Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Évzáró - évnyitó
AmiraMicsoda ambivalencia jellemzi ezt az estét.. Ha többször fordulna elő egy évben ilyen alkalom, minden diák tökélyre maszkírozott bohócként masírozna fel-alá. Mondjuk néhányan most sem állnak messze tőle. Egyik szem sír, a másik nevet - ilyen ez a popszakma. Lezárjuk az egyik évet, és egyből nyitunk egy másikat, amely szintén rohangálást, fejtágítást és számonkérést tartalmaz. A rájuk váró monotonitást egyszerűen vétek ünnepelni. Azért az hozzá tartozik, hogy most kezdi meg első évét a Bagolykő falai között, így eléggé keveset tud az itt zajló tanításról és módszerekről, de iskolába járt már, természetesen. Így nem meglepő, hogy arcára van írva az a tömény unalom, amivel kényszerpihenőjének - minek nevezze, ha nem ő akarta? - szándékozik előre tisztelegni. Épp ezért nem is csípte ki magát. Könnyű és hosszított fehér inget visel fekete cicanadrágja fölött, fekete balerinacipőt, és talárt. Talárt. Ezt is vétek hordani, bárki bármit mond. És úgy alapban, minden iszonyúan nagy vétek, ami akkor és úgy történik, amikor Flóra nincs ott, ahol lenni szeretne - jelen esetben Fédrával, Angliában. Közönyösen "támasztja a tököt" a Rellon asztalánál, eddig sikeresen elkerülve mindenféle felesleges bájcsevejt, amikor is mellé keveredik valami kék szatén. Egyetlen oldalra pillogásból csak ennyit sikerül felfognia a leülni készülő, majd le is ülő lányból, akit aztán második blikkre tüzetesebben végig is mér - hogy aztán szinte már sírva nyűghessen fel attól, amit lát. - Mondd, hogy fel fogod venni! - bök szabad kezének mutatóujjával a lány ölében tartott talárra. Igen, ezen akadt ki. - Legalább megnyugtatásképpen, tekintettel egy újoncra, aki még nem tudja, hogyan lehet ezt megúszni. - És itt jó professzor lévén saját talárjára mutat. Nem az az eget rengetően izgalmas téma, és nem is szokványos indítás, de lánykánk, mint ahogyan eddig sem, most sem törődik formalitásokkal. Jobban belegondolva, lehet, hogy az idegen reakcióját is meg kellene várnia, mielőtt újfent a roppant szórakoztató semmibemeredésbe kezd. Amilyen magabiztossággal - és talár nélkül, tehát tudhat valamit - ült le mellé a csajszi, még szolgálhat egy-két pikánsabb infóval a teremben ülőkről, hogy ezzel az egyszerű, ám csodálatos dologgal üthessék el a rájuk váró tartalmas időt. Meg persze ismerkedéssel.
