Mary
Ma este 7 óra körül

* A mai nap nagyon lassan telt el, a betegek meg a kuncsaftok egymás kezébe adták a kilincset. Volt olyan, hogy 2-en is várták, hogy újra kinyisson az üzlet, amíg beteget vizsgált a fiatal nő. Sokan jöttek különféle bájitalokért, meg néhány diák is benézett hozzávalókért, amik már így év vége felé kifogynak. Igaz, nem tudható, hogy mit csinálnak ezek a keverő lapáttal, de ezen a héten 6-an is vettek. Talán egymás fejét ütötték, és ezért vitték a fejfájás elleni pirulákat meg bájitalokat. Nem, biztos, hogy nem a sok tanulástól olyan fejfájós ez a banda. Az ő idejében (ami nem is volt még olyan túl régen) sem voltak olyan túlzottan szorgalmasak a diákok, nem még, ma.
A műszak alatt többször is helyet cseréltek a férjével, illetve volt, hogy egyszerre ketten kellett, hogy bent legyenek, így mire bezártak mind a ketten teljesen kimerültek. A férjét vacsora nélkül elnyomta az álom- igaz, ennek ahhoz is köze van, hogy éppen betegen dolgozott. Így este már neki sem volt nagy kedve vacsorát főzni, fogta a kislányukat, és elindult a faluba, hogy egyenek valami könnyűt.
Belépve viszonylag sok embert talál ott, nem árválkodik magányosan, csak egy asztal, amit gyorsan el is foglalnak. A pincér gyorsan hoz is egy gyerekülést, amibe az 1 éves kislány kényelmesen elhelyezkedhet. Gyorsan rendelnek 2 kisebb csésze teát, majd Jo az étlapot kezdi böngészni, először a kislányának választ egy egyszerű borsó főzeléket tükörtojással, majd végül rövid gondolkodás után magának is ezt kér.*

Amira, Amanda az ispotályban

*Szerencsére könnyen el tudta intézni, hogy a lányt még egy kicsit tovább vizsgálhassák az ispotályban, a felvétel is nagyon könnyen ment. Azt már valamivel keményebb dió volt elintézni, hogy anélkül kezelhesse, hogy nem dolgozik ott, és persze a napja nagy részét sem tölti az ispotály falai között. Normál esetben havonta egyszer néz be, meglátogatni a régi kollégákat, meg persze akkor is, ha valami különleges eset érkezik. Most az egyik fiatal javasasszony kezeli hivatalosan, de Joanne irányítja a dolgokat. Igaz, hogy ez nem is a szakterülete, meg ő maga sem mondható tapasztalt javasasszonynak, de mivel ő a tulajdonos lánya, ezért sok mindent könnyebben megkap, amit szeretne. Nem követeli, vagy ilyesmi, egyáltalán nem olyan a mentalitása, de megmondja, hogy mit szeretne, és általában teljesül. Nem megy ilyen téren túl messzire, de Amira kezeléséhez mindenképpen ragaszkodott volna.
Elvégeztek néhány vizsgálatot, meg megbeszélték, hogy ez alapján milyen kezelés javasolt a lánynak, Joanne ezeknek az adatoknak a birtokában lépett be, ahol a két lány már várta. Amira nem volt túl jó bőrben, de persze ezen semmi meglepő nincsen.*
- Sziasztok. Amira, megjöttek a vizsgálati eredmények, ugyanazt mutatták, amit nálam a teszt. Mononucleosis infectiosád van. *Kezd bele a mondókájába. Igazából nincs mit részletezni ezen, már előző nap elmondta, hogy ez mivel jár, hogy mennyi idő a gyógyulás, és a többi.* - Akkor két választás van. Az egyik, hogy pár hétig csak a tüneteidet kezeljük, és magától elmúlik,  ha ezt választod, akkor most egy kicsit megtámogatjuk a szervezeted, hogy erősebben tudjon harcolni a fertőzéssel szemben. * Magyarázza tárgyilagosan, majd egy kis szünet után folytatja.* - A másik, amit beszéltünk, hogy egy bájital segítségével küzdöd le a fertőzést, de akkor minden tüneted 1 napra fel fog erősödni, el is ájulhatsz, ettől is magasabb lázad lesz, és még erősebb fájdalmaid. Persze ekkor is szükséges a szervezetedet megerősíteni.

Ispotály

Amira, Amanda (Y)ar

* Szótlanul bólogatni kezd a lány választására, majd elveszi a kórlapját az ágya végéből, és írogatni kezd rá. Leírja, hogy melyik bájitalból, holnap pontosan hánykor és pontosan mennyit adjanak a Rellonosnak, meg persze, hogy miféle mugli, illetve varázs módszerrel segítsenek a szervezetének átvészelni a betegséget, meg leginkább a gyógyuláshoz vezető utat. Az lesz a keményebb, nem is maga a gyógyulás. De tényleg jó választás volt ez a bájital, hiszen ez megszünteti azt, hogy a lány hordozó legyen, ráadásul a későbbiekben sem fogja felütni a fejét a kórság, hacsak megint el nem kapja valahonnan.* - Rendben, akkor így lesz. * Feleli kurtán befejezve az írást, majd elkezdi felvázolni, hogy mi minden fog történni a lánnyal.* - Most megszúrlak, kapni fogsz infúziót, mint ahogy a mugliknál szokás. Ez azt jelenti, hogy a vénádba szúrunk egy tűt, aminek a külsején gumicső van, a tűt kiszedjük, és a gumin keresztül kapsz folyadékot, mert most arra van szükséged. *Teszi hozzá, mivel nem tudja, hogy a lány mennyire ért a muglikhoz, az egészségügyükhöz meg pláne nem. Mindenesetre a múltkor nem ijedt meg a vákuumos vérvételtől, ez pozitívum.* - Abban fogsz kapni láz- és fájdalomcsillapítókat, amiket a bájital hatása alatt is megkapsz, szeretnénk mérsékelni a kellemetlenségeket. Adunk még egy bájitalt még ma, ami megtámogatja az immunrendszeredet. * Magyarázza teljes átéléssel. Szereti ő a bájitalos boltot, de az igazi szenvedélye mégis csak a gyógyítás. De sajnos máshogy nem tudnák volna megoldani a kislányuk nevelését, így sokkal rugalmasabb az időbeosztásuk, valaki mindig tud a kicsivel lenni. Az ispotályban sok az éjszakázás, a hétvégéik sem szabadok legalább havonta egyszer. Ha majd Milla megnő, akkor rossz lenne azt mondani, hogy nem kicsim, nem megyünk kirándulni, dolgozni kell. Nem, nincs jó éjt puszi anyutól, dolgozik. * - Ha nagyon felszökne a lázad, akkor kaphatsz még vizes ruhát, vagy esetleg ülőfürdőt, az kíméletesebb. * Folytatja, majd Amanda beszólására megereszt egy félmosolyt, és megrázza a fejét. Valóban nincs, túlzottan is gyógyítható a probléma. Súlyos, de megoldják, mégis csak ezt tanulták.* -Holnap reggel 8-kor kapod meg a bájitalt, aminek a hatása 10 órára már tombolni fog, délután 6 magasságában éli a tetőpontját. Akkora megérkezem. *Az egyik javasasszony-tanulóval behozatja az infúziós állványt, amin már rajta volt egy tasak gyógyszeres oldalt, és a vénaszúráshoz szükséges. Joanne elszorítja a lány karját a könyöke alatt egy speciális gumis csattal, majd az alkarjában keres egy szúrható vénát. Sokan a könyökhajlatot szeretik, de ott kényelmetlen az eszköz, a kézfejben pedig gyengék a vénák falai, így ez az ideális hely.* - Bocsi, hogy állandóan szurkállak. * Mondja, miközben fertőtleníti a lány karját. Ahol jónak látja a vénát, egy határozott mozdulattal a karjába döfi, majd miután jól helyezkedett el a branül, kihúzza belőle a tűt, és hozzáköti az infúzióhoz.* - Nem szabad lógatni a karod, mert visszafolyik a vér, és eldugul a szerelék. Khm… a cső. Igyekezd vízszintesen, és egyhelyben tartani, amíg ez lecsepeg. Nem sokára megkapod a bájitalt is, amiről beszéltem. *Ekkor betoppan egy fiú, akit a lányok szemmel láthatóan ismernek. Amira felől érdeklődik, Joanne meglepődik, hiszen még nem is látta, elvileg az is kivételezés volt, hogy Amanda előtt mondta el a lány állapotát.* - Szia, hát benned meg kit tisztelhetek? *Kérdi meglepődve, miközben visszarakja a lány kórlapját a helyére. Majd Amira elárulja a fiúnak, hogy mit mondott.* - Én most megyek, holnap reggel itt leszek, amikor megkapod a bájitalt. Sziasztok! * Köszön el, majd hazahoppanál Bagolyfalvára. Amira gyógyítója rövid időn belül meghozza az immunerősítő bájitalt.*

***
*Yar és Amanda még aznap hazamentek. Amira másnap reggel megkapta a kezelést, amit viszonylag jól viselt-nem ájult el. Még pár napig bent tartották, hogy megerősödjön, aztán tünetmentesen, picit gyengécskén, de visszatérhetett az iskolába.*

Mary

* Igazán sajnálja, nem töltheti velük ezt az estét Vilmos, mégis csak a családi vacsorák a legjobbak, igaz, hogy a kis családjuk 2/3-a jelen van, de Joanne szeret beszélgetni az étkezések alatt, amit lássuk be, egy pár szót ismerő tipegővel még nem túlzottan lehet. Jóllehet a korához képest fejlett, értelmes kicsi lánya van, de a mély beszélgetésekre még pár évet várnia kell.
Mosolyogva figyeli Millát, aki a vendégeket pásztázza. Nagyon szeretik ezt a kislányt, alig várják, hogy újabb gyerekük szülessen, ám egyelőre nem fér bele egy kistesó. A bolttal rengeteg munka van, sokat kell dolgozni azon, hogy kényelmesen meg tudjanak belőle élni. Ráadásul ott a rendelő, amibe nem csak a falusiak, de a Bagolyköves diákok is szoktak járni, amiatt is éjjel-nappal készen kell állniuk. Talán, majd ha 2-3 éves lesz a pici lány, akkor jöhet az újabb Kőszegi-trónörökös, ám addig semmiképpen sem. 30 éves kora után már nem akar szülni, esetleg 30 évesen, úgyhogy még van pár éve.
A magány kérdése hamar megoldódott, mert néhány perc „kettőn lét” után egy diáklány toppant oda hozzájuk.*- Szia, jó estét! Persze, ülj csak le! *Mondja barátságosan, majd a kislányára sandít. Emília alapvetően barátságos gyerek, de eleinte nehezen oldódik fel mások társaságában. Körülbelül negyed óra kell neki, és ha látja, hogy kedves az illető, meg a szüleivel is jól kijön, utána már megismeri, és szívesen játszik velük. * - Semmi gond, Joanne Annie Kingston vagyok. *Feleli elfogadva a kézfogást, majd a gyermekét is bemutatja a lánynak.* - Ő pedig Emília. Köszönöm szépen. Most egy kicsit még zavarban van, de pár perc múlva már pörögni fog. Igaz, csibész kisasszony? * Kérdi a pici lánytól. Nem gügyög tovább, nem szereti az olyanokat, akik túlzottan a gyerekük bűvkörében élnek, és csak róla tudnak beszélni, meg állandóan menőznek vele, hogy miket csinál, hogy csinál- sokszor egyébként szépítve a dolgon.* - Jól beszéled a magyart! Te is félvér vagy? *Érdeklődik a lánynál. Neki volt egy kis akcentusa, amikor Nagy-Britanniából ideköltöztek 13 éves korában. Szerencséje volt, nem cikizték miatta, sokkal inkább aranyosnak találták az osztálytársai. De viszonylag hamar megtanulta a magyaros hanglejtést.* - Neked is jó étvágyat! * Feleli viszont Marynek, bár ő maga nem rögtön fog neki az ételnek, először Millát eteti meg. A kicsi még nem tudja szépen enni kanállal az ételt, és ezt bizony nem egy étteremben kéne gyakoroltatni vele.* - Igen, itt lakunk a férjemmel hármasban. Van egy boltunk, meg egy rendelőnk. Te Bagolyköves vagy? * Kérdi, miközben ő maga is elkezdi enni a főzeléket, mert a pici éppen rág.* - Én is idejártam, Navinés voltam. * Újságolja, miután lenyelte a falatot. Nagyon büszke arra, hogy sárga volt.* - Tegezz nyugodtan, nem vagyok még olyan öreg. * Mondja mosolyogva, majd utánaszámol, hogy mikor is végzett az iskolában, és rá kell jönnie, hogy bizony 7 éve történt meg a dolog. Bele sem gondolt eddig, hogy ennyire régen voltak már Felagund Bájitaltan, Gyógynövénytan, és MitVall órái.*

Mary

- Köszönöm, a Te neved is nagyon szép. * Feleli a lánynak, kicsit biccentve. Valamiért cudarul szeret bólogatni, afféle beidegződéssé vált nála. Mosolyogva hallgatja, ahogy beszél. Szereti az ilyen kis hebrencs, pörgő diákokat. Ő nem ilyen volt anno, sokkal inkább visszafogott, kimértebb, főleg a vége felé. Az elején azért nem zsongott annyira, mert még új diák volt, utána prefektusként sem akart pattogni, az után pedig jött a vesebetegsége, 1 tanév otthon, majd újra vissza a Bagolykő mindennapjaiba, szinte azonnal bele a mély vízbe, ismét jelvénnyel a mellkasán. A prefektusság nagyon sokat segített a személyiségfejlődésében, megtanult mindenért felelősséget vállalni, másokat valamilyen szinten irányítani, meg abban is sokat segített neki a jelvény viselése, hogy anélkül tudja kivívni mások tiszteletét, hogy különösebben katonásan kellene viselkednie. Ez gyógyítóként időnként alkalmaznia kell, sok a makacs páciens, pláne egy ilyen zsenge korú javasasszonnyal szemben. Olyankor általában szaknyelven kezd el beszélni, hadd lássák, hogy ő bizony tanult nő, nem afféle kuruzsló, aki csak a szülei támogatása miatt végezte el az iskolát.
A Navinés lány habogásán nevetni kezd, kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy Mary nem tudja eldönteni a tegezés kérdését.* - Semmi gond, nyugodtan. * Feleli biztató mosollyal az arcán, majd folytatja.* - Te itt születtél, vagy ideköltöztetek? Én 13 éves koromig Oxfordban éltem. A szüleim azért költöztek ide, mert ki kellett vívniuk a saját maguk által kifejlesztett gyógyítási módszernek az elismerést. Ezt de megaszontam. Szóval… * Gondolkodik el egy pillanatra, miközben az ujjával csettint.* - Nagy-Britanniában van egy híres ispotály, ott dolgoztak, miközben fejlesztettek. Ott nem ismerték el a kutatásaik eredményét, így itt nyitották meg a saját ispotályukat. * Nyögi ki nagy nehezen, és végre érthetően, miközben egy újabb kanál ételt ad a kislánya szájába. Millának szemmel láthatóan ízlik a főzelék, szerencsés szülők, egyelőre nem válogat. Nem akarják elkapatni, de semmiképpen nem száműzik a cukrot meg a fehér lisztből készült dolgokat a pici étrendjéből. A mértéket kell megtalálni, meg ügyelni a rendszeres fogmosásra, nem megvonni a dolgokat.* - Szívesen látlak, de ne legyen rám szükség inkább. * Mondja válaszul arra, hogy Mary hozzá szeretne járni. Nem tudja, hogy elmondja-e neki, hogy általában kiket szokott fogadni, de végül úgy dönt, hogy igen. * - A kastélyban is van javasasszony. Tudod, hozzám általában azok járnak, akik verekedtek, illegális párbajokat vívtak, vagy kínos módon szedték össze a betegségüket. * Bizony, csupa olyan dolog, amit nem szeretnének, hogy az iskolában kiderüljön, vagy a házvezető fülébe jusson. Ő nem adhat ki információt, ezt ki is használják a lurkók.* - Egyébként hány éves a nővéred? Hányan vagytok testvérek? * Érdeklődik, miközben ő maga is megeszik egy kanál főzeléket, hozzá egy kis kenyeret. Ő már vagy 2 hete nem beszélt a testvéreivel, akkora a pörgés, mind a hárman megházasodtak, gyerekeik vannak, építik a karrierjüket, nehéz így mindenre figyelni, pláne, hogy több száz kilométer van közöttük.* - Te is Navinés vagy? Ez tényleg tök jó. Ismerek onnan még pár embert. Beát, és Katát. Bea akkor volt kicsi, amikor én mestertanonc, Kata pedig szokott hozzám járni. Mármint… * Hirtelen kapcsol, hogy így bizony elég furán jön ki, a pár perccel ezelőtti mondókája, mintha a prefektus illegális párbajokat, vagy cicaharcokat vívna, és emiatt rendszeresen kezelni kéne a sebeit.* - Mármint a boltba. Nincs vele gond, rendes lány. * Fejezi be csevegő hangon. Nem mondhatja el, hogy Kata miért jár oda, köti a titoktartás. Igaz, az allergiával –a meglétén kívül persze- semmi gond sincsen, de nem árulhat el semmit, pláne nem idegeneknek, még ha nagyon szimpatikus is neki a sárga leányzó.*