Állia

Hosszú, és írtó unalmas út áll már mögöttem, de végre itt vagyok. Távol anyuéktól, és minden szabályuktól. És persze helyette itt lesz az iskola megannyi hülye szabálya. És Min Woo is tuti meg  fogja majd mondani, hogy mit tegyek, ahogy régen is tette. Na igen, Min Woo. De hol van? Azt mondta, hogy kijön elém az állomásra, de se híre s hamva. Chh, jellemző. Na nem mintha annyira akartam volna, hogy kijöjjön elém, csakhát azért ha valamit megígért, azt jó lenne, ha be is tartaná. De nem.. Áá, miért is. Másfél órát vártam rá legalább a vasútállomáson, de neki se híre se hamva. Így fogom magam, és a cuccaim, és elindulok a kastély felé, teljesen egyedül. Az se izgat már, ha teljesen véletlenül elkerüljük egymást, és ő is vár ott legalább ugyanannyit, amennyit én. Kit izgat? legalább megtanulja, hogy nem szabad megváratnia. Ha meg nem, hát akkor majd én tanítom meg neki. Máskor, máshol, más módszerrel.
Lassan haladok, hisz hova siessek? megvár az iskola nem? Csak nem fog elszublimálni egyik pillanatról a másikra az egész kastély mindennel együtt, nem? Még szép hogy nem, hisz végül csak odaérek, s a kapunál megállok. Adok annak a félkegyelműnek meg egy esélyt, hátha idetolja a képét. Mondjuk erre sok esélyt nem látok, mert ha eddig nem jött, akkor a későbbiekben sem fog ideérni, én meg akár várhatok itt holnap reggelig is. Na de azt leshetitek. Még egy öt percet fogok max itt szobrozni, azt lelépek. Vagyis a Rellon körletbe fogok beszabadulni. Még négy perc....

mi ez a kihaltság?!? o.o

Állia

Én komolyan kinyírom egyszer az én drágalátos kis bátyám. Mondjuk nem mintha olyan nagyon hiányozna a jelenléte, sőt még örülök is, hogy nem kell látnom a képét. Sokkal inkább az zavar, hogy megígért valamit, és nem tartotta be. Pedig tudja, hogy az ilyenekre allergiás vagyok. De nagyon. És ezt már nem először játssza el. Szerintem ő még élvezi is, hog idegesíthet. Na igen, a testvéri szeretet határtalan. Persze valamilyen szintén kedvelem őt, hisz mégis csak rosszabb tesóm, de azért na, idegesítő.
Még van két perce, hogy ideérjen, bár ha eddig nem jött, nem is fog, nem tudom miért várok még mindig rá, túlságosan is kedves vagyok hozzá. Na de ez így nem mehet tovább, és most már tuti nem fog jönni. Hát akkor menjünk, keressük meg a Rellont.
Abban a pillanatban, hogy nyúlnék a bőröndömért, mikor a hátam mögül egy hangot hallok meg. Na ne, csak ezt ne, most egyáltalán nincs kedvem senkihez, ő meg idejön, és hozzámszól. Miért nem megy tovább, a dolgára?
- Helló. Közöd? - kérdezem kicsit sem barátságosan, miközben a táskám megfogom, és felé fordulok.
- De ha nagyon tudni akarod, az idióta bátyámra. De úgy tűnik nem szándékozik idejönni, szóval ha megbocsátassz... - mondom, még mindig ugyanabban a hangnemben, majd szép lassan elindulok a kastély felé. Csak remélni tudom hogy békén hagy, semmi kedvem társasághoz.

Nyuff :3 mi ez a kihaltság?

Helló Ombi mizújság?

a fejfájás az nálam szerencsére elmúlt, most csak levegőt nem kapok annyira be van dugulva az orrom, és az orrspray sem segít .__. meg a torkom is kezd fájni
szóval remekül vagyok

helló Rédi

hát... pedig ma tök jó idő volt *-* sütött a nap, felhők is alig voltak én meg bent kuksoltam a sötét szobámban

vajon honnan?

én majd pénteken menekülök egészen Kőszegig

Ombi, egyéb panasz?

még szép a régin úgyis úgy nézek ki mint egy nagy fehér vászon néhány fekete pacával XD
amúgy meg kétnapos túrára megyek

szerencsés csaj
mondjuk rólam jó képet nem lehet készíteni XD ja de, egyetlen egy sikerült eddig jól, de az is csak azért mert jó volt a lesifotósom

én is nagyon szeretem *---* jövőhéten meg a Börzsönybe megyünk
és akkor még ott van a nyári tábor *___* egy héten át a zemplénben elzárva a külvilágtól és minden elektronikai eszköztől

szija Kiva

én régen túrák után szoktam azt érezni XD de mostanában hogy mindig vagyunk legalább 40en így kicsit uncsik és könnyűek és táposak a túrák .__.

mindenhol jó túrázni *-* főleg ha letérsz a kijelölt útról

az én vau-vaum hülye XD de nagyon

terepgyak *-* az enyém tavaly vicces volt, főleg a meglepetés bogarakkal a vacsorában XD

viszont én megyek, jó éjt

Szijaa Eris

Hát mi még egyáltalán nem használjuk az atlaszt XD

Állia

Még mindig itt van. Chh... Miért nem tud már lekopni? Menjen a saját dolgára, én is megyek az enyémre, és kész. És nocsak milyen nagy szája van valakinek.
- Ennyire látszik? - kérdem, s hangomba egy kis arroganciát is csempészek, hadd örüljön a lány. Micsoda mázlija van. Egyből kitalálja a zöldek táborát fogom erősíteni, és még azt is kitalálta, hogy Min is rellonos. Biztos egy ideje már itt van, és ismeri a saját házát, mert valahogy érzem, hogy ő is háztársam lesz. Egy, max két évvel lehet nálam idősebb, nem néz ki negyedikesnek, vagy akár végzősnek, és még kevésbé mestertanoncnak. Szóval kicsit visszavehetne. Chh... beszélek én... mondjuk ezen nem lepődöm meg, mert mindig, vagyis általában mindig ilyen vagyok, az a nagy szám, mikor kedves vagyok. De most minek is legyek kedves? Egyszerűen idegesít ez a lány, és ezt még csak tetőzi, hogy alapjáraton nem vagyok jó kedvemben, és miért? Hát persze hogy a bátyám miatt, és a kis ígéret megszegése végett. Meg kéne már tanulnom végre, hogy ez a világ tele van ilyen emberekkel, és gondolom a kastély lakói sem lesznek mások. De hát nem megy. Allergiás vagyok, ha hazudnak nekem, és ez a jövőben sem fog változni. Majd megtanulják, hogy velem nem jó kikezdni.
- Nem vagyok pukkancs.... Csak ideges. - vetem oda halkan, majd megfogom a bőröndöm, és a lány mögött haladok, szép lassan.
- De... - szólok oda kicsit hangosabban, hogy biztos meghallja. - Ha már úgyis visszamész a Rellonba, akkor elkísérhetnél. - hangom kicsit parancsolgatóan hat, és igazából nem is kérésnek szánom, ha tetszik a lánynak, ha nem, az lesz amit én mondok. Mindigis az volt, most is az lesz.

szebb reggelt

'estét emberek *bevánszorog*

Annelie
ruha

Már egy pár napja itt vagyok, mégis alig ismerem a környéket. A kastélyban már úgy ahogy eltájékozódom, arra már volt időm, hogy feltérképezzem magamnak azt a helyet, ahol az elkövetkező öt évben az időm nagy részét tölteni fogom. Viszont a faluba még nem volt alkalmam elmenni, csak annyit láttam belőle, amennyi látható volt a vasútállomás, és a kastélyt összekötő úton. Az meg, be kell valljam, hogy nem sok.
Ezért döntöttem úgy, hogy a mai nap azzal fog telni, hogy az egész falut körbejárom. Persze nem azért mert olyan nagyon városnéző túrázni szeretnék, csakhát a kastélyban ott az a sok idegesítő festmény, meg diák, akik közül némelyik tényleg nagyon elviselhetetlen. Ja és nem utolsósorban ott a bátyám is, és semmi kedvem hallgatni a hülyeségeit. Vagyis.... inkább látni a hülyeségeit, ugyanis mi egymás közt a süket-néma jelbeszédet használjuk. Igen, és akkor most jöhetne az, hogy akkor egyszerűen csak nem nézek rá, és máris meg van oldva a probléma. Hát, ezt már próbáltam, de nem jött be. Vagyis egy pár percig igen, tudtam vele idegesíteni, csak aztán ő is rájött, hogy tulajdonképpen tud beszélni, így a tervem befuccsolt.
Szóval maradt ez a lehetőség. Nem volt ez olyan szörnyű, mint ahogy hittem. Voltam a cukrászdában, és még a könyvesboltba is volt időm benézni. Jaj az a sok könyv... Az egyetlen gyengém a könyvek, nagyon szeretek olvasni, bár ezt is kevesen tudják rólam. Ott időztem el sokat, mert találtam egy könyvet. Valamiféle Edgar Allan Poe írta. Biztos valami mugli író lehetett. Beleolvastam, és konkrétan nem akartam letenni. Nagyon jó kis történeteket írt ez a mugli író. Meg is vettem, hogy végig tudjam olvasni, és akár még többször is.
Most is, ahogy haladok vissza a kastélyba le sem tudom tenni a könyvet, még szerencse, hogy nem megyek neki semminek. Csakhogy kicsit más irányba megyek, mint a kastély, ugyanis lábaim a tó felé vezetnek, s én mit sem sejtek róla. Csak akkor jövök rá, hogy ez nem a jó út, mikor már késő, és nekimegyek a lánynak, aki a stégen áll, s az ütközés hatására a könyv is kiesik a kezemből.
- Nézz a lábad elé. - mondom kicsit bosszúsan a lánynak, majd lehajolok a könyvemért.

hajrá Tilda tanítsd móresre azt a kis szárnyas izét

Annelie

Vannak nagyon jó mugli írok, meg kell hogy mondjam. Például ez a Poe, vagy kicsoda, na ő is egész jó kis történeteket írt. Meg persze van egy csomó másik író is, akit most nem fogok felsorolni, mert az túl hosszadalmas, és fáradtságos munka lenne, ahhoz pedig most nincs kedvem. Szóval maradjunk annyiban, hogy sok jó író van mind a mugli irodalomban, mind a varázslóirodalomban. Olvastam már néhány varázstalan ember szerzeményét, és tényleg volt pár jó köztük, de szerintem ez az egyik legjobb. Bár kicsit fura... De ahogy leírja a dolgokat az olyan... nem is tudom, jó olvasni. Például A Vörös Halál álarca. Egy buta ember szerintem nem lenne képes megérteni a mögöttes tartalmát is, amit azonban én észreveszek, és ettől csak még jobban tetszik a történet, és maga az író is. És ahogy megfogalmazza... az valami csodás. De a kedvencem akkor is A Morgue utcai kettős gyilkosság. Bár az eleje kicsit unalmas, azzal a hosszú monológ-szerű írással, aminek olyan nagyon sok értelme nincs, és szervesen szerintem nem is kapcsolódik a történethez.
Épp ezt olvasom, mikor a semmiből előttem terem az a lány, akibe szépen beletérdelek, és a könyv is kiesik a kezemből. És becsukódik. Jaj ne! pedig már majdnem a végére értem. És nem tudom, hogy ki a gyilkos. Azért van egy sejtésem, de azért az kicsit fura lenne, ha tényleg az lenne a gyilkos, akire én gondolok. Meg hát abban nincs is semmi vicces.
Lehajolok a könyvért, és csak akkor veszem észre, hogy a lány valamit nekem szegez, mikor már megszólal, és én a lábam elé pillantok. Hát ez a lány nem normális, de komolyan. Mégis hogy gondolja, hogy rám szegezhet egy ilyen izét... íjat? Gondolom ő se gondolja komolyan, hogy megsebesít, abból de én, se ő nem jönne ki jól, arról gondoskodnék.
- Milyen rendes itt valaki. - Mondom, kicsit lenéző hangnemben, s szememet egy percre sem veszem le az íjról, amit még mindig a lábamnak szegez. - De kösz egyedül is megtalálom. - A mondat végén még grimaszolok is hozzá, amivel az a célom, hogy egy kicsit idegesítsem a lányt.
- Amúgy meg, szerintem jobban tennéd ha elteszed azt az izét, még mielőtt valakit megsebesítessz. - mondom neki. Ez megint úgy hangzott, mintha parancsolni akarnék a lánynak, pedig most tényleg nem áll szándékomban, csak a megszokás miatt lett ilyen parancsoló a hangnem. Remélem tényleg elteszi, mert eléggé zavar, hogy ilyen közel tartja hozzám azt az izét.

Tilda ez jó

amúgy hali

hát ja, igaz és még anyuék nem értik, hogy miért ilyen nagy a képzelőerőm

vaúúú :3 *berobog* 'napot

Vattacukorúrfi

Már egy ideje itt vagyok, és még semmi érdemlegeset nem csináltam. És ez így nagyon nem jó. Valamit tényleg tennem kéne már, pedig semmi kedvem. El kéne kezdeni tanulni már, mert nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. De most azt sem akarok. Tavasz van, jó idő, tökéletes arra, hogy a szabadban legyünk. A szabadban, és olvasunk. Ott legalább nem botlom bele a tesómba se, kivéve, ha ő is úgy gondolja, hogy a szabadban jobb lenni, és teljesen véletlenül összetalálkozunk. Ahhoz meg egyáltalán nincs kedvem.
Elindulok, kezemben egy könyvvel, gyorsan haladok, mert már sikerült megjegyeznem az útvonalat, és térképet is csináltam, ami persze még nem teljes, de majd, egyszer az lesz. Most szemüveg is van rajtam, amit amúgy ha lehet a szekrényem mélyére ások el, mert nagyon nem szeretem hordani. De néha muszáj. Például, ha olvasok, és hát ez most egy ilyen alkalom. Hogy még véletlenül se lássa meg senki a szemüveget, egy kalapot is a szemembe húzok, hogy csak én lássak, de mások ne lássák a szemem, és a szemüveget. Tökéletes.
Miközben lassan sétálok az úton, végig olvasom az egyik kedvenc könyvem. Jonathan Stroud Bartimaeus könyvsorozata fenomenális. Nagyon szeretem mind a négy részét, de a kedvencem akkor is az első része marad. Nagyon tetszik az egész történet, és a szereplők is. Már sokszor elolvastam, de nem tudom egyszerűen letenni. A sokadik alkalommal is ugyanolyan élvezetes, mint elsőnek.
Nem is igazán figyelek arra, hogy merre megyek, csak olvasok, és próbálok senkinek se nekimenni. Végül a Boglyas téren lyukadok ki, és úgy döntök, hogy itt megállok, s leülök az egyik szabad padra. Még a lábamat is felhúzom, hogy senkit se zavarjak meg, és tovább olvasom eme nagyszerű történetet.

ügyi vagy, és gratu

Nyuff :3 *beesik* csokit akarooook .__. Éhes vagyok

Tudom, de a konyha ooolyan messze van, és csokit meg rég ettem már  >.< ha a lustaság fájna...

Hajrá Bálint ^^ Vattacukoooooor *-*

Nyáááááá *-* Éljen! *___*

Szaladoook :3