36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Állia Szipenni összes hozzászólása (335 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 12 » Le
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. február 21. 20:32 Ugrás a poszthoz

Mivel új vagyok, elindultam felfedező útra és megtaláltam ezt a gyönyörű helyet, elsőre meg tetszett. El is döntöttem; ide sokat fogok járni, de most csak körbe sétálnom, utána visszamegyek a szobámba, piheni.
Jó volt a séta, szép ez a hely gondolom, még sok hely van, ahol el lehet rejtőzni,  pont nekem való, már imádom.
Utoljára módosította:Ginnie Marrywather, 2013. március 2. 20:19
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. február 22. 16:46 Ugrás a poszthoz

Ma végre le tudtam jutni a Bestiába. Úgy örülök, végre lesz egy baglyom.
Meg is találtam a boltot és bementem, és hirtelen egy halom állatot láttam, mind gyönyörű volt. Választottam egy hóbaglyot, gyönyörű állat, és már mentem is fizetni.
Az eladó azt mondta 20 galleon így kifizettem aztán úgy döntöttem hazamgyek. Útközben már ki is találtam a nevét és elkezdtem mondani neki.
- Mától a neved Moon, tetszik?
Bólogatott vagyis tetszik neki, nagyon örültem neki.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2014. június 1. 19:34
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. március 4. 18:23 Ugrás a poszthoz

Amanda Meggie Philips


~Egy újabb nap.~- gondolta Állia és ásítozva fölkelt.
Ma úgy tervezte megnézi a rétet, szép lehet és békés. Gyorsan felöltözőt,  elindult lefelé a kastélyból.
Mivel új volt szinte senkit se ismert, mindenkit csak látásból.
Az úton pár házbeli  ráköszönt, ő kedvesen visszaköszönt és gondolkodott kik lehetek. Nem jött rá.
~Mindegy gondolta.~
Elindult a sétányon.
Hirtelen ráköszönt egy házbeli.
Amanda volt, a ház egyik prefektusa.
Visszaköszönt:
- Szia Amanda! Állia vagyok.
Állia meglepődőt, hisz Amandát nagyra becsülte, ugyanis kviddicsezett,ő is szeretet volna.
Kíváncsi volt mit szeretne tőle.
- Hogy vagy?
Kérdezte és mosolygott. Remélte barátok lesznek ők is, és szerez még párat az iskolában.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. március 20. 18:06
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 17. 18:58 Ugrás a poszthoz

Szép estét. Smiley
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 17. 21:56 Ugrás a poszthoz

Bogi
Egy hétköznap hajnalban

Jó Rellonos lévén elindult reggel kicsit rosszalkodni. Ép elhalad a szertár előtt, ami egy koszos és büdös hely, miközben megy benéz hátha lát valami érdekeset. És csodák csodája lát. Egy kis levitás takarít és közben szidja a manókat. Ezen meglepődik, a lányt már látta olyan kis csöndes jó gyereknek tűnt. El is felejti mit akart csinálni. Odamegy, beljebb nyitja az ajtót. A levitás észre se veszi, csak énekelget magában, legalábbis azt hiszi. Mögé áll és meglepi.
Szépen mosolyogva, ami az ért kicsit gúnyos is. Köszön neki.
- Szia!
Rellonos lévén kicsit gúnyos hangon kérdi.
- Te vagy az új takarító manó? Vagy már elsősök is ezt kapják büntető munkának? Ha igen, mi jót csináltál, hogy ezt kaptad?
És nagyon kíváncsian néz. Reméli az érdekes válaszokat. Jó lenne egy hasonló ördöggel találkozni - gondolja.
Utoljára módosította:Amanda Meggie Philips, 2013. november 21. 18:40
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 11:48 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Egy napos délután.
 
Elindultam a szobámból egy kupac könyvvel, pennával és papírral. Ez a sok tanulnivaló meg beadandó... Minek vajon? Teszem fel a kérdést magamban, mert szerintem felesleges. Na nem baj, erre van a tanulószoba, ott majd mindent bevágok és megírok. Ezt eldöntve belépek a szobába. Hál istennek teljesen üres.. Szeretem ezt a szobát, kellemes és csendes, könnyű benne tanulni, olvasni meg ilyeneket csinálni. Vagy kicsit élvezni csak a csöndet. Beleülök egy babzsákba és elkezdek olvasni egy nagyon "érdekes" könyvet a mugli történelemről. Egy jó van benne, hogy érdekes képek vannak az uncsi szöveghez. Pár perc után abbahagyom és inkább elkezdem megírni a legendás lények gondozása órára való szorgalmi feladatomat csinálni. A sárkányok legalább érdekesek, fel is csapom a könyvet amiben megtalálom amit keresek. Elkezdem olvasni. Amint megtaláltam amit keresek, felállok és leülök az asztalhoz. És előveszem a pennám, pergamenem. El is szakítom sikeresen. Mérgelődve felállok és veszek egyet a polcról. Visszaülök, keresem most már a tintatartóm, hát azt meg a szobámban hagytam.
-Hurrá!
Mondom és elindulok most már nagyon is füstölögve a tintatartók felé,közben azon morfondírozom, hogy felejthetem el. De hát hiába, mostanában csöppet szétszórt vagyok. Miközben ezt elgondoltam, megtaláltam a jó szint az íráshoz. Szép tenger kék. Egy jó szín a szorgalmihoz. Most már el is kezdhetem. Visszaülök a székre. Lepakolok mindent és írni kezdek. Csak úgy serceg a pennám.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:03
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 15:36 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Egy napos délután.

Már majdnem kész voltam. Terveztem, hogy pihenek egy kicsit, olvasok valami olyat, ami nem tananyag. Mikor belépett egy lány. Látszik, hogy csak egy pillanatra csukja be a könyvet, mikor bejön. Egy levitás, láttam már, nagyon okos, emlékszem ő lett a második a jóslástan versenyben, pont utánam.De nem érdekelt jöjjön amíg nem zavar.És folytatom az írást.Egyszer csak oda jön hozzám.És megkérdi ide-e ülhet,Hát mivel nem az én külön asztalom nem tudom mért kérdi de jó.
-Szia, persze. Meg kérdezhetem, mit olvasol?
Jó könyvnek tűnik, talán még kicsit ismerős is. Nem tankönyv, valami regény. Talán kicsit pihen ő is, hisz neki is sokat kell tanulni. Nekem is már csak pár sorom van és elkezdem olvasni a Csontkollekciót. Jó horror. Már ráadásul nagyon unom a tananyagot, kész felüdülés lesz. Kicsit elkalandozom, csak azt veszem észre, hogy már ül is a Levitás lány. Nem vagyok biztos a nevében, úgyhogy rá kérdek, bár szerintem nem fogja értékelni, hogy piszkálom szerintem.
-Ugye a te neved Keiko?
Teszem fel a kérdést, fel sem nézve a papírromról. Mert még írok. Szerintem ő tudja én ki vagyok, mert látta hogy én előztem meg a versenyen.
 
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:24
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 16:38 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Egy napos délután.

Futótűz egy jó könyv, ismerős. Látom már majdnem befejezte. Én is lehet hogy majd megveszem és elolvasom egyszer a közeljövőben. De most elsőnek azt a könyvet olvasom, amit terveztem, hisz már csak nagyon kicsi van. Úgy látom kicsit beszélgetni fogunk.
-Legendás lények szorgalmit.
Kb. úgy, hogy én írok, ő olvas és nem nézünk egymásra beszélgetés lesz. Az nem rossz. Most felnézett. Hát mégse emlékszik rám, akkor csak én vagyok ilyen, hogy mindenkit megjegyzek.
-Megleptelek azzal hogy ismerlek?
Teszem fel a kérdést, amitől nevethetnékem támad. De beérem egy vigyorral. Látszik, hogy nem tud hova tenni. Nem csoda, nem vagyok az a hú de népszerű. Hát már most érdekes ez a beszélgetés. Kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből.
-Nem csoda, hogy nem emlékszel rám. Hisz még nem beszélgetünk. Én is csak hírből és látásból ismerlek.
Mondom még nagyobb mosollyal. Mert szerintem egyre jobban elveszik. Hát, ha megmondom a nevem se segít, de jó, megmondom.
-Állia Szipenni vagyok. Szólíts Álliának nyugodtan. Na, így ismersz?
Mondom, és még hozzá teszem.
-Szerintem nem fogsz meg ismerni.
Hát, szerintem nem ismer meg. Na kíváncsi vagyok mi lesz. Remélem még egy kicsit élvezhetem ezt.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:40
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 18:00 Ugrás a poszthoz

Érdekes egy lány. Olyan kis eleven. De az nem baj, eddig bírom. Asszem még lesz közös témánk.
-Igen. Érdekes. Én szeretem. Pedig nem rossz, legközelebb vedd fel szerintem.
És közben még eszembe jut egy plusz infó.
-Én nagyon szeretem az állatokat.
Felnézek a szorgalmiból és mosolygok rajta. Mondom már csevegő hangon. Mert kezdem élvezni a beszélgetést. Úgy nézem nagyon jól el tud bújni a könyv mögött. Kíváncsi vagyok, milyen arcot vág.
Még jó, hogy meglepte, hisz mért ismerne, nem vagyok levitás. Most hogy tudja a nevem, érzem, hogy gondolkodik. Vajon rájön, ki vagyok? De már be is ugrott neki. Látom, hogy örül neki. Eltalálta, első lettem, élvezem is.
-Igen, eltaláltad.
Mondom mosolyogva. Olyan aranyos, úgy örül, hogy még a könyvet is becsukta. Ez azt jelenti, hogy beszélgetni akar, most már tényleg.
-Köszi. Rellonos vagyok. Te meg ugye Levitás?
Kérdem, mert nincs jobb kérdésem. Majd mindjárt kitalálok egy jó kérdést. Megvan!
-Várod már a jóslástan órát?
Teszem fel a nem tökéletes kérdést.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 20:51
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 18:55 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Egy napos délután.

Örömmel veszem hogy felveszi majd.Én is vigyorgok már mert rá nézek és muszáj.Olyan jó kedvem lett tőle hogy az hihetetlen.Ritkán vagyok ilyen vidám.Folyton tanulok nincs rá időm hát most majd szakítok rá.Milyen érdekes hogy mókusa van illik hozzá.
-A mókusok nagyon aranyosak.Majd meg nézhetem?
Teszem fel e legjobban érdeklő kérdést.
-Nekem az nem lehetne.
Teszem hozzá nevetve.Mert szerintem Gombóc nem bírná,csak meg enné szegény mókuskát.Ettől még jobban nevetek.Meg magyarázom Keikonak is.
-Tudod nekem baglyom az csak kajának nézné.Különben nagyon aranyos hóbagoly.
Csak akkor nem ha álmos.Persze ezt csak magamban mondom.Hisz tényleg nagyon aranyos jó bagoly.Bár kicsit rendetlen.
-Nem baj.Már meg szoktam hogy kicsit szorgosabb vagyok.De különben minden illik  szinte rám.
Hát tény és való nem minden napi rellonos vagyok.Hát ez van.Nem váltanék az biztos.Nagyon meg szeretem ott.Úgy látszik már vannak jó emlékei a jóslástanárral.Mondjuk nekem is.Ezen nevetek egy kicsit megint.
-Várom.bár szerintem nem volt túl nehéz el érni hogy mehessek.
Mondom,mert tényleg könnyű volt.Nekem.
-Szerinted érdekes lesz?
teszem fel az újabb kérdést.  
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. november 30. 20:19 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Egy napos délután.

Örömmel veszem, hogy találkozhatok Mogyoróval. Olyan édi lehet. Biztos jól elleszünk, engem eddig minden állat szeretett. Mondjuk én is szeretem mindet. Az én kis Gombócommal az élen. Ő nagyon aranyos.
-Neked baglyod sincs?
Teszem fel a kérdést, mert szerintem a bagoly fontos postakellék. De ez az ő dolga. Örömmel veszem, hogy nem ijesztette el, hogy rellonos vagyok. Mert én nem vagyok annyira rossz, csak akkor, ha mérges vagyok vagy sértett, mert akkor nagyon vissza tudok vágni. Olyankor nagyon találékony vagyok.
-Tudom. Meg én szeretek szorgos lenni - ehhez mosolygok és hozzáteszem:
-Bár ha elfog a rellonos hangulat, akkor nem jó, ha szorgalmas vagyok, mert akkor sok embernek lesz baja.
Ehhez egy kicsit nevetek. Majd megnyugtatásul hozzáteszem:
-De nyugi, embert még nem öltem.
Ezen viszont már nagyon nevetek.
-Tényleg ne félj tőlem, általában kedves és aranyos vagyok. Csak ha feldühítenek, akkor kell félni tőlem.
Ehhez kicsit gonoszul vigyorgok. Nem ijesztésből persze. Csak eszembe jut pár emlék.
De ezt a témát már váltjuk is és beszéljük a szorgalmikat. Szerinte is könnyű volt, ez nem csoda. Tényleg jó kérdés mit fogunk négyen csinálni. De tanár úr biztos kitalál valami jót. Egyetértek abban, hogy érdekes a jóslástan.
-Igen. Érdekes, én nagyon megszerettem.
Mondom, mert tényleg megszerettem. Csönd telepszik egy kicsit ránk. Rátekintek a szorgalmimra, és látom, hogy már csak a nevem, házam, évfolyamom hiányzik. Ezért pennát ragadok és ráírom. Közben a szemem sarkából látom, hogy Keiko feláll és pennát, tintát valamint pergament vesz. Majd elindul vissza és leül .Vissza oda, ahova eddig ült. Elkezd rajzolni, majd rám néz, és megkérdi le rajzolhat-e. Hát ezen egy kicsit meglepődőm.
-Engem?
Kérdem, mert el sem akarom hinni. Engem nem szoktak lerajzolni. Kicsit zavarba jövök.
-Persze. De minek?
Tényleg nem értem, minek engem lerajzolni. De jó, ha akarja.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 16. 21:02
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 1. 13:19 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Egy napos délután.

Egy bagoly nekem már megszokott. Én imádom az én kicsi Gombócomat. Tény és való, hogy én azért elég sokat írok haza. Mert azért nem árt tudni, mi van otthon. De én csak úgy szeretgetni is szeretem. Olyan édes állatok. Bár néha elég rossz szokott lenni.
- Ne aggódj, majd biztos megengedik. A baglyok hasznosak, aranyosak és felelősségre nevelnek.
Mondom jól átgondoltan. Mert szerintem igazam van.
- Ezt mondhatnád a szüleidnek is.
Teszem hozzá, mert hátha segít. Szerintem jó ötlet. Örülök, hogy nem zavarja, hogy rellonos vagyok, mert azért a rellonosoktól egy kicsit félnek. Pedig nem kéne. Jó hogy így gondolja. Ne is féljen, mert nincs oka. Nem hiszem, hogy feltud mérgesíteni. Ahhoz túl kedves. De én általában kontrollálom magam, úgyhogy nem bántok szinte senkit.
- De szerintem te nem is tudsz felmérgesíteni. Túl aranyos vagy hozzá.
Ezen egy kicsit nevetek is, mert tényleg engem csak kevés ember mérgesít fel, azokkal is szerintem elég finom vagyok. Váltunk máris, a jóslástan a következő téma. Ő is szereti. Én is, jó óra. Kár, hogy csak most vette fel.
- Nekem tavaly is megvolt.
Mondom az igazságnak megfelelően. De tavaly nem volt olyan jó. Elment, de most jobb.
- Tavaly nem volt ilyen jó. Most jó, én se adom le. Már túlságosan meg szeretem hozzá.
Nem úgy, mint más órát. Ezt már csak magamban teszem hozzá. Ő vajon még melyiket szereti? Teszem fel magamban a kérdést.
- Te még melyik órát szereted?
Mondom ki kíváncsian a kérdést. Mert elégé érdekel. Feláll, elindul, összeszed pennát, tintát, pergament. És neki áll valamit rajzolni. De mit? Kicsit felállok, hogy megnézem mit rajzol. Ekkor felpillant és meg kérdi le rajzolhat-e. Ezen úgy meglepődök, hogy vissza huppanok a székre. Mivel beleegyeztem,vissza néz a lapra és rajzol. Gyors vonásokkal rajzol. Csak ritkán néz fel, úgy rajzol le. Érdekes válasz. Vajon ilyen csoda bogár vagyok tényleg? Teszem fel magamnak a kérdést. De úgy döntök nem.
- Hát akkor rajzolj nyugodtan.
Mondom és várom a végeredményt. Gyorsan dolgozik de, én már nagyon kíváncsi vagyok. Már majdnem végzett, egy picit izgulok, hogy milyen lettem.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. december 16. 21:00
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 2. 16:47 Ugrás a poszthoz

Keiko Sama

Egy napos délután.

- Hát, a szülőkre nehéz hatni. Én is sokat szenvedtem, de azért egy bagoly nem egy sárkány.
Mondom mert tényleg, csak egy kis állat, még nem is veszélyes. Bár láttam már kerge baglyot. Az én kicsi Gombócom példának is jó erre nagyon, jó tud lenni, de van, mikor dilis egy kicsit és már egy csomó emlék van is a fejemben erről. Mókásak és nem mókásak egyaránt. Mert tényleg voltak nehéz esettek vele. Ezen mosolygok. Hát a muglikkal nehéz egy kicsit.
- Szerintem megértené. Bár a muglikkat nem ismerem ki.
Ez igaz is, mert néha még elveszek a muglik közt. Mert már annyira megszoktam a varázsló létet. De ez mindegy.
Furcsa, hogy azt mondja, hogy nem nevezik túl aranyosnak. Tényleg olyan kis aranyoska pedig. Hát, szerintem nehéz lenne őt felbőszíteni.
- Téged felbőszíteni tuti nehéz.
Mondom mosolyogva. Mert nem bántásból mondtam. Ő is mosolyog, ezt annak veszem, hogy nem zavarja a kijelentésem. De már meg is volt a téma váltás. Jóslástan. Mért nem volt jó tavaly? Hát, csak azért, mert nem volt ilyen jó fej a tanár.
- Mert a tavalyi tanár nem volt ilyen király.
Mondom mert így volt. De azért elment. Nekem nem a kedvencem a rajz, rúnatant még nem tudom. Ezen egy kicsit morfondíroznom kell.
- Én csak most kezdtem a rúnatant az még nem tudom milyen. Én a bájitaltant, legendás lények gondozását és a önismeretet szeretem.
Bár talán még lesz jó óra és megszeretek pár dolgot. Most elkezd rajzolni. Jól rajzol, ügyes lány. Lerajzol és hamar kész lesz vele.
- Nagyon szép. Ügyes vagy.
Nagyon jól sikerültem. Teljesen én vagyok, kár, hogy már mennie kell. Még beszélgetem volna egy kicsit. De ez van.
- Jó szia. Nekem is van dolgom még úgyis. Jó tanulást. Köszi a rajzot.
Mondom mosolyogva, nagyon boldog vagyok, hogy lett egy jó rajzom és egy új barátom. El is ment már, asszem én is megyek. Ezzel el is kezdek pakolni és elindulok vissza a szobámba.
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. december 16. 20:53
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 2. 19:11 Ugrás a poszthoz

Yvonne L. West

Órák után.

Elindulok a kastélyból ki, már eleget voltam a falak között. Kimegyek friss levegőt szívni. Lemegyek a rétre egy könyvel. Olvasok egy kicsit egy kellemes fa alatt. Ma úgyis jó idő van, hiába az évszak és a hónap. Már a lépcsőn sétálok, nagyon várom, hogy pihenhessek egy kicsit. Olyan sokat kellet mostanában tanulni. Na, itt is vagyok. Benyitok az ajtón. Csend van, béke és rend. Enyhe szellő fúj. Nagyon kellemes. Leülök egy közepesen napos padra. Úgy nézem, nincs most más itt, csak én. A mókusok a fákon játszanak, a madarak dalolnak, szóval egy jó nap a mai. Egy sóhajjal elhelyezkedem a padon. Kinyitom a könyvet és kikeresem, hol tartok. Mielőtt elkezdek olvasni, belép valaki a képbe. Egy ismerős rellonos. Öregebb, mint én, de nem sokkal. Ő is úgy látszik, ide jött pihenni. Hát szerintem nem zavarjuk egymást. Ezzel a gondolattal elkezdek olvasni, nem törődve azzal, ki ül mellém. Vagy mért.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 16. 13:59
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 5. 20:09 Ugrás a poszthoz

Bogi

Egy hétköznap hajnalban

Ahogy megfordult, muszáj volt egy kicsit kedvesebb mosolyt csalnom az arcomra. Olyan mókás volt, hogy úgy csinál, mintha hű de gonosz lennék. De még annyira nem vagyok. Még hiányzik belőlem az ízig-vérig rellonosság. Tény, hogy kicsit gonosznak indultam vele szemben, amit lehet, hogy egy kicsit megtartok, mert ez így nagyon mókás lesz. Olyan kis keménynek látszik. Hát a rellonosokat nem szeretik, főleg ha bunkók. Kár, hogy nem vagyok ilyen. Csak most, hogy kicsit megvicceljem ezt a lányt. Durcisnak látszik. Biztos a háta közepére se kíván, hát ez van.
-Neked is szép reggelt.
Mondom még nagyobb mosollyal, mert biztos, hogy ezt mérgesítésnek szánta. Nem sikerült neki. Csak úgy takarít, ez jó, én ilyet csak ritkán szoktam. Ráadásul csak otthon. Kár, hogy nem dicsérhetem meg. De tartom a szerepem. Csak erre mit mondjak? Például: Rend mániás vagy? vagy Segítsek?
Igen, ez jó. Ezen meglepődik majd.
-Segítsek?
Teszem fel a kérdést kíváncsian. Vajon beleegyezik vagy elküld a búbánatos fenébe? Hát, mindjárt eldől. Remélem beleegyezik. Tényleg, a nevem! Ezzel a gondolattal majdnem kiesek a szerepemből. De csak majd nem. Az utolsó pillanatban visszarántom magam. Folyamatosan mosolygok és olyan gonosz, mégis kedves hatást keltek, miközben megmondom a nevem.
-Különben Állia vagyok.
A lány szerintem egyre inkább elveszik a gyors stílusváltásomban. Élvezni fogom, hogy ilyen kis titokzatos vagyok. Még biztos lesz pár kellemes percem vele. Bár lehet, hogy ő tényleg bunkózik, akkor nem tudom, mi lesz.
Utoljára módosította:Fodor Ágota, 2013. december 16. 14:21
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 11. 16:51 Ugrás a poszthoz

Bakay Blanka

Hideg van kinn. Ez volt az első gondolatom reggel. Ma biztos nem megyek ki. Talán ha lecsillapodik a szél. Most valami meleg és kellemes kell a fejfájásomra. Erről eszembe jut a front. De utálom a frontokat. Ágyban biztos nem maradok, az olyan unalmas. Egy jó könyvvel elmegyek valamelyik csendes zugába a kastélynak. A lélek szoba úgy is új, szinte ismeretlen mindenkinek, az biztos üres. Ott tudok pihenni és olvasni egy kicsit. Ezzel el is indulok a fürdőbe. Egy órácska készülődés után végre kész vagyok. Egyik könyvemet felmarkolom, pár zsepit a zsebembe teszek. Mert egy kicsit megfáztam, mint mindenki. A lépcsőn haladva ki is kell fújnom az orrom. Oda érve meg nézem az ajtót. Olyan nyugalommal teli az is. Ahogy belépek, teljesen megnyugszom. Pedig mostanában folyton ideges és feszült voltam. Finom illat van, de nem tudom minek az illata. Amint felébredek, az első meglepetésből körülnézek. Nagyon szép szoba. Kicsit beljebb megyek és meglátok egy lányt. Rellonos ő is azt hiszem, hátulról látom csak úgyhogy nem biztos. Nem vette észre, hogy bejöttem. Nagy mosollyal köszönök neki nem túl hangosan nehogy megrémüljön tőlem
-Szia.
Várom hogy reagál. Ha reagál. De csak nem bambult el annyira.
 
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:25
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 11. 17:46 Ugrás a poszthoz

Lyra Aurora Black

Órák után

Mindjárt itt a szünet végre. Ezzel a gondolattal kinézek az ablakon és mivel jó az idő (nem túl szeles), úgy döntök, kimegyek egy kicsit. Elkezdek öltözni. Mert úgy döntöttem a tavacskához megyek sétálni. Na majdnem minden megvan, csak a sapkám nincs meg. Elkezdem keresni. Feltúrom az ágyam. Meg is van, a párnám alatt volt. Felveszem és elindulok le a falu felé. Ahogy megyek, sok ismerős arcot látok. Mindenkinek köszönök. Kicsit megállogatok beszélgetni. De közben észre sem veszem és le érek a tavacskához. Ahogy körülnézek nyugalom áraszt el, olyan mese szép a táj. Beszívom a tiszta vízi levegőt. Kellemesen esik a fagyos levegő. Elindulok keresni egy kellemes, szélcsendes helyet. Itt ugyanis kicsit fúj a szél. Kicsit sétálok és meg is találom a megfelelő helyet a pihenéshez. Egy nagy fűz. Átbújok az ágak között, és máris egy elég szélcsendes helyen vagyok, közel a vízhez. Közel ülök a parthoz és szét nyitom elöl az ágakat. Innen még szebb a tavacska. Úgyhogy kényelmesen elhelyezkedem. És gyönyörködöm a táj varázsában. Órákon át itt tudnék lenni, nézni a nádak táncát a szélben. Hallgatom a madár dalt, és pihenek.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:50
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 11. 20:01 Ugrás a poszthoz

Bakay Blanka


Hát úgy látszik nem igazán érdeklem. Nem baj, nem beszélgetni jöttem hanem olvasni. Már le is ült a kanapéra. Nem néz ki túl jól, biztos ő is érzi a frontot. Hát akkor csönd és olvasás. Ő is olvas. Akkor nem hiszem, hogy beszélgetne. Ezzel le is ülök a szemközti kanapéra. Felhúzom a lábam én is, és úgy csinálok mintha olvasnék, de előtte felmérem a lányt. Biztos megérezte, mert elkezd beszélni. Bemutatkozik. Nekem is kéne.
-Én Állia vagyok.
Hát úgy látszik egy házból vagyunk. Ő is rájött, hát akkor már egy kicsit beszélgetek vele.
-Igen eltaláltad. Rellonos vagyok. Olvasni jöttem egy kicsit, mert fárad vagyok. De látom te is.
Mondom mosolyogva. Hát nem biztos, hogy beszélgetünk. Lehet, hogy csak udvarias akart lenni. Már megint olvas. Jobb lesz ha én is elkezdem. Bár most Blanka jobban érdekel. Jó lenne tudni ki ő pontosan. Vagyis legalább azt, hányadikos, mert most így fejből nem tudom. Megkérdem.
-Hányadikos vagy? Már ha nem sért a kérdés.
Próbálok kedves lenni, mert még nem tudom, hogy beszéljek vele. Aranyosnak látszik, de még ki tudja. Közben látom, hogy ő se olvas. Úgy látszik én is érdekes vagyok. Ebből beszélgetés lesz, érzem. Ami nagyon jó. Már kérdez is. Bár elég furcsát. Pandák...hát nem tudom. Biztos erről olvas. De mivel olyan békés vagyok, különösebben nem érdekel. Kicsit furcsán nézve, de vigyorogva válaszolok.
-Szeretem őket. De miért kérded?
Teszem fel a kérdést, mert nem tudom összekötni a beszélgetés menetével a kérdést. De biztos van valami oka amiért ez kérdezte. Aranyosak. Igen, de még mindig nem értem, hogy jön ide, nem baj.
-Nagyon cukik. Főleg a kicsik.
Eszembe jut milyen régen láttam pandát. Majd szünetben lehet, hogy ezért elmegyek állatkertbe, és eszem valami finomat. Erről eszem be jut ez a finom illat és kicsit megéhezem. Talán van nálam cukorka. De ezt majd csak egy kicsit később derítem ki. Most nem törődöm vele, inkább kényelmesebben elhelyezkedem. Olyan jó meleg van és mégis friss a levegő. Mindjárt alszom itt egyet. Kezdek már elmacskásodni. De itt nem csoda, mert olyan jó itt, kellemes a légkör. Most már kényelmesebben elhelyezkedve figyelek Blankira.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:30
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 12. 16:10 Ugrás a poszthoz

Blanki

Hát úgy látszik a nézése alapján nem ismer. Mondjuk én se őt. Hát olvasni nem tudok, de mindegy. Úgy látszik látja rajtam, hogy nem igazán érdekel a könyv. Azért kedves, hogy megkérdi, mit olvasok.
-A tökéletes trükköt. Nagyon jó kis könyv, bár nem túlontúl izgalmas. De kellemes.
Mondom kicsit részletezve. És még hirtelen hozzá teszek egy kicsit.
-Ajánlom, hogy olvasd el egyszer, egész jó kikapcsolódáshoz.
Ehhez egy mosolyt is elejtek. Mert én is kikapcsolódásnak olvasom. Bár amennyi időm van rá nem hiszem hogy hamar befejezem. Hiába, egyszerűen nincs semmire időm. Túl sok mindent vállaltam. De ez van, megoldom. Eddig sikerült, most is fog.
-És te mit olvasol?
Teszem fel a kérdést, mert jól néz ki az ő könyve is. De közben még kicsit visszamerülök a gondolataimba. Azért figyelek közben a válaszra. Válasz után kicsit elgondolkodom. Ebből a gondolatmenetemből zökkent ki a következő kérdése. Hát persze, hogy nem ismerem. Az elsősök még elég újak nekem. Még szinte egyet sem ismerek. Hát akkor asszem megint én leszek a vén. Hát ebbe is bele kell törődni. Viszont vigasztal, hogy fölöttem is vannak.
-Én másodikos vagyok.
Mondom mosolyogva. Lehet, hogy most már kevésbé lesz közvetlen. De azért remélem nem fogja zavarni és folytatjuk így a beszélgetést. Na át is tértünk, vissza a pandákra. Úgy látszik csak valamit kérdezni akart, hogy beszélgessünk. Ez jó. Na mindegy. Úgy látszik ő se igazán szereti ezt az időt. De ki szereti? Én nagyon utálom az ilyen szeles napokat. Hát majd be fagy a Balcsi is de az még ráér. El is mondom neki a véleményem.
-A faluban is van kori pálya, azzal mi bajod?
Teszem fel a kérdést, mert én ott már voltam és tök jó. Látszik hogy kicsit fáradt. Biztos keveset tud aludni a fejfájása miatt. Én hál Istennek egész jól alszom. Én is lehet, hogy elfekszem egy kicsit. Ezzel el is dőlök, a könyvet magam mellé teszem, mutatva hogy már nem tervezek olvasni. És már jön a kérdés. Kis plafon nézés után. Hát úgy látszik a front mindenkit megvisel.
-Nekem is fáj a fejem. Én se bírom, főleg így náthásan. Bár csak kicsit vagyok megfázva. Én is csak feküdnék ha lenne rá időm, de nincs.
Ezen egy kicsit el merengek mert tisztán emlékszem mikor kezdtem el tüsszögni. Akkor csak kis allergiának hittem. De sajna nem az volt/van. Legközelebb szakítok időt lemenni ilyenkor a doki nénihez. Bár lehet hogy keresek valami olyan gyógyszert ami megoldja és nem kell még az orvosiba is mennem. Ezzel most már nem törődve ránézek és látom, hogy mosolyog. Úgy látszik jobban leszünk.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:36
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 12. 19:30 Ugrás a poszthoz

Zsombi

Elindultam a könyvesbolt felé. Szinte mindent elintéztem úgy, hogy egy kicsit körülnézek. Hátha találok valami jó könyvet. Már úgyis rég vásároltam könyvet.  Most szabad egy kicsit többet költeni rá. Ezzel be is megyek a boltba. Eltervezem azért, hogy nem töltök túl sok időt bent,csak annyit amennyivel még marad időm a többi dolgot is meg venni. Lenne még mit vennem, de most már nincs kedvem így is nagyon-nagyon sok mindent vetem. A hogy belépek meg állok körül nézni. Nagyon érdekes. Labirintus könyvekből. Ez az első benyomásom a boltban körül nézve. Tetszik olyan kis tökéletes útvesztő. Már tudom, hogy ide sokat fogok jönni. Elkezdek sétálni a sorok között. És majd nem sikeresen el is esek. Hát ilyen az én szerencsém. Ha könyvek között vagyok, nem figyelek a lábam elé. Lenézek miben akartam el esni. Mily meg lepő könyvekben. Hát jobb lesz, felrakom őket egy polcra, mert valaki tényleg elesik és meg üti magát. Érdes könyvek egyet kiveszek közülük és a többit visszarakom. Vajon ki volt, aki ide rakta? Talán el akart bújni. Ami nem rossz ötlet. talán én is csinálok ilyet. Egyenlőre elindulok arra a merre a torlasz volt meg nézem hátha meg találom az építészt. Aztán nem tudom mi lesz .A hogy haladok sok érdekes könyvet látok. Sok mindent, amit majd el kell olvasnom. Egyszer csak meg látok egy fiút. egy jó könyv mellet ül,szerintem az nem kell neki.. Egy kicsit ismerős. Láttam szerintem a suliban. Hát mindegy. Köszönök neki miközben lehajolok a könyvért.
-Szia.
Várom, hogy vissza köszön-e. És közben felveszem a könyvet. Meg nézem egy kicsit jobban. Érdekes könyv nagyon szimpatikus. Lehet, hogy megyek is. Hagyom olvasni a fiút.
Utoljára módosította:Gál Botond, 2013. december 22. 19:04
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 12. 20:22 Ugrás a poszthoz

Lyra

Olyan jó itt. Csönd és béke van. Ahogy ezen gondolkodom, hangokat hallok magam mögül. Nem fordulok meg, így is tudom, hogy nem állat. Finoman, szinte észrevehetetlenül hátra nézek és látom, hogy egy lány jön, biztos ő is pihenni szeretne itt. Hát engem nem zavar. Már nem is nézek hátra. Úgy látszik észre vett, mert már nem hallom a lépteit. Biztos most dönti el, hogy ide-e akar jönni. Megint elindult felém. Biztos beszélgetne. Hát ha akar akkor beszélgessünk. Persze csak ha jó fej. Én még kicsit nézem a tavat, mert épp kacsák úsznak rajta és nagyon aranyosak. Megállt közben a lány mögöttem. Elkezdi köszörülni a torkát. Majd megszólít. Egész kedvesnek tűnik. Még nem fordulok meg. Háttal térdelve válaszolok neki.
-Szia. Nem zavarsz.
Kedves dolog tőle, hogy megkérdezi, zavar-e. Hát tőlem jöhet. Megfordulok és felmérem. Aranyos lány. A sálja alapján levitás. Nem ismerős. De kevés embert ismerek. Túl nagy a suli ahhoz, hogy mindenkit ismerjek. Közben ő még kérdez. Ő sem ismer engem. Még azt se tudja, hogy egy suliba járunk.
-Igen Bagolyköves vagyok.
Felelem kurtán. Ő még csak elsős, hát azért nem ismerem.
-Én se téged. Bár az elsősöket nem igazán ismerem. Levitás vagy, ugye?
Teszem fel az egyértelmű kérdést. Közben kedvesen mosolygok rá. Az elsősök eleinte még tudtommal elég félősek. Úgyhogy nagyon kedves próbálok lenni. Látszik rajta, hogy nem igazán tud hova tenni. Hát hagyom, hogy kérdezzen még. Nem mondom meg ki vagyok. Hagyom, hogy rejtélyes legyek.  
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 10:55
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 14. 09:49 Ugrás a poszthoz

Zsombi

Imádok könyvek között lenni. Úgy hogy ez a hely tökéletes. Olyan, mint egy háznyi csoda. El is nevezem Csodaországnak. Bent olyan szép rend van, persze csak a maga módján. Ahogy jobban körül néztem minden sorban van. Az írok szerint abc-ben csoportokba rakva. Mindenek van helye,de mért ne lenne?Ezen elmélázva sétálok a sorok között. Olvasom a címeket és írókat. Sok olyan van akiről még nem is hallottam. Elindulok a meserészleg felé. Ha jól számolom. Már jó rég olvastam mesét, már jól esne. Na meg is van a sor. Bár itt van egy torlasz. Talán oda nem szabad menni? Hát meg látjuk mi lesz, ha elpakolom a könyveket. Hát nem történt semmi. A könyvek a polcon, én nem érzem, hogy bármi varázslat meg támadót volna. Elindulok újra. A sorok között most már ott a hol a fal állt. Nagyon érdekes mese könyvet találtam. De ami a legjobban tetszett egy fiú mellet volt. Hát akkor elkérem tőle. Kedvesen mosolyogva meg szólítom.
-Szia.
Erre bár pillanatig nem reagál, már kezdek azon gondolkodni, hogy alszik. De lassan felnéz,magára mutat némán kérdezve hogy neki szóltam-e. Ezen meg lepődőm kinek szóltam volna? Aztán rájön, hogy mivel más nincs itt csak őneki szólhattam. Elég érdekes kis fiú. Nagyon vicces hogy olyan zseni arcot vág ehhez. Ezen egy kicsit nevetek. Bemutatkozik. Udvariasan elkezd kérdezni. Mosolyogva válaszolok.
-Én Állia vagyok. A melletted lévő könyvet. Hát szerintem a mese részlegen.
Hát úgy látszik nagyon öregnek látszom. Hogy meg kérdi hogy szeretem-e a meséket. Hát szeretem. Akár milyen vén vagyok.
-Szeretem a meséket. Mért?
Teszem fel egy kicsit kíváncsian a kérdést. Remélem, nem vagyok olyan öreg hogy furcsának néz. E közben le hajolok a könyv ért. És meg mutatom neki hogy melyik re gondoltam. És meg kérdem, hogy kell e neki.
-Ezt olvasod, vagy oda adod nekem?
Remélem csak épp mellette volt és nem kell neki. Vagy legalább hajlandó meg válni tőle.
Utoljára módosította:Állia Szipenni, 2015. augusztus 13. 11:41
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 18. 18:18 Ugrás a poszthoz

Lyra

Élvezem a titokzatosságom. De úgy nézem a levitás nem. De már megfordultam úgy, hogy most már lát. Hát elég kíváncsian nézünk egymásra. Én még mindig hideg nyugalommal beszélek. Nem beszélek túl sokat, mert felesleges. Ő se beszél sokat. Ez tetszik, nem szeretem a csacsogókat. Kivételek azok akikkel jobban vagyok, azokkal szeretek sokat beszélni, de mivel nem ismerjük egymást, még felesleges mindenféléről beszélni. Közben kérdezek. És viccesnek találom a levitás pillanatnyi zavarát arra hogy levitás-e. Úgy látszik elfelejtette a sálon lévő címert. Rájött, látszik, hogy tetszik neki, hogy mindent kitalálok és nem kell annyit magáról beszélnie. Ő engem nem talál ki, nem csoda. Rajtam egy amerikai zászlós sál van. Aminek semmi köze sincs egyik házhoz se. Sálamat odébb húzva, és ezzel megmutatva címerem válaszolok.
-Rellonos. Nyugodtan ülj le, de kicsit hideg a föld, ezért ülök én is a lábamon.
Remélem nem zavarja hogy kicsit megmondom neki mit csináljon. Egyszerűen csak nem akarom hogy meg fázzon, remélem nem zavarja. De közben a lány leül. Látszik, hogy érzi, hogy hideg van. Elő kapja a pálcáját és kis tűzet varázsol. Majd közénk rakja. Biztos úgy gondolta, hogy én is fázom. Ezt megtéve nem szólt többet. Én se. Hisz mit kéne mondanom? Talán be kéne mutatkoznom. Rá nézek és épp megszólalnék mikor meglátom hogy elpirul. És felém fordul. Ő kezdte a bemutatkozást. Látszik, hogy udvarias. Eközben kezet nyújt. Kedvesen mosolyogva elmondom ki vagyok.
-Én Állia vagyok, nagyon örülök én is a találkozásnak.
Eközben kezet rázok vele. Próbálok finom lenni. Hisz én elég keményen rázok kezet. Közben mosolygok, ő is mosolyog. Lehet, hogy még barátok is leszünk.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:02
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 20. 17:12 Ugrás a poszthoz

Lyra

Kicsit feszült ez a beszélgetés úgy érzem. És már tudja, hogy rellonos vagyok. Aminek látszik, hogy nem örül. Hát legalább a tanácsomon nem sértődőt be, ami jó. Miután bemutatkoztunk csak csendben ülünk a meleg kis láng mellett. De hamar megszólal újra Lyra. Érdekes név. Talán még nem is hallottam. Az biztos, hogy tetszik.
De úgy látszik még az én nevem se olyan gyakori. Ezen muszáj mosolyognom. Hát ha mind a ketten ritkák vagyunk akkor lesz miről beszélgetni.
-Én se a tied. De a Lyra is nagyon szép. Bár szerintem még ezt a nevet sose hallottam. Szóval ritkaság vagy.
Mondom az igazságnak megfelelően. Talán külföldi név. Vagy valami újítás. Ezt majd megnézem a könyvtárban. Eközben persze mosolygok. Talán kérdezni kéne valamit, de mit? De ki se kell találnom, ő már kérdez.
-Hát csak levegőzni és pihenni. Sok dolgom volt mostanában, jól esik a csönd és a nyugalom.
És hirtelen ötlettel én is kérdek.
-És te? Csak levegőzöl vagy van dolgod? Talán szorgalmi feladathoz kell valami? Mert akkor segítek nagyon szívesen.
Talán én is gyűjtők valamit, hisz már elég rég csináltam szorgalmit. Közben keresem a megfelelő témát, hogy ne legyen annyira feszült szegény levitás. Erről eszembe jut hogy tavaly én is ilyen voltam. Csöndes, inkább olvastam vagy a baglyommal voltam. Mindig pirultam, nem tudtam mit mondjak vagy kérdezek. De volt egy évem és sikerült. Ehhez mondjuk fontos a jó mentor is. Bár a rellonosok is jó fejek ha háztársról van szó. Különben tényleg kicsit rosszak tudnak lenni. Hát mondjuk ebben én is benne vagyok. Hát a rellon az rellon, én szeretem. Kellemes hangulat van mindig a klubteremben. Majd még oda is megyek. Ezt végig gondolva ránézek Lyrára és látom hogy kicsit elveszett ezért kérdek.
-Hányadikos is vagy? Úgy elsős?
Gólya lehet, olyan kis esetlen még. De lehet hogy csak egy csendes nagyobb. Kiderül mindjárt. Közben még kérdek, hogy beszéljen egy kicsit, mert olyan csöndben van.
-Szereted a sulit? Vagy már inkább nagyon várod hogy hazamenj a szünetre?  
Eközben már vigyorgok, mert eszembe jut a szünet és a hazamenetel. Már olyan régen láttam az otthoniakat. Jó lenne egy hó csata. De most nincs igazán hó otthon sajna. Meg most nem is lesz otthon mindenki. Na ez még ráér. Ki kell még találnom valami jó témát, ez most a legfontosabb. Talán valami sulis téma. Ezen gondolkodom és nézem a vizet.        
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:08
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 21. 18:31 Ugrás a poszthoz

