30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szelniczky Mínea összes hozzászólása (81 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. április 18. 21:04 Ugrás a poszthoz


Dávid

Nem bírom ezt a hirtelen váltást.
Már ami az időjárást illeti. Alapvetően nem vagyok az a típus, aki hosszútávon képes megmaradni a hátsó felén, főleg ha a néhány héttel ezelőtti katasztrofális időt felváltja a napsütés. Nemrég még öt réteg ruhában is vacogtam, túlzás nélkül, most meg rövidnadrágban és egyszerű atlétában is meg lehet dögleni. Eddig nem hittem ebben a globális felmelegedés szarságnak, de most már komolyan elgondolkodtat, hogy lehet valami gikszer a bolygónk működésében – nem, nem gondoltam komolyan, egész biztosan nem ez okozza az időjárás ilyen fokú ingadozását.
Egy kisebb táskával és benne egy rakat könyvvel haladok végig a folyosók végeláthatatlan tömkelegén, hogy végre kimehessek a szabadba. Ki akarom használni, amíg megtehetem. Azért most kifejezetten örülök annak, hogy nem tartozom az iskola legszociálisabb diákjai közé, és nem kell az útba kerülő társaim felének megjátszott mosollyal köszöngetni, még mindig nem találtam olyan személyt, aki annyira lekötött volna, vagy annyira érdekesnek látszana, hogy időt fecséreljek rá. Hát, sajnálom – nem vagyok az, aki könnyen nyílik meg mások előtt, az meg aztán végképp nem, aki jópofizik csak azért, hogy megszerezzen vagy megtartson egy barátnak vélt személyt. Bár a szüleim megígértették velem, hogy próbáljam megütni a normálisnak nevezhető mércét, és legyek kedves, ne üldözzek el rögtön mindenkit magamtól, mert állítólag ebben az esetben nekem lenne a legnehezebb. Majd meglátjuk.
Kiérve a rétre körülnézek, és ki is szúrok egy üres padot valahol a távolban. Tökéletesebb nem is lehetne, félig egy fa árnyékában. Megejtve egy halvány mosolyt meg is célzom és szuggerálom a közelében lévő tanulókat, hogy még véletlenül se próbálják meg elhappolni előlem. Egy aprócska, alig látható bólintással nyugtázom, hogy az ülőalkalmatosság továbbra is üres marad, hogy aztán kényelembe helyezhessem magam rajta. Körül járatom a tekintetemet a helyen, aztán előkotrom a tankönyveimet. Egy kicsit le vagyok maradva az anyaggal, és mivel jobb dolgom nem igazán akad, gondoltam nekiállok pótolni. Nem túl megszokott tőlem, minden bizonnyal néhány percen belül meg is unom majd, és inkább a napozás mellett döntök. Egyik lábamat átvetem a másikon, felsóhajtok és az ölembe véve a sötét varázslatok kivédése tankönyvet, lapozgatni kezdek, míg el nem érek az aktuális anyagrészhez. Fintorgok egyet és még napszemüveg is szükségeltetik, hosszú távon nem bírom a hunyorgást.
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. június 18. 00:10 Ugrás a poszthoz

Amanda

Elviselhetetlen a hőség, ilyenkor képtelenség megmaradni egy helyben.
Pedig alapvetően nem vagyok az a fajta, aki nem képes egy egész napot ellustálkodni, akár az ágyamban fekve néhány könyv társaságában, esetleg zenét hallgatva, sőt, legrosszabb esetben gondolataim magányában. Szívesen mennék ki mondjuk a tó partjára napozni egy kicsit, de van egy olyan érzésem, hogy semmit sem könnyítene azon a tényen, hogy még bent, az alagsori klubhelyiségben is meg lehet pusztulni, a napon minden bizonnyal csak rosszabb a helyzet. Ráadásul a bőröm sem az a barnulós típus, legfeljebb leégnék, ez pedig végképp nem célom, tehát ez a kósza ötlet is hamar értelmét veszíti. Nem marad más, mint a négy fal közötti unatkozás, amivel csak egyetlen problémám van jelen pillanatban. Nincs túl sok hangulatom a többi diákhoz, akivel együtt kell laknom, és nem úgy fest, mintha ők olyannyira távozásra adnák a fejüket.
Ez kizárólag annyit jelent, hogy én fogok lelépni minél előbb. Össze is szedem magam, és gyorsan végigfuttatom a fejemben, hogy milyen választási lehetőségeim vannak, ha egy kicsit nyugis és annál inkább hűvös helyet szeretnék, természetesen egyből a könyvtár jut eszembe. Nem mondanám, hogy akkora könyvmoly vagyok, tanulni meg egy kicsit sem szeretek, csak ami érdekel, de akkor már kössük egybe a kellemest a hasznossal. Házidolgozatot kell írnom valami hülye növényről, és bár szeretek efféle témákról olvasni – mugliknál biológia – de a növények a legkevésbé sem érdekelnek, hiába van mindenféle különleges bennük. Mármint, értem én, hogy tök izgalmas, ha valami zöld trutyit köpköd magából védekezési mechanizmus gyanánt, csak ne kelljen a közelében lennem, és elismerem, hogy fantasztikus. Vagy nem, de ez egyéni probléma, a dolgozatot ettől függetlenül sajnos meg kell írnom, tehát felkapok egy kisebb táskát is, amibe pennát, pergament és tintát pakolok, aztán magam mögött hagyom a szobát, vele együtt a sok, jelen pillanatban a legkevésbé sem kellemes szobatársam. Lassú, ráérős léptekkel vonszolom magam végig a folyosókon a Nyugati szárnyig, hogy aztán belépjek a mindig – néha túlságosan is – csendes könyvekkel teli terembe lépjek.
Felsóhajtok, és elindulok a polcok között, összeszedve pár könyvet, ami megfelel a dolgozat témájának, ráadásul órán fel is írtam néhány címet, amit a tanár kifejezetten tanácsolt. A tökéletes munkához idő kell, bizony, de ezt senki ne várja el tőlem egy olyan témában, ami egy kicsit sem mozgatja meg a fantáziámat, gyorsan összedobok valamit. Bár ráérek, és az időjárást tekintve jobban járok, hogyha a lehető legtöbb időt pazarlom el erre a dolgozatra, csupán annyi a bökkenő, hogy az egyik könyv, amire szükségem lenne, nincs a helyén. Mindegy, majd később utánajárok. Csak egy lány ül a kiszemelt asztalnál, amire lepakolom a cuccaimat, és kényelembe helyezem magam, már amennyire ez a hely lehetővé teszi ezt, és csak utána nézem meg jobban a társaságomat.
- Hé! Feltétlenül szükséged van arra a könyvre? Remélem nem bánod, ha egy kicsit kölcsönveszem majd a dolgozatomhoz. – Szólítom meg, amikor felismerem a kezében lévő könyvet a borítójáról, talán nem a legkedvesebb hangnemben, de… ez van, fáradt vagyok, meleg van és alapvetően sem vagyok az, aki mindenkinek jópofizik, csak hogy kedveljék. Addig felírom a pergamenre a címet, és kinyitom az első kezembe akadó könyvet, és mit ne mondjak, tényleg megkönnyítené a munkát az a csupa-ábra lexikon.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2013. június 23. 16:15
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. június 23. 13:47 Ugrás a poszthoz

