28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Avery Lyall összes hozzászólása (44 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 13. 00:22 Ugrás a poszthoz

Gilbert

A sporttáska, amit magával cipelt, nem volt könnyű, a bőrkabátos srác mégis meglehetősen gyorsan haladt felfelé, már csak azért is, mert szerette volna mihamarabb maga mögött hagyni az állomást, meg úgy általában a három órás zötykölődésnek még az emlékét is. Miután a tranzit ponton egyetlen büfét talált,  - de annak meg olyan kicsi volt a kínálata, hogy egy elsős gyerek uzsonnás dobozában is több zsömlét találhatunk - rá kellett jönnie, hogy vagy spórol a cigijével, vagy szívni fog, de hogy nem dohányt, az biztos. Így aztán rágta a szája szélét, és nagyon ellenségesen meredt mindenkire, aki megpróbált mellé ülni, viszont ez nem segített sokat, mert mire leszállt a faluban, már szikrákat szórt a szeme. Egyébként nem volt valami nagy dohányos, csak néha napján szedte elő a paklit, mikor kellett neki valami stresszoldó, márpedig mi más lenne ilyen, mint mikor egy mugli gyerek elindul egy varázslóiskolába? Mindenesetre még loholás közben is azon volt, hogy előkaparja valahonnan a gyufáját, miközben cigi már a szájából lógott, de hiába túrta föl az összes zsebét, egyszerűen nem akadt a kezébe a keresett tárgy.
Végül egy sóhajjal feladta, és ledobta a holmiját a földre, már majdnem az iskola kapujánál, és immár két kézzel próbált rájönni, hogy hová tette azt az átkozott dobozkát, és csak akkor lett igazán dühös, mikor ahelyett az a rohadt pálca került a kezébe, aminek úgy konkrétan semmi hasznát nem vette. Be is vágta hát a táskába, és tüntetőleg ráült, hátha sikerült eltörnie, és akkor már fordulhat is vissza innen, mert a fene sem akart varázslást tanulni - amiről egyébként még mindig nem hitte, hogy valóban létezik, és sokkal inkább arra gyanakodott, hogy egyszerűen csak eltanácsolták a régi iskolájából, és most valami katonai intézménybe száműzik, hogy fegyelmet tanuljon -, de hiába, jönni kellett, főleg, hogy az édesanyja annyira örült az egésznek. Persze nem csoda, a négy lánygyerekkel már könnyebb dolga lesz nélküle.
Vett egy nagy levegőt, és miközben kifújta, arra koncentrált, hogy megnyugodjon. Nem volt baj ez a mérgelődés, amíg nem látta senki, de nem kívánta elárulni magát, hogy ennyire felhúzta a dolog, de hála az égnek megvolt az a jó tulajdonsága, hogy hamar vissza tudta nyerni a hidegvérét. Szerencsére azonban mire nekiállt volna azt latolgatni, hogy milyen esélyei vannak arra, hogy ha felmegy az iskolába, nem kapják el azonnal cigizésért, meghallotta valakinek a lépteit az úton. Felemelt fejjel fülelt és figyelt, aztán meglátott egy vékony alakot közeledni.
- Hé te! Van tüzed? - kiáltott neki oda, remélve, hogy a másik srác titkon pyromán.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 13. 15:09 Ugrás a poszthoz

Gilbert

Mázli. A másik srác úgy tűnt, hogy hajlandó tűzzel szolgálni, aminek Avery kifejezetten örült. Végre valami jó is történt. Azonban a figyelmeztetés már kevésbé volt ínyére, és ha nem akart volna menten megpusztulni, ha nem jut gyufához, akkor minden bizonnyal vissza is szájalt volna, így viszont csak kelletlenül követte a srácot, miután feltápászkodott a táskájáról, és azt a nemtörődömség legnagyobb nyugalmával húzta maga után a porban. Egy kis kosz még senkinek se ártott.
- Tudtam én, hogy ez valami katonai intézmény - morgott félhangosan, mert naná, hogy nem tetszett neki a rendszer, főleg miután pont letojta mindig is, hogy látják-e vagy sem, mert a panelházak között az ég világon senkit nem érdekelt, hogy ki hol pöfékel, vagy hogy betöltötte-e már a tizennyolcat. Persze voltak körülmények, amik megnehezítették az életét, például a dohányboltok, de ugyebár haverok mindenhol akadnak.
Miután roppant romantikus helyet találtak maguknak a bokrok mögött, Avery pedig újfent letelepedett, csakhamar kapott egy öngyújtót, és boldog megelégedéssel hallgatta a sercenést. Nagyon szívott a szálon, aztán mély sóhajjal eresztette ki a füstöt, máris nyugodtabban egy fokkal. A kérdésre csak ez után reagált, némi mérlegelés után a fiú felé nyújtva a paklit, hogy vegyen magának, ha kell, aztán a többit gondosan elrakta.
Most nézte csak meg jobban az alkalmi cigipartnert, összehúzott szemmel futtatva végig tekintetét a vonásain. Ha nem lett volna egyértelmű, hogy a fiú ismeri a környéket és az iskolát, akkor hiába volt magasabb, nem tudta volna megmondani biztosan, hogy idősebb-e nála. Még az alkonyi fényben is látszott, hogy milyen fényes kék a szeme, Avery pedig egy darabig lopva nézte a komoly arckifejezést, amit a másik magára öltött.
Közben egyre jobban megnyugodott, és a végén már csak azzal volt elfoglalva, hogy nyújtsa még egy kicsit az élményt. Nem óhajtott különösebben beszélgetni így aztán nem erőltette a dolgot, de végül mégis, mint egy mellékesen odavette:
- Te figyu, ez most halál komolyan egy mágusképző? - Mivelhogy bármennyit is törte rajta a fejét, annál lehetetlenebbnek tűnt neki az egész.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2013. október 13. 15:11
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 20:03 Ugrás a poszthoz

LaFonde kisasszony
(Persze, ezek után higgyem is el xD)

Megunta, hogy csak a négy fal között kuksoljon, és amúgy is jó lett volna valami forgalmasabb helyen lenni, úgyhogy úgy döntött, hogy szétnéz lent a faluban, mert idefelé nem igazán volt rá érkezése. Egyébként igen, ismerte a házirendet, legalábbis azokat a pontjait, amiket az egyik tanár köszöntésképp felolvasott neki, mert a saját példányát azóta már elhasználta cipőtisztításra, szóval teljesen tisztában volt vele, hogy nem lenne szabad csak úgy lemennie, és azzal is, hogy tíz után bent kellene lennie a saját háza területén. És persze a kellene szón van a hangsúly, mert Avery-t ez épp nem érdekelte, és miután szerzett magának valami vacsorát, csak úgy céltalanul lődörgött az utcán.
Kezdte már megszokni a helyet, bár még mindig furcsábbnál furcsább dolgok történtek mindenfelé, viszont elkezdte meglátni az ebben rejlő lehetőséget, ugyanis úgy tűnt, errefelé sokkal kevésbé élnek a verekedés jól bevált fortélyával, viszont cserében vannak nekik olyan technikáik, amelyiknek bármelyik utcagyerek repesve örülne.
Gombócba gyűrte a papírt, amibe a virslis táskát csomagolták a boltban, és behajította egy kukába, aztán előhalászta a cigis dobozt, hogy kipöfékelhesse magát, még mielőtt visszamegy a suiba. Megállt egy sötétebb részén az utcának, és a falnak dőlve figyelte a ritkásan elhaladó embereket, miközben mélyeket szívott a füstös méregből.
Látta a lányt is, aki látszólag szintén céltalanul sétálgatott, bár nem hitte volna, hogy oda is fog menni hozzá, de úgy tűnt, itt képtelenek mások békén hagyni az embert. Végigmérte mielőtt válaszolt volna, és kifújta a füstöt.
- Aha. És? - kérdezett vissza, kíváncsian várva a magyarázatot, hogy miért zavar bárkit is ez a tény, főleg itt lent a faluban. Mindenesetre ha eddig nem is nézték ki belőle, hogy fiú, a hangja minden bizonnyal segített a helyzeten.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 21:47 Ugrás a poszthoz

LaFonde kisasszony
(jól van na... én is téged <3 ^^)

Teljesen úgy nézett fel a lányra, mint aki hülyét lát, egészen addig, míg az megváltozott hangszínnel le nem guggolt mellé. Akkor már kapcsolt, hogy a másik sem éppen egy szabálytisztelő fajta, ami teljesen kapóra jött, még ha azok közül a híres prefektusok közül való is volt. A fiú el is vigyorodott, és elkezdett turkálni a zsebében, a prefektusos magyarázatot megválaszolatlanul hagyva, viszont előhalászva a cigis dobozt.
- Avery. Kérsz egy szálat? - nyújtotta felé, nem teljesen mentesen a hátsó szándékoktól, mert mégis csak jól tud jönni, ha az ember összebarátkozik a hatalom egyik emberével.
Végül lecsusszant a fal tövébe, annyira most úgysem volt hideg, és már elfáradt a lába a guggolásban, és egy nagy slukk után kérdezett csak.
- Amúgy mit is mondtál, Gama mi? - Végre volt valami, amivel felkeltették az érdeklődését, mert ha már a tulajokat ilyen hangon kell emlegetni, az jelent valamit. - Egyébként nem tudod hol van erre a legközelebbi dohánybolt? Csak mert erősen fogynak a készleteim, mióta itt vagyok - és nagyjából ez volt az első teljes hosszúságú mondat is, ami elhagyta a száját az érkezése óta, ugyanis eddig nem volt túlságosan beszédes kedvében. Egyébként nem akarta sokáig folytatni ezt a masszív dohányzást, mert semmi kedve nem volt tüdőrákban elpatkolni, de amíg meg nem szokta ez az agyament környezetet, addig muszáj volt valamit pótcselekednie.
- Különben neked a faluban is van hatalmad? - érdeklődött aztán, de az arckifejezése mit sem változott, az előbbi mosoly után egyszerűen visszament semlegesbe, és így nézett végig a lányon. - Csak mert ez már nem a kastély területe - tette hozzá a miheztartás végett, bár nem kötözködésnek szánta az egészet, csak megpróbálta felmérni, hányadán is állnak.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 19:24 Ugrás a poszthoz

Gilbert

A választ hallva csak rosszallóan szisszent egyet. Mi az, hogy itt van büntetőmunka? Egyre inkább úgy tűnt, hogy itt valami elmebeteg rendszer szerint működnek a dolgok, mert hát ki látott még olyat a modern világban, hogy valakit munkára fognak, csak mert elkövetett valamit? A büntetés még oké, mondjuk egy figyelmeztető, vagy igazgatói intő, de ez... Mindenesetre kénytelen volt túllendülni a témán, mielőtt még túlságosan belelovalja magát, és amúgy is végre tűzhöz jutott.
Néma döbbenettel nézte végig, ahogy a másik srác a pálcájával gyújtotta meg a cigijét, aztán fintorgott egyet, mert még mindig valami trükköt vélt mozogni az egész mögött, de ezt inkább megtartotta magának, legalábbis egy időre, míg túl hosszú nem lett a csend.
- Házima... mi?? - fakadt ki kissé felháborodottan a szót hallva, mert végképp nem értette, hogy az micsoda lehet. Ilyen szókezdettel maximum a HÁZIMAcskát tudta volna értelmezni, de abban a leghatározottabban biztos volt, hogy nem azt mondta a srác.
Végül aztán kicsit lenyugodott a kedélye, és lassacskán a pöfékelés is abbamaradt, így mikor a másik felkelt, ő is összevakarta magát, hogy aztán a következő mondatnál végre elvigyorodjon.
- Méltóságom igényt tart rá, köszönöm - vette a lapot, és úgy csinált, mint aki épp egy porszemet igyekszik lepöckölni a ruhájáról, a legsznobabb nemesek stílusában.
Aztán a bemutatkozást hallva biccentett egyet, aztán lehajolt és elnyomta a csikket, utána meg szépen ívesen kidobta a betonra, mielőtt válaszolt volna.
- Avery Lyall. Öhm... - tűrte fel egy pillanatra a csuklóján a ruhát, hogy megnézze az odafirkált szót. - Rellon. - Aztán egy darabig mérlegelte, hogy elfogadja-e a felé nyújtott jobbot, de hát egye fene, a másik nem leprás, úgyhogy viszonozta a gesztust.
- Na és akkor merre is megyünk? - kérdezte kissé már oldottabb stílusban, bár az előbbi vigyor után most visszatért a fapofa, és amúgy is inkább azzal volt elfoglalva, hogy leütögesse az avar nagyját a táskájáról. - Mosdó, menza és igazgatói a prioritásom jelenleg - mérte fel sebtében, hogy mire is lehet az elkövetkező órákban szüksége, illetve hogy mit szeretne elkerülni.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 15. 22:20 Ugrás a poszthoz

Ophelia

- Jesszus. - Ennyi volt a hozzáfűzni valója a tényálláshoz Avery-nek, aki nem nagyon értette, hogy is nézhették őt lánynak, mikor ez előtte soha nem történt meg. Nem baj, fogjuk a rossz fényviszonyokra, meg hogy ülve még kisebbnek tűnik, mint egyébként.
Aztán a lány is rágyújtott, és így mindjárt barátságosabbnak tűnt a légkör, meg az egész beszélgetés, és Avery sem akarta kiüldözni frissen sült beszélgetőtársát a világból - és itt természetesen csak azért nem kiátkoznit mondtunk, mert azt még nem tud.
- Ez rám van írva, vagy mi? - kérdezett vissza semleges hangon, mert úgy helyből mindenki kitalálta, hogy melyik házba tartozik, pedig annyira nem hangoztatta. Őt különben sem érdekelte egyelőre a házak közti különbség, pusztán lanyha unalommal hallgatta a klubhelyiségben, ahogy társai a Navinések gyilkolászását tervezik. A történetet viszont már növekvő érdeklődéssel hallgatta, aztán kissé félrebillentett fejjel kérdezett vissza.
- A párja? - Ugyan nem volt túl jó még a magyar névnaptár teljes összegzésében, de neki perpillanat nagyon úgy hangzott, mintha két pasiról lenne szó. Egyébként nem zavarta az ilyesmi, csak feltűnt neki, hogy Ophelia mennyire nyíltan beszél erről, és ez elgondolkoztatta. - És ő nem fél attól a pszichopatától? - vetette még fel, mert furcsának találta, hogy valaki csak úgy egy ezek szerint vérengző egyénnel legyen. Bár, a közös háztartásukkal lett épp az előbb megfenyegetve, még ha nem is hatotta meg túlságosan.
Aztán Oph valami szentbeszédfélébe kezdett, Avery pedig a falnak döntötte a fejét és nemes egyszerűséggel elkezdett nem figyelni, mert jó tanácsok ide vagy oda, neki a saját anyja se sűrűn osztogatott ilyesmit, akkor meg nem egy idegen szava fog számítani. Igaz, magában az elkapott szavakat elraktározta, mert ugye inkább tanul abból, ahol más már beverte a fejét, és nem fogja ő is, de ennek semmi jelét nem mutatta a lány felé.
- Meg tudom érteni - szólalt meg aztán újra, mikor a varázsvilág furcsaságára terelődött a szó. Neki ugyan nem nagyon hiányoztak a ketyerék, mert kevés szerepet játszottak eddig is az életében, de egy idő után túlságosan kőkorinak kezdett tűnni a környezet. - Ráadásul micsoda kajákat esznek már! Sütőtök sütőtök hátán. - Szerencsére a konyhán mindig voltak általánosabb közízlésnek megfelelő étkek is, azért Avery figyelmét nem tudta elkerülni az ilyesmi.
- Te figy, én megnézném magamnak azt a Gamajun házat - pattant fel aztán, leporolva magát. - Merre van? - nézett várakozón a lányra, hogy útba igazítsa.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2013. október 15. 22:21
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 19:25 Ugrás a poszthoz

Rellon gárda

Most először rémlett fel benne, hogy nem biztos, hogy első rendű ötlet éjjel is acélbetétes bakancsban járni, mert valahogy mintha nem lett volna elég puha a lépte ahhoz, hogy ne csapjon zajt a folyosókon. Mert persze megint most jutott eszébe, hogy vissza kéne jönni a faluból, ahol jobbára tilosban időzött mostanság, viszont alig lépett be a főbejáraton, valaki máris a nyomában volt. Csak a gyakorlata mentette meg, és az a tény, hogy nagyjából már feltérképezte a kastélyt magának, és mikor lemaradt az üldözője, Avery-nek volt egy kis ideje, és sorban lenyomta a folyosón a kilincseket, hátha valahol nyitva felejtettek egy szobát. Útba esett az igazgatói is, amit még Gil mutatott meg neki első este, és bár a fiú nem sok reményt fűzött ehhez, ide is megpróbált bemenni. És hoppá, siker!
Úgy siklott be az ajtón, mint aki soha ott se volt, és egy pillanattal később már Michaellel nézett farkasszemet a falapnak dőlve. Ajkai elé kapta a kezét, mutatva a másiknak, hogy maradjon csendben, mert közben már hallotta, hogy érkezik az a bizonyos prefektus, aztán szépen el is csattogott a folyosón, mert úgy tűnt, arra nem gondolt, hogy pont ide ment volna be a fekete ruhás srác. Aztán a léptek elhaladtak, és csend borult rájuk.
Avery-t nem ejtették a fejére, pontosan tudta, hogy a másik fiú valami rosszban sántikál, és ettől a felfedezéstől széles vigyor költözött az arcára. Őt aztán nem érdekelte, hogy mit is csinál a másik, nem állt szándékában a házvezetőhöz szaladni, viszont határozottan volt valami érdekes a szituációban.
- No lám, kezdem már érteni, miért is van olyan rossz híre a Rellonosoknak - jegyezte meg, miközben közelebb sétált, zsebre dugott kézzel haladva a másik felé, azzal a feltett szándékkal, hogy ő letelepszik az asztal szélére, amíg Michael megcsinálja, amit akar. Nem lett volna okos dolog részletekben hagyniuk el az irodát.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 20. 21:41 Ugrás a poszthoz

Rellon buli

- Ja, az vagyok. És nem mellesleg a Tihanyi apát is - bólogatott Avery semleges arccal nézve a másikra, és immár az asztalról nézve végig, ahogy a fiú továbbra is szenved a fiókkal, majd berohan egy lány. Ezen a ponton elkezdte hanyagul lóbálni a lábát az asztal mellett, teljes nemtörődömségben, míg nem a másik fiú egyszer csak ráüvöltött.
Avery vetett rá egy nemtörődöm pillantást, aztán leugrott az asztal széléről, és megkerülve a marakodókat, neme egyszerűséggel lerúgta a fiókról a zárat.
- Majd reparózd vissza - közölte, mielőtt visszamászott volna a helyére, hogy a továbbiakban is onnan szemlélje a kialakult helyzetet.
Mikor aztán bejött egy negyedik ember is, akkor már kezdte kissé röhejesnek érezni a helyzetet, de míg Michael az új jövevénnyel volt elfoglalva, Avery újra elhagyta a megfigyelőállását, és az elsőnek érkezett lány mellé lépett, mellette támaszkodva a falnak, ha már a másik fiú volt olyan kedves, és lefogta.
- Tulajdonképpen miért hagyod neki, ha te már negyedikes vagy? - kérdezte, felhasználva az imént kapott infókat. - Például ha most a lábára taposnál egy lépéssel hátrébb, akkor valószínűleg elengedne - navigálta a lányt készségesen, akinek ugyebár hátul nem lehetett szeme, miközben Michael a friss husival volt elfoglalva.
Aztán Ave is arra nézett, csak hogy megfigyelhesse, mi is fog innentől lejátszódni a másik kettő között. Először is, az érkező vajon veszi a lapot, vagy inkább felpofozza a másikat? Picit távolabb is húzódott a tűzvonalból, mielőtt még őt találná el egy kósza ütés, vagy egy érkező magassarkú, és ha már itt volt, akkor inkább neki állt beletúrni a tanári mappákba az egyik szekrényen, hátha talál valami érdekeset.
Nem is csalódott. Bár először nem akart hinni a szemének, egy vámpír tanár kartonjába futott bele elsőre, bár ez azt írta, hogy már nem dolgozik itt, szóval folytatta a keresést, és csakhamar rálelt az új tanárra, aki a papírok szerint félvámpír. Mivel már egyre jobban kénytelen volt hinni abban, hogy itt minden megtörténhet, egy fáradt sóhajjal csukta be a dossziét, és rakta vissza a helyére. Vámpírok, mi?
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 22. 18:25 Ugrás a poszthoz

Banda

Avery-t nem igazán érdekelte, hogy mit művelnek a többiek, el volt ő magának azzal, hogy szépen, módszeresen felderítse az iskola tanárjainak aktáját. Hogy miért volt ez érdekes? Jó kérdés, igazából csak kíváncsi volt, semmi nagyobb célja nem volt az egésszel, egészen addig, amíg be nem ugrott neki valami. Éppen csukta volna össze a félvámpír tanár aktáját, mikor az előbb még a falat nyaldosó lány odalépett mellé.
- Tanári akták, nem túl érdekesek - mutatta meg a lánynak a paksamétát, aztán ránézett. - Avery - mutatkozott be ő is, biccentve egyet felé, de közben megérkezett a másik srác is, és Avery felé nyújtotta a papírokat. - Érdekelnek? - aztán ha az elvette tőle, akkor odaadta neki, ha nem, akkor visszarakta a helyére, és az eggyel lentebbi fiókra tért át, most már célzottan keresgélve a kupacok között.
Eltartott egy darabig, míg megtalálta, amit keresett, de mikor meglátta az egyik, a többinél jóval vastagabb mappát, már tudta, hogy megvan, ami neki kell. Kinyitotta a paksamétát, és rögtön a tetejéről egy eddig még nem látott arc nézett vissza rá, kék hajjal, és piercingekkel. Ave elvigyorodott, ahogy gyorsan átfutotta a tetemes mennyiségű pontot tartalmazó bűnlajstromot, amin jócskán akadt apró, és életveszélyes húzás is. Úgy tűnik Opheliának mégis igaza volt, mikor erről a Konstantinról beszélt, de hát ugye ki hinne elsőre egy idegennek?
- Figy, ismered őt? - mutatta meg a képet Michnek, remélve, hogy tud esetleg valami infóval szolgálni a srácról. Persze nem állt szándékában kifejteni, hogy miért kíváncsiskodik, leginkább pedig azért, mert nem is volt rá különösebb oka. Na de ha már itt tartott, akkor kicsit tovább is turkálhatott, és rátalált egy szőke exprefektus aktájára is.
- Mi a jó fenét keresnek ezek egymás mellett? - tette fel maga elé morogva a költői kérdést, mert nem sok magyarázatot talált arra, hogy miért van egy bajkeverővel egy látszólag békés valaki. Végül, mivel nem talált semmi egyebet, ami érdekes lett volna számára, visszapakolt mindent, és újra Michre nézett.
- Mondd csak, van programod ma estére? - vonta fel a szemöldökét a lányra nézve, mert némileg megihlette a másik kettő szóváltása, ami határozottan a hálószoba irányába haladt. Ugyan nem tudta, hogy mit várhat Michelle-től, megtetszett neki a lány vehemenciája.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 23. 14:29 Ugrás a poszthoz

Isobel Naomi Cox

Nem volt túl büszke magára, amiért elsős létére máris lógott, de nem igazán tudta magát izgatni a dolgon, hiszen ha valakinek annyira hiányozna, akkor úgyis megkeresné. Egyébként is, éppen reptan óráról lépett meg, ami abba a kategóriába esett, amivel akkor sem lett volna hajlandó foglalkozni, ha kényszerítik, mert neki senki se akarja megmagyarázni, hogy biztonságos egy közönséges takarítóeszközön tartózkodni a levegőben.
Így aztán, mikor senki sem nézett oda, akkor szépen csendben lelépett, és ha már úgyis a szabad levegőn voltak, bevette magát az erdőbe, vagyis inkább annak szélébe, mert valahogy a mélyéről olyan fura hangok hallatszottak. Nem igazán ijesztőek, inkább csak óvatosságra intőek.
Így jutott el a faházig, ahol eddig még nem járt, most viszont kíváncsian kapaszkodott fel a lépcsőkön, hogy aztán megállapítsa, hogy egy igen kellemes helyre került, ahol tökéletesen el lehet bújni mindenféle tanár elől, aki megpróbálná felelősségre vonni, ráadásul már ismerősként üdvözölte a babzsákfoteleket, amik valószínűleg a mániái lehettek a környék lakberendezőjének.
Egy ilyenbe vetette le magát, teljesen elterülve, és lehunyta a szemét, hogy meditáljon - avagy aludjon - egy kicsit. Egészen addig tartott ez a békés állapot, míg meg nem hallotta, hogy valaki fölfelé kopog a lépcsőkön, ez pedig - jó esetben - csak egyet jelenthetett: egy lány közeledett.
Mivel a sarokban volt és feketében, így elsőre valószínűleg nem vette őt észre az érkező, viszont ő felismerte a lányt, mert találkozott már vele pár napja az igazgatóiban. Úgy tűnt, hogy ruhaszínekben annyira nem nagy az eltérés az ízlésük között.
- Mi járatban erre? - szólalt meg aztán hirtelen Avery, alig véve rá fáradtságot, hogy felüljön, de aztán előre dőlve szemlélte meg a lány kivillanó lábait. Hát neki sem kell a formás idomokért a szomszédba szaladnia.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 23. 17:32 Ugrás a poszthoz

Naomi

A lány végül észrevette őt, Avery pedig elvigyorodott a válaszát hallva.
- Világos, mint a nap - mondta, hiszen ő maga is éppen ezért volt a faházban. Úgy tűnt, ez az iskola sem más, mint a többi, itt is sokan lógnak, amikor csak tehetik, mert hát minek is tanulni? Persze az is igaz, hogy mióta rájött, hogy igenis hasznos és szórakoztató, a fiú mindig bement SVK órára, noha nem egészen az volt a célja, hogy a kivédést tanulja meg.
Most viszont pillanatok alatt másfelé terelődött a figyelme, lévén az igen csinos lányka közelebb sétált hozzá, és miután az igazgatóiban Avery hallotta, hogy hogyan beszél, már nem is igazán volt félreérthető a célozgatás. A fiú rögtön kapcsolt, és arcán újra megjelent egy félmosoly, miközben válaszolt.
- Elég kényelmes - azonban a lány rögtön tovább is ment, és máris Avery ölében kötött ki, akinek a legkisebb ellenvetése nem volt az eljárás ellen. A szemében valami sötétség villant, ahogy Naomi végigsimította a mellkasát, és közelebb hajolt hozzá, hogy úgy válaszoljon.
- Ó, igen? - kérdezte a lány szemébe nézve, miközben ujjaival végigsimított a lány arcán, a ajkain. - Szeretnéd kipróbálni, hogy mennyire is vagyok kényelmes valójában? - vonta fel a szemöldökét, sokatmondó tekintettel figyelve a másikat.
Kíváncsi volt, hogy vajon meddig is akar menni a lány, akinek őszintén szólva még a nevét sem tudta, de Avery nem volt semmi jónak az elrontója. Sőt, kifejezetten kezdte élvezni ezt a helyet, mert úgy tűnt, biztosított számára, hogy sose legyen egyedül. Még igazából akkor sem, amikor akar. De most nem ez volt a helyzet, egyáltalán nem akarta visszautasítani a hölgyike közeledését, főleg, ha ilyen szép kisasszonyról van szó.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 23. 20:00 Ugrás a poszthoz

Naomi

Nahát, egyeseknek milyen elvárásai vannak... A lány ugyanis éppen a neve iránt érdeklődött, pedig elsőre úgy tűnt, hogy ez nem tartozik a prioritások közé. Bár lehet, hogy Avery csak magából indult ki, és ezért nem firtatta túlságosan, mert őt kevésbé érdekelte valakinek a neve, mint az, hogy mit tehet vele. Viszont nem akarta elrontani a lehetőségét, és inkább igyekezett a lány kedvére tenni, úgyhogy végül csak megszólalt.
- Avery vagyok - mosolygott, és beszéd közben megcirógatta ajkaival a lányét, aztán kedvtelve kezdte figyelni, hogy az kibontotta a haját. Tetszettek neki a hullámosan leomló tincsek, és az is, hogy a lány nem volt agyon sminkelve. Végül is logikus valahol, hogy az, akinek a férfiak is tetszenek, nincs oda a túl színes festékekért valakinek az arcán.
- Szervusz Naomi - mosolygott rá, immár hivatalossá téve a találkozást azzal, hogy köszöntötte a másikat. Persze ez csak játékos formaság volt, valami, amivel egy kicsit lehetett még húzni az időt, csak hogy minden izgalmasabbá váljon. De aztán Avery, aki nem a türelméről volt híres, már nem bírta tovább ezt a csendes várakozást, és inkább újra a lány arcára simította a kezét, hogy közelebb vonhassa magához.
Előre hajolt picit, és ajkaik összeértek, Avery pedig egy darabig csak puhán érintette a lányt, mielőtt hirtelen lépett volna, és elmélyítette a csókot. Nem sietett sehová, de éreztette az akaratát, amennyire csak durvaság nélkül lehetett, mielőtt még megszakította volna a csókot.
- Hanyadikos vagy, Naomi? - kérdezte a fejét egy picit félrebillentve, kíváncsian. Neki ugyan az ég világon semmi gondja nem volt az idősebb lányokkal, de azért a miheztartás végett mégsem ártana ezzel az infóval gazdagodni.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 25. 23:13 Ugrás a poszthoz

Turnman

Avery úgy volt vele, hogy mivel a kastély legnagyobb részét már bejárta, talán nem ártana benézni az erőnlét termébe sem. Na persze nem azért, hogy eddzen, azt ő nem ilyen helyen teszi, de a tájékozódást minden lehetséges módon meg kell ejteni. Na meg talán lehet stírölni pár alul öltözött lányt.
Ezzel a gondolattal indult hát el a Rellonból, a szokásos fekete öltözékében, ami bakancsból, szövetnadrágból és bőrdzsekiből állt. Nem siette el, több helyre is benézett közben, mert hát nem kergette őt a tatár, és most még egy prefektus sem, szóval teljesen ráért.
Nem figyelte, hogy bement-e előtte valaki a terembe, vagy sem, csak belesett, és akkor hívta fel magára a figyelmét egy futó lány. Avery egy darabig csak az ajtón bedugott fejjel leste, mert gondolkodott, hogy vajon beszóljon-e, de aztán úgy döntött, hogy ezt nem hagyhatja ki. Ugyan ő mugli származású volt, így tudta, mi is az a futópad, de a saját világában sem bírta az ilyesmit.
- Mi van, elfogyott odakint az erdő? - fintorgott egyet, belépve a terembe. - Ugye tudod, hogy ez még annál is rosszabb, mintha céltalanul futkosol körbe a kastély körül? - intézte a lányhoz a szavait, meglehetősen sértő hangnemben.
Az volt a helyzet, hogy Avery-t senki sem nevelte jó modorra, mert nem volt rá idejük, hiszen mikor a szülei épp rá is értek, inkább a lánytestvéreire figyeltek, mert úgy hitték, velük több baj lehet, jobban kell őket félteni. Persze, ha tudták volna, hogy idővel mire adja majd a kicsi fiuk a fejét... Bár igaz, ez sem történt volna, ha az apja nem szenved balesetet, hiszen ez az, amiért már nincs pénzük a taníttatására, sőt, a kicsiknek sem biztos, hogy megfelelő ételt tudnak venni. A bátyus viszont mostanában küld haza pénzt, még ha nem is tudják, hogy honnan szerezte.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 27. 11:31 Ugrás a poszthoz

Turnman

A lány látszólag annyira meglepődött Avery megszólalásán, hogy nemes egyszerűséggel fogta magát, és eltanyált. Ilyenkor ugye a normális emberek fognák szépen magukat, és ha nem is rohannának segíteni, minimum megkérdeznék, hogy hogyan is érzi magát a balesetes személy, de nem így a fekete hajú - ő állt tovább, zsebre vágott kézzel támasztva a falat és egyre jobban röhögve, pláne, amikor a lány még külön fel is szólította rá, hogy ne tegye.
- Miért ne nevessek? Ha láttad volna magad te is röhögnél. Annyira, hogy megint eltaknyolnál - közölte széles vigyorral, ami egyébként egy merő megtiszteltetés volt a lány számára, mert Avery nem nevet túl gyakran, most viszont szerzett neki egy jó napot a zuhanással.
Aztán úgy tűnt, hogy a lányka nagyon szeretne valami frappánssal visszavágni, de az, hogy ez mennyire nem sikerült neki, már abból is leszűrhető, hogy mennyi idő telt el, mire végre kifundált valamit. Avery-nek persze ez is roppant mód tetszett, így hát nem is restellt rögtön előállni egy újabb beszólással.
- Késleltetőt építettek beléd, vagy mi? Voltál már ezzel orvosnál? Lehet, hogy nem ártana, mert tudod roppantul veszélyes tud ám lenni, ha egy ilyen lassú ember elindul az út túloldalára, mert még véletlen elüt téged egy csiga, vagy egy reumás nagyanyó - vigyorgott Avery gúnyosan az ismeretlenre, leplezetlenül élvezkedve a tényen, hogy a lány feje egyre vörösebb, és nagyon próbál határozottnak tűnni, pedig marhára nem az.
Végül kicsit még beljebb is jött, ellökve magát a faltól, és valamivel közelebb újra nekitámaszkodva, merőn nézve az ismeretlent, és állva a szuggeráló tekintet, amitől maximum röhögni támadt kedve, és nem távozni.
- Na mi lesz? Nem folytatod az edzést? Vagy te mindig is ilyen "feladom" típus voltál? - érdeklődött félrebillentett fejjel bámulva, várva a további látványosságkora, mint például egy dühroham, vagy valami testmozgásféle, amit nyugodtan szapulhat tovább.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 31. 12:42 Ugrás a poszthoz

Rellonosok

Michnek úgy tűnt, rögtön leesett, hogy mire is próbál a srác célozni, legalábbis a válaszából úgy tűnt. Avery el is vigyorodott ezt hallva, és inkább kitért az elől, hogy ténylegesen meg kelljen határoznia a mondatai jelentését, valami másra koncentrálva.
- Nahát, neked tényleg ez az első éjszakád itt? - kérdezett vissza, a hallottakra alapozva. - Nem gondolod, hogy merész húzás rögtön azzal kezdeni, hogy betörsz az igazgatóiba? - tette fel a teljesen logikus kérdést, mert noha ő maga sem volt túl régen itt, azért volt némi különbség aközött, amit ő művelt, meg amit a lány. Ámbár, ha a testvére ez a másik fiú, ahogy a szavaikból lejött, akkor még érthető is a családi ütődöttség.
Ettől függetlenül Avery-t nem nagyon zavarta, hogy mennyire lökött a csaj, ameddig tetszetős, úgyhogy végül csak a lényegre tért.
- És mit szólnál hozzá, ha megmutatnám a rellont, ha már úgyis új vagy itt? Csak így esti programként - hajolt egy egészen kicsit közelebb a lányhoz, sokat sejtető hangon beszélve hozzá.
Közben úgy tűnt, hogy Michael is megtalálta a neki kellő mappát, úgyhogy Avery is visszapakolt mindent a helyére, és csak utána fordult vissza, hogy válaszoljon a fiú kérdésére.
- Én már mennék. Eleve nem volt betervezve ez a kis kitérő - mondta, aztán Mich felé nézett. - Szerintem kettesével menjünk, akkor nem olyan feltűnő. A párocska pedig nyilván nem akar elszakadni egymástól, szóval gyere velem - javasolta, aztán ha a lány rábólintott a dologra, na meg ha a többieknek is megfelelt, akkor elindult kifelé, hogy a továbbiakban csöndesen lépdelve közelítse be a hálókörletét.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 1. 16:52 Ugrás a poszthoz

Keiko

Eltartott egy darabig, mire Avery megtalálta magának a legszimpatikusabb helyet a faluban, de végül csak sikerült - ez pedig nem volt más, mint a csárda, ahol senki sem kérdezett tőle semmit, nyugodtan meghúzódhatott egy sarokban addig, amíg alkalmas emberre nem talált az üzleteihez.
Most is ide tért be a hideg elől, mert meg kell hagyni, nem vitte túlzásba az öltözködést. Egy fekete farmer volt rajta, sötét garbó, és felette az állandó bőrkabátja, ami így azért nem volt túl meleg gúnya. A haját mostanában festette szőkére, miután megismerkedett egy erre alkalmas varázslattal, de nem bánta ezt a lépést - bizonyos szempontból hasznos volt számára, hogy így még inkább hasonlít egy lányhoz.
Az őt körüllengő sötét aura miatt talán meglepő lehetett, hogy csupán vajsört kortyol, de nem ejtették a fejére, hiszen épp elég volt, hogy kiszökött esténként a nemrég felfedezett titkos alagúton át, ha még az ital kesernyés aromáját is megéreznék rajta, akkor biztosan rászállnának. A cigi füstjét is mindig el kellett nyomnia valamivel.
Az utóbbi időben rengeteget haladt a varázslatok terén, mert rájött, hogy nagyban megkönnyítik az életét. Eszes volt és könnyen tanult, ami nagyon hasznosnak bizonyult egy teljesen más világ felfedezése közben. Ami viszont kétségtelenül hiányzott neki, az a lusta pengetés a basszeron, és bár az anyja utána küldte a gitárt, az itt teljes mértékben hasznavehetetlennek bizonyult. Ez után határozta el, hogy noha az akusztikus gitár nem a kedvence, de a legközelebbi pénzből, amihez hozzájut, azt fog vásárolni.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 1. 18:16 Ugrás a poszthoz

Keiko

Nem történt semmi érdekes egész álló nap, így aztán Avery már eléggé unatkozott, ráadásul hiába múlatta az időt azzal, hogy a betérőket figyelte, nem látott senkit, akivel érdemes lett volna szóba állni. Persze ez egy eléggé rossz hírű hely volt, ő pedig magasra tette a lécet, de azért igazán jöhetne már valaki, mert kéne egy új bakancs is.
Újra kortyolt a vajsörből, és a pultra könyökölt - mert most csak itt volt épp hely -, aztán beszélt pár szót a csapossal, rendelt egy újabb kört, és a semmibe meredt. Lassan teltek a percek, ő pedig még mindig nem látta értelmét, hogy visszatérjen a kastélyba, már csak azért sem, mert semmi kedve nem volt a még ennél a helynél is nyomasztóbb Rellonban ücsörögnie. Aztán újra nyílt az ajtó, és a fiú lustán arrafelé fordította a fejét, de csak egy lány lépett be, valamivel talán idősebb nála, és valami csoda folytán alacsonyabb. Aztán ahogy közelebb ért, rájött, hogy a másik is ázsiai felmenőkkel rendelkezhet, hiszen tisztán látszott a vonásain. Ez némiképp kíváncsivá tette, de még mindig nem annyira, hogy megszólaljon.
Aztán persze a lány mellette kötött ki, hiszen elég durván telt ház volt. Ő is vajsört rendelt, aztán Avery felé nézett és köszönt, a fiú pedig lassan viszonozta a biccentést. Hát, talán kisülhet még ebből valami jó, bár szinte biztos volt benne, hogy a lánynál nem lesz egy szál cigi sem, se semmi efféle... Na nem baj, majd csak lesz valahogy. Mielőtt a lány kifizethette volna, Avery a zsebébe nyúlt, és a pultra dobott pár érmét.
- Meghívlak - vetette oda, rá se nézve az ismeretlenre, hanem inkább csak ivott egy kortyot a saját korsójából.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 1. 20:06 Ugrás a poszthoz

Keiko

A lány elfogadta a meghívást és úgy tűnt, még hálás is érte, hiszen Avery-re mosolygott, aki egy halvány félmosollyal válaszolt. Újféle célok kezdtek körvonalazódni a fejében, és ehhez jó alanynak tűnt a lányka - azonban ehhez először meg kell szereznie a bizalmát, hogy ne gyanakodjon.
Szerencsére a fiú jó színészi képességekkel rendelkezett, így nem esett nehezére álcát ölteni magára, aminek segítségével igyekezett manipulálni a lányt.
- Én Avery vagyok - nyújtott kezet felé fordulva. - Nem rég jöttem a kastélyba, nem nagyon vagyok még itt tisztában a szokásokkal... Bemutatkozáskor a házatokat is illik közölni? Igen? Én az Eridonba kerültem, és te? - hazudott rezzenéstelen arccal, mert azt már megtanulta, hogy vannak, aki a Rellon nevének hallatán egyszerűen inkább menekülőre fogják. Úgyhogy ő most elhatározta, hogy eljátssza a vidám, ám kissé eltévedt lelket, aki nem is tudja egészen pontosan, hogy hol is van, és mit keres itt, csupán csak jó ötletnek tűnt beülnie ide.
- Miért vagy itt amúgy? - nézett újra a lányra egy korty után. - Ez nem igazán lánynak való hely - biccentett a fejével a helyiség hátsó traktusa felé, ahol azok a bizonyos részeg emberek tanyáztak. Az első pár alkalommal még őt is szekírozni kezdték, belekötöttek, mert azt hitték, lánnyal van dolguk, de aztán megismerték egymást, és ma már a többségét ismeri a hátul ülőknek, akik azt is tudják, miféle üzletekben utazik a fiú, és ha úgy adódik, hozzáirányítják a lehetséges kuncsaftokat. Igazából nem telt sok időbe, hogy a panelrengetegben még viszonylag jó éltet élő srác lecsússzon a lejtőn, épp elég volt hozzá az apja balesete és maga a varázsvilág, ahol úgy tűnt, sokkal könnyebben ki lehet játszani a törvényt, mint odahaza.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 3. 16:15 Ugrás a poszthoz

Keiko

Biccentett egyet a lány felé a bemutatkozását hallva, és magában megállapította, hogy szerencsére nem nyúlt mellé, és nem pont egy eridonosnak hazudott a házáról, noha igaz, hogy akkor is elővehette volna még a frissen érkezett diák figurát, annál is inkább, hogy új hajszínével igen kevesen ismertek rá. Szinte biztos módja volt ez annak, hogy hogyan zavarja össze azokat, akik csak egyszer-kétszer látták őt a távolból.
- Áh, értem, én is ezért jöttem le, kellett egy kis levegőváltozás - bólogatott serényen, miközben megállapította, hogy a lány arca már ettől a minimális alkoholtól is kipirult. Ez jó, ha nem ura a helyzetnek, akkor még jobb célpont lesz, amit rá tudja venni, hogy kimenjenek az utcára.
- Elég nagy a nyüzsgés az Eridonban, nehéz sokáig megmaradni a klubhelyiségben nyugton, mert mindig történik valami - lökte a szöveget gondolkodás nélkül hazudva, mintha csak ez lenne a természetes állapota. Valahol ez is volt. - Aztán meg gondoltam hátha találkozok itt valakivel, mondjuk egy szép lánnyal... - vetett sokatmondó pillantást Keiko felé. - Akivel múlathatom egy kicsit az időt - magyarázta, aztán felhajtotta a vajsöre maradékát.
Avery félresöpört egy tincset az arcából, mielőtt újra a lányra nézett volna. Most nem csábítani akart, de valahol mégis csak szükséges volt ez is, különben nem nyerné meg a lány bizalmát.
- Nem kérsz még egyet? - kérdezte a vajsörre bökve, de már közben össze is nézett a csapossal, aki egy apró biccentés után már tudta, hogy a fiú azt szeretné, ha kicsivel több alkohol kerülne a nedűbe. Nem sokkal, csak épp annyival, hogy a lány felszabadultan nevessen, elvégre nem bántani akarta, csak elérni, hogy együtt induljanak el a kastélyba, és a lány ne tudjon olyan egyszerűen visszatámadni.
Aztán ha a lány kérte, akkor megvárta, míg megissza, mielőtt felvetette volna a következő tervet.
- Nem lenne kedved sétálni egy kicsit? Olyan kosz van itt, bántja a szemem... - hajolt közelebb egy kicsit, halkabbra véve a hangját, aztán ha a lány belement, akkor kitessékelte a koszfészekből.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 3. 18:52 Ugrás a poszthoz

Keiko

Nagyon úgy tűnt, hogy a lányt könnyű bepalizni, és éppen ezért volt jó alany ahhoz, amire Avery kinézte magának. Nem esett nehezére elcsavarni a fejét, és Keiko szépen pirult is, ami részben az ital, részben pedig a bókok következménye lehetett, ahogy a fiú megállapította. Egyébként nem értette, hogy hathat bárkire is így az elvileg veszélytelen vajsör, amit ugye a kiskorúak is ihatnak, de egye fene, ő csak boldog az események ilyen fordulatától. Rá is tett még egy lapáttal, mikor a lánnyal még egy korsó sört rendelt neki, Keiko pedig szépen meg is itta, Avery pedig ahelyett, hogy a kikívánkozó kárörvendő vigyort láttatta volna, inkább csak szelíden-szendén mosolygott, tenyerébe támasztott arccal.
Aztán a lány végzett, Avery pedig felkelt az asztaltól és elindult kifelé.
- Egyelőre csak induljunk el, aztán majd meglátjuk - vigyorgott, úgy téve, mintha ő is becsípett volna kissé, de ez sem volt igaz. Odakint aztán elindult, felajánlva a karját a lánynak, hogy nyugodtak karoljon belé, és elkezdte észrevétlen sötétebb részek felé vezetni, hogy ne tűnjön fel senkinek azonnal, ha megtámadja. Végül az iskola irányába indult, mert az ösvényen sok olyan rész volt, ahol nem világított semmi.
- Jajj, várj, kikötődött a cipőm - engedte el a lányt és hajolt le gyorsan, úgy téve, mint aki tényleg az említett zsinórral küzd. Valójában viszont azzal foglalkozott, hogy a pálcáját a kabátja ujjából a tenyerébe csúsztassa, és mikor újra felkelt, akkor azonnal a lány mellkasához illesztette a pálca hegyét.
- Tarantallegra! - mondta rögtön, időt sem adva a lánynak, hogy megpróbáljon védekezni, aztán kedvtelve nézte végig, ahogy Keiko esetlen táncba kezd. - Nem kellene megbíznod olyanokban, akikkel egy koszos kocsmában futsz össze - vigyorgott rá, immár úgy, ahogy valójában szokott, kissé gúnyosan. - Capillux! - mondta a következő varázslatot, és egyre jobban tetszett neki a látszat láng, amit idézett. Valójában semmi maradandó sérülést nem volt szándékában okozni, de csak ez mentette meg a lányt attól, hogy ne locsolja le vízzel a tél közepén.
Egy darabig nézte, ezt a szép előadást, de aztán úgy hallotta, hogy többen is közelednek, úgyhogy gyorsan pontot tett a dolog végére.
- Locomotor Mortis! - intézte el, hogy a lány elhasaljon, aztán Finite-t intett (bár ebben nem volt biztos, hogy sikerülni fog, de szerencséje volt), és egy pillanattal később már mondta is a sóbálvány átkot.
Miután ilyen módon mozdulatlanná dermesztette a lányt, odament hozzá, és lehajolva elkezdett a pálcája után kutatni.
- Ha beköpsz, hogy én voltam, ezt nem kapod vissza épen. Imádkozz, hogy valaki erre járjon, mielőtt megfagysz - villantott rá egy lehengerlő mosolyt. - Viszlát!
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 7. 16:03 Ugrás a poszthoz

Alexis

Mikor megtudta, hogy a legnagyobb testvére is varázserővel rendelkezik, Avery határtalanul megnyugodott - kemény fél percre. Ugyanis arra gondolt, hogy így legalább az öccsének lehetősége nyílik arra, hogy normális tanítást kapjon, ráadásul még szemmel is tarthatja őt. Csakhogy ez után kapcsolt, hogy talán nem annyira jó ötlet ennek a széllel bélelt gyereknek a kezébe varázspálcát adni. Ezt viszont nem ő döntötte el, hanem az iskolavezetés, de annyit sikerült elérnie, hogy Alexis még az évkezdés előtt idejöhessen, elvégre így az anyjának mégis csak könnyebb figyelni otthon a másik három gyerekre, ráadásul így teljesen biztos, hogy a testvére nem fog varázsolni az előtt, hogy ténylegesen is iskolába járna, mert nemes egyszerűséggel nem fogja neki addig odaadni a pálcát, amíg nem kap oktatást. Ennyi, kész, passz.
Kisvártatva begördült az állomásra a vonat, és Avery hálát adott az égnek, hogy eszébe sem jutott ellökni magát a fal mellől, ugyanis így anélkül is végignézhette, ahogy Alexis terrorizálja a mozdonyvezetőt, hogy bárkinek eszébe jutott volna őt összekötni ezzel a bolond sráccal, aki rózsaszínben rohangál, és nem mellesleg szoknyában. Ha Avery-t rendszeresen lánynak nézték, akkor a másik srác ezt biztosan überelni fogja. És vajon hol hagyta a csomagját? Nem normális.
Avery nagy nehezen rászánta magát, hogy megmozduljon, és mivel a mozdonyvezető még mindig a peronon őrjöngött, nem fenyegetett az a veszély, hogy elinduljon  vonat, amíg a testvére csomagját keresi. Felcsattogott hát a lépcsőn, és szétnézett az ülések között, majd pár kocsival arrébb rálelt a színes sporttáskára, amin ott virított a testvére neve. Szuper, ez is megvan, remélhetőleg közben Alexis is elengedte azt a szerencsétlen férfit.
Lekászálódott hát újra a vonatról, és szétnézett. Oké, most tört ki a tesó a körből, akkor ideje elkapni őt és elvonszolni innen.
- Legközelebb a fejedet is el fogod hagyni - vágta hozzá Avery a táskát az öccséhez köszönés gyanánt. - És nem rémlik neked valami, hogy mit mondtam a szoknyáról? - kérdezte fintorogva, de igazából nem volt mérges, csak megszokásból nyüstölte a testvérét. Örült neki valójában, mert rég látta már őt, és hát szerette is őt, mert mégis csak az öccse.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 7. 19:13 Ugrás a poszthoz

Alexis

Az öcskös úgy tűnik végre észrevette, hogy táskája is van a világon, mégpedig a tarkójával. Hát igen, pech, de ez van, ha ott hagyja valahol.
- Nem. Azt mondtam, hogy ne lopd el Amy-től, mert nem vagy lány, és baromi hülyén nézel ki benne - közölte Avery a szemét forgatva. Néha tényleg nem tudta, hogy vajon mi a fene lehet a testvére fejében, de hogy kivizsgálásra szorulna, az biztos.
Sajnos Avery nem volt elég gyors, mert noha oldalra lépett, Alexis mégis szó szerint utána vetette magát és már a nyakában is volt, össze-vissza ölelgetve őt, és jó pár cuppanós is csattant az arcán. A Rellonos rezignáltan tűrte egy darabig ezt az egészet, aztán "egye fene" alapon megropogtatta kissé az öccse csontjait, majd elengedte, de Alexis még mindig nem akadt le róla.
- Nem, nem tudom, nem és köszi. - Igyekezett tartani a lépést a testvérével legalább verbálisan, de tudta, hogy amíg ennyire fel van dobva, addig ez meglehetősen nehézkes. Amúgy is Alexist akkor a legkönnyebb elviselni, amikor alszik, de olyankor igazán aranyos kicsi kora óta, már amennyire egy forgószél az lehet.
Közben Alexis már egészen belefúrta az arcát a nyakába, és Avery kissé már sajnálta, hogy nem vágta le a haját az érkezése előtt, de ez van.
- Vakard már le magad rólam! - csattant kicsivel később már tényleg mérgesen, és erőnek erejével fejtette le magáról a testvérét. - Később fogunk pálcát venni, egyelőre szállást keresünk neked. Nem lakhatsz velem, mert az iskolában az egyik házban lakom, de... lehet hogy jobb lenne, ha én is a szállóban maradnék veled egy darabig... - gondolkodott el félhangosan a fiú, a másikat szemlélve. - Elindulhatunk, vagy szeretnél még egy kicsit pojácáskodni itt az emberek előtt? - érdeklődött, és a hangja talán egy kicsit vágott is, mert nem szerette, mikor a fiú ennyire elszáll.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 21. 12:25 Ugrás a poszthoz

Javasbá'
Március 9. - este 9 körül

Azt hitte, hogy soha nem fognak felérni az emeletre. Egyáltalán kinek jutott eszébe ilyen magasra tenni a gyengélkedőt egy olyan helyen, ahol a lift ismeretlen fogalom? Mindenesetre valahogy sikerült elérni, hogy a hosszú, vörös hajú srác ne engedje semminek sem nekiütődni Gilbertet, még ha ehhez az is kellett, hogy néha Avery fogta a remegő kezet. Naná, remeghetett is, mert ő volt az, aki nem is olyan enyhén megsütötte az imént a fiút, akinek a ruhája alatt minden bizonnyal össze volt égve a bőre is. A karja még mindig füstölt és érezni lehetett az égett hús szagát. Avery akkor is rosszul lett volna tőle, ha történetesen nincs hányingere már eleve az agyrázkódástól, és most csak hálát tudott adni azért, hogy az orra még mindig vérzik, mert így kevesebb lehetősége volt ott levegőt venni.
Dühös volt, leginkább a vörös srácra, akinek még a nevét se tudta, mert ő volt az, aki egy nem iskolába való mágiaággal támadt a másikra. Aki, ráadásul, ahogy a szavaikból a bokrok alatt rejtőzve leszűrte, a barátja. Akkor vajon milyen az ellenségeivel? Viszont nem halasztott el egyetlen lehetőséget sem, hogy újra és újra bokán rúgja, ha megpróbált egy pillanatra is megállni. Sokkos. Nyilván, mert ő is csak most fogta fel, hogy mi történt, hogy mit tett Gilberttel, ráadásul neki is véres az arca, az orrát valószínűleg eltörte a másik. Nem baj, megérdemli.
Avery közben feszülten figyelte Gilbertet, hogy egyáltalán lélegzik-e még, mert gyanús volt neki, hogy ilyen sérülésbe bele is lehet halni, főleg, ha a forró levegő roncsolja a tüdőt, azonban szerencsére bár igen csekély mértékben, de emelkedett-süllyedt a mellkasa.
- Tartsd meg! - parancsolt Avery a vörösre, a csuklójára szorítva az ujjait egy pillanatra, hogy fel is fogja, mit akar tőle, Nathaniel pedig állt, mint a cövek, és képtelen volt levenni a tekintetét az eszméletlen fiúról.
Közben Avery két ököllel kezdett dörömbölni az ajtón, közben hangosan kifejtve, néhol igencsak vulgárisan, hogy mennyire életbevágóan fontos, hogy azonnal előjöjjön a gyógyító.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2014. február 21. 12:30
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 22. 20:52 Ugrás a poszthoz

Javas bá' és a többiek

Egy évezrednek tűnt, mire az indián előkerült, de végül nyílt az ajtó, Avery pedig kifújta a levegőt, amit eddig bent tartott aggodalmában, mert megfordult a fejében, hogy a gyógyító talán nincs is itt, elvégre nem lehet a szobájában naphosszat, hogy vajon mikor hoznak hozzá be egy életveszélyes sérültet, de szerencsére most nem volt jobb dolga éjszakára. A fiú egyébként meglehetősen jól fel tudta mérni, hogy mekkora a baj, és éppen ezért esett úgy, hogy az amúgy hideg fejjel cselekvő Avery végül kissé kikelt magából.
Miután bementek a gyengélkedőre ő inkább hátul maradt, és innen már jobban szeretett volna láthatatlan lenni, elvégre neki ehhez az egészhez semmi köze, viszont sejtette, hogy nem fogja tudni ilyen egyszerűen megúszni. A férfi közben már el is kezdett Gilberttel foglalkozni, bár előbb még a vörös kapott főzetet, Avery pedig, fintorogva ugyan, de eleget tett a kérésnek, és a teával odalépett a nálánál jóval magasabb fiú mellé, és szépen öntögeti kezdte a poharába az innivalót. Ő maga ugyan néha megszédült, de nem annyira, hogy jelen esetben nagyon érdekelje, inkább csak lelépni szeretett volna már tényleg, agyrázkódás ide vagy oda. Belehalni nem fog, meg a hátának a sajgásába se.
Fél szemmel közben azt nézte, hogy mit csinál az indián, és kissé elhúzta a száját, mikor meglátta Gilbert összeégett bőrét, mert igazán fájdalmas sebnek látszott, és egészen biztos volt benne, hogy nyoma marad. Közben csak arra figyelt fel, hogy a vörös mellette a látványtól újfent teljes erőbedobással reszketni kezdett, úgyhogy miután már le lehetett engedni Gilt az ágyra, inkább odébb lökdöste egy ablakhoz, hogy kifelé nézzen, ő maga viszont visszatért a gyógyítóhoz, ha már szólították. Ebben már úgyis nyakig benne van.
- Röviden, tömören: ezek ketten összevesztek, összeverekedtek, aztán valahogy elszabadult annak a mágiája - intett a fejével Nathaniel felé, de nem tért ki a saját véleményének az elemzésére, miszerint az direkt csinálta az egészet, mert nem az ő dolga volt ezt kiteregetni. - Én a fák közül néztem végig, miután Gilbert - mutatott az égett fiúra -, lelökött egy fa ágáról varázslattal és betörte az orrom. Ugye vissza lehet állítani az eredeti formájára? Nem lenne szerencsés, ha elgörbülne - kérdezte, már előre belegondolva, hogy ez mennyiben hatna rosszul az üzletre. Minden esetre az is biztos, hogy nem fogja hagyni a gyógyítónak, hogy az arcán kívül bármely részét is megnézze, mert csúfos lebukás lenne a vége.
- Rendbe fog jönni? - hajolt aztán közelebb egy kicsit Gilhez, megszemlélve a sebeket, miközben Uff bá' a gyógyszereket hozta.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 24. 15:11 Ugrás a poszthoz

Alexis

- Na persze - húzta az orrát Avery, mert nagyon is jól tudta, hogy a két fiatalabb testvére között milyen csereüzletek szoktak lezajlani. "Te adsz egy szoknyát, én cserében nem mondom el otthon, hogy már megint kimásztál a rádiótoronyra. Te veszel nekem egy sonkás pizzát, én meg nem mondom meg otthon, hogy fiú létedre megint szoknyában szaladgálsz." Meg effélék.
Az újabb pattogós megjegyzést már válaszra sem méltatta, hanem csak komolyabb hangnemre fordult újra öccse felé.
- Ez nem bébiszitterkedés, öcskös. Egyszerűen csak nem varázsolhatsz, amíg elsőbe nem kerülsz, itt meg anélkül védtelen vagy. Majd ha megtanulod megvédeni magad, vagy legalább hatásosan meglógni az átkok elől, akkor mehetsz amerre akarsz. Ez nem egy lakótelep, neked meg halvány gőzöd sincs róla, hogy mennek itt a dolgok, nem igaz? - nézett a fiúra, magában újra adózva egy fél gondolattal annak, hogy ez az idióta úgy néz ki, mint akit valami dühöngőből szalajtottak. Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy lehetőleg felfogja, amit magyaráz neki. Avery nagyon jól tudta, hogy Alexis meg tudja magát védeni otthon, de ez teljesen más hely, és ő is bajban volt eleinte, hiába van pár évvel több tapasztalat a háta mögött.
- Megint lopkodsz, mi? - nézett testvérére Ave, mikor az megemlítette az almát és a szendvicset, de ez már olyan régi rossz szokása volt, hogy az idősebbik nem tartotta valószínűnek, hogy valaha leszokik róla.
- Add ide azt a szendvicset! - mondta, de nem megenni akarta, hanem egy kis bemutatót tartani a tesójának, úgyhogy elővette a varázspálcáját is, és egy ügyes kis bűbájjal újra felmelegítette a mostanra már csont keményre száradt valaha meleg szendvicset, és úgy adta vissza Alexisnek.
- Jó étvágyat. Menjünk a szállóba - indult el aztán, mutatva az utat a másiknak ideiglenes szállásuk felé.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 25. 23:22 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Avery szokás szerint az este leszálltával a csárda felé vette az irányt, de mostanában eléggé pangott az üzlet, valószínűleg már csak azért is, mert a diákok a vizsgákkal voltak elfoglalva, és így az idősebbek sem jártak le a kocsmába. Ő már végzett majdnem mindennel, nem volt még így elsőben olyan sok órája, hogy ne bírt volna el velük könnyedén. Az öccsének azt mondta, hogy könyvtárba megy, így aztán egyáltalán nem akart vele jönni, úgyhogy szabad volt a pálya.
A szokásos ruháját viselte, bőrkabátot, fekete farmert és acélbetétes bakancsot, már csak abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy azzal prímán oldalba lehetett rúgni bárkit, aki belekötött a 165 centi magas srácba. Kicsi volt, vékony, a hosszú hajával megszólalásig hasonlított egy lányra, de épp ez volt a cél.
Mikor leért a csárdába, intett két ismerősének, akik a bejáratnál ültek, de ő maga inkább a pult felé vette az irányt. A csapos már ismerte, így rögtön adta is neki a szokásost, ami egyelőre csak alkoholnak tűnt, de nem volt az, mert munka közben nem sűrűn ivott, a saját védelme érdekében.
- Van valami hír? - érdeklődte, miközben szétnézett a félig telt helyiségben, aztán a nemleges válasz után sóhajtott egy nagyot. Eszerint ma még senki nem kereste, ami nem jó. Nagyon nem, főleg most, hogy Alexis is itt van, és annyit eszik, mint egy ló, csak épp nem a kastélyban. Nem jó ez a hónap vége senkinek.
Lassan, unott arccal kortyolgatta hát az italát, néha rágcsálva pár szemet az elé tett mogyoróból, miközben azt hallgatta, hogy mit fecsegnek az emberek. Valami bűnöző lelépett a minisztérium fogdájából, egy megvadult sárkányt fogtak be a birtoktól nem messze... Csupa sületlenség, amit az újságból is megtudhatna, ha érdekelné. Hát ez bizonyára remek egy este lesz.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 12:09 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Jó darabig eseménytelenül telt az idő, és Avery még a csapossal is csak ritkán váltott szót, egészen addig, amíg be nem tért egy ismeretlen is a kocsmába. A fiú összehúzta a szemét, úgy figyelte a közeledő alakot, és közben nem kerülte el a figyelmét, hogy ketten máris úgy gondolták, hogy jobb lesz lelépni. Ez nem jelent jót, őt meg nem ejtették a fejére, úgyhogy szépen meghúzta magát, úgy téve, mintha észre sem venné, mert halvány lila gőze sem volt arról, hogy vajon ki a pasas. Bár, talán nincs akkora gond, elvégre mindenki más maradt a helyén a nem is annyira jó hírű kocsmában, úgyhogy lehet, hogy az a kettő csak tartozott neki, vagy ilyesmi. De azért jobb lesz vigyázni.
Újabb percek teltek el, ami alatt a fiú lassan kortyolgatta az italát, közben már egészen megfeledkezve a majdnem mellé telepedő férfiről, hiszen az láthatólag csak italozni tért be, és a pult mögül sem jeleztek neki, hogy jobb lenne lelépni.
Aztán egyszer csak azt vette észre, hogy figyelik, és ahogy lassan oldalra fordította a fejét, miközben egy tincset kisöpört az arcából és a füle mögé simította, találkozott a tekintetük. Hát igen, valahogy látszott, hogy a másik csodálkozik, és nemsokára megérkezett az ilyen arckifejezéshez tartozó általános kérdés is, amiből Avery rendszerint leszűrhette, hogy jól végezte a dolgát.
- Az attól függ, hogy ki kérdezi - válaszolta kétértelműen, mert nyilván, a hangja elárulja, de munkáját tekintve ez nem számított különösebben, viszont lehetséges, hogy egy névvel lesz gazdagabb. Na meg az se utolsó szempont, hogy ebből a mondatból még bármerre tud haladni a beszélgetés, attól függően, hogy mit hajlandó a másik elárulni, mert így még legrosszabb esetben is csak azért kaphatna büntetést a fiú, mert kiskorú létére itt üldögél, ahelyett, hogy a kastélyban lenne. Azért ha valamit, akkor az óvatosságot alaposan megtanulta itt.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 12:44 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Az egyszavas választ hallva rövid, szusszanós kis nevetést hallat, amolyan "hát igen, ez van" stílusban. Nem kerüli el a figyelmét a furcsa arckifejezés, ami megjelenik a másik arcán, de nem szól. Igazából ő lenne a legboldogabb, ha nem hosszú hajjal kellene itt üldögélnie, sőt, ha egyáltalán nem is kellene ide jönnie.
- Erik, értem - válaszolta Avery, miközben újra inkább a poharához fordult. Nem izgatta, hogy a másik igazat mond, vagy sem, mert közben eldöntötte, hogy nem próbál meg kezdeni vele, mert elég veszélyes pasasnak tűnt, na meg bajba kerülni sem akart. Hát így járt, úgy tűnik ma este megint üres zsebbel megy haza, mert bár megtehette volna, hogy használja a nyakában függő suizin csengőt, inkább nem kockáztatott. Esetleg majd beugrik még a Falatozóba, ha zárás előtt odaér, mert ott olcsó a kaja, Alexis pedig biztos éhes lesz. Rémes, hogy mennyit tud enni az a fiú!
Csak akkor nézett újra a másikra, mikor az ismételten hozzászólt.
- Nem - közölte tömören a választ, mert esze ágában sem volt kifejteni, hogy ő bizony a kastély egyik diákja, és az anyja meg valószínűleg éppen halálra dolgozza magát valahol Budapesten. De ha már a férfi ennyire beszélgetni akar, akkor legyen, ő is kérdez. - És magát nem várja a kedves felesége? - érdeklődött magához képest ártatlan arccal, bár maga sem tudta miért piszkálja "Eriket".
Mindenesetre ahogy a másikat nézte, nem úgy tűnt, hogy az különösebben ágrólszakadt lenne, ráadásul a pia is minőségi volt, amit ivott, úgyhogy alternatív lehetőségként még felmerült, hogy kizsebelhetné. De ahhoz jó lenne, ha többet inna.
- Meghívhatom még egyre? - érdeklődött hát félrebillentett fejjel, abban a reményben, hogy sikerül a másikat az asztal alá itatnia. Ő úgyis ingyen rendelt itt akármit.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 13:12 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

Aha, szóval nincs felesége. Nem igazán fontos információ, de annyit mindenesetre meg lehet állapítani, hogy akkor ezzel ugyan hiába is húzná őt. Na igen, Avery unatkozott, de úgy tűnt, végre akadt valami, illetve valaki, akivel kicsinykét lehet szórakozni. Már ha veszi a lapot.
A válaszra halkan nevetett egyet. Persze, hogy kiskorú, de ezt a másik nem mondhatja meg teljes bizonyossággal, ráadásul a zsebében ott lapult egy hamis személyi, ami bárkinek a tudtára adta, hogy ő már bizony elmúlt tizenhét... annak idején csak arra kellett, hogy beengedjék mindenféle tizenhat éven felüli helyre, most viszont itt is hasznos, ráadásul a neve is hamis rajta. És mégis kinek számít az a kevesebb, mint másfél év, amíg tényleg betölti a tizenhetet?
- Nem vagyok kiskorú, csak félig koreai - válaszolta hát, rezzenéstelen arccal hazudva, mert igen gyakorlott volt már ebben. - De semmi vész, sokan gyereknek néznek, mert alacsony vagyok - tette még hozzá, miközben a csapos is lustán bólogatott párat, elvégre ő be volt avatva mindenbe, és nem először hallgatott végig ilyen beszélgetést.
- Átutazóban van itt? - érdeklődte aztán, tovább gördítve a beszélgetés fonalát, mert úgy tűnt, hogy a másik kifejezetten szórakoztató társaság, és amúgy is, tényleg meg akarta várni, hogy vajon tényleg berúg-e. Akkor pedig nem ártana szóval tartani, nehogy lelépjen idő előtt.
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 26. 13:44 Ugrás a poszthoz

Dwayne Warren

- Igen, ezért. De ha megnyugtatja, az apám tisztességes angol állampolgár - válaszolta érzelemmentes hangon, mert annyira nem esett neki jól a megállapítás, de oda se neki, nincs az ő lelke cukorból, hogy egy beszólást rögtön magára vegyen.
A következő válasz viszont kicsit tényleg meglepte. Erre nem számított, és csak a hidegvérének volt köszönhető, hogy nem ült ki az arcára is a döbbenet. Hát igazán szuper, nem elég, hogy tanár, még auror is. Lehet, hogy jobb lesz mégsem kizsebelni. Habár... igazából elég érdekes lenne ha sikerülne, nem igaz? Na majd meglátjuk, hogy zajlik az este.
- Az remek foglalkozás - válaszolta aztán lassan. - Elvégre mégis csak az aurorok védik a közösséget a gonosz varázslóktól, és gondolom nagy élmény lehet tanítani a feltörekvő ifjúságot - jegyezte meg, és hallhatóan csengett a hangjában az irónia, nem is annyira amiatt, hogy mit dolgozik a másik, sokkal inkább mert az auror tanoncokat nem nézte semmibe sem. Ahogy egy év alatt megismerte a varázsvilágot, nagyon úgy tűnt számára, hogy az aurorok többsége csak dísznek van, és elég kevés az belőlük, aki csinál is valamit, ráadásul minden második gyerek ezt szerette volna dolgozni felnőttként. Tulajdonképpen kész csoda, hogy még nem auror a társadalom egyik fele.
- Mégis miért lett maga auror? - szaladt ki végül a száján, mert most már határozottan érdekelte, hogy mi vezérel erre az útra valakit, és itt volt az alkalom, hogy megtudja.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Avery Lyall összes hozzászólása (44 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel