29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes RPG hozzászólása (308 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Le
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 4. 19:54 Ugrás a poszthoz

Eris

*Mindig van a színen egy új diák. Nem a legáldásosabb szerep, de mindenhol megjelenik, minden évben, és mindegy, hogy kicsoda vagy, rangos, vagy fösvény, olcsó ember, nagyszájú legény, vagy visszahúzódó személyiség. Ha többször nem is, egyszer új diák leszel, és ha szeretnéd, ha nem, meg kell birkóznod a körülményekkel. Az új fiúnak talán még nehezebb a dolga, mint az új lánynak, akinek rögvest barátnői, és szerelmei lesznek, megy a csevej és a pletykaszezon is örök divat. Egy fiúnak más. Nem rossz a helyzet, inkább csak úgy kiábrándító. Noel beilleszkedését távolságtartó magatartása sem fogja elősegíteni, így a kastély megpillantásakor csak egy apró, beletörődött fejrázást engedett meg magának, majd eltökélt szándékkal - hogy mielőbb megtalálja körletét - átlépte a kaput. A kastély nyirkos volt, s hideg, útja pedig az alagsorba vezetett, ahol nem számíthatott sokkal jobb fogadtatásra. Új diák. Meg nagy kastély. Meg nyirkos levegő, belőtt haj és szép öltözet. Haj-haj.
A festmények is ferde szemmel, képből képbe vándorolva követték a fiút, amit az ifjú rellonos nem akart észrevenni. Valami másra számított. Ha új helyre megy, egy új közösségbe, valamiért mindig nagy változást vár, valami nagy durranást remél, ami megváltoztatja az egész addigi létezését. Ami célt ad. Aztán rájön, hogy nincs semmi. Sehol. Nincs cél, csak sötétség, és kövek.*
- Aha - bökte ki hangosan, miután gondolataiból felébredve kihalt folyosórészen találta magát. - Ezt megcsináltad. De semmi baj. Ez csak egy kastély, nem fog felfalni.
*Cipőtalpai halk szisszenéssel adtak ritmust lépteinek, és a magas alak tovább haladt az ismeretlenbe.*
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 4. 20:36 Ugrás a poszthoz

Eris

*Folyosó folyosót keresztez, a kastélyokban ez már csak így megy. Noel egyenes háttal, nem a leglazább stílusában haladt előre. Nem érezte magát biztonságban, és bár aranyvérű, a festményekkel nem jön ki túl jól. Nem az a művészetkedvelő fajta, csak úgy visszafogottan játszott már az otthoni keretlakókkal is. Pálcapróbának mind megfelel. A némaságban hamar visszaesett félbehagyott gondolataiba, és leszegett feje semmit nem észlelt a külvilágból. Páncélok, díszek, portrék mellett vonult el, na meg egy ismeretlen alak mellett is, aki ha lehet, még nála is csendesebb volt. Noel illemtudó, de vak, mint annak a rendje. Egészen elsétált a folyosó végéig, ami természetesen zsákutcaként ért véget, így sóhajtva ugyan, de visszafordult. Zsebre dugta hosszú ujjait, és fintorogva indult vissza, hogy hálókörletét megkeresve, ismét békére leljen.
Két lépés között viszont tekintete megakadt egy mozdulatlan, dermedt leányon. Először csak feje, majd teste is az ismeretlen felé fordult, és összeráncolt szemekkel igyekezett kivenni a sötétségből, mit is lát. ~ Ez egy lány? ~ Nem sok gondolat fordult meg ekkor fejében, de nem is sok kellett volna ahhoz, hogy ott hagyja. Abból kiindulva, hogy ez a lány látta őt elmenni maga előtt, kikövetkeztethető, hogy nem szerette volna megszólítani, így az sem biztos, hogy neki meg kellene őt. A bökkenő csupán az, hogy jelenleg gőze sincs arról, hol van és merre tart.*
- Tiszteletem - köhintett felemelt öklébe, és csak remélni tudta, hogy a másik fél hasonlatos ő hozzá. Nem kérdez, nem vádaskodik. - Az égvilágon nem szeretnélek megzavarni a magánbulidban, de... hm. Szóval új vagyok itt, és el kellene egy értő lélek segítségnyújtása.
*Kellemesen kihallatszódott hangjából az érdektelenség, és nem várt egyebet a megszólítottól sem. Hasonló hasonlót vonz.*
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 4. 21:21 Ugrás a poszthoz

Eris

*Az aprónak tűnő árny nem siette el a válaszadást, de a biccentést tökéletes feleletnek, mi több, tökéletes kezdetnek vélte a rellonos újonc.
Elmosolyodott, majd amikor a még ismeretlen magára vállalta a segítségnyújtás terhét, még meg is könnyebült. Egyenes kérdés, egyenes válasz, és persze a beszélgetés még el sem kezdődött, a lány máris magára gondol, és valamit valamiért elven csak akkor segít, ha Noel megtesz neki vagy érte valamit, amiről egyelőre ő maga semmit sem tud.*
- Ne haragudj, nem vagy az esetem - emelte fel a tenyerét megálljt parancsolva, majd az előzőleg elutasító kezet bemutatkozásra nyújtotta. - Ombozi vagyok, és ha megmutatod az utat az ágyam felé, ígérem segítek neked.
*Igaz, hogy nem tudta mibe is egyezett most bele, de ösztönei azt súgták, nem is csöppenhetett volna ennél jobb társaságba. A vére máris pezsgett, nagyon remélte, hogy valami rosszban sántikál a lány.*
- És ha szabad tudnom, elmesélnéd, mire is adtam a szavam? - kérdése izgalma ellenére hidegen csengett, viszont zöldjei csillogtak, és ha úgy esett a hold fénye, talán még a lány is elcsípte.
*Elcsendesedett, szemeit a lányra szegezte, s közben egészen a falig hátrált, hogy   onnan hallgathassa a tervet. Bízott benne, hogy nem holmi lányos akármiben kell már az első napokban részt vennie, de ha mégis így alakulna, legalább hamarosan az alagsorban lesz, és nem kell egész éjszaka keringenie az éber festmények között.*
- Halljam, mi az alku tárgya? - ismételte felkeltett érdeklődéssel, kissé oldalra billentve fejét. - Kíváncsivá tettél.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 4. 21:41 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Az első reggel isteni finom első reggeli, na meg egy pohárnyi víz után kiáltott. Noel nem volt jó alvó, az éjszaka nagy részét sem alvással töltötte, helyette viszont volt sok forgolódás, és önismereti kérdések, melyek feltevését még édesanyja tanácsolta.
Miután feladta a balra-jobbra helyezkedést, a hátán fekve nyugodott meg, s nyomta el az álom, amelyben természetesen mint mindig, most is menekült. Nem sok pihenés jutott neki, már hajnalban keltette a maró szomj és éhség. Nem bíbelődött sokat, hamar pulóverbe és farmerba bújt, arcot - és fogat mosott, majd elrendezte kósza fekete tincseit, és már rótta is a folyosókat, hogy megtalálja a konyhát, és csillapítsa korai ébresztőjének okait. A folyosók ezen a reggelen sem tűntek melegebbnek, mint tegnap este, a nyirkosság mintha beleitta volna magát a falakba, a levegőnek szinte íze volt. Íze? ~ De hát ez fánk íz! ~ A döbbenet kialvatlan, fáradt zöldjeire is kiült, és egészen jókedvű lett, ami főleg reggelente, igazán ritka kincs volt Noel életében. A konyhába lépve nem tehetett mást, behunyta szemeit, és az illatok bőséges zavarát igyekezett felfogni. Volt itt kakaó, sütemények, tea és fánk illata, de mintha kivehető lett volna az összes étel illata, mi több, az íze is, ami valaha itt készült a manók szorgos kezei között.
A rellonos aztán lassan visszanyitotta szemeit, és az asztalhoz sietve vízért nyúlt. A társaság léte is ekkor tűnt fel neki, és a tegnapi késő esti ismerkedése után könnyedén szólalt meg.
- Jó étvágyat! - mondta röviden és tömören a különleges arcvonásokkal megáldott lánynak, majd megitta a vizet, és egy baracklekváros fánkot vett maga elé. - Nem vagy jó alvó, vagy csak kórosan korán kelsz?
Megengedte még magának ezt az apró kérdést, utána fánkja felé fordult, és az első falat mennyei íze után habzsolni kezdte azt.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 4. 21:42
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 4. 22:02 Ugrás a poszthoz

Eris

*Látta, ahogyan a szemöldök a magasba húzódik, és ennyi elég is volt ahhoz, hogy Noel a lány gondolataiban legyen. Eltudta képzelni, milyen szemtelennek és bosszantónak találta őt a társaság, és ez vigyorgásra késztette. A válasz pedig, miszerint ő sem tetszik a másiknak, csak hangot adott vidámságának, és nevetett egy jó ízűt.*
- Akkor helyben vagyunk - tisztázta a dolgot, és jókedve elmoshatatlannak tűnt. -Awer-Kowai, aha. Üdv.
*A kézrázást gyorsan lezavarták, a fiú már nagyon kíváncsi volt a szívességkérés mibenlétére, a nagy tervre, aminek részesévé válhat.*
- Hogy mit szeretnél tőlem?! - kiáltott fel zavarodottan, gondolatban jókedve és a hirtelen jött, s annál gyorsabban távozó adrenalin után kapkodott. - Büntetődolgozat? Józan vagy te?
*Megrázta a fejét, és jobbjával végigsimított sima arcán. Kowai közben részletesen is elmesélte átkai szórásának rövid történetét, telehalmozva szavait arcmimikával, flegmázással és gúnnyal.*
- Azt nem értem csupán, hogy ha már teszel valamit, miért nem teszed úgy, hogy az jó legyen? - lökte el magát a faltól, és a lány felé lépett kettőt. Dühös lett, amiért valami jó buliból kell kimaradnia azért, mert ez a szerencsétlen itt előtte még az átkokat sem tudja jó helyen, jó időben használni. - Ááá, inkább nem mondok semmit. Te...
*Amikor meghallotta Kowai házvezetőnőjének nevét, az úgy csengett emlékezetében, mintha hallotta volna már. Ne.*
- Rellonos vagy - jelentette ki, majd ismét vigyorra húzta száját, és továbbfűzte mondandóját. - Nem kell teljesítenem a szívességet, elég ha megvárom, míg elfáradsz, és magadtól elviszel a Rellonhoz.
*Fogait villantva figyelte Kowait, és dühe, mint előbb az adrenalin, elszállt. Semmi kedve nem volt dolgozatot írni, főleg nem más nevében, mégis úgy érezte, ez a munka rámarad.*
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 5. 11:01 Ugrás a poszthoz

Eris

A lány érzéketlennek mutatja magát, és nem biztos, hogy ez csak egy álca részéről. Egyedül ücsörögni éjnek évadján egy eldugott folyosó sötétjében bátorságra és hidegvérre utal. Noel más. Szereti az érzékek játékát, ritkán láttatja magát elérhetetlennek, ridegnek. Noha ő sem a legbarátságosabb fajta, tele van élettel, igaz céltalanság és bágyadtság keveredik benne, de az élet ott ül szemei feketéjében.
- Ez nem magyarázza azt, miért szúrtad el - mondja őszintén, nem híve a jópofizásnak. - Eszesnek tűnsz, olyannak, aki tudja mikor mit léphet. Ez a dolgozat majd ráébreszt, hogyan pusztíts.
Szavai visszhangot vernek a kihalt folyosón, úgy csengnek, mintha ő pontosan tudná hogyan kell elkövetni a tökéletes bűntényt. Kiéhezett és talán túlságosan is mohó egy jó kis balhéra, amelyben ő irányító maradhat, a háttérben meghúzódva nézheti a játékot. Kowaiban szövetségest lát, és erősen hiszi, hogy a lány is így vélekedik még ismeretlen személyéről.
- Pontosan tudom, hogy nem félsz kint lenni - rázza meg a fejét. - Ugyanakkor te is tisztában vagy azzal, hogy nem írok helyetted holmi büntetőfeladatokat.
Összefont karokkal nézi Kowait, majd egy hirtelen támadt ötletből kifolyólag odalép hozzá, és ha ő hagyja, felhúzza a földről.
- Gyere, bóklásszunk együtt - kéri csillogó zöldekkel a lányt. - Mutass valami érdekeset nekem.
Ha a lány nem óhajt késő esti sétára menni az új fiúval, akkor Noel egyedül vág neki az útnak, de ha Kowaiban kedvet sikerül ébresztenie egy kis éjszakai túrára, akkor arra viszi útja, amerre a kisasszony vezeti.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 5. 15:50 Ugrás a poszthoz

KS

Az ő álmáról jobb inkább szót sem ejteni, a korai ébrenlét mindennapos jelenség az életében. Azt viszont nem gondolta volna, hogy a hajnali reggelik, és séták közben társra is találhat. Úgy látszik, Bagolykő tele van s lesz is - remélhetőleg - meglepetésekkel. A manók sürgölődése Noelt a székesfehérvári otthonra emlékezteti, a gondolat szívét forrósággal tölti el, s míg hölgy társasága mohón csámcsog, addig ő udvariasan a konyha felszerelését bámulja. A lány miután nagy nehezen lenyeli a falatot, kedvesen szól, és a rellonos felé fordítja arcát.
- Aha, így mindjárt más - bólint, és gondolatban elkönyveli azt is, hogy ezzel a leányzóval sem reggelizik máskor, ilyen tájban legalábbis biztosan nem. Követve a köntösbe bújt lány tekintetét, észreveszi a kis állatot, és jobbjával békésen odanyúl felé, hátha az megenged neki egy kis simogatást. - Kedves kis jószág. Bár én nem tartok állatot, nem az én stílusom.
Ritkán beszél magáról, inkább neki szoktak beszélni az emberek, amikből általában csak annyit szokott felfogni, hogy bla-bla-bla.
A lány egyenesen Noel szemeibe néz, ami tetszik a fiúnak, hiszen ő ezt alapvető társalgási gesztusnak vél.
- Én nem alszom túl jól, későn fekszem, hajnalban kelek - húzza meg vállait, és egy újabb fánk után nyúl. Nem szeretne erről többet beszélni.
Míg ő a barackíz élményeimben vesztegel, társasága feláll, a hűtőhöz szalad, majd egy tányér süteménnyel igyekszik vissza az asztalhoz. Aztán placcs. Noel sandán kihúzza magát, és az asztalon át nyakát nyújtogatva kémleli a szegény manóban elbukott fiatalt, aki láthatólag igen vegyes érzelmekkel fekszik a padlón. A fiút fojtogatja a nevetés, néhány hang sikeresen távozik is vékony ajkai között, de hamar feláll székéről, és odalépve az elesetthez, lehajol, és a lány arcába vigyorogva felhúzza őt a földről.
- Ejnye, vigyázhatnál jobban is az itt dolgozókra - rázza fejét huncut mosollyal, majd a lány köntösére pillantva pálcája után nyúl. - Suvickus!
Zöldjei némán követik a köntös megtisztulását, majd az 'áldozat' tekintetét keresve halk bemutatkozásra adja a fejét.
- Ombozi vagyok - mondja. - Benned kit tisztelhetek?
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 5. 17:12 Ugrás a poszthoz

Ivett

Az első pár nap a lehető legjobban sikerült, s szóba sem jöhet az esetleges hangulatereszkedés. A kastély falai már nem tűnnek szokatlannak, és az a furcsa szag, a nyirkos levegő dohos illata sem esik rosszul a fiú orrának. Egészen vidám hangulatban rója a folyosókat, nem döntött még, hogy merre lesz az útja, csak követi cipőinek orrát, és azok a kastély déli szárnyához vezetik a fiút. Világos, zöldellő kilátóhoz hasonlatos helyen találja magát, és hihetetlen módon itt sincs egyedül. Úgy néz ki, ebben a kastélyban az összes sarokban lányokba ütközik. ~ Remélem, véletlenül nem egy lánykollégiumba jöttem... bár, nem biztos, hogy baj volna... ~ Oldalra néz a barna lánykára, majd a növényekhez fordul, a kilátást veszi szemügyre, végül leül az ismeretlennel szembe, és igen erőteljes de javu érzések kerítik hatalmába. Az elmúlt napok mind ezzel a mozdulatsorral és helyzetjelenségekkel teltek. Odament egy még ismeretlen nőneműhöz, bemutatkozott, majd más-más témában, de elcsevegtek. Valószínűsíthető, hogy ez most is így lesz, de egyelőre nem tesz semmit, csupán nézi a sárga ruhás lányt, szemléli a könyvét, a haját, a mozdulatlanságát, és figyeli az esetlegesen bekövetkező reakcióját a nem titkolt bámulására. Ő maga a szék háttámlájára nehezedik, kezei összefonva pihennek mellkasán, haja loboncos, mégsem kelti igénytelenség hatását. Noel csendkirályt játszik, és igazán kíváncsi, viselkedésével zavarba hozza-e ezt a kastélylakót, avagy az úgy olvas tovább, mintha a fiú nem tűnne totális pszichopatának. Ízlések és pofonok.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 5. 17:12
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 6. 12:40 Ugrás a poszthoz

Keiko

Noel a kis grimaszba vigyorog. Keiko mintha természetesnek venné a tőle érkező segítségnyújtást, nem kezd hatalmas köszönetáradatba, csak mosolyog, és már beszél is tovább. Egy pillanatra összekapcsolódik a két szempár, de a kis mókus nem hagy nekik időt esetlegesen zavarba jönni, odasettenkedik az elsőshöz, és gazdája azonnal magyarázatot is ad a zavargásra.
- Kéne a fánkom, mi? - vigyorogva hajol közelebb a kis jószághoz, jobbjával megvakargatva annak feje búbját. - Jó fej vagy, de én nem adok ebből, vegyél magadnak.
Kacsint az állatra, aztán megkerüli Keikót, vele együtt az asztalt, és egy málnalekváros fánkot vesz a kezébe, hogy azzal kínálja meg Mogyorót.
- Keiko? - pillant közben a leányzóra, és szemöldök ráncolva kérdez tovább. - Japán eredetű név? Ne haragudj, ha nem jól tudom, nem vagyok jártas a kínai-japán különbségekben. Viszont szép hangzású név, az tagadhatatlan.
Hol a lányra, hol pedig az állatra néz, aki időközben megbarátkozott a felé tartott fánkkal, és halk hangokkal jelzi elégedettségét. Noel arrébb megy, és két manó között tölt magának egy bögre tejet, amit aztán a reggeli befejezéséül az előzőleg elfoglalt helyén kezd szürcsölni.
- És milyen tapasztalataid fűződnek ehhez a sulihoz? - teszi fel érdeklődő kérdését, hátha többet megtud ezáltal ő is Bagolykőről. - Ugye, ez nem egy lánykollégium, ahol én vagyok az egyetlen....?
Újabb kérdése nevetésbe fullad, mégis benne van egyfajta kíváncsiság, hogy merre járnak férfitársai.  
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 7. 14:57 Ugrás a poszthoz

Ivett

Ahelyett, hogy a könyvébe bújt lány zavarban érezné magát Noel szokatlan viselkedése miatt, inkább visszabámul a fiúra, tekintetével végigköveti annak arcvonásait, haját, és valószínűleg öltözetét is jól szemügyre veszi. Az elsőéves válaszul a lány szemeit kezdi feltűnően nézni, hátha elér némi zavartságot nála. Az idegen viszont csak nem jön zavarba, és ez némiképp csorbítja a fiú önbizalmát. Nem tapasztalt még ilyen mértékű zavartalanságot másoknál, és egyébként is szereti, ha mások miatta pironkodnak.
- Üdv - szólal meg ő is, és átnyújtja jobbkezét az asztal felett, hogy bemutatkozásának megadja módját. - Ombozi Noel.
A sárga ruhás lány következő kérdésén képtelenség nem felnevetni, Noelből hangosan tör elő a jókedv. Külföldi? Azért, mert beszéd helyett nézelődött egy kicsit? Vicces. Bár meg kell hagyni, előfordulhatna ilyen lehetőség is, csak éppen nem vele.
- Nem, teljes mértékben magyar vagyok - nyugtatja meg Ivettet. - Székesfehérváron születtem, és külföldi földet csak akkor taposok, ha éppen arra vet az élet.
Beszéd közben hol asztalon nyugvó kezét, hol hallgatóságát nézi. Az erkély hangulata megkívánja a beszélgetést, már csak egy forró ital hiányzik, ami a hűvös időt elfeledteti a fiatalokkal.
- Nemrég érkeztem Bagolykőbe, ezért nem futottunk össze eddig - tér vissza a lány első mondatára, és reméli ezzel mindent elmondott. - Te mióta tanulsz itt?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 7. 14:58
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 7. 16:22 Ugrás a poszthoz

Axel

Az elmúlt napok mind csak jót hoztak a fiatalember életébe, a ma viszont egyelőre semmivel nem szolgál, és a délután lassan a végéhez közeledik. Noel őrületre vágyik, valami igazán szokatlanra, amit soha nem felejt el. Hogy pontosan mi tudná az egekbe tolni adrenalinszintjét, és szakadásig feszíteni a húrt, azt maga se tudja, így aztán ötlettelenül vág neki Bogolyfala utcáinak. Nem öltözik túl, hazafele minden bizonnyal vörösödni fognak fázós ujjai, és bőrkabátja alatt dideregve siet majd vissza hálókörletébe. De ezzel korai foglalkozni, jelenleg hajtja a vére, a tenni akarás, az új, a valami kergetése. Üldöző.
A kastélyban mint soha, most sem találkozik senkivel, még egy kopogószellemmel sem, akivel talán szórakozhatna egy kicsit. A festmények képkeretük biztonságában sunnyognak, úgy tesznek, mintha nem látnák a fiút elvonulni mellettük. Noel ki nem állhatja őket, most sem néz egyikre sem, inkább gyorsít léptein, hogy minél hamarabb elérje szabadságát. Korcsolya híján valami mást kell kitalálnia, forognak is agytekervényei, míg ő a faluhoz siet. Lát pár lánycsapatot, és hihetetlen módon fiúkat is, akik nevetgélnek, és titokzatosan összemosolyognak, mint akik nagyon jól ismerik egymást, a másik összes titkával együtt. Bizonyára ez így van, és talán ez az, amiért Noel nagy ívben elkerüli őket. Nem titkokra éhezik, hanem őrületre. Noha néhány psszt felér sokórányi őrülettel, a rellonosnak most más kell. Izgalom, borzongás, miegymás.
A széles, lejtős útra érve megáll, és nyakát kiropogtatja. A diákok, akik elhaladnak mellette mind hangosan tárgyalják a halloweeni ünnepséget, szerelmi életüket, és az egyik páros megemlíti a falu kocsmáját is. Noel elraktározza az információt, és zsebre süllyesztett kezekkel továbbindul. Lát lepusztult lakóházakat, tanszerboltot és észreveszi a postahivatalt is. Ez van, ha az embert nem vezeti körbe senki, nem tehet mást, vagy ül a szobájában, vagy pedig felfedezi maga a környéket. Noel pedig egyáltalán nem az a tétlenkedős fajta, aki elvárja, s meg is várja a másik segítségre lépését - ha az megérkezik valaha is -.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 7. 20:38 Ugrás a poszthoz

Keiko

A mókussal való kapcsolata csak úgy ível a magasba, és ez így hajnalban egyszerűen csodálatos. Jóban lenni mókusokkal, jelen esetben egyetlen darab mókussal, felemelő. Noel bágyadtan nézi a kis jószágot, amint az belekóstol a fánkba, majd elszalad, hogy faképnél hagyott mogyoróját békére bírja.
- És te már itt születtél Magyarországon? - kérdezi felpillantva Keikóra, aki szintén az ő tekintetét keresi. Állja a próbát, sőt még el is időzik kicsit a lány arcán. Igaz az is, hogy életében nem találkozott még vágott szemű leánnyal, így képtelen nem nézni a különös vonásokat. Kedves arc, csupa mosoly, élettel teli a kis hölgy, olyan típus, akivel akarva-akaratlanul mindenki jóban van. Kivéve persze azokat, akik már csak azért sem barátkoznak vele. A fiú hallgatja a lányt, és elneveti magát, amikor az a lehetséges lánykollégiumról kérdez.
- Igen, valószínűleg nagyon élvezném! - kiáltja az elsős, majd komolyra váltva a szót tovább folytatja. - Nehogy azt hidd, hogy egy fiúnak bombasztikus lányok közt élni. Ne haragudj meg, de életetek nagy részében elviselhetetlenek vagytok, a cikázó hormonjaitok, és a nyekergő hangotok, és a pletykaáradat, én nem tudom, szerintem visítva menekülnék abból a bizonyos kollégiumból.
A fiúból csak úgy ömlik a szóáradat, arcáról mindenféle jókedv és mosoly lefagy. Már-már a gondolat is megrémiszti, hogy a társadalomból rajta kívül kivesszenek a férfiak.
- Ne haragudj, te nagyon jó fej vagy, de... - védekezik ismét, Keiko tekintetét keresve, de nem tudja hogyan fejezze be ezt a mondatot. Nagyon valószínű, hogy ebből a helyzetből nem fog jól kijönni, úgyhogy már oly mindegy mond-e valamit, avagy sem. - Azért remélem nem átkozol halálra.
Zöldjei a leendő átkokat szóró pálcát keresi, de úgy látja a lány nem hozta magával, hacsak nem köntöse alatt rejtette azt el.
- Nagyon finom az itteni tej - mondja, míg az italt szürcsöli, s közben kitartóan nézi Mogyorót. A témaváltás enyhén feltűnő, de semmi baj, Keiko most biztosan nagyon élvezi a rellonos társaságát.

Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 8. 17:25 Ugrás a poszthoz

Axel

A hidegben céltalanul andalogni önnön magával egy kiváló csütörtök esti programnak tűnik, bár nem a legkielégítőbb, azt be kell látni. Körülötte egymásba fonódott párok csókolózgatnak, családok tartanak hazafele, és természetesen lánycsapatok csivitelnek hősszerelmes lovagokról, szemtelen egyedekről, és a talán még meg sem született álomférfiról. Noel ötlettelenül lépdel, már-már ott tart, hogy egymaga társaságában beül a csárdába, és szórakozásból csapja a szelet egy goromba szipirtyónak. Csodálatos gondolat, mely egyfajta - igen szélsőséges - őrületnek megfelel, tehát nem egy elvetendő ötlet.
Aztán a fején kívüli valóságban is meghallja az őrületet, valahonnan a háta mögül érkezik a hang, s lassan megfordul, hogy aztán tekintetével pillanatok alatt megkeresse a fiút, aki nem biztos, hogy tisztában van azzal, milyen hangerővel replikázik. Noel önkéntelenül is elvigyorodik, és mozdulatlan némaságba burkolózva követi figyelemmel a szőke fiatalt. Az egyenesen dühöng, nem célja véka alá rejteni érzéseit, és az elsőévesnek pontosan erre van szüksége. Dühre, haragra, öldöklésre. Ő készen áll, és mindegy kit, hol, merre, miért, ő tettre kész. Az utca emberei is észreveszik az erőszakos jelenséget, és a megtestesült agresszió mérgesen felel az emberek ki nem mondott gondolataira.
- Nem értenek a szóból? Átokra várnak emberek?! - indul el szemben a szőkével, rákiáltva a bámészkodó járókelőkre. Pálcája készenlétben, ha a buli véletlenül beindulna, ne kelljen tétlenkedéssel töltenie drága perceit. A feszült fiatalt beéri, s vele szemben, mindenre kész, csillogó szemekkel áll meg. Haja kissé loboncos, szája széle vigyorban, nem is kérdés, hogy ezeknek a fiúknak ma este találkozniuk kellett.
- Mi idegesített fel ennyire? - kérdezi a dolgok közepébe vágva, nincs idő kertelni. Az ötletek, miképp beüljön egy pár fokkal melegebb helyre, mint maga az utca, mintha sose lett volna felejtődik el. Noel léptei felveszik a másik srác tempóját, és jókedvében még dalra is fakad. Na, nem hangosan, éppen csak dúdolgat, már csak egy fűszál hiányzik a fogai közé.
- Egyébként Ombozi vagyok, szia - nyújtja jobbját menet közben társának, hogy a bemutatkozás se maradjon el, hisz valahogy csak szólítaniuk kell egymást.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 9. 12:49 Ugrás a poszthoz

Eris

Hogy az érzelmek gyengeségek volnának? Talán inkább mélyen az a gyenge, aki így gondolkodik. Noel mentalitása hasonló a lányéhoz, mégis érzelmileg túlfűtött, és ezt őszintén be is vallja. Összetett jellemek keverednek benne egyenes emberbe gyúrva.
- Mi vagy te, tán kalóz? - kérdez vissza az alku szóra célozva, és már ekkor sejti, hogy a kastélyban töltött első estéje ennél már nem lesz izgalmasabb, a lány nem fog titkos alagutakat, és rejtekhelyeket mutatni neki, és az is kizárt, hogy bemutatja pár értékes embernek. Ezt némileg sajnálja, hiszen többet remélt ettől a helyzettől, és többet sugallt felé ez a piszok nőszemély. Egyelőre viszont nem tehet többet, könyörögni nem fog semmiért, nem adja meg azt az örömöt partnernőjének, hogy az őt könyörögni lássa egy kis móka kedvéért. Kowai aztán megpróbálja felhívni háztársa figyelmét a rá leselkedő veszélyekre, most például egy éjszakai őrjáraton lévő prefektusra. Előfordulhat, természetesen, de Noel sem az az ijedős fajta.
- Te most ijesztgetni próbálsz? Engem? - vonja fel szemöldökét, és lehajtva fejét egy kis nevetést is hallat. Persze, ez a lány még nem ismeri őt, mint ahogy itt jelenleg senki, és ez így rendjén is van. Annyit viszont gondolhatna, hogy pár prefektustól, meg egy holdfényes éjszakától nem fog maga alá csinálni. Ezután már meg sem lepődik azon, hogy Kowai nem fogadja el a felé nyújtott jobbját. Az elutasítás várható, a fiú pozitív hozzáállása szintúgy.
- Képzeltem - feleli, s kezét visszahúzza. - De semmi baj. Reméltem, hogy emlékezetessé teszed az első éjszakámat, de mint tudjuk, a remény hal meg utoljára.
Elfordul, a sötét folyosót veszi szemügyre, majd egy apró sóhaj kíséretében ismét kis monológba fog.
- Mindenesetre örülök, hogy észrevettelek, és sok sikert kívánok a dolgozatodhoz - mondja udvarias mosollyal. - Milyen jó, hogy az én pálcám kéznél van, míg a tied valahol egészen máshol pihen... Hát akkor, jó éjt!
A mosoly gonosz vigyorrá húzódik, és Noel tekintete elválik a lány körvonalaitól. Tetszik neki ez a stílus, úgy érzi, ez megér még egy misét, és bízik abban, hogy útjuk keresztezi még egymást ezután is. A folyosók kihaltak egész útja során, nem találkozik sem kószáló diákokkal, sem szörnyekkel, de még prefektusokkal sem. A hálókörletet szinte azonnal megtalálja, de az álomba merülés ezen az éjszakán sem könnyű.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 9. 13:47 Ugrás a poszthoz

Királylány

A kastély többé nem idegen, és a benne lakók is napról napra valóságosabbnak tűnnek. Némelyikükkel mindennap összehozza a jó sors, másokat csak egyszer-egyszer lát a folyosók kereszteződéseiben. Hosszabb csevejre már több ház képviselőjével is sort kerített, egyik-másik nem is tűnt totál bolondnak, de a többségről azért jobb nem is beszélni. Az órák látogatása persze teljes egészében kimaradt a hétből, egyszerűen nem volt ideje látogatni őket, annyi minden más érdekesség foglalkoztatta éppen. Ide tartoznak a különböző szobák felfedezése, színes ajtók mögé való bekukucskálás, a kastélyt körülölelő vidék körbejárása, és ott van még a falu is, ahová többször is lesétált. Színes egyveleg, járt többfelé is, így egyre magabiztosabban mozog új otthonában. Az otthoniak ezekről az élményekről mit sem tudnak, addig még nem jutott el, hogy pennát ragadjon, és hazaüzenjen. Az ilyesmit addig húzza-vonja ameddig csak lehet. Nem szeret fogalmazni, főleg akkor, ha az órák bemutatása helyett a fiatal boszorkány-és varázslópalántákról tudna csak írni kíváncsi családjának. A minap egy második emeleti sétája során rátalált egy - a folyosó színeitől merőben eltérő - piros ajtóra, amin gondolkodás nélkül benyitott, majd be is csukta azt. Nem pontosan tudta, hogy ezt álmodja-e, vagy tényleg egy hatalmas, álló víztömeget takar az ajtó, de abban biztos volt, hogy már fáradt a víz alatti világ megismeréséhez, és ha ez mind valóság, akkor napokkal később is visszatérhet ide. Ez a nap ma érkezett el, hiszen dolga egy szál sem, leszámítva a könyvtárazást, és órára járó társai felkeresését. A víz alatti szoba viszont érdekesebb, mint a szorgalmasabb diákok faggatása, esetleg átkokkal való fenyegetése. A rellon klubhelyiségét egy vékony pulóverben hagyja el, most nem fog a kastély falain kívül bóklászni, egyszerűen csak felkeresi azt a titokzatos szobát, és megfejti varázsának titkát. Az utat gyorsan megteszi, a piros ajtót azonnal kivágja, és maga mögött tárva nyitva hagyva azt lép beljebb. Nem érti hogyan lehet ez, még akkor sem, ha varázslatban nőtt fel, és látott már sok furcsaságot.
- Mi vagy te? - kérdezi a víztömegtől, ujjaival megérintve a néma vízfalat. Nem lépi máris át a határt, fél, hogy esetleg ez a szoba egy nagy csapda, nem hiába nincs itt senki őt magát kivéve. Ujjait elnyeli a víz, mégsem érez fájdalmat, gyanúja egyelőre alaptalannak tűnik.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 9. 18:59 Ugrás a poszthoz

Töki

A hónapok óta tartó sorozatos éjszakai ébrenlétei, és álmatlansága lassan elviselhetetlenné válik. Az ifjú elsőéves mióta itt van, egyetlen éjszakát sem aludt végig, de egyhuzamban még csak a négy óra sem volt meg. Igaz az is, hogy általában késő este, a csillagok ébredése után kerül ágyba, addig esze ágában sincs visszatérni hálókörletébe, de jól esne már mind szellemének, mind pedig testének egy hosszan tartó, álmok nélküli alvás. Ez nem történt meg csütörtök éjszaka sem, így a mai hajnalt ismét az ágyban ülve, hátát a falnak vetve, saját gondolataival töltötte. Szobatársai mellette kis angyalként húzták a lóbőrt, enyhe horkolással adva pihenésüknek rekedtes hangot. Noel órákkal később már a kastély folyosóin lakó, harsogó festmények között jár, feltett szándéka, hogy egy újabb helyet hódítson meg. Ő amolyan "egyből mindent" típus, ha valamit akar, azt azonnal akarja, nem a türelem embere. Igazi oroszlánként hatalmaskodó jellem, akinek uralma alá kell hajtania a fél világot, de legalább közvetlen környezetét. Nem jól tűri, ha valami nem úgy sikerül, ahogyan azt ő elképzelte, és ennek néha keményen hangot is ad. Lépteinek hangja dübörög végig a folyosókon, a festmények bámulhatják, ő egyikre sem pillant fel. Hogy miért rázza tőlük a hideg, azt még maga sem tudja, de kisgyermek kora óta utálja mindet, a hangjukat, a kinézetüket, azt, hogy képkeretből-képkeretbe képesek követni őt útjai során szinte bármerre. Ez most sincs másképp, egy-két festett alak nem rest követni a rellonos nyomát, amíg az egyszer egészen véletlenül móresre nem tanítja őket. A kastély tölgyfaajtaja nyílik, és Noel bőrkabátját összébb húzza magán a hideg időre való tekintettel. Nem rossz ez a hideg, igazi rellonos lelkületű embernek való. Nem sok diák időzik ilyenkor kint, inkább behúzódnak a körleteikbe, a könyvtárba, esetleg még órára is bejárnak, amire a fiúnak se lenne rossz, mert így hamar kicsapás lesz a vége. Kedvtelenül sétál tovább, és azon gondolkodik, hogy most éppen melyik órán kellene ülnie, és mohón figyelnie. Tanulnia, hogy végül belőle is legyen valami. Ezek a gondolatok csak még jobban lehúzzák így sem jó kedvét, nem is számít már túl sok jóra. Aztán meglát egy kis srácot pokróccal, kosárral, és valószínűleg jókedvvel megpakolva.
- Üdv a kis úrnak - sétál oda hozzá aprócska, átlátszó mosolyt erőltetve lefogyott arcára, és a pokrócára mutatva kér helyet magának. - Mit szólnál, ha leülnék?
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 9. 19:01
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 10. 09:10 Ugrás a poszthoz

Királylány
[Rólad jutott eszembe]

A víz súlya, ami előtt megfagyva áll, halálosnak tűnik, mégis, vonzereje arra ösztökéli az odatévedőt, hogy lépjen egyet, és engedje át magát különös erejének. Olyan néma türelemmel várja az őt megkívánót, mint ahogy a fekete özvegy várja végzetes hálójába tévedni áldozatát. Noel hiába tüzes jellem, most nem lép gondolkodás nélkül, hagyja, hogy eleinte csak ujjai ismerkedjenek a víz terhével. Igaz, hogy nem lesz más színű a vízhez érő ujja, nem ragad ott, gond nélkül kihúzhatja, és semmiféle fájdalmat nem érez, már-már kezd beletörődni a víz nyugalmába. Gyanúja viszont mindig éber, nem pihen, hiába, soha nem lehet tudni, hol rejtőzik a csapda. A víz helyett veszett gondolataiban merül el, észre sem veszi, hogy rajta kívül valaki más is idetévedt, és hangtalanul odakerült mellé. A fiú leveszi tekintetét a vízről, és az őt megszólító lányra pillant. Azt, hogy mit mond nem is hallja, hiszen gyönyörű, és kedves.
- Ühm - feleli a nem egyértelműen eldönthető színű szemekbe bámulva. Még nem találkozott ilyen szép lánnyal, erős késztetést érez arra, hogy most azonnal itt hagyja, és kirohanjon a faluba, friss, hűvös levegőhöz juttatva tüdejét. - Hogy milyen bűbájokról beszélsz? Megismételnéd a kedvemért?
A rellonost egyáltalán nem érdeklik a terem elvarázsolását szolgáló bűbájok - noha pár perccel ezelőtt még feltett szándéka volt a megfejtésük -, a lány hangja, és szavai annál inkább. A fiú arcára merev bambaság, talán némi döbbenet is kiül, ilyen helyzetben még nem volt, reakciója furcsán hathat. Mintha még szédülne is, az ismeretlen, talán véla származású hölgyemény szinte biztos, hogy valami illataromát használt, mielőtt idetévedt volna.
- Üdv, Ombozi Noel - fogadja el az elegáns kézmozdulatot, zöldesbarna szemeivel el nem engedve a lány kékjeit. Kezdi sajnálni, hogy egy hete nem vette elő fésűjét, és haja összekuszálódva lóg a semmibe. - Szintúgy.
Mosolya kezd életre kelni, mint ahogy ő maga is hirtelen érkező döbbenetéből. Megköszörüli torkát, és a víz felé fordulva kérdez Black kisasszonytól.
- Jártál már itt? Itt állok már jó pár perce, de még az ujjaimon kívül nem dugtam be a víz alá semmit.
Szavai halkan csengnek, a víz varázsa ismét érdekelni kezdi, hosszú ujjai megint alatta vannak, de kellemes érzeten kívül, most sem érez semmit. Gondolatai a lány körül forognak, nem érti hogy nem találkozott még vele, de meg van a sanda gyanúja, hogy az órára való bejárás hiánya teszi. Ezentúl minden órára bemegy, annyi szent.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 10. 09:11
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 10. 10:23 Ugrás a poszthoz

Keiko

Szülei válása nem tűnt el nyomtalanul Keikóban, ez érződik szavaiból, és látszik kényszerített mosolyából is, ami aztán hamar eltűnik arcáról. Noel érzelmek nélkül nézi és hallgatja a lányt, ő nem ismeri az elvált szülők hátrányait, de lehetséges előnyeit sem.  A családja egyben van, és ez a felállás már csak azért is így marad, míg világ a világ, mert aranyvérük nem engedi őket szét. Manapság már olyan ritka egy aranyvérű család, hogy bármi is történjen, ők hamarabb ölnék meg egymást, minthogy a válás mellett döntsenek.
- Nehéz volt megtanulni a magyar nyelvet? - tereli a szót a nyelvi nehézségekre, nincs ínyére mások magánéletében vájkálni. Ő sem szereti, ha róla kérdeznek, az csak természetes, hogy betartja a vélt határokat. - Amikor külföldön jártam, mindig csodálkozó tekintetekkel találtam szemben magam, amikor elmondtam: magyar vagyok. Képzeld, volt aki azt sem tudta, hogy az országunk merre van. És nemcsak a muglik közt vannak olyanok, akiknek gőzük sincs Magyarországról.
Valószínűleg nem mond újat, de legalább ezzel is tereli a lány figyelmét fájó emlékeiről. Aztán persze jön a botrány. Noel lányokról alkotott véleménye kicsapja Keiko biztosítékait, és lemerevedett arccal bámul fel a fiúra. Talán túl messzire ment, és lőttek a kellemes ismeretségnek, ennyi volt, mindennek vége. Idestova egy órája ismerik egymást, de a lánynak biztosan elég is volt a rellonos srácból. Nehéz a lányokkal. Nagyon nehéz.
- Hé, hé - tartja maga elé védekezően kezeit, és ajkai nevetésre állnak. - Bocsánat, nyugodj meg kérlek. Nem mondom, hogy a körmeid miatt fogsz hisztérikus rohamot kapni, de lásd be, hogy a legtöbb korunkbeli vállalhatatlan.
Keiko elmosolyodik, és az elsőéves tudja, hogy minden rendben van. Az arca egyben marad, nem fog elátkozva visszatérni körletébe. Ez a találkozás ha másra nem is, arra jó, hogy felnyissa szemeit, ha nem szeretne tanulmányai során egyedül, depressziós-antiszociális egyénként tengődni, változtatnia kell, és nem kezelheti úgy az embereket, ahogy eddigi élete során tette.
- Egészségedre! - emeli tejes poharát Keiko felé, ami szája felett finom kis tejes bajuszt hagy. Lassan ő is, és Mogyorót elnézve társasága is jól lakik, de még nem áll fel, nem tudja, hogy illetlenség lenne-e csak úgy távozni. Úgy hiszi, az rosszul venné ki magát.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 12. 13:07 Ugrás a poszthoz

Királylány

Szóval buborékfej a titok nyitja. Idáig jut megállapításában, sajnos többi ébredező gondolatát sarokba szorítja Lyra nevetése, apró vigyora szája szegletében. Hallja szelíd hangját, és érti is amit mond, csak egyszerűen nem törődik vele. Ugyan, kit érdekel a termet körbeölelő pár bűbáj, amikor itt áll mellette ez a lány, és duruzsol?
- Buborékfej - mondja végül nagyon lassan, ujjaival végigsimítva sima állán, mintha éppen történelmi jelentőségű tudományos felfedezést tenne. Okosnak akar tűnni, nem egy zavarodott kecskének. A vizet nézi, hátha érkezik onnan némi segítség, de néma másodpercek szánkáznak el anélkül, hogy a szoba adna neki pár hasznos tippet a lányokhoz. Erről jut eszébe a könyvtár, talán ott találna néhány erről szóló, igen vaskos kötetet. Jelenleg viszont nagyon valószínű, hogy ezt most magának kell megoldania, méghozzá úgy, hogy Lyra lehetőleg akarjon még vele a közeljövőben is találkozni.
A rövid kézfogásban most először érzi, hogy valakinek valóban bemutatkozott, és a kék szemekre találva, szavai nem szeretnének semmivé foszlani. Nyomot akar hagyni, visszhangozni a lány fejében éjjelente. Erőszakos gondolatai megrémisztik egy pillanatra, de ez nem ül ki arcára, és nem látszik szemeiben. Lyra tekintete végigméri a rellonos keskeny arcát, majd visszatér szemeihez. Furcsa ez a szituáció, olyan áramütésszerű, amin csak mosolyogva tud úrrá lenni. Kérdez, hogy többet tudjon, és újra és újra beszélni hallja különleges társaságát.
- Hogy érted azt, hogy megtörni a varázsát? - vonja fel kérdőn szemöldökét, ismét rejtett csapdákra gondol, miközben önkéntelenül is tesz egy lépést a víz felé, így teste már félig benne áll az eddig teljességgel veszélytelennek mondható víztömbben. - Gyere!
Egy félmosoly kíséretében hívja magához a levitást, és hátrálni kezd a titokzatos szobában. Első lélegzetét óvatosan veszi, attól tart, hogy tüdejét hamarosan elárasztja a víz, és fulladozni kezd.
- Elsőéves vagyok, igen - tátogja, hangja torzítva hallatszik, nem tudja, hogy Lyra érti-e egyáltalán, amit mond. - Nem vagyok az a kimondottan szorgalmas, minden órára bejárós típus, egyelőre lekötött a kastély, és környéke. Sok látnivaló akad itt a tanárokon kívül is.
Nem bűnbánó, és nem szégyelli, hogy még nem tudta rávenni magát arra, hogy reggel órára menjen saját, fakultatív programja helyett. Még vigyorog is a végén, bár benne van a pakliban, hogy ez mínusz pont a levitásnál.
- Jövő héten viszont tervezem az óralátogatást, és a könyvtár felkutatását is - teszi hozzá a víz alatti környezetről Lyrára vezetve huncut, mindig rosszban sántikáló tekintetét. Nem tudja mire gondol társasága, arca megfejthetetlen számára, és viselkedése sem árul el túl sokat. Első látásra a kék ház lakójának mondaná, jelenlegi visszafogottsága, és az eddigi beszélgetés alapján okosnak, és megfontoltnak hiszi. Ha kiderülne róla, hogy egy eddig nem látott háztárs, Noel igazán meglepődne. Gondolataiba, és a terembe merülve sétál egy kanapéhoz, és ledobva rá magát, onnan mereng tovább.
- Ha végzel az órákkal, mit szoktál csinálni? - kérdezi érdeklődve, hiszen alakíthatja úgy napjait, hogy egészen véletlenül pont arra legyen dolga, amerre a lány is fellelhető.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 12. 13:08
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 12. 19:16 Ugrás a poszthoz

Ivett

Nem tudja hova tenni Ivett pillantását, az egész lányt furcsának, mindemellett öntudatosnak tartja. Nem szimpatizál vele, és biztos abban, hogy ez fordítva is így van. Társasága az eridon házat gazdagítja, magabiztossága hasonlatos Noeléhez, és mint tudjuk, két ilyen ember nem fér meg egymás mellett. Az egyiknek győzedelmeskednie kell a másik felett, vagy így, vagy úgy.
- Mi a baj a nevemmel? - kérdezi felvont szemöldökkel, nem teljesen érti mire fel érkezik a lánytól ez a megjegyzés nevével kapcsolatban. - Ivett, örvendek.
Érzelmek nélküli arccal, kissé álmos tekintettel nézi a számára különc leányzót, akiről nem képes eldönteni, hogy barátkozni szeretne, vagy csak úgy van, és beszélget, mert éppen nincs jobb. A bemutatkozás udvarias, gyors, programszerű. A sárga ruhás kastélylakó elmondja mióta van itt, és beszél, mintha kötelező lenne. A fiú nézi, de nem látja, hallgatja, de nem hallja. Néha bólint, és még a szemben ülő tekintetét is megtalálja.
- Köszönöm - mondja apró, felszínes mosollyal arcán, és lélekben már egészen máshol jár. Nem gondolja, hogy szüksége van tanácsokra, de ha már kapott párat, illik válaszolni rájuk. - Nem szokásom eltévedni, igen jó érzékkel közlekedem, és ha véletlenül mégsem ott lyukadok ki, ahová célom vezetett, hát felfedezek.
Ujjai halk ritmust dobolnak az asztalon, beszéd közben végig mozdulatait nézi, nincs ínyére ez a társalgás. Valahogy ez most nem úgy alakul, ahogy annak kellene normális esetben.
- Ikrek, mi? - kérdése inkább kijelentésnek hangzik, Ivett valószínűleg nem tud mit mondani, ezért fecseg mindenről, ami éppen eszébe jut. - Még nem találkoztam eggyel sem, kivéve persze téged. Nekem egyébként mindegy kiből hány darab van, egészen addig hidegen hagynak, amíg nem kötnek belém, vagy nem állnak az utamba.
Nem különösebben van érzékeny kedvében, párbaj és csínytevés után vágyakozik. Ivett kedves kisugárzású, és nincs mit tenni, ez a találkozó már nem sok jót ígér.
- Tegnap érkeztem, így még csak hálótársaim ismerem, de őket is csak látásból, és maximum horkolásuk alapján tudnám beazonosítani őket.
Ez az első ízesebb megszólalása a lánnyal való beszélgetése során, és az az igazság, hogy ez sem róluk, sokkal inkább a rellonos hálókörlet fiú részlegéről szól. Nem kérdez semmit, egyáltalán nem érdeklik Ivett lányos dolgai, sem szerelmi élete. A széktámlának dőlve, halálos nyugalommal nézi társaságát, vagy éppen idilli környezetét. Jobb most nem firtatni, csak elfogadni, és tovább lépni.
- Nem sértődöm meg, ha itt hagysz - teszi hozzá csendesen, és sóhajt egy mélyet, mint aki éppen most könyörült meg valakin.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 12. 19:18
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 14. 17:09 Ugrás a poszthoz

Királylány

Nem zavarja a közéjük, mint valami falként beálló csend, szereti, és értékeli a némaságot, úgy tartja, hogy a csendben történnek a legizgalmasabb, s legvalósabb dolgok. Olyankor születik értékes gondolat, olyankor válik igazzá az érzés, és a szótlanságban kiderül, hogy hogyan tovább, él-e egyáltalán a lehetőség, és ha igen, képes-e meglovagolni, és magáévá tenni azt. Noel nem eresztette a víz alól sem királynője alakját, távolodott ugyan, s beszélt is közben, de tekintete erősen szuggerálta Lyra lényét. Irányító jellemét nem képes tagadni, hiába szeretne visszafogott és tartózkodó lenni, nem tud álarc alatt létezni, fullad egy hamis kép alatt. Önmagát adja, és mint a pók, úgy fonja egyelőre láthatatlan hálóját Black kisasszony köré. Ha kérdés még, hogy melyik ház tagja, akkor ügyesen leplezi mivoltját.
- Jó, hogy mondod, épp lakberendezési ötleteken törtem a fejem - mondja szépen artikulálva, és a szoba kevés bútorára néz, mintha ide-oda szeretné tologatni őket. - Az a fotel tényleg sokkal jobban mutatna a bal sarokban, így a feng-shui alaptörvénye szerint, ha még öt percig itt ülök, és te ott állsz... - néz egy pillanatra a levitás leányzóra, majd vigyorogva folytatja. - ...örök életünkre szerencsétlenek, és baljós személyiségek leszünk.
Noel sziporkázik, talán egy kicsit fárasztó jelenség is ezekben a pillanatokban, de csak így tudja lereagálni a lány figyelmességét, és kedves tanácsait. Lyra mosolyai teljesen feltöltik energiával, és tevékenységre ösztönzik.
- Szóval jól gondold meg, maradsz-e, avagy továbbállsz - mormogja fenyegető mosolyával, és ezt a mondatát talán Lyra tényleg meggondolja. Kétértelmű, és minden bizonnyal kihallható belőle az él, és a döntés elvárása, ami igen korai, de Noel türelmetlen, soha sem habozó tulajdonságai szinte megkövetelik tőle ezeket a szavakat. A fiú mondandója ellenére sem ijesztő, sokkal inkább tűnik tudatosnak, még inkább pedig ösztönösnek. Érdekes kombinációja születik meg ennek a kettősségnek, míg a kanapén ülve kémleli a közeledő szőkét. A vizsgával kapcsolatos figyelemfelhívásra csak elvigyorodik, majd gondolkozás nélkül, minimális reakcióidővel felel huncut kis partnernőjének.
- Ha egyszer eljönnél velem mászkálni egyet a birtokon, kíváncsi lennék arra, hogy mennyit gondolnál közben a vizsgákra...
Zöldesbarna szemei szikrákat vetnek, ámbár nem a harag, vagy a düh hozza ki belőlük ezt, sokkal inkább a lány szelíd lényéből elő-előtörő huncutság, és talán kimondható, a nőies bujaság. Hogy a könyvtár küszöbének átlépése betegség volna, azt kizárnak tartja, de nagyon tetszik neki Lyra apró, játékos szurkálódása.
- Képzeld el, szoktam könyvtárba járni, és ismerem a betűket is - cuppant egyet, mint akit vérig sértett az elhangzott kritika, majd ajkai ismét felfedik szabályos fogsorát. - Attól, hogy valaki nem az órákon gubbaszt egész álló nap, még lehet egy kis gógyija, és kellő tudással, na és némi módszerrel ugyanolyan jól vizsgázhat, mint kegyed.
Egyre jobban élvezi a kialakult helyzetet, és hasonlókat olvas ki társasága reakcióiból is. Az a sok mosoly, és a beszólogatások, szemöldökvonogatások, mind-mind arra sarkallják a fiút, hogy hálóját fonja szorosabbra, és ne eressze onnan áldozatát. Noel izgalma fokozódik, ahogy a levita ház legszebbje közeledik felé, hogy aztán mellé telepedjen, és onnan meséljen az órák utáni időtöltéséről.
- Az erdő mélyén még én sem jártam, úgy hallottam, hogy az diákoknak egyedül tilos, bár ez nem tart vissza, csupán még nem vagyok itt olyan régóta, és nem volt még időm odáig elmenni.
Egyértelmű, hogy nem riad vissza az erdő sötétebb zugaitól sem, magabiztos, és szarvait még senki sem törte le. Ha nála van a pálcája, és az elmondható, hogy a pálcája még étkezések közben, és a fürdőben is nála van, akkor olyan erősnek érzi magát, hogy bármily gyenge is valójában, az eltörpül, és ez adja hitt hatalmának alapját.
- Gondolom a fiúk körberajongnak, és szívesen üldögél melletted boldog-boldogtalan - mondja ki hangosan gondolatait, hiszen képtelenség, hogy ezt a lányt ne közelítse meg valaki, míg ő a réten egy fa tövében mereng. Ezekre a gondolatokra idegesség tör rá, elönti a mások iránt eddig nem érzett, de most mindenkire kiterjedő harag, feltudna robbanni, vagy inkább felgyújtani mindenkit körülöttük. Agresszív a kisfiú, de szerencsére lejátssza magában tüzes, eleven érzelmeit, és mikor Lyrára emeli tekintetét, nyugodtságot, és eleganciát áraszt csillogó szempárja.
- Éjjel visszahúzódom a rellon hálókörletébe, azt viszont nem mondom, hogy nem fordult már elő, hogy hajnalodni kezdett, mire visszaértem - sandán mosolyog, de teljesen igaz amit mond. Házát lebuktatta, most már nem kérdés, hogy a lány mikor tudja meg, vagy jön rá magától tartózkodási helyére. Noel reméli, hogy kiül valami Lyra arcára házával kapcsolatban, hiszen tudja, hogy milyen pletykák járnak a folyosókon, haladnak festményről festményre, és az iskola többi háza nincs túlságosan jó véleménnyel a sárkányokról.
- A napjaim nagy részét viszont mindig máshol töltöm, igen - vallja be őszintén, felfedve elhatalmasodó kalandvágyát, folytonos izgalmát az új iránt. - Nekem muszáj mennem, élnem, tennem-vennem. Ha egyedül, egyedül, ha társaságban, akkor társaságban, de úgy érzem jól magam, ha élek.
Az élni akarás vágya, a dolgok igazi megélése a legfontosabb Noel életében, és bár nem vesztett el még rokont, és nem fél a hirtelen haláltól sem, valami belül arra ösztökéli, hogy minden pillanatot kirobbanó erővel éljen meg, s át. Tekintete a levitáson, hol az arcát, hol haját, hol minden mását figyeli, de abban biztos, hogy ezt a pillanatot is úgy éli át, hogy arra érdemes lesz majd visszaemlékeznie.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 14. 17:31
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 16. 19:42 Ugrás a poszthoz

Prefektus kisasszony
Esti órák

A tenni akarás vágya csillapíthatatlanul fokozódik a fiú bensőjében, aki a körletében fel- s alá mászkálva igyekszik lenyugtatni magát. Valami egészen újra vágyik, valami frenetikus élményre, ami az egekbe dobja adrenalinszintjét. Miután percekig köröz a szobában, úgy dönt magára kapja bőrdzsekijét, és felmegy a kastély földszintjére, hogy megfenyegesse az egyik utálatos festményt. Pálcáját zsebre sem teszi, jobb kezében tartja mozdulat készen, hogyha kell azonnal használni tudja. Nincs nála más, a bicska ládája mélyén pihen, így kizárt, hogy azzal tépje fel a rémült festmények vásznát. A folyosók kihaltak, hétvégén a diákok általában kimozdulnak, este pedig már vagy visszaérnek ilyenkorra, vagy még odakint, esetleg lent a faluban csatangolnak. Így szinte teljesen egyedül lehet a sötétedő, homályos folyosórengetegben. Csípős idő járja át a falakat, Noel lehelete itt-ott megmutatja magát, és ha világos volna, látszódnának elszíneződött körmei is. Gyors léptekkel halad, a harsogókat akarja, ha tehetné egyszerre gyújtaná fel az összeset, és boldog vigyorral nézné, ahogy visítozva porrá égnek. Nem érti, hogyan tudnak egyes diákok csevegni velük, megkérdezni hogy vannak, hogy telt a napjuk, mit gondolnak egy-egy személyről. Vannak, akik magánéletüket is elsírják egy kedvenc megfestett alakjuknak, az pedig tanácsokkal látja el a fecsegő diákot. A rellonost rázza a hideg még a gondolatától is annak, hogy bármit is megosszon egy vászonalakkal. Mégis, hogy telhet egy tintapacának a napja?
A portrék hangos kiabálását messziről hallja, mire gyorsít tempóján, szinte már-már fut, és ha van is diák körülötte, az izgalomtól azt észre sem veszi.
Az iskola legnépesebb festett része egy pillanatra sem halkul Noel megjelenésére, akinek némi undor ül ki sápadt arcára, és hunyorítania kell az érthetetlen ordibálások közepette.
- Komolyan, mint a zsibvásár... - mondja hangosan, a folyosó közepére sétálva, és onnan figyelve a festményrengeteget. - Mit csináljak veletek, hm? Égessek, színezzek, locsoljak? Ötletek, hölgyeim és uraim? Szívesen meghallgatom a személyes kívánságokat is!
Nem tudja, hogy hallják-e őt, de az biztos, hogy nem jön visszajelzés egyik keretből sem, így az egyik közeleső, nagyalakú festménylakóhoz odasétál, és pálcáját a képhez emelve, fejét oldalra biccenti.
- Mit szeretnél, mit csináljak veled? - kérdezi halkan az öregasszonytól, aki egy egyszerűnek megfestett farmon ül, és mintha tejet iszogatna éppen. - Wasser!
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 17. 19:55 Ugrás a poszthoz

A legszebb
Talán furcsa lesz, de Neked.

A huncut válasz, és a hozzátartozó finom hang, egyszerűen fantasztikus. Noel vigyora nem múlik, ahogy Lyra nem egyszerűen elneveti magát agyzsibbasztó húzásán, de még vissza is vág neki. Na, ezt nem nézné ki egy látszólag visszahúzódó, könyvmoly levitásból. A hangulat egy pillanatra megfagy kettőjük között, ahogy a leányzó kiejti azokat a bizonyos személyes névmásokat. Eddig nem ismert zavar támad a fiú gondolataiban, és hirtelen nem biztos benne, hogy fehér bőrét megszínezi-e a pír. Nem tudja hova tenni ezeket a reménykeltő szavakat, fél, hogy esetleg a szőke csupán játékból mondta, mert észrevette Noel születőfélben levő gyengéd érzelmeit. Aztán jön az újabb kétértelmű mondat, és a rellonos úgy érzi beleesett saját csapdájába. ~Kell nekem annyi félreérthető mondatot és helyzetet teremtenem!~ Lyra mintha átlépne eddigi korlátain, és szenvtelenül mosolyog, ha nincs is így, de magabiztosságot sugall Noel felé.
- Hé, kicsi lány, csak ne olyan biztosan... - suttogja, mert nem jön ki hang kiszáradt torkán, és még az igéző szempárba sem képes belenézni, valószínűleg teljesen vörös vékony arca.
De Lyra folytatja, nem hagyja annyiban, így a megzavarodott fiúnak össze kell kapnia magát, ha nem szeretne idő előtt kiesni kettejük játékából.
- Most mennyit gondolsz a vizsgákra, hm? - kérdezi kíváncsi mosollyal, és egy pillanat alatt válik az előzőekben már megszokható önhitt, magában teljesen biztos rellonos diákká. Nincs több égő arc, és némaság, itt a perc, most kell cselekedni. - Próbálj ki, tölts velem egy délutánt Bogolyfalván!
Remeg a gyomra rejtett kérdésén, vagy inkább kérésén. Még egyszer sem hívott randira senkit, és most sem tudja eldönteni, hogy ez AZ-e, vagy csak olyan halál laza megmutatom, kivel van dolgod típusú szövegelés. Reménykedik abban, hogy Lyra igent mond, és alkalma nyílik még egyszer látni, elvinni őt a faluba, a természetbe, az erdőbe, akárhová.
- Drága hölgyem, én igen komolyan veszem a tanévet, és higgye el, a vizsgáim ugyanolyan jól fognak sikerülni, mint az öné - nyomatékosítja Lyrában előző szavait, hiszen attól, hogy az ember nem gondolná róla, mindig kiváló eredményeket hoz vizsgáin, vagy az adott feladatkörben, amit éppen kiszabnak neki. - De nem vitatom, az Ön eredményeit szépsége még tökéletesebbé teszi.
A levitás közelsége furcsán bizsergető érzéseket, már-már gyomorbántalmakat idéz elő Noelben.
Black kisasszony szavai megnyugtatják háborgó lelkét, és már nem érzi magában a dühöngő vadállatot, miképpen az éppen kitörni készül. Sokkal inkább fogja el az elégedettség, hogy a kívánt lányt egyelőre nem szeretné senki elhódítani tőle, a terep tiszta, a nagy kan szerepe jelenleg csak az övé.
- Előlem is elfogsz bújni? - kérdezi őszintén, immáron egyenesen a kék szemekbe merülve, vágyja a választ, és sok mást is, melyek percről percre erősebben dübörögnek benne. Önmagáról elfeledkezve harapja be ajkát, ahogy a mézillat még a vízben is utoléri. Még mindig ott van gondolataiban a menekülés lehetősége, amit most már soha nem fog kihasználni, elveszett, amilyen mélyen ül a víz fenekén, olyan mélységekben lubickol lélekben is. A lámpa pirosra vált, nincs menekvés, és visszaút sem.
- Hajnalig olvasol, mi?
Újabb kérdés, újabb, arcáról le nem mosható mosollyal, tisztán látja maga előtt az ágyban kuporgó Lyrát valami romantikus lányregénnyel a kezében.
- Ha így folytatod, nem lesz dolga a mi hőn szeretett könyvtárosunknak, azt pedig nagyon nem szeretném. Még a végén elcsábítanak a könyvmoly srácok a könyvtárban...
Még belegondolni is kellemetlen, gyomorforgató érzés, amint a fiúk csak azért járnak a könyvtárba, hogy találkozzanak annak csinos úrnőjével. Ha ez megvalósulna, és Lyra lenne az új könyvtáros, valószínűleg a rellonos el sem mozdulna onnan. Nézelődik, hogy ne folyton a szőkére tapadjon zöldes szempárja, de mindig visszatér, hogy aztán újból összemosolyoghassanak.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 19. 08:40 Ugrás a poszthoz

A legszebb
Tetszik, mégis felőröl.

A pillanatnyi csendért, amikor a fiú nem szól, csupán kétségbeejtő gondolatai okolhatóak. Lyra kacér mosolya ismét szívéig hatol, nem bírja ezt a rengeteg érzést, ami mint valami hótömb, úgy esik fejére, hogy lenyomja egész lényét. Nem tehet mást, visszamosolyog a lányra, és élvezi, hogy végre valaki őt is igába tudja hajtani, feltudja venni az irányító szerepét, ő pedig tudatlanul, önmagától nyújtja át a gyeplőt a szőkének.
- Nem hiszem egyetlen szavadat sem - rázza lassan fejét, de a szelíd mosoly, mely már egy ideje szája szegletében pihen, most hosszú vigyorrá, s néha direkt látványos fintorrá szélesül. - Mellettem a tanulásra figyelni, ugyan kérem!?
Kizárt dolognak tartja, hogy az ártatlanság valódi, s Lyra most is szívesebben lenne a könyvtárban, vagy hálókörletében, mint az akvárium mélyén, vele. Mégis, van valami megfoghatatlan a kék szemekben, a habozó némaságban, s az azt követő magabiztos válaszokban.
~ Velem tart? Lejön a faluba? Akárhova? ~ Hirtelen válaszadás után kapkod gondolatai között, de csak fejben sikerül elképzelnie a tökéletes reakciót, a valóságban komoly arccal bámulja a lányt, képtelen levenni róla tekintetét, még akkor sem, ha örömében arcai pirospozsgássá válnak.
- Örülök, hogy igent mondtál - nyögi ki aztán, csakhogy mondjon valamit, és torkát megköszörülve felnevet Lyra továbbfűzött gondolatán. - De minden vágyam megtudni, és úgy érzem, nem fogunk csalódni egymásban.
Talán túl sokat beszél, és túl őszintén enged belátást magába, most mégsem bánja, sőt, élvezi nyitott kártyáját, amire vágyja a lány válaszát. Most, hogy igent mondott, és elviszi őt a faluba, ezt már vehetik egy olyan találkozónak, és ez elönti elméjét igen gazdag ötletmennyiséggel, izgalommal, de kevés félelemmel, és aggodalommal is. Tudja, hogy jól fogják érezni magukat, magában sem kételkedik, ez inkább az adrenalin okozta civódás a fejben.
- Igazad van. Nem illik hozzám ez a stílus, de teljesen megőrjítesz, azt sem tudom mit beszélek, csak jön belőlem a jelenlétedben.
Most is többet mond, mint visszagondolva majd bármikor is szeretne. Nincs mit tenni, eszét vette a most, a levitás lány, és úgy sejti, nem egyhamar fog visszatalálni hozzá elnémult tudata.
- Ne haragudj, igyekszem odafigyelni magamra, és nem mondani elcsépelt közhelyeket.
Hozzáteszi és egyúttal le is zárja ezzel a témát, nincs miért ezzel foglalkozniuk, amikor itt vannak, együtt, kettesben, ami hihetetlen, azt hinné az ember, hogy ebben a teremben állandóan diáksereg bámészkodik, rájuk pedig egyszer sem 'nyitottak'. Még van Isten.
- Menekülni? - kérdéséből színlelt döbbenet érződik, Lyra játéka, s visszavágásai görbületre fakasztják arca össze izmát, nem állja meg a mosolygást. Elég ránézni a - nem mellesleg - hozzá elég közel eső arcra, és a férfi ember nem marad reakciómentes, valamit mindenképp kivált belőle a vélaszépségű levitás. Noel megszűnik létezésében, és csak nézi a mellette ülőt, belefeledkezve annak szemeibe, szépséges hajába, ami biztosan igazán selymes, és illatos, de ezeket csak gondolja, hiszen nem érinti, egyszerű vágyképekbe kapaszkodik. Lyra is nézi őt, még el is hallgat, beáll közéjük a csend, amit most az egyszer tett helyett habozás követ. Nem lép, nem tesz semmit a rellonos, türelmet mutat, őrületet érez. Édes kettősség, amire szükség van. Nem tudja pontosan mennyi idő telik el így, már arra ébred, hogy Lyra ajkai hangokat formálnak, és ő nem tudja felvenni a beszéd fonalát.
- Ühm - nyel egy nagyot, és egy pillanat alatt visszatér a valóságba. A szavak egyelőre nem térnek vissza, figyeli, hallgatja társaságát, és azon kapja magát, hogy ilyen hangulatban, s ilyen minőségben nem beszélgetett nemhogy itt a kastélyban, de Székesfehérváron sem senkivel. Soha.
- Ezt örömmel hallom - mondja széles vigyorral, és nem rest arra következtetni az édes szavakból, hogy Lyrának ő fogja jelenteni a változatosságot. Biztos magában, de azt is tudja, hogy amint elválnak egymástól, ő a következő találkozóig saját maga által generált kétségeken fog rágódni. - Nem, tényleg nem illik hozzád egy könyvmohikán.
Ezt már 'csak úgy', nyomatékosítás céljából mondja, még inkább bebiztosítva személyét a lány emlékezetében. Csinálhatna mást is a cél érdekében, de úgy gondolja, hogy valamire érdemes várni.
- Megmutatom a környéket, aztán ha lesz kedved, bejárhatjuk a közeli vidéket is - vonja meg vállait, ő nem szokott ilyesmin gondolkodni. A lehetőségek tárháza végtelen, mindig jön valami, amit érdemes megnézni, ahova érdemes elmenni. Nem mondja a levitásnak, hogy neki aztán annyira mindegy hova mennek, mert még rosszul venné ki magát. - Van lent egy mindenki által dicsért cukrászda, ha úgy készülsz, elmehetünk oda is.
Belemosolyog a kék tekintetbe, titkolja, de alig várja, hogy ismét láthassa a mézillatú könyvkirálynőt. Az pedig, hogy a következő találkozó egy randevú lesz, gyomorremegtető érzés.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 19. 08:45
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 20. 15:02 Ugrás a poszthoz

Black,
Enyém vagy.


Talán egész eddigi életének legemlékezetesebb délutánját tölti ebben a titokzatos, vízzel telt szobában. A véletlen, majd a vágy sodorta ide, mint ahogy Lyra útja is véletlenül keresztezte a rellonos fiatalét, de ezek után már tudatosan keresni fogják egymást. Az izgalom végig ott liheg a fiú nyakában, és bár érzi, hogy közeleg a közös délután vége, még nem akar a búcsúzáson gondolkodni. A pillanatnak  él, a jelent vágyja, amibe nem fér bele az elválás. Lyra sokat változik az együtt töltött órák alatt, a visszahúzódó, kissé csendes levitás kibontakozik és cserfes, kacér lánnyá válva hódítja meg Noel szívét. Ha nem létezik első látásra szerelem, akkor nem léteznek érzések, és nem létezik semmi. Sem világ, sem ember.
- Meglepően édes - visszhangozza Lyra szavait, a lány ajkait bambulva, hogy ezek a hangok tényleg onnan születtek-e meg, vagy csak beképzelte, és az egész délután csupán egyetlen hosszú hallucináció, egy túlságosan valóságos vágyálom. Nem érdekelte soha, hogy ki tartja szimpatikusnak, hogy kinek tetszik vagy éppen nem tetszik ábrázata, stílusa, önmaga. Most viszont, a lány meglepő vallomása felébreszt valami újat bensőjében, és visszagondol a múltbeli eseményekre. Nem emlékszik arra, hogy mondta volna neki bárki is, hogy édes lenne. Inkább az arrogáns, kőbunkó jellemzőket hallotta vissza, de volt, hogy egy lány stílusosan szemét dögnek hívta. Hát, ízlések és pofonok.
- Akkor bízd rám magad, és meglátjuk milyen élményekkel érsz majd vissza a körletedbe...
Vigyora letörölhetetlen, minden magabiztosságát belesűríti ezen mondatába, hiszen csábítani akarja Lyrát magához, és a következő találkozójukra. Fontos, hogy várakozással teljenek a napok, és a levitás izgatottan készülődjön az útjukra. A kék ház lakójának pillantásait egyre nehezebben bírja Noel, gondolatai szaggatottá válnak, mozdulatai lelassulnak, és most nagyon tudja értékelni, hogy ülnek, nem pedig mugli játékteremben töltik idejüket. A mézillat zsibbasztja, de nem enged belátást a fejében lejátszódó foszlányokhoz. Már éppen elveszti fejét, mikor Lyra újból megszólal, ezzel magához térítve a fiút. Higgadtan, és ésszel felel, közben felkeléshez készülődik, mint kedves társasága is.
- Igen, már biztosan eltelt pár óra és téged sok tanulnivaló vár a szobádban - feleli 'mindent értek' mosollyal, és egy apró kacsintás után feláll a kanapéról. Megigazítja ruháját, mint aki hirtelen nem tudja pontosan mi is legyen ezután, aztán köhint egyet, és elindul a levitás után. A folyosón csendesen lépkednek egymás mellett, többször összemosolyognak, és Noel észre sem veszi, hogy egészen a Levitáig kíséri a lányt.
- Tehát Levita.
Elmosolyodik, és kettőt hátrébb lépve búcsúzik Lyrától.
- Köszönöm a ma délutánt, és hamarosan látjuk egymást. Szép álmokat!
Elfordul, nem néz vissza, így megadja a lehetőséget, hogy a leányzó végignézze, ahogyan eltűnik egy kanyarban, és gyors tempóban, végig vigyorogva az utat, betér a rellon klubhelyiségbe.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 22. 15:39 Ugrás a poszthoz

A kis herceg

A pléd mellett állni olyan érzés most, mint amikor gyermekkorában nővérével, Sárával elmentek a közeli tisztásra, és botokkal varázsló párbajoztak, majd muglimódra gyűrték egymást a fűben. Igazi jó testvérek voltak, és azóta is mindent megbeszélnek egymással.
Az ücsörgő fiú mosollyal fogadja a rellonost, aki csak átlátszó válaszvigyorral tud reagálni. Nincs jókedve, és hiába a kellemes fogadás, ma valószínűleg mogorva, és morgós lesz. Marci nehezen ejti ki a szavakat, némelyiknek többször nekikezd, és dadogva kínálja hellyel a hozzá képes tényleg hatalmas fiút. Beszédhibájával kitűnik a tömegből, és egy szűnő pillanat erejéig Noel is felhúzza szemöldökét. Természetes, hogy ezért bántani nem fogja az egyébként értelmesnek látszó, és nagyon kedves gyereket, de az is hamar kiderül, hogy úgy tesz, mint aki ezt észre sem vette volna.
- Sajnos most nem leszek a legjobb társaság - feleli a fiúnak, aki őrült reményeket táplál aziránt, hogy a rellonos elsőéves mellett majd események sorozata fogja érni, és délutánja unalommentesen fog eltelni. - Még nem láttalak erre, mi járatban vagy itt?
Hiába fürkészi a beszédhibás kis legényt, nem tud rájönni, hogy miért tölti éppen itt idejét. Lehet, hogy a faluban lakik, vagy esetleg itt a kastélyban, ki tudja. Marci pakolgat, rendezkedik, még a pléd szélét is megigazítja, amitől az elsőévesben megtörik a jég, és igazi, szívből jövő mosolyra fakad. Valódi gondoskodó úriember lesz ebből a gyerekből, akire csak úgy ragadnak majd a lányok.
- Finom vaníliakrémmel töltött békát elfogadok, köszönöm - nézelődik az édességek között, és ki is vesz egy beszédesebb békát a többi közül. Szereti a mágikus finomságokat, ha nem volna édesszájú, akkor is gyűjtené őket. A ládájában is lapul néhány vicces varázssüti, amelyekről ezidáig el is feledkezett. A béka fejét leharapva érkezik az újabb kérdés Marcell úrtól, amit nagy hirtelen még csak megemészteni sem tud. Nevet a kérdésen, és nevet a fiú kíváncsi, csillogó tekintetén, majd hosszan ízlelgeti a csodás krémet, hogy ezzel is időt nyerjen.
- A hajamról jutott eszedbe, hogy talán az lennék? - érdeklődik jókedvűen, további testrészektől fosztva meg a csokibékát.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 22. 15:40
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 25. 13:53 Ugrás a poszthoz

Prefektus kisasszony

Fénypontja a napnak, hogy egyedül semmit sem csinálhat ebben az amúgy hatalmas kastélyban. Valakinek valahogy éppen mindig akad arra dolga, amerre ő kószál, és ha szeretne sem tudna elbújni sehol sem. Talán még a rellon körlet a legkihaltabb az összes helyiség közül, és ha magányra vágyik, oda kell visszahúzódnia, mert a folyosókon mindig akad egy-egy navinés, aki már attól örömmámorban fürdik, hogy házuk jelképére, az egyszarvúra gondol. Nos, éppen a boldogságmámoros sárgáktól óvakodik, nem szívesen futna össze eggyel, s ha mégis így hozná az élet, angolosan távozna. Ittléte óta háztársain kívül a levitásokkal érti meg magát, az eridonos és navinés személyekkel viszont egyáltalán nincs összhangban, de még köszönőviszonyban sem.
A festmények fenyegetése, s az egyik vénasszony locsolása közben érkezik egy ártatlanul hangzó kérdés Noel jobbjáról. A hang szépen csengő, a lány dallamos beszédéhez szépen alkalmazkodó, amire a rellonos pálcáját a festményhez szegezve, érdeklődve figyel fel.
- Fenyítek - feleli őszinte nyugodtsággal, és könnyed pillantásával néz végig a korabeli barnán, aki nyugodtságából ítélve akár még háztársa is lehetne. Esetleg egy újabb levitás ismeretség, ki tudja. - Nem szeretem, hogy úton útfélen ott vannak, megszólítanak, a napomról kérdeznek, vagy az érzelmi életemet kántálják egymás között. Ugye, te banya! - fordul vissza mérgesen az elázott, és kétségbeesett asszonysághoz, aki mostanra már messze jár, keretét ahogy tudta, elhagyta. - Nos, mint látod nem ápolok velük mély barátságot.
Laza, jókedvű vigyort villant a mellette ácsorgó lányra, majd leereszti pálcáját, és felfülel az észrevehetően elhalkult portrékra. Talán nem szeretnének úgy járni, mint ez a szerencsétlen asszony.
- Vizes?
Gyors, velős, s rövid kérdésében benne van minden ötlet, és elképzelés, amit belőle a lány kérdése kivált. Lepereg előtte, ahogy bőrig áztatják egymást, majd vicces átkokat szórnak a másikra ebben az amúgy is hisztérikus teremben.
- Ha szeretnéd, vizes leszek, de akkor te sem úszod meg szárazon - mosolyog huncutul, szemei csak úgy csillognak az izgalmasnak ígérkező párbaj gondolatára. Nem tud még túl sok bűbájt, s átkot, de egy-kettőt már igen jól tud alkalmazni nemcsak elméletben, de a valóságban is.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 25. 13:55
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 25. 15:56 Ugrás a poszthoz

Királylány
November 30. 17:00

Gyöngybagollyal üzent két nappal ezelőtt a Levita toronyba, hogy a mostani hétvégén szeretné elvinni Black kisasszonyt Bogolyfalvára, és a környező vidékre. A válaszra várni kétségbeejtő, és veszettül bosszantó volt, amely idő alatt a rellonos fiatal többször meggondolta magát romantikus találkozójukkal kapcsolatosan. Az akvárium óta nem találkozott Lyrával, de nem telt el úgy nap, hogy ne látta volna maga előtt azokat a csodás szemeket, melyekkel olyan kacéran, és gyomorrángatóan nézett rá ez a lány. Olyan fantasztikusan. Aztán megérkezett a bagoly, és benne a válasz, na meg a legfontosabb szó: igen. Hogy ez az igen később mivé alakul, az a mai naptól függött, és nagyon valószínű, hogy Noel emiatt nem evett a kis madár elrepülte óta jóformán semmit. Csipegetett, rendszeresen lejárt a konyhába, de sem Keiko, sem más nem volt a társasága. A manók között csendesen ücsörgött, szótlansága még önmagát is meglepte. Nem tudta mit mondhatna, hiszen még gondolatai is megszűntek létezni. Csak a szőke lepel, és a kék pillantások telepedtek lelkébe, csavarták el teljesen fejét. Többször kinevette magát nem normális üzemmódja miatt, aztán fejét vakargatva, fehér arcbőrét csapkodva igyekezett észhez téríteni magát.
S most itt áll a fő utcza első macskakövén, a délutáni sötétségben, a hideg szélben, és hóban. Hamarabb érkezik, úgysem tud mit csinálni a mai nappal, csak bánni az eszét, hogy nem délelőttre tette a találkozót. Barna vászon kabátjában didereg a hűvösben, és figyeli Bogolyfalva kora esti életét. Pillanatnyilag nem tudja, hova viszi hamarosan megérkező barátosnőjét, talán csak a cukrászdába ülnek be, talán kiviszi a határhoz, de abban biztos, hogy ez abban a szent pillanatban fog eldőlni, ahogy meglátja a levitást. Zsebében pihennek fázós kezei, és zöldjei tisztán látják ajkai között távozó leheletét. Nincs mese, itt a tél, és nem biztos, hogy ilyen időben, és ennyi fokban kint kellene mászkálniuk a határban. A cukrászda gondolata viszont vérét is azonnal lehűti, hiszen az magában rejti a randevú szócskát, és jelenlegi életében ez az, amitől a legjobban retteg. Még elmehet, még elfuthat. Mégsem teszi.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 25. 15:57
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 26. 15:56 Ugrás a poszthoz

Királylány

A fő utcza magasan álló órájára pillant, mert úgy érzi már órák óta itt fagyoskodik egymagában, de el kell engednie ezzel kapcsolatos ideges gondolatait, hiszen még mindig nincs öt óra, csupán ő érkezett hamarabb, amit nem bán, hiszen ez így természetes. Arra nem is gondolt, mikor a gyöngybaglyot útnak eresztette, hogy Lyra talán nem is tudja a faluba vezető utat, és mi van akkor, ha éppen ezért meg sem próbál legyalogolni ide, és akkor puccsba fullad a romantikus találkozójuk terve. Idegesen nézelődik, és kusza gondolatai után kapkod, amelyek döngetik koponyáját, és neheztelnek rá, amiért nem az iskola nagy tölgyfaajtajánál várja most a levitás királylányt. Idegen falulakókat, és néhány diákot lát szembejönni, majd pár hópehely, és saját leheletén át kirajzolódik a kék kabátos szőke lány alakja, majd egyre nagyobbá, és jobban kivehetővé válik. Megérkezett. A levitás vastag sál mögé bújva mosolyog rellonos évfolyamtársára, és izgatottnak hangzó, rekedtes hangon szól hozzá.
- Téged is - feleli lágy mosollyal Noel, és szíve majd kiugrik helyéből. Izgalom, aggodalom és érzések váltogatják egymást benne, hideg kezei reszketnek zsebében. Az idő egyre hűvösebb, és mintha a szél is feltámadni készülne, de a fiú végtagjai nem ettől, mint inkább az adrenalinszintjének hirtelen megnövekedése miatt vacog.
- Pár perce - füllenti halkan, de nem számít, most hogy itt van mellette a lány, akár többet is várt volna. A rájuk szakadó lehetőség, az együttlét és az akváriumi találkozásuknak fantasztikus emléke lebénítja a rellonost, és igen erős belső akaratra van szüksége ahhoz, hogy ne csak nézze az előtte álló kedvest, hanem mondjon is valamit, ajkaival hangokat formáljon, és emellett még határozott, és magabiztos benyomást is keltsen.
- Nos, amennyiben van kedved, szívesen leviszlek a határhoz, vagy akár az erdőbe is - kezd bele kisebb monológjába, majd a lány zsebre tett kezeire néz, és valószínűnek tartja, hogy azok hasonlóan átfagytak, mint sajátjai. - De a rossz időre való tekintettel, beugorhatunk az egyik meleg üzletbe is.
Fejével az utca felé biccent, és közelebb lépve a lányhoz, karjával finoman átöleli annak vállát. Nem érzi túlságosan erősnek, talán egy kicsit váratlan fordulat, de ennél többet is szeretne tenni, így első lépésnek ez tűnik a legelfogadhatóbbnak. Lemosolyog a szőkére, és lassan elindul, vezetve Királylányt az utcán lefele, hogy meghívja őt arra, amihez éppen kedve van.
- Széles választék van hangulatos helyek kategóriában - mondja, mikor a cukrászda elé érnek, és egy pillanatra megáll előtte, hogy a díszes ablakon benézve, megjön-e a kedve Lyrának a süteményekhez, vagy menjenek még tovább, és esetleg visszafele beülnek. - Innen vettem nemrég Violettának édességeket, nagyon finomak voltak, legalábbis ízlett neki, de én is ettem egy vaníliás muffint, és nem volt rossz.
Szabad kezével az ablakra mutat, és beszéd közben jut eszébe, hogy Lyra nem is tudja ki az a Violetta, és netalántán még azt hiszi, hogy egy másik szóba jöhető lány. Gondolatára felnevet, majd egy pillanatra magához húzva apró társaságát, ismét beszélni kezd napról napra mélyülő hangján.
- Violetta az egyik barátom. Nemsokára férjhez megy, és ikergyermekeknek ad életet. Nagyon kedvelem, és pár napja meglátogattam. Akkor vittem neki a süteményeket, mert tudod, most hogy várandós, igen édesszájú lett.
Ha eddig úgy gondolta Lyra, hogy Noel csak akar valamit, amiről ő maga sem tudja mi az, akkor most megnyugodhat, hiszen a fiú alig beszél társasági életéről, érzéseiről pedig végképp nem lehet tudni semmit. Most viszont mesél, belátást enged magába, és nihili nyugodtságot áraszt.
- Mit gondolsz, van kedved sütizni, vagy menjünk tovább? Van miből választani, és ha nem fázol, körbenézhetünk az egész utcán, ha már megígértem, hogy megmutatom a vidéket.
Szavai határozottak, mégis érződik belőlük, hogy nagyon szeretné, ha ez a találkozó úgy sikerülne, ahogyan azt eltervezte. Vágyja a másik társaságát, nemcsak most, de az elkövetkezendő időkre is, és most ezért igyekszik felfedni magát, megnyílni a másiknak.
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
RPG hsz: 682
Összes hsz: 6182
Írta: 2013. november 28. 08:48 Ugrás a poszthoz

Királylány

A törékeny vállakat ölelni különleges érzéssel tölti el bensőjét, olyan közel van valakihez, mint ezelőtt még soha. Lyra nem húzódik el, sőt, mintha még saját oldalán érezné az övét. Bizsergető.
- Akkor az erdőt tavaszra hagyjuk - mosolyog le a szőkére, akitől kihagy a szíve, vére pedig fel, s alá futkos ereiben. Még jó, hogy a hideg miatt vastagon kellett öltöznie, és a levitás nem érzi belül dörömbölő részeit, mert ugyanez a jelenet nyári melegben, alig ruhában hamar mérsékelné határozottságát. Széles mosolya közben indulnak meg rövid útjukra, hiszen hamar megállnak a cukrászda előtt, és úgy tűnik Lyra nem is kíván továbbsétálni, inkább a meleg helyiségben töltené további idejét. Noel ezzel egyetért, bár a kétségek áttörik magukat koponyáján, és halványan beférkőznek gondolatai közé. Talán csak minél előbb végezni akar a szőke találkájukkal, és vele? Ezután soha többé nem látja, kivéve legendás lények gondozásán vagy a rettentően unalmas elméleti órákon? Keserű szájízzel néz előre, a lányt ölelő jobb keze még inkább magához húzza az apró testet. Még el sem kezdődött, de már olyan kérdésekkel foglalkozik, ami a végét hozná ennek a reményteljes kapcsolatnak. ~ Normális vagyok én? Kizárt dolog! ~ Eldobja magától az összes negatív gondolatot, és ismét a lányra figyel, aki közben egy könnyed kérdést tesz fel útjukkal kapcsolatban.
- Ha így szeretnéd - von vállat Noel, de jókedve nem apad. Szívesen menne be ő is az illatos vendéglátóba, és folytatná ott randevújukat. Kezdi érezni találkozójuk mibenlétét, és lassan eljut tudatáig, hogy ezek az összefutások hova fognak vezetni. Érdekesnek és izgalmasnak találja, nem utolsó sorban pedig vágyja is első kapcsolatát. Eddig nem érdekelte ez a téma, nem gondolkozott lányokon, szíve nem ütött félre, ha meglátott egy csinosabb példányt. Most viszont zavartan kalapál belül, és nem akar mást, csak az oldalához bújt levitás ajkain csüngni. Hát eljött ez az idő is, és beláthatatlan mit hoz magával.
- Ahogy ígértem, a legtöbb órámra bejárok - feleli hangosan nevetve, hiszen az akváriumban tett ígéretét követően tényleg bent volt minden elméleti és gyakorlati óráján, kivéve az illemtanon, hiszen arra neki nincs szüksége, és biztos nem fog bejárni rá azért, hogy öltözködési, és ápoltsági tanácsokkal lássa el valami idióta. Ugyan, kérem.
- Ismered Lettit? - kérdése egyben kijelentés is, hiszen bolondul azt hitte, hogy Violetta a faluba költözése óta elszigetelődött, és csak az ismeri, aki véletlenül összefut vele a korcsolyapályán, vagy valamelyik üzletben. Milyen batár gondolat! - Persze, hogy ismered! Hiszen levitás...
Noel ismét felnevet, ez a tény örömmel tölti el, és meg is nyugtatja egyben. Előző magyarázkodása teljességgel felesleges volt, no de nem sejthette, hogy Lyra találkozott már a várandós fiatallal. - Lementem hozzá, az illemtan óra helyett. És az nem számít.
Huncutul néz le szőkéjére, vigyora nem tágít. Érzi, hogy lassan ideje lenne bemenni elfogyasztani a süteményeket, és inni egy forró italt, mégsem lép az ajtó felé. Határozottan húzza a levitást a kivilágított hely ablaka elé, és engedi el vállait, hogy egészen szembe kerüljön vele.
- Szeretem a szeplőid - mondja hosszú, néma másodpercek után, és ujjai a lány sálja köré szegődnek. Túl közel vannak már egymáshoz ahhoz, hogy a rellonos higgadt maradjon, és elengedje a teremtett lehetőséget. Várni tud, de habozni soha. Tőle ne számítson senki udvarlásképp versekre, dalra, vagy nyálas szövegekre, tőle csupán ennyire futja. Megállapít, és az igazat mondja. Zöldjei hol a kékséget fürkészik, hol a telt ajkakat, arca hamar közel kerül a levitáséhoz. Homlokát az apró lány homlokához nyomja, és ha ő engedi, nem túl finom, kissé erőszakos csókkal indítja el az estét. Egyik keze a mézillatú hajszálakat simítja, másik Lyra derekán, hogy ha lehet, még jobban magához tudja húzni a kedvest.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 28. 08:50
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ombozi Noel összes RPG hozzászólása (308 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Fel