28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Figyelem! Iskolai dolgozók, Bogolyfalva vezetése és felelősök kerestetnek! Ezen kívül kikerült a JV pályázat is, csekkoljátok a híreknél! Wink
U.i.: ez is beleszámít a multiakcióba!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katie Runa Blackwood összes RPG hozzászólása (141 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 15. 15:26 Ugrás a poszthoz

Abigél

Nagyokat sóhajtozik, miközben szürke, kötött szvetterének ujját húzogatja, mintha ugyan az ártott volna neki valamit is. Folyamatosan rágcsálja a szája szélét, szabad kezével pedig –miután letette maga mellé a jól megpakolt sporttáskáját- elkezdi tekergetni egyik szálegyenes tincsét. Még most is olyan sápadt, hogy versenyre kelhetne a kísértetekkel is, pedig az apja külön elvitte nyaralni... Mintha ugyan azzal bármit is törleszthetne az eddigi vétkeinek árából. Inkább igyekszik elterelni a vén fószerről a gondolatait, mert csak könnyek gyűlnének a szemébe- teljesen felesleges volna egy olyan magamutogató, utálnivaló alak miatt sírnia. De hát vele él már jópár éve, mióta az anyját elvesztették. Mégis csak az apja, valamennyire még szereti is- ha távol vannak egymástól, mindenképpen.
Most viszont csak kipakolta a közelben a rövidke magyarázattal, hogy akkor erre és erre van az új iskolája, viselkedjen rendesen és ne legyen olyan gyámoltalan, meg céltábla a kötözködőknek. Hát persze, majd igyekszik. Egyelőre a gyomra fel-le liftezik már a puszta gondolattól is, hogy új helyre érkezett, nem ismer senkit, ráadásul nem a szavak embere, sokkal hamarabb szolmizálná le a gondolatait, mintsem szóban értelmesen kinyögje. Talán majd most itt változik egy-két dolog. Végül is a bizakodás még nem ölt embert és talán itt kinövi majd ezt a kóros félénkséget meg elszigetelődési vágyat, amiben gyerekkora óta „szenved” . Igazából nagyon szeretett volna ő beilleszkedni az előző helyein is kezdve a bölcsődétől egészen a nemrégen otthagyott művészeti iskolájáig, csak egyszerűen valamiért nem ment. Hátha majd most.
Tehát ott tartottunk, hogy rágja a szája szélét, húzogatja a szvettere ujját, hogy az már majdnem a sarkáig ér (természetesen itt erős túlzásnak engedünk teret), teniszeiben előre-hátra hintázik, ilyenkor a kék farmer is vele együtt hajlandozik. A nyakában ott egy nagyobbfajta fülhallgató is, a zsebében ott lapul a lejátszója éppen lekapcsolt állapotban. Elég ritmust szolgáltat szaporán dobogó szíve is. Fél, hogy ha valakivel netán összetalálkozik, megnyikkani sem bír majd, mert erre volt már precedens régebben.

~Huhh... Rendben kislány. Nincs semmi baj. Oké, mi okom van egyáltalán idegesnek lenni? Azt leszámítva, hogy ha kinyitom a szám, abból nem szokott semmi jó kisülni? Te nyertél, Runa... Egyáltalán normális dolog önmagammal megbeszélni, hogy miért vagyok ideges? Aligha... ~

Egyelőre utasítja az agyát, hogy az pedig utasítsa a foglalt kezeit, hogy szabaduljanak szépen fel, a szájának pedig megtiltja a további öncsonkítást. Így is erősen hasonlít egy gyógyszerfüggőre külsőre és viselkedésügyileg is, pedig teljesen normális, hétköznapi gyerek... erősen kicsi önértékeléssel, visszahúzódó és még sorolhatnánk a jellembeli difiket, de amúgy nagyon rendes kölyök ő. Jobbjával megfogja a táskája fülét, felveszi a vállára, majd újabb nagyot sóhajt. Na most azt kellene eldöntenie, hogy van-e bátorsága megtenni az első lépést vagy sem? Az ilyen filozofálások az erősségei közé tartoznak a „Miért zöld a fű?” és „Miért kék az ég?” kezdetű témakörökkel együtt.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. március 15. 15:29
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 19:43 Ugrás a poszthoz

Matilda

Az első két napja az új létesítményben egészen csendesen telt leszámítva furcsa ismerkedését Abigéllel és a rénszarvasával. A kis plüssállat leírásáról először azt hitte, igazi, hús-vér állatról van szó, de szerencsére helyreigazították, hogy erről szó sincs, dehogy. Mondjuk eléggé out of ordinarynek ítélte volna, ha a Bagolykőben egy életnagyságú, igazi rénszarvas szaladgál fel-alá, mint háziállat. Akkor talán ő is elhozhatta volna otthonról a kutyáját, ami egy kisebb póni nagyságát is eléri kevert vére és a szülők fajtája és jellemjegyei miatt.
Amire azonban eddig nem volt ideje, az a könyvtár megkeresése. Az előbb, a klubhelyiségben odasomfordált pár ücsörgő diákhoz és makogva megkérdezte, merre találja azt a sokak által elkerült helyet, amit néhány diák t'án még "kínzókamra" névvel is ellátna, már aki utál olvasni. Ez rá egyáltalán nem igaz. Szereti kihasználni az eidetikus memóriája előnyét, nevezetesen, hogy párezer szót képes egy perc alatt elolvasni, így gyakorlatilag úgy tűnik, mintha csak forgatná unottan a könyveket, de nem is olvasna. Pedig nagyon is falja a szavakat, betűket, s mind-mind képek formájában felrémlik az agyában is ezzel párhuzamosan. A fantáziája ugyan nem a legremekebb, viszont a vizualizálása kiemelkedő. Ha valamit elolvas, az azonnal képekbe folyik át az agyában, alakot ölt.
Sokig kanyarog így estére a folyósókon, mire ráakad az emlegetett nyugati szárny első emeletére, azon belül is a feltételezhető könyvtárra. Hatalmasat nyel, a torka fel-alá liftezik egy sort. Az ujjai remegni kezdenek, mégis erőt vesz magán és lenyomja a kilincset.
A látvány, mi elé tárul, még a lélegzetét is elállítja: hatalmas, impozáns tér, vörös szőnyeg (bár ettől nem érzi magát világhírességnek), s az az illat, ami talán csak az ő agyában él, mégis érzi... hát az teljességgel a könyvtárak jellegzetes, régi könyvektől és tudástól terhes levegője. Tétova léptekkel vánszorog beljebb, a négy méteres ajtó pedig halkan, szinte nesztelenül csukódik be mögötte. Egy lépés, két lépés... a pult mögött nincs könyvtáros. Hol lehet? Észreveszi, hogy valaki itt jár? Ide-oda tekintget, forog a szeme erre-arra, no meg követi a feje is az említett szervet. Idegesen húzogatja a felsője ujját, ami ma éppen sötétkék és hibádzik a szvetter, hogy elrejtse az esetleges kíváncsi szemek elől, de a farmert ma sem tagadta meg a pillangókkal díszített tornacipőjével együtt. Átlép a sárgaréz kapun is, vélhetően az olvasó részhez érve, de itt megáll egy pillanatra ismét. Körbenéz, sóhajtozik egy sort, végül miután alaposan körbejáratta a tekintetét, sőt ellépegetett egyik, majd másik irányba is, hogy felmérje az embersűrűséget (nulla), végre észrevesz valakit az egyik asztalnál. Mintha olvasna -hiszen mi mást tudna egy könyvtárban csinálni az ember? Kérdezi magától a laikus-, így meg elég nehezen veszi rá magát, hogy zargassa feltételezett iskolatársát, mégis e mellett dönt hamarosan.
-Ne haragudj... Khm... Nem tudod véletlenül, hol lehet a... a könyvtáros? Khm... Új vagyok még és gondolom, ahhoz, hogy kivehessek könyvet, kell az adminisztráció? Azt hiszem... Szóval esetleg van ötleted, hol találom őt? Meg hogy néz ki? Ne haragudj, ha megzavartalak az olvasásban. Nem akartam... - cincog, kérem. Ráadásul elég szemlesütve cincog. Nem igazán megy a szemkontaktus, de nem rosszból. Egyszerűen nulla önbizalommal és önértékeléssel bír, plusz gyűri keményen a felsője ujját, húzza-nyúzza, hogy tényleg ujjbegyig érjen hosszban.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 21:01 Ugrás a poszthoz

Abigél

Eléggé esetlenül ácsorog ott magasröptű gondolataiba merülve, miközben húzogatja a ruhája ujját és próbál nem úgy viselkedni, mint aki tömegiszonnyal kűzködik egy kihalt bejárati csarnokban. Ugyanis aki most végigméri, bizton megfogalmazódik benne valami hasonló vélemény, de hogy furcsának fogja őt találni bárki, aki erre téved, arra fogadni merne és még nyerne is. Nem sokáig marad ideje egymagában ácsorogni telített gondolataival, hiszen nemsokára egy halk léptű és szabályosan osonó leányzó téved erre. Könnyebben felfigyelt volna rá, ha cipőket is visel, de így is szerencsére még idejében bekúszott a látóterébe, csak éppen nem tudta, hogy most akkor álljon félre vagy mit tegyen? Szerencsére kikerülik, pontosabban lefékez az említett hölgy, mielőtt még eltarolós ütközés történne, aztán kerüli csak.
Igazából nem is számít további interakcióra, de ismét csak tévedésre van ítéltetve, ugyanis mindjárt egy rénszarvasról érdeklődnek nála. Rénszarvasról... Nem kicsit lepődik meg, még az arca is tiszta csodálkozásról árulkodik a félénkség és a "nem nézek a szemébe" módi mellett.
-Rénszarvas...? Legelő, emésztő, szaladgáló rénszarvast?- áhh, hogy nem, meg is kapja a magyarázatot: egy plüssről van szó, akinek mindjárt a méreteiről is tudomást szerez egyéb jellegzetességei mellett.
-Hát őőő... nem, nem hiszem, hogy találkoztam vele... desegíthetekmegkeresniamúgyanevemRunaörvendek. - képes mindezt egy szuszra elhadarni és, ha beszélgető partnere nem elég gyors, mellen is vághatja kinyújtózó kezével, ami éppen barátságos kézrázásra lendült előre.
-Bo-bocsánatot kérek.- makogja megszeppenten, sőt még a fejét is leszegi a földre, a kezét is visszahúzza, mielőtt még megrázhatnák, feltéve, hogy elég gyors volt és a lány nem szorongatta meg előbb a mancsát.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 18. 21:40 Ugrás a poszthoz

Matilda és Lagger

Való igaz, motyog szegény, sőt nagyon érthetetlen módon motyorászik, így nem csoda, hogy az előtte ülő lány/nő nem érti, miket hord itt össze. Szemeit lesüti, a ruhaujját nyújtogatja, a szavát alig érteni. Introvertált egy teremtés, s mivel olyan tüzetesen pásztázta abban a pillanatban a szőnyeget, mikor ismeretlen megszólítottja a pult felé akart mutatni, de megszakította a mozdulatot, erről lemaradt. Már csak akkor pislog fel kissé kérdőn, sőt talán gyermeki-csodálkozón, mikor megjegyzik, hogy a pultnál aligha fog ráakadni a keresett személyre. Ezt a konzekvenciát már sajnos ő is levonta, de egyrészt ötlete sincs, hol keresse a könyvtárost, másrészt nem tudja, hogyan néz ki a jelenlegi. Szoktak lenni könyvtárak, ahol az elődők portréjait kifüggesztik, de az aktuálist sosem. Ezt a jellegzetességet itt még nem ellenőrizte, de mint az előbb említve lett, esélyesen nem is menne sokra vele.
Rémület ül ki az arcára, sőt rákezd a lehető legrosszabb szokására, a szájszéle rágcsálására, mikor nekiszegezik a kérdést. Kissé hangosabban kezdi szedni a levegőt is, ami azt illeti.
-É-Én... én nem tudtam. Ami azt illeti, a legtöbb könyvtári szabályzat szerint a tag, avagy leendő tag köteles hivatalos belépőkártyával rendelkezni, a meghatározott számú könyveknél többet nem kölcsönözhet ki, a könyvtár épületéből nem tulajdoníthat el könyvet az illetékes tudta, beleegyezése és a regisztrációs folyamat elvégzése nélkül, ellenkező esetben lopásnak minősül az eltulajdonítás és.... és.... én nem tudtam, hogy itt más szabályok vannak érvényben.- onnantól kezdve, hogy "Ami azt illeti..." elhadarta gyakorlatilag a mondandóját, csak a végén lassított le kissé, mert kifogyott a szuszból, na meg a felszólaláshoz szükséges bátorságból is. Mielőtt azonban mélyebben belefolyhatnának a témába, zajt hall, amitől még ugrik is egyet ijedtében, odanézni sem mer, mi történhetett, csak következtetésektől kattog az agya, hogy valaki elejthetett egy halom könyvet, amik teljesen ilyen hangot szoktak kiadni, ha földet érnek. Nemsokára megjelenik egy harmadik személy is (vélhetően az előbbi zaj okozója), egy lány, aki láthatóan ugyanazzal a problémával kűzködik, mint ő: nem találja a kihelyezett és kinevezett könyvtári felelőst, alias könyvtárost.
-Ne-Nem tudni, hol van. Ez a kedves hölgy, lány... szóval megállapítottuk, hogy nincs a pultnál és nem lehet csak úgy itt tartózkodni a könyvtáros jelenléte nélkül és... és... - megint a ruhája ujját húzogatja, megint padlót bámul, közben halvány pír önti el az arcát, de ez a félhomályban talán nem tűnik fel. Iszonyatosan zavarban van, mert az emberekkel való kommunikáció nem éppen az erőssége, ahogy azt a helyzet is mutatja.
-A...A... A nevem... A nevem Runa... amúgy.- nyögi ki végül a szőnyegnek, de valójában persze a két nőnemű egyednek intézte szavait, akik egy légtérben tartózkodnak vele éppen. Azért udvariatlan sem akar lenni.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. március 19. 16:33
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 20. 23:40 Ugrás a poszthoz

Bizonytalan művelődők

Eléggé félős felesleges ijesztgetés nélkül is, hát még mikor ennyire hatásosan hozzák rá a frászt. Nem lehet itt tartózkodni könyvtáros nélkül? Igaz, ilyet most először hall és tapasztal, de annyira meggyőzően adja elő a lány ezen állítását, hogy semmi okát nem látja kételkedni benne. Ráadásul rögtön ezután könyvek puffanásának jellegzetes zaja töri meg az alapzajszerű beszélgetésük monotonítását. Nem mer odanézni, mert füleiben szinte puskaropogásszerű zaj volt ez, s ki tudja, talán sérültje is akadt a könyvzápornak, de ez esetben a később Matildaként bemutatkozó lány biztosan rászólna, hogy menjen ő is segíteni a mentőakcióban. Mivel ez nem történik meg, legközelebb már csak akkor pislog fel, mikor az újonnan érkezett lány láthatóvá válik könyvhalma lekerültével a földre. Szinte azonnal tájékoztatja a maga bizonytalan, akadozó nyelvű módján, hogy valójában nekik nem is lenne itt lenniük most, hiszen a könyvtáros nincs jelen, ez pedig, ha jól értelmezte, szabályszegés.
Hátrahőköl ijedten a szerinte roppant hangos méltatlankodástól, sőt még hátra is lép egyet, hogy biztos legyen benne, a hirtelen méreg céltáblájává nem ő fog válni rövid úton. Miután egy kicsit lenyugodott, úgy három-négy másodperc múlva, hajlandó eredeti távolságát felvenni a leányzóval szemben, de még mindig kissé ijedten pislog rá a szeme sarkából, mintha várna egy következő hangos kitörést. Mint kiderül, Lagger néven szólíthatja meg ezentúl –úgy tűnik- könyvmoly társát, s a nevet egy halvány mosollyal nyugtázva elraktározza az emlékezetébe. Ez a kis törékeny, pozitív megnyilvánulás viszont úgy eltűnik a vonásai közül, mint nyári esőben a porba döngölt cipőnyom, amint az idősebb lány tovább ecseteli, mennyire borzasztó lehet ez az új könyvtáros. Kapkodva szedi a levegőt, miközben megszólal.
-Ésh... ésh.... Hjajjistenem. Azt hiszem... azt hiszem majd... majd valami nagyon komoly magyarázattal kell szolgálnunk neki, ha itt talál minket. És itt fog. Hiszen biztosan mindjárt itt lesz, nem lehet messze. Gondoljátok, hogy... hogy akár ki is tilthat ezért minket innen? Azt nem bírnám ki.- ha valaki nem mond valami pozitívat, a kezdődő szipogása mindjárt átmegy hüppögésbe, aztán majd egy adott ponton elvonul egy sarokba és elkezd sírdogálni, hogy őt bizony most ki fogják rakni ebből a szép, impozáns könyvtárból, pedig hány és hány könyvet falhatna még be ahelyett, hogy csak vágyakozva bámulja az ajtót, amin nemrég bejött, mert kitiltotta egy vérengző könyvtáros.
Szerencsére Matilda immár hivatalos bemutatkozása és kezének megjelenése a szőnyeg és a szemei között kizökkenti kissé, s ugyan bátortalanul, de belehelyezi hófehér bőrrel fedett mancsát Matilda nagyobb méretű kezébe. Vérszegényen megszorítja, s ugyanilyen minőségű mosollyal nyugtázza a bemutatkozást, majd erre is bólint, hogy jelezze, az információt elraktározta valahol, valahogyan. Az már kérdéses, hogy nem-e fogja mégis másként hívni alkalomadtán Laggert vagy Matildát, mert szokott művelni ilyeneket. A bejárónőjüket legalább egy hónapon keresztül más és más neveken szólította, míg megtanulta, hogy Patricia és nem mondjuk Ludmilla.
Míg Lagger és Matilda a könyvek mennyiségét és azok időtartambeli hosszát vitatják meg, ő igyekszik észrevétlenül letelepedni a könyvkupac közelében nemes egyszerűséggel a földre. Igazából a könyvek már azóta bizgerálták a fantáziáját, hogy Lagger megjelent velük, de most ért el a tűréshatárára, s ha nem csapnak rá a kezére, ő bizony leveszi a legfelső kötetet és mohón beleolvas legalább az első lapokba. Nem tűnhet többnek egyszerű lapozásnál, mivel nagyjából 20000 szó per perc sebességgel tud olvasni az eidetikus memóriájának köszönhetően.
- Nahát, ez a könyv még nem is járt a kezemben. Érdekesnek találtad? Ajánlanád? Mit tudsz róla mondani?- nos, az előbbi félénkségének jelenleg nyoma sincs, ahogy a földről felpislog csillogó szemekkel Laggerre, remélve, hogy választ is kap a gyorsan elhadart kérdéseire. Valahogy amint könyvet kaparintott az ujjai közé, elszállt a bizonytalansága és a makogása, ami eddig, a rövid kis beszélgetés alatt fémjelezte.

//elnézést, hogy megvárattalak titeket Smiley //
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 25. 13:03 Ugrás a poszthoz

Matilda & Lagger

Egy idő után már nem is nagyon figyel Laggerre és Matildára, meg a rémisztő könyvtáros boszorkányról szóló hírekre, hanem leveti magát a földre és lekapja szemérmetlenül a legelső könyvet a kupac tetejéről, ami szembe jön vele. Az pedig, ahogy Lagger szavaiból kiveszi, egy regény, melynek az ókori Rómát választották színhelyéül. Miközben a lány azt taglalja, mennyire tetszett neki és mi a véleménye róla, lapozgatja úgymond a könyvet, s valahol a tizenötödik oldalon tart már, mikor hirtelen becsukja. Azért mégsem ő vette ki, s Lagger előbb el kell számoljon a könyvtárossal erről a könyvről, szóval jobb lesz visszatennie a torony tetejére.
-Nagyon jól hangzik, amit mondtál róla. Azt hiszem, megvárom, míg... hjajj, hol lehet a könyvtáros? Csak jönne már. Tudod, még nincs meg az adminisztrációm, mert most jöttem az iskolába és gondoltam, megkeresem, de ugye nincs sehol, de a segítsége nélkül meg nem tudok kikölcsönözni egyetlen könyvet sem.- kicsit búsan csüggeszti le a fejét és vet egy vágyakozó pillantást az előbb forgatott könyv felé. Lagger rengeteget olvasott, ezért őszinte elismeréssel adózik neki. Lényegében mindenkit tisztel, aki könyveket búj és nem szörnyűlködik, hogy minek kell olvasni egyáltalán. Olyan emberek is akadtak már az életében, sajnos. Most azonban, hogy Lagger Matildához intézett két igen érdekes kérdést, inkább ő is az idősebb leányzó felé fordul némi félénk érdeklődéssel a szemeiben, s testtartásában. Ő nem ilyen bátor, mint Lagger, hogy csak úgy kérdőre vonjon egy feltehetően felsőbbéves diákot, de attól még a válasz érdekli őt is, hiszen valóban itt találták Matildát és a könyvtáros sehol sem volt. Ezért a lánynak is „büntetés” jár majd, ha minden igaz, amit elmondott az imént arról a vérengző, szinte emberevőnek lefestett iskolai munkatársról.
-Esetleg leírhatnád a külsejét nekünk, hogy tudjuk, hogyan néz ki, ha összefutunk vele a folyosón.- ennyit azért merészelt hozzátenni a társalgáshoz és végül is nem is elhanyagolandó a kérése. Fogalmuk sincs, hogy egészen pontosan hogy néz ki az a nő, elvégre Matilda elég ködösen írta le és leginkább a természetére és "nyomozói" képességeire hagyatkozott. Egy-két fizikai jellemzőt nem ártana ismerniük, ha mondjuk belerohannak valahol a hölgybe.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 25. 19:38 Ugrás a poszthoz

Jessie

Megérkezése óta fokozatosan noszogatja önmagát, hogy fedezzen fel még egy kicsit, meg még egy kicsit, na meg még egy picit a Bagolykőből. Eddig volt a könyvtárban, részt próbált venni egy activity esten, de jobbára csak hallgatott, mint egy tudalékos leveli béka, no és újabban csak úgy rója a folyosókat, amikor rájön a menhetnék olvasás helyet. Mert hogy még mindig rengeteget olvas. Az első stócot már vissza is vitte a könyvtárba, egy öt könyvből álló együttest, aztán újabb hármat vitt magával. Három akkorát, hogy esélyesen gyilkosságot is elkövethetne velük, ha nagyon akarna randalírozni, de hát ő végképp nem az a fajta leányzó.
Valahogyan most éppen ezen a folyosón kötött ki, melyen pont két festmény rikácsol egymásra olyasmiket, hogy "Én hamarabb szerettem bele a Ladybe, mint ön. Ne is próbálja elcsábítani tőlem!", mire a másik fél "Ugyan, maga ostoba, a Lady látja az igazi értékeket. Természetesen engem választ majd!" . Most éppen egy súlyos enciklopédiát szorít a mellkasához és közben tátott szájjal figyeli a szópárbajt a két festményalak között, akik nem úgy tűnnek, mintha mostanában akarnák befejezni a mararthoninak tűnő csatát.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 26. 18:38 Ugrás a poszthoz

-É... Izé... Kérem szépen... Igazán ne...- hasztalan próbálja lecsitítani a háborgó festményeket, azok szakadatlan folytatják a perlekedést az állítólagos Ladyjükről, holott ő egy szál dámát sem lát egyik festményben sem. Annyira a két alakra koncentrál, hogy közben észre sem veszi, hogy valaki már van a folyosón egészen addig, míg az a bizonyos valaki meg nem szólal mellette olyan halkan, hogy pont ezért játszódik le a következő jelenet:
Felvisít, ugrik egy nagyot, ezzel egyidőben elejti az enciklopédiát, ami a lábán landol. Fájdalmában elkezd fél lábon ugrálni, de ez csak azt redményezi, hogy hasraesik az enciklopédiában és orral előre zuhan a padlóra nagyot nyekkenve végül a kövön. Először csak halk szipogás, aztán már hüppögés hallatszik irányából, miközben felül és dörzsölni kezdi fájó orrát. Felpislog hirtelen akadt társára könnyes szemekkel, még mindig az orrát tapogatva, majd miután kihöppögte magát és az enciklopédiát is sikerült összeszednie, óvatosan feláll, s rögtön hátralép egyet, nehogy megint megijedjen egyetlen ártatlan kérdéstől.
-Se-Senkit... Tényleg. Esküszöm. Ez csak egy Anatómiai Enciklopédia. Kikölcsönöztem, mert érdekelt. Oda is adhatom, ha nem hiszel nekem.- mondjuk úgy, hogy elsőre nem nőtt meg exponenciálisan a bizalma az ismeretlen leányzó iránt, ám amikor még egy üvöltözést is beiktat amaz az előbbi suttogása mellé, még a szemét is behunyja ijedtében. A festmények jelenléte most el sem jut az agyáig hirtelen, csak azt tudja, hogy az üvöltözés sosem jár párban a vidám kedéllyel.
-Ha felgyújtod őket, büntetést kapsz. Nem akarod, ugye?- ezt nem úgy mondja, mintha prefektus volna, sokkal inkább aggodalmasan és megszeppenve, miután ki merte nyitni megint a csipáit és ránézett iskolatársára.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. március 28. 12:11 Ugrás a poszthoz

Kutatók

Lagger jól látja, ez a kislány bizony rajong a könyvekért, szabályos és tisztes könyvmoly annak rendje és módja szerint, no meg mellé kapott egy kis ajándékot az égiektől, hogy fotografikus a memóriája, így szó szerint villámgyorsan olvas. Tényleg egy fejezeten túl van, mire leteszi a halom tetejére a könyvet, ekkora pedig a félénksége is elszáll jótékonyan. Csak egy könyv kellett hozzá.
Nemsokára a figyelme már Matildára terelődik neki is és valóban, a magyarázat, amellyel szolgál nekik idősebb "társuk", elég kielégítő ahhoz, hogy figyeljen is rá és komolyan is vegye. Érdeklődve követi Matilda mozdulatait, az előkerülő albumokat is megszemléli egyelőre tisztes távolságból, aztán a magyarázaton azért kicsit elcsodálkozik, mert valami nagyon hirtelen üt szöget a fejében.
-Miért nem akarod te elárulni nekünk, hogyan néz ki? Ha megbüntetett és ennyi mindent tudsz róla, biztos a kinézetét is észben tartottad... Nahát...- talán pont Matilda szerencséjére nagyon gyorsan átállt az agya arról a gondolatról, hogy talán pont Matilda a könyvtáros (ezzel vádolta volna meg következőnek), arra, hogy az albumokat kezdje el nyálazni. Ugyanis már rá is vetette magát az elsőre. Minden, ami nyomtatott formátumú, érdekli.
-Kettéosztjuk?- fordul Lagger felé és igen, most először mosolyog is. Kezd tényleg feloldódni a lányok társaságában. Már csak a könyvtárost kellene leleplezni, kicsoda is valójában.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 3. 14:47 Ugrás a poszthoz

Nyomozás

Egy ideig félredöntött fejjel bámul Matildára; próbálja eldönteni, hogy most igazat mond neki a lány, vagy sem. Végül arra jut, hogy ez egy teljesen lehetséges helyzet: nincs elég fény, nem igazán tudod megfigyelni a veled szemben állót, így Matilda magyarázata szilárdlábakon áll meg elméjében. Elfogadja, sőt arra is bólogatpárat, hogy önmagában unalmas volna helyrepofozni ezeket az albumokat. Segítenek Laggerrel egy (vélt) iskolatársuknak, ez így teljesen rendben van.
Lagger megjegyzésére elfutja a kuncogás, két kezével takarja el a száját, hogy csak alig-alig szűrődjön át a nevetgélése. A maffiás megjegyzésen szórakozik ennyire jól, természetesen és már teljesen felszabadultan, ha lehet ilyet mondani egy ilyen nyulambulam leány esetében. Igazán viccesnek találja továbbá azt is, hogy Lagger feltételezi, talán Matilda is maffiatag. Pedig, ha igaz lenne, szaladhatnának, ki merre lát, mert a bűnszervezetekkel nem jó packázni.
Végül az albumhalmot ketté, illetve háromba osztják el, bár kutatói vágytólégve Lagger meg ő kapják a nagyobb oszlopokat. Valójában ő és Lagger égnek a vágytól, hogy leleplezzék ezt a rejtélyes könyvtárost, Matilda így-úgy már "látta" . A lapokat előbb összegyűjti, aztán a Matildáról lelesett módszerrel elkezdi kutatni, melyik utolsó név melyik elsővel állítható sorrendbe, s a megfelelő helyekre igyekszik betuszkolni a rakoncátlan lapokat, hogy később könnyebb legyen a helyükre illeszteni őket. Közben persze figyel másik két társára is, az elhangzó kérdést is megválaszolja tisztességesen.
-Én Svédországból, Stockholmból és a Levitába osztottak be.- ami azt illeti, ha eddig nem is figyeltek fel rá, most talán mégis megüti a fülüket a kissé pattogós-erős akcentusa és néha a szósorrend és -használat is kétes nála, de azért elég derekasan helytáll, igyekszik. A kedvenc tantárggyal kapcsolatos kérdés hallatán egy pillanatra megáll a lapok rendezgetésében és kicsit tűnődve pillant Matildára.
-Még nem tudom. Eddig magántanárom volt, ami a varázslást illeti, de mugli iskolába jártam, úgy hogy később tudnék erre rendesen felelni. De azt hiszem, a bűbájtan tetszett legjobban azok közül, amire oktatott a tanárnőm.- neki fel sem tűnik a nyelvbotlás, ami Lagger fülét szinte rögtön megüti és rá is kérdez Matildánál, hogy akkor ez most hogy is van? Erre már ő is érdeklődve fordul egy perc erejéig Matilda felé, ám mindez, ami most elhangzott, újraéleszti nemrég kelt gyanúját, hogy Matilda takargat előlük valamit, így lázasan kezd lapozgatni a harmadik könyvben. Hirtelen megforgatja helyben, majd a másik kettő orra alá dugja. Igazából ő nem látja olyan nyilvánvalóan a hasonlóságot a régi Matilda és a mostani között, ezért is hangzik el részéről a következő, elmés megállapítás:
-Miért titkoltad, hogy így hasonlít rád? A testvéred? Bár őt is Matildának hívják a könyv szerint... Áhá, az unokanővéred, ugye?- izgatottan néz Matildára olyan arcot vágva, mint aki megütötte a lottó főnyereményét.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 6. 09:59 Ugrás a poszthoz

Katniss

A délelőtt ma a társalgóban találja egy gombolyag kötnivaló fonallal és egy szép pár kötőtűvel. Elhatározta, hogy megtanul kötni, noha a kézügyessége majdnem egyenlő a nullával. Azért csak majdnem, mert írni még tud szerencsére, és persze a pálcikaemberek, hogy ne sértődjenek meg, őket is le tudja pingálni elég szépen magához képest. Most azonban nagyobb fába szándékozik vágni a fejszéjét és ez eddigi, fél órás munkásságán is meglátszik: fonaltekervények nyüzsögnek össze-vissza körülötte és két lépésnyi környezetében legfőképpen, ő is már itt-ott bele van tekeredve ezekbe az alattomos kis anyagkígyókba. Lassan ott tart, hogy vagy odavágja az egészet, vagy sírva fakad, mert még a kezdőszemek felszedésével sem boldogul. Eég bonyolult ez a kötés, pedig elolvasott jó néhány vonatkozó szakirodalmat a témával kapcsolatban és az alapokat betéve tudja: hogyan szedjük fel a kezdőszemeket, hogyan kössünk sima kötéssel, hogyan fordítottal, hogyan szaporítsunk, hogyan fogyasszunk. Mindezeket átvette, de ugye ahogy a példa is mutatja, amikor gyakorlatra kerül a sor, elvérzik az esetek többségében. Most is.
-Először áthúzom a kisujjam mögött a szálat... megtekerem a mutatóujjamon.... Nem megy. NEM MEEEEEEEEEEEEEGY!!!- ez már visítás volt és eljött az a pont, hogy most teljes erőből odavágta az egész gombolyagot, meg a kötőtűket, felhúzza lábait maga elé a sárga szőnyegen és pityeregni kezd saját sikertelenségén.
Néhány festmény a fél órás ügyködése alatt keményen próbálta osztani az észt neki különböző technikákat ecsetelve, valamint rettenetesen kritizálták a fonaltartását és ügyetlenségét. Így nem csoda, ha hamar feladja ahelyett, hogy tovább próbálkozna és inkább enged a pityergés kísértésének. Körbepislogva a társalgóban, azért lassacskán lenyugszik, csak a könnyeit nem törli még le az arcáról, hátha megint rájön egy kis szipoghatnék. Az asztalokat és foteleket nem akarta összegabalyítani fonalakkal, a párkány kicsi volt ügyködése helyszínének és valahol az elhozott könyveket is kellett tárolnia, végül itt kötött ki, a kandalló előtti sárga szőnyegen. A képalakok egyike-máika továbbra is fontoskodva magyarázza, hogy nem így kell csinálni, hanem úgy, rossz a kéztartása, túl lazára akarja hagyni a szemeket, mert ők látják ám. Végül már annyira bosszantja a sok okoskodó, hogy inkább a fülére tapasztja kezeit és hangos "Lálálá"-zásba kezd, hogy ne hallja a nem kívánt jótanácsokat.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 7. 14:06 Ugrás a poszthoz

Katniss

Lassan úgy érzi, a nyelve elzsibbad a sok lálálázástól. Már a karjai is kezdenek szúrni. Még annyival sincs megszokva, hogy huzamosabb ideig feltartsa őket, vagy éppen félmagasságban a fülére szorítsa gyenge kis kacsóit. Ez onnan is látszik, hogy a karjai remegnek, de nem a sírástól, nem is a félelemtől vagy egyéb érzelemtől, hanem az edzetlenségtől. Határozottan rosszulesik most neki, hogy ilyen durván osztják ki, volt, aki lehülyézte, mondván, még ennyit sem tud megcsinálni, hogy felszedjen pár kötéshez alkalmas szemet. Nem csoda, hogy eltört a mécses és pityereg egy fél óra próbálkozás után. A haja szerencsére eltakarja profilból egy kicsit a kivörösödött szemeit.
Hirtelen egy kéz körkörös mozgását, simogatását érzi meg a hátán, amitől összerezzen, rögtön utána megmerevedik, majd arra fordul arccal, könnyes pillái mögül a semmiből előtermett lányra nézve. Szipog még egyet, majd az egyik kezét leveszi a füléről és megtörölgeti a szemét úgy nagyjából, közben a másik pracliját is leereszti. A hátsimogtás most sokban rásegít, hogy ne vigye el a cica a nyelvét Katniss bemutatkozását követően. A hangja is olyan lágy, kedves, szinte bíztatja, hogy válaszoljon. Akadozva, de végül is megpróbál értelmesen válaszolni Katnissnek.
-Én csak meg... meg akartam tanulni kötni, de... mindegyik kép csúfot űz belőlem. És tudom,... hogy nem jó a kézügyességem... és csak könyveket... tudok visszamondani, de... nem esett jól, hogy még le is szidtak.- nyökögi egészen töredezetten, de érthetően, közben Katniss megkerüli őt és leül vele szemben. Kissé meglepett szemekkel pislog rá, amikor Katniss felismeri őt az activityről, de bólint egyet, hogy nyomatékosítsa, helyesen emlékszik a lány, találkoztak a játékon és őt valóban Runának hívják.
-Igen, emlékszem. Nagyon ügyesek voltatok mind a játék alatt.- most már összefüggőbben és kicsit nyugodtabban beszél, mert erőt vett magán és abbahagyta a szipogást és az egerek itatását, helyette inkább most Katnissre figyel. Hálás neki, hogy ilyen kedves vele, pedig még csak látásból ismerik egymást. Most igazán örül, hogy ennyire rendes, nagyszívű emberekkel került egy közösségbe. A zsebkendőt egy „Köszönöm szépen”-nel elfogadja és felitatja a szemeiről, s alattuk a könnyeket, ezek után pedig végképp igyekszik lecsendesülni.
-Ne haragudj. Általában nem szoktam csak úgy bömbölni, de most kicsit lefárasztott ez a sok tanács, amit kaptam. Próbálok megtanulni kötni, mert régen az anyukám is kötött, és mostanában eszembe jutott, hogy jó lenne megtanulni, de még a szemfelszedés sem megy, hiába elolvastam a szakirodalmat.- egy sóhajtással fejezi be rövid beszámolóját, közben törökülésbe helyezkedik Katniss előtt és megpróbál rámosolyogni, de csak egy vérszegényre futja az előbbi, fancsali kedve miatt. Eldöntötte, hogy barátokat szeretne idén találni az új iskolájában és ezért megerőlteti magát, mert általában a mosolygáshoz is félős, nehogy félkegyelműnek gondolják, vagy ki tudja.
-Mi járatban vagy errefelé? – időközben nem állja meg, hogy azért meg ne nézze Katniss arcát magának alaposabban. A (szerinte) nagy szemei olyan őszintén csillognak és bizalomgerjesztően, de lehet, hogy csak neki tűnik úgy most.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 9. 18:42 Ugrás a poszthoz

