29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! 🖋️
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Laduver Nerella Rodé összes RPG hozzászólása (39 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 7. 16:51 Ugrás a poszthoz

Stacy Lawrence

Teljesen újvilág tárult itt a szemem elé az elmúlt két napban. Azt se tudom már hol áll a fejem, rengeteg mindent meg kell még tanulnom. Sajnos nem ismerek senkit a kastélyban, ami elég nagy probléma, ugyanis jól jönne, pár hasznos infó és tanács. Mi merre van, mit lehet és mit nem és ehhez hasonlók. Mindenesetre talán kezdhetnék azzal, hogy megpróbálok fölzárkózni, hiszen hatalmas lemaradásokban vagyok és így sárvérűként semmi sem könnyű. Annyira szokatlan ez az egész varázsvilág és valahogy az az érzésem, hogy rengeteg meglepetés és újdonság fog érni.
Mintha gyógynövénytan órán hallottam volna az egyik diáktársamat a könyvtárról beszélni. Ott biztosan a segítségemre lesz valaki, ha más nem is, akkor legalább a könyvtáros (remélem).
Könyvtár, könyvtár... merre vagy? Istenem ez az iskola kész útvesztő. Nem értem, miért nem lehetett egy egyszerűbb elrendezést kitalálni... Áh, talán ez! - egy faajtóval találom szembe magam, de mintha ez különbözne a többitől. Magabiztosan nyomom le a kilincset és lépek be a könyvtár... vagy nem?! Illatokból, és a zajokból hamar rájövök, hogy ez bizony közel sem a könyvek hálószobája, hanem sokkal inkább... a konyha! Néhány manó sürög-forog és látszólag nem igazán örülnek a jelenlétemnek. Gyorsan sarkon fordulok és már mennék is, de...
- Úgy látom nem csak én tévedtem el - mosolygok az ismeretlen lányra. Őszintén szólva kicsit megnyugtató, hogy nem csak én nem vagyok tisztába még azzal, hogy mit merre találok.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 16:17
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 7. 17:57 Ugrás a poszthoz

Stacy Lawrence

Magam sem hittem volna, hogy ekkora megdöbbentést fogok okozni. Az ismeretlen lányt sikerült olyannyira megijesztenem, hogy a kezébe kapott tányért egy az egyben el is hajította. Szerencsére itt minden manó oda tud figyelni egyszerre több dologra is, sőt igazából minden kis apróságra, szóval a tányér és a rajta lévő torta épségben landolt a nem messze lévő konyhapulton.
A rémült idegen kissé mintha mérges volna rám, pedig esküszöm nem volt szándékomban megijeszteni. Sőt az sem zavart volna, ha meg is eszi azt a süteményt. Ami egyből megütötte a fülem, az az, hogy a hölgyemény elég érdekesen beszél. Biztosan ő is külföldi származású, mint az iskolában jó páran. Annyira érdekes, hogy milyen vegyes a társaság a kastélyban. A világ minden szegletéből érkeztek ide, amit mondjuk én egyáltalán nem is bánok, mert így legalább színes a közösség és rengeteget tanulhatunk más kultúrákról.
- Én éppen a könyvtárba tartottam, szeretnék felzárkózni. Nem rég érkeztem, így hatalmas lemaradásokban vagyok sajnos. De ahogy elnézem sikerült nagyon eltévesztenem a házszámot - fordulok jobbra-balra, hogy még egyszer jobban szemügyre vegyem a helyet. Bár elég kis esély van arra, hogy bármi is változott válna. Vagy hát végül is ki tudja? Itt akármi lehetséges, akármi megtörténhet.
- Na és te? Te merre tartasz? - A lány előtt heverő fél... negyed süteményt elnézve én is kissé megéheztem egy kis édességre. Vajon engem is megkínál valaki? Nem! Eleve, szerintem nem is szabadna itt lennünk. Mondjuk igazból teljesen mindegy majd rá fogom, hogy új vagyok ott ha netalántán bajba kerülnék emiatt.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 16:18
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 7. 22:29 Ugrás a poszthoz

Stacy Lawrence

Szóval a könyvtár az emeleten van. Valamiért nem érzem ezzel az információval se sokkal előrébb magam a témában. A kastély nem csak hosszába, de széltébe is elég óriási. Sajnos így sem fogom egy könnyen megtalálni, de legalább egy fokkal előrébb vagyok.
"Én a körletembe akartam eljutni..." - ahogy lány talárjára pillantok, egyből a szemembe tűnik a zöld sárkány képe. Eridon? Nem! Aaa... Rellon! Na, hát a Rellon hálókörletek hollétéről még annyit se tudok, mint a könyvtáréról.
- Nem vagyok éhes - füllentettem. Valójában farkaséhes vagyok, de valahogy nincs kedvem enni. Létezik egyáltalán ilyen? Nincs kedve valakinek enni? Ezek szerint igen. Most inkább szeretnék megismerkedni közelebbről a tantárgyaimmal, kicsit jobban belemerülni, aztán pedig felfedezni az iskolának legalább azon részeit, amelyeket minden nap látogatnom kéne.
Egy pillanatra elmerengtem a gondolataimban és az ismeretlen már fel is pattant. Biztos valami halaszthatatlan dolga akadt. Vagy mégsem?
- Az előbb azt mondtad menned kell - most aztán teljesen össze zavarodtam. - Viszont, ha ráérsz, akkor nagyon hálás lennék, ha megmutatnád merre találom a könyvtárat - most vagy soha - gondoltam. Ha már valaki felajánlotta akkor igazán élek a lehetőséggel. Ki tudja mikor akadok össze még egyszer egy hasonlóan segítőkész lénnyel itt?

Azonban nem tartott sokáig a lelkesedésem, illetve a társamé se. Mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. Csak intett egyet és elviharzott. Biztosan valami halaszthatatlan dolga akadt. Na se baj, majd megkeresem a könyvtárat egymagam.
Az lassan az ajtóhoz lépkedtem és végül én is távoztam.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 12. 18:47
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 9. 16:00 Ugrás a poszthoz

Elena Rose

Sajnos az órai lemaradásaimat még mindig nem sikerült pótolnom, pedig én tényleg nagyon igyekszem. Igazán megvárhattam volna a vizsgaidőszak végét, és kezdhettem volna egy új, tisztalappal. Na majd holnaptól minden erőmmel a tanuláson leszek... legalábbis nagyon remélem. Most viszont annyira nem tudok erre gondolni. Hajt a kíváncsiság, hogy vajon mi mindent rejthet még ez a hatalmas épület. Egyszerűen mindig meg tud lepni valamivel, mindig valamilyen új arcát mutatja meg és ezzel teljesen elbűvöl. Persze olykor elég rémisztő is tud lenni, de egy idő után hozzászokik az ember, és végül már mindig számít valami meghökkentőre. Úgy döntöttem, hogy ma bebarangolok pár folyosót, termet. Megyek amerre a lábam visz, de közben igyekszem mindent - legalábbis minél több mindent - megjegyezni a látottakból, hogy végre tisztább képet kapjak a termek és egyéb helyszínek hollétéről.
Valahol a kastély nyugati szárnyában lehetek, ha jól számolom a második emeleten. Egy piros ajtóval találom magam szembe. Kicsit hezitálok, hiszen csak nem nyithatok be mindenhová csak úgy. Mondjuk... az "új vagyok még, nem tudtam, hogy ide nem szabad belépni" szöveget még egy ideig ellőhetem. Ezzel nyugtatva magam, felbátorodva nyomtam le a kilincset és léptem be a terembe. Annyira megijedtem, hogy azzal a lendülettel vissza is tébláboltam. Jézusom! Mi ez a rengeteg víz? És hogyhogy nem...? A terem szinte plafonig teletöltve vízzel, de ahogy az ajtót kinyitom a víztömeg mégsem csordul ki a folyosóra. Hát ez eszméletlen! Annyira tudtam, hogy rengeteg érdekességet tartogat még számomra ez a kastély. Elámulva - és a tüdőmre szívva egy hatalmas adag levegőt - léptem ismételten be. Teljesen elkápráztatott a látvány. Eltelt pár másodperc mire arra is ráeszméltem, hogy levegőt is kapok a víz ellenére.
A káprázatból egy hang rázott fel. Fogalmam sincs kicsoda, talán összekever valakivel. Vagy csak ennyire barátságos?!
- Szia! - Köszöntöttem én is az ismeretlent.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 16:00
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 9. 17:36 Ugrás a poszthoz

Elena Rose - ZongorLányka

Ámulatba ejt az egész szoba. Bizonyára el van varázsolva, mint körülbelül minden más is a kastélyban. Valahogy éreztem, valahogy tudtam, hogy van itt még valami érdekesség az iskolában. De mélyen, belül valami azt súgja, hogy ez még csak a kezdet és itt létem alatt rengeteg újdonsággal fogok még találkozni. Amit egyáltalán nem is bánok. Így legalább minden nap érdemes felkelni, mert mindig valami érdekességgel találja magát szembe az ember. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy tényleg eljöttem ebbe az iskolába.
- Igen, igen. Pár napja érkeztem még csak - válaszolok a lánynak, és próbálok jól artikulálni, ugyanis kicsit nehézkesen hallható itt a víz alatt a hang, ami teljes mértékben érthető is. Bár mondjuk, ha már ennyire elvarázsolt a szoba, ezt is megoldhatták volna, de nem panaszkodom, semmi okom nincs rá. Így is eszméletlen az egész. Mugli származású vagyok, nekem ez mind teljesen új. Olyan vagyok mint egy kisgyerek a cukorka boltban, aki minden édességből akar legalább egy kis kóstolót.
Most egy kicsit lefagytam. Az ismeretlen lány, először köszönt, majd elkezd velem társalogni, de végül se szó, se beszéd, elúszik. Leül a helységben lévő zongorához és játszani kezd. Szemmel láthatólag rendkívül élvezi, én viszont kicsit értetlenül állok. Nem igazán értem, hogy honnan jött hirtelen ez a "zongorázhatnék", de hát legyen. Itt mindenki olyan furcsa.. Kis idő után a hölgyeménynek is eszébe jutottam.
- Szia Elena - na egy újabb külföldi. - Laduver Nerella Rodé a becses nevem - visszamosolygok a lányra. - Ja! És a félreértések elkerülése végett még most mondanám, hogy a Laduver a vezetéknevem. Csak mert sokan eltévesztik... - teszem hozzá még gyorsan.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 9. 20:51 Ugrás a poszthoz

Elena Rose - ZongorLányka

Látszik, hogy Elena eléggé zavarba jött. Kicsit furcsa szituációi volt az előbbi, de megesik az ilyen. Ő is ugyanúgy friss gólya, szerintem totálisan egy csónakban evezünk.
- Nerella, Rodé, Rodó... akármit, csak Ellát ne. Azt egyszerűen gyűlölöm. - Pfej. Még a hideg is kiráz tőle. Szeretnek becézni és sajnos sűrűn beletrafálnak az Ellába. Bármit hajlandó vagyok elfogadni, csak ezt nem. Ellenszenvemet ezzel a névvel kapcsolatosan megokolni nem tudom, egyszerűen csak van és kész.
- Ugyan már - rá mosolygok a lányra. - Nem történt semmi katasztrófa. Mellesleg nagyon szépen játszol. - Nem kell túl reagálni. Nem ettem még embert és nem is terveztem, főleg nem ilyen okokból. Elena pedig tényleg szépen zongorázott, valójában meg is értem, hogy miért rohant úgy oda a hangszerhez.
- Ennyire mogorvának tűnnék? - A lány nagyon megijedhetett tőlem, ha már ilyeneket kérdez. - Persze, hogy nem zavar és nagyon szívesen megismernélek. - Valóban örülök a lány közeledésének, ugyanis alig ismerek még itt valakit. Továbbá Elena is nagyon kedves lánynak tűnik, örülnék ha minél többet megtudhatnék róla.
Amerika. Hmm... Az se a szomszédban van. Minden erőmmel igyekszem a lány szavaira figyelni, de közben azért a szobát is csodálom. Jobb kezem felemelem és magam előtt húzom jobbra-balra. Pont mint az óvodások. Na de most mondjon valaki egy embert, aki ne élvezné azt, hogy a víz alatt levegőt kap, sőt látni is lát, mert a szemét sem csípi ki a víz. Talán életem eddigi legnagyobb élménye ez.
- Én magyar származású vagyok, Budapesten születtem és ott is éltem. Én onnan jövök. - Egy újabb mosollyal nyugtázom a mondanivalóm és ezzel is jelzem a lánynak, hogy nincsen semmi problémám. Örülök, hogy ismét sikerült valakivel szóba elegyednem.
- Na és hogyhogy olyan messziről, pont ide jöttél? - De tényleg? Vagy csak itt volna varázsvilág? De hát minden Amerikában van! Kell lennie valaminek ott is.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. február 9. 20:54
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 10. 16:51 Ugrás a poszthoz

Elena Rose

Annak ellenére, hogy Elena állítása szerint régen járt a zongora közelében, ahhoz képest mégis nagyon ügyesen bánik a billentyűkkel. Kíváncsi lennék, hogyan hangozna egy darab, amit ő játszik, valahol máshol, nem pedig itt a víz alatt. Kedvelem a zongora hangját, meg úgy alapvetően a zenét. Mielőtt ideérkeztem, otthon mindig a híres Yiruma zongorista játékára, a River flows in you-ra keltem. Egyszerűen imádom azt a számot, olyan kis dallamos és megnyugtató. Ébresztőnek pedig pont ezért tökéletesen meg is felelt.
Elena barátságosnak tart. Ez elég jó hír. A mondat hallatán, egy kisebb mosollyal köszönöm meg a "bókot".
Az ő arcáról azonban hirtelen teljesen lefagyott a mosoly. Na most vajon mit csinálhattam ami ennyire elkedvtelenítette? Egyszerűen nem értem.. Értetlenkedésemre a lány, ugyan habozva, de megadta a választ. Sikerült beletrafálnom az egészbe, és jól lehervasztani a lányt. Gratulálok Rodó, nagyszerű kezdés. Taps taps. Nem is én lennék, ha nem léptem volna bele egy ekkora árokba.
- Oh... Nagyon sajnálom. Részvétem. - Nem is tudom, hogy ilyenkor mi mást szokás mondani, vagy mit illene mondani. Talán ilyenkor nincsenek is megfelelő szavak. - Ne haragudj, hogy eszedbe juttattam ezt a szörnyű tragédiát. - Számat kicsit elhúzva lefelé pillantok, jelezve, hogy megbántam. Ez kicsit kizökkentett a társalgásból, hiszen még mindig víz alatt vagyunk és még mindig emberfeletti jelenséget tapasztalhatunk amivel egyszerűen nem tudok betelni, de szerintem nem is lehet. Egy kis elmélkedés után arra jutottam, hogy elég felelőtlenül döntöttem, mikor csak úgy beléptem ebbe a szobába. Mikor innen kimegyünk - ami kitudja, hogy mikor fog bekövetkezni - teljesen elázva lépünk majd ki. Bár jobban belegondolva, talán még így is megéri az itt tartózkodás.
Nagy levegőt veszek és újra Elenára pillantok. Nem tudom, mennyire beszédképes még ezek után, hogy így az eszébe juttattam a rossz emlékeit.
- Beszéljünk másról, vagy most inkább nem szeretnél, vagy hogy legyen? - Csak ő tudja, hogy számára mi a legjobb. Én pedig nem szeretnék neki rosszat, szóval, ha nem szeretne tovább beszélgetni, vagy éppen pont másról akarna beszélni - nekem általában  ez segít; gondolatelterelés tökéletesen bevált - legyen. Én bármire kapható vagyok.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 10. 17:39 Ugrás a poszthoz

Elena Rose

Úgy tűnik, hogy az előbbi kis sajnálatos és egyben negatív kitérőnktől el tudunk tekinteni. Legalábbis nekem úgy tűnt, hogy nem hibáztat a téma miatt. Végül is nem tudhattam előre,  hogy aknába lépek. Mindenesetre remélem, hogy hasonló "incidensek" többé nem fognak előfordulni.
Pár percbe beletelt, míg Elena túltette magát a felmerülő emlék fájdalmán (Lehet egyáltalán ilyen tragédiákon túllépni?), de végül nagy szerencsémre sikerült neki. A hatalmas veszteségek ellenére, elég tiszteletre méltó, ahogyan kezeli a történteket. Én képtelen lennék ilyen nyugodtan beszélni egy hasonló esetről. Valahogy engem teljesen megráznak az efféle események.
- Hogy az én családom? - Talán nem venne ki magát túl jól, ha elmondanám, hogy a mi családunk szinte már nevetségesen mesébe illően tökéletes. Jó azért nem teljesen tökéletes, de nekem aztán tényleg semmi okom nem lehet a panaszkodásra. Ennek én teljesen tudatában vagyok és ezért valóban nem is panaszkodok. - A szüleimmel és a testvéremmel élünk illetve most már csak éltem Budán. - Fogalmam sincs, hogy mi mást mondhatnék még. Talán ez a családos téma, nem éppen a legjobb ötlet volt. És talán nem is a legérdekesebb. Ezek már inkább csak olyan háttér információk. Viszont azért mégsem kezdhetek egy olyan kérdéssel, hogy "mi a véleményed az atomenergiáról"? A "mi a kedvenc színed/állatod stb." kérdésekből meg már szerintem kinőttünk. Persze, ez is lehet érdekes, de majd az ilyen tudnivalók jönnek maguktól.
- Te tudtad, hogy ez a szoba ilyen? - Talán így kicsit más irányba tudom tolni a beszélgetést. Elena válasza pedig valóban érdekel. - Mármint, hogy ilyen elvarázsolt?
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 10. 18:55 Ugrás a poszthoz

Elena Rose

Éreztem, hogy váltanunk kell a "Te családod milyen?" témáról. A mai világban sajnos gyakran előfordulnak hasonló esetek, noha nem ekkora tragédiák, de például a szülők válása egyáltalán nem ritka. Szép lassan végre sikerült is lezárnunk ezt az ügyet, és lapozhattunk. Egy új oldal, tiszta lap, remélem nem trafálok bele hasonló szörnyűségekbe.
Megkönnyebbülésemre nem csak én voltam ilyen "tudatlan". Jól esik találkozni olyanokkal, akik szintén hasonló cipőben járnak mint én. Ilyenkor kicsit jobban érzi magát az ember, hogy nem csak ő az egyetlen tudatlan a sok okos között.
Mellesleg a szoba valóban varázslatos. Egy ideje már ácsorgunk ebben a mesébe illő szobában, azonban még mindig nem tudom túltenni magam a látványon. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ezt vajon mi tudja még überelni. Bár van egy olyan érzésem, hogy bőven van még ennél sokkal-sokkal elbűvölőbb helység ebben a hatalmas kastélyban. Mindenesetre ez is bőven megteszi. Lehet, hogy legközelebb már szándékosan úszócuccban jövök, talán minden kora reggel. Nagyon hiányzik már egy kis sportolás, talán ez majd kielégíti a vágyaim. Egyenlőre...
- Én is. Annyira megijedtem, hogy ahogy feleszméltem a tudatból, hogy víz alatt vagyok, egyből rohantam is kifelé. Aztán sikerült feldolgoznom a tényt, hogy itt a fizika törvényei nem teljesen úgy működnek mint a muglivilágban. - Azért megnézném a volt fizika tanárom arcát, hogy ő vajon mit szólna egy hasonló jelenséghez.
- Na és te már sokfelé jártál már? Én alig egy hete érkeztem, szóval körülbelül minden pillanatban képes vagyok elveszni. Általában igyekszem követni a tömeget, vagy egy-egy háztársamat. Remélem mihamarabb megismerem a kastélyt.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 11. 19:11 Ugrás a poszthoz

Elena Rose

Boldogsággal töltött el, hogy sikerült végre valakivel úgy komolyabban szóba elegyednem. Nem mondanám azt, hogy túl sok embert ismerek itt, sőt talán igazából csak egyet. Hatalmas félelemmel töltött el, mikor ideérkeztem, hogy vajon hogyan fognak fogadni diáktársaim és, hogy vajon mennyire fognak elfogadni avagy megkedvelni. Sajnos nem sok tanulóval volt még szerencsém beszélgetni, de végre itt van Elena, akivel úgy gondolom egész jól kijövünk. Remélem sűrűn látjuk majd egymást, bár ahogyan elnézem a talárját, ő az Edrionba tartozik. Vagyis az Eridonba! Csak megtanulom majd végre legalább a házak nevét...
- Más furcsa helyekkel? Például milyenekkel? - Szemeim tágra nyíltak Elena mondata hallatán. Ennél érdekesebb hellyel is találkozott már? Egyszerűen ötletem sincs arra, hogy mi minden lehet még itt. Illetve van pár ötletem, de ez mind csak a képzeletem vad szüleményei.
- Nem, sajnos nekem nem volt még szerencsém hasonló helyen járni - húzom el a számat. Eléggé bánt is a dolog, mert rendkívül felkeltette az érdeklődésemet az egész kastély, és a varázsvilág. Noha a mentségemre szól, hogy még egy hete sem vagyok tagja a Mágustanodának.
- Viszont reménykedem benne, hogy ez mihamarabb változik és egyre több mindent és mindenkit ismerhetek majd meg. - Habár nem az a célom, hogy az iskola celebje legyek. Szimplán csak szeretnék tisztába lenni legalább azzal, hogy mit, merre találok.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 12. 18:41 Ugrás a poszthoz

Elena Rose

Miközben Elenával társalgok, hirtelen eszembe jut Szaffi. Ugye mikor ideérkeznek a diákok a kastélyba, lehetőségük van, hogy egy "háziállatot" (mugliknál ebbe a kategóriába más állatok tartoznak) hozzon magával. Szaffi az én társam, akit tavaly születésnapomra kaptam a húgomtól, ezért nagyon sokat jelent nekem. Szaffi elég furfangos kiscica, sűrűn megviccel. Azonban már elég aggasztó, hogy akkor láttam utoljára, amikor megérkeztünk. Talán eltévedt valahol...? Nem! Annál ő sokkal okosabb. Valahogy mindig tökéletesen tudott tájékozódni, mindig megtalálta a hazavezető utat, ugyanis sűrűn elkóborolt. Egy olyan világjáró típus, de azért bízom benne, hogy nincsen semmi baja.
Elenától egyre érdekesebb dolgokat tudok meg. Elképesztő, hogy mennyi minden van még itt, habár gondolhattam volna, hiszen óriási ez a kastély. Kíváncsian figyeltem a lányra, szerettem volna minél több mindent megtudni.
Jézusom, mennyi minden! És új termek jelennek meg? Csak úgy a semmiből? Eszméletlen! Jobb ez az egész kastély mint valami tündérmese. Annyira hihetetlen, hogy mind ez valódi.
- Titkos könyvtár? Hát ez hihetetlen! Nem tudod, hogy merre találom? - Teljesen bezsongtam. Imádok olvasni, ez pedig egy gigantikus élménynek látszik. Belekerülni abba a  könyvbe, amit éppen a kezembe kapok?  Mindenképpen el kell oda jutnom. Mihamarabb! Akár még ma is!
Már gondolni se merek arra, hogy mi minden várhat még rám a Mágustanodában. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hogy bekerültem az iskolába. Talán haza se akarok majd menni.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 13. 19:51 Ugrás a poszthoz

Elena Rose

Ez a titkos könyvtár nagyon érdekes lehet. Annyira hajt a kíváncsiság, hogy megtapasztaljam, mi is van ott. Lenyűgöző az egész kastély, mármint amit eddig láttam belőle. Azonban így hallomásra is elég mesésnek tűnik. Hirtelen kedvem támadt tovább állni, és újabb helységeket megismerni. Többet akarok látni!
Tehát déli szárny, első emelet. Ezt az információt jobb lesz mélyre elraktározni.
- Igazából csak felfedezőkörútra indultam. Szerettem volna jobban megismerni a kastélyt. De egyszerűen annyira elvarázsolt ez a szoba, hogy leragadtam... - félreértések elkerülése végett azért még gyorsan hozzá teszem - meg hát persze örülök, hogy végre sikerült szóba elegyednem valakivel. - Egy mosollyal erősítem meg az előbb elhangzottakat.
Sötét Varázslatok Kivédése... Számomra valahogy túl komolynak és nehéznek hangzott ennek a tárgynak már csak a megnevezése is. Sárvérűként én nem mertem fejest ugrani egyből mindennek. Úgy gondoltam, hogy az ilyen Mugliismeret, Mugli történelem órák tökéletesen megfelelnek nekem. Muglik között nőttem fel, mugli családom van, többet tudok róluk, mint a varázsvilágról. Mivel kicsit - sőt, elég - későn érkeztem, nem vállaltam be mindenféle tantárgyat. Főleg, hogy hamarosan vizsgaidőszak fog következni, nekem pedig hatalmas lemaradásokat kell pótolnom. Azonban ha sikerülnek a vizsgáim, akkor a következő tanévben már sokkal merészebb és nyíltabb leszek a különböző tantárgyak felé.
A titkos könyvtár egyszerűen nem hagy nyugodni. Igaz, hogy még a "sima könyvtárat" se (van egyáltalán itt olyan?) találtam meg, de ha már ez szóba jött, kár lenne veszni hagyni.
- Nem lenne kedved, esetleg most elmenni a titkos könyvtárba? - Nézek rá a lányra kérdően, de remélem, hogy a válasz egy határozott igen lesz.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 15. 14:10 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Brigitta Hanna

Alig egy hete érkeztem meg a kastélyba és máris megkezdődött a vizsgaidőszak. Szuper. Nem igazán érzem magam elég felkészültnek, pedig az elmúlt pár napban reggeltől-estig csak a könyveket bújtam. Nem tudom, hogy ez mennyire lesz elég. Kicsit aggódom. Mindenesetre nem akarok ezen sokat rágódni. Senki sem várhatja el, hogy egy hét alatt sikerül majd bepótolnom mindent, főleg sárvérűként. Valójában lehetséges, hogy az lenne a legjobb, ha nem is lépnék évfolyamot. Egyáltalán nem érzem stabilnak az eddigi tudásom és nem akarom elszalasztani a szilárd alapok megszerzését.
Úgy döntöttem, nem őrlődöm tovább, inkább körülnézek a kastélyban, hiszen még mindig nem sikerült megismerkednem úgy igazán vele. Ismételten csak céltalanul bolyongok a hatalmas épületben, megyek, merre a lábam visz. A múltkor is bevált. Akkor - teljesen véletlenül - egy akváriumszerű szobába jutottam, ami el volt varázsolva, így hiába állt benne majdnem plafonig a víz, mégsem folyt ki, amikor kinyitottam az ajtót. Na meg persze arról se feledkezzünk el, hogy levegőt is kapunk a víztömeg alatt és a szemünkre sincs irritáló hatással. Varázslatos egy kis szobácska, bár Elena - a lány, akit ott ismertem meg - azt mondta, hogy vannak még ennél sokkal izgalmasabb zugok is. Annyira izgatott vagyok legszívesebben egész nap csak a folyosókat rónám, hogy újabbnál-újabb dolgokkal és emberekkel találkozhassam.
Elég szép idő van ma, ezért úgy gondoltam körülnézek, mi van a kastély körül. Az épületből kilépve megcsap egy kisebb hűvös szellő. Teszek pár lépést a hatalmas ajtótól, majd megállok és alaposabban körülnézek. Gyönyörű zöld táj, ameddig csak a szem ellát. Nem messze egy erdőt pillantok meg. Hajt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az erődben, vagy azon túl. Biztos vagyok benne, hogy valamit rejtenek a fák árnyékai. Egyre beljebb és beljebb lépkedem. Ahogy a talajra pillantok egy kitaposott ösvényre leszek figyelmes. Tudtam én! Lassan követni kezdem az ösvényt, ami végül egy hatalmas fatörzsnél egyszer csak hirtelen eltűnik. Egy felfelé induló lépcsőszerűség tárul elém, s ahogy a vonalát követem egy kissé lepukkant faházikót látok meg. Apránként veszem a lépcsőfokokat, kicsit félek hogy rám omlik az egész. Beletelt pár percbe, de végül csak feljutottam. A faház ajtajával találom szembe magam, azonban már habozás nélkül nyitok be. Pár babzsákfotel és hálózsák pihen a padlón, a falak pedig tele vannak vésve. Kicsit közelebb lépek, hogy el tudjam olvasni az egyik karcolást. Szeretlek Anna! Ugyan kicsit öregnek tűnik ez a kis faházikó, de úgy tűnik ennek ellenére vannak páran - feltehetőleg diákok -, akik erre járnak. Valójában érthető is, minden gyermek egy ilyen kuckóról álmodik, de sose sikerül kivitelezni.
Az egyik ablak alatt egy lányt pillantok meg, aki épp kifelé figyel. Köszönnöm kéne? Az illem azt mondja, hogyha belépsz valahová köszöntsd a bennlévőket. Azonban ez nem mindig kivitelezhető, például az étkezőben ez felesleges. Egyrészt úgy sem hallja senki, másrészről aki nem ismer, nem is nagyon érdekli a jelenléted. Ugyanez a helyzet a könyvtárba. Esetleg a könyvtárosnak suttogsz egy "Jó napot!"-ot, de nem mész oda minden emberhez köszönni. Mivel azonban rajtunk kívül más nincs, talán elég furcsán jönne ki, ha szó nélkül elmennénk egymás mellett.
- Szia! - Köszöntöm végül az ismeretlent.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 19. 20:02 Ugrás a poszthoz

Brigitta

Nagyon hangulatos kis faházikó ez. Tényleg olyan, mint minden kisgyermek álma, egy hatalmas kuckó, ahova elbújhat, vagy olykor-olykor a barátaival találkozni tudnak. Egyfajta menedék, ahová rosszabb napokon elhúzódhatunk, vagy csak egy kisebb zug ahol nyugodtan ellehetünk, olvashatunk, pihenhetünk vagy kiélhetjük a kreativitásunkat.
Annak ellenére, hogy már kétségkívül elmúltak hét évesek a kastély diákjai, úgy tűnik mégis meg van még bennük ez a kis kuckó utáni vágy. Legalábbis az itt hagyott hálózsákokból erre tudok következtetni. Vajon a tanárok tudnak erről, hogy feltehetőleg ketten itt aludtak, vagy esetleg aludnak rendszeresen? Ezt lehet? Azt hittem, hogy csak a hálókörletekben aludhatnak a diákok. Talán néhány kicsapongó diák, vagy valakik néhány előjoggal és kiváltsággal. Mindenesetre biztos nagyon élvezetes lehet itt éjszakázni. Biztos vagyok benne, hogy minimum egyszer ezt én is ki szeretném majd próbálni. Lehetőleg természetesen társasággal és nem egymagam. Félek egyedül aludni, főleg egy erdő közepén, egy viszonylag kihalt faházban.
Gondolatban feljegyeztem ezt a bakancslistámra, persze előbb partnert kell majd szereznem.
Az ismeretlen lány, akivel jelen pillanatban ezt a mesébe illő faházat megosztottam (vagy ő velem?) nem tűnik túl lelkesnek. Talán ő szeretett volna elszabadulni a kastélyban lévő nyügitől és egy kicsit nyugodtan egyedül lenne. Ez esetben megértem ridegségét, és hogy miért nem kíváncsi rám. Azonban én csak köszöntem, nem rohantam egyből le kérdésekkel meg a saját kis élettörténetemmel. Viszont azt se várhatja el, hogy csak miatta el fogok menni, hiszen ez egy bentlakásos iskola, meg kell tűrnünk egymást, de talán pont ez fog minket megtanítani az alkalmazkodásra. A hosszú csendet végül az ismeretlen törte meg. Hogy mi járatban errefelé, ilyenkor? Nem tudom, hogy "ilyenkor" mégis hol kellene lennem?
- Kellemes idő van, úgy gondoltam nem kuksolok a kőfalak mögött - vetettem oda a lánynak. Kissé olyan érzésem van mintha lenézne. Talán mert látszik rajtam, hogy elsős vagyok? Az elsősökkel így bánnak? Mondjuk teljesen elfeledkeztem az ilyen tipikus iskolai "beavatási szertartásokról" amik leggyakrabban közel sem mondhatóak kellemesnek. Lehetséges, hogy most kezdődne el? Mindenesetre én igyekszem mindenkivel kedves lenni, hiszen én vagyok a kisebb és az újonc, mondhatni ez elvárt.
- És te hogyhogy itt vagy... ilyenkor? - Teszem fel én is a kérdést, a válasz pedig tényleg érdekel. Mi olyan nyomós indoka lehet, ami nekem nincs?

Nem vagyok benne biztos, hogy hallotta amit mondtam. Talán nem is akarja hallani. Mindegy, ha nem, hát nem. Én nem erőlködöm. Megráztam a vállam és szép lassan kitipegtem a faházból. Lecsoszogtam a lépcsőn, s elindultam újból az erdőbe.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. március 16. 13:28
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 11. 19:41 Ugrás a poszthoz

Rimóczi Tímea Sára
Kora reggeli órákban

Szikrázó napsütésre keltem a minap. Pár hete sikerült végre három másik lánnyal egy külön szobába beköltözni. Az ágyam pont az ablak alatt van, így én vagyok az első, aki négyünk közül D-vitamint szívhat magába. Nem is lustálkodtam sokat, egyből kipattantam a puha fekhelyemből és villámgyors tempóban öltözködtem fel. A lányok még aludtak, szóval igyekeztem halk maradni.  A klubhelyiséget is elhagyva a folyosóra léptem. Minden kihalt, csak egy-két ember kószál fáradtan a kastélyban. Nem sokkal később jöttem rá, hogy még nagyon korán van, ezért ez a nagy üresség mindenütt. Nem aludhattam túl sokat, de ennek ellenére még sem vagyok fáradt. Ezt kihasználva lassan lépkedek végig a folyosókon és próbálom felidézni a helyeket, ahol már jártam. Elhaladok pár ismerős tanterem ajtaja előtt, viszont rengeteg idegen bejárattal is találkozom. Rendkívül hajt a kíváncsiság, hogy mindenhova bekukucskáljak, és megismerjem, mit rejtenek a falak. Azonban mégsem így teszek, csak rakom egymás elé a lábaimat, egy pillanatra se állok meg. Egy fél óra bolyongás után, mikor már tudatába voltam annak, hogy teljesen elvesztem megtorpanok. A folyosó végén fényt látok. Lépteimet megszaporázva igyekszem a fényforrás felé. Hirtelen egy nagy, kétszárnyas ajtó előtt találom magam. Ahogy kilépek, egy gyönyörű szép terasz tárul elém. Noha a kastély többi részéhez képest ez igen kicsi, a hely hangulata kárpótol bennünket. Kisebb fotelszerű ülőhelyek és asztalkák foglalják el a terület nagy részét, na meg a rengeteg növény, mint valami kisebb műkert.  A fekete korláthoz andalgok, mely az erkélyt szegélyezi. A látvány egyszerűen elképesztő. Eláll az ember lélegzete a kilátástól, ahogy a hajnali fényben megcsillan a táj. Ha jól veszem ki, akkor Bagolyfalva utcáira kapunk rápillantást.
Mély levegőt veszek, szemeim lecsukom, a fejemet pedig hátrahajtom. A szikrázó kora reggeli napsütés ellenére elmondhatjuk, hogy csípős hideg van, de ez egyáltalán nem zavar, pont jól esik, én pedig kiélvezem minden egyes percét.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. április 11. 19:41
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 11. 20:56 Ugrás a poszthoz

Rimóczi Tímea Sára
Kora reggeli órákban

Lelkesen szívom magamba a friss levegőt és a nap sugarait. Örülök, hogy végre nem lustálkodok és kimozdultam. Kellett már ez. Talán kimehetnék a rétre futni, vagy csak sétálni egyet. Nagyon hiányzik már a mozgás. Mondjuk kellemesebb társasággal, ami pedig még nem nagyon akad. Csalódottan fújom ki a levegőt. Vállaimmal kisebb köröket írok le, kinyújtva az éjszaka elaludt izmaimat. Hátat fordítok a lenyűgöző tájnak, kezeimmel pedig mindkét oldalt megfogom a kerítés legfelső vékony fekete rúdját, s újra szemügyre veszem az erkély minden apró szegletét. Mikor magam mellé pillantok, egy leányzót veszek észre. Vajon mióta lehetett itt? Csak most érkezett, vagy már előttem is itt volt, csak nem vettem észre? Ha az utóbbi, akkor viszont kitűnő kém vagy akármi hasonló válna belőle. Egyáltalán nem vettem észre semmit, egyetlen hangot, egyetlen árnyékot sem. Talán ez inkább az én hibáim listájára írható, hogy ennyire figyelmetlen vagyok.
Mindenesetre a lány nem tűnik zavartnak, annak ellenére sem, hogy egyenesen a korláton ücsörög. Kicsit elkerekednek a szemeim, nem tudom, hogy ő hogy nem fél a leesés veszélyétől. Végül is az ő dolga, ennek ellenére azért nem szeretném, ha leesne, legyen ez a lány bárki. Nem utolsó sorban, biztos vagyok benne, hogy engem vonnának elsőként felelősségre, hogy miért nem figyelmeztettem a diáktársamat, mikor teljes tudatában voltam annak, hogy igen is veszélynek teszi ki magát. De hát ki vagyok én, hogy megmondjam, ki mit csináljon? Elég nagy lány, remélem, ő tudja, mit csinál.
Az ismeretlen felém biccent, majd köszönt.
- Szia! – Üdvözlöm én is, habár ez így elég kínosan jött ki. Fogalmam sincs, mióta lehettünk egymás mellett, és hogy egyáltalán ő eddig észrevett-e, vagy neki se esett le, hogy nincs egyedül. Inkább tegyünk úgy, mintha ez meg sem történt volna, és csak most léptem ki ide. Megköszörülöm a torkom és kinyújtom a kezem a lánynak. – Laduver Nerella Rodé! – Igyekszem minden egyes részletet lassan, érthetően és artikulálva kimondani, mert akadtak már problémák a nevemet illetően. – Félreértések elkerülése végett, még az elején mondom, hogy a Laduver a vezetéknevem. – Gondoltam még inkább ideje korán letisztázom, mert sokak számára, nem elég egyértelmű.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 11. 22:05 Ugrás a poszthoz

Sára
Kora reggeli órákban

Ahogy gondoltam, a kínos hangulat megmaradt. Na de sebaj, majd kialakul ez még. Az ismeretlen bemutatkozott, így már nem ismeretlen többé. Neki is két neve van, én pedig kapásból a Sárát jegyzem meg. Legalábbis magamból kiindulva, én is inkább a második keresztnevemet szeretem jobban, sőt leginkább a Rodót, de ez esetben maradjunk inkább csak a Sáránál. Nem sok mindenki szereti, ha becézik, mi pedig körülbelül félperce vettük észre egymást, tehát nem gondolom úgy, hogy olyan viszonyban lennék, hogy becéznünk kéne egymást.
Külföldi? Én? Pff... Kezd unalmassá válni, hogy minden egyes alkalommal magyarázkodnom kell a nevemmel kapcsolatban. Legalábbis itt, a Mágustanodában. Bezzeg otthon, senkinek se volt idegen se a vezeték-, sem pedig a keresztnevem. Meg persze, már megvoltak a kialakított barátságaim, ők pedig már tudták nagyon jól, hogy miről is van szó. Nem hiszem el, hogy ennyire ritka nevem volna.
- Nem, nem vagyok külföldi. - Csalódottan sóhajtok egyet. - Magyar származású vagyok, a nevem is teljesen magyar. - Noha az meglehet, hogy az eredete nem magyar, mint például a Vanesszának, vagy a Krisztiánnak sem, ám nem hiszem, hogy tőlük valaha is megkérdezné akárki, hogy külföldiek-e? Lehet legközelebb bölcsebb lenne csak annyit mondani: Rodó vagyok. Ezzel le is zárhatnám a történetet és nem kellene magyarázkodnom, hogy "nem, nem Laduver a keresztnevem", és "igen, magyar származású vagyok". Habár se a szüleim, sem pedig a testvérem nem rendelkeznek hétköznapi névvel, lehet okosabb lett volna valami egyszerűbbet kitalálni. Na de majd legközelebb figyelmesebb leszek.
Sára elmondja, hogy a korlát egy mágikus erőtérrel van körbevéve, így ő biztosan nem eshet le. De ezt mégis miért mondja? Komolyan ennyire minden az arcomra lenne írva? Ennyire lerí rólam, amit gondolok? Ha valóban így van, az nem egy túl szerencsés dolog, inkább káros, mint hasznos tulajdonság. Kezd kicsit elmenni a kedvem...
Mindenesetre erőt veszek magamon és igyekszem nem ezt a látszatot kelteni. Halvány mosolyt erőltetek az arcomra, próbálok pókerarcot mutatni, nem szeretném, ha egy idegen olvasna belőlem.
- Na és te melyik ház tagja vagy? - Töröm meg végül a kialakult kínos csendet, bár a választ már sejtem. Legalábbis azt, hogy mi nem lehet a válasz, ugyanis a Navinések között még egyszer sem láttam őt, bár ki tudja? Lehet, csak a nagy tömegben elkerültük egymást.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 12. 11:31 Ugrás a poszthoz

Sára
Kora reggeli órákban

Nem értem, hogy Sáráról miért gondolja azt bárki is, hogy külföldi származású. Talán van egy kis tájszólása a lánynak, de szerintem egyáltalán nem feltűnő. A nevéről nem is beszélve, ami teljesen "hétköznapi" és ismert. Mindenesetre jól esett ez a parányi együttérzés, habár biztos vagyok benne, hogy engem ez életem végéig el fog kísérni. Lehet, egyszerűbb lenne így bemutatkoznom minden egyes alkalommal: "Laduver Nerella Rodénak hívnak, a vezetéknevem a Laduver és akár hiszed, akár nem, magyar származású vagyok, ahogyan a nevem is". Mondjuk, nem tudom, hogy mások ezt mennyire értékelnék, valószínűleg komplett hülyének néznének, de úgy látszik így jártam..
Tehát Sára Eridonos, tudhattam volna. Reakciójából azt veszem észre, hogy ő erre nagyon is büszke. Valójában csak egy másik Eridonost ismerek, ő viszont teljesen más személyiséggel rendelkezik mint a mellettem ücsörgő Sára.
- Navinés vagyok. - Jelentem ki én is büszkén, hiszen szeretem a házamat és a tagjait is. A legjobb és leginkább nekem való helyre kerültem, persze túl sok más házba tartozó személyt nem is ismerek, de én tökéletesen megvagyok elégedve a sajátommal.
- Én másodikos, pont a vizsgák előtti utolsó pár hétben érkeztem. - És ismételten boldogsággal tölt el a tudat, hogy sárvérűségem és gigantikus lemaradásaim ellenére, sikeresen vettem az akadályokat és feljebb kerültem a szamárlétrán. Remélem minden egyéb nehézséget hasonló könnyedén veszek majd.
Sára hirtelen lepattant a korlátról, amit én egy nagyon jó ötletnek tartok. Varázslat ide, vagy oda, azért biztonságosabb, ha az ember két lábon áll a biztos, szilárd talajon. Aztán mintha menni készülne. Lehet, hogy már nem is áll le olyanokkal beszélgetni, akik nem Eridonosak? Elképzelhetőnek tartom. Ez esetben tessék, menjen csak, én aztán nem fogom feltartani. Ha valakit ennyire zavar, hogy nem egy házba tartozunk, akkor én nem állítom meg. De az is lehet, hogy talán más dolga akadt. Talán órára sietne én pedig akadályozom. Vagy megbeszélt valakivel egy találkozót. Vagy egyszerűen csak nem vagyok neki szimpatikus. Legyen szó bármiről, nem akarok az útjába állni.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. április 12. 11:31
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 15. 21:18 Ugrás a poszthoz

Sára
Kora reggeli órákban

A kora reggeli csípős hideg kezd kicsit melegedni, de azért ha egy nagyobb széllökés éri az erkélyt, azt igenis megérzi az ember és ez nem feltétlen kellemes.
Sára pedig elég lazára vette a figurát, ugyanis még mindig hálóing és mamusz van rajta, habár a talárja elég sokat eltakar, olyannyira, hogy eddig még fel sem tűnt az öltözéke. Önkéntelenül is kicsit elmosolyodom, de jobban belegondolva semmi különös nincs ebben. Ez egy bentlakásos iskola, teljesen természetes, ha olykor valaki a hálóruhájában flangál, habár az kevéssé kellemes érzés, mikor rajtad kívül mindenki a rendes napi öltözékét viseli. Olyankor bizony rád törhet az alul öltözöttség érzése... mondjuk legrosszabb esetben - legalábbis én biztosan, - ráfognám arra, hogy még viszonylag új vagyok, nem igazán tudom, mi a szokás. Persze ennél sokkal egyszerűbb és kézenfekvőbb megoldás, ha simán csak átöltözne.
Hirtelen megkordul Sára gyomra én pedig halkan felnevetek. Mosolyogva ránézek:
- De igen, én is nagyon éhes vagyok. - Már egy jó ideje nem ettem semmit, a tegnap esti vacsorám is csak pár falatból állt, szóval ideje volna megtölteni a gyomromat. Mielőtt bármi mást szólhattam volna, Sára elrohant, de pár perc elteltével már vissza is jött. Csak pislogtam, hirtelen nem értettem miről van szó. Néhány pillanat után megvilágosodtam, hogy csak ruhát cserélt, vagy nem tudom mi mást csinált még, de a lényeg, hogy már itt is van.
Programom? Nekem? Bár úgy lenne..
- Teljesen szabad vagyok a mai nap - mondom egy erőltetett mosollyal az arcomon. - Szóval, ha van kedved körülnézhetnénk, ugyanis még mindig nem sikerült minden szegletét felfedezi a kastélynak, nem beszélve a kastélyon kívüli területekről. - És tényleg! Vajon mennyi idő szükséges ahhoz, hogy teljesen biztosan eltájékozódjak egymagam is a kastélyban? Egyáltalán lehetséges ez? Biztosan beletelik jó pár hónapba, de ha ehhez ez szükséges én bevállalom. Hajt a kíváncsiság, a tudni vágyás, az akarat. Valami mélyen mindig motoszkál bennem és nem hagy nyugodni. Folyamatosan csak kérdéseket gerjeszt bennem, amikre úgy érzem, hogy egyszerűen muszáj megtalálnom a válaszokat. Amúgy meg, ki az, aki ne szeretne minél többet megtudni arról a környezetről, ahol élete következő jó pár évét el fogja tölteni?
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 27. 12:45 Ugrás a poszthoz

Nemes L. Izabella

Eléggé fáradékony szervezetem van, ám a mai nap kivételesen friss vagyok. Ó, hogy miért is? Ja, igen! Mert szerencsésen elaludtam reggel, olyannyira, hogy még az első órámról is sikerült elkésnem. Habár, nem tudom, hogy a tanár észrevette-e? Valószínűleg igen, csak nem tette szóvá. Úgy sejtem nem én voltam az első, de az utolsó sem, aki ilyen hibába esett. Kicsit zavaró volt, hogy valójában alig késtem tíz percet, az óra maradék részében semmit nem értettem. Mondjuk ez elég egyértelmű, hogy egyszer alszom el, akkor is így járok. De mindent összevetve, talán kijelenthetném, hogy megérte. Évek óta szenvedek a fáradékonyságommal, azonban most először üdének és fittnek érzem magam. Jó, oké, valószínűleg közrejátszik az is, hogy még csak kora délután van, de olyan jó érzés!
Az utolsó órám nem rég ért véget, azóta pedig még nem mentem vissza a Navine kastélyszárnyba, hogy lepakoljam a cuccomat, szóval most egy füzettel és egy pennával a kezemben bóklászok a folyosókon. Hatalmas a kastély, én pedig már egy ideje sétálgatok, azt hiszem két emeletnyi lépcsősort meg is másztam. Ahogy lassan csoszogok el mindenféle - számomra ismeretlen - terem előtt, egy idő után egy piros ajtóval találom szembe magam. Valamiért nagyon ismerős, biztos vagyok benne, hogy láttam már korábban. Kezem a kilincsre helyezem, majd szép lassan lenyomva kinyitom az ajtót. Egy pillanatra megijedek a hatalmas víztömegtől velem szemben, majd mosolyogva sóhajtok egyet. Az akvárium! Körülbelül ez volt az első helyiség amit közelebbről megismertem a kastélyban. Na meg persze itt találkoztam egy kedves Eridonos lánnyal. Pfúú... hogy is hívták? En.. Eva? Ja igen, Elena!
A pennát belerakom a füzet két lapja közé, majd a füzetet magamhoz szorítva, mély lélegzetet véve belépek a szobába. Aztán ismét jön a hirtelen felismerés, hogy kapok levegőt a víz alatt és a szemem sem csípi a nedves környezet. Emlékszem, mikor legelőször itt jártam, azt terveztem, hogy majd sűrűn fogok idejárni kikapcsolódni, úszni. Hát igazából ebből azóta semmi sem valósult meg, de most végre újra itt vagyok. A szobában tompán, de valami hangot hallok. Zongora hangját! A dallamok irányába fordítom a fejem és egy csinos szőke lánykát pillantok meg, aki lelkesen játszik a zongorán. Nagyon ügyes, mindig is irigyeltem az ilyen tehetségeket. Régi vágyam, hogy megtanuljak zongorázni, de valahogy eddig sosem jött össze.
- Szépen játszol! - Mondom artikulálva a lánynak, hogy érthetően halljon, habár nem akarom megzavarni. Mindenesetre küldök felé egy halvány mosolyt, jelezve, hogy tényleg nem szándékoztam megzavarni.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 27. 18:38 Ugrás a poszthoz

Nemes L. Izabella

Az ismeretlen szőkeség önfeledten ütötte le az egyik billentyű után a másikat. A szőke hajú emberekkel, mondjuk leginkább a nőkkel kapcsolatos sztereotípia immáron sokadjára is megdőlt. Valóban nagyon szépen játszik a lány, habár közben legbelül megesz a sárga irigység. Én is így akarok..! Magamban lebiggyesztett szájjal hisztizek és gyorsan fel is írom a képzeletbeli bakancslistámra, hogy minél hamarabb megtanuljak zongorázni. Nem feltétlen profi szinten, de jó lenne, ha tudnék pár dalt elzongorázni. Közben magamban eljátszadozok a gondolattal, hogy milyen is lehetne, ha legalább egy kicsit is értenék valamelyik hangszerhez is. Kisebb koromban voltak hosszabb-rövidebb fellelkesüléseim bizonyos hangszerek iránt, de valamiért mindig abbamaradtak a tanulmányaim. Mára már nagyon is megbántam, hogy befejeztem, de sok időm van még, csak összejön majd valami.
Közben úgy tűnik, hogy hiába nem szándékoztam megzavarni a lányt, mégis sikerült. Mintha kissé ingerülten csapná le a zongora fedelét. Húha... Kicsit elkerekedett szemekkel nézek el egy teljesen másik irányba. Úgy látszik ma nem igazán kíváncsiak rám az emberek. Felvont szemöldökkel vállat vonok. Ha nem, hát nem. Aztán az idegen szőkeség megszólal és halványan elmosolyodok, bár mégsem tűnik túl őszintének, ezután pedig nekem szegezi a kérdést, hogy "Mégis mióta álldogálok itt?" , aminek kissé letámadás hangsúllyal mondott. Legalábbis nekem nagyon így jött le.
- Öhm... Bocs, nem akartalak megzavarni. - Most komolyan, ezért leharapni az ember fejét? Aztán mintha kicsit megenyhült volna és egy kissé barátságosabb testtartást is vett fel, végül pedig bemutatkozott. Így az ismeretlen szőkeség, mostantól már Izabella nevet viseli. Mármint értelemszerűen születése óta Izabellának hívják, de én ezzel csak most szembesülhettem. Ez így elég furán hangzik, na mindegy.
- Nerella - kicsit közelebb lépek a lányhoz és kinyújtom a jobb kezem. Kiséé hivatalos köszöntésforma, de inkább ez, mint a puszilkodás vagy a kínos "hello szia xy vagyok" "én meg z" társalgás és azt követő kínos idióta mosolygások, mikor senki se tudja, mi legyen a következő lépés.
Tehát a lány Izabella. Én is inkább csak egy keresztnevet osztottam meg vele, mert aztán meg jöhetne a szokásos magyarázkodás, hogy "nem, a Laduver a vezetéknevem", meg "de igen, magyar származású vagyok". Ezekből meg már kezd egy kicsit - kicsit? nagyon! - elegem lenni. Egyszerűen nem akarom elhinni, hogyha már Nerella vagy Rodé keresztnevű lánnyal még nem találkoztak, akkor legalább a Laduver, mint vezetéknév(!!!) ismerős nekik. Belül, mélyen füstölgök, mert gyűlölöm, hogy állandóan magyarázkodnom kell. Mély lélegzetet veszek és próbálom elzárni ezeket a gondolatokat.
- Navinés vagyok - jelentem ki, mintha ez bárkit is érdekelne. Atyaég, ez a délután egyre rosszabb lesz.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. április 29. 18:39 Ugrás a poszthoz

Izabella

Talán az első hirtelen megítélésem téves volt Izabellával kapcsolatban. Mintha kezdene kicsit barátságosabbnak tűnni, ami azért örömmel tölt el. Nem lenne célszerű ellenségeket gyűjteni már az első hónapokban, habár nem tudom, hogy mi miatt válhatnék ellenszenvessé. Mármint biztos, hogy előfordul, hogy nem vagyok valakinek szimpatikus valamilyen bizonyos oknál fogva, de emlékeim szerint nem ártottam még senkinek amióta itt vagyok. Nem azt mondom, hogy szeretnék a központba lenni és Miss Celebbé válni, de ha már összeismerkedem valakivel szeretnék jó viszonyt, nem pedig utálatot fenntartani.
Izabella közben elárulja, hogy ő a Levita ház tagja. Valahogy sejtettem, hogy nem Navinés, akkor csak láttam volna már. A Levitából még nem sikerült közelebbről megismerkednem senkivel, de most már ez is megtörtént. Nem igazán kristályosodott még ki előttem a helyzet, de ahogy én látom itt a kastélybeli viszonyokat, nekem nagyon úgy tűnik, hogy a barátságok leginkább házon belül alakulnak ki és csak ritkábban találnak szoros viszonyra különböző ház diákjai. Persze az is lehet, hogy csak én értelmeztem félre valamit, meg ugye kivételek is minden esetben előfordulhatnak.
Hogy tudok-e zongorázni?
- Nem, sajnos nem tudok... - húzom el csalódottan a számat. Nem is tudom miért ekkora fájó pont ez az életemben? Talán mert rajtam kívül a család minden tagja tud legalább valamilyen  hangszeren játszani? Fogalmam sincs... Habár ezek a dolgok tanulhatóak, mondjuk célszerű lenne minél előbb elkezdeni, de a lényeg, hogy ezek nem veled született tehetségek, hanem simán tanultak. Persze biztos kell némi ritmusérzék meg ilyesmi hozzá, de úgy gondolom azzal rendelkezem. Legalábbis énekhangom állítólag van, akkor pedig csak értek valamit a zenéhez.
Izabella a zongora irányába fordult, gondolom szívesen játszana még.
- Te viszont nagyon szépen zongorázol! Milyen dalokat tudsz játszani? - Habár a hangszerhez nem értek, de a hangját egyenesen imádom. Olyan kellemes és elbűvölő tud lenni, persze csak akkor, ha valaki tud is játszani, meg persze, ha nem csak a boci boci tarkát adja elő. Van pár személyes kedvenc zongoristám is, például Yiruma számait nagyon kedvelem. Nagy álmom, hogy a River flows in you címűt én is megtanuljam majd.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. május 1. 13:00 Ugrás a poszthoz

Izabella

Kicsit kínosnak érzem már ezt a zongoratémát, ugyanis nem igazán értek hozzá, sőt egyáltalán nem. Szeretem a hangját, tudom is, hogy hogy néz ki, de ennyi. Hogyha Izabella nekiáll majd mindenféle szakszóval traktálni, akkor én ott teljesen el fogok veszni. Kicsit szégyellem is magam a tudatlanságom végett, de ha jobban belegondolunk hány ember van, aki nem ért, nem csak hogy a zongorázáshoz, de sok máshoz sem? Nekem is megvannak a saját magam erősségei. Például az idegennyelvek, számos sport, táncok és az éneklés területén is. Tehát minden bizonnyal nem vagyok analfabéta, egyszerűen csak kisebb koromba nem vonzott ez a fajta irányzat.
Olyannyira belemerülök a gondolataimba, hogy teljesen megfeledkezem arról, hogy víz alatt vagyunk. Még így másodjára is elvarázsol ez a környezet. Elvarázsol engem a látvány, a szobát meg valószínűleg valami varázsige. Vajon én is képes leszek majd valami hasonlót csinálni? Elképesztő belegondolni, hogy csak egy ehhez hasonló varázslat miket tudna művelni a muglivilágban. Ott aztán teljesen a feje tetejére állítaná ezzel a dolgokat. Vegyük például az úszóversenyeket. Biztosan kaphat egy húsvérember is egy ilyen varázslatot magára, nem csak egy szoba, ha pedig ez tényleg így van, akkor tényleg hatalmas bonyodalmak következnének be a mugliknál. Viszont mennyivel egyszerűbb lehetne az életük! Vagy sokkal nehezebb és kegyetlenebb, mert sokan biztosan gonosz célokra használnák a varázslás képességét. Itt, a varázsvilágban vajon vannak gonosz varázslók? Senkinek sem jutott eszébe, hogy rosszindulatú céljait véghezvigye?
Elkalandozásomból Izabella hangja ránt vissza.
- Brian Craint? - Ki ő egyáltalán? Valami híres ember? - Nem, nem ismerem - nézek rá kicsit bocsánatkérően. Talán ismernem kéne? Csak "régebbi" zongoristákat ismerek, de ők azok az emberek közé tartoznak akiket mindenki ismer.
A szőke hajú lányka egy újabb darabot játszana, én pedig mosolyogva bólogatok. - Persze, játssz csak nyugodtan! - A zongora mellé sétálok és megállok Izabellával szembe, hogy láthassam miközben egy újabb darabot ad elő.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. május 4. 11:14 Ugrás a poszthoz

Izabella

Az első hirtelen benyomásomat Izabella már meg is törte. Lehet, hogy csak én értettem félre, vagy csak szimplán kellett idő míg mind a ketten feloldódunk a másik társaságában. Elsőre kicsit mogorvának tűnt a szőkeség, de mostanra mintha már kissé feloldódott volna. Habár róla túl sokat nem tudtam meg, azon kívül, hogy tud - feltételezem szeret is - zongorázni. Nem a szavak embere, nem is egy szószátyár a lány, ezért inkább én sem jártatom feleslegesen a számat. Lehet, hogy nem az a kommunikatív típus, vagy csak velem ilyen? Istenem, de jó lenne, ha ismernék itt valakit, akivel már van egy szorosabb kapcsolatom, nem kéne feszélyezve éreznem előtte magam és tudnám, hogy mikor, mit, miért tesz. Aki mellett egy kicsit felszabadultabban érezhetem magam és megértjük egymást. Tudja milyen vagyok és én is tudom, hogy ő milyen. Nem pedig, mint valami keresztrejtvényen kéne gondolkodnom, hogy most akkor mi is van?
Ismételt elkalandozásomból megint Izabella ránt vissza, pontosabban a zongora hangja. A víz -, amiről időközben sikerült teljesen megfeledkeznünk, - kis mértékben ugyan, de eltompítja a hangszer dallamát. Ennek ellenére is azt kell mondjam, gyönyörű a dal, amit a lány játszott, habár ismételten fogalmam sincs, hogy mit hallhattam.
- Nagyon szépen zongorázol! - Teljesen lenyűgöz, de tényleg. Most már komolyan irigy vagyok. - És mi volt ez? Mit játszottál? -Teszem hozzá kissé félve. Most biztosan én vagyok a tudatlan Izabella szemében. De mégis mit mondhatnék, ha valóban nem ismerem? Hazudnom kéne? Az előbb-utóbb úgyis kiderülne, akkor meg aztán égne az arcomról a bőr... A szőke zongoristánk mellett eléggé analfabétának érzem magam. És miért? Mert nem tudok zongorázni. Komolyan ez nevetséges... Nem vagyok én polihisztor, hogy mindenhez értsek és ilyen fiatalon nem is kell mindenhez érteni. Sokkal inkább a sportok és a táncok területén vagyok otthon, ahhoz pedig lehet, hogy ő nem ért. Még esetleg az éneklés ami úgy ahogy megyeget.
Kínos csend következik. Csak pislogunk egymásra, feltételezem ő se találja a megfelelő szavakat. Mégis miről tudnánk beszélni? "Honnan jöttél? Mióta vagy itt?" és a többi sablonkérdéssel fárasszam? Nem tűnik az a fajta lánynak, aki szívesen fecsegne főleg ilyenekről. Tétlenül ácsorgok mellette még pár pillanatig.
- Más hangszeren is tudsz játszani? - Ennyi. Ennyire tellett, kinyögtem hát az első értelmes kérdést ami az eszembe jutott. - Vagy van más valami is amihez így értesz? - Na végre, csak jön néhány okosabb kérdés is. A válasza pedig valóban érdekel. Vajon máshoz is ért ennyire? Van egyáltalán bármi közös bennünk, amiről tudunk is beszélgetni, vagy itt halt meg kettőnk között ez a pörgős csevegés?
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. május 4. 16:53 Ugrás a poszthoz

Izabella

Egyesek bizton állítják, hogy minden az arcomra van írva, ezzel teljesen kiismerhetővé téve engem bárki számára. Úgy tűnik vagy én fejlődök, vagy egyszerűen nem mindenkinek megy az olvasás az arcomról. Az esetek kilencven százalékában teljesen őszinte vagyok az emberekkel, a maradék tíz százalék pedig azok az esetek, amikor illemből inkább visszafogom magam. Engem igazságra neveltek és valahogy a véremben van, hogy az őszinte válaszom adjam azoknak, akik azt kérik. Sokan nem is kedvelnek emiatt, a mugli iskolámban se voltam ezért egy közkedvelt személyiség. Sokszor eltűnődtem azon, hogy mi lenne, ha én is beállnak a bólogató kutyák sorába, csak azért, hogy imponáljak valakinek. Aztán rádöbbentem, hogy akkor én is csak egy lennék a sok közül és akkor pedig még inkább csak elmosna a szürke köd, hisz mivel lennék másabb, ha ugyanúgy helyeselnék és istenítenék mindenkit? Engem valahogy erre sose vitt rá a lélek; sűrű elnézéseket kérve magyaráztam el az én álláspontomat, az illető pedig, ha akarta elfogadta, ha nem, akkor hát... nem. Pont emiatt nem sok barátom, barátnőm volt. Viszont számomra az őszinteség milliárdokkal többet ér, mint a hazug szavak. Nem is értem, hogy más ember, hogy tud nyugodt maradni, ha sejti, hogy nem mondanak neki igazat. Jó, persze nem azt mondom, hogy én vagyok a mindenható mindentudó és osztom az észt ezerrel. Nem, szó sincs erről. Én csak azt mondom, hogyha valakivel társalgok és ő a véleményemet kérdezi valamilyen ügyben, én nem fogok hazudni. És ugyanígy ezt én is elvárom a beszédpartneremtől. Nem állítom, hogy jól fogadom a kritikát, de inkább mondják a szemembe, mint a hátam mögött beszéljenek ki.
Visszakanyarodva, Izabella hitetlenkedik a szavaimmal kapcsolatosan, ami elsőre ledöbbent, aztán rájövök, hogy ő még nem ismer és azért kérdőjelezi meg amit mondtam.
- Tényleg tetszett, ha harapsz, ha nem. - Rámosolygok, ezzel is megerősítve, hogy teljesen komolyan gondolom amit mondok.
Ismét egy Brian Crain dalt hallhattunk. Ha jól emlékszem őt említette meg az előbb is, de nem vagyok benne biztos, mert a víz eléggé torzítja a hangokat, így nem igazán értettem amit mondott. A lényeg, hogy a dal szintén ismeretlen volt, sosem hallottam még ezelőtt.
A szőke lány közben megosztja velem azt is, hogy fuvolán is tud játszani, ami ismét kételyeket ébreszt bennem. Csak én vagyok ilyen szánalmas aki nem ért egyetlen hangszerhez sem? És még lovagolni is tud! Amikor kisebb voltam, én is átmentem a lóőrület korszakon, de szépen lassan kinőttem belőle, teljesen.
Félve hallgatom Izabella szavait, a végén kiderül, hogy ő tényleg egy polihisztor, de nem. "Ennyi". Zongora, fuvola és a lovak. Ezekhez ért a nemrég megismert lány. Kicsit fellélegzek, akkor mégse vagyok annyira elmaradott.
- Teniszezni tudok, mielőtt eljöttem rendszeresen jártam is edzésekre. A sportokban sokkal inkább otthonosabban mozgok, mint zenei téren. - Az éneklést szándékosan nem említem, mert úgy fennállna a veszélye, hogy megkér rá, hogy adjak elő valamit én pedig nem igazán szeretek ismeretlenek előtt produkálni. - Ha sportnak számítjuk, akkor a tánc az, amihez a leginkább értek. - A tánc... örök szerelmem marad. Kár, hogy itt nincs lehetőség, tánctanulásra. Vagy ha van, én miért nem tudok róla? Csak kell lennie valami hasonlónak, hiszen olyan hatalmas ez a kastély és tényleg annyiféle tanításon kívüli foglalkozásra van lehetőség. Minél hamarabb utána kell ennek járnom!
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. május 11. 18:01 Ugrás a poszthoz

Izabella

A hely teljesen elvarázsol, annak ellenére, hogy néha képes vagyok teljesen megfeledkezni arról, hogy konkrétan a víz alatt vagyunk. Arról nem is beszélve, hogy levegőt is kapok és a szemem sem csípi ki a víz. Egy pillanatra körbenézek és ismételten felmérem a terepet, majd nyugtázom, hogy semmi sem változott. Mondjuk mégis mi változott volna? Ez az akváriumszerű szoba egyszerűen káprázatos. Lehetetlen betelni vele. Emlékszem nem régiben azt terveztem, hogy majd sokat fogok idejárni, mert nagyon megkedveltem ezt a helyet. Nem is tudom miért, de valahogy ez a tervem eléggé abbamaradt, igazából nem lett belőle semmi. Most vagyok itt először azóta, történetesen ez csak a második látogatásom összesen. Igazából bánom is, hogy nem járok ide gyakrabban, valahogy annyira varázslatos - szó szerint - ez a szoba. Persze sosem lennék egyedül, rengeteg a diák, tanár meg az egyéb lény a kastélyban, mindig mindenhol van valaki. Pedig sokkal jobb lenne, ha néha csak egyedül eljöhetnék ide kicsit lazítani, a fáradt gőzt kiereszteni. Természetesen nem vagyok antiszociális és ez az ötlet amúgy is kivitelezhetetlen, de attól még jó elmerengeni a dolgon. Ha már elmerengés, ismételten Izabella rángat vissza a valóságba.
- Persze, minden rendben. - Rámosolygok ezzel is alátámasztva az előbbi állításom. Ezek szerint tényleg minden az arcomra van írva.. Noha kissé irigykedem, azért még nem dőlt össze a világ.
Izabella állítása szerint nem tud táncolni. Valójában a legtöbb ember ezt mondja magáról, aztán meg mindig kiderül, hogy csak szerénység az egész.
- Igazából nem kell hozzá túl sok ész - mondom nevetve. Ez tényleg így van, persze azért ez attól is függ, hogy milyen táncról van szó. De ha szól a dallam, te pedig csak úgy ringatod magad rá, akkor nem csinálhatsz rosszul semmit. Ez a dolog leginkább belülről jön, mint valami érzés. Nem egy bonyolult dolog, maximum csak akkor, ha valaki komolyabban akar ezzel foglalkozni.
Kezemben még mindig a füzetemet szorongatom ami egyből eszembe juttatja azt is, hogy ideje lenne visszavonulni egy kicsit a hálókörletembe. Legalábbis jó lenne lepakolni, meg átöltözni.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Nagyon örültem, hogy találkoztunk, Izabella! - Gyorsan intek a szőkeségnek, egy röpke mosolyt is villantok, majd lassan elindulok az ajtó felé. A szobából kilépve szerencsére szárazon megúsztam nem csak én, de a füzetem is. Izabellával pedig remélem még lesz alkalmam összefutni, elég kedves lánynak tűnik.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 21:35 Ugrás a poszthoz

Weöres Ioana Médea

Ideje volna egy kis tanulásnak, na nem mintha az elmúlt jó pár hétben nem tanultam volna semmit. Azonban szeretnék kicsit jobban elmerülni a dologban, kicsit többet megismerni a tantárgyakról és az iskoláról. Jó volna néhány szorgalmit megírni és rendszerezni a tudásomat. Úgyis már régóta elakarok menni a könyvtárba, mivel eddig csak futólag sikerült megismerkednem a hellyel. Kicsit rendbe szedem magam, hogy nézzek is ki valahogy aztán szép lassacskán végül elindulok. A kastély nyugati szárnyába igyekszem, majd felbattyogok a lépcsősoron az első emeletre. A folyosón bolyongok egy picit, de nem tart sokáig, mire észreveszem a majd négy méter magas, sötétbarna ajtót. Ha emlékezetem nem csal, igenis ez az ajtó rejti a könyvtárat. Lenyomom a kilincset és egy határozott mozdulattal beljebb kerülök. Hirtelen még a szám is tátva marad. Hatalmas, de egyben gyönyörű helységben találom magam. Eddig csak egyszer jártam itt, akkor is csak benéztem és már jöttem is ki, akkor valahogy nem tűnt fel a hely varázsa. Félénken tátogok egy "Jó napot!"-ot a könyvtáros hölgynek - akiről meg kell jegyezzem, hogy elég fiatalnak tűnik -, majd tovább lépkedem az útból. Hatalmas festett ólomüveges ablakokra leszek figyelmes, melyek eléggé egy gótikus templom benyomását keltik. Igyekszem összeszedni magam és nem eltérni a tárgytól, a célomtól ami miatt idejöttem. Gyorsan az óriási könyvespolc sorok közé bandukolok és próbálok minél halkabb maradni. Szeretem a könyvtárak légkörét, itt mindig nyugalom és csend van. Ha valaki véletlen nem ilyen volna, arra hamar rászólnak, (ránézve) rosszabb esetben kitessékelik. Nem mellesleg itt mindig sok okosságot és hasznos dolgot talál az ember. Elveszetten bolyongok a sorok között, ugyanis fogalmam sincs, hogy most hogyan tovább. Oké, jó, tanulni akartam, meg többet megtudni a kastélyról, de fogalmam sincs, hogy hol kezdhetném. Mit keresek egyáltalán? Elégedetlenül sóhajtok. Talán segítséget kéne kérnem a könyvtárostól, ő biztos tudná a megoldást és amúgy is egész kedvesnek tűnt így első látásra. Találkoztam már nem egy olyan könyvtárossal, akinek olyan modora volt, mintha még akkor is haragudott volna, ha kikölcsönöznél egy könyvet. Mindenesetre most inkább hagyom a hölgyeményt dolgozgatni, ugyanis eléggé úgy tűnt mint aki nagyon belemerült a saját tennivalóiba, a hatalmas stóc papírról nem is beszélve, ami az asztalán van.
A címkéket vizsgálgatom, de valahogy egyik sem fog meg, egyik sem utal arra, amit én keresek. A szemem végül egy olyan könyv gerincén áll meg, melyen nincs szöveg. Óvatosan kihúzom a könyvet a helyéről, figyelve, nehogy leboruljanak a mellette lévők. A borítóra pillantok, de azon sem találok semmiféle feliratot. A könyv kissé kopottnak tűnik, feltehetőleg tartalmazott a külseje is szöveget. Kinyitom és gyorsan belepörgetek, majd meggyőződöm, hogy a könyv belseje bizony nem üres. Elégedetten csapom a hónom alá, mintha arra számítanék, hogy találok benne valami számomra is érthetőt, aztán elindulok az olvasó térbe. Egy üres bőrfotelt céloztam meg és gyorsan bele is huppanok, ölembe veszem a könyvet, kinyitom az első oldalon és elkezdem olvasni.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 22:32 Ugrás a poszthoz

Weöres Ioana Médea

Nagy lelkesedéssel indultam neki ennek az olvasósdinak. Hát nem igazán állíthatnám, hogy sikerrel jártam, ugyanis már az első oldalon kiderült, hogy a könyv nyelvezete értelmezhetetlen. Nem is tudom eldönteni, hogy latin, vagy valami más, akár esetleg egy elhalt nyelv volna, de azt biztosan megállapíthatom, hogy egyáltalán nem magyar. Mérgelődök egy pár percet magamba aztán becsapom a könyvet, talán kicsit túl hangosan is, mivel pár mérges tekintet talál meg. Bocsánatkérően emelem fel a kezem és elhúzom a számat. Hát ezt nem így terveztem. A kezemben lévő könyvre tekintek ismét, majd valamilyen oknál fogva újra kinyitom. Hátha most már magyar nyelvű? És valójában nem is butaság ilyenre gondolnom, hiszen varázsvilágban vagyunk, könnyen lehet, hogy csak el van varázsolva a könyv és talán egy újabb kinyitásra megváltozik. De nem, szóval ismét becsukom, aztán pedig újra ki. Ezt eljátszom egy ideig, végül sikerül meggyőződnöm róla, hogy nem volt igazam, nem változott meg semmi, közben pedig a körülöttem lévők valószínűleg teljesen hülyének néznek. Elpirulok és lejjebb csúszva a fotelen igyekszem inkább elsüllyedni. Rövidnadrág van rajtam, így a lábam szabad bőrfelülete a foteléval érintkezve nevetségesen kínos hangot ad ki, miközben éppen azon igyekszem, hogy ne hívjam fel magara a figyelmet. Azonban ismét csak morgós szempárokkal találkozom. Kezem az arcom elé kapom, mintha így már nem látna senki. Nem hiszem el, hogy nem tudok feltűnés nélkül megnézni egy könyvet... Miután már leszakadtak rólam a mérges tekintetek ismét kinyitom a könyvet és lassan elkezdem lapozgatni, hátha találok benne valamit amit én is megértenék, egy képet, bármit. Konkrétan egyesével lapoztam végig egy kétszázötven oldalas könyvet, de nem leltem semmire, amit érthetnék. Ezúttal sokkal óvatosabban, két kézzel zárom össze a könyvet és óvatosan állok fel. Csendesen a polcsorok közé settenkedem és igyekszem megtalálni, hogy honnan is vettem le ezt az értelmezhetetlen vacakot. Hirtelen zajra leszek figyelmes, a mellettem lévő sorban borulnak a könyvek, hangos kiáltás és mozgolódás. Gyorsan odasietek és egy fiút pillantok meg jó pár könyv között, ahogy a földön fekszik. Innen kicsit úgy tűnik, mintha úszna a könyvekben - szó szerint! Lehet, hogy ez volt a terve, a nagy álma?! Könyvek között lubickolni. Nos, ez még sosem jutott eszembe, de biztosan jó móka lehet. Félreteszem magamba a gúnyos, de egyben igen vicces megjegyzéseket. A kezemben lévő könyvet leteszem az immáron üres polcra, majd leguggolok a fiú mellé.
- Minden rendben? - Ahogy kimondom, már magam is tudnék válaszolni a kérdésemre, hiszen teljesen egyértelmű, hogy nincs rendben, most borított magára egy fél polcnyi könyvtömeget, persze, hogy nincs minden rendben. - Kell segítség? - Na ezt már valamivel ésszerűbb kérdésnek vélhetjük, habár valószínűleg ha már idejöttem illene segítenem és nem pedig egy szó nélkül elsétálnom. Határozottan kinyújtom a kezem, hogy felsegítsem az ismeretlen balszerencsést a földről. Úgy látszik nem csak én "nem tudok" viselkedni a könyvtárban.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 8. 23:59 Ugrás a poszthoz

Weöres Ioana Médea

Legbelül azért egy kicsit örülök, hogy így alakult, hogy nem csak én hangoskodom. Tudom nem szép dolog, de jó tudni, hogy nem csak én vagyok egyedül ilyen nevetségesen szerencsétlen, persze ettől függetlenül azért nem kívánok senkinek se rosszat, csak na. Az ismeretlen srác elég morgós kedvében van, mondjuk ez teljesen érthető, én se kívánnék magamnak egy könyv - rosszabb esetben lexikon - esőt. Eleve valamiért olyan érzékeny a bőröm meg az egész testem, hogy én tuti helyben sírva fakadtam volna egy hasonló helyzetben. A fiú mindenesetre egész jól tartja magát, habár látszik, hogy elég komoly fájdalmai vannak. Beszédéből azt veszem ki, hogy sikerült pont a legérzékenyebb pontját megütnie, így teljesen érthetőek a szenvedései. Viszont lány vagyok, fogalmam sincs, hogy egy ilyet, hogy lehetne elmulasztani, meg eleve az már nem is az én dolgom lenne... Ha a kezét, vagy lábát ütötte volna meg, akkor még azt mondom, hogy oké, na de így...? Az ismeretlen végül a segítségem nélkül tápászkodik fel. Nos, jó. Ha nem, hát nem. Bocsánatot kér, hogy megzavart, amin egy kicsit elmosolyodok és visszatartok egy nevetést, nincs szükségünk több mérges tekintetre. Ezek szerint Ő engem nem hallott az előbb, ami annyiból jó hír, hogy legalább én nem voltam olyan zajos, bár szerintem neki sikerült totálisan rákontrázni a dologra, talán túlságosan is.
- Hát azt egyből gondoltam, hogy nem szándékosan rántottad magadra a polcot a halom könyvvel. - Hirtelen eszembe jut az előbbi gondolatom, miszerint könyvek között szeretett volna úszni, ezért egy újabb mosoly jelen meg az arcomon, de gyorsan le is törlöm, nehogy azt higgye, hogy kinevetem. Lehajolok két könyvért és segítek neki visszapakolni, habár fogalmam sincs, hogy milyen rendszer volt itt felállítva, szóval csak úgy random pakolgatom a könyveket. Remélem nem fog idejönni a könyvtáros és kiküldeni minket. Közben az ismeretlen a gyógyító szoba hollétéről kérdez. Egyszer már jártam ott egy kviddicses sérüléssel, de nem igazán ragadt meg az odavezető útvonal, bár ha elindulunk, lehet, hogy eszembe jut.
- Nem emlékszem pontosan, de rémlik valami. - Biztosan át fut az agyán, hogy egy "rémlik"-kel, túl sokra nem megy, de nem tudok mit tenni, ha egyszerűen ez az igazság. Aztán eljön a pillanat mikor az idegen többé már nem lesz idegen, helyette Jason. Hogy mennyi külföldi jár ide? És milyen jól beszélik a magyart! Vagy elképzelhető, hogy ez csak egy becenév, fogalmam sincs. - Engem Nerellának hívnak. - Egy pillanatra ránézek, míg bemutatkozom, aztán csendben pakolok tovább.
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. június 9. 10:10 Ugrás a poszthoz

Weöres Ioana Médea - Jason

Kivételesen azt mondhatom, hogy egészen feloldódtam a fiú társaságában, ami azért érdekes, mert eddig nem igazán sikerült olyan diákkal találkoznom itt a kastélyban, aki mellett sikerült egyből felengednem. Talán a szerencsétlensége miatt ilyen visszafogott, vagy talán alapból ilyen a természete. Nálam jóval idősebbnek látszik, az idősebb tinédzserek - főként a fiúk - előszeretettel kezelik le a náluk fiatalabbakat. Viszont ebben az esetben ez szerencsémre nem így történik, vagy hát ki tudja mi lesz majd két perc elteltével? Kicsit szomorú, hogy egyből arra asszociálok, hogy valaki biztos összeesküvés elméleteket sző, de ahogy mondani szokás: Jobb félni, mint megijedni.
Elmosolyodok azon amit mond, még egy halkabb nevetést is megengedek magamnak, de gyorsan el is hallgatok, biztosan mindenkinek elege van már belőlünk. Én is hasonlóra gondoltam mint ő, csak abban még a könyvek közti lubickolás is szerepelt. Nos nem jártam messze a feltételezésemmel, de természetesen ő se gondolta komolyan amit mondott. Vagy ki tudja? Már nem merek semmit se biztosra állítani, itt, a varázsvilágban nem is lehet, legalábbis egy magamfajta sárvérűnek. Engem állandó meglepetések érnek, mivel nem vagyok teljesen tisztába a varázsvilág rejtelmeivel, de szép lassan kezd minden kikristályosodni. Előbb-utóbb csak fény derül mindenre.
Jasonnek nincs szüksége a gyógyítóra, aminek hallatán egy kicsikét fellélegzek. Egyrészről azért, mert így legalább nem égek be, hogyha eltévednénk, másrészről legalább nem esett komolyabb baja. Lassan pakolásszuk a könyveket fel, vissza a polcokra, teljesen rendezetlenül. Mindenesetre legalább arra figyelek, hogy a könyvek feliratos gerince nézzen kifelé. Ami érdekes, hogy a könyvtáros hölgy még nem jött ide, hogy kitessékeljen minket. Biztosan belemerült a rengeteg tennivalójába. De ha ezt nem vette észre, akkor vajon mi az, amire felfigyelne? Vagy lehet, hogy tisztában van azzal, hogy mi történt itt, de úgy van vele, hogy majd inkább később rendet rak.
Az ittlétem során először nem estek nekem a nevem miatt, hogy biztosan külföldi vagyok, bár lehet ennek az az oka, hogy a Jason sem tűnik éppenséggel egy magyar névnek. Mindenesetre fellélegzek, habár azért rá lett kérdezve a nevem eredetére.
- Görög - válaszolom röviden. A jelentését inkább kihagynám, mivel eléggé nevetségesnek tűnhet. Nedves, vizes. Nem, ezt az információt megtartom inkább magamnak. A Rodénak sokkal szebb jelentése van: rózsa. Na de a kettő együtt... vizes rózsa? Na jó, ez maradjon inkább csak az én titkom.
Közben szépen lassan sikerült felpakolni az utolsó könyvet is. Hirtelen eszembe jut az a könyv, amit még pár perccel ezelőtt én tettem le valamelyik - akkor még - üres polcra. Na mindegy, a lényeg, hogy most már minden a helyén van, mármint nagyjából. A könyvek sorrendje biztosan nem így nézett ki még a baleset előtt, de inkább rendezetlenül a polcon pihenjenek, mint szanaszét a földön.
- És amúgy mit kerestél ilyen lelkesen? - Mi volt az, amiért magára kellett rántania a fél könyvtárat? Biztosan valami rendkívül izgalmas könyv lehetett, ha ennyire megakarta szerezni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Laduver Nerella Rodé összes RPG hozzászólása (39 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel