|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Angelina Mary Philips INAKTÍV
RPG hsz: 60 Összes hsz: 417
|
Nem, én azért tehetem meg, mert bár tudja hol lakom, nem bántana Akkor régen rossz a dolog, mért nem keres magának mást... Mondjuk még nem néztem körül, de lehet a felhozatal az oka
|
|
|
|
|
Angelina Mary Philips INAKTÍV
RPG hsz: 60 Összes hsz: 417
|
Benjamin és Hugica Süt a nap, vagy ezer fok van, a napon lenni öngyilkosság, még akkor is, ha az ember éppen nem vámpír, beköszöntött a nyárias légkör. Kellemetlen, de minimum idegesítő dolog, valahogy a hűvösebb és elviselhetőbb idő megszállottja, mert ilyenkor nem igazán érzi jól magát, bár ki az, aki élvezi a sült csirke szerepet? Mindenesetre összekapta magát a toronyban, egy füzetecskével a kezében megindult a szabadba, valami árnyékosabb hely találásának reményében. Ott majd képes lesz a pihenőnap szellemében egy kicsit lazítani. Vasárnap van, ami önmagában nem vidám, ettől függetlenül Angelina mosolygósan ballag kifelé, hogy a birtokot felkutassa. Az elmúlt időszak nem volt könnyű testvérének, amiről apró dolgokat már hallott, de már rájuk fér egy komolyabb beszélgetés, éppen ezért hívta őt is ki, remélhetőleg a szokásos késését minimalizálja, és nem sokkal utána kilép majd ő is ezen a nagy ajtón és megindul az erdő felé. Egész gyors léptekkel halad, hogy célt érjen. Barna haja ki van bontva, de egy hajgumi pihen a csuklóján, hogy összefoghassa azt. Egyszerű fekete, pántos felső és rövidnadrág a viselete. Nem vitte túlzásba. Napszemüveg pedig egyelőre feltolva hajpántnak, de a kifelé séta alatt szemei elé csúsztatja. Nem szokott prioritást élvezni nála az, hogy órákig válogassa a tökéletes ruhát, ez testvérére se jellemző. Az már annál inkább, hogy tudat alatt is képesek hasonló, néha teljesen egyforma, öltözködésre és megnyilvánulásokra, nem lepődne meg most sem, ha tükörképként ballagna elé nemsokára. Hamarosan egy fából készült kis házikóhoz érkezik, ahol nem is igazán tervez tovább menni. Egy nagy fa pont árnyékot biztosít a faház lépcsőfokára, oda le is ül, félig háttal az érkezési irányának, szóval nem nagyon veszi észre, ha valaki most érkezik. Felcsapja a füzetet és egyelőre csak kis firkákat rajzolgat, a lap szélére pedig rímelő szövegeket ír, mint mindig.
|
|
|
|
Angelina Mary Philips INAKTÍV
RPG hsz: 60 Összes hsz: 417
|
Benjamin és Hugica Meglepődve tapasztalja, hogy nem is olyan sokáig kell magányosan üldögélnie, hiszen hamarosan társaságot kap, testvére személyében, vagy minimum a tükörképe személyében, de egyelőre semmi gyanakvás nem fellelhető a tekintetében. Talán csak azt lehetne neki felróni, hogy eléggé lenézően tekintget „húga” ruházatára. Persze, nem várja, hogy divatbemutatót tartson valaki az erdőben, de ettől azért többet várt, mint amit mutatott éppen. A nadrág, meg a felső, mindegy is, a megbotránkozását félreteszi, biztos a szerelem hülyíti meg szegényt, megesik, ami azt illeti erre kíváncsi is, de nem érdeklődik, a megszokott szótlanság sincs, testvérével amúgy sem ilyen, egy kis mosolyt küld felé, majd azért visszaköszön, bár a köszöntő gesztus is egyre furcsábbá teszi a dolgot. - Szia húgi. Megint annál a szőkénél mulattad az időt? – Kérdez rá, miközben az arcát fürkészi, majd a firkálgatást abbahagyva, kicsit szélesebb vigyorral tárja szét karjait ölelésre ösztönzően. – Sikerült elkésned, de elnézem neked. Mondja, közben még vélhetően a kedves párjáról áradozik már fogalmazódnak benne a kérdések, hiszen elég titokzatos volt legutóbb és el sem akart mindent árulni. Rendben van, hogy ő még az a nagyon rellonos, de mégis csak a testvére kérdezte. Egyszerre meglepő és gyanús a hallgatagsága, de majd most kiderül. - Mi a helyzet a pincében? Régen jártam arra… Bár most lényegesen kevesebbet alszom nyitott szemmel. – Nevet, de valószínűleg testvére is fog, tisztában van a dolgok okaival. Közben pedig becsukva a füzetet szembefordul vele és kérdően tekint rá, leginkább amiatt, mert tudja mennyire sok a dolga, mégsem pihen szinte soha, ellenben most eléggé virgoncnak és kipihentnek hat itt mellette. Nem tetszik ez neki, de nem tudja megmagyarázni egyelőre, hogy miért.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Angelina Mary Philips INAKTÍV
RPG hsz: 60 Összes hsz: 417
|
KornélSose bírtam ezt a vizsga körüli hajcihőt. Azt a csepp életkedvem is elveszi mások szorongása. Én most nyugodtan dőlhetek hátra, hisz elhatároztam, halasztok egy évet, jobban mondva, nem vizsgázok. Majd jövőre, hisz nem lenne fair tőlem, ha nem várnám meg Amandát. Na meg, az ősöknek is megspórolom a mizériát. Úgy helyes, ha egy napon van a szülinapunk, akkor egy napon is végezzünk. Nyugodtan szelem a folyosókat, olykor elhúzva a szám, a tömérdek könyv láttán, jobbára diákok helyett csak azokat látom, és nem, cseppet sincs ínyemre. Betérek a konyhába egy kávéért, mert a lagymatag idő, belőlem is zombit csinál. Hiába nézek ki már-már tökéletesen, ha a kedvem a béka hátsó fertálya alatt van.Néhol belebotlok pár ex-háztársba, kiknek egy bájos mosollyal az arcomon intek. Talán kicsit naiv voltam, mikor azt hittem, változtam annyira, hogy a jellemem megfeleljen a kékek elvárásainak, hát nem kellett sokáig várnom, mire kiderült, ez koránt sincs így. Nem mintha meglepődnék rajta, nekem a Rellon az otthonom, mindig úgy érzem, hogy hazajárok, és nem mellesleg az ikrem is ott van, ez talán a legfontosabb tényező, bár a világért se vallanám be. Bögrével a kezemben haladok az erkély felé, kevés hely van, amit nem fedeztem még fel az öt évem alatt, egy kettőhöz kellemes emlékek is fűznek. Sose voltam egy angyal, ezt bárki elmondhatja, aki öt percnél tovább tartózkodott a társaságomban, és hímnemű lény. Felmorranok, mikor meghallom a két eminenst, Seren ultra nehéz vizsgájáról acsarogni. Ugyan már, Manda szerint az idén jelentősen visszafogta magát, és a testvérem szavában sose kételkedem, szóval ez így van. Lehet azért, mert mostanság nincs a toppon? Nem kell komoly ismertség ahhoz, hogy ezt lássák rajta, bár oda se mentem hozzá megkérdezni, vajh' mi lehet a baj, annyira azért nem érdekel a dolog. Az erkélyre érve, egészen korlát végig sétálok, majd felülve rá, a falnak vetem a hátam, és nyugodtan iszogatom a kezemben tartott löttyöt. Még szerencse, hogy nem olyan vékony, így nem fenyeget a lezuhanás veszélye, bár talán a reflexeim is közrejátszanak benne, eddig még nem hagytak cserben.
|
|
|
|
Angelina Mary Philips INAKTÍV
RPG hsz: 60 Összes hsz: 417
|
Ikrem <3 A legnagyobb kedvem van ahhoz, hogy az évnyitón parádézzak, tényleg, de hát... csak meg kell mutatnom magam. Jó, erősen közrejátszik, hogy Mandával megyek, és én egyetlen alkalmat se hagynék ki, amit a testvéremmel tölthetek, mert bár egy házban lakunk, az ilyen alkalmak ritkák. Nem, nem fogok összeroskadni, amúgy se vagyok egy elveszett lélek, és tényleg nem féltem magam, de azért néha hiányzik. - Kész vagy már?- lépek be a szobájába, és alaposan végigmérem. Komolyan, mintha tükörbe néznék, az csak egy slussz poén, hogy még ugyanolyan ruhában is van, mint én. Gyakran játszunk ilyet, ami szerintünk vicces, mások már kevésbé díjazzák, de engem ez hol érdekel. - Mehetünk?- teszem fel a kérdést, majd, ha beleegyező választ kapok, húgommal indulok el a Nagyteremig. A ránk meredő tekintetek se foglalkoztatnak különösebben, mondhatni megszoktam... szoktuk már a pillantásokat, hisz sokszor végigkísérték az utainkat. Na, igen, talán akkor keltjük a legnagyobb hatást, mikor együtt vagyunk, tény, hogy a tesóm nélkül nem érnék valami sokat. Vagyis... így látom, bár lehet, ha egyke lennék, nem ez lenne a véleményem, de azt soha nem akarom megtapasztalni. Mindig is össze voltunk nőve, az az egy év is szenvedés volt, amit távol töltöttem. Oké, nem azt mondom, hogy folyton a fenekébe bújok, de ha egy határ választ el minket, az egy kicsit sok, így viszont bármikor rátörhetek, ha elkap a hiányérzet. - Höh, a stréberek, tuti ki vannak akadva- önelégült vigyort eresztek meg, aztán egy bájos mosolyt csikarva ki magamból, intek a volt házam asztalához. Azok a tekintetek... viccesek. Sejtem, hogy a levita túlnyomó többsége élve nyársalna fel, a házváltás miatt, de könyörgöm, ugye ők se gondolták komolyan, hogy sokáig bírom köztük? Modelleket megszégyenítő kecsességgel ballagunk a sárkányok asztalához, ahol egy jól szituált horkantás után, a saját színünkre színezem a terítőt. Nem, semmi bajom a csillámfalvaiakkal, felőlem ott vidulnak, ahol akarnak, csak a színt nem szeretem, és mivel nonverb. varázsló lettem, nem is okoz ez nehézséget, nem mellesleg, gyanítom, hogy a háztársaim is díjazzák.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|