltalán nem szeretett volna hazamenni.
Szóval be a kastélyba, fel az igazgatóhoz, és így tovább. Véda elvileg már írt is az öregnek, szóval tudja, hogy jön. El is kísérte volna, de Ella csak legyintett, megoldja ő, no para. No igen, megoldja. Meg is kapta az útmutatást, hogy hányadikra is kell mennie, meg hol és merre forduljon, de persze ő már csak a végére emlékezett, és valamiért az volt a gyanúja, hogy arra is rosszul. Segáz, mennyire lehet nehéz eligazodni itt? Biztosan ki van táblázva, ahogy a 'bergben volt.
Persze nem volt. Sehol egy irányjelző, old meg hülegyerek. Ella persze nem esett kétségbe, kicsit elhúzta száját, és hunyorítva körbekémlelt, közben picit beletúrt élénk narancsszín hajába. Ugyan semmi használható gondolatra nem számított magától, azért próbált úgy tenni, mint aki nagyon járatja az agyát, mégse nézzen már ki egy rakás szerencsétlenségnek, ahogy ott áll a csarnok közepén. Néhány pillanat múlva ráunt, hogy játssza az okost, és mivel számtalan lehetőség közül választhatott, hogy merre induljon, és egyáltalán nem volt kedve egész délután össze-vissza mászkálni, váratlanul elkiáltotta magát:
- Hahó, valaki segítsen már, köszi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Vannak szituációk, mikor bizony nem árt pontosan fogalmazni, figyelni a szóhasználatra, mert bizony az emberek szeretik kiforgatni a másik szavát. Ella már csak tudta, ő imádta a legjobban ezt a mesterséget, ugyanakkor nem sűrűn találkozott ebben a játékában ellenféllel, a legtöbben inkább csak csúnyán néztek rá, vagy elküldték a fenébe, esetleg megpróbálták egy átokkal meggyőzni, hogy békén lehet őket hagyni az efféle dolgokkal.
Ráadásul új terepen volt, nem nagyon tudta még, mire számíthat, és miután elkiáltotta magát, az utolsó dolog egyike volt, amivel számolt, hogy egy kopogószellem fog a falból kiugrani, hogy a segítségére siessen. Pislogott még egyet, emésztve a hírt, miszerint állítólag lángol a haja, de mire összerakta volna, hogy ezt valószínűleg a színe miatt feltételezte a drága szellem, és nem valódi lángok vannak a dologban, már késő volt. Behunyta szemét, és már érezte is a fején szétrobbanó vízzel teli lufi kellemes simogatását, aztán pedig a nyakán, és egész arcán végigfolyó hideg lét.
- Naháát, köszi! Nem is tudom, mire mentem volna nélküled! - kiabál vissza derűsen a szellemnek, miközben előhúzza pálcáját, és rászegezi. Ekkor pillantja meg a mellé lépő lányt szeme sarkából.
- Ó, helló. Tényleg? Nahát, akkor nem is bántom - rántja meg a vállát, és elteszi a fűzfapálcát. - Köszi a beavatást!
Integet a szellemnek, mit sem törődve szavaival, abban a biztos tudatban, hogy ennek így kellett történnie. Mégse támadhat rá a hivatalos üdvözlőjére új iskolájában! Meg kell hagyni, fura egy hely ez a Bagolykő, de annyi baj legyen, tud ő alkalmazkodni, sőt, máris tetszett neki az iskola.
- Amúgy honnét tudod, hogy új vagyok? - aztán végignéz a csarnokban sürgő-forgó diákseregen, akik lassan túlteszik magukat az iménti jeleneten, és megérti: rajta nincs iskolai talár. - Ó, várj, van egy tippem. Na mindegy. El kéne jutnom valahogy valami Www.. Wii.. izé, fogalmam sincs. A dirihez. Vagy ennél a tökkelütöttnél kell jelentkezni? - sandít a kopogószellemre. Véda ilyesmit nem emlegetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hajából csöpögött a víz, végigfolyt nyakán, hátán, még ujjatlan felsője is átázott kissé, de Ella nem nagyon zavartatta magát. Elég feleslegesnek vélt minden bosszankodást, dühöngést, amit utólag folytattak az emberek le valami miatt. Ha persze fel tudta volna magát annyira húzni, mint a rajzfilmek szereplői, hogy valósággal füstölni kezdett a fejük a hőségtől, úgy lett volna a dolognak értelme, mert megszáradt volna a haja. De mivel már egy-két éve tudta, hogy a rajzfilmekben képtelenségek vannak, ezért nem is hitt ebben. Egyébként azóta tévét se nézett, sőt, utálta a tévéket. Bolond muglik meg a ketyeréik.
Közben azt is megállapítja, hogy még egészen jól is járt, hiszen ha igaz, amit a szellem állít, szegény lány itt mellette kellemetlenebb ajándékot kapott annó üdvözlésként. Ella el is képzeli, mennyire lenne kellemes most ragadós barna masszát hámozni ki a hajából. Brr. Nem nagyon. Boldogan elmosolyodik, és lelkesen integet a távozó kopogószellemnek. Milyen jó is vizesnek lenni!
- Nahát, mekkora mákom van! - mosolyog tovább, igen jót derülve azon, hogy ez a lány láthatóan úgy véli, megtisztelve kellene éreznie magát, amiért ilyen kegyes hozzá. Elsősnek nézte, talán másodikosnak, és érdeklődve szemlélte arcát, mimikáit, miközben előrehajolt, és kicsavarta a hajából a vizet a bejárati csarnok kövére. Kicsit meg is rázta magát, mint kutya, és aztán bocsánatkérő vigyort küldött a kínai (?) lányka felé, aki kapott egy pár cseppet arcába.
- Ééés.. mehetünk! - kiáltott fel hirtelen, és előreszegezte karját, majd gyorsan le is eresztette, mikor rájött, hogy talán nem is jó irányba mutatott. - Erre megyünk? Merre megyünk?
Végül karjait lóbálva, nagyokat lépdelve indult meg a kis japán (?) lány után, és közben elhanyagolható érdeklődéssel szemlélte maga körül a kastélyt. Nagyjából ilyennek képzelte a külseje alapján. Bár ahhoz képest, hogy többször leomlott, egész jól mutatott minden.
- Szendrei Ella - jegyzi meg hirtelen, mikor eszébe jut, hogy nem jó vietnámi (?) lányként utalnia magában idegenvezetőjére, tehát meg kéne tudakolnia a nevét, amit úgy szokás, hogy előbb a sajátját osztja meg. Ez pipa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

(jelmez)

- Fel, guggolás, lendítés.. jaj! Várj, szoknyában ez nem olyan király!
Ella megigazította félrecsúszott koronáját, és körbenézett a kialakuló forgatagban, színes ruhák tengerében, a legelképesztőbb figurák beszélgető, vihorászó, szórakozó tömegében. Úgy tűnik valóban megérkeztek; a dimenziók létezése kissé kizártnak tűnt Ella számára. Persze megvan a módja, hogy az ember kicsit más világban érezze magát, de ezt most hagyjuk, ez nem olyan buli volt.
Mikor hírét vette az első, amolyan össznépi, diákönkormányzat által rendezett eseménynek, melyre mint bagolyköves, sőt, már navinés diákként elmehet, persze nem is nagyon foglalkoztatta, hogy ehhez be kell öltöznie majd. A lényeg, hogy eljusson rá! Neki a vizsgák miatt amúgy sem fájt a feje még, nem nagyon szándékozott egész éves anyagot néhány nap alatt megtanulni, így csak az új tanévtől kezdett. Most tehát partitájm!
Mert hát ez olyasmi volt, amiben a svájci suli nem bővelkedett, és még amúgy sem ismert innen szinte senkit, ideje volt változtatni ezen. Aztán mi lehetne jobb alkalom ennél?
Így aztán felcaplatott a kastélyba, kért némi útbaigazítást a az ideiglenes jelmeztárhoz, aztán miután kétszer is a fiú vécében kötött ki, megunta a dolgot, és addig-addig várt, míg meg nem pillantott valakit, aki kellően izgatottnak látszott (nyilván nem a vizsgái miatt), és belékarolt, hogy légyszi kísérj már el. Ez így egészen bevált, így végül szerzett is magának egy ruhát, bár a sok hercegnő, és hasonló közül nem volt könnyű választani.
Végül csak sikerrel járt, és visszafelé szintén "sikeresen" ismét betévedt kétszer a fiú vécébe, de aztán valahogy csak kijutott élve a kastélyból. A faluban aztán meglátta Kristófot. Persze mikor meglátta, még nem így hívta, elvégre nem ismerte, de az "Idióta" egész jó névnek tűnt akkor. Végül telivigyor képpel odasurrant mellé, és megkérte, hogy tanítsa meg így járni, mert ez full jó.
Persze csak akkor, ha nem szoknyában próbálkozik az ember. És itt vissza is kanyarodhatunk a jelenbe.
- De mennyire, hogy kérek - bólogatott a kérdésre Ella, és közben szeme végigpásztázta a jelmezes embereket. Volt itt minden, a legtöbbjéről fogalma sem volt micsoda, de nem nézett ki normálisnak egyik se, szóval Ellának tetszett.
Gyorsan Kristóf felé fordult, hogy lássa, a szerepe szerint megy-e el italokért.
- De nehogy kilötyögtesd! - kiabált aztán utána, mikor jobban átgondolta a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

(jelmez)

Színes kis társaság verődött össze, az tuti, Ella nem győzte tekergetni a nyakát ide-oda, jól megnézve mindenkit, tippelgetve, ki micsoda-kicsoda, de lévén, hogy utoljára egész kislányként nézte a muglik zajos dobozát, nála a rajzfilmek véget értek valahol a kilencvenes évek közepén. De nem is igazán számított, a lényeg, hogy egy rakás bolond volt egy rakáson, ami garantálta a jókedvet, kísérője pedig a lehető legkomolyabban vette komolytalan szerepét.
Habár ő maga nem rajzfilmből lépett elő, akár annak is nézhették volna, ahogy Ellával az oldalán hülye járásával megérkezett a helyszínre, majd a lány legnagyobb örömére ugyanezekkel a látszólag teljesen logikátlan léptekkel elindult italokért.
Úgy tűnt, nem hallotta, vagy nem tudott eleget tenni kérésének, hogy lehetőleg ne lötykölje ki az italokat, így kissé nedves volt zakója ujja, és kezén is csurgott a színes lé, mire visszaért a Szívkirálynőhöz.
Ella nem igazán tudott szerepben maradni (sőt, eleve felvenni azt), így gonosz, lesújtó tekintet helyett, melyet csípőre tett kézzel kellett volna a férfira szegeznie, a hasát fogva nevetett rajta, majd még mindig telivigyorral arcán vette át italát tőle.
- Köszönöm, miniszter úr! - Tekintete nyomban a férfi felszabaduló kezére szegeződött, mikor meglátta, hogy készül valamire, figyelme híján így majdnem magára öntötte italát. Szerencsére hiába billentette meg szája felé, hiányzott a pohárból annyi, hogy ne kössön ki a vörös szoknyán.
Aztán annyira fellelkesült Kristóf ajándékát látva, hogy italának egy újabb kis része vándorolt a föld irányába.
- Úúúúristen, de kiráály! - Kikaptaa kezéből, és máris pózolni kezdett vele a kalapos férfinek. - Na? Elég királynői vagyok vele?
Mereven állt, eltökélt, komoly arckifejezést öltve (nem kis munkájába került nem elröhögni magát), aztán csak úgy mellesleg megnyalta a jogart, ami ugye nyalóka. Meg jogar. Mikor mi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Egész jól állt Ella ezzel a kastélyfelfedezősdivel, és már csak azért is büszke volt magára, hogy egész mostanáig sem adta fel, mondván tök halál felesleges és egyébként is, majd kérdezősködik inkább, ha valamit nem talál, most erre külön kár az időt pocsékolni.
Aztán eszébe jutott, hogy mi történt az első alkalommal, mikor óvatlanul arra gondolt, hogy segítséget kérni jó ötlet: egy kopogószellem válaszolt rá, méghozzá úgy, hogy teljesen eláztatta, és csöpögős hajjal kényszerült beállítani az igazgatói irodába. Ami egyébként laza volt, tetszett neki az öreg reakciója, csak utána visszafelé baktatva tüsszögni kezdett, és az egyik lendületes hapci közepette lefelejt egy lovagi páncélt, aminek lakója felszólította, hogy legyen olyan szíves máshol meghalni.
Ella erre felcsapta a sisakrostélyt és belecsavarta a hajából a vizet, és a belülről jövő visongásra fittyet hányva, sokkal jókedvűbben indult tovább.
Egy szó, mint száz, több kellemetlen meglepetéssel szeretett volna nem találkozni, mert bár kedvelte, ha szokatlan, váratlan dolgok történnek körülötte, jobb szerette úgy, ha másokon mulathat közben, és nem ő szenvedi el őket. Valahogy úgy mindig jobban szórakozik.
Teljesen következetlen, meg nem tervezett körútja az iskolában kedd este aztán a második emeleten folyt, be-bekukucskált a különféle termekbe, szobákba, sűrű bocsánatkérések közepette magára hagyta a könyvei alatt kapálózó könyvtárost, és a gyengélkedőn nyöszörgő szerencsétleneket sem zaklatta sokáig (csak addig, amíg valaki szó szerint kiátkozta), míg egy jókora szobára nem bukkant, ami első ránézésre úgy festett, mint egy társalgó. Aztán a másodikra is.
Ella nem tűnődött sokat, besurrant, és ide-oda kapkodva fejét, lángcsóvaként csapkodó, élénk narancssárga hajával nézelődött a néhol halkan, máshol lelkesebben csevegő, vagy csak magukban olvasgató, vagy üldögélő, sziesztázó fiatalok között. Aztán meglátta.
Az egyik fotelnek támasztva egy gazdátlan gitár állt, fényes felületén vidáman táncoltak a fények. A Szendrei lány lehuppant, és olyan természetességgel kapta a kezébe a hangszert, mintha ugyan az övé lenne, és csak itt hagyta volna pár percre. Megtámasztotta lábán, és kissé előrehajolva, a húrokon végigsimítva tanulmányozta egy-két pillanatig, majd belekezdett egy lassú dallamba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az ajtó fölött megszólalt a csengő, de az épületben enélkül is szinte mindenki felkapta a fejét arra, ahogy kintről valaki szabályosan berontott. Nem egyszerűen bejött, nem. A fürge, hosszú lábakon kacsázó, lángoló hajú lány úgy száguldott át a helyiségen, hogy többeknek félre kellett ugrania előle, és a pult mögött álló férfi is a falnak hátrált, attól tartva, hogy az ámokfutó átesik az asztalon és rajta köt ki.
De Ella lefékezett, és megtámaszkodott a pulton két kézzel. Egy pillanatig így imbolygott, majd váratlanul felkapta a tekintetét - a férfi ismét összerezzent -, és valamit mormolt. A pult mögött álló férfi erre óvatosan közelebb hajolt, és egy Pardon? kérdést hallatott, mire Ella elkiáltotta magát:
- Mondom kávé! Ugye van kávéjuk?!
Valami érthetetlen csoda folytán nem hajították ki, hanem beljebb invitálták a bal oldalon található vastag függönyön túlra, ahol kellemesen émelyítő illatok úsztak a levegőben, és az egésznek olyan atmoszférája volt, hogy Ella kis híján orra bukott és elaludt ott helyben.
Persze nála ez teljesen elmebeteg módon működött. Mikor kezdett kifogyni az energiából (vagyis túl régen, mikor már legalább négy órája nem jutott koffeinhez), amolyan vésztartalékra kapcsolt, és egészen a lemerülés pillanatáig úgy pörgött, mint a ringlispíl, aztán hirtelen, mint akit sóbálvány- vagy kábító átokkal sújtottak, összecsuklott és nyöszörögve ott maradt, ahol épp volt.
És most kiderült, hogy elfogyott Véda kávéja! Ella első körben a szomszédokat rohanta le nagynénje legnagyobb örömére, aztán jutott csak el odáig, hogy felkeresse ezt a helyet (mivel a szomszédoknak nem tetszett az elvetemült kifejezés az arcán valamiért, amikor a kávé szót nyöszögve verte az ajtajukat).
- Kérnék öt hosszút, extra cukorral és tejszínnel, két kapucsínót, egy egy forró csokit - adta le rendelését, aztán rájött, hogy így túl sokáig fog tartani, mire elkészülnek vele. - A forró csokit mégse, és elég lesz az egyikbe extra cukor. A többibe jó a majdnem extra is.
Szerencsére viszonylag hamar megérkezett a rendelése, és ott ült egyedül annyi koffeinnel, amivel kilőhette volna magát a világűrbe. Végre mosoly terült el arcán, ahogy beleszimatolt a már kellemesebb levegőbe (ami közvetlenül az orra alatt volt, hiszen oda dugta a kávéját).

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Attól a kávémennyiségtől, amit nemrég magába döntött a Pillangó-varázsban, Ella bizony kissé felpörgött.
Ha még nem lenne meg a kép, képzeljünk el egy élénkvörös hajú, magas lányt, amint singing in the raint játszik egyik lámpaoszloptól a másikig, épp csak kissé hiányolva az esőt, de végeredményében mindezzel mit sem törődve, fel-felfutva a padokra, pörögve, ugrálva szelve át a Boglyas teret.
A kávézóban - ami teázó néven futott, és a lány igazán nem is értette, mit kell becézgetni, ha egyszer ennyi jó kávéjuk van - összeismerkedett egy lila nevű lánnyal is, és erről eszébe is jutott, hogy egyszer majd lilára festi a haját. Majd ezek után kénytelen volt megtapasztalni, hogy a sok kávénak megvan ugyanazon tulajdonsága, mint sok bármilyen más folyadéknak is.
Felpattant, hogy keressen egy kisebb helyiséget, mint amiben volt, de aztán meghallotta az utcai zenészeket, és inkább kirohant az üzletből megnézni őket.
Ez volt egy órája.
A zenészek már sehol sem voltak, de Ella még az utcán volt, és bőszen égette energiáit egyedi táncmozdulataival. Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy hová is indult eredetileg. Illetve ez így nem teljesen volt igaz, mert akkor az is eszébe jutott volna, hogy szegény Lillát meg otthagyta a fenébe; sokkal inkább egy igen határozott érzés kerítette hatalmába, és ösztökélte arra, hogy gyorsan feltépje az első ajtót, ami az útjába akad.
Megkönnyebbült kifejezés ült arcán, ahogy már kifelé lépdelt a csárdából, de aztán gondolt egyet, és megfordult sarkán, hogy a bárpulthoz szökkenjen inkább, és féltérddel az egyetlen üres bárszékre nehezedve, a pulton majd' átesve kezdte tekintetével nézegetni a kínálatot.
- Kérek eeegy.. - kezdte, mikor a felszolgáló rámeredt, majd hirtelen visszaereszkedett, és kotorászni kezdett shortja zsebeiben.
Számolgatott egy pillanatig, közben fel-felnézett, és többször megjegyezte, hogy "nem, azt nem", valamint "azt se nem", míg végül döntött, és egyesével a pultra számolta az érméket.
Miután ez megvolt, oldalt fordulva ült fel a székre, egyik lábát felhúzva maga mellé, a másikkal pedig a mellette lévőt rugdalva finoman. Dolgozott még benne az a sok kávé, és annyira magába fordultnak tűnt a mellette ülő srác, hogy egyáltalán nem merült fel benne, hogy talán zavarhatja, főleg azért, mert már az sem merült fel benne, hogy ezen elgondolkodjon. Helyette érdeklődve végignézett rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Épp úgy, mint szinte valamennyi cselekedete, az, hogy a csárdában kötött ki, teljesen véletlen, és nem eltervezett volt, mint ahogy a mellette ülő megrugdosását sem tervelte el előre, sőt, még utólag sem volt tisztában vele, hogy tulajdonképpen miért is köt belé a srác.
Nem mintha igazándiból különösebben zavarta volna. Leszűrte a lényeget, ennyi történt.
- Úúúóóóh, szóval te polgármester leszel? - kérdezte. - Így már értem, miért vagy ilyen idétlenül felöltözve.
Megértő, kissé sajnálkozó mosolyt küldött felé, és bár a fenyegetést nem igazán vette föl, a rugdosódást abbahagyta, de inkább csak azért, mert megkapta az italát. De amint kezébe vette a poharat, már fordult is vissza a polgármester-jelölt felé.
- Versike? Szóval ezt költik, nem is kötik? Ráadásul becézgetik? Fú te, nagyon sok marhaságnak kell megfelelned, ha városvezető akarsz lenni, mi?
Őszintén elkezdi érdekelni a másik, bár így külsőre a világon semmi érdekeset nem talál rajta. Unalmas, sötét öltözékét mint valami páncél, úgy viseli, arca sem árulkodik sokról. Illetve Ella nem nagyon ismeri fel azt a lenézést, amit felé mutat a srác. Sosem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, ezért aztán megfejteni sem próbálta soha a jeleket. De ha az arcába mondják, hogy "kopj le", néha még az sem feltétlen elég. Ella nem igazán szeretett engedelmeskedni az elvárásoknak.
Azt persze érzékelte, hogy nem annyira kívánatos társaság, de nem ő lett volna, ha nem bosszantja kicsit még a srácot.
- Mondd csak.. - kezdte, mikor azon kapta a poharát, hogy máris üres. - Nincs pár fölös knútod? Nekem van egy fölös szavazatom a polgármester jelölésre.
Elvigyorodott, és jelentőségteljesen megemelte a poharát. Persze valójában hivatalosan még nem volt ide bejelentve, de ez igazán részletkérdésnek minősült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Polgármester lesz vagy sem, Ellát igazán szórakoztatta a srác sznob és arrogáns viselkedése, felé intézett szavai, melyekkel nyilván elkergetni szerette volna őt.
Volt már dolga hasonlóakkal, a svájci suliba sok gazdag család íratta a gyerekét, és volt köztük nem egy, aki azon a szinten volt, hogy egyenesen sikítófrászt kapott, ha valaki hozzáért. Olyan jó volt az ilyeneket bosszantani!
- Nem - rázta meg a fejét. Persze a sajátját, nem a vele szemben ülőét, mert az a bosszantása egy következő szintjén volt már, és ott még nem tartott a leány.
Egyelőre szóban igyekezett benyomást tenni rá - hogy milyet, az kérdéses, de elnézve a pillantást, amit kapott megjegyzését követően, nem jó úton haladt afelé, hogy megkedveltesse magát vele. De hát nem tehetett róla, tényleg nem értette, miről beszél, és ilyenkor kénytelen volt saját gondolataival kiegészíteni a hallottakat.
Úgy tűnt, meg is akasztotta a szalagot, de legalább kapott egy pohár valamit, hogy elcsendesedjen. Már megérte. Egy pillanatig rámeredt, majd vállát megrántva kiitta tartalmát.
Néhány fintorral köszönte meg, és egy széles vigyorral. Máris kezdte igazán jól érezni magát. Csak aztán ne felejtsen el megint kimenni kétbetűsre, mielőtt innét is továbbáll.
Persze ha valami finomat kóstol, akkor abból több is kell, ebben nem tért el a normális viselkedéstől, és kapóra jött ez az egész polgármesterséges játék, szóval jól meghívatta magát. Ennek a srácnak úgyis van még bőven érméje ott, ahonnét a pultra vándorlók is érkeztek. Ombozi Noel.
- Ombozi? - felnevetett, és a pultra támaszkodva közelebb húzódott Noelhez. - Tényleg így hívnak, vagy csak nem akarod, hogy megbaglyozzalak?
Újabb kör, újabb kacagtató gondolatok, a világ kezdett zajosabbá és megfoghatatlanabbá válni körülötte. Fogalma sem volt, mire hívta meg a leendő polgármester úr, de amíg ő is ugyanazt itta, nem aggódott nagyon.
- Na. De tényleg. Ugye csak a szavazóid kedvéért csíped ki magad így? Lefogadom, hogy amint egymagad vagy, ledobálod.. izé.. mármint szép óvatosan leveszed ezt a göncöt.
Már igazán nem az öltözéke miatt akarta szekálni, de agya kezdett tompulni kissé. Másnap jóóó sok kávéra lesz szüksége, már most tudta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Minden az arcára íródó ellenérzés ellenére Noel úgy tűnt, érdeklődését fejezte ki a vöröslő hajú irányában, miközben ezt persze erőteljesen tagadta is. Ella jót derült a kérdésén.
- Onnan - mutatott a csárda végébe kissé hátradőlve és elfordulva a széken, majd visszaperdülve, és az ajtót is megmutatva hosszú karja lendítésével. - Korábban meg onnan.
Persze tisztában volt vele, hogy a srácot nem a közvetlen múlt érdekelte az érkezését illetően, de nem volt elég specifikus a kérdése, így Ella kééénytelen volt félreérteni. Jót vigyorgott, és megnézte a pohár alját magának.
Noel is vigyorgott valamin, Ella pedig ezt már valóban félreértve húzódott közelebb hozzá, mintha most már megértenék egymást. Ha ez nem is volt igaz, feloldódni mindenesetre elkezdtek, és a racionáis gondolkodástól egyébként is tartózkodó lány csak tovább ütötte a vasat.
- Köszi! - Rávigyorgott az újabb két pohárra, és aztán  a következő fél percet azzal töltötte, hogy megpróbálta eldönteni, melyikben van egy hajszálnyival kevesebb. Azzal kellett kezdenie. - Amúgy Szendrei.
Hogy mennyire nemesi vagy épp nem az, azt nem nagyon akarta firtatni, kényelmetlenül eszébe juttatta ugyanis anyját, aki a társadalmi pozícióra igenis sokat adott. Őt pedig ez egyáltalán nem érdekelte. Az sem érdekelte, hogy mekkora nagy szám ez az Ombozi család.
Végül döntött, és egyszerre mindkettő pohár tartalmát a szájába döntötte. Egy kevés mellé is folyt, le az állán, és a nyakán.
- Armani? - Mivel Noel elnevette magát, Ella ezt már végképp poénnak fogta fel, és vele együtt kacagott. - És az is fekete, vagy alulra szeretsz mondjuk lilát felvenni? A választók jó esetben úgyse látnak alsógatyában.
Tovább nevettek, és Ella már a pultra fordult, és kicsordult a könnye is az Ombozi gyerek szavaira. Nem állta meg, hogy az elhangzottakat a maga kedvére formálja át már megint.
- Ne már, komolyan? Neked van cseléded is, hogy levetkőztessen meg felöltöztessen?
A poharáért nyúlt, amit a pultos már jól felkészülten újratöltött neki, és koccintott Noellel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szinte sajnálta, hogy válaszával nem tudta kiborítani Noelt. Persze az, hogy nevetett rajta, sem volt rossz, de a srác bosszantása jobban szórakoztatta. De már nem sokáig zavartatta magát ilyesmin, mert vele nevetett, minden sokkal mulatságosabbá kezdett válni.
Noel úgy tűnt, még a keresztnevére is igényt tartott volna, ám Ella végső döntése a melyik poharat előbb kérdésben láthatóan kizökkentette a fiút.
Csak meredt rá csészealj méretű szemekkel, és nyitva felejtett szájjal, ami rettentően hazavágta elegáns imidzsét, ami egyébként is kezdett halványodni az üres poharak felgyülemlésével arányosan. Persze Ellát, aki egy pillanatig még kuncogott saját szerencsétlenségén, ez kicsit sem zavarta, sőt, elégedetten látta, hogy kezdi feltörni a fekete tojáshéjat a másik körül.
Utolsó kísérlete a srác cukkolására is hasztalannak bizonyult, Noel csak bámulta őt, de már valahogy egészen máshogyan. Ella azon kapta magát, hogy kezével a pulton támaszkodik, és egészen kicsúszott széke szélére, közel hajolva a másikhoz. Melege volt, és a sok nevetéstől egyébként is egészen kipirult.
- Hogy nézném, nálad bénább tükörrel még soha nem találkoztam! - kacarászott tovább, egy pillanatig fel sem fogva, hogy a kettejük között húzódó távolság drasztikus sebességgel csökkent. Nyilván megpróbálta jó közelről is megnézni magát a Noel-tükörben, hátha csak nem lát már jól az esti fogyasztásnak hála, és így majd megnézheti magát, de mire ezt a gondolatot összepréselte a fejecskéjében, már egész máshol járt.
Akárcsak Noel keze, és ajkai, melyeket az előbb még biztosan nem erre használt! Ella megdermedt, és egy fél pillanatig emésztette, hogy igen, az történik épp, aztán prüszkölve nevetni kezdett.
- Megengeded.. megengeded.. - képtelen volt végigmondani, amit akart, mert feneke lecsúszott a székről, és kénytelen volt elkapni Noelt. A nyakába kapaszkodott, és arcuk közvetlen közel került egymáshoz. Kába, zavaros tekintettel pislogott rá, és ahogy orra hozzáért Noeléhez, ismét kizökkent az átmeneti megdöbbenésből, amibe a rövid zuhanás hozta, és megint csak nevetett.
- Szóval.. hol is van a polgármesterjelölti hivatal? - valahogy sikerült mindezt valóban kimondania, és csak utána vigyorgott megint annyira, hogy kénytelen volt elbújni a srác nyakába hajtva fejét. Akármennyire is kótyagosnak érezte magát, úgy tűnt, Noelbe több került a dologból, és nem szerette volna így itthagyni.
Nem, de tényleg, néha voltak Ellának egész emberi gondolatai is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Úgy játszott, mintha csak az előbb hagyta volna félbe, és a dallam úgy kiragadta a világból, mintha sosem tartozott volna bele.
Máshol járt, másokkal, egy emlékben, melyet még a régi iskolájában szerzett. Barátok vették körül, de már alig emlékezett az arcukra. Nem is nézett fel, csak játszott nekik, ők pedig csendben hallgatták, mígnem az egyikük hozzá nem szólt. Ella nem mozdult, pedig az illető leült mellé, míg a többiek állva figyelték játékát. Nem is emlékezett, hogy lett volna másik szék ott.
Aztán hirtelen a világ kitágult körülötte, visszatért a valóságba, és még össze is rezzent kissé. A mellette ülőre pislogott, és egy pillanatnyi zavart vigyorgással válaszolt neki, ugyanis fogalma sem volt, mit mondhatott neki a srác, ami kizökkentette.
- Helló! Igen, ahogy mondod! - bólogatott abban a hitben, hogy bizonyára valami eldöntendő kérdést kapott az imént.
- Elképesztő amúgy, hogy csak így itt hagy valaki egy ilyen klassz gitárt. Szerinted feltűnne neki, ha meglépnék vele? Nem mintha olyan lopkodós lennék, csak hát na, itt hagyta, akkor biztos nem kell neki.
Egy kicsit még forgatta a kezében a hangszert, de aztán felemelte tekintetét újdonsült társaságára. Bizonyára egy mestertanonc, vagy egy rém fiatal tanár úr lehetett. Ebben az iskolában csak úgy nyüzsögtek. Ella már most aggódott kissé, hogy nem fog tudni odafigyelni az órákon. Persze nem nagyon, tényleg csak kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem volt épp az a múltban élő típus, aki sokat nosztalgiázna, rágódna a gondjain-bajain, és azokon a dolgokon, amiket másként csinált volna. Éppen ezért elég könnyen elszakadt a dallam idézte emlékképtől, mert nem is tudta igazán, mit idézett fel. Csak egy volt a sokezer random pillanatból, amit hátrahagyott.
Azért mindenesetre valószínűleg sikerült elég idiótának tűnnie a srác előtt, de hát ez zavarta a legkevésbé. Megforgatta a kezében a hangszert, miközben a másik az elméleteit fejtegette annak hátrahagyásával kapcsolatban. Neki nem okozott volna problémát, hogy egész nap egy gitárral mászkáljon mindenhová.
- Vaaaagy az is lehet, hogy rájött, hogy semmi tehetsége hozzá, és ezért inkább hátrahagyta, hogy valaki igazán fantasztikus tehetség megtalálja!
Színpadiasan elnyújtva, kicsit előrehajolva maga felé intett, és hozzá mellékelte vigyorát. Aztán legyintett.
- Náh, de lehet hogy igazad van, és épp azt nézi, hogy mi a frászt művelünk itt a gitárjával. - Jól körbe is kémlelt, de csak egyik szeme sarkából a másikig, mintha nem akarna gyanúsan, fejét forgatva nézelődni. Már csak azért sem, mert valóban feltett szándéka volt magáévá tenni a pengetőst, ha azért nem jelentkezik a gazdája. Vagy ha nem jelentkezik eléggé kézzel-lábbal. Vagy ha nem veszi Ellától vissza erőszakkal.
Mindenesetre nem nagyon zavartatta magát, mert újabb dalba kezdett, ezúttal egy pörgősebb, ritmusos fajtát választva. Egyszer-kétszer hibázott, de a lábával is dobolt, és még nananázni is elkezdett, mielőtt hirtelen felhagyott az egésszel, és pillantását a srácra emelte.
- Izé, ugye nem a tied?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Általában jól eljátszogatott ő magában, nem igényelte sem az elismerést, sem a közönséget, melytől megkaphatta volna, és egyébként sem nagyon vette volna észre, hogy nézik, miközben játszik. Persze egy nagy stadionban más lett volna talán a helyzet, de ilyesmi eszébe sem jutott.
De azért persze örült, hogy most kapott egy kis szóbeli vállveregetést. Azért jól esik az, még akkor is, ha az embert kicsit se érdekli, hogy ki mit gondol róla. Mondjuk az arcán végighúzódó vigyor inkább szólt a srác tervének a gitár megfújásával kapcsolatban. Tetszett neki ez a bajtársiasság, annak fényében, hogy nem is ismerte még őt. És a meglepetésekkel sem volt baja, így aztán...
- Ó nemár! - kacagta el magát, miután a félbehagyott dalt vallomás követte. Naná, hogy az övé a gitár!
- Köszi szépen! Hagyod itt nekem, hogy azt tervezgessem, hogyan lopjam el a gitárod - mondta még mindig nevetgélve. - És melyik átkokat szórjam rád a menekülés közepette?
Elvégre izgalmasnak kell lennie, az úgy unalmas lenne, ha simán elsétálna vele.
- Ú várj, előbb áruld el a neved. Ha majd a jövőben fenyegető leveleket kapok, legalább tudjam, hogy a gitár miatt van.
Miközben csacsogott, és nevetgélt, azért nem hagyta unatkozni az ujjait, és egy egyszerűbb dallamot pengetgetett, de a figyelmét most a hangszer tulajdonosán hagyta. Szórakoztató volt a helyzet, szóval megérte neki szentelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tudta ő előre, hogy nem jó ötlet egyedül a nyakába vennie a mugli fővárost, és megtalálni benne valahol azt a részt, amit csak varázslók és boszorkányok laktak, nevezetesen Budanekeresdet. Tudta ő, igen, csak épp nagyjából két perccel azelőtt kezdte el tudni, hogy már tökéletesen el volt tévedve.
Pedig a legutóbbi vonatútja Lengyelországból Bogolyfalváig egészen jól ment, tekintve, hogy odatalált. És akkor még sötét is volt. Most inkább csak magát érezte sötétnek.
Jó, a cím megvolt, de sikerült rossz helyen leszállnia, nem gondolta volna, hogy ez a Keleti pályaudvar nevű helyet muglik használják. Elvégre olyan szép, és ódon volt, idegennek tűnt a modern üvegpalotáikba bújt varázstalanoktól.
Hogy valóban nem jó helyen járt, azután derült ki, miután többeket leszólított, hogy megkérdezze, merre található a művésznegyed, azok pedig próbálták kitalálni, mire gondolhat bolond lány ezalatt. Voltak, akik elirányították valamerre, de az utcanéven csak mosolyogtak, vagy a fejüket rázták, mondván ilyen nincs. Volt, aki elővette azt a fura világítós készülékét, és nekiállt simogatni, csak, hogy aztán öt perccel később közölje, hogy ilyen utca nem is létezik. Ezt persze Ella végül nem is nagyon értette, minek várta ki, hiszen abból a ketyeréből már kezdte kapisgálni, hogy egy muglival van dolga, akinek halvány lövése sem lehet Budanekeresdről.
Oké, szóval ez nem épp muglimentes városrész. Eltévedtem - állapította meg vidoran a vörös hajkorona alatt a lányka, majd tehetetlenül felkacagott. Elvégre mókás volt, ha bosszantó is.
Kisétált az állomás hatalmas ajtaján, le a lépcsőn, és a szürke fellegek alatt álló szürke városban találta magát. Lehangoló látvány volt, és ami nagyobb baj, hogy tökéletesen ismeretlen.
Összehúzta magán piros szövegkabátját, megigazította sárga-fekete sálját, majd elindult balra, hogy aztán megpördüljön, és elinduljon inkább jobbra. Nem egészen volt maga sem biztos benne, hogy merre menjen, de valamiért a balra nem tűnt jónak. De aztán kiderült, hogy a jobb is ugyanolyan bal. Hajjaj. Ilyenkor mi van?
Végül úgy döntött, hogy a már egyszer bevált megoldásnál marad, mégha az itt kevésbé nyerő is. Mikor a Bagolykőbe érkezett, és a diribát kellett keresnie, nem egy jó nagy rakás olyan ember közt próbált segítségre lelni, akinek semmi dolga nem volt ott.
- HAHÓ! Ki tudja, merre van Budanekeresd!? - kiáltotta a reggeli sürgés-forgásba.
Zsebre dugta kezét, és forgolódva, vigyorogva fogadta a megdöbbent és szúrós szemű pillantásokat. Sajnos azonban egyelőre egyikük tekintetében sem látszott ezek mellett az, hogy tudnák, miről beszél ez az eszelős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sosem volt rá igazán jellemző, hogy túlzottan átgondolta volna a lépéseit, megrágta volna őket, vagy akár csak különösebben elmerengett volna róluk. Kitalált valamit, és rögtön neki is fogott a megvalósításához.
Kezébe akadt valahogy nemrég egy meghívó (amit most neki is állt előkeresni, hátha van rajta egy térkép is, amit eddig nem szúrt ki), ami egy ugyan már elmúlt házavató bulira invitált, de ez még nem jelentette azt, hogy utólag ne érjen oda. Elvégre biztos csak elkeveredett a bagoly, ami neki hozta volna ugyanezt, vagy ez éppen az volt, csak jól elrejtve az egyik folyosó kövén pihenve.
Miközben egy-két ember még mindig értetlen, vagy felháborodott kifejezéssel az arcán ment el mellette, ő inkább a táskájában kotorászott, de hiába, a fránya papír otthon maradt. Habár valamennyire emlékezett rá, és nem derengett neki, hogy útvonalat is rajzoltak volna rá, valahogy mégis jó lett volna biztosra menni, és rápillantani újfent.
De ha nem, hát nem. Annyi baj legyen, az, hogy a budanekeresdi művésznegyedet kellett megtalálnia, olyan biztos volt, mint az, hogy most nagyon el volt tévedve.
Lehet, hogy nem lett volna teljesen ostobaság baglyot küldeni előbb, vagy legalább megkérdezni Védát, vagy valakit, hogy miként is kell eljutni a varázslótelepülésre, de már oly mindegy volt. És felesleges is lett volna sokat keseregni ezen, helyette bé terv, jöhet a kérdezősködés. Volt egy minimális esélye annak, hogy egy varázstudó is hallja őt, szóval miért ne?
És mint kiderült, igaza is lett! Meglepően hatásos technikának bizonyult egy kisebb tömegben ordibálni. Ella az elé lépő srácra villantotta vigyorát, jelezve, milyen szuper, hogy itt van, és éppen most, nem pedig öt perccel később vagy épp hamarabb, mikor is a lány még nem volt itt.
- SZIAAaööö...! - nyitva maradt a szája, mintha bent ragadt volna a megszólítás, de csak simán nem jutott eszébe a neve. Némán a nyelve hegyére próbálta a fél ábécét, miközben az ujját is megemelte, jelezve, hogy mindjárt, de tényleg rögtön eszébe fog jutni, de csak nem sikerült. Pedig eridonos volt, és ő sok eridonost ismert már, az eridonosok tök jó arcok.
Valami fűszer.. Mustár, nem, nem, nem Mustár ezredes, az máshol van, és a kechup se.. Torma! Ezaz!
- Tormaaa! - nevetett fel vidáman, aztán kicsit elbizonytalanodott. Nem ez volt a neve, csak ő így nevezte el magában, mert olyan mókás volt. Valami keresztneve is van biztos. Próbált inkább tovább vigyorogni, hátha nem sértődik meg a másik túlzottan, és aztán gyorsan témába is vágta a hangját, hogy elterelje a "fogalmam sincs, hogy hívnak"-ról.
- Iszonyú szuper, hogy itt vagy! Merre van Budanekeresd? Te is oda tartasz, ugye? Mert akkor mehetünk együtt. Képzeld, ezek a muglik tök nem normálisak. Valami lapos ketyerét simogatnak, fogalmuk sincs róla, hogy annak gömb alakúnak kellene lennie, hogy választ kapjanak. Bár a jóslástan is elég nagy katyvasz, de legalább nem lapos a jósgömb. Akkor lehetne akár jóslap is. Most gondold el!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hiába vigyorgott, mint vadalma, a dolog nem tűnt enyhítő körülménynek a megszólítást illetően, mely kicsit fűszeresebbre sikerült a kelleténél. Pedig Ella szívesen megosztotta volna még vele azt is, hogy ó, ő nagyon szereti a tormát, de a pillantástól, és a srác szavaitól elbizonytalanodott abban, hogy ezzel javítani tudna a kínos helyzeten, vagy épp tovább rontaná esélyeit, hogy végül faképnél legyen hagyva.
- Igenis, bocsánat! - bólintott, és erőnek erejével visszafogta néhány pillanatra ajkait, hogy azok felfelé görbüljenek. Habár jellemzően ő folyton mosolygott meg vigyorgott valamin, sokan, akik még nem ismerték igazán (a szerencsések?), azt hihették, rajtuk mulat ilyen jól, pedig Ella inkább úgy gondolta, velük nevet, mégha a másik fél éppenséggel nem is derült túlzottan abban a pillanatban.
Szóval Tormay. Alig vétette el, na. Ehhez képest tiszta szerencse, hogy nem Mustárnak hívta. Azonban úgy állt a dolog, hogy így sem voltak sokkal előrébb, mindketten épp úgy nem tudták, merre van az arra.
- Okostelefon? - Ezen azért inkább fent akadt, mint eltévedésük tényén. Ez már tényleg sok volt a mugliktól. - Ennyire buták volnának, hogy a telefonjaiknak kell okosnak lenniük helyettük? Jó ég, elképesztőek!
Megrázta narancsos-vörös üstökét, és körbenézett, mintha abban reménykedett volna, hogy meglát egy elvarázsolt útjelzőt, amin a Budanekeresd felirat olvasható. Ennek azonban semmi nyoma nem volt. Ellenben annak, hogy Tormay sem tudja az ő nevét, már annál inkább, ami visszacsalta Ella vigyorát. Így mégse olyan kellemetlen.
- Valahogy úgy - bólogatott. - Szendrei Véda a keresztanyám, én pedig Ella lennék.
Ki is csapta feléje pracliját, és még szélesebbre húzta vigyorát. Íme, Ella.
- Azért ketten eltévedni mégiscsak sokkal jobb, mint egyedül, nem igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bocsánatkérés siker, öröm a köbön. Ella nem nagyon lelkesedett a gondolatért, hogy a srác idő előtt lekoptassa, főleg mivel ő jött oda a lányhoz, így aztán végképp ciki lett volna, mert hát ővele valamivel kintebb volt a vízből, mint egyedül, és egy varázslóval mégiscsak célszerűbb egy varázslótelepülést keresni, mint muglikkal. Tehát megkönnyebbülés rajzolódott ki arcán, amit alig zavart meg az értetlenkedése az okos telefonok körül.
- Szerintem ez a sok technikai kütyü csak elhülyíti őket, de ők tudják. - Megrántotta vállát, mert neki aztán mindegy volt. Nem értette, és egyúttal meg is vetette ezeket az ostoba vívmányokat, de azért még mindig meg tudott rajtuk lepődni.
Kezet fogtak, melynek keretében Ella lendületesen megrázogatta a másik karját, és vigyorgott hozzá egy széleset is - természetesen. Nála ez volt a dolog rendje, aki beéri egy szimpla, gyengéd kézszorítással, az nem is csinálja jól.
- Nem, nem igazán, még új neki a dolog - válaszolt derűsen, miközben nekiállt előkaparni a kesztyűit piros kabátjának mély zsebeiből. - Mármint persze tudta, hogy keresztanya, azt hiszem, azt nehéz nem észrevenni, ha az ember azzá válik, csak egészen pár hónappal ezelőttig alig-alig láttuk egymást. Anyám miatt.
Az utolsó két szót kissé más hangleejtéssel mondta ki, és tekintete is elkalandozott. Aztán visszafordította ma kissé szürkésebbnek tűnő szemeit Tormára (magában csak nem állta meg, hogy így nevezze), és folytatta:
- Budai rész, igen, igazad lehet.. - bólintott egyet-kettőt, mint aki tökéletesen tudja, mi is a következő lépés, pedig dehogyis, fogalma sem volt. Inkább csacsogott tovább: - Védát nagyon csípem amúgy, klassz, hogy ilyen nagynénén van. Mikor idejöttem, szabályosan betörtem hozzá az éjszaka közepén, és képzeld csak, nem dobott ki, hanem befogadott. És marha jó kávét csinál! Ezt a legjobb az egészben!
Hirtelen eszébe is ötlött, hogy már legalább egy órája nem ivott kávét. Arcára árnyékot vetett a szörnyű gondolat, és máris nézelődni kezdett, merre lehet a legközelebbi kávé. Hol egy üzlet, amire ki van írva, hogy "Erre gyere Ella, itt van kávé"? Esetleg rögtön lehetne egy olyan, hogy "Budai kávé"!
- Ú, várj meg! - ugrott egyet, mikor meglátta, hogy útitársa már meg is indult. Ella jól rábízta magát - ha így megindult, biztos tud valamit. Elbámult a jókora betontéren túlra, abba az irányba, amerre mugli sínek már nem vittek tovább az állomáson. - Ez most akkor nem Buda? Ez most csak Pest? Akkor most tovább kéne menni... arra? Útközben találjunk kávét, jó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ella könnyedén elcseverészik szinte bárkivel, ezúttal sem volt másként, noha a család nem feltétlenül volt a legjobb témakör, ha esetleg továbbterelődött volna a szó azok felé, akiket hátrahagyott, mikor egyszercsak fogta magát, és idejött Magyarországra. De amíg Védáról volt szó, nem lehetett gond, szóval vígan mondta tovább a magáét.
- Még nem mind, a legkisebb, Riri, vagyis hát Viktória, de mindenki Ririnek hívja, szóval ő még előkészítőbe jár - ecsetelte, miközben számba vette keresztanyja lányait. - Az ikrek pedig már mestertanoncok. Jövő tanévtől én is az leszek, feltéve, hogy átmegyek a vizsgán. Amúgy jól megvagyok velük, múltkor megfenyegettek, hogy zsákba vágnak, és elrabolnak. Pedig mondtam én, hogy magamtól is szívesen velük tartok kirándulni.
Valahogy nem érezte szükségét, hogy szépítsen a történeten, teljesen normálisnak tűnt számára, hogy unokatestvérei letámadják és elrabolják. Abszolút jó mókának tűnt.
- Riri pedig édes, és rettentően eleven, akit épp nem körülrajong, azt egy kanál torokfertőtlenítőbe szeretne fojtani, de úgy tudom, ilyen szuper viszonyban csak egy vagy két kislánnyal van.
Ők ketten persze remekül megértik egymást, Ella nem épp korának megfelelő viselkedése és lelki világa lévén nincs nehéz dolga jóban lenni a kiscsajjal. Épp olyan nagy lelkesedéssel tud például Keith-nek örülni, csak Ella azt is tudja, ha hasonlóképp ráakaszkodna a fiúra, ahogy Riri teszi, azt elég sokan néznék furcsa szemmel, talán épp Keith is, és Ella nem akarta elkergetni.
Eddigre már úton voltak, határozottnak szánt, céltudatos léptekkel haladtak előrefelé, és Torma láthatóan nagyon igyekezett megtalálni a betondzsungel már ismert ösvényeit. Mutogatott, nézelődött, és Ella jót derült rajta, hogy nem sokkal nőtt meg annak esélye, hogy úgy eltéved, hogy sose talál vissza. Nem tudott izgulni emiatt, valahogy úgyis lesz.
- Metró! Szuper! - kiállt fel, és gyorsan felzárkózik a srác mellé, és belékarol, mert látja, hogy föld alá készülnek menni. - A metró az a földalatti vasút, ugye? Ami elektromos.
Megrázogatta partnere karját, és rávigyorgott, egész biztos volt benne, hogy most jól megmutatta, hogy annyira nem tök a mugli dolgokban.
- Kávé, kávé, kávé..? - közben buzgón nézelődött, keresve, hol ihatna végre az életelixírből. Már lent jártak, dísztelen, egyszerű föld alá süllyesztett folyosón, Ella pedig hagyta magát vezetni. Nem messze előttük magától mozgó lépcső tűnt fel. Vagyis igazság szerint ők közelítettek afelé.
- Ott egy térkép! - kiáltott hirtelen fel Szendrei, és eleresztette a másikat, hogy előrerohanjon és becsúszva lefékezzen a kusza színes vonalakkal zsúfolt rajz előtt. Hamar megállapította, hogy jobb lesz, ha bevárja útitársát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az elmúlt évek során anyja elég sokszor nekiszegezte a kérdés: mi lesz belőled, lányom? Merre tovább? Mit akarsz csinálni? És ő mindig ugyanazt felelte, hogy nem tudja.
Miért kell ezt ilyen hamar kitalálni egyáltalán? Miért kell gondolkodni rajta, miért nincs valaki, aki pontosan meg tudná határozni, hogy neki ezt kellene csinálnia? Persze ezalatt nem az anyjára gondolt. Neki fogalma sem volt róla, hogy mi való Ellának, maga mellé akarta venni a minisztériumba, amitől a lánynak minden szál haja az égnek állt.
- Nie wiem - felelte ösztönösen a már olyan sokat hallott kérdésre, méghozzá ennélfogva anyai anyanyelvén. Aztán persze viszonylag gyorsan hozzáfűzte: - Mármint nem tudom. El kéne döntenem pedig lassan, hogy merre menjek tovább. Érdekel a sárkánykutatás is, de talán csak azért, hogy bosszantsam anyámat vele.
Valóban nagyon érdekelték őt a varázslatos, veszedelmes bestiák, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ha Véda nyomába szegődne, anyját ez mennyire bosszantaná, és egy pillanattal később már nem is a sárkányokon merengett, hanem azon, hogy milyen arcot vágna hozzá.
Szerencsére közben megérkeztek az elektromos lépcsőhöz, Torma pedig szerzett jegyeket. Ella kikapta a kezéből az egyiket és lelkesen megforgatta kezében.
- Imádom a jegyeket!
Pontosan követte a srác utasítását, követte őt a fura hangot kiadó gépezetig, ahova be kellett a papírt dugni. Mikor kihúzta, meglepődve látta, hogy az nem lett lyukas, így ismét bedugta, majd újra, de továbbra sem volt rajta egy fia lyuk sem.
- Te, ez szerintem elromlott. - De az egyik ellenőr megunta a szerencsétlenkedését, és odalépett hozzá megnézni, mi a baj.
Ella idétlenül rávigyorgott mindenkire, miután kiderült, hogy jó lesz a jegy így is, majd sietett útitársa után.
- Hogy ezek milyen mogorvák! - csóválta a fejét, majd visszavigyorgott a srácra, mikor az kérdést intézett felé. - Rémes!
Rövidesen lent voltak a peronon, ahová befutott egy a földalatti vasútból, melyről jókora tömeg tolakodott lefelé, majd hasonló vissza, köztük a két bagolykövessel.
Ella bizonytalanul nézelődött maga körül, hol kapaszkodhatna meg, mire a szerkezet meglódult alattuk, ő pedig gyorsan a társa után kapott, mielőtt elesik, és megkapaszkodott benne.
- Már kapaszkodom, már kapaszkodom! - vigyorgott rá, bár sanszos volt, hogy feltűnt neki, hogy Ella kapaszkodik, elvégre benne tette. - Nem félek. Mitől félnék?
Megrázta fejét, éppen akkor, mikor oldalt kinézve tökéletes feketeségbe száguldottak.
- Elektromos kukac! Ez egy elektromos kukac! - kiabált, több mugli igen meglepett pillantását vonva magára. Valamiért úgy képzelte, a metró éppen most túrja magának az alagutat, és ez végső soron nagyon szórakoztató gondolat volt.
- Tényleg.. te hová is mész? Mármint azután, hogy engem elkísértél. - Széles, lelkes mosoly, kedves pislogás, miközben két kézzel karolt a másikba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szilveszter este volt, Ella pedig épp a hatszázadik kávéját kortyolta körülbelül, legalábbis ugribugri, kerge-berge nyurga-burga módon, mintha fejében őrült muzsikára rótta volna eszement tömegek táncukat, úgy mozgott, kerülgette az embereket, és akinek mégis nekiment, attól nevetve bocsánatot kért, majd ment tovább.
Pedig aztán kicsit sem volt ekkora buli a faluban. A téren sokan jártak-keltek, muzsikazene szólt, és egy-két árus is kivonult portékáival, hogy színes füstöt okádó dudákat, apró kis petárdákat - de nem azokat a veszélyes és teljesen béna mugli fajtákat - színes fejfedőket, és kiegészítőket áruljanak. Volt olyan álarc is, mely rövid időre viselője hangját is elváltoztatta, hogy azt az állatot idézze, melyet a maszk megformált. Nyilvánvalóan páran túl hamar szerezték be a farsangi cuccokat is, a lényeg, hogy volt minden. Persze enni és innivaló is.
Kávéjával végezve, az üres csészét elhajítva - mely egy rajta hagyott bűbájnak hála nyomban gombává változott a földön - már fel is kapott egy pohár pezsegő italt, és kicsit többet is adva fizetségül - Véda pénze volt, nem az övé - már suhant is tovább.
A tér felett mágikus számok ragyogtak, melyeket bárhonnét is néztek az ünnepségre érkezők, mind ugyanúgy láthatták: 2014.
Ella alig győzött nézelődni, pedig nem most először látott hasonlót, de mégiscsak ez volt az első, melyet ebben az országban csodálhatott meg. Ráadásul közelről, ugyanis ezeddig lengyelben anyja nemigen engedte sehová az éjszaka közepén, Véda azonban ha próbált is szigorú lenni, nem fogta olyan rövid pórázon keresztlányát, hogy az ne tudja kiszórakozni magát.
Nem sok volt már hátra ebből az évből, és Ellának minden oka megvolt az ünneplésre. Lezárta élete egy szakaszát, és most minden egyszerűen csak fantasztikus volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az még egy dolog volt, hogy ő nem figyelt oda, kinek vagy minek megy neki a nagy ugrabugrálás közepette, mert a legtöbb emberben benne volt egy bizonyos ösztön, hogy ha egy kiszámíthatatlanul mozgó valamit, vagy ezesetben valakit pillantanak meg, gyorsan kitérjenek az útjából, esetleg rászóljanak, hogy héhé, vigyázz, de mindenképpen felmerült bennük egyfajta védekezési ösztön, vagy reflex.
Ha azonban épp úgy esett - és most úgy esett -, hogy valakinek nem tűnt fel az ottléte, mert hasonlóképp nem figyelt oda, akkor minden esély megvolt a karambolra. Ella épp a zenére mozgott jobbra-balra, és szemét behunyva, mosolyogva örült az estének, mikor valaki úgy nekiment, hogy minden próbálkozása ellenére szinte zuhanórepülést mutatott be a talaj irányába. Egy-két másik emberben azért sikerült megkapaszkodnia közben, és azokat is kicsit megtaszítani, hogy meglegyen a dominó-effektus, melyet mindig is ki akart próbálni, aztán már csak arra eszmélt, hogy valaki nyújtja felé a kezét, és a bocsánatát kéri.
Ella rávigyorgott, először az illető kezére - nem mintha azt mókásnak találta volna, csak a helyzeten máris muszáj volt derülnie egy jót -, majd miközben sajátját belehelyezte, felpillantott a másikra is.
- Persze, jobban, mint jól! Most már megvan a kellő löket, hála neked!
A segítő kezet elfogadva felkecmergett, majd megvizsgálta, és leporolta magát. A nadrágja kiszakadt a térdénél, de kicsit össze is koszolta magát, de hát annyi baj legyen.
- Amúgy nem kell ám fellökj, legközelebb csak nyugodtan bökj oldalba, vagy ilyesmi - nevetgélt tovább, majd az egy hirtelen fényvillanást látva felpillantott a tér felett lebegő számokra ismét. Azok fényesebben ragyogtak most kicsit, és már egy visszaszámlálást mutattak. Percek voltak hátra már csak az óévből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A tömeg egyre hangosabb volt, szólt a zene, az emberek nevettek, és táncoltak, persze nem nagyvárosi őrültek módjára - Ellát szinte ki is nézték maguk közül, főleg azután, hogy kis híján lyukat ütött az ünneplők tömegében, mikor eltaknyolt a kövön (némi segítség hatására). Aztán a számláló változott, a tömeg pedig poharakkal felvértezve várta, hogy nullába forduljon a színes, csillogó varázslat a fejük felett.
- Igazad lehet, most kicsit húú meg haa - nevetett, miközben, hogy nehogy felboruljon, belekarolt a másikba. Így biztosabb volt.
Másik kezébe valahonnét beleakadt egy újabb pohár pezsegős lötty is, és ekkor eszébe jutott, hogy a másikkal fogalma sincs, mi történhetett. Vélhetően elrepült vele együtt, mikor a földön kötött ki. Vagy lehet, hogy még előtte megitta, csak fel sem tűnt neki? Kezdett elmosódni körülötte minden, és a térdében égő fájdalom is furcsamód az egész őrület részévé vált, együtt lüktetett a másodpercekkel, melyeket az éjszakába harsogtak innen-onnan.
- Imáádok táncolni! - nevetett rá boldogan, jól kifejezve, hogy de, nagyon is van kedve hozzá, és bizony az újévet nem is szerette volna szívesebben indítani egyébbel, mint tánccal kifulladásig.
Kicsit odébb egy túl hamar elsült petárda robbant, máshol dudák szóltak, egyfajta előzenekarként az éjfélt követő hangzavarnak. Hét.
Szélesen vigyorogva, a szemében tükröződő fényekkel nézelődött a Szendrei lány, és bár a zene közben elhallgatott, ő tovább mozgott, nem bírt magával, és persze rángatta a másikat is ennek megfelelően. Öt.
A tömeg már egy emberként számolt, és bár Ella a számolásba már egész kiskorában belejött, most valahogy ő is örömét lelte abban, ha azt kibálhatja, hogy Három. Kettő. Egy.
Dudák harsogtak, színes ködfelhőbe vonva az ünneplőket, és az égen ragyogó, szikrákat hányó, szinte táncoló számokat felett tűzijáték robbant.
Ella pedig szembefordult a sráccal, és megkapaszkodva ruhájában rántotta oda magát hozzá, és csókolta szájon.
Majd néhány másodperc után eleresztette, és fülig éri vigyorral a magasba lendítette karjait. A kezében tartott pohár tartalma rövid úton távozott az ünneplő tömegbe, de valószínűleg senki sem bánta, még Ella sem, mert annyi még épp maradt benne, mellyel koccinthatott.
- Boldog... hikk! Új évet.. öhm.. mit is mondtál, hogy hívnak?
Vidáman ránevetett, kinyújtotta felé poharát, majd azon is jót kacagott, hogy abban szinte csak egy fél korty lötyögött.
Nem baj, minden nagyon klassz volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kavargott a tömeg, többen pálcájukat emelve lőttek szikraesőt az égbe, és a dudaszó valószínűleg az összes pixit kikergette a falu valamennyi padlásáról, de hogy ebben a percben senki nem aludt a környéken, az biztos volt.
Ella pedig gondolkodás nélkül cselekedett, és nemhogy hagyta magát megcsókolni, de ő maga ugrott rá szegény srácra, aki szerencsére nem ellenkezett, így a néhány másodperces összeölelkezés nem azzal végződött, hogy Ella megint a földön találta magát. Bár amilyen jókedvű volt, az sem zavarta volna különösebben.
Koccintottak, és eltüntették poharaik megmaradt tartalmát is, majd egy újabb gomba párossal gazdagították az utcaképet. Okos ötlet volt, Ella talán még le is állt volna elismerően bólintani a szellemi atyának, aki ezeket a poharakat megálmodta, de nem volt abban az állapotban, hogy megállhatott volna.
- Jóó, de mi van, ha mondjuk Elemérnek akarlak hívni? Vagy nem, várj.. - felemelte az ujját, hogy ezzel is türelemre intse, hogy na majd most mindjárt megmondja a tutit, de végül csak majdnem nekiesett valakinek. Úgy tűnt, jobb lesz, ha inkább mozgásban marad.
- Ne, mégse várj, és még neeee..! Ne kísérj hazaa! Véda tisztára ki lesz borulva, ha megint felébresztem..
Megfogta Elemér - vagy mi is lehet a neve? - kezét, mert bizony a másik alternatíva sokkalta jobban érdekelte. Még csak néhány perce volt 2015, szóval..
- Vevő vagyok a szépre, jóra, mókásra, minden, mi jó, jöhet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Pörgés-forgás, vidámság, hangzavar és örömkiáltások, melyek az éjfélt követően csak még nagyobb lendülettel borítják fel az éjszaka nyugalmát, zavarják fel csendes, sötét állóvizét, és forgatják az egészet egy nyüzsgő, színes kavalkáddá. Elmúlt az előző év, és már itt volt egy újabb, ezek voltak a 2015-ös Bogolyfalva első pillanatai, akárcsak a benne ünneplő tömegeké, köztük Ellával, aki boldogan kalimpálva intett búcsút az óévnek, és köszöntötte az újabbat, a legjobbakat várva tőle.
És az sem volt éppenséggel kevésbé örömteli, hogy belebotlott valakibe, akivel együtt örülhetett. Persze valójában a srác volt az, aki őbelé botlott, de ez igazán nem számított. Sem pedig a neve, mert Ella komolyan tartott tőle, hogy úgysem tudná megjegyezni most. Jó volt az Elemér.
És persze az éjfél volt a tetőpontja a szilveszternek, de ez nem jelentette, hogy ne folytatódna az este, a buli kifulladásig tart. Vagy rosszullétig, de Ella az előbbire épített.
És Elemér szépet ígért neki, előtte pedig táncolni hívta. Még szép, hogy nem fogja hagyni, hogy hazakísérje. Követte hát arra, amerre a fiú húzta, közben szökdécselt, forgolódott, kerülgette az embereket, és akinek nekiment, attól nevetve kért bocsánatot.
Aztán megálltak az ünneplők táncoló, hömpölygő tömege mellett, egy ragyogó kristályokat árusító stand mellett, melyet Ella elképzelni sem tudott, miért állíthattak fel, de olyan nagyon nem is akart ezen elmélkedni, csak csodálta a fényeket, színeket, és hagyta, hogy összefűződjenek ujjaik.
Ajkába harapott, mikor megérezte a füléhez hajoló srác meleg leheletét, szavaira pedig elnevette magát. Kicsit meg is görnyedt, aztán a másik felé fordult, és belekapaszkodott. Kavargott vele a világ, és egyszerre úgy érezte, ha elereszti őt, biztosan eltaknyol az utca kövén. Már megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megrántotta vállát, és lazán elvigyorodott, mutatva, hogy mennyire mindegy minden. Talán kérdéses volt még a jövője, de inkább legyen az, mintsem betonbiztosan egy olyan, amire nem vágyik. És amit az anyja elképzelt neki, az éppen ilyen volt. A háta közepére se.
- Majd lesz valahogy. Amúgy lengyel. Félig az vagyok, anyai ágon, és ott nőttem fel, csak nemrég jöttem el ide. Mármint Bogolyfalvára.
Merthogy az "ide" az folyamatosan változott, ahogy haladtak előre, először a mozgólépcsőt, és a lyukasztókat (melyek nem is lyukasztottak) hátrahagyva, majd felszállva az egyik földalatti vasútra. Ella nem győzött csodálkozni a sok lehetetlen dolgon. Furcsa tapasztalatok érték, de igyekezett lépést tartani Tormával, mert amíg nem tud hoppanálni, bizony kénytelen lesz mugli módon eljutni Budanekeresdre.
Az utasok közt többen értetlenül, döbbenten pillantottak a párosra, a vigyorgó, hangoskodó Ellára és szegény srácra, aki kezdte a lány hajszínét felölteni az arcára. Aztán együtt nevettek, de érezhetően nem ugyanazért. Ellát rendkívül szórakoztatta a helyzet, kapaszkodott a srácba, és közben nem győzött hangot adni elképedésének.
- Ez szööörnyűű!
Közben a srác a füléhez hajolt és úgy válaszolt már inkább a kérdésre, láthatóan nem akart még nagyobb felhajtást, és ez nem kerülte el Ella figyelmét. Elvigyorodott.
- Bocsánat, hol kell leszállni, ha Budanekeresdre megyünk? - kiabált a mellette álló nőnek, aki azonban csak látható értetlenkedéssel válaszolt, ráadásul addigra Ella már kifelé nézett a szerelvényből, követve Tormát.
- Tudom én! Gyere! - azzal megragadta a karját, és már húzta is maga után. A fejük felett Széll Kálmán tér volt kiírva, ami nagyjából semmit se mondott Ellának, de ha rossz helyen vannak, legfeljebb visszajönnek ide.
A tömeggel együtt a mozgólépcsőkhöz vergődtek, Ella pedig tovább kapaszkodott útitársába, valahogy kényelmesebb volt benne kapaszkodni, mint a mugli ketyere mozgó gumifogójába.
Mikor aztán kiértek a felszínre, és természetesen ott sem látott Ella semmit, ami segíthetne, merre tovább, letette cókmókját és ráült.
- Szerinted már eltévedtünk? Vagy még nem teljesen? Most már szerzünk kávét? - Persze a legfontosabb kérdést hagyta a végére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A pletykák olyan dolgok, melyekről vagy suttog az ember, és terjeszti őket véges-végtelen, vagy utánuk jár, hogy vajh' igazak-e, vagy pedig csak egy félnótás festmény fondorlatos füllentése.
És hát valljuk be, Ella sokkal izgalmasabbnak tartotta, ha megnézi magának a dolgokat, és belecsöppen esetleg egy-egy kínosabb szituációba ezáltal, mint csupán beszélni róluk valakivel. A száját bárki tudja jártatni, de keveseknek van mersze megnézni, mi a helyzet.
Ella pedig mindkettőt szerette csinálni, jobbára szimultán, így aztán, mikor hírét vette egy folyosószakasznak, amint nem lehet végigmenni anélkül, hogy valami váratlan ne történne, félredobta a könyveit, amiket csak azért rakott maga elé, hogy félredobhassa, és már suhant is az emlegetett irányba. Megpróbálta magával rángatni több évfolyamtársát is, ám azok úgy néztek rá, mint sült bolondra (tehát, mint általában), és a VAV-ra hivatkozva passzolták a kivételes lehetőséget, hogy a vöröslő hajú lánnyal szórakozzanak. Sebaj, úgy kell nekik, a lány biztos volt benne, hogy nem marad egyedül.
Az pedig nem nagyon jutott eszébe, hogy lehet neki sem ártana komolyabban vennie a vizsgát, mely a küszöbön állt, egyszerűen azért, mert mindenki azt várta tőle, hogy így tegyen. Helyette inkább arra fókuszált, hogy bizony ott fekszik valaki a folyosó közepén, kezét-lábát szétvetve, mint akinek egyszercsak egyébe jutott, hogy elfáradt, és ledőlt a kőre, ott, ahol épp állt.
Közelebb érve már gyanúsan fénylett a folyosó, de addigra a közelebb már annyira közel volt, hogy Ella mindkét karjával csapkodva próbálta megőrizni egyensúlyát, ahogy a jégre érve egyszerűen tovacsúszott.
- Hellóóó...! - integetett a srácnak, miközben elcsúszott mellette.
Aztán a hátsóján csattant, amit elfojtott jajdulás kísért. Persze kellett neki rázni a kacsóját, azzal nem őrizhette meg az egyensúlyát. Mindenesetre a hideg jégen ülve igazoltnak tekintette a pletykát. Itt valami tényleg történt.
- Szerintem eltört valamim. Szerinted eltört valamim? - úgy döntött, mozdulatlanul várja meg az eredményt, biztos, ami biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Most persze korholta magát rendesen. Kellett neki idejönnie keresni a bajt. Persze, ha mondjuk kiváló lenne jóslástanból, és előre látta volna, hogy bizony le fogja teszteli a fenéktűrő képességét a folyosónak, akkor is jött volna, bízva benne, hogy talán nem jön be a saját jóslata, szóval igazából se tapasztalat, se előrelátás nem lett volna elég, ha egyszer egy olyan folyosóról hall pletykát Ella, amelyen biztosan történik valami.
Persze nem feltétlenül gondolt arra, hogy az a valami fájhat is, főleg nem annyira, mint most, ahogy a földön ülve, mozdulatlanságba merevedve latolgatta esélyeit, hogy vajon lesz-e valaki olyan aranyos, hogy felcipelje a gyenguszra, ha netán neki ez nem jön össze magától.
A srác, aki hasonló helyzetben lehetett, legalábbis a fekvését elnézve, nem bizonyult túl segítőkésznek. Bár azt nagyon ügyesen észrevette, hogy Ellának fájt a leérkezés.
- Azt hiszem... bár a jég kezdi kicsit elzsibbasztani. Vagy lehet, hogy az az eséstől van?
Még néhány pillanatig ült ott mozdulatlanul, aztán megtámaszkodott, és oldalra fordult, hogy felnyomja magát. Felszisszent, és fájdalmasan grimaszolt, majd rögtön utána jót kacagott saját magán és szerencsétlenségén.
Aztán elindult szép lassan visszafelé a földön fekvő felé, és óvatosan leereszkedett mellé. Ám mivel a hátsójára való ereszkedést "auauauau"-val kommentálta, inkább hasrafordult, és úgy feküdt le a jégre.
- Így se sokkal jobb - nevetgélt.
- És te? Megmaradsz? Ha fáj valahol, csak szólj, van kéznél némi jég. - Lelkes vigyorgás, mert az persze nem hiányozhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem, nem ordított, az tény, és a fájdalom sem szúró volt, inkább tompa, sajgó, de még így is rettentően kellemetlen. Nem volt ugyan tapasztalata csonttöréssel, így a különbséget sem tudta volna megmondani még, ezért is kérdezte meg, hogy hátha más szemszögéből nézve egyértelműbb a dolog. Mondjuk, ha valamelyik tagja nem úgy áll, mint kéne, nem biztos, hogy ő észreveszi. Eddig csak össze-vissza ütötte magát (de azt gyakran), súlyosabb sérülést nem szenvedett, így minden alkalommal eszébe ötlött, hátha most épp súlyos, csak nem tűnik fel neki. Ki tudja?
- Ezek szerint neked sem tört el semmid - állapította meg nagy okosan.
Bár, ha így történt volna, és szerencsétlen ordítana, mint a fába szorult féreg, úgy Ella is hamarabb észlelte volna őt, és talán nem fut rá olyan lelkesen a jégre, hogy zakózzon egyet rajta. De persze nem kívánta, hogy a másiknak törött legyen valamilye, mert az gonosz dolog lett volna.
Ő pedig tartózkodott a gonosz dolgoktól, még le is feküdt a srác mellé, szolidaritásból, meg azért, mert még nem volt kedve továbbmenni. És hát, most, hogy megtapasztalta, tényleg olyan ez a folyosó, mint amilyennek leírták, már csak az érdekelte, vajon szegény másik áldozat mit kereshet itt.
- Most már ééértem - nevetett. - Tetszik a stratégiád, nagyon megtévesztő. Jól be is dőltem, mert egy pillanatig úgy tűnt, jól helyben hagytad magad. Amúgy ugye nem baj, ha csatlakozom?
Nem mintha igazi választási lehetőség elé állította volna, mert nem igazán érezte még késznek magát a távozásra, legfeljebb kicsit odébb szenved tovább. Nem gond, arrébb tudott csúszni-mászni, ha kell, a jég segít.