29. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mácsai Mina Izabella összes RPG hozzászólása (139 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2013. május 3. 18:22 Ugrás a poszthoz


Mivel már nem volt olyan vészes az idő, ezért végre kimozdulhatott, aminek nagyon örült. Szeret ebben a furcsa, meglepő kastélyban élni, szereti az új szobáját, de hiányzik neki Kriszta és a természet is. Mindig nagyon is természetközpontú kislány volt. Szeret sátrazni, piknikezni, a fűben ülni és beszélgetni. Egyszerűen ezek olyan jó dolgok, melyeket sok ember nem csinál, ezért elveszti a varázsát. Amikor Pesten voltak és jó idő volt, mindig kiültek a Margitszigetre, Pécsen a Szent István térre, és nagyokat játszottak, festettek, ettek ott a fák hűs árnyékában.
Egyértelmű tehát, hogy kapva kap az alkalmon és jól felöltözve elindul, hogy körbenézzen a faluban. A játszótéren nem talál senkit, de nem bánja, még nem biztos benne, hogy teljesen fel van készülve más gyerekekre, előbb a felnőttekkel való találkozásait kellene megértenie, a gyerekek sokkal bonyolultabbak tudnak lenni. Fázós kis kezeit elrejti az anyukájától kölcsönkapott blézer zsebeibe, ez a testrésze képes a nyár közepén is fázni. Szerette ezt a ruhadarabot, mert olyan finom illata volt az anyukája parfümjétől és jól ment a fehér harisnyájához. Csúszott párat a csúszdán, majd visszakanyarodott a Fő utcza felé, hogy vegyen egy kókuszgolyót, amit a tavacska felé haladva elmajszolhat. Nagyon szerette a kókuszgolyót, főleg ezt a fehér változatot, ami sokkal édesebb volt a barnánál. A pocijában az édességgel érkezik meg a tett helyszínére, ahol néhány ember van csak, akik többnyire egy másik emberrel vannak elfoglalva. Közelebb sétálva a parthoz talál egy kényelmesebb kis helyet, így a táskájából előveszi a pokrócot, amit magával hozott és leterítve elhelyezkedik rajta, majd kihalássza a száraz kenyereket is, amit a kacsáknak hozott. Kár, hogy itt nincsenek hattyúk, nagyon szereti őket.
Épp az első széttördelt darabot dobja el, amikor észrevesz egy felé közeledő kutyát. A kutyák a kedvenc állatai, mindig el tudja foglalni magát velük, így most is bátran odatartja a kezét, hogy szagolja csak meg a kutyus, és ha tetszik neki, akkor jöhet a játék!


Ezt húztam ma fel
Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:06
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2013. május 18. 15:05 Ugrás a poszthoz


Az utóbbi időben nem költött semmire, így jó sok zsebpénze halmozódott fel a szfinxes tartóban, amit még a születésekor kapott. Nem azért, mert már akkor tudták, hogy a kislány igen levitás beállítódottságú, csak azért, mert Kriszta előtte pár nappal érkezett haza Egyiptomból és hozott egy ilyen tartót is, mondván, hogy minden nap tesznek majd bele pár sarlót, hogy amikor már idősebb lesz, akkor szép alappal induljon.
Ez a szokás mára is megmaradt, így mostanra tényleg csinos kis vagyonnal rendelkezik. Az utóbbi napokban rossz idő volt, így nem jött ki a kastélyból, mostanra azonban kisütött a nap és igaz, hogy egy kicsit fújt a szél, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ebéd után néhány órával felkerekedjen és nekiinduljon a falunak. Anyukájának persze szólt előtte, azt is elmondta, hogy sütit fog enni, és azt is megígérte, hogy szót fogad majd annak a kedves lánynak, aki a cukrászdában mindig figyel rá, hogy idegen emberek ne akarják bántani.
Gondolkodását tekintve talán elmondhatjuk, hogy sok tekintetben túlontúl felnőttes, a legtöbb alkalommal ő az, aki neveli az anyukáját és nem fordítva. Érdeklik a nagyobb emberek dolgai és sokszor egész okos gondolatai vannak. Koraérett, de még így is igyekszik kiélvezni a gyerekkort. Most, hogy iskolába járhat hétköznap, nagyon sok esélye van rá, hogy érvényesüljön, ami érezhetően jót tett neki, ahogy az is, hogy gyerekek között van.
Belépve a cukrászdába egyből meglátja a lányt, aki éppen most indul vissza egy asztaltól, így mosolyogva int neki egyet és a pulthoz lépve megnézni a kínálatot, hogy miből válogathat. Csak azt tudja, hogy sütit szeretne, de azt nem tudja még, hogy mit, így egyelőre csak egy forrócsokit kér, mentásat, majd egy bejárathoz közeli asztalt választ, és a fekete kiskabátot, és a piros táskát letéve felmászik, hogy kényelmesen helyet foglaljon, előhúzva a Bogár Bárd meséit és, amit legalább kétszázszor olvasott már, ha nem többször.  
Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:07
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2013. május 20. 01:26 Ugrás a poszthoz


A forrócsoki nagyon finom és jó mentolos, ahogy annak lennie kell. Vera tudja, hogy hogyan szereti. Talán még néhány sütit vihetne haza is. Mondjuk sajtosrolót. Látta, hogy a lány az előbb pakolta ki őket, és úgy megkívánta. Kért is egyet, amit villámgyorsan el is tüntetett, még csak erre utaló bizonyíték sem maradt utána.
Épp belekezd a három testvér meséjébe, amikor megszólítják. Még szerencsére, ezt a mesét amúgy se szereti annyira, de ha megint elkezdené a Mágus szőrös szívét olvasni, akkor valószínűleg ráunna, pedig az az egyik kedvenc története. A könyvből felpillantva hihetetlenül világos kék szemeivel végignéz a lányon, majd egy halvány mosollyal biccent és becsukja a könyvet.
- Szia. Persze, foglalja csak helyet.
A könyvet még nem teszi vissza a táskájába, mert nem tudja, hogy mennyi ideig marad a lány, de azért titkon reméli, hogy már nem kell elővennie a könyvet amíg itt van. Viszont végre kitalálta, hogy milyen sütit kérne, hiszen eredetileg az édesség iránti igénye miatt jött le, így Verának integetve kér két gyümölcskockát.
- Mácsai Mina vagyok, harmadikos a faluban és te?
Érdeklődik, miközben elé és a lány elé is leteszik a sütiket. Gondolkodás nélkül villát ragad és egy nagyobb falattól meg is szabadítja a süteményt. Határozottan jó választás volt, csak sajnos a mentolos forrócsoki nem jó hozzá, így azt majd egy kis pihenés után fogja magához venni és elfogyasztani, most ez a rengeteg gyümölccsel telepakolt süti is tökéletesen jó. Legfeljebb kér hozzá valami üdítőt is. Ennyit arról, hogy nem egy költekező típus.
- A suliba jársz vagy te is dolgozol? Vannak gyerekeid?
Ő csak a saját anyukájából és Verából tud eddig kiindulni, mindkettejüknek gyereke van és dolgoznak is, illetve Krisztából, aki szintén dolgozik, de ő gyerekek helyett inkább utazgat. Egyszer azt mondta, hogy a repülőjegyek az ő gyerekei, mert még nem találkozott a bácsival, akivel le akarja élni az életét. Mondjuk ez nála nem indok, hiszen az ő mamája se találkozott még vele, azonban ő mégis megszületett, de a mamája azt mondta, hogy ezzel nincs probléma, attól még, hogy nincs apukája, ő jó, hogy megszületett.

Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:07
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2013. május 24. 04:29 Ugrás a poszthoz


- Igen, van itt lent is egy suli, a kisebb gyerekeknek, idén indult, de nagyon szuper. Eddig otthon tanultam, de most, hogy nincs velünk Kriszta, anyu pedig dolgozik, eléggé elfoglalt lett.
A sulival viszont nyert mindenki, hiszen ő gyerekek között lehet és kicsit gyerekké válhat, annak ellenére, hogy az eddigi családmodellben többnyire  ő volt a felnőtt a maga kilenc, sőt most már tíz évével, most azonban fordult a kocka és ehhez nem árt átgyerekesedni egy kicsit, hiszen fiatal még, előtte az élet.
- Szép neved van, nagyon tetszik, hercegkisasszonyos.
Már csak a vezetékneve miatt is ez jutott az eszébe róla. Tetszenek neki a lányos lánynevek. Az övét nem tudja hova sorolni, ő az egyetlen Mina, akit ismer és szerinte leginkább úgy hangzik, mintha valakinek be akarna szólni. A másik megoldásnál, vagyis a Vítánál azért jobban tetszik neki.
- Milyen szakon vagy?
Tudja, hogyan működik az iskola, sokat olvasta azokat a prospektusokat, melyek az iskoláról szóltak, még amikor csomagoltak. Szerinte pár év múlva, ha eljön az ő beosztási ceremóniája Levitás lesz, ők állnak a legközelebb a személyiségéhez. Az Eridonosok túl harsányak, a Rellonosok túl sunyik, a Navinések meg túl sokat ölelkeznek, így kizárásos alapon marad a Levita, aminek a bemutatóját minél többször olvasta, annál szimpatikusabb volt, és alig várja, hogy ott álljon a talárszabászatban, miközben méretet vesznek róla az első talárjához és egyenruhájához, amin a kék és a bronz keveredik majd.
- Bogár Bárd meséit. Most jött volna a három testvér meséje, de azt nem szeretem annyira. Te ismered a könyvet? Ha igen, melyik a kedvenced? Ha nem, akkor milyen könyvet szeretsz? Nekem a kedvenc mesém a Szépség és a Szörnyeteg.
Furcsa itt ülni. Nem szokott ennyit beszélni, főleg nem egy számára viszonylag idegen embernek és főleg nem ennyi belső dolgot, de jól esik neki, és valamiért nagyon szimpatikusnak tartja a lányt.
- Melyik a kedvenc fagyid? Kettőt is ér mondani.

Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:07
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2013. május 31. 00:27 Ugrás a poszthoz


- Ugye?
Szélesen elmosolyodik, örül, hogy a lány egyetért vele. Szereti a lányos lányneveket, meg a lányos dolgokat is, ami annyira nem látszik rajta elsőre. Nem néz ki rózsaszín lánynak, a szobája is zöld, amit ő választott. Ennek ellenére mégis szereti az ilyen dolgokat, csak nem mutatja ki annyira.
- A múltat kutatod? Ez nagyon érdekes. Akkor biztos egy csomó régi mesét meg legendát ismersz, amiket csak beszélnek, de még nem bizonyították. Fel fogod kutatni őket? Ha van kedved mesélhetsz nekem is, jó vagyok benne, anyukámmal és Krisztával sokat játszottunk kincskeresőset, amikor még nem a kastélyban laktunk, hanem Krisztánál.
Azóta, hogy ideköltöztek már nem játszanak, próbálták, de ketten nem volt olyan érdekes, és most, hogy az anyukája egy csomót dolgozik, már nem is tudnak olyan huzamosabban játékkal foglalkozni, de legalább a mese megmaradt neki.
- Milyeneket szeretsz? Lassan nekem is mással kell már foglalkoznom. A tanárnéni is azt mondja. Most a Két Lottit kellett elolvasnunk, azt ismered? Egy ikerpárról szól, akiket kicsi korukban elválasztottak, és egy táborban találkoztak megint.
Régebben látta a filmeket is belőle, mert sokszor feldolgozták a könyvet, és sokszor álmodozott arról, hogy egyszer ő is találkozik egy táborban az ikertestvérével, kicserélik egymást és megismeri az apukáját. Azóta már találkozott vele, és határozottan biztos benne, hogy az apukája nem nevel gyereket. Nem az a típusú felnőtt, akinek gyereke van.
- A csokit én is szeretem, de fagyiban csak egyszer ettem igazán finomat, amikor Keszthelyen voltunk és a kastélynál vettünk fagyit. Legjobban a málnás és a sajttortás fagyit szeretem. Ez lehet, furcsán hangzik, de nagyon finomak.
A kérdésre, hogy enne-e fagyit, egy pillanatra elgondolkozik, nem tudja. Spórolt eddig, azért, hogy most elkölthesse, de… nem, nincs de, szeretne enni fagyit, határozottan, így bólint egy nagyot, és már int is Verának.
- Szeretnék egy málnás-sajttortás fagyikelyhet.
Miután kimondta a kívánságát a lány felé fordul, hogy ha ő is enne egy fagyit, akkor meghallgassa, hogy csokis és kiwi lesz-e.
- Mivel foglalkoznak a szüleid?

Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:07
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2013. június 3. 04:31 Ugrás a poszthoz


- Az is jó lehet, akkor majd taníthatsz engem, amikor iskolás leszek. Mondjuk az még négy év, de lehet csak három, mert nem tudom, mennyire számít, hogy októberi születésű vagyok. Talán ezt elnézik nekem, mert akkor már csak három év és jöhetek is suliba.
Ez mindig nagyon izgatottá teszi, hiszen már alig várja, hogy mágiát tanuljon, hogy a varázspálcája tényleg használható legyen. A pálca már megvan, itt csinálták neki és a nagymamája haja van benne, aki véla. Az anyukája már csak félig az, ő pedig negyed részt. Érdekesen hangzik, de az ő szintjén már nem annyira nagy szám, legalábbis eddig nem értékelte így.
- Szóval legyen benne valami különleges. Ez jól hangzik. A tankönyveket szerintem csak a stréberek szeretik. Félek egy kicsit attól, hogy milyen lesz, amikor már nem mesekönyveket fogok olvasni. Nem akarom, hogy rossz ízlésem legyen.
Kicsit előtör belőle a megfelelési vágy, de tudja, hogy ennek nem szabad utat engedni, mert akkor begubózik, és elzárkózik a világtól, aminek nagyon nem kellene bekövetkeznie.
- Mit csinál a minisztériumban az apukád?
Nem tudja, hogy auroron kívül mi más lehetne az ember, még nem járt sosem a minisztériumban, és a szóra neki egyből az aurorok jutnak az eszébe. Közben felveszik a rendelést, aminek nagyon örül és annak is, amikor megsimogatja a lány a haját. Kész testőrgárdája van itt, néha úgy érzi, mindenki azt akarja, hogy neki jó legyen.
- Az anyukám az iskolában dolgozik, ő a pszichológus. Az apukám tanár, előadó vagy micsoda, szintén az iskolában és auror is azt hiszem, igen az a fő munkája, de nem él velünk, sosem élt, én csak úgy meglettem, és az elmúlt tíz évben nem is találkoztak, csak most, de csak veszekedni tudnak.
Nem éppen ilyennek képzelte el az apukáját, de ezt nem meri mondani, mert még a végén megbánt valakit. Csak egyszer látta, és akkor nem tudta, hogy az apukája, csak meghallotta és azóta se. Furcsa, pedig szerette volna megismerni, de ezek szerint ő nem szeretné a lányt.
- Nagyon szeretem. A zenét, nem csak a gyerekdalokat, az olyanokat is, amikre lehet táncolni, és énekelni is szeretek. Anyu is sokat szokott nekem énekelni, főleg mielőtt elalszom, olyankor szépeket álmodok.
Nagyon szereti, amikor az anyukája énekel neki, olyankor tényleg csak szép dolgokra tud gondolni. Az mondjuk hiányzik neki, amikor Kriszta is énekelt neki, olyankor minden sokkal vidámabb volt. Persze itt is szeret lakni, csak akkor jobb volt és még mindig hiányzik neki.
- Mit szeretsz csinálni a szabadidődben?

Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. május 9. 14:07
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. szeptember 20. 18:01 Ugrás a poszthoz

A Levita asztalánál

Eljött ez a nap is. Komolyan olyan, mintha álmodnék, és mégsem. Teljesen komolyan itt vagyok. Mindjárt belépek a nagyterembe, mindjárt elkezdődik a mágustanodás életem. Olyan, mintha egy mágikus határvonalat lépnék át, melyen túl egy másik nehéz feladat vár rám. Hiába voltam itt több ezerszer, anyu és apu révén is, ez most tudom, hogy más lesz. A vadonatúj dísztaláromon élénk még a kék, anya szerint, ha ilyen ütemben növök, jövőre újat kell majd venni. Kint már hűvös van, így a dísztalárom, és a ruhám apa irodájában volt, ott öltöztem át, mert itt bent viszont meleg van. Bár nem lakok majd fent, ma este megengedték, hogy itt maradjak, megismerkedjek a háztársaimmal. Talán idővel kétlaki életet élek majd, még nem tudom, csak az a biztos, hogy elindultam az úton, amire olyan régen vártam.
Nem akarok hálátlannak tűnni, nagyon szerettem az előkészítőt, de egy ideje már másra vágytam, arra, ami a nyitott kétszárnyú ajtó mögött van, ami felé lassan közeledem. Csak ne kapkodjunk el semmit, szeretném kiélvezni a pillanatot. Vannak mellettem, akik gyorsan belépnek, rutinosan mennek a helyükre, én viszont, bár tudom, hova kell mennem, mégis olyan kis szerencsétlenül lépkedek, mint akinek ólomsúlyt kötöttek a lábaira. Aztán eljön a pillanat, átlépem a bűvös ajtó vonalát, és tátva marad a szám.
Akár giccses, akár nem, csodálatos ez a kék és bronz kavalkád, mely jövendőbeli háztársaim szorgalmát hirdeti. Mesélték, hogy milyen félelmetes pontszámmal értek el győzelmet, és remélem, hamarosan én is osztozhatom mindebben. A Levita asztala mellett haladva, nem tudom hova ülhetek, így megint kicsit elbizonytalanodom.
- Sziasztok!
Páran már ülnek ott, így nekik odaköszönök, majd nem messze tőlük, egy üresebb részen foglalok helyet. Nem akarok egyik szélére se kerülni, mert még a végén azt hinnék, antiszociális vagyok, és bár van benne valami, most nem akarom, hogy azt feltételezzék, hogy az vagyok.

Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. szeptember 20. 18:41
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. szeptember 23. 20:27 Ugrás a poszthoz

Apa és anya

Nem vagyunk bent olyan nagyon régóta, de egyszerűen már nem tudok nyugton maradni. Szeretném, ha az ítéletet kimondanák. Tudom, hogy anyának azért egy kicsit fáj, hogy inkább apa nevét szeretném viselni, ám nem ellenkezett egy pillanatig se, sőt, mindig mosolygott, kedvesen érdeklődött. Amikor velem erről az egészről beszélgettek a szüleim, olyan volt, mintha egy család lennénk. Tudom, furán hangzik, és tudom, hogy ilyen már sosem lesz, és talán sosem volt, de mégis jó volt. Nem veszekedtek, korrekten kommunikáltak velem. Felkészítettek arra is, hogy mi várható, hogy ne legyek biztos semmiben, hiszen apa életvitele nem éppen olyan, mint például egy könyvelőé. Mindkettejük meghalhat egy lépcsőfok miatt persze, de amíg a könyvelőt a számok támadják, addig apát minden halálos, és ezt valószínűleg az ítéletet hozók is tudni fogják. Ott ülve mégis szörnyű érzéseim vannak. Nem tudok nyugton maradni.
Amikor kihívtak, hogy engem is meghallgassanak, tudtam, hogy szépen, érthetően, és lényegre törően kell beszélnem, mégsem sikerült. Áradoztam. Mostanában sokat áradozok a szüleimről, de nem tehetek mást, hiszen tudom, hogy mindent, ezt is, főleg értem teszik. Csak mondjátok már ki, had mehessünk innen. A szoknyám szélét piszkálom idegességemben, remélem, hogy leköt annyira, hogy ne számoljam magamban a másodperceket, a perceket, amíg bent vagyunk. Végre ítéletet hirdetnek, hihetetlen, hogy ennyit kell szöszmötölni, hiszen mindent átbeszéltünk otthon, hogy ne tartson sokáig. Apa még meg is fürdött, és egész szépen felöltözött, hogy lássák, nem rossz ember ő.
Hatalmas sóhaj hagyja el az ajkaimat, rosszabbra számítottam, ám mégis a lehető legjobbat kaptuk. Nem bírom ki, odaszaladok, és megölelem apát, aztán persze anyát is. Ennek így kellett lennie. Az ujjaim már teljesen elgémberedtek attól, hogy keresztbe tartottam őket, annyira drukkoltam a sikerért. Sikerült. Széles mosollyal lépek ki a Minisztérium épületéből a szüleim előtt, és a kivételesen szép időben még pördülök is a tengelyem körül, mielőtt elkapnám apa és anya kezét. Tudom, hogy a tizenhárom évesek már nem nagyon mászkálnak a szüleikkel kézen fogva, de hát ez a nap más, ez a nap ünnepnap lesz most már örökké.
- Eszünk egy sütit? Vagy kettőt? Én fizetek!
Még jó, hogy tettem el a zsebpénzemből, most először fogok költeni belőle, mivel eddig mindig eltettem, így mostanra már csinos kis vagyonnal rendelkezem, amit anya a ház vásárlásakor nem fogadott el, így aztán itt az ideje, hogy én is hozzájáruljak valamivel – még ha csak ennyivel is – a költségekhez.  
Utoljára módosította:Mácsai Mina Izabella, 2014. szeptember 23. 20:35
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. szeptember 24. 16:28 Ugrás a poszthoz

Keiko <3

Nézem, ahogy jönnek az emberek, gyűlik a terem, egyre több és több diák és tanár van jelen. Nézem, ahogy a régi barátok a szünet után lelkesen köszöntik egymást, hogy rögtön történetekbe kezdenek. Hogy meglepődnek új szerelmespárokon. Remélem jövőre, mikor ismét elkezdjük az évet, már nekem is lesz kit köszöntenem. Most jóformán csak Gwent ismerem, ő viszont Eridonos, így nem sok esélyt látok a társalgásra, hiszen másik asztalnál is ül. Nagy nézelődésemben egyszer csak rám köszön egy lány, aki velem szembe foglal helyet.
- Szia!
Lelkesen kihúzom magam, mivel az évfolyamtársaimnál így is kicsit nyúlánkabb vagyok, ezért tökéletesen beleillek a társaságba úgy is, hogy egy kicsit fiatalabb vagyok. Szélesen elmosolyodom, hiszen most lehetőségem nyílik barátkozni, és nem is akárkivel egy háztársammal. Keiko nevét jól elraktározom, miközben az asztal felett kezet nyújtok neki.
- Mina vagyok.
Hozzá akarom tenni, hogy elsőéves, de szerintem teljesen felesleges, hiszen látszik rajtam. Néha ugyan megfordultam itt, de a Levitát eddig csak anya elmesélései alapján ismertem meg, és ha régebb óta itt lennék, akkor már azért csak megismertem volna pár ember. Viszont most itt a lehetőségem, és remélem az első lány, akivel találkoztam, hajlandó barátkozni velem.
 Elkezdődik végre az este, házpontok, és házkupa osztás. Mind a négy háznak tapsolok, és elcsodálkozom az eredményen. Jövőre remélem én is hozzáteszek ehhez a szép eredményhez, hiszen ez fantasztikusan szép. Szegény Rellonosok biztos sajnálják, hogy olyan kevés pontot gyűjtöttek, de talán majd jövőre jobb eredményük lesz, én minden háznak szurkolok, az a biztos. Alig várom már, hogy kviddicsmeccsek is legyenek, bérelt helyem lesz a szurkolópáholyban.
- Ezeket mi kapjuk?
Csodálkozva bökök a cukrokkal és csokikkal teli ajándékra, ami előttem is megjelenik, amikor kiderül, hogy a Levita nyert, és nem tudom nem megjegyezni, ami hangosan ki is csúszik, és remélem, hogy a velem szembe ülő lány nem néz majd furcsán rám, amiért ilyen butaságot kérdezek. A szüleim ugyan varázslók, én muglik között nőttem leginkább fel, és bár már sok mindent láttam, azért még mindig meg tudok döbbenni.
- Ő az apukám.
Mondom büszkén, miközben apa elfoglalja a helyét a tanári asztalnál. Mint mindig, most is késik, de hát ez a munkájával jár. Itt van, és ez a lényeg, ha pedig erre néz, még integetek is neki.
Mácsai Mina Izabella
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. szeptember 25. 10:15 Ugrás a poszthoz

Szülők

A néni nagyon kedves, minden bugyuta kérdésemre válaszol, olyanokra is, amelyeket kimondva én is butaságnak gondolok, de legalább biztosra megyek. A nyál már összefutott a számban a gondolatra is, hogy milyen finomat eszünk majd, és bevallom a szívem hevesebben dobog arra gondolva, hogy milyen jó lesz majd úgy beülni ide, mintha egy család lennénk. Nem is olyan sok, ugye?
- Meglepetés.
Mosolyogva pillantok fel anyura, aki mögém áll, majd apára, aztán megint anyára. Egy percre váltam el tőlük, hogy megtaláljam a legjobb helyet a környéken, erre tessék. Ennyi is elég volt. Miért? Miért pont az én szüleim?
- Már megint veszekedtetek? Min? Miért nem lehet csak egyszer, egyetlen egyszer egy normális napunk együtt? Különben is, ha annyira utáljátok egymást, miért foglalkoztok mindig egymással? Azt mondtátok, ez az én napom lesz.
Nem kiabálok, hogyan is tenném? Hiszen ők a szüleim. Apára egyszer kiáltottam rá, mert azt hittem elmegy, és elhagy, pedig csak annyit akart elmondani, hogy van valaki az életében, akit ráadásul szeretek is. Mi lett volna, ha rosszabbat mond? Most pedig itt állunk, a néni jobbnak látta, ha megnézi a készülő süteményeket, melyek finom illata ide is kiér, és melyek miatt kordul is egyet a gyomrom. Akkor se.
- Inkább menjünk haza. Nem akarok veletek lenni.
Bár szinte azonnal megbánom, hogy ilyet mondtam a szüleimnek, nem gondolom meg magam, inkább elindulok arra, amerről reggel jöttünk. Csak menjünk haza, ennyi. Nem utálhatsz valakit annyira, hogy a saját gyerekedért meg ne tennél mindent. Anya mindig ezt mondta, mindig. Ezek szerint hazudott nekem, ami majdnem annyira fáj, minthogy a szüleim utálják egymást. Mondjuk még mindig az viszi el az első helyezést, hiszen folyton tönkretesz mindent.  

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 1. 23:48 Ugrás a poszthoz

Keiko, meg egy kicsit apa, anya, Keikoapu, Anton

Mindenkit megtapsolok, rendesen megneveltek a szüleim, persze a Levita ház diákjainál kétszer olyan erősen csapom össze a kezem. A végére már tiszta piros lesz, azt is elfelejtem, hogy éhes vagyok, mert nagyon fáj a kezem. Persze én akartam, hogy így legyen. Az állam kicsit még le is esett, amikor elmondták, hogy Bálint mennyi pontot szerzett, mert ez nagyon ügyes embert jelenthet, és Runa tizennégy kiválója se semmi. Nagyon jól0 kell idén teljesítenem, hiszen itt mindenki nagyon ügyes, nem akarok kilógni, hiszen lehetőségem van a ház diákjának lenni és ez által a házhoz tartozni.
- Nagyon király.
Nagyon rendes az igazgató úrtól, hogy ilyenre is gondol. Ajándék édesség. Jól fog jönni, ha egy kis csokira vágyok majd. Biztosan lesz olyan nap, amikor késő estig bent leszek, és fent alszok. Ha akkor megkívánok egy csokit, biztosan lesz nálam. Intek apának, és meg is mutatom Keikonak, erre egy másik bácsi is visszaint. Egy pillanatra megtorpanok, de aztán szélesen elmosolyodok, és neki is visszaintegetek. Elég érdekes figura. Biztos apa barátja, neki elég sok fura figura van a környezetében. Keiko apukája is itt van, követem a tekintetemmel a lányét, és ki is szúrom a férfit.
- Eljött megnézni az évnyitót? Nagyon rendes. Anyának is itt kellene lennie, de lehet, hogy sokáig dolgozik.
Pedig azt mondta, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy ide érjen. Tudom, hogy nagyon sokat költött mostanában a házra, meg rám, de jó lenne, ha történne valami csoda, és több időt tölthetnénk együtt. Folyton visszajár Pestre, hiszen ott alakította ki az ügyfelei körét, így onnan jön a pénz is. Viszont Keiko apukája igazán kedves, hogy eljött, ez nagyon szép gesztus, csak kár, hogy nem ül le, biztos nem nézne rá rossz szemmel az igazgató úr. Amíg az előbb említett beszél, addig hol apát, hol Keikot nézem. Bevallom, egy kicsit aggódom, hogy nincs itt anya, de igyekszem inkább a tanári asztal közelebb eső felét megnézni. Apa egy másik bácsival beszél, kíváncsi vagyok, mit fog tanítani, ő is, meg az a bácsi is, aki az előbb rám mosolygott. Aztán jönnek a kviddicshírek. Jót mosolygok a végén a megjegyzésre, és arra, ahogy apa, bár igen illetlenül, de kifejti a véleményét.
Az új emberke bemutatkozása után ismét az igazgató úr jön, aki lemond. Egy pillanatra megállok a mozdulatban, majdnem elnevetem magam, mert azt hiszem, tréfálkozik. Azonban, amit mond, nagyon komolynak hangzik, és a végén az általános felzúduló hangot megértem.
- Portnipper? Ő kicsoda?
Alig, hogy érdeklődve fordulok Keiko felé, fel is áll a férfi, aki eddig apával beszélgetett. A homlokom kicsit ráncolódik, összevont szemöldököm miatt. Azt hiszem, nekem kicsit gyors még a tempó. Egy kicsit el is vesztem a fonalat, míg ismét rájövök, hogy változott minden előttem. Finom illatok árasztják el az orom, és egyből korogni kezd a gyomrom. Oké, határozottan éhes vagyok. Veszek is egy kis krumplit és hozzá husit meg salátát, amit jóízűen el is fogyasztok. Mire a desszerttel is végzek, kicsit jobban megismerkedem Keikoval is, így újra tudok figyelni az új igazgatóra. Bemutatja az új tanárokat, szerencsére közel vagyok az asztalhoz, így egész jól látom a tanárokat. Alig várom már a tanórákat is. És akkor… ott van ő is.
- Anya?
Bár ő nyilván nem hallja, legfeljebb Keiko és akik a közelünkben ülnek. Csodálkozva nézek rá, majd a velem szemben ülő lány felé fordulok.
- Az anyukám is itt fog tanítani, és nem is tudtam róla.
Pedig sejthettem volna, de ezek szerint ezt meglepetésnek szánta. Talán vissza se megy Pestre többet, csak itt lesz velem. Olyan jó lenne. Mondjuk necces is, mert utálják egymást.
- Azta, apukád is tanár lett? Ez nagyon jó, akkor sokszor itt lesz.
Csak azt nem értem, hogy a féri miért nem maradt. Biztos halaszthatatlan dolga akadt, csak ez lehet az ok. Azt pedig, hogy apa másik tárgyat tanít majd, csak késve érzékelem, és azt is, hogy a mosolygós bácsi lesz helyette. Mondom én, hogy ismerik egymást.

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 19. 21:53 Ugrás a poszthoz

Szülők

Nem érdekel mindaz, amire tanítottak. Most cssak azt az egyet tudom, hogy apa nagyon rossz állapotban van. Azt írta az a férfi, hogy súlyos. Én magam nem tudom ki Anton, de hálás vagyok neki azért, amiért szólt anyának. Anya biztos tudja, hiszen nem vezetékneveztek, a levél is olyan volt, mint amit két ismerős ember írt egymásnak. Meg kell őt találnom, és meg kell majd kérdeznem, hogy mégis mi történt, de először apát kell látnom. Tudni akarom, hogy hogy van, hogy mindent megtesznek-e érte, hogy meggyógyuljon. Ő az apám. Egyszerűen nem halhat meg.
Útközben úgy szorítom anya kezét, mintha az életem múlna rajta, mindkettőnk ujjai egészen elfehéredtek már, de ezzel most egyikünk se foglalkozik. Rohanva közelítettük meg az épületet, és amikor elmondják, merre van, együtt kezdünk el sietni a terem felé, anya azonban lelassít, így szinte kitépem a kezem a kezei közül, és úgy szaladok tovább. Nem is nézek hátra, pedig lehet, hogy kellene, de jobban érdekel, hogy apához odaérjek, mint ha például kitört a cipője sarka.
- Apa…
Nem igazán van magánál, és talán jobb is, mert egy itt dolgozó lányt is majdnem fellökök, de talán érthető, hiszen nekem a szüleim a legfontosabbak a világon, és hiába érzékeny még a kapcsolatunk, bármit megtennék érte, hogy ő jól legyen.  Anya is beér, mivel nem sántikál, gondolom beszélt valakivel apáról, de mivel egyből hozzá megy, így inkább csak némarésztvevője vagyok a jelenetnek, ahogy anya apához beszél és ér. Minden mozdulatban és szavában kedvesség van. Egy pillanatra el is feledkezem arról, hogy apa nagyon rosszul van, hiszen ilyennek még nem láttam anyut. Már értem, hogy miként lehetek én itt. Anyu nagyon szereti apát, akkor is, ha úgy csinál, mintha nem. Ilyenkor nem tud úgy tenni előttem. Szinte már illetlennek tartom a jelenlétem, és elhátrálnék, amikor apu Lénát hívja, anyu pedig elrántja a kezét és kiszalad, mintha félne, hogy bekapcsolva hagyta a vasalót, vagy mintha az életem múlna azon, hogy teát kapjak. A nővérke, akit az előbb majdnem fellöktem, gyógyszert ad apának, én meg még mindig úgy nézek az ajtóra, mintha kísértetet látnék, aztán lassan apa felé fordulok, és visszaülök a székre.
- Jaj apukám, jó nagy slamasztikába keverted magad.
Mert értem én, hogy mi folyik itt, nem is értem, hogy nem esett le, vagy, hogy nem vettem számításba. Csak vágytam rá, kérleltem a lehetetlent, és lám, a fele valóság, a másik fele meg jó nagy bajban van. Továbbra is fogom apa kezét, hiszen engem felismert, rám mosolygott, és remélem, hogy amikor hat a gyógyszer, jobban lesz tényleg. Úgy érzem, hogy tudom a megoldást, ami elég lehetetlen, de ez az érzés itt jár bennem, csak nem tudom felszínre hozni, hogy mégis mi lenne az érzés mögött. Jaj apuci, kelj fel, kérlek.
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 20. 16:27 Ugrás a poszthoz

Apácska

Apa olykor magánál van, máskor bealszik, aztán megint magához tér. Kérek a nőtől, aki körülötte sündörög valamit, amivel le tudom törölgetni a homlokát. A kezét egy pillanatra se engedem el, mintha attól félnék tudat alatt, hogy ha elengedem a kezét, akkor elveszítem. Nem mehet el, semmilyen formában jelenleg. Végre itt van, és nekem szükségem van arra, hogy itt legyen, velem.
- Persze apa, annyira jól vagy, hogy anyát Lénának szólítottad.
Van egy kis vádló él a hangomban, akkor is, ha igyekszem elrejteni. Láttam, amit láttam. Komolyan megvezetett az összes felnőtt a környeztemben, amiért valahol mélyen haragszom. Oké, gyerek vagyok, nem szeretem, ha így kezelnek, de elfogadom, viszont mindig őszinték voltak velem. Anya pedig, most hazudott. Sőt nem is csak most, ki tudja mióta. Már értem a hullámzó hangulatát, a sírást. Ha jól sejtem, most is egy eldugott helyen pityereg. Ilyenkor, tudom, hogy nem szereti, ha látom, ezért is nem mentem utána, tudom, hogy milyen ilyenkor.
- Apa…
Közelebb húzom magam, a fejem a párnájára teszem, a homlokom az övéhez ér. Most pont az zavar a legkevésbé, hogy az izzadsága a homlokomra is rátapad.
- … szeretlek.
Ezt még sosem mondtam neki, de itt volt az ideje és ennél megfelelőbb alkalmat már nem nagyon kellene keresnem erre.
- Szóval ajánlom, hogy gyógyulj meg, és kerülj ki ebből a slamasztikából, mert kellesz az életembe. Rendben?
Kicsit lehunyom a szemem, majd kinyitom, és felemelve a fejem elmosolyodok.
- Én melletted állok.
Az ajtó felé pillantok, majd vissza apára. Hagytam elég időt anyának arra, hogy összeszedje magát.
- Jobb lenne, ha megkeresném anyát, te meg pihennél kicsit. Bejövök hozzád holnap is, jó?
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 20. 21:24 Ugrás a poszthoz

Mr. Kensington <3

Az utóbbi napok egyszerűen eljuttattak oda, hogy pólóban ülök egy padon és hiába fázok, nem akarok hazamenni. Ma is, mint miden nap eddig voltam apánál. Jól van olykor, máskor nem annyira, de félek, hogy ez az állapot nem lesz tartós. Nem akarom elveszíteni őt. Lehet, hogy ez önzően hangzik tőlem, de még ne kaptam belőle eleget. Én nem egy-két évet, hanem jó pár évtizedet akarok még leélni úgy, hogy bármikor megölelhetem apát.
Aztán ott van egy másik rész is, anya. Aki nem ment be többet hozzá, és tudom, hogy az egyik fele akar, a másik meg össze van törve. Aznap vacsoránál megkérdeztem, hogy akar-e beszélni róla, nem válaszolt, csak pár perc múlva letette a villáját, azt mondta fáradt és elment aludni. Azóta kerülgetjük egymást, és olyan a hangulat, mintha bejelentettem volna, hogy közel a tizennegyedik születésnapomhoz, terhes vagyok, piálok, drogozom és dohányzom is, ő pedig haragszik, de nem dob ki, mert én vagyok a házban az egyetlen, aki szeret mosogatni.
Szeretnék beszélni a helyzetről, hogy mi folyik itt, de sosem érzem, hogy ez lenne a megfelelő pillanat. Tudom, hogy nem rám haragszik kifejezetten, bár belegondolva igen rosszul érezhette magát, amikor nyüstöltem, hogy beszéljen apával, hogy békéljen meg vele. Ezek szerint rajta nem múlik semmi. Én már nem értem őket. Sosem akarok felnőtt lenni, mert hatalmas szívásnak tűnik.
A lábaimat felhúzva ölelem át őket a kezemmel. Haza kellene mennem, mert nagyon fázok, de nem akarok. Nem akarok ott lenni, és bármennyire szeretnék, a kórházba se mehetek vissza, mert onnan is hazaküldtek a látogatási idő végén. Nincs igazság. Mintha hontalan ennék, és erre jó a tanoda, de az meg messze van. Valószínűleg itt maradok éjszakára és holnapra jól megfázok. Ekkor azonban rám köszönnek, ami annyira meglep, hogy riadtan pillantok fel a férfire, majd gyorsan letörölve a könnyeimet meg is nyugszom, hiszen ismerősről van szó.
- Szia, Mr. Kensington. Mit csinálsz te erre?
Nem mintha ne lehetne egy vámpírnak ezer oka, amiért este a faluban sétál, sőt a felnőtt embereknek is lehet, talán csak nekem nem lenne szabad, de mégis itt vagyok én is. Viszont a válasza érdekel, remélem, hogy kicsit eltereli a gondolataimat a szüleimről.
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 21. 11:36 Ugrás a poszthoz

<3 Mr. Kensington <3

A válaszára kicsit megvonom a vállam. Mostanában elég sokszor vonok vállat, ami azt illeti. Kezdek egyre flegmább lenni. Csodálom, hogy nem kaptam már valakitől egy jókora maflást ezért, de valahogy csuklóból jön már, hogy vállat vonjak az emberek olyan kérdéseire, amire nincs jó válasz. Fázom, és gyakorlatilag háromfelé is mehetnék, ahol meleg van, hiszen apa lakásához is van kulcsom, ám sem oda, sem a kastélyba, sem anyához haza nincs kedvem menni. Egyszerűen nem akarok sem emlékek sem emberek között lenni. Már előrevetítem a rosszat, pedig azt nem szabad.
- A szüleim. Van valami közöttük. Valami nagy gubanc. Anya szomorú apa miatt, de szerintem nem azért, mert mondjuk csúnyán összevesztek. Valami történt közöttük. Úgy fizikailag, érzelmileg. Valami, ami miatt anya nagyon kiborult, amikor apa Lénának szólította. A vacsorán te nem láttál közöttük valamit?
Kicsit megállok a beszédben, nézem a mintákat, amiket a körmömmel rajzoltam a nadrágomba. Még jó, hogy kiengedem a hajam, nem szeretem, ha a nyakam fázik. Ez csak egy pillanatnyi gondolat, sokkal jobban érdekel, hogy ő mit válaszol a kérdésemre.
- És találtam a kukában egy terhességi tesztet is. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki betört volna hozzánk azért, hogy tesztet csináltasson. Kriszta esetleg, de babát vár, öt hónapja, szóval nagy a valószínűsége, hogy anya volt.  
A teszt negatív, aminek valahol mélyen most örülök. Akkor lenne csak itt cirkusz, ha még pozitív is lenne. Bármennyire szeretnék kistestvért, tudom, hogy sem ez a helyzet, sem az időpont nem alkalmas rá, hogy családot bővítsünk.
- Szeretném, ha a szüleim együtt lennének. Jók lennének együtt, és szerintem szeretik is egymást. Ezért veszekednek még most is. De ott van Léna. Apa szerintem őt is szereti, ami anyának fáj, és biztos Lénának is fáj, hogy anya is képben van. És ott van az is, hogy szeretem őt is, s nem akarom, hogy szomorú legyen. Bűntudatom van, amiért én a szüleimet akarom együtt látni. Sosem akarok felnőni, vagy szerelmes lenni, mert ez nagyon rossz. És ez a kisebbik baj.
A lábaimat újra a földre helyezem, a karjaimat pedig összefonom magam előtt. Olyan lehetek, mint egy durcás kislány, akit éppen rendre utasítottak, és akinek próbálják elmagyarázni, miért rossz az, ha valakit csúnya jelzőkkel illet.
- Apa nagyon beteg, bevitték az ispotályba, és ott kap mindenféle gyógyszert, de nem akar nagyon javulni az állapota. Ha javul is, akkor se sokáig. Néha magánál van, néha nincs. Lekötözték. Nagyon rosszul néz ki és félek, hogy ez most túl nagy falat neki. Anya azt mondta megmérgezték. Krokodilkönny vagy mi a méreg neve, és hogy mire elkészül a főzet, addigra ki tudja, hogy életben lesz-e még. És nagyon félek, hogy nem bírja ki. Tudod a mai napnak nem így kéne lennie. Otthon kéne lennem, ahol ott van apa is, és rosszul kéne lennem attól a sok marcipános csokitortától, amit befaltam. Nevetnünk kéne, nem sírni. Ez olyan igazságtalan az élettől.

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 22. 09:36 Ugrás a poszthoz

<3 Mr. <3 Kensington <3

- Olyan nehéz nem haragudni rájuk. Hiába nem akarnak, akkor is belevonnak engem is.
Amiért szörnyen haragszom mindenkire. Nem fair, amit csinálnak, hiszen ha akarják, ha nem, engem is belerángatnak. Azzal még inkább, hogy óvnak és nem akarnak nekem fájdalmat okozni. Rossz ez az állapot, és félek, hogy nagyon sok víz le fog folyni a Dunán, mire végül eljutunk odáig, hogy őszinték legyenek egymással és talán velem is. Fáradtan sóhajtok, elvégre Adam okosat mond és jól látja a helyzetet, csak sajnos ez nem visz közelebb a megoldáshoz.
- Utána akartam olvasni, hogy mi az, mármint mennyire veszélyes méreg, de nem mertem. Ott volt előttem a könyvtárban a könyv és elment mellettem többször is Felagund professzor, én azonban nem tudtam rávenni magam, hogy megkérdezzem, mert féltem a választól. Félek, hogy amit találok, az rosszabb, mint amit el tudok képzelni, és már így is elég rosszul látom a helyzetet.
Bizony, hogy félek. Jogos is, hiszen apáról van szó, aki bizony nekem az egyik legkedvesebb ember. És ha én látom, ahogy vérrel szembe köp egy-egy ápolót, vagy hogy nevezi a mágus világ, majd fáradtan, verejtékező homlokkal visszafekszik, és csak néha van magánál, akkor bizony eléggé elkeseredetté válok, és szerintem ezzel más sincs másképp. Már majdnem minden túl szép volt, és elég lenne csak a szüleim és Léna balhézása bőven, nem kell még ez a hülye mérgezés is az életembe. Toporzékolni volna kedvem, de mindig volt egy szint, amit elfogadhatatlannak tartottam az emberektől, és a nyilvános hisztériázás is ez alá a szint alá tartozik.
- Köszönöm, bár inkább csak születésnapot.
Jól esik a puszi, Mr. Kensington kedvessége. A boldog szó nem igaz, de jól esik, hogy felköszöntött. Anya is próbálkozott jobb kedvre deríteni, de nem sikerült olyan jól. Csodálom őt, valamilyen szinten, azért, hogy képes úgy tenni, mintha nem lenne semmi komolyabb baja. Hogy fel tud ölteni egy maszkot, és elhitetni azokkal, akik nem ismerik közelről, hogy számára nincs semmi gond. A fejem Mr. Kensington mellkasára hajtom, és egy kicsit behunyva a szemem próbálok nem gondolni semmire.  
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 29. 23:16 Ugrás a poszthoz

Erik

Jelentem, Minnie egér elfáradt! Komolyan, egész este ugráltam és táncoltam. Apát is megölelgettem. Amióta itt van újra, nem tudok nem még több alkalmat megragadni, hogy megérintsem, csak a kezét megsimogatom, vagy befogom a szemét, hogy találja ki, én vagyok. Olyan jó. Táncoltam anyával, háztársakkal, fiúkkal. Boldog este ez. Anya csinos volt ma, apa meg mókás. A jelmezét együtt vettük, akkor, amikor nekem is kerestünk valamit. Aztán mindent leszavazott, ami tetszett nekem, így végül anya varrt egy nem kihívó, nem felnőttes jelmezt. Pedig lehettem volna Jázmin hercegnő. Abban semmi olyan nincs. Jó kicsit átlátszó volt és kint lett volna a hasam, de sok lány durvábban volt felöltözve.
A jelmezemet viszont megszerettem. Nagyon tetszik a pöttyös szoknya, és a fülek is, úgyhogy egy kicsi okom se lehet arra, hogy panaszkodjak. Dúdolva léptem hát ki a nagyteremből, amikor úgy éreztem, hogy az ágyig még pont eljutok, ha most elindulok. Előtte integettem a szülői testületnek persze. Egész furcsa, hogy a szüleim tanítanak. Ezen morfondírozva indulok el, amíg csak tarkón nem csap valami hideg. Az utolsó tiszta emlékképem az, hogy az egész  testem libabőrös lesz a hidegtől, a következő meg az, hogy fázik a mellkasom, ugyanis valami hidegen fekszem.
A korábbi fáradtság egy pillanat alatt eltűnik, helyét a hideg és a rettegés veszi át. Éber vagyok, de ez nem nyugtat meg. Bár tudnám hogy ez csak egy álom. Kérlek, legyen álom. De nem, ennyire valóságos egyszerűen nem lehet. Felülve hallgatom az ajtók és ablakok hangját, körülnézve azonban nem tapasztalok ilyesmit. Mivel se ajtó, se ablak, érzem, ahogy a légzésem felgyorsul, mintha nem kapnék levegőt. Klausztrofóbia. Nem vészes, de azért megvan. Emlékszem egyszer anyával beszorultunk egy liftbe. Olyan pánikot szerintem nem élt még meg az a lift, mint amit mi produkáltunk.
Felkelve leporolom magam, és a falak mentén haladok, amíg hangokat nem kezdek el hallani. Két hang. Az egyik ismeretlen, a másik se nagyon ismerős, de legalább magyar. Annyira féltett anya attól mindig, hogy egyszer elrabol egy férfi – tudom, érdekes félelmei vannak – de ezek szerint nem alaptalanok.
- Fiú! Ki vagy? Hol vagy? A másik szobában? Hol van az ajtó, én nem találom. Egyedül vagyok és félek. Nálad van a férfi?
A hangom a sírás közelében van már. Nem akarok itt lenni. Apát akarom és anyát. Vissza akarok menni a nagyterembe. Táncolni akarok még. Egyedül vagyok, félek, Vuk vagyok. Nem akarok Vuk lenni. Nem akarok egyedül lenni. Valaki segítsen rajtam. A falra tapadva várom a fiú válaszát. Kiabáltam, mert hát ki ne kiabálna, és ha én hallottam őt, akkor biztos ő is hall engem. Ugye?

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 30. 15:05 Ugrás a poszthoz

Az Eridon vezetősége

Véééégre itt a halloween!
Ami azt jelenti, hogy a hosszas küzdelem és keresgélés árán, de végre rajtam van a jelmezem. Apával indultunk el először kutatni, de csak neki találtunk, aztán elmentünk anyával is, de egyikünknek se találtunk, így aztán anyu nekiállt megtalálni a legjobb megoldást mind a kettőnk számára. Vagyis a nagy ötlet azt jelentette, hogy összeírt egy csomó mindent, betette egy sapkába és kihúztuk ki mi lesz, majd amikor elolvastuk, némán cseréltünk. Így ő lett cicalány, én meg Minnie egér. Anya esténként varrta a jelmezem, majd a sajátját is, így teljesen egyedi, aranyos lettem. Megvallom az elején nem tetszett az ötlet, hogy Minnie egeret csinál belőlem, de ahogy egyre több és több részlet lett kész, szimpatikussá vált a téma. Magassarkút ugyan nem húztam. Volt egy, ami ment volna a ruhámhoz, de nagyon is estem benne, így azt inkább piros balerinacipőre redukáltuk, ami tökéletesen jó az egész estét mászkáláshoz, táncoláshoz, játékhoz.
Mielőtt elindultunk, megcsinálta a sminkem, még a számat is kirúzsozta, bár nem olyan vészesen. Ami viszont igazán csúcs, az a szemem kihúzása. Sokkal szebb, mint gondoltam. Anya szemei és hozzá apa szemszíne egy nagyon érdekes és szép párosítást eredményeztek. Olyan nagylányos és már-már vonzó lettem.
A bejárati csarnokba nevetgélve léptünk be, de a nagyterembe már egyikünk se ment. Neki a rendelőben volt valami dolga, azt mondta majd jön, én meg még felszaladtam a szobámba, a Levita toronyba, mert ott hagytam egy füzetet, amiből egyetlen lap kell. A lapot kitépve, és jól elrakva a jelmezembe, hogy még csak véletlenül se hagyjam el, így indultam vissza a terembe, ahol már a legkülönfélébb jelmezek és párok gyülekeznek. Célirányosan indulok egy bizonyos pizsamás emberke felé, osonva a háta mögé jutok, majd lábujjhegyre állva, hátulról befogom a szemeit.
- Találd ki, ki vagyok!
Persze nem nehéz a dolog, hiszen a hangom csak egy kicsit változtatom el, így valószínű, hogy az én apukám igen könnyen kitalálja, kivel hozta össze a sors. Széles mosolyom persze így is megmarad, hiszen ma ünnepelünk, nem szomorkodunk.  

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. október 31. 12:48 Ugrás a poszthoz

Apa & Gréta néni, Anya & Kristóf

- Ne haragudj.
Érzem, ahogy apa összerezzen, és egy kis bűntudat is urrá lesz rajtam, elvégre nem kellene ijesztgetnem, főleg most, mégis nem hagyhattam ki. Érzem, ahogy végignéz rajtam, és elmosolyodva fordulok körbe, mint a filmekben. Hát a várt hatás elmarad. Azt hittem hamupipőkés, rózsaszín köd lesz, de helyette kicsit idiótán érzem magam. Mindegy, visszacsinálni már nem lehet.
- Anya varrta.
Ösztönösen kibukik belőlem, naná, hogy nyomom anyát, mintha egy rossz marketinges veszett volna el bennem. A feltételezésére pedig, hogy nem akarok egész este az apámmal lógni, jó nagyot bólintok.
- Nem Gréta néni, sokat szeretnék táncolni, meg enni. Azt mesélték a szobatársaim, hogy nagyon furcsa és különleges sütik lesznek itt, amiket nem szabad kihagynom. Csak köszönni akartam apának és megnézni, hogy áll a jelmeze.
Mert bizony nem áll rosszul neki az együtt választott darab, és tudom, hogy mivel nincs, amivel szembeállítsam, nem mondhatom elfogulatlanul, hogy tökéletes választás, pedig az. Semmi másban nem tudtam volna elképzelni az én apukámat, mint ebben. Ez annyira ő.
- Anyának és Kristófnak is köszönnöm kell még. Tök jó, hogy anya elhívta ide, nagyon mókás figura.
Bár még csak párszor beszéltem vele, mindig nagyon sokat nevettem. Elég sok időt töltök a cukrászdába, és amióta felvették oda, anyáék is sokat járnak Krisztával, hogy kikapcsolódjanak. Anyát még megértem, az apával való furcsa kapcsolata miatt, de Kriszta? Ő mindjárt megint anyuka lesz. Lehet persze, hogy csak viccelnek. Nem mindig értem a felnőtt humort.
- Nagyon vagányul tetszik kinézni tanárnő, szerintem az órákat is így kéne tartania. Bár én simán tartva is nagyon szeretem.
Főleg azért, mert a néninél még nincs se hitványom, se trollom. Nem feltétlenül könnyű ez az iskola dolog. A teljesítményem hullámzik, amin apa jót szórakozik, anya meg csak sóhajtozik. Viszont ideje tovább állnom, éppen jó helyen vannak ahhoz, hogy a tömegen átverekedve köszönhessek nekik is. Apát azért átölelem, mielőtt indulok.
- Jó szórakozást kívánok!
Intek egyet, majd ugrálva elsuhanok az asztalok irányába, hogy átöleljem anyut, majd Kristófot is.
- Nagyon vagányul festesz ebben a jelmezben. Pisztolyod is van?
Érdeklődöm, félig-meddig a köszöntőre is figyelve.
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. november 8. 14:52 Ugrás a poszthoz

Füredi Csenge Lili

Nem hittem volna, hogy ekkora késésben leszek. Pedig milyen időben elkezdtem ezt a beadandót! Nem is hittem volna, hogy csak az utolsó estén tudom befejezni. Persze, nem foglalkoztam mindig ezzel, de szerettem volna, ha tényleg jól sikerül. Mostanában igen hullámzó az eredmény, bár van egy olyan érzésem, hogy egy-két tanár csak azért szivat, mert tanárgyerek vagyok. Nem mintha lett volna választásom, sőt én kifejezetten örülök, hogy anya is itt tanít. Sokkal könnyebb dolgom van azóta, és egyszer már láttam őket beszélgetni is, jó nem hosszan, de már az is csoda, hogy a beszélgetés végén apa rám mosolygott, anya pedig integetett. Nem veszekedtek. Szinte hihetetlen, úgyhogy a felüdülés garantáltan megérkezett, csak kicsit később, mint hittem.
Viszont elkészült a beadandóm, már csak le kéne adnom. A nagyteremben azt mondták, hogy a bácsi már kijött, így kilépve a bejárati csarnokon át, próbálom kitalálni, hogy merre is mehetett. Később is ráérne odaadnom persze, de tuti, hogy ha elteszem, akkor valami tragédia történik vele, mondjuk végigfolyik rajta egy bögre kakaó, ami a semmiből bukkan elő átváltoztatástan óra alatt, amiből így is elég gyengus vagyok.
- Bocsi!
Az áldozatom egy szőke lány, látásból mintha már rémlene, vagy lehet csak hasonlít valakire, de mindenesetre úgy érzem, hogy ő talán segíthetne nekem. A táskámat a vállamra kapva, az irományt rejtő mappát magamhoz szorítva sietek oda hozzá, mielőtt még elhagyná a helyet. Iskolai egyenruhába kellene lennem, de nem voltam otthon, a hétvégén apánál voltam, és elfelejtettem, hogy reggel tőle jövök iskolába, így hát a hétvégén készített pólómat húztam fel, amibe biztos, hogy a mai napon valaki még bele fog kötni, pedig vannak, akik tényleg durván öltözködnek. Például az a Rellonos lány, aki a múltkor órán mellettem ült. Amíg a tanár beszélt, addig ő ollóval levágta a szoknyája alját, és így nem csak kicsit ért térd fölé, hanem nagyon is combközépig. Persze a fiúknak ez nagyon tetszett.
- Bocsi, nem láttad Lasch professzort elhaladni itt?
Belekezdenék, hogy mennyire fontos lenne a professzor megtalálása, mert bizony ezt itt nagyon gyorsan oda kellene adnom neki, hogy ne essen baja, mert, hogy ez itt a beadandóm, de valószínűleg a halálba untatnám, és tényleg fontos lenne a profnak átadni, bár arra egyelőre még nem gondolok, hogy a tanáriba biztos lenne valaki, aki odateszi az asztalára. Ennyit arról, hogy tanár szülők gyermeke vagyok. De majd csak eszembe jut ez is.
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. november 9. 10:58 Ugrás a poszthoz

A banya

Szeretek apánál lenni, de azt nem szeretem, amikor hirtelen behívják. Mivel azonban vasárnap van, amúgy se maradtam volna tovább, csak még pár órát. A hét elején azonban nem tervezek otthon lenni, meg akarom ismerni a szakköröket, hátha valahova kedvem lenne még becsatlakozni. Van még egy kis szabadidőm, amit általában olvasással töltök, de néha úgy érzem, hogy valami közösségibb dolgot is csinálhatnék, elvégre apánál is van bőven időm olvasni, vagy amikor otthon vagyok, de anya még nem ért haza.
Mostanában az az új szokásunk ugyanis, hogy megvárom, vagy ő vár meg és együtt főzőcskézünk, új recepteket próbálunk ki, és közben tudunk beszélgetni. Jó dolog ez az anya – lánya program, mindig szoktam szeretni. A múltkor például azt mondta, előre fél attól, hogy milyen lesz, amikor igazán elkezdek kamaszodni. Hát attól most egy kicsit én is félek, mert nem akarok üvöltözni a szüleimmel, hiszen annyira szeretem őket.
 Apához érkezek vissza, mivel nála hagytam az iskolai cuccaimat, amikre nem volt szükségem a hétvégén. Most a táskámba szuszakolva őket próbálom valahogy elérni, hogy se a táska, se a hátam ne szakadjon le. Mindig elszámolom magam a rendelkezésre álló hellyel. Kínos, de talán a toronyig bírni fogjuk a távot. A táskát fellendítve a hátamra, kicsit lejjebb húzom a felcsúszott kabátom, és indulok el, hogy az eggyel lejjebb lévő folyosón található könyvtárba beadjam a kezembe tartott négy könyvet, amikkel a hétvégén szórakoztattam magam.
A dolog viszonylag gyorsan zajlik, így elégedetten lépek ki. Már kezd egy kicsit melegem lenni, így a folyosó közepe felé megállok, hogy legalább a kabátomtól megszabaduljak, mert a torony még egy kicsit messzebb van, én pedig nem szeretnék úgy kinézni, mint egy piros alma, mire beérek a klubhelyiségbe.

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. november 15. 10:55 Ugrás a poszthoz

Banya néni

Felvéve a táskát lépek egyet, kettőt, de olyan kényelmetlen az egész. Újra megállok hát, hogy megnézzem, mi nem stimmel a táskámban. Nem kellene ennyire teletömni, mondjuk kezdésnek, a másik pedig, hogy örültem volna, ha a kabátomat azért még bele tudom gyűrni, de nem így alakult sajnos, így aztán az a kezembe maradt, pedig mennyivel jobb lett volna, ha a kabátom puhaságával kibélelhetem a táskámat. Ehelyett viszont a "Mágiatörténet a kezdetektől a milleniumig vastag kötése hagy maradandó emlékeket nem csak az elmémben, de a hátamban is. Hát ennek annyira nem örülök, de nem igazán tudok mást tenni, mint elviselni.
Éppen indulnék tovább, amikor csörömpölést hallok, közvetlenül mellőlem. Ijedten torpanok meg, és nézek körbe, ugyanis abban a hitben vagyok egy hosszú percig, hogy valamit én vertem le a táskám felhúzásakor. Az biztos, hogy nem egy páncélnál értem el ekkora sikert, azonban az is biztos, hogy valami leesett. Riadt tekintettel nézek szembe és látom meg a Bibircsókos Banyát, akitől mindenki óvva int, hiszen folyton pletykál.
- Jól van, asszonyom?
Azért mégsem hagyhatom itt, és ha rosszul van? Biztos az is megeshet, bár egy festménynél mi? Talán por allergiája van. Az a Zebulon bácsi vagy ki, lehet nem takarította ezt a keretet, ő meg gyanútlanul átjött. Naiv vagyok tudom, hiszen biztos nem véletlenül javasolják, hogy kerüljem el a banyust, amennyire csak tudom. Azonban egy gonosz kis manó a vállamra helyezve súlyát azt súgja a fülembe, hogy hátha tud valamit a szüleimről, például, hogy miért viselkednek ilyen furcsán.
- Tudok valamiben esetleg segíteni önnek?
Igyekszem ellenállni persze a kísértésnek. Valahol mélyen tartok is attól, hogy tudna válaszolni erre a kérdéskörre, de lehet, hogy a válasz olyan fájdalmas lenne, hogy nem akarnám tudni. Talán jobb a tudatlanság bizonyos esetekben.  
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2014. november 16. 11:50 Ugrás a poszthoz

Erik és a szervezői mesélő

Bár logikai buktatót rejt a tény, hogy mindjárt jön értem, úgy, hogy nincs ajtó, amin jöhetne. Azt se tudom, hogy hoztak ide minket, vagy miben vagyunk egyáltalán.Bevallom, hogy a félelem okozta reszketés egy kicsit enyhült, azóta, hogy a srác hozzám szólt. Ketten vagyunk. nem csak én vagyok egyedül, ő is itt van, és együtt talán okosabbak lehetünk.
- Figyelj...
A mondatot - bár nem is tudom mit akartam mondani, talán megköszönni, hogy itt van, - nem tudom befejezni, ugyanis valami hátralök, a padlóra halkan, nyekkenve érkezek, de annál jobban fáj ez. A következő pillanatban azon kapom magam, hogy már szipogok, és könnyek zúdulnak le az arcomon, ahogy összegömbölyödve, mint egy kisbaba fekszem. Fel akarok ébredni ebből a rémálomból. Azt akarom, hogy anya óvó karjaiba bújhassak, hogy érezzem a testápolója finom illatát, és hogy apa mondjon pár szót, amitől erősebbnek és magabiztosabbnak érezhetem magam. Bármennyire is szeretnék rá hasonlítani, én most a legmesszebb állok apa bátorságától.
A saját bajaim, érzéseim felett elmélkedve, észre se veszem, hogy sok lábacska kezd el felmászni rajtam, csak mikor már az arcomhoz érnek, ijedten kapom oda a kezem, és bár azt mondják, pókot bántani szerencsétlenséget hoz, én most velőtrázóan sikítva söpröm őket le magamról, a saját lábamba botladozva felállok, és hátrálok egészen a másik falig. Ki akarok jutni innen.
A suttogás elhallgatott, szél jött, mintha a kiutat jelző szél lenne, az írás is érzelmessé válik a falon, ami szintén azt mondja, hallgassam a szelet. A megint feltörő könnyeket leküzdve igyekszem összpontosítani, hogy megtudjam, mit is jelent ez.
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2015. március 12. 21:41 Ugrás a poszthoz

Édesapa

- Hol van itt a csapda?
Azt hiszem harmadszorra kérdezem ezt meg, bár lehet, hogy negyedszer is, de úgy emlékszem az egyiket csak magamban tettem fel. Nem tudom elhinni. Apám, mint a Levita házvezető - helyettese? Apám auror, aki rosszalkodókat csíp nyakon. Egy kicsit magasra választották be helyettesnek. A pincébe jóval nagyobb szükség lett volna rá. Mondjuk az is furcsa lenne. Anya helyét átveszi apa. Amúgy ők ketten eleve furák nekem, megint ott tartanak, hogy kedvesek egymással, sőt már-már ijesztően jól megvannak együtt. Nem, nem szabad reménykedni Minácska, a szüleid nincsenek és nem is lesznek együtt. Ezzel naponta meg kell küzdenem, hiszen bármennyire is szeretném ezt, emlékeztetnem kell magam, hogy ez csak a filmekben van. Az, hogy lesz még egy gyerekük, na az nem feltétlenül jelenti azt, hogy össze is akarnak tartozni.
- Komolyan apa, Levita? Mondjuk így most már biztos, hogy a te gyereked is vagyok. Anya is Levitás volt, én is az vagyok, és most te is, ki tudja, tizenöt év múlva az öcsém is lehet kék lesz.
Menet közben a vállam kicsit apáénak lököm, jó, hogy az én segítségemet kérte, de ha esetleg átver, és emiatt büntetőmunkára kell mennem, akkor nagyon morcos leszek rá. Milyen szép is lenne. Mina, keresztneve Warren egy havi büntetőmunkára ítélendő, mert segített bejutni egy aurornak a Levita ház klubhelyiségébe. Büntetőmunkáját a rosszabb változatok közül az elkövetkezendő 3-5 napban választjuk ki, értesítés személyes megkeresés útján. Igen, már szinte látom is magam előtt, ahogy gyakorlatilag falfehéren állok, nyirkos, remegő kezekkel, és azon agyalok, hogy vajon mi lehet a legrosszabb büntetések listáján. Értem én, hogy életre nevelne, de akkor inkább tanítson meg rendesen íjjal lőni, és ne csak ígérgesse. A jegyeimen is javítottam, szóval oka se lehet a panaszra.
- És, beszéltél mostanában anyával?
Érdeklődöm az utolsó kanyart bevéve, már mindjárt ott vagyunk, és még mindig bizonytalan vagyok, hogy apa tényleg bejöhet-e velem. Ebbőt tutira országos botrány lesz. Meg fognak lincselni, tutira.  
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2015. március 14. 17:08 Ugrás a poszthoz

Apuka

- Nem szeretném, hogy zseni legyél.
Ez a kijelentésem másnak lehet, hogy furcsának, vagy bántónak tűnhet, még akkor is, ha igyekeztem a lehető legszebben megfogalmazni. Nem, valóban nem akarom, hogy apa olyan legyen, az nagyon furcsa változás lenne, és nem is biztos, hogy akkor a kapcsolatunk jó irányba menne el.
- Én rád szeretnék hasonlítani, és ha te is olyan okosságokat tudsz majd, mint anya, akkor túl nagy kihívás elé állítanál. Jó ez így apukám, te nem az az ember vagy, aki mindenféle logikai feladattal üti el az idejét, te egyszerű ember vagy, és ez jó így.
Oké, ez még annyira se hangzik jól, mint az előző kijelentésem, de hogy mondja meg az ember a csodálatos apjának, hogy ő anélkül is tökéletes, hogy az agyában kismilliárd információ kering? Ez kérem szépen egy lehetetlen vállalkozás. Főleg, ha manapság mindenki azt mondja, hogy csak még ezt meg ezt tudd, mert az neked jó lesz, vagy, hogy az jobban néz ki, ha minél több és magasabb fokozatú papírod van, szemben azzal, hogy mennyire vagy járatos abban, amit csinálsz, vagy esetleg talpraesett vagy. Én személy szerint sokkal többre becsülöm az egyszerű, nem túlgondoló apámat, aki már sokat bizonyított. Sokkal jobban szeretem az ő egyszerű észjárását, mint a bonyolult, mindent mindennel összekombináló, fura végeredményeket kihozó anyámét, aki persze szintén imádok, csak apás vagyok, attól a pillanattól, hogy megismerhettem őt ténylegesen.
- Nos, íme a szfinx. Mögötte pedig minden, ami Levita. Meg kell fejtened a találós kérdése válaszát, hogy bejuss. És nem, az nem segít, ha kést rántasz és megfenyegeted, nem fog beengedni.
Sőt szerintem még be is olvas neki valami kulturáltan sértőt, ami miatt az én drága jó apám egészen biztos, hogy megkéseli. Szegény mindkettő, már most látom, hogy lesznek itt bajok az év folyamán. Közben persze a szfinx is érzékel minket, és szólásra nyitja a száját:
- Csak a tiéd, mégis mások használják többet. Mi az?
Szélesen elmosolyodom, mert ez egy igazán könnyű feladvány, azonban meg nem szólalok, elvégre apukáé a terep, ő lett a mi friss kisvezérünk.
- Amúgy anya jól van, azt hiszem.
Egy kicsit morgott valamit, de nem értettem, csak apa nevét, de hát ez nem egy olyan szokatlan dolog náluk, nem igaz?
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2015. március 17. 20:44 Ugrás a poszthoz

Apukám

Ahogy kimondom, úgy meg is bánom a dolgot. Tudtam én, hogy félre lesz ez értve, és bár nincs kimondva, érezhető, hogy a rosszabbik megoldás játszódik le a mellettem haladóba. Remek, lehülyéztem az apámat, és ezzel együtt magamat is, pedig csak annyit akartam neki mondani, hogy rá szívesebben hasonlítanék. Gratulálok Mina, ennél jobban nem is csinálhattad volna. Zseniális vagy.
Végül aztán odaértünk, jött a kérdés, és apa válasza. Egy pillanatra megforgatom a szemem, apám válaszán, de a fejem rázni már nem merem, mert még a végén atyainak nyakon csap a pofátlanságom miatt. Apukám, apukám, így aztán nehezen fogsz bejutni. Elvégre gyakorlatilag meg sem erőlteti magát annak érdekében, hogy megtudja, mi is lehet a válasz.
- A nevünk. A megfejtés a nevünk, téged Dwayne-nek kereszteltek, mégis mások mondják ezt ki többször.
Milyen furcsa kimondani rá nézve, hogy Dwayne. Ő apa és kész. Nem is értem azokat akik felnőve nem apának és anyának szólítják a szüleiket, hanem a keresztnevükön. Ez olyan idegen. Elvégre ők nem csak Máriák és Istvánok, ők az anyánk és az apánk, azok az emberek, akiknek köszönhetjük, hogy itt vagyunk.
Erre a gondolatra kicsit el is érzékenyülök, és lopva végigsimítok a mellettem álló jobb alkarján, belül, pont ott, ahol a nevem is van. Nekem ez a tetoválás az egyik legfontosabb jelzés arról, hogy a férfihez tartozok. Van apám, van, aki kimondja majd a nevem.
- Tessék, csak utánad.
Mutatok a feltáruló lehetőségre, előreengedve apámat, hogy most először beléphessen a kékek rejtett birodalmába.
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2015. július 20. 21:38 Ugrás a poszthoz

Séb Bataille

Kezd minden egy kicsit jobb lenni már otthon. Lassan teljesen egy nézőponton leszünk anyával. Sean is kezd idősebb lenni, már megszokott jelenség, sőt nem is olyan rossz, hogy van. Nekem is sikerült mindennel zöld ágra vergődnöm, most minden jó, túl jó. Vihar előtti csend, mi? Áh, nem lenne szabad rosszra gondolnom, mert akkor be is vonzom.
Második óra. Első órám ma nincs, így aztán kényelmesen sétálok fel a kastélyba. Otthon reggeliztem, anya újabban újra süt, és dúdol is közben. Érdekes ez a változás, de ki ne szeretné a kakaóját friss péksüteménnyel enni? Ma például sajttal és baconnel töltött kiflit ettem, ami mennyei volt. Annyira, hogy egyből befaltam belőle hármat. Azt, hogy az ebéd hogy fog lecsúszni, nem tudom. Bár ha jót főznek a manók, egész könnyen. Vacsorára pedig, ha jól láttam, pizzával készül az én anyukám.
Szeretem ezt a helyzetet, sokkal vidámabban sétálok be a tölgyfakapun, és örömmel lépkedek fel a lépcsőn. Mágiatöri lesz. Nem rossz, bár annyira nem izgat, de mégis tanulható. Nem bánom, hogy nem olyan, amitől felrobbanhatok, mert mondjuk van egy rossz hozzávaló, vagy rosszul mozdul a pálcám. A múlt héten is volt egy lány, aki rosszul mondott ki egy szótagot, és ahelyett, hogy szőkére festette volna a másik haját, a saját testét hűtötte le annyira, hogy utána a gyengélkedőn kötött ki. Az ilyesmit utálom.
Felérve a lépcsőn egy asztal mellé sétálok, egy srác ül csak ott, így tökéletesen alkalmas, hogy lepakoljam a táskám a másik végébe. Nem ülök le, magam felé fordítva a virágos tatyót veszem elő belőle a taláromat és a nyakkendőmet. Előbbit a táska mellé teszem, utóbbit pedig a nyakamba, és elkezdem megkötni. Felfelé jövet egyiket se szoktam hordani.
Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2015. július 20. 21:43 Ugrás a poszthoz

Séb Bataille

Figyelmetlen voltam, ennek köszönhetően pedig a táskám elkezdett távozni. Nem éppen a legjobb, ha az ember nem figyel oda ilyenekre, elvégre lehetett volan nálam egy üveg mustár, vagy még rosszabb, méz, és akkor vége mindennek. Hogy miért lenne nálam méz vagy mustár, ne kérdezze senki. Ez volt az első gondolatom, ahogy a táska megindult.
Fogalmam sincs, hogy mit csináltam. Illetve, hogy miért nem csináltam semmit. Szinte lassított jelenetben néztem, ahogy megindul a táskám, és ahogy a mellettem ülő dúdolgatós srác utána kap, majd távozik is utána. Még felsikkantani se volt időm, olyan szinten megdöbbentem attól, hogy leesett.
- Mi a…?
Majdnem káromkodásom, amik széles körét kedves apámnak köszönhetem, végül a fura cuppanás miatt nem jön ki. Talán jobb is így. Nem éppen nőies, ha az ember lánya úgy káromkodik, mint egy kocsis. Nekem meg valahogy nem is megy. Hülyén néz ki, ha az én hangommal nekiállok káromkodni. Természetellenes.
- Kö…köszönöm.
Érzem, ahogy mindenki minket néz a közelünkben. Nem vagyok az a színpadi alkat, így a tarkóm, a fülem, és az arcom is elkezd vörösödni. Naná, hogy pont ma kötöttem fel a loboncomat, így mindenki premier plan láthatja, ahogy rákká változom. Aztán, ahogy a táskámat elveszem, és rendesen rápillantok, hatalmas szemeim még hatalmasabbá válnak, mint a csiga, olyan leszek.
- Én ismerlek téged!
Igen, tudom is, hogy honnan. Mondjuk szerencséje van velem, én nem tartozok a sikító – visító lánykórusok egyikéhez sem, inkább csak halkan, de bambulászva ismerem fel az embereket. Hosszan, illetlenül hosszan nézem őt is, majd megrázva a fejem, veszek egy mély levegőt.
- Segíthetek?
Kérdezem zavartan a táskámat gyorsan feltéve az asztalra, mielőtt megint elejtem. Nem lenne újdonság tőlem.

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2015. július 20. 21:47 Ugrás a poszthoz

Séb Bataille

- Igazad van, rosszul fogalmaztam. Láttalak, sokszor.
Azt nem mesélem el neki, hogy az elmúlt években rengetegszer, vagy, hogy mennyire imádtam őt mindig, vagy hogy egyszer megölelt. Akkor még nagyon kicsi voltam, és tuti annyi embert megölelt már, hogy nem emlékszik egy kislányra, aki egyszerre két nőbe kapaszkodva sikongatott. Bizony, ha anyának jönnie kellett, akkor elrángatta magával Krisztát is. Igaz, hogy mi ketten sokkal jobban élveztük a dolgot, mint azt ő gondolta volna. Nem is foglalkoztam a sikítozókkal, elég gázul viselkedtek. Komolyan, minden nap jön szembe valami undi, mert ha nem bájitaltanon, akkor bűbájtanon vagy Legendás lények gondozásán. Ez a sikítozás, tömegesen is ciki. Végül aztán nézem, ahogy a láb lassan felemelkedik. Már éppen fel akartam kelni érte, de a fiú gyorsabb volt, és szépen lassan visszatért minden a régi kerékvágásba, az emberek is lassan elkezdtek nem nyíltan bámulva kibeszélni.
- Biztos, hogy menni fog?
Érdeklődöm aggódva, hiszen nem tűnik túl jónak a helyzet, és a hangok se segítenek hozzá, hogy ne érezzek elengedhetetlen vágyat az iránt, hogy pácát rántsak, és én is mondjam a bűbájt. Igaz sosem tanultam, sőt az sem biztos, hogy rendesen ki tudnám mondani ezt a bűbájt, mégis hatalmas bennem a tenni akarás, hiszen az én táskám miatt lett az egész, én voltam figyelmetlen.
- Kellemetlen helyzetbe? Ugyan, pontosan tudom, milyen, amikor néznek. Az anyám pszichológus, az apám auror, nincsenek együtt, folyton ölik egymást, de nemrég született meg az öcsém. Elég nehéz velük felvenni a versenyt kellemetlen helyzetbe hozás terén.
Tényleg, ebbe eddig nem is gondoltam bele, de nagyon jól viselem a kellemetlen esetekkel járó rivaldafényt. Lehet, hogy ha nagy leszek, akkor majd celeb leszek, elvégre ez ott egy kifejezett követelmény.
- Rendben van a lábad?
Bökök az ujjammal kérdőn az említett testrész felé, miközben lassan elhaladnak az emberek a környezetünkből.

Warren Mina
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független boszorkány


CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 367
Összes hsz: 824
Írta: 2015. július 20. 21:54 Ugrás a poszthoz

Séb Bataille

- Öhm.
Oké, az egy dolog, hogy megemlítem, hogy voltam párszor, és hogy láttam őt, de hogy véleményt formáljak? Én tökre béna vagyok az olyanokban, mint a véleményem kinyilvánítása, és szerintem nagyon nem a legjobb emberhez fordult ebben a témában. Érzem is, hogy már megint elönti a forróság az arcomat, és a szám is kiszárad. Fogalmam nincs, hogy másoknak hogy megy a sima véleménykinyilvánítás.
- Nem igazán szerettem cirkuszba járni, amíg el nem mentem hozzátok. Titeket akármeddig el tudnálak nézni, így azt hiszem rosszak nem lehettek. Nem igazán vagyok az a sikítozós meg ajnározós fajta, így sajna azt nem is tudnék adni, de ha arra vágysz, ismerek néhány lányt, akik nagyon benne vannak ebbe a sikongatós dologba.  
Soha nem is ment, sőt, ha valamiért lelkesedtem, akkor is, maximum telepakoltam a szobám falát képekkel, vagy a nevét írtam le sokszor a füzetembe. Csendes rajongó vagyok, ha lehet ilyet mondani, vagy van ennek valami értelme. Furcsa, a rajongó szónál eleve valami hangosra gondol az ember, legalábbis én, így képzelném el, ha le kéne, mondjuk rajzolni a szót. Sok hullámzó vonal, kacskaringózó színek. Én nem ilyen vagyok, még csak kicsit se hasonlítok rá.
- Igen, pontosan tudom, hogy milyen ez.
Nem örülök neki, hogy tudom. Valahogy jobb lenne kívülállónak lenni, mint olyannak, akit egyből megbámulnak. Idősebbnek is nézek ki a koromnál, a szüleim nem éppen átlagos állampolgárok, sőt az egyik még csak nem is ennek az államnak a polgára. Olyan bonyolult az egész, hogy néha még én magam sem tudom követni, és ha esetleg mégis, akkor is történik valami, ami miatt újabb csavar kerül a történetbe, és megint borul a bili.
- Igazad van, így tisztább. Warren Mina.
Fogadom el a kezét, és rázom meg finoman, illetve hangolódom rá arra, ahogy ő fog velem kezet. Igen figyelmes egy srác, azt meg kell hagyni. És egyáltalán nincs elszállva magától, ami ritka.
- Azért egy kicsit mégis. Mármint, jobban odafigyelhettem volna arra, hogy a táskám rendesen tegyem le.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mácsai Mina Izabella összes RPG hozzászólása (139 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel