Unalmában folyamatosan a folyosókat rója. Próbálja kiismerni magát az ódon falak között. De már ez is kezd unalmassá válni. Már szinte az egész kastélyt bejárta, épp a Keleti szárnyban van. Lemegy a földszintre és elhalad egy ajtó melett ami mögül gépek csattogása és kiabálás szűrődik ki. Résnyire kinyitja az ajtót és bekukucskál. Különböző edzőtermi gépek, pályák, és tornaeszközöket lát. Valami felébred benne. A vágy. A vágy, hogy újra karatézhasson. Ha kell akkor egyedül edző és minden nélkül, de egy kicsit muszáj gyakorolnia. Rohan vissza a hálóterembe, hogy átöltözzön és lemenjen edzeni. De mit vegyen fel? Karate ruhát inkább nem, kicsit furán néznének rá. Marad inkább a hagyományos edzőcuccnál. Egy Adidas póló és egy futónadrág is teljesen jó lesz. Vegyen cipőt? A karatéhoz nem kell. De inkább vesz hátha utána mást is ki akar próbálni. Rohan vissza az erőnlét termébe. Bemelegítésként fut egy kört a futópályán majd keres magának egy üres sarkot, persze olyat ahol van tükör, hogy közben lássa, hogy helyesen és szépen hajtja-e végre a technikákat. Bemelegít és nyújt egy kicsit közben észreveszi a tükörben, hogy valaki figyeli. Próbál nem odanézni és kizárni a fejéből azt a gyönyörű zöld szempárt. Átveszi az össszes állást, rúgást, ütést és védést majd még árnyékol egy kicsit a tükör előtt. Kár, hogy nincs senki akiveldna edzeni. Akkor egy kicsit könyebb lenne. Na mindegy. Fut még egy levezetőkört majd elindul átöltözni...
