A mai nap számomra eddig roppant kedvezően alakult. Egy csomó pontot szereztem a szorgalmikkal, az órák sem voltak nehezek. Mivel úgyis jön a hétvége, úgy döntöttem , hogy megérdemlek egy kis kikapcsolódást. Bagolyfalván eddig még csak egy alkalommal jártam, itt az ideje hogy körülnézzek a vidéken. Az információ gyüjtésre keresve sem találhattam volna jobb helyet a könyvtárnal. Miközben próbáltam tanulni, sok mindent megtudtam a faluról. Akaratlanul is hallottam a felsőbbévesek beszélgetéseit. Megtudtam hogy a legjobb vajsört a Mátra csárdában találom, és ha édességet szeretnék a cukrászda a legjobb hely a vásárláshoz. Így hát elindulok a falu irányába, kalandra fel!
Nem túl hosszú gyaloglás után a határban megpillantottam egy temetőt. Apa már mesélt nekem erről a helyről, azt mondta hogy sok családtagunk nyugszik itt, és hogy éjszaka ne járjok ott, de hogy miért azt nem említette. Lassan megkezdődik a naplemente, ha gyors vagyok akkor 10 perc alatt át tudok haladni rajta. Átlépem a kis kerítést, és rögtön a szemem elé tárul a szép zöld fű, a fák, és a szépen gondozott sírok. Egészen csöndes hely. Látok néhány embert a sírok között sétálni, köztük néhány diákot is. Az egyik lány ismerősnek tűnik, ő is elsős ezt rögtön megállapítom róla, a naplementét nézi. Gondolkozok egy kicsit honnan ismerem, talán repüléstanról, lehet. Nem jut szembe. De most nincs időm ezzel foglalkozni. Folytatom utamat a kövezett úton, és nem sokára kijutok a temető túloldalán. Gyors léptekkel hagyom magam mögött a temetőt, apa biztos nem ok nélkül figyelmeztetett. Már majdnem lemegy a nap mire beérek a faluba.
