Kahlil L. Rochard
Éjjel 8-órakor Agaton elment az erkélyre gondolkodni, de hirtelen megcserent egy ág.
- Ki-ki-ki van ott? - kérdezte Agaton felemelve a pálcát arra a helyre mutatva ahonnan sejtette a férfit vagy nőt.
~ Vajon ki lehet? Talán veszélyes. ~ találgatott gondolatban Agaton.
-Eri-Eri-Eridonos vagy? Válaszolj, vagy szó-szó-szólok egy tanárnak! - Persze ez csak üres fenyegetőzés volt.
Agaton túlontúl gyáva volt ahhoz hogy szóljon egy tanárnak sőt még ahhoz sem volt mersze hogy varázslatot használjon - mondjuk még nem is tudott varázsolni -, de hogyha tudott volna akkor sem mert volna. Hűséges barátja Sam ott volt az oldalán és odalökte a pálcát ahol a férfi van.
- Kösz-kösz-köszönöm Sam.
A hold szépen beragyogta az erkélyt. Samnek nem kellet a fény, sötétben is jól látott de azért a fény rásegített a látásra. A férfi meghökkent amikor látta hogy Agatonnak nincs szeme. Sam vicsorgott meg mutatva a szép éles fogait.