28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gwen Laura Kimiko Jones összes RPG hozzászólása (259 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 » Le
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 22. 20:12 Ugrás a poszthoz

A vizsgáknak vége. Legalábbis ebben a tanévben. A szünetben nem volt kedvem hazamenni Dan bácsiékhoz, hogy az unokatesóm hülyeségeit hallgassam. Mondjuk az állatkáim hiányoznak egy kicsit de majd legközelebb találkozom velük. Mivel a vizsgákon éppen hogy átmentem ezért gondoltam  tanulok egy kicsit a szünetben. De azt egy kicsit későbbre hagyom. Az ebéd utáni kis pihenőt a könyvekkel szeretem tölteni. Még nem voltam a könyvtárba szóval ideje azt is felderíteni. Elindulok majd pár perccel később eszembe jut, hogy nem tudom hol van a könyvtár. Megállok és megkérdezek egy Eridonos fiút. Elmondta, hogy a Nyugati Szárnyban az első emeleten találom. Mire megköszöntem volna már el is szaladt. Gyorsan megtaláltam a helyet. Meglátom Matildát a könyvtárost. Még nem beszéltem vele. Odaköszönök neki, gondolom ha be kell jelentkeznem majd szól de nem mondott semmit. Már sok könyvet elolvastam életemben van amit többször is. Még nem tudtam milyen könyvet keresek. Általában a tiniregényeket vagy a misztikus könyveket szeretem. Nem az a betűnél kezdtem hanem rögtön a közepénél. Meglátok egy könyvet aminek a címe tündérkrónikák és az írója Karen Marie Moning. Még nem hallottam róla. A tündérekről rögtön azt gondolom, hogy ez is olyan könyv mint a többi. Cuki, jó, aranyos tündérek akik megmentik a földet. Kihúzom a többi közül de nem arról árulkodik amire én gondolok. A borító nagyon tetszik. Elolvasom a borítóját és nagyon megtetszik. Gyorsan megfogom és már viszem is. Leülök egy puffra de más is van itt. Nem ismerem de a talárjából ítélve Rellonos.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. augusztus 4. 16:44
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 22. 20:52 Ugrás a poszthoz

Belemerülök a könyvbe. Kellemesen csalódtam, nem hittem, hogy ennyire jó lesz. Bekerült a TOP könyveim közé. Nagyon beleélem magam, remélem azért nem lesznek rémálmaim, azokból elég volt kiskoromban. A mellettem ülő lány hirtelen feláll és elindul. Nem nagyon látom az arcát de amit láttatni enged a talárja abból azt veszem ki, hogy van egy heg az egyik szeme alatt. Ahogy látom a V betűnél áll meg. Ahogy látom a borítón egy koponya látható. A lány öltözékéből és az olvasási stílusából ítélve kicsit rémisztő. Nem szoktam előre elítélni az embereket de ő szerintem egy olyan valaki aki örömét leli abban ha mást embereket ijesztgethet. Gondoltam, hogy átülök egy másik puffra de akkor azt hihetné, hogy beszari vagyok, ami nem igaz. Míg Kathleen-nek jóban voltunk sokszor védtem meg. Általában mire végzett a suliban én ott vártam a kapu előtt és ha láttam, hogy bántják megvédtem. Voltak nálam idősebb ellenfeleim is. Aztán mikor engem felvettek őt pedig nem féltékeny lett és már nem kért belőlem. Merengésemből a másik lány ugató hangja ébreszt fel.
- Mit bámulsz? - kérdezi gorombán.
- Egy szamarat aki még egy könyv helyét se tudja - válaszolok neki vissza mosollyal az arcomon.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. március 22. 21:34
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 17:15 Ugrás a poszthoz

Kowai

Miután válaszoltam neki pár másodpercig farkasszemet nézünk majd előrántja a pálcáját. Még csak elsős vagyok de ismerek pár veszélyes átkot és ártást amit használhatnék. Nem gondolkozik sokat és elmond egy bűbájt. Eddig nem ismertem a hatását de most megtapasztaltam. A könyv amit olvastam hirtelen kiugrik a kezemből és a földön landolt, lapokkal lefele. Na most mérges lettem. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen öreg banya csakígy megátkozzon. Gondolom azt akarta ezzel elérni, hogy elszaladjak, de engem nem abból a fából faragtak. Nem vagyok olyan betoji. A nagybácsim mindig azt mondta, hogy ezeket a varázslatokat csak akkor használjam ha nagy baj van. Kinek mi a nagy baj. Gyorsan én is előrántom a sajátomat.
- Capitulatus - kiáltom és kirepül a kezéből a pálca és az enyémben landol. Szerintem nem számított rá, hogy egy elsős fogja lefegyverezni.Kezdem azt hinni, hogy ez a lány hasonlít az unokatesómra.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. március 23. 17:33
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 18:12 Ugrás a poszthoz


Kowai

Láttam a szemében, hogy ő is kezd bedühödni. Lehet, hogy most egy kicsit elvetettem a sulykot? Nem félek tőle mert nem nagy darab de sötét a kisugárzása. Nagyon sötét. Míg ezeken gondolkodom hirtelen nekem esik. Mivel varázsolni nem tud kézzel támad. Szeretek bunyózni bár otthon megígértem, hogy nem fogok mondjuk keresztbe voltak az ujjaim. Régen nagyon sokat verekedtem. Egyszer mikor eltörtem a karomat egy hét szobafogságot kaptam. De azóta már megerősödtem.  Az egyik kezemben a pálcákat tartom a másikkal pedig próbálom leszedni magamról. Ő a pálcája után nyúl a másikkal meg a nyakamat markolja. Alig kapok levegőt de nem fogom feladni. A torkomból nem kiállatás hanem hörgés hallatszik. A pálcák hegyéből fényes sugarak lövellnek ki. Nem látom, hogy hova szállnak de a hangokból ítélve pár könyvespolcot és egy ablakot találtak el. Egy gyors rántással én kerülök felülre majd kiszabadítom magam a markolásából és felpattanok, és gyorsan elrohanok. Nem tudom hova szaladok csak megyek. Nemsokkal később tűnik fel, hogy a pálcája még mindig nálam van. Jobban megnézem. Fekete, ha jól látom ébenfa.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 19:17 Ugrás a poszthoz

A pálcát vizsgálgattam, amikor a szemem sarkából megpillantottam, hogy már utol is ért. Mivel nem vagyok jó futó a és már a tüdőm is fáj ezért úgy gondoltam, hogy a további futás kilőve. Mivel seprű sincs a kezemben ezért azt sem tudom használni az, a varázslatot meg amivel idehívhatnám még nem tanultam. Ha nem találok ki valamit akkor utolér.
- Gyere vissza te manóivadék!! Add vissza a pálcámat!!!- hallom ahogy kiabál de nem nagyon érdekel. Megpróbálok újra elindulni de a lábaim és a belső szerveim nem bírják. Már csak pár méterre van tőlem és látom a vérben forgó szemeit. Most már nagyon ijesztő ez a cafka, de engem még most sem rémiszt meg. Ismerem a fajtáját. Apuci pici lánya aki mindent megkap. Na de most móresre tanítom. Felé tartom a pálcámat és elkiáltom magam:
- Locomotor Mortis.
A fegyveremből egy kis fénysugár jelenik meg és elszáll feléje. Mikor látom a varázslatom hatását gonoszan elmosolyodom.
- Így próbálj meg futni - mondom neki. Egy újabb tökéletes lábbilincselő átok.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 20:10 Ugrás a poszthoz

Kowai

A mosoly gyorsan eltűnik az arcomról. Sikerült megkötöznöm a lábát mégis felém vetődik és elkapja a taláromat. Húzni kezdi és érzem, hogy szorítja a nyakamat. Megint ez a szörnyű érzés. Nem kapok levegőt, majd egy pillanat múlva a nyakamban lévő fájdalom más helyre költözik. Pontosabban az oldalamra. A Erisnek sikerült leterítenie a földre. Mivel a támadás hirtelen ért ezért a pálcák kiestek a kezemből és elgurultak. A fölöttem lévő lány a kezeivel mindenhol üt ahol ér. Mikor a karommal próbálok védekezni belém harap. Talán vámpír a csaj? Az egyik helyen ahol megharapott kibuggyan a vérem. Érzem a vérem vasas illatát, amit már megszoktam. Sikerül betalálnom egyet a szeme alá. Olyan erősre sikeredett az ütés, hogy szerintem holnapra belilul. Kapálózni kezdek, hogy kiszabadítsam magam. Ahol sikerül ott ütöm és rúgom. Majd hirtelen észreveszem, hogy a bilincs eltűnt a lábáról. Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, de abban bizakodtam ennél erősebb lesz. Sikerül elkapnom a talárját és úgy próbálom meg lehúzni magamról.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 23. 22:31 Ugrás a poszthoz

Kowai, Mészáros és Ombozi

Mivel a fülem a padlónak van tapadva lépteket hallok. Nincs messze a léptek gazdája, talán a következő folyosón. A pálcámat nem érem el, hogy használni tudjam. A hangok egyre közelebbről érkeztek, Eris pedig még mindig rajtam van. A vér már mindkettőnket beterít. Érzem ahogy megszárad az arcomon. Nem mondom de nagyon kellemes érzés. Szeretem ha verekedés közben a vérem keveredik a másikéval. A nagybácsim szerint nagyon morbid tudok lenni, ami szerintem jó. Ha bosszút akarok állni nem lehetek nyámnyila, akkor vesztenék és én nem vagyok vesztes. Eris újra belém mélyeszti a karmait. Már mindenem nagyon fáj de nem foglalkozom vele, addig bírom amíg nyerni nem fogok. Közben a lépéseket már nagyon közel hallom. Amint kilátok egy fiút pillantok meg aki az oszlopnak dől. Az öltözetéből ítélve ős is Rellonos. Ha Erisnek fog segíteni akkor egy kicsit bajban leszek de nem érdekel. Ha kell mindkettőjükkel elbánok. A srác mondott pár szót Erisnek de szerintem õ nem hallotta. Ahogy hallom a fiú leül a kõre és egy pillanatra meglátom ahogy a bunyónkat nézi. Egy pillanatra elbambulok és ez elég neki ahhoz, hogy a hajamat tépje. Hangosan felsikoltok. Nem tudom meddig húzta a hajamat de a következõ pillanatra azt veszem észre, hogy már nem rajtam van hanem az égen. Látom, hogy egy tanárnõ próbálja meg a magasban tartani kissebb-nagyobb sikerrel. Megkérdezi, hogy mi folyik itt amira Eris elordítja a válaszát.
- Õ támadt rám - próbálok nyugodtan válaszolni de ez inkább hörgésnek hallatszik.
Leveszem a pillantásomat a tanárnôrõl majd elindulok a Rellonos fiú felé a pálcámért. Mikor odaèrek a kezemet nyúktom érte.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. március 23. 22:58
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 00:01 Ugrás a poszthoz

Ombozi "Tudom,hogyrengetnevemvan" Sára

Éppen az évnyitóra készülök. Mivel még elsős vagyok, nem tudom, mit kell viselni, szóval a megkérdeztem valakit. Azt mondta, nem kell kiöltözni, szóval a szokásos taláromat  vettem fel, a pálcámat a zsebébe ejtettem, és már indultam. Láttam, hogy a felsőbb évesek párba mennek, de mivel még fiatal vagyok, nem fontos. Az ünnepség kötelező, de azt hallottam, hogy sokan nem mennek, mert unalmas. Mondjuk én is jobban eltölteném az időmet egy jó kis kviddicsmeccsel, vagy esetleg olvasnék. Leszaladtam a  Klubhelyiségbe, ahol már csak pár ember lézeng. A legtöbbjüket még nem ismerem, csak pár személyt, őket is csak látásból. Elindulok a nagyterem felé, de az egyik Rellonos leszólít, hogy nincs-e kedvem játszani.
-Most nincs időm a hülyeségeidre, hacsak nem segítesz egy kis zűrt kavarni az ünnepségen - válaszolom. Ha már azt mondták, unalmas, akkor egy kicsit feldobom trágyagránáttal.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:21
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 19:29 Ugrás a poszthoz

Ombozi "NekedatesódaNoel?" Sára

Megszeppenten a lány stílusától. Gorombának akartam lenni, de úgy tűnik, nem sikerült, mivel még mindig azt várja, hogy belemegyek-e a játékba. Az igazat megvallva, valami nagyobbat szerettem volna, de végül belementem. Első vagyis már másodéves egy bunyóval a hátam mögött nem kéne felhívnom magamra a figyelmet. Legalábbis a tanév kezdetéig. De addig olyan sok idő van, nem  biztos, hogy kibírom. Talán pár pici csínnyel beérem. Amíg gondolkozom, már nem az a lány áll előttem, hanem egy másik. Tudtam, hogy ugyanaz a lány, aki előbb állt itt, mivel egy krémet és pár pici trágyagránátot tart felém, miközben hülyén vigyorog.
- Belemegyek - válaszoltam, majd hagytam, hogy egy kis kenőcsöt nyomjon a kezembe, majd egy pár bombát átnyújtott. - Csak hagyd abba ezt a hülye vigyorgást!
Mivel sok balhéban benne vagyok, ezért mindig van nálam paróka és kontaktlencse. Gyorsan felvettem. Így a hajam vörös színűre változott, a szememből pedig kék lett. Elindultunk a nagyterembe, majd mikor megláttam a sok (nagyon sok) embert, gonosz vigyorra húztam a számat.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:24
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 24. 22:08 Ugrás a poszthoz

Ombozi "Játszottammár vele" Sára

Ott álltunk a nagy tölgyfaajtóban elállva az utat, miközbe többen már lökdösnek minket hátulról. Gyorsan beslisszolunk a nagyterembe, ahol még jobban körbenéztek. A helyiséget a kék szín uralja, mert a Levitások nyerték meg idén a házak versenyét. Talán mégiscsak dísztalárt kellett volna felvennem. Most már mindegy. Az idegen lány a fülembe súgja, hogy kezdhetem. Én elindulok az első áldozatom felé (akit nem szeretnék nevén nevezni) és rárakom az első bombámat. Nem kedvelem ezt a lányt, ezért esett rá  választásom. Nem látom, hogy a társam merre tart, de szerintem már elkezdte. Amikor megérintem az emberek, ők néha hátrafordulnak, megkérdezni, hogy mit akarok. Én ilyenkor bocsánatot kérek és mondom, hogy összekevertem őket valakivel. Néhányan gyanút fognak, mert megpróbálják kitapintani, hogy mi van a hátukon, de a bombákat olyan helyre rakom, ahol nem érik el. Ilyenkor csak előrefordulnak és társalognak, étkeznek vagy táncolnak tovább. Már csak egy gömböcske van, amit a legjobb barátnőmre kell rakjak, mivel a körzetembe már nem maradt senki. Miután az utolsót is aktiválom, már érezni lehet a bűzt. Olyan orrfacsaró a szaga, hogy mindjárt elhányom magamat vagy elájulok. Gyorsan kiszaladok a folyosóra, hogy ott várjam a bajtársamat.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:27
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 25. 18:39 Ugrás a poszthoz

Black

~ De jól sikerült. Jók voltunk - örülök a csíny sikerének. Vagyis nem volt sikere, csak köztem és a  Rellonos lány, Sára között. Éppen sietek ki a Nagyteremből, mint a többi diákkal. Ha akarnék se tudnék maradni, mert a hömpölygő tömeg elsodor. Mikor már mindenki kint van, a tanárok már keresik a tettest. Körbenézek, de nem látom a vörös tettestársamat. Megnéztem a szőkéket, hát ha már visszaváltozott, de így se látom. Mikor rájövök, hogy már nem is fogom megtalálni, én is elindulok. Nem akarok feltűnést kelteni, szóval lassan araszolok. Nemsokára (fél órával később) elérek a sarokhoz, ahol már rendes léptekkel megyek. Nem volt célom, hogy hova megyek, csak elakartam tűnni a helyiségből. A bűz már elviselhetetlen volt és nem akartam egy megrovással kezdeni az évet. Nem a tanároktól félek, hanem a nagybácsimtól. Az Ő haragja sokkal rosszabb. Sejtem, milyen büntetést szabna ki. Na de ez nem ennek az ideje. Ez a hét jól indult és még tart. Holnap elmegyek Daviddel Bagolyfalvába, ahol még nem jártam. Félreértés ne essék, ez nem randi, csak más nem jött el és...Inkább hagyjuk. Elindultam az egyik folyosón, majd mire észbe kaptam, már a könyvtárnál voltam. Gondoltam, ha valami idehúzott, akkor körbenézek. A pálcámat azért megmarkolom, hátha szükség lenne rá. Mivel itt még nem voltam, körbenéztem. Az egész falon dámák képei lógnak. Valamelyik keretbe nem volt élet, gondolom az ott 'lakók' átmentek egy másik festménybe. Vannak itt kövér, sovány, öreg, fiatal, magas és alacsony nők is. Az összes képkeret csodásan díszített, valamelyik már túlságosan is. Észreveszem, hogy a paróka még mindig rajtam van. A kontaktlencsét már kivettem, de erről megfeledkeztem. Észreveszek egy másik lányt is.
- Mi a ...? - kérdezem.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:35
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 25. 22:41 Ugrás a poszthoz

Black

Nem tudom, hogy a hangom vagy a lépéseim visszhangja miatt, de észrevett. Kicsit közelebb jön, de nem sokat. A pálcámat nem engedem le, mert bár nem tűnik nálam idősebbnek lehet, hogy Őt is tanították otthon, mint engem. Ha bunyóra kerül a sor, azt nem bánom, de most nincs sok kedvem hozzá. Az előző bunyómat egy rellonos diákkal vívtam, akit Kowainak hívnak. Nem mondom, kemény ellenfél volt. Még a nálam pár évvel idősebb fiúkat is lepipálta, akikkel harcoltam. Szerzett nekem pár sebet és sérülést, de én se kíméltem Őt. Ha nem jön egy tanár, lehet, hogy kinyírtuk volna egymást. Régi szép idők. Aki most velem szemben áll, Ő levitás, szóval nem olyan veszélyes. Most már bátrabban közeledik, majd megáll előttem. Gyorsan, mégis alaposan megbámul. Feltesz egy kérdést, amire én válaszok is.
- Csak járkálok. - válaszolom kissé kimérten - De megtennéd, hogy nem bámulsz?
Majd indultam tovább.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:37
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 26. 23:20 Ugrás a poszthoz

Black

Hagyta, hogy elmenjek. Legalábbis pár lépést. Ugyanolyan hangon szólt hozzám, mint én az előbb hozzá. Elnézést kért, de nem megbánásból. A hangja merő gúny. Amikor a hajamat bámulta, rájöttem, hogy sejt valamit. Nem tudom, hogy tud-e valamit a mai csínytevésünkről, de nem fogok lebukni, ha mégis, viszem magammal Sárát is. Lehet, hogy nem is kellett volna a mai csínyt elkövetnem? Nem, ilyen nincs. Gwen Jones nem ilyen. Engem a csínyek és a bunyók éltetik. Ha egy ilyen pitiáner feladatot nem tudok végrehajtani anélkül, hogy elkapnák, nem fogok tudni bosszút állni? Bosszú. A gyógyszer a fájdalmamra. Már csak pár nap és tizenhárom esztendeje lesz, hogy a szüleimet megölték a Halálfalók. Bosszút fogom rajtuk állni. A lány azt mondta, hogy van valami a hajamba, majd elindult és lekapta a parókámat. Most biztos azon tűnődik, miért van rajtam ez. Gyorsan ki kell találnom valamit.
- Ha azon gondolkozol, hogy miért viselek parókát, az egyszerű. A bácsikám és a nénikém nem engedik befesteni. De neked ehhez semmi közöd. - válaszoltam, majd odasiettem hozzá, kikaptam a kezéből a kiegészítőt és elindultam. Újra. Remek, egy hét alatt két ellenségem is lett, ha ez a lány annak tekint. Talán velem van a baj?
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:38
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 27. 21:00 Ugrás a poszthoz

Elena


Jókedvűen indulok el az Eridon toronyból. Nem volt jelentkező, de gondoltam egyedül is tudok Kviddicsezni. Ginnie bevett a csapatba cserejátékosként. Mindig is szerettem volna fogó lenni. Nem érdekel, hogy csak csere vagyok nekem ez is számít. Megfogom a csomagot és a cikeszemet. Az utóbbit apukámtól örököltem. Ő is Kviddicsjátékos volt. De csak volt. A hónom alá veszem a szülinapomra kapott Tűzvillámomat, és már indulok is. Mielőtt a pályára mennék fel kell adjak egy csomagot. A nénikémnek lesz a névnapjára. A folyosók, amiken megyek majdnem mind kihaltak, így a gondolatomba merülhetek. Gyorsan elérek a Bagolyházhoz majd benyitok. Látom, hogy egy másik diák is itt van. Pár másodperccel később rájövök, hogy a legjobb barátnőm Elena az. Beállok egy sötét sarokba, mivel azon gondolkozom megijesztem egy picit. Jött egy levele majd egy szempillantás alatt megfordult. Nem hiszem, hogy megismer, mert ökölbe szorítja a kezét és elindul felém. Nem tudja ki vagyok ezért ütni készül. Elindítja az öklét felém, de útközben megállítom.
- Szia El - köszönök neki, majd elindulok egy bagoly felé. Még nincs sajátom, de majd a faluba szeretnék venni egyet. Megsimogatom és rákötöm a lábára a csomagot - Képzeld Ginnie felvett fogóként cserejátékosnak a csapatba. Nem lenne kedved edzeni egy kicsit!?
Mikor végeztem a csomag rögzítésével felé fordulok.
Utoljára módosította:Keiko Sama, 2014. március 30. 11:53
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 27. 21:37 Ugrás a poszthoz

Black

Kezemben a parókával már harmadjára indulok útnak, de előtte a szemébe nézek. Látom rajta, hogy agyalni kezd. Magyarázatom nagyon béna volt, mert bentlakásos suli a miénk, de hirtelen nem jutott más az eszembe. Talán a nénikémen és a bácsikámon gondolkozik? Érzem a köztünk lévő feszültséget. Nem hiszem, hogy ki akar velem békülni. Az igaz, hogy Ő kezdte a bámulást, de szépen is megkérhettem volna, hogy hagyja abba. Mostanában mindig olyan rosszkedvű vagyok. Pedig még nincs az a nap. Elindulnék, de hirtelen elkezd makogni. Először nem értem, mit szeretne mondani, de végül rájövök. Elnézést kér, de nem tudja kifejezni magát, még el is pirul. Ezen picit elmosolyodom. Ez a lány emlékeztet a kis kori Gwenre. Ő is ilyen ártatlan és félénk volt. Ennek az vetett véget, hogy látta az unokanővérét szenvedni. Ez mindent megváltoztatott benne. A lánynak végül sikerül a bemutatkozás is. Most én jövök.
- Nem, én kérek elnézést. Nem kellett volna bunkó lennem. Amúgy a nevem Gwen Jones, röviden. Hosszan Gwen Laura Kimiko Jones. - felelem - Sajnálom, hogy bunkó voltam, csak nemsokára jön az a nap amikor...amikor.
Majd elkezdtem sírni. Nem szoktam mások előtt, de most megtörtént. Lerogytam a folyosó hideg kőpadlójára és sírtam.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:40
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 28. 19:51 Ugrás a poszthoz

Szabó Lívia Lujza

Éppen sietek az iskola kapujához. Már rég elmúlt takarodó de én mégis sietek egy találkozóra. Éppen Líviával van programom. Nem nagyon ismerem a lányt csak egyszer futólag találkoztunk. Hallottam, hogy kiakar lógni takarodó után Bagolyfalvára. Még én sem voltam nagyon a faluban de nem hagyhatom, hogy egy elsős kint mászkáljon az utcán. És is csak egy évvel vagyok idősebb mégis jó ha van egy másodéves a Kísértetháznál. Ha lenne ott valaki legalább megtudom védeni a rellonost. Nem mindenkivel jövök ki abból a házból de ez a lány nem tűnik veszélyesnek. A varázslatok tanulásával jól állok bár a gyakorlati oktatást tartom előbbre amit otthon meg is kapok. Ránézek az órámra. Már tíz perce kések mikor meglátom a hatalmas kétszárnyú kaput ami előtt egy nálam egy fejjel kisebb lány áll.
- Szia! Bocsi a késésért - köszönök neki mikor odaérek - A Kísértetházba megyünk?
Ő csak egy aprót bólint.
- Biztos vagy benne? Lehet, hogy ijesztő lesz neked elsőre - nem mond semmit majd elindul. Hamar leérünk a faluba. Az idő ilyenkor még elég hűvös szóval rajtam van egy meleg pulcsi. Mivel az éjszaka nem mehetünk ezért gondoltam teljesen feketébe leszek, hogy ne legyen feltűnő. A faluban nem sokan járkáltak csak pár ember van az utcán. Ha meglátok egy boszorkányt vagy varázslót aki felénk tart behúzom egy másik utcába. Nemsokára elérjük a a házat ahol a kapu mint mindig zárva van. Kívülről is elég ijesztő. Az ablakok kitörve a bejárati ajtó félig nyitva és a kertben lévő növények mind rohadtak. Gyorsan átmászunk a kerítésen és már a házban is vagyunk. Elindulunk de bentről még ijesztőbb a helyiség. Minden szobába benézünk a szekrényeket fiókokat kinyitjuk de nem találunk semmit. Igazából nem is tudom mit keresünk. Kiérünk egy másik folyosóra. Lívia észrevesz valamit és vadul mutogat. Mikor én is odafordulok észreveszek egy szellemet. Megkérdezi, hogy ismerem-e de nincs időm válaszolni mert a szellem megszólal.
-Ki mer megzavarni!? - kérdezi ijesztően. Láttam pár szellemet de ilyen nagyot még nem. Lívia elindul felé kezében egy...fadarabbal. Mivel az ellenségünk egy szellem ezért a lány simán átfut rajta.
~Bárcsak figyeltem volna amikor a szellemekről tanultunk - gondolkozom valami terven de nem jut eszembe semmi. A szellem engem néz. Hirtelen eszembe jut valami.
-Fumos - kiáltom és a pálcámból fekete füst jön ki. A szellem nem érti mi történik ezért nem tud semmit tenni ellene. Gyorsan átszaladok rajta és megragadom a rellonos karját. Elindulunk ki a házból és már a kerítésnél járunk amikor meglátom a szellem dühös tekintetét. Noszogatom az elsős diákot, hogy menjen már, majd bakot tartok neki. A szellem gyorsan közeledik.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 28. 21:38 Ugrás a poszthoz

Szabó Lívia Lujza

Furán néz rám amiért segíteni akarok neki majd elmondja a másik kiutat. Nem vitatkozom vele csak futok utána. Felmászik egy fára. Gyorsan hátranézek de nem látom a szellemet. Segít felmászni majd pár perc múlva ott van alattunk a kísértet is. Mivel nem néz fel nem is vesz észre minket. Hamarosan elillan alólunk de mi még maradunk egy ideig a fán. Már nagyon hűvös van. Lívia is felhúzta a pulóverét de nem akar menni. Nem értem mit akar még itt, hiszen semmi sincs itt. Már mindent megnéztünk és amúgy is tilosban járunk. Ebből a tilosban járásról eszembe jutott a kedvenc filmem egyik jelenete.
~És most ha megengeditek elmegyek lefeküdni mert még egy ilyen jó ötlet és mindhárman meghalunk vagy akár ki is csaphatnak - egyik kedvenc Hermione idézetem a Harry Potterből. Ha nemsokára nem indulunk el akkor minket is kicsaphatnak. Már így is a kicsapás közelébe vagyok. Egy héten belül egy bunyó és ez is. Meghallunk egy ágreccsenést amitől egy picit összerezzenek. Végül kiderült, hogy egy kis nyuszi az. Elindulunk a ház bal oldalához de közbe elered az eső. Bemegyünk az eresz alá de mivel kevés a hely ezért nyomorgunk. Közben arról kérdezget, hogy ki az a szellem akivel találkoztunk. Mivel nem tudom nem is válaszolok. Egy idő után abbahagyja a kérdezgetést majd továbbmegyünk. Az eső már elállt, szóval a talaj tiszta sár. Hallani lehet a gumitalpú Conversem cuppogását. Nem tudtam, hogy esni fog ezért nem tudtam csizmát húzni. Sőt reggelig azt se tudtam, hogy kiszököm. Elindultunk a ház bal oldalához ahonnan látni lehet a teliholdat. A hatalmas gömb gyönyörű fénye megbabonáz. Gyönyörű így látni a holdat. Nem vagyok vámpír sem farkas de a telihold mindig megbabonáz. Merengésemből a farkasok vonyítása ébresztett fel. Nagyon szeretem ezeket az állatokat. A természetük alapján elítélik őket de egyébként kedves állatok. Morgást hallunk a hátunk mögött majd lassan megfordulunk. Egy kis kölyök farkas morog ránk. Olyan kis aranyos. Lívia máris ott terem és megsimogatja. A kisállat nem tiltakozik a művelet ellen, sőt el kezd hemperegni. Pár másodperccel később jön még egy, aki szerintem a testvére. Lívia ad neki egy kis ennivalót majd megkérdezi:
- Szerinted megtarthatom?
- Sajnálom de nem - válaszolom szomorúan - Pedig én is elvinném a testvérét.
Hát igen a házirend szerint csak veszélytelen állatot lehet tartani, ami kistestű. De a farkas veszélyes és majd megnő. És is odaadom a kajámat annak amelyik odajött hozzám.
- Szerintem mennünk kéne. Majd legközelebb is eljövünk. Már így is késő van. - mondom majd elindulok. Egy pillanatra hátrafordulok megnézni, hogy a rellonos barátnőm jön-e.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 28. 22:00 Ugrás a poszthoz

Sheela Lengrond

Lejöttem egy picit a faluba. Nem tudom mi húzott ide, de nagyon fáradt vagyok. Nem aludtam sokat az éjszaka. Segítenem kellett az egyik rellonos barátnőmnek, Líviának. Nem tudom mi értelme volt, de megérte. A Fő utcza egyik boltjára réved a tekintetem. A felirat azt hirdeti, hogy itt egy kávézó és egy étterem egyben. Kívülről aprócskának tűnik, de belül a tértágító bűbájnak hála hatalmas tér fogad. Hangulatos kis hely, tele pillangókkal. Körbenézek és látom, hogy minden asztalnál ül valaki. Meglátom az egyik navinés diákot, aki egyedül ücsörög. Nem tűnik túl boldognak, de megpróbálkozom felvidítani, hátha sikerül. A lány már sokszor láttam az iskolában, de még nem beszéltünk. Odalépkedem az asztalához.
- Szia! leülhetek? - kérdezem illedelmesen, de mielőtt válaszolhatna már húzom is ki a széket és ülőhelyzetbe helyezkedem - A nevem Gwen, Gwen Jones - próbálom viccesre venni a figurát, ezért úgy mutatkozom be, ahogy a James Bond szokott.
Gyorsan odasiet mellém egy pincér. Nem mondom, elég magas és kinyalt.
- Hozhatok valamit? - kérdezte.
- Egy forró fehér csokit szeretnék - válaszolom és felírta a rendelésemet. Gyorsan elment, majd odasúgom a lánynak - Mindegyik pincér ilyen...
A mondatot nem tudom befejezni, mert megjön a rendelésem.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:38
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 28. 23:12 Ugrás a poszthoz

Black

Csak sírtam és sírtam. Nem tudtam mást. Általában ha erről a témáról van szó, akkor ökölbe rándul a kezem és pálcát szegezek az illetőre. Volt is pár nemkívánatos ügyem  a Magyar Mágiaügyi Minisztériummal emiatt, de általában elvitték helyettem a balhét. Nagyon szeretem a bácsikámat és a nénikémet és tudom, hogy ők is viszontszeretnek, de ők nem az igazi családom. Az én családom már réges-régen meghalt. Az ő apja Chris Jones, és az anyja Akimoto Kieko már nincsenek az élők sorába. Ha itt lennének, akkor eddig nem az unokatestvéreméknél laknák, akkor egész nap Kviddicsezhetnék az apával, főzhetnék anyával és akkor egy nagy boldog család lehetnénk. A lány odajön hozzám, de nem látom, mivel a szememet elvakítják a könnyek. Nem bírom abbahagyni a sírást. Ez olyan nagy szégyen. A nagy Gwen Jones, aki fiúkat nyer, rellonosokkal bunyózik, és néha muglikra támad, itt sír egy olyan levitás diák előtt, akit most lát először. A lány letérdel mellém és elkezdi simogatni a hátamat. Óvatosan elkezdi simogatni a hátamat. Gondolom, nem tudja, mit fogok reagálni, ezért nem mer lépni.
- Héé, nyugalom, semmi baj. Mi történt, tudok segíteni? Ne sírj már no, megoldjuk valahogy, bármi is legyen - mondja, hátha megnyugszom. Pár pillanatra ráemelem a piros kisírt szemeimet, majd újra a padlót bámulom.
- Nem tudsz segíteni. - válaszoltam - Ezen senki nem tud.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 29. 01:42
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 11:02 Ugrás a poszthoz

Szabó Lívia Lujza

Lívia  végül beleegyezik, hogy elinduljunk. Óvatosan osonni kezdünk mert félünk a szellemtől. Még mindig nem tudjuk rájönni, hogy ki is Ő. Gyorsan odafutunk a kerítéshez. Míg  a rellonos diák felmászik a és hátrapillantok. A kis farkasok éppen futnak ez erdő felé ahol két hatalmas farkas várja őket. Gondolom ők a szüleik. Mosolygok ezen egyet majd Lívia szól, hogy másszak. Sikeresen átjutok majd elindulunk. Innen pont látni lehet a temetőt. Kissé ijesztőek a hatalmas sírok amik már évtizedek esetleg évszázadok óta ott lehetnek. Még nem voltam olyan temető ahová csak varázslókat és boszorkányokat temettek, de majd szeretnék elmenni. Természetesen éjszaka. Elindultunk a kihalt utcákon. Már mindenki alszik vagy bent van az otthonában. A boltok már mind bezártak vagy pedig most rakják ki a 'zárva' táblát. Mivel mindketten elfáradtunk ezért nem szaladunk. A macskaköves utcán néha megbotlok de nem esek el. Most lassabban haladunk mint amikor jöttünk. Húsz perccel később felérünk a de akadályba ütközünk. Egy tanár áll a kapunál. Nem tudom miért van itt. Lehet, hogy észrevettek minket vagy csak úgy kijött levegőzni? Lívia elkezd húzni a kastély bal oldalához ahol találtunk egy másik bejáratot. Gyorsan besietünk aztán még egy kicsit együtt megyünk. Egy folyosónál végül elválnak az útjaink. Ő megy a Rallon klubhelyiségbe én pedig az Eridom klubhelyiségbe. Elindulok fel a lépcsőn mikor hallom, hogy fut utánam valaki. Hirtelen leblokkolok.
~ Csak ne tanár legyen. Csak ne tanár legyen. Csak ne tanár legyen. - fohászkodom magamban.
-Máskor is csinálunk együtt egy programot? - hallom Lívia hangját a hátam mögül. Most egy kisebb szívroham jött rám. Nem attól félek, hogy elkapnak csak nincs kedvem büntetőmunkára menni. Hátrapillantok majd elmosolyodom.
- Persze, hogy megyünk. Nagyon jól éreztem magam - válaszolom majd elindulok miután ő is elfutott. Felérek a szobámba ahol rögtön ágyba is bújok.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 11:59 Ugrás a poszthoz

Sheela Lengrond

Elkezdem inni a forró italomat, ami nagyon finom. A lány közbe hozzám szólt, de nem így vártam a választ. A hangja ahelyett, hogy kedves lenne, inkább gúnyos. Sok ilyen emberrel találkoztam, de eddig mindet megtörtem és most is megtöröm. Valami olyasmiről beszélt, hogy hasonlítok a a pingvinekre. Nem tudom milyen pingvinekről beszél.
- És téged hogy hívnak? - kérdezgetem az ismeretlent. Vagy legalábbis próbálok vele kommunikálni - - És van hobbid? Esetleg szeretsz kviddicsezni? Mert ha igen, akkor játszhatunk egyet. Benne vagyok a csapatba cserejátékosként. Fogó poszton vagyok.
Időközben kijön ugyanaz a pincér, aki az előbb. Letette elé a csészét, amiben sötét színű tea van. A pincér egy köszönöm-re vár, de miután rájön, hogy ettől a lánytól nem kapja meg, sértetten tovább áll. Ebben a pár percben betudtam határolni a lány személyességét. Na, nem mintha elítélnék bárkit is elsőre, de találkoztam már ilyen emberekkel. Ők általában szeretnek egyedül lenni és ha más emberekkel beszélnek, akkor gúnyosak és elutasítóak. Én azért tovább próbálkozom.
- És mi van a családoddal? A szüleid is mágusok? Esetleg van testvéred? Ő nem jár ide a Bagolykőre?
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:43
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 13:05 Ugrás a poszthoz

Sheela Lengrond

Látom, hogy nincs kedve beszélgetni. A pillantása azt tükrözi, hogy bizalmatlan. Mondjuk megtudom érteni. Én se tálalnék ki magamról mindent egy idegen lány előtt. Megtudom érteni, ha nem akar beszélni. Néhány dologról nekem is nehéz. Pár percig néma csendben ültünk egymás mellett. Egyikőnk se szólalt meg. Néha belekortyoltam az italomba. A forrós innivaló égette a torkomat. Nem sokat törődtem vele, mert azért jól esett a kissé hűvös napon. Hirtelen maghallom a dadogó, kisegér hangját, amint kiejti a vezetéknevét. A névről és a megjelenéséből arra következtetek, hogy Indiából származik. Nem sokat tudok erről az országról, csak azt, hogy nem ehetnek tehenet, meg hogy fura a vallásuk. Mást nem, mivel nem figyeltem annyira a mugli iskolában. Pár perc múlva ismét megszólal, de csak annyit mond, hogy nem akar a családjáról beszélni. Lehet, hogy akkor őt is valami nagy trauma érte, mint engem? Lehet, hogy Ő is elvesztette a szüleit, mint én? Vagy csak rosszul bánnak vele? Minden eshetőség a fejembe volt, de egyiket sem akartam megkérdezni. A kávézóba éppen egy rellonos csapat lépett be. A csengő csilingelni kezdett, ezzel megzavarva a gondolatmenetemet.
- Tudod, én sem szeretek a családomról beszélni - válaszolom és egy kicsit elszontyolodom. Nemrég már sírtam egy másik diák előtt, de most nem fogok.
Gyorsan intettem a legközelebbi pincérnek, aki oda is jött hozzánk - Egy fekete erdőt kérnék és egy csokicsúcsot - mondom a rendelésemet, a pincér meg szorgosan jegyzetel - És te kérsz valamit? Én fizetek.
Utoljára módosította:Laurena Aquamarine, 2014. április 17. 22:49
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 14:41 Ugrás a poszthoz

Szabó Lívia Lujza

Jó egy kicsit kijönni a szobámból. Tankönyvvel, pergamennel, pennával, egy kis tintával és a pálcámmal elindulok keresni egy nyugodt helyet ahol tanulhatok. S vizsgáim szörnyűek lettek és végre rávettem magamat, hogy tanuljak. Elindulok az Északi Toronyba mert hallottam ott egy nyugodt helyről ahol lehet tanulni. Gyorsan odaérek majd benyitok. Amint belépek a kék falak átváltoznak rózsaszínre. Hallottam, hogy az ember kedve szerint váltogatja a színeit de eddig nem hittem el. A szoba nem nagy de mégis otthonos. A bézs színű kanapé megy mindenhez, a párnák négyféle színben pompáznak és illenek a kanapéhoz. A velem szemben lévő ablak nyitva áll amin a friss levegő jön be. A redőny fel van húzva amin a nap sugarai jönnek be. A kanapán egy másik ház tagja ül. Először nem ismertem meg a zöld sárkányt mert háttal ült nekem de mikor leültem odakiáltott nekem. Odaköszöntem a barátnőmnek Líviának. A szellemes kaland óta nem találkoztunk. A szemében fény csillan  amiből arra következtetek, hogy rájött ki a szellem és készül valamire.
-Megtudtam ki az a szellem akit a Kísértetházban láttunk - súgja oda nekem. Nem tudom miért suttog mert csak mi voltunk bent.
- Tényleg? Ki? - kérdeztem. Engem is érdekel kinek volt a szelleme.
 
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 15:35 Ugrás a poszthoz

Szabó Lívia Lujza

Elmondta, hogy a régi Mágiaügyi Miniszter az akit itt Bagolyfalván temettek el. Elkezdett kérlelni, hogy este újra szökjünk ki a sírjához. Kis nyüstölés után belemegyek  aminek nagyon örül. Egy kicsit azért parázok a temetőben éjszaka. Pár mondatot váltunk aztán tanulni kezdek. Mivel Bájitaltanból és a Gyógynövénytanból buktam meg ezeket veszem elő. Kinyitom a tintásüvegem és belemártom a pennámat majd elkezdtem körmölni a pergamenre. Nem dolgozatot írok hanem jegyzetelek. Hallom ahogy Lívia elkezd matatni mellettem majd elveszi az egyik könyvemet. Még nem kaptam meg a másodéves tanszereimet szóval az elsőst hoztam.
- Nekem már nem kellennek megkaphatod őket amíg nem jönnek meg a tieid - mondom neki mosolyogva. A szoba színe hirtelen megváltozik vérvörösre. Nem tudom miért de Lívia becsukta az ablakot.Lehet, hogy fázik. Még egy óráig tanulunk így csendben majd amikor már nem bírom tovább ledobom magam mellé a cuccaimat.Mielőtt elbúcsúztam volna tőle mondtam neki, hogy mikor, mit hozzon meg ilyenek. Nem akarok parancsolgatni de mégis én vagyok az idősebb.
- Tíz órakor találkozunk annál az ajtónál ahol beosontunk. Most megpróbálok nem késni de NE indulj el egyedül - kötöm ki a szabályaimat- Még nem ismersz támadó és védekező varázslatokat de azért hozd a pálcád mert ha engem lefegyvereznek akkor a tiédet próbálom meg használni.
Mondtam majd összeszedtem a dolgaimat és kisiettem, de előtte még elköszöntem.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 20:01 Ugrás a poszthoz

Szabó Lívia Lujza

Kilenc óta készülődöm. Egy hátizsákot viszek magammal, amibe egy pulcsit, pár szendvicset (kitudja meddig leszünk el), egy üveg vizet és a Láthatatlanná tévő köpenyemet rakom. Most nem húzok talárt mivel ha megint mászni kell, vagy beakad valamibe akkor csak hátráltat. A pálcámat a táskám oldalába raktam hogyha vészhelyzet van akkor használni tudjam. Mikor az órám 21:50-et ütött elindultam. Sietnem kellett, mert nem akartam, hogy Lívia egyedül menjen mert még baja eshet. A folyosókon és a lépcsőkön hamar átjutottam. Az ajtónál meglátom, és ordít róla, hogy várja már az akciónkat. Gyorsan elindultunk, majd mikor már kiértünk a faluba, kicsit megkönnyebbülök, de ez nem tart sokáig. Pár perce haladunk az utcákon, mikor egy férfi kezd el követni minket. Minden utcába utánunk jött, végül betértünk a legközelebbi szállóba. Megvártuk míg elmegy az ismeretlen idegen majd mielőtt kiléptünk volna a gondnok szalad felénk. A kis papucsába és a kezében lévő seprű meg lapát Frich-re emlékeztet. Elátkozom egy lábbilincselő bűbájjal Ő pedig elesik. Gyorsan kiszaladunk, de még odakiáltok egy elnézést.
Gyorsan elérjük a falu határát, ahonnan megpillantom a temető kimagasló sírjait. Jobban elkezdünk futni. Mikor odaérünk nem bírjuk kinyitni a hatalmas vaskaput, mivel zárva van. Használhattam volna az 'Alohomorát' de az elrontotta volna a kalandot. Gyorsan átmászunk, majd Lívia felveteti, hogy váljunk ketté.
- Nem tartom jó ötletnek, mert nem tudsz nekem jelezni - válaszolom. Hogyha hárman jövünk akkor még bele is megyek de így nem.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 20:14
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 29. 23:00 Ugrás a poszthoz

Schlett

Este van én mégis ébren vagyok. Mostanában éjszaka nem alszom sokat. Mindent jobban szeretek ilyenkor csinálni. Nem vagyok vámpír csak a sötétség jobban tetszik mint amikor tűz a nap. Éppen elindulok le a klubhelyiségbe mikor meglátok egy másik eridodnost aki kifelé siet a portrén. Nem értem miért nincs ágyban hiszen nagyon késő van. Gyorsan előveszem a láthatatlanná tévő köpenyemet felhúzom és utána iramodok. Próbálok minél halkabban menni menni de a kihalt folyosókon nagyon nehéz úgy sétálni, hogy ne visz hangozzon. Nincs egyedül, vele van egy hatalmas bundájú macska. Én is hoztam volna a kutyusaimat viszont ők mélyen aludnak és nem volt szívem felébreszteni őket. De örülök, hogy nem jönnek mert ha valami ijesztőt vagy idegesítőt hallanak ugatni kezdenek és elárulnak engem. Már kint járunk a réten mikor a lány megáll és leül egy fa tövébe, mellételepszik a macskája és elkezdi simogatni. A hold ezüstös fénye ragyogja be a teret. A távolban farkasok vonyítanak, és lágy szellő simogatja bőrömet. A fák levelei halkan susognak. A következő dolog amire felfigyelek, hogy esni kezd az eső. Felnézek az égre de egyetlen felhőt sem látok. Az ég tiszta. Elindulok a fa alá ahol a lány ül de természetesen úgy, hogy ne vegyen észre, majd én is leülök.
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 30. 11:00 Ugrás a poszthoz

Sírkutatók

Éppen ecsetelem a tervemet a zöld-ezüst ház tagjának amikor hangokat hallok. Nem nagyon foglalkozom vele  mert csak egy állat lehet, ám mikor meglátom az alak sötét árnyékát előrántom a pálcámat és rászegezem. Ő csak jön közelebb, látszólag nem is fél tőlem. Pár másodperccel később meglátom ki az. Ő is az Eridon ház tagja mellesleg az egyik legjobb barátnőm, Elena. Nem tudom miért járkál ilyenkor kint az utcán. Talán észrevett? Vagy csak Ő is szeret kiszökni? Míg ezen gondolkozom ők bemutatkoznak egymásnak, és Lívia felveti, hogy most már elválhatunk mivel hárman vagyunk. Ő szeretne egyedül menni mert egyedül van rellonos. Mielőtt válaszolnék előveszek a táskámból egy ezüstös anyagot és a kezébe nyomom. Én fogok egyedül menni ők pedig együtt és, hogy még nagyobb biztonságban legyenek odaadom nekik a köpenyemet. Nekik most nagyobb szükségük van rá. Lívia még csak elsős, Elena pedig velem együtt másodéves, de egyikőjüket sem tanították meg veszélyesebb varázslatokra. Mondjuk a jöpeny a dementoroktól sem véd meg de miért lennének itt olyanok. Egyszer már volt velük dolgom egy játszótéren. Szerencsére nem volt ott mugli csak az unokatesóm és az apukája aki sikeresen elüldözte. Már sokat használtam de még így is jó.
- Lívia, te Elenával mész mivel ő jobban megtud védeni és jobban figyel minden apróságra. Vigyétek magatokkal a Láthatatlanná tévő köpenyemet!- mondom a rellonosnak majd a másik barátnőmhöz fordulok - Elena vigyázz rá és ha bármi van vagy találtok valamit akkor egy piros lánggal jelezz!
Mondom nekik majd mielőtt ellenkezni tudnának már el is tűnök a szemük elől.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. március 30. 11:00
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. március 30. 21:20 Ugrás a poszthoz

Lívia és Elena
                     
Lassan ballagok a sírok között. Sok nevet elolvasok de egyik sem stimmel. Mindenféle hangokat hallok de ezek a természet hangjai. Kivéve egyet. Nem vagyok biztos benne, hogy emberi nyomok ezért lehajolok és a talajnak nyomom a fülemet. Tudom, hogy nem Elenáék azok mivel ők a másik irányba mentek. A hangok egyre közeledtek felém. Gyorsan felállok és elindulok. Egyre szaporábban veszem a lépteimet. Nem nézek a sírokat most jobban érdekel az, hogy megmeneküljek, rájöjjek ki követ és miért. A táskámból előrántom a pálcámat hátha kelleni fog. Egy pillanatra hátrafordultam és nekicsapódtam a kerítésnek. Nagyon beverem a fejemet de nem foglalkoztam vele. Gyorsan felpattanok és elindulok jobbra. A férfi jön utánam majd egy pillanatra meglátom az arcát. Ő az aki az utcán követett minket. Hirtelen előttem terem én nekifutok és elesek. Megint. Gyorsan lefegyverez majd leüt egy farönkkel.
Percekkel vagy talán órákkal később ébredek fel de még mindig az erdőben. Egy magas sírhoz vagyok kikötve ami jól megvan csomózva. Meglátom a pálcámat az egyik síron a férfi nekem háttal ül és valamit csinál de vele van... Faris Spavin szelleme is. Hátrafordulnak és elkezdenek nosolyogni.
- Mit akarnak tőlem? - kérdezem ordítva. A szellem felém lebeg és gonoszan elmosolyodik.
- Téged használunk fel arra, hogy visszakapjam a testemet és halhatatlan legyek. - válaszolja - Viszont saját magadnak kell beleegyezned.
- Azt leshetik - fogalmazom meg a rövid választ.
- Szerintem bele fogsz menni, ha megtudod, hogy visszatudom hozni a halálból a szüleidet.
Mi a szüleimet? De ők már rég meghaltak. Mégis, hogy tudná ő visszahozni őket ha Ő is szellem? Nem visszahozni az embereket a halálból csak egy dologgal lehet és az nincs az országba. Nem leszek gyenge nem fogom hagyni, hogy kihasználjanak. A táskámat elvették de a bicskámat mindig a zsebembe tarom. Sikerül elővennem és elvágom a köteleket, majd mielőtt elkaphatnának a pálcám után vetem magamat, és sikerül elkapnom..
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 4. 20:17 Ugrás a poszthoz

Lívia és Elena avagy a sírkutatók

Mikor felegyenesedek, nem vagyok figyelmes, ezért a pasi eltalál egy Sectumsemprával. Az átok mély vágást ejt a bal karomon és jobb combomon. Érzem, ahogy az a rajtam lévő nadrág és póló nedvesedik a kitörő vértől. A sáros ruhám miatt a kosz hamar bejut a sebbe és csípni kezdi. Nem foglalkozom sokat a fájdalommal, most sokkal fontosabb dolgom van. Életben maradni. Gyorsan elmormogok egy Stuport, de a varázslat nem az ellenfelem találja el, hanem egy sírt, ami ennek köszönhetően leomlik. Gyorsan kieszelek egy tervet, ami ha beválik, segíthetek tovább Líviáéknak. Elindulok a szellem felé, miközben z ellenfelem elindít egy Locomotor Mortist. Kicsit meglepődöm, de a tervem így is sikerhez vezethet, szóval hagyom betalálni. Az átok megkötözi a lábamat, mégsem esek el. Mögöttem egy hatalmas sír magasodik, ami a tervem része. A férfi elteszi a pálcáját és ráérősen elindul felém.
- Siess már, te Idióta! - kiált rá a főnöke.
- Miért segítesz neki, ha így beszél vele? - érdeklődöm.
- Mert jól megfizet - adja meg a gyors választ, és elindul felém, de már fut. Nemsokára már csak egy méter választ el minket amikor én leguggolok és átbukfencezem a lába alatt. Eltávolítottam a lábamat bilincselő köteléket és gyorsan megfordultam. Előveszem a pálcámat és ráfogom hátha nem nem ájult el. Pár másodperc múlva sem mozdul, ezért konstatálom, hogy bevált a tervem, és elindulok megkeresni a barátnőimet, de a nem veszem észre a szellemet ami felém közeledik.Próbálok valami bűbájt használni, de már érzem a körülöttem lehűlő levegőt és megdermedek.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2014. április 6. 20:18
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni | barna hála a Mesélőtársnak
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 11. 21:34 Ugrás a poszthoz

Elena

Elküldöm a baglyot, majd válaszolok Lena kérdéseire.
- Hidd el nem hagynám, hogy megüss. - mosolygok és felé fordulok - És egy edzést sem hagyok ki.
Soha nem hagynék ki egy edzést sem, még ha büntetőmunkára kellene menjek akkor sem.
Elindulunk az ajtó felé, mikor szárnyak susogását hallom. Visszanézek a vállam felett, amikor az egyik ablakon egy fekete bagoly repül be. Első gondolatom, hogy biztos egy diáknak jött levele, de mikor a vállamon landol, elvetem ezt az ötletet. Nem tudom kié ez a bagoly, de biztos nem bácsikáméké. Lehet, hogy a keresztapám újított be egy új madarat? Lehessegetem a madarat a vállamról, de ott köröz felettem. Odanyújtom a kezem, majd rászáll és elveszem a borítékot, ami szintén fekete középen egy vörös pecsét. A vörös folton a mi nevünk áll. Rápillantok Elenára, majd kinyitom a borítékot. Körbepillantok a terembe, de nincs itt senki. Hangosan elkezdem olvasni a levelet.

Kedves Gwen!

Már régóta fontolgatom ezt a dolgot és most döntésre jutottam. Úgy döntöttam, hogy eljegyzem Catet, és össze is fogunk házasodni másfél éven belül. Mielőtt az jutna, az eszedbe még nem jön a kisbaba.
- ennél a résznél kicsit megkönnyebbültem, és egy sóhaj hagyta el az ajkaimat -
Még nem döntöttünk az időpontról, és a helyszínről mert szeretnénk kikérni a te véleményedet is. Még ennyi kérésünk lenne, hogy a másik két koszorúslányról te dönts. Szeretnénk, ha ez alkalommal magassarkút húznál és nem tornacipőt.És  most jön a másik jó hír. Úgy döntöttünk, hogy Pécsre költözünk Danék szomszédságába. Remélem, ez megfelel neked. A többi részletet, majd később küldöm.

Üdv: Dávid


Ui: Itt egy kép a ruháról és a cipőről.


A levél végéhez érve sírhatnékom támadt. Ha ilyen cipőt kell felvennem, nem fogom túlélni. Addig meg kell, tanuljak járni bennük, mert nagyon égő lesz. A képeket Elenának nyújtom, és reménykedem benne, hogy neki sem tetszik. Tuti Kathleen találta ki, hogy ez legyen csak azért, mert tudja, hogy utálom ezeket. Az esküvőnek nagyon örülök, mert Dávid és Cat nagyon szeretik egymást, és már tíz éve együtt vannak.
Utoljára módosította:Gwen Laura Kimiko Jones, 2014. július 12. 20:43
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Gwen Laura Kimiko Jones összes RPG hozzászólása (259 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 » Fel