Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Mégis inkább uralmatok alá hajtátok a csevegőt.
|
|
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Én volnék az a bátor? Áh, ártalmatlanok ezek ketten. Sziasztok
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nem kérünk többet, köszönjük, én bőven megelégszem veled
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Na, hát illik ezt, mikor hozzád beszélek?
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Biztos megérdemlem, szóval csak tessék.
|
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Olyan kedves vagy velem. Most mit vétettem komolyan? Leo, nekem nem is tudom, minek van tv-m, sose nézem
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jólvan, hát akkor inkább el is tűnök, még mielőtt meggyilkolsz
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Lexine Egyáltalán nem számított arra, hogy egy gyerek ennyi bajjal jár. Naivan azt gondolta, hogy egy kislány nem igényel többet napi 5-szöri étkezésnél, 12 óra alvásnál, és sok-sok játéknál. Valóban, Blankának se kellett sokkal több, sőt, a leányzó többnyire remekül elszórakoztatta magát... Csak annyi volt a bökkenő, hogy mindezt Douglas kárára tette. Jobb ötlet híján tehát úgy döntött, beszerez egy dadát. Ez nem is tűnt nehéz feladatnak, elvégre közel egy iskolához elég sok fiatal lány akad, akinek épp szüksége lehet valami munkára, hogy kiegészítse a zsebpénzét. A választás volt a dolog nehezebbik része. Mégis ki lenne a legmegfelelőbb a lányához? Hosszas belső vívódás után végül is nem az eszére, hanem inkább a szívére hallgatott, így esett a választása Lexine-re. Szimpatikus volt neki, bár azt nem tudta volna pontosan meghatározni, hogy miért is, de ez nem volt fontos. Bő 10 perce el kellett volna indulniuk már, de mivel Blankának éppen fogócskázni támadt kedve, Dougnak esélye se volt felöltöztetni. A kis szöszke harisnyában, egy rózsaszín pólóban, és egy fél pár cipővel a lábán menekült el az apja elől, aki hiába rohant utána. A kiscsaj olyan fürge volt, hogy Doug kétszer is eltaknyolt a nappaliban, mire végre elkapta a bokáját. Blanka először harsányan nevetve rugdalózni kezdett, hogy kiszabaduljon apja kezéből, majd mikor ez nem sikerült, hisztirohamot kapott. Még 5 perc telhetett el, mire végre sikerült egyezséget kötniük: először is, a nyakában kell levinnie a lányt a vasútállomásig, másodszor pedig visszafelé jövet be kell menniük a cukorkaboltba. Miután végre sikerült felöltöztetnie a lányt, a nyakába kapta és sietős léptekkel indult meg vele le a faluba.
Blanka kifejezetten élvezte a magaslati levegőt, el is határozta, hogy visszafelé se lesz hajlandó a saját lábait használni. Vigyorogva kapaszkodott apja fejébe, - vagy inkább a hajába - majd mikor meglátta a bőröndjén akrobatizáló szőkét, heves mocorgásba kezdett. - Tee-gyéél-lee! - követelte egyre erősebben püfölve Doug feje búbját. A férfinek persze fel se tűnt, csak a dadát bámulta elkerekedett szemekkel. - Lexine? - kérdezte kissé bizonytalan hangon. Biztos jó ötlet volt őt választani? A lányt látva már kissé kételkedett ebben.
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Megnyugodtam, hogy nem csak nekem nem sikerült felfognom. Sziasztok :3
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Lexine Érdeklődve figyelte a lány landolását. Külső szemlélődőként is meg tudta állapítani, hogy valószínűleg nem volt fájdalommentes a leérkezés, de ez nem látszott egy szemernyit se rajta. Magabiztosnak és határozottnak tűnt, ami szöges ellentétben állt a törékeny külsejével. - Doug és Blanka. - Fejezte be szinte rögtön Lexine mondatát. Tekintete lassan az arcára vándorolt, de nem időzött rajta sokat. Nem akarta, hogy ez szemet szúrjon neki, és esetleg szóvá tegye. Blanka tovább folytatta a mocorgást, amire persze Lexi is hamar felfigyelt. A javaslatra a férfi már épp készült volna, hogy letegye a kislányt, de az újdonsült dada megelőzte. Doug kicsit aggódott ugyan, hogy Blanka majd egy hirtelen jött gondolattól vezérelve megharapja vagy esetleg orrba gyűri a lányt, de szerencsére ilyesmi nem történt. Némán, megilletődve, de kinyújtotta Lexi felé a kezeit és hagyta, hogy a lány lesegítse apja nyakából, aki persze némileg előrehajolt, hogy könnyebb dolguk legyen. Miután a kis lábai már a biztos talajon voltak, gyorsan el is spurizott mellőlük. - Nem semmi. - jegyezte meg elképedve. - Általában nem csípi az idegeneket. - tette aztán hozzá a magyarázatot. Szemeit a törpére tapasztotta és mint a sas, úgy figyelte, nehogy messzire merészkedjen. Talán túlzottan féltette, de ez érthető. Blanka tündéri egy gyerek, legalábbis tündérien tudja álcázni a gonosz kis terveit. Fenn állt a veszély, hogy ha akár csak egy pillanatra is szem elől téveszti, még el talál lógni, csak hogy ezzel is bosszantsa az apját. Egyelőre persze csak ártatlanul odalibbent Lexine bőröndjeihez, minden bizonnyal azért, hogy miután tanulmányozta őket, megpróbálja utánozni a lány korábbi mutatványát. - Először jársz itt? - kérdezte pár pillanat múlva Lexi felé fordulva, de fél szemét még mindig a kislányán tartotta.
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
és mi jót találtál róla? engem is érdekelne
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
velem? lehet róla szó, ha nem bácsizol le még egyszer milyen jól mutatna a szobámban
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Azta, ez a nekem való növény egyáltalán nem az
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
mint láthatod, nem erősségem a biosz de örülök, hogy ma is tanultam valamit
|
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Így van, lehetne rosszabb is. Például ha egy elefánttal próbálkozna
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Lexine - Az ő ötlete volt. - válaszolta kimérten, jeges tekintetét egy pillanatra Lexire irányítva. Elképzelhetőnek tartotta, hogy a lánynak igaza van, hisz Blanka valószínűleg rajta kívül mindenkivel jobban szimpatizál, ami természetesen érthető. ~ Mit csinál? ~ Felvonta egyik szemöldökét, kíváncsian figyelte Lexine-t, aki Blanka után sétált, majd valamit súgott a kislány fülébe, aztán felkapta és a bőröndjére emelte. - Csak ráhibáztam. - Megrándította a vállait, egy halvány félmosolyt küldött a lány felé majd közelebb lépett hozzájuk. Ahogy elnézte a két szöszit, lassan elkalandoztak a gondolatai. Jóleső érzéssel töltötte el, hogy Blankát mosolyogni látja, de továbbra se volt teljesen biztos abban, hogy jól lesz ez így. De ez most már nem őrajta múlt. A kislány pedig láthatóan élvezte újdonsült ismerőse társaságát. - Jól bánsz vele. - morogta nem túl hangosan, mintha nem is igazán akarta volna kimondani, de hát mégis megtette. Persze, elismerő bólogatást nem társított hozzá, nem akarta, hogy a lány túlságosan elbízza magát. Lassan elfordította róluk a tekintetét és körbepillantott a pályaudvaron. Hirtelen megannyi emlék jutott eszébe. Jók és rosszak egyaránt. Néhány héttel ezelőtt még csak meg se fordult volna a fejében, hogy valaha még Bogolyfalva utcáin fog sétálni. Sikerült olyannyira elmerengnie, hogy jó darabig észre se vette, Lexine őt figyeli. Mikor feltűnt neki, felé fordította a tekintetét és zavartan, kissé oldalra billentette a fejét. - Valami baj van?
|
|
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Itt még mindig nem hajlandó abbahagyni. De kezdem már nagyon unni >.<
|
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Gyere, felmelegítlek *kitárja a karjait*
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Akkor ideje lapátolni *megszorongatja* Szia Botond
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Nem is állt szándékomban :D nem aludtad ki magad Lexi? Botond, nekem is
|
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Gergely Ketten együtt is nehezen boldogulnak olykor Blankával, így aztán nem meglepő, hogy egyedül csődöt mondott. Még, hogy szabadnap... Persze, mindenkinek kijár, ezért nem is tagadhatta meg a lánytól, főleg mivel az utóbbi időben annyit melózott. Dougnak többnyire a pubban kellett maradnia késő éjjelig, de az is megesett, hogy hajnalban esett csak haza, így aztán Lexine-re hárult minden feladat. Bár egyébként se volt a férfi egy nagy segítség, mégis csak ott volt, ha szükség volt rá. - Blankaa, ne csináld ezt, szépen kérlek! A kis szöszinek annyi életenergiája volt, mint két tucat hiperaktív kölyökkutyának, így aztán sportos előélet ide, vagy oda, rendesen kifáradt. Mikor kiértek a tóhoz, már teljesen szem elől tévesztette. Lehajolt, rátámaszkodott a térdeire és úgy lihegett néhány percig, mikor aztán újra felegyenesedett, sietős léptekkel indult meg a kislány felkutatására. - Most marhára nincs kedvem bújócskázni, ugye tudod? - morogta már inkább csak maga elé, hiszen a szőkeségnek a nyomát se látta. Fejét vakargatva sétált tovább, hol erre, hol arra bámészkodva, mikor végre kiszúrta. Az ördögfióka éppen a tó szélén egyensúlyozott és eszeveszettül dobálta a kavicsokat befelé a vízbe. Mikor Doug közelebb ért, már látta, hogy az igazi célpont valójában egy ismeretlen srác. - Most megvagy! - Villámgyorsan a kislány mögé rohant és felkapta, aki persze apró kezeivel csapkodva, rúgkapálva ellenkezett. - Hé, te ott! Ugye nem megfulladni készülsz? Kiabált be a srác után, de nehéz volt túlszárnyalnia a lánya éles sikítását.
|
|
|
|
Douglas Burton Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Tiffanyegy szombati délelőttön Megegyeztek Lexivel, hogy amíg ő elintézi a bevásárlást, Doug elviszi Blankát a játszótérre. Az ötlet persze azonnal elnyerte a törpilla tetszését, úgyhogy szinte végigvonszolta a férfit egészen az úti célig. A játszótér tele volt gyerekekkel és szülőkkel, ahogy az általában lenni szokott, de a kislányt ez egy cseppet se aggasztotta. Bátran szaladt oda a kedvencéhez: a csúszdához. Mázli, hogy egy ilyen mágikus játszótéren gyakorlatilag figyelnie se kell a gyerekre, hiszen a védőbűbájok megteszik helyette. Persze, ennek ellenére ő alig bírta levenni a szemét a kislányról. Ledobta magát az egyik kő ülőalkalmatosságra, rátámaszkodott alkarral az asztalra és árgus szemekkel figyelte Blanka minden mozzanatát. Néha azért megesett, hogy a tekintete másfelé is elvándorolt, mint például most is. Egy csinos, hosszú, barna hajú, nem éppen anyuka típust szúrt ki magának szemben egy padon. Persze ez a hölgyeménynek is hamar feltűnt, aki zavarában azt se tudta mi tévő legyen. Küldött egy halvány mosolyt a férfinek, aztán az arca elé emelte az újságját és tovább folytatta az olvasást. Doug felsóhajtott, majd újra a csúszda felé fordította hideg, kék tekintetét, Blanka azonban 5 perc elteltével se bukkant elő mögüle. - Remek. - dörmögte maga elé, miközben felpattant a kőpadról.
|
|
|
|