Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Wessinger Lilla Annyiszor indult útnak, annyiszor bámult ki csodálkozva az ablakon és annyiszor érkezett már meg egy-egy út végére, de a mostani érzés különleges volt. Különleges, hiszen ez az utazás abban a tudatban zajlott, hogy többet nem fog már másfelé menni, nem lesz több kaland, több bizonytalanság, a nagy utazásainak vége. Vége s közben kezdődik valami új, ami nem új, nem lesz ismeretlen, de mégsem ismerős. Már a második óra végénél tart a vonatozás, amikor a kocsik lassulni kezdenek, fémes csikorgó hang közli az utasokkal: megálló következik. Zsigmondnak ez a megálló a végállomást jelenti, ezzel az izgalmas örömmel markolja meg bőröndjét és rántja le a csomagtartóról, majd odalép a vagon ajtajához. A lassulás egyszer csak abbamarad, a figyelmes kalauz pedig odanyúl a kilincshez, hogy kiengedje a leszállni vágyó utasokat. Az állomás épülete egyfajta nyugodtságot áraszt a fáradt utazó felé, aki már a bejárat előtt is találta magát. Poggyászait letévén tekintetét az előtte lévő falvacskára vetette, amelyet olyannak látott, mint ahogyan elképzelte. Békés, takaros, ízig-vérig falu. Emberek jönnek-mennek az utcán, különböző kis üzletek díszelegnek a szebbnél szebb épületek között, a távolban pedig csöndes fenyvesek vigyázzák a határt. Zsiga a belső zsebéhez nyúl, melyből egy szép ezüstszínű cigaretta tartót vesz elő s azt kinyitva a szájához emel egy szál illatos pécsi cigarettát. A cigaretta tartóba beépített gyújtójával már épp a tüzet csiholná, amikor a vállát megérintve egy köpcös úr határozott kedvességgel így szól: - Uram! Legyen szíves kicsit odébb menni, a bejáratnál nem szabad dohányozni.- Ó, bocsánat a figyelmetlenségemért, - kap a fejéhez Zsigmond. - hát ki is van írva, csak a hosszú út alatt már letompultam, köszönöm, hogy szólt!- Kérem – intett egyet, s azzal sarkon fordult. Nem messze volt egy kispad, amire leült és immáron azt a bizonyos tüzet is megcsiholta a cigaretta végéhez. A harmadik slukk után a pécsi termőföldet áldotta, hogy ilyen finom dohányt sikerült növeszteni magából, amit ma, ezen a szép napon és ebben a nagyszerű pillanatban élvezhet. Mire az utolsó szippantáshoz érkezett, végre meglátta azt a táblát, amit leszállás után nagyon hiányolt. Szorgos léptekkel igyekszik egy csinos, barna hajú lány, kezében a táblával: OMBOZI ZSIGMOND. Mosolyogva feláll és egy intéssel jelzi, ő az akit várt volna, vagyis akire Zsigmond várt. - Lilla? Sziaa! Azt hittem, már nem is jössz – mondja szinte nevetve. – Örülök, hogy végre látlak is, reméltem, hogy csinos főbérlőm lesz!
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Wessinger Lilla - Ombozi Zsigmond – feleli a kézrázástól zavarba eső férfi, aki egy lágy mozdulattal szájához emeli Lilla kezét és úriember módjára megcsókolja azt. - Én úgy tudtam, hogy a hölgyeknek kezet szokás csókolni, különösen az ilyen szép „lepukkant, könyvmolyoknak”! – s szája mosolyra derül, közben egy pillanatra belezúg a lányba s elcsodálkozik nőies vonásain, kedves hangján. - Köszönöm az ajánlást, biztosan szemügyre fogom venni majd a csárdát… Fú meg is éheztem. - Jól utaztam, de már nagyon vártam, hogy megérkezzek! Olyan jól eső érzés volt leszállás után szétnézni és érezni azt a barátságos nyugalmat, amit Bogolyfalva áraszt. A két idegen, akik már nem sokáig lesznek idegenek, jókedvűen és izgatottan battyognak egymás mellett. Zsigmondban most tudatosult az, hogy egy nővel fog együtt lakni. Egy szép, bájos, kedves nővel. Feszélyezi a helyzet: hogy fog tudni alkalmazkodni? Milyen lesz Vele együtt lakni? Mint a muglik között töltött évek alatt annyiszor felbukkanó ’minden lányba egy kicsit’ belesés volt ez, vagy valami más? Ha ez valami más, nem lehet, hogy rossz ötlet volt női főbérlőhöz költözni? „Késő bánat, eb gondolat.” – gondolta magában s figyelme a lány cipőjére szegeződött. „Narancssárga torna cipő? Ééérdekes..” – s hirtelen már is egy házra pillantott, hiszen nem akarta, hogy feltűnjön a lánynak zavarodottsága. - Nos úgy gondoltam, hogy először lepakolok, mert elég fáradt vagyok, de azért útközben ami olyan, azt megmutathatod! – s míg mondta, lopva szemügyre vette az arcát. „Semmi extra, semmi extra..” – próbálta belül hűteni a kedélyeket s most ezúttal az utat kezdte el nézni nagy érdeklődéssel, fel ne merüljön bambulás gyanúja. Jó pár lépéssel arrébb hirtelen elmúlt a feszültség, s előjöttek olyan normális gondolatok, amik két ember első találkozásakor általában felmerülnek. - Mióta is laksz itt? – kérdezte teljesen normálisan. – És mit dolgozol?
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Artemisia Rubya Zsigmond épp a lakósoron bandukolt annak reményében, hogy hangszeréhez tudjon szerezni egy csomag húrt, ám egyúttal egy kis felfedezést is tett. Elhagyva az utolsó házat is, megpillantott egy gyönyörű, zöld pázsitú telket, mely ürességével keltette fel a figyelmét. Apró kerítését átlépve azonban az ijedtség és a meglepettség egyvelege lesz úrrá rajta: rálelt Bogolyfalva temetőjére. No, ha már itt van, beljebb megy, tiszteletét teszi az itt nyugvóknak s azzal mély csöndességgel sétára fogta magát. Miközben halkan rakta lábait egymás után, az elhunytakra gondolt. Mennyi különböző ember alussza most itt örök álmát? S mennyi különböző történet kapcsolódhat hozzájuk? Hány módon juthattak ide? Van aki önszántából, van aki más szándékából s van aki „csak úgy”. Van, aki boldogan feküdt le ide, van aki jó dolgát elvégezve fejezte be itt az utat; van aki még úgy érezte, lenne még mit tennie s sajnos olyan is akad, akinek szomorúan, keseredetten kellett világot cserélnie. Zsigmondnak eszébe jutott, hogy a mugli temetőkben is ugyanezen gondolatok szaladgáltak a fejében, ha arra vitte az útja. Hirtelen a varázstalanok egy varázslatos dala csendült fel lelkében. Oly csodás, olyan szép és olyan szomorú, s bár a világból csak úgy megy el a nóta szereplője, hogy betyárnak beáll, de az a hegedű olyan mély szomorúsággal sír, mintha a betyárságot itt a túlvilágnak kellene érteni. S amint ott barangol, a sírok közt meglát egy női alakot. Közeledvén kirajzolódik a kép és látja, hogy bizony egy fiatal, szépséges lányról van szó, az arca pedig Zsigmond számára valami különlegességet rejt. Léptei lassulnak, de nem állnak meg s végig önfeledten csodálja a lányt. Egyszerre érzi úgy, hogy látta már valahol Őt s hogy szebbet nem talált még. Annyira elmerül gondolataiban, hogy nem tűnik fel neki, hogy körülbelül két lépésre állva a hölgytől érdeklődő tekintet szegeződik rá. Mikorra a szemét kezdi el vizsgálni, hihetetlen zavarodottság törik fel benne, ahogyan rádöbben igen különös viselkedésére. Mindössze ennyit képes kiszuszakolni magából: - Ehm, szia! Vagyis hát szép-jó reggelt kívánok! Véletlenül nem tudja, hogy a Deákék sírja merre van?
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Artemisia Rubya
Miközben az ismerős ismeretlen hölgy válaszát hallgatja, áldásként jön elő az emlék, hogy kire emlékeztette Zsigát a közelebbről már érett nőnek tűnő „lány”. Az ezredfordulón történt, hogy tengeri felszolgálóként Isztambulba vitte kalandos útja, ahonnan lehetősége volt egy viszonylag rövid országjárásra. Erzincan városában szálltak meg a hatodik napon, ahol egy kellemes, csendes, ám annál hangulatosabb vendéglőben költötték el estebédjüket. A tulaj az evészet végén köszönetet mondott a társaságnak és csupa jókívánságot adott át nekik, s ekkor a lépcsőn sietős léptekkel leszaladt egy lány. Ő volt az, aki olyan mélyen benne maradt Zsigmondban; akit csak 13 órán át láthatott, hallhatott s érezhetett az ifjú Ombozi. S az emlékezést itt le is zárta gyorsan, még mielőtt fájdalmas vizekre evezett volna gondolatának gondoláján. - Köszönöm az útbaigazítást! Igen rokon vagyok, de erre a temetőre egészen véletlenül találtam rá. Nemrég költöztem Bogolyfalvára és itt még minden új nekem, ráadásul közel egy évtizedet én a muglik világában lavíroztam. Szóval itt minden varázslatos dologhoz vissza kell szokjak, mert én nem szándékoztam ma temetőbe jönni, aztán mégis így sikerült.
Zsigmond vág egy hátraarcot, majd gyorsan mégegyet: - Ó milyen illetlen vagyok, be sem mutatkoztam. Ombozi Zsigmond vagyok. Hamarosan a Mátra Máguscsárdában fogom támasztani a pultot, persze a belső oldalát! Ismeri Wessinger Lillát? Nála lakom egyelőre, remélem jókat hallott róla!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Artemisia Rubya - Ó, professa? Minden elismerésem, biztos nagyon érdekes lehet a szakterülete. Mondjuk sosem értettem, hogy a muglik miért tulajdonítanak például a gyémántnak akkora jelentőséget, miért értékelik annyira? Persze, azért mert ritka, de ha önmagában nézzük ez milyen hülyeség. Mi lenne, ha mondjuk a lócitrom lenne olyan ritka, hogy nézne már ez ki? És ezekért a gyémántokért mennyi vér folyt közöttük! De ha már itt tartunk, még inkább szörnyűséges a kőolajos helyzet. Szegényeket a pénz iszonyatosan lefertőzte, pedig sokan terjesztik közöttük, hogy gazdagok a szegények. Na de persze, a varázsvilágnak is megvannak a maga khmm.. marhái.Egy gondolattal később: - Tárkonyos vadraguleves? Finomnak hangzik, hát remélem, hogy rajta van a menün, de ha nem, igyekszem meggyőzni az ottaniakat, hogy minél előbb vegyék fel, s akkor méltán lesz oka felénk nézni! Esetleg, az elkészítéssel kapcsolatosan, van valami, amire külön figyelni illik? Lehet, hogy el is készítem ma vacsorára, Lilla remélem, örül majd neki.
Nos, örvendtem a szerencsének, ránézek a rokonokra, aztán irány haza. Minden jót, kézcsók!Zsigmond azzal fogta magát és elindult megkeresni a sírt, ahogy azt Rubya professa mondta. S bizony úgy is volt, hamar meglelte Deákékat. Egy percre elcsendesült, mélyen elgondolkozott, majd az égre nézett, s nagy levegőt véve hazaindult.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Ombozi Noel Borongós, esőre álló délután kezdett kialakulni. Csupa felhő az ég, a napfény bújócskázik, messze az ég alja pedig sötétedett. Bent a csárdában ebből nem sokat lehetett észlelni, a jellemzően kevés fény nem árulkodik arról, mi folyik odakint. Zsigmond épp mosogatja a korsókat, evőeszközöket és tányérokat. Szája szélén enyhe mosoly, belül pedig arra gondol, hogy igen, elkezdődött. Ma már munkába állt, jó pár emberrel találkozott és kezdi Bogolyfalva részének érezni magát. Mégis, ebben az egészben még annyi újszerű van, annyi ismeretlen, hogy úgy érzi, egyhamar nem fog szürkévé válni az itteni élete s reméli, hogy egyáltalán nem is fog. Gondolatmenet azonban megszakad, amint két kicsit rosszarcú úriember még egy kör vajsört kér. Zsiga azzal elővesz két tiszta korsót, kicsit még nem túl tökéletesen, de sikerül a csapolás, majd egy tálcára téve gyorsan szervírozza is a szomjúság remek oltóját. A pulthoz visszaérve magának is tölt egyet, s iszogatás közben újból kalandozni kezdenek gondolatai. Eszébe jutott Lilla, hogy ő maga micsoda mázlista, aki ilyen szép és kedves lakótársat talált. Ráadásul még hátravan egy városnézés is! Erről eszébe jutott a temető s az öreg Deákék, majd az otthona, s hirtelen eszébe jutott egy nagyon fontos dolog: az Ombozik! Minél előbb találkoznia kell velük, hisz az egyik lényege pontosan az ő ittlétük Bagolyfalvának. El sem tudott kezdeni azon filózni, hogy mikor fog ráérni, nyílik a csárda ajtaja s belép rajta egy vendég. Először csak a hosszú haja látszódik, majd miként az arca a pult felé fordul, Zsigmond szeme tágabbra nyílik. Az ismeretlen ismerős közeledik Zsigmond felé, aki kicsit félve, kicsit bizonytalanul, mégis egyfajta örömmel odaszól: - Noel?!
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Ombozi Noel - Szevasz Öcsisajt, háhááá, de rég nem láttalak! Hihetetlen, túlnőttél rajtam! Jól nézel ki, hallod-e, gondolom a csajokkal nincs gondod. Jaj, és hát ha már születésnapod volt, füled érjen bokáig! Meghívhatlak valami italra?A kitörő örömmel töltött találkozás pillanata után, az asztalnál kortyolgatva folytatják a beszélgetést. - Hogy miért jöttem ide? Untam már hazátlannak lenni a nagyvilágban és hát persze, hiányoztatok! Mikor megtudtam, hogy mind a hárman Bogolyfalván vagytok, nem volt kérdés, hogy akkor ide jövök én is. Úgyhogy most itt lakom a Macskabagoly utcza 7 szám alatt, egy hát – huncut vigyor húzza szét a száját – igen mutatós hölgy társaságában, pontosabban ő a főbérlőm, de nagyon kedves leányzó. - Tele vagyok most még újdonsült érzésekkel, olyan, mintha újrakezdeném az életem, boldog vagyok! Szeme csillog s gondolata Noel következő kérdésére ugrik: - Csajok? – neveti el magát – Hát mindig voltak, ha kellettek, de tudod, ezek olyanok, mintha nem is lettek volna, leszámítva azt az egyet.. – pár pillanatra csendben marad, miközben tekintete Noel arcától lassan lekúszik az asztalra vésett krikszkrakszra. - A lényeg, hogy úgy érzem, mintha évek óta nem lett volna nőm. Úgyhogy a nagy élettapasztalatomból – ismét kacag – ezt már most tudom neked tanácsolni: ha komolyan kezdesz valakivel, nagyon vigyázz és nagyon ismerd meg! Ha már itt tartunk, te hogy állsz a lyányokkal?S miközben mesélt s kérdezett, Zsigmondot átjárta egyfajta meleg érzés. Az a melegség, hogy itt ülök egy olyan emberrel, kinek ereiben vele egy vér csorog, s ezt az egészet már évek óta alig várta. És ahogy teltek a percek, hangzottak el a szavak, úgy csúszott le az ital is a torkukon, amely egyre őszintébb beszédre késztette a nyelvüket.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Ombozi Noel - Jajj Öcsém, egyből a rosszra… - s csatlakozik a hahotázáshoz, közben Noelt nézve boldogság tölti el, a mostanság igen gyakran felbukkanó érzés miatt, hogy milyen jó a család közelében lenni; és milyen rossz is volt így utólag a nagy idegenben, bizonyos tekintetben egyedül élnie. Mielőtt a megszomorodott emlék egy kicsit is csorbítana a jókedven, Zsiga lehúzza a korsó alján maradt sört, majd felugrik és hoz egy újabb kört maguknak, hiszen Noel csak kérdez, kérdez és kérdez. - Tudod, van egy bizonyos határ, ami a viselkedést illeti. Amíg azt nem érik el, egész egyszerűen nem izgat, hogy ki mit hogyan. Viszont ha azt átlépi valaki, akkor úgy kivágom innen, mint annak a rendje. Maga a munka meg hát, nem újdonság számomra. – elmosolyodik szerényen s lehúzza a frissen csapolt söröcskét, majd egy sóhajtást követően így szól: - A Sigismund’s Crown nagyon szépen kinőtte magát. Először egy kis egyszerű iszodaként működött, de hála egy jó receptnek és a kemény munkának, kedvelt lett. A hasznot visszaforgattam s szépen, lassan, időről-időre elkezdett növekedni a kis ékszerem. Úgy kb. két évvel az eladás előtt, már Roxmorts egyik legimádottabb helye volt, óriási törzsvendéglétszámmal. Egy pillanatra megakad, majd huncut vigyorral újrakezdi: - Öcsisajt, ne tudd meg, hogy micsoda nők megfordultak arra.. – a vigyor ekkor nevetéssé változik. - Annyi turista megfordult nálam, nem tudom, hogy mi vonzotta őket oda.
- Lényeg, ami a lényeg – s kicsit komolyabb, komorabb hangnemre vált – egyszer csak elhatároztam, hogy túladok rajta. Volt egy búcsú buli, mondanom sem kell, kasszasiker volt, – rövid mosoly - de másnap szépen leszedtem a névtáblát és kitettem, hogy eladó. Jött is sok vevő, a baj csak az volt, hogy a nevet nem adtam hozzá, végül egy öreg zsidó megvette, nemrég azt hallottam, egész jól sikerült megtartania a népszerűséget. – a mondat végét már a csapoló mögül fejezte be, s pár pillanat múlva már az asztalnál folytatta nem kis lelkesedéssel. - Te Noel, mit gondolsz, jó ötlet lenne itt Bogolyfalván még egy iszoda? Hogy mutatna valahol a környéken a Zsigmond Koronája?Az idő repül, az ital fogy, az szavak áradnak, a nyelvek őszintébben lesznek, a lelkek megnyílnak. Noel hosszasan mesél kapcsolatáról, vagyis hát akármijéről, Zsiga pedig igyekszik odafigyelni minden szóra annak ellenére, hogy a lé már dolgozik rendes mindkettejükben. - Öcskös, én a nőket őszintén szólva nem értem.. Ígérhetsz nekik fűt-fát, mennek a fejük után. Vagy akar tőled valamit vagy nem.. Ez a Michelle, háth.. Nem értem! Olyan fajin kölyök vagy, jó képed van, menő dumád, mit kínlódik akkor?! De Te meg vigyázzá’ vele! Nehogy itt játsszon Veled kénye-kedve szerint – a normálisnál kicsit jobban elszélesedik a sörmosoly, már-már vigyornak tekinthető. Én egyszer nagyon szerelmes voltam, jól meg is jártam vele.. Na de ne magamat sajnáltassam, hát Öcsisajt, jót kérdezel. Lehet-e hinni ennek a lánynak? – ’HUKK’! Ínnye valakinek hiányzom, de jóó.. Na ide azt a korsót, fiatal még az időőő…
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
VikohinoSzó se róla, kocsmája nagyobb tisztaságnak örvend manapság, mint a Macskabagoly utczában fekvő házikó. Lakótársa hazalátogatásában a legrosszabb a kosz feltűnése. A por, a felszaporodó kávéscsészék és tányérok és a mugli mosógépük idegensége miatti gigantikus mennyiségű szennyes ruhája míves oszlopokban sorakozik a parányi fürdőben. Zsigmond ruhatára az utolsókat rúgja, lassan ott tart, hogy mosás helyett új ruhákat vásárol magának, vagy felfogad maga mellé egy házimanót. Legutolsó - ám legegyszerűbb - lehetőségként persze megfordult fejében a nősülés rémisztő gondolata is, de egyelőre a mosógépet választaná jegygyűrűk helyett. A pultot tisztítja fekete feltűrt szárú ingében, mikor az ajtó csilingelve kinyílik, és egy zavart arcú nő belibben rajta. Zsigmond halványan felvonja szemöldökét, majd a mosogatóba dobja rongyát, és a belső asztalra támaszkodva várja a vetkőző nő kívánságát.
- Fahéjjal? - vigyorogva kérdez vissza, de kezei fürgén járnak. Korsóért nyúl, vajsört csapol, türelmesen hagyja felhabosodni a nedűt, majd megfordul, egy másik asztalkánál kezd a fűszerek között kotorászni, végül a megfelelő tasakkal lép vissza a külföldi sejtelmű vendéghez. A fahéjból egy apró, mosolygó arcot szór a habra, s egy szalvéta társaságában teszi fel a korsót a pultra.
- Kedves egészségedre - mondja késő esti vendégének, majd egy másik, távozni készülő férfinek intézi a számlát. Az érmék csörögnek a kasszában, az ivó lassacskán üresedni kezd.
- Milyen zenét szeretsz? - a gramofonhoz lép, közben hátrapillant a fahéjas lányra, majd a válasznak megfelelő dallamot indítja.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
VikohinoA fahéjas tasakot egy mozdulattal zárja vissza, s a kis asztalhoz fordulva precízen nyomja a többi fűszer közé. Zavartnak tűnő legújabb vendég még meg sem kóstolta italát, máris árakról kérdez, és csinos kis erszényében kutakodik. Zsigmond elmosolyodik, úgy könyököl fel a pultra, és néz a fahéj-mosolytól önmaga is mosolygó nőre. - Egy sarló, 6 knút lesz, és a második körre a vendégem vagy - mondja komoly arcvonásai mellett az extrahabos, fahéjas vajsör árát. Látszik rajta, hogy bár tekintetében játékos huncutság bujkál, valós szándéka van a hölggyel. A pulttól ellökve magát aztán a régi gramofonhoz sétál, és néhány ügyes, bejáratott mozdulatot követően egy kedves, mugli nóta dallamai csendülnek fel. A zene ütemére kezd járni feje, s elindul a helyiségben, hogy egy tálcára összeszedje az asztaloknál maradt poharakat. Jókedvű, kellemes hangulatban van, egy-egy asztal között még csípője is megmozdul a régi slágerre. Visszaútja az idegen nő felé vezet, aki mellett csak azért megy el, hogy illatát megérezze, zavarát pedig jócskán fokozza. Vigyorogva teszi a mosogató mellé megpakolt tálcáját, és kezdi öblíteni az üvegpoharakat. Közben fel-felnéz a sörbe bújó nőre, biztató mosolyt küld felé, majd ismét munkájába temetkezik. Időközben újabb sebhelyes arcú vendégek köszönnek el, ki az emeletre tér nyugovóra, ki a csárdán kívül keresi tovább helyét a világban. - Tetszik a zene? - teszi fel kérdését a fekete hajú, visszafogottnak látszó fiatal nőnek, s közben mosogatórongyával végigtörli a pultot.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Vikohino
A korsóba bújt nő tetszését nem kifejezetten nyeri el a muglik bombabiztos hangulatmuzsikája, de Zsigmond egy pillanatra sem keseredik el, na hogyisne. Féloldalas vigyorral dől a pult belső felének, és ad lehetőséget arra, hogy ma esti utolsó vendégével akárcsak egy pillanat erejére is, de farkasszemet nézhessen. Zabolátlan tekintettel, egészen nyugodtan bámulja a különleges vonásokkal megáldott nőt.
- A Bibircsók nélküli boszorkányok bandájától mondjuk... a Sáros seprű című világklasszis már jobban tetszene, jól mondom? - kérdezi nevetősen, és ellöki magát a pulttól, hogy kedvelt mugli slágerét a gramofonhoz sétálva a varázsvilágban is ismert nótákra váltsa.
- Kérlek - néz vissza válla fölött, derűjét tettetett komorral nyomja el. - A csárda csak azóta él igazán, hogy én műszakot kaptam itt.
A gramofonból egészen másfajta, varázsfüleknek megszokott dallam kap szárnyra, mialatt a kocsmáros visszasiet a pult mögé, és tölt magának egy pohárka scotchot, majd leül a nővel szemben, és koccintás nélkül, végignézve az újabb távozókon kortyol bele a tölgyfa hordóban érlelt nedűbe.
- Tudhatnád ezt, ha sűrűbben járnál erre - egészíti ki előző gondolatát, s újra szájához emeli a poharat. - Átutazóban vagy?
Nem látta még erre az idegent, pedig minden másnap itt húzza az igát. Látványára mindenesetre kacér gondolatok kelnek cikázó útjukra fejében, képzelete bizony nemcsak a hölgy lelkét csupaszítaná csontig.
- Mit kérsz következő kör gyanánt? - kérdezi természetes lendülettel az üresedő korsóra pillantva, majd feláll, és míg válaszol a vendég, addig újratölti saját poharát.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Németh KiaraA csárdában zárórát diktál a már maga is kissé tintás állapotban pakolászó vendéglátós. Az asztalokról az utolsó poharakat is tálcára szedi, mozdulatai közben egyesével helyükre tolja a székeket, és vállán pihenő ronggyal sorban letörli az itt-ott nedves felületeket. Rajta kívül már senki sincs a kocsmában, így kedvére táncolhat kedvenc zenéire, melyek a sarokban álló ósdi gramofonból hangzanak fel. Csípője ring, a tálcával forog, s halkan dúdolászik, míg a mosogatóhoz nem ér. Ott tisztára öblíti a poharakat, elmossa a nap végére mindig ragadó tálcát, végezetül hideg rongyával a pultot is áttörli. Aztán végignéz az ivóban, és miután mindent rendben talál, a gramofonhoz sétál, hogy az utolsó dalt kegyetlenül megszakítva, elnémítsa azt. A fények leoltódnak, az ajtó zárul, Zsigmond pedig összegombolja magán szövetkabátját, és némi édeskés ízt felbüfögve útnak indul a sötétségben.
Haza még mindig nem szívesen menne, a kosznál és a mosatlantól roskadozó pultnál minden hívogatóbbnak tűnik. Az, hogy a tiszta ruhái napokon belül elfogynak, még oké, de hogy egy hete nincs használható kávéskanala, az téboly. Léptei csendesek. Egészen halkan dalol valami érthetetlen, mugli nótát, néhány percre teljesen el is feledkezik magáról. A Boglyas tér felé halad, úgy tervezi, hogy hazatérése előtt még leül a szökőkútnál, és elszív egy szál kellemes cigarettát. A tökéletes tervbe azonban hamar hiba csúszik, merthogy akárhogy is kotorászik zsebeiben, nem találja az életmentő szálakat. A francba.
- Hé, van egy szál cigid? - nagy reményekkel kérdezi a tér közepén csobogó kút környékén időző lánykát. Odalép hozzá, magához hű nyugalommal néz a kis feketére, tintás tekintetében bizakodás tükröződik.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Csibe Éjszakás műszak. Alighogy visszatért Bogolyfalvára, rögtön egy tipikus, késő esti munkával, s részeg falusiakkal mulathatja az időt. Éjszakás, holott úgy tervezte, egy pesti bárban ünnepli meg visszatérését, és csakúgy, mintha huszonéves izomlegény volna, becsűr a tömegben riszáló csajok közé, és teszi, amit tennie kell. De nem. Nem teheti. Számításait ugyanis gyorsan áthúzta a kedves kolléga náthája, meg az ágynyugalom, így bár fintorog és grimaszol, derekasan áll a pult mögött, ing fedte vállán még makulátlan törlőrongy pihen, és buli helyett kiszolgál. Aztán rákönyököl a márványra, hogy lusta tekintetét újra meg újra végighordozza a bent ivó banyákon és varázslókon, de a gondolatra, hogy bármelyikkel is közelebbi kapcsolatot alakítson ki, még a hideg is kirázza. Blöáh. Nyakát undorodva húzza be, fejét megrázza, szemeit egy pillanatra lehunyja, és lebiggyesztett ajkakkal relaxálni kezd. Aztán nyílik a csárda csengettyűs ajtaja, mire kénytelen-kelletlen kinyitja szemeit és odapillantva egészen fellelkesül. Na, az érkező csaj nem pont a pesti kacsaszájú csitrik klubját erősíti, de egy motorosbuliba pon' jó lenne. Egy ilyen helyen meg egyenesen főnyeremény. - Mit kérsz? - kérdezi, s ellöki magát a pulttól, hogy az elkeseredett választ hallva egy dupla whiskyt töltsön ki neki. Baljával rutinosan a vállán fekvő rongyért nyúl, letörli a pohár vízcseppes alját, s úgy teszi azt a tetkógyűjtő elé, hogy a pult mögötti bárszéket odahúzza, és ő maga is leül. Jó vendéglátóhoz mérten, szembe a vendéggel. - Rossz napod van, csibém?Érdeklődik a tiszta poharak mögött, karjait ráérősen pihentetve közben a márványlapon. Száját ide-oda mozgatja, így hetyke kis bajusza jobbra-balra hintázik. - Dögösek a tetkóid - jegyzi meg kis szünet után, és ha a lány ránéz, láthatja a férfi tekintetében félreérthetetlenül megcsillanó jelzést: nemcsak a tetkóid dögösek.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Csibe Sajátos, idillikus csendjében hallgatja a pult másik oldalán üldögélő fiatal lányt. Már nem stíröli a tetoválásait, nem törődik a falatnyi ruhával, amit visel és ami elfedi előle a lényeget, hiszen... ki tudja, ha most jól figyel, talán műszak után megterem a korai gyümölcs, és láthat, amit csak akar. Mutatóujjával olykor megpiszkálja világos, néhány ősz szállal tarkított bajszát, majd várakozásra int egy italáért dörömbölő, ismerős alkoholistát. Ő most nem ér rá, mert épp jó hallgatóság és figyel. A lány bohó, aligha a visszahúzódó, szende fajtából való, és nincs ellenére az erős ital sem. Zsiga, ha tíz évvel fiatalabb lenne, most leplezetlenül megnyalná mind a tíz ujját, de így, hogy lassan közelebb jár a negyvenhez, mint a harminchoz, már van annyira megfontolt, hogy csak a kipipált menet után tegye. - Mér, az még bejön? - kérdezi, tekintetét egy pillanatra sem választva el a motorosbigéétől. Micsoda kis bestia! Huhuhú! Addig tartja a szemkontaktust, míg bírja az ellenfél, majd, mikor az elpillant, ő szélesen vigyorogva feláll, és mialatt kiszolgálja a hosszú márványpult másik oldalára görnyedő tintás varázslót, vissza-visszapillantgat az este legdögösebb csibéje felé. - Szóval sűrűn jársz erre. Remek. Ezek szerint fogunk még találkozni - kacsint oda a lánynak, s közben erős, vegyes italt tölt az így is tartozáslistás férfinak. - Egy ideig nem tartózkodtam Magyarországon. Világot jártam, éltem, tapasztalatot szereztem. Mikor máskor, ha nem most, míg élek, nem így van?Nagyon, talán túlságosan is hosszú időt töltött külföldön, már azt sem tudja pontosan, hogy egyáltalán mikor lépett le. Egy pillanatra eszébe jutnak unokahúgai és unokaöccse is, emlékképükre nagyot dobban szíve, majd egy mosollyá szelídült görbével pillant a pult mögött ülő metal ladyre. Amolyan van mit bánnom, van mi miatt szánakoznom mosoly ez, ami tökéletesen illik egy olyan kocsmároshoz, mint amilyen ő is.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Csibe A családban mindig is ő volt a fekete bárány, aki nem tudott azonosulni a család nevével, aki nem tudta felvenni a versenyt az elsőszülöttel, aki minden tekintetben jobb volt nála; Farkas helyén kezelte a muglikat, részt vállalt a birtok gondozásában, jártas volt a fekete mágiában, és soha nem hagyta el Magyarországot. Hamar és a tökéletes nővel házasodott, négy aranyvérű utódot nemzett, és a mai napig tartja, mi több, gazdagítja a vagyont. És ő? Mit csinált, hol volt, mikor szükség lett volna rá? Külföldön. Bárokban. Saját kocsmát nyitott, nőzött, ivott. Költötte apjuk pénzét, és bár mindig úgy érezte, hogy ez csak útkeresés, mert egyelőre még nem találta meg a hozzáillő szakmát, azokat a dolgokat, amik különösen érdeklik, egy szempillantás alatt repültek el fölötte az évek. Kedélyes mosolya zsivány vigyorrá szélesedik, végül kuncogni kezd a cserfes lány szavain. Nevetésének hangja mély, dohánykarcos. Szája éppen válaszra nyílik, mikor egy ismerős ismeretlen int és odaszól neki. - Ja, ja. Visszajöttem - feleli és egy erőltetett, mégis természetesnek ható félmosollyal visszaint a látásból ismert alaknak. Aztán egy korsóval a sörcsaphoz lép, és hogy az ital még véletlenül se kezdjen habosodni, óvatosan tölti meg. Munka közben csak egy kósza pillantást vet a motoroscsajra, de az arca láttán barnás tekintete odafagy. Rosszul lenne az erős italtól? Itt fog meghalni a csárdában? Elfehéredő bőre láttán már le is játszódik lelki szemei előtt a lehetséges fegyelmi tárgyalás, meg a börtön hűvös vasrácsa. A lány azonban nem hal meg, helyette felkiált, amivel apjára hozza rá a szívrohamot. - Öehí - motyogja feltartott mutatóujjal, a korsót egész egyszerűen eldobja. A sörcsap folyik, a pult rendületlenül habzik. Nos igen, neki valóban van egy lánya, egy csecsemő, legalábbis, mikor utoljára látta, akkor tökmagnyi méretű volt, kopasz fejjel és négy mozgolódó lábbal, tetkók nélkül. Édes kis ember volt, nem egy dögös nő, akinek látványa több, mint megindító. Mi a jó ég?! - Öhíh, izé, ezt jobb, ha elfelejtjük - szólal meg újra, mindkét mutatóujját Rebeka felé tartva. Időkérés, ez nála ennyit tesz. Egy pillanatig a padlóra mered, aztán sűrűn pislogva, kivörösödött arccal felnéz a pult mögött ülő, zaklatott állapotú lányára. Tekintetében kétségbeesett értetlenség csillan. - Te itt. Miért vagy te itt? Anyád nem hiszem, hogy akarná, hogy itt légy. Velem. Egy kocsmában, meg minden. Nyakát behúzva, óvatos léptekkel közelíti meg az idegesnek tűnő bigét. Megkerüli a márványpultot, kilép a vendégtérbe, és a bárszéket nyomó fiatal nő mellett áll meg. - Hogy hívnak? - kérdése bárgyúnak hathat, mintha nem tudná a saját lánya nevét, holott pontosan tudja. Mindenre emlékszik, anyakönyvi kivonatra, súlyra, centiméterre. És vezetéknévre is, ami nem az övé volt.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Csibe Nemcsak, hogy nem csípi a női haragot, egyenesen retteg is tőle. Minden sejtjében, részében és tagjában irtózik az őt szavakkal, s olykor tettekkel is megvető nőktől. Merthogy az ordításon túl nem egyszer volt már példa pofonra, csapkodásra meg püfölésre. A lány összeszűkült tekintetére óvatosan hátrébb lép, jobbját megtámasztja a márványon. A kijelentés, mely szerint Anett meghalt, csak mostanra jut el tudatáig. Súlypontját a pultot támasztó alkarjára helyezi át, azonnal elkomorodó arcát elfordítja Rebekától. A metsző lámpafényben beszélgető vendégekre pillant, elnyíló ajkait erőszakkal zárja vissza. Nem tudott róla. - Soha nem leszek az apád - szólal meg végül, teljes egészében visszahátrálva a pult mögé. Hangja kedves, egy pillanatig sem harsány vagy undok, viszont az is jól kihallható belőle, hogy a férfi gondolataiba mélyedve mereng. Válláról leveszi a rongyot, és egy tiszta felületet kezd el vele dörzsölni. Arcára palástolatlan szomorúság, csalódottság és önmagával szemben érzett harag költözik. Torka összeszorul a gondolatra, hogy amit mondani fog, az mennyire igaz, s azzal együtt milyen fájó. Ahogy Rebekának, úgy neki is. - Az az apád, aki felnevelt. De azért azt tartsd szem előtt, hogy talán nem minden történt úgy, ahogy azt neked elmesélték.A márványfelület dörzsölése közben pillant fel a pulton mérgében áthajolt lányára. Keze megáll a mozdulatban, szorítástól elfehéredett bütykei visszabarnulnak. A rámeredő gúnyos mosoly idegesíti, a hozzávágott szavak mindinkább gerjesztik a mellkasában növekvő mérget. Rebi temperamentumos lány, ami valahol egészen vicces, hiszen valószínűleg éppen tőle örökölte. Az anyja volt mindig a türelmesebb fél, aki igyekezett minden helyzetben lehiggasztani. És annak már húsz hosszú éve... - Te vagy az egyetlen gyerekem, és ha így haladok, az is maradsz - feleli aztán, mikor már képes megütni a normális hangszínt. Nem néz a lányára, a pult mögött tevékenykedik, törölget, mosogat, kiszolgál. Közben a már-már teljes egészében felnőtt, számára mégis kicsi gyermek rá kivetülő haragját hallgatja, szíve bordáit püföli. Nem a legjobb érzés, mikor szembesítik az embert a hibáival. Főleg, ha azok ennyire súlyosak. A csapot elzárja, s miután kezeit megtörli a nedves rongyban, visszasétál Lilihez, és ha elcsendesedik, megszólal. - Elhagytalak, igen, tudom. De belegondoltál abba csak egy pillanatra is, hogy ezáltal normális körülmények között nőhettél fel? Mit gondolsz, nem szakadt meg a szívem, mikor... - hirtelen harapja el mondandóját, majd megköszörülve torkát, elpárásodott tekintettel folytatja. - Kicsapongó voltam, megbízhatatlan, hűségre képtelen. Velem szemben, egy ilyen emberrel szemben állt ott apád. Nincs olyan nő a Földön, aki a biztos helyett a bizonytalant választaná.Miután elhallgat, elfordul, és ajkait beszívva tölt ki magának egy pohár erőset. Háta leizzadt szavai közben, kezei remegnek az idegtől. A döntés még most is képes belemarni a szívébe, de továbbra is tartja, hogy akkor a lehető leghelyesebb, legfelnőttebb megoldást találták meg. - Ilyen ember vagyok. Ezért röhögtek körbe az unokatestvéreid. Heh. Még ők sem hiszik el, hogy nekem gyerekem lehet - erőltetett mosollyal pillant hátra, aztán felhörpinti az italt, és eltorzuló vonásokkal cuppant. A pohár talpa koppan a fán, ő felemeli tekintetét, s az italos üvegek mögötti tükörben megpillantja Rebekát. Itt az ideje változni. Lezárni azt, aki volt és nyitni egy új fejezetet.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Sacika Órákkal ezelőtt szólalt meg a csárda vékony hangú, utálatos csengője, s jelezte csinos unokahúga érkeztét. Hosszú, kínkeserves órákkal ezelőtt. Addig egész jó napja volt, kevés vendéggel, csupán egy-két ócska poénnal, amiken tettetett kedélyességgel nevetett, és már töltötte is újra a pultot támasztó vendég korsóját. Aztán a szőke lány gondterhelt arccal leült, kért egy italt, és azóta jóformán be sem áll a szája. Tiszta anyja. Merlin fülére, ez a csaj Bori kettő. Csak blabla és hablabla és igen és ez történt és így történt és blablabla és... mi van? Zsigmond fáradt, álomkóros szemekkel pislog az artikuláló, hadaró ajkakra - pont mint az anyjára szokott -, hallgatja a pult másik oldalán sóhajtozó, élete drámájáról esszéző nőt, és közben arra gondol, hogy vajon bejött-e a két napja feladott tippmixe. Merthogy belekezdett ebbe a remek mugli sportágba, mi több, most, hogy megízlelte a szerencse fanyar forgandóságát, fel sem akar vele hagyni. Egek, hát izgalmasabb, mint a kviddics! - Sacika - mutatóujját figyelmeztetően felemelve szólal meg végre, mikor bátyjának legidősebb gyermeke két gondolatmenet közben levegőért kap. - Csibém, ugye tudod, hogy most egy szerelmi kapcsolatot érintő kérdésben vársz tőlem tanácsot?Igazán nem akarja megzavarni a gintonikját szórakozottan lötykölgető, egyértelműen zavarodott nőt, de amiket az elmúlt órákban kénytelen volt végig hallgatni, nos... enyhén szólva sem az ő műfaja. Bármiben szívesen segít a négy ivadéknak, bármikor elkíséri őket boltba, gyógyítóhoz, meg vesz nekik cigit, alkoholt, tampont, de hogy megoldást találjon egy amúgy is bonyolult, egynemű viszony érzelmi kérdéseire, hát nem, inkább a tippmix. - Ide figyeljé' - mondja, de mielőtt folytatná, lelki és szellemi erősítésként megfogja a mellette álló, érintetlen poharat, s felhörpinti tartalmát. - Asszem ezt tőlem örökölted. Hogy nem vagy kapcsolatban élő típus. Bocs érte. Az is lehet, nem is leszel, de nem kell ezen így behisztizni, attól még lehet boldog életed. Há' nézz rám, én is tök megvagyok!Még bólogat is szavai mellé, úgy néz a tipikus Ombozi szempárba. Sárika édes egy teremtés, akit nem lehet nem szeretni. A becsiccsentett csettintésre elneveti magát, aztán rácsap a márványlapra, s felsóhajtva kiegyenesedik. - De most akkor várjá', nem értem a problémát. Régóta együtt vagytok, amúgy jól érzed vele magad, szeretitek egymást, oszt most mégis itt szenvedsz nekem. De, ha minden klappol, akkor mér is? - kérdése végére szemöldökei összeszaladnak, homlokán elmélyülnek az értetlenségért felelős ráncok. Valahol, mielőtt figyelme a tippmix felé terelődött, elvesztette a fonalat. - Sárika, az van, hogy azért szenvedsz, mert bugyit hordasz és nem gatyát. Ez mán csak így megy. De azé' ne add fel, lesz ez még jobb is. Azé' a Cameron gyereknek se lehet könnyű veled. De tudod, én nagyon bírlak. Tök szép vagy, hála a magasságos Merlinnek, nem apád szépségét örökölted. Meg okos is vagy, nem félek, hogy eladnak sárkánytojásért. Hogy tématerelésben mennyire jó, arról fogalma sincs, de mikor Sára gyönyörű, nőies mozdulattal ráfekszik a pultra és énekelni kezd az inggombjának, egészen lassú, óvatos mozdulattal lép hátrébb, és két ujjával ráfogva a vékony csuklóra, emeli azt el a felsőjétől. - Izé, most berúgtál, vagy mi van? - kérdezi kikerekedett szemekkel, megfelelő, biztonságosnak hitt távolságból figyelve maximálisan kínlódó unokahúgát.
|
|
|
|
|
Ombozi Zsigmond
INAKTÍV
Fater
RPG hsz: 45
Összes hsz: 66
|
Gondolataiba befészkeli magát Anett egykori, nekiszóló mosolya, az orcáin elmélyülő gödröcskék és egy pillanatra még hangját is képes felidézni. Kedves, könnyed nevetése éppen, hogy felhangzik fejében, közös lányuk bosszús, gúnyos hangja azonnal félbe is szakítja. Zsigmond nehezen, de nyugalmat erőltet magára, úgy pillant fel Rebekára, akit - hogy őszinte legyen magához - most legszívesebben vállainál megragadva rázna, eltorzult arccal üvöltene vele, talán még meg is pofozná, hogy hallgasson el, maradjon végre csendben, üljön le és gondolkozzon végre tiszta aggyal! Ehelyett azonban összeszorított ajkakkal, erős tekintettel állja a sokszor sértő, mindkettejüknek fájó szavakat. - Fogd be - kínos lassúsággal suttog a rámeredő, gyűlölettel megtelt szempárba, és közelebb hajolva hozzá, ujjaival idegesen ráfog a pulton doboló kézre. Szorítja a vörös csuklóját, hogy az ne mozdulhasson, ne dobolhasson többé. Tizenkilenc év óta ez az első érintése, első érintkezése lányával, és tessék, ezt is az elfojtani próbált düh szüli meg. Ugyanolyan összeszűkült, mérges szemekkel néz Rebekára, mint ő rá. Ugyanaz a szemforma, ugyanazok a ráncok. Csak az övéi már mélyek, míg lányáé alig észrevehetők, még puhák. - FOGD BE!Hirtelen mozdulattal engedi el a nyomástól bizonyosan pirosra színeződő csuklót, s hátrál a vodkakülönlegességeket hirdető polcokig. Maga mögött támaszkodik meg, bosszús pillantását először a padlóra, végül lányára vetve. Fejét ingerülten megcsóválja, szapora légzését közel s távol jól hallani. - Én anyádat választottam - szűri fogai között, akár egy ítélőszék elé kényszerített vádlott. - De akkor már képben volt Barnabás is. Értsd már meg te nyavalyás!A húr elszakad, türelmetlenné válik, és mert még soha nem volt része apa-lánya beszélgetésben, gőze sincs arról, hogyan kell helyesen kezelnie a dührohamokat. Mert azok aztán vannak ám dögivel. Noha három unokahúga is akad, ilyen formában még egyik sem esett neki, de még csak hasonlót sem tapasztalt részükről. Pedig Nelli közel sem nevezhető normálisnak és mostanában Sára is furcsán sokszor nézi őt zsebkendőnek. - Ne nevezz önzőnek - hangosabban közöl, mint az elvárható volna, mire két varázsló fel is áll a pulttól, hogy egy félreeső, nyugodtabb asztalhoz telepedjenek át. - Egyedül téged néztünk. Ha én neveltelek volna, az... nem olyan lett volna, mint amilyen volt, vagy tudom is én. Nem lettem volna otthon, nem lettem volna ott, ha szükség van rám. Épp, hogy veled kapcsolatban nem voltam soha önző. Hát nem érted meg?! Odaadtalak egy másik férfinak!Hangjában rekedtség képében jelenik meg a feszültség, kezei teste mellett, a fára támaszkodva remegnek. Azt sem tudja, mit mondjon, már alig emlékszik arra, hogy majd húsz éve mit ígért meg Anettnek, de úgy érzi, hamarosan eljön az idő, mikor teljesen mindegy lesz, Rebeka úgyis kiharcolja magának a teljes igazságot. Dacos pillantása a lány tekintetén időzik, szótlanul harcol vele. - Ez van. Én vagyok az apád, tetszik vagy sem. És amíg én élek, nem vagy egyedül, akarod vagy sem. Most pedig innom kell - fejezi be első, valóban apai észosztását, azzal a sörcsaphoz lép, és a mellette álló, saját poharáért nyúl, hogy tömény whiskyt öntsön bele. Egy utolsó pillantás Rebekára, s az ital volt, nincs.
|
|
|
|
|
*szól belőle a próféta, majd sutyiban kacsint egyet a lányra*
Há' te meg itt kóbinyálsz? 
Az én időmben...