Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Legújabb unaloműzőmként ceruzákat dobálok a plafon felé, és elégedettséggel tölt el, ha ott is maradnak. Utálok unatkozni, és hiába a hőhűtő bűbáj, ha menet közben meleg van, és az emberek nem szívesen jönnek ide, ami azt jelenti, hogy nincs munkám, és unatkozok. Tele vagyok problémákkal tudom. Jobb lett volna, ha nem töltöm a tegnap minden percét munkával, akkor talán mára is maradt volna valami. Végső elkeseredésemben felállok, és elsétálok a teakonyháig, hogy legalább egy kis kávét és csokis kekszet szerezzek magamnak.
Tudom, mindenki arra számít, hogy feketén iszom a kávét, és nem illik oda a csokis keksz, de be kell vallanom, erről szó sincs. Igazából tejeskávét iszok, és szeretem az édes ízeket. Ennyit a hideg külsőből levont következtetésekről. Ezekkel sétálok vissza, és unottan nyugtázom, hogy már öt perccel közelebb vagyunk a munkaidő végéhez.
A zakómat a háttámlára terítem, fehér ingem ujjait feljebb hajtom, és a nyakkendőmet is meglazítom kissé, hogy kényelmesebben legyek. Remélem apám nem most találja ki, hogy meg akar látogatni, mert az öltözködési szabályzat ilyen fokú megszegése egy Radetzkynél már-már halálos bűn. Szerintem képes lenne tényleg börtönbe juttatni emiatt. Talán annyira mégsem hasonlítunk. A kényelmesebb légkör újrateremtése után ismét a székembe helyezkedtem el, és jobb tevékenység híján, csak lelebegtetem a sikeresen feljuttatott ceruzákat, majd újra bedobálom őket a tartóba. Nagyon sok értelme van a mai napomnak.
Éppen azon elmélkedek, hogy vajon feltűnne-e annak a pár embernek, aki itt maradt, ha esetleg lelépnék, és ráfognám, hogy hivatalos ügyet intézek, amikor kopognak, én pedig, mint, aki éppen nagy munkában van – elvégre egy durrfarkú szurcsókot ilyen mesteri pontossággal lerajzolni igenis művészet – pillantok fel a sötét szépségre.
- Gyere csak be.
Jót mosolygok magamban a tényen, hogy lemagázott, valószínűleg egy nyolcvan és a halál közötti embert várnak az emberek, aki tartogatja a papírjaikat, és legalább egy fél délelőttöt rászánnak arra, hogy majd az öreg előkeresni a papírokat. Ehelyett viszont engem találnak, és a lány arcán a pír azt jelzi, hogy erre a legkevésbé sem számított. Tökéletes.
- Kérhetek egy nevet még egyszer?
Persze elsőre is hallottam, de hát az időhúzás mire nem jó, legalább fél perccel tovább marad majd, ami azt jelenti, hogy fél perccel kevesebbet kell majd unatkoznom.
- Milyen papírok egész pontosan?
Tekintve, hogy a neve újra elmondása után egy csinos kis paksamétát húzok elő. Elég sok húzódik mögöttem, elvégre mindent, ami hozzánk fut be iktatnom kell, és sok emberről vannak itt mindenféle feljegyzések is, amiket olykor szívesen böngészek én magam is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A mai nap tökéletes arra, hogy apám ide rendeljen, pedig tökéletesen elvagyok én Bogolyfalván is, nincs szükségem arra, hogy ide járjak át. Különben is, a héten kiújult az emberutálatom, szóval pont nem egy ilyen lökdösődő tömeg közepében van a helyem. Persze ezt nem róhatom fel neki. Némán teszem a dolgom. Elvégre jó a fizetésem, és szép az örökségem is, persze utóbbi lekötve pihen, amíg meg nem születik az első gyerekem. Milyen ostobaság. Na nem, mintha annyira hiányozna, jól elvagyok én a három lányka nagybácsijaként.
Ahogy ezen agyalok, úgy haladok előre, szótlanul kerülgetve a tömeget. Valaki már megint dedikál…milyen unalmas. Sosem lennék ilyen nagy név, akit aztán mindenki követ. Elég idegesítő, ha valami kell, akkor azt simán megszerzem enélkül is. Nem is értem ezeket a pökhendi, és roppant idegesítő alakokat. Bosszankodni azonban nem bosszankodom rajtuk, elvégre az ő dolguk, engem csak a visítozó lányok zavarnak, akik körülöttük vannak és ezzel megnehezítik az átjutást. No nézd már, valakit meg el is akarnak taposni, csodás.
Ezen a héten volt már egy jó cselekedetem, de azért belefér még egy így szó nélkül nyúlok a lány vállához, kicsit ugyan rongybabásan, de sikerül felállítanom, de úgy nehéz, ha engem is lök a tömeg. Kicsit arrébb terelem, nem kellene, hogy megint felboruljon a sikongatóktól, és alaposan végignézek a szerencsétlen kinézetén.
- Egy jó tanács, azok a pasik, akikért ennyire sipítoznak, csak néhány órát akarnak, pár nálad fiatalabbal, szóval kár teperned, inkább keress egy rendes pasit, vagy úgy jársz, mint az a korához nem illő pirosban ugráló nő. Valószínűleg csodakrémmel lett kevésbé ráncos az arca, de ha rájönnek a trükkre, akkor ma sem jut előrébb.
Ennyi, itt én végeztem is, a lányra kacsintva indulnék is tovább, ám nem tudom megállni, hogy ne forduljak vissza.
- Óóó, és ha már itt tartunk szerintem nőiesebb bugyikat kéne hordanod, ez a mosolygós eper inkább a négy éves unokahúgom stílusa.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Egy kicsit ferdítek, hiszen pontosan tudom, hogy miért is jöt, de ezzel is nyerhetek pár percet, amit nem ceruzák értelmetlen dobálásával kell töltenem. Nem mondanám, hogy gyorsan, inkább kényelmes tempóban kelek fel, lépek a beérkező, és kiadásra váró papírokhoz, és bár sorban van mind, lassan kezdem el kikeresni a megfelelőt.
- Áh meg is vannak.
Már vagy ezer éve, de hát háttal állok neki, így aztán nem láthatja, hogy éppen belekukkantok a papírjaiba. Tudom, rossz vagyok, de hát kell egy kis szórakozás nem? Mondjuk simán utánakérdezek a fenti ismeretségeimnél, hogy mit érdemes tudni a lányról, mert valljuk be, csinosnak elég csinos, talán még… na de ez majd elválik. Megfordulva visszalépek az asztalomhoz, és öt lapot nyújtok át felé.
- Olvasd el nyugodtan, amúgy csak egy kijelentés, hogy kiadtam a papírokat, ha elveszted őket, akkor a saját költségedre tudunk másolt példányt kiadni belőle. Azért öt, mert az irattártól elkezdve a vezetőig mindenkinek lesz belőle egy példánya. Mármint csak ebből, a papírjaidból nem, azokiat nekem is úgy kell majd kikérnem, ha elhagyod őket.
Nem értem, miért ez a nagy szabályozás, meg ez a sok kör, de biztos jó oka van rá mindenkinek. Elég kemény, hogy azt feltételezik mindenkiről, hogy néhány papírral romba döntik a varázslótársadalmat. Mondjuk, tény, nem lenne nehéz, de azért szörnyen igazságtalan.
- Nem olyan rossz, az esetek nagy részében, ma éppen szörnyen unalmas nap van. Máskor azért járnak itt emberek. Gondoltam, hogy lelépek, de ha ez megtörténik, akkor a nagyfőnök biztos éppen erre jár, és az állásomra legalább húsz másik embert tud.
Ezt minden vacsora alatt el is meséli, szóval ha valaki azt hiszi, nem tudom mi az az érzelmi zsarolás, hát az nagyon téved, de inkább engem vegyen elő, mint a bátyám özvegyét, aki két évvel később is csak csendesen él a ház egy szegletében a kislányával. Szerintem ha Liára ráfújna, egyből összetörne.
- Minisztériumi diákmunka esetleg érdekel?
A közelebb lépéstől nem jövök zavarba, sőt, imádom, ha az emberek leküzdik az íróasztal okozta akadályokat, főleg, ha nem trollok, azt az esetet inkább kihagynám, mert lehet a bűzbe halnék bele. A zavar helyett fél kezemmel az asztalra támaszkodom, a másikat zsebre teszem és ellenállhatatlan félmosolyomat is rávillantom a lányra.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elégedett mosollyal az arcomon állapítom meg, hogy ma is formában vagyok, és, hogy mielőtt elhagynám a terepet, ennem kéne egy fagyikelyhet, és akkor bumm. Nem vártam, hogy a lány komolyan képes hozzám vágni a táskáját. Igen jó a célzókája, mert sikerült vele fejbe kólintania. Először előrebucsaklik a fejem, a húzódást jobban megértem, mint a táska súlyát, az már csak akkor jön, amikor a padlóra ér, én pedig ráeszmélek, hogy ez fájt.
- Te tiszta elmebeteg vagy!
Kiabálok a fejemet fogva hátra, a … senkinek. A csaj hibbant, és el is szaladt, itt hagyva nekem a táskát, amit felvéve – miután persze megigazítottam a hajam – szét is nyitok, hogy megnézzem, mégis mi volt, ami ekkorát koppant a fejemen. Sportcuccok, biztos ő is sportol, vagy termékárus lány, inkább az utóbbi, mert, hogy nem százas, az tuti.
~ Hibbant tyúk… ~
A fejemet újra megérintem, de mivel szerencsére senki se látott, csak összezárom a táskát, mintha az enyém lenne, és indulok el vele az átjáró felé. Ez a világ egyre idiótább lesz, hogy ilyen nem normálisokat is beengednek. Vajon végzett ez a csaj valamilyen iskolát, vagy simán kibukott, mert agyatlan? Az is lehet, hogy csak idősebbnek néz ki, a mai tizenévesek jó részének igen kiégett arca van, mert úgy rohannak mindennel. Lehet gyerekmunka. Legalább apámnak lenne mit csinálnia, amúgy is érzem rajt, hogy kezdi megunni a monoton ügyeit, ez új kihívás lenne az életében. A varázsvilág gyerekkereskedelme. Ugye, milyen izgalmasan hangzik?
Kifelé menet még veszek azért pár gombóc fagyit, és ha a bolond csajszi nem tűnik fel megint, elhagyom a helyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Arra, ahogy kikapja a kezemből megemelem egy kicsit a szemöldököm, de nem fűzök hozzá semmit. Nem tűnik pszichopatának a lány, így aztán azt se tartom valószínűnek, hogy olyan nagyon durva dolgok lennének benne. Persze a nőkkel jobb vigyázni, ki tudja, hogy éppen miért, de valamiért egész biztosan fel tudják kapni a vizet, és akkor jaj neked férfi ember, jobb, ha inkább hallgatsz. Mondjuk nem tudom milyen az igazi veszekedés, amiről a haverjaim beszélnek, hogy „ott üvöltöztünk egymással a banya előtt”. Nálunk ez általában úgy néz ki, hogy anyám kiabál apámmal, amikor valami baromságot művel – ami lehet az is, hogy nem tette a tányérját a mosogatóba, ha éppen olyanja van -, apám meg olvassa a gazdasági híreket és cempeg néha, amikor az anyagi helyzetünket veszélyeztető híreket olvas.
- Igen, vannak itt furcsa megoldások, de legalább sok munkahelyet teremet ezzel a minisztérium. Ha egyszer kiderül, hogy nem is kell ennyi, félek, hogy túl sok embert bocsátanak majd el, mert átcsoportosítani őket nem nagyon lehet.
Én ugyebár nem vagyok érintett, egyfelől, másfelől meg nem hibázhatok, mert azonnal kirúgnak, és ez a két fél egy ponton, az apámban egyesül. Furcsa most az a helyzet is, ami rám vár, Botond halála után én lettem a legidősebb gyereke, engem akar bevezetni a „művészetébe”. Botond könnyen beletanult, neki való munka volt, de én már kétesélyes vagyok, Balázs pedig esélytelen, mert nem elég komoly, és állítása szerint sosem fog megkomolyodni. Még az esküvője napján is csak viccelt a korával meg azzal, hogy milyen is ő. Sokan szalmalángnak mondták a szerelmüket, csak azzal nem számoltak, hogy egy egész boglya társul hozzá, hiszen még most is együtt vannak, és szeretik egymást. Irigylésre méltó.
- Igen, valóban, és ha vársz még pár percet, akkor meghívlak egy nagy kehelyre, de még öt percig bármikor betoppanhat az ap… a főnököm.
Nem kéne eldicsekednem vele, ami itt mindenki számára egyértelmű, hogy nem csak névrokonok vagyunk, hanem ennél sokkal többek is, és hogy igen közeli a rokonságunk.
- Szerintem nem baj. Segíthetnél mondjuk nekem. Szórakoztatsz, amikor nincs itt senki és nincs munka. Egyedül ebben az irodában marha unalmas, és az az asztal ott szörnyen magányos, biztos jól esne neki egy megértő társ. Gyakorolhatnánk egymás nyelvét.  
Egyszer ezt a mondatot bevetettem egy lánynál, aki pofonvágott érte, majd megcsókolt, szóval az igen jól jött ki, de most itt kifejezetten a dolog szakmai részére gondoltam. Nekem is jót tenne, ha folyamatosabban rákényszerülnék az angolra, neki is, ha gyakorolhatja a magyart. Kedvező lenne mindenkinek.
- Persze nem ingyen. Havonta huszonöt galleont fizet a minisztérium minden gyakornoknak. Nem kell minden nap bejönnöd, csak amikor tudsz és csak akkor kell, ha nincs órád. Emellett persze ez beleszámít a gyakorlati idődbe, ha olyan szakon vagy, ami kötelezővé teszi. Tényleg, mit tanulsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Én mi?
Szuper, annyira igyekszem nem közhírré tenni, hogy ki az apám – na nem mintha ne derülne ki itt -, de csak sikerül. Pedig általában figyelek erre, de nem, most nem sikerült. Korholhatom is magam a hibám miatt, mint most teszem, vagy elzavarhatom a gondolatot, és figyelhetek a szép látogatómra is, aki éppen beszél hozzám.
- Nem, nem mint egy udvari bolondot, és nem érdekelnek a nők.
A kijelentésemet végiggondolva, rá kell jönnöm, hogy ezt gyorsan korrigálnom kell, még mielőtt a vonuzó lányok helyett helyes fiúk kacsintásával szembesülök. Akkor aztán tényleg elvágnám magam apámnál, még ha nekem személy szerint nincs is bajom a dologgal.
- Mármint, nem vagyok meleg, csak nem kezdenék kapcsolatot házon belül. Házi nyúlra nem lövök. Nem azért keresek magam mellé valakit, hogy kavarjak vele, hanem, hogy haladjak a munkával, és ne legyek egyedül az irodába. A szórakoztatás inkább a nyelvtanulás, a beszélgetés lenne, és szereted a fagyit is, ami tök jó.
Azért kicsit rosszulesik a feltételezés, hogy ennyit néz ki belőlem, mert szinte az arcára van írva, hogy ez az, amit kinéz belőlem, holott erről szó sincs. Különben is, itt járkál az apám is, nem akarom, hogy a kelleténél is jobban megfélemlítse azt, akivel össze akarom költeni az életem, arra elég, ha otthon találkozik vele.
- El tudom azt is intézni, hogy ilyen körökbe mozogj. A bátyám régen bestiakutató volt, vannak ismeretségeim, kipróbálhatod magad benne, ha gondolod, de tényleg jól jönne a segítséged.
Lopva az órára pillantok, majd ráérősen lépek a székemhez, hogy elvegyem róla a zakómat, és nyugodtan belebújjak, ettől hivatalosabb kinézetet kapva.
- De erről majd beszélgethetünk egy másik alkalommal. Vége a munkaidőmnek, meghívlak egy fagyira, gyere.
Az ajtót kinyitva engedem ki, majd követem, hogy gyors lépésekkel elhagyjuk az épületet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Reggelt.
Fel sem nézek, sőt szinte morgok, de odáig eljut az agyam, hogy női hang, így nem az apám, tehát nem kell úgy tennem, mintha imádnám az itteni életemet. Ma biztos jönni fog egy reklamáló, akinek sokadszorra utasították el a kérvényét, én meg inkább lennék az ágyamba. A valaki, aki bejött azonban letesz elém egy kávét, én pedig legyen fiú vagy lány, ezer örömmel elvenném feleségül. Lelkesen emelem fel a fejem, és bár kioktat, szélesen elmosolyodik.
- Istennő vagy.
Megérdemlem a szidást, amit kapok, hiszen valóban megmondta, hogy inkább pihenjek. Felkelve nyújtózok egyet, kigombolom az ingem, és a tükörhöz lépve, amit néhány hete szereztem, megállapítom, hogy nagyon jól ál ez az álmos fej is. Bár való igaz, sokkal jobb lenne, ha inkább kipihent lennék, valószínűleg én is jobban érezném magam. A tegnap éjszakát bent töltöttem, bár zuhanyoztam előtte, azért jól esik levenni a gyűrött inget, és felhúzni egy frissen vasaltat. Anyám tudja, mi kell nekem, ez, és az isteni süteménye, ami tele van gyümölcsökkel. Utóbbit elő is veszem, miután az új ingemet átvéve és begombolva kvázi egy fél sztriptíz showt lenyomtam itt Tara előtt, aki lassan már kezd szerintem hozzászokni ezekhez a random megnyilvánulásokhoz.
- Te ilyen iskolába szabályosan bejárós fajta vagy? Ha gondolod, kikérhetlek az igazgatótól. Nem biztos, hogy nélküled életben maradnék. Sütit?  
A fehér ovális dobozkába rengeteg süti várja, hogy megegyék, és nem csak az előbb említett gyümölcsös, van itt kókuszgolyó, finom házi rumos meggyel, csokiszelet, ami sok csokis sütemény mandulával és mogyoróval és még ki tudja mi minden. Ha a lány vesz vagy nem, én akkor is veszek egy golyót és bekapom, amíg kitalálom, hogy melyik legyen a következő. Mondjuk a csokiszelet, ami olyan jól passzol a finom kávéhoz.
- Szerintem amúgy valami gáz van kint, apám morcosabb, mint eddig bármikor. Remélem, ma nem akar felénk járni, hiszen átlagon felül teljesítünk.
Elégedetten ülök vissza a székembe, és az első kávékorty olyan hatással van rám, mintha tényleg felkerültem volna a mennyekbe, és onnan engem már senki se taszíthat le. Egyszerűen tökéletes minden.
- Különben gondolkoztam, ezen az iskola dolgon. Lehet vissza kéne ülnöm az iskolapadba. Kicsit talán öreg lennék oda, de szívesen tanulnék valamit, hátha munkahelyet váltanék. Nem igazán akarok én itt góré lenni vagy ilyenek. Apám is kevesebbet oktathatna ki. Szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Sárika és Dorián

Bejglivel, halászlével és rántott hallal megtömve, rengeteg gyerekjátékot végigjátszva, apámat látva, amint mosolyra húzódik a szája, és forraltboros testvérnaptól feltöltődve lépek be ismét a munkahelyemre. Hiányzott már, bár jó is volt kicsit nélküle. Vettem egy halom ajándékot Taranak is, bár ki tudja, ő mikor dugja be a képét megint az irodánkba. Mindenesetre semmi sem romlik és kisállat sincs benne, szóval ha tavasszal jön megint - ajánlom, hogy ne így legyen -, akkor majd azt mondom, hogy húsvétra kapta. Bár lehet, hogy ez esetben lecserélem a csomagolást fenyőfásról nyuszisra. Jót mosolygok az átcsomagolás gondolatán, miközben fütyörészve szedem a lépcsőket. Kell a testmozgás, anyám megint egy egész hadseregnek főzött, én meg jó gyerek módjára végigkóstoltam mindent. Most azonban munka van, és ahhoz fittnek kell lennem. Na nem mintha auror lennék, csak egy sima kis irodista, de annak kiváló. Szerencsére megúsztam az átszervezéseket, és nem kell Budanekeresdre meg ilyen helyekre járnom, ami azt jelenti, hogy alhatok kedvemre, apámat is csak akkor látom, amikor kell, és szívhatom tovább Tara vérét, aki jó kis munkatárs. Mellette nem unatkozom, maximum a sok fagyi miatt torokgyulladást kapok.
- Bocs, helló, zavarhatok?
Kopogok, mint illendő, majd benyitok és bumm, ott a kanapén egy nagyon szőke lány. Nem mintha zavartatnám magam, úgy lépek beljebb. Ha már egyszer megzavartam a csevejt, akkor már teljesen mindegy nem? Szóval beljebb sétálok lelkesen, biccentve a lányka felé, majd kezet rázva Doriánnal.
- Kellene pár aláírás a főnöknek. Nem várhat.
Folyamatosan aláírni kell, mert valami csak úgy mehet tovább, ha legalább három aláírás van rajta. Amihez három nagyobb emberke aláírása kell. Mivel itt nem maradtunk sokan, így volt, aki előlépett, ilyen Dorián is, így az aláírásainak kötelezettsége, no meg a fizetése megnőtt. Átadom a a papírhalmot, majd a sarkamon megpördülve visszafordulok a lány felé, és szélesen elmosolyodok.
- Helló, Benji vagyok, új munkaerő leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Látható művészkedéssel elszontyolódom, amikor azt mondják, nem azért jött. Sejtettem, de jó lett volna. Itt azért többnyire idősebb vagy férjezett nők vannak, nem olyanok, akikkel el tudok poénkodni egy-egy napot, pedig nekem - főleg, hogy az apai súly se nehezedik már a vállamra - ez egy ilyen központi kérdéskör, és szeretem, ha a napjaim jól végződnek, ahhoz pedig az kell, hogy a napközbenre is azt mondhassam, hogy jól telt.  
- Pedig biztos hasznos lenne. Iskola melletti plusz kereset, ilyesmi. Tara is jól érzi magát itt.
Főleg ha bejön. Alig várom tényleg, hogy megint itt legyen-. Olyan vicces az a lány, bár most a figyelmemet határozottan leköti Sára, aki mint megtudom Ombozi. Na nézd már, kicsi a világ, épp a minap hallgattam végig egy monológot apámtól, amiben az Ombozi név egész biztosan elhangzott. Mostanában nem nagyon tudok figyelni rá, inkább játszom az unokahúgaimmal, ha innen hazaértem, és persze mindig ilyenkor talál meg ő is, de hát tudjuk milyenek a kicsik, és milyen vagyok én magam is. Igen, ők nyernek, még apámmal szemben is. Szóval igazán megérthetné, ha nem tudom visszaidézni azokat, amiket mondott.
- Nincs más, köszönöm.
Közelebb lépek a lányhoz, és lepuffanok a fotelbe, hogy hosszan a szemébe nézzek, komoly képpel, mintha valami nagyon nagy dolgot akarnék neki mondani. Aztán a szám széles, kajla vigyorra nyúlik, mint aki éppen egy nagy titokra jött rá, ami igazából az egész emberiséget megmentheti.
- Nem kéne ilyen morcos manónak lenned, hiszen a hó is esik, meg minden.
Biztos komoly dologról beszélnek, hiszen érezhető volt, hogy megzavartam egy ilyen "Luke, én vagyok az apád" pillanatot, amit valószínűleg Anakin is rossz néven vett volna, ha megzavarnak. Így aztán felkelek, meghajolok a lány előtt, elvégre egy Ombozi, biccentek Doriánnak és fütyörészve elhagyom az irodát. Szimpatikus lány, látnom kell még. Ami az asztalt illeti a lány előtt, egy tábla csokit azonban ott hagytam, elvégre a nőknél az ilyen boldogságrobbanást tud előidézni, és hát biztos szép ez a lány, amikor őszintén mosolyog.