Amanda

Szeretem a könyveket, olvasni is, de ez már túlzás.
És a könyvtárosunk szinte itt él, ezek között a könyvhalmok között, ahol mindent megtalálsz, olyan témájút is, amiről még csak álmodni sem mertél. Minden bizonnyal néhány itt töltött nap után becsavarodnék, pedig ha már év közben nem vagyok az a túlbuzgó szorgalommal rendelkező diák, aki mindent megcsinál, amit feladnak neki… hát, vizsgaidőszakban muszáj itt töltenem a fél életemet. Vagy csak a könyvekért jövök be, és kitulajdonítok egy párat, amíg szükségem van rá – néha egy kicsit tovább is. De most kivételesen tényleg jó ötletnek tartom az ittlétet, egyrészt mert bőven van időm a dolgozat elkészítésére és nem kell holmi összecsapott munkát kiadnom a kezeim közül, eközben pedig egész elviselhető az időjárás. Tiszta élvezet, csak a növények ne lennének olyan unalmasak.
Ahogy elnézem a velem szemben ülő lányt, aki látásból még ismerősnek is tűnik, de egész biztos, hogy nem beszéltünk még egy szót sem, nagyon belemerült a könyvembe. Vagyis a könyvbe, amire szükségem lenne. Mindenki tudja, aki egy kicsit is ismer, hogy a legkevésbé sem zavar, hogy mitől fosztom meg, én tanulni szeretnék kivételesen, és igenis kell hozzá az a lexikon, ami tele van ábrákkal. Egész oldalt kitöltő rajzokkal, amiken igencsak részletesen megtalálok mindent, amit a tanár feladott, mint kötelező tárgy, amiről írni kell. Ezek mellé adott pár témát még, amiről lehet szorgalmiként, vagy ha úgy érezzük, hogy nem tudunk többet kihozni az egészből, de ez még nem elég egy jó jegy megszerzéséhez, de szeretném a tényleges feladattal kezdeni, utána lehet szemezgetni. Egyébként még akár jófej is lehetnék, és akár valamiféle beszélgetést is kezdeményezhetnék, de pont azért menekültem ki a szobámból, mert valahogy ezen a tikkasztó délutánon nem kívánkozok bájcsevelyt folytatni. Senkivel sem. Sajnálom, ha valami nem tetszik, reklamálni a szüleimnél kéretik. Bár ezt hiszem ezen a téren egy kicsit már elkéstünk az ilyesmivel, de próbálkozni szabad.
Megmosolyogtat a hangnem, amiből kihallom az imént a sajátomból ismerős arroganciát, és tetszik ez a csökönyös utánzat. Kis híján még el is nevetem magam, de azért valamilyen szinten megértem a nemtetszését. Nem, azt hiszem mégsem.
- Hmm. Nem hiszem, hogy pont neked kell elmagyaráznom, hiszen egy ideje biztosan lapozgatod azt a kötetet, de tudod… tele van ábrákkal, részlet gazdag ábrákkal, amik igenis kellenek a dolgozathoz. Amúgy meg fő a precizitás. – Rántom meg a vállam az előttem heverő könyvmennyiség miatt való méltatlankodásra. Könyörögni nem fogok, emlékeim szerint soha nem tettem ilyesmit és nem is terveztem, tehát ha nem, hát nem. Egy idő után úgy is megunja, alapvetően egész biztos, hogy valami érdemlegesebbel kezdek, ha már olvasni vagy képet nézegetni támad kedvem.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2013. június 23. 16:15
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. június 23. 16:13 Ugrás a poszthoz

Charles

Meleg van, és nem tudok magammal mit kezdeni.
Nem vagyok az a típus aki olyan könnyedén megül hosszútávon a hátsó felén, és most is nehezemre esik megmaradni a klubhelyiség környékén, ugyanis pangás van. Üres minden, gondolom a legtöbb diák a tó környékén sütteti a hasát vagy hűsíti le magát, ami nem is akkora hülyeség, ha úgy nézzük. De köztudott, hogy tömegiszonyom van és alapvetően sem viselem túl jól a visongást magam körül, tehát esélytelen, hogy akármivel is rávegyenek arra, hogy kövessem őket. Bár az alagsor egyébként egész kellemes, már ami a hőmérsékletet illeti, attól még nem túl izgalmas nézni az elvarázsolt ablakokat. Pedig esküszöm, hogy nem vagyok egy társasági lény, és korántsem bánom, ha egyedül kell lennem valahol, most viszont kifejezetten zavar. Fel-alá mászkálok a helyiségben és nemhogy változtatnék ezen, ugyanis az túlságosan is egyszerű, inkább egy ismerős arcot várok betoppanni, hátha sikerül kifognom egy értelmes beszélgetőpartnert. Vagy csak akivel lehet szópárbajozni egy kicsit, legalább felpörgetné a napomat.
Hiába mászkálok már percek óta, talán fél óra is eltelt azóta, hogy lekászálódtam volna a szobából, egyetlen lélek sem jár erre, még egy rohadt házszellem sem, vagy valami furcsa lény, amiből ebben az iskolában egyre több van – vagy csak nekem nem tűntek fel az itt eltöltött idő során. Felsóhajtok, és tehetetlenül álldogálok egy helyben, fintorogva, aztán nagy nehézségek árán feladom az imént határozottan kijelentett döntésemet, miszerint ki nem mozdulok innen, és elindulok. Lassú, ráérős léptekkel haladok, nem hajt a tatár. Pedig valamilyen hihetetlen okból kifolyólag még fel is vagyok pörögve, amit szintén nem tudok hová elhelyezni, ugyanis ez nem egy gyakori jelenség, ha rólam van szó. Most már tényleg csak az hiányzik a képből, hogy óvodás módjára szökdelni kezdjek, és valamit hangosan énekeljek, vagy legalábbis dúdoljak. Atyaisten, egészen biztos, hogy napszúrást kaptam, vagy valami bájitalt kevertek a töklevembe délelőtt. Összeszedem magam, bár külső szemlélőként senki sem láthatja, hogy mi zajlik le bennem, ahhoz már túl jól felvan építve a goromba rellonos imidzsem, hogy ilyeneket megkockáztassak. Néhány mozdulattal lófarokba kötöm a hajamat, hogy a nagy melegben egy kicsit se legyen útba, aztán a zsebeimbe mélyesztem a kezeimet, és így haladok a bejárati csarnok felé. Nincs különösebb úti célom, onnan meglehet, hogy mégis kimegyek a birtokra és legalább sétálok egyet, hogy a tűző nap miatt ráeszméljek miért is nem akartam eredetileg ezt megtenni.
Egy srác szerencsétlenkedik valamit a folyosó vége felé, néhány méterrel a hatalmas faajtótól, minden bizonnyal nemrégiben érkezett. Tökéletes célpont ahhoz, hogy elkezdjem a beavatását, itt bizony hozzá kell szoknia a sok kegyetlen diákhoz, akik többször még nálam is rosszabbak. Felveszem a lehető legbájosabb mosolyomat, és úgy megyek oda. – Szia! Segíthetek valamit? – Kérdezem meg, és egyenlőre tényleg nincs semmi különösebb hátsó szándékom, fogalmam sincs hogyan fog reagálni, viszont… nem is tudom miért nem löktem inkább fel, még az is szórakoztatóbb lett volna. Na jó, legalább egy percig próbáljunk meg aranyosak lenni – ebbe belegondolni is vicces.

Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2013. június 30. 23:23 Ugrás a poszthoz

Zsolt

Eszméletlenül unatkozom.
Ezért indultam kisebb körtúrára az iskola területén, és nagyjából minden olyan helyet végigjártam már a délután folyamán, amit valamire valónak tartok. Hiába vannak nagyon szép helyiségek, meg olyanok, amik tele vannak mágiával, nem mindegyiket szeretem a zsúfoltságuk miatt, és emiatt képes vagyok szabályt szegni, késő este vagy hajnalban kilógni a hálókörletből, csak hogy magányosan élvezhessem a szépségüket. Bár a folyosón elkerülhetetlen, hogy összetalálkozzak némi ismerőssel, és nekik egy halvány mosoly kíséretében intek, vagy köszönök, ha a közelben vannak, különösebben nem érdekelnek. Nem állok le bájcsevegni, nem bírom a jó pofizást. Sokan nem szeretnek és mégis a legszebb mosolyukkal kérdezősködnek a hogylétem felől, amikor összetalálkozunk, de jó emberismerő vagyok és ennek köszönhetően észreveszem azokat a jeleket, amik azt sugallják, hogy „csak udvariasságból kérdeztem, válaszolj már, nem érdekelsz”.
Lassan kezd sötétedni, és hál’ istennek a folyosók is kezdenek kiürülni, ami nem jelent mást, minthogy felmehetek a szökőkúthoz egy kicsit, legfeljebb maradok addig, amíg az első arra járó prefektus meg nem talál, és vissza nem küld a klubhelyiségbe. És akkor mondjuk átmegyek máshova, az iskola lehető legtávolabbi pontjába. A büntetőmunka sohasem tartott vissza, mondjuk a pontlevonás már egy kicsit kellemetlenebb tud lenni. Meglepetten és kissé döbbenten fordulok a hang irányába, nem szoktak csak úgy leszólítani. – Szia. Öm… - Pislogok egyet-kettőt, igazából hirtelenjében azt sem tudom mit mondjak, aztán inkább a válaszolgatásnál maradok, közben megindulok mellette olyan miért-ne alapon. – Mínea. – Mutatkozok be én is, de egy félmosolyt sem engedek meg magamnak, nem vagyok az a hatalmas barátkozós típus, de ez a rögtön egyről a kettőre puszipajtás stílus meg végképp nem jön be. Rellonos vagyok és elkényeztetett, az istenért. Nem tudom, hogy miért kell ezen meglepődni. Apropó, a házam. – Rellon, harmadik évfolyam. – Jegyzem meg, és bár nem kérdezek, azért én is szívesen tudnám ugyanezen információkat a sráctól, aki kisistent játszik és azt hiszi, egy mosolyával ellophatja a szívem. Ácsi, rossz lányra talált ilyen téren.
- Nincs mit mesélnem, elég unalmas életem van. Semmi olyannal nem tudok felvágni, mint például, hogy kviddicsezem vagy prefektus vagyok, mert ez esetben hazudnék. – Jegyzem meg egy halvány és kicsit sem őszinte mosoly kíséretében. Nem vagyok a legszociálisabb alkat, ami azt illeti, így a közös események is legtöbbször kimaradnak az életemből, ráadásul kétlem, hogy én valaha is jó csapatjátékos lehetnék. Pedig szeretek kviddicsezni. A kezemet egy finom mozdulattal húzom ki az övéből, elvégre mint mondtam, nem vagyok az a lány, akit egy mosollyal le lehet venni a lábáról. Pláne nem elég ehhez kétpercnyi ismeretség – és akkor most túloztam. – Igen, főleg ilyenkor meg éjszaka. Gyakran ki is lógok éjszaka, olyankor a legnyugodtabb ez a hely. – És képes vagyok órákat egyhelyben üldögélni, a gondolataimba merülve vagy egy tankönyv társaságában, mert éjszakai bagoly vagyok és szeretem az egyedüllétet. És aludni is, de mindig úgy tartottam, hogy fölösleges időpocsékolás, ezért nem viszem túlzásba.
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 13. 18:59 Ugrás a poszthoz

Teodora

Már meg sem lepődöm.
A legjobb dolog, amit ez az iskola nyújtani tud, hogy képtelenség teljes mértékben felfedezni a csodáit, mindig lehet valami újdonságba, eddig ismeretlenbe bukkanni. Bár ez a jelen helyzetre nem érvényes, céltudatosan indultam a második emeletre, reménykedve, hogy az a lenyűgöző szoba tud majd biztosítani némi nyugalmat. Tekintve, hogy rengetegen járunk ebbe a suliba, szinte lehetetlennek bizonyul csendes helyet találni, nagyon sok esetben és a könyvtáros felszólításai ellenére még a könyvtár sem mindig minősíthető kikapcsolódáshoz megfelelőnek. Pedig… könyvek, régi lapok illata, és még több könyv. Képtelenség, hogy ez ne legyen bárkire is nyugtató hatással – már a vizsgaidőszakot eltekintve, utálom, ha valamit köteleznek.
Emlékszem, amikor először nyitottam be ezen a piros ajtón. Annyira nem illik bele a folyosón lévő alapvető berendezésbe, mármint, ez az egyetlen színes ajtó, és szinte kiáltozik azért, hogy nyiss ki! Kis híján sokkot kaptam, amikor megtettem. Még most is, többszöri alkalommal azt várom, mikor fog kizúdulni ez a hatalmas mennyiségű víz, egy pillanat erejéig visszatartom a lélegzetem, aztán megkönnyebbülve, halvány mosollyal az ajkaimon lépek be a tágas szobába. Először vonakodtam. Úgy álltam az ajtó előtt, mint valami idióta, és a folyosón elhaladó diákok biztosan nagyon jól szórakoztak a megrökönyödésemen. Hezitáltam még egy darabig, aztán hasonlóképp elszántan, mint a jelen helyzetben, egy kicsit aggódva attól, hogy mi lesz akkor, ha bezárul mögöttem az ajtó, beléptem a furcsa medencébe. És totál száraz maradtam. Sőt, levegőt is kaptam. Ez az egyik legkirályabb helyiség az egész kastélyban, eszméletlen jó ötlet és tényleg, a kivitelezés is fantasztikus! Gondoltam így, egészen addig, amíg le nem telepedtem arra az átkozott kanapéra, úgy, hogy egy milliméternyit megmozdítottam. Mindenem csurom víz lett, én pedig dühösen fújtatva hagytam el a termet, igyekezvén kerülni minden ismerős arcot, ami persze egy bentlakásos iskolában egyenlő a lehetetlennel.
Most csak régi ismerősként, mosolyogva sétálok be a szobába, és egy pillanatnyi rémület után megnyugszom, ugyanis a kezemben lévő könyvet sem áztatja szét a víz. Remek. Középre sétálok, onnan nézek felfelé, azon gondolkodva, hogy egy klausztrofóbiásnak mennyire kellemetlen lehet itt. Ekkor hallom a hátam mögül, hogy valaki megszólít, és… ugyan már, miért is nem gondoltam arra, hogy ha nem leszek vizes és még lélegezni is tudok, akkor a beszéd nehézséget jelenthetne? – Szia Teo – intek. – Mínea, harmadéves Rellonos. – Követem a példáját bemutatkozás terén. – Hú, hát… szólj, ha sikerrel jársz és vezess körbe, még én sem fedeztem fel mindent. Ez a legjobb az egészben – nézek körbe halvány mosollyal. – Hogy tetszik?
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. április 13. 19:01
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 13. 20:31 Ugrás a poszthoz

Teodora

Megmosolyogtat a lelkesedése.
A legmegfelelőbb helyre kerültem, és nem is kívánhatnék szórakoztatóbb társaságot, mint a Rellonosok többsége, de elsősként… hamar rájön az ember, milyen naiv volt, amikor azt hitte, hogy egy ehhez hasonló csodavilág csakis felhőtlen és pozitív kisugárzású lehet. Aha, most akkor fáradj be a klubhelyiségbe néhány vénebb diák közé, és rögtön elveszik a kedved, ha rosszabb pillanatukban találod őket. Néha még akkor is, ha elvileg marha jó hangulatban telik a délután.
Ez engem a legkevésbé sem zavar, tisztában vagyok azzal, milyen rossz tulajdonságokkal élek együtt, de nem szokásom hangoztatni. Még jól jöhetnek a későbbiekben. Egyébként pedig minden hátrányuktól eltekintve, a zöldek hihetetlenül intelligens egy társaság, találékonyak, kreatívak, talán egy kicsit pszichopaták, de ez még belefér. Alig láthatóan megrázom a fejem, ezzel együtt a figyelemelterelő gondolatokat is igyekszem félretenni, a friss ismeretségre összpontosítok. Lassan, elgondolkodva bólintok, ezzel kénytelen vagyok egyetérteni. – Igen, a könyvtár végül is csak egy könyvtár, talán nem mindennapiak a könyvek, de… ehhez nem foghatók. – Mondom ezt úgy, hogy igenis szeretek olvasni, pláne, ha nem a tankönyveinkről van szó, azokat talán egyszer, ha kinyitottam, és azzal a lendülettel vissza is csuktam. Nem is tudom, mit veszünk, ami elég kellemetlen szokott lenni a tanórákon, de oda se neki. Majd… egyszer. Talán.
Egyáltalán nem bánom, hogy itt van. Elég érdekes ez a hely, nem várhatom el a diákoktól, hogy ne fedezzék fel, és ha én itt vagyok, akkor más ne jöjjön ide. Belátom, eredetileg abból a célból indultam ide, hogy nem lesz itt senki, és így is volt, elsőként én érkeztem. Akármennyire is antiszociális vagyok néha, azért nem vetem meg a társaságot. – Ugyan! – legyintek. – Még néhány hét, és sokkal egyszerűbb lesz. – Vonom meg a vállam. Nem tudnék mást tanácsolni, minthogy csinálja azt, amit eddig – mászkáljon, és szólítson le idegeneket. Nagy kastély, rengeteg új arc, máshogy nem igazán lehetne megoldani, azt hiszem.
- Aha, hát, ami azt illeti, nem igazán tartózkodom ott huzamosabb időre, vagy csak takarodó után – közlöm a tényeket. Általában jobban szeretem az egyedüllétet, persze hosszútávon az sem jó senkinek, de keresni sem szoktam a társaságot, valahogy mindig betalál valaki. – Hát, ha jót akarsz, a Fejetlenség Folyosóját kerüld, eléggé találó a neve. Ajánlom a Nemzetek Termét, előbbi és utóbbi is a Déli szárny Átriumában található. A többit rád bízom, izgalmasabb egyedül felfedezni – ejtek meg egy halvány mosolyt. Olyan szívesen leülnék arra a kanapéra, de nem kockáztatok, jobb így szárazon, inkább fáradjon csak el a lábam az ácsorgásban.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. április 15. 14:47
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 13. 21:49 Ugrás a poszthoz

Teodora

Kétlem, hogy ez a hely kellőképpen ki lenne használva.
Ellököm magam a padlótól, vagyis jelen helyzetben az akvárium aljától, és hagyom, hogy a viszonylagos súlytalansággal lebegjek, lassan lefelé süllyedve. Nem terveztem túlságosan megerőltetni magam, ez a hely nem egy edzéshez kitalált medence, sokkal inkább egy módja annak, hogyan lehet minél jobban megszívatni a diákot. Ügyesen összezavarja az érzékeket, és amikor már kezdenéd megszokni, vagy szeretnéd kényelembe helyezni magad, jól megszívod, mert abban a pillanatban eláraszt a víz, hogy hozzáérsz valamihez. Attól még zseniális, imádom.
Megismétlem a mozdulatot, a karommal is evezgetek magam körül, hogy lassítsam a süllyedés mértékét, és amint leérek annyira, hogy egy könnyed mozdulattal visszarúgjam magam, megteszem. Biztos nagyon hülyén nézek ki most, hogy hosszabb-rövidebb időközönként eljátszom ezt az egészet, de nem bírok egy helyben állni, nem az én műfajom. Mármint, nem vagyok kifejezetten hiperaktív sem, sőt, ha a normális mértékű sportolást nem vesszük figyelembe, különösképpen mozgékonynak sem. Szimplán csak nem bírom, ha ilyen merevnek kell lennem. Persze a nyugalom a fő, és a lazaság, de… egy hatalmas akváriumban vagyunk, ahol szabadon lélegzem a víz alatt! Nem elég magyarázat ez mindenre?
Az említett hangszerre siklik a tekintetem. Már épp figyelmeztetném, hogy inkább ne kockáztasson, ha nem szeretne szép, méretes vízfoltokat maga után hagyva, cuppogva visszakullogni a klubhelyiségig, de szerencsére erre nincs szükség. Ő nem játszik zongorán. Ami azt illeti, én sem. – Nem vagyok benne biztos, hogy tudok- e. Sokáig tanultam még kisgyerekként, de már évek óta nem játszottam – vonom meg a vállam. Nem olyan információ ez, amit olyan erősen titkolnom kellene egy újonctól, de azért nem is szívesen büszkélkedem hanyagságommal.
- Ó, persze – bólintok vigyorogva. – Ez egy folyosó, nehéz elkerülni, ha pont keresztülvezet rajta az utad. Nem olyan vészes, meg lehet úszni, nekem is sikerült. Bár kétségtelenül nagyon idegesítő egy hely, folyamatos a hangzavar és… hát, a fejetlenség. – Mesélem el csekély tapasztalataimat az említett hellyel kapcsolatban. Szívesen keresem a bajt, de nem abban az esetben, ha azzal önszántamból a saját, és csak és kizárólag a saját testi épségemet teszem kockára. Mondjuk ennyire talán nem durva a helyzet, de… előfordulnak balesetek.
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 14. 16:30 Ugrás a poszthoz

Teodora

Kezdem teljesen megszokni ezt a szobát.
Ez csupán annyiból kellemetlen, hogy nagy eséllyel a normális tényezőkhöz való visszatérés, vagyis a szobából való távozás legalább olyan furcsának fog tűnni ezután, mint az első pillanatok egy vízzel teli helyiségben. No, nem baj, mindennek megvannak a hátrányai, még ennek a fantasztikus ötletnek is. A copfba kötött hajam lomhán követi a mozgásom, csak úgy, mint ahogy a vízben viselkedne, a ruhám szintén finoman hullámzik körülöttem, mégsem leszek vizes. Biztosan akadnak diákok, akik nem találják olyan jó dolognak ezt, de én kifejezetten élvezem.
Ahogy elnézem, Teo viszont még nem érzi túlságosan otthonosan magát. Bár, azok alapján, amit az imént mondott, ezen nem is kellene meglepődnöm. Tényleg kellemetlen, amikor egy teljesen új közösségbe kerülsz, még akkor is, ha az csak egy kisebb társaság, hát, még ha egy hatalmas bentlakásos iskoláról van szó, ahol minden tele van varázslattal, és még a kastély is készen áll rá, hogy akármikor megtréfáljon. Oké, az már teljesen más kérdés, hogy ez engem akkor sem zaklatott fel különösebben, és most, hogy még mindig nem bővelkedem óriási rajongótáborral, barátokkal még annyira sem, most sincsenek álmatlan éjszakáim. Feltalálom magam, ha arról van szó, a társaság pedig, mint korábban már említettem, mindig megtalál, nem szükséges keresni. Ilyen sok diák között…
Jobban meggondolva nem tudok semmit erről a lányról, és nem is akaródzik hosszasan lelkizni arról, hogy milyen utat tett meg eddigi rövidke életében, tudom jól, hogy nem mindig megfelelő személyeskedni, így inkább befogom a számat. – Hát… - jó, tudom, hogy hát-tal nem kezdünk mondatot. – Nem igazán volt kérdéses, hogy hova járjak iskolába. Mágus családban nőttem fel, magyar vagyok, a levél pedig jött, amikor kellett. Nem is bánom, nem voltak más terveim ezzel kapcsolatban – vonom meg a vállam. – Ha pedig esetleg leküzdhetetlen vágyat érzek arra, hogy más iskolákat, vagy országokat is meglátogassak… azt mondják, elég jó programokat szoktak szervezni, nem csak ezen a téren. – Teszem még hozzá, fogalmam sincs miért. Egyébként pedig, csak meg kell szoknia a környezetet, onnantól kezdve… lehetőségek folyamatosan bővülő tárháza, bár félreértés ne essék, valójában nem imádom ennyire ezt a helyet, csupán kellőképpen elszórakoztat.
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 16:24 Ugrás a poszthoz

Teodora

Nem vagyok népszerű, és túlságosan beszédes sem.
Sajnálom. Nem, annyira azért mégsem. Talán lehetnék kedvesebb, de magamhoz képest már így is túl sokat jártattam a számat, minden bizonnyal pont ezért is érzem úgy, hogy eszméletlen nagy marhaságokat vagyok képes összehordani. Ami nem is feltétlenül igaz, de mivel így látom, igyekszem megválogatni a szavaimat, azt a kevéskét, ami kibukik belőlem válaszolgatás gyanánt. Sokkal inkább szeretek másokat szóval tartani, nekem addig sem kell ódákat zengenem, akármiről is legyen szó. A probléma csupán annyi, hogy ez a zöldek esetében nem minősül a legegyszerűbb feladatnak, ha sikerül valami semlegesre rákérdeznem, akkor is lerendeznek három szóval, tehát… mindegy, engem nem zavar a mások által kínosnak titulált csend sem, az a beszélgetés rég nem halad jó irányba, ahol kényszerét érzed annak, hogy mondj valamit, csak… valamit, akármit.
Sikerül teljesen megfeledkeznem a társaságomról egy rövidebb időre, és remélem, hogy nem túl hirtelen kapom felé a fejem, amikor feleszmélek merengésemből. Örökös gyanakodó lévén szokásom rosszat, olyasmit feltételezni a másikról, ami talán egyáltalán nem is jellemző rá, bár, ha jobban megnézem kis gólyánk vonásait, nehezen hinném el, hogy képes lenne bármi rosszra. Ugyanakkor nem véletlenül került a Rellonba, jobb, ha vigyázok. Vajon a varázslatok működnek ebben a szobában? Nem kizárt, ha már a légzéssel sincs semmi probléma.
Halványan mosolyodom el, amikor elbúcsúzik. Azért, remélem, hogy nem én űztem el, nem rémlik, hogy túlzottan bunkó lettem volna vele, sőt… valóban nem vagyok egy nyíltan és könnyedén barátkozó típus, azért próbálkozom. Oké, nem eléggé, de ez csak részletkérdés. – Egyáltalán nem zavartál, és én is örülök. Szia – köszönök el. Tekintetemmel végigkísérem lépteit, ahogy elsétál az ajtóig, és ugyanolyan kétségekkel nyitja ki, mint ahogy idefele tette, és még bámulom néhány pillanatig a rikító ajtót, miután becsukódott mögötte. Felsóhajtok, és élénknek korántsem nevezhető karcsapásokkal úszkálni kezdek, kínosan ügyelve arra, hogy ne okozzak magamnak a legutóbbihoz hasonló kellemetlenséget. Végül a falhoz közelebb telepszek le a padlóra, és lehunyt szemmel a gondolataimba merülök, kihasználom az üresség adta nyugalmat, mielőtt visszaindulnék a klubhelyiségbe.
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 21:01 Ugrás a poszthoz

'Estét! Smiley
*besurran ő is*
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 21:08 Ugrás a poszthoz

Köszönöm :3 és kikérem magamnak, vagyok tizenhét is! Cheesy

Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 21:24 Ugrás a poszthoz

*csak a háttérben somolyog, inkább meg se szólal*  Rolleyes
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 21:28 Ugrás a poszthoz

ma különösen.. khm.. perverz a társaság, front van?  Cheesy Cheesy
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 21:36 Ugrás a poszthoz

Még mindig ezen kacarászok, annyira el tudom képzelni, milyen lehetett ezt felfedezni.  Cheesy

Akkor tényleg csakis véletlen lehet...  Rolleyes
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 21:58 Ugrás a poszthoz

és az ott mögötted egy kötél?  Grin
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 22:25 Ugrás a poszthoz

lassan szállóigévé válik  Rolleyes
*kicsit belemerült a képválogatásba*
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 15. 22:51 Ugrás a poszthoz

Szép álmokat!  Wink
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 16. 22:23 Ugrás a poszthoz

Haha, Kristóf, épp mondani akartam, hogy az aláírásod nagyon... kreatív  Grin
*már itt sincs*
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 16. 22:29 Ugrás a poszthoz

Ne kísérts, így is minden sokkal érdekesebbnek tűnik, mint a tétel kidolgozása, amiért már ezer éve nyúznak.  >.<

Szia Tilda és szia Elena!  Smiley
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. április 16. 22:29
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 16. 22:46 Ugrás a poszthoz

Elena Rose - 2014.04.16. 22:42
De azért még nem vagyok időutazó...talán...


Ahw, pedig milyen jó lenne *__* addig nyaggatnálak, amíg magaddal nem vinnél Rolleyes
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 16. 22:52 Ugrás a poszthoz

Menjüüüüünk *____*
*elvonási tünetei vannak, már ami a sorozatot illeti*
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 17. 22:24 Ugrás a poszthoz

Sziasztok!
*álmodó edzés után hullafáradt, nem vállal felelősséget az esetleges marhaságokért T__T *
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 17. 22:38 Ugrás a poszthoz

Jaj, ez megnyugtató.  Grin Azért igyekszem kulturáltan viselkedni Rolleyes
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 17. 22:43 Ugrás a poszthoz

Czettner R. Luca - 2014.04.17. 22:38
Mínea, olyan szép neved van *---* *el is húzza a csíkot*


köszönöm :3

Gwen: akrobatikus rock 'n roll.  Rolleyes ilyen, izé... sportaerobic-szerű, bár utáljuk, ha ahhoz hasonlítgatnak (ha esetleg valaki nem lenne képben  Embarrassed )
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 17. 22:55 Ugrás a poszthoz

Ú, az biztos izgalmas  Rolleyes

Csak én vagyok olyan szerencsétlen, hogy ha benyomok valami zenét, és néhány másodperccel később indul el, megijedek tőle?  Cheesy
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 23. 20:25 Ugrás a poszthoz

Ombozi Sára

Ismét magunk mögött tudhatunk egy unalmas, semmitmondó délutánba nyúló tanítási napot, ráadásul még beadandót is kaptunk háziként, ami már alapjában véve megpecsételte a hátralevő órák nagy részét. Ha nem fáradtam volna el kellőképpen a tanárok többé-kevésbé lelkes próbálkozásain, hogy belénk ütlegeljék a tananyagot, hát az enyhe mazochizmusom tett arról, hogy hosszú időre ne is akarjak tanulás céljából a könyvtár felé pislogni. Ugyanis képes voltam közvetlenül órák után beülni, és ahelyett, hogy valami izgalmasat tanulmányoztam volna, a házival foglalatoskodtam. Nem tartott sokáig. De legalább az első bekezdésig eljutottam.
Friss levegőre van szükségem, ezért a szobámba csak rövid látogatást teszek, hogy letehessem a táskám, nem áll szándékomban végigcipelni az egész épületen a cuccaimat, teljesen felesleges, és hogy levehessem a taláromat. Azért így jóval kényelmesebb és a komfortérzetemnek is jót tesz, hogy nem kell a kötelező uniformisban mászkálnom a szabad óráimban. Valamivel sietősebb léptekkel haladok végig a folyosókon, mint ami az átlagos lenne, csak akkor lassítok le, amikor kiérek a nagy kapun, és kellemes levegő csapja meg az arcom. Csend van. Persze, a kastély környékén is akadnak diákok, így a tompa háttérzaj szinte elkerülhetetlen ennyi fiatal között, de azért mégis jóval csendesebb, mint a forgalmas folyosókon.
A lábaim egyből az erdő felé vezetnek, szeretek azon a környéken mászkálni, megnyugtató. Ráadásul tavasz van, minden virágzik és zöldül, na meg színesedik, nem olyan kopár, mint télen. A hangulata más, de attól még ugyanúgy remek kikapcsolódási lehetőség, teljesen mindegy, milyen évszak van éppen. Lassan haladok, szlalomozva a fák között, és halkan dúdolgatok közben. Fogalmam sincs, merre megyek, az pedig, hogy talán vissza sem találok, egy percig sem rémiszt meg. Elég könnyedén merülök el a saját gondolataimban, ha semmi nem zavarja őket, így nem meglepő, hogy a levegőt élesen beszívva hőkölök hátra a tompa puffanásra, ami nem messziről hangzik. Ilyenkor sem az a megfelelő lépés, hogy spuri visszafelé, ugyan már, legfeljebb valami vadállat harapja le a fejem. Óvatosan közelebb lépegetek, és az első, ami feltűnik, a létra, nem is az orrom előtt lévő tárgy, ami az imént esett le. Aztán felveszem, néhány másodperc erejéig tanulmányozom, és a hónom alá csapva elkezdek felmászni a… nem is tudom hova. Talán őrültség.
Felérve egy aranyos kis házikó fogad, bár nem hiszem, hogy lakná akármiféle vadember, vagy remete. És végül feltűnik a füzet gazdája is, mármint, feltételezem, hogy ő az. – Szia. Ez a tiéd, gondolom – ejtek meg egy óvatos mosolyt, és átnyújtom neki a szerzeményem. Szinte biztos vagyok benne, hogy találkoztunk már, de nem merném teljes bizonyossággal kijelenteni.
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 23. 21:15 Ugrás a poszthoz

Ombozi Sára

A nagy meglepettségben, amit első körben a lepottyant füzet okoz, amit valami titokzatos lénynek képzeltem, másrészt pedig a szemem elé táruló létra látványa, csak félig-meddig fogom fel, hogy valahol a fejem felett egy ismeretlen… lány, a hangjából ítélve, fulladozik. Mármint, nincs mély hangja, még akkor sem, ha krákog, így hát, reményeim szerint nem tévedek akkorát, egy kicsit kellemetlen lenne. Bár nem mondtam ki hangosan, így ő speciel nem tudhatja, hogy elkönyveltem magamban valaminek, ami nem is, szóval igazság szerint nem is tudom, miért bonyolítom túl ezt a gondolatmenetet. A homlokomat ráncolva rázom meg a fejemet, mintha ezzel a mozdulattal kiűzhetném a gondolatokat is a fejemből.
Sosem volt probléma az egyensúlyérzékemmel és szerencsére tériszonyos sem vagyok, így nem okoz gondot a magasba való felmászás, utálnám is, ha ilyen rossz berögződés akadályozna meg abban, hogy kihagyjak valamit, ami ilyen érdekesnek tűnik. Hogy nem botlottam még bele ebbe a fába? Nem is sejtettem, hogy a suli területén van ilyesmi, pedig ez tipikusan amolyan gyerekdolog. Házat, bunkert építeni egy fára, vagy bármit, amire mászni lehet, teljesen megszokott. Főleg, ha valaki hiperaktív. Bár kétlem, hogy ez az építmény a diákok műve lenne, sokkal inkább egy, a sok izgalmas és fenomenális meglepetésből, amit ez a birtok és a kastély rejt.
Figyelemmel kísérem, ahogy törölgeti a lapot, a tény, hogy az ő tulajdona, valahogy nem lep meg túlságosan, inkább az ellenkezője keltene bennem egy kis mértékű aggodalmat afelől, hogy akkor mégis kié, kétlem, hogy rajtunk kívül mászkál itt valaki. A magasban, hogy füzetekkel dobálózzon. – Kár, pedig nagyon szép volt – jegyzem meg. Jó, egy félkész vázlat volt csak, de azért, ha valaki tehetséges, már ebből is meg lehet állapítani. Nézem, ahogy a füzet ugyanarra a sorsra jut, mint az előbb. – Hát ezért hoztam fel? – nevetek fel halkan. Igazából mindegy, mert amúgy is feljöttem volna, és meglehet, hogy kizárólag a füzetnek köszönhetem, hogy megtaláltam ezt a helyet.
- Ez a kérdés ugyanúgy vonatkozhatna rád is. De egyébként, ide csalt a vázlatod, és amúgy is jót tesz a friss levegő, nem gondolod? – talán nem ilyenkor kell császkálni az erdőben, de amíg nem találkozunk össze senkivel, addig nincs gond. – Köszi! Mi ez a hely, te jártál már itt? – kérdezem vigyorogva. Közelebb merészkedek a korláthoz, hogy megnézhessem, milyen innen a kilátás. Hát… tyű!
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. április 23. 21:16
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 23. 22:15 Ugrás a poszthoz

Sára

Megejtek még egy tétova okét a tönkrement alkotással kapcsolatban, aztán megvonom a vállam. Azt hiszem, a társalgásunk ezen része mindkettőnk részéről lezárva, én nem értek annyira a művészetekhez, csupán értékelem a szépet, bár a szép is elég szubjektív, magyarán jobban tenném, ha meg sem próbálnék valami okosságot kinyögni ezzel kapcsolatban. Az ő dolga, és nem vagyok környezetvédő aktivista, hogy most súlyosan megfenyegessem, mondjuk azzal, hogy kihajítom a korláton keresztül, ha nem megy le az eldobált szemétért, amivel szennyezi ezt a szép erdőt. Már megint a szépek…
Egy pillanatra összevont szemöldökkel nézek rá, aztán megenyhülnek a vonásaim, és elvigyorodom. – Értem, tehát már kinéztél magadnak, és ezzel a füzettel akartál leütni, csak elvétetted a célt. Hát, legközelebb jobban figyelj oda… - vonom meg a vállam, mintha mi sem lenne természetesebb annál, hogy ilyesmi megtörténhet. Egyébként, aki össze van zárva, egy rakat varázslásra képes, néhány esetben kicsit elvetemült gyerekkel, az már tényleg nem lepődik meg semmin, még ha minden nap tartogat is valami apróságot, amivel megdönti ezt az elképzelésedet. Azt hiszed, nem történhet meg, márpedig mégis. Elképesztően könnyedén.
- Pláne egy hosszú, szörnyűséges, padban ücsörgős nap után. Nincs is jobb ennél. Csend, nyugalom, remélhetőleg az erdő mélyén élő lények messziről elkerülnek, és határtalan a boldogság – hülyeségeket összehordani azt én is tudok, ha nagyon szükséges, sőt, legtöbbször pont akkor, amikor az épelméjűségemet kéne bizonyítanom. De egyébként azon kívül, hogy egy kicsit fáradt vagyok, és a szűkszavúságomnak annyi ideiglenesen, teljesen jól vagyok, és tökre így is gondolom.
Kétkedve fordulok hátra, és a már-már omladozni látszó épületet nézegetem magamnak. Jobban meggondolva viszont ez a kis terasz-szerűség is megtartott minket eddig, a korlát sem tört össze a súlyunk alatt, minden bizonnyal a házikó sem tartogat nagyobb veszélyeket. És még ha tartogatna is, csak izgalmasabbá tenné a helyzetet. – Rendben, menjünk. Már így is tetszik ez a hely, de ha még kincset is találunk… - erősen kétlem, hogy ilyesmi várna minket odabent, de azért teszek néhány lépést az ajtó felé, és ha esetleg a lány szándékozna előbb belépni rajta, hát beengedem. Milyen udvarias vagyok ma… furcsa.
Szelniczky Mínea
Független boszorkány, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Végzett Diák



RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. április 23. 23:24 Ugrás a poszthoz

Sára

- Ó, a francba, kár volt hangoztatnom, hogy ügyetlen vagy. Most hordhatok magammal valami kőkemény esernyőt, hogy mindentől megvédjen – nevetek halkan. Tudom, hogy csak vicc tárgya az iménti véletlen, hogy majdnem pont elém zuhant le a rajza, de azért jó érzés, ha valaki benne van egy kis játékban. Szeretek egyedül lenni, sőt, sokszor szükségem van a magányra, mert meg tud őrjíteni ez a fennforgás, ami teljesen általános jelenség az iskolánkban, a sok önmagába burkolózott rellonossal együtt élni pedig külön élmény. Egyébként tényleg, szűkszavúságuk és mérhetetlen szarkazmusuk ellenére eszméletlen jó beszélgetőpartnerek, már ha lehet azt komolyabb társalgásnak venni, a lényeg, hogy én jól szoktam szórakozni. Az már teljesen más kérdés, hogy könnyedén magába szippant maga az életérzés, a folyamatos depresszív hangulat, és mivel minden bizonnyal nem véletlenül kerültem ebbe a házba, hajlamos is vagyok ilyenné válni.
Ezek meggondolandó szavak, és talán még egyet is értenék vele, ha nem kötelező érvényűek lennének az óráink. Rendben, az, hogy melyik tantárgyat veszem fel, az opcionális, de attól még be kell járnom rá, és ha az adott tananyag éppen nem érdekel, vagy nem köt le kellőképpen, arról nem tehetek. Lehet erőlködni a figyelés terén, attól még élvezni nem feltétlenül fogom. – Persze, ez egyébként teljesen jogos, ha az órákon kívüli tevékenységeket nézzük. Kismillió lehetőség van saját magunk elszórakoztatására a kastélyon belül, de kétlem, hogy van diák, aki minden egyes tantárgyának minden egyes óráját imádta – fejtem ki a véleményem úgy nagyjából, bár biztosan van olyan a mondandómban, amibe bele lehet kötni, hosszas vitatkozást indítványozva ezzel. Nem, nincs kedvem hozzá, tipikusan az okos vagyok a szamárral szemben ilyen téren, és ez most nem Sárára vonatkozik.
Belépek a lány után én is, gyorsan körbefuttatom a tekintetemet a kis helyiségen, és mosolyogva konstatálom, hogy nem ócskább, mint akármelyik kastélyban lévő szoba. Nem ülök sehova, az ajtótól pár lépésnyire nézelődök, csak akkor kapom félre a tekintetem, amikor a lány alig hallhatóan megszólal. Elmosolyodva telepedek oda mellé, és nézem, ahogy alkot. – Azta, te tényleg nagyon tehetséges vagy – állapítom meg a nyilvánvalót egy kis idő múlva, bár ez a skicc alapján is kiderült már. Valami tompább tárgy után kutatok, amivel nyomatékosíthatjuk, hogy itt jártunk valami véset-szerűséggel.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szelniczky Mínea összes hozzászólása (81 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel