Titanilla
Már hosszú percek óta járom a folyosókat. Ezen a környéken még nem voltam. Itt minden olyan egyformának tűnik. Vajon a szobák is azok? Megálltam egy ajtó előtt, kezemben a mappámmal, amiben a rajzaim vannak. Még korábban megkezdtem egy rajzot a kastélyról, de nem sikerült befejeznem. A klubhelyiségben nem tudom nyugodtan folytatni, ezért is keresek egy helyet, ahol végre elkészülhetek vele. Az ajtó szépen kidolgozott, talán tölgyből van. Benyitottam és tettem egy lépést előre. Hihetetlen látvány tárult ekkor a szemem elé. A falak színe hirtelen zöldre változott, és a csendet egy patak halk morajlásának zaja törte meg. Kellemes illatot kezdtem érezni, olyat mint az otthoni kertünk virágaié. Ez a hely fantasztikus. A szoba szépen be van rendezve. Egy kanapé, egy dohányzóasztal, körülötte székek, és ablakok, melyekből kitűnő kilátás nyílik az udvarra. Azt hiszem megtaláltam amit kerestem. Leültem az asztalhoz, és elővettem a félkész rajzot. Nekiláttam befejezni rajta a tornyokat. Kezdett minden összeállni. A tornyok után jöhet a háttér, a hegyek az erdő és az ég. Gyorsan repült az idő. Már több mint egy órája dolgoztam. Nincs sok hátra. Egy két apróbb simítás és elkészülök. Egészen jóra sikeredett ez a kép. Meg lehetek vele elégedve. Az árnyékokon még finomítanom kell. Újult erővel kezdtem bele a tökéletesítésbe, amikor léptek zaját hallottam meg az ajtó előtt. Majd belépett a szobába egy számomra ismeretlen lány.