Aaron E. Blake

Órák után kiléptem a szabadba egy kicsit élvezni a téli tájat. Hófehér minden, megálltam egy kicsit gyönyörködni benne. A kastély is egész máshogy fest így, ahogy megcsillan a hó a tetőn. Megláttam pár diákot hóembert építeni, és elgondolkodtam rajta, hogy beállok én is. Egészen addig, amíg nem hallottam valamit a hátam mögött elsuhanni, de mire észbe kaptam, már a hátamon csattant egy hógolyó. Megfordultam, körbepásztáztam az egész udvart, de hirtelen nem láttam senki gyanúsat. Miután alaposan szemügyre vettem a diákokat, megláttam egy fiút, aki kicsit sietősebben lépdelt. a kastély felé. Utána siettem, közben lehajoltam a hóba és golyót formáztam belőle. Felé dobtam, és vártam, hátha eltalálja. Bár azon sem lepődtem volna meg, ha csak mellé esik, amilyen béna vagyok. Remélem tényleg jó embert céloztam meg, mert ha nem, lehet, hogy bajba kerülök.

Czettner R. Luca

Mikor megtudtam, hogy programot szerveznek a cukrászdába, fellelkesültem, mert mindig szerettem volna elmenni oda, de még nem volt rá alkalmam. Imádom az édességeket, emiatt nagyon vártam már ezt a napot. A kísérő lány mellett baktattam le a faluba és izgatottan nézelődtem. A lány mielőtt besétálunk, gyors hadar pár kérdést, amikre válaszolni sincs időm és már a helyünkön vagyunk, amikor bemutatkozik. Szóval Lucának hívják, nagyon szép neve van.

- Engem Helenának hívnak. – Majd a kiszolgáló felé fordulok. – Valami epres süteményt szeretnék. Nem jártam még itt, szóval nem tudom mi a választék.

Kicsit kínosan érzem magam emiatt, így egy gyors pillantást vetek a pultra és nézelődöm. Rengeteg fajta süteményt látok, legszívesebben sorra kóstolnám őket. Örülök, hogy pont ide tértünk be.

Aaron E. Blake

Mikor a fiú megfordult és elindult felém, nagyon megilletődtem, hogy nem is ő dobott meg. Felém ordított, hangjából kihallatszott, hogy valószínűleg tényleg nem ő lehetett. Egyre közelebb ért és azon gondolkoztam, hogyan húzhatnám ki magam a bajból. Már szinte mellettem volt, meg is szeppentem, aztán hirtelen elgáncsolt. Elvesztettem az egyensúlyom és belezuhantam a hóba. A kabátom és a fél arcom tiszta hó lett. Meglepett a hirtelen hideg, de rájöttem, hogy mégis csak jó embert céloztam az előbb.

- És ezt miért kellett? – fordultam felé, majd gyors egy félig meggyúrt hógolyóval megpróbáltam vállon dobni. Majd felpattantam és kicsit hátrébb álltam a reakcióját várva. Reméltem, hogy nem haragszik meg nagyon.

Czettner R. Luca

- Köszi. Igen, nagyon szeretem a nevem. - válaszolok a lánynak, aki folytatja mondandóját. Végig hallgatom, aztán Luca már rendel is. Én még mindig csak nézelődöm, gondolkozom a kínálaton. Luca sorolja is az epres sütiket. - Azt hiszem az epres meglepi jó lesz. -válaszolom és gyorsan leadom a rendelést én is. A lány elindul az egyik asztal felé, majd miután rendeltem lassan utána sétálok. - Juj, jól vagy? - kérdezem, mikor látom, hogy Luca beesett. Közben magamban azt gondolom, milyen vicces lány, kicsit hiperaktívnak tartom, és ez számomra mókás. Az ilyen lányok sajnos az én ellentettjeim, ezért is szeretem a társaságukat. Gyors lehuppanok a székre, szerencsére engem nem ért semmilyen baleset.