28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma! Love
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lyra Aurora Black összes RPG hozzászólása (58 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 9. 14:40 Ugrás a poszthoz

Hercegem

A mai nap is pont olyannak indult, mint a többi. Habár még nem régóta van itt, már kialakult egy napi rutinja, így miután hajnalban megreggelizett, bevetette magát az ágyába egy jó könyvvel, hogy aztán csak akkor keljen ki újra, mikor az órákra indult. Az más kérdés, hogy csak azokra az órákra ment be, amelyek érdekelték, így jóval a többi diák előtt szabadult. Útja máris egyik új, kedvenc helye felé vezet, amelyre még a hét elején talált rá. Az Akvárium világa szinte elvarázsolta, egyrészt, mert maga a helyzet, hogy víz alatt van, már magában is épp elég különleges, hogy visszajárjon ide, de a fő ok mégiscsak az, hogy itt végre talált egy kis magányt, ahol kizárhatja a többi diákot és elmerülhet imádott könyveiben.
Habár az első pár alkalom a nyugalmon kívül mással is szolgált, ugyanis kellett neki egy kis idő, mire nagyjából megfejtette a szoba mágiáját, így eleinte mindig csurom vizesen lépett ki a helyiségből, hogy aztán magában szitkozódjon elázott jegyzetei miatt - ennek köszönhető valószínűleg, hogy hamarosan a szárító-bűbáj mestere lett.
De mint látjuk, ez nem tántorította el a szoba használatától, hiszen most is oda tartott. Már ráfordult a folyosóra, amelyből a kis, piros ajtó nyílt, amikor hirtelen megtorpant. Egy fiú állt a nyitott ajtó előtt, egyik kezével óvatosan a merev vízfalat vizsgálva. Halkan elkuncogta magát, ahogy eszébe jutott, hogy alig egy hete ő is pont ilyen arccal állt ugyanott, mielőtt be mert volna lépni a bűvös terembe.
Új lendületet véve indult meg az idegen felé, halkan, hogy az csak akkor vegye észre jelenlétét, mikor megszólal.
 - Elképesztő, ugye? Valószínűleg egy víztaszító-bűbáj van kombinálva benne egy álcázott buborékfej-bűbájjal, ugyanis lélegezni is lehet bent - felmosolygott a fiúra, szemeiben élénk, érdeklődő csillogással. Néhány pillanatig tanulmányozta az arcát, mire rájött, hogy még életében nem látta nem hogy az órákon, de még a folyosókon se. Habár utóbbi nem is meglepő, általában kerülte a tömeget és a lehető legcsendesebb utakat kereste a kastélyban.
 - Egyébként Lyra vagyok, Lyra Black, örülök a találkozásnak! - kecses mozdulattal nyújtotta kezét a másik felé, várva annak reakciójára.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 11. 00:42 Ugrás a poszthoz

Hercegem

Muszáj volt felnevetnie a fiú reakcióján, ahogy az nem csak meglepődött rajta, hanem az arcáról tisztán leolvasható volt, hogy egy szót nem értett abból, amit mondott. Türelmesen, de immár egy vigyorral az arcán ismételte meg korábbi mondandóját, hátha most el is jut a címzetthez az értelme.
- Azt mondtam, hogy egy buborékfej-bűbájank köszönhetően lélegezni is lehet bent - elrévedt egy pillanatra, ahogy a vízfalra nézett, tekintetét végigfuttatta a szoba ismerős berendezésén. A vigyor immár egy mosollyá szelídült a szája szegletében, ahogy elmerengett a terem mágiáján, és azon, hogy mibe került rájönnie arra. Pillantását visszavezette a fiú arcára, amin megint el kellett kuncognia magát, ugyanis arról tökéletes zavarodottság tükröződött.
Finoman megszorította a másik kezét, közben tekintetét mélyen a másik szemeibe fúrta. Némán fürkészte az arcát, végigfuttatta szemét az orra vonalán, szája ívén, hogy aztán a jáde-szín szempárban vesszen el. A fiú elmosolyodott, ezzel elérve, hogy Lyra pillanatok alatt halványan elpiruljon - szerencsére ezt már nem látta az említett, mivel újra a vízfalat kezdte vizsgálni.
- Öhm, igen, elég gyakran járok itt. Teljesen veszélytelen a szoba, amíg meg nem töröd a varázsát, akkor ugyanis elázol, ami.. nos, elég kellemetlen tud lenni.
A pír még most sem tűnt el az arcáról, ugyanis eszébe jutottak negatív tapasztalatai, amikor bőrig ázva kellett végigvonuljon a folyosókon, egészen a klubhelyiségig, ahol aztán egy felsőéves megszánta és megszárította.
De hamar visszaterelte gondolatait a mellette állóra, aki még mindig tökéletes rejtély volt számára. Egész biztos volt benne, hogy még nem látta, pedig a fiú nem tűnt idősebbnek nála, nem tudta elképzelni róla, hogy felette járjon. Az viszont kétségtelen volt, hogy nem egy házban vannak, ugyanis újdonsült háztársait már megismerte, és egészen biztos feltűnt volna neki, ha ő is köztük van. Fejében rögtön elkezdte osztani-szorozni az eddigi viselkedését, hogy aztán pillanatok alatt kizárja a lehetőségét annak, hogy eridonos legyen. Eddigi visszafogottságát tekintve akár navinés is lehetett volna, de mégis, volt benne valami megfoghatatlan, ami miatt meg volt róla győződve, hogy egy hírhedt rellonossal hozta össze a sors. Amint ezt megfogalmazta magában, máris óvatosabban tekintett a fiúra, habár az nem tett semmit ellene, hallott már eleget a zöld ház lakóiról. Egy kicsit csalódottnak érezte magát emiatt, kimondottan szimpatikusnak találta eddig az ismeretlent, de elhatározta, hogy amíg meg nem ismeri jobban, tartózkodással fog felé fordulni.
- Egyébként te is elsős vagy? Nem ismerted a szobát, szóval gondoltam nem lehetsz régóta itt. Viszont az órákon még nem láttalak - az utolsó mondatánál finoman felemelte az egyik szemöldökét, ezzel jelezve, hogy kérdésnek szánta mondandóját. És ez még csak az első volt, ugyanis eltökélte magában, hogy mindenképpen megfejti ezt a srácot. Noel... Igen, határozottan érdekesnek ígérkezik.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 11. 18:05 Ugrás a poszthoz

EM kirándulás

Izgatottan készült élete első tanulmányi kirándulására, amint meglátta a hirdetést, rögtön tudta, hogy ide bizony mennie kell. Gyakorlott mozdulatokkal pakolta össze kirándulós dolgait, melyet mint mindig, most is az apjától kapott tértágító bűbájjal kezelt táskájába rakott. Víz, kaja, esernyő, a szokásos elsősegély-cucc ragtapasszal és fertőtlenítővel - na meg persze az elmaradhatatlan noteszke, amibe kedvére jegyzetelhet, firkálhat majd. A hűvös idő beálltára tekintettel alaposan felöltözött, egy kényelmes, fekete farmert vett fel térdig érő csizmával, felülre pedig egy egyszerű hosszúujjú felé vastag, kötött, kicsit túlméretezett pulcsit. Feleslegesnek tartotta a kabátot, elvégre amíg mozgásban maradnak, nem fog fázni. Végül egy hatalmas kötött sálat tekert még a nyaka köré, illetve kényelmes bőrkesztyűket húzott a kezére, aztán már indult is a gyülekezési hely felé. Nem régóta járt még ide, de szerencsére a főbb útvonalakat már megismerte, így könnyűszerrel letalált a kapuhoz, ahol már többen várakoztak a professzoron kívül.
- Jó napot, uram, sziasztok!
Nem volt biztos benne, hogy mindenki tisztán értette szavait, ugyanis a sálat egészen az orra hegyéig felhúzta, kicsit félszegnek érezte magát az ismeretlen emberek között. Némán közelebb somfordált az egyik lányhoz, akit többször látott már a klubhelyiségükben, róla legalább tudta, hogy levitás.
Csendben végigtanulmányozta az embereket, és rá kellett jönnie, hogy többségük még csak nem is ismerős neki. Ettől függetlenül mulatságosnak találta, hogy csak lányok voltak jelen a professzoron kívül - most merült fel benne először, hogy lehet vannak, akik nem is a tárgy miatt jöttek a kirándulásra. Végül is a férfi fiatal, jóvágású, és minden bizonnyal akadtak olyanok, akiket jobban érdekelt a tanulásnál. De hát ki ő, hogy ítéletet mondjon, nem érdekelte különösebben a többiek ottlétének oka, amíg nem akadályozzák a kirándulást.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 13. 01:50 Ugrás a poszthoz

Hercegem

Noel megismételte szavait, majd végigsimított állán, ezzel odaterelve Lyra figyelmét. Elgondolkozva nézett a vízbe, így a lánynak volt ideje zavartalanul tovább tanulmányozni vonásait. Csend állt be közéjük, mindketten mélyen elmerültek gondolataikban. Hogy a fiú mire gondolhatott, arról ötlete sem volt, ellenben neki még mindig a másik járt a fejében. Újra és újra végigpörgette magában az eddigi beszélgetésüket, hogy aztán mindig ugyanoda lyukadjon ki: nem tudja, hova tegye a fiút. Végül aztán - mivel semmilyen eredményre nem jutott - úgy döntött, nem gondolkozik feleslegesen a dolgokon, próbál inkább arra koncentrálni, hogy minél többet kihozzon a helyzetből, ráér majd utólag bosszankodni, ha esetleg rosszul sülne el.
Hirtelen tért magához a kérdésre, hogy aztán azzal kelljen szembesülnie, hogy beszélgetőpartnere már eltűnt a vízben. Egy szemforgatással indult utána - nem is tudatosult benne, hogy szájára visszatért a kis mosoly.
- Ha a falakhoz vagy a mennyezethez érsz, vagy arrébb pakolsz valamit, akkor megszűnik a bűbáj, habár levegőt továbbra is lehet kapni - tudatosan jobban odafigyelt az artikulálásra, hiszen hangja, a víznek köszönhetően kevésbé volt érthető. Remélte, azért a másik megérti így is; ha már bejöttek, nem akart visszamenni, de a beszélgetést sem szerette volna félbehagyni.
Kissé összeráncolta a szemöldökét, úgy figyelt, mikor a másik beszélt, egy szaváról sem akart lemaradni. Mondandója befejeztével aztán elmerengett a hallottakon, úgy tűnt, az élet egy kimondottan lógós diákkal hozta össze. Habár kötelességtudata nem nézte jó szemmel a rellonos életfelfogását, nem tudott nem elmosolyodni azon a szenvtelenségen, amellyel a fiú kiejtette a szavakat. A végén megjelenő vigyorra már csak egy rosszalló cöcögéssel reagált, de így se tudta elrejteni somolygását.
- Nem mondom, hogy nem érdekesebb mászkálni a birtokon, de azért majd vizsgázni is kéne valahogy.
Habár a szavai feddést sugalltak, a hangsúlyából egyértelmű volt, hogy ő sem gondolta komolyan amit mondott, és tökéletesen megérti a másikat. Ha kicsit merészebb lenne, minden bizonnyal ő is a környék felfedezésével töltötte volna az idejét, ahelyett, hogy máris belevetette volna magát a tanulásba. De ha annyival kényelmesebb a szobájában üldögélni... No meg nem utolsósorban ott voltak még családja elvárásai is, mint legfőbb ok.
Ahogy Noel újra megszólalt, megint ráemelte tekintetét és egészen elképesztőnek tartotta, hogy még ezt a semmitmondó mondatot is mögöttes tartalommal ruházta fel, egyetlen pillantásával.
- Nahát, biztos vagy benne? Jól érzed magad? - Nem volt teljesen biztos, hogy megengedheti-e magának az effajta szurkálódást a fiúval szemben, de nem tudott ellenállni a kísértésnek, és nem mellesleg bízott benne, hogy a másik veszi a lapot. Ettől függetlenül rögtön meglódultak a gondolatai az elhangzott szavakra: ezek ugyanis azt jelentették, hogy a továbbiakban valószínűleg gyakrabban találkozhat majd a rellonossal, habár csak órákon. Ez azonban nem keserítette el, sőt, kimondottan izgatott lett a gondolatra, hogy rendszeresen látni fogja.
Követte a másikat a szoba belsejébe, ahol gondolkozás nélkül helyet foglalt mellette a kanapén, hogy aztán egy pár pillanatnyi merengés után válaszoljon csak az újabb kérdésre.
- Általában kimegyek a rétre vagy az erdőbe. Habár még nem nagyon mentem beljebb, leginkább csak a szélén kerestem egy csendesebb helyet. Tudod néha szeretek csak úgy üldögélni.
Igen, kimondottan szeret ücsörögni a természetben, főleg magában, a legtöbb ember ugyanis kényszert érez, hogy kitöltse valami fecsegéssel a csendet, ami alkalomadtán kifejezetten idegesítő tud lenni. Valamiért azonban ezt nem tudta elképzelni a fiúról, ő sokkal inkább olyannak tűnik, aki tudja értékelni a némaságot is.
- És te? Éjjel-nappal a folyosókat járod? - Érdekelte, hogy mivel tölti az idejét, volt egy olyan sanda gyanúja, hogy kevésbé elvont dolgokkal foglalja le magát, mint ő - de hát nem lehet mindenki egyforma.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 13. 21:55
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 16. 17:48 Ugrás a poszthoz

Hercegem

Ahogy Noel lakberendezési tippjeit ecsetelte, muszáj volt felnevetnie, hiába volt komoly dolog szerinte ez, nem akart a szoba mágiájával viccelődni többet. Ettől függetlenül nem tudott megmaradni a szigorú hangvételnél, kezdte úgy érezni, hogy ez a fiú mellett teljesen lehetetlen.
- Nem értek egyet, abba a sarokba márpedig azt az asztalt kell tenni, a fotel a szoba legkeletibb pontjára kell kerüljön, hogy a yin és a yang kiegyensúlyozott maradjon. Tudod, tűz és víz, észak-dél, hideg és meleg, te és én... - Rögtön elnémult, ahogy leesett neki, mi csúszott ki a száján. Pillanatok alatt vörös pír kúszott fel az arcára, így pont jól jött zavarát oldani a fiú újabb kérdése.
- Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen, azt ne hidd.
Túllépett korábbi bizonytalanságán, ismét felszabadultan mosolygott, korábbi vörösségének már csak maradéka volt megfigyelhető arcán.
A fiú ötletére, hogy egymással mászkáljanak a birtokon csak még jobban kezdtek csillogni szemei. Nem volt kimondottan társasági ember, de róla határozottan el tudta képzelni, hogy eltöltsenek egy délutánt együtt, anélkül, hogy egymás idegeire menjenek.
- Miért, mivel terelnéd el a figyelmem? - Hangsúlyából azt hihetné az ember, hogy el se tudja képzelni, hogy mivel töltsék idejüket, de ahogy ráhunyorgott a másikra egyértelművé vált, hogy pontos tervei vannak, csupán kíváncsi, hogy a másik mire gondolt.
A kijelentésre, amely a fiú könyvtárba járási szokásait és olvasási képességeit taglalja, nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy elkerekedett szemekkel közbevágjon halkan:
- Komolyan? Mindig meglepsz! - Persze nem gondolta ám komolyan, de a magas labdákat ugye le kell csapni. Arra pedig, hogy "némi módszerrel", ahogy a másik mondta, be lehet hozni az ő egész éves megszállott munkálkodását, muszáj volt felhorkantania.
- Nem tudja uram, hogy mit jelent olyan jól vizsgázni, mint ahogy azt én teszem. Higgye el, ez lehetetlen önnek, ha nem veszi komolyan az egész évet. - Ösztönösen váltott át ő is a magázásra, így talán jobban is kiérezhető a magabiztosság a szavaiból. Ezzel a mondatával egyébként nem akarta kétségbe vonni Noel képességeit, gondolkodás nélkül csúszott ki a száján a válasz, talán a másik jelenlétének köszönhető szokatlan arroganciája.
Arról, hogy az erdő mélyére tilos bemenni, már ő is hallott, de eddig fel sem merült benne, hogy ezzel foglalkoznia kéne. Úgy látszik, partnerre talált a másikban, nem tűnt úgy, hogy különösebben érdekelnék az esetleges következmények. Elraktározta az információt, hogy ha egyszer felfedezni indul majd oda, tudja, kit hívhat magával.
Amikor arról kezdett el beszélni, hogy a fiúk zargatnák, önkéntelenül is elhúzta a száját. Még felvetésnek is igen kellemetlen gondolatnak tartotta, ám szerencséjére nem ez volt a helyzet.
- Nem, erről szó sincs. Igen hatékonyan tudok elbújni mások elől, ha akarna is valaki követni, szerintem még a kastélyban elvesztene. De egyáltalán miért akarnának mellém ülni? Nem vagyok kimondottan érdekes társaság.
Egy pillanatra elmerengett ezen. Így van, nincs túl sok barátja és az emberek nem érdeklődnek különösebben iránta, de ez így is van jól, őt sem érdekli a többiek unalmas fecsegése, átlagos véleményük. Sose tudott csak úgy "csevegni" másokkal, feleslegesnek tartja az olyan beszédet, amelynek semmi célja nincs.
Érdeklődve hallgatja a másik időtöltését, mikor elhangzik a rellon szó, kicsit összeráncolja szemöldökét. Nem érte teljesen meglepetésként a másik háza, korábban is arra jutott magában, hogy oda tartozhat a fiú, mégis kicsit keserű lett a szája íze, hogy most már biztos lehet a dolgában. Ettől függetlenül próbált elvonatkoztatni attól, hogy egy zölddel áll - illetve ül - szemben, hiszen eddig remekül megvoltak és nem látott okot rá, hogy csupán ennyi miatt megvonja magát a szórakoztató társaságtól. Így hát próbált inkább az elhangzó információra koncentrálni és arra kinyögni valami választ.
- Nagyjából ismerem az érzést, bár én csak az ágyamban szoktam megvárni a hajnalt - pörgette le magában azt a számtalan alkalmat, mikor csak a Nap első sugarai juttatták eszébe, hogy abba kéne hagynia az olvasást vagy épp az írást, firkálgatást. Nagyon bele tudott merülni a dolgokba, így ezek az alkalmak gyakrabban estek meg, mint szerette volna, nem volt hát furcsa az sem tőle, ha méteres karikákkal a szemei alatt jelent meg órán. Idővel megszokták ezt is az emberek és már nem kérdezgették minden egyes reggel, hogy mi történt vele.
Ami a fiú állandó mehetnékjét illeti, azon is csak mosolyogni tudott. Hihetetlen volt számára, hogy létezik olyan ember, akiben ennyi energia van, hiszen ő mindig is a lustább, takarékosabb fajtába tartozott. Mégis, üdítő változatosság volt ez a számára és talán pont ezért vonzotta egyre Noel.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 16. 18:10
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 18. 22:32 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány
Kissé elcsépelt, de na.

A fiú reakciója szavaira elbizonytalanította. Miért nem mondott semmit? Teljesen kifejezéstelen arccal figyelte a lányt, az semmit sem tudott leolvasni az arcáról és ez kimondottan zavarta, muszáj volt hát ösztöneire hagyatkozzon és bízzon benne, hogy nem rontott el mindent a direktségével. Legalábbis nagyon remélte. Gondolatai nem tudja mennyire ülhettek ki arcára, abban azonban biztos volt, hogy egy határozottan kihívó mosoly jelent meg rajta, amikor a fiú végre válaszolt valamit. Még hogy ne biztosan? Dehogy biztos ő magában, de ezt persze a másiknak nem kell tudnia, biztonságban érzi magát, ha társa azt hiszi, ő az irányító fél.
Folytatta hát játékát, a kérdésre újra magabiztos ábrázatot vett fel, hogy aztán évődő hangon válaszoljon rá:
- Most is a tananyagot ismétlem magamban, természetesen - ártatlan arcot vágott, hogy válasza hatásosabb legyen, ám a maszk egy pillanat alatt tört meg, ahogy meghallotta a következő kérdést. Hogy egy délután Bogolyfalván? Noellel, kettesben? A pír régi ismerősként köszöntötte, ezúttal azonban tartósnak bizonyult, nem tudta leküzdeni zavarát a randevú lehetősége felett. Vagy ez nem is hivatalos találka lenne, csak amolyan egyszerű, haveri időtöltés? Fájdalmasan kevés tapasztalata volt ebben a témában és ennek hiányát most érezte meg először igazán. Mit kéne válaszoljon? Nem utasítja el, ez egyértelmű, de mégis hogyan kéne megfogalmazza a feleletet, hogy akkor se tűnjön totális idiótának, ha csak félreértette az egészet? Azonban nem gondolkozhat tovább, mert akkor olyannak tűnhet, mint aki az elutasítását akarná közölni. Dilemmák. Mély levegőt vett hát, és kinyögte az első dolgot, ami a szájára jött.
- Szívesen! De nem tudod te még, hogy mire vállalkoztál ezzel - csodák csodájára értelmes mondatot nyögött ki, ennek örömére pedig egy hatalmas sóhaj után visszatért a felszabadult mosoly az arcára. Túl van rajta.
Eleinte kuncogva hallgatta a pimasz választ, ám a mondat utolsó részére kissé elkomorodott.
- Ne. Nem szeretem a felesleges hízelgést, hiteltelennek tűnsz tőle - megengedett egy apró mosolyt magának, remélte, hogy ezzel nem bántotta meg a fiút, volt aki nem viselte jól a hasonló őszinteségi-rohamát. Figyelmét elterelte az újabb kérdés, mely elbújási szándékát firtatta.
- Nem hiszem, hogy el kellene, a végén már te fogsz menekülni előlem - határozottan emlékezett rá, hogy még valamit hozzá akart tenni magyarázatként, de mintha a kész mondandóját beszippantotta volna egy fekete lyuk a fejében, minden gondolatával együtt. A fiú akaratlanul érte el ezt nála, azzal, hogy finoman ráharapott ajkára, ezzel Lyra figyelmét teljesen elterelve korábbi témájukról. Miről is volt szó? Park, üldögélés, elküldés. Nem tudta felvenni a fonalat, még mindig meredten bámulta a másik száját. Mikor aztán az ajkak mozogni kezdtek, lassan leesett neki, hogy minden bizonnyal hozzá beszél a tulajdonosuk és illene figyelnie. Olvasás. Igen, megvan, olvasni szokott az ágyban.
- Valahogy úgy. Aztán persze átkozom magam, hogy megint nem tudom majd kialudni a 12 órám - felnevetett saját szerencsétlenségén, elvégre ezen csak nevetni érdemes, úgyse tud megváltozni, sokszor próbált már, de végül mindig érdekesebbnek bizonyult az aktuális olvasnivaló.
- Most hogy így mondod, szerintem nem kell már sok, hogy kivégezzem a könyvtár tartalmát - ártatlan tekintetének ellentmond vigyora, de nem tudja levakarni arcáról, főleg, miután meghallja a feltételezést a könyvmoly udvarlókról.
- Áh, esélyük sincs, unalmasak ők ahhoz. Na nem mintha én nem lennék könyvbolond, de szerintem pont ezért nem jönnék ki velük túl jól. Kell a változatosság, tudod.
Utolsó mondatánál derűsen mérte végig a mellette ülőt, ahogy végiggondolta, az pontosan megfelelt az általa felállított kritériumoknak. Nem volt unalmas, földhözragadt, szinte sugározta magából az élmények lehetőségét. Ennek ellenére művelt társaság volt, könnyen el lehetett vele beszélgetni, ami nála ritkaságszámba ment. Ezek mellett pedig kimondottan üdítőek voltak még jellegzetes rellonos tulajdonságai, magabiztossága, amely enyhe elbizakodottsággal párosult, számító jelleme, szarkazmusa, szurkálódó karaktere. Mégis, mintha még nem forrt volna ki teljesen a fiú személyisége, itt-ott elővillant álarca mögül fiatal kora okán az enyhe tétovázás, és talán egy leheletnyi felesleges hivalkodás, mintha arra szorulna, hogy bizonygassa igazát. A fentiektől függetlenül Lyra egész biztos volt benne, hogy amint ezeket az idő megoldja és a fiú egyéniségének megfelelő alapot ad majd a tapasztalat, egy igazi sárkány lesz Noelből, a szó legnemesebb értelmében. Addig pedig megmarad még kicsi sárkánynak. Ez utóbbi gondolatra megint kiült a mosoly ajkaira, határozottan illet a fiúhoz a becenév. Csak meg ne tudja, hogy a fejében mit aggatott rá, volt egy olyan érzése, hogy nem köszönné meg, amit érte kapna.
- Na és hova gondoltad a légyottunkat Bogolyfalván belül? Még nem jártam lent, akár körbe is vezethetnél majd.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 19. 21:43 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Képtelenség. Lehetetlen, hogy valaki ennyire vonzó legyen, miközben szinte sugárzik belőle az egoizmus, és mégis. Lyra megint csak nevetni tudott a fiú magabiztos válaszán és szándékosan eltúlzott fintorán. Szinte hallotta magában a ki nem mondott üzenetet: "Hogy mellettem másra figyelj? Na ne nevettess, tudom ám, hogy oda meg vissza vagy tőlem. De ne félj, ez teljesen természetes, elvégre rólam van szó."
Egy pillanatra elbizonytalanodott a fiú komoly arcát látva, melyből semmit sem tudott kiolvasni, de aztán megnyugodott a biztató válaszra.
- Akkor ebben egyetértünk - várakozóan nézett bele a zöld macskaszemekbe, és végre azt a nyíltságot látta bennük, amelyre vágyott. Szerette az őszinte embereket. És most csak őszinteséget látott a másik tekintetében, egy jó nagy adag izgalom, magabiztosság és türelmetlen várakozás mellett.
Figyelmesen hallgatta végig a fiú magyarázatát korábbi megjegyzésére és szép lassan egy szeretetteljes mosoly húzódott ajkaira.
- Hogy te milyen meglepően édes tudsz lenni - merengett el hangosan, majd kénytelen volt újra felnevetni a másik ábrázatára, mikor az meghallotta az édes jelzőt egy mondatban magával. Igen, határozottan aranyos volt a fiú, ahogy átgondolatlanul csúsztak ki a száján gondolatai, de ezt Lyra egy pillanatra sem bánta, elragadó volt ez a nyíltság.
A másik arcán az előzőeknél is szélesebb vigyor jelent meg, mikor a könyvkukac fiúkról szóló fejtegetéseit hallgatta, ezen pedig neki kellett mosolyognia. Egyértelmű volt, hogy Noel vette a célzást a változatosságot illetően, emiatt pedig újra elgondolkodott, hogy jól teszi-e, hogy utalgat, mikor nem lehet biztos a fiú gondolataiban. Végül arra jutott, hogyha valaki, hát ő megéri a kockázatot, majd maximum a föld alá süllyed, ha kiderül, hogy a másik csak barátkozni akart.
- Lesz kedvem! - vágta rá rögtön a választ. Milyen buta feltételezés ez, hát hogy ne lenne kedve sétálni a természetben, ráadásul ilyen kellemes társaságban. A nemleges válasz elképzelése is nevetséges ötlet.
- Jól hangzik. Akkor rád bíznám magam - pillázott rá a másikra, majd újfent elnevette magát, hogy oldja a feszültséget, melyet félreérthető szavai kelthetnek. Egy pár pillanatos csend után aztán Lyra döntésre jutott, és keserű szájízzel bár, de belekezdett mondandójába.
- Most, hogy ezt így megbeszéltük... Hát valójában nekem ideje lenne mennem, már elég régóta ücsörgünk itt, és tudod én holnap órákra fogok menni - ráhunyorgott a másikra korábbi témájukra való utalása miatt, majd kelletlenül ugyan, de felállt a fiú mellől.
- Mindenképp üzenj majd, hogy neked mikor lenne jó.
Összeszedelőzködött, majd egy várakozó pillantást vetve a fiúra elindult az ajtó felé, annak a reményében, hogy az követi, hogy a folyosóra érve elbúcsúzzanak. Nem értette, hogy miért van egy kis görcs a hasában, elvégre csak köszönni akart. Nem létezik, hogy már most hiányzik neki a másik, azért annyira még nem súlyos a helyzet. Viszont már tudta, hogy ma éjszaka nem egy könyv fogja ébren tartani a hajnali órákig, hanem saját gondolatai, amik minden bizonnyal egy bizonyos kicsi sárkány körül fognak forogni.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 19. 21:49
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 25. 21:22 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Két napja kapta meg a várva várt levelet, melyben fixálták végül a találka időpontját és helyét. Azóta érezhetően, napról napra idegesebb lett - rá kellett jönnie, hogy nem hogy nem tud koncentrálni semmire, de gyakran órákon is elkalandozik a figyelme és gondolataiban egy zöld szempárt fürkészik vagy épp egy ismerős mosoly dereng fel fejében.
Reggel izgatottan kelt fel, a szokásosnál hamarabb, hogy aztán csalódottan tudatosuljon benne, hogy bizony csak délután kezdődik programja. Egész nap használhatatlan volt, kétségbeesésében már a tanulásról is lemondott és megelégedett volna egy jó könyv olvasásával is, de mikor ötödjére olvasta ugyanazt a két mondatot, rá kellett döbbennie, hogy reménytelen a próbálkozása. Végül aztán a kitűzött időpont előtt már egy másfél órával nekiállt készülődni, magát azzal nyugtatva, hogy majd csak lassan sétál le a faluba, és valószínűleg úgysem találja meg elsőre a megbeszélt helyet. Próbált egyszerre kényelmesen, melegen, elegánsan, de azért nem túl hivalkodóan öltözni - míg nem feladta a képtelen kísérletet és egy egyszerű fekete farmert kapott fel csizmával, galambszürke felsővel, hozzá sötétkék szövetkabátjával és egy fekete kötött sállal kiegészülve. Pálcáját övébe dugta, erszényét zsebre vágta és izgatottan indult meg a falu felé. Mikor már az iskola kapuján is túl volt jutott csak eszébe, hogy kesztyűje a szobájában maradt, így kénytelen volt már most jéghideg kezét zsebre dugni.
Hamarosan rá kellett jöjjön, hogy az út a faluba egyáltalán nem bonyolult, és hogy ráadásul sietős lépteit sem tudja visszafogni. Így ő lepődött meg a legjobban, mikor a megbeszélt időpont előtt a Fő utzára érve egy ismerős alakot pillantott meg nem is olyan távol. Akarva akaratlanul kanyarodott egy lelkes mosoly ajkaira, hogy aztán lépteit még jobban megszaporázva közeledjen Noel felé.
A fiú jól láthatóan gondolataiba mélyedt, Lyra pedig nem akart ráijeszteni, így egy kisebb kanyart vett, hogy a fiú látóterébe kerüljön. Amint az rápillantott, kissé rekedten ugyan, de kinyögte az első dolgot, ami eszébe jutott:
- Jó újra látni - Egy pillanatra elképedt saját szavain, mivel azok tökéletesen őszinték voltak: meglepően hiányzott neki a rellonos látványa, sőt, inkább a társasága. Alakját magában is fel tudta idézni, de váratlan megnyilvánulásai, szokatlan gondolatai a fiú sajátjai voltak. Amint túllépett saját véleménye feletti sokkján, újra fesztelenül fordult a másikhoz.
- Régóta vársz itt?
Remélte nem kellett a fiúnak hosszú ideje idekint fagyoskodnia, de magát sem hibáztatta, ő nem késett - sőt. Ez csak azt jelenthette, hogy a másik még kevésbé bírt magával, ez pedig egy elégedett mosolyt csalt a lány arcára.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 26. 23:11 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Egy pillanat alatt járta át a melegség, ahogy meghallotta a biztató választ. Nem volt feleslegesen hízelkedő, csak egyszerűen, ösztönösen jött a fiúból és Lyra ebből tudta, hogy nem csak az ő gondolatait töltötte ki az elmúlt napokban a másik. A fiún halvány remegést látott, ám ezt betudta a hidegnek, így rögtön feljegyezte magának, hogy ne vesztegessék felesleges szócsépléssel az időt és induljanak meg valamerre. Épp annyi ideje volt, hogy ezt végiggondolja, máris jött az újabb felelet, mely alatt Noel egy pillanatra lesütötte szemeit - ezzel egyértelművé téve a lánynak, hogy a rellonos valószínűleg már meglehetősen régóta fagyoskodhat kint. Lyra csak halványan elmosolyodott a makacs tagadásra, majd érdeklődve hallgatta a másik felvetéseit, miközben tagjaiba visszatért az elmúlt napokból már ismerős várakozó bizsergés. Mielőtt kinyöghetett volna bármi választ, megérezte a fiú karját maga körül és egy pillanat alatt röppent ki minden épkézláb gondolat a fejéből. A pontokból, ahol hozzáért Noel, lassan egyre erősödő melegség indult ki, amely hamarosan átjárta egész testét, és amelynek köszönhetően arca immáron nem csak a csípős időnek köszönhetően volt piros. Hatalmasat nyelt, óvatosan még közelebb ficergett a másikhoz, hogy oldaluk is összeérjen, majd minden erejét egy értelmes válasz megfogalmazásába ölte.
- Az erdőt inkább hagyjuk valami kellemesebb időre.
Elmerengve tekintett végig az utcán sorakozó boltokon, miközben a fiú oldalán megindult a macskaköveken. Engedve a másik finom terelésének hamarosan a cukrászda ablaka előtt találta magát, amelyen betekintve azonnal aprót jelzett hasa, utalva rá, hogy a lány teljesen elfeledkezett az aznapi étkezésről. Még jobban elrejtette arcát sáljában, és úgy hallgatta a fiú lelkes magyarázatát, amely hamarosan már nem is a sütikről szólt, hanem egy rövid nevetés után áttért Lettire. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjön, a fiú csak azt szerette volna megmagyarázni neki, hogy mégis ki az a lány, akinek ő sütiket vesz: ezek szerint nem tudatosult benne, hogy éppen háztársáról mesél Lyrának, akivel már volt szerencséje találkozni, habár még nem beszélgettek. Ennek ellenére nem szakította félbe a másikat, meghagyta abban a hitben, hogy egy ismeretlen emberről beszél neki, nem akart közbeszólni most, hogy végre egy kicsit megnyílni látta a rellonost.
Az apró mosoly végig jelen volt szája szegletében, hogy aztán mikor a fiú visszatért eredeti témájukhoz, újra kiszélesedjen.
- Menjünk be felmelegedni kicsit, aztán a sütizés után tehetünk egy kis kerülőt a faluban, mielőtt visszaindulnánk. Mit szólsz?
Egyszerűnek tűnhetett az ötlet, ám valójában pontos számítások álltak mögötte. Amennyiben nem úgy sül el a találka, mint Lyra szeretné, akkor  kihagyva a városnézést rövid úton visszaérhetnek a kastélyba, hogy aztán a lány belefojthassa magát a párnájába. Ha viszont beteljesülnek reményei és jól ellesz a fiúval... Nos maradjunk annyiban, hogy a kis kerülőből akár éjszakába nyúló csavargás is lehet, amely meglepő módon kimondottan vonzó ötlet volt a levitás számára.
Miután ezt meghányta-vetette magában, kelletlenül indult meg a cukrászda bejárata felé, annak teljes tudatában, hogy bent már semmi oka nem lesz a fiú oldalához bújni. Közben gondolatai vadul cikáztak, érezte, hogy most neki kellene megszólalnia, miután a fiú már betekintést engedett belső világába. Kiábrándítóan unalmasnak érezte a másiké mellett az életét, unalmas fecsegéssel pedig nem akarta terhelni őt. Kínjában megint csak egy kérdésre futotta, taktikája egyértelmű volt: minél többet beszéltetni Noelt.
- Na és változott bármit az életviteled azóta? Bár kétlem, ha még Lettihez lejönni is volt időd.
Gondolatait kitöltötte a várakozás, hogy újra hallja a kellemes baritont, így fel sem tűnt neki, hogy valószínűleg lebuktatta magát háztársa ismeretével kapcsolatban. Habár ez fogja a legkevésbé érdekelni, ha a másik újra belelendül a beszédbe, már most sem tudta tökéletesen uralni elméjét, pedig még csak a tiszteletköröket járták le.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. november 26. 23:29
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 28. 16:34 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány ♪♫

Úgy érezte, a fiú még közelebb húzta magához, ha ez egyáltalán lehetséges. Ám nem tiltakozott, élvezte a másik birtoklási vágyát, amely feléje irányult, jó volt kicsit elengednie magát. A tavaszi erdőlátogatás gondolatára a mosoly újfent kiszélesedett arcán, egyrészt mert már most várta, hogy ketten járják az illatos ligetet, másrészt pedig tetszett neki, hogy a fiú magától értetődőnek veszi, hogy kapcsolatuk megmarad tavaszig. Igaz nem volt az olyan messze, de azért jól esett neki, hogy nem egy pár hetes kikapcsolódást keresnek benne.
Noel könnyedén bólintott rá ötletére, ezzel egyértelművé téve a lánynak, hogy ma valószínűleg övé a döntés lehetősége mindenben. Hízelgő volt neki, hogy a fiú a kedvében akart járni, ugyanakkor azonnal elárasztotta az aggodalom is, hogy így nem fog szólni neki, ha ő esetleg mást szeretne csinálni. Csapongó gondolatait végül azzal nyugtatta, hogy a kis sárkány van olyan önfejű, hogy ne menjen bele olyanba, amit ne akarna - és ezzel a gondolattal túl is lépett az udvariaskodás feletti nyugtalanságán.
A nem várt válaszra kénytelen volt kihívóan-kétkedően felbámulni a fiúra, nehezen tudta elhinni, hogy csupán a neki tett ígéret miatt felhagyott eddigi lógásaival. Emellett meg is rémisztette kicsit a másik elszántsága, bár ezt nem vallotta volna be, de már aggódott kissé fogadásuk miatt, amely az év végi vizsgaeredményekre vonatkozott. Ha már a piszkálódása miatt rávette magát, hogy bejárjon az órákra, akkor el sem merte képzelni, mi mindent fog megtenni, hogy jobban teljesítsen a lánynál, és aztán az orra alá dörgölhesse igazát. Persze ez nem tántorította el, sőt, elhatározta, hogy mindenképpen jobb eredményeket fog elérni, csak hogy véletlen se maradjon alul, ha már minden másban úgy érezte, vesztésre áll: a fiú egy szavára ugrott volna, és ez őt is megrémisztette, nem szokott hozzá, hogy ilyen könnyen a bizalmába férkőzzenek.
Gondolataiból magához térve, kissé késve felelt csak:
- Nahát, vannak még csodák - merészen bámult a jáde tükrökbe, melyekben hamarosan a felismerés szikrái csillantak fel. A költői kérdésre csak kissé elvigyorodott válasz gyanánt, mulattatta, ahogy a fiú lassan levonta az egyértelmű következtetéseket. Az illemtan órás megjegyzésre azonban eltűnt a magabiztos kifejezés arcáról, szájából kibuggyant a nevetés, képtelen volt ellenállni neki a tárgyilagos kijelentésre.
- Sosem változol, igaz? - Derűsen mosolygott a másikra, ugyanakkor egy cseppnyi korholás kiérződött a hangjából, de ennek ellenére egyértelmű volt, hogy nem gondolta komolyan, tetszett neki a fiú szenvtelensége.
Habár már megindult a bejárat felé, kénytelen volt irányt változtatni a határozott húzásra, hogy aztán újra az ablak előtt találja magát. Kérdőn pillantott a zöld szemekbe, már épp feltette volna kérdését, hogy miért nem mennek be, mikor egy pillanat alatt némult el a fiú tekintetére. Nem tudta kiolvasni a másik gondolatait, úgy érezte, egyenesen belezuhan a szemeibe. Hirtelen tért magához a szavakra, melyekre már képtelen volt reagálni, arcát elöntötte a pír, melyen csak még jobban kirajzolódtak az említett szeplők. Ahogy megérezte a fiú ujjait arca körül, majd pedig homlokát a homlokán, zavarában kényszeredetten kezdte harapdálni száját, hogy aztán egy sóhaj szökjön ki ajkai közül. A fiú nem tétovázott, követelőzően kezdte csókolni Lyrát, aki megszédült az intenzív érzésre, kezeit rögtön a széles vállakra csúsztatta, hogy megkapaszkodhasson. Kimondottan bénának érezte magát tapasztalatlansága okán, de próbálta ösztönösen viszonozni, felvenni a tempót. Ez lehetetlennek tűnt, kezdte elsodorni a másik heve, így figyelmeztetően karcolta végig fogaival az ajkakat, majd utána egy lassú, kényelmes ütemet vett fel, ráértek, ő pedig ki akarta élvezni első csókját. Percekkel később, mikor már úgy érezte, nem bírja tovább, pihegve tolta el magától Noelt, úgy bámult fel rá csillogó szemekkel. Ha eddig bármilyen kétség is felmerült benne, az ezzel a csókkal eltűnt, most végre igazán közel érezte magához a másikat, és nem csak fizikailag. Úgy érezte, eltűnt közülük egy fal, amely eddig talán túlzott óvatosságuk miatt volt ott. Várakozóan nézte a fiút, nem tudta, most mégis mit kéne tennie.
Cukrászda. Igen, be akartak menni a melegbe, hogy aztán együtt töltsék a nap hátralévő részét. Eltűnt belőle maradék bizonytalansága is, felszabadultan felnevetve, a másikra vigyorogva kezdte lassan tolni a rellonost hátrafelé, a bejárati ajtóhoz.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. november 29. 22:24 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Túl volt élete első csókján. Még elgondolni is hihetetlen, nemhogy tudomásul venni a tényt. Márpedig ez volt a helyzet, és a lány egy cseppnyi megbánást sem érzett döntésével kapcsolatban. Egyre határozottabbá vált benne az érzés, hogy a sajátjának akarja tudni ezt a fiút, és ezért szinte bármire hajlandó lenne. Új volt benne ez a vágy, sosem tapasztalta még korábban maga részéről ezt a szinte mohó sóvárgást. És most mégis, ráadásul mindezt egy szinte idegen felé, akivel most találkozott életében másodjára, mégis úgy érezte, hogy már réges-régóta ismerik egymást. Folyamatosan figyelmeztetnie kellett magát, hogy ne feledkezzen el róla, mennyire keveset tud Noelről, de valahogy eredménytelenek voltak saját maga felé tett kísérletei. Ideje lenne beletörődjön, hogy az ifjú rellonos egyelőre elvarázsolta. Azt meg majd meglátja, hogy meddig tudja fenntartani ezt az állapotot, ez lesz számára az igazi kihívás.
A csók után várakozóan figyelte a másik reakcióit, ám azok megnyugtatóak voltak, nem tolta el már most randevújukat. A kis megjegyzésekre egy pimasz vigyor kanyarodott ajkaira, szemöldökei a magasba szaladtak, magabiztosan szólt vissza a fiúnak.
- Átvertelek volna? Mert mire számítottál?
Könnyedén tette fel a kérdést, ám a szemeiben lévő komolyság egyértelművé tette, hogy őszinte választ vár rá. Érdekelte, hogy milyennek látta őt a fiú, mi volt a véleménye róla első találkozásuk után.
Az udvarias gesztusra hálásan elmosolyodott, halkan elrebegett egy köszönömöt, majd megindult a helyiségbe. Visszatért önfeledt boldogsága, úgy érezte nem is a földön jár, hanem szinte lebeg felette, legalább egy jó húsz centivel. Végigjáratta tekintetét a kellemes berendezésű cukrászdán, majd egy szimpatikus asztalka felé irányította lépteit, hogy aztán helyet foglaljon mellette. Figyelte a fiút, ahogyan az vele szembe telepedett le, és még ezek az egyszerű mozdulatok is elbűvölték a maguk magabiztos eleganciájukkal. Kész, elveszett, ez immár biztos.
- Én is - bájosan rebegtette meg pilláit, ám ajkain huncut mosoly húzódott, élvezte, hogy ő is hatással volt a fiúra.
Lelkesen nyúlt az étlapért, ezzel előbbi mondatát megcáfolva, kíváncsian pörgette végig, hogy aztán hosszabban kezdje tanulmányozni az egyes süteményeket, édességeket. Talán még egy forró csokit vagy kávét is rendelne, ha lehetősége volna rá, ám a finomságok tekintetében teljesen tanácstalan volt, legtöbbjükről még csak nem is hallott korábban. Feltekintett a másikra, tőle remélve a megoldást problémájára.
- Ajánlj valamit, rád bízom magam - Pillantását a fiúéba fúrta, majd újra elmosolyodott - egyszerűen nem tehetett mást, valami furcsa öröm árasztotta el, valahányszor a rellonosra nézett.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 1. 11:19 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány ♪♫

Kíváncsian hallgatta a másik válaszát, mindig is fontos kérdés volt benne, hogy mások milyennek láthatják. Közben, figyelve a fiút, neki is eszébe jutott, hogy bent, a melegben ideje lenne megszabadulnia kabátjától, így pillanatok alatt veszi le azt, sáljával együtt, amelyet azzal a lendülettel bele is gyűr az egyik kabátujjba, hogy aztán azt a székére igazítsa. Közben megérkezett a várt válasz is, amely egy kicsit megdöbbentette a lányt. Hogy ő szenvedélyes lenne? Neki fel sem tűnt, hogy talán a vártnál nagyobb hévvel viszonozta a korábbi csókot, de ha így is történt, már nem tud rajta változtatni. Na nem mintha akarna, úgy tűnt, a fiút sem zavarja a dolog, így teljes nyugodtsággal tudott felelni, csak kissé jött zavarba a téma miatt, de ez meg sem látszott, mivel a halvány pír már eleve ott volt arcán.
- Nos, akkor számolj vele, hogy még okozhatok meglepetéseket.
Nem akart unalmasnak tűnni, így csak remélhette, hogy kijelentésével nem csak a levegőbe beszélt, hanem a későbbiekben sem lesz egyhangú a társasága a rellonos számára. Ám nem akart sokat gondolkozni ezen, mert érezte, akkor csak feleslegesen rágörcsölne a dologra, és törekvésében lehet olyanokat is megtenne vagy mondana, amik egyébként nem jellemzőek rá. Ezt pedig mindenképpen el akarta kerülni, őszinte akart lenni Noelhez, ha már a másik is megtisztelte ezzel.
Kérdése után az étlapból felpillantva tekintete egyből a fiú száját találta meg. Ahogy finoman beszívta alsó ajkát Lyrának komoly erejébe tellett koncentrálni a kellemes hangra, csak nehezen fogta fel a szavak értelmét. Csokis muffin, igen az jól hangzik. De nem lesz forró csoki, ezek után neki kávé kell, hogy magához térjen; igen, egy jó hosszú kávé, meg egy kis méz, hogy magára találjon.
- Ez a csodacsokis dolog jól hangzik, ellenben a békákkal most nem kockáztatnék, jó lesz nekem az egyszerű muffin. És hozzá mondjuk... - Még egyszer végigfutotta az itallap részt, hogy megbizonyosodjon róla, jól döntött: már a legelső alkalommal kiszúrta magának ezt a kávét, és szinte biztos volt benne, hogy ezt neki találták ki.
- Egy mézes lattét, igen.
Megerősítendő magát, kissé rá is bólintott mondandójára, amit a közben már megérkező pincérlánynak mondott. Miután Noel is leadta rendelését és a kiszolgáló is távozott, szemeit újra a fiúra emelte, tűnődve vizsgálta a már kedvessé vált vonásokat. Olyan keveset tud róla... Úgy érezte, mindenről hallani akar, ami a kis sárkánnyal eddig történt, hogy honnan jött, hogyan került ide, minek köszönhető, hogy az lett, aki. Kíváncsiságát kielégíthetetlennek érezte a fiú felé, szívesen hallott volna mindenféle viselt dolgáról, hóbortjáról. Elhatározta hát, hogy randevújukat egy kérdésözönnel folytatja, amely lehet kissé kellemetlenül érinti majd a fiút, de ha választ is kap majd rájuk, neki mindenképpen örömöt okoz majd.
Belefúrta tekintetét a jáde szemekbe, kicsit összeráncolta szemöldökét, hogy az elkövetkező pár percben elhangzó információkat emlékezetébe tudja vésni, majd kiengedte magából a már napok óta gyűlő kérdéshalom egy kisebb részét.
- Mesélj magadról. Hova valósi vagy? Vannak testvéreid? Mi érdekel? Mármint a csavargáson és bajkeverésen kívül.
Utolsó mondatára megeresztett egy játékos mosolyt, remélte, ezzel talán visszahozhatja a fiú kedvét, ha az előző vallatással elvette azt. Tudta magáról, hogy szinte megszállott érdeklődése riasztó, esetleg taszító lehet mások számára, de nem tudta visszafogni magát, már túl régóta foglalkoztatták ezek a dolgok, ahhoz, hogy ne használja ki az első adandó alkalmat, hogy választ kapjon rájuk. Remélte azért, hogy ezzel a húzásával nem ijesztette el magától a fiút, ha mégis... Nos, akkor valószínűleg az elkövetkező hónapokban maximum a szobatársai láthatnák a lányt.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 9. 22:29 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Kijelentésére nemvárt reakciót kapott, a rellonos kisebb monológba kezdett, amelyet a lány némán hallgatott végig, erősen koncentrált, hogy minden szót pontosan megértsen - és ne csak a szavakat, mondatokat, hanem Noel gondolatait is mögötte. Nem volt könnyű számára, mivel - rá kellett jönnie - ő egészen másként állt a dolgokhoz, szüksége volt egy bizonyos fokú előrelátásra, hogy tudja, épp mint s hogy áll valamivel. Elveszettnek érezte magát, ha nem tudta, hogy merre futnak dolgai, szüksége volt egy minimális irányvonalra. Na nem tervezett meg pontosan minden apró részletet, de fontosak voltak neki az olyan általános tények, mint hogy meddig futhat egy kapcsolat, van-e egyáltalán esélye a jövőben, ha esetleg eljutna odáig. Ennek egy oka volt: ha nem látta a jövőjét valaminek, akkor feleslegesnek érzett minden ráfordított energiát, és ezt véletlenül sem szerette volna alakuló viszonyukkal kapcsolatban érezni. Lehet, hogy kissé túlgondolta már a dolgokat, de számára inkább ez, minthogy az ismeretlenbe vágjanak bele.
Hogy mindezt hogyan fogalmazza meg a fiúnak, az már egy más, nehezebb kérdés. Nem akart elutasító lenni életfelfogásával szemben, de tisztázni akarta már most, hogy ő pontosan hogy is látja mindezt. Vett hát egy nagy levegőt, és belefogott az óvatos válaszba.
- Alapvetően egyetértek. De nekem szükségem van egy bizonyos biztonságérzetre. Nem a spontán programok ellen vagyok, hanem csak szimplán tudnom kell, hogy hogy állunk- és hogy fogunk állni a dolgokkal, akár a jövőben is. Tudnom kell, hogy számíthatok-e majd rád, vagy ha épp úgy hozza majd kedved, akkor mással, vagy épp egyedül, nélkülem fogod elütni az idődet. Biztos bennem van a hiba, de enélkül én nem merek bármibe is belekezdeni - legyen az akár csak egy barátság is.
Kíváncsian, és - mondjuk ki - félve várta a másik reagálását kifakadására, remélte, hogy ezzel nem rontott el mindent, már most. Másik mondatára, miszerint tetszik neki, még nem mert válaszolni, úgy érezte nem lenne fair, ha most mondaná meg, hogy kölcsönös az érzés: nem akarta, hogy ez befolyásolja a sárkányka reakcióját szavaira.
Miután elment a pincérlány, végre választ kaphatott kérdéseire is. Eleinte csak egy lelkes mosoly ült ajkain, ahogy hallgatta a fiú történetét, majd kénytelen volt újra elpirulni, mikor meghallotta utolsó válaszát. Érezte, ahogy elakad lélegzete, nem tudta, mit is kéne mondjon vagy tegyen most, csak várakozástól csillogó szemekkel bámulta a vele szemben ülőt, miközben ő sem tudta volna megmondani, hogy pontosan mit is szeretne. Mielőtt azonban megválaszolhatta volna magának ezt a kérdést, visszatért a kiszolgáló a rendelt édességekkel, így Lyra újra a valóságra kényszerült terelni figyelmét. Leplezve zavarát nagy elánnal kezdte kavargatni kávéját, hogy az alján lévő mézet eloszlassa az italban. Közben persze továbbra is a rellonosra figyelt, kérdéseire elgondolkodva folytatta a latte kevergetését, miközben magában fogalmazta a válaszokat.
- Kolozsvárott születtem, és főként ott is éltem eddig, de apa munkája miatt nagyjából bejártam már Magyarországot és Európát is. Egy bátyám van, de szeretnék lány testvéreket is. Kölcsönadhatnál egy-kettőt - kacsintott a fiúra, majd rátért a következő kérdésre, mely korábbi szerelmi életére vonatkozott.
- Hát most, hogy így kérdezed, nem akarom letagadni. Antares most is fontos pontja az életemnek, és szeretném, hogy ez így is maradjon. Ha ezzel nem tudsz kibékülni, azt nagyon sajnálom, de ebből nem engedek.
Végig komoly maradt hangja, nem engedett meg magának egy aprócska mosolyfoszlányt sem, látni akarta szavai hatását a másikon. Mikor már megfelelőnek érezte az élményt, elengedte eddig szigorú felügyelete alól arcizmait és egy pajkos vigyorral folytatta mondanivalóját.
- Úgyhogy remélem, jól kijössz a hippogriffekkel. Jó étvágyat!
Meg sem várva Noel reakcióját harapott bele muffinjába, hogy aztán egy pillanat alatt blokkoljon le. Isteni volt, ahogy az épp megfelelően tömény csokoládé elolvadt szájában, a tészta is puha volt, és mintha egy leheletnyi rumaromát is kiérzett volna. Azon nyomban folytatta az evészetet, habár tudta, hogy nem kell elsietnie, nyugodtan kiélvezheti a mennyei süteményt. Így lassítva tempóján, tekintetét a másikra függesztve élvezte tovább a finomságot - és a vele szemben ülő társaságát.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2014. március 11. 16:27
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 10. 21:52 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Annyira tudta. Érezte, hogy ez így mind túl szép és jó, és egyszerűen túlontúl tökéletes. Történnie kellett valaminek, elvégre nem egy tündérmesében élnek - legnagyobb bánatára. Kíváncsi, és leginkább aggódó kifejezése, lassan váltott át kétségbeesésbe, szomorúságba és... Meg se tudta fogalmazni pontosan az érzéseit, úgy érezte, hurrikán módjára kavarognak benne a gondolatok. Csalódottsága erőt vett rajta, ahogy hallgatta a fiú válaszát, úgy érezte, ennél rosszabb nem is történhetne első randevújukon. És ha ez nem lenne elég, meg volt győződve, hogy mindez az ő hibája, elvégre miért kell neki ennyire tolakodónak, szinte rámenősnek lennie? A rellonos szavai kitöröltek minden gondolatfoszlányt fejéből, elképzelése se volt, hogy erre mégis mit felelhetne. De érezte, mondania kell valamit, mert ezt nem hagyhatják annyiban, legalábbis ő nem elégszik meg egy ilyen befejezéssel, mikor szinte még el sem kezdődött semmi. Erőt véve magán, elkezdte összegyűjteni világgá szaladt elképzeléseit és lassan, szóról szóra nyögte ki őket, a lehető legóvatosabban fogalmazva: érezte, ezen a beszélgetésen valószínűleg jövőbeni kapcsolatuk múlhat a fiúval, és azt nem akarta kockáztatni.
- Én... Én sem akarlak elengedni! Nem tudom, mit mondhatnék, de abban egészen biztos vagyok, hogy ezt így nem fogadom el!
Úgy döntött, a legjobb lesz, ha a nyers nyíltságot választja, elvégre ennél rosszabb már igazán nem lehet a helyzet, nincs mit veszítenie.
- Én nem tudnom ezt ennyiben hagyni, hiába hangzik úgy, hogy semmi esélyünk, egyszerűen rosszul vagyok a gondolattól, hogy meg se próbáljam. Lehet, hogy nem sikerül majd közös nevezőre jutnunk ebben a kérdésben, de ha csak egy szikrányi lehetőség is van arra, hogy valahogy jól jöjjünk ki ebből, akkor én meg szeretném próbálni.
Szemei határozottan fénylettek, ajkait dacosan összeszorította és egész alakjából sugárzott magabiztossága döntése felől.
- Elfogadom, ha te így már hagynád az egészet, de kimondhatatlanul örülnék, ha adnál nekünk egy esélyt. Próbálok majd nem rád mászni túlzottan, ha ezt szeretnéd, de neked is el kell fogadnod, hogy ez a személyiségem része, és nem szeretnék kifordulni önmagamból.
Vett egy reszketeg levegőt, ahogy befejezte mondandóját, majd elmerengve bámult maga elé, hogy folytassa-e gondolatmenetét. Halványan észlelte a vele szemben ülő alakját, elvégre érzékei ki voltak hegyezve a fiúra, de próbált csak befelé koncentrálni, végigvenni magában az esetleges rossz következményeit annak, ha kimondja a mérlegelt szavakat. Egy újabb nagyobb levegő után felemelte tekintetét, hogy aztán a jáde szemekbe fúrja, megacélozta magát, hogy hangja ne remegjen, és belekezdett az elkerülhetetlenbe.
- Ha ez így jó neked... Én szeretném kipróbálni magam veled. Hogy mennyire készítjük ki egymást, mennyire tudjuk inspirálni, ösztönözni a másikat. Hogy milyen lehet éjszaka csavarogni veled... - Elakadt mondandójában, kétségbeesve, és főleg reménykedve pásztázta a kedves arcot.
- Mit szólsz?
Lélegzetét is visszafojtotta, ahogy a sorsdöntő választ várta. Talán nem kellett volna ennyire direktnek lennie. Talán várhatott volna még a kérdéssel. Talán, talán, azonban eluralkodott rajta a türelmetlenség, hallani akarta a feleletet minél hamarabb, hogy tudja, van-e még miben bíznia.
A végzetes beszélgetés után lehetetlennek tűnt visszatérnie a hétköznapi témákra, így a kérdésre, mely apja munkája felől érdeklődött, csak egy megfontolt korty kávé után tudott válaszolni.
- Vállalkozó. Szerte az országban vannak üzletei a cégének, és külföldön is vannak kapcsolatai, általában azokat látogatjuk meg.
Nem tudta, hogy folytathatná beszélgetésüket, pillanatnyilag elment a kedve a további kérdésektől, csak a feltett egyre szeretett volna minél hamarabb választ kapni. Tovább majszolta csendben muffinjait, egy hatalmas bólintással jelezte a fiúnak, hogy bizony, fenségesnek találta az édességet, de egyelőre nem akart újra megszólalni.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 12. 18:27 Ugrás a poszthoz

Állia

Órái végeztével úgy döntött, hogy egy kis levegőváltozásra van szüksége, így ahelyett, hogy az iskola birtokán keresett volna magának egy csendes kis zugot, szokatlan módon a falu irányába indult meg. A hűvös időjárásra tekintettel vastag sálat, és kesztyűt is húzott - előbbit egészen az orráig -, úgy vágott neki útjának. Bogolyfalva felé menet nem találkozott egy ismerősével sem, amit egyáltalán nem bánt, nem volt kedve az értelmetlen bájcsevegésekhez.
Egy pillanatnyi hezitálás után a település határa felé irányította lépteit, hogy egy addig még általa be nem járt területet fedezzen fel. Érzéke volt a nyugodt helyek megtalálásához, így még csak meg sem lepődött, amikor kis idő múlva egy bájos kis tavacskánál lyukadt ki. Környéke kihalt volt, csak a természet hangjait lehetett hallani: a szél süvítését, az állatok motozását, a növények nyögését a szinte már dermesztő fuvallat alatt. Céltalanul bóklászott, megkerülte a víztükröt, hogy aztán az azt övező fák közé vesse magát, céljául egy vén fűzet tűzve ki. Ahogy közeledett a faóriás felé, észre kellett vegye, hogy társasága akadt: az ágak között egy másik lány üldögélt már. Egy pillanatra megtorpant, elgondolkodott, hogy megzavarj-e a másikat, míg végül úgy döntött, megér egy próbát a dolog, hátha nem küldik el melegebb éghajlatra alkalmatlankodása miatt.
Lépteit tehát az idegen felé irányította, és mikor már pár méteres közelébe ért, egy rövid torokköszörülés után meg is szólította.
- Szia! Bocsi, zavarok?
Meg sem várva a választ lépett közelebb, hogy jobban megvizsgálhassa a lányt, aki korabelinek tűnt - hamar arra a megállapításra jutott, hogy egy iskolatársával futhatott össze. Második pillantásra azt is nyugtázta, hogy életében nem látta még őt, így sem levitás, sem gólya nem lehetett. Következtetéseit igazolandó újabb kérdést tett fel neki:
- Jól gondolom, hogy te is bagolyköves vagy? Még nem láttalak a suliban, bár ez nem meglepő, tekintve, hogy elsős vagyok.
Megszólalását követően kicsit megemelte szemöldökét, ezzel jelezve, hogy egyben kérdésnek is szánta előző mondatát; kíváncsi volt, hogy ezúttal miféle diákkal hozta össze a sors.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 12. 21:28 Ugrás a poszthoz

Kicsi sárkány

Feszülten figyelte a vele szemben ülőt, a belőle áradó idegesség rácáfolt a cukrászda kellemes aurájára. Türelmetlen volt, hallani akarta már a választ, még ha visszautasítás is lesz: túl akart már lenni a stresszes helyzeten. Amikor a fiú elkezdett beszélni, ha lehet még idegesebb lett, szemei zaklatottan cikáztak, az apró mozdulatokat, esetleges árulkodó gesztusokat keresték, melyekből kiolvashatná a válasz tartalmát.
A felelet elhangzása után még másodpercekig bámult maga elé, agya képtelen volt felfogni a szavak jelentését. Akkor... Ők most... Hogy szerelmi szál? Az övék?
Ajkaira lassan egy megkönnyebbült mosoly ült ki, mellkasából egy hatalmas sóhaj formájában szakadt ki a levegő, hogy utána fellélegezve nevessen rá a másikra.
Hát nem rontotta el mégsem. Vannak még csodák.
A következő pillanatban Noel már felpattant, és indulásra ösztökélte Lyrát is, így a lány utánozva mozdulatait állt fel helyéről, hogy aztán belebújjon kabátjába - a másik udvarias segítségével. Felmosolygott a fiúra, majd miután megérezte a kezét a vállán, elindult a kijárat felé.
A rellonos kijelentésére csak egyetértően bólintott, nem hitte, hogy a közeljövőben ki tudna nyögni bármi értelmeset is. Gondolatai továbbra is száguldoztak fejében, próbálta feldolgozni az utóbbi pár percben elhangzott információkat, melyek még mindig egészen hihetetlennek tűntek számára. Kiérve az utcára arra tért magához, hogy újra szemben találta magát a zöldszeművel, aki ezúttal gyengéd mozdulatokkal igazgatta ruházatát. Ha azt hitte, hogy a cukrászdában történtek igazán felkavarták gondolatait, akkor most rájöhetett, hogy ez koránt sem volt igaz: az elhangzó szavakra elakadt lélegzete és szinte megütközve bámulta a kedves arcot. Nem fért a fejébe, hogy hogy gondolhatta ez az egyébként határozottan értelmesnek tűnő fiú, hogy neki van megköszönnivalója. Fejét csóválva, ajkain egy lágy mosollyal simította végig a komoly vonásokat, hogy aztán a lehető legnagyobb meggyőződéssel hangjaiban suttogja el válaszát.
- Buta. Én köszönöm.
Boldogan simult bele a másik ölelésébe, érezte, ahogy egyszerre rázza ki a hideg és szalad végig egy forró hullám gerince mentén, egész belerázkódott a visszás érzésbe. Arcát a fiú hívogató nyakhajlatába fúrta, úgy hallgatta a szelíd duruzsolást, mely újra kisöpörte összes épkézláb gondolatát fejéből.
Hamarosan - Lyra legnagyobb bánatára - szétváltak, hogy meginduljanak vissza, az iskola felé. A lány az első pár méter után, nem titkolt hátsó szándékkal, határozottan megfogta a mellette haladó kezét, oldalával pedig a lehető legszorosabban hozzásimult. Egyrészt lelkét melengette a számára kényelmes helyzet, másrészt - nem elhanyagolható módon - fagyos ujjait is. Arcáról egy pillanatra sem tűnt el a derűs mosoly, elvégre elérte célját - a vele szembe jövőket egy óvodásra emlékeztethette, aki épp most kapta meg az áhított herceget kedvenc babája mellé.
A hidegre való tekintettel viszonylag tempósan haladtak a kastély felé, a lány végig csendben volt; vagy gondolataiba merült, vagy a fiú esetleges társalgását hallgatta. Na nem mintha nem érezte volna jól magát, sőt, pompásan volt, egyszerűen csak nem érezte helyénvalónak a fecsegést, még mindig a történteket emésztette magába. Nem hitte volna hogy idekerülését követően ilyen rövid időn belül már talál valakit, akit ennyire közel érez magához.
Beérve a kastélyba felpillantott a mellette haladóra, úgy tette fel kérdését.
- Akkor a levita felé?
Meg sem várva válaszát indult meg a keleti szárny felé, immáron kellemes sétára lassítva lépteit. Az első emeletre érve rutinosan indult meg a háza felé, kanyarodott rá a Vigadófreskó folyosójára.
A folyosón a falakat a padlótól a plafonig élénk képek borították, rajtuk a legkülönfélébb emberekkel, akikben csak három közös vonás volt: valamennyien hangosan nevettek, beszélgettek és ittak. Ez utóbbinak volt köszönhető az erős almaborszag, amely az egész folyosót belengte, és amely hosszú szellőztetés után sem tűnt el, az évek alatt már a falakba ivódott.
Ahogy haladtak a levita felé, a portréalakok vidáman kurjongattak nekik, hol kedveskedve, gratulálva, hol pajzán megjegyzéseket kiáltva. A lány már megszokta társaságukat, elvégre naponta többször elhaladt közöttük, ám a fiúnak újdonság lehetett a sok részeg festményszereplő, így kíváncsian pillantott fel rá, arcát fürkészte reakcióját várva.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 14. 18:05 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Bécs

Az indulást megelőző napon izgatottan fogott neki a pakolásnak, rutinosan dobálta be cuccait egy kisebb utazóba, elvégre nem költözni készült. Próbált mindenre gondolni, de minden bizonnyal csak akkor fog eszébe jutni, hogy mit hagy itthon, amikor már az első helyszínre megérkezett - ahogy az már csak lenni szokott. Viszonylag korán lefeküdt, hogy másnap kipihent legyen és bírja az esetleges egész napos pörgést. Ennek volt köszönhető, hogy nem esett különösebben nehezére a hajnali kelés, kényelmes tempóban készülődött, még a konyha meglátogatására is jutott ideje, hogy bekapjon egy kis kalácsot egy bögre meleg teával. Végül visszatérve szobájába magára aggatta cuccait, és elindult a gyülekezési pont felé, ahol már kisebb tömeg fogadta, ám legnagyobb megkönnyebbülésére nem ő volt az utolsó befutó. Végigtekintett az ismerős-ismeretlen arcokon, majd lépteit Noel felé irányította, hogy egy halk köszönés után a szervező szavaira figyeljen. Megérkezve Bogolyfalvára, hamarosan a minisztériumbeli kandallón keresztül el is jutottak első állomásukra - Lyra legnagyobb örömére Bécsbe. Az elsősnek korábban már volt szerencséje a városban járni, ami igencsak a szívéhez nőtt, így kitörő lelkesedés uralkodott el rajta, mikor visszatérhetett az osztrák fővárosba.
A Tündérszálláson türelmetlenül hallgatta végig Amira mondandóját, amely csupa olyasmit tartalmazott, amire a levitás számított. Semmi ital, drog, rendbontás - mintha kicsit naivak lennének a szervezők. De ő nem zavartatta magát, nem hitte, hogy annyira érintené őt is a dolog, elvégre jobb szeretett csendben meghúzódni. A prédikáció után a szoba felé vették az irányt, amelyet meglepően kellemesen berendezettnek talált. Tetszett neki, hogy a fa volt túlsúlyban, és összességében az egész természetes hatást árasztott.
Egy széles mosolyt villantott Noelre, miközben megindult az egyik sarokban lévő ágy felé.
- Ez jó lesz.
Lepakolta cuccait, remélte, hogy a fiúnak van annyi esze, hogy a mellette, és ne a fölötte lévőre telepedjen, elvégre így közelebb lennének egymáshoz, mondjuk egy éjszakai csevejre. Barátja bemutatkozását követően egy idősebb fiú afelől érdeklődött, hogy ki tartana vele füstölni, csak utána mondta meg a saját nevét: Bálint. A következő pillanatban egy másik - minden bizonnyal eridonos - társuk is megejtette a bemutatkozást, az indokoltnál jóval hangosabban. Fynn. A lány csak kétkedően húzta fel egyik szemöldökét a társasjátékos kérdésre, kezdte úgy érezni, hogy a szobából egyedül Noel társaságát fogja tudni elviselni. Azonban az udvariatlanság messze állt tőle, így figyelmen kívül hagyva a kérdést ő is a többiek felé fordult és a felesleges szócséplést elkerülve, egyszerűen megmondta saját nevét.
- Lyra.
A kötelező köröket letudva visszafordult ágya felé, hogy először kabátjától és sáljától szabaduljon meg, majd azt követve nekikezdjen a fontosabb dolgok kipakolásának. Amennyiben valaki közben szintén bemutatkozott, hátrafordult, hogy megnézze magának: próbálta minél hamarabb elraktározni a kirándulók arcát és nevét, hogy később ne kerüljön kellemetlen helyzetbe.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 16. 10:48 Ugrás a poszthoz

Állia

Az ismeretlen lány továbbra is maga elé bámulva adta meg válaszát Lyrának, ami, meg kell hagyni, zavarta kissé a levitást. Már épp indult volna, hogy megkerülje és megvizsgálhassa arcát, mikor végül a rellonos megfordult, hogy felmérje társaságát.
Kíváncsian figyelte a lány vonásait, ám nem sokat tudott kiolvasni belőlük, a másik megmaradt az udvarias érdeklődésnél és ennél többet Lyra sem tudott megfejteni belőle. Első kérdésére tömör választ kapott, ami tetszett neki, nem volt híve a felesleges szócséplésnek. Az utána következő mondatokra azonban halványan összeráncolta szemöldökét, hiszen épp most mondta neki az idegen, hogy nem ismeri, mégis egyből eltalálta házát. Csak egy pillanatnyi töprengés kellett hozzá, hogy rádöbbenjen: minden bizonnyal a sáljára tűzött címer árulta el, hogy a kékek közé tartozik. Egyből szimpatikusabb lett számára a lány, kedvelte a következetes embereket. Ezen felbuzdulva egy bátrabb mosolyt engedett meg magának, miközben válaszolt.
- Igen, az vagyok. Benned melyik ház tagját tisztelhetem? Leülhetek?
Ismét csak költőinek szánta második kérdését, csak illedelmességből tette fel, nem hitte volna, hogy a lánynak bármi kifogása lesz ellene, így hát közelebb lépett és letelepedett mellé. Amint leült a földre, ismételten rá kellett döbbenjen, hogy bizony már hűvösre jár az idő, lassan beköszönt a tél. Egy pillanatnyi gondolkodás után előkapta pálcáját, majd halkan elmormolta az igét, amellyel egy apró, meleg lángocskát idézhet meg.
- Lacarnium Inflamare! Így ni, máris jobb, nem?
Rávigyorgott a másikra, majd pálcájával úgy irányította a kis tüzet, hogy az kettőjük között legyen, ezzel melegítve őket. Pár pillanatig csendben, gondolataiba merülve üldögélt, majd hirtelen villant agyába, hogy még be sem mutatkozott. Halvány pír jelent meg arcán, úgy fordult ismét a mellett lévőhöz.
- Egyébként Lyra vagyok, örülök, hogy megismerhetlek.
Kinyújtotta kezét egy kézfogásra, közben szemeivel újra a lány - új ismerőse! - arcát fürkészte. Lehet, hogy mégse olyan reménytelen eset a barátkozásban?
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 16. 20:58 Ugrás a poszthoz

Sárkányka

A kastélyba visszavezető utuk hamar elröppent, mindketten gondolataikba merültek és minden bizonnyal a nap eseményeit pörgették át magukban újra. Csak Noel törte meg a csendet, ahogy afelől érdeklődött, hogy partnernője fázik-e, ám a levitás nem válaszolt hangosan, csak némán megrázta fejét és még közelebb bújt a zöld ház lakójához, ha ez egyáltalán lehetséges volt. A kastélyba érkezésükkor szólalt meg először, miután a fiú gyengéden megfeddte feledékenysége miatt. Egy pillanatra elállt a szava a finom kis csóktól, de hamar visszatalált magához és huncut csillogással szemeiben kezdett bele válaszába.
- Itt hagysz? De akkor ugye te is itt maradsz velem?
Kiskutya szemekkel pillantott fel a magasabbra, tekintetét a jáde tükrökbe fúrta - ám szája sarkában kacér mosoly húzódott. Sejtette, hogy a másik kijelentése nem volt komoly, azonban ez nem akadályozta meg abban, hogy folytassa kis játékukat.
- Ilyen könnyen lemondanál rólam, ahelyett, hogy hősiesen, feláldozva magad, felajánlanád nekem a saját kesztyűid?! - Drámai hangsúllyal ejtette ki a mondatot, szemöldökeit finoman megemelte, arcára világfájdalmas kifejezés ült ki, hogy aztán  felváltsa azt egy sunyi vigyor és úgy bökje oda a fiúnak utolsó megjegyzését:
- Ja, hogy te is elfelejtetted elhozni a sajátod.
Válaszát meg se várva, lábujjhegyre pipiskedve, az előzőhöz hasonló csókot nyomott a fiú ajkaira, hogy aztán vigyorogva karoljon bele és kezdje vonszolni maga után a levita felé.
A portréalakok a folyosón még a szokásosnál is provokatívabbak voltak, habár a lány türelme szinte végtelen volt ebben a pillanatban, mégis érezte, hogy kezdik túlzásba vinni a festménylakók a kötekedést. Céltudatosan haladt háza felé, mikor egyszer csak megérezte a fiú kezének hiányát. Csodálkozva fordult oda, hogy megnézze, miért állt meg a másik, és hitetlenkedve bámulta, hogyan hasítja fel az egyik vásznat - azt, amelyikről az egyik alak épp az előbb szólt le hozzájuk. Kíváncsian figyelte a jelenetet, nem tudta hova rakni Noel viselkedését, de jelenleg jobban érdekelte, hogy mit fog tenni ezután a rellonos. Az, miután pár, Lyra számára érthetetlen szót mormogott a festménynek, aki rémült tekintettel meredt a fiúra, visszafordult a lány felé, szemében korábban még nem látott diadalmas csillogással. A lány egyre csak fürkészte a másik arcát, mire arról lehervadt a korábbi jókedv és óvatosan, szinte puhatolózva figyelte a levitást. Kérdésére csak megcsóválta a fejét, és elindult a portré felé, miközben elővette pálcáját - csak egyszer pillantott hátra, hogy válaszolhasson a fiúnak.
- Jó hogy el nem égetted, sárkányka.
Egy cseppnyi feddés érződött szavaiból, de nem volt komoly, megértette a fiú indokait, valóban irritálóak voltak a mázolt alakok. Pálcáját az előtte lévő hasításra szegezte, hogy aztán egy elmormolt "Reparo!" után elégedetten szemlélje az ismét hibátlan vásznat. Továbbra is a falnál maradva fordult vissza a rellonos felé, szemei töprengve figyelték a vonásokat, miközben magában a megfelelő szavakat kereste.
- Megértem, hogy miért csináltad. De szerintem felesleges maradandó kárt okozni bennük, idővel megtanulják, hogy mit nem szabad.
Hihetné az ember, hogy Lyra naiv volt, ám erre a következő mozdulatával rá is cáfolna, mivel a fiúhoz intézett szavai után, hátra sem pillantva szegezte pálcáját az előbbi alakra - aki most egyrészt hízelegve köszönte meg a lány segítségét, másrészt nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illette a lány párját -, hogy egy csendes "Silentio!" után arcizmait felengedve sétáljon vissza a másikhoz.
- Látod? Máris elhallgatott a többi is.
Elégedetten futtatta végig tekintetét a némán rámeredő festményalakokon, akik véletlenül sem akartak társuk sorsára jutni - a némító bűbájt ugyanis nem oldhatták meg annyival, hogy átmentek egy másik keretbe.
A lány vigyorogva karolt ismét Noelbe, hogy újfent meginduljon a klubhelyisége felé. Amint kiértek a folyosóról, rögtön meg is hallotta a portrék újra feltörő kiabálását - átkozódását -, de most már biztos volt benne, hogyha legközelebb ismét erre járnak, akkor azok újra el fognak hallgatni, legalább arra az időre, amíg ott nem hagyják őket. Gondolataiból magához térve kíváncsian pillantott fel Noelre, és tette fel a fejében motoszkáló kérdést.
- Van valami általános gondod a festményekkel, vagy ezek egyedi esetek voltak? Elég rutinosnak tűntél a szakítóbűbájjal.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. december 16. 21:19
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 17. 22:21 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál
outfit


Izgatottan készülődött, elsős lévén ez lesz élete első karácsonyi bálja - habár más bálokhoz már volt szerencséje, érezte, hogy ez minden korábbitól különböző lesz. Már jó előre kikészítette ruháját, mely egy hosszú, világoskék, egyszerű darab volt, melynek az egyedüli különlegessége a szokatlan dekoltázsa, illetve a hozzá illő, hasonló színű szaténtopánkákat is elővette már. Haját egyszerűen kibontva hagyta, ám sminknek egy magához képest erőteljeset választott, mely hangsúlyozta az öltözékével közel azonos árnyalatú szemeit.
Lelkesedését egyetlen dolog fogta vissza: Noel az estére egyik háztársát kísérte, amennyire elmondta, valami rellonos dolog miatt, és habár megígérte, hogy foglalkozik majd Lyrával is, ugye mégsem ugyanaz a helyzet, mintha teljes értékű partnere lenne az egész estére.
Ám ennek ellenére elhatározta, hogy remekül fogja érezni magát, ha nem lesz más lehetősége, hát idegenekhez csapódik. A bál hivatalos kezdése után nem sokkal már a Nagyterem bejárata előtt ácsorgott, itt fogta el először a bizonytalanság, hogy talán nem is volt olyan jó ötlet eljönnie, ám erőt véve magán felszegte fejét és - habár egy kicsi félszegen, de - megindult a terem belseje felé.
Az első pár lépést követően azonban meg is torpant, ajkait kicsit eltátotta, úgy bámulta a mesebeli dekorációt, mely a jeles ünnep alkalmából borította az amúgy átlagos étkezőhelyiséget. Arcára visszatért gondtalan mosolya és rögtön magabiztosabb léptekkel indult tovább, hogy aztán nem sokkal később észrevegye két háztársát.
Szinte táncos léptekkel indult meg Keiko és Ati felé, hogy aztán boldogan rájuk vigyorogva köszönjön nekik.
- Sziasztok! Minden évben ilyen káprázatosan gyönyörű a Nagyterem ilyenkor?
Kérdését elsősorban a lánynak címezte, elvégre Ati hozzá hasonlóan gólya volt, de a másodikos levitástól talán számíthatott valamiféle támpontra.
Végigpillantott háztársain és egy pillanat kellett, hogy eszébe jusson, talán alkalmatlankodik. Félénken szólította meg őket ismét, arcán halványan kirajzolódó pírrel.
- Jaj, de buta vagyok. Zavarok?
Némán korholta magát, amiért ilyen udvariatlan volt, hogy kérdés nélkül csatlakozott kettősükhöz, főleg, mert fogalma sem volt, hogy most háztársai csak barátként vannak-e itt. Pirulva illetlenségén bocsánatkérően pislogott a szfinxekre és csak remélni merte, hogy nem küldik el őt.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. december 18. 11:47
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 19. 00:15 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál - Kékecskék

Kicsattanó jókedve egy pillanat alatt apadt le, mikor rádöbbent, hogy háztársait nem a sajátjához hasonló hangulatban találta. Ám ahelyett, hogy rajta is eluralkodott volna a melankólia, megmakacsolta magát, hogy megpróbálja felvidítani a másik kettőt. Nem tudhatta, hogy minek köszönhető szokatlan mélabújuk, a gólyaavatón mindkettőjüket kedvesnek, fáradhatatlannak és főleg élettel telinek ismerte meg, ellenben a mostani leeresztett formájukkal. Lyra tanácstalanul állt a helyzet előtt, ám tapintatlan sem akart lenni, így ahelyett, hogy kérdezősködéssel rontotta volna tovább a hangulatot, elhatározta, hogy mindent bevet, hogy valamivel kellemesebbé varázsolja a két levitás estéjét.
- Szívesen csatlakozok, bár tanárnak azt hiszem, csapnivaló lennék. Maximum példával szolgálhatok.
Szinte fültől fülig érő, széles mosolyt villantott meg, kijelentését igazolandó, mely egyik pillanatról a másikra fagyott le arcáról, mikor a japán lány barátját hozta szóba.
- Hát ő...
Hirtelen semmi értelmeset nem tudott kinyögni, és ezen az sem segített, hogy követve a másik lány pillantását észrevehette az éppen a terembe bevonuló sárkányát - oldalán egy fekete, Lyra szerint túlzottan is csinos, rellonos lánnyal. Már az is épp eléggé elkeserítette, hogy a fiú nem kereste vele még a szemkontaktust sem, ám az utolsó csepp a táncra invitáló mozdulata volt, amelyet nem a levitásnak tett. Szája sarka lekonyult, homlokát enyhén összeráncolta és mintha a szíve is direkt fájdalmasan nagyokat dobbant volna.
Nem tervezett féltékenységi jelenetet rendezni, elvégre megbeszélték már a mai estét korábban Noellel, aki biztosította róla, hogy semmi oka az irigységre, ám ezt zúgolódó gondolataival már nem volt olyan könnyű megértetnie. Azonban szégyent sem akart hozni párjára, így egy mély levegővétel után visszavarázsolta korábbi mosolyát - habár már megkopott kissé -, és azzal arcán nyögött ki egy értelmesebb választ.
- Egy háztársával jött a bálra, elvileg valami rellonos dolog, ha minden igaz, majd később találkozunk.
Még szerinte is szánalmasan reménykedő volt a hangja, így megemberelve magát próbálta visszaterelni gondolatait egy kellemesebb ösvényre: elvégre itt van a bálon, barátok között, akiknek talán a támogatására van szükségük. Miután megtalálta motivációját, rögtön jobb kedvre derült, és már bele is kezdett volna mosolymissziójába, mikor újabb vendéget üdvözölhettek kis körükben. Meglepődve vette tudomásul házvezető-helyettesük jelenlétét, aki most is a legváratlanabb pillanatban tűnt fel - és remélhetőleg mentette meg az estét.
- Jó estét, professzor! Remek ötlet, társíthatnánk hozzá apró jégcsapdíszeket is, hogy teljes legyen a hatás. És ha tanárnő volna szíves majd kijárni, akkor a vezetőség sem szólhatna érte.
Apró mosolyt villantott oktatója felé, habár még nem igen ismerte, meglehetősen szimpatikus volt neki a határozott nő.
Érdeklődése csak növekedett felé, mikor felkérte a velük lévő Atit egy táncra, a lány nem hitte volna, hogy ilyen előfordulhat tanár és egy gólya között - bár sejtette, hogy jelképes a dolog -, ám minden ellenérzés nélkül figyelte az alakuló eseményeket.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 19. 23:38 Ugrás a poszthoz

Sárkányka

Miután még az előcsarnokba érve burkolt sikert aratott kis akciójával, a festmények között is remekel, önmaga legnagyobb megelégedésére. Tartott tőle - nem csak most, már lassan egy hete! -, hogy nem tud majd spontán és őszinte lenni a fiú mellett a hasában lévő állandó görcs miatt, azonban eddig szerencséjére erre nem került sor, a rellonos jelenléte gyógyszerként szolgált félelmeire és összes aggodalmas gondolatára.
Ennek volt az is köszönhető, hogy Noel rongáló akciójára is teljes lelki nyugalommal, magához híven tudott reagálni, amely reményei szerint a fiú tetszését is elnyerte. A jóhiszeműségét firtató mondatra csak egy vigyor kanyarodott ajkaira, és dorgáló hangon ejtett el egy újabb kis megjegyzést.
- Alábecsülsz.
A mondathoz egy pimasz kacsintás is járt, hogy aztán meginduljon a rellonos felé, annak szavait hallgatva. Álmélkodva emelte meg szemöldökét a fiú kijelentésére, melyet egyértelműen bóknak szántak, hogy aztán újabb elégedett vigyor uralja vonásait.
- A halálos túlzás, jobb szeretem a veszélyest.
Ezzel befejezettnek tekintette pillanatnyi társalgásukat, habár még tudta volna ragozni a dolgot, inkább engedett párja vonzásának, és szorosan hozzásimulva átadta magát újabb csókjuknak. Az előzővel ellentétben, most viszonylagos magabiztossággal fogadta a másik ajkait, hogy aztán minden frissen tanult trükköt bevetve élvezze kettőjük jelképes párharcát. Karjaival eleinte a széles vállakon támaszkodott, hogy bele ne szédüljön sárkánya hevébe, majd lassan csúsztatta feljebb ujjait, hogy végre a hívogató tincsek közé bújtathassa őket és a fiú tarkóján találjon támaszra. Gondolatai mindeközben vadul cikáztak fejében, egyrészt próbálta felfogni a helyzetet, mely még így, másodjára is valószerűtlennek tűnt számára, másrészt igyekezett tudatát a felszínen tartani, félő volt, hogy belezuhan az őt elárasztó hirtelen benyomások óceánjába. Tenyere alatt Noel forró bőrével, orrában az őt körülölelő kesernyés illattal, fülében kellemes baritonja emlékével leginkább úgy érezte, alátemetik az érzések, hullám módjára söprik el összes józan gondolatát. Hirtelen rántotta ki magát a csókból, félő volt, hogy szó szerint elalél az őt elárasztó hatásoktól, így pihegve bámult bele a jádeszín szemekbe, hogy a fiú egy határozott morranására folytassák megkezdett tevékenységüket.
A szusszanásnyi szünetnek köszönhetően már nyugodtabban tudta folytatni csókjukat, mely nem volt kevésbé szenvedélyes, legfeljebb kiegyensúlyozottabb ezúttal. Végül, lévén egyszer mindennek vége szakad, csak egymást szorosan ölelve álltak a még mindig néma folyosón, hogy aztán a fiú meleg leheletét megérezve a lúdbőr végigfusson gerince mentén, és úgy hallgassa az apránként megnyíló fiú történetét.
Öntudatlanul kezdett bele a puha, hollófekete tincsek cirógatásába, miközben hallgatta a mesét, hogy aztán elgondolkodva távolodjon el Noeltől egy kicsit, hogy bele tudjon nézni szemeibe. Pillanatokig mérlegelte magában, hogy erre mégis mit felelhetne, mígnem lábujjhegyre emelkedve egy apró csókot nyomott ismét a finom metszésű ajkakra, hogy utána egy szelíd mosollyal száján válaszoljon.
- Már akkor is hű voltál magadhoz, sárkányka.
A mosoly egy pillanatra sem halványodott, ujjait óvatosan húzta végig a fiú majdhogynem festői arcélén, majd folytatta.
- Nem tudok jobbat mondani, minthogy újra hozzájuk szoksz. Nem megoldás szerintem, ha a kastélyban lévő több száz portrét egyenként szabdalod szét.
Ujjai suttogása közben sem pihentek meg, fáradhatatlanul járták útjukat végig a fiú járomcsontjától le, egészen az álláig. Az előbbi komolyabb hangvételről azonban visszaváltott korábbi, könnyed hangjára, úgy fejezete be gondolatát:
- Az viszont talán nem baj, ha addig is egy kis illemet tanulnak.
Mosolya vigyorrá szélesedett ismét, és csak remélni merte, hogy Noel nem vette kioktatásnak felvetéseit, hiszen ő semmi ilyesmit nem akart elérni, csak felötlő gondolatait osztotta meg a rellonossal.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 20. 00:34 Ugrás a poszthoz

Állia

Miközben megindult társasága felé, az arrébb húzva sálját fényt derített a rejtélyre: egy sárkányos címer díszítette öltözékét. Szóval egy újabb rellonossal hozta össze a sors. Csak ennyi kellett, hogy gondolatai közé beférkőzzön egy bizonyos másik, hímnemű sárkány, ajkai közül pedig egy sóhaj szakadjon ki. Azonban nem álmodozhatott, figyelmét visszaterelte a lányra, aki szóban is megerősítette a zöldek közé tartozását, hogy utána maga mellé invitálja. Barátságos tanácsára csak egy újabb mosollyal felelt - hosszú kabátja lévén, ő lábai helyett arra ült, hogy elkerülje az esetleges kellemetlen fel- vagy épp megfázást.
A melegítőbűbáj elvégzését követően a bemutatkozásra került sor közöttük, majd kézfogásuk után Lyra szólalt meg ismét.
- Még nem is hallottam ezt a nevet, de nagyon tetszik.
Egy újabb, az előzőeknél szélesebb vigyort villantott Álliára, majd ráunva a némaságra még egy kérdést tett fel a rellonosnak.
- És téged mi szél hozott erre? Csak levegőzni jöttél egyet, vagy volt valami konkrét szándékod is itt, a tóparton? Ah, remélem nem vagyok tolakodó.
A pír visszatért arcára, félt, hogy túlzásba vitte a kérdezősködést, elvégre az visszás is lehetett, hiába, hogy ő csak érdeklődni akart. Szerencsétlenül érezte magát, hogy ennyire suta a beszélgetések terén, most érezte igazán kárát, hogy szívesebben töltötte idejét könyvek vagy állatok, mint emberek között. De hát minden rossz szokást meg kell törni egyszer - még ha nem is tartotta rossznak általános zárkózottságát -, és épp itt az ideje, hogy gyakorolja kicsit a társalgás művészetét. De hát, minden kezdet nehéz, ahogy mondani szokás.
Ez utóbbi mondást tökéletesen igazolta ő is, ahogyan száját rágcsálva, kezeivel kabátja ujját gyűrögetve ült, és vadul gondolkodott, hogy mégis mivel oldhatná a feszültséget. Általában nem zavarta két ember között a csend, de most érezte, hogy ez az a fajta kínos némaság, amely akkor van jelen, ha még nem sikerült megtalálni a közös hangot. Csak abban reménykedhetett, hogy kérdéseivel sikerült beindítania valamiféle beszélgetést, más esetben reménytelennek tetszett helyzete, ötletei kimerülőben voltak.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 12:48 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Lethifalva

A Bécsben töltött napok minden bizonnyal bekerültek élete legszebb emlékei közé: nem hiába volt egyik kedvence az osztrák főváros, ott-tartózkodásuk alatt sem okozott csalódást a fiataloknak. A legörömtelibb pillanatokat azonban mégsem a vásárban töltött órák okozták Lyra számára, hanem az összebújós esték, átbeszélgetett éjszakák, lusta hajnalok egy bizonyos rellonossal. A kirándulás minden percét kihasználták Noellel, hogy együtt töltsék idejüket, melynek köszönhetően a levitáson még sosem érzett kiegyensúlyozottság uralkodott el. Ajkairól nem volt letörölhető az állandó kis mosoly, még a szokottnál is türelmesebb és derűlátóbb volt és szinte lehetetlen volt bármivel is felidegesíteni.
Miután kiléptek a kandallóból és megindultak, hogy elfoglalják szállásukat, Lyra - természetesen - ismét párja mellé csapódott, hogy csak helyeselve bólogasson annak megjegyzésére a falura. Amira ismét hosszas monológba kezdett, hogy mit szabad és mit nem, majd a szobabeosztások részletezésébe ment bele. Amint meghallotta Noel nevét, közvetlen a sajátja után, egy apró csípést érzett meg alsóbb részein, melyet egy kevésbé finom oldalba könyökléssel viszonzott - ám cinkos vigyora felragyogott arcán. Közös szoba? Mi lesz még itt...
Az eligazítás után rellonos társa Keikóék felé kezdte húzni a lányt, ő pedig odaérve mosolyogva biccentett két háztársának. A fiú áthívta hozzájuk őket, arra hivatkozva, hogy meg kell beszéljék a barlangos dolgokat a kis japánnal. Lyra hallott már pár rövidebb szakaszt kalandjukról, azonban, ha nem túlságosan személyes a téma, most talán bővebben is kifaggathatja barátait a részletekről: égett a kíváncsiságtól, eddig őt valahogy elkerülték a hasonló izgalmak - bár talán nem is bánta annyira ezt.
Miután megállapodtak a későbbi találkában, megindultak, hogy bevegyék szobájukat, amely ha lehet, még a bécsinél is jobban elnyerte a levitás tetszését - és nem csak azért, mert itt kettesben lehettek. Ámuldozva futtatta végig ujjait a nyers fa ágykereten, miközben vigyorogva szemlélte szokatlanul pörgő - szinte viháncoló - párját.
- Az alsót választom, de csak hogy ne ess nagyot, ha este lerugdoslak.
Ártatlan kifejezéssel arcán, bájosan pillogott a másikra, majd miután mosolya újfent megjelent vonásain, lendületesen rámászott az immár fekvő rellonosra. Lecsüccsent a hasára, lábaival megtámasztotta magát a teste mellet és úgy bámult le rá pimaszan csillogó szemekkel.
- És ha mégis megmaradsz valahogy mellettem, azt mondanom se kell, hogy a takaró az enyém.
Mielőtt bármit válaszolhatott volna a fiú, ráhajolt ajkaira, hogy egy hosszú csókot lopjon tőle. Kezdett belelendülni a dologba, mikor meghallotta a bátortalan kopogást. Kénytelen-kelletlen szakította el ajkait a másikétól, majd egy játékos fintort követően felnevetett, és elhelyezkedett egy kevésbé kompromittáló pózban az ágyon - pont jókor, hogy a belépő Keinek már ne legyen mitől zavarba jönnie.
- Hát, nem mondom, hogy nem tudok, mert próbáltam már, de szerintem mindnyájan nagyobb biztonságban leszünk, ha inkább Noel tanítgat. Egyébként persze, menjünk!
Nyomott még egy gyors puszit barátja arcára, majd felpattanva indult meg, hogy felvegyen egy síeléshez alkalmasabb csizmát és kabátot. Végezve az öltözködéssel betársult Keiko mellé az ajtóba, onnan pillantott vissza, jön-e sárkánya is.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 18:45 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál - Kékik

Ati lelkesen távozott a professzorral, a levitások pedig kettesben árulták tovább a petrezselymet. Keiko kérdésére Lyra már épp belefogott volna unalmas életének leírásába, mikor - szó szerint - beesett közéjük egy újabb háztársuk. Reflexből pattant volna fel, hogy segítsen Dórinak, ám a lány időközben sikeresen feltápászkodott, így csak aggódó hangon tette fel kérdését.
- Úristen jól vagy? Ugye nem ment ki a bokád, vagy semmi ilyesmi?
Tekintetét végigfuttatta az említett testrészen, amelyen hálistennek nem látszott, hogy bármi komolyabb baja történt volna az előbb. Mielőtt válaszolhatott volna a lány kérdésére és hellyel kínálhatta volna, visszaérkezett Ati is, aki most végre hatalmas mosollyal arcán parádézott és hangján is hallatszott, hogy jól sikerült a táncuk a tanárnővel. Rögtön a parkettre invitálta őket is, amelyre a szőke lány lelkesen indult is, az őt húzó fiú után. Visszafordulva kezét nyújtotta ülő társuk felé, aki azonban hamar mások megtaposásáról kezdett magyarázni, meg hogy milyen szép is a terem. Ez utóbbival nem vitatkozott, ám magára a tiltakozásra cseppet összeráncolt szemöldökkel felelt.
- Biztos nem jössz? Inni útközben is tudsz, a terem pedig megvár.
Bátorítóan mosolygott évfolyamtársára, ám amennyiben ő továbbra is ellenállt, kénytelen-kelletlen engedett Ati húzásának és hagyta magát a terem egy kevésbé zsúfolt részére vezetni. Ott hamar kisebb kört alkottak a többi diák között, és a fiú bele is kezdett egy különös koreográfiába. Egyértelmű volt, hogy ennyien nem tudnak hagyományosan táncolni, így kíváncsian bólintott rá társa ötletére, miszerint maguk rakják össze a saját kis mozdulatsorukat.
A standard táncokban otthon mozgott, hála apja vissza nem utasítható kérésének, miszerint minden hölgynek meg kell tanulnia legalább az alaplépéseket, de nem egy kínzásként fogta fel a dolgot, szeretett a zene ritmusára mozdulni, és ha ideje engedte volna, talán komolyabban is foglalkozott volna vele. Azonban ilyen szabadon még sosem kellett táncolnia, ahogy improvizálnia sem - leginkább különböző rendezvényeken kérték fel, ahova családjával járt, ott pedig nem játszottak a mostanihoz hasonló, modernebb zenéket, megmaradtak helyette a klasszikus szerzeményeknél és a néha már idegesítően emelkedett hangulatnál.
Azonban ez nem riasztotta vissza, izgatottan ment neki a kihívásnak és igyekezve a legjobbat nyújtani, próbálta leutánozni a fiú mozdulatait, több-kevesebb sikerrel. Mire nagyjából ment neki az első rész, el is jutottak oda, hogy most Keiko találjon ki valamit, amit hozzákapcsolhatnak, így érdeklődve kezdte figyelni az idősebb lányt.
Időközben a vidám mosoly visszatért ajkaira és néha fel-felnevetett, amikor egy különösen nehéz rész bemutatásához meg kellett erőltetniük magukat, hogy orra ne bukjanak.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 22:02 Ugrás a poszthoz

Állia

Miközben a tó partján üldögélt új ismerősével, öntudatlan kalandoztak el gondolatai eddigi itt töltött élete felé. Ahhoz képest, hogy teljesen új volt neki  mind a környezet, mind az emberek, már most otthonaként gondolt az épületre, és új családjaként háztársaira - no meg persze egy zöld is helyet kapott a kis femiliben. Megdöbbentette az a végtelen gondtalanság, amiben napjai teltek, szinte az volt az érzése, hogy túl szép, hogy igaz legyen. Ez volt a helyzet most is: találkozik egy lánnyal a falu mellett, aki még véletlenül sem bunkó, nem piszkálódik, nem valami elvetemült félőrült, hanem tökéletesen megvannak. Gyanús volt neki, hogy eddig senkivel sem hozta össze a sors ittléte során, akivel nem ez lett volna a helyzet.
De ahelyett, hogy ilyesmin gondolkodik, illene örülnie szerencséjének, és visszairányítania figyelmét a beszélgetésre.
- Köszönöm. Hát nem túl gyakori, Magyarországon nem nagyon adnak eredeti latin neveket, ez apa mániája nálunk. Habár ha jól tudom, az iskolában pont van még egy Lyra, legalábbis nekem ezt mondták, de még nem találkoztam vele.
Egy perc sem telt el, és már meg is kapta a következő választ is, egy kérdéssel megtoldva, melyre elgondolkodva válaszolt.
- Csak sétálni akartam egyet a levegőn, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felfedezősdit játszottam. Még nem jártam eddig erre, és gondoltam, épp itt az ideje. Aztán megtaláltam a tavacskát és megláttalak téged is. A többit már tudod.
Egy újabb mosolyt küldött Állia felé rövid története befejeztével, majd eszébe jutott, hogy az esetleges szorgalmiról egy szót sem szólt még, így gyorsan folytatta is a beszédet.
- Most, hogy így mondod, nem ártana végre dolgoznom egy kicsit, de annyira semmi kedvem az ünnepek előtt nekiállni tanulni. Majd ráérek év vége előtt hajtani.
Felnevetett saját lustaságán, majd tekintete újra a messzeségbe zuhant, gondolatai azon jártak, hogy még mennyi idő jut neki, nekik, mielőtt kénytelen lesz a nyáron hazamenni. A lelke egy eldugott zugában persze hiányzott neki otthona, de jelenleg sokkal érdekesebb volt a kastély és a benne élők világa, mint a már megszokott napok Kolozsvárott.
A lány hangjára tért magához, aki egy újabb kérdést tett fel neki. Félig még mindig otthonára gondolva, szórakozottan válaszolt.
- Igen, igen, gólya vagyok. Tényleg, és te? Nem tűnsz sokkal idősebbnek nálam.
Arcát a másik felé fordította, majd nem kellett sok, hogy az most a szünete felől érdeklődjön.
- Szeretem, nem értem azokat, akik szerint unalmas, én élvezem, ha azt csinálhatom, ami érdekes. Még ha néha tanulni is kell - egy fintorra húzta el a száját, majd felnevetve folytatta válaszát - Nem megyek haza a szünetre, úgy voltam vele, hogy ez az első évem itt, akkor már legyen teljes és töltsem itt az ünnepeket is. Nem tudom egyébként, mi itt a szokás, körülbelül mennyien mennek haza? Kihalt lesz majd a kastély? Lesz valami különleges program szentestére?
Észre sem vette, hogy már szinte dőltek belőle a szavak, és tekintetét egy pillanatra sem kapta le a lányról, végig a szemeibe nézve beszélt. Befejezve a mondatot azonban hamarosan észbe kapott, és lesütve tekintetét dünnyögte el halkan egy időre az utolsó mondatát.
- Jaj, ne haragudj ha túl sokat beszélek, nem tudom, mi van velem.
Szemeivel újra a lányra tekintett és kíváncsian várta, hogy mit reagál majd a rellonos.
Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2013. december 22. 23:20
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 21. 22:51 Ugrás a poszthoz

Levélküldő
december 24. 23:59

Pont időben volt, így nem kapkodta el a leérést, kényelmes sétával baktatott végig az udvaron. Jobb kezében szorosan fogta pálcáját és tüntette el maga mögül a hóban lévő lábnyomait, nem akarta, hogy pont most találja meg valaki, akinek nem kéne. Az idegesség összeszorította gyomrát, egyrészt, mert még egyszer sem szegte meg ennyire a szabályokat ittléte óta, másrészt a meghívójának kiléte miatt.
Délelőtt kopogtatott a bagoly a gólyalak ablakán, mely egy neki címzett levelet tartott a csőrében. Miután felbontotta a díszes viaszpecsétet, szemöldökei egészen a homloka tetejéig felszaladtak csodálkozásában, ahogy olvasta az irományt.

Szerelmes karácsonyt! A csodálód. Ha érdekel kilétem, elmondom. Gyere éjfélkor a Vadőrlakba. Vigyázz! Meg ne fázz!


Első gondolata persze Noel volt, de aztán rá kellett jöjjön, hogy az effajta felesleges titkolózás nem vallana rá, ő külön élvezné, ha tudatosan csábítaná a rosszba a lányt. Így hát kénytelen volt belenyugodni, nem barátja hívja kései sétára, helyette azonban más jelölt nem jutott eszébe. Hogy a csodálója? Butaság, még mindig kevés embert ismert a kastélyban, lehetetlennek tartotta, hogy egyikük érdeklődjön iránta. Agya persze nem fogadta el ennyivel a dolgot, azonnal újabb magyarázatot keresett, így kénytelen volt arra jutni, hogy valószínűleg megviccelni - vagy épp megszívatni - szeretnék. Ez persze óvatosságra intette, azonban nem tudta legyőzni kíváncsiságát, ennek volt köszönhető hogy most itt volt. Habár eleget tett a levélíró tanácsának és vastagon felöltözött, pár extra kiegészítőt is hozott magával, a pálcáján kívül persze - ezek zsebe mélyén, keze ügyében pihentek.
Ennek volt köszönhető, hogy kívülről végtelenül nyugodtnak tűnő léptekkel sétált a koromsötétben, egyenesen a Vadőrlak felé. Elhatározta magában, hogy maximum egy tíz percet vár a rejtélyes alakra, utána visszaindul a kastélyba - egyrészt mert semmi kedve nem volt megfázni, tényleg hideg volt már az idő, másrészt pedig elvárta, hogy az illető pontos legyen, ha már egyszer iderángatta egy ilyen lehetetlen időben.
A kis házikó elé érve észrevette a különféle ketrecben lévő állatkákat, és érdeklődve indult meg feléjük, ha nem jelentkezett a titokzatos levélküldő.
A rácsok mögött mindenféle mágikus kisállat bújt meg, fázósabbjuk egy adag szénába vackolódva. Ajkain kis mosollyal figyelte az alvó Jarweyt, mely szőrös kis testét szorosan összehúzva pihent. Sajnálta, hogy nincs ébren, szívesen elbeszélgetett volna vele pár szót*, azonban csak ezért nem akarta felkelteni a gyógyuló bestiát, így megmaradt csendes vizslatásánál.

~×~
* A Jarwey-k leginkább egy nagyra nőtt menyétre emlékeztetnek, csupán annyiban különböznek varázstalan társaiktól, hogy képesek az emberi beszédre. Viszont alacsony értelmi szintjük miatt csak rövid megnyilvánulásokra képesek.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 23. 01:15 Ugrás a poszthoz

Állia

Ahogy lassan feloldódott, egyre könnyebbé vált a beszélgetés a számára, habár még mindig kissé kényelmetlenül érezte magát, ha sokáig csak a saját hangját hallotta. Ennek ellenére felbátorodva válaszolgatott és kérdezett újra és újra az idősebb lánytól, mivel más ötlete úgy sem volt, amivel elüthették volna idejüket.
- Hogy érted, hogy a szöges ellentétem? Mármint a szorgalmikra gondolsz? Én se vagyok ám mindig ilyen, csak utóbbi időben jobb dolgom is volt, mint a könyvek fölött görnyedni.
És a legmeglepőbb mindebben az volt, hogy tényleg úgy állt a dolog, hogy Lyra szívesebben töltötte idejét mással, mint imádott könyveivel, és nem is bánta ezt kimondottan. Az előző évekhez viszonyítva volt ez igazán furcsa, mert eddig az írott oldalakban találta csak meg igazán társát - no persze az állatok mellett -, de idén rá kellett jönnie, hogy egyes emberek társaságát is kimondottan élvezi. Szokatlan volt neki ez a változás, ahogy az eddigi zárkózottsága kezdett semmivé lenni. Persze még nem volt egy közösségi ember, de jó úton halad efelé, azt viszont már nem tudta, hogy ennek örül-e. Valahol mindig megvetette kicsit azokat, akik csak másokra támaszkodva tudtak meglenni, és büszke volt függetlenségére. Most viszont átkerült a másik oldalra, és kezdte más szemszögből vizsgálni a dolgokat, hogy nem is olyan kellemetlen, ha további emberekkel kell számoljon életében.
Gondolatmenete végére pont meg is érkezett Állia újabb válasza, amely megerősítette korábbi elképzelését a lány korát illetően. Megjegyzésére csak elmosolyodott és helyeslően bólogatva toldotta meg a lány szavait.
- Annak is szántam, szinte sugárzod magadból a fiatalságot.
Ez így volt, a lányból áradt a még gyermeki aura, habár nem tudhatta, hogy idősebb korában milyen lesz, egyelőre nyílt volt és vidám, a legtöbb korabelihez hasonlóan. Ezt az általános jókedvet lehetett kivenni szavaiból is, melyekkel a kastélybeli karácsonyról kezdett el mesélni a levitásnak. Az érdeklődve hallgatta, mindent tudni szeretett volna előre, amit csak lehetett. Nem viselte túl jól a meglepetéseket, főleg, ha azok negatívak voltak, jobb szeretett előre felkészülni az elkövetkezendő dolgokra.
- Miért lesz érdekes a vacsora? Mármint a menün kívül lesz valami más különlegesség is?
Minden részletet hallani akart, az sem érdekelte, ha ezzel lelövi magának a poént, egyszerűen túlontúl kíváncsi volt, hogy mit tartogathat számára az iskola a szünetben.
Elnézést kérése után a rellonos halkan felnevetett, feltehetőleg rajta. Ezen megint elszégyellte kicsit magát, azonban megelégelte az állandó pironkodást így megemberelve magát egyenesen a barna szemekbe tekintett és állta a másik pillantását. Attól függetlenül, hogy ő volt a fiatalabb, nem állt szándékában kisgyerekként viselkednie, egy határozott emberként tekintett magára, és ehhez akarta tartani magát, mindenkivel szemben.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 25. 22:05 Ugrás a poszthoz

Állia

Az emberi kapcsolatok terén lévő tapasztalatlansága lehetett az oka, hogy most is félreértette a rellonos szavait. Szemöldökeit megemelve hallgatta annak magyarázatát, hogy ő mire is gondolt, és csodálkozása csak nőttön nőtt, amikor az befejezte a mondandóját. Közvetlen? Ő? Ugyan, dehogy, csak próbált nem élhetetlennek tűnni új ismerőse előtt, tartva a felesleges bátorító szócsépléstől. Ennek szellemében, egy rövid, önmagát gúnyoló kacaj után válaszolt.
- Nem vettem bántásnak, de szerintem félreismertél. Nem hinném, hogy közvetlen lennék, sőt, ha tehetem, kerülöm az embereket.
Őszintén, nem nagyon érdekelte, hogy erre mit mondhat a másik, életfelfogásában nem szerepelt a többi emberhez való igazodás. Ő ilyen, és erről ennyit, változni nem valószínű, hogy nagyon változna. Ha valakit zavar, hát így járt, ő tökéletesen meg volt elégedve a helyzetével jelenleg.
Negatív gondolatai azonban hamarosan semmivé lettek, mikor Állia barátságos kérdései után rádöbbent, hogy valószínűleg kissé túlspilázta magában a dolgot. Idegességétől megszabadulva szusszantott egyet, hogy utána újra mosolyogva fordíthassa figyelmét a lány felé.
- Igen, nagyon szeretek, ha tehetem, mindig olvasok egy keveset. Furcsa lehet, de szeretem a szakirodalmakat, ha épp érdekel az adott téma. Főleg a mágikus bestiákról szóló kötetek érdekelnek, de újabban oda meg vissza vagyok az elemi mágiáról szóló tanulmányokért is. De persze mellette a könnyebb témájú könyveket is kedvelem, a mugli írók munkáit sem vetem meg.
Egy levegővételre hadarta el válaszát, mindig elragadta a lelkesedés, ha drága irományai jöttek szóba, magáról elfeledkezve tudott akár órákon át is mesélni az éppen olvasott műről. Azonban most hamar magához tért, így egy nyugodtabb levegővétel után visszadobta a labdát társának.
- És te? Egy másik könyvmolyhoz van szerencsém, vagy te inkább kerülöd az olvasást, amennyire lehet?
A tőle szokatlan bókáradat után a téma a közeledő karácsony felé terelődött, amely kimondottan felkeltette Lyra érdeklődését. Ez volt az első éve a kastélyban, így érthető volt, hogy tudni akarta, mire számítson a szünetben, ha már egyszer itt tölti. Azonban a rellonos lány nem mutatkozott túl közlékenynek, minden bizonnyal csak a levitást akarta megóvni attól, hogy elrontsa a meglepetését, nem tudhatta, hogy ezzel csak bosszantja a kéket. Ha egyszer ő tudni szerette volna, hogy mi lesz, akkor ne más döntse már el, hogy mi neki a jó. Ettől függetlenül nem akarta elrontani a hangulatot, így beletörődve a másik nemleges válaszába csak aprót bólintott.
- Hát jó.
Mikor a másik szemeibe pillantott annak rövid nevetése után, olyan kommentet kapott, amelyre a legkevésbé sem számított. Rellon? Most már egészen biztos, hogy félreismerte a lány. Rá is vágta volna rögtön ezt, azonban egy rövid belegondolás után rá kellett jöjjön, hogy talán van alapja a dolognak. Egyelőre nem akart azonban jobban belemenni ebbe, még csak elmélkedés szintjén sem, így inkább egy kitérő válasszal intézte el a meglepő szavakat.
- Nem sértettél meg. Ami a rellont illeti... Hát, ha így gondolod, biztosan, bár szerintem én tökéletesen beillek a kékek közé.
Egy apró mosollyal ajkain zárta le ezt a témát, helyette inkább pálcájával közelebb intette magához az azóta is szüntelenül lobogó kis lángocskát, hogy aztán belebámulva merüljön el újra csapongó gondolataiban.
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2013. december 27. 00:57 Ugrás a poszthoz

Téli kirándulás - Lethifalva

Szobájukat hamar elfoglalták rellonosával, és ahhoz sem kellett sok idő, hogy igazán otthonosan érezzék magukat benne. Pillanatok alatt elmerültek egymás társaságában, és Lyra felfedezhette új kedvenc helyét is, mely sáránya hasa volt - igazán kényelmes ülőhelyül szolgált neki. Amikor mégis kénytelenek voltak megszakítani eddigi elfoglaltságukat a kopogásra tekintettel, Noel eddig tőle még nem látott nyavalygást mutatott be, egy óvodáshoz hasonlóan követelte vissza szőkéjét, aki csak nevetni tudott a másik nyafogásán. A japán lány megjelenésével persze fordult a hangulat, és immár a síelés iránti lelkesedéssel indult meg a kis csapat, miután mindnyájan alkalmasabb öltözetbe bújtak. A levitás hallgatott párjára, és rendesen aláöltözött a sícuccnak, így eddigi kinti felsője fölé még egy vastag, kötött pulóver is jutott, hogy véletlenül se betegeskedéssel pazarolja el ittlétük értékes perceit.
A szállásukról kiérve, rögtön a kölcsönző felé indultak, hogy ott aztán beszerezzék a számukra szükséges kiegészítőket - első sorban a léceket, persze. A lány rábízta magát a eladóra, aki hatalmas lelkesedéssel magyarázott neki, hogy miért is lesz tökéletes számára ez, vagy épp miben hibádzik amaz, ám mivel nem volt kimondottan otthon sí-témában, így csak kínos mosollyal ajkain bólogatott, majd megkönnyebbülten szusszantott, mikor kijutott a túlbuzgó segítsége karmai közül. A kölcsönzőből kilépve egyenest a pályák felé indultak, elöl a rellonossal, a két szfinx majdhogynem jól idomított kiskutya módjára követte a fiút.
Habár Lyra nem volt kimondottan reménytelen eset, ha sportolásról volt szó, még az igyekezete is megvolt a téma felé, a síelés valahogy sosem tartozott kedvenc téli elfoglaltságai közé. Imádta a telet, kedvenc évszaka volt a maga hófehér, vakító ragyogásával, és általában véve jó viszonyt is ápolt a hót igénylő kinti elfoglaltságokkal, azonban a léceken való siklás sosem lopta be magát a szívébe. Kényelmetlenül érezte magát velük, mintha csak korlátoznák a mozgását - ellentétben például a korcsolyával, amelyre szinte lába meghosszabbításaként tekintett.
Egy szó mint száz, ez alkalommal kénytelen-kelletlen rá kellett bízza magát a zöld ház tagjára, és csak remélhette, hogy az nem fogja kihasználni ügyetlenségét. Persze korábbi tapasztalataitól függetlenül még nem adta fel, hogy talán most fog megtörténni a csoda és érez rá a síelés igazi ízére, azonban nem sok reményt fűzött ehhez. Megérkezve tehát úti céljukhoz, tekintetét Noelre függesztette, úgy szólította meg a rellonost.
- Nos... Taníts, mester!
Az ártatlan pillogás most sem maradhatott el, azonban a vigyor már ott honolt ajkain, előre élvezte a pillanatot, amikor majd a zöld rá kell jöjjön, hogy két amatőrrel hozta őt össze a sors.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lyra Aurora Black összes RPG hozzászólása (58 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel