Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ismeretlen fiú léptei koptatják az iskola felé vezető utat. Nem mondható túl magabiztosnak, elvégre idegen helyre tévedt, ami nem tartozik az ő hatáskörébe. Majd idővel talán megszűnik ez a feszélyezett érzés, mert tudja, itt fogja leélni élete igen csak meghatározó részét. Ha akarna se tudna ellene tenni. Nem mondhatja, hogy repesett a hírtől, ebbe az iskolába kell jönnie. Mindig is olyannak látta, mint valami luxus börtönt, holott tudja, annyira nincsenek rövid pórázon tartva a gyerekek. Ennek ellenére, szülei igen csak jó mókának vélik. Ők is, Barnabáshoz hasonlóan, varázslók, és úgy gondoltál, hogy a legjobb környezetet akarják megteremteni a gyereküknek. Itt mindent megtanulhat, amire magukfajtának szüksége lehet. Minden varázslatot, minden bájitalt, és a természetfeletti lényekről is, némileg lesz tudomása. De a fiú soha nem szerette a nagy felhajtást, inkább szeretett volna továbbra is, látatlanban maradni a barátai között. Nem tudott senki a képességeiről, és nem is állt úgy a szénája, hogy majd valamikor tudomást szereznek róla. Óvakodott, hogy ne történjen így, és lássuk be, nagyon jó munkát is végzett. Nagyon jól elvolt a saját kis világában, a szülei és nagyszülei gondoskodtak az átlag tantárgyakon kívüli foglalkozásokról. Nem hanyagolhatták el, feladatuk volt, hogy normális varázslót avanzsáljanak belőle. De így, hogy Barni a tizenhetedik életévéhez közeledik, illőnek tartották, hogy végül is, saját korosztályával, saját "fajával" tanulhassa meg az alapokat. Éveken keresztül sikerrel járt azzal, hogy erről lebeszélje őket, de nagy sajnálatára, ő húzta a rövidebbet. Érkezett a levél, miszerint fiúk felvételt nyert a Bagolykő Mágustanodába, mint elsőéves, Eridonos tanuló. És ez nem is véletlen. Mindig is életvidám srác volt, szinte mindig ott virít a szája szegletében a tőle igen csak megszokott mosoly. Szereti a társaságot, egyfolytában jár a szája, ami néhány esetben nagy hátrányt jelent a számára. De, sokan ezért szeretik. Akaratától független deríti jókedvre az embereket. Ez viszont már áldásként lett elkönyvelve. Akármilyen helyzetben helyt tud állni, és ez előnyére válhat. De most, valamiért úgy érzi, teljesen elveszett. A nagy kapu előtt torpan meg, maga mögött elengedi a két nagy bőröndöt, a vállán tartogatottat lecsapja azok mellé. Szinte tátva maradt a szája az iskola láttán. Nem volt még szerencséje látni, de nem is bánja, hiszen ez a reakció mindent felülmúl. Talán ő az egyetlen, akiből ilyen érzéseket vált ki az iskola látványa? Könnyen megeshet. Tudja, hogy ez a nagy épület hány száz diákot szállásol el, és ő is csak egy lesz közülük. Ráadásul jó nagy hátránnyal indul az a tanuló, aki év közben érkezik, nem pedig menetrend szerűen. Több diákot is lát a közelében, néhányan elmennek mellette, de segítség híján, inkább csak végigmérik, és máris maguk mögött tudják. Friss hús, aki, konkrétan nem tud magával mit kezdeni. Esetleg tovább kéne indulnia, hogy felmérhesse a benti terepet is. A Bogolyfalvi járással már úgy, ahogy tisztában van, a nagyobb helyeket már megjegyezte magának, amit feltétlen meg akar nézni. Most, viszont itt van előtte az iskola, és fel kéne pakolnia a bőröndjeit az Eridonba, de valahogy, nem viszi rá a lélek. Vagy, az vinné, csak a lába nem engedelmeskedik neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ő maga se tudja hova tenni ezt a hirtelen jött bizonytalanságot. Pedig olyan nagy kicsapongással hagyta el a házat, ami még a szüleit is meglepte. Tudták, hogy fiúk mennyire tiltakozik ez ellen, de mégis hozta a megszokott formáját. Igen csak nagy meglepetés lehetett számukra, hiszen vagy két hétig tépte a fülüket, hogy ő nem akar oda menni. Komolyan, mint egy óvodás. De egy hirtelen jött változás akárkit ki tud zakkantani a jól megszokott szerepből. Még Barnabást is. Nem kenyere az ellenséges viselkedés a szüleivel, vagy bármelyik rokonával, de a szükség törvényt bont. Azt lehet hinni, hogy bármivel elérhetünk ezzel, de mindig mi jövünk ki vesztesen. Ezt, végre valahára a fiú is, saját bőrén tapasztalhatta. Alapból tisztában volt azzal, hogy ő már pedig ebben a felállásban nem győzhet, de harc nélkül nem érdemes feladni. Ha valakit felvesznek egy varázslók között igen csak elterjedt iskolába, ki az, aki rajta kívül ezt elutasítaná? Senki, hiszen még külföldről is érkeznek, csak, hogy jó neveltetésben, és taníttatásban legyen részük. Igen, egy ilyen iskolában a tanárok már nem csak tanítgatják a tanulókat, elvégre az ő kezük munkája fog visszavetülni, ha anyuci nem ugyan azt a gyereket kapja vissza az évek múltán, mint akit bedobott, mondván, okosodjon a gyerek. Nem mindig hoz túl jó döntést a szülő a bentlakásossal, de végül is, ilyenkor megtanulhatja a diák, hogyan is tartsa el magát. Ez lesz a legfőbb feladata Barnabásnak is, és már csak a gondolattól is feláll a szőr a hátán. Születésétől fogva egy jó családban él, ahol mindent elé raktak, nem kellett semmiért megdolgoznia. Most, hogy kikerült anyuci védő karjaiból, mit fog kezdeni? Talán ez is közrejátszott, amikor szíve szerint visszautasította volna az ajánlatot. Meg is tette, de túl sokra nem ment vele. Az a hiú remény élt benne a mai napig, hogy ez csak a kandi kamera, és mégse megy sehova. Hát, nagyot tévedt, hiszen a vonat reggel elrajtolt, most pedig teljes bizonytalanságban áll az iskola kapuja előtt. Szerintem nem túlzunk, ha azt mondjuk, már most teljesen behódolt, csak az épületnek. Az álla majdhogynem a bokáját verdesi, és a többi tanuló, csak kikerülni tudja az út közepén álló fiút. És azzal még tisztában sincs, hogy belül mit rejt eme nemes épület! Pedig megtekinthetné, ha végre rászánná magát az indulásra, de valamiért nem viszi rá a lélek. Talán attól fél, ha megteszi a lépést, oda a szabadsága, vagy csak szimplán a kastély nagysága, ami ennyire elrettenti ettől. Ő maga se tudja eldönteni. Csak zavartan túr kócos tincsibe, és hebeg valamit, de ő maga se tudja értelmezni a szavait. Rávenné magát ő szívesen, hogy valakit megkérdezzen, hogy is van tovább a menet, de akárkihez odalép, nem szánják rá az idejét. Biztos fontos dolguk van lent a faluban. Így hát, saját magára, és a tudására hagyatkozva kapja fel a bőröndjeit, és tesz pár lépést előre. A csöndet a bokrok nesze zavarja meg, mi neki is felkelti a figyelmét, és érdeklődését. A hang irányába fordulva, egy vörös hajú egyedet pillant meg valamelyik növény belsejében. Halvány mosoly ül ki az arcára, és megközelíti, és leguggol előtte.
- Szia. Őőő... tudnál nekem segíteni? -hagyja el a száját a kérdés, nem is foglalkozva azzal, hogy az arra járók mit is gondolhatnak ezen művelet láttán. Nyilván, már az első adandó alkalommal elkönyvelik valami sült bolondnak, de nem igen mozgatja meg a gondolatait ez a tény. Soha nem érdekelte a népesség véleménye, most mért tenne kivételt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Számított rá, hogy nem holmi putrival lesz dolga, de az épület nagysága mégis csak eltaglózza. Nem tudja hova tenni a látványt. Csak, hogy félreértés ne essen, nem rossz értelemben értjük ezt. Igen csak kedvére van a kastély. Ő maga nem erre a reakcióra számított. Azt mondogatta napról napra, hogy nem fog neki tetszeni, nem akar odamenni, ezzel elérte, hogy úgy tekintsenek rá, mint egy óvodásra. De hiába minden vesződés, hisz mégis csak elnyerte tetszését. Nem véletlen, hogy álla majdhogynem a földet éri, az embernek kedve lenne alátartani a kezét, hogy még csak véletlen se tudjon tovább süllyedni. Világ életében nagy kedvelője volt a régi épületeknek, de be kell hogy lássa, ez magasan viszi a prímet! Persze, ezt levelekben nem éppen szándékozik megemlíteni a szülőknek, hisz jönne az a részükről, hogy márpedig ők megmondták. Minden épeszű gyerek így reagál az újra, az ismeretlenre. Legalábbis, eddigi tudomásaim szerint. Ezek után talán még az is elképzelhetővé válik, hogy Barnabás megkedveli a helyet? Könnyen megeshet, de egy szóval se mondta senki, hogy a diákokért, a tanárokért is ugyan így fog lelkesedni. Még a koszt az, ami nagy kérdőjelet jelent számára, de ezen hamar lehet változtatni. Kedve lenne már most ellátogatni a konyhába, mivel amilyen naiv volt, azt hitte, az út rövid, és nem kell magával vinni semmit. Hát a fenéket nem! A pénzét első nap még nem szerette volna elverni, ezért ott se vett túl sok mindent, egy- két nyalánkság azért belefért, de több nem. Itt meg ingyen van, hát elhúzta egy kicsit az időt. A hasa kisebb korgással jelzi, hogy már nem bírja tovább szilárd étel nélkül, ami hatására felocsúdik az ámulatból. Talán meg kéne tennie az első lépéseket? Egy aprócska lépés választja el az iskolától. De ha ezt megteszi, vége a szabadságának. Bár, nem úgy tűnik, hogy a járókelők annyira szomorúak lennének, csak mert ide száműzték őket a szülők. Szerinte igen csak kedvükre van a hely, ami számára is ad egy kis löketet. Tekintetét viszont esze ágában sincs leemelni az épületről, úgy bánik vele, mintha az legalábbis bármelyik pillanatban eltűnhetne a felszínről. Pedig aztán igen csak sok ideje lesz annak tanulmányozására, talán túl sok is. Kisebb nagyobb bénázások közepette éri el azt, hogy a bőröndjei ismét a keze ügyébe kerülhessenek. Egyet a vállára, a másik kettőt húzza maga után. Mindig nagy hatással volt rá a környezet, ezért hát meg is tanulmányozza az egyik, igen élettelinek látszó bokrot, melyben egy vöröslő hajzuhatagot vél felfedezni. Felvont szemöldökkel tekint körbe-körbe, de végül tesz fel pár lépést, és leguggol a lányka elé, aki már éppenséggel készült volna elhagyni a jelenlegi helyét.
- Az eridon házig kéne eljutnom, ebben szeretném a segítségedet kérni. Nem szeretnék az első adandó alkalommal eltévedni. -tisztában van az erősségeivel, és a tájékozódás idegen helyeken nem tartozik közéjük. Mindig eléri azt, hogy a teljesen másik irányban lyukadjon ki, és végül segítséget kelljen kérnie. Addig, míg a lány nem adja jelét a segítségnek, az egyik, stabilabbnak látszó bőröndjén foglal helyet. Fő a kényelem, miután bejárta Bogolyfalvát.
- Megkérdezhetem, hogy mért döntöttél úgy, hogy egy bokorban fogsz bujkálni? -ez igen csak megmozgatja Barni fantáziáját. Bár, ez így túlzás, hisz tippje sincs, mi okból kifolyólag dönthet egy diák úgy, hogy márpedig ő bebújik az egyik növényzetbe.