28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elena Gart összes RPG hozzászólása (114 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Elena Gart
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. január 30. 21:15 Ugrás a poszthoz

Valaki

Furcsa nap ez a mai.
Reggel a párnámon egy levelet találtam, amit még mindig nem értek, hogy került oda, s hogy ki küldte. De talán most megtudom, ki is az a varázslatos "hódolóm".
Ugyan is a levélben az állt, hogy itt találkozunk. Én kis kíváncsi pedig nem bírtam magammal és eljöttem a találkára. Első látásra furcsának is találtam ezt a dolgot, de nem baj, nincs veszíteni valóm. Nem igaz? (Vagy talán még is?)
Ezek a reggeli furcsaságok jártak a fejemben miközben lebaktattam az alaksorba. Mikor az ajtó elé értem, elővettem a pálcám, nehogy meglepetés várjon odabenn. Végül is sosem árt az óvatosság. Bár, ha használnom is kéne, nem tudom mi sülne ki belőle, ugyan is nem sokat varázsoltam vele mióta ide kerültem. Nem is csoda. Mikor jöhettem, egy hete talán? De amikor utoljára próbálkoztam vele a lebegtetés során.... a kísérleti tárgy kis híján felrobbant.
Ráhelyeztem a kezem a kilincsre és óvatosan lenyomtam, az ajtó pedig kitárult.
Haha ezért féltem ennyire? Hisz ez csak egy elhagyatott terem. Semmi félelmetes sincs benne. Akár még egy kis játékra is jó lenne.
Szerintem a "hódolómra még úgy is várni kell. Úgy, hogy...-gondoltam, majd odasiettem a terem túlsó végébe. Anya sokat mesélt Arthur királyról és az udvar tartásáról, miért ne játszhatnám el? Miután ez a gondolat végigfutott az agyamon, becsuktam a szemem, és hagytam, hogy a képzeletem vezéreljen. Csukott szemmel hallottam, hogy valaki beszél előttem. Erre rögtön kinyitottam a szemem. És mi fogadott? Ott volt előttem a királyság nemesei, a király, a szolgák egyszóval minden olyan volt mint a képzeletemben. De ez, hogy lehet? Visszamentem talán az időbe?
Integetni próbáltam, hátha valaki észrevenne, de olyan volt, mintha csak szellem lennék. És ekkor rájöttem, sajnos csak néző vagyok. De baj is az? Használjuk ki az alkalmat.
Egy jó darabig eljátszottam , mikor az ajtó mögül kiáltást hallottam.

GRINCS KARÁCSONY - DÖK

Gratulálok, megtaláltad a zenekart!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:03
Elena Gart
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. január 31. 17:06 Ugrás a poszthoz

Anna
Még mindig az én kis királyságomban járt a fejemben, mikor zajt hallottam a fal mellől. Hirtelen megfordultam és szemben találtam magam egy ismeretlen lánnyal.
Kicsit közelebb sétáltam, hogy köszönthessem az új jövevényt.  
- Szia. Én Elena vagyok. Nyugi, nem zavarsz.- mondtam lelkesedő örömmel.
  Épp valakit várok, mert reggel kaptam egy levelet, hogy az illető itt vár    engem. Nem tudod véletlenül, hogy ki küldte?- feleltem , majd tetem pár lépést felé, hogy megmutassam neki a levelet, hátha ismeri a kézírást. Mikor már csak egy méter állt közöttem, és a jövevény között, akkor láttam meg a lábat. Nem valami jó állapotban volt. Az egész lila tarjagósra feldagadt.
- Ú, ez nem néz ki valami jól. Megengeded, hogy segítsek? Nincs baj jó kezekben vagy. Az apukám orvos volt.- majd felemeltem a lábát, hogy lássam mi is történt vele. Már sokszor láttam ilyet tipikus jele a zúzódásnak. Apa régebben sokszor vitt magával a kórházba, hogy tanulhassak tőle ha esetleg én is kerülnék ilyen helyzetbe. Sosem hittem, hogy egyszer majd hasznát veszem annak a sok értelmetlen butaságnak amit mesélt, de úgy látszik igaza volt. Jesszusom, hogy hiányzik apa! Még kicsi voltam amikor anya, apa és én balesetet szenvedtünk, de még mindig tisztán emlékszek arra a szörnyű napra. Borzasztó volt, hallani mikor a mentőcsapatok kiérkeztek a tóhoz, hogy rajtuk már nem lehet segíteni.
Kár volt erre gondolni, mert abban a pillanatban elfogott valami érzés és azon nyomban sírni kezdtem.
Mit művelek!? Nem egyedül vagyok! Elena hagyd már abba!Nem vagy már kisgyerek! Gondoltam, majd gyorsan megtöröltem a szemem, hogy a lány ne lásson sokat sírni.
- Az hiszem...- válaszoltam szipogva- ez megzúzódott.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 1. 10:21
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 1. 11:32 Ugrás a poszthoz


Anna

Miért kezdek el mindig pont olyankor sírni amikor itt van valaki?! Még
gyerekkoromban az árvaházban, vagy akár az új szüleimnél rendben volt, hogy sírok, mert  új volt nekem az a sok dolog ami körbevett. De már nem vagyok kisgyerek. Egy tizennégy éves fiatal lány vagyok. Az nem lehet, hogy, megint az új hely miatt jött rám. Hisz már egészen megszoktam. És ekkor jöttem rá, hogy apa és anya halálának a gondolata zaklatott fel ennyire. Gyorsan kivettem a nadrágom zsebéből egy zsepit, és megtöröltem a szemem a könnyektől.  
 - Nem... ne aggódj! Csak nagyon hiányzik az apukám és az anyukám. Ez minden.- feleltem, majd töröltem egyet újból a szememen. Óvatosan elengettem Anna lábát, majd odakuporodtam mellé, hogy elmeséljem neki miért is sírok. Csak, hogy ne érezze magát úgy mintha az ő hibája lenne, hogy én már megint pityergek.
 - Tudod -kezdtem- a szüleim, hét éve haltak meg,... és még mindig nagyon hiányoznak.
A szomorúság körbevett újból és úgy éreztem sírva fakadok megint. De nem engedtem neki, próbáltam magam tartani legalább egy kicsit. Végül is, ha már elkezdtem mesélni neki, akkor úgy illendő, ha be is fejezem.
 - 2007. február 13.-án a családommal piknikezni készültünk a közeli tisztásra. Ám odáig már nem jutottunk el, mert miközben az úton mentünk valami hátulról  belerántotta a kocsit az út melletti tóba. Ugyan a mentőcsapatok gyorsan kiérkeztek a helyszínre, de a szüleimet már nem bírták megmenteni..... A balesetnek csak egy túlélője volt: én. De a szüleim meghaltak. A baleset okozóját a mai napig nem derítették ki. A családomat nem találták meg, így a rendőrség lezárt ügynek tekintette. A város pedig a baleset után kihalt.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 1. 21:23 Ugrás a poszthoz


Anna

Megpróbáltam válaszolni Anna kérdésére, de azonban a múltam árnyai olyannyira kínoztak már, hogy úgy éreztem, nem fog menni. Nem bírom tovább. Nyeltem egyet, vettem egy nagy levegőt, és próbáltam úrrá lenni az érzéseimen.
 - Mivel a nagyi és a nagyapa sem élt így hozzájuk nem kerülhettem. Egyedül a nagynéném vállalhatott volna el, de ő nem akart. Azt mondta, nem kell neki, még egy gyerek a családba, így is vannak elegen. És persze ők is elhagyták a várost, úgy mint Cantrelia többi lakosa is. Őt például a mai napig nem láttam. Nem is érdeklődött felőlem, hogy hol, vagy esetleg jól vagyok e.  - Újból vettem egy nagy levegőt, majd folytattam. - Így aztán nem volt más választásom, árvaházba kerültem. Sokáig senki sem fogadott örökbe. Az ottani gyerekek is folyton bántottak.
Míg nem egy szép nap, a mostani szüleim, örökbe nem fogadtak. Az volt életem legszebb napja. Hallani, amikor a dadusunk szólt, hogy várnak az igazgatóságnál. Apa és anya megszerettek, és elvittek magukkal. Azóta velük élek, de a mai napig éjszaka sikoltozva ébredek fel, mert álmomban újra és újra átélem azt a szörnyűséges balesetet.
Mikor befejeztem Anna is elmondta, hogy vele mi is történt gyerekkorában. Szomorúan hallgattam végig, ugyan is tudtam ,milyen érzés, ha nem kellesz senkinek és mindenki csak átgázol rajtad. Végül is, én is ugyan azt éltem át mint ő.
 - Szóval, te is árvaházi gyerek vagy? - mondtam, és az arcom azon nyomban kissé mosolyra húzódott.
 -Akkor van bennünk némi közös.
Már nem is éreztem magam olyan magányosnak. Végre találtam valakit aki igazán megért.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 1. 22:48 Ugrás a poszthoz

Erik

Már így sem indult valami rózsásan a mai napom. Folyton elkéstem mindenhonnan. Kezdve azzal, hogy reggel elaludtam és lekéstem a rajzmágia órámat. Majd az ebédről is lemaradtam, így nekem már csak a morzsák maradtak. És még itt van ez is. Miért pont velem történik ez?! És ki volt az az alak aki becsukta mögöttem az ajtót és bezárt ide? Talán csak véletlenül tette, vagy én voltam alapból a célpontja? Zsörtölődtem magamban miközben lesöpörtem az egyik régi székről a pórt és a pókhálót, majd bosszankodva helyet foglaltam. De jó, még a bűbájtanról is lemaradok, ugyan is nem hiszem, hogy valaki egyhamar rám talál! Elvégre épelméjű mágus nem teszi be a lábát ilyen helyre. Én sem tudom, miért is jöttem ide. Már nagyon nem is emlékszek rá. Alaposan szemügyre vettem a helyet. Mindenhol régi tárgyak, üvegek, kartonok és egyéb kidobott holmik hevertek. Látszott, hogy itt már elég régen járt élőlény. Kivéve a patkányokat, egereket, pókokat, akiknek láthatólag ez a hely volt az otthonuk.
 - Segítség! - kiáltottam hirtelen.- Hall engem valaki? Beragadtam!- mondtam, majd miután hallottam, hogy nem jön válasz visszaültem a székemre. Ám amikor már azt hittem minden elveszett, lépteket hallottam az ajtó túlsó oldaláról. Reflex szerűen elbújtam egy láda mögött. Az ajtón egy fiú nyitott be. Megpróbáltam kicsit közelebb osonni, de a könyökömmel meglöktem a mellettem lévő szekrényt, a tárgyak amik pedig rajta voltak, elkezdtek leesni. Sok ezer üveg és könyv hullott lefelé. Balszerencsémre az egyik üveg pont az én fejemen landolt.
 - Áú!- kiáltottam fel hirtelen.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 2. 00:01
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 2. 09:35 Ugrás a poszthoz


Erik

Megfogtam a fejem ahol az előbb ráesett az üveg, és meggyőződve tapasztaltam, hogy lett rajta egy púp. Hirtelen éles fény öntötte el a helyet. Megpróbáltam közelebb menni, de mivel nem láttam semmit, csak tapogatózni tudtam. Mikor már kicsit közelebb járhattam az ajtóhoz, valami - vagy valaki -, megfogta a fejem. Felnéztem és egy fiúval találtam magam szemben. Elpirultam, hiszen otthon egy fiú sem állt velem szóba, szóval a helyzet még új volt számomra. De mire reagáltam volna a helyzetre, ő már el is ugrott előlem.
 - Sz-sz-szia - köszöntem én is zavarodva. - Elena vagyok.
Nem nagyon tudtam, mit is mondhatnék, hogy megtörjem az a kínos csendet, de amikor megkérdezte, miért is kerültem ide, kissé enyhült a helyzet. Most már úgy éreztem, megbírok szólalni.
 - Bejöttem ide és valaki, becsukta mögöttem az ajtót. Őszintén megszólva nem is tudom, miért is jöttem be ebbe az elhagyatott "terembe". - válaszoltam Erik kérdésére. Szegény, annyira megijedt tőlem,- vagy nem is tudom miért - nekihátrált a mögötte lévő szekrénynek. Az üvegek újból potyogtak a polcokról, de most nem az én fejemre, hanem az övére. De Erik sikeresebben elkapta őket mint én. A mutatvány során, elég sok port is felkavart amitől mindketten köhögni kezdtünk.
 - Jól vagy? - kérdeztem, majd köhögtem egyet újból.
Elindultam felé, hogy segítsek neki egy kicsit megtámaszkodni, majd vetettem rá egy halvány mosolyt, hogy ne érezze magát annyira kellemetlenül.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 2. 13:29 Ugrás a poszthoz


Erik

Lenyűgözve néztem Erik mondhatni "zsonglőrködését" a lombikkal. Hihetetlen milyen gyors reflexei vannak. Még az a buta ötlet is felmerült bennem, hogy esetleg vámpír lenne. De mivel ez butaságnak hangzott, próbáltam minél hamarabb elhessegetni a bolondos gondolatom. Körülbelül két vagy, három percen keresztül csak néztem őt, majd mikor észhez tértem, gyorsan lesütöttem a szemem.
Mit művelsz Elena?! Ennél feltűnőbben nem menne?!- szidtam le magam gondolatban. Kezemet a szám elé téve kuncogtam, mikor láttam, hogy a fiú azzal küszködik, hogy a port letörölje pulóveréről, mely után inkább nagyobb foltokat hagyott mint eddig. Épp szólni készültem, hogy ne hagyjuk figyelem nélkül a  ajtót, mert netán visszajön az az alak aki bezárt, mikor észrevettük, hogy az eddig nyitott ajtó zárva van. Remek, visszajött, hogy befejezze azt amit elkezdett. Ki csinálja ezt velünk? Vagy jobb lenne az a meghatározás, hogy mi?- ezek a gondolatok futottak végig az agyamon, miközben Erik feldobta a fénygömböt a fejük fölé. Végre sikerült nem belenézni. Ez azért is jó, mert így legalább látok valamit nem úgy mint az előbb. Rémülten ültem a kis roskatag székemen, várva, hogy a fiú kinyissa az ajtót és kiszabaduljunk ebből az átkozott raktárból. Minden hiába volt, ugyan is a kilincs meg sem mozdult.
 - Had próbáljam meg én is.- mondtam, majd odamentem a zárhoz.
 - Alohomora - válaszoltam, ám a zár nem reagált.
 - Ha jól gondolom, ezt varázslattal zárták be. Szóval csak az ajtó kulcsával jutnánk ki innen.
Szóval jól mondta Erik...benn ragadtunk. Akkor most mihez kezdjünk? - futott át az agyamon a gondolat.
Nem gond, legalább lesz egy kis időnk megismerni egymást, előbb, utóbb valaki így is ránk talál.
 - Talán beszélgethetnénk. - válaszoltam a fiú kérdésére.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 19:16 Ugrás a poszthoz


Erik

 - Tudom, bűbájtanból nemrég vettük, de most hirtelen nekem se jut eszembe mi is az.
Ez nem is meglepő. Elvégre az ember sok mindent felejt el, ha stresszel. Ez pedig pontosan egy ilyen helyzet. És még az is rátesz egy lapáttal, hogy az árvaházban és otthon sem tanultam varázsigéket. Mivel akkor még nem is tudtam róla, milyen erő van is bennem, és miután megtudtam akkor sem mertem használni, mivel úgy hittem, hogy a mágia rossz és csak rontani képes. Most már másképp gondolom, de még mindig nem merek sokat varázsolni.
 - Felőlem körülnézhetünk. Úgy sem kutakodtam, amíg benn voltam. - feleltem Erik feltevésére. Nem is tudom, ez eddig miért nem jutott eszembe. Talán azért, mert túlságosan elvoltam foglalva azzal, hogy kikerüljek innen. De most, hogy már van társaságom is, elég kellemes és nyugodt ez a hely. Talán Erik kedvessége teszi. Én is felkaptam egy régi fiolát, majd nagy oda figyeléssel vizsgálni kezdtem, bár nem tudtam mi van benne.
 - Eredetileg bűbájtanra indultam. De az is igaz, hogy nem nagyon tudom még hol vannak a termek. Óriási ez a kastély. Nem tudom megérteni, mások hogy tájékozódnak itt. - feleltem.
 - Azért azt nem mondhatnám, hogy sokat ültem itt. - néztem vissza a fiúra széles mosolyt vetve rá.
 - De jó! Te jársz sárkánytan órára. Én még sajnos nem vehettem fel. De biztos szuper lehet. - mondtam a fiúnak lelkesedve. A gond csak az, hogy a nagy lelkesedésben lefordultam a székemről, és egy egér tetemekkel teli sarokba huppantam le. Gyors felpattantam, ám ez sem volt jó ötlet, mert így meg egy kisebb asztalba vertem be a fejem. Szédülve támolyogtam, majd megbotlottam egy székben. Balszerencsémre, pont Erik ölébe estem.
 - Bo-bo-bocsi! Általában nem vagyok ilyen béna. - fordultam el zavaromban.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 19:47 Ugrás a poszthoz


Anna
 

- Azt mondta, neki nem kell még egy gyerek a családba, így is vannak elegen. És amikor a rendőrség megkérdezte tőle, hogy akkor most hova vigyenek engem, azt felelte, hogy ahova akarnak. Őt nem nagyon érdekli mi is lesz velem.
Ez a pár mondat megkarcolta a régi sebeket. Mert én szerettem a nénikémet, de ő nem így érzett irántam. Most, hogy így végig gondolom, a szülinapi bulijaimra is csak annyira jött el, hogy odaadja az ajándékom, és már ment is. Midig szégyellt minket. Talán örült is neki, hogy megszabadulhatott tőlünk.
Már majdnem kezdtem visszaesni, de mikor a lány, felvetette, hogy csináljunk valami őrültséget, nyomban elmosolyodtam. Épp álltam volna fel, azonban Anna kérdésére visszahuppantam a helyemre.
 - Tudod, - kezdtem neki - nem a hódolómat vártam ott hátul. Épp Arthur király kerek asztalánál jártam. Ugyan is ez a terem képes megeleveníteni azt a helyet, amire éppen gondolsz. Csuda klassz! Nem igaz?  
Izgalmamban felpattantam, Annát is magammal húzva.
 - Csak egy gond van vele. Az ott lévők nem láthatnak minket. Olyanok vagyunk, mint a szellemek. - majd megfogtam a lány kezét, aki azt sem tudta, most mire is  készülök. Bevezettem egészen a terem közepébe.
 - Gyerünk, próbáld ki. Csukd be a szemed és gondolj valamire.

 
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 3. 21:53 Ugrás a poszthoz


Erik

Nem is sikeredett olyan rosszra a mai napom, mint azt első pillanatban gondoltam. Azt hittem, hogy majd egész nap itt kuksolok ebben az elhagyatott kis szobában egyedül. Ehhez képest, most itt kutakodok egy fiúval. Aki, - csak, hogy említsem - egész kedves. - gondoltam, miközben Erik megmutatta nekem a nedves - de száraznak látszó - tintás üveget.
 - Persze szívesen megnézem! - és alaposan szemügyre vettem a fiú tenyerén lévő kis üvegcsét. Elvégre, nem mindennap találkozhat egy boszorkány ilyen holmikkal.
 - Ez tényleg egy láthatatlan tinta! Még sosem láttam ilyet! Milyen érdekes! - mondtam izgatottan, és folytattam a kutatást. Egy darabig nem találtam semmit, de az egyik polcon a legbelső üvegen megakadt a szemem. Odamentem hát és óvatosan kivettem. Elég érdekes volt, már maga az üveg is. Kis kerek alakú, piros színezetű üvegcse volt, melyet - talán gravírozva - apró rózsák díszítettek. Első látásra tetszett, mivel a rózsa a kedven virágom. De amikor kivettem a dugót, az illata olyan volt, mint az otthonomé, Centraliáé. Régen, amikor még ott éltem, a házunk előtt mindig ez az illat fogadott amikor kiléptem a teraszra. Most, hogy így belegondolok, nagyon hiányoznak a szüleim, és az otthonom. Csak kár, hogy már soha többet nem látom egyiket sem. Talán, pont ezért zártak be ide, hogy találjak valamit, hosszú éves kutatás után, ami a szüleimre emlékeztetne? Nem hiszem, hisz róluk alig meséltem a többieknek.
Kicsit felvidultam, azon, amit Erik mondott, hogy igyekezett a megmentésemre. Talán, mégsem lesz itt olyan rossz sorom mint gondolta.
 - És én örülök, hogy ideértél - mosolyodtam el ismét. Dehogy haragszom, végül is itt vagy és csak ez a lényeg. - nevettem rá ismét.
Ám amikor beleestem a fiú ölébe... Azt gondoltam, most végem. Majd biztos ő is azt csinálja, mint az árvaháziak. Félrelöknek. Legnagyobb meglepődésemre, nem így történt. Erik csak mosolygott rám. Nem volt semmi: "Tűnj a szemem elől..." vagy Leszállnál már rólam. " Csak ült és mosolygott.
 - Igazad van. Ez közös bennünk. - feleltem kissé idegesen.
 - És most te is láthattad az én tudásom. Nevettem el magam zavartan.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 18:17 Ugrás a poszthoz


Erik
(Lezárás)

A kis ügyetlenkedésem után, folytattuk a kutakodást Erikkel. Sok furcsa dolgot találtunk itt, amikről látszólag egyikünk sem tudott, hogy léteznek. A legkülönösebb az a tükör volt amiből idegen emberek bámultak vissza ránk. Talán, valami jövőbeli képet láthattunk, vagy valami ennél is különösebb van a dolgok mögött? De hiába törtük a fejünk, a mágikus tükör titkára nem bírtunk rájönni. Már épp kezdtük volna feladni a reményt, mikor egy fiú fiú nyitotta ki a szertár ajtaját. Erik gyors odaugrott, nehogy újra becsukódjon az ajtó, és újból benn ragadjunk.
A fiú kinyitotta az ajtót, én pedig kiléptem. Nagyon jó volt ismét kinn a friss levegőn, a dohos szertár után. Nem mintha a fiú társaságával lett volna a gond, de örültem, hogy kiszabadultunk. Elvégre nem szeretném lekésni a rúnatan órám, és egy kicsit éhes is vagyok.
 - Én is köszönöm a csodás délelőttöt Erik. Még ha egy szertárban töltöttük is, élveztem veled lenni. - és visszamosolyogtam a fiúra. Különös, hogy egy ilyen helyen ismerkedtem meg egy új emberrel. Reggel amikor felkeltem, nem gondoltam volna, hogy ilyen mozgalmas délutánom lesz. Bár ez utóbbit Eriknek köszönhetem.
 - Én is az Eridonba való vagyok! - feleltem lelkesen.
 - Talán valamikor, még beszélhetnénk. - de mire az utóbbi mondatom elhangzott a fiúnak már se híre, se hamva se volt.
Ugyan, még midig zavart az a kis üvegcse amit találtam. Miért van olyan bájital, ami Centalia illatához hasonlított? Talán a szüleim hagyhatták itt, amikor még idejártak?
Mikor észbe kaptam, már senki sem volt a folyosón, csak jómagam. Elindultam én is, még mielőtt a rúnatant is lekésném, és gyors léptekkel száguldtam, végig a kihalt folyóson.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 21:16 Ugrás a poszthoz

Blanka

Körül kell néznem, nem bírom ezt az unalmat! - gondoltam, és elindultam lefelé. Útközben elhaladtam rengeteg ajtó mellet, de egyik sem izgatott nagyon. Olyan volt, mintha valaki tudat alatt irányított volna, hogy merre is menjek. Elértem úti célom. Az érzés, ami eddig vezetett egy gyönyörűséges kertnél abbamaradt.
 - Ez bámulatos! Hihetetlen, milyen helyekről nem tudok én! - mondtam, majd forogva elindultam a kert közepébe. Mindenhol gyönyörűséges virágok voltak.
 - Jé, ez rózsa! Ez a kedvenc virágom! - majd elindultam körülnézni. A falakra volt valami írva... Mintha rúnaírás lett volna. Már épp előkaptam venni a rúnatan tudásom, amikor megláttam egy lányt a földön feküdni. Talán valami baja van? Megátkozták esetleg? - gondoltam, és kisvártatva elindultam felé.
 - Jól vagy? Semmi gond? Hogy érzed magad? - mondtam és leguggoltam mellé.
 - Apropó, én Elena vagyok. Örülök a találkozásnak! - mosolyodtam el biztatóan.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 15:39
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 21:57 Ugrás a poszthoz


Blanka

Egy pillanatra igen csak megrémültem, ugyan is az ismeretlen lány csak feküdt a hideg földön, és semmi jelét nem adta annak, hogy még eszméletnél van. Szerencsére pár percen belül fel is kelt. Megpróbáltam lassabban beszélni, hátha úgy megérti majd mit mondok. Elvégre ez az én hibám, mert amikor ideges leszek, képes vagyok hadarni.
 - Szia Elena vagyok. - ismételtem el most már nyugodtabban.
 - Azt kérdeztem, hogy jól vagy e? Talán megátkoztak? Csak mert, itt fekszel a hideg kövön egyedül. Esetleg, tudnék neked segíteni? - s vetettem egy barátkozós mosolyt a kába lányra.
Nem tudom mi baja lehet, de én szívesen meghallgatom, elvégre én is elég szörnyű dolgokon mentem át annak idején. És olykor még ma is, amikor sikoltozva ugrok fel az ágyamból.
 - Esetleg, elmondhatnád mi a baj. Én is sok mindenen mentem át az évek során. Biztos megérteném. - de azért még hozzá tettem, - Már, ha szeretnél beszélni róla. Anyuék halála után én is ilyen lehangolt voltam mint ez a lány. Semmi sem érdekelt. Legszívesebben elfutottam volna a problémák elől. És ezen még a nénikém viselkedése sem segített.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 4. 22:53 Ugrás a poszthoz



Blanka



Örömmel hallottam amikor Blanka közölte, hogy semmi baja, és, hogy csak a bolhából csinált elefántot. Már azt gondoltam, hogy vele is olyasmi történt mint velem anno.... De mindegy is mi járt a fejemben. Ami volt az elmúlt.
 - Én is Eridonos vagyok! Csak a gond, hogy csak első éves. - feleltem izgatottan. Szuper egy újabb ház társ! - de ez utóbbit csak úgy magamban tettem hozzá.
 - Ha már itt vagyunk egy ilyen gyönyörű kert kellős közepén, mi lenne, ha csinálnánk valamit? - de azonban semmi konkrét ötletem sem volt, arra mit is tegyünk. Sok minden végig futott az agyamon. Játék ötletek,... beszélgetések. De arra jutottam, hogy halvány lila gőzöm sincs mi is legyen a mostani tervünk. Viszont, nem állhatunk és nézhetünk ki a fejünkből.
 - Nos... Mit is csináljunk? Mit is? - tettem fel a kérdést Blankának.
 - Esetleg neked van valami ötleted?
Bár nekem lett volna, de  csak az, hogy beszélgessünk, viszont nem akarta a tragikus életemmel zaklatni szegény lányt. Lefeküdtem hát, és bámultam a felhőket. Különféle formájú felhőket fedeztem fel az égen. Volt bicikliző nyuszi, csokis fánk és még sok más is, minden amit csak az én élénk fantáziám odaképzelt.
 - Nézd! - szólaltam meg ismét. - Egy bicikliző nyuszi! - mutattam a pufi foltra az égen.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 5. 16:05 Ugrás a poszthoz


Blanka



Sokáig kémleltük az érdekesebbnél érdekesebb felhőket Blankával. Találtunk közben csillag, fánk, rózsa és még sok más alakú képződményt is. De a legérdekesebb egy üdítőt szürcsölő ufó volt. Nagyon jól szórakoztunk, míg meg nem láttam egy olyan felhőt, ami anyukámra hasonlított.
- Az olyan, mint az anyukám. - szóltam a mellettem fekvő lányhoz.
- Tudod, nagyon régen láttam már őket, és hiányoznak.
Jaj, ne már megint rám fog jönni! Ne, csak ezt ne! Ne csináld ezt Elena! - próbáltam magam lecsitítani. De nem bírtam. A szomorúság úrrá lett rajtam, és a könnyek csak úgy özönlöttek ki a szememből. Mindig, amikor anyáékra gondolok, sírni kezdek. Nagyon hiányoznak, csak úgy, mint az otthonom.
De miért csinálom pont akkor ezt, amikor társaságban vagyok? Hogy lehetek ennyire butus!
 - Ne aggódj, nem tettél semmit. - próbáltam, megnyugtatni Blankát, mielőtt azt hinné, hogy az ő hibája, hogy már megint sírok.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2014. február 19. 15:53
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 5. 17:31 Ugrás a poszthoz



Blanka



Nagyon béna vagyok! Mit gondolhat most róla? Elena, hogy tehetted ezt! - szidtam le magam. Már épp meg bántam, amit az előbb mondtam, amikor Blanka megfogtam a kezem és simogatni kezdte a hátam. Először meglepődtem, elvégre nem sokan törnek  be a személyes aulámba, de nem is bántam, hogy a lány most ezt sutba vágta. Nem sokan töröttek velem életem során. De ebben az új suliban mindenki nagyon kedves. Nem is értem, hogy lehet ez. Régen az emberek többsége inkább elásott volna a föld mélyébe, mondván, hogy sokkal jobb lenne nélkülem.
Itt nincs semmi ilyen. Törődnek velem, és senki sem mondja azt, hogy tűnjek az utukból, mert zavarom őket. Erre itt az élő példa, Blanka. Csak egy fél órája vagyok vele, már is vigasztal, amikor rám jön az a sírási hullám, ami mostanában elég sokszor jelentkezik.
 - Semmi, bajom, csak a szüleim... tudod... - kezdtem neki a magyarázkodásnak, ám ez nem is volt olyan könnyű mint a fejemben kiterveltem.
 - Meghaltak. - fejeztem be végül a szívfacsaró mondatot.
 - Hét évvel ez előtt belefulladtak egy út széli tóba.
Nagyon fájt újból felidézni ezt az emléket. Talán, mert ebben az iskolában minden a szüleimre emlékeztet. Ugyan is ők is ide jártak, amikor annyi idősök voltak mint most én. Ugyan ezt az információt, csak pár napja tudom, de most, hogy vissza gondolok, milyen jó lett volna, ha anyával és apával elmentünk volna bevásárolni a sulira, utána pedig krokodil könnyek társágában felültettek volna az iskola vonatára, én meg szapora integetések közepette, búcsúztam volna el tőlük. Milyen szép is lenne. Csak kár, hogy ez nem lehetséges.
Elővettem egy zsepit és megtöröltem vele a szemem. Megtanultam, hogy mindig legyen nálam zsepi, ha valami újból felidézni a fájó emlékeket és nekem ismét sírnom kéne.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 6. 20:47 Ugrás a poszthoz


Blanka



Furcsa volt, hogy ennyire kiakadok már megint, és a mellettem ülő lány nem bolondnak néz, hanem csodál. Ilyen sosem történt még. Általában, nem nagyon foglalkoztak ilyenkor velem, mondván: "Majd biztos abbahagyja, csak rá kell hagyni." De szemlátomást, Blankát nem zavarta, amit csinálok. Talán, neki is valami ilyesmi nyomja a lelkét?
 - Köszi, hogy ezt mondod! Ez kedves tőled. Általában az emberek rám hagyják a dolgot, nem foglalkoznak velem. - köszöntem meg a lánynak, a "bókot".
- Nincsenek testvéreim. És most a nevelő szüleimmel élek. Ugyan is amikor a szüleim meghaltak, árvaházba kerültem, mert se a nagyi, se a nagypapa nem élt már. A nagynéném meg nem vállalat el.
A nagynénémről nem szoktam nagyon beszélni senkinek, mert ez is egy olyan fájó emlék, mint a baleset. Izabella néni ugyan is nem nagyon szeretett engem. Amikor elkerültem az árvaházba akkor sem érdeklődött utánam. Míg én vártam, hogy majd egy szép napon kikerülök onnan, ő addig valahol bűntudat nélkül élte a kis világát. És még az után sem foglalkozott velem, miután nevelőszülőkhöz kerültem.
- És neked hogy zajlott eddig az életed? - mondtam, miután vettem egy nagy levegőt, hogy folytatni kezdjem a gondolatom.
Remélem nem sértettem meg ezzel, hogy így hirtelen elkezdem faggatni az életéről. Nem nagyon szoktam hozzá a társasághoz. Meg ez a hely is elég új nekem, nem tudom hogy is kezdjem az ilyen beszélgetéseket.
- Már, ha nincs ellenedre, hogy kérdezgetlek. - majd vetettem egy halovány mosolyt Blankára.
- És azért is elnézésed kérem, hogy itt rád zúdítom az összes problémám, amikor lehet, nem is nagyon érdekel téged. Végül is nem a te problémáid. Úgy, hogy bocsi, remélem, nem haragszol rám e miatt.
Most már tuti bolondnak néz. Miket zagyválok én itt össze?! Buta, buta Elena! - szidtam le magam, ma már körülbelül ötödszörre. Nem csodálom, ha ez után égni fog az arcom.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 6. 20:47
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 7. 22:13 Ugrás a poszthoz



Blanka




Kissé elszomorító, mikor visszagondolok a múltamra. Néha még most is összeszorul a szívem, mikor meghallok valamit a szüleimmel vagy esetleg az egyik régi rokonommal kapcsolatban. Olyankor nem is tudom mit tegyek. Legszívesebben elbújnék egy eldugott helyre, és elő sem jönnék addig, amíg minden ami kínoz néha napján, el nem múlna. Csak sajnos, ezt nem tehet. Tartanom kell magam, még akkor is, ha már nem bírom tovább és elszakad a cérnaszál. Végül is ez az egyik indok amiért az Eridonba kerültem.
- Igen , nagyon is szeretek velük élni. És őket is nagyon szeretem. Mindig is vártam, hogy egyszer, majd egy ilyen kedves család örökbe fogadjon. - mosolyogtam rá a lányra.
És amit az előbb elmondtam, mind komolyan is gondoltam. Nagyon szeretem a nevelő szüleim. Amióta odaköltöztem hozzájuk, mind a ketten mindent megtettek, hogy az életem innentől jobb legyen, és hogy kárpótoljanak azért a három évért amit ott az árvaházban töltöttem. Ez mind szép és jó, csak én mindig úgy éreztem, hogy hiába ilyen kedveske velem, én nem tudok cserébe semmit adni. Hisz amikor valami probléma volt otthon az nem tudtam megoldani, mivel még csak gyerek vagyok.
De most úgy érzem találtam egy megértő barátot, akire számíthatok. Ő pedig itt ül melltettem.
 - Akkor neked csodás életed lehet. Elvégre az igazi családod vesz körbe.
Az idő egyre jobban kezdett hűlni. Nem is tudom, hány óra lehetett. Talán csak az miatt van ilyen hideg, mert már elég későre jár az idő. Őszintén megszólva nem tudom.
A kis udvar, amin eddig nyugodtan bámultuk a fénylő eget, miközben a nap melege melengetett minket, egyszer csak sötétleni kezdett, mintha épp vihar készülne. Bár ezt kétlem, elvégre egy felhő sincs az égen.
 - Tényleg kezd hideg lenni. - válaszoltam, majd felkaptam a földről a pulcsim, és felhúztam.  
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 7. 22:14
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 8. 21:03 Ugrás a poszthoz


Blanka


(Zárás válasz ^^)




Nagyon örültem, hogy a sors egy aranyos és kedves lánnyal hozott össze.
Reggel, amikor felkeltem eszemben sem volt, hogy a napom, majd ilyen fordulatot fog venni. De örülök, mert találtam egy barátnőt, akit már rég kerestem. Mint azt már említettem, az árvaházban sosem volt részem ily fogadtatásban részem.
Mind ezek után, úgy érzem, Blankával még sok mindent fogunk megélni közösen.
Ez popmás!
 - Persze, nyugodtan megmutathatod. - tértem újra vissza a valóságba. Nem tudom, milyen "kaland" vár még ránk ezen a napon vagy éppen ezen a héten. Már semmin sem lepődnék meg a szertáras ügyeim után.
Blanka megfogta a csuklóm, majd elindultunk a kastélyba.
Kíváncsi vagyok hova is visz!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 8. 21:04
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 15:23 Ugrás a poszthoz

Nerella




 - Ezt nem hiszem el?! - zsörtölődtem, miközben a folyosón nyitogattam az ajtókat.
 - Hol lehet a sötét varázslatok kivédése tanterem? - csuktam be már a negyedik ajtót. Nem vagyok az a típus, aki mindenen felkapja a vizet, de ez már kibírhatatlan volt. Körülbelül, tíz perce nem csinálok mást, csak bolyongok a folyósokon. Néha már úgy érzem, ez a kastély direkt packázik velem, hogy ne találjam meg soha az úti célom.
Amikor, az ötödik ajtót nyitottam volna ki, csobogást hallottam a bejárat felől. Mi lehet ez? Talán, valaki szórakozik? - gondoltam.
Szépen kidolgozott fa kapu előtt álltam, rajta vas díszítéssel. Alóla nem jött víz, szóval nem lehetett benn semmilyen folyadék.
Mit tegyek? Benyissak? És, ha elönt a víz amikor kinyitom az ajtót? Hisz, nem nagyon tudok úszni. Utoljára anya próbálkozott azzal, hogy ne csak csapkodjak, hanem ússzak is, de nem sok sikerrel. Két óráig mást sem csináltunk, csak azzal vacakoltunk, hogy szabályosan lubickoljak, de végül mind ketten feladtuk.
Nagy levegőt vettem, és lenyomtam a kilincset. Mint ha egy fal választott volna el attól, hogy ne legyek bőrig elázva. Csodálatos volt. A szoba teli volt vízzel, ám ez nem ömlött kifelé, amikor benyitottam. Nyugodtan buborékolt tovább.
Lassan kinyújtottam a kezem, hogy érezzem, nem csak képzelődöm. Alapos megfigyelés után kijelenthettem, nem csak a képzelet játszott velem. Tényleg ott volt a terem, úgy mint a benne lévő folyadék is. Beljebb mentem hát, mert vonzott a kalandvágy az új látnivaló miatt.
Vettem egy nagy levegőt, nehogy megfulladjak, ám nem volt rá szükségem. A víz alatt is ugyan úgy kaptam levegőt, ahogy általában a felszínen is.
- Ez valami varázslatos! - közöltem, bár buta meglátás volt, mert itt minden varázslatos.
- Juhúú! - kiáltottam, és körbeúsztam a termet.
 - Csodálatos! Mikről nem tudok én még!
A nagy ábrándozásból egy ajtó nyikorgásra emlékeztető zaj ébresztett fel.
Hirtelen megfordultam, és egy ismeretlen lánnyal találtam magam szemben.
- Szia! - köszöntöttem, illendően az új jövevényt.
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 9. 15:36
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 17:07 Ugrás a poszthoz




Laduver Nerella Rodé




Hirtelen egy lány lépett be a szobába. Látszott rajta, hogy ő is meglepődött a fura élmény miatt.
 - Bocsi a kérdésért, de te is új vagy? - kérdeztem a lánytól.
Elvégre nem láttam még a kastélyban. Bár még én is új vagyok, szóval lehet, hogy csak azért.
Gyorsan megpróbálta keresni egy helyet, ahol leülhetnénk. Elég fura, hogy a víz alatt bútorok vannak. Általában csak korallok, hínárok, halak és egyéb tengeri lények tartózkodnak egy ilyen helyen. Nem hogy bútorok, de valamikor még fény sincs.
Ahogy forgolódtam észrevettem egy zongorát, majd kisvártatva odaúsztam. Már régen játszottam ilyen hangszeren, de egyszer mindet ki kell próbálni.
Mit is játsszak? Talán... - gondoltam, és ráhelyeztem a kezem a billentyűkre.
Elég régen próbálkoztam már ezzel a zenével, de csodák csodájára olyan volt, min ha éjjel nappal ezt játszottam volna. Igaz, hogy a víz alatt nem terjedt annyira a hang, mint a szabadban, de így is nagyszerű élmény volt. Szállni a dallamok csodálatosan lágy szárnyain. Felemelő érzés. Körülbelül olyan, mint számomra a rajzolás. Mikor vele foglalkozom, eltűnik az egész világ és csak mi ketten maradunk, a rajz és én. Pont úgy, ahogy most a zongorával is.
Mikor befejeztem a zenét, akkor vettem észre, hogy a lány még mindig a bejáratnál áll és néz rám.
 - Ó, elnézést! Tudod, rég zenéltem már, és elragadott magával a zongora. - szabadkoztam idegesen.
Lehet, hogy most egy kicsit bolondnak néz, hisz csak úgy minden ok nélkül megfeledkeztem róla.
 - Jaj, még be sem mutatkoztam. A nevem Elena Rose. Örülök a találkozásnak. - majd vettettem egy mosolyt a jövevényre.

Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 20:30 Ugrás a poszthoz



Laduver Nerella Rodé




Talán kicsit bolondnak nézet Nerella, hogy csak egyszer rám jön ez a "zongorázhatnák, álljunk neki" dolog. Ez miatt nem hogy ő, de én is bugyutának tartottam magam. Akkor ő mit gondolhat?
 - Akkor, ha Nerellánka szólítalak, az jó lesz? - kérdeztem rá, nehogy még ezt is elszúrjam.
- Nem tettem rád jó benyomást előleg, nem igaz?
Nem ez volt életem eddigi legjobb bemutatkozása az már biztos. Bár ennél volt már rosszabb is. Például, amikor beleestem Erik ölébe a szertárban. Ez ahhoz képest semmiség. Nem meglepő, hogy ilyen vagyok. Az a gond, hogy mos már nem nagyon tudom elsütni az " új vagyok még, bocsi " mondatom, mert már három hete koptatom a suli folyosóit. De, azért még újnak számítok, szóval lehet, hogy bejönne...
Nem Elena ez butaság, hagyd abba! - vitatkoztam újból magammal. Ezen a héten körülbelül, nyolcszor szidtam már le magam. Még jó, hogy ebben a suliban tudomásom szerint nincsenek gondolat olvasók. Bár, amilyen furcsa lények élnek itt, szellemek, beszélő festmények, vámpírok minden előfordulhat.
 - Te honnan jöttél? Már csak, ha szeretnél beszélgetni, és nem zavar, hogy kérdezgetlek.
Még elég csekély azoknak az embereknek a száma, akiket itt ismerek, úgyhogy nem csoda, hogy kérdezgetni kezdtem Nerellát. Szeretem az új emberek társaságát, meg egyben barátkozós típus is vagyok. Ez az egyik tulajdonságom, amiért eridonos vagyok.  
Láttam, hogy a lány meg sem szólal, ezért inkább elkezdtem én a társalgást, hogy feloldjam a feszült hangulatot, ami ellepte a termet.
 - Én Centraliából jöttem. Az egy eldugott kisváros az egyesült államokban.
Remélem, nem tűnök túl tolakodónak. Jaj!
Utoljára módosította:Elena Rose, 2014. február 9. 20:31
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 9. 21:23 Ugrás a poszthoz





Laduver Nerella Rodé, nem Ella Smiley




 - Oké, akkor Nerellának hívlak majd - mosolyogtam rá a lányra. Nem is tudom mitől féltem ennyire. Szerencse, hogy nem botlottam meg a félelemtől, mint általában. Megértem Nerellát, én sem szeretem, amikor Elly-nek vagy Lenának szólítana. Egyszerűen kibírhatatlan.
 - Köszi, pedig már elég régen zongoráztam. Nem sokan hallottak játszani. Mindig csak akkor zenéltem amikor nem volt a közelemben senki. Nem igazán voltam oda azért, ha valaki bámult, mert olyankor lényegében botlás vagy egyéb szerencsétlenkedés követte, amit mindig valamelyik testrészem bánta. Meglepő, hogy most nem volt semmi ilyesmi. Nem is értem miért. Talán kezdek leszokni róla?
- Nem, dehogy tűnsz mogorvának. Inkább barátságosnak. - mosolyogtam rá a lányra. Miért is gondolta, hogy mogorva lenne? Egyáltalán nem az. Talán csak a szerencsétlenkedésem és a bugyuta kérdéseim bizonytalanították el.
Ám az a vidámság, ami eddig bennem volt, egy pillanat alatt elszállt, amikor Nerella arról kérdezett, hogy miért is jöttem olyan messziről. Úgy látszik, a múltam még itt sem hagy nyugodni.
Már megint a szüleimnél lyukadtunk ki. Ez a gondolat, mindig könnyeket csal a szemembe. Pedig már nem is vagyok hét éves, de a fájó emlékek a mai napig elszomorítanak.
Nos, kezdjünk is neki. Megint vettem egy nagy levegőt, rendszerint csak így bírom elkezdeni az ilyesfajta kérdésekre a választ.
 - Tudod, a szüleim meghaltak. Amikor hét éves voltam piknikezni mentünk, és valami belerántotta a kocsink az út menti kis tóba. Igaz, hogy a mentőcsapatok hamar kijöttek, de a szüleimet már nem tudták megmenteni. És, mivel a nagyim és a nagyapám, már szintén nem élt, a nagynéném pedig nem akart magához venni, így árvaházba kerültem. Onnan pedig egy magyar származású család hozott el. Így kerültem Magyarországra.
Újdonsült szüleim nem tudtam a varázserőmről, mint egy darabig én sem, de amikor az iskolában széttörtem a puszta pillantásommal a sarokban lévő virágvázát, utána mindenki piszkált. A szüleim nem nézhették tovább ahogy összeomlok, és beírattak ide. Így kerültem a Bagolykőbe.  
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 17:16 Ugrás a poszthoz




Laduver Nerella Rodé




Újból a rossz emlékek. Úgy látszik a múltam még itt sem hagy nyugodni. Azt gondoltam, a hosszú és fájdalmas évek után, talán itt egy kicsit nyugtom lehet.
De ez nem Nerella hibája, hisz ő csak kíváncsi, mint ahogy én is. Nem tudhatta, hogy nekem ilyen fájdalmas múltam van.
Remélem nem ostorozza magát miatta.
- Köszi, az együttérzést.
Látszott rajta, hogy most azt gondolja, milyen buta is, amiért egy ilyen kényes témát érintett. Próbáltam megnyugtatni, hogy erről ő nem tehet, hisz én kezdtem el a múltamról beszélni.
 - Nem a te hibád, nyugi! - mondtam, majd kikényszerítettem magamból egy halvány mosolyt.
Valamivel el kéne terelni a figyelmem... De mivel is... Á, megvan a zene, az mindig segít. - fűztem hosszá, egy aprócska megjegyzést magamban.
Ez az Elena, gondolj valami szépre! Mondjuk, amikor biciklizni tanultam, és vagy nyolcszor estem el, de egyszer sem kezdtem sírni, mert még akkor is nagyon élveztem.
Már sokkal jobban nézetem ki, felvidultam, és ezt szerintem a mellettem lévő lány is észrevette.
- Sokkal jobban vagyok már. - majd "szökkentem" egyet a lágy habok között.
 - A te családoddal mi van? Már, ha nem gond, hogy rá kérdezek.
Csal remélni tudtam, hogy Nerellánka nincs ilyesfajta problémája mint nekem. Ugyan is az én sorsom nem ajánlanám senkinek, hisz még így visszagondolva is szörnyű.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 18:24 Ugrás a poszthoz





Laduver Nerella Rodé




Legnagyobb megkönnyebbülésemre, Nerellának normális szerető családja volt ami még ép és egész. Jó hallani, amikor valaki arról beszél, neki milyen csodás élete is van, mert így én is elbírom képzelni az enyém milyen is lenne.
Mindennap friss reggeli illatra kelni, miközben anya azt kiálltja: "Reggeli!". Majd lemennék reggelizni, leülnék apa mellé, aki épp a reggeli újságot olvassa, majd megkérdezné tőlem: "Jól aludtál kicsikém?"
Lehet, hogy nem ilyen egy idilli család reggelije, de az én fantáziám valami ilyesminek képzeli el.
- Az jó. Te legalább az igazi családod körében vagy. - mosolyogtam rá a lányra.
 - Nem mintha nem szeretném a nevelő szüleim, de még is jó lenne az eredeti anyával és apával lenni. - szabadkoztam gyorsan, nehogy a lány azt higgye nem szeretem újdonsült családom.
- Én sem tudtam, hogy ilyen varázslatos ez a szoba. Ez egyszerűen csodálatos! - nevettem el magam vidáman.
Valóban fogalmam sem volt, hogy milyen mágia védi a termet. Először amikor kinyitottam az ajtót, azt gondoltam, hogy most kizúdul rám ez a rengeteg víz, meg hogy amikor beljebb megyek, akkor, majd megfulladok, mivel nem tudok lélegezni a víz alatt. De nem így történt. Szerencsére. Hihetetlen milyen helyek vannak ebben a kastélyban. De valami azt súgja, hogy még sokkal különlegesebbek is várnak rám elrejtve szerte a suliban.
- Most, hogy így végiggondolom, eléggé megijedtem, amikor szemben találtam magam ezzel a sok vízzel. - nevettem nagyot, a saját butaságomon.
- Te nem így voltál vele?

Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2015. március 28. 16:14
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 23:17 Ugrás a poszthoz



Anita


Délután volt egy kis szabad időm, végre. Már kikészít ez a sok tanulás. Bár azt sem mondhatnám, hogy túl sok órám van, mert szinte ezen a héten több mint feléről elkéstem. Ez az én formám! Egyszer egy szertárban kuksolok bűbájtanóra helyet, majd elalszom amikor rajzmágiám lenne.
Így hát, elindultam lefelé az Eridon toronyból. Kíváncsi vagyok, mert a múlthéten amikor lementem a klubhelyiségbe, a többiek valami, "titkos könyvtárról" beszeltek, amit senkinek sem szabad kihagynia. Hallottam már olyanról is, hogy ott van valamiféle varázsgömb amit, ha megérintesz, belekerülsz abba a könyvbe, amit éppen fogsz. Furdalta az oldalam a kíváncsiság hogy vajon ez a hely létezik e. Így jött az a betegesen nevetséges új ötletem, hogy elindulok felfedező körútra. Esetleg, ha rossz helyre nyitok be még elbírom sütni az "Új vagyok még, bocsi a zavarásért." mondatot, csak már ezt sem sokáig.
Ahogy baktattam a folyóson, nekem szaladt egy ismeretlen lány. Látszott rajta, hogy ő is egy kicsit megijedt a nem mindennapi találkozás miatt.
 - Szia, Elena vagyok. Nyugi, nem történt semmi gond. Csak épp felfedező körúton vagyok, mert még én is elég újnak számítok itt. - mosolyogtam rá Anitára, hogy egy kicsit enyhítsem a rémültségét.
Már éppen álltam is volna tovább, mikor a folyosóról ismeretlen hangokat hallottam.
Ki lehet az? Remélem nem egy prefektus, mert akkor nagy bajban leszünk, hogy késődélután itt bóklászunk a folyosókon.
Gyors elkaptam Anita kezét, majd behúztam a legközelebbi terembe. A dobogás egyre hangosodott. Lehet, hogy ránk találtak, jaj?!
Becsaptam a terem ajtaját, majd a zsebemből előhúztam a pálcám.
- Colloportus! - kiáltottam, majd a zár magától a helyére kattant.
 - Huh, megúsztuk! - fújtam ki magam megkönnyebbülve.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 10. 23:46 Ugrás a poszthoz





Laduver Nerella Rodé



Örültem, hogy nem én vagyok ebben a kastélyban ilyen aki alig ismer itt valamit. Csak kár, hogy ehhez a tulajdonságomhoz még az ügyetlenség is társul, meg persze az is benne van a pakliban, hogy folyton elkések mindenhonnan. Nem is tudom, mikor volt egy normális napom. Talán akkor amikor még a régi sulimba jártam. Az sokkal kisebb volt mint ez. Néha olyan érzésem van, hogy ez a kastély direkt ilyen nagy, hogy ne találjunk meg semmit.
 - Azt nem mondhatnám, hogy nagyon kiismerem magam itt, mert még én is újnak számítok. Bár már találkoztam furcsa helyekkel itt.
Ez tény és való. Mondjuk, az igazság terme, ahol hiába akarsz hazudni, nem bírsz. Ahhoz a teremhez is fűződik egy sebem, amikor átestem a küszöbön. Vagy mondjuk... ott van még a múlt árnyainak terme. Ott csak egy régi emlékre, vagy elképzelni kell egy régi jelenetet, és már hipp-hopp ott is vagy. Csak kár, hogy csak nézőként. Oda azért keveredtem, mert valakitől ismeretlen levelet kaptam, amiben pedig az állt, hogy ott várnak engem. De hiába vártam a "titkos hódolóm",nem jött senki. Anna szerint, csak egyfajta beavatási csicskáztatás volt, de én mégis bíztam abban a levélben.
A szertár se semmi. Ott Erikkel voltam. Csak azért, mert valaki bezárt oda. Ott is vannak furcsaságok. Sok mindent fedeztünk fel. Láthatatlan tintát, meg egy furcsa tükröt amiből ismeretlen emberek néztek vissza. Ezt a mai napig nem tudtuk kideríteni.
Egyszóval a sok találkozásom és helyfelismerésem mind egytől egyig zavarosak.
 - És te találtál már ennél a teremnél furcsábbat? - fordultam Nerella felé, amikor abbahagytam a visszaemlékezést.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 11. 19:56 Ugrás a poszthoz





Laduver Nerella Rodé




Már teljesen fesztelenül beszélgettünk Nerellával. Pedig azok után, hogy így ilyen őrülten fogadtam, azt hittem, hogy az első alkalommal ahogy csak lehet elmegy a közelemből. Nem is csodáltam volna, hisz ez a "zongorázhatnék, álljunk csak neki" dologgal kissé elragadtattam magam.
Most, hogy így belegondolok Nerella egész jó hallgatóság. Egyszer sem nézett bolondnak, az ittlétünk alatt. Úgy érzem, találtam magamnak egy újabb barátot.
- Igen, hidd el, vannak ennél furcsább termek is a suliban. - jelentettem  ki, láthatóan felcsigázva a mellettem lebegő lány fantáziáját.
Melyik helyet is említsem meg neki? Hisz mind, nagyon izgalmas és érdekes. Talán a fénylő lelkek udvarát? Ahol egy varázslószobor olykor, olykor megszólal.
Vagy éppen a múlt árnyainak termét? Ahol csak gondolnod kell valami emlékre és az rögtön meg is jelenik. Csak kár, hogy csupán nézők vagyunk csak a történetben.
De ott van még a szertár is, ami ugyan nem a legszebb hely a világon, de érdekesebbnél érdekesebb tárgyak vannak benne. Régebben találtunk ott egy olyan tükröt amiből ismeretlen emberek integettek vissza nekünk. Bár kétlem, hogy nagy érdeklődést váltana ki a lányból.
- Például ott van a múlt árnyainak terme, meg a fénylő lelkek udvara is. Ó, és az igazság szobájáról se feledkezzünk meg. Bár már hallottam olyanról is, hogy újabbnál újabb termek jelennek meg csak a semmiből a kastélyban.
Ez mondjuk engem is érdekelne, hogy hogy történhet ilyen. Csak a semmiből egész termek bukkannak elő. Biztos ez is valami bűbáj műve.
 - Jaj azt el is felejtettem, hogy van itt egy titkos könyvtár is. Igaz, még nem jártam ott, de már hallottam róla.  
A teremnek a közepén van egy gömb, amit ha megérintesz, belekerülsz abba a könyvbe amit éppen fogsz.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 11. 22:02 Ugrás a poszthoz




Anita



Fújtam egyet. Eléggé kifárasztott ez a rohanás, meg az is, hogy nem sokat varázsoltam még eddig. Ez egyszerűen csodás volt! Egyszerűen nem is tudom, eddig, hogy élhettem mágia nélkül. Elvégre már ez az egy varázslás is, hogy felvillanyozott. Juppi!
A követőnk viszont végre, elment. Talán, miután látta, hogy zárva az ajtó nem követtett tovább. Megúsztuk! Nem lett volna jó, ha már itt az első pár hetünkben Anitával bajba kerülünk.
Akkor ébredtem csak fel a nagy izgalomból, amikor a mellettem kuksoló lány megkérdezte, hogy eredetileg hova is indultam.
Körülnéztem. Mindenhol régi könyvek, a falakon indák és egyéb növények díszlettek. Ütött kopott bútorok mindenhol. Ha jól gondolom ez lehet a suli titkos könyvtára. Ez az amit kerestem!
- Pont ide! - válaszoltam, majd titokzatosan elindultam a sötétségbe.
Ha ez a könyvtár, akkor a varázsgömbnek is itt kell lennie. És amúgy is, eléggé felkeltette a kíváncsiságom ez a hely. Nos, ha már itt vagyok, miért ne nézhetnék szét?
Közben eszembe jutott, hogy Anitát meg magára hagytam. Hogy lehetek ekkora tahó?
Mivel már alig láttam valamit, csak hátraintettem neki, hogy kövessen.
 - Hogy hova is megyünk? Majd meglátod, csak kövess!
Csak remélni tudtam, hogy azt teszi amit mondok, mert nem szerettem volna, ha elveszik ebben a nagy sötétségben.
 - Bocsi, fényt nem tudok gyújtani. Még nem használhatom azt a varázst. Pedig már tudom. - feleltem, egy kicsit kényelmetlenül.
 - Amúgy nem kell félned. Ha valami ránk támadna, itt a pálcánk ami megvéd minket. - nevettem el magam.
Elena Rose
INAKTÍV


Szép Heléna | Cukorhercegnő | Szél Rózsa
RPG hsz: 256
Összes hsz: 3593
Írta: 2014. február 12. 19:39 Ugrás a poszthoz





Anita




Sokáig bóklásztunk Anitával a sötétben, mígnem találtunk egy olajlámpást. Hála az égnek, legalább látunk valamit. Bár nem sokat, mert a lámpa fénye elég kicsi volt, és ha jól láttam nemsokára ki is fogy belőle a folyadék ami élteti.
- Igen szeretek olvasni. Amikor az árvaházban voltam, minden nap lefekvés előtt olvastam. - feleltem a lány kérdésére.
- Az olvasástól kikapcsol az agyam és nem is gondolok a kinti világra. Ezért is szerettem és szeretek még mindig.
Rengeteg hobbim van. Az egyik belőle az olvasás. Számomra ez a tevékenység olyan mint a rajzolás, vagy éppen a zenélés. Felemelő érzés. Elfeledni mindent ami körbevesz, és szárnyalni a képzeletünk szárnyán.
Épp indultunk volna, amikor egy könyv majdnem a fejünkre esett. Szerencsére elbírtunk ugrani onnan, mielőtt elért volna minket.
A tárgy nagy puffanással a földre esett, és kinyílt.
Óvatosan lépkedtünk a földön heverő könyv felé. Mikor odaértünk hihetetlen látvány tárult a szemünk elé. A kötet televolt rajzolt képekkel, amik mozogtak. Mozogtak? De hogyan? Hisz ilyesmi nem létezhet?
De buta is vagyok. Hisz ez egy mágussuli. Itt minden megtörténhet. Még a legmerészebb álmaink is. Ez pedig pont egy olyan álomféle volt.

Az iromány szereplői, nem hogy mozogtak, de néha néha integettek is nekünk.
- Ez varázslatos! - jelentettem ki, bár lehet, hogy kicsit bugyutának hangzott.
Ám az álom nem tartott sokáig.
Az egyik szereplő egyszer csak éktelen sikításba kezdett, ami kihallatszott hozzánk is. Szörnyű volt. Perceken át csak visított, és visított.
 - Csukd be, csukd be! - kiáltottam kezemet a fülemhez emelve.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Elena Gart összes RPG hozzászólása (114 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel