Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Évnyitó
Fura úgy reggel felkelni, hogy most már tanár vagyok. Szinte új értelmet nyer az életem, eddig csak kutattam és tanultam a rúnákról, de most a megszerzett tudást kell átadnom a jövő generációjának, emiatt egy kicsit izgulok, de bízok benne, hogy minden rendben lesz. Ám, nagyon fontos, hogy megjelenjek az Évnyitón, amit ma tartanak, és mivel új tanár vagyok, így nagy valószínűséggel az igazgató úr befog mutatni a diákoknak, de ha nem is mutat be, akkor is legalább megnézhetem, hogy milyen sokan járnak az iskolába. Másfél órával az évnyitó kezdése előtt elkezdek készülődni. Felveszek egy fehér inget, fekete nadrágot, szép vadi új fekete cipőt és az elmaradhatatlan talárt. Megfésülködök majd kilépek a folyosóra és elindulok a Nagyterem felé. Már messziről lerí rólam, hogy még új vagyok az iskolában, hisz csak bolyongok és elég nehezen találom meg a Nagytermet, ahol nekem is jelenésem van, hisz szerintem tanárként kötelességem elmenni minden ilyen alkalomra, még akkor is, ha túl sok kedvem nincs hozzá. Eddig még egy helyről, eseményről se késtem el életem során, és az Évnyitóról se szeretnék, ezért kicsit felgyorsítom az eseményeket, vagyis útbaigazítást kérek egy szembejövő diáktól, akitől sikerül megtudnom, hogy merre menjek. Lehet, hogy ciki, hogy egy tanár kér segítséget egy diáktól, de most az egyszer ellehet nézni nekem, hisz teljesen új vagyok itt. Sok-sok gyaloglás után megérkezem a Nagyterem elé, még van pár perc a kezdésig. Veszek egy nagy levegőt, megigazítom a taláromat, majd belépek a terembe. Megdöbbenve tapasztalom, hogy nagyon sokan jöttek el erre az eseményre, de azért örülök is, mert nem késtem el. Pont van annyi időm, hogy megnézhessem a díszítést, de közben azért elindulok a tanári asztalhoz, hogy elfoglalhassam helyemet. Amikor odaérek leülök a székre és köszönök a kollégáknak, még eddig egy tanárral se beszéltem, csak a tanáriban mutatkoztam be, de senkit se ismerek a kollégáim közül, de reménykedem, hogy ez változni fog, bár ez leginkább csak tőlem függ. Most, hogy elfoglaltam a helyemet, hirtelen olyan érzés tör rám, hogy mindig engem várt, mert az igazgató úr kilép a diákok elé, és kezdetét veszi az Évzáró/ Évnyitó. Figyelmesen hallgatom az igazgatót, és amikor kell én is tapsolok. Közben a jutalomba részesült diákokat nézem, és a kolleganőt, akit az év tanárának választottak és még egy díjat is kap, mert ő lett az év házvezetője is. Kicsit zavartan mosolygok, hisz én magántanulóként tanultam a mágiát, nem jártam varázslóképzőbe, és teljesen új nekem ez a szituáció, de próbálom leplezni még a végén a többiek bolondnak tartanának, és ezt nem szeretném, így csak figyelmesen nézem tovább az eseményeket. Ám, a nagy nézelődések közepette megakad a szemem a tanári asztalon lévő tündéren, eddig csak könyvekben láttam tündéreket, és most nem messze tőlem Szendrei professzor asszonynál van egy igazi kis tündér. Tátott szájjal figyelem őket egy darabig, majd észhez térek és tekintetemet ismét visszaterelem az igazgató úrra, hogy tovább hallgathassam őt, és azért a diákokat is megfigyelem.
~Ennyi diák közül vajon hányan fognak járni az órámra?~ teszem fel magamban a nagy kérdést, és már várom az első órámat, de most legjobban azt a pillanatot várom amikor az igazgató befejezi beszédjét és elkezdhetek enni, már nagyon éhes vagyok.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Kováts Marcell Rég jártam már Bagolyfalván, és legutóbb mikor erre vetődtem akkor egy öreg rúnajósnak sikerült rávennie, hogy beadjam tanári pályázatomat a Mágustanodába, azóta sok minden történt, belőlem például tanár lett, az öreg rúnajós pedig elhunyt. Nagyon rendes ember volt, kár, hogy ilyen hamar távozott az élők sorából, az ő emlékére jöttem le Bagolyfalvára a kocsmába egy-két vajsört meginni. Nem nagyon szeretem az alkoholt, de ilyen hidegbe muszáj vagyok valahova beülni, és a kocsma az mindig nyitva van, vagyis sokáig nyitva van. Fekete nadrág, egy ing, zakó és kedvenc fekete kabátom van rajtam. nem akartam most talárt felvenni, még a végén visszamondanák, hogy a tanárok esténként a kocsmába mennek inni, úgyhogy civilként megyek le a Máguscsárdába. Vasárnap este van az utcákon elég kevés emberrel találkozom, és mikor belépek a kocsmában olyan érzésem van, mintha a fél település itt lenne, hisz elég sokan ülnek és iszogatnak itt. Tekintetem megakad egy kis srácon, aki egy férfivel áll szemben. A férfin látszik, hogy egy kicsivel többet ivott és valamit szeretne a sráctól, és kétlem, hogy színházjegyet akar neki adni. Tanárként úgy érzem kötelességem közbe avatkozni. Odalépek a sráchoz és bal kezemmel megfogom a vállát, de mivel nem ismerem, ezért kitalálok egy nevet, és jobb kezemmel pedig a pálcámhoz nyúlok a biztonság kedvéért.
-Áh, Péter! Már mindenhol kerestelek, mit keresel te itt?- teszem fel a kérdést a srácnak, majd a férfire nézek, egy kis meglepődést veszek észre az arcán.
-Segíthetek valamiben? Szeretne valamit?- teszem fel a férfinak a kérdést, közben szememmel a pálcámra tekintek, remélem vette a lapot és elmegy anélkül, hogy párbajoznunk kéne, bár nem sok esélye lenne ellenem, hisz ő részeg én józan vagyok, a laikus ember számára is egyértelmű, hogy ki fog győztesen kijönni a párbajból. Ha a férfi elmegy, akkor a srácra nézek.
-Nem neked való ez a hely, veszélyes alakok is vannak itt! Meggondolatlanság volt ide jönnöd, nem gondolod? Vigyázz magadra! A kocsma nem olyan hely, ahol kedves emberek vicceket mesélnek egymásnak egy tea mellett.-nézek Marci szemébe, és próbálok szigorú lenni, de nyugodt hangon beszélek hozzá. Nem akarom leszidni, hisz semmi jogom nincs, nem is ismerem még, de valljuk be, ha én nem avatkozok közbe, akkor elég nagy bajba került volna a srác.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Marcell Nem gondoltam volna, hogy a mai estém egy ártatlan kisgyerek megmentésével fog eltelni egy kocsmában. Nem is hinné el nekem senki, hisz ha azt mondom, hogy ártatlan kisgyerek akkor jön a kérdés, hogy "mit keres a kocsmában?". Amúgy se vetne se rám, se rá jó fényt, ha ez a kis incidens kiszivárogna és mindenki erről beszélne, másrészről pedig nem is szeretnék magamból hőst csinálni, azt tettem amit jónak láttam, ez esetben pedig megmentettem szegény kis srác életét egy csúnya, mogorva részegtől. És most elérkezett a pillanat, hogy megtudjam, hogy mit is keres itt szegénykém. Figyelmesen hallgatom őt, és látom rajta, hogy megbánta, hogy idejött, de nem tehet róla, hisz eltévedt és valószínűleg az ő helyében én is idejöttem volna, csakhogy megtudjam a helyes irányt.
-Áh, értem. Így mindjárt más. És hová szeretnél menni?- teszem fel a kérdést, most már egy mosoly kíséretében, nem akarom elijeszteni szegény kis srácot, így is megvan rémülve, és nem hiszem, hogy hiányzik neki az, hogy egy tanár kioktassa őt, ilyenkor inkább segítségre van szüksége. Bár, én nem nagyon ismerem még ezt a kis falucskát, de azért, ha elmondja az eredeti úti célját akkor megpróbálok neki segíteni. Az általa feltett kérdésén eléggé meglepődik, nem számítottam erre, sőt, eddig senki se nézett hercegnek és fogalmam sincs, hogy ő honnan vette azt, hogy én az egyik királyi család sarja vagyok.
-Ezt miből gondolod? Amúgy, nem vagyok én herceg. És te az vagy?- arcomról a mosoly még mindig nem tűnt el, és figyelmesen hallgatom őt, de már nem nagyon bírok állni, attól, hogy a tanárok között fiatal vagyok, de azért már én is kezdek öregedni és nem bírok túl sokáig állni, elkezd fájni a lábam, ezért gyorsan szétnézek a kocsmában, egy szabad asztalt keresek. A sarokban az asztal mellett találok is egyet.
-Nincs kedved oda ahhoz az asztalhoz leülni? Meghívlak egy üdítőre, ha szeretnéd.-teszem fel a kérdést Marcinak, és ha úgy dönt, hogy kér egy üdítőt, akkor együtt leülünk az asztalhoz és én rendelek neki üdítőt, magamnak pedig vajsört.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Marcell Életem során sok kedves, aranyos gyerekkel találkoztam, de egyikőjük se hasonlított Marcira. Marci teljesen más kedves, aranyos, és úgy érzem, hogy jó emberismerő, bár fura kérdései vannak, de ebben a korban ezek a kérdések természetesek számára, hisz érdeklődik és ismerkedik a világgal. Amikor Marcira nézek visszajönnek gyerekkori emlékeim, de azért nem idézgetem fel olyan sokáig magamban az emlékeket, hisz elég furán nézünk ki így is, hogy a kocsma közepén egymással szembe állunk, bizonyára már sok szempár szegeződik ránk, de valahogy ez most hidegen hagy. Meglepődök amikor Marci bejelenti, hogy ő is a kastélyban lakik, kétlem, hogy bármelyik ház tagja lenne.
- Te a kastélyban élsz?-teszem fel neki a kérdést, hangomon hallatszik, hogy nem nagyon tudom elképzelni, hogy mit csinálhat ott, számomra egy értelmes magyarázat létezik, hogy a gondviselője is a kastélyban van, és vele lakik, bár arról tudnék, de valószínűleg Marci úgy is elmagyarázza nekem, vagyis remélem, mert most jelen pillanatban elég butának érzem magam, hogy nem tudom felfogni ezt a helyzetet. És folytatódik a beszélgetés, melyben felteszi nekem a számomra furcs kérdést, hogy herceg vagyok-e, de látom a fiún, hogy a kérdésére kapott válaszommal kicsit elszomorítottam őt, és el is magyarázza, hogy miért. A magyarázaton mosolyra húzom a szám, mindig is aranyosnak és egy kicsit viccesnek találtam a gyerekek nézőpontját, így Marciét is annak találom.
-Sok olyan herceg van, akiknek nem szőke a hajuk. És azért mentettelek meg, mert láttam, hogy bajban voltál, de ettől nem vagyok herceg. Én is csak egy hétköznapi ember vagyok.-mosolygok Marcira, és figyelmesen hallgatom őt, bár amikor elmondja, hogy ő lovag és egy Benjamin nevű srácnak szolgál, akkor kicsit összeráncolom homlokomat, és értetlenkedő tekintettel nézek a fiúra.
-Szolgálsz? Szokott neked feladatokat adni, amiket meg kell csinálnod?-teszem fel a kérdést Marcinak. Nem lenne túl jó, ha egy nála idősebb srác kihasználná őt, és feladatokkal bízná meg, de van egy sanda gyanúm, hogy erről van szó. Marci elfogadja a meghívásomat az üdítőre és leülünk a szabad asztalhoz. Még várunk arra, hogy kihozzák az "italunkat", addig a kisfiú érdeklődik, hogy ki is vagyok én. A bemutatkozás az tényleg elmarad, így jogosnak találom a kérdését. És kedves mosollyal a számon válaszolok neki.
-Gábornak hívnak. És téged, hogy hívnak? Nemrég érkeztem a kastélyba, én vagyok az egyik új tanár. És te mióta vagy itt?-kérdezek vissza minden válaszom után a sráctól, és kis idő múlva kihozzák az üdítőt és a vajsört is.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Ginnie MarrywatherVége van a Halloweennek és egy új nap kezdődik. Emlékszem, ilyenkor november legelső napján, otthon mindig családi szokás volt, hogy kimegyünk a temetőbe, és meggyújtunk egy gyertyát elhunyt szeretteink sírjánál. Ez számomra egy elég lehangoló és szomorú nap, hisz azzal a meggyújtott gyertyával emlékezünk a hozzánk közel álló emberekre, akik már nem lehetnek velünk. November 1-je számomra a gyász napja, ezért nincs is túl jó kedvem, hisz eszembe jut az a sok kedves ismerős, akikkel régen nap, mint nap találkoztam, de ma már csak az emlékük él bennem, de mivel Bagolykőn nincs egy ismerősöm se eltemetve, ezért nem is kell elmennem a temetőbe, de akkor is egy kis magányra vágyok, és a kastély falaiban ezt nem találom meg, ezért úgy döntök, hogy elindulok sétálni. Egy fekete vastag pulóvert, alá egy fehér pólót és egy fekete nadrágot veszek fel. Sétálás közben köszönök a mellettem elhaladó diákoknak, kollégáknak, ezek szerint nem csak én vágyom magányra. Jó pár lépést teszek meg még elérkezem célomhoz a stéghez, ide akartam jönni, hisz tudom, hogy itt általában csak a természet vár, de most más is itt van, de ha már így alakult nem bánom, nem fogom elküldeni a diákot csak azért, mert magányra és csöndre vágyom. Lassan odasétálok a stég végéhez és köszönök a lánynak. -Jó napot, remélem nem zavarok!-megvárom a lány válaszát és ha nem bánja, akkor leülök mellé. Csak most veszem észre, hogy megzavartam az olvasásban. -Hornyák Gábor vagyok, és Önt, hogy hívják ifjú hölgy?-múltkor Marcinak elfelejtettem beszélgetésünk kezdeténél bemutatkozni, és tanulva hibámból a lánynál a bemutatkozással kezdem. -Mi járatban van itt?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Bácsik?  Csak egy bácsi van itt..khm..András  Amúgy, üdvözlünk mindenkit!  Csak bekeleltt ide jönnöm Rédey bácsihoz, és egyből töbebn is jöttek utánam
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Akkor mi miatt nem böntetted meg? khm..khm.. így belegondolva, inkább viszavonom a kérdésem  Ha szeretne akkor jöjjön, de nem lesz feltűnő, hogy a folyosón sétál három tanár meg egy prefektus lány?
|
|
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Ketten maradtunk? Öhm..nézzenek oda, már ennyi az idő?.. Nyugi, nem haglak itt, de most, hogy elmentek a pasik beszélhetünk a..vizsgákról, hogy mennek?
|
|
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
El is hiszem, azok a kérdések..fuhh...még szerencse, hogy nekem nem kell vizsgáznom, én biztos elhasalnék Mugliismeretből  Igen, igaza van a barátomnak, majd mi kinézzük neked az egyetemet, a szakot, te ezezl ne foglalkozz. Például, én a helyedben asztrofizika, vagy atomfizika szakra jelentkeznék! Neked csak az odautat, a szállást, a tandíjat, és a jelentkezést kell fizetned, semmi mást! Bízd ránk magad!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Nyugi, ott a csapvízzel nincs baj. A borsófőzelékkel kell vigyázni, mert az olyan, hogy hamarabb esz meg téged, mint te őt Az csak du. 4-kor van. De reggel 6-tól 10-ig Julcsi és Marcsi néni "Pletykák" c. adását hallgathatod. A kolléga, a Falucska Rádiót hallgatja.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Bocsáss meg barátom, nem tudhattam, hogy te is ilyen nagy rajongó vagy Persze, hogy sokat tanulhatsz tőlünk, hisz elméletileg tanárok vagyunk Nem szabad így hozzáállnod! Nem is ismered azt a borsót, nem tudhatod, hogy milyen gyerekkora volt, lehet, hogy feláldozta magát, hogy inkább őt egyék meg, mint a legjobb barátját, és te képes vagy ilyen kijelentést tenni szegény Borsó Pityuról! 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Carl Tender Mostanábban egyre több könyvet, személyes holmit távolítok el a szobámból, de én okosmódon nem dobom ki ezeket, hanem a három vagy négy ajtóval arrébb található szertárba viszem őket egy dobozban, és ha később egyszer szükségem lenne valamire, akkor a szertárban megkereshetem. Mióta itt vagyok, azóta űzüm ezt a tevékenységet, bár még sose gondoltam bele, hogy mi történne akkor, ha a diákok belenéznék a dobozokba és megtalálnák a személyes holmijaimat. Sok olyan papír, könyv, irat van a dobozokban, amik megkönnyítenék nekik a vizsgát, ebbe a dobozba, amit most viszek a szertárba, minden évfolyam Rúnatan vizsgájának kérdései, és megoldásai vannak benne. Úgyhogy ezt a dobozt jól lezártam és megjelöltem, de a biztonság kedvéért majd el is rejtem nehogy bárki is meglássa. Egy perc séta után meg is érkeztem a szertárakba. Mikor beléptem az ajtón, és megérezhettem, hogy milyen is az amikor a levegőben szálló port sikerül beszippantanom. Ez azt jelenti, hogy vslaki nemrég járt itt, vagy még lehet, hogy itt is van az illető, egyelőre nem látok senkit, ezért keresek egy olyan polcot, ahol jó sok doboz van szorosan gymás mellé, és próbálom közzéjük betenni az én kis dobozkámat, de a nagy rendezgetésben leesik az egyik régen itt álló doboz. A dobozból kiesett tárgyakat összeszedem a földről, és visszatuszkolom azokat a dobozba, majd visszateszem a polcra. Mivel ma úgy határoztam, hogy csak takarítani fogok, meg szelektálni és a kiválogatott cuccaimat dobozba rakom, majd elhozom a raktárba, és mivel most fejeztem be az általam eltervezett napirendem utolsó pontját is, ezért sok szabadidőm van, ezért úgy döntöttem, hogy sétálok egy kicsit és nézelődök, és csak ekkor veszem észre kollégámat, gondolom, hogy ő már hamarabb észrevett, mivel a földön landolt doboz nagyot zuhant, de ha mégse vett volna észre, akkor is hangosan köszönök neki, és be is mutatkozok, aminek már ideje lenne, hisz ő is akkor került az iskolához, mikor én, mondhatni úgy, hogy együtt kezdtük el a pályafutásunkat. Odasétálok a professzor úrhoz. -Üdvözlöm! Bocsánat, ha megzavartam, én Hornyák Gábor vagyok, és ha nem tévedek, akkor Ön a jóslástan tanár! -nyújtom a kezemet, a professzor úr felé, ahogy azt bemutatkozáskor illik, majd ha ő is elárulja a nevét, és elengedtük egymás kezét, akkor folytatom kis üdvözlő szövegemet. -És mi járatban van itt, ebben a sötét helységben? Ön is hozott ide valamit vagy inkább keres valamit? Mert, ha keres valamit, akkor szívesen segítek, ha tudok.-mosolygok a férfira, és meghallgatom a válaszát.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Saragob KiraZombi vagyok, bizony. Nem is akármilyen, két lábon járó zombi. Vége a szorgalmi időszaknak és kezdetét veszi a vizsgaidőszak, én még ki se javítottam a szorgalmiakt, de már pihenés nélkül vizsgákat kell csinálnom. Ez borzalmas, nem értem, hogy miért nem lehetne egy kis pihenés a szorgalmi időszak és a vizsgaidőszak között, mondjuk úgy két év szünet. Én megpróbálnám kipihenni magam a két időszak közötti szünetben, a diákoknak meg sikerülne puskát csinálniuk. Mindenki jól járna, de sajnos erről nem én döntök. Én biztos így csinálnám. ja, hogy most mit csinálok? Most éppenséggel sétálok ebben a fantörpikus időben, néha elgondolkozom azon, hogy amikor egyik nap plusz 40 fok van, másnap meg mínusz 10, akkor olyankor az öreg úr odafönt jót röhög rajtnk, vagy csak elelejtette kikapcsolni a jól működő légkondit. A lényeg az, hogy sajátos humora van. Nos, ott tartottam, hogy sétálok, igen elismerem ritka szót ez tőlem, de megyek kocs....it nézni, Bogolyfalvára. De most jut eszembe, hogy nem mehetek be máguscsárdába, vagyis kocsit nézni, mert lehet, hogy van ott egy-két diák. Nem szeretném, hogy vizsgaidőszakban diákok vegyenek körül, mert még a végén megkérdeznék tőlem, hogy mi lezs a vizsgán és mi a helyes megoldás. Ezért inkább a térre megyek, tudom ennek semmi értelme, hisz biztos, hogy ott is van egy-két makika, akiket tanítok, de mindegy. Majd azt mondom nekik, hogy náthás vagyok, akkor meg még közelebb jönnek hozzám és a kis Uri Gellerek átfogják lépni az aurámat, hogy elkaphassák a bacijaimat és megússzák a vizsgákat. Inkább majd egyszerűen csak butának tettem magam, az nekem úgyis könnyen megy, és hátha akkor megkímélnek. No, eljutottam a Boglyas térig, vizes minden, rossz idő van, kevesen vannak. Éppen készülök leülni az egyik padra, mikor megpillantok egy hölgyet, aki a fűben ül és rajzol egy bokor takarásában. -Nocsak, egy rajzoló bokor! Helló! Én Gábor vagyok! És te?-teszem fel a nagy kérdést a hölgynek, kis szexy mosolyt villantva. -Látom rajzolsz. Régen, előző életemben én is művész voltam. Emlékszem még Olaszországban éltem akkor, és volt egy régi cimborám, Michelangelo. Én mindíg is Mikinek hívtam, ő meg engem HoriGabinak. És történt egyszer, hogy a pápa, tudod az a fehér ruhás, aki közösképeket csinál az emberekkel. Azt mondta nekem, hogy fessem le a kápolnáját. Először is megnéztem azt a kápolnát, nem volt valami nagy, két perc alatt a egészet megcsináltam volna neki. Úgyhogy azt mondta, hogy kérdezze meg a barátomat, ő meg elvállalta. És mostanábban, mikor még otthon voltam, beírtam a googleba, hogy "Miki" és egy sorozatot dobott ki. Az én régi kis festőbarátom, manapság egy magyar sorozatban játszik egy kopasz, kis szakállas embert. Na, ez a nem semmi!-fejezem be a kis történetemet, ami t most találtam ki, de legalább sikerült felhívnom magamra a figyelmet, ha egyáltalán tetszett a hölgynek. Leülök vele szemben a fűre. -És mit rajzolsz?-teszem fel a kérdést. -Én csak egy pálcika embert tudok rajzolni, egy fura fa és egy kicsike házikó mellé. Semmi mást!
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Tanévnyitó Szállok, hasítok Hungarian Gabipop. Ma reggel csak úgy ég a szívem, végre vége. Eljött a várva várt nap, amikor bejelentik, hogy elmúlt egy év, és utána jön a rossz hír, hogy kezdődik egy új. Nem értem én ezt, egyszerűbb lenne, ha a diákok megvennék a könyveket, elolvasnák és utána eljönnének vizsgázni. Kész, nem lenne koránkelés meg sok-sok beszéd. Na, de jó ez így, nem panaszkodom, még a végén valaki meghallja. Úgy lépek be a terembe, mint egy királynő. Végig nézek az embereken, biccentek neki, és az elsősöknek a szigorú tanárt mutatom, nehogy azt higgyék még a végén, hogy jó fej vagyok, mert akkor nem fognak tanulni. Ilyenkor azt kell mutatni feléjük, hogy szigorú vagyok, magabiztos és könyörtelen. Úgyis megismernék majd az éven, és rájönnek, hogy csak felszívtam magam, de fontos az első megjelenés. Nos, ott jártam, hogy épp sétálok a tanári asztal felé, a helyemre. Én egy szófogadó tanárka vagyok, a helyemre megyek, ha kell. A mai öltözékem az megér egy misét, a szép kis talárom alatt, van az ünnepi öltözékem, ami egy hosszú fekete nadrágot, egy fehér inget, fekete nyakkendőt, és fekete öltönyt takar, amihez zoknit és szandált párosítottam -nem, nyugi csak vicceskedem, fekete cipőt és fekete zoknit vettem fel-, és szépen fésült séróm van. Tehát, adtam a megjelenésre, azért ilyen rendezvény is csak egy évben egyszer van-szerencsére-, és kikell öltözni. Elérkezem a kis helyemre, beülök a székembe és mosolygok, ez a mosoly jelentheti azt is, hogy egy újabb év, ahol szívathatom a diákságot, vagy azért is mosolyoghatok, mert eszembe jutott egy vicc. Kezeimet előkészítem a tapsra, arcomat pedig az elismerő mosolyra. És próbálom visszafogni magam, nehogy bárki is azt lássa rajtam, hogy már várom az ünnepség végét. Tanár vagyok, vagy valami ilyesmi és nem mutathatom, hogy unalmas a program, még akkor se, ha így gondolom. Bár, nem lenen rossz, ha jönnének zenészek, akik csak azt éneklik, hogy Gabi a király, no roxa áj, itt Gabi a király, de erről lekell mondanom. majd az igazgató mond egy kis beszédet, az okos emberkék kapnak díjat, a legjobb HV is kap egy szál rózsát, a legjobb tanár egy vállveregetést, és vége a koncertnek. Kivéve akkor, ha lesznek új tanárok, mert akkor őket is bemutatják, meg a házvezetőket is elmondják, és csak utána lesz vége. Mindig ez van, biztos valami szabályzatban le van írva, hogy mit kell mondani meg mikor, de jó lenne már változtatni, ha nekem kellene beszédet mondani, akkor kiállnék, jobb kezemmel hátra mutatnék, és azt mondanám: "ők itt a tanárok". Utána a diákság felé mutatnék: "ti vagytok a diákok, voltak akik jól tanultak, voltak akik nem. Ez van, de most egyetek, utána menjetek!" És kész, nem lenne sok beszéd, de maradna egy csomó szabadidő, ami alatt megismerkedhetne mindenki a másikkal, vagy elmehetne aludni, olvasni, úszni és bármi mást csinálni. Mondjuk, ha nekem kellene ilyen beszédet tartani, akkor nem kellene kiöltözni, én például eljönnék egy nadrágba, meg egy pólóba utána felülnék egy seprűre és elrepülnék Hawaiira, hogy egy kicsit még pihenjek. Na, de nem én beszélek, hanem az igazgató úr, és iránta érzett tiszteletem jeléül, csak rá koncentrálok és a beszédére.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
Kiara
Igen, tudom, hogy mit beszéltünk meg a szüleivel, és azt is tudom, hogy elkésem, de nem értem, hogy ez miért olyan megelepő, hisz a rokona vagyok, csak ismer engem, és tudja, hogy nem vagyok valami pontos kisfiú. De igyekszem, sietek, már lassan futok is, teszem az egyik lábamat a másik után, egyik, másik, egyik, másik és közben kapkodom a levegő után, borzalmas ez az asztma. De ez még semmi, mert közben el is tévedem. Visszatolatok a helyes útra és elindul a sötét erdőn keresztül, a havas hegycsúcsokon át, az éhes farkasok völgyén át egyenesen a....várjunk csak! Hol vagyok? Újratervezés! Nos, megtaláltam a helyes utat, egyenesen megy 3,14 métert, majd lefordulok balra, utána jobbra a következő elágazásnál és mindeközben megpróbálok nem átlépni a sebességhatárt. Pár perc alatt megérkezem az iskola kapuja elé, és megtalálom Kiarát -mondjuk nem nehéz észrevenni, nincs rajta kívül ms aki egy bőröndön ülne-, és közelebb lépek hozzá. Majd kis mosolykát varázsolva arcocskámra, köszöntöm az ifjú leányzót. -Hello!-köszöntöm Kiarát. -Régóta vársz rám? Hogy utaztál? Nem fázol?-teszem fel a kérdéseket a leányzónak, majd intek neki, hogy kövessen a kastély felé, közben a bőröndjét elvarázsolom, így az már a lány ágya mellett van, és nem kell cipelnie. -Mi újság van otthon?-teszem fel a nay kérdést, hisz már régóta nem hallottam hírt az otthoniakról, a szünetben se mentem haza, így gőzöm sincs, hogy mik történhetnek otthon. És szépen lassan elindulunk a kastély felé -azért megyünk lassan, hogy beszélgethessek kis rokonommal-, és figyelmesen hallgatom őt.
|
|
|
|
|
Hornyák Gábor
INAKTÍV
RPG hsz: 68
Összes hsz: 114
|
KiaraEz egy jó nap is lehetne, de nem az. Lassan itt a tél, hull az elsárgult levél, jelezvén, hogy esni fog a hó majd egyszer, de most még csak hűvös szelek fújnak. Szegény kis rokonomnak pedig ilyen zord sötét időben kell várnia rám, de nem sokáig, hisz egy kis séta után megérkezem hozzá. És csak most veszem észre, hogy milyen hamar megnőtt az a kis törékeny gyermek, akit láttam utoljára, mikor náluk jártam. Ki gondolta volna, hogy egyszer egy ilyen nagy lány lesz belőle. Na, de ilyenkor mit is kéne csinálnom, öleljem meg vagy valami? Áh, inkább nem, hisz látszik rajta, hogy most nem szívesen ölelgetne meg, ezért inkább elindulunk szépen a kastély felé, és hallgatom a válaszait. -Nem vagy valami bőbeszédű! Rossz kedved van?-teszem fel a kérdést, és belehúzok egy kicsit, nem akarm, hogy megfaggyon itt nekem szegény leányka. Remélhetőleg felveszi a tempót, és nem marad le. -Értem, és hogy vannak a szüleid? A tesóddal mizu? Vele is már rég találkoztam!-teszem fel a kérdést, hogy egy kicsit többet tudjak meg az otthoniakról, mert Kiara nem sokat beszél, olyan mintha mérges lenne rám. Jó, megértem, hogy várnia kellett rám, de szinte már-már kezdek félni tőle, még a végén leharapja a fejemet. És közben lassan elérkezünk a kastélyhoz. -Amúgy, olvasgattál valamit a suliról vagy a Levitáról? Van valami kérdésed ezzel kapcsolatban? A suli történetéről ne kérdezz, meg a Levitáról se, de bármi más jöhet! De csak óvatosan, még a végén azt fogják hinni, hogy kivételezzek veled!-nevetek. Az utolsó mondatott csak viccnek szántam, bár gondolom, hogy nem sikerül megnevetettnem a rokont. -Amúgy, ha van valami gond vagy bármi, akkor nyugodtan keress meg, szólj nekem! Oké?-kacsintok az unokahúgomra.
|
|
|
|
|
