Üdvözletem mindenkinek!

Üdvöz-let. Miféle szél fúj errefelé?

Köszi Lexine. De nem az ő választása volt. xD

Hmm.. rendezni kéne valaki ujjait?

Egyet kell értenem Olivér. Tartsuk a Házasság-ellenző transzparenseket.  

Axel

* Nincs is jobb, mint egy kellemes őszi délutánon lejönni futni, hogy az izzadságtól kimenjen az ember fejéből a nyűg és a baj. A fejtőrését még mindig csak az okozza, hogy csak a bájitaltan tankönyvét kapta kézhez, a többi ugyanis már nem volt a könyvesboltban, arra még várnia kell, de így pedig lemarad. Hogy könyvtár? Blá, sok emberrel benne, nem kell az neki. Edzőcipő, melegítőnadrág és spagettipántos sportfelső van rajta. Már rég eldöntötte hogy bizony megnézi magának a kviddicspályát, mégha csak messziről is. Az anyja sosem engedte a seprű közelében sem, a varázsgramofonon hallgatta a meccseket és mindig akkor jött lázba ha az egyik játékosnak eltört valamije és úgy folytatta a meccset. Légzésére figyelve egyenletes tempóban halad, és messziről kiszúrja a magasban lévő karikákat, azok adnak neki irányt hogy merre kell menni. Te jó ég, hogy az anyja mennyire féltette őt... ha megtudná hogy most egyenesen a kviddicspálya felé tart, biztosan kivenné a suliból. Pedig a repülés izgalmasabban hangzik, mint az állandó gyaloglás éjszakánként. Közeledik a pályához. Megáll, hogy kicsit kifújja magát, térdére rakja a kezeit és mélyeket lélegez. Mikor fölnéz veszi észre hogy van valaki a levegőben. Seprűn. Milyenen? Innen nem tudja, nem is ért hozzá. A gramofonból csak az új seprűk hirdetéseit hallhatta a közvetítőktől, de egyet se látott még. Bárki is ül odafent, Erisnek nem tűnik fel hogy rosszul vagy jól üli-e a seprűt, ő el van bűvölve a repülés látványától. Összeszedi a gondolatait, vesz egy nagy levegőt és ismét futni kezd, ezúttal viszont még lassabban, hogy ne legyen az égben levőnek túl feltűnő, hogy ő itt van. Közeledik a Rellon toronyba ívelő szurkolóoszlopához, s mellette megáll, nekitámaszkodva az egyik stabil tartóoszlopoknak. Karjait összefonja és úgy követi sötét szeme a levegőben leledző fiút, bár innen nem látja pontosan hogy ki is ő. Talán még egy picit ajkai is kinyíltak a csodálattól amit eme sport iránt érez, habár egy meccsen sem volt jelen. Biztos csapattag az egyik házban ez az illető is. Nem tudja. *

Reggel... már akinek De szintúgy kívánok szép napot.

Axel

* Néma csodálattal figyeli a manővereket, mégha kicsit bénácskák is. Egy kicsit elszégyelli magát hogy mennyire átvette a repülés szellemét, ugyanakkor... irigykedik. Igen, irigykedik hogy milyen lehet ott fent... Élvezni a levegőt abból a magasságból, ahogy jobban süvít az arcodba, mint futás közben... Lobogtatni a haját és kipróbálni magát, hátha ért valamelyik poszthoz. De mindez csak ábránd, annyira nem kap sok pénzt otthonról hogy vehessen egy seprűt, az iskolaiak meg nem biztos hogy túlontúl biztonságosak... Amíg mereng, el is pillant a fiúról, valami pontot kiszúrt a pályán és arra bambul. Aztán mire észbe kap, a seprűs lovag leérkezik a levegőből a talajra, Eris pedig lemaradt a landolásáról. Itt az ideje lelépni. Nem hozta magával a talárját, nincs rajta se kapucni, se csuklya nem tudja eltakarni az arcát. Nem akarja megijeszteni a tetoválásával és a szemével a fiút, habár az utóbbi talán elsőre nem is tűnne fel neki, csak hogy valami nincs rendben vele. Fészkelődni kezd, keresi az utat ahol leléphet. Vagy elbújik a Rellon szurkolóoszlopa mögött és megvárja amíg a fiú elmegy, vagy most azonnal futni kezd... inkább az előbbi tűnik logikusnak és biztonságosnak. Ám amire nem számított, hogy seprűlovag a talárjához tart és őt is kiszúrta. Zavarában inkább behúzódik az oszlop mögé, bár a láthatatlanság most már nem ad neki biztosítékot arra, hogy ne lássák meg. Nincs menekvés. Aztán a fiú segítséget kér, Eris csak az arca jobb felét dugja ki a szurkolópáholy mögül. Kulcstartót? Mintha valamit látott volna, de nem tudni biztosra. Hmm... Nagy, szürke kő. Napestig eltartana itt a zöldellő kviddicspályát átnézni, ehhez bizony valami varázslat kell. De a tárgyvonzó bűbájt ő még nem tanulta meg. Az lenne a jó, ha át tudnák ideiglenesen színezni mondjuk hófehérré a pálya füvét, és rögtön ki lehetne szúrni a szürke kavicsot. De ekkora felületre még nem használta a varázsigét. Álljon meg a menet. Miért segítene? Csak mert ez a fiú volt az első akit igazából repülni látott? Ennyivel le is lehetne őt kenyerezni? *
- Nem láttam. De ha tudod a varázsigét amivel magadhoz vonzhatod, használd. Vagy... fesd hófehérré a pályát és kitűnik.
* Motyogja halkan. Húha, úgy tűnik tényleg elég volt ez lekenyerezni őt. *

Axel

~Ó kulcstartó, ó kulcstartó... szürke színű kulcstartó.~
* Benső, képzeletbeli fejét megrázza hogy kiverje az újonnan született ódát a fejéből. Tehát a srác nem tanulta azt a bűbájt, hát így nincsenek előrébb. Amíg a fiú körbenéz, Erisnek alkalma van egy kicsit jobban félszemügyre venni őt. És ezt a srácot hitte a csodatévő seprűlovagnak? Aki elhagyja a cuccait? Mindegy, a levegőben szép látványt nyújtott neki. Ezt pedig... talán kénytelen visszafizetni. Igen, emiatt az adósa lett. És Eris senkinek nem szeret az adósa maradni. Trullus a varázsige, bizony, bólint is rá helyeslően. Ekkora terepen...? Hát... Ha ketten csinálnák, nem kéne az egészet átváltoztatni, elég lenne bizonyos mértékig apránként és két varázserővel biztos hamarabb végeznek. A fiút Axelnek hívják. Heh, érdekes név. Na nem mintha az övét bárki a lányának adná szívesen... *
- Eris vagyok *szólal meg halkan és félve hozzáteszi* szintén Rellonos.
* Végignéz a pályán, de fél szemmel elég nehéz belátni a terepet, így rövid átgondolás után előbújtatja arca másik felét is a rejtekéből. Igyekszik nem törődni vele, hogy a fiú esetleg bú- avagy bá- megjegyzésekkel illeti mégcsak mimikában is az arcán lévő tetoválást. Inkább csak körülnéz a pályán, átgondolja a tervét. *
- Ha ketten csináljuk hamarabb végzünk. Az egész pályát egyszerre úgy se tudjuk átszínezni, ekkora erőnk nem hiszem hogy van. Viszont meg kéne próbálni hogy mekkora kör a maximum amit ki tudunk hozni a varázsigéből. És logikusan egymás mellett haladva bűbájjal keresnénk ezt a tárgyat.
* Kicsit megilletődik azon, hogy ennyit beszélt, nem igazán szokása. Mintha a fiú bántotta volna meg, egy pillanatig durcás fejet vág, de hogy ne tűnjön nagyon hülyének, egy kérdést is idéz Axelhez. *
- Milyen kő volt?

Axel

* Nem is lepődik meg, ezt a nevet vagy ő vonzotta be, vagy ettől lett ilyen kattant. De legalább a fiú művelt mitológiából. Eris kibújik a rejtekhelyéről és láthatóvá válik arcának szégyenletesebb része. Amihez persze Axel meg is megjegyzést is fűz, de semmi gond. A lányról lepereg mindennemű bántás. Most. Megvonja a vállát, s hogy ne legyen azért annyira kuka a csodát mutató előtt, szűkszavúra fogja. *
- Majd kiderül.
* Persze hogy tetoválás, sőt, olyan, amit semmiféle bűbáj vagy varázskencefice lehozna. Az ötlete tetszik a fiúnak, na, ezzel talán visszafizetheti a kis tartozását. Tesz pár lépést ő is, hangtalanul követi Axelt, mint egy baljós árny. Aztán mikor a srác előhalássza a pálcáját, Eris paranoiásan felhúzza a jobb lábán a melegítőnadrágot és kiveszi a lábára illesztett pálcatartóból az ébenfát, de mindezt olyan gyorsan, hogy az ember azt hinné, azonnal a fiúnak esik vele. Ez nem történik meg, szorosan markolja a pálcáját, hátha egy rossz mozdulatot tesz felé ez az illető, hogy kivédhesse. Senkiben sem bízik annyira, hogy ne legyen a pálcája hatótávolságában. Figyeli ahogy éppen sikerül Axelnek válaszolnia a kérdésére és hopp, már meg is találta a talpa alatt a szürke achátot. Hát ezúttal ennyi volt a munkája, nem kellett hozzá varázslat. Seprűlovaglás ide vagy oda, ez a srác is csak egy szeleburdi zöldfülű, aki nem tud eléggé vigyázni azokra a holmikra, amik számára nagyon fontosak. A munkája itt véget is ért, bár még mindig adósnak érzi magát. Na majd eljön az az idő is, amikor visszaadhatja. *
- Nem szükséges.
* Válaszol arra, hogy kipróbálják-e a Trullus hatósugarát. És ha valamivel a fiú nem fogja itt tartani őt, akkor nemsokára faképnél is fogja hagyni. Eris nem igazán a szavak embere, ha felesleges maradnia, egyszerűen lelép. *

Axel

* A kulcstartó sikeresen megleledződött, Eris pedig már hasztalannak érezvén az ittlétét épp készülne sarkon fordulni, mivel a fiú is elindult a seprűjéhez - nyilván hogy készülődjön vissza. Ám fejéhez kapja a kérdést, miszerint repülni készült-e. Ő? Mivel, az edzőcipőjével? Elég váratlanul éri a kérdés, úgyhogy egy pillanatig meglepett arc tükrözi ezt vissza. *
- Mi? Én nem, én csak...
* Elhallgat. Bevallja hogy még soha az életében nem repült és hogy mennyire vágyik a magasságra és a sebességre? Hogy odafent röpködne és törne el pár csontot vagy alázná meg az ellenfelet, bárki legyen is az? Amikor kicsi volt és játszania kellett vagy a zongorán, vagy a hegedűn, titokban azt képzelte hogy felrobbannak azok és ő a levegőből nézheti. Ez egy kicsit betegesnek hangzik, de azóta legalább kibékült a hangszerekkel, ám a másik vágya még mindig csak ábránd a mai napig. Keresztbe fonja a karjait, de ezzel csak azt mutatja, hogy mennyire kellemetlenül éri a téma. Elpillant a fiúról. *
- Csak megláttalak hogy repkedsz, és megnéztem.
* No meg hogy milyen seprűn repül és hogyan, de ezt már nem teszi hozzá. Kezdi kínosnak érzi a saját helyzetét, dolgozik benne a menekülési ösztön, habár szíve szerint kipróbálná azt, amit az imént csinált Axel. Észre se veszi a lány, hogy amíg merengett és azon igyekezett hogy ne nézzen a fiú szemébe, az ő tekintete a Tűzvillámra és annak kecses vonalaira tévedt. Habár ha jól emlékszik van ennél már újabb seprű is, legalábbis mindig azokat hirdetik a közvetítések alatt, de sok játékos ilyennel nyert kupákat. Most jön rá hogy milyen furcsa kifogása volt, hogy csak meglátta és megnézte mit is csinál a levegőlovag, úgyhogy észbe kapván felveszi a szokásos semmitmondó arckifejezését. *
- Errefelé futottam és messziről láttalak a levegőben.

Büntetőmunka la Keiko

* A büntetőmunka napja. Kint gyönyörűen süt a nap, no nem mintha ez Erist meghatná, de bosszantó a tudat hogy ilyenkor itt kell rohadnia a kastélyban. Még ilyet! Méghogy ő pálca nélkül takarítson?! Mintha csak otthon lenne... Befordul a nagyterem hatalmas ajtaján a terembe. A délutáni uzsonnáikat majszoló diáklányok és fiúk cseverésznek nevetgélve, de a büntetőmunkatársát sehol sem látja. Nem is baj - gondolja. Ha nem lesz itt időben, ő is elmegy. Bár nem szívesen, mert nem vonatna le a házától pontokat. A szokásos acélbetétes csizmáját viseli és a hosszú kötelező iskolai talárt. Alatta megbújik az egyik sráctól ellopott póló, ami jóval nagyobb rá, és a Dominictól csent nadrág egyikei. Mit neki tisztelet, elveszi ami neki kell. És még nem is fel se tűnik másoknak, mert mindent rejt a talár. Ápol és eltakar, ez milyen igaz. Ezúttal nem veszi fel a csuklyát, hagyja hogy néhány diák összesúgjon az asztalánál mikor meglátják. Kényelmesen odasétál a Rellonosok asztalához és elvesz róla egy zsömlét. Megkeni egy kis összetört tonhallal, amíg nem jön a másik, addig ezt eszegeti, ma még nem is evett. Megérkezik az ajtónál a kis áldozata, felemeli rá a tekintetét és halványan elmosolyodik. Úgy tűnik a csajszi mindent hozott magával ami kell a takarításhoz. Kár. Be kellett volna zárni valahova hogy pontokat vonjanak le miatta, mert nem végezte el a büntetőmunkát. Megeszi a tonhalas zsemle maradékát és odamegy a lányhoz. Egy szó nélkül elveszi az egyik vödröt és a felmosórongyot. *
~ Ez így úgy értelmetlen, ahogy van. Nemsokára vacsoraidő és összetapicskolják amit feltakarítok. ~
* Nem törődve a másikkal fogja a cuccait és elmegy a terem Rellonos végébe. Az bizony csillogni-villogni fog, nyalhatja is róla a kiöntött tejecskéjét az a szemét Dominic. *

Büntetőmunka la Keiko

* Magában egy dalt dudorászgat, valószínűleg most íródott a fejében... Olyasmiről szól hogy ha legközelebb megtalálja azt az álnok fiút, aki prefektusnak meri nevezni magát, kitépi a nyelvét, aztán megeteti valami vadállattal. Aztán persze jön a srác pálcája, amit beledob egy vulkánba. Vagy előbb kéne a pálcát beledobnia? Megáll egy pillanatra a takarításban és mikor megegyezik magával, hogy igen, a pálcától kell először megszabadulnia, tovább folytatja a felmosást. *
~ Terítem az asztalodat, te kis ... ~
* Nyomdapapírt nem tűrő kifejezések sorozata. Visszatérve dúl-fúl magában, amiért ilyen alantas munkát végeztetnek vele, amikor ő csak ellátta egy haszontalan diák baját. Nem is érti hogy mit keresnek ilyenek egy iskolában. Először tudja az ember megvédeni magát, aztán jöjjön a többi. De ő még csak erre se volt képes. Gondolataiból valami motoszkálás rángatja ki. Egy felmosórongy eldobódik, két fürge láb szalad felé. Felpillant. A másik lány felé szalad, ijedt arckifejezéssel. Mi történt? Egyik szemöldökét felvonja, és körbe se kell nagyon néznie; látómezejéből kitűnik hogy mi a riadalom oka. *
- PATKÁNY!!!
* Üvölti és eldobja a felmosót, előkapja a pálcáját - amivel ugye a büntetőt nem lehetne végezni, de arról nem volt szó hogy nem lehet nála és az állat felé irányítja. Eris ösztönösen utálja az állatokat, meg tudja ugyan különböztetni őket ha nagyon akarja, de a rágcsáló az rágcsáló. A legelső varázsigét kiabálja, ami csak eszébe jut. *
- Wasser!
* Kiáltja és egy locsolócsőnyi víz zúdul máris az állatka felé, arrébsodorva azt. Nem akarja ő bántani, de ne jöjjön a közelébe, piszkítsa inkább a másik lány részét. *

Büntetőmunka la Keiko

* Az állat végigcsúszik egy pár métert a vízsugár hatására, majd mikor a másik lány felveszi és simogatni kezdi, Eris elfintorodik. És arra kéri hogy kérjen bocsánatot? Ő?! ETTŐL?! *
- Szerintem inkább ereszd el az erdőben. Sok betegséget terjeszt és kint jobb helye lenne a természetes élőközegében.
* Morogja oda és bár nem teszi el a pálcáját, visszasétál a felmosórongyhoz. A legjobb lenne egy pálcalegyintéssel eltakarítani, de azt kiszúrná itt pár pletykás diák, úgyhogy inkább a saját kezével lát neki. *
- Bocsánatot... egy ostoba patkánytól... persze...
* Motyogja az orra alatt alig hallhatóan. Megáll egy percre, felnéz, a másik lány pedig még mindig azt a vizes szőrgombócot simogatja. Felegyenesedik. *
- Ha azért hoztad hogy összepiszkítsa az én részemet, megetetem az első macskával. Folytasd a munkát, ha megint miattad kerülök bajba, nem csak a kezedet meg a lábadat nem fogod tudni használni.
* Tekintete elszánt, most már kezd ebből a csitriből elege lenni. Visszatér a saját munkájához, de résen van, nehogy a másik valami meggondolatlanságot kövessen el. Egy nagyobb folthoz ér, amit jobban elkezd sikálni. Feltűri a talárja ujját és előtűnik hófehér, anyajegy nélküli bőre. Belemártja a szivacsot a tisztítószeres vödörbe, kicsavarja és visszatér a padlón lévő folthoz. Reméli hogy az asztalokat nem neki kell letakarítania, az úgy is magától szokott változni. *

Büntetőmunka la Keiko

- Tehát ennyire ragaszkodsz hozzá. Akkor vagy nincsenek barátaid, vagy rágcsálók neveltek fel.
* Végignéz a lányon. *
- Mindkettő megtörténhetett.
* Ragaszkodás. Nem szabad. Se tárgyhoz, se élőlényhez. A tárgyak elromlanak és elvesznek, az élőlények elárulnak és meghalnak. Ez az élet rendje sajnos, minden elvész, így az ember senki másra nem támaszkodhat, csak magára. Ezért neki sincsen barátja, nem is lehetett soha. Az egyetlen ember akihez a vér miatt kötődik, az az anyja. Na meg a soha nem látott apja, aki után fog majd egy kicsit kutakodni hogy többet megtudjon. *
- Igen? Hát ha a közelembe merészkedik, nem csak egy ujjal érek hozzá.
* Veti oda mogorván. Nem szándékozik most senkit sem meggyilkolni, csupán a penészt, ami beette magát az asztalok lábánál. Legszívesebben viszont valami szájeltüntető varázslattal befogná a csaj száját hogy fejezze már be a hisztit. Nem tűnik valami nagymenőnek, kétli hogy nonverbálisan is képes lenne varázsolni. A locsolóvarázslattól kilőtt víz az Eridon és a Navine asztala között húzódik, egyfajta választó vonalként kettőjük között. A Rellonos oldallal végzett, most jön a következő, az Eridon asztala körülötti rész. Ha a másik nem végez időben a sajátjával, akkor nekiáll majd a harmadik asztalsor részének is, de most elvan ezzel. Vödörbe mártás, csavarás, sikálás. Lopva elkapja a másik fintorát, aztán vissza is néz a saját kis területére. *
- Vigyázz, mert úgy marad az arcod.
* Szólal meg azzal a hangnemmel, amivel Keiko Legrosszabb rémálmává titulálta magát a legutóbb. A tisztítószer némiképp kipirosította a kezén a bőrt, úgy tűnik annyira érzékeny hogy nem bírja. Csak kerüljön a keze közé az a prefektus, ellátja majd a baját. *

Büntetőmunka la Keiko

- A barátok a gyengéknek valók. Csak hátráltatják az embert.
~ Mert bizalom nem létezik. ~
* Az utóbbit csak magában gondolja, az előbbi mondatokat pedig nyugodtan mondja, tisztázó hangnemben. Nem kellenek barátok annak, aki egyedül is elég erős. A csatlósok már más tészta, de az emberi kötődések feleslegesek, mert minden elmúlik, az ember csak magára számíthat. A végén úgy is mindenki egyedül hal meg, senki nem lesz ott mellette, az apja is egyedül ment el. Már ha elment, legalábbis a sírfeliratán ez volt olvasható "Hakuron Kowai". Alatta semmi "Barát, férj és megértő apa", vagy a tipikus "Örökké szeretünk", mint a kisállatok neve alatti feliratokon. Sosem ismerte. De annyi biztos, hogy ő is ilyen letisztultan gondolkodhatott, nem csépelték el a sírfeliratát sem semmiféle nyálas klisével ami úgy se igaz.
Lassan az Eridon asztalsor végéhez ér, Keiko már a Navinét csinálja. Gusztustalannak érzi hogy egy ilyennel kell megcsinálnia a büntetőt. Legalább akkor egyedül kellett volna jönnie, nem egy ilyen szerencsétlen mókusbolond idiótával. Szép lassan végez, megtörli a homlokát, érzi ahogy csípi a kezét a tisztítószer és most az ostobasága miatt a homlokát is érte a vegyszer. Hát ez hiányzott még. Ahelyett, hogy leülne a legközelebbi asztalhoz, ami az Eridonosoké, inkább a Rellonosok asztalához húzódik vissza. Semmiféle ismerős arcot nem lát, de úgy is mindegy lenne. Leül, rákönyököl az asztalra, ujjait összekulcsolja és a szája előtt helyezi el, persze hogy ne érjen hozzá, mert azt is csípné. Lassan olyan piros lesz a keze, mintha vérbe mártotta volna, de akármennyire csípi is, a ragadozó tekintetével Keikot és a kis patkányát vizsgálja. *

Büntetőmunka la Keiko

* Ha Eris tudná hogy az imént sajnálatot éreznek iránta, rögtön bedurranna az agya és a körmeivel esne Keiko torkának. De szerencsére nem gondolatolvasó és az emberi érzelmeket sem tudja leolvasni mások szeméből. Csak a sötétség van, ami egész eddigi életében jutott neki. A barátos kiegészítésre megvonja a vállát. Nem fog egy olyannal vitatkozni, aki nem tudta őt legyőzni. Hiszen akkor ő lenne a szamár, és ő ennél okosabb.
Amint végzett a munka rá eső részével, a saját asztalához vonul és onnan nézi a másik lányt. Az pedig odalibben és mellé ül le. Amíg közeledik Keiko, Eris nem tudja hova tenni hogy erre tart, amikor pedig a Rellonosoknál foglal ő is helyet - anélkül hogy bárki ezt megengedhette volna, egy bájos mosolyt lejt a sötét szemű lány felé. Eris elfintorodik. *
- Mit akarsz?
* Közben pedig eszébe jut, hogy a patkány valahol ott lapul a másik zsebében, vagy a talárja alatt. Kezd ideges lenni amiatt az állat miatt, megannyi betegséget terjesztenek a rágcsálók, ezeknek nem emberi kézben van a helyük, hanem odakint. Nem állatvédő ő, hogy kitessékelje őket a vadonba, ahol lenniük kéne, de azt _akarja_ hogy ott legyenek, ahol lenniük kéne. A lényeg, hogy ne az ő közelében. *
- Bökd ki, nem vagyok jó kedvemben.
* Ez persze így nem igaz, de kezd felmenni a pumpája szépen lassan a mókus közelsége miatt. Megkordul a gyomra, ma még azt az egy zsömlét ette meg, amit a takarítás előtt benyomott. Csíp a keze, kicsit égeti a homlokát is a vegyszer, és koránt sincs ínyére jópofizni ezzel az akárkivel, aki most ide juttatta ebbe a helyzetbe. *

Szép napot mindenkinek!

Ki jön majd halloweenezni?

Büntetőmunka la Keiko


* Remény? Mire? Hogy Eris bárkivel is barátkozni fog? Nem olyan fából faragták őt, nem bizony. A lány megkérdezi, hogy nem szabadna-e idejönnie, Eris pedig komoran a bal mutatóujját az asztalra böki. *
- Rellonosok asztala. Kötve hiszem hogy te az lennél.
* Megint megkordul a gyomra és igyekezvén nem törődni a másik lánnyal, elvesz mégegy zsömlét amit szintén tonhalpástétommal ken meg. Kell a fehérje, ma ki akar menni futni aztán edzeni is rendesen. Épp hogy beleharapna az ízletes szendvicsébe, megint hall egy feltevést. Vagy inkább egy ábrándot. Beszélgetni. Vele. Az Eris-idegességmérő vészesen emelkedik. Leereszti a szájától a szendvicset és flegmán kigúnyolja amit az imént a lány mondott, eltorzítva a hangnemet. *
- Csak beszélgetni szeretnék. Beszélgess a patkányoddal és húzz el az asztaltól!
* Így. Ez talán megteszi. Mindenesetre a pálcája azért kéznél van ha használni kell, mert ha nem megy el ez az idegesítő lány, akkor megint meg fogja átkozni, abban viszont nem lesz köszönet. Annyi a bökkenő hogy mások is vannak a teremben és megint büntetőt zúdíthatnak a nyakába, de amennyiben teljesen felhúzza ez a kis csitri, akkor ez sem fogja érdekelni. Megint bele akarna harapni a finom zsömlébe, de úgy tűnik hogy a lány nem tágít. *
- Még mindig itt vagy?
* Morog Keikora szúrós szemekkel. *

Király! Nekem már meg is van a jelmezem. Csak az a baj hogy még senki sem ment, pedig késve akarok érkezni. >.<

Kivaa! Édes lányom, hát prefektus lett belőled?

És CSK is. ^^ Az én lányom. *ölelget*

Kiva Faraday - 2013.10.29. 11:20


Akkor egy kicsit segítek, voltam én is CSK az Eridonban annak idején. És prefektus is. És seprűboltossegéd és terelő és sokminden. Viko vagyok.

Keiko, enyje, megint ki akarod húzni a gyufát?

*ölelgeti Kivát*
De örülök neked!! ^^

Az én jelmezemet nem fogja semmi felülmúlni. Elöl meg hátul az a két szem még mozog is.

Helyes Keiko. Helyes.


Milyen fura, anno Burit is Halloweenkor ijesztgettem Kowaival. xD

Szia Mira.

Én sajnos a piros-zöld vonalon tengődöm. Ezért is vagyok Rellidonos. Zöldfőnix. *-*

Ha pesten jársz, fussunk össze.

Hehe. Én meg a 3. kerületben.

Drága kislányom, milyen hamar felnősz *könnycseppet törölget*

Tudom a titkod Domi!    *ördögi kacajjal vonul vissza House-t nézni*

De nem várom. Bár azért mennék már én is egyetemre, idegesít hogy a harmadik szakmámat csinálom, de kábé minek xD

Hűha, orvosi. o.o

Hát elméletben a harmadik és negyedik szakmámat csinálom, gyakorlatilag a negyediket csak papíron, mert óránk még nem volt. xD
Aztán jön az óvodapedagógusi egyetem >.<

Hát én meg az ilyen reál tárgyasokat nem értem :'D

És merre mész? Budapestre vagy Szegedre, vagy merre szeretnél orvosira menni?

Oda jár az uram is, csak ő dietétikára. ^^
Kár, ha Szegedre mennél, összebandáztatnék neked valakiket hogy megverjetek ott nekem valakit.

Várj. 16 és ilyen ambíciókkal? Huh