Lehull a lepel

Hárman könnyebben megy a kutatás, mint ha Matildának egymagában kellene kínlódnia ezekkel az albumokkal javítgatás címszó alatt. Még izgalmassá is válik a feladat, hiszen most kideríthetik, hogyan néz ki „a banya”, azaz újonnan kinevezett könyvtárosuk. Rendkívüli lelkesedéssel vág bele a feladatba, a többiek mintájára lapozza az értékes köteteket, böngészi a neveket, közben pedig összegyűjti, rendszerezi, majd helyükre rakja a kiesett oldalakat. Nem nehéz így haladni, főleg, hogy közben Matilda még rákontráz Lagger viccére a maffiózókkal kapcsolatban, s eljátssza, hogy ő most bizony a keresztanya. Ő részéről csilingelő nevetéssel jutalmazza a nagyon is élethű előadást, még röviden össze is csapja kétszer-háromszor a két tenyerét elismerésképpen. Láthatóan Lagger is értékelte a frappáns kis színészkedést, nem hiába remeghetnek a vállai; mivel a hőmérsékletet megfelelőnek érzi, esélyesen nem a fázás az ok.
A beszélgetés tovább folyik, ám egy adott ponton Matilda furcsa kis nyelvbotlást követ el, minek következtében Lagger rögtön lecsap az információ töredékre. Ez neki fel sem tűnt volna, ám így márő is hegyezi a fülét, mereszti a szemét, vajon mit felel erre Matilda, de közben szunnyadó nyomozói érzékei is felpörögnek és kutatni kezd az előtte fekvő maradék pár albumban, s bizony az egyik oldalon megleli Gryllus Matildát fényképpel együtt. Hogy mennyire hasonlít erre a Matildára! Ezért is osztja meg rögtön az észrevételét másik két társával és feltételezi hangosan is, hogy talán rokon a két leányzó, illetve utóbbi, Gryllus már nő a javából bizonyára. Ám Matilda elneveti magát ahelyett, hogy elkezdené magyarázni a rokoni kapcsolatot. Ezt ő nem nagyon tudja értelmezni, ezért is pislog csodálkozóan, bár a buksisimogatásra oldalra dönti a fejét és aranyosan elpirul kissé. A fényviszonyokat tekintve azonban ez lehet, hogy nem is tűnik most fel, de a kérdő arckifejezése talán annál inkább. Először nem is érti, mire akar kilyukadni Matilda, így Lagerre pillant segélykérően, hogy gyújtson fényt az ő gyermeki kobakjában is. Lagger pedig eleget is tesz ennek a néma kérésnek, bár inkább Matilda biztató pillantásától ösztökélve.
-Óh! – csodálkozó-felismerő „Óh” ez, ráadásul van benne egy tetemes adagnyi, leplezetlen öröm is.- Te vagy a könyvtárosunk? De hát... De hát.... Nem értem. Miért kerestetted meg önmagad? Ez kicsit... furcsa, nem?- ismét Laggerre pillant, vár tőle valamiféle véleményt vagy elmésséget, akármit. Vagy csak ő furcsállja a dolgot?
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. április 12. 21:01
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 10. 16:43 Ugrás a poszthoz

Katniss

Lassanként megnyugszik, s ez abból is látszik, hogy lehúzza szemei elől a kezeit, már nem szipákol, csak néha-néha megdörgöli egy sebtében előkapart papírzsebkendővel az orrát. Egészen megnyugtatta Katniss jelenléte, sőt már szinte butaságnak tartja, hogy az előbb képes volt elpityeredni azért, mert nem ment a szemek felszedése.
-Pedig... Csak azért gondoltam, hogy menne, mert az anyukám is könyvekből tanult meg kötni, horgolni, hímezni. Azt hiszem, ő jobban el tudta képzelni a mozdulatokat. Nekem ez nem megy, hiába tudom az elméletet.- jegyzi meg egy bocsánatkérő mosollyal egybekötve. AZ ajánlatra őszinte lelkesedés csillan fel kék szemei mélyén, rögtön utána ez az érzés kiül az arcocskájára is.
-Tényleg megtennéd? Azt nagyon megköszönném. Nincs kitől tanuljak, vagyis az apám barátnője nem tud ilyesmiket, csak manikűrözni meg hajat festeni, ilyesmik.- na igen, Claire nem tartozik a kedvencei közé már csak azért sem, mert nem olvas könyveket, inkább magazinokat és TV műsorokat búj, ha éppen nem dolgozik vagy az apjával van kettesben. Az ellenszenvéhez persze az is hozzátársul, hogy Claire az elején megpróbálta átvenni az anyja helyét az életében és ezt nem fogja megbocsátani meg elfelejteni egykönnyen.
Katniss festményekre fűzött szavaira bólogat egy sort, aztán fészkelődik kicsit, hogy kényelmesebben üljön. Most valahogy inkább beszélgetne mégis és máskor használná ki ezt az ajánlatot a kötésre nézve. Majd megmondja Katnissnek remélve, hogy a lány beleegyezik. Mikor Katniss anyukájáról esik szó, átfut egy meleg, kicsit nosztalgikus mosoly az arcán. Ő is szerette nézni, amikor az anyukája kézimunkázott. Olyankor ráncok gyűltek a homlokára a nagy koncentrálástól és mikor észrevette, hogy a lánya bámulja, elnevette magát és nyomott egy puszit Runa homlokára. Az ilyen emlékekre mindig szívesen gondol vissza.
-Rosyt? Nem, nem hiszem, hogy találkoztunk. Eddig találkoztam egy Lagger nevű lánnyal, meg a könyvtárosunkkal, aki nagyon kedves nő és vicces is.... és Abigéllel, akinek van egy plüss rénszarvasa.- sorolja fel az eddig konkrétan megismertek nevét. Bár ott van még Jessie is, de vele elég furcsa körülmények között találkozott és hirtelen nem is jut eszébe megnevezni a lányt. Jobban megragadt az előbbi két találkozás a fejében az említett emberekkel.
-Nahát, milyen érdekes nyakláncod van.- elcsodálkozva bámul rá a sárga fényt árasztó ékességre, majd Katnissre, végül ismét az ékszerre.
-Uhm, ti külön szobában laktok? Olyat lehet? Még nem olvastam el a házirendet.- teszi hozzá magyarázatképpen, miért is nem tudja, hogy is megy a dolog a hálókkal. Talán majd most felvilágosítják, hogy vannak külön hálók is. Ő meg volt róla győződve, hogy ömlesztve alszanak az emberek, mint a Gólyalakban.
-Hát... Nem hiszem. Elég nehezen barátkozok, félénk vagyok, folyton olvasok, nem igazán tudok semmihez sem hozzászólni, azaz inkább nem merek. És ahogy láthattad, hamar elpityeredek. Nem vagyok valami... bátor... meg úgy... hát nem mondhatnám, hogy én vagyok a legjobb társaság. De igyekszem változni. A régi iskolámban nem tudtam barátkozni, de eldöntöttem, hogy itt változtatok, megpróbálok beszélni... Jajj, ne haragudj, hogy untatlak. Biztos az agyadra megyek már.- ijedten visszakozni kezd, amint ráébred, mennyit járt a szája egy lélegzetre. Meg van róla győződve egyelőre, hogy túl sokat és túl feleslegesen szólt. Mellesleg egy kanyar erejéig: kicsit tényleg hasonlít a nevezett mesehősnőre, mert nagyon sápadt a bőre és hollófekete a haja, már csak az ajkait kellene vörösre fesse és indulhatna egy farsangi versenyen Hófehérkének öltözve.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 12. 20:54 Ugrás a poszthoz

Katniss


Ha egyszer hangosan is Hófehérkének fogja hívni Katniss, valószínűleg nagyon megilletődik majd. Még soha senki nem aggatott rá becenevet, más nevet, így igazán örülne neki. Valahogy különleges dolognak érzi az ilyen apró kis gesztusokat. Számára azt jelzik, hogy a többiek, most éppen Katniss egészen pontosan kezdik elfogadni egy picit, mint háztársat. Ezek szerint csak nem halad olyan rossz úton a barátkozás és a kicsit szociálisabbá válás felé.
-Claire szerint nem. Vagyis kinevetett, mikor azt mondtam neki, hogy fontosabb, ami belül van, mint ami kívül. Szerintem csak ostoba, mert nem látja az emberek jellemét, a jó tulajdonságaikat... de lehet, hogy én gondolom rosszul.- elég bizonytalan a témában, mert ő sem egy nagy emberismerő, sőt. Hajlamos nagyon könnyen részre hajlani és percenként változtatni a véleményét, mindig más pártjára állni, mert nem látja a sok kicsi részlettől a nagy összképet.
-Igen, nagyon szeretném! Szeretnék összebarátkozni az emberekkel, sokat beszélgetni, de félek, hogy... unalmasnak gondolnak majd... meg könyvmolynak. És ilyenkor elbizonytalanodok.- magyarázza a problémája lényegét a lánynak. Le is hajtja a fejét, még egy sóhaj is kicsusszan a száján. Hamar elbátortalanodik és olyankor megnyikkanni sem nagyon tud. Így volt ez az activity alatt is, ha Katniss emlékszik még. Amint megfejtették a megoldását, megnémult és nem is mert, próbált már bekapcsolódni a játékba, inkább csendesen meghúzódott a helyén, ahova leült, távolabb egy fokkal a többiektől, mégis elég közel ahhoz, hogy a csoportba tartozzon.
A nyaklánc történetét feszült figyelemmel hallgatja, bólogat egyes részleteknél egyrészt, hogy jelezze, figyel, másrészt, mert azt is fontosnak érzi tudatni, hogy eddig érti az összefüggéseket, a magyarázatot.
-Gyönyörű darab. Rosy tényleg nagyon fontos ember lehet az életedben. Szerencsés vagy.- jegyzi meg egy szende mosollyal az arcán, miközben az elé tartott medaliont kicsit alaposabban is szemügyre veszi, megforgatja az ujjai között, ha ez nem jelent problémát, s a végén elereszti, hogy Katniss nyugodtan kiegyenesedhessen. Legalább ilyen érdekes számára a külön hálószobák témája is. Ha régebb óta itt lesz? Az még arrébb van. Egyelőre csak ott szokott lebzselni a Gólyalakban körbebástyázva egy halom könyvvel és olvas látástól mikulásig, amikor csak ideje van. Neki ez most úgy megfelel. Persze, ha valamikor úgy összebarátkozik néhány emberkével, hogy külön hálót fognak igényelni, vagy esetleg más módon jut külön hálóba, akkor azt fogja megszokni, de most ez így rendben van neki. Mondjuk arra lenne ötlete, hogyan nézne ki a szobája. Sőt, rengeteg ötlet villant most fel hirtelen a fejében villanykörték módjára. Közben átterelődik a beszélgetésük a könyvekre is, amik megint csak az íriszeiben feltűnő csillogáshoz vezetnek. Imádja a könyveket, egyszerűen nem tud nélkülük létezni és ha valaki bezárná egy könyvtárba, neki az nem büntetés lenne, hanem csodálatos ajándék.
-Most a romantikus regényeket nyúzom, vagyis pontosabban Austen regényeket. Éppen megkezdtem Emmát, de a Büszkeség és balítéletet már kivégeztem, sőt az Értelem és érzelmet is.- magyarázza nagy lelkesedéssel Katnissnek az éppen aktuális olvasmánylistájának egy töredékét.- Ezeken kívül szinte bármilyen könyvet a kezembe veszek. Előbb megnézem, miről szól, mi a rövid összefoglaló, aztán elolvasom az első fejezetet és az alapján döntök, folytatom-e vagy sem. Már történt olyan, hogy letettem egy könyvet, mert nem tetszett. Az unokanővérem például Laurell K. Hamilton-rajongó, de engem annyira nem fogott meg a stílusa. Túlságosan... barbárnak éreztem az én fantáziavilágomhoz. Ettől még elismerem, mint írót, csak én nem hiszem, hogy a rajongó táborában leszek a jövőben.- próbálja szavakba önteni a véleményét olyan módon, hogy ne sértsen meg vele egy Hamilton-rajongót sem, mert hát lehet azt tudni, Katniss nem-e éppen imádja a nő könyveit? Nem. Na hát azért fogalmaz mindig óvatosan, azaz igyekszik, törekszik rá.
-Örökbefogadó?- ismét egy olyan ponthoz érkeztek, amikor kérdő tekintet a válasz Katniss érdeklődésére.- Kellene legyen örökbefogadóm? Én erről nem is tudtam...- egyre bizonytalanabbul cseng a hangja, nem nagyon tudja, mit is mondjon. Őt nem fogadta örökbe senki, ebben teljesen biztos, de hogy kellene? Arról még nem tud semmit, de talán most kiokosítják.
-Katniss... hálás vagyok érte, hogy ilyen kedves vagy velem.- úgy érzi, szeretné őszintén megköszönni a figyelmességet, mert ez most nagyon jóleső és kicsit az amúgy is borzalmasan pici önbizalmán lendített egy hangyányit.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 20. 16:18 Ugrás a poszthoz

Kat

Kicsit meglepődik, amikor Kat az ő, Runa mellkasára, pontosabban szívére mutat. Az a fontos, ami idebent van. Talán most először erősíti meg a gondolataiban valaki hangosan és határozottan. Ez pedig nagyon jó érzéssel tölti el, ezért is pislog most hálásan Katnissre, sőt a mosolya is szélesebbre kunkorodik lassacskán. Hát még, amikor meghallja a csodálatos dallamot, mi Katniss ereklyéjéből felcsendül, elfutják a könnyek a szemét ismét és szipogni kezd, de ezúttal a meghatottságtól.
-Ez olyan gyönyörű szép.- makogja kissé esetlenül, de már egy fokkal nyugodtabban, mint pár másodperccel ez előtt. A zenének hála kezd belé egy kicsi önbizalom csörgedezni, sőt a kedve is jelentősen javult, noha az előbbi kedves szavak is már megtették egész rendesen a hatásukat. Közben a Rosy nevű leányzó emlegetéséhez egyelőre többet nem tud hozzátenni, mint egy értelmes bólogatást és mosolygást, mert még nem ismeri ugyan a lányt, de azt már látja, Kat mennyire szeretheti őt, sőt még annál is jobban bizonyára, mint ahogy azt ő el tudja most képzelni.
-Még nem hallottam róla. Elmesélnéd, miről szól, ha megkérlek?- minden nagyon égetően érdekli, ami a könyvekhez köthető, így ez a Hunger Games nevű olvasmány is most hirtelen felkeltette a figyelmét. Éhség Játék? Biztos van egy rendesebb fordítása is. Ki fogja keresni svédül és elolvassa, ha Kat meggyőzi róla, érdemes rátennie a kezét. A címe már eleve érdekesnek hangzik.
-Ahaa... És... ühm... Hol kérhetek pótanyut? Vagyis van valamiféle protokoll erre?- pislog aranyosan, most már teljesen nyugodtan Katre. Egészen megnyugtatta a lány jelenléte, kedvessége, szavai, egész lénye. Másként elpityergett volna magában itt fél napot, mert lefogadná, hogy a förtelmes képek minduntalan kiakasztották volna a mutatóját.
-Hááát... Egyelőre csak amolyan tanulós kérdéseim szoktak akadni, de azokat eddig ki tudtam kutatni a könyvekből. Van vagy tizenöt tantárgyam, akad mi után kutassak.- jegyzi meg egy zavart nevetgéléssel egybekötve. Tényleg ennyi tantárgya van nagyjából. Maximalista egy lány, hát mindent felvett, amit csak lehetett. Tán még azt is, amihez semmi affinitása. Például Repüléstan. Abból inkább Eséstan lesz csak év végére.
-Őőő... hát elsorolom mindet, rendben? Van asztrológiám, átváltoztatástanom, bűbájtan, bájitaltan, elfeledett varázslatok tana, gemmológia, jóslástan, legendás lények gondozása, melodimágia, mitológiák és vallások, mugliismeret, önismeret, rajzmágia, repüléstan és sötét varázslatok kivédése. Szóval igen, tizenöt tantárgy.- közben számolta az ujjain is, nehogy valamit kihagyjon. És mindezekből tanul. És mindezekből házizik. Neem, csöppet sem könyvmoly lányka. De! Az! Nagyon! Még csak most üti meg a fülét, hogy Hófehérkének lett hívva, amire aztán nagy szemeket mereszt Katre, amolyan csillogó nagyokat.
-Hófehérke? Ez most... becenév?- oldalra dönti aranyosan a fejét és úgy nézi a lányt, várja a válaszát szinte tűkön ülve, mert ha kapott egy becenevet, attól most nagyon de nagyon fel lesz dobva. Soha nem nevezték el még sehogy eddig.
-Nem, egyáltalán. Megtisztelsz. Úgy értem, nagyon jólesik, hogy elneveztél. Olyan... kicsit különleges. Még soha nem kaptam becenevet senkitől.- szépen el is pirult most kérem. Olyan a feje, mintha mindjárt ki akarna lőni az összes vére a fülein keresztül. Szerencsére ez nem fog bekövetkezni.
-Hááát én is szeretem őket. Leginkább a Grimm meséket. Utánuk következnek Andersen meséi. És a kedvencem talán „A kis gyufaárus lány” . Mindig sírok azon a mesén.- nem nehéz, amúgy is egy kis bőgőmasina tud lenni.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 20. 21:42 Ugrás a poszthoz

Klántagok

Ha Matilda bűnszervezetet alakítana, egy ilyen meggyőző előadás után ő részéről vigyorogva állna be tagnak. Na persze addig fejlesztenie kell még egy kicsit az önbizalmán meg a bátorságán is, de ha nem is éri el a hű de szuper szintet addig, akkor is belépne. Ám valószínűleg erre a bűnszervezetes dologra legfeljebb Halloween alkalmából kerülhetne sor. Az milyen vicces lenne, hogy Al Capone bandájaként rohangálnának szerte a kastélyban.
A turpisság azonban kitudódott, s Lagger volt az, akinek hamarabb leesett a tanusz. Ő világosítja fel ezt az eltájolt kislányt is, hogy Matilda nem holmi gonosztevő, vagy megbüntetett kisdiák, mint ők, hanem maga a rémes banya, a könyvtáros. Ezen aztán rendesen el is csodálkozik, sőt mi több, rácsodálkozik Laggerre, aztán Matildára, s felteszi a számára adódó kérdést: miért játszotta a titokzatost Matilda? A feje simogatására elmosolyodik kiscica módjára, mert jólesik neki a kedves gesztus, sőt egy cicamosolyt villant Laggerre is a nevetés hallatán. Valahogy ez alatt a ki tudja, hány perc alatt rohamosan megkedvelte első látásra ezt a két embert.
-Nekem is nagyon tetszett. Másokkal eljátszhatnád ám. Mi nem mondjuk el senkinek. Vagy elmondjuk?- rápislog Laggerre kérdőn, de nem amolyan „Ha elmondod, meghalsz”, mert úgy ő jelenlegi személyiségét nézve képtelen nézni, hanem amolyan „Nem ígérhetek helyetted igazából, de kíváncsi vagyok a véleményedre” . Matildát ezzel a húzással ő is nagyon megkedvelte elsőre, márpedig, ha ember lánya könyvtárban „lakó” fajta, nem mindegy, hogy utálják egymást a könyvtárossal, vagy minimum szokványos vagy pont jó a kapcsolatuk.
-Hát úgy nézem, sarokba vagyunk szorítva.- ezúttal már próbál őis színászkedni és sápítozós fejet vágni, de a széles vigyora, amivel helyettesíti a nevetését, elárulja jócskán. Ő talán még Matildánál is átlátszóbb színészpalánta.
-Azt hiszem, muszáj lesz belépnünk a... mi is a klán neve, Keresztanya?- ismét Laggerre néz egy szélesebb ajakgörbülettel és valahogy úgy, mint aki büszke kicsit, hogy valaminek a részese lehet, még ha fiktív is.
-Lehetnénk a szárnysegédeid! Esetleg szükséged van két könyvtáros segédre? Persze csak a felszínen. Amúgy mi lennénk a...- itt Lagger felé pördül segítségért- ... Hogy is hívják azokat a pasikat a filmekben, akik megpuhítják az ellenséget? Azok a napszemüveges manusok az öltönyben. Beöntenek betonba és ledobnak a mólóról.- magyarán a verőlegényekre próbál célozgatni nagy erőkkel. Reméli, Lagger tud segíteni az ügyben.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 20:23 Ugrás a poszthoz

Cosa Libra

A játék nagyon élethű volt, míg tartott, bár Matildának azért még lesz mit fejlesztenie gengszteri képességein, ha egy-két illetlen és gonosz nebulóra is így kíván ráijeszteni. Hatásos módszer volna elhíresztelni, hogy a könyvtáros néni a helyi keresztanya. Persze kérdés, mennyien hinnék ezt el? Bizonyára jót mosolyognának a diákok, hogy saját maffiavezérük is van az iskola berkein belül. Lagger is közli, hogy nem árulja el Matilda mesterkedését, így hát van rá esély, hogy egy-két alkalommal még pár gyanútlan diákot átejthet ezzel Matilda. És nem mellesleg Lagger nagyon jól látja, Runa próbál figyelni a részletekre, bár inkább azért, mert ő maga olyan kis túlérzékeny (nem hisztizős, csak minden hülyeséget a szívére vesz, amit nem kellene, azt is) és nem akar másoknak is rossz szájízt okozni bármilyen módon. Magyarán túl sokat gondolkodik.
-Addig viszont játszhatod a kemény maffiavezért... Ane-san.- elvigyorodik lelkesen, mert ezt a megnevezést még az egyik japán rajzfilmből leste el, ahol így szólították meg a női yakuza főnököt. Ez azonban mind semmi ahhoz képest, amilyen hitelesen alakít Lagger. Teljesen át tudja adni magát a szerepnek, legalább neki, Runának úgy tűnik, ami őt is arra sarkallja, hogy megpróbáljon kicsit a félős, ódzkodó tag szerepébe bújni. A mosoly meg a kuncogás persze elárulják, de jó így együtt bohóckodni hármacskán.
-Jajj neee, nem szabad Laggert megölni. Akkor ki lenne a... aaaa.... postásod? – próbál nagyon kétségbeesettnek tűnni, de minduntalan meg-megráng a szája sarka az elfojtott mosolygástól. Mikor aztán meghallja a lehetőségeiket, nem bírja tovább: felbugyog belőle a kacagás (persze fele olyan hangosan, mint egy átlag embernél szokott ez történni), s lassan már görnyedezik, potyognak a könnyei is.
-Háháhát... nihincs váháhálasztáháháshunk, uhuhuhugye?- vár egy kicsit, míg a jókedve csendesül, addig törölgeti a könnycseppeket szempilláiról, s mikor végre megregulázta magát, megköszörüli a torkát, hogy szólhasson is.
-Azt hiszem, én mégis csak belépek... de kölcsönöznöm is muszáj lesz. Sőt, beköltözök a könyvtárba, hehehe.- végül is ő döntött úgy, hogy minden tárgyat felvesz, az meg egy bizonyos fokú könyvtárban állomásozással fog járni ezentúl. Elkezd rá felkészülni lelkiekben is.
-Nem akarok ünneprontó lenni, de ha már így rád találtunk –az ő fejében sem fordul meg, hogy magázza ezentúl Matildát-, elárulod, mi kell ahhoz, hogy legálisan bejárjak hozzád ide és elvigyek néha pár könyvet? Néha sokszor? Légyszi légyszi?- aranyos cicamosolyt virít Matildára, mint aki tényleg egy ma született bárányka- mert az is .
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 22:10 Ugrás a poszthoz

Alexci

Péntek van, péntek van, ki ki nyugalomban. Ki ki meg nem. Egyeseknek még ilyenkor is könyvvel az orrukban kell járkálni, mert holnapra meg kell írjon egy esszét az első repülési élményéről.... ami borzasztó volt, de istenem, meg kell írnia, nincs mese. Kifejtheti majd, hogyan szerezte be az első lábszárcsont-törését. Már a gondolattól is fájdalmasan nyög fel, nem hogy majd a leírásától. Na mindegy, ebbe, mármint az írásba belehalni nem fog. Most inkább a Matildától kikölcsönzött „Kviddics évszázadai” című művet bújja és közben persze nem is nézi, merre viszi a lába. Így történhet, hogy rögtön az első útjába akadó lépcsőben megbotlik és lebucskázik a lépcsőfordulóig, ott aztán jól nekivágja a fejét a falnak. Jó pár percig csak nyögdécsel és jajgat. Nem valami vidám dolog a kobakunkat ide-oda beverdesni, de hát ha az az illetlen fal nem volt hajlandó arrébb ugrani...
Végül felszedelőzködik úgy ahogy, leporolja a ruháját és összeszedi a mázsás hátizsákját (azzal járkál az épületben a tonnányi könyve miatt), nagynehezen felsegíti magának a hátára, s megint nekiveselkedik a könyvének, mely majdnem kinyírta az előbb. Azért a könyökét is jól beverte s lehorzsolta, csak még nem érzi.
Akárhogyan is, egy adott ponton ő is eljut erre a bizonyos folyosószakaszra, ahol nagyon vidám és nagyon hangos alakok mulatoznak a jelek szerint. Egy máris beleköt leányunkba.
-Eszem a csöpp szád, jer’ csak közelebb, hadd fogom még a feneked, te lyány!- vihogja az egyik részeg nagy torokkal, ő meg erre riadtan pislog fel rá, de elhatározza szinte rögtön, hogy nem hagyja annyiban a sértő viselkedést.
-Úriember nem mond ilyeneket... egy.... hölgynek!- a végén harciasan normális hangerőre emeli csöpp oktávját, mire a részeg képlakó hörögve-nyerítve felvihog és még a társát is odahívja, hogy gúnyolódjanak együtt Runácskán. Na több sem kell, szedi magát és nekiindul, hogy elszaladjon innen, ám nagy igyekezetében sikeresen nekimegy Alexnek és a székének, ám úgy le is pattan a fiúról, ahogy jött: slunggal. Végigcsattan a folyosón, a könyv a mellkasán landol, ő maga pedig már másodjára nyöszörög fel és ezúttal hüppögni is kezd. Az a sanda gyanúja, hogy amikor találkozik valakivel újabban, szinte mindig történnie kell egy ilyen esetnek.
Na nem baj, legalább megpróbál felülni, s miután törekvését siker koronázta, szépen felpislog, kinek ment neki. Alex láttán még nagyobb szemeket mereszt és egy fokkal hangosabban kezd hüppögni.
-A-Annyira.... sajnálom... Csúnyákat mondtak.... és csak el akartam.... menni.... hogy ne halljam.- két öklével igyekszik kidörgölni a könnyeket a szeméből, mielőtt még több gyűlik oda. Meg közben fel is kellene tápászkodni, na igen.... akad egy kis munkája.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. április 24. 22:11
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 24. 23:01 Ugrás a poszthoz

Abi

Elképzelni sem tudja, vajon mihez fog kezdeni ezek között a falak között. Jó jó, eldöntötte, hogy most próbálkozni fog a barátszerzéssel, de az messze nem is olyan könnyű feladat, mint amilyennek hangzik! Már attól is liftezik a gyomra, hogy most akkor beszélnie is kellene majd, meg ismerkedni, meg... uhh, sok lesz ez. És lám, azonnal jön is az első próbája egy rénszarvaskutató leányzó képében. Rénszarvas- itt már eleve legelő, emésztő, bőgő, nagy koronás állatokra gondol, nem egy plüssre. Elvégre egy plüss az olyan.... ritkább a rendes állatnál, ugye, Runa?
Nemsokára azonban ez a félreértés szépen tisztázódik: szó sincs egy hús-vér állatról, csak egy vörös orrú plüssemlős kerestetik, aki lehet, hogy előszeretettel szökdös meg a gazdája elől. A gazdának pedig most mutatkozott be hadarva nagy zavarában, de ahogy elnézi, a lány nem igazán van ebben a létsíkba. Rögtön beindul a védekező mechanizmusa, bár a kezét még nem ereszti le, csak bambán, esetlenül ácsorog ott, mint valami kis szerencsétlenke, egyik lábáról a másikra illeg és nem tudja hová rakni magát, hogy most beállt a rettegett csend. Végül nyel egy nagyot és elkezdi leereszteni a kezét, mikor a másik végre feleszmél és kínálni kezdi. Elvörösödik és leszegi a fejét zavarában, mert a kinyújtott keze és a lány búzakorpás kekszes zacskója mintha azt sugallná, hogy kérte azt a kekszet, könyörgött érte.
-Ühm... Talán majd később.- motyogja megsemmisült vörös arcot vágva. Persze nem szokott kéregetni, sőt inkább koplal, de akkor sem kuncsorog csak úgy. Kizárólag vészhelyzetben kér bárkitől bármit is. Jó vagy rossz szokás, azt nem tudja, de ő ehhez igazodik és fog is még jó darabig. Most meg úgy érzi, hangyányit hülyén jött ki a helyzet, de ez száz százalék, hogy csak az ő agyában van így. Most persze ő merengett el annyira, hogy arra eszmél, már két kérdés is nekivágódott az űrből.
-Őőőő.... Nem szökök. Most jöttem... az iskolába... új vagyok. Elsős. Öhh.... Runa.- mondja el a nevét még egyszer a biztonság kedvéért. Nem gyanús dolgokat jött művelni, nem is szökni próbál egy olyan helyről, ahova éppen csak beíratták, hanem csak megérkezett egyszerűen.
-Segítsek megkeresni Rudolfot?- egész halkan peregnek ajkairól a szavak. Hölgyünk nagyon kell hegyezze a füleit, ha kíváncsi Runa mondandójára.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 28. 07:07 Ugrás a poszthoz

Alex Cheesy
ugyan-ugyaaan  Rolleyes

Valahogy nincs hozzászokva, hogy verbálisan kínozzák egyrészt a hülyeséggel, másrészt meg a szemtelenséggel. Igen, ilyen szempontból valóban hölgy, mert ő például nem tud csak úgy bárkivel is ilyen faragatlan, goromba fráter lenni, mint ezek a festett alakok vele. Sértik az illemérzékét, ráadásul amilyen bátortalan és önbizalom hiányos, azonnal menekülésre is késztetik. Úgy megindul, hogy koronázatlan sikerrel borítja magával együtt majdnem Alexet is fel a székről nem is beszélve persze. Rögtön szabadkozni kezd, hogy nem akarta, meg csak a festmények miatt... és pityeregni kezd. Az emlegetett jómadarak persze már párban vihognak, harsánykodnak ismét a háttérben, mintha mi sem történt volna, csak úgy, ahogy a magentás hölgy kidőlése után tették.
Láthatóan Alexet is "megviselte" a karambol, ugyanis zamatos hangokkal fejezi ki, hogyan élte meg az ütközés pillanatait, az "Ajj te" mondatot pedig ő úgy értelmezi, hogy neheztelnek rá, hát még inkább legörbül a szája széle, ahogy felpislog a nálánál nyilvánvalóan idősebb fiúra. Ja hogy miben nyilvánul meg? Mondjuk okosabban áll az adott helyzethez nála és nem veszi fel egy festmény piszkálódását. Ez már talán elegendő bizonyíték lehet.
-M-Mindjárt eltű...nik az egész.- dadogja hirtelenjében azt sem tudva, mit tegyen, hiszen a könnyei már adottak, leállítani kicsit nehezebb őket és mintha Alexnek ez a pityergős dolog nem tetszene (gyatra néha az értelmezési készsége, ami az emberi reakciókat illeti), ám a következő mondattal hirtelen rácsodálkozik Alexre és még pityeregni is elfelejt. Rajzolni? Annyira pozitívan döbben meg, hogy még mosolyra is húzódik a szája és lelkesen bólogatni kezd. Abba most az agya valahogy nem akar belegondolni, mit fog szólni egy prefektus vagy bárki hivatalos szerv, ha rájuk bukkan. Egy-két bajuszba még nem halt bele senki és ez az előbbi gúnyolódás piszkálja az oldalát, bosszúért nyújtózkodik.
-Ühümm. Lehetne vastag szemöldökük.- oldalra pislog a bácsira, aki már megint vedel, miután vele befejezte a csúfolódást, közben ő gondolkodik, mit lehetne még kezdeni a gonosz emberrel.
-Ne haragudj, hogy elütöttelek. Nem lett bajod?- persze azért rend a lelke mindennek, muszáj megkérdeznie, Alex hogy érzi magát, másként nem lenne nyugodt a pici lelke és hajj, na akkor jönne az igazi pityergés, ha Alex kijelentené, hogy megütötte magát vagy valami ilyesmi.
-De... hogy gondoltad a rárajzolást?- teszi hozzá halkabban, mert ő aztán tart tőle, hogy Rudi csak tetteti, hogy egy alkoholista majom és éppen dáridózik a másik gunyorossal (nevezzük mondjuk Töhötömnek!).
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 28. 07:21 Ugrás a poszthoz

Kat....ie Cheesy

A levegőt betölti a zene szárnyaló tisztasága, borzongató ereje, kristálytiszta szépsége. Egyszerűen megfoghatatlan, s mégis olyan erőket képes megmozgatni egy emberben, mint semmi és senki más. Egy egyszerű, alaktalan kis lény, külön dobogó szív, ami mindenki szívébe belopja magát, ha esélyt kap rá: a zene. Így van most ezzel ő is: csak ül és képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy megkönnyezze ezeket a mágikus, mézédes akkordokat a végén.
Nemsokára áttérnek „Az éhezők viadala” témára és ő bizony feszült figyelemmel hallgatja Kat beszámolóját a versenyzőkről, akik olyan fiatalok, mint a legtöbb itteni tanuló, s ha jól érti, ez valami posztapokalipitikus témájú mű lehet, legalábbis neki úgy tűnik, mert hát harcokról van szó, meg átalakult ország- és területszervezésről is mintha. Nagyon izgalmas, amit hall, egyre inkább kitágulnak a szemei, ennek következtében a több fénytől pupillái jobban össze is szűkülnek, de ez nem egy probléma most, hiszen a füleire hagyatkozik, befogadja az információt velük, amit Kat közöl, mesél.
-Megvan neked a könyv, Kat? Hívhatlak Katnek? És esetleg, ha megvan, kölcsön tudnád adni?- hát talán ebből leszűrhető, hogy kis gólyánk érdeklődése percek alatt hatalmassá duzzadt a panemi emberek sorsa iránt hála Kat érdekfeszítő mesélésének.
Nemsokára átterelődik az örökbefogadások ügyére a téma, amiről ő személy szerint semmit nem hallott, vagy csak szokás szerint elég vaksin közlekedett a házukban ahhoz, hogy ne vegyen észre egy-egy hirdetményt vagy ilyen jellegű árulkodó jelet. Ki tudja. Minden esetre ezt az információt is koncentrálva hallgatja végig és a legvégén bólogat egy sort, hogy érti már a lényegét a folyamatnak.
-Nahát, erről tényleg nem is tudtam. Pótanyu.....- most elképzelte, hogy az első napján megismert Abigél Rudolffal, a rénszarvassal együtt ringatja az ölében lefekvés előtt és dúdol neki. Nem, ez nem olyasmi pótanyu. Gyorsan egy fejrázással el is hessenti a képet.
-Ennek alaposan utána fogok járni! Köszi az információt. – ismételten egy szép, hófehérkés mosollyal ajándékozza meg jótevőjét, aki most olyan hamar mosolyra fakasztotta őt a képek kekeckedése után.
-Ühümm, de élvezem őket. Izgalmas tantárgyak, bár mondjuk a repüléstan.... ajh, az kicsit kínszenvedős.- elhúzza a száját csöppnyit, mert emlékszik még első és utolsó repülési élményére, minek utána az anyja a sima seprű közelébe sem engedte őt. Na nem baj, a többi tantárgy az már valamivel jobb, bár az a legendás lényes bravúrozás.... hajajj, az állatok és ő. Na igen, az egy másik mese.
-Megtisztelsz.- jelenti ki a Hófehérkére és igen, szeretné, ha ezentúl Kat így szólítaná, mert ez igazán különleges és gyönyörű név szerinte, úgy hogy miért is ne? Nem igaz?
-Én van, amelyiktől félek. Például volt egy olyan... kis gömböcös mese, ami elég ijesztő. Mindenkit megesz és HAMM!- imitálja a hamm szóval önmagához képest elég hangosan és látványosan Kat felé kilengve, milyen az, ha egy gömböc bekap egy embert. Persze csak imitál, nem próbálkozik meg vele a gyakorlatban is.
-Hú, szeretem igen, de csak klasszikusokat ismerek eddig. Anyu régen zongorázott és engem is zeneiskolába íratott, mikor kicsi voltam. Ott meg ismét csak klasszikus zenére kerültem és hát Mozarton és társain nőttem fel masszívan. Nem valami tág a tudásom. Te miféle zenét hallgatsz?- érdeklődik, hátha tágul tőle egy kicsit az agyacskája és szélesebbnek látja majd a világot.
-Amúgy hova valósi vagy, Kat?- kezd egyre inkább belerázódni a beszélgetésbe és most már mer ő is kérdezgetni, mert érdekli, honnan jön a lány, milyen messze van neki a „haza” , persze a levitás hazán kívül.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. április 30. 22:05 Ugrás a poszthoz

Villám McQueen  Grin

Már csak reflexből is nekiállt most magyarázni, hogy tényleg mindjárt rendben lesz ő, csak kell hagyni neki csöppnyi időt, míg visszanyeri az uralmat a könnycsatornái felett, s akkor aztán minden a legnagyobb rendben lesz megint. Szerencsére úgy tűnik, mintha Alex arcán is enyhült volna az aggodalom. Egyáltalán aggódott? Vagy csak zavarta az ütközés, az esés és a könnyek triója? Ennyire nem jó emberismerő sajnos, így nem tud rájönni, mi is a talány nyitja.
Bizony, nagyon hamar, szinte drámai gyorsasággal hagyja abba a szipogást, amint felvetődik a bosszú kérdése. Nos természetéből fakadóan nagyon nehézkes a rosszaságba belerángatni, ám rajta kívül álló okok hatására képes belemenni. Azt hiszem, mindenki egyetért velem, ha azt mondom, ebben az esetben a kislány tökéletesen rajta kívül álló ok hatására bólogat rá a bajuszfestés ötletére, elvégre a két férfi provokálta és amúgy sem egy szilárd és megingathatatlan jellemű leányzó, hát belemegy ebbe a kis bosszúba minden különösebb lelkifurdalás nélkül. Szemet szemért, sértést bajuszért! Ollé! Touché!
-Ühm, okés.- ugyan nyújtja a kezét, de hihetetlenül -, s talán túlságosan is- tapintatos lányka: alig érezni, hogy rátámaszkodna Alex kezére, inkább másik kezéből jó erőset (azaz normálisat, de magához képest erőset) nyom a padlón ezzel ellendítve magát, s bár így majdnem ráesik ismét a fiúra, sikerül megtámaszkodnia felszabadult kacsójával Alex székének karfájában, továbbá megajándékozza egy kínos mosoly és „ehehe” egyvelegével jelezvén, hogy érzékelte a helyzet húzós vonulatát- most is.
-Áhh, nem nehéz, ráadásul egyenesen tartja a gerincoszlopom is...- visszakozik, nem válna meg a táskájától. Egyrészt, még ha fel is ajánlották, nagyon nem akarja, hogy más cipelje az ő holmiját, nem szeretne senkit sem kihasználni, másrészt meg azt sem árulná el szívesen, milyen dögnehéz is tizennégy könyvet és még tizennégy füzetet cipelni odabent minden nap. Mert hát órák után be szokott ülni a könyvtárba és ott tanul látástól mikulásig, ameddig csak bír.
-Nem, nem, semmi sem történt.- vagy, ha történt is, az holnapra belilul és fájlalja majd akkor. Szokott ő foltos panda lenni és nem csak a pizsamája miatt. Nekimegy ennek meg annak meg amannak és mindjárt olyan, mint egy rosszul megérett padlizsán. Azért a verdás viccre végre elkuncogja magát (ez nála a nevetés, a rendes nevetés meg a röhögés) és helyeslően bólogat egy sort, mert igaza van Alexnek- ő hamarabb töri össze magát, mint ez a kerekesszék.
-Hátőőő...- leteszi a hátizsákot, ami jó nagyot puffan, bár a két festményalak aligha erre figyel, mivel gondosan Alex mögé állt, Alex meg takarja őket egymaga Rudiék elől. Elkezdi szétboncolni a táska száját és nemsokára előkerül két penna, három üveg tinta (mondtuk már, hogy málhás ló szindrómában szenved? Cipelhetnékje van!) , egy radír, sőt egy alkoholos filc is! Utóbbira felcsillan a szeme és azonnal meglebegteti Alex orra előtt.
-Szerinted ezt használhatjuk? Vagy....- itt hirtelen holtra válik az arca- ... mi lesz, ha egy prefektus rajtakap?- ezt már csak suttogni bírja, annyira megijedt most még a gondolattól is, hogy ők itt most rongálásra készülnek. Azért hátha nem pont ma téved erre egy rendfenntartó szervi egyén. Hátha...
Nos visszatérve haditervükre, amint pillantása a zsepikre és a tintásüvegekre esik, azonnal kitörlődik az agyából minden más, mintha csak egy könyvet dugtak volna az orra alá. A zsepik tetszenek neki is, csillogó szemei elárulják, mennyire tetszik neki az ötlet, hogy betintázzák esetleg nyakig a galád gazfickókat!
-Fel!- jelenti ki suttogva, de a lázas elkötelezettség jeleivel az arcán. Még ki is pirult az izgalomtól (egészen emlékeztet egy túlbuzgó anime figurára), így most olyasfélén fest, mintha rózsahimlője lenne vagy mi. Pedig azon de rég átesett már. Nem is emlékszik rá.
Rudi és társa vidáman iszogatnak tovább, közben mellettük egy alak tényleg az emlegetett asztalra zuhan nagy robajjal (valószínűleg ez napi műsor lehet, mert mintha az asztal azon pontja arcformájúra lenne mélyítve már), s ez által már Alexnek is alkalma nyílhat a szórakozásra. Ő részéről a háta mögé rejti a tartós filcet, meg a tintás zsepit és mikor Rudiék elé ér, rájuk mosolyog angyalian.
-Né’ má’, illedelmes kisasszonka visszatét... hikk.... Tán köllene a fogásom, hikk?- érdeklődik a részeg úr, mire leányunk előveszi a filcet, s mintha csak egész életében erre készült volna, elkezdi azt a bajszot és a túlburjánzott szemöldököket rajzolni az erre hangosan jajongani kezdő festmény arcára.
-Hölgyeket –vonás- megszégyeníteni  - újabb vonások- NEM ILLIK! – a festményalak fájdalmasan vinnyog, miközben próbál egy tükröt keresni. Röhejesen fest vastag, esetlen bajusszal és még vastagabb, akkora szemöldökökkel, hogy ki sem lát alóluk, így elbotlik az asztal lábában és egyenesen Alex öléig, azaz a kép aljáig, a padlóra esik le arccal.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 1. 20:35 Ugrás a poszthoz

Leonie Cheesy

Az úgy indult, hogy levelet akart küldeni az egyik unokatestvérének, aki itt lakik, Magyarországon, s a baglya, Hugo sikeresen el is vitte címzett családnak azt az irományt, de a visszaúton az a szerencsétlen madár nekirepült valaminek vagy valakinek, mert mikor visszatért nemrég, sérült volt a fél szárnya, így hát úgy döntött, hogy ajánlatos volna az iskola vadőrét felkeresni, hogy Hugo minél hamarabb meggyógyulhasson. Elvégre ki más értene jobban az állatokhoz egy vadőrnél? Mondjuk az LLG tanára? Ja igen, csakhogy valamiért most pont nem jutott eszébe, talán a sietség okán.
Este van, sötét is, pálca az nincs, mert miért is lenne? De akkor hogyan botorkál a sötétben? Nos, szinte minden második-harmadik megmozdulása egy orra bukással jár együtt, így aztán mire félúton van már a feltételezett vadőrlakhoz (megy a fény után-feltételezhetően van fény is), a térdei piszkosak, a baglya panaszosan huhog, a könyöke szintén piszkos, a blúza és a halásznadrágja pedig voltak már jobb állapotban is.
-Hugo, mindjárt átadlak jó kezekbe. Na nem mintha nálam nem lennél jó kezekben, csak én nem tudlak még meggyógyítani, tudod... Hajj, te madár, ha nem mennél neki mindennek, aminek csak neki lehet, én is nyugodtabb volnék, tudod?- kicsit bosszúsan pislog tollas barátjára, de azért megsimogatja a fejét... és bumm, megint elesik.
-ÁUUUCS! - ez megint a térde lehetett. Kb az ötödik esésén van túl. Vagy hat? Már alig számolja. Így belegondolva azért hozhatott volna valamit magával, mondjuk a pálcáját, vagy könyök- és térdvédőket, esetleg fáslit vagy fertőtlenítő szert, mert lassan az is elkél, annyi horzsolást gyűjt be a vakon tapogatózás közepette.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 2. 23:07 Ugrás a poszthoz

Leonie

Hugo csak fészkelődik az ölében és bánatosan huhog, miközben gazdája sokadjára nyalja fel ívesen a pázsitot, mintha ugyan nem tudta volna meg az előző négy alkalomból, milyen íze lehet a friss lucernának. Lucerna ez egyáltalán? Nyilvánvalóan kevert fűféle. Az ízéből ítélve meg... Hé, hiszen nem legelni jött ide! Ő nem ló! De még csak kóborLÓ sem, hogy stílusosak legyünk. Nyöszörög hát egy sort, meg fetreng nagy kegyesen a jó illatú humusz-fű kombinációban. Szinte eggyé válik Föld Anyánkkal a szó prózai értelmében, mikor betoppan a semmiből egy üvöltöző, indiánszagú alak a képbe. Ő pedig ahogy meghallja az ordítozást, úgy kezd el visítani, mint aki egeret lát legalább. A visongás és indián ordítozás vége az, hogy elpityeredik, mikor a vad leányzó körbeugrálja, s mivel oly' sötét is van, csöppet sem ismeri fel most Hurrikán-Leonie-t a jóslástan óráról. Pardon, a "Szia"lányt inkább. Vagy több volt az egy sziánál? Meg nem mondaná már.
-Már este van és.... BAGOLYVANNÁLAMNEMFÉLEKHASZNÁLNIIII.- visongja tehetetlenül maga elé emelve Hugo-t pajzsként. A bagoly méltatlankodva csipkedni kezdi az ujját, amire ő még hangosabb jajongásba fog, végül ismét állra bukik, mert Hugo kiszabadul a mancsai közül és átpimpikál Leonie törzsfőnökhöz, hogy onnan pislogjon haragosan a gazdájára, aki valljuk be, most elég szerencsétlenül fest fűvel a szájában és arcában.
-A... a nevem?- annyira meglepődik, hogy hirtelen eszébe sem jut, hogy hívják, de végre már nem szipog! Haladunk, haladunk, csak nem lesz ebből ma újabb sírás óra.
-Ő Hugo. És vinném a vadőrhöz, mert megsérült. Szerintem ezúttal egy vonatot ütött el. Vagy a vonat őt? Zavaros, mert mindkettő mozog.- ezt már csak úgy magának motyogja, de mielőtt belemenne a relatív mozgás teóriájába, inkább megrázza a fejét és feltartja a mancsait. Őt aztán meggyőzte az indián szerelés teljesen és nem akarja a nyárson végezni.
-Runa vagyok. Vagy Hófehérke. Vagy Ruu, ha nem tudod kimondani a Runát. De ne egyél meg, ha egy mód van rá, túl girnyó vagyok hozzá.- pislog hatalmas szemeivel a másikra, azaz inkább a fejfedőjére. Az valahogy dominánsabb még a tulajdonosánál is. Vagy inkább impozánsabb? Hmmm.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 5. 12:06 Ugrás a poszthoz

Kat

De még mennyire, hogy jól. Máris kedvet kapott hozzá. Az egyetlen fullánk, ami visszatartja, az a tetemes mennyiségű házi feladat, ami rá vár és bizony senki nem fogja helyette megcsinálni. Viszont eldöntötte, hogy amint lesz ideje, megszerzi a könyvet és befalja egy nap alatt. Mondjuk amúgy is, ha nekikezd egy bekötött remekműnek, nem teszi le, amíg a végére nem ért, de ez a történet most különösen felcsigázta a fantáziáját. Az arca csak akkor ragyog fel igazán, mikor Kat felajánlja, hogy kopogjon be hozzá és kölcsönzi neki Az éhezők viadalát. Rainbow, milyen szép neve van Katék szobájának! Talán többen is lakják, mint Kat és Rosy. Közben azért lelkesen bólogat egy sort arra, hogy hívhatja Katnek a lányt, de közben már azon is forog az esze, mi is van ezzel az örökbefogadással? Na majd alaposabban utánajár a levitások körében.
Nem kell sok, hogy a tantárgyaikra terelődjön a szó és bizony ő aztán meglepődik, hogy Katnek messze nincs annyi tantárgya, mint neki, de hát, ha megválaszthatják a nebulók, mire iratkozzanak, akkor csak természetes, hogy mindenkinek mások az igényei és más mennyiségű ismerettel bír el egyszerre.
-Akkor ezek majdnem mind közösek. Én még nem tanulhatok elemi mágiát elsős lévén.- valahol sajnálja is, mert nagyon izgalmasnak hangzik. Az újdonságokért is megérné letenni az összes vizsgáját idén, csak tudjon annyit is tanulni, hogy mindegyik próbatételét sikerrel vehesse.
-Hmmm, nekem... nem is tudom. Azt hiszem, az asztrológia és az EVT eddig az esélyesek a kedvenc listámra, bár talán inkább az asztrológia. A tanár úr nagyon kedves és buzdítóak a visszajelzései. Legalábbis én úgy érzem, azok.- tényleg hamar megszerette az asztrológiát, buzgón dolgozik is belőle, erre bárki tanú lehet, aki rajtakapja a könyvtárban tanulás közben.
Mesék ügyén megjegyzi, hogy a kisgömböc neki ijesztő volt, mert hát miféle egy kannibál gömböc az, aki megesz mindenkit, aki az útjába akad? Brrr! Ő el is szaladna visítva egy ilyen akármi elől, mert szégyen a futás, de hasznos. Életben maradna. Lehet, hogy ma éjjel kergetőző gömböcökről fog álmodni ezután a beszélgetés után.
-Igen. Legjobban a Moulin Rouge-t, de az újonnan megjelent Nyomorultak is szenzációs.- igen, musical filmekre gondol, bár, ha rákérdeznek a színházi musicalekre, azokból is tud sorolni párat, amik tényleg megragadtak az emlékeiben. Kicsit egysíkú a memóriája, mert ami le van írva, azt kivétel nélkül megjegyzi, ám amit vizuálisan rögzít, sokkal nehezebben tud visszaemlékezni rá, ha egyáltalán sikerül és nem írta felül az emléket valami más információ az agyában.
-Én imádom az állatkerteket, de ez mesésnek hangzik, ahogy leírtad.- dicséretnek szánja a szavait, mert tényleg nagyon szép lehet a hely, ahol Kat felnőtt, ráadásul ennyi állattal biztosan nem unatkozott egy percig sem.
-Én Stockholmban hivatalosan, de... hát nem is tudom. Az apám visszaköltözött már egy ideje Angliába, úgy hogy lehet, hogy most oda fognak engem is átjegyezni. Vagy nem tudom.- Érzi, hogy ez egy kicsit zavaros lehet, hogy ha stockholmi, mit keresne az apja miatt Angliában? Szóval nekiesik a magyarázat részének is akkor már.
-Tudod úgy áll a dolog, hogy az anyukám egy éve meghalt és ő meg az apám elváltak, mikor úgy két éves voltam. Apám meg most készül újranősülni és elveszi azt a Claire-t, akit én nem szeretek. Mondjuk apámat sem, mert otthagyta az anyukámat, így meg nem örülök neki egyáltalán, hogy oda kell átköltözzek. Szeretem Stockholmot, ott vannak az ismerőseim, a házunk, ahol laktunk eddig anyuval, mindenem. És nem adnám fel csak úgy egy angol házért egy angol nővel és egy ismeretlen apával, akitől legfeljebb egy képeslapot kaptam születésnapra és karácsonyra.- na jó, most kicsit kitört, kicsit nagyon és látszik, mennyire mérges, dühös az apjára, hogy nem akar ő tőle semmit, de hát mégis rá van utalva. Azt sem tudta megbocsátani az apjának, hogy azért hagyta el az anyját, mert boszorkány. Miért nem lehet ezt megérteni? Biztosra veszi, hogy az a férfi őt is utálja és csak kolonc a nyakában, mert boszorkány ő is, mint a megboldogult édesanyja volt.
-Állatom az nincs... azaz volt egy hörcsögöm, de mikor tíz éves voltam, véletlenül kimostam a szennyessel együtt, mert bemászott a kosárba és nem figyeltem oda. Azután anyu nem engedte, hogy más állatot is tartsak. Szegény Robinak csúnya vége lett.... Ja de igen! Van! Az apám vett nekem egy baglyot, Hugot. Vele most szokunk össze, de folyton nekimegy valaminek és kicsit bugyuta meg öntörvényű. Folyton csipked.-  már majdnem megfeledkezett a madárról, mert nem látta jó ideje, mióta hazaírt az otthoni ismerőseinek, mi a helyzet vele. Mostanában kellene visszakavarodjon Stockholmból, csak hát mégis hosszú az út átrepülni fél Európát...
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 5. 12:23 Ugrás a poszthoz

Cosa Libra- Finale

Lassan a nevetgélése és vigyorgása szépen mosolygássá szelídül, főleg, mikor meghallja, hogy nem kell „kínok kínjával távozniuk az élők sorából”, azaz életben hagyja őket a rettegett könyvtáros Keresztanya. Így már mindjárt jobb kedvvel fog holnaptól bebuckalakósodni ide, az ódon kötegek tornyai közé tanulási célból. Bizony, azt tervezi, hogy második otthonaként a Levita után a könyvtárat nevezze meg. Matilda sokat fogja még itt látni lábatlankodni napkeltétől napnyugtáig, mikor éppen nincs órája.
Nos akkor rátérhetnek az adminisztratív részre is lassan és már ő is érzi, hogy ennyi nevetgélés után kitűzött céljukat is ideje megvalósítaniuk. Míg Lagger a könyvek ügyén tárgyal Keresztanyuval, addig ő türelmesen várakozik, végül pedig előadja saját óhajtá-kérdését is a „hogyan kölcsönözzünk” témában. A válaszra ő is elmosolyodik aranyos-kislányosan, hogy nekik bizony akkor bármit szabad. Most fél centit hízott a mája is egyben.
-Ééértem, ez így teljesen világos.- mostanra már felszabadultan tud bólogatni és semmi merevség nincs már a mozdulataiban. Egészen legyőzte a gátlásait két ilyen szuper társaságnak hála. Integet Laggernek, mikor a lány távozik és még egy „Szia” köszönést is utána ereszt búcsúzóul egy mosollyal körbeölelve, majd rápislog Matildára, nagy levegőt vesz és belefog saját listájába.
-Hát úgy áll a dolog, hogy megköszönném, ha segítenél néhány könyvet előásni nekem. Jól jönne valami útmutató az Elfeledett Varázslatok Tanához, Asztrológiához, Átváltoztatástanhoz, Gemmológiához és Önismerethez... így indításnak.- azaz még fog ő ide jönni és Matilda is talán majd hozzászokik, hogy szinte minden nap itt lábatlankodik majd a kis gólya a keze alatt. Ha kedves könyvtárosunk hajlandó megszánni a cica-gólyát és összeszedeget vele néhány könyvet a témákban, azért nagyon hálás lesz ám és ezt szóban is kifejti úgy két percen keresztül lépten-nyomon megköszönve a segítséget felváltva egy adag hálálkodással is.
-Tényleg nagyon nagyon köszönöm, hogy segítettél nekem. Holnap találkozunk... mert elég sűrjen fogok ide járni tanulni, ha nem baj.- jegyzi meg mosolyogva a könyhalom mögül kikukkantva, miután Keresztanyu feljegyezte a „miket visz el” és „mikor viszi el” adatokat.
-Szép estét neked! – köszön elé szépen, ahogy illik, majd kissé imbolyogva, de végül sikeresen távozik a könyvtárból fel a levitások körleteihez.

//Köszönöm szépen a játékot  Cheesy  ! //
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 6. 17:46 Ugrás a poszthoz

Szellemidézés- csapó 1.0 - A bagázs
2013.05.06. 23:45

A díszes társaság már reggel óta lázban égett. Érezni lehetett az izgalom illatát úton-útfélen, pusmogtak fotelről kanapéra, kanapéról fotelre, hogy vajon kit sikerül ma itt megidézni? Egyáltalán sikerül majd? Ki is vezeti ezt a szeánszot? Mit kell majd csinálni? Az a körbeállós dolog, ahol megfogják egymás kezét és kántálnak? Vagy gyertyát égetnek? De azt a muglik csinálják. Ők akkor hogyan is idézik meg a holtakat? Nekromágia? Az kicsit nagy falat lenne még ennyi kölyöknek.
Sokan sokféle elmélettel álltak elő. Ő maga arra szavaz, hogy gyertyákat fognak gyújtani és kántálnak egy sort, aztán vagy kiugrasztanak valakit hideg sírágyából a borzalmas kornyikálással, vagy nem. Éjjel fél tizenkettőre mindannyian begyűltek a bejárati csarnokba, s mit ne mondjon, összegyűltek azért páran, ahogy elnézi. Ő felkészítette Nunut (akit Csontváry Kunigundaként mutatott be a többieknek a bejárati csarnokban), hogy akkor most jön és kész, mert ő részéről retteg a gonosz kísértetektől és az agyevő zombiktól, amikkel Lindgrenék fia, Holger riogatta még régebben. Haragudott is, mikor kiderült, hogy az egész csak egy hülye film szüleménye és nincs agyevő zombi egy szál sem a világon, legfeljebb inferus, ami ugyanúgy megöl, de a rossz érzése a zombikkal kapcsolatban megmaradt.
-Nunu, ha valami előugrik, én visítani fogok.- nyöszörgi már most a csoportban haladva unokahúgával és főleg annak suttogva ezeket a szavakat, miközben Alex a másik oldalán gördül velük meg a többiekkel egyetemben.
-Alex... Biztos nem jönnek elő agyevő zombik? Ha meglátok egyet is én.... sírni fogok!- ez a legborzasztóbb fegyvere: a sírás. Ha elkapod Runa Blackwood sírógörcsét, egy életre kiszáradnak a könnycsatornáid! Azért persze haladnak is és háromnegyed tizenkettőre elérik a puszta, síri csöndbe burkolózó temetőt. Mintha még valami kis ködféle is kezdene fodrozódni... vagy csak a szemei készülnek fel az esetleges könnyzuhanyra? Nem tudja eldönteni, csak vacog-kocog előre mind a harminckét foga, miközben az unokahúga, Csontváry Kunigunda, alias Nunu lazán cseverészik Alexszel, pontosabban Alex van most soron a szóáradat megidézésében, ahogy hallja.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 6. 18:13
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 9. 11:19 Ugrás a poszthoz

Kat  Smiley

Az ember holtáig tanul - tartja a mondás. Mások szerint van, aki ebbe hal bele a végén, ha túlzásba viszi. Ő inkább tartozik a második kategóriába, bár, ha azt nézzük, hogy ilyen kedves háztársakkal van megpakolva, mégis át fog az a mérlegnyelv az előbbibe billenni, mert ilyen környezetben sokmindenben részt fog venni, hogy kicsit elszakadjon a tanulástól. Ki tudja, ha már felhozódtak a musicalek, akár rendezhetnének is egyet! Tudni kell a kislányról, hogy az ő fejecskéjében ő a szuperhős, a mindenre képes, belevaló csaj, csak éppen élőben soha nem nyitja ki a száját (szinte).
-Hmmmm.... Megfogtál.- ezen nem is gondolkodott. Igazából színháziakat keveset látott, de mégis, ahogy egyre jobban és jobban belegondol, felrémlik benne, hogy melyik is lehet a kedvence.- Azt hiszem, mégis csak a "Macskák" . Anyuval kétszer láttuk a színházban és mindkétszer megragadott teljesen. Neked melyik a kedvenced? Vagy több is akad?- nem kizárt, hogy Kat több musical darabot látott nála, így több kedvencet is megjegyezhetett magának. Ő inkább filmeket bújt otthon, míg a szomszédoknál lakott az anyja kórházi kezelése alatt, meg a könyveit falta legtöbbször. Színházba csak addig jártak, míg Runa Ulvaeus egészséges(ebb) volt.
Nemsokára szóba kerülnek az otthonok és a családok is, s belőle is kitörnek a szavak, mi volt, hogy volt, az apjáról is szó esik, a leendő mostohájáról, akit utál, az édesanyjáról, akit nagyon szeretett, szóval minden felhozódik, ami csak előkerülhet a tarsolyból, de a végére picit nyugodtabb, összeszedettebb lesz tőle, sőt visszatereli a szót az állatokra, nevezetesen Robi nevű hörcsögére, aki nem élte túl a nagymosást. Viszont itt van mára helyette Hugo, aki enyhén bolond, de kedves is a maga módján.
-Persze, szívesen elmennék veled. Az az egyetlen baj, hogy itt nem tudom, merre van az állatkereskedés.- most nagyon meghatódott, hogy Kat felajánlotta, kísérje el. Ez látszik a szemein is, hogy kicsit elfátyolosodtak, no meg a hangja picit dallamosabb lett, de a lelkesedése őszinte. Menne ő akár most is, bár, ha meghallaná, hogy ért a baglyokhoz... ha értene hozzájuk, Hugo nem csipkedné minden egyes alkalommal, mikor megsértődik rá.
No de annak érdekében, hogy jussanak is valahová, fel kell tápászkodni, még pedig most. Tehát szépen feltornázza magát, a kötnivaló holmijait bekaparja abba a zacskóba, amiben eddig is tartotta őket odafönt, csak most eddig rajta trónolt, s ha Kat is készen van, részéről indulhatnak, meg sem kell állni egészen a nevezett állatkereskedésig.
Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 10. 12:36 Ugrás a poszthoz

Maid Café - Nyitány


A mai napon a réten feltűnt egy kidekorált sátor, s emellett egy kinti kis teraszhangulatú rész kávézó módjára asztalokkal, székekkel megrakva.

A sátor sárga színű szalagokkal díszített, itt-ott néhány virág lóg le a tartórúdjairól. A kis asztalok elszórtan állnak a kör alakú téren, narancsos színárnyalatú terítővel fedettek, mellettük citromsárga székek állnak. Az egésznek nagyon napsugaras, vidám hatása van. Minden asztalkán található egy kicsi csengő, mindegyiknek más hangja van, ezekkel lehet a kiszolgáló személyzetet hívni.



A kinti részen ugyanilyen asztalok és székek sorakoznak a megfelelő díszítőelemekkel, csak éppen itt a szabad teret kedvelők lelhetik inkább örömüket egyaránt a napsugarak simogatásában és a kiszolgálás minőségében.

Kint ügyködő pincéreink/pincérlányaink: Gál Botond, Sharlotte Johanson, Lagger Arm, Zsolt Perott és Katie Runa Blackwood

Benti felelőseink: Aileen Aurora, Glyniss Clarkson, Gilbert Blythe, Mary Glotter és Hegyi Nikoletta

Menüsor

A rendezvény kezdetét vette  Smiley !
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 10. 13:06
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katie Runa Blackwood összes RPG hozzászólása (141 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel