36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Füzy Dorián összes hozzászólása (16 darab)

Oldalak: [1] Le
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. május 18. 21:52 Ugrás a poszthoz

Könyvtáros hölgy

A múlt héten befejeztem a költözködést. A szülői házat, melyben tanulságokkal teli gyermekkoromat töltöttem, a házat, melyben szüleim élete kihunyt csinos kis összegért eladtam egy párnak, akiknél már most láttam a házasság sikertelenségét. Könnyen felismerem az ilyesmit. Nem hoztam magammal onnan sok mindent, a legtöbb keserű emléket ébresztett csak benne. Csak a ruháim, néhány emlék anyámtól, és az évek során személyessé vált holmik költöztek át velem új otthonomba, mely a társaslakások egyike lett. Az elmúlt napokat rendezkedéssel töltöttem, amikor épp nem dolgoztam. Mivel nem nagyon járok semerre, érdekes, új időtöltés volt számomra a dobozokból való kipakolás, ruháim frissítése, az új lakás belakása, természetesen mágia nélkül. Addig nem is alkalmazom, amíg nem tudom, minek mi lesz az állandó helye.
Néhány napja azonban rájöttem, hogy valami hiányzik az életemből. Ezek pedig a könyvek. Hiába jártam a lenti boltba, ilyenkor csak szépirodalmi művek vannak, én pedig a tudásomat akarom fejleszteni. Hiába vannak meg az alapok, és hiába készült el életem fő műve, ez nem elég. Olyan vagyok, mint azok a gazdagok. Sosem elég. Hiába vagy milliárdos, és vehetsz meg mindent, neked akkor is több kell. Nekem is több kell. Levelet írtam hát az igazgatónak, és míg vártam, a hálószobám egyik falába vertem szögeket, és helyeztem rájuk családi képeket. A feleségem, és a gyermekeim mosolyogtak, boldogok voltak, nem is sejtették, hogy mi vár rájuk, nem sejtették, hogy hamarosan nem mosolyodhatnak el többé. A faltól ellépve csodálom meg a művet, mely talán egész lakásom legbarátságosabb része. Mindenhol máshol csak a fekete, a szürke és a fehér szín van jelen, itt azonban olyan, mintha minden kép azt szeretné, ha beragyoghatná az egész szobát.
A kedves hangvételű levél bátorsággal töltött el, immár hivatalosan is mozoghatok az iskolában, ha úgy tetszik, igazgatói engedélyem van rá, hogy ott tartózkodjak. Egy halvány mosoly átfut az ábrázatomon a pozitív válasz okán, majd rendezem vonásaimat, és elindulok a fürdőszobába, hogy rendbe hozzam magam. Az öltözetemül a szürke hivatali egyenruhámat választom, majd nyugodt tempóban elindulok az iskola falai közé. A folyosókat ennyi év távlatából is ismerem, amit nem hittem volna, így mindenféle segítség nélkül jutok el oda. Egy röpke kopogás után belépek, és közelebb lépek a fiatal nő asztalához, aki feltételezem a levélben említett „Matilda” lesz. Az én időmben egy idős hárpia ült itt, üdítő a változatosság.
- Jó napot! Füzy Dorián vagyok, a Bogolyfalvi kirendeltségről. Az igazgató úr feltételezhetően már tájékoztatta az érkezésemről, de itt a levél is, amit nekem küldött.
Kezem előrenyújtva mutatkozok be, majd nyújtom át a levelet, melyet az igazgató küldött válaszul.


Egyenruha
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. május 25. 23:25 Ugrás a poszthoz

Tilda

A nő zavarán igyekszem felülkerekedni, arcomon egy apró változás sem tapasztalható, bár titkon azért elmosolyodom, de csak magamban, hiszen nem szeretném, ha egy ismeretlennek mondható ember azonnal bármit is levonna rólam, akár helyesen, akár tévesen. Nem akarom kiadni magam és azt hiszem ez a túlzott titkolózás fog egyszer a sírba vinni. Nehezen oldódom fel, és ehhez az elmúlt évek sem segítettek hozzá.
- A Tilda is megfelel, aranyos. Jobban illik önhöz, mint a Matilda.  
Érzem a kézfogáson, hogy zavarban van, és ezt feljegyzem magamba. Utána kell néznem ennek a nőnek, hátha megtudok róla valamit. Az olyanok miatt, mint ő vagyok itt, részben persze, de felszínre akarok hozni mindent, amit elfojtanak az emberek. Furcsa dolog tudom, mindenkinek van valami furcsa szokása, hát nekem azt hiszem ez lett. Tudom, ezt nehéz megemészteni, nem is kérném soha senkitől, hogy értse meg, nem is reklámozom a dolgot mondjuk. Nekem már csak ez maradt, hiszen a személyes bosszúm egy jó része már bevégeztetett, mégsem érzem azt a teljes megnyugvást, amit a hozzám hasonlók hirdetnek. Zavaró, frusztráló és bosszantó egyben. Én érezni akarom, a békét, a szabadságot, melyet a múltam súlyától megszabadulva tapasztalhatok meg újra.
- Semmi vész, érthető tőlük, hiszen rengeteg levelet kézbesítenek egy nap, szabad?
A válaszát csak remélem, miközben a levelet leteszem, és a belső zsebembe nyúlok, hogy egy kis zacskót vegyek ki, amit a papírvágójával lyukasztok ki, annyira, hogy a benne lévő bagolycsemegéhez a madár könnyen hozzáférjen.
- Remélem nem probléma, mindig van nálam egy adag. Felénk is sok bagoly megfordul, amikor a kirendeltségek között kommunikálunk.
Remélem, hogy ezzel enyhítem azért a bagoly indulatait, saját, enyhén vérző kezemet zsebre téve rejtem el a nő elől, nem olyan nagy dolog, fájt már ennél jobban is sebem, az ilyenekre már szinte nem is reagálok.
- Igaz is, az ügyem. Bájitalokkal foglalkozó könyveket szeretnék, illetve olyanokat, melyek Bogolyfalva és az iskola történelmét mutatják be. Szeretnék átfogó kutatást végezni, ha esetleg az évkönyvekből egy-egy példányhoz hozzáférhetnék, ahhoz igazán hálás lennék. Régen készültek már itt statisztikai adatok, és mostanában mindent számon kér az miniszter úr, nekem pedig maradt annyi szabadidőm, hogy némi kutatómunkát végezzek. Ha nem probléma hetente egy-két alkalommal jönnék, meghúzódnék valahol hátul, hogy ne legyek zavaró a diákok mindennapi életében. Tudom, hogy nem szívesen látnak maguk körül felnőtteket.  
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. május 30. 12:24 Ugrás a poszthoz

Tilda

- Ne hozzam helyre a kezét?
Mondjuk ez egy kicsit buta kérdésnek sikerült, hiszen egy varázsiskolában nyílván a sérülés gyógyítás még most is az első varázslatok között van, mint az én időmben, nem mintha olyan öreg lennék, hogy azóta az egész hely kicserélődött volna, hiszen van olyan tanár, aki már akkor is itt tanított, mikor én kezdtem, és valószínűleg akkor is itt lesz, amikor a korosztályom gyerekei iskolába kezdenek járni. A szerencsés gyerekek, akiket nem vett el a sors és egy ittas sofőr az apjuktól. Érzem, hogy a villanásnyi gondolatra megfeszül a jobb öklöm, igyekszem azonban másban nem megmutatni, hogy a gondolataim sötét vizekre tévedtek.
- Olyasmi, bár inkább csak átfogó elemzést születések, halálozások, az iskola diákjainak száma, nemek és házak szerinti megoszlás, nemzetiség. Korábbi diákok nyomon követése. Amióta az iskola hivatalosan is megnyitotta a kapuit a külföldi diákok előtt, komoly változásokon ment körbe nem csak az itteni élet, de a faluban is egyre több külföldi diák telepedik le és válik szerves részévé a közösségnek. A minisztérium szereti figyelemmel kísérni ezeket a változásokat, és szereti a friss adatokat. Nekem pedig jól jön a túlórapénz és az új ismeret.
Hiszen nekem közöm sincs ilyen statisztikák gyártásához, csak pont jó helyen voltam, jó időben, és így a tervemet is könnyebben végrehajthatom majd. A nő mellett lépkedve máris látok néhány potenciális áldozatot, mint például az a fiút, akit gyakorlatilag elnyom a barátnője, de ő nem szól egy szót se, tűri azt is, ha hülyének nevezi, csak mert előbb lesz kész egy feladattal, mint a másik. Vagy az a lány, aki csak ül és hallgatja a barátnője szerelmi életét, pedig láthatóan szeretne ő is elmesélni valamit, ami talán nem annyira izgalmas, de számára fontos, mégis csendben marad.
- Ezek nagyszerűek. Nem zavarná, ha néhanapján jönnék, és itt elemezném őket? Ez a hely elég csendes. A minisztériumnak mindig történik valami, és a kolléganőm szeret sokat beszélgetni az irodánkban, otthon pedig nincs megfelelő hely, és nem is szeretném magamnál tartani huzamosabb ideig a könyveket, hátha valakinek szüksége lesz rájuk, és nem akarom, hogy bajuk essen, hiszen a könyvek igazi értékek.
Fel is veszem a felső könyvet és néhány oldal átfutása után elégedetten hümmögök, gyakorlatilag gyerekjáték lesz az egész, jobban nem is kívánhatok, és erre hivatkozhatva kiszabadulhatok Miss Csacsogina mellől, ami csak még jobbá teszi a napom.
- Az saját szórakozás, volt idő, amikor bájitaltan tanárnak készültem, sőt, papíron szinte az is vagyok, a záróvizsgák előtt el kellett utaznom, és kedvet kaptam a befejezéséhez, de rég nem gyakoroltam a mesterségem, és mostanában jutna időm az ügyet befejezni.  
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. június 13. 23:11 Ugrás a poszthoz

Tilda
Köszönöm a játékot. Kiss

Csak biccentek egyet, jelezve, hogy megértettem, meg tudja oldani egyedül is. Ezek a mai nők már sokkal modernebbek, mint amilyenek fiatalkoromban voltak, mint amilyen Mara volt. A két lábon járó katasztrófa, akit mindig meg kellett menteni. Így is szeretettem belé, a törékeny, szinte életképtelen nőbe, aki aztán felemelt, és akinek az elvesztése a mélybe taszított ismét, ahonnan csak az apám nevelését megbosszulandó tudtam visszatérni újra, mostani állapotomba.
Követve a nőt van bennem annyi, hogy ne mérjem végig hátulról, ne akarjam kiismerni a járása, vagy a mozdulatai alapján. Ne akarjak rájönni, mi az, amit elnyom. Olyan érzésem van már az első pillanattól fogva, hogy ő túl tiszta ahhoz, hogy bármit is tegyek vele, így ösztönösen megindul a falépítés, hogy realizáljam magamban, nem szabad, ő egy tiltott terület, főleg a tervemet illetőleg.
- Nekem még egy kicsit fura. Az én időmben csak elvétve voltak még, mostanra pedig az a furcsa, ha valaki magyar, de legalább a gyermekek nyelvi- és kulturális tudása fejlődik, hiszen a barátaik révén sok új ismeretre tehetnek szert.  
A könyvek sokasága igazán örömmel tölt el, szeretem őket alapból, de ha egy adott témában több mindenre tudok támaszkodni, nem egyetlen forrásból kell kihámoznom a lényeget, majd a hitelességét megkérdőjelezhetetlennek beállítani. Ezek a könyvek nagy hasznomra lesznek, a munka talán csak órákat vesz majd igénybe, így talán odafent is elismerik majd a hasznosságom. Jó lenne, ha Andor úgy érezné, számíthat rám.
- Ha esetleg egy-két diák esetében kérdésessé válna a származása, akkor mindenképpen szeretnék segítséget kérni. Alapos és pontos szeretnék lenni, hogy a Minisztérium ne találjon munkát a hibámban.
Amikor a szobáját emlegeti egy kicsit megemelkedik a szemöldököm, de igyekszem leplezni a mellette kialakuló zavarodottságomat. Elvégre ez egy nagyon félreérthető mondat. Ráadásul helyesebb lenne, ha vigyázna az idegenekkel, és azzal, hogy kit enged a lakásába, hiszen magamat még én se engedném be, nem véletlenül nézek csak ritkán tükörbe. Mondjuk én sok mindent tudok a múltamról, amit mások nem, vagy csak kevesen, így érthető valamilyen szinten, ha megnyerőnek gondol. Én csak magamtól tartok.
- Igen, talán helyesebb is lenne, de először megpróbálkoznék a könyvekkel, hátha velük is sikert érek el, úgy emlékszem, a professzort nem jó feleslegesen zaklatni, én pedig igyekszem ezt még most is tiszteletben tartani.
Jobb is, mert attól a férfitól tartok, és tisztelem is persze. Nem akarom, hogy esetleg bármit is felfedezzen, hiszen ostobának a legkevésbé sem tartom. Valószínűleg már akkor is, mikor ide jártam, sejthette, hova jutok később, és nem akarok megkockáztatni egy találkozást vele.
- Akkor, ezt a hátsó asztalt el is foglalnám. Készítenék egy vázlatot, hogy a munkámat pontosan tudjam követni. Köszönöm a kedvességét.
A nő kezét megfogva, apró hálacsókot ejtek annak kézfejére, végig a szemébe nézve, majd zavartalanul helyet foglalva, hiszen neki is, nekem is dolgunk van még.

Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. június 23. 12:11 Ugrás a poszthoz

Kíra kisasszonyka
- Az első -


Nem tudom, hogyan keveredtem bele ebbe az egészbe, csak segítettem szerettem volna neki, aztán itt lettünk. Nem is baj, valahogy vágytam a társaságra. Amióta visszajöttem, és amióta csak magam vagyok, azóta a néhány kötelező körön kívül csak Matildával, a könyvtáros lánnyal beszéltem, vele is talán háromszor pár mondatot. Nincsenek barátaim, amikor elmentem innen, mindent felégettem magam mögött, és amikor a környéken kívüli életem véget ért, szintén felégettem minden kapcsolatot. Nem akartam emlékezni sem arra, ami itt volt, sem arra ami ott.
Menekülhettem volna egy harmadik helyre, elkezdhettem volna egy következő új életet, mégsem hagyott nyugodni az apámmal való viszonyom, le kellett zárnom, vissza kellett térnem ide, és itt ragadtam. Nem tudom, hogy miért, talán a sors akarta, hogy szembenézzek a démonjaimmal. Olykor előjön ez a gondolat is, aztán továbblépek, mert mindig találok mást, amint gondolkozhatok, most például ezt a lányt.
Miközben kinyitom az ajtót és előreengedem, finoman megérintem a zsebem, ahol ki tudom tapogatni a kis fiolát. Nem akarom, de egyszerűen már nem bírok magammal. Nyelek egyet, és belépek a lány mögött a cukros illatok birodalmába. Aranyos lány, nem kéne ártanom neki, tudom, de talán ha kiadná magából a dühét, talán segíteni tudnék vele. Vívódom, és emiatt olyan érzésem van, mintha valami ki akarna törni belőlem.
~ Lélegezz!~
Figyelmeztetem magam, tekintetem egy pillanatra zavarossá válik, majd eltűnik belőle a másodpercnyi bizonytalanság, és újra tökéletesen olyan leszek, mint mindenki, aki körülöttünk van.
- Szomorú, ha valaki nem tudja értékelni az élet adta lehetőségeket, legyen szó szerelemről, állásról, barátságról. Ha valaki mindent, eldob, hátrahagy, szívtelen alak, aki nem foglalkozik senkivel és semmivel. Tudod, az ilyen emberek nem érdemelnek egy csepp könnyet sem.
Én sem tudom, hogy miről beszél pontosan, csak azt nem szerettem volna, ha az „azonnal ítélő bizottság” alias unatkozó öregasszonyok, azonnal pletykát indítanak ellene. Lenne szívem? Meglepne. Mindenesetre könnyen tudom jellemezni ezt az embertípust, hiszen csak leírom azt, amit szerintem rólam gondolnak az emberek, akiket hátrahagytam. Egy kávé és egy egyszerű citromos tortaszelet néz vissza rám, előbbit még hagyom, épp csak a tejszínhabot keverem el benne, utóbbiból azonban veszek egy falatot, miközben megfontolom a következő kérdésem.
- És ha bármit tehetnél vele, mit tennél?
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. június 26. 13:48 Ugrás a poszthoz

Léna
Eljött hát az első találkozás ideje...

Néha kell egy kis édesség, hogy ne érezzem úgy magam, mint valami boldogtalan alak. A lényem egy része igenis boldog, van egy fele, ami szépen fejlődik valami olyasmi felé, amit régen elfelejtettem, pedig voltam én boldog, a gyermekeimmel és a feleségemmel például nagyon boldog voltam, elfelejtettem ezt a helyet, ezt az életet, és voltam olyan naiv, hogy azt hittem, az az állapot örökké tart. Hatalmas ökör voltam, mert megnyugvásom okán kétszer akkora pofont kaptam az élettől, amikor kiderült a valóság, amikor el kellett temetnem azt a három embert, akiket a világon a legfontosabbnak gondoltam, és akik képei a mai napig, egyetlen színes részét képezik annak a szürkeségnek, amivel körbe vettem magam.
Ezen elmélkedve nyitom ki a cukrászda ajtaját, és állok be a sorba. Úgy tűnik, ma mindenkinek édesség hiánya van. Egyenruhám gallérját kicsit feljebb hajtom, nem akarok leülni, ma nincs kedvem a társasághoz. Sok a munkám, csak az ide való betérés volt elkerülhetetlen. Jobb lenne, ha körülnéznék, mert lehet, hogy a sors akarta így, és lehet – sőt biztos -, hogy jobb lett volna, ha én ma ellenállok, és inkább elhúzok innen. Még három ember.
A zsebembe nyúlok, megérintem a nejem láncát, azt, amit a halála napján viselt, majd elengedve a hideg fémet, lépek egyet a sorban mielőtt még a mögöttem álló öregasszony elkezdene rikácsolni. A vállam felett hátrapillantok, mögötte fiatalok és velem egykorúak vannak. Egy kicsit kilépek a sorból, előrébb engedem eggyel, hogy ne jöjjön utánam az utcán, nem akarom, hogy beszéljenek rólam, és a kedves gesztusokat amúgy is hamarabb elfelejtik, mint amikor az ember esetleg mert siet nem veszi őket annyira figyelembe. Az egy hónapig szenzáció tud náluk lenni. Amúgy se sietek most sehova. Visszaállok a sorba, türelmesen nézek a lányra a pultba, Kiva, ha jól tudom, így hívják, a múltkor hallottam, amikor szóltak neki. Nyugtázom a nevet, majd lépek még egyet. Nem számít, hogy lassan haladunk, és úgy tűnik, más se hőbörög.
A néni lassan mondja mit szeretne, de legalább van időm kitalálni, hogy én mit szeretnék. Végül csak sikerül fizetnie, és elindul kifelé. Megrendelem a magam süteményeit, melyeket egy tálcára halmoznak, illetve egy kávét is. Előbbit elpakolom, miután fizettem, és intettem, hogy a visszajárót tartsa csak meg, egész nyugodtan, majd félre lépve párat a kávémmal megközelítem a kisasztalt, ahol ízesíteni tudom az italom, mielőtt elindulnék vele kifelé.  

Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. július 15. 18:59 Ugrás a poszthoz

Kíra

Türelmesen hallgatom, most nagyon fontossá válik, hogy kiismerjem, hogy tudjam, mennyire akarja. Ő lesz az első, az első igazi társam abban, amire olyan régóta készülök. Az első, aki elindítja az egész tervet, amiért visszajöttem. Nem hagyhatom elszalasztani, hiszen most már elég erősnek érzem magam arra, hogy végre megtegyem azt, ami olyan régóta motoszkál a fejemben. Visszatértem, apámat eltávolítottam, így most már az öreg sem tud akadály lenni számomra.
- Senki sem akar, de ezt nagyon nehéz befolyásolni, és talán jobb is, ha kiadod. Felszabadul az ember, ha kijön, aminek ki kell, és megnyugszik a lelke. Szerintem néha kötelező sírni, úgyhogy ne aggódj emiatt.
Veszem a bátorságot, hogy a kezem a lány kezére tegyem, sőt, még egy kicsit meg is simogatom, jelezve, hogy mellette állok, és hogy egy kicsit meg is vigasztaljam, na meg persze, hogy a bizalmába engedjen, és könnyebben meg tudjam szerezni magamnak a lehetőséget, hogy a szert a szervezetébe csempésszem. Tudom, helytelen, amit teszek, de azt is tudom, hogy ez által neki jobb lesz.
- Tudod, az nem old meg semmit, ha azt kívánod, bár ne ismernéd. Szembe kell nézni a problémákkal, az érzésekkel, ha mindent csak a szőnyeg alá rejtünk, akkor nem lesznek megoldva a problémák, csak lesz egy nagy kupac a nappali közepén. Sokkal egyszerűbb szembenézni velük. Tudom, hogy fájdalmas, de hidd el, jobb.
 Miközben beszélek hozzá, végig tartom a szemkontaktust, igyekszem legalább addig elbűvölni, míg a szabad kezemmel – mellyel nem épp a lány kezét simogatom - észrevétlenül egy tűt húzok elő a zsebemből, és az ujjaim közé rejtve helyezem el a süteménye mellé, lassan belejuttatva a tartalmát a lány süteményébe. A folyadék könnyen felszívódik, a lány semmit sem érez majd meg belőle, csak pár óra múlva, amikor kifejti a hatását és hirtelen úgy dönt, megmondja az illetőnek a magáét. Szeretnék ott lenni, hogy végignézhessem az eredményét, de nem kockáztathatok, hiszen ha lebukok, akkor oda lesz minden, és azt nem tehetem meg. Nem. Itt most még meg kell húznom magam, de tudom, hogy egy nap minden csodálatos lesz.
- Jobb már? Nem áll jól a sírás, szerintem te nem is vagy sírós típus, vagy ha igen, akkor most elmesélem, hogy a mosolygás sokkal jobban illik hozzád, szóval, mosolyogsz egyet a kedvemért?
Még én is ráveszem magam egy mosolyra, ami nem is olyan nehéz, hiszen ez számomra ma egy örömünnep. Sikerülni fog, érzem a zsigereimben. Alig várom a holnapot.
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 15. 12:04 Ugrás a poszthoz

Akkor én is várlak szeretettel, mert már most elegem van. *Kinyújtótatja vén csontjait.*
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. október 15. 12:14 Ugrás a poszthoz

Szia Gwen. Cheesy

Nekem játszani van kedvem, de más karaktereimmel sok az adósságom és tanulnom is kellene és dolgozom is. Veled?
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 26. 18:04 Ugrás a poszthoz

Sára

Az év végi hajtás. Az elmúlt években negyvenegy nap szabadságot sikerült felhalmoznom, pár elment apám halálára és a temetés intézésére. Ez a negyvenegy meg, szerintem sosem veszem ki. Papíron persze kivettem, de gyakorlatilag csak halmozom, viszem át évről évre. Jobb lenne, ha el lehetne ajándékozni, pár kollégám biztosan örülne nekik. Most is több ember munkáját végzem. Egy ideje már saját irodám lett, amióta itt átszerveződött minden, nem is baj, legalább amikor nincs bent senki, azt tehetem, amit akarok. Például olvashatom az iskolai havilapot, melynek éppen a keresztrejtvény rovatával szórakoztatom magam, amikor bekopognak.
- Szabad.
A lábaimat levéve az asztalról, az újságot összehajtva invitálom be a szétcsúszott lánykát. Egy pillanatra végignézek rajta. Rossz hír, hogy én bizony járok az iskolába, láttam már őt is, néhány napja, de nem fogom azonnal lebuktatni, hogy tudom, odafigyel arra, hogy nézzen ki. Érdekel, hogy mit keres itt, és miért éppen így jelent meg.
- Segíthetek?
Oldalra pillantok, nem jelentkezett be, így aztán valószínűleg rá kellett készülnie erre. Nem bánom, hogy itt van, legalább jó okom van, hogy ne a más által itt hagyott munkát csináljam. Felkelve ellépek az asztalomtól, és az ablaknál elhelyezkedő két kanapé és dohányzóasztalka hármasa felé intek, jelezve a lánynak, hogy foglaljon helyet. Azt hiszem a saját iroda és az ünnepek valami furcsa kevert szelleme szállt meg, hiszen ilyen közvetlen ezer éve nem voltam, mint amilyen mostanában vagyok. Fogok egy bögrét, miközben odasétálok és letéve a lány elé el is magyarázom, miben áll a csodája:
- Elég az italra gondolni, és megtölti magát. Ha édesen szereti, akkor több cukorra gondoljon.
Én magam a másik kanapéra ülök, könyökeimet a térdeimen megtámasztva és ujjaimat egymáshoz támasztva pillantok fel rá.
- Figyelek.
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 27. 07:59 Ugrás a poszthoz

Sára

Kinyújtom a kezem a lány felé, kezet fogok vele, miközben tüzetesen végigmérem. Láttam már őt korábban, az iskolában, futólag. A világos haj és a hangja is rémlik. Vannak emberek odafenn, akik egyszerűen nem tudnak elrejtőzni a tömegben, ez a lány pedig nem is akar. Nem az a méhkirálynő típus, de ha óvatlanok vele, még oda juthat. Kár lenne érte. A név pedig, nos az mindent elmond, szinte már sejtem is, hogy miért jött. Vagy a hogyléte felől érdeklődik, vagy afelől, hogy mit kell tennie azért, hogy előbb kiszabadulhasson. Nehéz, ha az ember családjában ilyesmi történik.
- Nos.
Jobb is, hogy a kanapéhoz vezettem, akár színjáték, akár nem, az embert megviseli az ilyesmi. Lehet a színjáték éppen a valódi mélység leplezése is, nem akarja felfedni, mennyire tört össze. Igen, egy kicsit sokat jártam az utóbbi időben pszichológushoz, de rendbe kellett tennem a saját dolgaimat is, el kellett fogadnom az érzéseimet, melyekről azt hittem, hogy Tami, és a gyermekeink tragikus halálával örökre eltűntek. Nem, az érzések nem ilyenek. Jobb mutatóujjammal finoman végigsimítok az államon, miközben végigveszem mindazt, amit az Ombozi gyerekről tudok, elég ismert az ügy a köreinkben.
- Hallottam róla. Ilyenkor év végén halmozódnak az ügyek egy-egy minisztériumi dolgozónál. Nem én voltam az eredeti ügyintéző, de nagyjából hallottam az esetről.
Ezért is rossz, ha ennyien mennek egyszerre szabadságra. Kapsz egy nagy rakás ügyiratot, aztán old meg. Még jó, hogy a környék nem akkora, mint mondjuk Pestseholse, de ilyenkor inkább lennék Kunszenillán, ott sokkal békésebb az élet. Halálos nyugalom, az kellene most nekem.
- Tudom, hogy nehéz. Neked is, a családodnak is. Az eljárás talán erős volt, azonban az, hogy enyhítsék az ítéletet, Noelen múlik. Ha ő maga a viselkedésével, a hozzáállásával azt sugallja, hogy van értelme esélyt adni neki, akkor biztos, hogy kap is esélyt. Talán nem a teljes szabadulásra, de arra igen, hogy felügyelettel ellátogathasson haza vagy az iskolába. Ez amolyan első lépésnek nem is rossz, már ha lehetséges. Nem sokan kapnak ilyen esélyt. És jó embereket kell kifogni hozzá. Volt már lehetőséged beszélni Noellel erről? Tudtommal idővel a család meglátogathatja.  
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 27. 21:56 Ugrás a poszthoz

O. Konstantin

Az év végi hajtás meg a mások helyett munkálkodás azt a szörnyű érzést kelti bennem, hogy olyan vagyok, mint egy titkárnő lassan. A recepciós lány szülési szabadságon van, helyettese pedig szabadságon. Nagy kár, mert előbbit nagyon kedvelem, utóbbiról meg halvány lila gőzöm sincs, hogy kicsoda és nem is biztos, hogy hosszú távon maradni fog ilyen hozzáállással, tudom, hogy Andor nem igazán híve annak, hogy valaki, aki most állt munkába, máris szabadságra megy.
- Köszönöm, hogy ide is eljöttél.
Szükségét érzem annak, hogy Zójával többet beszélgessek mostanában, hiszen közeledik az évforduló, én pedig fel akarok készülni rá. Nem akarom, hogy a negatív gondolataim legyűrjenek, azt akarom, hogy végre nyugodtan tudjam megélni ezt az estét. Ahogy a karácsonyt is megéltem. Valószínűleg azt a napot is munkával töltöm majd, remélem, hogy gyorsan eltelik, és mire belegondolhatok, már egy következő napon leszek.
A sarkon begondolva gondolkozom azon, hogy beszélnem kellene Tildával is, de mire itt végzek, addigra a nő nyilván már pihen. Mostanában az iskolába is ritkábban járok, mintha érezném, hogy valami nem stimmel velem, és talán ösztönösen védem őt magamtól. Így fogok tényleg egyedül maradni. Nem merek teljesen kitárulkozni, mert félek a reakcióktól. Sok minden van, ami ha egyszer kiderül, bilincsben visznek el innen.
- Elnézést, Osztrovszky Konstantin?
Sejtem, hogy ő az, hiszen eddig még nem láttam itt, márpedig elég jó megfigyelő vagyok, mindenkit könnyen be tudok azonosítani, akit már láttam, és abban biztos vagyok, hogy ő új itt. Beljebb lépek az irodahelyiségbe, ahol a férfi van, gyorsan körbepillantva. Több asztal, jellemző az új munkaerőkre. Bizonyítani kell némi nyugalomért.
- Füzy Dorián, örvendek.
Kinyújtom felé a kezem, hogy kezet fogjunk, majd a kezembe tartott mappát is a férfi felé nyújtom.
- Ezeket Andor kéri, hogy töltse ki, alapjáraton a recepción kéne leadni, de mivel elég sokan szabadságon vannak, ezért hozzám kéne visszahozni, a folyosó végén balra a hatodik ajtó lesz szintén bal kéz felől. Alap adatok kellenek, meg még nem tudom mi, nem néztem bele.
Ilyeneket random fel szokott dobni, talán, hogy bosszantson minket.
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 27. 22:49 Ugrás a poszthoz

Sára és Benjamin

- Talán. Olykor van, hogy a büntetéssel melyet mérünk,  túlzásba esünk, és megmakacsoljuk magunkat, hogy meglássuk ezt.
Én magam is ilyen voltam, saját magammal szemben is, nem kizárt, hogy Warren is így tett. Persze nem tudom, inkább kerülöm azt az alakot. Nem véletlenül. Van olyan folt a múltamban, amire nem vagyok büszke, és a foltomhoz tartozó személy most egy irodát, és egyes pletykák szerint egy ágyat is megoszt azzal a furcsa alakkal. Ha pedig az kiderülne, biztos vagyok benne, hogy kiterjedne a pszichológusi látogatásaimra is, amiket viszont igényelek, és amiket történetesen azzal a nővel töltök, aki ennek az alaknak gyereket szült. Ez a furcsa alak mindenhol ott van az életemben, és ez önmagában elég nyomasztó, hát még az, hogy az ügyében is érintett vagyok ily módon.
- Ezen nem csodálkozom. Azon a helyen az ember nem mindig tudja, hogy mit is mondhatna. Jártam ott párszor, látogatóként. Több volt, mint elég, hiszen az én lelkemben is nyomot hagyott a hely.
Kissé hátra dőlök, hiszen ez egy roppant nehéz helyzet. Elhiszem, hogy ő jót akar neki, és azt is elhiszem, hogy Noel nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Valamiért hiszem, hogy igaza van. Megoldás. Az kellene ide, de gyorsan.
- Esetleg… Benjamin.
A mondat közepén lép be a fiú, én pedig elharapom a mondatot, felállva kezet fogok vele, és átveszem a papírköteget. Igen, ezzel is jár az előléptetés, és az elmúlt hetekben lassan ínhüvelygyulladásom lesz a dologtól, de legalább a srác olykor feldobja a napjaimat.
- Elnézést, egy perc az egész.
Ami nem teljesen igaz, hiszen lesz ez vagy három is, de bocsánatkérő pillantásomra talán megenyhül a lány meg az idő, amit itt tölt. Az íróasztalom mögé lépek, és a tintába mártott, fekete tollal elkezdem komótosan aláírni a lapokat.
- Nem Benjamin, nem új munkaerő. Más ügyben jött. Ne csábítsd.
Egy pillantásra méltatom csak a fiút, futó mosollyal, majd visszafordulok a papírok felé. Fiatalok. Magamra emlékeztet, még akkor, amikor Tamarát megismertem, én is valami hasonló bénáskodással indítottam nála. Láthatóan a fiú felvillanyozódott. Nem is rossz, az anyja olyan régóta várja már, hogy a harmadik gyerek is bemutasson egy nőnemű egyedet, ki tudja, talán pont ez a szőke lányka lesz az. Rá is férne a jelenlegi helyzetére, hogy egy vidámabb ember elterelje a gondolatait, ki tudja, talán az idő is gyorsabban peregne. Az utolsó lapra is ráírom a nevem, hála Merlinnek nem egy hosszú név az enyém, majd felkelve összefogom a lapokat.
- Van még valami?
Nyújtom vissza a fiú felé a papírokat.
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 27. 23:00 Ugrás a poszthoz

Konstantin

Elégedetten nyugtázom, hogy megvan az emberem, sőt a papírokat is leszállítottam. Kellemes szimpátiát érzek. Tényleg, mintha végre haladnék afelé az ember felé, akit olyan sok évvel ezelőtt, egy baleset helyszínén elhagytam. Mintha visszatalálnék önmagamhoz. A kérdésére bólintani támad kedvem, azonban helyette csak egy kicsit megemelkedik a szemöldököm.
- Kóbor lélek?
Az első gondolat persze mindig iszonyú, mintha lelepleznének. Az okklumenciában jártas mivoltom azonnal kapcsol, és elfed minden gondolatot. Ösztönösen védem mindazt, ami Tildához, Zójához, Lénához, Tamarához, a gyerekeimhez, vagy egyáltalán bármihez is kötődhet. Lényegében minden gondolatom, ami nem a munka körül forog. Apropó munka, igen, ez lehet a nyitja a kérdésnek is.
- Oh.
A felismerés apró hangja, finom mosoly és bólintás. Határozottan biztos vagyok, hogy arra gondolt, ilyenkor is itt vagyok. Valóban, igaza van. Kóbor lélek vagyok, akit gyakorlatilag ez a hely tart mozgásban, a munka lett az életem, amióta a családom elment, és bár már kezdek más irányba is nyitni, alapjáraton ez volt az elsődleges az elmúlt években.
- Ha gondolja, illetve, ha gondolod, azt hiszem a tegeződés helyén valóbb. Segítek eligazodni. Elmesélem, hogy kik is dolgoznak itt, kiről mit érdemes tudni. Már ha nem készülsz éppen indulni. Meg is várhatom, amíg kitöltöd.
Elvégre én magam se csinálnék mást addig az irodámban, mint várnám a papírokat, amik visszaérkeznek, hogy aztán Benjaminnak adjam, ha még itt van, ha meg nem, akkor hazafelé becsöngessek a Radetzky házba és a bájos Dorottyának vagy valamelyik fiúknak, esetleg fiaik feleségeinek kezébe nyomjam. Akkor már inkább vagyok egy másik lélegző lény társaságában, és legalább megismerem az új munkaerőt. Mivel kevesebben vagyunk itt, jobban össze kell majd dolgoznunk, mint eddig.

Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 28. 09:48 Ugrás a poszthoz

Sára és Benjamin

- Tökéletesen megértem.
Ennyit még hozzáteszek, mielőtt a csapás megérkezik, bár személy szerint én mindig nagyon jól elszórakozom Benjaminon. A Radetzky fiúk vidámak, annak ellenére, hogy számos okuk lenne szomorkodni. Viszont tisztelem és egy kicsit irigylem is tőlük, hogy képesek még pozitívan látni a világot. Benjamin pedig, egy kis udvarlás után távozik is, így aztán visszaülök Sárával szembe. Megvallom, bár csak magamnak, azért a hóbortos fiú kicsit oldotta a hangulatot, amit örömmel konstatálok. Nem lenne szabad szomorkodni.
- Nézd el neki. Örül, hogy nincs itt az apja. Eléggé feszengett eddig, de most már hivatalosan is csak a Minisztériumban dolgozik. Biztos hallottál már róluk, a Radetzky család. Az őseik Bogolyfalva alapító családjainak egyikei. Az apja még igencsak tradicionális ebből a szempontból a fiúk már annyira nem, csak nehezen bontakoztak ki, amíg Andor itt dolgozott.
Bár nekem személy szerint nem volt bajom vele, persze feszült volt a légkör, de hát egy főnök legyen határozott. Igaz, hogy néha túlságosan sokat követelt meg, így nem csoda, hogy a saját gyerekei se bánják, hogy a kirendeltség legnagyobb részét áttelepítették a központba.
- Szóval. Amire én gondolok talán a legésszerűbb és legjárhatóbb út. Egy pszichológus. Aki kezeskedik a fiúról, aki vállalja, hogy ha kiengedik, maga felügyeli az állapotát. Aki jelentéseket ír, üléseket szervez, ott van mellette, szinte mindig. Bogolyfalván két pszichológus is van, mind a kettő kiváló. Mester és tanítványa, ha így tetszik. Viszont van némi hátránya mind a kettőnek. Auróra férje nyugalmazott auror, rendes, de határozott, nem biztos, hogy a lányaik nevelése mellett még arra vágyna, hogy a neje felügyeljen valakit. Ő inkább, mint tanácsadó vehetne részt a dologban. A másik Zója, az iskolai pszichológus. Remek elme ő is, de ott viszont a bökkenő, hogy a gyereke apja kapta el Noelt. Zója viszont érzelmileg nyitottabb, könnyebb vele beszélni, szerintem ő meggyőzhetőbb. Hogy éppen hányadán állnak Warrennel, abban nem tudok segíteni. Azonban ha ő vállalná Noelt, akkor valószínűleg újratárgyalnák az esetét, figyelembe vennék a lehetőségeket és talán, de tényleg csak talán, esély nyílna rá, hogy visszajöhessen. Nem biztos, hogy az iskolába is teljesen, de részlegesen akár.
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 30. 09:01 Ugrás a poszthoz

Konstantin

- Akkor ezek szerint igen sokszor találkozunk majd itt.
Már most kedvelem, hogy ebben hasonlítunk. Az idő többségében magányosan vagyok itt, és noha én kifejezetten elvagyok magamban, olykor jó tudni, hogy más is koptatja az asztalt, nem csak én. Valahogy ösztönös biztonságérzetet ad, ha van itt még egy ember. Még ha nem is valószínű, hogy hamarosan valaki beront ide, pálcát szegez a nyakamnak és követelőzni kezd.
- Hű.
Egy kicsit meglepő, amiket kér, ösztönösen, védekezőn emelem fel a kezem, érzem, ahogy a szívem egy pillanatra kihagy. Oké, azt hiszem egy kicsit túlzásnak éltem meg mindazt, amit kért, pedig annyira nem is vészes, ha végiggondolom. Csak hirtelen volt egy kicsit sok.
- A legtöbben az átszervezés után a minisztériumba mentek, a fővárosba, itt igen kevesen maradtunk, leginkább azok, akik itt laknak, illetve a két auror gárdából az egyik. Ez a hely inkább előszobája lett az oda átkerülésnek, már ha át akar kerülni az ember.
Én speciel jobban szeretek itt lenni, sokkal nyugisabb, nincs akkora hajtás, az emberek normálisak, nem stresszelnek. Kevesen vagyunk, de az a kevés ember jó hangulatban dolgozik egymás mellett, és mindenki tud a másikra támaszkodni, senki se akarja a másikat legyőzni. Kellemes.
- A korábbi ügyek is oda mentek át. Ráadásul a kiadásukhoz a vezető aláírása kell. Andort ilyen módon nem lehet megkerülni, meg nagyon semmilyen módon. Az, hogy itt is vannak magasabb beosztásban dolgozó emberek, az csak azt jelenti, hogy ők viszik első körben vásárra a bőrüket, illetve jobban gyakorolhatják az aláírásukat, mint eddig. Ilyen plusz kiváltságokkal nem jár.
Amit azért sajnáltam, szívesen olvastam volna én is pár régi ügyről, és emberekről, hogy jobban átlássam, az ide járókról mit lehet tudni, illetve az iskolában milyen ügyek vannak folyamatban, hiszen már maga az Ombozi gyerek is megér egy misét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum - Füzy Dorián összes hozzászólása (16 darab)

Oldalak: [1] Fel