Főzőcskézés-Keiko
December 23. délután

Jó kedvűen indulok a konyha felé. Bár az ért sajnálom, hogy nem tudtam haza menni. De az ért valamit csinálok, talán valami sütit. Valami olyat, amit otthon szoktunk. Furcsa lesz a nagy családi vacsi nélkül, de itt is biztos finom lesz a vacsora. De azt ért kicsit én is főzök. Már majd nem el értem a konyhába. Zökkenő mentesen haladok egy tanár sem szólt rám. Leérve körülnézek, majd benyitok. Körül nézek.
Hirtelen egy halom manó áll körül. És azt kérdik, mit adhatnak. Mosolyogva felelem, hogy semmit, csak én szeretnék kicsit sütni. Ijedten néznek rám. Ezért hozzá teszem, hogy tudok főzni. Kicsit meg nyugszanak, de nem túlságosan. Ahogy beljebb lépek látok egy ismerős arcot. Keiko. Ő is főz valamit. Úgy látszik neki se volt ideje haza menni. hát legalább lesz kivel beszélgetni. Mosolyogva oda megyek hozzá és köszönök.
-Szia. Mit csinálsz?
Teszem fel kíváncsian a kérdést. Talán csinálhatunk valamit közösen. Úgy nézem, hogy sütit süt. Meg is kérdem.
-Segíthetek?
Remélem igen, nincs túl nagy kedvem egyedül sütni, ketten viccesebb.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 15:19
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 09:11 Ugrás a poszthoz

Lyra

Jó itt üldögélni. A levitás lány is nagyon aranyos. Erről eszembe jut a húgom, ő is olyan aranyos tud lenni. Jaj az otthoniak, de régen láttam őket. Bár ha haza mentem volna se látok mindenkit, mert mire vissza kell jönnöm, addigra érne csak haza nővérem. Hát majd nyáron otthon leszek, most még úgyis tanulnom kell. Még jó pár szorgalmi áll előttem. Meg lassan tanulnom kell a vizsgákra, minek vettem fel ennyi tárgyat? Nem is bírom lassan. De le adni se bírom. Ilyen az én formám inkább egy hónappal, tán kettővel előbb elkezdek tanulni, hogy be tudjak mindent magolni.
Hoppá elkalandoztam, figyelek Lyrára, mert még a végén lemaradok a válaszokról.
Tényleg van másik Lyra a suliban, én nem is tudtam. Hát nem ismerek mindenkit. Majd körbekérdek. Gyors válasz a következő kérdésemre már jön is. Én nem fedeztem fel, pedig úgy érdekesebb lett volna. Majd még én is meg próbálok felfedezni valamit. Szünetben elindulok arra amerre még nem voltam. Igen a többit tudom. Hisz én is megéltem. Ezen muszáj mosolyognom. Ő is mosolyog. Majd befejezi a válaszát. Lustaság, én tavaly nagyon sok szorgalmit csináltam egész évben. Ezen kicsit nevetek. Majd megmagyarázom, nehogy azt higgye, hogy rajta. Bár ő is nevetett.  
-Bocsi, csak eszembe jutott, hogy én szöges ellentéted voltam.
Hát a nyár már majdnem itt van. Hát a vizsga időszak lassan már kopogtat, már a gondolattól is libabőrős leszek. Mennyit kell majd tanulnom, de nincs kedvem már most. Persze jó lesz majd haza menni és piheni, az otthonikkal lenni. Talán kicsit unalmas a sulis pörgéshez képest. Közben kérdezek. Látszik, hogy elbambult. És hóbortosan válaszolt. Eltaláltam, gólya. Hát úgy látszik még elég jól tartom magam, mert nem tudja, hogy hányadikos vagyok. Mosolyogva megmondom.
-Én másodikos vagyok. És köszi, bóknak veszem, hogy nem látszom öregnek.
A következő kérdésemre érdekes választ kapok. Bár megszokott szerintem. Ez az iskola tényleg nagyon jó. Tanulni, hát azt tényleg kell. Közben folytatja a választ. Ő se megy haza. Hát akkor már biztos lesz kivel beszélgetnem. Már féltem hogy nem marad olyan szinte akivel dumálhatnék. Tavaly én se mentem haza, de nagyon jó volt itt is a karácsony. A levitás is elkezd erről kérdezni. Látszik, hogy kíváncsi. Hát akkor válaszolok. Mosolyogva neki is állok.
-Hát elég sokan haza mennek. Kicsit kihalt lesz, de nagyon vicces ilyenkor a kastélyban lenni, nagyon sok új dolgot lehet találni. És jól el lehet beszélgetni azokkal akik itt maradtak. Lesz. Annyit mondok, hogy lesz egy vacsora, egy nagyon érdekes kis vacsora. Én nagyon élveztem tavaly. Szerintem tetszeni fog.
Egyet sóhajtok, mert annyit beszéltem hirtelen, hogy muszáj. De még mindig a szemébe nézek. Ő viszont hirtelen elkapta rólam a szemét. És bocsánatot dünnyögött, mint valami maci. Ezen megint nevetek. Rám nézet, kíváncsi vagyok mit fog szólni ahhoz, hogy kinevetem.    
 
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. december 27. 11:18
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 19:09 Ugrás a poszthoz

Kornél

Késő délután

Elindultam a szobámból, le egyet levegőzni és közben olvasni, míg van fény. Valami csöndes  helyet keresek, hogy pihenjek talán még csillagokat is nézek. Vastagon felöltözöm és elindulok. Elindulok kifele. Megkeresem a legkihaltabb helyet, ami Fénylő Lelkek Udvara most éppen. Kimegyek a fedett részről. Szép az ég, tiszta a levegő, jól esik kint lenni. Körülnézek és mintha messze látnék egy alakot, aki ide tart. De ki lehet ilyenkor? Talán nem csak én vagyok ilyen esti sétálós. De lehet, hogy nem is ide tart. Végül is mindegy. Kikeresem hol tartok és elkezdek olvasni. Nem hiszem, hogy sokat fogok olvasni, már kicsit sötét van. Kár, hogy ilyen korán sötétedik, pedig még csak öt óra lehet. Hát, talán pár oldalt olvasok, vagy csinálok magamnak világítást. De ez most lényegtelen. Még egyszer megnézem a közeledő alakot, még mindig nem tudom kivenni kicsoda. Majd visszanézek a könyvre és elkezdek olvasni. Szinte elnyel a könyv, ami nem csoda, hisz imádom ezt a könyvet. Bár csak most jött nemrég. Hiába, az a legjobb abban, hogy itt maradtam, hogy előbb megkapom a karácsonyi ajándékom. És pont eltalálták mit szeretnék. Szuper ez a könyv, kár, hogy már a közepénél tartok. Hirtelen kiesek a gondolataimból. Megzörren mellettem a bokor. Megmerevedek, majd lassan felnézek. Nagy sóhajjal fújom ki a levegőt. Hisz csak egy kismadár volt, aki jobban fél tőlem, mint én tőle. Erről eszembe jut az idegen. Felnézek, de már nem látom. Biztos elment már. Hát, akkor egyedül vagyok. Vagyis majdnem egyedül. Hisz itt a madárka is. Ezen elmosolyodom, csak nekem jut ilyen hülyeség eszembe. Ezzel a remek gondolattal visszahajolok a könyv fölé.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 31. 00:10
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 21:09 Ugrás a poszthoz

Kornél

Kezd sötétedni, már nem látok olvasni se. Hát, akkor csak nézelődőm. Ezzel le is teszem magam mellé a könyvet. Elkezdek nézelődni, jók a látási viszonyok. Ahogy elnézek a szobrok felé, meglátok valakit. Egy futót. Hát, ilyenkor futni, érdekes egy ötlet. Én ilyenkor inkább a szobámban gubbasztok a melegben és olvasok. Csak ilyen szép estéken szeretek kijönni és "megfagyni". De igazán nem is érdekel, most nincs kedvem gondolkodni, csak nézek ki a fejemből inkább. Elnézek a másik irányba, de azért figyelek a neszekre a hátam mögött is. Szépek a virágok, bár már csak kevés van és azok is már becsukták a kelyhüket. Ami nagy kár, mert így nem olyan szépek. Közben úgy látszik, mögém ért a futó. Elkezdi köszörülni a torkát. Majd elejt egy köszönésszerűt, bár elég furcsát, amin eléggé meglepődöm. Lassan, nyugodtan megfordulok. Ránézek, fél szemöldököm felemelve kérdek.
-Megenni? Ez most komolyan mondtad?
Ezután felmérem és közben várom a választ. Hát, nem túl nagy, erősnek se látszik. Nem tudom hogy gondolta, hogy megesz. Biztos tréfa volt, bár elég morbid. Úgyhogy kicsit gonoszka leszek ezért. Most már mosolyogva kérdek.
-Hányadikosnak látszom? Már nem azért, de nem vagy valami nagy szám. Úgyhogy szerintem esélytelen, hogy megegyél, akármilyen kannibál, vagy nem tudom micsoda vagy.
Ezen már mondjuk már majdnem nevetek. Hisz max őrültnek menne el a srác. Mert sajna fiúval találkoztam össze, bár ki lenne ilyen furcsa humorú egy pasin kívül? Na, de mindegy. Kíváncsi vagyok, megsértődik-e. Hisz ezután, ha nagy az egója, biztos felhúzott orral távozik. Bár én azt nagyon szívesen megnézném. Vicces lenne, bár utána biztos "megviccelne" valahogy. Hát mindjárt meglátjuk, hogy reagál.  
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 31. 00:20
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 21:55 Ugrás a poszthoz

Kornél

Hát most mérges. Kb olyan, mint egy sértett vadkan. Szerintem hülyének néz, már biztos. Hát, már tényleg fáradt vagyok. De ő érdekes, van benne valami furcsa, kiderítem mi. Mérgesen, kicsit lemondóan válaszol. Én viszont most gonosz leszek. Most már kicsit gúnyosan mosolygok azon, hogy ilyen hirtelen le is lép. Hát, én viszont most kíváncsi vagyok, úgyhogy nem megy el. Szóval tartom inkább.
-Hát nem volt valami kedves.
Egyre furcsábban néz rám. Majd újra beszól nekem, hát nagyon édes. Úgy csinál, mintha valami nagymenő lenne. Pedig nem igazán látszik rajta semmi. Folytatja, most már nem válaszolok, hisz minek, majd mindjárt megleckéztetem egy kicsit. Én már tudom milyenek a nagyok, ott a nővérem példának. Csak annyi a különbség, hogy ő fiú és van benne valami furcsa, ami egy kicsit megijeszt. Közben látszik, hogy felmér, hát én nem vagyok ritkaság, inkább hétköznapi, ezt tudom, ő is. Látszik, hogy nem lát semmit és már nem is érdeklem. Azt mondja, hogy jó olvasást a sötétben, mintha olvasnék, érzem a gúnyt, de ez van, mindjárt kap egy kedves választ. Még int arra, hogy menjek be, mert megfázom és elindul be.  Előveszem a pálcám, elmormolom a kis varázsláng megidéző bűbájt. Elindítom felé a lángot, nem túl közel, körbeviszem a feje körül. Közben mosolyogva kommentálom is.
-Nem olvastam, csak most fogok. Ehhez kell a tűz. Bár téged piszkálni jobb, te magányos farkas. Engem nem tudsz megijeszteni, van tesóm, ez nem hat meg.
És most várom a választ. Olyan lesz a válasz mint nővéremé szokott lenni, csak őt inkább megdobálni szoktam. Őt nem dobálnám meg. Biztos elkapná, nem tudom hogy, de elkapná.
De elmegy, hát úgy látszik nem érdeklem hát ez van.
Utoljára módosította:Kiva Faraday, 2013. december 31. 00:29
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2013. december 22. 22:23 Ugrás a poszthoz

Főzőcskézés-Keiko

Szinte tökéletes a mai nap. Jó az idő nincs gond most éppen. Otthon most ugyan nem tudok sütni, de ez pont jó az alkalom ahhoz, hogy kipróbáljam az itteni konyhát. Ahogy belépek egy halom manó támad meg. De a válaszom után ott hagynak mondván még egy. Ebből arra következtetek, hogy nem én vagyok ma az első. Megnézem, ki lehet az. És nagy meg lepetésem Keiko. Bár mint ha kicsit kevés lenne a keze. Megyek és segítek. Mi után köszöntem és meg kérdeztem szabad-e segíteni, beállok hozzá. Látszik, hogy örül a segítségnek és meg a társaságnak. Elkezdem kevergetni a vajat, ahogy kérte. Közben mosolyogva válaszolok és kérdezek tőle pár dolgot.
-Persze elég jól tudok főzni/sütni.
Ehhez kicsit jobban mosolygok. Majd folytatom.
-Mit sütsz? És hogy hogy itt vagy? Mért nem vagy otthon?
Teszem fel a kérdéseim. Remélve hogy nem kérdek túl sokat. Mert csak simán kíváncsi vagyok. Közben majd nem kész is vagyok. Már öntöm a tejet és kész is.
-Kész vagyok, most mit csináljak?
Remélem, még tudok segíteni, mert jó így főzni. Közben elő bújnak Keiko állatkái. Nagyon aranyosak. Meg kérdem hogy hogy már két állata van legutóbb még csak egy volt.
-Nagyon aranyosak az állatkáid. De nem csak egy volt még legutóbb?
Felrakja őket az asztalra. Én is oda megyek és mosolyogva meg kérdem meg-e simogathatom őket.
-Meg szabad őket simogatni?
Közben jobban meg nézem az kisállatokat. Majd gyors gondolattal a mellettük lévő tálból kiveszek párszem diót és feléjük nyújtom nekik. Remélve hogy szeretik. És mivel a gazdájuk hasonlóról érdeklődik, szerintem el fogják venni.
Utoljára módosította:Lorelai K. Riviera, 2014. január 11. 15:19
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Állia Szipenni összes hozzászólása (335 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 11 12 » Fel