Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mostanában eléggé el volt foglalva azzal, hogy rendes otthont találjon magának a faluban, azonban még nem sikerült ráakadnia. Lakhelyéül továbbra is a helyi csárda ad otthont, amit nem bánt meg. Megszerette azt a helyet, és a megfelelő bűbájoknak köszönhetően, még a lenti zajjal sem kell törődnie. Szabadidejében igyekszik minél többet az unokaöccsével, Gergővel eltölteni. Szeretné magához venni a fiút, azonban ehhez az kell, hogy megismerjék egymást, illetve megbízzanak a másikban. Egész jó úton halad vele, noha Gergő mostanában el van veszve. Könnyedén megtalálhatná az agyturkálás segítségével, de ameddig nem hiszi, hogy veszélyben van, addig nem keresi.
A sok papírmunka közepette, azonban egy borítékra lesz figyelmes. Letéve a tollát, felveszi az ismeretlen levelet, székén hátradőlve nézegeti azt. Fogalma sincs, hogy kitől kaphatta, vagy hogy mikor, mert név nem áll rajta, de addig nem is lesz okosabb, ameddig ki nem bontja. A levélpapírt kivéve, figyelmesen halad sorról sorra, és mikor a lap aljára ér, mosoly jelenik meg a száján. Egy régi ismerőse, Olívia hívta meg őt az iskolában lévő Karácsonyi bálra. Meglepő, hogy a hölgy kezdeményezett, és talán ezért sem utasította el, hanem pennát ragadott, és választ írt. Elküldte azt egy bagollyal, és nekilátott a készülődésnek.
A tisztálkodás után, egy egyszerű, ám mégis elegáns ruhát választott az estére. Nem akarta túl lihegni ezt a dolgot, ugyanis nem róla fog szólni az este, hanem a diákokról, ám mégsem állíthat be úgy, mintha egy hajléktalan lenne. Nyakkendőt nem kötött, attól mindig kényelmetlenül érzi magát, mert olyan érzése van, mintha meg akarnák fojtani. Még elvégezte az utolsó simításokat, azután kilépett az ajtón, és bezárva azt, megindult. Túl sokat nem sétált, ugyanis a csárdából kilépve, azonnal az iskola kapujába hoppanált, onnan meg nem tartott sokáig, hogy a nagyteremig eljusson. Az utazás előtt még beszerzett még egy szál rózsát a leányzónak, és mivel még nem érkezett meg az illető, bement a nagyterembe.
Körbenézett, és mosolyogva látta, hogy a diákság jól érzi magát. Szeme viszont megakadt az egyik kolléganőjén, aki éppen megérkezett a bálra. Már ismerő Dobrai kisasszonyt, párszor beszélgettek a tanáriban, s mivel neki sincs még dolga, jobb ötlet híján a nő felé vette az irányt. Az egy szál virágból, rögtön kettő lett, mire a nő elé ért, és az egyiket nyújtva felé, mosolyogva néz rá, majd megszólal.
– Szép estét Dobrai kisasszony. Gyönyörűen néz ki. Kérem, fogadja el ezt a rózsát, amely csak fokozza szépségét. –köszönti kolléganőjét, s miután elvette a virágot, kezét nyújtja a nő felé, várva, hogy a másik elfogadja azt, és kezet csókolhasson a hölgynek.
– Hogy van ma? Kér esetleg egy italt? –kérdezi udvariasan a nőt, s közben beljebb invitálja, hogy senkinek ne legyenek az útban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Továbbra sem talált magának megfelelő házat a faluban, de tovább nem szórhatta a pénzét a csárdai szobára. Az iskola falai között se akadt olyan helyre, amit átalakíthatna szobának, ami kezdett kényelmetlen lenni a számára. Minden nap hoppanálni sem túl egészséges, hiszen bármikor amputoportálhat, és ha nincs segítség a közelben, könnyedén az életébe kerülhet. Szerencséjére még nem fordult vele elő, és nem is szeretné, ha megtörténne. Tökéletesen meg van elégedve magával, nem szeretné, ha valamelyik végtagja elveszne egy ilyen alkalommal.
Mai napra nem igazán tervezett semmit sem, így hagyta, hogy lába vigye, amerre szerette volna. Amint kiért az iskola falai közül, valami azt súgta neki, hogy nézze meg a birtokot. Igaz, egyszer már bejárta azt, de az idő egész kellemes, nem fog a négy fal között kuporodni. Tavasszal még úgy sem látta, ideje bepótolnia. Először a réten vágott át, ahova egész kellemes emlékek kötik. Ugyanis itt ismerhette meg azt a fiút, aki miatt az iskolába érkezett. Persze, először nem tudta, hogy a srác az unokaöccse, de végül kiderült, hogy Gergő az, és nem kellett túl sokáig keresnie. Azóta egész jóba lettek, bár tény, hogy nem sokat találkoznak. Hagyja, hogy Gergő tanuljon, és ellegyen a barátaival, illetve egykori nevelőszüleivel. Nem akart belépni a nevelőapa szerepébe, de az teljesen elüt a stílusától. Igyekszik úgy nevelni Gergőt, hogy az jó legyen neki, de ugyanakkor meghagyja azt a bizonyos szabadságot is, ami egy kamasz srácnak ilyenkor kell.
Gondolataiban elmerülve lépkedett tovább, útja egyenesen a vadőrlak felé vezetett. Nem emlékezett rá, hogy volt már itt, de teljes mértékben nem foglalkozik ezzel, mert éppen elkapta azt a pillanatot, amikor egy diák –feltételezi, hogy az– elesik. Ő, mint hősies lovag, azonnal meg is indult, hogy felsegítse az áldozatot, akit a föld magához szólított. Közelebb érve, meglepetten tapasztalja, hogy a lányon nem mutatkozott fájdalomra utaló jel, sőt, mintha jól is esett volna neki, hogy elesett. Azért szorult belé némi jó modor, ezért arcán némi aggodalom is kiült, majd megszólalt.
– Nem esett baja? Jöjjön, felsegítem. –ajánlotta fel a segítőkezet, és ha a lány elfogadta, akkor természetesen felsegítette a földről. Amennyiben nem kelne fel, úgy leült mellé, majd ismét megragadta a szót.
– Ha fáj valamije, felkísérhetem a gyengélkedőre. Egyébként új diák? Csak mert még nem láttam erre. Lasch Hunor Zalán Professzor vagyok, örvendek a találkozásnak. –mutatkozott be illedelmesen, és ha engedték, akkor kezet is csókolt a hölgyeménynek. – Szabad tudni a nevét? –nála természetes volt, hogy magázza a diákokat, ameddig el nem jutnak addig a pontig, hogy felajánlja a tegeződés lehetőségét. Természetesen nem ellenkezett, ha a beszélgetőpartner hamarabb szeretne átváltani arra a stílusra, csak neki az már egy kicsit közelibb kapcsolatot jelentett. Ez pedig egyelőre az ismeretlen diákkal nincs meg, de kitudja, hogy mit hoz ez a találkozás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Könnyedén kideríthette volna, hogy a fűben heverésző lány egy diák, vagy nem, de a képességét ilyesmire nem használja. Illetve használja, de csak akkor, ha a szükség azt kívánja. Ebben az esetben nem kellett alkalmaznia, hiszen hamarosan megtudja a hölgyemény nevét. Ám előtte hogylétéről érdeklődött, hiszen az aggodalom kiült az arcára. Éppen csak annyit látott, hogy Médea elcsúszik, és már a földön van, így jogosan feltételezhette azt, hogy baja eshetett. Hamar megtudja, hogy beszélgetőpartnerének jól van, ezért aggódó arca mosolyt vett fel.
– Örülök, hogy nem esett baja, de azért szóljon, ha netalán rosszul érzi magát. –kész arra, hogy felkapja a hölgyeményt, és felszaladjon vele a Gyengélkedőre, ha úgy adódik. Az aggodalom kinyilvánítása utána következett az, hogy a professzor bemutatkozott, és kezet csókolt. Médea reakciója nem lepte meg, hiszen nem ő volt az első, akit zavarba hozott az e fajta köszöntéssel. Bemutatkozását, és további megjegyzéseit figyelemmel hallgatta, s a végén mosolya nagyobb lett.
– Igen, én tanítom mind a két tantárgyat. Inkább veszem bóknak, sem mint zokon. Nem maga az első, aki ezen meglepődik. Úgy értem, hogy nem egy idős Professzor tartja a Mágiatörténetet. A Legilimencia más tudomány, de mivel mind a kettőt szeretem, ezért mind a kettőt tanítom is. Az egyik elméleti, a másik inkább gyakorlati oktatást kíván, nem férne össze a kettő, én mégis megoldom. Nincs gond. –jegyezte meg kedvesen, de legfőképpen nyugtatás képpen. Érzi, hogy ez a kis közjáték azért volt, mert Médea zavarban van a kézcsók miatt. Ezért nézi el neki, hogy összevissza beszélt.
– Ez a csodás a tavaszban. Néha meleg van, néha szakadó eső. Ön melyiket szereti? –érdeklődött, miközben ő maga is felnézett az égboltra. Csodás látvány volt, ahogyan a felhők átúsztak felettük. Miután eleget csodálkozott az égbolton, tekintetét ismét Médeára irányította, hogy a választ megkaphassa. Amint megtörtént, ismét egy kérdés ragadt nyelvére, amit pillanatokon belül fel is tett.
– Mi fogta meg a viselkedéselemző szakban? –ha már tanítani fogja, és úgy hozta a sors, hogy órák előtt találkozhattak, akkor szeretne többet is megtudni a diákjáról. Bizonyára eszes hölgy, ha a kékeket erősíti, hiszen azt hallotta, hogy oda azok kerülnek, akiknek éles elméjük van. Természetesen mindenhol akad kivétel, de nem Médea az, akiről azt hiszi, hogy nem illene a házába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Kérdését és magyarázatát nem értette, talán elbeszélhettek egymás mellett. Mindenesetre nem szakította meg Médea szavait, hanem utána reagált a felmerülő kérdésre, és az utána következett monológra
– Lehet félreértett, vagy most én értettem félre magát, de én arra céloztam, hogy a két tantárgyam nem fér össze. Hiszen a Mágiatörténet inkább elmélet, a Legilimencia pedig gyakorlati oktatást kíván. Utóbbi azért jóval több odafigyelést igényel, hiszen gondoljon bele. Egy képzetlen tanonc megpróbálja kifürkészni a társa gondolatait, és ahelyett, hogy sikerrel járna, teljesen elme károsulttá változtatja az legilimentálódott személyt. Tanulható a dolog, ezért vagyok itt, hogy akik fogékonyabbak a Legilimenciára, azokra odafigyeljek és Legilimentort képezzek belőlük. –magyarázta a dolgokat, remélve ezzel, hogy most már meg fogják érteni egymást. Ha nem erre gondolt a beszélgetőpartnere, azt úgy el meg fogja neki említeni a lány. Az időjárásos kérdésére kapott válaszra csak bólogatott, utána pedig át is tértek a lány szakjára. Pontosabban arra, hogy miért is választotta ez Médea.
– Nem baj az, ha az ember meg akarja ismerni az olyanokat is, akik másmilyenek. Most értem ez alatt azt, hogy még a legtöbb varázsló elzárkózik a mugliktól, mégis vannak olyanok, akik nem. Pedig a muglik is emberek, csak varázserő nélkül, és más felfogásokkal. –vonta meg vállát a kisebb monológ után. Neki nincs semmi problémája a muglikkal, kifejezetten jóban is van néhányukkal, és ha úgy adódnak, képes lenne megélni a másik világban is. Utána érkezett egy olyan kérdés a lánytól, amit már jó párszor megkapott. Mosolyra húzta a száját, és úgy kezdett bele a válaszadásba.
– Még akkor beleszerettem a Mágiatörténetbe, amikor kisiskolás voltam. Sokan voltak úgy vele, hogy unalmas, és csak ömlesztett szöveg az egész, de engem mégis megfogott. Érdekelt, hogy régen milyen felfogás volt a boszorkányságról, a boszorkányokról és arról, hogy miként ítélték el őket. Tudom, morbidnak hangzik, hogy vonzott a boszorkányégetés, és a vele járó procedúrák, de nem kaphat az ember teljes képet arról, amiről a felét nem ismeri. Így nem volt kétséges, hogy Mágiatörténész szakot fogok végezni. –adott kimerítő választ Médeának, és várta a következő, esetlegesen felmerülő kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tanulmányi szünet. A tanév legjobb időszaka mind a diákok, mind a tanárok szemszögéből. A nebulóknak azért, mert vége a vizsgaidőszaknak, és végre mehetnek haza a családjukhoz, még a tanerőknek ezen felül vége az összes adminisztrációs dolognak. Kivéve Zalánnak, hiszen neki még van egy fontos feladata, mielőtt hazatérne: be kell rendeznie az új tantermét, és a mögötte rejtőzködő irodáját. A megfelelő helyet váratlanul találta meg, és egy kis takarítás után, egészen megtetszett a férfinak az üresen álló terep. Jelenleg viszont a tanároknak fenntartott közös irodában tartózkodik, és asztalánál ücsörög. Némi rendetlenség tükrözi a felszínét, hiszen pakolnia kell, amellett, hogy el kell döntenie, milyen holmija marad lent. Viszonylag célszerű lenne mindenét felvinnie, a készülő irodájába, hogy ne legyen az, hogy nem tudja merre is keresse, amit éppen meg akar találni. Mivel ideje engedte, és nem sietett, pálca nélkül kezdett neki a pakolásnak. Előbb a tankönyveket, –hiszen ő sem tudhat mindent fejből– majd a jegyzeteit helyezte bele, egy tértágító bűbájjal felszerelt dobozba. Ezekre helyezte a tanév során kapott szorgalmi feladatokat, legilimentor tanoncairól készített feljegyzéseit és néhány üres lapot, melynek később még hasznát veheti. A doboz másik végébe pennáit, a tintásüvegeket –melyeket gondosan lezárt–, és bögréjét tette. Amint belekerült mindene, amit lent tartott, lezárta a dobozt, és az asztalára helyezte. Egyetlen katalógust nem tett bele, amiben iroda berendezések találhatóak. Leült hát székére, és egy bögre teát bűvölt magának, miközben lassan fellapozta a katalógust. Más kollégája nem tartózkodott a Tanári szobában, így zavartalanul nézegethette azt, és már az ötödik oldalon elismerően hümmögött. Nehéz választás előtt van, bár varázsló, ha nem tetszik neki később, könnyedén átvarázsolhatná a dolgokat, de az nem lenne az igazi. Így is sok galleonjába fog kerülni a berendezések többsége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elérkezett az idő, mikor végre egyik tanonca befejezheti a képzést. A Vizsgahivatalban hitetlenül néztek rá, mikor közölte Jared adatait, hiszen a fiú kora ellenére nagyon is tehetségesnek bizonyult. Sok papírmunkába telt, mire sikerült neki elintézni, hogy megmutathassa tudását, és azzal az érvvel sikerült meggyőznie a bizottságot, hogy többet nem fognak a fiúval találkozni, hiszen könnyedén átmegy a vizsgán. Az elnök erre gúnyosan vigyorgott, de végül kitűzésre került az időpont.
Most, jó pár kör futása után, a Mágiaügyi Minisztériumban várakozik, alkalomhoz illően felöltözve. Hoppanálva érkezett meg, tanoncával az oldalán, arckifejezése nem árul el semmit sem. Alaposan végigmér mindenkit, aki elmegy előttük, őket is eléggé megnézik azért, de senki nem szól hozzájuk.
– Azt hiszem itt az ideje a szent beszédnek. Büszke vagyok rád Jared, és akárhogyan is alakul a mai vizsgád, mindig is az leszek rád. Sokat fejlődtél az évek alatt, most már csak rajtad áll, hogy meddig vagy képes fejleszteni a képességeidet. Résen kell lenned, amint belépsz a terembe, hiszen bármelyik pillanatban támadás érheti az elmédet. A vizsgabiztos egy mogorva fráter, de nagyon szigorúan veszi az ilyesmit. Az első körben a reakciódat, reakcióidődet és a védekezés sikerességét fogják mérni, utána jön a nehezebb feladat. Nem mehetek be veled, és nem is lehetek ott veled fejben, mert azonnal kizárnak. Kint foglak megvárni, de ha úgy érzed, hogy a megpróbáltatások eléggé nehezek számodra, kérhetsz egyszer időt konzultálásra. Kint foglak várni. –magyarázta az ifjúnak, ameddig még nem jött senki sem, hogy mehetek a megfelelő emeletre, és megfelelő teremben. Megvárakoztatják őket, nem is lepődik meg ezen a tanerő. Régi ismerőse a vizsgabiztos, és meg van győződve arról, hogy biztosan délutáni teáját fogyasztja. Egyelőre nem bánkódik miatta, legalább fel tudjak készíteni Jaredet, és ha nem is lehet bent vele, legalább lélekben megpróbál ott lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Tanonca nem tűnt túl beszédesnek, de nem rótta fel neki. Visszaemlékezett egy pillanatra a saját vizsgájára, ugyanilyen csendes volt, mint most tanítványa. Némi felkészítő mondat is elhangzott, pár perccel később egy hölgy érkezett feléjük, aki szótlanul invitálta őket a terem felé. Út közben még volt idő némi szót is váltani, és a tanerő úgy gondolta, hogy ki kell használni az alkalmat. Ráadásul Jared is kérdezett tőle, amire illik is válaszolnia.
– Kettő: egy elmevédelem és egy legilimencia rész. Hogy abban mit kell csinálnod pontosan, azt csak bent fogod megtudni. Legjobb esetben pár perc alatt végzel, rosszabb esetben meg órák kérdése. Ez rajtad is áll, illetve a vizsgáztató kedvén is, hogy mennyit akar szenvedtetni téged. Azt elárulhatom, hogy meghökkent, mikor elmondtam a korodat, készülj fel, hogy kötekedő lesz. Javaslom, hogy azokat az emlékeket, amiket biztos nem szeretnél megmutatni, még a legapróbb esélyt sem adva rá, már most rejtsd el. Kezdve Richárddal és az angliai dologgal folytatva. –tudta, hogy ezzel máris érzékeny témára tapintott, és a legfájóbb pontokra is egyben, de muszáj volt felkészítenie tanoncát minden eshetőségre. A gyakorlások során azt tapasztalta, hogy ezek az emlékek azok, amelyeket Jarednek el kell rejtenie mélyen, így mindig ezeket próbálta kiszedni belőle. Időközben megérkeztek a terem elé, és nem volt más hátra, minthogy beinvitálják Jaredet, ami meg is történt az érkezésük után fél perccel.
– Sok sikert. –reményteljes pillantással engedte útjára az ifjút, ő maga pedig helyet foglalt a várakozók számára fenntartott ülőalkalmatosságon.
Jared ahogy belépett az ajtón, egy semmitmondó arckifejezéssel ülő, magabiztosságot árasztó férfival találta szemben magát. A vizsgabiztos be sem mutatkozott, sőt mi több, egy szót sem ejtett ki a száján. Az ifjú legilimentor, ha szemfüles volt, már rájöhetett, hogy tanárának igaza volt: a vizsga az ajtó becsukódásának pillanatában megkezdődött, és a vizsgabiztos előszeretettel kezdett el turkálni Jared fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Szimpatikusnak találta az ifjút, már csak a tisztelettudó magatartása végett. Noha ez nem befolyásolja abban, hogy könnyű szívvel és tiszta lelkiismerettel buktassa meg, ha elbaltáz valamit a tanonc. Figyelmesen tanulmányozta Jaredet, számára az is fontos volt, hogyan is kezd neki a feladatnak. Látott már jó pár megoldási folyamatot, többek között olyat, akik egyesével nyitottak borítékot, és ameddig meg nem találta az emléket, addig nem nézett meg másik szót. Volt olyan, aki a saját neve láttán megijedt. Azokat előszeretettel buktatatta meg a próbálkozás megkezdésétől számított fél percen belül. A rossz nekifogás is okot adott neki mindig, noha Jared jól teljesítette a feladat első alpontját. A legilimentálást észlelte, ám jó pontnak írta fel magában azt, hogy Jared nem pillantott rá. Így meglepte vele a vizsgabiztost, talán emiatt is adta oda könnyedén az első emlékét, ami egy tantárgyhoz volt kapcsolható. A gyanakvó tekinteten elmosolyodott, az alkalmat némileg ki is használta, és elméje védelmét megerősítve, taszított egyet a fiú tudatán, noha ki nem lökte egyelőre. Ez csupán egy jel volt, hogy más is kiteheti ilyennek, ne lankadjon a figyelem, és a koncentráció.
A következő emlékképben egy seprű bontakozott ki, Harry pedig tudta, hogy melyik szóhoz tartozó emléket szeretné megszerezni az ifjú. Ki nem állhatta azt a sportot, ettől függetlenül mindig próbálkozott, és mindannyiszor alulmaradt. A védelmét közepes erősségűre húzta hát fel, kissé megnehezítve ezzel Jared dolgát. Nem adta könnyedén, viszont rést is hagyott, ugyanis nem ez volt az, amit jobban védett. Beletelt pár percbe, de végül sikeresen megtalálta a tanonc a rést, és a mondat is a papír aljára vésődött.
Szülővárosa volt a következő, ennek megoldását szinte odaadta Jarednek, talán mert tudta, hogy a két utolsó szó emlékét nehezebb lesz megszereznie. Harry szemrebbenés nélkül ült továbbra is a székében, és kíváncsian várakozott, hogy a két név közül, melyikhez nyúl előbb a fiú.
Végül fia nevére esett a választás, így Harry felhúzta a falakat. Az emlékben egy boldog pár látható, melynek női tagja egy ágyon fekszik, kezében egy kisgyermekkel. Védte az emléket, sikerült ismételten elméje szélére lökni Jaredet, de hagyta tovább kutakodni. Visszatértek a párhoz, a gyermekről kiderült, hogy fiú. Az ajtó nyílt, és egy idősebb hölgy lépett be rajta, oldalán egy másik fiúval. Harry párja szólalt meg, noha nem lehetett hallani, hogy mit mondott, azt lehetett leolvasni róla, hogy szól a másik fiának öccse megérkezéséről, Mike-ról.
Az utolsó szó következett. Minden védelmét e köré építette ki Harry, és Jared rendesen meg is szenvedett, mire kitalálta az emléket hozzá. A falakat fokozatosan bontotta a tanonc, egy pillanat választotta el a bukástól. Harry kihasználta az adott alkalmat, és visszahúzódásra késztette, az emlékkép halványulni is kezdett, de Jared megszerezte végül, amiért legilimentálta a vizsgáztatót. Harry összeszedte a szavakat, visszatette őket a megfelelő borítékokba, és Jared aktájához csatolta őket. A mappából elővette az értékelőlapot, amit előzetesen kitöltött, és aláírt. Pennát fogott, végül habozás nélkül húzta be a megfelelő rublikát.
– El kell mondanom, hogy pályafutásom alatt, te voltál a legfiatalabb tanonc, akivel valaha is találkoztam. Néhány alkalommal kilökhettelek volna, nem véletlen, hogy nem engedünk fiatalokat ilyen magas szintű varázslat gyakorlására. Az erejük még nem eléggé fejlett ehhez, te viszont rácáfoltál jó néhány elméletre. Ezt a lapot vidd magaddal, a folyosó végén lévő terembe, ott tudják a következő lépést. Örültem a találkozásnak, a viszontlátásra Jared. –kezét nyújtva köszönt el az ifjútól, utána összeszedte a holmiját, és kiment a teremből. Egy lap hevert az asztalon, az értékelőlap, mely lefele volt fordítva. Az eredményt nem mondta meg, azt sem, hogy mi várja a másik teremben, ahova ő is ment leadni a papírokat.

A tanerő, a vizsgabiztost látva felkelt a helyéről, és belépett a terembe. Jaredhez lépett, végül az asztalra pillantott. – Nem mondta meg, mi? Szereti bosszantani a tanoncokat, még a legutolsó pillanatokban is. Bárhogyan is döntött, én büszke vagyok rád az eredményeid miatt. Szeretnéd, hogy megnézzem én, vagy te magad akarod megtudni az eredményt, és nem harmadik személytől hallani? –tette fel az egyszerű kérdést. Jareden állt a dolog, de a tanerőt is foglalkoztatta, hogy mit rejt a lap.