28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagy B. Dominic összes RPG hozzászólása (100 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 26. 17:08 Ugrás a poszthoz

Emma

Reggel, mikor kinéztem az ablakon, nem akartam hinni a szememnek. Szakad a hó, de már március van. A tavasz se a kedvencem, de már elég a hóból. Köszönjük, hogy volt, de most már igazán nyugdíjba mehetne. Még az a szerencse, hogy van melegebb cuccom, amiben felöltözhetek.
A táskámból előkeresem a fényképes albumot, amiben a régebbi képeim vannak a csapattal, meccsekről meg ilyenek. Jó lesz feleleveníteni az emlékeket, de mivel nem akarom, hogy a többiek cikizzenek a nem mozgó képek miatt, így inkább kimegyek az udvarra. Még akkor is, ha szakad a hó, biztonságban tudom nézni.
A kabátomba rejtve az albumot, elindultam lefelé a lépcsőn, és ki a Levita toronyból. Lassan sétálgatok erre-arra, ameddig ki nem találok az udvarra. Érdekes volt a szökőkúttal a közepén, meg azzal a szoborral a közepén. Ha nem szakadna ennyire a hó, akkor jobban szemügyre venném… de mindegy. Közelebb sétálok a szökőkúthoz, és alaposan megnézem. Tetszik, ez is olyan hely lesz majd, ahova sűrű fogok kijárni. Csak most ebben a hóviharban alig látok valamit. Egy padot pillantok meg, mikor körbenézek, és azonnal le is támadom. Kényelmesen elhelyezkedek rajta, előveszem az albumot, és nézegetni kezdem a képeket, amik 2005-től kezdődnek.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 27. 17:26 Ugrás a poszthoz

Emma

Elmerültem az albumom nézegetésében, éppen ezért nem vettem észre, amikor egy lány köszönt rám. Nem kicsit ugrottam ijedtemben, minek következtében le is zúgtam a padról, és hanyatt vágódva feküdtem a hóban. Az albumot szerencsére nem érte, mert magamhoz szorítottam, hogy védjem az elázástól. Nem kis munka, meg idő lenne, mire újra nézhető képeket tudnék varázsolni belőlük.
Felkelek, és visszaülök a padra, de előtte lerázom magamról a felesleges havat. Mosolyogva nézek a lányra, aztán kapcsolok, hogy elfelejtettem köszönni, meg válaszolni a kérdésére.
– Szia! Igen ki, mert nem akartam, hogy csúfoljanak. Te miért jöttél ki? –kérdeztem mosolyogva, de az albumot nem mertem kinyitni, hiába volt annyira kíváncsi a lány. Nem ismerem, félek, hogy cikizni fog a származásom miatt, de persze ezt is csak akkor tudom meg, ha kiderül a számára, milyen varázsló is vagyok. Vonakodva bár, de újra kinyitottam az albumot ott, ahol becsukódott. Ez a ’07-es képeknél történt meg.
– Jut eszembe: Nagy Bátor Dominic vagyok, örvendek a találkozásnak. –mosolyogva nyújtottam neki kezet, és ha elfogadta, akkor gyengéden megráztam. – Új vagyok a suliba, meg úgy a varázsvilágban is… Tudod, a szüleim nem olyanok, mint mi. –s ezzel el is árultam, hogy varázstalan szülők gyermeke vagyok. Ha elítél, elítél, ha nem akkor nem. Nem fogok rá haragudni, vagy ilyesmi, mert nem kedvelhet engem mindenki.
Lapoztam egyet az albumban, közben figyeltem a lányra is, hogy vajon nézi-e a képeket. Nem zavart, sőt kedvem támad mesélni is egy-egy képről, de ameddig nem tudom biztosan, hogy marad-e, vagy sem, addig minek!? A felső képen, éppen 7 méterest készülök dobni, alig 8 évesen, és ráadásul azzal a jellegzetes képemmel: magabiztos szemek, kidugott nyelv és felemelt dobókarral, ami mellesleg a bal.
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. március 28. 15:30
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 27. 20:26 Ugrás a poszthoz

Geri
Időpont: 2013. 03. 26.

Ismét a szabadba vettem az irányt. Bent már annyira nem tudtam mit csinálni, hogy az ágyban való forgolódás is unalmas volt. Kimentem a fürdőbe, megmostam az arcomat, és a kezemet, óvatosan behelyeztem a kontaktlencséket, és készen is voltam arra, hogy meginduljak kifelé. Bár, hogy mit fogok kint csinálni, azt nem tudom. Hó van, így a labdámat nem vihetem ki, de talán építhetek hóembert, vagy valami hóbunkert.
Kitártam a tölgyfaajtót, és a hólepte rét tárult elém. Itt tökéletes lesz építeni, persze távol a bejárattól. El is indultam megkeresni a tökéletes helyet, amit pár percen belül meg is találtam. Felvettem egy kevés havat, golyót formáltam belőle, majd visszatettem a földre, és elkezdtem gurítani. Még tökéletes nem lesz, addig gurítom. Kb fele akkorára formáltam, mint amekkora én vagyok, és elkezdtem a következőt is megformálni, majd a fejének készülő golyót is. Félkész állapotban van már a hóemberem, már csak a kezei kellenek, meg valami a szemeinek, és a szájának, meg a fejére is kell valami. Elindultam keresgélni, hátha találok olyan ágakat, amiket használhatok, illetve pár követ is.
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. március 27. 23:03
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 28. 19:28 Ugrás a poszthoz

Emma

Elfogadtam a segítőkezet, és egy hálás mosollyal köszöntem meg neki a segítséget, miután visszaültem a padra. A kérdésére nem is tudom, hogyan válaszoljak, de csak sikerült összeszednem a gondolataimat.
– Nem haragszom, nincs miért. Azért, mert a szüleim varázstalan emberek, és nem tudom, hogy mások hogyan fogadnák ezt. Meg a képeim nem mozognak, itt pedig mind mozog. –lényegében ez az oka annak, hogy félek. Félek, mert nem tudom, hogy elfogadnak-e ilyennek. Félek, mert nem olyan vagyok, mint ők, és ezzel jelentősen hátrányba sodrom azt a házat, amelyikben vagyok. Félek attól, hogy nem ütöm meg a mércét, és elküldenek innen.
– Szép neved van Emma. Domcsi? Ez tetszik. –vigyorogtam kedvesen a lányra. Olyan kedves, mint Rora és Trixi, de még soha nem láttam a Levita toronyban. Talán nem is Levitás. – Biztosan. Levitás vagyok, és most fogok kezdeni. Te melyik házban vagy, és hanyadik évfolyamba mész? –kérdeztem vissza, és a válasza után, hallgattam tovább a lányt. Elég érdekes dolgot mondott, és a kíváncsiság is kiült az arcomra. – Érdekes. Ha a szülei is varázslók, akkor ők miért nem? Ez olyan, mint az én esetemben. Anyu, meg apu nem tud varázsolni, de én igen… Akkor te félvér vagy? –kíváncsiság még mindig ott ült az arcomon, és vártam a válaszokat.
Közben újra kinyitottam az albumomat, és az oldal legfelső képét néztem mosolyogva. Úgy fogtam, hogy Emma is nyugodtan belelásson, és ennek meg is lett az eredménye. Kérdezett, ami bennem megindította azt a szikrát, hogy végre mesélhetek.
– Igen, én vagyok rajta, még 8 éves koromban. A kép Veszprémben készült, egy kézilabda mérkőzésen. Az egyik csapattársam ellen követtek el szabálytalanságot, és én toroltam meg egy góllal. Az egész album tele van a kézilabdás képekkel, egészen 6 éves koromtól a jelen korig. Hiányzik… –halkan sóhajtottam egy picit, majd lapoztam. A bal felső képen egy csapatkép látható, alatta egy labdaszerzés, a jobb felső képen, éppen átveszem a díjat, és a jobb alsón pedig a legjobb barátommal vagyok, amint mutatjuk az érmünket.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 28. 19:54 Ugrás a poszthoz

Botond
Időpont: 2013. Március 27. Takarodó után

Siettem vissza a Levita toronyba, ahogyan csak tudtam, mert nem akartam, hogy rajtakapjanak azon, hogy kint vagyok. Még van 10 percem beérni, de félek, hogy ez az idő kevés lesz, főleg, hogy azt sem tudom, hogy jelen pillanatban merre is kell mennem. Egyik folyosóról, a másik kerülök, és az egyik ilyen alkalommal nekimentem valaminek, melynek következtében hanyatt vágódtam. A szemüvegem leesett, és biztosan össze is tört, mert hallottam a reccsenést. Szuper, hogy fogok így visszatalálni? Lassan felültem, körbetapogattam a padlót magam körül, de nem találtam meg a szemüvegem. Halkan sóhajtottam, és hagytam a fenébe, mert minél előbb vissza kell jutnom a szobámba. Nem hiszem, hogy egy tanár, vagy ilyen prefektus, vagy mi, bevenné azt a dumát, hogy nem látok, azért nem mentem még vissza időben a Levita toronyba. Kitapogattam, hogy hol a páncél, benne kapaszkodva, lassan felkeltem a földről. Léptem párat a páncél mellett, és egy újabba akadtam. Hmm, ha követem, talán valaki másba is beleütközhetek, és talán segít… vagy nem. Vagy öt, vagy hat páncélt elhagytam, mikor belerúgtam valamibe. Kedvem lett volna felordítani a fájdalomtól, de inkább lenyeltem, nehogy felverjem az egész iskolát. Könnyes szemmel, sajgó lábban, és nehezen sikerült kitapogatnom, hogy amibe belerúgtam, az nem más, mint egy kanapé. Leültem rá, lábaimat felhúztam, fejemet a térdeim közé hajtottam, és halkan zokogtam. Próbáltam ébren maradni, és úgy összehúzni magam, hogy senki ne lásson meg. Talán reggel sikerül még időben visszamennem, vagy valami. Látás hiányában, viszont nehezen fog menni.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 29. 18:00 Ugrás a poszthoz

Emma

– Nem tartok mindenkitől, már találkoztam két lánnyal a házamból, akik nagyon segítőkészek. Majd igyekszem elkerülni a zűrösebb személyeket, mert nem szeretem a konfliktusokat. Csak a kézilabdapályán vagyok veszélyes, és csak labdával a kezemben. –halkan felnevettem a kisebb monológom után. Soha nem voltam az a zűrös gyerek, és nem ebben az iskolában fogom elkezdeni. Főleg nem úgy, hogy itt nem csak fizikálisan tudnak bántani, hanem varázslatokkal is. A képes megjegyzésre meg csak mosolyogtam. Ezek szerint, nem csak nekem nincsenek mozgó képeim. Ez megnyugtató.
– Ühhüm, a kékeket. Igaz, a mezem piros, és az nagyon el fog ütni, de talán nem fognak cikizni. Elsős bizony. Már pedig olyan, aki még a 0-nál is kevesebbet tud. –nem zavart, hogy nem vagyok mindent tudó. Azért jöttem ide, hogy megtanuljam a varázslást. Ha már eleve tudnám használni ezt az erőt, akkor felesleges lenne itt tanulnom, nem igaz!? Talán itt is lesz olyan személy, akivel össze fogok barátkozni, és elválaszthatatlanok leszünk? Ha igen, akkor mit fog szólni ahhoz, hogy elhívom hozzánk vendégségbe, és senki nem fog tudni varázsolni, csak mi? Megannyi kérdés foglalkoztat, de erre csak akkor kapok választ, ha már szereztem magam mellé egy barátot.
– A Navine házba kerülnek a jólelkűek, meg a kedvesek, ugye? Az egyik idősebb háztársamtól hallottam. Meg ezt a Mestertanoncos dolgot is. Te milyen szakra mész? –kíváncsiskodásért csak nem fog leszidni, nem igaz!? Trixi pálcakészítőnek fog menni, talán Emma is, és akkor ők is osztálytársak lesznek. Vagy még gyógyítónak tudnám elképzelni a lányt, elvégre nem igazán tudom még, hogy milyen szakok vannak.
– Nekem még visszahúz a szívem a varázstalan világba, de ezt a helyet is kezdem megkedvelni. Annyi szép hely van itt a suliban, hogy nem tudom melyik fog jobban hiányozni. –tanakodtam hangosan, és csak akkor eszméltem fel, mikor Emma kérdezett. – Nem akarták elhinni, meg persze én sem, de aztán az a bácsi, aki közölte velem, hogy varázsló vagyok, megkérdezte, nem e érzek néha furcsa dolgokat. Elmeséltem neki, hogy ahányszor csak megcéloztam a kaput, mindig gólt dobtam, lehetett akármilyen lehetetlen helyzetem. Anyáék még mindig nem akartak hinni, de csak-csak beletörődtek. Apa nem akart elengedni, mert így elvesztette az egyik legjobbját a csapat. Anya se volt valami lelkes, és ő sem akart elengedni. –válaszoltam vállat vonva, a pálcás részre pedig elmosolyodtam. Én is ezt mondtam Rorának, hogy hadonásszak azzal a bottal. Máris van egy közös dolog bennünk.
– Maga a kézilabda. Más sport nem nagyon vonz. Azt a kviddicst meg kerülni fogom. Olvastam róla, és nem igazán vonz, főleg, hogy a levegőben kell játszani. –válaszoltam mosolyogva, majd megnéztem azt a képet, amelyikre Emma bökött. – Igen, szinte mindig nyertünk, és a dobogó valamelyik fokán álltunk. Ez pont egy győzelem után készült. Mind csapattag, akiken nincs melegítő, azok játszottak is. Nézd. –mutatok a guggoló sor, balról a negyedik srácra, vagyis magamra. – A melegítősök voltak a cserék. Az a bácsi balról az edző, mellette apa, aki személyi edző. Ő képzi a kapusokat. –mindenkire rámutattam, és elmondtam, hogy ki kicsoda is a csapatban: játékos, edző, és egyéb funkciókat betöltő személy.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. március 29. 23:22 Ugrás a poszthoz

Geri

Találtam annyi ágat, és követ, amennyi kell, így visszaindultam a hóemberhez. Út közben nézegettem a köveket, hogy minél előbb ki tudjam választani a megfelelő darabokat. Mikor visszaérek, egy ismeretlen srác jön felém, de ahogyan látom rajta, nem rossz szándékkal. Ráadásul előre köszön, meg megkérdezi, hogy segíthet-e az építésben. Ha a rossz szándék vezérelné, akkor biztosan nem ezt kérdezte volna.
– Szia! Ha van kedved, akkor persze. –mosolyogtam vissza, és ledobtam a földre a köveket, meg a kisebb ágakat, levettem a kesztyűmet, és felé nyújtottam a kezemet. – Örvendek a találkozásnak Gergő. Nagy Bátor Dominic vagyok, és Levitás elsős. –ha elfogadta a kézfogást, megráztam, utána visszavettem a kesztyűmet. Ő az első srác a suliban, akivel találkoztam, és ha jól látom az első velem egyidős is. Eddig mindig csak idősebbekkel találkoztam, meg lányokkal. Velük meg nagyon jó kapcsolatot kezdtem el kiépíteni, de egy lány mégsem lehet a legjobb haverom. Az, hogy Geri nem Levitás, egyáltalán nem baj, attól még összefuthatok vele a suliban, főleg ha az évfolyamtársam lesz.
– Nem gondoltam volna, hogy egyszer, Március végén fogok hóembert építeni, meg fagyoskodni. Igazán lehetne már tavasz, nem gondolod? –kérdeztem Gergőtől, miközben lehajoltam és felvettem az egyik ágat, hogy a hóember karját megformálhassam belőle. – Elkészíted az arcát? Valami nevetségesre. –vigyorogva tettem fel neki a következő kérdést, miután az ágat beleszúrtam a hóemberbe. Az egyik keze már készen van, most kell egy másik ág a másik kezének. – Te hanyadéves vagy?
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. március 29. 23:55
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 2. 12:46 Ugrás a poszthoz

Emma

– Az egyik lányt Aileen Aurora-nak hívják, a másik lányt pedig Trixinek. A teljes nevét nem tudom, nem mondta meg, de felismerem, ha találkozok vele. Rora vezetett körbe, Trixivel meg akkor találkoztam, mikor eltévedtem a Levita toronyban. –azt szándékosan kihagytam, hogy a fürdőben, mert nem tudom, hogy mennyit szabad elmondani más ház tagjának arról, hogy mik is vannak a mi tornyunkban. – Igen. Ha már nem tudok nagyot ütni, fejbe dobom egy kézilabdával. Azzal, úgy is nagyobb sérülést tudok okozni. Kiskorodban történt valami, ami miatt félsz tőle? –először lelkesen, és vigyorogva meséltem, ám mikor Emma kijelentette, hogy fél a labdától, kíváncsian kérdeztem rá, hogy mitől. Nálam nem lenne előny, ha félnék tőle, apa tett róla, hogy ne féljek. Meg hát nem kapus vagyok, okom nincs, hogy tartsak a labdától.
– Látod, máris többet tudsz, mint én. Nekem csak az sikerült, hogy a labdát a kapuba varázsolja, de akkor sem voltam tudatában, hogy ezt művelem. –ismét halkan felnevettem. Ahogy felelevenítem az emlékeket, egyre jobb és jobb kedvem van. Itt beszélhetek erről szabadon, mert nem néznek hülyének. Ha ezt otthon mondom el valakinek, biztosan azt mondanák rá, hogy csak szerénykedek, meg nem vagyok tisztában a képességeimmel. Pedig igenis tudom, hogy volt számtalan olyan gól, amit ha más próbált volna értékesíteni, neki tuti, hogy mellé megy, kapufa, vagy a kapus megfogja. Nekem soha, egyik sem volt, és ez olyan jó érzés volt számomra. Látni, hogy mindenki büszke rám.
– A békéért, meg a győzelemért, én is tudok harcolni. Szerencsére, én csak a pályán vagyok agresszív, de ott sem ellenség ellen, hanem az ellenfél ellen. A kettő meg nem ugyanaz. –mosolyogtam a lányra, és megjegyeztem azt is, amit egy igazi Navinés mond a saját házáról. Nem tűnik olyan haragosnak Emma, tényleg nagyon illik rá a házának a leírása. Kedves velem, pedig alig ismer. Ez pedig nekem is azt sugallja, hogy nyugodtan lehetek nyitottabb felé, mert nem lesz belőle probléma.
– Rora még nem, Trixi meg pálcakészítő szakra megy. Sárkánykutató? Nagyon izgalmasan hangzik. Én még nem tudom, de még bőven sok időm van ezt eldönteni. Lehet, hogy az évek során ki is fogok bukni, amilyen béna vagyok. –vontam meg aprón a vállamat. Én sem gondoltam komolyan, de ennek is megvan az esélye. Részben örülnék, mert visszamehetek a csapatomhoz, de nem ez lesz a célom. Bebizonyítom, hogy egy olyan jó varázsló vagyok én is, mint egy olyan velem egyidős, akinek a szülei is varázslók.
– Akkor a bűbájok terén nagyon ügyes lehetsz. Elhiszem, hogy félt anyukád. Engem is sokszor féltett a pályán, de amikor látta, hogy nincs értelme, már csak biztatott. Persze, a szülői féltés mindig ott van, és így tudod, hogy a családod veled van. –mosolyogva osztom meg vele a véleményem a szülői féltésről. Én mindig úgy voltam vele, ha anya félt, akkor ez azt jelenti, hogy a pályán is velem van, érezhetem a közelségét, és mindig helyesen cselekedek. Apa meg soha nem mondta, hogy félt, de persze tudtam, mivel az egy szem kisfia vagyok, és számára páratlan ezen a világon.
– Köszönöm, a csapat nevében is. A varázstalan világban, a legtöbb apa, mindig focizni tanítja a fiát. Nálunk ez nem így volt, és jobban is szeretem a kézilabdát. Igen, apának köszönhetem a sport iránti szeretetemet. –válaszoltam a kérdésre, és szép sorban meséltem a képekről, amiket láttunk az albumban. A végén becsuktam őket, és Emmára néztem. – Mit csináljunk most? –nekem teljesen mindegy volt, engedtem, hogy ő döntsön.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 2. 19:15 Ugrás a poszthoz

Botond

Kényelmes volt itt a kanapén, leszámítva azt, hogy nem látok tisztán, és könnyezek. Ha valaki meglátna, biztosan híre megy ennek az egésznek. Szipogok még párat, majd megtörlöm a szemeimet, és visszahajtom a fejemet a lábaim közé. Úgy sem fogok visszajutni a szobámba, kénytelen-kelletlen leszek itt tölteni az éjszakát. Ám, amint ez a gondolat átfutott az agyamon, valaki megszólalt előttem. Ijedtem ugrottam egyet, és remegve húztam össze magamat, úgy pillantva arra a foltra, amit az idegenből látok.
– Eltévedtem, és amikor befordultam a folyosóra nekimentem egy páncélnak. Leesett a szemüvegem, és valahogy idebotorkáltam… Azóta nem mozdultam el innen. –magyarázkodtam az idősebb srácnak. Csak annyit láttam, hogy egy ember nagyságú folt guggol előttem, és megérint a vállamnál. Valami azt sugallta, hogy nem kell annyira félnem tőle, de nem mertem rá fogadni. Aztán eltűnt előlem, követtem a szememmel, és láttam, hogy leül mellém. Halványan elmosolyodtam, és felé fordítottam a fejemet. – Még időben visszaindultam a szobámba, de már mondtam, hogy miért nem értem el oda. Inkább itt maradtam, még mielőtt sérülést szenvednék. –mivel nem tudom, hogy kivel is beszélgetek, nem merek tőle segítséget kérni. Talán olyan személy, aki csak még nagyobb bajba sodorna, vagy kihasználja azt, hogy nem látok. Mindenesetre, figyelem, már amennyire látom azt a foltot, és várakozok, hátha kitalál valamit. – Dominic vagyok, te? –barátságosan nyújtottam felé a kezemet. Legalább a nevemet megtudja, mást úgy is csak akkor mondok, ha megbizonyosodtam arról, hogy nem fog nekem ártani.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 2. 23:34 Ugrás a poszthoz

Botond

Vettem egy mély levegőt, és bólintottam a kijelentésére. Hiszek neki, más választásom nem nagyon van, és ha már úgy is összeismerkedek vele, akkor minden bizonnyal még a segítségét is kérhetem abban, hogy juttasson vissza a szobámba. Mikor megemlíti, hogy megtalálta a szemüvegem, hálásan elmosolyodom, majd érzem is, hogy a kezembe teszik. Nem habozok tovább, fel is teszem, hogy jobban szemügyre vehessem azt a személyt, aki úgy mond a megmentőm. Nem kicsit lepődtem meg, hogy ennyire fel kell néznem. Mellette eltörpülök.
– Köszönöm, hogy megtaláltad, na meg, hogy vissza is adtad. Más nem biztos, hogy megtette volna. Hálás vagyok, és nem baj, hogy csálé, a lényeg, hogy nem csak foltokat látok. –inkább legyen csálé a szemüvegem, mint hogy vakoskodjak. Úgy is nem sokára vissza kell mennem a szobába, és az alváshoz meg nem kell. Reggel meg csak annyira teszem fel, hogy utána a kontaktlencséket be tudjam tenni, és kész is.
– Akkor te ilyen prefektus vagy, vagy minek mondják? Mert ha igen, akkor tedd a dolgod, nyugodtan megbüntethetsz, hiszen szabályt szegtem. –normális esetben szabadkoznék, hogy már pedig nem állt szándékomban megszegni a takarodóra vonatkozó szabályt, de most felesleges. Kedves volt velem, felesleges kibúvót keresnem. Legalább ezzel is megmutatom, hogy tisztességesen vállalom a felelősséget.
– Levitás elsős vagyok. Azt nagyon megköszönném, mert bár tudom, hogy merre kell menni, veled csak biztonságosabb. Úgy értem, ha elkapnának megint, csak rosszabb lenne. Na, és te melyikben vagy? –kérdeztem vissza mosolyogva, és már nem is látszik rajtam, hogy meg lennék ijedve. Kíváncsi vagyok, hogy melyikben van, mert eddig csak Levitásokat és Navinésokat ismerek. A másik házból még senkivel sem találkoztam. Tuti azért, mert valami rejtélyes emberek vannak benne.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 5. 23:19 Ugrás a poszthoz

Kisbika –csak, mert csak^^

– Nekem megfelel Geri. –igazából mindegy volt, hogy hogyan is hív, csak ne gúnyoljon, és ne viccelődjön a nevemmel. Az olyasmit nem csípem, de szerintem Geri nem fog ezzel szórakozni. Ha igen, képem-nyomom egy hógolyóval, és kész. – Barátnőd? Hűha, le vagyok maradva. A Levitások jó fejek, és segítőkészek. Bár a tornyunk is elég nagy, sikeresen el is tévedtem benne, de szerencsére még időben rám akadt valaki. Sok mindenkit még nem ismerek még, de ami késik, az nem múlik. Végül miért nem Levitás lettél? –kérdeztem vigyorogva Gergőtől. Ki sem néztem volna, hogy már barátnője van. Igaz, sok mindenről nem tudok még, mint például azt sem, hogy a varázslócsaládoknál, hogy is működik ez a szerelmi szál. De azt sem tudom, hogy Gergő aranyvérű-e, így aztán lehet, hogy valami más játszik a dologban. Nem fogom megkérdezni, nem hiszem, hogy pont egy ismeretlennel akarná megosztani a szerelmi életét. Majd egyszer, ha még találkozunk.
– Attól, hogy 14 vagy, szerintem el fognak engedni. Meg tudod majd magad védeni, hiszen varázslók vagyunk, vagy mi a szösz. Mondjuk, a mugli világban nem célszerű varázsolni. –fejtettem ki a véleményem, és a kérdésére elmosolyodtam. – Ez egyszerű: utálom a telet. Meg azért várom, hogy újra tudjak labdázni, meg edzeni. A nyarat meg az edzőtábor miatt várom, és azért is, mert akkor újra láthatom a csapatomat. –válaszoltam büszkén kihúzva magamat. Na igen, végre újra együtt lesz a csapat.
– Segítek. Vágj valami pofát, amit ráfaragok a hóemberre. Igen elsős, de úgy alapjába véve, még annál is kevesebbet tudok. –mosolyogtam halványan, ezzel elárulva a származásom. Persze, csak ha leszűri ebből, akkor jön rá, de az sem nagyon érdekel. Ha Gergő valami vicces képet vágott, akkor először is elnevettem magam, majd próbáltam kirakni kövekből, ugyanazt az arcot a hóemberre is.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 7. 00:56 Ugrás a poszthoz

Botond, és az ismeretlen nő...


– Ha azt vesszük, akkor leadtad, csak pont a gazdájának. Nem kockáztatok, inkább hazaküldöm a szüleimnek, hogy vigyék el az optikushoz. Addig meg ott a kontaktlencse. –próbáltam már a bajlódást a szemüvegemmel, de annak az lett az eredménye, hogy eltörtem. Még egyszer nem szeretném megtenni, inkább rábízom egy szakemberre. – Nem fogsz ez miatt bajba kerülni? Elvégre szabályszegőt fogtál, bárhogyan is nézzük. –mosolyogva kérdeztem rá a dologra, de örültem, hogy nem büntetne meg. Az, hogy most egy másik prefektustól mit kaptam volna, jelenleg nem érdekel. Botond fogott meg, nem más, és ez a nagy szerencse.
– Ez aztán a nagy szerencse. Akkor tényleg nem kell sokat keresgélnünk. Meg, nem igazán tudom, hogy egy másik házba járó diáknak, meg szabad-e mutatni, hogy merre is van a házam. –jegyzem meg halkan, aztán felkelek a kanapéról. Lépni, viszont nem lépek, mert egy ismeretlen nő közeledik felénk. Jobban mondva, csak számomra fedi homály a kilétét, mert ahogyan azt látom, Botond ismeri. Biztosan egy tanár lesz, de majd csak később fogom megismerni, feltéve ha olyan tantárgyat tanít, amit felvettem.
– Azt a varázslatot még nem ismerem, nem mintha már ismernék valamit. Nekimentem az egyik páncélnak, miközben siettem vissza a körletembe, és akkor esett le a szemüvegem. Nehezen ugyan, de sikerült elérnem ezt a kanapét. Nem mozdultam el, mert féltem, hogy nagyobb kárt teszek magamban, ha megpróbálok visszajutni a körletembe. Pár perce csak, hogy Botond megtalált, és éppen visszaindultunk. –ugyan nem kérte, de megmagyaráztam a nőnek, hogy miért is vagyunk itt. Ha nem is hiszi el, akkor is ez az igazság. Még váltanak néhány szót, és indulhatunk is tovább. – Jó éjszakát, és elnézést kérek a kellemetlenségekért. –fordultam vissza egy pillanatra a nő felé, majd ismét magam elé néztem, és lépkedtem Botond mellett. Ha már kellő távolságban vagyunk, felnézek rá, mert a kíváncsiság nem hagy nyugodni. – Ki volt ez a nő? Meg mi történt, hogy felmentett mára?
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. április 7. 12:29 Ugrás a poszthoz

Gergőcske Cheesy


– Miért, a többiek hogy hívnak? Mert nekem teljesen mindegy, hogy hogyan hívlak. –vontam meg a vállamat. Ha neki nem tetszik, ahogyan szólítom, akkor nem fogom úgy hívni. Nekem se tetszene, ha olyan néven hívnának, amit utálok.
– Sok boldogságot! –mondtam kedvesen a barátnős témára. – Nem, őt nem ismerem még. Trixi talált rám, és egész jól elbeszélgettünk. –mint mindenki mással, akivel eddig találkoztam. Akiknek a száma eddig nagyon csekély, de még nagyon messze van a tanév vége, biztosan sok barátom, illetve ellenségem lesz majd. – Lehet, én nem tudom, hogy miért kerültem a Levitába. Talán, mert szeretek olvasni, meg új dolgokat tanulni. Igen, az látom, hogy folyton mozog. –vigyorogtam Gergőre, és ezt egyáltalán nem bántásnak szántam. Még ő vágja a pofát, addig kirakom kövekkel is az arcot a hóembernek, és csak ezek után reagálok a szavaira.
– A mugli börtön se valami derűs hely. Az is tele van bűnözőkkel, de oda csak 14 éves korod után kerülnél. Addig nem vonnak felelősségre kisebb balhék miatt, de ha már nagyobbakat követsz el, akkor visznek a javítóba. –gondolom az Azkaizé is ilyen lehet, csak nem a varázstalan emberek számára, hanem a varázslóknak. De, ha valaki odakerül, akkor miért nem varázsol, hogy kijusson? Lehet, hogy valami különleges bűbájokkal van védve, hogy az ilyesmit ne lehessen megpróbálni.
– Izé, én nem ilyen mágikus valamit sportolok. Kézilabdázok Veszprémben, csak mivel kiderült, hogy varázsló vagyok, így abba kellett hagynom. Nyáron, viszont újra mehetek. –meséltem boldogan Gergőnek, hogy mit fogok csinálni nyáron, de a mosolygós arcom, érdeklődővé változott. Soha nem hallottam még azt a szót, amit használt most, de nem tudakolom meg. Azért van a könyvtár, hogy utána járjak, feltéve, ha találok róla valami feljegyzést. Legvégső esetben rákérdezek.
– Anyukád, vagy apukád rendelkezik mágikus képességekkel? –kérdezem mosolyogva, és érdeklődve. Remélem, hogy nem veszi tolakodásnak a kérdést.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 6. 22:59 Ugrás a poszthoz

A Rellonos idegen


Szeretem én annyira az ÁVT órákat, hogy még a könyvtárba is elmenjek kutakodni? Jó ez buta kérdés, mert igen, de már így is rengeteg leckével el vagyok maradva. Nem való nekem ez a suli, sokkal másabb, mint a mugli iskola. Kicsivel... inkább sokkalta több a lecke, mint ott. Nem mindig bírom megcsinálni időre sem, meg lassan többet vagyok ébren, mint amennyit 14 év alatt összesen. Nem csoda hát, hogy most is eltévedtem, hiszen az álmosság miatt, alig tudom nyitva tartani a szemeimet, ezért is nem tette be a lencséket. A végén még elvesznek a szemeimben, és inkább nem akarom megtudni, hogy mi is lenne olyankor. A szemüveget meg, meg tudom javítani azzal az érdekes varázslattal, aminek jelenleg nem jut eszembe a neve. Persze, amikor kell, rögtön a nyelvemen van, de most... áh, fáradtság ez már, vagy inkább információ és tudás szelektálás!?
Mikor már ráfordultam a megfelelő folyosóra, tudtam, hogy néhány pillanat, és  könyvtárban fogok kikötni. Még jó, hogy nincs nálam kikölcsönzött könyv, mert jelenleg a fejemet is elhagynám, ha nem maradna a nyakamon. Unottan lököm be az ajtót, és már-már hullaként sétálok oda, ahol a könyvtáros szokott lenni, de most nem igazán látom sehol sem. Na, mindegy. Akkor keressük meg magunktól azt a könyvecskét, amiből megtudhatok pár animágust a feladatomhoz. Mondjuk, azért jól jönne a segítség, de biztosan megtalálom magamtól is a könyvet. A primitív módszerre hagyatkozva, biztosan elől lesz a polcon, ha számításaim nem csalnak. Ha már egyszer "a" betűvel kezdődik. Igaz, a szerzőt nem tudom, így már el is bukott az elméletem. Ejj, csak meg lesz az a könyv... Legfeljebb egyesével végignézem mindet, és akkor még jövőre sem szabadulok ki innen. Már vagy az ötödik sort pásztáztam végig, de semmi. Inkább leültem az ablakhoz, és unalmamban kibámultam. Hátha pár percen belül meglátom a könyvtárost, és tudok tőle segítséget kérni... vagy nem.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 7. 13:28 Ugrás a poszthoz

A Rellonos idegen


Már félig-meddig elbóbiskoltam, de azért még támasztottam a fejemet az asztalon. Legalább felriadok, ha kicsúszik alólam a kezem, de szerencsére, ilyesmi nem történt meg. A könyvtáros pedig, azóta sem jött még vissza, így veszett ügy az, hogy tőle kérjek segítséget. Viszont a könyv magától nem fog előkerülni, és ha én itt ücsörgök, akkor meg főleg nem. Felkeltem, és újra elkezdtem járőrözni a polcok között, de ismét nem sikerült ráakadnom arra, ami nekem kell. Ejj, legalább a szerző nevét tudnám, akkor ezerszer könnyebb lenne megkeresni, de így, hogy semmi információm nincs a keresett könyvről, eléggé nehéz dolgom van. Mindig ilyen az én szerencsém: amit keresnem kell, arról az égadta világon semmit sem tudok, és soha nincs senki a közelben, akitől segítséget tudnék kérni. Legalábbis azt hittem, hiszen a következő pillanatban egy hang üti meg a fülemet. Olyan váratlanul ért, hogy ijedtemben ugrottam is egy kicsit, és majdnem levertem vele egy sor könyvet. A jó oldalát is nézve, legalább felébredtem. Az idegen felé fordultam, és miután lecsillapodott a légzésem -ami, a hirtelen megszólalás miatt felgyorsult- halványan elmosolyodtam, és kérdésére egy aprót bólintottam. Mégis csak lesz itt valaki, aki segít nekem, vagyis megpróbál. Nem biztos, hogy tudja merre kell keresnem a könyvet, de legalább kedves tőle, hogy megkérdezte. Ha már másnak nem jutott az eszébe, pedig elég sok személyt láttam bent.
– Az jó lenne. Animágusokról kell gyűjtenem, de sajnos nem találom a megfelelő könyvet. Kezdtem az "a" betűnél, de nem akadtam rá. Esetleg tudod, hogy merre kell keresnem? –válaszoltam szavakkal is a kérdésére, mert a bólintás azért nem ugyanaz. Meg el kellett mondanom, hogy mit is keresek pontosan, hogy tudjon nekem segíteni, de ez sem biztos még. Néhány laposabb pislogás után, kicsit megtámaszkodok az egyik polcon, és úgy nézek a számomra ismeretlen lányra, aki reményeim szerint, nem is lesz sokáig ismeretlen.
– Nagy Bátor Dominic vagyok, örvendek. –nyújtottam felé a kezemet, bár egy lánnyal nem igazán illik, de mégsem nyomhatok puszit az arcára, mert nem tudom, hogyan fogadná. Meg aztán, bőven magasabb, mint én... fel sem érném, még lábujjhegyen állva sem.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 10. 20:57 Ugrás a poszthoz

Katherine


– Megnéztem már ott is, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet, nem tudom. Kicsit nehezebb az iskola, mint hittem, de megbirkózom a leckékkel, és a tanulnivalókkal. Csak az alvás nem megy úgy, mint régen. –húztam el a számat, egy kisebb ásítás után, de illedelmesen a szám elé tettem a kezemet. Nem illik más előtt ásítani, főleg akkor nem, ha az illető szemtől-szemben áll veled. Ő közben megindult, így jobb ötlet híján, odaléptem mellé, és néztem, ahogyan keresgélni kezd. A rövid kézfogást nem igazán értettem, és eléggé meglepődtem, hogy hideg a keze.
– Jól vagy? Már mint úgy értem, hogy kicsit hideg a kezed. Nem kellene elmenned a gyengélkedőre? –nem akartam sem megsérteni, sem felbosszantani, semmi ilyesmi, de még a varázstalan embereknél sem normális az, ha az ember keze hideg. Aztán megkapom tőle a könyvet, amit eddig kerestem. Nem kicsit lepődtem meg rajta, hiszen én is nézelődtem itt, de akkor elsiklott felette a tekintetem. – Köszönöm. Tényleg fáradt lehetek, ha nem vettem eddig észre. Persze, szívesen csatlakozom hozzád. –mosolyogva követtem az asztalok felé, és mikor odaértünk az egyik szabad asztalhoz, kihúztam a széket, és leültem. A könyvet letettem az asztalra, de egyelőre nem ütöttem még fel, hanem Katherinere néztem.
– Na és te, milyen könyvet fogsz olvasni, ha szabad kérdeznem? –kérdeztem kedvesen, majd fogtam egy papírt, meg íróeszközt, és magam elé húztam. Kinyitottam a könyvet, és megnéztem a tartalomjegyzéket. Tökéletes könyv lesz a számomra, hiszen minden benne van, amire szükségem lesz. Híres animágusok sokasága rejlik ebben a könyvben, és remélem, hogy egyszer én is belekerülök.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 11. 21:21 Ugrás a poszthoz

Keresztanyu *-*
Időpont: 2013. Május 11. 13:00


Végre tavasz van, és el lehet hagyni a téli nagykabátot, meg a többi meleg holmit. Egy pólóban, rövidnadrágban, és cipőben vágtam neki az útnak, ahova menni készülünk. Na meg a kontaktlencsék is bent vannak, mert még nem zárkózom be a szobába tanulni. Néhány Eridonos srác elhívott, hogy nézzünk le a faluba. Kaptam az alkalmon, mert kíváncsi vagyok a helyre. Biztosan az a hely is tele van varázslattal.
Az úton végig arról beszéltek a többiek, hogy mit fognak megmutatni nekem, meg, hogy hova érdemes mindig bemennem. Igyekeztem minden információt megjegyezni, és nem összekeverni a fejemben a képzeletbeli listámat. Még a végén bemegyek egy olyan helyre, ami a tiltó listán van, és lesz nekem ne mulass!
Elsőnek, egy csárdába térünk be, hogy igyunk vajsört. Furcsálltam, hiszen soha nem ittam még, de nem kell ezen csodálkozni. A varázsvilágban, számomra minden ismeretlen, és új dolog. Nagyon finom ital, meg kell hagyni. Sokat fogok venni, amikor lehetőségem lesz rá. A következő hely, ahova mentünk, egy cukrászda volt. Itt mindenféle édesség és sütemény volt. Próbáltam olyat választani, amiben se mogyoró, se eper nem volt megtalálható, de magamtól nem találtam ilyen fajta süteményt. A kedves néni viszont segített a problémámon, és máris kaptam egy szelet nyalánkságot, amiben nincs benne allergiaesélyes hozzávaló. Miután ezt is befaltuk, a többiek azt javasolták, hogy nézzük meg a tavat. Mosolyogva követtem őket odáig. A megérkezés pillanatában, a többiek elszeleltek, én pedig magamra maradtam. Azt mondták, hogy mennek bújócskázni, nem fognak itt hagyni. Valami azt súgta, hogy nem kell kételkednem a szavukban, mégis csak Eridonos diákok, nem pedig vérmániás Rellonosok. Még a gondolattól is kirázott a hideg. A kis tavacska széléhez sétáltam, leültem a gyepre, és belenyúltam a vízbe. Kellemes, nem pedig olyan hideg, hogy még a csontom is átfagy, ha belenyúlok. Mosolyogva néztem hol a tóra, hol pedig a játszó évfolyamtársaimra. Talán később én is csatlakozom hozzájuk.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 14. 22:56 Ugrás a poszthoz

Keresztanyu *-*

A tekintetem hol a tón, hol a többieken volt. Az Eridonosok egész jó fejek, hogy elhívtak magukkal, és elnézik azt, hogy még nincs kedvem beszállni a játékba. Nem félek a játéktól, vagy a srácoktól, mert otthon is sokat játszottunk bújócskát a csapattársaimmal, csak ezt a helyet nem ismerem annyira, és nem lenne jó, ha eltévednék. De legalább mondhatnám, hogy olyan helyet találtam, ahol nem akadnak rám. Hiszen ez a játék lényege, hogy olyan helyre bújjon el valaki, hogy akinek meg kell keresnie, az ne találja meg. Most senkit sem látok, így megfordulok, és tovább figyelem a víztükröt. Észreveszem, hogy a szemeim nem olyan kékek, mint szoktak lenni, és ez biztosan a kontaktlencse miatt van. Nem értem, hogy miért, pedig elvileg nem színezett, vagy micsoda, de kivenni meg nem vehetem, mert nincs itt nálam a szemüveg.
Miközben figyeltem magam a víztükör felszínén, egy alak rajzolódik ki a fejem mellett... mégpedig egy ismerős alak, csak valahogy nem tudom elhinni, hogy tényleg az e, akire gondolok. Mikor kimondja a nevemet, összerezzenek, hiszen az már régen rossz, ha egy olyan helyen tudnak rólam, ahol még csak most járok elsőnek. Lassan megfordulok, hogy a saját két szememmel lássam az illetőt. Nem akarok hinni a szemeimnek, és a meglepettségtől talán, vagy nem is tudom, hogy mitől, de a következő pillanatban már landolok is a vízben. Talán a hirtelen jött sokk hatás, hogy a Keresztanyámat látom magam mögött, ezt váltotta ki belőlem. Még jó, hogy becsuktam a szemeimet, különben kimosta volna a lencséket belőle, és most vakként motoszkálhatnék kifele a tóból. Így is beletelik, vagy öt percbe, de sikeresen kijutok a vízből. A ruhámból, viszont patakot lehetne árasztani, annyira csöpög belőle a víz. Megtöröltem az arcomat, majd a nőre pillantottam, aki kiköpött olyan, mint a Keresztanyum. De ez képtelenség, hiszen ő nem, vagy mégis!?
– Tényleg te vagy az Keresztanyu? –halványan, de ugyanakkor kíváncsian mosolygok rá. Ez biztos csak egy álom, mert az én rokonságomban nincs más, aki tudna varázsolni. Kicsit megszeppenve ácsorgok ott előtte, még az a szerencse, hogy nem remegek, hiszen a víz kellemesen meleg volt. Csak azért még sem a legjobb vizesen ácsorogni. Miért nem tudok én egy olyan bűbájt, ami megszárítana...!?
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 17. 19:23 Ugrás a poszthoz

Keresztanyu *-*

Valami nincs rendben. Az, hogy Véda itt van mellettem, egyszerűen hihetetlen. Én azt hittem, hogy nincs senki más a családban, aki varázsolni tudna, de ezek szerint mégsem. Csak nem értem, hogy akkor miért nem lehetett ezt nekem elmondani? Akkor sokkal könnyebben feldolgoztam volna, és nem érezném magam különcnek. De így, hogy senki nem szólt, kicsit rosszul esett a dolog, viszont ezzel ellentétben, nagyon is örülök neki. Keresztanyu a legszuperebb, és most, hogy itt van velem, már nem érzem magamat olyan egyedül. Mosolyogva elfogadom a segítségét, így már könnyebben ki tudtam mászni a vízből. A szemembe lógó vizes tincseket, gyorsan kisöpörtem onnan, hogy jobban szemügyre vehessem a nőt, aki az imént segített. Tényleg Véda van itt, és nem valaki, aki teljesen úgy néz ki, mint ő. Ezt szavaival is alátámassza, de előtte még megszárítja a ruháimat.
– Igen, így sokkal kényelmesebb. Köszönöm Keresztanyu. Nem félek, csak meg vagyok lepve, hogy itt látlak. –mosolyogtam rá, már jobban felbátorodva, mint az előbb. Követtem, és kényelmesen leültem mellé a gyepre. Minden figyelmemet ráfordítottam, mert nagyon is érdekelt, hogy mit szeretne mondani a családunkról. Nem szóltam egy kukkot sem, csak figyelmesen hallgattam a szavait.
Nem erre számítottam… Foglalkoztatott ugyan a kérdés, hogy miért lett belőlem varázsló, még a szüleimből nem, de azért ez nem fordult meg a fejemben. Nem tudtam egy szót sem kicsikarni magamból, csak lesütöttem a szemeimet, és megöleltem a Keresztanyumat. Próbáltam magamban összerakni egy értelmes mondatot, hogy valamiképpen reagáljak erre, de nem jönnek most a szavak. Csak csukott szemekkel karolom át Védát, és ajkaim kicsit meg is remegnek. Nem akarom elsírni magam, de nagyon kísértenek a könnyek.
– Csak nem értem, hogy miért… Miért nem mondta el ezt a mama… –sóhajtva nyelem le a feltörő könnyeimet. Haragszom, mert senki nem szólt erről, és most kell megtudnom, ráadásul a Keresztanyumtól. – Köszönöm, hogy elmondtad, és örülök, hogy büszke vagy rám. Nem hittem volna, hogy ilyesmi meg fog velem történni, de ha tudtam volna, hogy van varázserővel bíró személy a családban, akkor nem ért volna váratlanul. –elengedtem őt, és már mosolyogva mesélem neki a véleményemet. Majd a legközelebbi családi találkozókor megemlítem a mamának, hogy mi is van. Már úgy is mindegy, mert tudom, hogy miért vagyok varázsló, de azért szeretném megtudni, hogy miért nem mondta el. – Nem hittem volna, hogy itt találkozok egy családtaggal. Hogy-hogy itt vagy? Talán a közelben laksz? –kérdeztem, kíváncsi és csillogó szemekkel. Ha igen, az csak jó lehet, mert akkor sűrűbben tudom meglátogatni, és nem csak a családi találkozókkor futunk össze. – Jut eszembe: megszületett a kishúgom is. –újságoltam teljesen fellelkesülve. Ő az első, akinek ezt elmondtam, és remélem, hogy sikerült megleptem vele, mert nem tudom, hogy anyuék kinek mondták még el. Kíváncsian fürkésztem az arcát, hogy ki tudjam olvasni belőle, hogy most sikerült, vagy sem.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 17. 21:38 Ugrás a poszthoz

A Rellonos prefi
Időpont: takarodó után


Unatkozok, kell egy kis nyugalom. Annyi minden összejött a napokban, hogy csodának számít, hogy még egyben van a fejem. Szerintem, másnak már régen felrobbant volna, de én valahogy még bírom, de nem tudom meddig. Megszületett a tesóm, itt van a keresztanyum is, kiderült pár családi titok, ráadásul sok a lecke, meg a tanulnivaló is.
Kezd későre járni, de még bőven benne vagyok az időben. Nem fog elveszni az időérzékem, és még időben visszamegyek a Levita toronyba. Hogy merre visz a lábam, azzal nem igazán foglalkozom, csak megyek előre, ameddig nem ütközök akadályba. Valahova a Déli torony környékére, azon belül is az erkélyre tévedtem. Még soha nem jártam itt, de nagyon is tetszik, ahogyan megpillantom a kilátást. Már sötét van, de a kivilágított falu, valami csodásan mutat így. Leültem az egyik ülőalkalmatosságra, és úgy csodáltam tovább a tájat. Ez arra emlékeztet, mikor még Veszprémben voltam az egyik csapattársamnál. Valami magas épület legfelső emeletén laktak, és onnan is nagyon klassz volt a kilátás, de itt sokkal szebb. Teljesen elmerültem a látványban, és unalmamban elkezdtem számolni az épületekből kiáramló fényforrások számát. Egész sokat sikerült megszámolnom, de még nem jutottam a végére, és egészen el is álmosodtam. Az időt sem tudom, hogy mennyi, de biztosan túlléptem már a kijárási időt. A visszaosonás meg nem az erősségem, így muszáj lesz itt maradnom. Talán ha sikerül olyan helyre befészkelni magamat, ahol feltűnés nélkül ellehetek reggelig, akkor minden rendben lesz. Csak kezd hideg is lenni, meg fázok egy kicsit. Kellett nekem kijönnöm. Nagy rumlit nem csinálhatok, mert az feltűnő lenne, szóval a legjobb az lesz, ha fogok két széket, összetolom, és annak hátulja mögé elbújok. A biztonság kedvéért, egy asztalt is odahúzok, hogy rejtsen, majd leülök a földre, nekidöntöm a hátam az ideiglenes rejtekhelyemnek, és nézem tovább a tájat, ameddig el nem alszok.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 17. 22:44 Ugrás a poszthoz

A robbantgató Amira

Elbóbiskoltam, de a fény miatt nem tudtam teljesen elaludni, így aztán mindig fel-felébredtem. A tájat nézve próbáltam mindig visszaaludni, de nem sikerült. Amire azonban nem számítottam, az a társaság. Már lehetett hallani, hogy kopog valami a kövön, ezért összehúztam magamat a rejtekem mögött, és próbáltam nem túl hangosan venni a levegőt, hogy ne bukjak le. Ez azonban nem jött be, mert egy idősebb lány hangját hallom, amint kimond egy bűbájt. Ajjaj, most vajon mi fog felrobbanni!? Hamar megkaptam rá a választ, mert a bunkernak mondható kis tákolmányom, volt-nincs játékot játszok. Elég sok törmelék keletkezett, egy pár végig is karcolta az arcomat, meg a kezeimet, mikor védtem magam... mindhiába. A portól kicsit köhécseltem, de mikor magam elé néztem, egy pálca fénye égette a retináimat. Egy gyengéd, nem túl tolakodó mozdulattal, picit arrébb toltam a pálcát, remélve, hogy a jóval idősebb lány, nem fogja leharapni érte a fejemet.
– Bocsi, csak kiégeti a szememet a fény. –kértem tőle elnézést, hogy ezzel is nyomatékosítsam az előző tettemet, és hogy tényleg elhiggye, nem bántásból toltam el a pálcát. Viszont nem ismerem a lányt, szóval vigyáznom kell vele, mert lehet, hogy egy prefektussal állok –illetve én ülök, ő meg guggol– szemben, és biztosan meg fog büntetni. Ha nem ezért, akkor meg azért, meg tilosan járok. De ameddig nem tudom, hogy valóban az-e, így egyelőre megpróbálok kedves lenni vele, és egy ártalmatlan kérdést teszek fel neki. – Te sem tudsz aludni? –még a válaszát várom, leveszem a szemüvegem, és megtörlöm a lencséit, majd a vércsíkot is letörlöm az arcomról. Ezután ha hagyja, felkelek, és nekidőlök a korlátnak. Így jobban megnézve, szép kis törmelékeket varázsolt ide. – Ezeket meg lehet javítani a Reparoval? –kérdezem tőle, mert ha igen, akkor megpróbálom. Nem vagyok én jártas annyira, hogy tudjam meg lehet-e javítani, de egy próbát megér, vagy nem?
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. május 17. 22:45
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 18. 16:51 Ugrás a poszthoz

Amira – aki nem is olyan félelmetes

A lány nem vette fel, hogy eltoltam a pálcáját. Már arra is felkészültem, hogy kicsit magasabb hangnemben fog reagálni, de kellemesen csalódtam benne. Ezután felteszem neki a kérdést, amire olyan választ kapok, ami meglep. – Az meg hogyan lehet, hogy nem szeretsz aludni? Álmatlanok az éjszakáid? –kérdezek ismételten. Általában az olyan személyek nem szeretnek aludni, akiknek nincs álmuk, vagy mindig rémálmuk van. A lány is kérdez, amire elmosolyodom. – Nem fogok hazudni. Kicsit unalmasnak találtam már a hálókörletet, ezért kijöttem nézelődni, de elszaladt az idő. –vontam meg aprón a vállamat. Nem szoktam füllenteni, és nem most fogom elkezdeni. Ráadásul nem is szerencsés, ha a hazugság miatt ismerik meg a nevemet.
– Oké, de nem vagyok valami tehetséges. –figyelmeztettem előre a lányt, akinek a nevét még mindig nem tudom, de majd csak eljutunk addig, hogy megkérdezzem. Mivel megengedte, hogy próbálkozzak, így nem is habozok tovább. Előveszem a pálcámat, és a törmelékekre irányítóm. Szét kellene szednem, hogy melyik rész melyikhez tartozik, mert eddig csak tárgyanként tudtam összerakni a dolgokat. Nem baj, itt az ideje gyakorolnom, ha már az órán nem adódik rá lehetőségem. –Reparo! –mondtam ki halkan, de határozottan a bűbáj nevét, és a megfelelő pálcamozdulatot alkalmaztam. Lassan ugyan, de sikerült összeraknom a dolgokat, és a törmelékkupac helyén két szék, és egy asztal keletkezett. Boldogan néztem rá a lányra, de elhúztam a számat, mikor kérte a nevem, házam meg az évfolyamom. – Ohh... szóval prefi vagy? –kérdeztem rá, bár szinte feleslegesen, mert úgy sem kéri más ezeket az infókat. Legalábbis ilyen hivatalosnak mondható formában nem. – Nagy Bátor Dominic, Levita és első. Most viszel a Házvezetőmhöz, vagy valami büntetést kapok? –egyáltalán nem gúnyosan kérdeztem, hanem inkább kíváncsiság csengett a hangomban. Még soha nem kaptak el tilosban... illetve Botond, de akkor sem történt semmi sem. Nem is emlékszem már arra, hogy mi történt aznap. Ja de, leesett a szemüvegem. – Tudod, nem kaptak még el, csak ezért nem tudom, hogy ilyenkor mi is történik. –mondtam el őszintén, majd fogtam egy széket, és odahúztam elé. Leültem rá, és úgy vártam a szavait. Ha büntetést kapok, akkor meg már mindegy, hogy mikor megyek vissza a szobámba.
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. május 18. 20:55
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 18. 20:06 Ugrás a poszthoz

Ágoston

Ismét lejöttem a faluba, mert nagyon is megtetszett ez a hely. Még bőven van olyan része, amit nem fedeztem fel, szóval ideje, hogy ezt is megtegyem. Ugyan a vasútállomást már ismerem, hiszen én is a vonattal érkeztem az iskolába, de nem volt időm jobban megismerni azt a helyet. Kíváncsi vagyok, hogy mennyivel másabb, mint egy mugli állomás. Csak átsétáltunk rajta, és kb ennyi volt belőle a látnivaló. Abból a két percből, meg nem igazán volt alkalmam megtudni, hogy mit merre találok. Meg jól jön az ismeretszerzés, hiszen, amikor haza kell majd mennem, akkor innen fogok indulni, és meg kell tudni, hogy melyik vonatra kell felszállnom majd. Feltéve, ha egyáltalán több vonat van, és nem egy, mert ugye ezt sem volt alkalmam megfigyelni rendesen.
Átsétálok a téren, és egyenesen az állomás bejáratával találom magamat szemben. Eddig nem mutatott semmi újat, a mugli világban is van ilyen hatalmas bejárat. Vagy csak nekem tűnik annak, mert ilyen kicsi vagyok!? Na mindegy, menjünk be rajta. Tiszta olyan, mint egy minifalu. Mindenféle üzlet található itt, de leginkább az a kis büfé csalogat. Az ínycsiklandó szendvicsek finom illata, megcsapta az orromat, és akaratlanul is megkordult a gyomrom. Ha már itt vagyok, akkor megkóstolok egyet, csak azt nem tudom, hogy elfogadják-e a mugli pénzt. Bár szerintem nem, de egy próbát megér. Sajnos nem hoztam magammal annyi varázslópénzt, hogy kifussa egy szendvicsre valót. Pénzváltó, na azt persze nem látok, de ez az én szerencsém. Odasétálok a büféshez, és mivel nem nagyon tudom meggyőzni, így megkérdezem, hogy merre találhatók egy olyan helyet, ahol tudok pénzt váltani. Amint elmagyarázza a dolgokat, már indulok is, hogy minél előbb le tudjam csillapítani a hasam hangját.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 18. 22:21 Ugrás a poszthoz

Ágoston

Elbóklászhattam, vagy 20 percig, mire megtaláltam a pénzváltót, de ez már csak mellékes, hiszen megvan az az összeg, ami kell a szendvicsért cserébe. Sőt, még többet is váltottam, hogy később ne kelljen megtennem. Visszasétáltam a büféshez, és mosolyogva adtam oda neki azt az összeget, amiért cserébe megkaphattam az ínycsiklandó ételt. Boldogan mentem ki a peronra, hogy megnézzem a vonatokat, miközben falatozok. Éppen időben, mert most érkezett meg vonat, és ha jól látom, akkor pár új diák is jött rajta. Emlékszem, mikor még én szálltam le róla hatalmas csomagokkal, de ha azt veszem, ez nem is olyan régen volt.
A nagy nézelődés közepette, elfogyasztottam a szendvicsemet, és mivel már nem volt olyan izgalmas kint lenni, elindultam visszafelé. Illetve indulnék, mikor valaki leszólít. A hang irányába fordulok, és meglepetten veszem tudomásul, hogy az illető, kb egy fejjel magasabb, mint én.
– Hali. Igen, diák vagyok, és éppenséggel tudom, hogy merre kell menni. Én is visszafelé tarok. –válaszoltam a kérdésére, és kicsit jobban végignéztem rajta. Elsősnek kicsit magas, de nem kizárt dolog. Nem lehet mindenki olyan pöttöm, mint én. A csomagjaiból ítélve, most fog beköltözni a suliba. Ez egyre izgalmasabb találkozás, és nem is tűnik olyan bunkónak, így elsőre. – Segítsek a csomagokkal? –kérdeztem, miközben az említett bőröndökre böktem. Ha engedi, akkor elveszek tőle egyet, és lassan elindulok kifelé az állomásról. Azonban foglalkoztat egy kérdés, de nem tudom, hogy mennyire venné rossz néven, ha megkérdezném tőle. Szerintem, csak azok a személyek nem tudják, hogy merre kell menni, akik eddig nem is tudtak a varázsvilágról, mint például én sem. De ez csak az én feltételezésem, lehet, hogy neki meg elfelejtették elmondani a szüleit, hogy merre találja a sulit. Azonban, az is igaz, hogy síri csendben nem mehetünk végig az utcákon, így összeszedem a bátorságomat, –ha már ez a nevem– és megkérdezem tőle, de előtte még mást is.
– Egyébként Nagy Bátor Dominic vagyok, és elsős a suliban. Téged hogy hívnak? –közben nyújtottam felé a jobb kezemet is, hogy kezet rázhassak vele, ha elfogadja. Amint erre megkaptam a választ, felteszem az igazi kérdést, ami jobban foglalkoztat. – Ne vedd tolakodásnak, de ugye te is mugliszületésű vagy? Mert, általában a varázslócsalád sarjai tudják, hogy merre kell menni a suli felé, de lehet, hogy tévedek. –vontam meg aprón a vállamat, és közben ráfordultam arra az utcára, ami egyenesen az iskolába fog minket vinni.

//A játék folytatása itt találhat meg! //
Utoljára módosította:Nagy B. Dominic, 2013. május 19. 12:14
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 19. 13:28 Ugrás a poszthoz

Ágoston

– Dehogy lenne baj, azért kérdeztem meg. Én is sokat szenvedtem velük, mire felcipeltem a suliba. –nekem ez nem teher, szívesen segítek, ha tudok. Át is adja az egyik bőröndjét, és azt magam mögött húzva, elindulok a Fő utczán. Nekem kérdezősködnöm kellett, hogy merre találom az iskolát, de Ágostonnak –mint az kiderült– nem kell, hiszen én már tudom az utat, és szívesen odavezetem. Addig s tudok vele beszélgetni, meg tudom ismerni egy kicsit, meg meg tudom mutatni azokat a helyeket, ahova majd érdemes lesz betérnie, ha kell nemi valami felszerelés. Igazából, csak azt nem értem, hogy ilyenkor, miért nem tudnak valakit kiküldeni az érkezők elé? Hagyják nyugodtan elveszni a diákokat, vagy biztosra tudják azt, hogy el fogják őket igazítani? Foglalkoztat ugyan a kérdés, de nekem már nem kell vele törődnöm, hiszen én tudom, hogy merre kell menni, és Ágoston is tudni fogja, mint megmutatom.
– Nem foglak Ágizni, mert az lány név. Maradok az Ágostonnál, mert nem igazán jut eszembe olyan becenév, ami jó is, de nem is sértő. –megnyugtató hangon mondom neki a szavakat. Én sem szeretem, ha csúfolnak a nevemmel, mert nem tudom mi a jó benne, meg miért olyan nagy öröm azt látni, hogy a másik szenved. Némelyik embert, soha nem fogom megérteni. Közben észreveszem, hogy Ágoston meg-megáll egy-egy üzletnél és jobban megnézi őket. Mosolyogva állok meg mellette, és én is jobban megnézem a kirakatot, hogy tudjam melyik bolttal állunk is szemben. – Itt a tanszereket tudod megvásárolni, nem messze van egy posta is, bár ott még nem jártam. Saját baglyot használok a levelek kézbesítéséhez. Meg van itt valahol egy csárda is, ahol nagyon finom italokat árulnak. Majd egyszer bejöhetnél velem, de gondolom most inkább pihennél. –ajánlottam fel a későbbiekre is a társaságomat, és nem fogom rossz néven venni, ha netalán elutasítja.
A kérdésemre, hosszabb választ is kapok, melyre szintén csak egy mosollyal reagálok. Nem gúnyolni akartam ezzel, csak arra emlékeztet, hogy én is ilyesmit éreztem az első napon. Úgy látszik, hogy rokonlélekre találtam. – Én is mugliszületésű vagyok, tőlem nem kell tartanod. Nem akarok neked hazudni, de nem sok diákot ismerek a suliban, aki szintúgy olyan lenne, mint mi. Kevés a tiszta vérű varázsló, meg a mugliszületésű. A legtöbben félvérek. Ők azok, akiknek egyik szülője varázsló, a másik pedig varázstalan. Jut eszembe: a magunkfajta varázslókat az aranyvérűek nem igazán kedvelik, és hajlamosak sárvérűnek hívni minket. Ez ilyen gúnynév, gondoltam elmondom neked. –jegyeztem meg nem túl lelkesen, ezzel is azt nyomatékosítva, hogy nekem se tetszik, hogy ennyire lenéznek minket, mert mások vagyunk. – A tesóid nem hiszem, hogy bekerülnek, kivéve akkor, ha fiatalabbak nálad. Te is csak azért vagy varázsló, mert a családod valaha varázsló família volt, csak valahol kihunyt a mágia, és nálad ébredt fel újból. Nálam a mamánál volt így, és ezt is csak keresztanyumtól tudom. –meséltem csevegő hangon, és most elhallgattam, hogy esélyt adjak a kérdések feltételére is, mert biztos vagyok benne, hogy lesz legalább egy kérdése. Ha nem, akkor majd folytatom tovább a mesélést, miközben haladunk felfelé az utcán.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 19. 19:34 Ugrás a poszthoz

Ühhüm^^

Mosolya, az én arcomra is mosolyt csal. Most szörnyen kellene éreznem magam, amiért elkaptak szabályszegésért, de valahogy mégsem vagyok elkenődve.
– Ez igaz, de azért aludni is kell valamikor. –jegyeztem meg mosolyogva. Én szeretem mind a két világot, mert álmaimban olyan helyeken lehetek, ahova a valóságban soha nem juthatok el. Vagy lehet eljutok, de az még biztosan messze van.
– De úgy hogy lássam az éjjeli falut? –talán erre is van valami tanácsa, vagy most már tényleg meg fog büntetni. Így is számítok rá, mert azért csak megszegtem a szabályokat, és bár jól elbeszélgetünk itt, azért mégis csak egy prefektus. Viszonylag gyorsan összerakom a bútordarabokat, amire egy elismerő mosolyt kapok tőle. Magam sem hittem, hogy sikerül majd úgy megjavítanom őket, hogy az összes törmelék egy kupacban van. Mégis képes vagyok erre is, és ezzel a sikerrel, már volt értelme kijönni ide.
– Persze, nyugodtan. Örülök Amira. Szép neved van. –mosolyogva néztem rá, majd ismét a falura, mely gyönyörű fényben pompázott. Már voltam ott párszor, és egészen klassz hely, így este meg csak szebb. Jó, hogy innen tökéletesen lehet látni a tájat. Amira nevetni kezd a kérdésemre, amit elsőre nem értettem, de a fel nem tett kérdésemre, hamarosan meg is kaptam a választ. Meggyógyított, egy a számomra még ismeretlen varázslattal, és feltett egy kérdést is, amikor végzett. – Köszönöm, így sokkal jobb. –válaszoltam a kérdésére, és meglepődve tapasztaltam, hogy már egy darab karc sincs a kezemen, és így feltételezhetem azt, hogy az arcomon sincs. Mikor megsimogatta a kezemet, már húztam volna el, de elfogott az érzés, hogy hiányzik anyu. Picit megrázom a fejemet, hogy kiverjem belőle ezt a gondolatot, mert ilyenkor mindig könnyezni kezdek, és az most nem lenne célszerű.
– Nos, most mi fog következni? –teszek fel egy ártalmatlan kérdést, és várom a válaszát. Már meggyógyított, nincs semmi akadálya, hogy Rédey bácsi elé vigyen, ha úgy akarja.
Nagy B. Dominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 10:58 Ugrás a poszthoz

Tesó <3

– Kicsapatni még nem szeretném magamat, inkább maradok itt, és innen figyelem a falut. Legalábbis esténként, mert hétvégén sokszor lemegyek, meg akkor is, amikor kifogyok valamiből. –azért, annyira még nem vagyok szabályszegő, hogy éjszaka leszökjek a faluba. Lehet, hogy Amira sem úgy értette, de ameddig nem magyarázza meg pontosan, hogy miként is értsem a szavait, addig így fogom értelmezni. Majd, ha Keresztanyuék beköltöznek, akkor este is ki fogok menni a faluba, főleg hétvégén, és mindig velük.
– A nevedből ítélve, angol lehetsz. Aranyvérű vagy? –kérdeztem rá kedvesen mosolyogva. Foglalkoztat a kérdés, hogy ő vajon elítéli-e az olyan varázslókat, mint én. Mert, ha igen, akkor könnyedén a célpontjává válhatok, és én azt nem igazán szeretném. Jó nekem a csendes kis nyugalom, nem kell nekem az, hogy mindennap rettegjek, mert kergetnek.
– Elvileg te vagy a prefektus, neked kell tudnod, hogy ilyenkor mit kell tenni. A büntetést úgy sem úszom meg, akkor meg miért ne beszélgethetnénk? Úgy sem tudunk aludni. –vontam meg aprón a vállamat. Kedves tőle, hogy még nem cibál vissza a Levitához, hanem maradhatok vele. Visszaaludni, valószínűleg már nem fogok tudni, így csak forgolódnék az ágyban, azzal meg felkelteném a többieket. Akkor már inkább beszélgetek Amirával, és nem kapok érte morgolódó szavakat. Maximum akkor, ha valami olyan témára tapintok, mire nem kellett volna, de azt úgy is meg fogom tudni időben.
– Hogyan és miért lettél prefektus? –kérdezem meg váratlanul. Igazán foglalkoztat a kérdés, hogy valaki miért is szeret prefektus lenni. Jó, mászkálhat éjszaka, meg büntetéseket osztogathat, de nem hiszem, hogy mindenki ez miatt lett prefi. Én, ha az lennék, nem tudom, hogy mennyire hallgatnának rám. Az elsősök, meg a másodikosok még talán, de a felsőbb évfolyamosokban nem vagyok olyan biztos. Végül is, én csak tenném a dolgomat, kiadnám a büntetéseket, és ha nem végzik el, akkor szólok a HV-jának. Onnan meg már nem az én dolgom, hogy behajtja-e az illetőn, vagy sem. Még Amira válaszára várok, ismét kinézek a falura, hisz annak fényei, olyan csodásak.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 18:11 Ugrás a poszthoz

Bárki, aki sütit szeretne venni
Bünti ^^"


Bár jól elbeszélgettem Amirával, tudtam, hogy nem úszhatom meg büntetés nélkül azt az estét. Addig még oké, hogy süteményt kell árulnom, és a bevétel az iskoláé, de, hogy ezt superman jelmezben, már elég röhejes. Na, de nem vitatkoztam vele, mert még mindig jobb ilyen jelmezben, mint mondjuk hercegnőnek öltözve, vagy tudjam is én, hogy milyen nevetséges lányos jelmezek vannak még. A sütisdobozok megvoltak, be volt árazva is, nekem csak el kellett adni. Nem valami eget rengető feladat, csak legyen valaki, aki vesz is. A jelmez is pipa, és már azon fáradozok, hogy valahol felállítsam az asztalt, és megkezdjem az árusítást. A Fő utzán nincs túl sok hely, és az irányt a tér felé veszem. Néhányan meg is bámultak, hogy miért így sétálok végig a járdán, de nem mondhattam azt nekik, rossz voltam, és ez a büntetésem. Csak megvontam a vállamat, és mentem tovább, egészen a térig. Ott betámadtam az egyik padot, ahol jó hűvös van, felállítottam a kis asztalt, kipakoltam a süteményes dobozokat, leültem a padra, és vártam. Nem fogok én senkit sem követni, hogy vegye meg, nem az én stílusom. Szerintem, egész forgalmas helyen vagyok ahhoz, hogy sokat eladjak. Az ára sem olyan vészes, és még én is vennék magamnak, ha nem lenne benne mogyoróveszély. Telt-múlt az idő, de sehol nem láttam egyetlenegy ismerőst sem, akit magamhoz tudtam volna hívni, hogy ne unatkozzak. A dobozok szépen fogynak, már 25-tel eladtam, de még mindig megvan a háromnegyede. Amira, addig úgy sem enged vissza, ameddig el nem adom mindet, és ha rajta múlik, egész este itt fogok dekkolni… takarodóig biztosan. Unottan dőlök rá az asztalra, és nézem azokat az embereket, akik elhaladnak előttem. Mindegyikre reménykedve tekintek, hogy legalább egy dobozzal vegyen, de nem sűrűn akarnak megállni. Bár jönne valaki, aki megveszi a maradék 75 dobozzal, és mehetnék már vissza a szobámba.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 19:32 Ugrás a poszthoz

Egyelőre csak Tiff ^^

Szuper, már csak az hiányzott, hogy egy sulis társam meglásson. Igaz, ennek nagy volt a valószínűsége, hiszen sok diák jár le a faluba, de jobban örültem volna, ha a jelmez nélkül látnak meg. Mindegy, a lány nem igazán ismerős, nem kell attól tartanom, hogy ismerőstől fogom visszahallani. Meg nem tehetek róla, hogy Amirának ez pattant ki az agyából.
– Szia. Gondolom mennyire. –vigyorogva néztem rá, és nem igazán zavart, hogy kinevetett. A végén még jó móka lesz ez az egész, és csak egy sütiárulásos napnak fogom fel az egészet. – Igen, mogyorós, és ezért nem ehetek belőle. 10 sarlóba kerül egy doboz, és az iskolát támogatod vele, ha veszel. –nem hiszem, hogy nagyon érdekelné a lányt a támogatós része. De legalább van társaságom, és nem fogok unatkozni. Kivéve akkor, ha elmegy. Viszont, valahonnan nagyon ismerős az arca, csak most nem jut eszembe, hogy honnan is. Valamelyik óráról ugrott be az arca, mert egyik folyosón sem találkoztam még vele. – Nagyon sietsz? –kérdeztem meg mosolyogva tőle, közben eladtam még pár dobozzal a süteményből, az errefelé sétálóknak. Már egészen jól haladok, és sikeresen lecsökkent öttel a dobozok száma. – Ismerős vagy, csak nem tudom melyik óráról is. –jegyzem meg, csak úgy mellékesen, és hátha neki beugrik, hogy milyen óránk is van együtt. Bár elől szoktam ülni, és ritka az, hogy én forgolódok, de egyetlen egy óra van, mikor a tanári asztal körül vagyok, és az a mugliismeret. Ott, jobban meg tudom szemlélni a diáktársaim arcát, és lehet, hogy... – Csak nem mugliismeret? Egyébként Nagy Bátor Đominic vagyok. Benned kit tisztelhetek? –kérdeztem mosolyogva, majd arra a felnőtt nőre pillantottam, akinek a kisgyereke mindenáron kiharcolt egy doboz sütit. Ismét csak csökkent a száma a megmaradt süteményeknek, és ez csak nekem jó. – Leülsz? –ajánlottam fel a mellettem lévő helyet, és ha igent mond, akkor arrébb csusszanok a padon.
Nagy B. Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2013. május 20. 23:44 Ugrás a poszthoz

Tiff, Nicol és Chris *-*

– Mondhatni igen, mert nem nagyon látom, hogy veled baj lenne az órán. A rosszak nevét előbb sikerül megjegyeznem. –nem sértésnek szántam, de ez az igazság. Mindig azoknak a neve marad meg elsőre, akik a legzűrösebbek, s miért? Mert, mindenhol azt lehet hallani, hogy az illetőt mit csinált, és így könnyedén berögzül. – Igen, allergia. Köszönöm az iskola nevében. –fancsali képpel söpörtem bele a pénzt a dobozba, amibe gyűjtöm. De nem baj, már csak 65 dobozkával kell eladnom, és szabadság. A kérdése után, gyorsan összeszámolom a pénzt, és utána Tiffre pillantok, hogy közöljem vele az eladott mennyiséget. – A tiéddel együtt 35-t. Még 65 dobozzal van hátra, de ha így megy, akkor pár óra alatt túladok rajta. –válaszoltam hosszan a kérdésére. Bízom abban, hogy igazam lesz, és legkésőbb két órán belül, eladom az összes sütit, és visszamehetek a suliba, hogy levegyem ezt a jelmezt. Egyszerűen megsülök benne, és ez nagyon nem jó.
– Igen, büntetés. Semmit, csak kimentem az erkélyre, és elszaladt idő. Amira meg megfogott, és ezt kaptam büntetésül. –vontam meg a vállamat, olyan "nem izgat a dolog"-ként. Nem azzal van a bajom, hogy büntit kaptam, csak ne ebben a hülye szerelésben kellene árulnom. Bár, így a gyerekes anyukák vesznek sütit, és csak annyiban előny, másban nem. Közben újabb doboz süti mínusz, meg a távolban észreveszek egy nőt, akinek a karjában egy kisgyerek, hogy is mondjam... eléggé ide akar jönni. Az anyuka eléggé fiatal lehet, de nagyon jól néz ki. Egyáltalán, szabad nekem ilyesmit mondanom? Mire feleszméltem, már itt is vannak az asztalnál, és meg is kérdezi, hogy büntiből árulom-e. Biztosan ő is a suliba járt, ha már így köszönt, de halványan elmosolyodom rajta. – Csak a jelmezt tartom büntetésnek, a süti árulását nem, mert azt szeretem csinálni. Hogy hívják a kisfiút? –érdeklődöm, miközben a kis lurkóra nézek, majd az édesanyjára. Elveszek egy doboz sütit, kibontom, de mielőtt a kisfiúnak adnék belőle, felteszem a kérdést is. – Szabad? –utalok itt arra, hogy odaadjak neki egy darab süteményt. – Tiffany, nézd milyen aranyos. –fordulok oda a lányhoz, majd vissza a kisfiúra. Nekem is van már kistesóm, igaz, még nem találkoztam vele, de anyuék küldtek róla képet, és nagyon aranyos. A kisgyerekek mind cukik, és zabálnivalóan édesek. Ha az édesanyja megengedi, akkor odaadom neki a sütit, és figyelem, ahogyan elmajszolgatja. – Gondolom maga is Bagolyköves volt, ha már így kérdezett rá az árusításra. –mosolyogva néztem rá a nőre. Ha majd a nevét is megtudom, akkor tudok kérdezősködni a többiektől, hogy mit tudnak róla.
Utoljára módosította:Nagy B. Đominic, 2013. május 24. 19:06
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nagy B. Dominic összes RPG hozzászólása (100 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel