36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szikszai Attila összes hozzászólása (65 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 16:15 Ugrás a poszthoz

Krisztián

A tanár úr nagy örömére a tavaszi időjárás hamar életre keltette a kertet. Először a virágok bújtak elő, majd jöttek az előző szezonban elvetett haszonnövények hajtásai is. Mindezt elégedetten hátradőlve követte nyomon napról napra, a teraszon található nyugágyról. Eljátszadozott egy gyümölcsözően gazdag veteményes képzeletével. Remek szórakozás a tanítások után.
Hanem aztán az összes többi levél is hajtásnak indult, díszes viseletbe öltöztetve az utca és a szomszédság fáit, bokrait. Az udvaron növekvő palánták fokozatosan veszítettek érdekességükből, végül teljesen megszokottá vált a szemnek, a léleknek pedig egyre nehezebben esett elképzelnie a téli pusztaságot. De ez mindig így van...
Attila egyre többet merészkedett ki kertjébe, bár szerencséjére legyen mondva, a ház körüli munkákat a tavalyi fagy előtt lezárni tudó embernek kevés tennivalója akadt. Még. - Kihasználva tehát az áldásként jött pihenőidőt, apró simításokat végzett. Lemosta az autót, felsepert, aztán eszébe jutott egy merész gondolat. Talán még nem volt itt a legmegfelelőbb ideje, de ellenállhatatlan késztetést érzett egy hasznos kitérőre a tavacska felé. Nem habozott, felkapta bőrkabátját és átmenetileg bezárta a házat.
A tavacskához mindig jólesően gyalogol ki, általában a reggeli futásai során téved arra. Ámde ezúttal ebéd is elmúlt, más cél vezérelte oda. Hamar a tóparti dzsumbuj szélén kötött ki, ahol hátul összekulcsolt kézzel, kissé előrehajolva kezdte a talajt szemlélni. Köveket, kavicsokat keresett, amelyeket dísztárgyként vihet haza. Nem mondanám ténylegesen lopásnak azt, amit művelt, ez inkább volt a pozitív céllal történő eltulajdonítás egyik szép példája. Milyen jól is mutatna egy-egy színesebb, ritkább darab a polcon, az ösvény mellett, vagy a fák tövében!
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 18:32 Ugrás a poszthoz

Krisztián

Az úr meglepően remek elfoglaltságot talált a kőfürkészésben. Vitathatatlan, hogy ha saját hasznára dolgozik az ember, lelkesedése hirtelen megugrik. A következő momentumban már meg is találta a számára megfelelő követ. Vöröses, termetes darab volt, a többitől szokatlanabb. Fogadni mert volna rá, hogy jó szolgálatot tesz majd a tanár úr otthonában.
A percek lassan teltek, ezalatt lépésenként haladt körbe a tó körül, hol közelebb, hol távolabb kerülve a víztükörtől. Sokszor megállt, hogy zsebébe süllyessze kezét, a környéket fürkéssze, vagy a természetet, de mivel teremtés nagyon nem mutatkozott arra, hamar folytatni kezdte.
Azaz, csak folytatta volna, ha nem pillant meg egy hirtelen felbukkanó pöttöm legényként, akit először nem tudott beazonosítani, de hamar leesett neki, hogy bizonyára egy lófráló előkészítősről van szó. Hogy miért nem a lányok locsolásával tölti idejét, s miért ugrabugrálhat teljes felügyelet nélkül egy számára még veszélyesnek is mondható tavacska közelében, azt nem tudta megmondani.
Egy darabig rezzenéstelenül nézte a jövevényt szeme sarkából. Próbált úgy tenni, mintha ő elmélyülten merengene valami komoly dolgon, miközben a vizet bámulja. A fiúcska azonban egyre csak közeledett, míg végül - Attila számára villámcsapásként - a lábai előtt nem termett.
Nem volt kedve keresgélőset játszani, így a hallás utáni pillanatban lenézett és közelebbről is szemügyre vette. Még mindig nem tudta, hogy melyik falusinak lehet ez kölke, rokona.
- Látlak. - kúszott végig egy értetlen mosoly az arcán, amit felvont szemöldökével nyomatékosított - Mi szél hozott erre? Látom majd kicsattansz az egészségtől... - jelentette ki elismeréskeltő hanglejtéssel. Bárcsak ő is ilyen bátor és energiabomba lett volna, mikor még annyi idős volt.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 18:45 Ugrás a poszthoz

Park Ha Eun

A tanári kar tagjainak nevetségesen kevés hely jut arra, hogy egy-egy fárasztó tanóra után kiszellőztessék a fejüket. A kastélyban, ha a tanév teljes kapacitással zajlik, mindig nagy tömeggel számolnak. Az épület falait ritkán hagyhatják el, hiszen ügyelnek a rendre, foglalkozásokat tartanak, így nincs idő kiruccanásokra. A tanári szobához viszonylag közel esik azonban egy kényelmes kis erkély, amely Attilának aznap pont ideális volt arra, hogy két szünet között kiugorjon levegőzni. Kávét, teát nem hozott magával, s olvasnivaló sem akadt kéznél, de akkor éppen olyan fáradt volt, hogy valahogy még ez sem tudta érdekelni.
Érkezése után a második lendületből adódóan helyet foglalt az egyik, számára szimpatikusabbnak vélt ülőalkalmatosságon. Kényelmetlenebbül ült, hogy jó kilátást kapjon az innen nyíló panorámára, no meg hogy az idevezető bejáraton is rajta tudja tartani a szemét.
Tudta jól ugyanis, hogy nem néz ki túl szépen a henyélő tanár látványa, aki úgy punnyad az erkélyen, mintha valami délutáni napozógyík volna. Nem, ő csak pihenni jött ide néhány pillanatra. Szusszanni, egy levegővételnyi pihenőidőt nyerni, hogy aztán, mintha mi sem történt volna, újból a mély vízbe ugorjon.
Nem volt körülötte senki. A vastag falak jól szűrték a zajt, a távoli zsongás tompított ricsaja ezúttal nyugtatólag, kikapcsolónak hatottak rá, mintha csak egy alfa rezgéshullámokat kibocsátó berendezésben tétlenkedne.
Azért mégiscsak hiányolt egy könyvet... Ott és akkor eldöntötte, hogy a következő tanítási nap alkalmával munkába indulás előtt hóna alja alá kapja az esti olvasmányt, mert ez így túlságosan unalmas lesz a későbbiekben.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 22. 11:17 Ugrás a poszthoz

Krisztián

- A bácsi? - merengett el, ugyanis még szoknia kell ezt a fajta megszólítást. Általában a tegeződő, vagy a tanár úr kérem című alapfelállás közül kell válogatnia, a bácsizás, annak ritkasága miatt hajlamos megütnie a fülét. Nem olyan öreg még ő, de bizonyára gigantikus égimeszelő ennek a pöttömnek, így érthető okból véníti meg. Megbocsátotta.
- Valóban klassz hely - hajolt le kissé elismerően, aztán a következő mozdulatával megvakargatta a kisfiú fejét. Valahogy nem bírta megállni, hogy ne tegye meg, szereti a gyerekeket. Természetesen nem engedte túlságosan közel magához, nem az a fajta ember ő, aki a második percben már a legjobb barátjának gondol valakit. Egy gyerek esetében pedig fő feladat felkészíteni őket arra, hogy - bár bátor volt ugyan - de nem minden felnőtt viselkedik így, ha ifjonc társasága akad.
- Radits, nahát! - csapta össze a tenyerét - Ezek szerint Viktor a rokonod, ha nem tévedek - mutatott rá találgatóan. Egyből vidámabb lett a kellemes meglepetés megtörténte után. Arcára őszinte mosoly ült ki. A sors "ajándékának" tekintette a szerencsés alkalmat, melynek következtében összefuthatott a fiúval, Krisztiánnal.
- Engem Szikszai Attilának hívnak - mondta el hangosan, érthetően. Szíve szerint a keresztnevét árulta volna csak el, de ha ilyen kis illemtudó társasága akadt, nem sérthette meg. A srác még a kezét is odanyújtotta, amit csillogó szemekkel méltányolt, s viszonzott is rögvest. Látszik, hogy jó úton halad, már csak a felesleges energiáit kellene valami jótékony formában levezetni.
- Nem kérek, köszönöm! - utasította el egyhangúlag a felkínálást. Lehet, hogy nem vadidegen a fiú, de ha még jól is ismerné, akkor sem élne az ajánlattal. Előadást nem szándékozott tartani, inkább folytatni támadt kedve azt, amit elkezdett.
- Esetleg segítenél ritka és érdekes köveket, kavicsokat keresgélni itt a tavacska körül? Te közelebb vagy a földhöz, biztos jobb szemed van. A kertembe szeretnék néhányat díszítésként. - magyarázta.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 22. 11:44 Ugrás a poszthoz

Park Ha Eun

A tanár úr azon volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt sikerüljön kiüríteni elméjét. Bármennyire is igyekezett, úgy tűnt, aznap nem voltak kegyesek az istenek. Fejében megannyi gondolat nyugtalankodott, míg végül a helyzetet tetézte egy diáklány felbukkanása.
Villámcsapásnyi idő alatt sikerült végigmérnie. Könyvet olvas, művelődni próbál. Talán nem a legokítóbb könyv, így a borító alapján, de nem vagyunk egyformák.
Felkapta a fejét, nem tudta mire vélni a hallottakat. Őszintén sajnálta a lány modortalanságát, még ő érezte magát kényelmetlenül emiatt, de jobbnak látta egyszerűbben lerendezni a dolgot. Minek is idegeskedne, ha pihenni jött ide...
- Elnézést, kisasszony. - ült bele ezúttal olyan helyzetben az ülőalkalmatosságba, amelyben garantáltan nem fogja szúrni a leányzó szemét. Abban a reményben tehette ezt meg, hogy a tanár úr - az előbbi kijelentése alapján - nem az a fajta férfi, aki dühbe gurulna egy fiatal, szókimondó lány esetleges provokációjától. Ha az lenne, bizonyára sokkal ráncosabb ábrázattal tartózkodna most az erkélyen. A lány tehát reményei szerint érezni fogja, hogy rossz ajtón kopogtat, és hangnemet fog váltani.
- Remélem nem probléma, hogy kijöttem pihenni egy kicsit. Csak pár percig maradok, amíg szünetem van. Utána itt lesz az egész erkély szabadon... Nyugodtan átadom a helyem, ha azt szeretnéd.
Furdalta a kíváncsiság, vajon ezekre a szavakra megenyhül-e. Talán szemet hunyhat az elrontott belépő fölött.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 27. 13:55 Ugrás a poszthoz

Krisztián

Szóval Viktor kolléga öccsével fogott kezet. Megdöbbentő. De most, hogy jobban rápillant, hogy hasonlóságokat keressen, attól tart nem annyit talál, amennyit remélt. Viktort magasnak ismeri, ellenben Krisztián - tegyük hozzá, hogy remélhetőleg csak egyelőre - meg se közelíti.
Nem tudja, hogy a pubertáskor mennyire drasztikus változásokat fog produkálni a kisfiún, de elkönyvelte, hogy talán még van esélye bátyja nyomdokaiba lépni.
Rendkívül aranyosnak találta a tanár úr, hogy a fiú így ragaszkodik a testvéréhez. Jó volt hallani neki, aki egyke szülöttnek számít, és mára még agglegény is.
- Ismerem őt, szimpatikus alak. - árulta el neki, bár igazság szerint nem sokat beszélnek. Talán egy nyugodtabb pillanatában megemlíti majd ezt a találkozást, és esetleg beszélgetésbe elegyednek.
Hosszan tartó, de annál kellemesebb csend következett. Mindketten elindultak a partszegély mentén, hogy úgynevezett kincsekre bukkanjanak. Hamar érkeztek az elsők, egyenesen a fiútól, aki látszólag örömtelien adta kézbe. Tényleg jókat talált. Méretben és kinézetben is pompásan festettek, és illettek is a kertbe, bár az egyik talán a kandallón, ablakpárkányon mutatna jobban.
- Remek! Persze, hogy megfelelnek. - vágta rá habozás nélkül, majd a kapott köveket fogta és a zsebébe csúsztatta. Még csak nem is nyomta a térdét, ez örömteli.
Krisztiánnak váratlan ötlete támadt, utolsó kijelentése pedig most igazán megnevettette a tanár urat. Kezdi tényleg megkedvelni a kölyök dumáját.
- Ha gondolod, akár most is megtehetjük. Elég mára ennyi kő is. Nem akarom, hogy kitörjön a nyakad - vigyorodott el - Hova üljünk?  
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 5. 17:31 Ugrás a poszthoz

Park Ha Eun

Sikerrel járt. Nincs kedve szidnia, sem előadást tartania a helyes viselkedésről, így is naphosszat teszi ezt. Jelenleg a jól megérdemelt szünetét tölti a közeli erkélyen. A lány bizonyára nem fog többet vele szórakozni, a tanár úr ugyanis csak az elején elnéző.
- Ha gondolod... - vonta meg a vállát akarata előtt, majd figyelni kezdte, ahogy a hozott könyvét újból kinyitja és olvasni kezdi.
Persze, a könyv... Attila otthoni könyvállományáról is lehetne áradozni, amire az évek alatt tett szert. Számtalan könyvsorozatot, képregényt, újságot, lexikont csapott már fel, legtöbbjének végére is jutott. Akkor kapott rá, amikor a keresztapjánál lakott, és jobb időtöltés híján mást sem csinált, csak ezeket bújta.
- Amikor nagyjából annyi idős voltam, mint te, én is rengeteget olvastam. Az ott mi, amit most fogsz? - próbált kicsit feljebb tápászkodni, hogy könnyedebben olvashassa el a borítón a címet.
Csak remélni tudta, hogy ezek után nem fog a torkának esni, amiért egy árnyalatnyival kíváncsibbá vette a figurát, de ha az ember olyan témát hoz fel, amit mindkét fél szeret, akkor abból általában nem szokott baj kisülni.
A végén még megkérdőjelezné az ifjúságba vetett hitét, és a saját emberismerő képességét. Tudja, hogy járnak ide nehezebben kezelhető diákok, de velük is olyan jól megtalálta eddig a közös hangot. Miért kell most csalódnia? Mi rosszat tett, szegény Attu bácsi? A remény hal meg utoljára...

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 5. 17:55 Ugrás a poszthoz

Krisztián

A zsebében nyugvó kavicsok és a pöttöm Krisztián társaságában indul meg egy nagyobbacska fa irányába, bár inkább utóbbi akaratos kézen fogva huzigálása hatására teszi ezt meg.
- Nekem jó. Nem sietünk sehová! - jelentette ki egy fáradt sóhaj után, ahogy szemeivel tetőtől talpig végigfutott a gyökérzettől a lombkoronákig, amik egyébként már nyugtató zöld színűen pompáztak.
A fiú a biztonságérzet reményében ösztönösen a tanár úr keze felé nyúlt, teljesen úgy, mintha Attila valami bátyó szerepet töltene be, pedig hangsúlyozom, nem ismerték még olyan jól egymást. Szinte csak most, percekkel ezelőtt találkoztak először.
Nem tehette meg, hogy ebből ügyet csinálva ellöki magától, de feszengett a gondolattól, hogy más esetleg így meglátja, és még rosszat feltételez róla. Nem emberrabló ő, csak cukorból van a szíve, régóta szeretne már egy párt maga mellé, de a gyereknevelésen még nem gondolkodott - annyit, mint kellene. A szülei azt mondanák, nőtlen marad élete végéig. Talán ez az életvitel rá is húzható a múltjára, számtalan okot lehetne találni, hogy miért nem volt tartós kapcsolata még senkivel. A tanár úr eddig sosem érezte úgy, hogy itt az ideje a családalapításnak. Ne is erőltessük... Jön az magától, ahogy ő azt vallja.
- Nem kell bocsánatot kérned - magyarázkodott - De nem mindenki nézi ezt jó szemmel - hajolt kicsit közelebb, hogy megértesse vele.
Ő is sajnálta, hogy csak ennyi tellett tőle. Nehogy azt higgyétek, hogy a felnőttek sose jönnek zavarba...
Lekuporodott egy fához, majd kezeit hátul megtámasztva kinyújtotta lábait. A tavacskára nézett, bámulta a víztükröt és a környéket. Még mindig sehol senki. A parton nyugvó kavicsok innen nagyon picikék voltak, biztos volt benne, hogy még Krisztiánnak is nehezen menne a kutatás. Jó, hogy abbahagyták.
- Nono, csak lassan a testtel! Mi ez a kérdésáradat? - pillantott a testével bácsi felé forduló lurkó felé - A kedvenc színem... talán a gesztenye. Nem tudom, sok színt szeretek. -töprengett el, amíg a távolba meredve az állát vakargatta - Én már nem vagyok abban a korban, hogy játsszak. Nekem a tanítás a játék - mondta egy kissé kínosra sikeredett mosollyal, de mit lehet tenni, furcsa kérdések voltak ezek, ezer éve kérdeztek tőle ilyeneket. - Ételből is rengeteg dolgokat szeretek, olyanokat is, amiket te. Attól függ, mihez van éppen kedvem és étvágyam. És neked?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 7. 19:09 Ugrás a poszthoz

Krisztián

Felvont szemöldökkel pillantott le a fiúra. Ezentúl óvatosabban kell megjegyzéseket tennie, Krisztián ugyanis mindenben talál valamit, amibe nem nyugodhat bele. Ezt kikerülvén egy ideig néma csendben és komor tekintettel haladt tovább, mintha nem is hallotta volna az előbbi hangokat. Csak később kezdett bele a válaszba, akkor is erősen sugallva, hogy ejthetnék a témát, és beszélgethetnének sokkal jobb dolgokról is.
- Sokan... A kíváncsiskodó, kötekedő és rossz természetű emberek, akik mindenben a negatívat akarják látni. - nyelt egy nagyot, majd kiegyenesedett tartásával az ő részéről már lezártnak tekintette a témát.
Mikor már a fa tövében ültek, és túlélte a valóságos kérdéshadjáratot, viszont is érdeklődhetett, hogy mi a helyzet a srácnál.
- Az égbolt színe tényleg szép... - erősítette meg egy halvány mosollyal egyetemben - A Twister pedig tényleg egy nagy ötlet. Rég játszottam utoljára, de nem is nekem való már.
A tanár úrnak számtalan emléke él még az eseményekkel teli gyerekkorból. Múltja azért is színes, mert keveredett benne a muglikkal és az aranyvérűekkel eltöltött idő. Mindkettő környezethez keményen alkalmazkodnia kellett, meg is tanult illedelmesen viselkedni és hozzáállni ezekhez az emberekhez. Így, ha még nem vált volna elég világossá, az összes társasjátékot volt már szerencséje kipróbálnia, külön köszönet érte a megszállott baráti köreinek, akik egy-egy hosszú hétvége alkalmával összeverbuválták a csapatot, és késő estig dobálták a kockákat, húzkodták a kártyákat, vagy lépkedtek a bábukkal.
Viktor főzési jártasságára tett megjegyzést elengedi a füle mellett, szívét jó érzéssel tölti el, hogy személyét egyébként ismerősei jó szakácsnak titulálják. A férfi-konyhaművészek között általában dobogós Attila ugyanis még a konyhában is könnyen utat talál. Itt is meg kell jegyezni, hogy mindkét világ - sőt, az idegen országok receptjeit és gasztronómiai szokásait figyelembe véve!
- Hogy mi? - kérdezett vissza a váratlan kérdés hirtelen érkezésére, hogy időt nyerhessen - Nem, nem szoktam. Én már mese nélkül is elalszom egy szempillantás alatt. Az igazi nagyfiúknál már különben sem szokás ez. - jegyzi meg fiatalos vigyorral -
- Szeretsz itt lakni? - fordult jobban felé - Mi jót szoktál csinálni? Barátaid vannak az iskolában? Tényleg, jó tanuló vagy?
Ha már ilyen jól belejöttek a beszélgetésbe, miért ne tehetné fel ezeket a kérdéseket?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 13. 16:33 Ugrás a poszthoz

Brigitta

A nyár fülledt melegétől nincs sok esély elbújni egy faluban. Választhatod a fákkal benőtt, árnyékos parkot, vagy behúzódhatsz egy hűvösebb üzletbe, ha az otthon való gubbasztás kizáródik.
Attila vásárolni volt, s talán furcsán fog hangzani, de megengedhetett magának egy kis "luxust" is. A cukrászdában hűsítő fagylaltot vett magának, természetesen kehelyben, hogy odabenn fogyaszthassa egy asztalnál ücsörögve. Gyermeki élvezettel vágta apróbb darabokra a nagy és különböző ízű gombócokat, majd amikor már az olvadáshoz közeli állapotba kerültek, bekanalazta azokat. Így ment ez addig, amíg az utolsó ehető falatot is kikotorta a tálkából. És miután úriembert megszégyenítő kényességgel megtörölte száját a barátságtalanul hófehér szalvétával, továbbállt, hiszen rendeléskor fizetett.
Visszafelé kezdett haladni, a háza irányába. Eközben igyekezett az utca naptól védett felén közlekedni a többi szerzettel egyetemben. Örült, hogy nincs akkora tömeg, kevés olyan elvetemült akad, aki ekkor itt jár.
Azért persze gyorsan szedte a lábait, nem akarta ugyanis, hogy a hőségtől való immunitás megszűnése előtt érjen haza. Jó tempóban haladt, még megállni is megállt, hogy körülnézzen, hátha lát valamit, elvégre unalmas lenne a nap kalandok nélkül...

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 13. 17:21 Ugrás a poszthoz

Brigitta

Mondhatni jókor pillantott fel, ugyanis tekintetével pont elkapta a megbotló lányt. Érzett a dologban egy kis gúnyt a sors részéről, de mégsem kezdhetett el nevetni.
- Ó, hello, segítsek? - lépett oda elegánsan és megfelelően nyílt hangnemben - Nem ártana csinálni vele valamit, még ha nem is súlyos - mutatott a seb irányába -
Hiába próbált volna szemrebbenés nélkül túllépni az eseten, előtört belőle a pedagógus. Ha egy diák bajban van, kötelességének érezte az automatikus segítségnyújtást. Vagy legalább annak felajánlását.
Általában lemossák, tisztítják ilyenkor a sebet, amihez varázslat segítségével is megteremthették volna az eszközöket, vagy bemehettek volna valamelyik boltba segítségért. Nem utolsó sorban a tanár úr házáig gyalogoltak volna el sietve, de igazából az összes lehetőségben volt egy kis macera.
Azon gondolkodott, hogy ismerte-e a lányt. Szinte mindenkinek az arca ismerős látásból, az is gond... Bizonyára furcsának fogja találni azt, hogy hirtelen megjelent, de csak leesik neki, hogy tanárral van dolga.
No meg az is különös, hogy nem először él át ilyen helyzetet. Úgy látszik, divat mostanság rosszul lenni és balesetet szenvedni közterületen akkor, amikor a tanár úr arra jár. Még ilyet!
- Nem is értem... - vakarta meg tétlenségében a fejét.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 20. 11:22 Ugrás a poszthoz

Brigitta

Nem is szükséges olyan nagy feneket keríteni a dolognak. A váratlan meglepődöttség tovaszállt, így a tanár úr is ráeszmélt, hogy tulajdonképpen egy apró botlásról van itt szó, nem pedig a világ végéről. Nem is habozott tovább... Arcára erős határozottság ült ki, ezzel egy időben pedig mélyen a zsebébe nyúlt, hogy mozgósíthassa tartalék zsebkendőit.
- Úgy tűnik, megmenekülsz. - nyújtott oda néhány darabot, hogy a lány kedve szerint vehesse igénybe őket.
Attila pedig nem gyakran hord magánál zsebkendőt a nyáron... Azt általában a hideg időkben viszik magukkal az emberek a zsebeikben, persze ez is egyénektől függ. Elhatározta, hogy ezentúl is tartani fog magánál párat, mert bármi történhet vele.
- Azért tedd oda a zsepiket a biztonság kedvéért! - mondta kicsivel később, miután eleget bólogatott az iskolás lány válaszaira.
A kéznyújtásra kéznyújtással reagált.
- Szikszai Attila, örvendek. - És tényleg nagyon örült annak, hogy végre normálisan beszélgethettek - Foglaljunk helyet azon a padon egy darabig, amíg jobban nem leszel. - indult el máris a főutcza egyik padja felé gondolkodás nélkül.
Miután helyet foglalt, szétnézett. Csak ülés közben vette észre, hogy mennyire lefáradt azóta, hogy elhagyta a cukrászdát. Talán nem lenne rossz ötlet szundítani egyet a kényelmes otthoni ágyban. De ahogy ott ült, kezeit a padtámlának támasztva, hogy akadálymentesen hátradőlhessen, csevegni támadt kedve. Árnyékos ülőalkalmatosságon mégiscsak jobban működik az ember agya, mint a tűző nyári napon, ácsorogva.
- Csak erre jártam... - zárta le nemes egyszerűséggel, megkímélve Brigit a cukrászdai élmények elmesélésétől - És te? Feltételezem siettél valahová, vagy szétszórtabb napjaid lehetnek. Nem sűrűn botlunk meg ilyen korban kövekben. - vigyorodott el, élvezetet engedve ennek a kis okfejtésnek, vagy minek. Ha mázlista, akkor a fizikai segítségadás után lelkileg is pátyolgathatja egy kicsit a lányt.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 19:35 Ugrás a poszthoz

Aki bújt, aki nem, megyek!

Ugye mindenki jól viselkedik itt?  Rolleyes
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 19:42 Ugrás a poszthoz

Ajánlom, hogy jelenlétemben mindenki angyalkává változzon!  Angel

Gwen, mi rosszat művelsz?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 19:47 Ugrás a poszthoz

Örülök, nem csalódtam bennetek.  Grin

Ugye nem jó ez a rossz idő? Attu bácsinak most kezdett el fájni a feje.  Undecided

*visszainteget*
Szervusz Elena! Mit csókolsz?
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 11. 19:47
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 19:49 Ugrás a poszthoz

Szólj, miféle vallomással tartozol? Shocked
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 19:51 Ugrás a poszthoz

Egy tanárral!? Melyikkel?  Lips Sealed
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 11. 19:51
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 19:54 Ugrás a poszthoz

Nem teljesen értem, talán ha a nevét is elárulnád...  Rolleyes

De az még nem olyan nagy dolog ám!

A bácsi kezét nem illik. Cheesy Ráülhetek a szamárra?
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 11. 19:54
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 19:59 Ugrás a poszthoz

Én nem szólok bele. Cheesy

Majd megnő. Wink
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 20:06 Ugrás a poszthoz

Érdekel, de segíteni nem hiszem, hogy tudok. Cheesy

Szia Keiko!
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 20:09 Ugrás a poszthoz

Nos, Elena, mi a tipped? Cheesy
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 20:20 Ugrás a poszthoz

Hát na... XD
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 20:22 Ugrás a poszthoz

Csupa fül vagyok.  Angel
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 20:31 Ugrás a poszthoz

Csak én nem xD És lusta vagyok utánanézni.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 20:38 Ugrás a poszthoz

Ijj... Hát ez előfordulhat. Sad

Most már ezzel is okosabb lettem.
Azért ne beszélj róla így.  Rolleyes
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 11. 20:39
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 21:30 Ugrás a poszthoz

Még jó, hogy nekem nincs olyanom. Cheesy
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 21:35 Ugrás a poszthoz

Kiva. Cheesy
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. július 11. 21:46 Ugrás a poszthoz

Atti bácsi offolgat. Cheesy Ez a legújabb divat.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Tilda
Írta: 2014. július 18. 23:47
Ugrás a poszthoz

Nagyon finomnak találta azt a süteményt, amit utoljára fogyasztott el idebenn. Jó áron kapott jó szolgáltatást, a személyzet és a díszítés is egy harmóniát, komfortérzetet teremtett elő benne, tehát nagyon pozitív élményekkel gazdagodott.
Amint megengedhette magának, újból a szokásos asztal fölött ült és a finomságot kanalazta lassan és elegánsan a szájába. Eszébe jutottak a legutóbb történtek, aztán teljesen belemerült az étkezésbe. A helyzet teljesen átlagos volt... Nyári hőség, kisebb embertömeg, de kit zavar. Aki nem bírja az ilyet, annak nem a cukrászda a megfelelő hely. A tanár úr szívét jobb kedvre derítette, ha a falulakók közelében lehetett, még ha nem is elegyedett szóba velük. Már a puszta jelenlétüktől is mélységes nyugalom árasztotta el, s elfelejthette az időszakos otthoni magányérzet fájdalmait.
Semmi említésre méltó nem történt, egészen az utolsó falatokig. Csak amikor már jóllakottan bámult ki az ablakon a falu fő utczájára, akkor pillantotta meg az épülethez közel ülő Matildát. Szíve szerint megkocogtatta volna az ablakot, ám felesleges figyelemfelkeltés helyett fizetett, távozott és a legtermészetesebb formájában kisétált hozzá.
Matildát, a Bagolykő könyvtáros nénijét - aki egyébként egy ideje még magasabb babérokra is tört - már jól ismerte Attila. Először is, a neve nagyon hamar megragadt benne, mert ritka különlegeset visel, és szerinte pont ez a jó benne. Aztán személyiségéből adódóan sokszor betér a könyvtárba is. Törzsvendégnek talán nem számít, de ha szabadideje adódik, akkor szívesen beül olvasgatni, úgy általánosságban. Tehát igen... Elég ideje tanít már itt, ezért az iskola minden dolgozójával kezet fogott már legalább egyszer. Mint mondtam, sokszor megfordult a könyvtárban, de hogy milyen is a kettejük viszonya, arról nem élt tiszta kép Attila elméjében. Ha minden igaz, jó viszonyt ápolnak, azaz nem fogja elküldeni a fenébe azért, mert odament köszönni  és beszélgetni egy kicsit a kastélyon kívül.
- A hivatásunknak élünk, nemde? - mosolyodott el a sóhaj után. - Igazán nem szeretnélek kirángatni a könyv világából. Ha zavarok, csak szólj. -
Végignézve Tildán, nem csalódhatott. Már megint valami könyvkereskedelem közepében lehet.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 18. 23:48
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Tilda
Írta: 2014. július 19. 12:26
Ugrás a poszthoz

Végül is örült, hogy a lány megtűrte maga mellett, ezt pedig a jókor jó helyen elv sikerének tulajdonította. Képzeljük csal el, ha szegény Tildának mostanra minden összejött volna. Egy fárasztó nap után pedig megtalálja élete könyvét, s a földi mámorból ez a zaklató figura löki ki a semmiből - A jóllakott tanár úr, akinek talán még mindig ott éktelenkedik egy sütimorzsa a szája szélén, ha nagyító alá vennénk.
A különféle alternatív lehetőségek vázolása helyett azonban törődjünk a tényeken alapuló valósággal. A könyvtáros néni örömmel fogadta, még ha egy kicsit a zaklató, nyugdíjas öregúr hangvételére jellemző megszólításformával is közeledett. A kapott válasz a vártnál hosszabbra, kifejtősebbre sikerült, amire Attila csak naivan bólinthatott egy sort. Nem tudta ugyanis, hogy melyik könyvről van szó, de majdnem mérget vett rá, hogy még biztosan nem forgatta a kezében. Egy könyvtáros mindent visz, s holmi illemtantanár bizony nyomába sem érhet. Mégsem volt ott a szívében a szégyenérzet. Ha sokáig hall róla, talán ő is megpróbálkozik az elolvasásával. Persze nem ígéri, hogy egyéb teendői mellett képes lesz a végére jutni.
- A legtöbb kezdet már csak ilyen... Az írók sem egyformák. - zárta le ezen alapigazságok kijelentésével a dolgot. Mit is mondhatna még? Pláne Tildának. Inkább Attila szorulna korrepetálásra ilyen téren.
- Hagyd csak! - nyúlt a könyvpakk felé, de a lány gyorsabb volt nála. A felszabadult hely lehetőségével előszeretettel kívánt élni, gondolkodás nélkül ült le. A falu jó öreg padjai... Talán még az ember unokái is ugyanezeken fognak ülni. Nem fog rajtuk úgy az idő, a szemében pedig örök darabok.
Megköszönte Tilda fáradozásait, körbepillantott az embereken, majd miután mindent rendben talált, kényelmesen hátradőlt.
- Nem lehet valami egyszerű ennyi könyvvel közlekedni. - szemlélt végig csodálkozó tekintettel az imént elmozdított mennyiségen - Egészen a kastélyig cipeled? Ha így folytatod, sérvet fogsz kapni. - húzta el a száját egy kissé aggodalmaskodva. Néha hajlamos ilyesmi megjegyzéseket tenni, de persze csak a jóindulat, nem pedig a kritizálás beszél belőle.
- Mikor is beszéltünk utoljára? Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ne csak úgy futólag gratuláljak. Hogy bírod így, milyen az élet, nagyon megkavart? - gondolt itt a kék házzal kapcsolatos fejleményekre, elvégre egy nagy tiszteletnek örvendő személy mellett ücsöröghetett immár.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 19. 12:26
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szikszai Attila összes hozzászólása (65 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel