Elhatároztam hogy felderítem a terepet, hiszen még új vagyok erre.
Remélem akad majd valaki aki körbevezet.

Látok valakit errefelé tévedni. Végre egy kis társaság! Remélem majd idejön kicsit ismerkedni.

Valaki köszönt nekem. Egy kicsit megijedten tőle. Hirtelen fel sem tünt hogy ki ő. De szerencsére eszembe jutott. Visszaköszönök.
- Szia.Igen Levitás vagyok.

A tanulás elég jól megy. Megpróbálok sokat szorgalmizni. Kedvenc tantárgyam még nincs. De a bagolykőben érdekesek a tantárgyak.
Szivesen csónakázok. Időm annyi, mint a tenger. Legalább addig sem unatkozok. (Kuncogok magamban.)

-Igen, magamtól találtam rá. Kedvem támadt eljönni bagolyfalvára és kicsit megismerni azt. Eleve kedvelem a tavacskákat. Én is hallottam a sellőről az egyik barátnőmtől. Majd a kísértetházat is megnézem. Biztosan az is érdekes. (Mondta felszabadultabban.)

Evelin szerencsére a hajó mögött úszkál abba kapaszkodva. (Nevet)
-Ahogy látom jól vagy. Csak egy kicsit eláztál! Végülis én sem vagyok különb.
Gyere és üsszunk ki a partra. Remélem nem sűllyedek el. Egy kicsit bénán úszom.
Elindultak a part felé.

Halihó.

Halihó!

Heló. Szegény szamár.

Nagyon. :-)

Az engem is érdekelne?

Az jó.

Milyen igaz.

Milyen igaz.  

Evelin is kikecmereg a tóból. Kicsavargatja a legtöbb vizet a ruhájából.
-Szerintem is elég volt a csónakázásból.
Egy kis innivaló tényleg jól esne. Indulhatunk.
(Evelin elindul nevetve.)

Halihó.

Szia Elena!

Ne bökdöss! Míért vagyok áfonya? Hogy van Iá?

Bibi Hauward

Elmentem kicsit sétálni. Sikeresen észrevettem egy régi faházat. Nagyon megtetszett. Így felmásztam kicsit körülnézni. Mintha lenne még erre valaki.

Ahogy látom mindenki ajándékot akar.
Szegény Elena.

- Szia. Kicsit megilyedtem. Egyépként Evelin Ordassy vagyok. Örültem hogy megismertelek. Mit csinálsz erre ilyen késôn? (Mondta Evelin vidáman.)

-Jézusom jól vagy? (Egy kicsit megijedtem.)
- Elméletben nem súlyos. Szerintem.
(Segítettem neki feltápászkodni a poros padlóról.)
-Gyere keressünk egy orvost.
Egyépként még nem nagyon találkoztam Rellonosokkal.
(Kétségbeesetten próbálta felvidítani a hadirokkantat.

-Na ahhoz már értek.
(Evelin elvette a sérülttôl a fáslit.)
-Mutasd a kezed.
(Sikeresen be is kötözte.)
-Ugye már jobban vagy?
Legközelebb ne legyél ilyen szeleburdi!

Én is kaphatok valamit?

-Hogy érted? (Értetlenkedtem.)
Ki ne szeretné. (Néz rá értetlenül.)
-Idôm annyi, mint a tenger. Mit akarsz csinálni a következôkben?

Eloszthatnánk. Úgyis vannak erre éhes személyek.

Köszönöm Adam bácsi. Ugye szólíthatom így?

-Biztonan nagy kaland az olvasás. Vagy mégegy ajtót akarsz mutatni? Már ùgy is lejártam a lábamat. (Evelin fáradtan felsóhajt.
- Ezekután mi a terved?

Ki kér tortát? Hoztam kést hogy felszeleteljük.

---

 Szerintem szeletelje fel más , mert a végén elvágom az ujjamat.

Gondolom hogy míért.
(Evelin hátrébblép.)