Bálint

- Offende Onorare- suttogja egy szobor mögül, és elégedett vigyorral konstatálja, hogy megint aratott. Ravennek már-már sajátos elképzelése van a bolondok napjáról, viszont mentségére legyen mondva, sose tett másképp.  Bár lehet, hogy ami számára szívatásnak minősül, az másnak kínzás, de efelett a tény felett mindig is szemet hunyott.
Ahogy a lány elfut, ő laza természetességgel sétál ki a szobor mögül, miközben kortyol a kávéjából. Most még jó idő van, így úgy dönt, ideje kimozdulni, és megnézni, vajon mennyi kár érte a helyet, esetleg még pár lézengőt megviccelni. Lassan halad úgy, mintha nem is miatta hallucinálna az a szegény Navinés, nem az ő hibája, csak rosszkor volt rossz helyen... előfordul.
Igazából nem teljesen érti magát, mert... mielőtt felkaszabolta azt az elsőst eléggé búval bélelt volt, mindenesetre, most megint a sztoikus nyugalom lett úrrá rajta, és úgy hiszi, ez jobb mindenkinek.
A rétre érve nem igazán lepődik meg, hogy talál kint diákokat, akinek van esze, kimozdul. Ő minden esetre egy fának dőlve issza a kávéját, ami mellé jól esne egy cigi, de mivel nem dohányzik, ezt teljes mértékben nélkülözni tudja.
Azért kezdi érdekelni, hogy a többi Mestertanonc ilyenkor merre lehet, nem sokkal futott még össze, na nem mintha ezt fájlalná, nem az a nagy társasági lény, viszont, kicsit hülyén érzi magát, hogy "nagy" létére folyton egyedül kószál. Bár, lehet azért van, mert a többiek már megunták a helyet, Raven meg nemrég jött ugyebár, még egy hónapja sincs.

Kőszegi prof

Lagymatag idő, üvöltő szél... Raven meg a könyvtárban idillikus nyugalomban. Feltételezi, most érte el a Nihilt, és nem szándékozik kikecmeregni, ebből a melankolikus hangulatból. Talán épp ezért szórja rá azt a némító bűbájt valamelyik diákra. Csak egy pillanatig méltóztatik felnézni a jegyzeteiből, csakis addig, hogy be tudja mérni a célt, esetünkben a harmadikosnak kinéző feltehetőleg idegesítően vihogó Levitás lányt. Többre nem méltatja, a kellemetlen tényező megszüntetése után, újra helyezkedik, hogy a lehető legkényelmesebb pózt megtalálja. Megfordult a fejében már, hogy nem ártana kicsit megtornásztatni a tagjait, de elvetette, a sárkányok belsőségei jelenleg jobban érdekli. Csupán azért, mert ebből kell házi dogát írnia. Na meg, a pikkelyekkel kereshetne is, nem is keveset, de sejti, itt nem nagyon díjaznák, ha ezt nyíltan kijelentené, bár meg sem rengetné mások nem tetszése. Azon is csodálkozik, hogy Seren még nem csapatta ki, miután megkaszabolt kicsit egy gólyát. Előfordul. Esetében tényleg, hisz nagyon nehéz kikockázni, épp milyen hangulatban találják meg, ráadásul még az sem maradandó. Elég egy aprócska gesztus, bármi kicsaphatja nála a biztosítékot, és ha ez bekövetkezik, jobb lesz, ha menekül mindenki. Raven megtanult bánni a pálcával, nem is akárhogy, igaz nem fitogtatja, de eddig vajmi kevés átka tévesztett célt, a Roxforti SVK tanár dicsérte is érte rendesen, mára már nem biztos, hogy egekig magasztalná. Amilyen kárt maga mögött hagyott, cseppet sem csodálkozik ezen.
- Figyelj, bocsi....- hall meg egy cérnavékony hangot, ami arra készteti, hogy a szemmel verést gyakorolja az illetőn.
- Nem- szép, tagolt, bár rövid, de lényegre törő reakció ez tőle. És el is éri vele, hogy a lány pár pillanat után, halálra vált arccal, visszavonulót fújjon. Újabb bizonyíték arra, hogy nem kell órákat regélni, sem egy szonettet előadni azért, hogy megértesd magad valakivel, a rellonos meg amúgy se a szájmenéséről volt híres.