|
|
|
|
|
Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Évzáró – évnyitóAmiraAz igazat megvallva, valamivel kevésbé lenézőbb reakciót várt volna a lánytól, attól függetlenül, mennyire volt meglepő a kezdeményezése egy kis eszmecserére. Már akkor sejthette volna, hogy hogyan viszonyul a prefekta kisasszony a hívatlan-kéretlen társaságnak, mikor az betipegett a nagyterembe estélyi ruhájában, de hát, mint mondani szokás, a saját hibájából tanul az ember. De mosolyog, méghozzá olyan barátságosan, ahogyan az csak egy Blaskovitstól kitelik, és aprót bólint a fennhéjázó kérdésre, mintha azt közölné ezzel: igen, megszólítottalak. Micsoda pimaszság! A gólya megnevezésre azonban kicsit megremegnek ajkai, ám sikerül tartania a mosolyt. Eléggé kényes kérdés nála ez a dolog, mondhatni tabunak számít. Ha rajta múlna, most nem lenne itt lábtörlő elsős, de kiskorú lévén csak a duzzogás marad számára. - Példát mutatni? – hitetlenkedve vonja fel a szemöldökét. – Szerintem azzal mutatsz példát, ha nem veszed fel, de ízlések és pofonok. – Nos, igen. Nem rejti véka alá nemtetszését a fekete „csuhát” illetően. Nem szeret egy lenni a sok közül, az arctalan tömeghez tartozni nem az ő stílusa, és hordani ezt az izét, ha csak kis időre is, kész agyrém. Teljesen beteg lesz tőle. Egy pillanat erejéig meglepődve pislog a felé nyújtott kézre, mielőtt elfogadná azt, és fehér kis kacsójával megszorítja kissé a másik kezét. Szóval prefektus a csajszi. Így már érthető. - Blaskovits Flóra, mint már olyan jól megállapítottad, gólya. – Úgy mondja ki a gólya szót, mintha égetné a nyelvét, és apró fintor suhan át az arcán, hogy utána átvegye a helyét egy halvány mosoly, amit az este további részében Amira felé viselni kíván, és addig nem is fordul el, amíg egy ismeretlen srác körbe nem csókolja a lányt. Azért tapintatosság is létezik a világon, és ha esetleg eldurvul a dolog, hát ő nem akar szembesülni vele. Az igazgató úr is megkezdi beszédét, így figyelme rá és a mondandójára irányul – egy darabig, hiszen emberből van. Tekintetével kutakodni kezd, arcokat, mozzanatokat, érzelmeket mér fel és jegyez meg, hogy elfújja újból feltámadt unalmát, tekintve, hogy idézőjeles beszélgetőpartnere is új utakra tévedt idő közben.
|
|
|
|
|
Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Karsa úr
szombat este.
A mai nap minden percét utálta eddig. Bármibe is kezdett bele, bármit is csinált, valami mindig leesett, kiesett, kiömlött, elrepedt, eltört, elszakadt… Mintha az univerzum is azt akarta volna, hogy ez egy pihenős nap legyen, egy amolyan „kiseszállokazágybólmenjetekinnen”-féle. Így teljes lelki nyugalommal dobott el mindent, és tett eleget ennek az invitálásnak – mivel nagy idegességében már minden szál haját kitépte, így nem lett volna hová nyúlni egy következő kudarc után.
Megérdemel tehát egy kiadós, kényeztető vacsorát, mert minden napba kell minimum egy jó perc is.
Gyomra már az utcán követelőző korgásba kezd, még azelőtt, hogy egyáltalán megpillantaná a Falatozó épületét. Az ajtó előtt összedörzsöli kezeit, és széles mosolyt villant, miközben lelki szemei előtt már ott lebeg a jóllakottság hátborzongatóan jó képe. Belépve habozás nélkül sétál a pulthoz, és gondolkodás nélkül kéri ki csirkemelles-paradicsomos pizzáját, egy üveg gyömbérrel. Miután megkapja a kívánt darabot, fizet, és az egyik, kandallóhoz közeli asztalhoz lépdel tálcájával. Sikeresen lerakja mindenféle törés, elejtés, stb. szerencsétlen baleset nélkül, így elégedetten veti le kabátját és kesztyűjét, igényesen szétszórva őket az asztalon, és a kaja fölé, az illatfelhőbe hajolva élvezi az életet. Annyira mégsem rossz ez a mai nap, legalábbis miközben mélyeket szippant a finom illatból mély elégedettséget érez és ez máris jobb színben tünteti fel az elmúlt… húsz órát. Mindezt megkoronázza, hogy számos ismeretlen és érdekes arcot lát maga körül, akiknek az elemzése épp eléggé el fogja szórakoztatni pizzája mellett.
Így hát, kezdjünk is neki.
|
|
|
|
|
Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
Téli kirándulás – Bécs
Ó, na tessék. Szocializálódik. Vagyis a kedve meg van hozzá, viszont a lélekjelenléte… hát, hagy némi kivetnivalót maga után. Ennek oka az a bizonyos hét. Mármint a hét óra. Jézusisten.
Már előtte való este gondosan becsomagolta a szükséges holmikat a táskájába, nehogy öt perccel előbb kelljen felkelnie, mint feltétlenül szükséges, de még az így elcsalt szundiidő is kevésnek bizonyult. Ez az időpont egyszerűen embertelen, vagy Flórátlan, mindenesetre nem egészséges. Gondolatban még mindig álombeli harcipónikkal viaskodik, miközben komótosan magára ölti kikészített ruházatát és elvégzi egyéb, szépészeti teendőit – állapotából kifolyólag max két percet, ha eltölt a piperészkedéssel, kávé nélkül amúgy is teljesen felesleges – és felkapva csomagját, nekiindul. Szerencséjére épp időben fut össze Mihaellel, és készségesen alkalmazza a már említett „Ugorj, te állat!” manővert, különben a klubhelyiség kényelmes foteljeinél kudarcba fulladt volna a kirándulási kísérlete. Nem kimondottan lepődik meg azon, hogy képtelen ötletére beadja a derekát a srác - hiszen ki is tudna ellenállni az álmos kiskutya tekintetnek? -, de még kissé fátyolos tudatába belevési a dolgot, hogy később legyen ideje ezen kacarászni. Saját csomagját is Misi kezébe nyomja, ha már lúd legyen kövér alapon, és hátipaciban már el is cipelik a bejárati csarnokba, ahol véget is ér a móka. Nyűgös nyögést hallat, ahogy talpra lesz állítva, és durcás ajakbiggyesztéssel veszi tudomásul, hogy most már kénytelen ténylegesen is felébredni. Meg hát miféle taxi az, ami csak félútig bírja?
Nem igazán ismeri az összegyűlteket, és nem is szentel nekik túl nagy figyelmet. Pillantásával méri csak végig őket, egy picit tovább időzve a később megjelent Bálint alakján, majd megállapodik Amirán, és félig-meddig konstatálja a lány mondanivalóját. Aztán beáll a sorba, lép, amikor a többiek, pislog, amikor a többiek, és kandallóban utazik, amikor a többiek – tökéletes birka lett belőle, de ilyen esetekben ez úgy gondolom, megengedhető. Az eligazításra csak egy fitymáló hümmögéssel reagál, ennyi telik most tőle. Pedig nincs is az elhangzottakkal különösebb problémája, viszont: most komolyan semmi alkohol? Egy kiránduláson? Na nemár. Forralt borozzon a hóhér. Az elhangzott nevekre nem figyel, kimondottan nem izgatja, hová kerül, és az sem, hogy kit hogyan hívnak. Majd bemutatkoznak, ha akarnak.
Mivel az illedelmesség mintapéldái utat engednek, elsők között lép a szobába, és méri fel a terepet. Lovacskája kérdésére egészen addig nem válaszol, amíg a többiek el nem döntik helyette a dolgot: az apró ázsiai csajszi, meg a másik nőszemély túl szivárványos, így egyértelmű, hogy a közelükbe sem. Jó, szocializálódunk, meg ismerkedünk, de azért ennyire nem vagyunk elvetemültek, kérem szépen. Így szó nélkül, kicsit pipiskedve felpakol a Misi melletti felső ágyra – az alsó kis kuksznira még csak rá sem néz. Leveti a kabátját is, meg a sálat is, ám mire ezzel végez, rémisztő kérdés üti meg a fülét az egyik ismeretlen, látszólag idősebb lánytól. Elmennek? Ne! Még ha csak egy cigi idejéig is, de az már pont túl sok.
- Itt ne hagyjatok! Még a végén mire visszaértek rózsaszín lesz a hajam is a sok kedvességtől… - jó, egy darabig vicces lenne, de jobban belegondolva… Inkább tart hasonszőrűekkel, mint hallgatja a kialakulóban lévő csajcsevejt.
|
|
|
|
|
