Kíra

 A nyugalomhoz alig mérhető az izgalom és a harag. Egy kifinomult kis séta pedig maga a Paradicsom, mikor az embernek nincsen jobb dolga, mint ihletet gyűjteni, és továbbállni. Ezt a szokott perspektívát veszi előtérbe a fiú, mikor a maga jól megszokott sebességével érkezik meg a Bejárati csarnokba. Itt minden olyan kolosszális érzést kelt benne, és a világmindenség illúzióját, ahogy a sok kép a falon pihen. A sok kép mintha végtlenszámban lennének jelen, és ez olyan számára, akár a csillagokkal kiszínezett égbolt. Ez egy jól bevált kép, és mindennel felérő filozófikus látásmód, de ezt megzavarja az üveg ropogásának és reccsenésének a zaja. Egy mestertanonc kiabál egy rellonos képpel, habár fura ez az egész eset.
 Odalép hozzá, de nem mer annyira közelre lépni. - Mi a baj hölgyem? ohh Biztos csak baleset volt, engedje meg, hogy segítsek. Reparo! - Kiáltja pálcájával a kezében, minek hatására a kép üvege ismét visszaáll a megszokott formájára.
 A hölgyre tekintve látszik a feldúltság. Nem kell ehhez gondolatolvasónak, vagy valami egyéb ilyen területtel foglalkozónak lenni, hogy ezt észre vegye. Az ilyen embereknek pedig problémáik lehetnek, ha nem  vigyáznak eléggé. Óvatosságra inti magát a fiú, és úgy áll a további történésekhez.

Evelin

 Megérkezés a bagolyházba. Először is, mint mindenkit, aki errefele járhat, a fiút is leköti ez a hatalmas tér, és az itt lévő szárnyas élőlények mennyisége. Nincsenek kevesen, és most számuk bővülni fog létszámuk, ugyanis Ikarosz, Mathias baglya is helyet fog itt kapni.
 Egy kalitkában hozza őt, de az éppen izgalomban lévő állat, habár engedelmes szokott lenni, kissé megvadul. Gyöngybagoly lévén kistermetű, így nagyobb a valószínűsége, hogy kisebbségi komplexusa van.
 - Ikarosz! Tudod, már elég volt! - Szól rá az állatra, habár az nem kíván lenyugodni. Hiába szép, most olyan, mint akibe belebújt a kisördög. - Nem fogsz kapni jutalmat! Ikarosz!
 Heves természetű állat. Régebben történt az az eset, hogy a fiú megkaphatta, és a gazdájává válhatott ennek a szép példánynak. Általában engedelmeskedik is neki, de ebben a pillanatban egy kivétel láthatott napvilágot. És ennek a kivételnek heves természete, és éles karmai vannak.

Kíra

 Kezd komollyá válni a dolog. Ha így folytatódik, akkor tényleg történhetnek durva események. A fiú nem prefektus, és nincsen meg hozzá a készsége, hogy leállítson valakit, így szükségeltetik egy B-terv. Mivel érhetném el, hogy lenyugodjon, vagy legalább ne zúzzon, amíg ide nem ér valaki, aki tehet ellene valamit. Nem átkozhatom el, mert az nem lenne most helyén való. Pillanatok alatt töpreng el a gyors gondolatmenetű megoldásokon, de nem lel egyet sem, amely alkalmas lehetne. Valami használható tervet kéne kovácsolnia, amellyel képes lehetne kiiktatni az agresszióját. Egy két magasabb évfolyamos varázslattal talán sikerülhetne neki. - Mondja csak el mi a probléma. Nem akarom bántani, csak segíteni. - Szól a hölgynek nyugodt hangon félve attól, hogy az bármely óvatlan pillanatban nekironthat. Ha nem nyugodna le, és végül valami veszélyesre kéne felkészülni, a terv már készen van. - Kérem nyugodjon meg. Orchidessis! - Mondja ki a varázsigét, és  a hölgyre virágok hullanak, mely valóban nyugtató hatású lehet.

Kíra

 Úgy tűnik az óvatosság nem ér most semmit. Óva kell cselekednie, ha nem akar sebeket gyűjteni ebben a jelenetben. Mikor a hölgy rárivall, a fiú meglátja, hogy valami nincsen rendben. Az arckifejezése, és valahogy a tekintete is olyan, mint akit megmérgeztek volna. Émejgés vegyül a haragba, mikor rátekint. Szinte lángokat vet a szeme, így inkább felkészül, ha esetleg ütközetre kerülne sor. Előérzet, de jobb, ha inkább felkészül a rohamra.
 És fejben felvetett állítása beigazolódik. A nő valóban támadásba lendül. A fiú már számított rá. Azzal viszont nem számolt, hogy több átkot is rá akar vetni.
- Protego! - Vonja föl pálcáját. Így kivédi az elsőnek érkező átkot. Majd a másodikat is sikerül. Viszont nem számított a harmadikra, így nincs ideje elmormogni  mégegyszer azt, hogy " Protego " most csak el tud ugrani előle. Az ugrás túl hosszúra sikerül, és a földre esik. Emiatt persze a nő azt gondolhatja, hogy sikerrel járt, és elfordul a fiútól, hogy felvegyen egy darab üveget. Mikor a nő végleg nem figyel, a fiú halkan elmormogja az átkát. - Pofix! - Megcélozza vele a hölgyet, s ezúttal a találat több mint biztos. Legalábbis nagy a valószínűsége. Ha a Pofix átok működött, akkor most a nő nem tud beszélni, így varázsolni sem

Evelin

 Egy röpke meglepetés érkezik, persze lány formában. Vállán a két bagoly, s ez a három komponens akár egy angyalt is eredményezhetne, hiszen van két szárny, és egy angyaliu női alak.
 Csodák csodájára viszont végre nyugalom költözik Ikarosz szívébe, habár nem igazán a nyugalom, inkább a meglepettség. Felnéz  gazdájára, és megdönt a fejét jobbra. Értetlenül tekint fel Mathias-ra, aki viszonozza számára ezt a kis gesztust. Visszanéz a lányra, és rámosolyog, mint a nap, mikor a felhők mögül ugrik elő. Örül, hogy végre nem kell Ikarosz éles karmai miatt aggódnia, mert most van fontosabb dolga is.
 - Üdv. - Nyújtja a kezét. - Én Mathias vagyok. Magyaroknak Matyi. Köszönetet szeretnék ezért nyilvánítani. Mivel tudnám meghálálni? - Mondja, majd végigméri a lányt közben még mindig mosolyog.
 Amint válaszát megkapta, megfordul, és kiengedi a madarat, mely elfoglalja új helyét a házban. Most végre nem kell egy szűk kalitkában nyomorognia, és szabadon szálhat, ahogy annak lennie kell.
 - Ikarosz! Hozzám! - Kiálltja, majd amint a madár leszáll a karjára átad neki egy levelet és egy kis nasit, majd útnak engedi, és az elhagyja a bagolyházat, sőt egész Bagolykövet.
 - Akkor meghívhatlak valamire?

Adam és Kíra

 Meglepetés. Egy férfi jelenik meg, mikor a hölgy éppen nekirontana a fiúnak. Szerencse, mivel az átok hatott. Most a nő képtelen a beszédre, és így az átkok szórására is. Mit lehetne most tenni? Mindjárt kárt tesz magában és másokban is. Gondolatai ekörül forognak.
 Még mindig kíváncsi, hogy ki az az idegen férfi, de a mostani veszélyhelyzetben inkább nem azzal törődik, hogy honnan érkezik az értékes segítség, csak annak örül, hogy jelen van. De a nőt akkor is meg kell állítani, amíg még lehet. Valami olyat kell tenni, amire nem számít, mégis képes őt úgy lekötni, hogy ne mozdulhasson, míg minden rendbe nem jön.
 Érdekes felfedezést tesz. A pálca a nő kezében maradt. Most kell lépni, míg még lehet. - Exlukhops! - Mivel a pálca, még kisebb tárgynak minősül, kilebeg a nő szorító kezeiből , és fellebeg magasra. Oké, egy dolog kész. Mi legyen a hölgy tomboló testével?
 Hagyja, hogy a férfi inkább tegye a dolgát, amely skifejezésen a hölgy lefogása, illetve lenyugtatása értendő.

Evelin

 Érdekes. A lány válaszát ízlelgetve gondolkozik. Nem akar becézgetni? Pedig azt szeretik az emberek. Mindegy is. Csak gondoltam minden elébe vágok, nehogy utólag találjanak ki valami becenevet.
 Szép névvel rendelkezik a lány. Legalábbis, a fiú így gondolja. Csodás nevek egy helyen. De nem a nevek kötik le az embert, mikor egy elbűvölő hölgy társaságában vannak. S persze mi is lehetne pezsdítőbb, mikor valaki meginvitál egy kis bagolyetetésre? Minden szarkazmus nélkül értendő az előző mondat, hiszen Mathias tényleg meglepődött. De mit is veszíthetne? Végre egy igazi szórakozás.
- Kezdhetjük? - Belenúl a zsűkba, és kikap belőle egy darab húst. A lányra tekint, majd feldobja a táplálékot a levegőbe. Egy magasan ülő bagoly indul érte, és el is kapja, majd megcsócsálja a már múcsingos húst.
 A fiú kitárja kezét, hogy egy madár nyugodtan ráülhessen. Kisvártatva, és a madár valóban megérkezik, s az élelmiszert várja. Egy fülesbagoly az. Így az igazat megvalva a fiú alig bírja megtartani egy kézzel azt a rettentő súlyt, mely most karját terheli.
- Te a Levitába kerültél, igaz? Bocs nem akarok kérdezősködni.

Evelin

- Persze, én az Eridontól jövök. Úgy vélem az emberekről meg lehet állapítani a házukat, már csak a jellemükből is. Nem csak a talárjuk színeiből. - Mondja, majd kacsint. A kacsintását követően a karján lévő bagoly megpróbálja megkapni Mathias arcát, de szerencsére nem jár sikerrel. Viszont most ki kell venni a zsákból és egy kis nasit, és meg kell etetnie vele a madarat. Úgy is tesz, majd visszanéz a lányra.
- Őszinte leszel? Jó akkor... Mi a kedvenc bandád? Merről jöttél? Ja és a legsablonosabb kérdés, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? - Kérdezi mohón a lánytól. Végülis, a lány vállalta be, hogy őszintén válaszol mindenre. Viszont most akkor a lány is élhet egy kis kérdezési joggal, persze, csak a válaszai után.
 Miután a lány felteszi kérdéseit, a fiú feláll, elküldi a madarat, és megkérdi :
- Kezd telni az idő. Mi lenne, ha meghívnálak egy kis nasira. A baglyoknak ennyi elég. Készítek neked valamit a konyhán.  Rendben?

Kíra és Adam

 A férfi biccentése hála gyanánt bőven elég. Úgy is csak ösztöntől vezérelve lőttee ki a nő kezéből a pálcát, s szerencsére nem történt semmi baj. Habár az a tekintet, most beválik. A ismeretlen, eddig dühöngő, hölgy lelkébe visszatér a nyugalom, és most nem látszik olyan személynek, aki fel akarja lobbantani az egész helyet. Láthatólagcsökkentek a benne dúló viharok, így már biztos nem fog átkokat szórni. Pálca nélkül meg főleg nem. Szóval a fiú  egy dolgot tehet, hogy a férfi sikeresebben faggathassa a nőt.
- Finite! - Ejti ki a bűbájt, melynek hatására megszűnik a Pofix átok hatása, és a nő ismét képes a beszédre. Most talán higgadtan is képesek lesznek vele szót érteni, és talán még pontot is tehetnek az ügy végére.
 Mindenesetre, most már képes felállni mindenféle veszélyérzet nélkül, s attól sem kell most már tartania, hogy egy két átok eltalálja. Károkat senki, és semmi nem szenvedett, így talán szólni kéne valakinek, hogy segítsenek a nővel, aki csak úgy berontott, és irányíthatatlanná vált. Inkább... kivárom mi les a nóta vége.

Evelin

 Belépve a fehérre meszelt konyhába manók serege fogadja őket. Legalábbis, ha a lány is vele van, aminek nagy a valószínűsége. Tény, hogy a fiú csak először van ezen helyszínen, de otthonosan lép be a területre, és a pult mögé áll jelezve a manóknak, hogy most saját kezével szeretné végezni a dolgát. A főzés tudományát már volt alkalma elsajátítani, így most azzal a tudással indul, hogy összekotyvasszon valami finomat a vele lévő lánynak. Nem tudja még, hogy milyen ételt fog elkészíteni, de jó lenne valami egészséges, valami édes, esetleg valami laktató. Nem tudja még, hogy a lánynak nincsen e valami érdekes étkezési szokása, így most csak találgatni tud.
- Megvan! Sütök neked amerikai csokis sütit a saját receptem szerint, és itt a saját recepten a saját ízlésemet értem. És hogy ne hagyjuk ki a gyümölcsöket, készítek neked egy kis különleges gyümölcssalátát. És sütés közben, meg majd válaszolok a kérdéseidre.

 Megáll egy pillanatra, hogy megkeresse a mérleget. Körbetekint, és felméri a helyzetet. Megleli. A most meglelt mérleget a pultra helyezi, majd a lány felé fordul.
- Ha jól emlékszem az első kérdés a kedvenc bandával volt kapcsolatos. Konkrétan nekem sincs kedvencem. Én az énekeseket szeretem. P!nk, Katy Perry, Lady Gaga.

Evelin

 Rátekint a lányra, és inkább elkezdi kimérni a lisztet. - Szeretném egyedül csinálni ezt az egészet. Hamarosan kész is lesz. Semmiség az egész. - Szavából kivehető az a bizonyos erő, mellyel a másiknak képes pár gesztus, vagy verbális eszköz segítségével megmondani azt a tényt, hogy neki bizony nem kell segítség.
 Merész tekintettel sugallja a lánynak, hogy valóban nem kell hozzá sok, hogy kész legyen a kis "kukta-melóval". - Majd hálás lennék, ha elkísérnél valami olyan terembe, ahol játszhatok pár dalt. Persze csak a kaja után. - Mondja a lánynak, és kiméri a tálba a lisztet. Kicsit átszitálja, majd a búzaőrlemény teljes egészében a tálba kerül, ahol a helye van. Egy tálkában van a sózatlan vaj, melyet most szabálytalanul fog megolvasztani. - Lacarnium Inflamare! - Húzza elő pálcáját, és a tálra mutat. Valóban megjelenik egy kis lángocska, s elkezdi megolvasztani a köpült tejet., hogy ismét folyadék lehessen. - A második kérdés, amelyet a baglyok társaságában feltettem, az a lakóhellyel volt kapcsolatban. hát én szerettem Rómát, de Debrecenbe költöztünk. Te mely városokat szereted? Utaztál már sokat? - Teszi fel kérdéseit, majd elindul egy kredenc fele, hogy kakaóport leljen.

Evelin

 - A zene az ürességet megtöltő hangok összessége, mellyel nem csak gyönyörködtetni, hanem kifejezni is lehet. Ez az én véleményem. - jelenti ki, míg egy teáskanál fahéjat tesz a lisztes tálkába. A fahéj egyedi aromáját most nem lehet nélkülözni, ugyanis a fiú imádja, pont ahogy a zenét. - Személy szerint hegedülök, gitározok és hárfán is képes vagyok hangokat produkálni, mert szeretem a "mennyei" hangzásokat. -  Két kanállal is tesz a keverékbe, majd elindul, hogy megtalálja a csokoládét és/vagy a mogyoróvajat. Mikor megleli eme komponenseket, visszatekint a lányra, és így szólal fel. - Neked mi a véleményed a zenével kapcsolatban? Esetleg, te tuudsz játszani valami hangszeren?
 Míg a választ várja egy jókora adag mogyoróvajat dob a keverékbe. - Ne mondj semmit, csak hidd el, hogy finom lesz. Ráadásul ez bio. - A "bio" szóra igen felmosolyog, habár a mogyoróvaj édességét ellensúlyoznia kell, hogy ne legyen túl édes a kész termék. Kevesebb cukorral képes lehet elérni a kívánt hatást. Így a cukorért nyúl, és a belekeverendő mennyiséget minimalizálja. - Fervidus! - Mondja ki a varázsigét a tálra mutatva, s így a benne helyet foglaló fakanál forogni kezd, így kavargatva, keverve a keveréket.
- Ha kedved van elutazni valahova, mondjuk Rómába, csak szólj. Még mindig van ott egy nyaralónk, így ha szeretnél, eljöhetsz. Sőt, örülnék is neki. - A mondandója végén megint mosoly ül ki arcára, majd ismét elindul, most csokoládédarabokat keresve. Miután megtalálja, odaviszi a tálkához, ahol a magától kavaró fakanál már végzi a dolgát. Beleszórja a darabokat, és elégedetten tekint a lányra, mivel készen van a massza. Illetve még kell bele pár tojás. Miután azokat beletörte, még szór bele zabpelyhet, majd kijelenti: - Most már tényleg kész a massza. Ki kell sütni, és kész az egyik fele. Addig míg szeletelem feltehetsz akármilyen kérdést, és megígérem, őszintén fogok válaszolni.

Adam és Kíra

---

 A férfi előbbi kérdését nem hallotta, így válaszát sajnos hiába várhatta. Most viszont tisztán és érthetően hallja, és válaszol is neki. - Nem történt semmi baj, én jól vagyok. Csak arra lennék piszkosuul kíváncsi, hogy vele mi lehet. - Jelenti ki kíváncsisága okát. Vár egy keveset, s csak figyeli, ahogy a nő ismét képes éesz szavakat formálni nyelvével, mivel az átok már nem köti le.
Ismét elszabadul. Most kell cselekedni Gondolja merészen, habár még nem tesz semmit, csak megmarkolja pálcáját. Harcra készen bármikor.
- Ne átkozzam meg megint? Úgy megint könnyebb lenne rábírni a hallgatásra, és talán lenyugodna. Ha már itt tartunk, van valami ötlete, hogy mi az ördög lelte? - Kíváncsian tekint a férfira, akinek láthatólag van elég problémája a nővel, aki ismét vadul kiabálni kezd.
Szerelmi problémák. Valószínű, hogy egy régi diákkal. Azt mondta, hogy ábrándozott. Magyarul nem volt elég mersze, hogy valamit megtegyen, de nem is lehet emiatt hibáztatni. Nem mindenkinek jut ki a mersz. Habár nekem is voltak ilyen problémáim... Gondolja, majd kissé elkalandozva, de ismét felkészül arra, hogy átkot vessen a nőre.

Evelin

A renddel nincsen semmi baj. Sőt, még jobb is így. Legalább valaki elkezdte a mosogatást, amely rám nem igen jellemző. Járja át elméjét a gondolat. Elővesz egy tepsit, majd sütőpapírt tereget reá. Egy kanállal kezdi el megformázni a tésztát. Így kell szerinte megfelelő méretűre formázni, s így még szép is lesz. Miközben munkáját végzi egyszer-egyszer hátratekint és felel a lánynak. - Megtisztelsz. Örülök, hogy elmondtad, hiszen így talán tudunk ketten is együtt zenélni, ha a szükség szólít. És szerintem a zongora egy nemes hangszer. - Mondja, majd befejezi a kiterítést. Nagy darabokat szaggatott, mivel a sütőtálca is elég nagy. Viszont miután sikerül betennie a sütőbe, egy kicsit megkönnyebbül. Gyorsan betekint a hűtőbe, és amint ott talál, azt felhasználhatja.
 Gyümölcspucoláshoz kezd nagy hevesen. Maga mellé állít egy kis, konyhai szemetest, ha szükséges lenne, és oda hámozza meg a gyümölcsöket. Pontosítás kedvéért almát, körtét, banánt, epret, ananászt, mangót, őszibarackot. Mindet kockákra szeli, és közben próbálja nem felvágni a kezeiben futó vérereket. - Persze. Ha érdekel a világ, akkor messzebbre is elmehetünk. Én mindig is nagy utazó voltam, és van pár dolog, mely felkeltette az érdeklődésemet. - Most szőlőt fejt le és dob tálba, hogy legyen valami zöld szín is a kompozícióban. majd jöhet a szeder, melynek fanyar íze, és kesernyés színe tökéletesen hat. Végül az összeforgatás következik. Utolsó lépésként mézet csorgat  erre az összevisszaságra, mely szinte egy kompozícióvá állt össze.
- Hát...szeretek táncolni, verekedni és alkotni. Leginkább a festés vonz, habár a szénnel való rajzolás is a kedvenceim között szerepel. És szeretem az animágiát olyannyira, hogy én is művelni akarom. Szeretnék egy kecses állattá válni, és ha kell úgy helytállani. Valamint vonz a repülés, így szeretem a repüléstant, valamint a jóslástant. Neked mely tárgyak tetszenek?

Adél , Valamikor a délután folyamán

---

 Egy kis délutáni sétának indult, hiszen a kastélyban töltött napok most megindokolták annak elhagyását. Könnyebben megy az élet, mikor van egy szabadság is benne, főleg hogy most közeledik a sötét időszak, melyet csak vizsgaidőszakként emlegetnek. Elsős diák lévén a fiú még nem lelt nehézséget a vizsgákban, mivel nem kellett még soha írnia egyet sem. Habár, ha most tanulnia kéne, akkor sem tenné, mert nem az ő stílusa. Inkább alkotáspárti, de most nincs mit alkotni. A faluba érkezve elkapja az eső, és a zuhanó cseppek majdnem belepik egész haját. A cukrászdába is ezen okból lép be. Nem kívánja még jobban eláztatni magát, szóval jobb neki egy olyan helyen, ahol tud egy kicsit falni,plussz még el is kerülheti az esőt.
 Belépve a cukrászdába már biztosan kijelenheti, ez jobb mint gondolta. Végre egy olyan helyet lelt, ahol hódolhat szenvedélyének, és sort keríthet az édességbevitelre. Fagylalt, vagy torta, neki most nem számít.
 Fülét megcsapja egy "Nemár" zaja. Van egy jól levonható következtetés, mely most megállja a helyét. Valaki nem hozhatott magával elég pénzt, ebből következtetve nem is tud fizetni. Előretekintve megpillantja a hangok eredetét. Egy kislány kutakodik zsebeiben. Biztos nincs nála elég pénz.
 Odalép a kislány mellé, és letekint reája. Előveszi pénztárcáját, melyben pihen pár apró és még több papírpénz.
- Szia! Ha nincs nálad pénz meghívhatlak. Sőt, ragaszkodom hozzá. Lépj előre, és kérj valamit, majd a végén fizetek.

Evelin

---

 - Mindjárt kész az egész desszert. A süteménynek még kell 5 perc, és végleg készen lesz.- Úgy véli, hogy valóban mindjárt kész a sütemény, és ezért leülhet egy pillanatra. Miközben ül kicsit megmasszírozgatja elzsibbadt nyakát. A lány fele fordul, és megszólal : - Tudod, a verekedést csak sportszerűen űzöm. Hogy meg tudjam magamat védeni akkor is, mikor a varázslat hasztalan. De igazából, a tánc és a küzdelem nem nagyon különbözik. Mindkettőhöz kell elszántság. - Jelenti ki az igazat. Majd hallgatja a lány önvélekedését. Festegetni, rajzolgatni. A fiú számára ez szinte már az élet. Tény és való, hogy szeret varázsolni, de még jobban szereti a művészet hatalmát. Amikor bármit megtehet, és senki sem szólhat rá. Egy festményben megjelenítheti a mindenséget, azt, amelyet gondol, amelyet érez. - Taníthatlak táncra. Csak hogy tudd, ez latin tánc. Nem mindig vannak benne modern elemek, de inkább tükröz egy bizonyos célt. Szerelem, elválás vagy ismerkedés - Tisztázza érthetően. Nem sokkal később rájön,, hogy kész a sütemény, és ennek megfelelően kiveszi  a sütőből, és lehelyezi a pultra, hiszen még hűlnie kell. Visszafordul a lányhoz, majd tovább mesél. - Igen. Gondoltam, hogy kedveled az állatokat. Akkor te a Magia Naturalis-t preferálod, igaz? Tudod nekem sokkal jobban tetszik a Generalis-ág. Valamint szeretem az animágiát, melyet már említettem. Ha te animágus lehetnél, milyen állat lennél? - Várja a választ, közben szedegeti ki  a tepsiből a finomságokat. Teljesen kihűlt. Egy nagy tálon több, mint 30 darab keksz foglal helyet, és mellette egy nagyobb tálban van a gyümölcssaláta, melynek természetessége ellensúlyozza a sütiben lévő bio alapanyagok töménységét.

Evelin

---

 - Macska? Úgy hiszem a legtöbb hölgy az szeretne lenni. Kecses és hajlékony, meg persze megvan minden tehetsége ahhoz, hogy azt tegyen, amit akar. - Vélekedik a lánynak. Úgy gondolja, hogy a macskák tényleg tiszteletre méltó állatok, hiába hozzák rá mindig a frászt, mikor mögé lopakodnak hangtalanul. - Néha rémisztőek, de a szemük szép. Van aki azt mondja nekem is egy kicsit macskás a szemem, csak azért, mert van benne pár színes folt, melyeknek színe arany. - Néz mélyen a lány szemébe, hogy vélekedjen felőle.
 Közben fog egy tányért és sütőlapáttal kezdi rápakolni a kekszeket, hogy végre  rendezett helyet nyerjenek. Miközben pakol válaszol a lány kérdésére : - Engem vonz az ég. De jól érzem magam a földön is, így szívesen lennék róka, vagy holló. Ez a kettő bármikor jöhetne.- Fejezi be a szövegelést, és egyúttal a pakolást is. Elővesz két villát, majd int neki, hogy kövesse. Leül egy asztalhoz, majd leteszi rá a két tálat, melyekben az ízletes édességek vannak. - Szolgáld ki magad! Azért hoztam két villát, hogy egy tálból tudjunk enni, és ne kelljen annyit mosogatni. Csak bátran, és őszinte véleményt kérek. - Mondja, majd levesz a nagy halom sütemény tetejéről egy-két darabot és ropogtatni kezdi az ízletes falatokat. Élvezi ezt az egész szájat megtöltő ízkavalkádot, melyhez foghatót csak régen érezhetett. Nemrég jött ugyan, de akkor is, mintha egy évszázad lenne. - Addig is pár foton kérdés. Hány tárgyat vettél fel, és mik ezek? És ha már sulinál vagyunk... mikor jöttél, és hogyan?

Kíra és Adam

---

 Nyugtázhatja, hogy az átkok csak összezavarják az életet. Annyi értelmük van, hogy másoknak ártsunk vele, meggondolatlanul akár. Most ránézni is rossz erre a szegény nőre. Mi történt? Ha valóban átok, akkor valakinek szorulni fog a nyaka körül a hurok Öszinteségben most nehéz lenne nem kimondani azt, amit éppen gondol. Végigtekint a nőn, aki ismét vonaglani és átkozodni kezdett, s most szerenccse, hogy nincs nála a pálcája.
 De az a csók, melyet a számára két idegen ember vált, kissé összezavarja. Most talán fény derült számára a két idegen belsőségesebb kapcsolatára? Korai lenne bármilyen felvetést is tenni. Zavarban érzi magát, hiszen az a csók, melyet váltottak, még mindig váratlanabb volt, mint bármilyen más cselekvés, amelyet ebben a helyzetben meg lehetett tenni. Elég meglepő erejű ehetett, hogy a nő ismét magához térjen. Mit is lehet tenni, mikor az ész és a józan gondolatok nem működnek?  Valami várlatlant. Ezt párbajban is ki fogom játszani egyszer. Végül is tényleg igaza lehet.
 Látszik a nő ismét önmaga, és a valóság visszatért számára. Mathias végigméregeti, és úgy gondolja megszakadt végre a düh örök körforgása s végre tisztán gondolkodhat. - Minden rendben? - teszi fel a kérdést.

Evelin

---

 Egy próbát megért, habár valóban csak mosogatnivalót akart megspórolni Mathias. Mindenesetre, minden kész, így lehet élvezni az étkeket. Ő mindig képes annyit enni mint egy medve, persze úgy, hogy a lakomáknak ne legyenek hatásai a fizikai megjelenésére. Egyszerűsítve nincs hízás. Habár ilyen tápláló étkektől hogyan ne hízna meg bárki más? A sütemény elég tömény, ezért kell hozzá a saláta a sok gyümölccsel. Frissítő és nagyszerű. Most, minden majszolás közepette válaszol a lánynak. - Ugyan. Azért nem a legfinomabb. Mindjárt elpirulok. - Mondja, s kijelentése nincs olyan messze a valóságtól. Visszatérve a tantárgyas témára  a fiú úgy véli a lánynál a pont. Nem jegyezheti meg mindenki, hogy mennyi tárgyat vett fel. - Hát... nekem tizenegy tantárgyam van, de le akarok adni párat, és azokat fogom felvenni, melyek kellenek az auror szakmához. Ha már a kedvenceinket kell említeni, akkor nekem a Repüléstan és az Elemi mágia, meg talán még a Melodimágia. Lehet csak a zene miatt. - Valóban a muzikalitás az egyik legnagyobb szenvedélye. habár a festés és a tánc mellett eltörpül.
 - Hát... most Magyarországon élünk vala, de nem volt mindig így ez a történet. Fater magyar, anya olasz. Olaszországban van nyaralónk, Rómában. - Mondja, majd fojtatja a falást. Habár a lánynak most igaza van, itt lenne az idő elkezdeni a tanítást, ha már megígérte neki. Nem biztos, hogy mindent be tud tartani, de reméli képes lesz. A gitáron való játékot bizony nem lesz képes megtanítani tökéletesen, de táncra kifut az erejéből. - A recept a legkevesebb. Majd eltanulod, mikor legközelebb csinálom. Ha nem probléma, most tánccal kezdjük. - Elkezd kirakni süteményt egy papír zacskóba. Pontosan megfelezi a mennyiséget, és mindkét felet bejuttatja egy-egy papírzacskóba. Az egyiket átnyújtja a lánynak, majd elindul az ajtó fele. Visszatekintve így szól: - Holnap tanítás után találkozzunk a Fénylő lelkek Udvarában. - Mondja, majd integetve kilép.

Adam und Kíra

---

Végre ismét minden normális. Gondolja merészen.
 A férfi feltesz neki egy kérdést, melyet szívesen vesz, sőt örömmel is válaszol rá. - Megoldom. A rendetlenség egy fél pillanat. - Úgy véli jogos a kérés, hiszen a férfinak a nővel kell most foglalkoznia. Megérthető szituáció, hiszen a nő nem volt önmaga, és ráadásul még az az átok is bekavart.
Válaszolva a nő kérdésére, amelyet valóban csak nehezen lehet kivenni a mondandójából. - Igen, én az Eridonba tartozok. És nem, volt már sokkal rosszabb is. Fater auror. - Vallaj őszintén. - Menjenek csak, én majd ezt megoldom. Sok sikert.- Int nekik.

---

Miután elhagyták a helyet

 Na ez komoly volt. Semmi különös, de azért mégis csak meglepik az embert az efféle esetek. Gondlja, miközben a törött üveghez sétál. Felemeli pálcáját, majd kiejti az igét : - Reparo!  - Mozgással állítja helyre a törött képet, majd egyszerűen elsétál, kissé meg-megfordulva.

Adél

---

 Meglepi a kislány. Igaza van, hiszen a fiú még mondhatni vadidegen egy ilyen lány számára, akinek testi épségét muszáj őrizni. A szülői munka ezért csodálatos. Megvédika  serdülő gyermeket, míg az saját talpára nem lesz képes állni. Mindenkiben megvannak az ösztönök a szülői létre, melyek felszínre törnek, mikor a szükség hívja őket. Például, ha valakinek nincsen elég pénze,, és nem mehet kki az esőbe, hogy szerezzen otthonról.
 A szülőknek is van egy ilyen jellegzetes rétege, melynek gyorsan fel kellett nőnie, és nem volt ideje megkomolyodni. Inkább barát felé húz, mintsem a szüllő felé. Most valami ilyesféle érzés kapja el Mathias-t, ilyesféle védelmező baráti oltalom. Hiába ismeretlen számára a kislány, segíteni bármikor kész.
- Igaz, idegen vagyok neked, de akkor is meghívhatlak, sőt én is fogyasztók valamit. Ne félj! Nem akarok semmit, csak gondoltam nem szeretnél kimenni az esőbe. - Vallja meg a kislánynak őszintén. Majd ismét válaszol, most felemelve a tárcáját. - Van elég pénzem ehhez a vásárláshoz. Nem mugli pénz. Mond csak mit kérsz, és légy oly szíves ajánlj nekem valamit- Mutatva rá a vitrinekre, és minden egyébre.

Adél

---

 Kis meglepetés éri a fiút, mikor a kislány bemutatkozik neki, és kezét nyújtja neki. Nem ennek a kornak a szokása, habár aranyos kis gesztus, és a fiú is gyakran alkalmazza, ha valakit üdvözöl, vagy éppen megpróbál meglepni. Vannak személyek, akiket könnyen meg lehet egy ilyen cselekvéssel zavarni. S ha valakit megzavarnak azzal könnyebben ki lehet deríteni a valódi természetét, hiszen ha valaki zavarban van, akkor lépnie kell, de nincs ideje meggondolni, hogy mit. Ebből következve ösztönből kell cselekednie. Habár ez a fiúra nem igaz. Nyújtja kezét, és kezet fogva a lyánykával így szól: - A nevem Mathia...Vidor. - Mosolyogva nézi, ahogy a mignonokra mutat. Tény, hogy a fiú is szereti, de nem ezt tartja a kedvencének. Vannak jobbak is, de most inkább hallgat újonnan szerzett kis "barátjára" . - Öt darabot kérnék abból. - Mondja, rámutatva az édességre. Majd kissé keseregve, de fizet érte, és fejével mutat a lánynak, hogy merre üljenek le.
 Miután leültek, és a mignon is asztalt ért, persze Adéllal, A fiú elkezdi magyarázni a felosztást. - Hány darabra tartasz igényt? - Miután a választ megkapja, kérdezgetni kezdi Adélt. - Hány éves vagy és honnan jöttél, hogy nincs nálad pénz?

Evelin, s a táncórák
surranóm

---

 
 Egy csöpke késéssel, de a fiú megékezik a helyszínre, ahol a lányt várhatja meg, hogy elkezdhessék az órákat. A fiú leül egy oszlop tövébe, és lerakja maga mellé a kellő kiegészítőket. Mondhatni szoros nadrágban van, melyet csak erre a célra alkalmaz, hiszen ha szoros a nadrág, nehezebb mozogni, így több erőt kell beleadni. Kissé erősítő jelleg.
 Most otthon hagyta az iskolai talárt, hiszen itt úgysem menne vele semmire. Reméli a lány is így fog tenni. Inkább felölti tánccipőjét, és lábszármelegítőjét, hogy elkezdhessen bemelegíteni. Egy kis nyújtózás, és minden egyéb. Majd ha megjön Evelin is, akkor valódi tanulás veheti majd kezdetét, de még csak egy kis nosztalgia következik a fiú számára. Hamarosan el is kezdheti magát a táncot. Fel is áll, ugrál egy párat, majd jobbra indul meg sasszézáshoz hasonló mozdulattal, és előre teszi bal lábát. Visszafele ugyanez, csak balra indul, és jobb lábát hátra helyezi. Örömmel veszi, hogy még mindig formában van.

Evelin

---

 Még mielőtt elkezdenék a fiú még egy kis bemelegítésre intené a lányt, méghozzá a helyes módszerrel. Feláll s odaáll a lány el. A mozdulatsor egyszerű. Összezárja a lábait, és elkezdi. Először a bal lábáról veszi le a testsúlyát, s  áthelyezi a másik tartólábra. Majd fordítva. Közben végig arrafele mozgaja csípőjét, amerre az egyenes, tartó, testsúlyt birtokló láb van. Így egy egységes ritmusú alap jön ki. Ezt ütemesen csinálja. Először két átlagsebességűt, majd három gyorsat. Megint kettőt, megint hármat, és így tovább.
- Ez a cha-cha-cha alapozása. Amely során belerázódunk a ritmusba, szóval figyelj, majd csináld utánam. 1-2 - Mondja a két lassú súlyáthelyezésre. - 1-2-3 - Mondja a három ugyanilyenre. 1-2. 1-2-3. 1-2. 1-2-3. Csináld utánam, illetve velem.- Mondja, majd maga mellé állítja.
- Persze, tegyél fel kérdéseket így az elején, mert aztán már nem lesz idő. - Mondja, majd beköti cipőfűzőit, és hagyja, hogy a lány egydül gyakorolhasson.

Sheela és Állia
avagy menjünk Szalamantonra       Öltözzünk hozzá!

---

 Ha valami képes lenne felvidítani a hőhullámokban és esőzésekben megfáradt Mathias-t, az egy út lenne Szalamantonra. S ha bele is gondol, így is van. Megy Szalamantonra, és végre egy kis pihenés veszi kezdetét. Programok, nyaralás a suli közepén, és minden egyéb, melyet el lehet képzelni. Mindennél jobb  a pénzügyi megoldása az utazásnak. Az egész a  szülők pénzén megy el. Ahol van, onnan bármikor ki lehet venni, és ezt az elvet alkalmazza a fiú, mikor megveszi jegyét, és kiáll egy sporttáskányi ruhával a peronra.
 Vörös pulóver, sapka, farmer. Mindig jó kombináció, és reméli, hogy látszik rajta, hogy ő bizony az Eridonhoz tartozik. Egy komoly ház, ahol a vörös az út. Várja is a vonatot, míg az meg nem érkezik, és fel nem száll rá. Keres egy alkalmas kis helyet, ahol leülhet. Leüllve kitekint a vonat ablakán. A még-nem-mozgó tájat bámulva, próbál felidézni régi dolgokat, de nem jár sikerrel, mert a fülke ajtaján befúvó szél megzavarja. Odamegy, és becsukja az ajtót. Úgy véli, hamarosan indulnak a kerekek, és velk a vonat is.

Evelin  Fejben szóló számhttps://www.youtube.com/watch?v=Dx0B2taK4cU

---

 
 Egy pillanatra abba kell hagyni, mivel a lány figyelmét elterelik a madarak. Nem félreértendő, a fiú is kedveli az állatokat, de a művészet, a tánc fontosabb számára. Az érzés, amelyet egy tökéletesen végrehajtott lépés vált ki benne, és melyet nem lehet összetéveszteni a tollgombócok szeretetével. Egy ősi dinamizmus, melynek rendeltetése az emberrel és a zenével együtt indult. Ez az érzés kapja el a fiút, mikor a lány nem figyel egy pillanatra. Meghallja egyik kedvenc számát, nem is tudja honnan. Elég nagy valószínűséggel fejében szól, csak ő erre nem nagyon figyel.
 A mozdulatsora egyszerű, habár nem latin eredetű, hanem inkább modern tánc. Három taps, majd hátraugrás. Egy kis fejrázással tarkítja a lépéseket, majd kitárja karját. Egy gyors ütemváltással arca elé helyezi alkarját, ezt követően pedig egy kicsit megemeli feje felé kezeit, majd kihasználva a dinamizmust, leguggol. Egy hátra fele végrehajtott bukfenccel folytatja a sort, majd kifekszik a  kőre széttárt karokkal. Talpra ugrik, hogy végrehajthassa kedvenc lépéseit. Légboksz kétszer, a fej-előre-dobás nevű lépés kánkánnal, majd egy előre szaltó, amihez kell egy kis nekifutás.
 Mire persze feleszmél, már vége kis koreográfiájának, és csak reméli, hogy a lány nem figyelt fel reá. Hogy enyhítse helyzetét válaszol a lány kérdésére, amelyet feltett neki.
- Hát.. a családunkban minden férfi elvégzi az auror szakot, hogy szolgálhassuk a rendet. Én is követem a hagyományt, ahogy kell. habár a festészet is érdekel - Még mindig zavarban van, hiszen nem tudja, hogy a lány mit látott dinamizmusából.

Evelin

---

 Arca vörös színekben pompázik, mikor közelebb lép hozzá Evelin. Érthető az enyhe felvöröslés, hisz' majdnem sikeült egy életre leégetnie magát a lány előtt. Csak remélni meri, hogy egyszer még elfeledi. A feledést nehéz lesz siettetni, mikor mindig ő fogja táncra oktatni a leányzót. Egy ilyen kis baki még beleférhet, ha a hátraszaltót sikerült nyújtott lábbal végrehajtani.
 Ha a lány felhozta az auror témát, akkor a fiú akár ki is fejtheti pontosabban. - Minden  szent, amit azért áldozol fel, hogy rendet tarts a mágikus világban.  Bárki képes őrülten dühöngeni, de nem mindenki képes fenntartani a rendet. Tiszteletre méltó dolgonak tartom, ha valaki aurornak megy. Mind hiába, hogy akár meg is halhat. Így lesznek a hősök. - Igazat beszél. Valaki nem hazudik, ha egy ilyen fontos dologról van szó.  Mindenképpen auror lesz, és ez az egyik olyan célja, melyről nem hajlandó lemondani.
- És te mit tervezel? Kezdem úgy gondolni, sok helyen remekelnél.

Evelin

 - Hiába volt véletlen és rögtönzött, örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Viszont, van egy őrült ötletem. - Kicsit kérkedve jelenti, ki, de valóban egy remek ötlet vert szöget a fejében. A jövő mámoros képei villannak meg előtte, melynek hatására szíve, lelke beleremeg az ötletbe. - Mi lenne, ha csatlakoznál hozzám, és jövőre lapítanánk valami kis klubbot, mely ezzel foglalkozna. Majd kérünk engedélyt, és megtaláljuk a saját kis termünket. Szerintem lennének vevők erre. - Ismét érezhetné az emberek tehetségét, és valóban meg lehetne próbálni.
 Habár vár a válaszra, úgy gondolja, biztos a siker. Hiába zárja ki ezt az egészet az auror hivatás, ő szívesen hódol ennek. Sőt Evelint is szívesen kérné meg, hogy tartson vele. A lány nagyon nem szeretne veszélyes helyzetekbe kerülni, szóval inkább majd kihagyja a koreográfiákból a kockázatos elemeket. Nem is kell neki részleteznie, hogy a fiút mennyire veszélyben érezheti, hiszen szinte már kiszűrődik szavaiból. Tényekben megvallva, a veszély nélkül, a fiúnak nem lenne motivációja.
- Soha nem változtatnám meg azt, amit eldöntöttem.

Evelin

---

 Úgy véli itt az ideje, hogy végre egy kicsit taníthasson is valamit. A koreográfiát, igaz csak most találja ki, de attól még lehet jó is. Tényekben, majd jövőre kezdik el az igazi munkát, de most is lehet jól szórakozni. - Állj fel! Kövess! - Odaáll a lány elé, majd magával hozza, hogy mellé álljon. - A ritmus: 1-2-3-4-5-6-7-8. Kezdjük is. Guggolj le velem! - Mondja majd leguggol. - Az ötödik ütemre ugrunk fel és kitárjuk a szélső karunkat. - A fiú a lány bal oldalán van. A lánynak a jobb kezét kell kinyújtania, míg a fiúnak a balt. - 1-2-3-4-5 , most!- Mondja majd felugrik.- 6-7-8- Mindegyik ütemre tesz egy kisebb mozdulatot. Hatra balra teszi a bal karját, hétre fölemeli mindkettőt. nyolcra hátra lép a jobb lábával, kissé a lány felé fordul, és keresztezi a karjait mellkasán. Ezt várja a lánytól is. Nem biztos, hogy sikerülni fog, neki, de birtokolja a fiú bizalmát. - Próbáld meg velem együtt. Az a lényeg, hogy mindent tükörképben csinálj. Mehet? - Teszi fel a kérdést.
- Ja tényleg, a kérdésed. Bocsánat, nem figyeltem egy kicsit. Amúgy válaszolva, bárhol munkába állnék. Valahol az Európa térségben. De most inkább táncoljunk.

Állia és Sheela
avagy kaland

---

 Számítani valakire annyit tesz, mintha beengednéd a legközelebbi köreidbe. Eme tételt néha megcáfolja, néha pedig épp igazolja a lobbanékony Mathias. Néha számít arra, hogy jön valaki, és nem hagyja egyedül hosszú ideig. Ilyen hatást vált ki belőle, mikor betéved egy lyány a fülkébe, ahol mindeddig egyedül ült. A fiú választ is ad a lány kérdésére : - Persze, hogy nem bánom. Helyezd kényelembe magad! - Mondja, majd egyből modorálja magát, és próbál rendet teremteni maga körül, hiszen mégiscsak egy hölgy találta meg kis fülkéjét.
 Számított rá, hogy jön valaki, de nem gondolta, hogy tényleg megérkezik egy személy, akit utitársnak nevezhet. Mondjuk, a lány kissé rideg, de majd megenyhül a pár óra alatt.
 Még egy lány érkezik. Ezúttal egy kicsit idősebbnek látszó hölgyemény ballag be a kis fülkébe. - Helló!- Mosollyal üdvözli a lányt, aki azután könyvet keresget. - Gondolom, ti is a suliból jöttetek, igaz? - Nem tudja mivel alátámasztani állítását, csak azzal, hogy a lányok nagyon fiatalok. - Hát..én Eridonos vagyok, Mathias Vidor, az ifjú főnix. - Várja a többiek reakcióját.