36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Renée Faraday összes RPG hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. július 1. 03:58 Ugrás a poszthoz

Farkas fiúbácsi. *____*
[zárt játék] - kap egy ilyet is, mert menő. Cheesy

Ki lett téve otthonról, ilyet! Délelőtt van még csak, de máris elpucolt a házból, Manda néni haragjától tartva. Kiva még iskolában van, de a néni meg már túlságosan viselős ahhoz, hogy bejárjon órákra, így otthon van vele. Renée épp kísérletet tett arra, hogy vajon mennyire nehéz egy késsel egy váza tetejéről eltalálni egy banánt, mikor Manda belépett a nappaliba és megijesztette. Na, ez nem volt okos dolog tőle, mert pont a megijesztés pillanatában eresztette volna el a fegyverét, de így egy kicsit később sikerült a mutatvány, minek következtében a kés a vázában landolt, ami nem restellett nagy csörömpöléssel összetörni. Töki nem várta meg, hogy Manda méregbe guruljon, egy tolvaj ügyességével lavírozott ki mellette a nappali ajtóban, aztán meg felkapta az egyik cipőjét és szaladt ki a házból. Tehát lényegében nem kitették, hanem elmenekült a lakástulaj dühe elől. De ez neki egyre megy, kitették és pont, vége.
A papucsát a lábtörlőn hagyta, azt nem hozta magával kirándulni, a végén még valami orv támadó ellopja tőle, aztán meg miben mászkál otthon, mi? Nem-nem, annál sokkal értékesebb számára a lábbeli, anélkül felfázna a praclija a hideg kövön. Így a cipőjében, meg a nála maradt 4 késével indul el kirándulni Bogolyfalván. Az eredeti terve az volt, hogy felmegy a kastélyba és felkajtatja Kivát, hogy otthon mostohán bánnak vele, legyen szíves intézkedni az ügyben. De végül arra jutott, hogy nem érdemes a nővére nyakára mennie ezzel az üggyel, előbb-utóbb úgyis hazajön majd, akkor rázúdítja majd a kis panaszát. Addig még van idő, nem is kevés, és addig nem nagyon akaródzik neki a visszamenetel a Macskabagoly utczába, míg azt nem a nővére karjába kapaszkodva teheti meg. Így elindul be a faluba, hogy valami tevékenység után lásson. A térre érkezve igencsak felcsillannak a kis szemei, mert lát fát, még hozzá nem is keveset! Hanem sokat! Sose hittük volna, igaz? Az egyik szimpatikus egyedre fel is kapaszkodik, mászik felfelé, mint valami mókus, viszonylag jól ért a magas dolgokra való feljutáshoz, habár egy kicsit még mindig iszonya van odafent a kis allűrje miatt a trapézzal. Mindenesetre bebújik a lombkoronába, hogy senki ne vegye észre, de ő maga meg lásson mindent és mindenkit.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2014. július 1. 13:05
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. augusztus 28. 14:45 Ugrás a poszthoz

Juli-huligán. *.*

Tökike ideges. Jó, na, nem kell semmi túlzottan súlyos dologra gondolni, csak felhúzták a kis agyát a cuncivirágnak. Már megint piszkálta Zizit az a buta kislány, az a kis izéke, amelyik a rokona. Az sose hagyja békén, mindig csak veszekedni tud vele, és ez elképesztően idegesíti Renée-t. Ilyenkor legszívesebben kikapná az egyik kését az övére erősített tokból és menne és vágna egy jó 20 centit a lányka hajából. Vagy esetleg ijesztésképpen felé hajítaná az egész fegyverarzenálját. Az egyiket teljesen véletlenül a csinos kis pofikája irányába küldené meg teljes sebességgel. De szíve szerint akár a vajazókést is szívesen mellé vágná a falba. Jól van na, nem kell ám félni Tökitől, nem az a vérszomjas fajta kislány, csak az tudja kifejezetten forráspont körülire állítani az agyvizét, ha bántják a barátait. Izzyre különösen érzékeny, ő volt az első, akivel beszélgetni tudott itt a nővérén kívül (hálistennek, hogy karattyol spanyolul a kisebbik Bánkúti), vele lóg feszt suli után, kicsit olyan neki a lány, mint egy másik fél, egy testvér. Furcsa számára, egyke gyerek volt 12 évig, aztán előkerült a nővére, utána pedig szépen Zizi is beszivárgott az életébe. Mondjuk hálás az ismeretségért, szó se róla.
Mikor eldurran az agya (ami hangsúlyozzuk még egyszer: nem gyakori dolog), akkor fel szokott szökni a kastélyba mindenki tudta nélkül és ott csámborog mindenfelé. Múltkor az egyik portréhölgy még jobban felhúzta az alapállapotnál is, aztán nekivágta az egyik kését a vászonnak, az meg visongatva a 4. szomszédos keretbe menekült. Betoji egy népség. Akkor gyorsan fogta a szerszámot és már ott sem volt, nincs kedve hozzá, hogy elkapják visítozó festett alakok miatt. Még mindig nem szokott hozzá teljesen, hogy itt a képek mozognak és csacsognak, ha megkéred rá őket, ha nem. Ő inkább a hallgatást kérné, de hát az élet nem kívánságműsor...
Most nem megy be a kastélyba, most inkább kint marad, nem akar túl sok emberrel találkozni, utálja, ha idegesen látják, mert ő nem ilyen. Ő aranyos és cuki és... És lobbanékony, naná. Ideg rulz. Sétál, sétál, sétál, viszi a lába eszeveszett módon, csak azt nem tudja, hova. Egy idő után felpillant, mert fák közé ért, és nincs kedve lefejelni egyet sem. Fák. Nagyszerű, jó hely lesz. Halad tovább, keresi a tökéletes alanyt, de még nem találja. Aztán egyszer csak előtte áll. Jó nagy dög, még egy házat is rittyentettek rá, príma. Nem mászik fel, neki csak a fa kell, a házikó hidegen hagyja. Megáll úgy nagyjából 5 méterre a vastag törzstől, kicsatolja a tokot, előhúz egy kést, és teljes erőből belevágja a fába. Aztán szép lassan előkerül a többi fegyver is.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. augusztus 31. 17:28 Ugrás a poszthoz

Juli. *.*

Sorra veszi elő a baloldalán levő kis tokból a szerszámokat, és először csak szépen egyesével állítja bele a fába őket. Nem követ semmiféle formációt, most éppen amolyan "ahogy esik, úgy puffan" kategóriás a hajigálása elsőre. Mikorra eldobálta mind a 6 kést, odaballag a vastag törzshöz és kihúzkodja belőle az eszközeit. Egyik lábával ki kell magát támasztania a fán, mert egyszerűen olyan erővel vágta bele a vágóeszközt, hogy alig akarja elereszteni a növény. Végül egy hátrabukfences mutatvánnyal sikerül csak kitépni a tulajdonát, majd kicsit bosszúsan visszaballag oda, ahol eddig is állt és újfent nekikezd a dobálózásnak. Ötágú csillag, a közepére hajítva a hatodik kés, átlós alakzat, függőlegesen egymás alatt elhelyezkedő kések. Most jön a kedvence, ezt nagyon szerette régen is csinálni. Feldobja a vágóeszközt pörögve a levegőbe, megfordul a tengelye körül, a kés a háta mögött lévő kezébe érkezik, aztán úgy dobja el a célpontja felé. Ezért mindig nagyon megtapsolták a cirkuszban is, sokat is kellett hozzá gyakorolnia, eleinte vajazókéssel próbálkozott, azért az kevésbé fáj, ha a "hegyével" érkezik meg a tenyerébe, mint a normális. Pontosan tudja, hogy milyen erővel, milyen magasra, merrefelé pörgetve kell feldobnia a célszerszámot, hogy a nyelével érkezzen a tenyerébe, és lehetőleg ne kaszabolja szanaszét a húsát. Lehet, hogy akkor itt helyben elsírja magát, még varázsolni se tud, hogy vész esetén esetleg megoldja a felmerülő problémáit. De nincs semmi baj, repül a kés, ő fordul, visszaesik a fém a kezébe és már hajít is. Azzal azonban marhára nem számol, hogy vannak olyan gyökerek errefelé, akik képtelenek normális úton közlekedni, avagy legalább jelezni, ha a közelben vannak.
- ¡Cuidado! - sikít rá szerencsétlen Eridonosra, és nem tudja eldönteni, hogy mitől ijedt meg jobban: hogy majdnem kivégzett egy ártatlan embert, vagy Julien visításától. Mert bizony mind a kettő belé verte az infit. Mikor váratlanul kell beszélnie, még mindig nem a magyar kapcsol be nála, hanem a spanyol, ezzel egyelőre még nem tud mit kezdeni.
Füleli, hogy Juli mi a retket beszél, érti, érti szerencsétlen, mert hát testvérnyelve a portugál az övének, alig különbözik szerinte a két nyelv egymástól, de azért csak meglepetten pislog a fiúra, hogy ez meg mi volt. A normális-e kérdésre csak összeráncolja az orrát, és a kezében levő még öt kést elhajigálja az Eridonos mellett a fába.
- Sí - feleli dacosan, sérti még a feltételezés is, hogy neki lóg a széldeszkája.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 8. 19:51 Ugrás a poszthoz

Licc-lucc. *____*

- Tanííííííííííts! - visítja torka szakadtából Renée, amint futólépésben egyre közelebb és közelebb kerül a Navine csapatkapitányához, aztán elrugaszkodik, ha rávesse magát.
Na, de mielőtt kilapítja Lucát a negyvenpár kilójával, azért gyorsan meséljük el, hogy honnan is jött neki ez a baromság, hogy akkor most szépen rámászik szerencsétlen kis Czettnerre, és halálra kínozza őt magával, míg nem hajlandó a tanárává előlépni. Néhány hete iskolás még csak a pöttöm, javarészt még csak felfedez és ismerkedik mindennel és mindenkivel (kivéve Izzyvel, őt már nagyon is jól ismeri). Talán a hét elején esett úgy, hogy Marki bácsi megtartotta nekik az első reptan órát, amin seprűre is ülhettek. Töki bátran markolta meg a nyelet, és nagyjából 3-4 méter magasságig fel is merészkedett, de annál magasabbra azért nem mert menni, a végén még lefordul onnét és össze-vissza töri magát. Megtetszett neki a móka, ezért önhatalmúlag kicsempészte a nővére pótseprűjét a szobájából, és az erdő szélén próbált gyakorlatozni a járgánnyal. Hát, kétszer esett le nem túl magasról, de annyira elszánta magát rá, hogy ő akkor is megtanul repülni, hogy nem volt hajlandó lemondani erről. Mivel Kiva itt hagyta egyedül Manda nénivel és Adrival, ezért hozzá nem tudott fordulni segítségért. De végigkérdezgette a diákokat az iskolában (fenéket, legalább 8 emberen követett el könnyű testi sértést nem szándékosan), hogy ki az egyik legjobb kviddicses, és sokan mondták neki, hogy Luca ügyes.
És most puffan rá éppen szerencsétlen lányra, és elkezdi szanaszét szorongatni a kissé vizes gyepen. Igazából már napok óta vadászta Lucát, de csak mostanra sikerült becserkésznie. És nem tervezi addig elereszteni, míg igent nem mond neki a Navinés.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Lelegelem a hajat a fejedről. :3
Írta: 2014. október 8. 21:52
Ugrás a poszthoz

Farkas fiúbácsi. *____*

Munkál még benne a sértettség, mert egyszerűen képtelen megérteni azt, hogy hogyan lehetett ennyire fontos az az agyagizé. Bár lehet, hogy Manda már csak valami okot keresett arra, hogy végre egyedül legyen otthon egy kicsit, ezért inkább aljasan besomfordált a nappaliajtóba és megvárta azt a pillanatot, amikor biztosan rá tudja hozni az infarktust Renée-re úgy, hogy az valami galibát is okozzon. Bár a nőnek lényegében feldühödni sem volt ideje, olyan gyorsan tűnt el a ripityára tört váza elől, mintha ott sem lett volna, azért érezte, hogy ha néhány másodperccel még tovább marad, akkor itt bizony vérontás lesz, és az ő vére fog csinos kis patakokban folydogálni a padlón.
Tetszik neki ez a fa, igencsak szimpatikus példány a drága, vagyis Tökinek az. Jól meg is öleli a vastag törzset, ahogy óvatosan egyensúlyozik két vékonyabb ágon, nehogy azok leszakadjanak alatta. Nincs kedve lehuppanni innét. Valaki megáll a lombok alatt, ő pedig megmerevedik hirtelen. Egy fiú az, vagyis egy hímnemű emberpéldányhoz igencsak hasonlatos egyed parkírozott be alá, és nem is állhatott volna jobb helyre. Néhány másodpercig csak mereszti a szemét a hajjal borított fejre, olyan megbabonázott tekintettel, mint aki ufót látott. Aztán egyetlen mozdulattal elereszti a törzset, és zuhanórepülésbe kezd.
- Geronimooooo! - sikítja, ahogyan a hangszálai engedik, majd egy istenes puffanással érkezik meg szerencsétlen áldozatára. Több, mint valószínű, hogy felborultak, azért egy három méterről bázisugró kis fruskára nem számít az ember, mikor fák mellett ácsorog. Próbál úgy fordulni, hogy belelásson a másik arcába, hogy aztán belevigyoroghasson.
- 'elló! - nem, alig fejlődött valamit a magyarja, pedig már egy hónapja itt eszi a penész. De majd csiszolgatja.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. október 8. 22:03
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 13. 13:01 Ugrás a poszthoz

Julcsi. *-*

Hoh, nagyon nem számolt ám azzal, hogy bárkire is veszélyt jelent egy ilyesmi helyen, hát eléggé elhagyatott terepen van ez a házikó, életében nem gondolta volna, hogy valami emberfajzat csak úgy random kivágódik az egyik bokor mögül, aztán majdnem ledobja a fejét. Oké, rendezett ő már hajvágást a cirkuszban, lehet, hogy csak pár hajszálat sikerült lenyesnie vagy a nevelőszüleiről, vagy valaki másról, de azért ennyire közel még soha nem volt ahhoz, hogy kivégezzen valakit. És ez nem kicsit vágta bele az infarktust, nem áll szándékában 14 évesen gyilkossá válni. Szereti ő az embereket, nem akarja írtani őket, inkább végigölelgetne mindenkit, ha megtehetné.
Szépen kiszörnyülködik magukat egymáson és az egész helyzeten, Töki addig igyekszik megnyugodni, és nem elájulni, kicsit elfehéredett szerencsétlen azért, már látta a lelki szemei előtt, ahogyan az Eridonos fején keresztül száguld a kése. És nem esett neki jól a képzet. Hagyja, hogy Juli kigúnyolódja magát, fel se veszi a dolgot, nincs is mit, azt se érti, hogy vajon miről hadoválhat a srác, csak pislog rá, hogy most akkor mi van. Aztán egy óvatlan pillanatban elrugaszkodik a helyéről, és rácsatlakozik társára egy ölelés formájában. Jól megnyomorgatja szegény fiút, annak ellenére, hogy kicsi, erőset tud ám szorongatni.
- Bo... Bocsánat - relatíve sokáig tart neki, mire eszébe jut a szó, de igyekszik használni, gyakorolni a nyelvet, hogy mire a tanodába kerül, legalább valami alapszinten elmakogjon. Bár azért feltűnt már neki, hogy Juliennek sem megy annyira a magyar nyelv beszélése.
Hajlandó végre elereszteni a szerencsétlen fiút, és végignézi a rögtönzött balesetvédelmi oktatást, majd bőszen bólogat és örül titkon, hogy legalább felfogta azt, amit közölni szerettek volna vele. Legközelebb hoz magával valami szalagot, vagy akármit, amivel jelezni tudja a kedves közönsége felé, hogy ne sétálgassanak be a lőterére.
Türelmesen kivárja azt, ahogy Julien tekintete oda-vissza cikázik közte, és a fába hajított eszközei között, kíváncsi rá, hogy vajon mit akarhatnak tőle. Mert akar valamit, abban teljesen biztos. Végignézi egy helyben állva, ahogy a srác megmolesztálja az egyik kését, és majdnem magába állítja, majd a kérdésre felvillanyozott képpel a fához lépdel, és kirángatja a maradék eszközeit onnét. Karon ragadja Julcsit, és visszahúzza oda, ahol ő eddig állt és dobált. A srác kezébe adja a kést úgy, hogy a penge legyen a kezében, mögéáll, rákulcsolja az ujjait a másik kézfejére, és lendületet véve eldobatja vele. Az eszköz pörögve a fa felé repül, beleáll, de enyhén kicsúszik a helyéről, és félig lógva ott marad. Az első próbálkozások mindig nehezek.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 25. 03:43 Ugrás a poszthoz

Licc-lucc. *-*

Luca kevésbé tűnik lelkesnek az ötlet iránt, hogy a kisebbik Faraday őt használja leszállópályának az ugrásai után, de most totálisan mellékes, hogy mit szeretne a Czettner lány. Most ő van soron! Valahogy sikerül a nagy gurulások közepette felülre kerülne, így rácsüccsen a Navinés csontos kis csípőjére, a két csuklóját a földnek szegezi, és irtózatosan komoly pofával néz rá.
- Taníts! Taníts repülni! - böki ki a leghőbb vágyálmát a szerencsétlen végre, majd hajlandó elereszteni áldozatát, lemászik róla, és leül a fűbe. Tökre nem számít neki, hogy csurom vizes lesz, különben is, most már csak trécselni akar, nem embert ölni. Mondjuk az eddig sem állt szándékában olyan komolyan.
- Mondták ügyes vagy - feleli immár felvillanyozott ábrázattal, majd megvakargatja az arcát, minek következtében indián harci festéshez hasonlatos kosznyomok jelennek meg rajta. A sár a legjobb sminkalapanyag, láthatjuk...
Várakozással telve pillog Luca felé, meg se fordul abban a csökött kis agyában, hogy az előbbi belépőjét nem valószínű, hogy a zsűri 10/10-esre értékelte. Őszintén reméli, hogy a kis sárga unikornis hajlandó lesz felfogadni őt a tanítványának, mert tényleg nagyon szeretné megtudni, hogy mitől döglik a légy, és hogy is kell ezt a banyás sportot művelni.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 27. 00:00 Ugrás a poszthoz

Licc-lucc. *-*

Ha valaki azzal jönne neki, hogy biztosan rosszul érzi magát amiatt, hogy a nővére itt hagyta, akkor valószínűleg mosolyogva elhessegetné ezeket a szavakat és tovább bohóckodna. Pedig mélyen még mindig ott van benne az a tüske, hogy elhagyták, megint, de most legalább nem végérvényesen. Legalábbis reméli, hogy egészben kapja vissza a nagy testvérét, nem akar még egy nőt elveszíteni maga mellől. Az első se volt jó...
- Kár. Pedig repülhetnék te hátadon - állapítja meg szélesen mosolyogva a dolgot, és már meg is jelent a lelki szemei előtt a kép, ahogyan éppen Lucával nyargalásznak a tejútrendszerek között az égbolton. Kicsit hajmeresztő képzelgései vannak a lánykának.
- Már repültem kétszer - vigyorogja nagyon, és a mutató- és középső ujjaival demonstrálja is a számadatot. Marhára büszke ám magára, hogy nem zúzta még magát ripityára össze, de kiindulva a csalási szokásokból, úgyse fogja megúszni minimum ficamok és durvább horzsolások nélkül a leckéket.
Bólogat, mosolyog, vakarózik, ilyen sorrendben. Szemeiben ott csücsül a remény az iránt, hogy Luca nemsokára azt mondja, hogy rendben, vállalja a kiképzését és el is kezdhet tanulni.
- Persze - bólogat hevesen. Akármit bevállal, még kígyókat és pókokat is, csak hogy tanítvánnyá fogadják - mondjuk azoktól nem fél. Bár ha fel akarnák erőszakolni a trapézra, akkor meggondolná kétszer is a döntését. Még szerencse, hogy senkinek nem beszélt még a múltja ezen szegletéről. Beleértve ebbe a nővérét és a többi, vele lakó személyt is. Várakozva pislog Luca irányába, alig várja, hogy túlessenek a szabályokon, és nekikezdjenek a tanulásnak.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 29. 14:08 Ugrás a poszthoz

Jeremy. ~ aki nem fog nekem örülni. :<

Jelmez

Csúú, Halloween van! Töki rápörgött a dologra, eddig még nem volt része ebben az ünnepben, odahaza annyiból állt a dolog, hogy a többiek totálisan egyedül hagyták a teljesen sötét cirkuszban egyszer, és előugráltak különféle, nem éppen kellemes maszkokban mindenféle helyekről. Mikor a harmadik ilyen után elájult, akkor azért elgondolkodtak a többiek is, hogy ezt nem biztos, hogy tovább kéne csinálni. Naná, a kicsit szívatni mindig könnyű kérem, akkor volt vagy 10 éves. De következő évben már ő is beállhatott az ijesztgetők közé, az sokkal jobban feküdt neki. Nem a legviccesebb, mikor a sötétből repül feléd egy teljesen random kés. Szegény srác sem nevetett rajta nagyon, aki felé dobta. De ő legalább nem ájult el.
Idén meg se kell erőltetnie magát, házhoz jön a partnere, állítólag valami fogadás volt a dologban, és fogalma sincs róla hogy, de ő is bekerült az egyenletbe, így dobta ki végül a gép, hogy egy Rellonossal menjen el bulizni. Ha Kiva tudná... Nincsenek előítéletei a kislánynak, nem az a fajta gyerek, ő nagyon szeret mindenkit, legyen az ember, szellem, vagy akár vérfarkas.
Harci feladata felöltözni Alíznak, amihez kapott jelmezt is nagy előrelátóan, most éppen azt próbálja magára ügyködni, de akárhogy csavargatja szerencsétlen kis kezét, az istenért se sikerül felhúznia a hátán a cipzárt. Kénytelen lesz megkérni Mandát, hogy segítsen... Hangtalan suhan le a padlástérből az emeletre, hogy két alig hallható koppanást ejtsen a nő ajtaján. Ha nincs szerencséje, Lili alszik és most éppen felkelti. De akkor valószínűleg kitűzik négy darabban a ház 4 sarkára, elrettentő példának. Szerencséje van a lánykának, mert nem hall sírást, és Manda is viszonylag nyugodt hangon szól ki neki. Egyelőre életben marad, de kitudja, meddig tartható fenn ez az állapot. Beoldalazik a sárkánylányhoz, és megkéri szépen, hogy rakja már össze normálisan, mert neki magának nem megy ez a legózás téma. A Rellonos egyetlen mozdulattal felrántja a cipzárt, ő megköszöni szépen, és már ott se van. Visszaslisszan a rejtekébe, hogy harisnyát húzzon meg cipőt, és masnit kössön a fejére. A késeit nincs hova tennie nagyon, pedig azok nélkül egy centit nem mozdulna sehová. Vészmegoldásként a bal combjára rögzíti a szúróvágó eszközeit rejtő kis tartót, fix ami fix. Most ilyen Lara Croft-feelingben nyomja. Kész is van a művelettel, mire kopogást hall odalentről. Villámsebességgel dzsal le a tetőtérből, majdnem orra esik a lépcsőn, az utolsó két fokról konkrétan lebucskázik, de semmi baja a gyereknek. Olyan, mint a csótány, túlél mindent. Lekanyarítja a fekete kabátját a fogasról, és kitárja az ajtót.
Kicsit olyan érzése van, mintha épp a Mount Everest lábánál állva kémlelni próbálná a csúcsot. Azt nem mondták, hogy egy zsiráf jön érte! Néhány pillanatig csöndesen méregeti az ajtó előtt álló alakot, majd elmosolyodik.
- Szia! Te vagy a nyulam, igaz? - kérdezi meg biztos, ami biztos alapon, bár a hegycsúcsra kitűzött nyúlfülek valószínűleg erről árulkodnak.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. október 29. 17:36
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. október 29. 17:35 Ugrás a poszthoz

Jeremy. ~ aki tényleg nem örül nekem.

Jelmez

Hát, úgy tűnik sikerült meglepnie a ma esti saját bejáratú Csomolungmáját. Először simán eltekintenek a feje felett, amit nem igazán vesz jó néven, de hát ha az ember 156 centi magasan él, előfordul, hogy kikerül a nagyok perifériájából. Ha már nagyok: Jeremy biztosan ráver korban egy laza 3-4 évet, meg még tízszer ennyi centit is. Sóhajt egy picit, érzi, hogy ez nem lesz egyszerű, mert tutira nem fogják egyenlő félként kezelni. Igaz, hogy fiatal, de itthon legalább partnerségben van kb Mandával, szóval ha kérnek tőle valamit, azt teljesíti, cserébe ő is mer kérni kisebb dolgokat. Tiszta szimbiózis.
- Hát valami olyanra gondoltam én is - ecseteli Jeremynek, meg se fordult abban a szerencsétlen kis fejében, hogy a kérdését szó szerint fogják értelmezni. De hát úgy tűnik, hogy a fiúk már csak ilyenek, nem lehet velük mit kezdeni.
Zsupsz, valami nagy lendülettel landol a kezében, a színek és illatok alapján a Rellonos egy csokor virágot lökött oda neki. Fogja a kis szerzeményét, és a konyhába igyekszik vele, hogy keressen egy vázát, és beleállítsa az ajándékot. Nem mer felkiabálni a nőnek, hogy elment itthonról, bár valószínűleg hallotta a kopogást, de azért tollat és cetlit ragad, hogy a maga kis betűivel odafirkálja, hogy elment, majd jön. A nővére is mindig ezt csinálta. Gyorsan kisurran a házból, megvárja, hogy a srác behúzza mögötte az ajtót, majd elindul az oldalán fel a kastélyba.
Kissé hűvös az idő, kezeit mélyen a két zsebébe süllyeszti, nem igazán van a hideghez szokva, Argentína azért egy tök más éghajlat. Ráadásul olyan köd van, mint a tehénbe', alig lát a tulajdon orránál tovább. Őszintén reméli, hogy nem fog felbukni semmiben, mert már a saját lábát sem látja. Kicsit összerezzen, ahogy Jeremy megszólal mellette, nem igazán látja, csak a körvonalát a fiatalembernek, váratlanul is éri, hogy beszélnek hozzá. De legalább már van támpontja azzal, hogy Jeremy világít a pálcájával.
- Amelia, Eridonos... Elsős - kicsi habozás után teszi csak hozzá az utolsó információt, sosem szokta szégyellni a korát, de most kivételesen zavarja, hogy ennyivel fiatalabb a másiknál. Arról meg ne is beszéljünk, hogy csak a második keresztneve jön hirtelen a szájára, tényleg kattant egy kicsit szegény lányka agya. A kérdésre csak megrázza a fejét, fogalma sincs, hogy látta-e a Rellonos a gesztust, de hirtelen nem is foglalkozik a dologgal.
Legalább elérik a kastélyt, ahol már lát is valamit, amiért külön hálát ad a teremtőnek. Külön mosolygásra készteti a nagyterem előtt ácsorgó csontváz, aki az ajtót nyitogatja. Szívesen eltrécselne vele egész este, de most sajnos nem ér rá erre, szóval csak rávillantja az összes fogát, ami csak van, és besétál a terembe. Arra azonban nem volt felkészülve, ami odabent várja: mintha csak elveszítette volna a színlátását, minden szürkébe borul előtte, még a mellette álló Jeremy is. Ó. Elfogadja a feléje nyújtott kart, és belekapaszkodik. Bőszen pislog ide-oda, hátha megakad az egyetlen jó szeme valami ismerősön, de egyelőre semmi. Néhány lépés után megtorpan, és jelentőségteljesen pislant fel jegenyefa termetű párjára.
- Figyelj, tudom, hogy nem erre számítottál - mutat végig magán a szabad kezével - de próbáljuk meg jól érezni magunkat, oké? - reményteli mosolyt küld Rellonos partnere felé, és bízik valamiféle pozitív reakcióban.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 1. 04:30 Ugrás a poszthoz

Jeremy.

Jelmez

A ködös időnek hála Jeremynek fogalma sincs arról, hogy Renée-nek nem feltétlenül a csípős időtől vörösödött ki a füle hegye, vagy magáról erről a dologról. Igazából megtehette volna, hogy hazudik. Csak simán nagy levegőt vesz, és azt mondja, hogy már harmadikos, csak nem nőtt meg rendesen, ahogy kellene, vagy valami ilyesmi. Azonban nem látja értelmét annak, hogy takargassa a korát, ha nem is ma este, de Jeremy előbb vagy utóbb rájönne a turpisságra, és nem akarja lejáratni magát. Bár lehet, hogy ez már a puszta létezésével összejött.
Hirtelen lekoppan neki az alsó szintre, hogy nem is azt a nevét sikerült kinyögnie, amelyiket a nagy többség használja. El vagy ám varázsolva kisanyám, had ne mondjam. Szíve szerint korrigálna, vagy legalább odaszúrná, hogy akkor hívják Miának, de nem akar többet szólni. Úgyis csak kuszaságok jönnének ki a száján, nincs nagy értelme. Ráadásul felsülne, hogy még a saját nevét sem tudja kibökni. Gyönyörű egy helyzet, kiscsillag.
A nagyterem alkalmi színvaksága először meglepi, szokatlan, új élményt jelent számára a dolog, eddig még nem volt része ilyesmiben - na nem mintha annyira akarta volna ezt, de megbékél vele. Szépen belekarol Jeremybe és szótlanul hagyja, hogy a fiú vezesse. Egy pillanatra végigcikázik az agyán, hogy most mennyivel jobb lenne Izzyvel bohóckodni valamerre, mint itt feszengeni emellett a srác mellett, aki lenézi pusztán a kora miatt. Természetesen fogalma sincs róla, hogy barátnője éppen a kopogószellem Samu idegeit cincálja a kastély másik felében, de majd holnap megvitatják ezt a kérdést.
Kezd egyre idegesebb lenni, és ez egyáltalán nem jó jel. Szabad kezét a szoknyája alá csúsztatja és megkeresi a combján a tokot. Muszáj valamivel levezetnie a benne felgyülemlett feszültséget, így óvatosan kipattintja a tok fedelét és kivesz belőle egyetlen darab kést. Avval a mancsával, amelyikkel nem a Rellonosba kapaszkodik, pörgetni kezdi a kést a mutatóujja körül, közben kezét végig a teste mellett tartja, nem biztos, hogy jó pont lenne, ha a fiú felfigyelne arra, amit csinál.
- Nem tudom. Kikosaraztad a táncolást... - mondja, miközben Jeremy valami furcsa löttyöt iszik. Étvágya jelenleg nincsen túl nagy, szomjasnak sem mondható igazán, így hagyja az asztal által kínált lehetőségeket. Közben újra körbefordítja a fejét, hátha lát ismerőst, mindezek alatt pedig önmaga számára teljesen észrevétlen módon maga elé húzza a kezeit, és az egyik tenyerét elkezdi püfölni a kés pengéjének lapjával.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 4. 02:39 Ugrás a poszthoz

Jeremy.

Jelmez

Egy pillanatig, de tényleg csak egy nagyon kósza pillanatig megfordul a fejében, hogy akkor most szépen búcsút int Jeremynek, és megy és beleveszik a tömegbe, valahol keres egy ismerős embert, vele leáll beszélgetni, nekiáll pogózni a zenére, aztán visszajön az asztalhoz, és rosszullétig tömi magába az édességet. De nem. Renée nem ilyen, egyáltalán. Bevállalta - jó, pontosabban bevállaltatták vele -, most már végig fogja csinálni, még ha egy idegropi is lesz az este végére, és hamarabb áll neki bőgni Manda lábához bújva, minthogy kiugorjon a tetőablakon. Pedig ez azért egy eléggé durva felállás...
A szúróvágó eszköze hogy-hogy nem, a kezében köt ki alig 5 perces bent tartózkodás után. Mindig ez van. 5 év alatt nagyon könnyen és gyorsan hozzá tudtak nőni a kések, állandóan nála vannak, mintha valami talizmánok lennének, vagy valami hasonló. Egyértelműen nem az önvédelem miatt tartja őket, kezd ráébredni, hogy bizony varázslat lehet a dologban, mert múltkor megcsúszott a keze ám, és majdnem átszúrta Alexist a másvilágra, míg a srác háttal állt neki, de aztán az eszköz enyhén irányt váltott, és a falba csapódott. Valószínűleg meg lettek bűvölve a kis drágái.
- Tegyél egy üvegcsét a fejedre, és megmutatom - enyhén szúrós szemekkel pislog fel Jeremyre, tekintetében tükröződik, hogy ennél jobban nehezen lehetett volna megsérteni. Még a feltételezés is az elevenjébe vág, hogy csak dísznek tartja a kicsikéit.
Végül nem várja meg, hogy a Rellonos teljesítse a kérését. Egyetlen ugrással fent terem arc magasságban a fiúval, lekapja a nyúlfület a fejéről, maga elé dobja a levegőbe, majd az eddig szorongatott kés segítségével néhány pillanat múlva a falnak szegezi. Utólag pillant csak körbe, hogy nem-e van körülöttük tanár, de piszok nagy mázlija van, eléggé sűrű a diáktömeg, és senki nem kezdett el visítozni, hogy vágóeszköz van nála. Most az egyszer megúszta, de máskor körültekintőbbnek kéne lennie, mert egyszer még elkapják a grabancát, hogy mit dobálózik. Megteszi azt a 4 lépést, ami köztük és a fal között van, kihúzza a kést, majd a kezébe veszi a füleket, és Jeremy kezébe tolja őket. Az eszközt visszasüllyeszti a tartójába, ezek után pláne nem hiányzik, hogy meglássák, mit hord magánál. Nem vár se tapsot, se elismerést a sráctól, csupán a hitet abban, hogy igenis tud bánni azzal, ami nála van.
- Aha... Megtanítsalak? - kezd ráérezni arra, hogy nem olyan biztos az, hogy nem egyenlő felek Jeremyvel. Óvatosan felsandít a másikra, enyhén lélegzetvisszafojtva várja, hogy vajon erre mi lesz a következő lépés.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 4. 22:52 Ugrás a poszthoz

Jeremy.

Jelmez

Egyetlen futó fél másodpercig egy kissé gúnyos mosolyt villan fel az arcán, természetesen nem Jeremy felé fordulva, hanem csak maga elé nézve meri elengedni a vigyorát. Igen, pontosan ez az a válasz, amire számított. Az összes ezt csinálja, mindig. Először kíváncsiskodnak, aztán mikor a bizonyításra kerülne a sor, mindenki meghátrál. Pedig aztán ha nem ijesztik ki belőle a lelket vagy nem lökik meg, nem véti el a dobását. Soha.
Tökéletesen kapóra jön neki az, hogy a Rellonosnak most jut eszébe, hogy mindenfelé pillantgasson, csak ne éppen felé. Ki is használja az alkalmat, hogy elorozza a füleket, majd pedig a kése segítségével a fal foglyává tegye azt. Valószínűleg a srác nem fog krokodilkönnyeket hullajtani a fejdísz után, erre azért fel meri tenni 3 ujját is akár. A falhoz lépdel, hogy visszaszerezze a tárgyakat, amiket az imént sikerült "elhagyniuk", szerencsére nem volt akkora ereje a dobásának, hogy percekig kelljen cincálni a kést, hogy végre elengedje a fal. Ciki lenne itt harcolni a cuccaiért. Jeremy mancsába nyomja a füleket, majd kissé várakozóan pillant fel a másikra. Vajon mi lesz a megjegyzés? Áh, szóval a klasszikus cirkuszi majmos dolog, sejthette volna. Sóhajt egy aprót, majd két karját meglengetve maga mellett néhányszor, hogy lendülethez jusson, végül ugrik egy hátra szaltót.
- Pontosan onnan. Artista vagyok - ez így enyhén túlzás, a trapéz miatt tud ilyen kis nyalánkságokat, de lényegében csak késdobáló. Nem gumiasztalozott sosem, és odafent, a levegőben sem tudott sokat érvényesülni. De fogjuk rá, hogy az. Ha kéne, tudna itt hányni egymás után három vagy négy flicket is, nem kerülne nagy erejébe.
Szeretné megjegyezni, hogy mivel ez egy iskolai rendezvény, valószínűleg nem fog találni egyetlen csepp alkoholt sem a fiú, de ő maga is erre a következtetésre jut, szóval neki nem kell kinyitnia a lepénylesőjét. Csendben végignézi a nyuszifülek halálát, néhány pillanatig még utánuk bámul oda, ahol eltűntek a terítő alatt, majd tekintetét a Rellonosra szegezi. Enyhén oldalra billenti a fejét, ahogy meghallja azt a két szót és picit értetlenül pislog - a rendszer nehezen dolgozza fel, hogy Jeremy beadta a derekát -, de aztán finom mosolyba fordul az arca, kézen fogja a nála jelentősen nagyobb teremtést, és szolidan maga után kezdi húzni. Ha jön magától, az úgy könnyebb, akkor legalább nem kell cibálnia a másikat. De tök mindegy a hogyan, a végeredmény a lényeg: sikerült bevontatnia a partnerét a tánctérre. Innentől ismerős lesz számára a terep.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. november 13. 01:33 Ugrás a poszthoz

Jeremy.

Jelmez

Kár is lenne tagadnia, hogy élvezte a saját kis performanszát. Nem azért, mert annyira nagyon el lenne szállva magától, vagy bármi, hanem mert arra a három másodpercre, míg elrepült a kés a kezéből és a falnak csapódott a fülekkel együtt, úgy érezte, hogy megint fellép. Már egy éve eljött otthonról, de eddig a szent pillanatig nem érezte úgy, hogy hiányozna neki a cirkusz. Most viszont megcsapja a hiányérzet, hogy nem szerepel már, nem tapsolnak már neki; hirtelen rátör, mennyire régen nem látta már a szüleit, haza kéne mennie látogatóba.
Mindez csak néhány pillanatig köti le a gondolatait, mert kapcsol, hogy össze kéne szedni a széthagyott cuccait, és elpakolnia.
- Nem, semmi más. Félek az artistatrapéztól, de ennyi. Fogd meg a vállam, ha szeretnéd, nem eszek ujjakat - igen, természetesen ügyesen sikerül szó szerint értelmeznie a hallott mondatot, de ezen nem kell csodálkozni. Még mindig nem szokta meg teljesen a nyelvet, meg azért lássuk be, naiv még a szentem meglehetősen. Teljesen ártatlan tekintettel pillog fel Jeremyre, nem akarja ám ő megcsonkítani szegény srácot, nem az a fajta.
Ha megcsonkítani nem is, most önakaratán kívül meg fogja kínozni a szegény Rellonost. Ujjait ráfonja Jeremy kézfejére és ügyesen kanyarogva vezeti a másikat az eléggé besűrűsödött diáktengerben. Kicsit nehézkes vontatni a nálánál jóval nagyobb termetű embert, aki ráadásul nem is igyekszik megkönnyíteni a dolgát. De nem adja fel, Töki nem olyan; rendületlenül halad előre, a célja felé, Jeremy meg kénytelen követni, mert eléggé erősen szorítja a kezét. Végül kis nehézségekkel, de sikerül bevontatnia a vonakodó Rellonost egy kevésbé zsúfolt helyre. Látja az enyhe kétségbeesést a másikon, de nem is igazán érti; ez csak tánc, nem rituálisan feláldozni akarja a másikat az azték isteneknek vagy ilyesmi. Mindenesetre nem fekszik a zene neki, és láthatóan a srácnak sincs nagy humora hozzá, amit meg tud érteni. Nem olyan jó az a csontváz banda, mint gondolta. Mozdul néhányat, de aztán ő is leereszti a kezét, és elkapja Jeremy nyakát, hogy lehúzza a saját szintjére a fiút.
- Lépjünk innen, jó? - eléggé nagy lett a hangzavar, kezdenek felpörögni az események, normális esetben élvezné is, de a kis szivacs lelke felveszi azt a kedvet, amit a másik mutat, így most nincs kifejezetten sok kedve maradni. Újra megfogja a Rellonos jóval nagyobb kezét, és hagyja, hogy kivezessék arra, amerre akarják.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2014. november 13. 01:39
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. január 5. 02:57 Ugrás a poszthoz

Licc-lucc. *___*

Kivának van griffje? Mégis mióta? És neki miért nem szólt róla? Órákig el tudna nyafogni a témáról Lucának, hogy milyen csúnya dolog ilyeneket eltitkolni a másik elől (nem mintha ő nem titkolná, hogy fél szemére vak), és hogy mégis mennyire meg szeretné simogatni az állatot és dögönyözni egész nap és egész éjjel. De valahogy van annyi önuralma, hogy mindez ne szakadjon ki belőle, és ne kelljen szegény Navinésnek elviselnie a kis önzőségeit.
- Nagyon jóóóóóóó! - harsan fel torkából a szó egészen hosszan. - Nem félek magas helyeken - jelenti ki eléggé magabiztosan a dolgot Lucának, hozzá jó széles mosoly ül ki az arcára. Na, a magasság az a tényező a repülésben, ami aztán abszolút nem aggasztja a kislányt. Jobban aggódik a Marki bácsi által mutatott vasgolyóbisok miatt. Ha lehet, ő mindenképpen azokat szeretné ütögetni, hogy véletlenül se legyen védtelen velük szemben.
Minden egyes kitételi pontnál bőszen bólogat Lucának, némelyikhez halkan hozzáböki, hogy jó. Azért kicsit sajnálja, hogy nem ismételheti meg többé a mai igencsak frappáns kis beugróját, de sebaj. Hátha ez csak az edzésekre vonatkozott. Hátha ettől még stikában, mikor meglátja a lányt a folyosón, akkor rávetheti még magát. Reménykedik.
Kis híján szájon csókolja Lucát, mikor a végére ér a kitételeinek, de végül csak két puszit nyom az arca két felére. Hiába, az argentinok meglehetősen közvetlenek, na. Elkapja a feléje hajított seprűt, kicsit méregeti, majd megállapítja, hogy órán is valami ilyenen ült, majd Luca után indul. Fél kézzel a seprűbe kapaszkodva. Ajaj, ez így nem lesz jó. 2 méter magasan függ egy jószágon, amit egyelőre alig tud kezelni - a mellékelt ábra is tökéletesen mutatja. Szerencsére kevés dolog van, ami beparáztatja Tökit (trapéz, Manda néni, Adri rosszkedvű - ilyen sorrendben), így inkább csak elereszti a járművet, hogy huppanhasson a pázsiton. Lefelé jövet a gravitáció nemes hatásának köszönhetően repülőeszköze telibe kupán találja a kislányt, de nem igazán zavartatja magát. Inkább gyorsan ráteszi a hátsó felét, mielőtt megint felreppennek indokolatlanul, félkézzel kapaszkodva. Most sikerül a felszállás, és még a járgányon is van. Szóval akkor megmutatja mit tud. Először szembe helyezkedik Lucával, majd felfelé emelkedik kicsit, aztán lefelé süllyed, megint szemmagasságba. Előre indul némileg (igen, némileg majdnem Luca gyomrában köt ki a seprű nyele), visszatolat a helyére. Finoman balra reppen, majd vissza jobb oldalra. Hát, ennyit tudunk.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Egyszer-még-megfizetsz!
Írta: 2015. január 5. 02:57
Ugrás a poszthoz

Farkas fiúbácsi. *____*

A felfedezés nagyon fontos, vagyis Renée ezt gondolja. Pontosan ezért lavírozik most éppen 3 méter magasan a föld felett. Szeretné csodálni a kilátást, meg ilyesmiket, de nem igazán az a típus, aki megül a hátsó fertályán, és órákat elvan egyedül ücsörögve, az elé táruló látványt vizslatva. Na pont azért, amiért nem ilyen, ugrik rá szerencsétlen Kriszkó fejére. Még ő maga sem tudja, hogy mi volt a célja a mutatvánnyal, de hát hívta az ösztöne, menni kellett, nincs mese kérem! Önmagának mégis hogy parancsoljon az ember, ha egy szemnyi önuralma sincsen? Hát épp ez az, hogy sehogy. Nem is áll ellen az ugrás kísértésének, egyszerűen csak megteszi, hogy elrugaszkodik, a gravitáció meg elintézi a többit. 48 kiló is ugyanúgy zuhan, mint 120, csak kicsit lassabban. És kevésbé fáj, hogyha esetleg arcon csap. Mint például most az Eridonost.
Úgy tűnik, hogy szegény Krisz kevésbé díjazza az ugrást, mint Töki, de hát az élet ilyen. Nem akarhatja mindig mindenki ugyanazt. Eléggé morcosan pillantgat fel hősnőnk alól. Hát, biztosan nem szeret a földön hemperegni tök idegenekkel. Pedig milyen jó móka! Néhány kóbor szót kap csak el abból, amit szegény Krisztián magyaráz neki, aztán egyszerűen csak lemászik róla, mikor érzi, hogy fel akar ülni, utána meg teljesen értetlenül pislog rá még a fejét is enyhén oldalra billenti.
- Qué? - szakad ki belőle az egyetlen értelmes (vagy nem) kérdés, ami eszébe jut. Ezzel ad hangot azon vágyának, hogy módfelett hálás lenne Kriszkónak, hogyha spanyolra nem is, de legalább angolra lefordítaná a kívánalmát, mert ilyetén formájában bizony Töki agya nem képes befogadni azt. Ül egy darabig, aztán eszébe jut, hogyan tudná kicsit felvidítani morcos kis társaságát.
- Venga! - és ezzel az egyetlen felszólítással belekapaszkodik az Eridonos kezébe, hogy felrángathassa a földről. Nem olyan böhöm emberpéldány ez, hogy ne tudja feltépni szerencsétlent a helyéről. Amint sikerült a hadművelet, Kriszt nemes egyszerűséggel a fa törzséhez állítja, majd hátrál 4 lépést, és előveszi az övére erősített tokból a 4 nála maradt kést, amiken enyhén megcsillan a lombok között átszűrődő napfény. Ettől csak még bizarrabb és ijesztőbb csak a helyzet. Közli Krisztiánnal angolul, hogy ne mozduljon, majd egymás után, szép sorjában köré hajigálja az eszközeit. Kettő a két füle mellett landol, a másik kettő meg a két oldalán. Nincs nála az ötödik, pedig a slussz poén az lenne, ha még a feje búbjához is hajíthatna egyet, de ez most kimarad. Azért így is eléggé vagány lett a produkciója. Kérdés csak, hogy a srác mennyire értékeli majd...
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 19. 23:38 Ugrás a poszthoz

Licc-lucc. *-*

Nagyszerű, hogy végre túlestek a szabályok és kitételek egyeztetésén, és végre elkezdődhet az igazi móka. Renée-nek egyszerre egy játék és egy véresen komoly kihívás ez az egész. Bizonyítani akar, főképp önmagának, hogy nem lett semmivel sem nyuszibb, mióta volt a balesete, hogy még mindig ugyanolyan bátor és merész kiscsaj, mint amilyen régen volt. Teljesen felesleges hősködésnek tűnhet az egész a külső szemlélődő számára, neki viszont fontos a saját én-képének megtartásához, hogy ne féljen semmitől, és mindenbe bele merjen vágni, amibe csak szeretne.
Érzi, és valahogy nem szándékosan, de azért a tudtára is adják, hogy eléggé tré volt a műsor, és hogy van még mit javulni és hova fejlődni. Nem baj, sírni tényleg nem fog, maximum akkor, ha eltörte valamelyik kissé jelentősebb csontját (pl felkar-, orsó-, szárkapocs- vagy combcsont), de talán még egy egyszerű orrtörésnél simán a levegőben maradna és játszana tovább. Nem az a síró-picsogó kiscsaj. Az, hogy néha a heves érzelmei miatt kiakad a mérője és elbőgi magát, az betudható a tinédzserkori labilitásnak. Vagy családi örökségnek.
- Okéé - közli beleegyező nyilatkozatát valami ótvar spanyol-angol-magyar akcentuskeverékkel, és minden figyelmét Lucára irányítja. Nem tűnik kifejezetten nehéznek az, amit csinál, megpróbálja hát ő is a mozdulatokat. Elindul előre, felgyorsít, majd fékez (itt sikerül egy olyan satuféket nyomnia, ami miatt majdnem a seprű ülésre nem alkalmas végén köt ki), rükvercbe kapcsol, és a válla felett hátrapislogva kukkol, hogy ne csapja el Lucát, ha éppen arra repked. Jobbra fordulásnál sikerül annyira bedöntenie a seprűt, hogy majdnem teljesen fejre áll, de aztán megakadályozza a tragédiát és visszaszerzi elvesztett egyensúlyát. Balra valamivel könnyebben megy már a dolog, lassan ráérez majd, hogy mit milyen mértékben lehet csinálni úgy, hogy ne zúzza be a koponyáját - és lehetőleg másét se. Várakozva pislog Lucára, hogy mi lesz a következő harci feladat, vagy lesz-e egyáltalán, lehet, hogy ez a mai óra csak ilyen felmérésféle volt, hogy mennyit (nem) tud a repülésről a gyakorlatban, aztán majd legközelebb folytatják.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 26. 03:26 Ugrás a poszthoz

Reeey. *__*

Fut, fut, fut, folyosósarok, csúszós kő, spárga, fájdalmas visítás. Renée a szokásos hévvel és elővigyázatossággal közlekedik végig a kastélyon. Igazából már nem lepődik meg azon, hogy kb napi szinten mutat be ilyesfajta mutatványokat, társai nagy-nagy örömére. Most is körberöhögi 2-3 felsőbb éves, de annyira nem zavarja, inkább velük kacag ő is. Mondjuk az annyira nem nevetni való, hogy a késeinek tokja beleállt a bal oldalába, mikor eldőlt a földön, mint egy zsák krumpli. Az úgy elég érzékenyen érintette szegényt.
Miután összeszedte magát az aljzatról - egy nagyon kedves Navinés mestertanonc lány segített összelegózni őt - tovább bandukol a kastélyban, ezúttal kicsivel kevesebb kilométer per órával. Nincs éppen semmi fontos dolga, így kedvére randalírozhat a folyosókon. Nem tudja hova akar menni, csak menni szeretne, nincs más vágya. Hajtja a vére.
Réges-rég hallott, de ismerős hangra lesz figyelmes rövid bóklászás után. Épp most fordult meg a fejében, hogy visszamegy a konyhába, táncol egy kicsit a manókkal, majd eszik velük valamit, mikor a fülébe jut a zaj. Ütemes pattogás a kőlapon. Ismeri a hang kiadóját. Már csak azt kellene megkeresni, akinél a játékszer van, és elszórakozni vele. Hátraarc, másik irány. Villámgyorsan szedi apró lábait a járólapon, befordul a következő sarkon, és ott is van nem sokkal előtte az, aki a labdát birtokolja. Satuféket nyom, hogy lehetőleg ne a szemközti falon végezze matricaként, majd teljes sebességgel nekilódul szegény gyanútlan háztársának.
- Én iiiiiis! - sikoltja rá vágyálmát szerencsétlen fiúra, majd hátulról előkerül annak hónalja alól, és ha nem vigyáz Rey, könnyen elvehetik tőle a kosárlabdáját.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 27. 03:26 Ugrás a poszthoz

Reeey. *__*

Rey villámgyorsan felfedezi a partizánakcióra készülő Renée-t, ami lássuk be, ilyen hangeffektek mellett nem túl nehéz feladat. Az teljesen bizonyos, hogy a kislány soha életében nem fog tudni olyan helyen olyan munkát végezni, ahol csendben kell maradni. Túl hangos hozzá. Túl argentin.
Egy macska ügyességével bújik be háztársának karja alá, majd már lendülne a labdáért, mikor Rey hirtelen eltünteti előle a gömbölyű sportszert, ő meg majdnem orra esik, mert nem számított erre a váratlan helyváltoztatásra. Egyetlen másodpercre megenged magának egy bosszús pillantást, aztán visszaköltözik az arcára az elszántság és a vidámság. Most veszi csak észre, hogy a fiú mennyivel magasabb nála, eddig fel sem tűnt neki, hogy már megint egy égaljafestővel van dolga. Serényen bólogat a játékos kérdésre, naná hogy szeretne, eleve azért kereste meg, hogy játszanak kicsit. A felhívásra csak még elszántabban néz, mint eddig, majd lendül, hogy kivegye a másik kezéből a labdát, de az villámgyorsan eltűnik a szeme elől.
- Heeeeeej! - szól rá kicsit hangosabban Reyre, hogy ne legyen vele ennyire kíméletlen. Kicsi és még lány is, kér egy pici respektet. Közben ahelyett, hogy bosszús lenne, csak kacarászva rohangál és ugrál a fiú körül, minden erejét beveti, hogy megszerezze a sportszert. Természetesen teljesen esélytelen, hogy ez sikerüljön neki, így egy idő után kifulladva áll meg háztársa előtt. Úgy tűnik a fiú ismeri a könyörületet, mert végül elé tartja a labdát. Már venné magához, mint győzelmi trófeát, mikor ismét elszublimál az orra elől, ő meg csak értetlenül pislog Reyre.
- Na jó - vált át angolra és adja be a derekát. Nem kell túl sokat győzködni a dologról, szívesen oszt puszit. A hova a nem mindegy nála. Jó néhány országban szokás nem pont az arcra, hanem a szájra adni a puszit, Renée is ezt követi - jó, leszokóban van már róla - így ha Rey nincs erre teljesen felkészülve, akkor kap egy meglepetéscsókot a szájára. Töki pedig kíméletlenül ki fogja használni a helyzeti előnyt, és kiveszi a kezéből a labdát...
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 28. 02:52 Ugrás a poszthoz

Reeey. *__*

Ha tudná, hogy mennyire Rey szívének közepéig hatolt egy kis bosszúsággal, azonnal visszaszívná azt a pillantást a helyére. Vagy lehet hogy elkezdene táncikálni a kezében a srác szívének letört darabkájával. Kedvtől függ. De a végén úgyis visszasimogatná a helyére az elkóborolt darabot, szándékosan nagyjából soha nem tudna gonosz lenni másokkal. Neki is megvan az a kis hippi része, mint a másiknak. Kellőképpen naiv és gyermeki még a kicsi.
Ostromlóakciói egyre-másra kudarcot mondanak, de ahelyett, hogy mérgelődne a dolgon, csak nevet. Eleve úgy vágott bele a játékba, hogy maximum úgy látott esélyt a nyerésre, ha felkúszik Rey nyakába, és onnan próbál bűvészkedni valamit. Aztán letett erről.
Már csak a buksisimit várná a dicséret mellé, de azt nem kap, ellenben puszit ad a fiúnak. Igazából csak akkor esik le neki, hogy nem biztos, hogy a megfelelő helyre nyomta az ajándékot, mikor már hozzáért Rey szájához. Ez az átka annak, ha az otthoni szokásokat egy másik országban is használod. Cseppet megijed, hogy mit fog vajon szólni a másik, hátrébb is húzódik, közben azért csak elveszi a másik kezéből a labdát. Végül is azért ment a harc eddig, most már nem fogja nem magához venni. De aztán látja, hogy sem harag, sem más negatív érzelem nem bukkan fel Rey arcán, így megkönnyebbül. Megenged magának egy apró sóhajt, majd lábujjhegyre áll és a fiú nyakába csimpaszkodik, mintha ezeréves ismerősök lennének. A labdát közben a földre tette, most épp a lábfejének támaszkodik a sportszer. Fogalma sincs mire fel jön a gesztus, egyszerűen ez olyan, mint a teniszben egy ki nem kényszerített hiba: teljesen indokolatlanul jön.
- Régen játszottam néha a többi gyerekkel. De soha nem voltam benne jó, túl kicsi vagyok hozzá - csacsogja, miután eleresztette háztársát és a kezébe kapta a labdát és elkezdte maga mellett pattintgatni. Amíg a földön kell vezetni az eszközt, addig nincs vele semmi problémája, pattogtatni, a lábai között átjátszani át tudja a játékszert - a gondok akkor kezdődnek, mikor fel kell dobni a palánkhoz. - A torna sokkal jobban bejött - pici demonstrálásként, még a labdával a kezében hátrahajol, hogy hídba ereszkedhessen, a sporteszközt elengedi a földön, két kezét a kőre teszi, majd óvatos, de határozott mozdulattal ellöki magát a lábával a talajtól, hogy ismét állásba érkezhessen. Nem fél tőle, hogy netán lekaratézza a srác arcát, magasan van, ő meg alacsonyan, és különben is hátrébb állt már az ölelése óta. Szélesen mosolyog a másikra, hiszen épp szerepel, és amúgy is jó kedve van.
- Renée, és én is örülök neked! - vigyorogja rá a nevét Reyre. Mókásnak találja, ahogy így körbemagyarázta neki az "örvendek a találkozásnak" frázist, eddig is érezte, hogy jóban lesznek, továbbra is határozottan él benne ez az érzés.
- Felveszel a nyakadba? Kíváncsi vagyok milyen lehet olyan magasan élni! - igazából nem várja meg az igenlő választ - mert totál biztos benne, hogy azt kap -, hanem villámgyorsan megkerüli Reyt, és két lépésből nekirugaszkodik a srác hátának. Egy majom ügyességével kúszik felfelé, miután megfogta a vállakat, már semmi baj nem lehet, onnan már csak pár mozdulat. Reméljük Rey tartja magát, mert ha nem, akkor elég nagyot borulhatnak.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 28. 23:59 Ugrás a poszthoz

Reeey. *__*

Ha olyan kedve lenne, megmondaná a fiúnak, hogy nem kell ám rá úgy vigyázni, mint valami hímes tojásra, van benne erő. Nem véletlenül lett terelő a kviddicscsapatban sem, meg hát évekig szerepelt előtte a cirkuszban is, szerzett magának kondíciót, meg annyi erő, hogy túlélje a világot, de legfőképpen saját magát.
- Remélem még növök pár centit! - csacsogja nagy vidáman, miközben a labdát egyik kezéből a másikba pattintja. Tényleg ebben áll minden reménye, nem szeretne ilyen picike maradni. Persze tisztában van vele, hogy a padlócirkáló létnek is megvannak a maga előnyei, de jobban örülne annak, ha össze tudna még szedni pár kóbor centimétert. Ő azért nem akarja ülő testhelyzetből nyalogatni a Holdacska alját.
- Pedig nem nehéz - kacagja már fejjel lefelé, majd visszalöki magát a normálisnak minősülő vertikális pozícióba. - Hát, azt hiszem oldalra is menne - egy cigánykerék jobbra, egy másik pedig balra. Igen, tényleg hajlik a 4 fő irányba. Joysticknak azért nem minősülhet, őt nem lehet csak úgy hajlítgatni a szélrózsa minden irányába, az fájna neki. Spárgába is lecsúszna talán, ha kilöknék alóla az egyik lábát, de azt inkább nem. Az előbb az nagyon fájt, mikor még idefelé jövet eltakart a folyosón és egyik lába itt volt, a másik meg ott. Miután érzése szerint teljesen a végére ért a tornászbemutatónak, végre újra függőlegesben van, és ha nincs is szemmagasságban, azért Rey arca felé pislog.
- Különleges neved van neked is, nem ismerek még senkit rajtad kívül, akit így hívnának - csak mosolyog és jókedvű, és nem is tűnik fel neki, hogy kvázi hipnotizálta a srácot. Pedig nem csinált semmi különlegeset, csak olyan... Renée, mint általában. Hát, ha lenne egy kicsi szeme az ilyen dolgokhoz, talán feltűnne neki a dolog.
Nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy levágja Rey eddigi viselkedéséből, hogy a srác szíves örömest a nyakába veszi őt, aztán pedig mehetnek a végtelenbe és tovább! Még segítenek is neki, a kedvéért háztársa még a térdeit is behajlítja, hogy könnyebben felkapaszkodhasson a célig. Nincsen nehéz dolga, néhány pillanat múlva már a jól megérdemelt helyén ücsörög odafent a magasban. Kapaszkodni ugyan nem nagyon tud hova, így jobb híján Rey homlokára teszi két pracliját, és a srác fején fogódzkodik.
- A végtelenbe és tovább! - adja ki az utasítást, miközben egyik kezével előre mutat - amit valószínűleg a másik nem lát - és várja az indulást. Közben kiveszi Rey hóna alól a kosárlabdát, és a kezébe fogja. Most csak lábbal kapaszkodik, de semmi félelemérzet nincs benne, amúgy sem tériszonyos, de úgy is érzi, hogy megbízhat a fiúban.
- Szeretek veled lenni - jelenti ki néhány perc múlva a nagy semmiből. Kijelentése teljesen ártatlan, semmiféle hátsó gondolat nincs mögötte, egyszerűen csak a gyermek őszintesége jön elő belőle. Egyik kezével megsimogatja Rey haját, a másikban pedig továbbra is a megszerzett kosárlabdát szorongatja.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. március 4. 03:26 Ugrás a poszthoz

Reeey. *__*

Kivát már kínvallatásoknak vetette alá, hogy ugye az apukájuk magas volt, és ugye neki is van még esélye nőni valamennyit. Ha valamit, hát ezt az egyetlen egy dolgot irigyli a nővérétől - természetesen azon kívül, hogy ő éveket tölthetett együtt az édesapjukkal. A magasságát. Ha a centimétereket kis edényekben lehetne termeszteni, Töki biztosan megpróbálkozna saját magasságot növeszteni.
Szélesen mosolyog arra, hogy Reynek ennyire tetszik a kis tornászbemutatója - a szája majdnem körbeéri a fejét. Először nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen lelkesen fog majd reagálni a produkciójára, de kétségtelenül nagyon jól esik neki, hogy elismerik.
- Igen, eléggé. A szüleim cirkuszt vezetnek Argentínában, ott nőttem fel - magyarázza nagy lelkesen Reynek a szituációt. Attól függetlenül, hogy Ana és Alberto nem az igazi szülei, soha nem fémjelezte őket "nevelőszülők"ként, bár nem is szólította őket apának vagy anyának. Azokból mindenkinek csak egy van az életében, és ő pont pórul járt, és elveszítette őket korán. De ettől függetlenül még rajongva szereti a házaspárt, akik örökbe fogadták, és 7 évig a családja voltak.
- Ó, őt nem ismerem - jelenti ki picit csodálkozva. Kutatgat a fejében ezután a különös névösszeállítás után, de nem találja meg, szóval igen, tényleg nem ismeri még hallomásból sem Markot. Mikor Rey rámutat a monoklijára, és elújságolja, hogy a bátyjától zsebelte be ezt a kis ajándékot, kissé aggódó képpel lép hozzá közelebb, fogja meg a fiú arcát, és simít végig óvatosan a már múló folton. - A testvéreknek nem szabadna így viselkedniük egymással - közli igencsak határozott hangon véleményét háztársával. Ő tudja, mekkora csoda az, ha hosszú évek után felbukkan a semmiből egy vérrokon, akiről addig nem is tudtál és végre úgy érezheted, hogy igazán tartozol valahová. Talán ezt egyszer majd kifejti Reynek, de ez nem az az időpont.
Másodpercek alatt felkúszik friss ismerőse nyakába, és onnan kukucskál le a földre. Vicces ilyen magasan lenni, de azért állandó jelleggel nem próbálná ki a dolgot. Valószínűleg fárasztó lehet egy idő után egyensúlyban tartani ezt a hosszú testet. Elneveti magát Rey szuperhős-pózán, aztán meg élvezi az utazást. Nem tudja merre tartanak, de nem is igazán törődik vele egyelőre. Bár kezd kicsit későn lenni már, lassan haza kellene menjen.
Picit még saját magát is meglepi azzal, hogy ennyire őszintén nyilatkozott a jelenlegi érzéseiről. Persze nem szokása sem hazudni, sem magában tartani az igazat, de ez váratlanul jött ki belőle. Tudja, hogy lassan majd le kell szokjon arról, hogy ennyire nyíltan közli az érzéseit, mert bárki könnyen félreértheti őt, de nagy mázlijára Rey nem ez a fajta ember.
- Akkor ugye majd máskor is találkozunk? - kérdezi reményekkel telve a fiútól. Igazán nagyon élvezte ezt a kis találkozót, fájna a szíve érte, ha most látná Reyt utoljára, mert igencsak kivételes társaságot nyújtott Töki számára. A másik nyakán lógás különben is erőteljesen az ő műfaja.
- Hazaviszel, légyszi? Kezd későre járni, és nem akarom, hogy otthon aggódjanak értem - tárja kívánalmát a srác elé. Nem tudja, hogy tényleg le fogja-e vinni így a faluba, de nem kell csalódnia, Rey beleegyezik abba, hogy hazavigye. Ő nagy vidáman elcsicsergi a fiúnak a címüket, aztán szépen a két alak - aki most éppen egy - eltűnik a folyosóról.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2015. március 4. 04:02
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. december 3. 16:45 Ugrás a poszthoz

#Nati-babi. *.*

Renée a mai délelőttöt némi Bűvös Bizsere nyammogásával üti el. Előbb csak a klubhelyiségben. Majd a szertár limlomjai között ücsörögve. Folytatva a kalicka hangszereit piszkálgatva. A folyosói portrékat is kínálgatja, de egyik se nagyon akarna bizserézni. Általában vállrándítással intézi el a helyzetet. Pedig nem is hányás ízű drazsét akart rájuk tukmálni; nem baj, így több marad neki. Az erőnlét termében egy rúdról fejjel lefelé lógva is csak az édességet majszolja, miközben feje egyre inkább lilás színt ölt, és az ott tartózkodók egyre furcsábban tekintgetnek rá. Végül mikor már elkezd teljesen szédülni, akkor egy ügyes mozdulattal kiakasztja a lábfejét a rúdból és a földre ugrik. Megtántorodik kicsit, mivel a testében levő vér nagyrésze még a fejében kering, de gyorsan összeszedi magát és továbbsétál.
Nem igazán tudja, hogy merre mehetne még. Sok helyen megfordult már a kastélyben, lassan nem tudja eldönteni hova menjen most. Céltalan keringése átvezet a bejárati csarnokon, ahol egy bőröndöm ücsörgő lánykát talál, eléggé kétségbeesett és szomorú tekintettel az arcán. Töki érdeklődő kifejezéssel a saját képén odalépdel hozzá és egy kis maréknyi Bűvös Bizserét tuszkol a szájába.
- Kicsi vagy és tudatlan? - kérdezi tőle a legnagyobb jóindulattal a hangjában. Nem szánta sértésnek a kérdését, egyszerűen csak arra céloz, hogy olyan elsős-e, aki még nem tudja merre kell mennie.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2016. március 23. 12:48 Ugrás a poszthoz

#Annelie. *o*
nem gondoltad ezt át. Rolleyes

Kék szemek villannak meg a Rellon hosszú asztala alatt. Hálistennek csak akkor láthatod meg ezt a csodát, ha nagyon szemfüles vagy, mert a tulajdonos behúzódott egészen az asztal közepéhez, hogy minél kevésbé látszódjon. Pont annál a helynél kuporog, ahova Annelie ülni szokott általában. Már csak azt kell megvárnia, hogy a lány befusson és ő akcióba lendülhessen.
Az az igazság, hogy lassan 2 hete tanulmányozza a Rellonos lány napirendjét és ezt a reggeli időpontot találta a legalkalmasabbnak arra, hogy lekapcsolja Anne-t. Egyedül jön, vagy van vele valaki, Renée-nek teljesen mindegy lesz, ő akkor is meg fogja csinálni, amit a fejébe vett. Csak türelmesen ki kell várnia, hogy megérkezzen. Bár ez pont nem az erőssége, legszívesebben már a pincénél rávetette volna magát, de inkább mégis ezt a lesből támadást választotta.
Végre lábak jelennek meg a széknél, ismerős cipők és lábak, így aztán Renée előre nyújtja a kezét és ráfog Annelie bokájára.
- Segííííts!
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2016. április 11. 23:15 Ugrás a poszthoz

#Annelie. *o*

Kicsit beteg szintre fejlesztette már fel a stalker skilljét, de valahogy annyira megszokta már, hogy így kezd el közelíteni emberekhez, akiktől szeretne kérni valamit, hogy teljesen nem érdekli a dolog. Eddig nem történt súlyos testi sértés se az ő részéről (8 napon belül gyógyultak azok a sebek, na), se az áldozatai felől. De egyszer úgyis rá fog pacsálni, túl jól alakult ez eddig.
Ahogy Annie helyet foglal az asztalnál, nem teketóriázik valami sokat, azonnal támadást intéz a Rellonos lány bokái ellen, majd a cipő egyszerűen puff! Mintha valami meleg csorogna le ott a szája környékén és tompán sajog az orra (ingyen plasztikárólnem volt szó), de rettenthetetlen tekintettel mered fel a másikra. Szépen felemeli a kezeit, jelezve a békés szándékot (lehet ezzel már elkésett), majd kikászálódik az asztal alól és felül a legközelebbi székre.
- De. Sokszor - fejben elkezdte összeszámolni az alkalmakat amikor megfeddték az inappropriate viselkedése miatt, de 10 után inkább abbahagyta. Túl hosszú lenne a bűnlajstroma.
- Segíts nekem kérlek - vált kissé könyörgőre, szemében ott ül valami megmagyarázhatatlan kétségbeesés, ami reméli elég lesz arra, hogy elérje, amit szeretne.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
ÁVT tanterem wuuuuu
Írta: 2016. augusztus 6. 21:38
Ugrás a poszthoz

Đomcsi bácsinak szeretetvel. *-*

Fut-szalad-siet át az egész falun, árkon-bokron keresztül ront, csak két időst lök fel a téren, de tőlük is három nyelven kér elnézést, majd halad tovább egyenesen a kastély felé, ahol - reményei szerint - Đominic már várja őt a tanteremben. Ma lesz a legeslegelső animágia órája és szörnyen izgatott már mióta reggel kipattantak a szemei. Otthon mindenkit agyonidegesített, sógorbácsitól nővéren és unokahúgon keresztül tényleg-tényleg mindenkit, szóval inkább kiment az erdő szélére a kis mókuspajtásaihoz és őket figyelte, amíg el nem jött az idő az indulásra. Türelmet kéne tanulnia elég gyorsan, de ez ugye nem megy annyira egyszerűen errefelé. Mindenesetre a továbbiakban igyekszik minél kevesebb ártatlan embert elgázolni kutyafuttában.
Annak ellenére, hogy nem ivott Redbullt, mégis szárnyal, áttör a kapun és egyenesen a tanterem felé szalad. Diáktársai már meg sem lepődnek a száguldozó Renée látványán, teljesen mindennapos esemény hogy ledobja az agya az ékszíjat. Éles kanyarral vágódik be végül a teremajtón és boldog mosollyal köszönti DomDoDomot.
- Készen állok, kapitány! - jelenti ki teljes magabiztossággal, kipirult arccal, ahogy a tanári asztal felé lépdel.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2016. augusztus 22. 01:36 Ugrás a poszthoz

Đomcsi bácsinak szeretetvel. *-*

Enyhe túlzással ez élete legboldogabb napja, legalábbis beállhat a sorba amellé a nap mellé, mikor örökbe fogadták, illetve mikor kiderült, hogy van egy testvére, aki befogadja és szereti majd őt. De lássuk be, hogy az is boldoggá teszi, ha lát egy szép színes pillangót séta közben, vagy esetleg hintázhat egyet a játszótéren. Elég könnyű boldoggá tenni a kisasszonyt.
Máris kicsit olyan, mint egy mókus, olyan fürgén terem ott azon az egy szem pléden, mintha egy nyíl lenne, amit épp most engedtek ki a pattanásig felhúzott íjból. Hát na, túlzottan várta már ezt a pillanatot. Kicsit megilletődötten pislog a mondatra, hogy nem csapnak egyből a dolgok közepébe - pedig pontosan ebben reménykedett. Jó, azért valahol sejtette, hogy ma még nem fog kis bolyhos állatkaként hazamenni, de ugye a remények. Amúgy meg a koncentráció fejlesztésére igencsak rászorul a kislány.
- Umm, izé... hát először ki kell szőrösödjek hozzá. Most azonnal lássak neki a szőrnövesztésnek? - furcsán érdeklődve pillant Đominic-ra, és már lilul is ki a feje, ahogy megpróbál minden idegszálával arra összpontosítani, hogy a testén levő szőr azonnal növésnek induljon. Mintha valaki nem várta volna meg a feladat végét...
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2016. szeptember 6. 01:05 Ugrás a poszthoz

Đomcsi bácsinak szeretetvel. *-*

Aham, hát mintha nem sikerült volna tényleg végigvárnia a teljes magyarázatot a kapott feladatára. Mivel iszonyatos módon elkezdett összpontosítani egy darabka szöszre Đomcsi vállán, levegőt is elfelejt venni menet közben. Ez okozza a bőrszínének változását a feje tájékán. Azonban mikor tanára rámorran, hogy ne csinálja még, akkor hirtelen vesz egy nagy levegőt és az arcszíne is visszavált normálisra. Minő megkönnyebbülés lehet Đominak, hogy nem az ő termében fog meghalni.
Bőszen bólogat az instrukcióra, ügyesen lehunyja a szemét az utasításra. Odabent tök sötét van, de ez senki számára nem kell, hogy meglepő legyen. Eddig nagyon tehetséges a fiatalasszony, ha csak ennyiből állna az animágia, már mehetne is vizsgázni. Amíg Đomi azt nem mondja neki, hogy kezdje el kiüríteni a fejét, addig minden oké volt, csak a feketeséget látta. De amint elhangzik, hogy távolítson el mindent a kis kobakjából, azonnal megjönnek a színes, szivárványos unikornisok a belső szemei elé. Hosszas percekig erőlködik azon, hogy kitakarítsa a patás állatokat, a homlokát is iszonyatosan ráncolja mellé, de csak nem tud szabadulni a képektől.
- Nem megy... túl sok a szivárványos unikornis idebent - közli nagy erőlködések közepette Đominic-kal, aki ettől valószínűleg rohadtul nem lesz boldog.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Itt van a lelkem Pesten, mégis Pécsen hagytam a testem
Írta: 2017. január 19. 02:30
Ugrás a poszthoz

Mikula bácsi. *#*
Valahol Pécsett.

csinálsznekemajándékot?

Hú, reggel van? Mennyi idő telt el vajon azóta, hogy lefeküdt aludni? De az is egy nagyon fontos kérdés, hogy a Mikulás nevű csávó miért fekszik vele egy ágyban? Eh, lehet, hogy előbb kicsit kevesebb kérdés és több tényfeltárás kellene ide. Mindenesetre kicsit feljebb tornássza magát az ágyban, hogy félig ülőfekvő pozícióba kerüljön, fejét az ágytámlának dönti. Picit fáj a buksija, mintha fejbe kólintották volna egy túlsúlyos dinnyével. De az majd elmúlik idővel, mikor beverte a fejét a padláson a gerendába, az is gyorsan elhussant. Egyelőre viszont tényleg módfelett kíváncsi arra, hogy miért is ez a nagyon furcsa felállás Kevével. Könyökkel röpke bordaközi vizsgálatot indít a fiú felé, hátha akkor majd felébred. Vagy legalább is felé fordítja a tök fejét.
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Itt van a lelkem Pesten, mégis Pécsen hagytam a testem
Írta: 2017. január 19. 11:31
Ugrás a poszthoz

Mikula bácsi. *#*
Valahol Pécsett.

csinálsznekemajándékot?

Meghosszabbodott bootolási ideje úgy tűnik módfelett összezavarta Mikulát, így csak felé fordítja értelmesnek nem biztosan mondható tekintetét és némán jelzi, hogy még tölt a rendszer, ne tessék nagy elvárásokat támasztani vele szemben. Persze, felkelthette volna az után is a srácot, hogy szellemileg kipuzzle-özte magát, de Renée nem az az egyszerű gyerek. Először elgondolkodik a Janex-féle kiegészítésen, de gyorsan nyugtázza, hogy igen, azt bizony tudja. Így hát nem maradt más, mint kibontani a tegnapéjjel.rar nevű fájlt buksiban.
- Ó! - se nem felkiáltás, se nem meglepődés az ábécé 25. betűje a szájából, csak a maga puritán valójában áll ott. Ezzel kívánta jelezni Keve felé, hogy sikerült kikockáznia, hogy mi a túróért fekszik egy idegen ágyban, egy nem annyira idegen csávóval. Hát, ha ennyit kellett ezen gondolkodnia, nem hagyhatott túl mély nyomokat benne az előző este.
- Nem, még megvan - azért a biztonság kedvéért villámgyorsan a szájához kap és leellenőrzi, hogy valóban ott tartózkodik-e még a kérdéses testrész. Elpusztulna, ha nem tudna többet beszélni valószínűleg, így a nyelv megléte létfontosságú kérdés a számára. - Még korán van sokat beszélni - igen, ezt komolyan kimondta, és tényleg ő volt. De ha egyszer még ilyen kótyagos buksival nem tud túl sokat nyilatkozni...
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2017. január 19. 19:22
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Renée Faraday összes RPG hozzászólása (33 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel