Wolgast Bellaforte

Unalmamban nem tudtam már merre menjek. Mindenhol jártam már legalább egyszer, de gondolkodtam egy kicsit, és eszembe jutott, hogy a réten nem jártam még. Gondolkoztam, és eszembe jutott, hogy unatkozok. Nincs jelenleg semmi dolgom, elmegyek és szétnézek egy kicsit. Leértem a kapuhoz, bámulva nyitottam ki. Nem gondoltam volna, hogy  ilyen szép. Azt hittem hogy csak egy egyszerű rét. Mentem egy kicsit gondolkodtam hogy mit kéne csinálni, mikor úgymond magamhoz tértem azt vettem észre, hogy fekszik a fűben valaki. Nem is nagyon foglalkoztam vele. De amikor annyira elgondolkoztam, átestem szegényen.
- Szia!
Köszöntem rá.
-Bocsi hogy átestem rajtad, de nem figeltem gondolkoztam.
Haláli ciki volt.. Elpirosodtam.
-Amúgy te mit keresel erre...? Mellesleg mi ez a doboz?
Godolkodtam, és döntöttem. Nem hagyom egyedül szegényt, még a végén valaki ismét átesik rajta.

Wolgast Bellaforte

- Hát dolgom nincs, ez a baj.
Néztem körül..
-  Tényleg nyugott hely a rét.
Még mindig nagyon piros voltam, de ahogy elnéztem, ő is meg illetődött. De nem szándékos volt, csak úgy nem tudom nem figyeltem a lábam elé, mert elbambultam. Mosolyogtam, és fogtam egy kakaós csigát, és beleharaptam. Miközben felkiáltok.
- Auuuuuuuu.. Megharaptam az ujjam..
Ma nem lehetek ennél szerencsétlenebb. Először átesek szegényen, most meg a saját ujjam harapom meg. Komojan, ez már gáz.
- Nagyon finom ez a csiga. Rámférne minden nap egy ilyen.
Már fele elfogyott, mikor az égre néztem, és láttam hogy megy le a nap. Ekkor megkérdeztem tőle.
Milyen gyakran sütsz süteményt?
Mert én nem nagyon szoktam. Mivel új vagyok, nem nagyon tudok még néhol eligazodni.

Lora

A játszótérre tévedvén leülök egy hintába. Gondoltam kiszellőztetem a fejem a sok vita után így eljöttem ide. Nem tudom mért pont ide jöttem. Szép hely ez. A hintában ülve eléggé elgondolkodtam. Még azt sem vettem észre hogy körülöttem zajlik az élet. Mintha megállították volna az időt számomra. Nem voltam magamnál. Nagyon rosszul érintett a Zolival történt vitánk. Pedig az mind az én hibámból volt. De egy világ omlott össze bennem. Minden ami csak felépült a lelkemben, az most porrá lett. Nagyon szörnyű érzés. Kis idő múlva már jobb volt. És mintha kezdett volna felépülni a lelki világom. Eszembe jutott, hogy szeretjük egymást, ezért úgy is kibékülünk. Majd teljesen magamhoz tértem, és felfedezni véltem, hogy éppen nincs senki a játszótéren csak én. Majd fel akartam állni és hanyatt estem a hintán. Lehet ennél rosszabb? Még jó hogy nem látta senki mert különben jót nevetett volna rajtam. Feltápászkodok és elindulok haza mikor meglátom Lorát.
-Szia Lora.. Hát te hogy-hogy itt vagy?
Gondoltam ha már látom megkérdezem mit keres erre. Talán beszélgethetnénk is egy kicsit, ha nem lenne ellenére.. Bár kedves lány úgyhogy biztos válaszolni fog. Igaz nem olyan rég ismertem meg. De máris mintha 1000 éve ismerném. Remélem nem látta ahogy leestem a hintáról mert az kicsit ciki lenne. Vajon most mit gondolhat rólam. De jó lenne belelátni az emberek fejébe.

Lora

- Persze. Menjünk és üljünk le.
Mondtam miközben eszembe jutottak a Zolival eltöltött percek. Valóban rosszul érintett ez a vita. Hiszen szeretem. Mikor elindultam a pad felé feltettem a kérdést.
- És miről beszéljünk?
Gondoltam van ötlete.
- Gondolom nem az időjárásról.
Mondtam sejtvén a témát. Féltem hogy a téma Zoli lesz. Nem hiszem hogy tudnék erről az egészről beszélni. Nagyon szörnyű dolog. Bambán bámultam a messzeségbe. Mintha nem is ezen a földön lennék. Elgondolkodtam hogy vajon Zoli most mit csinál.. Lehet hogy már más lány vigasztalja. Vagy valami rossz dologra készül. Belese merek gondolni. Nem bocsájtanám meg magamnak ha valami történne vele.
- Mesélj valamit. Vagy kérdezhetsz is.
Mondtam mint ha az utolsó óráimat élném meg. Szörnyű kedvem volt. Na meg persze próbáltam visszafogni a sírást. De már tovább nem bírtam. Elkezdtem sírni.
- Minden az én hibám, én vagyok a hibás.
Hajtogattam folyamatosan miközben potyogtak a könnyeim.

Lora

Szegény lány most mind ketten sírunk.
- Na egy feltétellel nem sírok ha te se.
Gondoltam evvel meggyőzöm hogy ne sírjon.
- Az oka a vitánknak az hogy túl féltékeny vagyok.
Erre nem vagyok büszke, de mindegy. Leülök a padra.
- Sajnos nem szeretném elveszíteni ezért féltékeny vagyok még egy szellemre is.
Sose gondoltam volna hogy ennyi mindent elmondok neki de úgy érzem hogy benne megbízhatok. Senkibe nem bíztam ennyire csak Lorában meg Zoliban.
- Annyira félek hogy nem lehetek Zolival többé a hülye féltékenykedésem végett.
Őrlődöm a dolgokon. Annyira rossz főleg hogy az én hibám..
- És neked mi nyomja a lelked?
Kérdeztem a sírásra célozva.
- Tuti nem az, hogy jajj, elpusztult egy bogár mert véletlenül ráléptem.
Gondoltam hogy valami komoly dolog de nem tudtam hogy pontosan mi.
- Tessék itt egy zsepi legyél happy!
Vetettem be ezt a kis rímet és adtam neki egy zsepit. Hátha jobb kedvbe derítem. Mert nagyon nem jó azt nézni hogy itt szomorkodik. Miközben én is ezt csinálom.
- Mit szólnál hozzá ha elmondanánk egymásnak hogy mi nyomja a lelkünket?
Kérdeztem reménykedve hátha felvidulunk. Mert nagyon tragikus hangulat volt. Mintha meghalt volna valaki. Még jó hogy éppen nem járt senki a játszótéren rajtunk kívül amikor sírtunk..

Lora

- Köszi hogy ennyire megértő vagy.
Mondtam és fájdalmas képet vágtam mert nagyon fájt a kezem. Leestem a hintáról és azóta fáj. És már be is lilult.
- Nézz ide. Leestem a hintáról és azt hiszem eltörtem a kezem, mert körülbelül a kétszeresére dagadt és iszonyúan fáj.
Nem hiszem el egyik baj jön a másik után.
- Szerinted eltört? Vagy megmutassam egy orvosnak?
Annyira fájt hogy nem tudtam egy helyben maradni, de ha megmordultam akkor meg fájt.
- Segíts nagyon fáj.
Azt hiszem ha valóban eltört a kezem akkor életemben először tört el. Soha nem ért sérülés, de úgy látszik hogy most fog. Ez a nap nem az enyém.
- Mi fog még ma történni? Talán elüt az autó? Vagy meghalok?
Ez a legrosszabb nap.

Lora

-Rendben mutassuk meg anyukádnak.
Sóhajtottam és próbáltam nyugott maradni ami nem volt egyszerű. Ezért eltereltem a gondolataimat arra hogy milyen szépen süt a nap. Miközben észre vettem egy különös alakú felhót. Azon töprengtem vajon mit ábrázolhat. Nagyon különös volt. Végigmentem mindenen. Ez se nem hal,se nem kutya se semmi. Ez valami más. Roppant érdekes. Megkérdezem Lorát ő hátha tudja.
- Lora látod ott azt a felhőt? Szerinted mit ábrázol?
Gondoltam hátha tudja milyen mutáns lény ez. Apropó mutáns el kell mondanom neki hogy úgy érzem magam mint egy szörnyike..
- Az gáz ha úgy érzem magam mint egy szörnyike? Csakmert akárhol feltűnök mindenki eltűnik.
Mondtam neki szomorúan..
-Engem senki se szeret. Csak én vagyok meg a kisújjam.
Szörnyike vagyok ebbe bele kell törődnöm. És pedig a szörnyikéket nem szeretik az ember pajtik. Ismét fel nézek az égre és felmerül bannem egy kérdés. Vajon meg lehet enni a felhőt? Egy szelet felhő milyen jól hangzik.
- Lara meg lehet enni a felhőt? Mert most úgy beleharapnék...
Kacagtam és el kezdtem kántálni:
- Felhőt akarok, felhőt akarok, felhőt akarok!
Minden bizonyára én egy szörnyike vagyok akinek a kedvenc étele a tejszínhabos felhő. Ami az égből jön. Csak kérni kell és hozzád vágják,ez logikus. Milyen jó gondolataim vannak gyerekek. Én egy zseni vagyok...