36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ne feledjétek! 2024. március 16.  23:59-ig várjuk a tanári, képességoktatói és házvezetői pályázatokat!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zsolt Perott összes RPG hozzászólása (80 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 19. 21:50 Ugrás a poszthoz

Fruzsina

Nemrég láttam egy csinos lányt a klubhelyiségben. Megkérdeztem pár embert és megtudtam, hogy Fruzsinának hívják. Elhatároztam, hogy randizni hívom, és nem utasított vissza. A Bogolyfalvi teaháznál nincs tökéletesebb hely egy randihoz. Megbeszéltük, hogy ott találkozunk. Lázasan vártam a találkozót, de nagyon féltem. Még soha nem randiztam senkivel. Remélem nem fogok lebőgni. Majd aranyosnak fogom tettetni magam. A csajok szeretik az aranyos és humoros pasikat. Gondolom Fruzsina sincs másképp. Lányok szokása, de én a randi előtt mégis pár órát gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. A kedvenc kalapomat tettem fel, hogy lazábbnak tűnjek. Lementem  a teaházba és vártam Fruzsinát. A teaházban nem volt senki rajtam kívül, ültem egy padnál és vártam.  A teaházban kellemes zene szólt, és nem volt unalmas a várakozás. Egyszer csak kinyílt az ajtő, és én reménykedtem, hogy Fruzsina fog belépni rajta.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 21:26
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 19. 22:50 Ugrás a poszthoz

Fruzsina

-Szia! Hogy vagy? Örülök, hogy eljöttél!
Örültem, hogy eljött. Boldog voltam, hogy az első randim, nem úgy telt, hogy csak várok és várok, de a lány sehol. Felálltam és segítettem levenni róla a csinos piros kabátját. Alatta a fehér csipkés felsője volt.
-Jól áll rajtad ez a póló! Jól nézel ki!
Kíváncsian vártam a válaszát. Ekkor kihúztam neki a széket, elővettem a zsebemből egy díszcsomagolásos csokit és odanyújtottam neki.
-Remélem szereted! Milyen csokit szeretsz? Kedvenc édességed?
Szerettem volna mindent megtudni  róla. Szimpatikusnak tűnt. Remélem, hogy kedves, és összejövünk.
-Mit szeretnél? Iszunk egy teát vagy inkább enni szeretnél? Kérjek étlapot a személyzettől?
Figyeltem a testbeszédét, és, hogy az miről árulkodik. Remélem csak én tévedek és tényleg nem érzi rosszul magát.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. február 6. 21:32
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 17:55 Ugrás a poszthoz

Leonie

Leonie-re vártam a cukrászdában. Elhívtam randira, de nemet mondott, mert "tiltja a hitvallása", persze, milyenek ezek a mai lányok. Ha tetszik közülük bárki aki csinos, gyönyörű, varázslatos, elbűvölő, kedves, aranyos nem kaphatod meg, mert mindnek van valami flúgja, vagy csak pasija van. Leonie túlságosan gyönyörű ahhoz, hogy átengedjem valaki másnak. Vannak olyan lányok akikért megéri szenvedni, nyögni, egész éjjel álmatlanul gondolkozni, hogy hogyan is tudnád meghódítani. Ilyen lány kevés van de Leonie közéjük tartozik. Különleges lány, megtiszteltető érzés, hogy csapattársak lehetünk a Golyóálló Griffek csapatában. Remélem nem megy a kapcsolatunk kárára.Mint egy kiskutya bókolgattam neki, de tudom ezt teszi az emberrel a szerelm. Sikerült elérnem, hogy elmenjünk sütizni. Nem randi, találka, ismerkedés vagy valami, nem, sütizés.  Nem tudom mit szeret, ezért olyan ruhába öltöztem, amiben jól érzem magam. Piros kapucnis felsőben, egy kék farmeremben, a fekete kabátomban és kedvenc sapkámban érkeztem meg a cukrászdába. Épp időben érkeztem. Leonie még nem volt ott, ezért kiválasztottam egy szimpatikus asztalt, és leültem az asztal mellé. A pincér azon nyomban ott termett, de én közöltem vele, hogy várok valakire, és majd akkor. A pincér elment. Én előkészítettem a csokor vörös rózsát amit neki vettem és próbáltam elrejteni. A pincér valószínülég értette mi fog történni ezért csak annyit súgott felém: Sok szerencsét. Én megköszöntem.
Jól esik az embernek, ha egy teljesen idegen ember jót akar neked. Sajnos a mai világban kevés ilyen ember létezik.
Megigazítottam a hajam, és vártam Bagolykő leggyönyörűbb lányára. Szerencsésnek éreztem magam.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 20. 17:57
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 19:25 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

Megérkezett Leonie, igazán csinos, de szerintem ő mindenképp csinos. Örültem, hogy itt van, azt hiszem már 25 perce vártam rá. Ha nem több. De ez nem számít, mert mostmár itt van és ennek a gyönyörűségnek bárki megengedné a késést. Felálltam és segítetettem levenni a kabátját.  Jól állt rajta a felső.
-Örülök, hogy itt vagy! Jól áll rajtad a ruha. De amilyen tökéletes a tested, szerintem rajtad minden jól áll!
Leült a székére és már magához is hívta a pincért. 5 gombóc fagyit rendelt.
-Isteniek az itteni fagyik, tényleg jó volt idejönni! Én kérek szépen egy varázslatos lekváros islert.
A pincér elment, és ketten ültünk az asztalnál. Gyönyörű mosolya kivilágította a cukrászdát. Mosolygott, és mosolygott, egész életemben nem láttam ilyen tündéri mosolyt. Az életem értelmet nyert.
- A mosolyod legalább olyan gyönyörű mint te. De tudod még mi gyönyörű a vörös rózsa.
Felálltam a székemről, és elővettem a csokrot a rejtekhelyéről. Odasétáltam hozzá, és odaadtam neki. Ha jól láttam meglepődött.
-Virágot a tündérlánynak! Tetszik? Szereted a virágokat?  Rózsát nem is árultak a boltban, ezért megkértem valakit, hogy segítsen. Megbűvölt 11 rövid ágat, és ez lett belőle.Én is próbálkoztam, de azok a kukában landoltak.
Ekkor a pincér megérkezett a fagyival és az islerrel, de hozott magával egy vázát tele vízzel.
Nem tudtam mit csináljak ezért mélyen Leonie szemébe néztem és vártam a reakcióját.
-Mesélsz magadról? Minden érdekel! Minden unalmasnak hitt részlet, az egész életed.  Mondj el mindent amit fontosnak tartasz magadról.
Próbáltam szemezni vele és mélyen szemébe néztem. Csak mosolyogtam, mint a tejbetök, egyszerűen muszáj volt mosolyogjak. Ha jól láttam Ő is mosolygott.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:20
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 20:31 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

Alig ült le nevetni kezdett.
-A nevetésed hasonlít az angyalok hárfa koncertjeinek legszebbikéhez.
Gyönyörűen nevet, csak remélem, hogy nem rajtam nevet.
-Rajtam nevetsz? Nem, nem ittam semmit, és most sem vagyok az. Te szomjas vagy? Szeretnél inni valamit? Mondjuk ez  így fagyival kicsit fura lenne, na de hát egy helyre megy.
Mosolyodtam el. Elbűvölő kisugárzása van, mint egy kis gyerek, de ez engem nem zavar.
-Cuki vagy te is, és ez a kisgyerekes én-ed is.
Mosolyodtam el. Ekkor Leonie leesett  a székről. Én is pattantam, hogy segítsek felállni neki. Lehajoltam hozzá és megkérdeztem:
-Jól vagy? Ahogy hallom hamarabb fog fájni a hasad a nevetéstől, mint az eséstől bárhol máshol.
Nevetni kezdtünk mind a ketten, mint még soha senki. Megfogtam a derekát és segítettem felállni neki. Pihekönnyű volt, remélem ő nem egy tipikus lány aki hetekig koplal, hogy soványabb legyen. Még a végén elfújja a szél.
-Örülök, hogy tetszenek! Megkönnyebbültem, reméltem, hogy szereted.
Mesélni kezdett.
-Szegény te, nem lehet kellemes kaktuszok között feküdni. Ugye nem tetted tönkre magad nagyon?
Öröm volt nézni ahogy mesél. Sugárzott az öröm az arcáról aminek következtében, én is mosolyogni kezdtem. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen embeer a Földön aki, ilyen szabadon, ilyen örömmel tud nevetni.
-Bocsánat! Nem szerettelek volna bámulni, csak tudod, soha nem láttam még Angyalt.
Ha jól láttam tetszik neki a bók. A keze épp az asztalon volt, ezért megfogtam két kézzel a kezét.
-Pici tenyér, pici puszi!
Felemeltem a kezét és megpusziltam, majd visszaraktam az asztalra és tovább fogtam. Ő azthiszem nevetni kezdett, szerintem szóhoz sem jut.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:18
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 20. 21:47 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

-Nem könyvből tanultam, csak, te biztosan boszorka vagy. Elvarázsoltál, és így  most így beszélek.
Rámosolyogtam.
-Mindent meglehet tanulni, csak idő kell hozzá. Ráadásul a fiúk otthon vannak a bókok terén, ezért jön ilyen könnyen.
Remélem sikerült felvidítanom. Rossz volt nézni ahogy sóvárgott.
-Játék? Szeretek játszani ilyen csinos lányokkal! Tessék? Jó, bocsánat megfeledkeztem róla, hogy ez nem randi nagyon sajnálom. Remélem meg tudsz bocsátani.
Lesütöttem a fejem és szégyelltem magam. Muszáj volt elszaladjon velem a ló?
-Nagyon sajnálom, Leonie!
Ekkor sorolni kezdte a baleseteit.
-Volt komolyabb sérülésed? Törött láb? Aktív gyermekkorod lehetett.
Vágtam kifejezéstelen arcot, még mindig szégyelltem magam, a pofátlanságom miatt.
Mi ez a hideg érzés? Rosszul esett. Milyen gyönyörű Leonie keze. Ekkor megpusziltam azt.
-Bocsánat! Sajnálom! Nem akartam! Egyszer csak elöntött egy hideg érzés és nem tudtanak. Komolyan nem akartam!
Rettentően szégyelltem magam és könnyek jelentek meg a szememben. Nem szabad látnia. Remélem nem látta.  Egy csepp könny, még egy és szorgosan törölgetni kezdtem az arcom.  A tudat, hogy nem szabad lássa Leonie, hogy sírok még jobban elszomorít és már potyognak a könnyeim. Egy zsebkendőt tartok az arcom elé, hogy ne lássa sírok. Abbahagytam a sírást.
-Nagyon sajnálom!
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:16
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 14:29 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

-Sőt, az lenne a meglepő ha nem lennél boszorkány.
Rám kacsintott, az azt hiszem jó jel. Ekkor belenéztem a szemébe és mikor találkozott a tekintetünk visszakacsintottam. Majd egy kedves mosolyt küldtem felé.
-Örülök, hogy nem haragszol.
Ezt egy kisebb megkönnyebbülés volt hallani. Akkor, most megpróbálom elfelejtetni a történteket vele.
-Persze, egy kisebb agyrázkódás az semmiség. Most már kezdem érteni, hogy miért terelő lettél! Belevaló csaj vagy!
Úristen, hogy néz rám Leonie? Mit néz? Mi történt? Lehet Ő is érzi azt az érzést amit én?
-Leonie én nem sírtam, csak bele ment valami a szemembe, meg amúgy is gyakran szoktam könnyezni, de nem sírok!
Mi van azzal a zsebkendővel? Miért szeretne oly nagyon? Majd némi habozással odanyújtom neki.
-Csodaszép kezed van! Bocs tudom nem kellene de olyan puha a bőröd.
Azok a kezek, édes Istenem, hogy vagy képes ilyet teremteni?!
-Melyik a a kedvenc színed? Állatod van? Na és testvéred? Nekem van egy állatom ami egyben a testvérem is.
Én nevetni kezdtem, ahogy láttam Ő is. Gyönyörűen nevet. Mindent gyönyörűen csinál, sőt Ő is leírhatatlanul varázslatos, elvégre boszorkány. Ez jó poén, csak nem tetszene neki a bók. Azt nem szeretném hogy itt hagyjon.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 21. 20:14
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 16:59 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

-Elég gonosz bátyád van. Nagyon kedves, mondhatom.
Nevettem. Elég kellemes lehet az ebéd náluk, ahogy Leoniet láttam, szerintem  a vasárnapi ebéd valószínűleg órákat tart, végig nevetve mosolyogva, valószínűleg nosztalgiázva.
-Bátyád is jár vagy járt Bagolykőbe? Mert ha igen, akkor valószínűleg bukott párszor jóslástanból.
Viccesen rámosolyogtam, de nem tudtam levenni a szemem varázslatos kezeiről. Nagyon szerencsésnek érezheti magát, hiszen kettő is van neki és mindkettő egyedi.
-Elképesztő, hogy minden embernek más az ujjlenyomata és a tenyérlenyomata. Ez nagyon izgalmas. Bocs nem tudom, hogy jutott ez eszembe.
Kezdtem rosszul érezni magam, hogy nem tudtam levenni a szemem a kezéről. Bár Ő nagyon elfoglalt azzal a zsebkendővel, úgyhogy nem biztos, hogy látta.
-A nyulak olyan cukik, meg édesek. Nagyon kíváncsi vagyok rá, csak sajnos nem mehetek be a klubhelyiségetekbe. Trillian? Az szép név.
Közben a testvéréről beszél Leonie.
-Otthon van a szüleimnél az öcsém. A nővéremmel már rég találkoztam, de biztosan jól kijönnétek. Mi tetszik annyira abban a zsebkendőben?
Ekkor el kezdtem gondolkozni, azt mondta szeret ajándékot kapni, meg hosz szereti a virágokat és a sárga színt. A Leányálom boltban biztos árulnak valami ilyesmit, úgyhogy majd benézek oda.
-Tudod mi az? Fekete és sok leve van?
-Eszel vagy iszol még valamit? Tündérlány?! Itt vagy?
Majd rámosolyodtam.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:12
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 19:05 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

Épp Leonie testvéréről beszélt, amikor már másodszor esett le. Ismét ugrottam, lehajoltam érte, megfogtam a derekát és segítettem neki visszaülni.
-Nem ütted meg magad? Jól vagy? De ez semmmi egy agyrászkóáshoz képest, ugye?
Vártam a válaszait, mikor meggyőződtem, hogy jól van szóltam:
-Nem gondolod, hogy célszerű lenne kipárnáznod magad?
Rámosolyogtam és jóízűen nevetni kezdtem. Ekkor Leonie toporzékolni kezdett és a zsebkendő után ugrott. Mit szeret annyira abban a zsebkendőben? Így álmélkodva felötlött bennem egy kérdés: Meg lehet érteni a lányokat?  Mindenki azt mondja, hogy a lányok megérthetetlenek, de miért? Ők is ugyanolyan emberek, mint mi, semmi külömbség nincs. Jó, ők máshol pisilnek. De ettől még nem kellene ennyire mások lenniük.
-Hogy mi tetszik a kezedben? Nem tudom csak különleges.
Mit is szeretek a kezében? Leonie példájára én is elkezdem a sütim enni. Ekkor egy varázslatos bagoly repült be az ablakon. A pincérnek ez nem tetszett már majdnem hessegtetni kezdte a törpebaglyot mikor meglátott a lábán egy levelet: Zsolt Perott. Lázasan levettem a lábáról és olvasni kezdtem, azt hiszem Leonie érdeklődve figyelt. Kivától kaptam.
-Leonie, én is terelő leszek!
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:12
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 21. 21:35 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

-Hajrá Leonie, veled vagyunk! Kampányfelelős, meg reklámszakember lehetek?
Felemelkedtem egy kicsit, odahajoltam Leonie-hoz és megpaskoltam a vállát.
-Már látom is: A törpeterelő és társa megnyerték a választást. Az iskolában párnák tömkelege lesz látható.
-Te leszel az első rajongóm, és a legfontosabb csapattársam. Nem hiszem, hogy hírtelen ennyi rajongóm lenne, majd az első meccs után. Ne légy féltékeny!

Ezen a mondaton egy jóízűt nevettem. Persze, majd nekem lesznek rajongóim. Örülni fogok ha nem fognak utálni, mert leüttem a seprűjéről Kiva-t, vagy véletlenül ütközök Leonieval és a gurkó helyett a fejét ütöm meg. Belegondolni is rossz, csak remélni tudom, hogy nem kapok túl sok minusz pontot.
-Ahogy mondod, a csapat első számú bodyguardjai.
Ránevettem és kértem egy darab pergament.
-Bocs, csak gyorsan válaszolok, kért tőlem pár adatot. A szokásos, kor, magasság poszt és a többi és a többi.
Elővettem a pennám és szorgosan írni kezdtem mindent amit Kiva kért. Befejeztem a levélírást,  a levelet a bagoly lábára köttem és útnak indítottam.
-Bocs. Írtam Kivának, hogy szívesen lennék hajtó is. Már várom a válaszát.
-A tanácsok jól jönnek, köszi!
-Szóval: sok levele van és fekete:
Néger postás.

Nevetni kezdtem, jól el lehet beszélgetni Leonieval.
Remélem majd bezsebelhetek pár díjat, mondjuk az év felfedezettje címet, vagy az év legjobb és legeredményesebb játékosa. De ezért tenni is fogok, edzeni míg bele nem szakadok. Ráadásul a vizsgák...
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 27. 15:00
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 23. 15:09 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

Leonie csendesen gondolkodott. A szája mozgott, de nem hallatszott mit mondott. Nem szóltam rá, mert így csodálhattam a merengését. Vajon mi olyan érdekes, amin így elgondolkodott.
-Nem, dehogyis nem gondolkodtál hangosan, bár a szájad mozgott.
Sikerült megint belefojtanom a szót Leonie-ba. Nem akartam, hogy rosszul érezze magát, csak reménykedni tudom.
-Ilyen lelkesen követed a kviddicset?
Tele van a szobája poszterekkel. Vajon kviddics poszterekkel vagy valami unalmas fiú banda amiért minden lány olyan nagyon odavan. Miután megírtam a levelet Leonie beszélni kezdett a terelőségről.
-Ezt én is sajnálom, de a csapat érdekében úgy megfogom ütni azt a szerencsétlen gurkót, hogy ég a nevét is felejtse el. Azért kezdtem kviddicsezni, hogy nyerjek!
Nem azért, hogy a szurkolókat hallva legyek öngyilkos, a sértegetések miatt.
Leonien látszott, hogy el van tájolódva, és valami máson gondolkodik, majd nevetni kezd a viccen.

-A bagolynak nincsenek levelei, de a postásnak vannak.
-Örülök, hogy eljöttél jól éreztem magam.

Ekkor Leonie a pénzét kezdte keresni.
-Leonie, én hívtalak meg én is fizetem ki!
Elővettem a pénztárcám, kifizettem a pincérnek, majd elvettem Leonie virágát a vázából, odaadtam neki. Kikísértem a ajtón majd annyit mondtam:
-Szia! Már várom a meccset!
Majd én elindultam vissza a kastélyba.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. január 27. 15:01
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 24. 21:41 Ugrás a poszthoz

Adria

Bogolyfalván bolyongtam ezen a délutánon. A játszótér fele indultam, ahol Adri ával beszéltünk meg találkozót. Kisgyermekkorom óta nem voltam játszótéren. Nem is szerettem,a mugli játszóterek unalmasabbnál unalmasabb játékok nem kötötték le a figyelmem. Mire megismerkedtem a varásvilággal, a mágikus játszóterekkel már rég kinőttem a játszótérre járós, gondtalan énem. A véleményem a játszóterekről nem változott. Soha nem akartam játszótérre menni, majd esetleg ha a kisgyermekem megkér, hogy "Apa kérlek vigyél le a játszótérre, biztosan elvittem volna. De kivételek vannak, főleg akkor ha egy Adriához hasonló lánnyal találkozol a játszótéren. Ami a ráadás, hogy csapattársak is vagyunk akkor fontos a kölcsönös bizalom, meg, hogy úgy ismerjük egymás gondolatait, mint a saját tenyerünket. Rengeteg kérdés villadzódott az agyamban, amiket úgy gondoltam, hogy muszáj megkérdeznem. Az első kviddics meccsem lesz egész életemben. Nagyon izgulok, van egy naptáram, amin megvannak számozva a napok a meccsig, minden éjfélkor kihúzódik egy szám. Merre lehet a játszótér? Valahol a tér közelében, 5 perc keresgélés,  nézelődés után megpillantottam úti célom. Talán Adriát láttam egy padra leülve odasétáltam, majd köszöntem neki. De a szomorú igazság mellbevágott: nem Adria volt, hanem egy korosodó néni, bár ez hátulról nem láttam. Ekkor végre megláttam Adriát, immár szemből, odasétáltam a hintához, Adriához, és a könyveihez.
-Szia Adria! Hogy vagy? Látom hoztál hasznos könyveket, előre is kösz a segítséget.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:11
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 25. 19:39 Ugrás a poszthoz

Adria

Adria rengeteg könyvet hozott magával. Csak ámultam rajta, nem kellett volna hiszen, csak szerettem volna megismerni, elvégre tudnom kell, hogy ki van velem, hogy ki fele nem szabad gurkót küldeni. Jó-jó rajta lessz a talár, de akkor sem biztos, hogy olyan gyorsan fogok jó, sőt minél jobb döntéseket hozni. Remélem nem fogok még véletlenül megölni valakit, vagy ha mégis akkor nem a csapattársamat. Milyen égő lenne...Már látom magam előtt az Edictum cimlapját: kezdő ölte meg saját csapattársát, vagy tökéletes debütálás, az ellenfél számára.
-Nem, még nem olvastam egyik  könyvet sem. Könyvtáriak? Hasznosnak tűnnek.
Kezembe vettem az egyik könyvet, belelapoztam. Ez a kötet a legkülönbözőbb cselekről, híres játékosokról, és a világkupadöntő sztárjairól szólt.
Ahogy Adria kicsit meglökte a hintát kiborult a teája a kabátjára. Ekkor kivettem a kezéből a könyveket, megfogtam, és láttam ahogy előveszi pálcáját.

-Jól vagy? Nem égetted meg magad?
Figyeltem, ahogy előveszi a táskájából a pálcáját, és kimondja a Suvickus bűbájt. Egyszer hallottam róla, de még soha nem láttam élesben a használatát.
-Jól működik ez a kis bűbáj.
Még mindig tátott szájjal csodálkoztam mikre nem képes a varázslat. Mikor még sejtésem sem volt a varászvilág létezéséről bele se mertem gondolni, miket kell csinálni egy ruhával, hogy visszanyerje eredeti formáját, de így rengeteg időt meg tudunk spórolni, és erőlködést.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:10
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 27. 14:57 Ugrás a poszthoz

Adria

-Főleg ha a kviddicscsapatban játékos.
Elmosolyodtam a tréfán. Eltudom képzelni milyen unalmas lehet egész könyveken át azt olvasni, hogyan kell megülni a seprűn. Legalább annyira unalmas, mint az iskolai órák. Mikor Markovits belekezd a végeláthatatlan óráikon hogyan kell megmaradni a seprűn, ráadásul három órán keresztül. Azok voltak a legunalmasabb órák ebben az évben, egyszer még el is aludtam. A padtársam ébresztett fel. Akkor majd én is kifogom kölcsönözni ezeket a könyveket, hasznosnak tűnnek. Vajon Adria is olyan könyvmoly, mint én?
-Adria, te is könyvmoly vagy, mint én? Ha van egy kis szabadidőm olvasok, és ha nem olvasok akkor is olvasok.
Nevetni kezdtem, és azt hiszem Adriának is tetszett. Remélem nem üldözöm el magamtól, ha ilyeneket mondok magamról. Nem hiszem,hogy ez ilyen rossz lenne. A tanárok arra ösztönöznek, hogy olvassunk sokat, de ha megfogadjuk a tanácsaikat, akkor a szülők vannak kiakadva, hogy minden percben olvasunk, nem foglalkozunk semmivel, csak az olvasással. Ekkor jött egy kérdés amire igazán nem számítottam.
-Nem, vagyis igen, szóval félig. Apukám varázsló volt, és anyukám is. De a szüleim nem árulták el, csak azután, hogy megkaptam a levelet a Bagolykőtől, hogy varázsló vagyok. Gondolni sem mertem, hogy léteznek varázslók. Végig mugliként neveltek, de most itt vagyok.
A mugliknál tanult, mint én. Akkor bizonyára rengeteg közös érdkelődési körünk van, ami más varázslónépeknél teljesen szokatlan.
-Szóval, akkor te is teljesen varázsló vagy. Igaz?
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 29. 19:30 Ugrás a poszthoz

Adria

Láttam Adrián, hogy meglepődött majd csodálkozni kezdett. Micsodán csodálkozhatott el? Nem hiszem, hogy olyan különleges kérdést kérdeztem volna. Az emberek szeretnek kikapcsolódni egy könyv társaságában. Megnyugtat, és szórakoztat. Egy kikapcsolódást nyújt még a legnehezebbb vizsgaidőszakban is. Nem hiába tartja a mondás, hogy a könyv az ember legjobb barátja, ez a kijelentés az én életemre is vonatkozik és igaz.
-Miket szoktam olvasni? Ez jó kérdés: mindent ami leköt, szórakoztat. Nekem nagyon fontos, hogy tartalmazzon izgalmakat, olyan legyen amit nem lehet könnyen letenni a kézből. Téma szerint legyen kalandos, jól beleélhet. Ha a szereplő velem egykorú az csak előny, mert hasonlók az érzelmeink. Kifejezetten érdemel a tudomány, mivel szeretem megismerni a körülöttem levő világot. És te miket szoktál olvasni?
A családomról való mese után kérdéseket szegez felém, amikre én türelmesen válaszolok.
-Igen, teljesen az vagyok, csak, még zavarnak ezek a fogalmak. Nekem nincs bajom a muglikkal, az egyik legjobb barátom mugli, legalább is még úgy tudjuk. Szerintem meg nekem nehéz volt, mert későn tudtam meg az erőm, hamar kellett felkészüljek és zavart, hogy nem mondták el.
Az első félreértés, szeretem a könnyű, barátságos vitákat, de remélem ez nem megy a kibontakozó barátságunk kárára.
-Ez jó kérdés. Még mindig nem értem, hogy miért nem mondták el. Szerintem nem lett volna hátrány. A szüleim szerintem jól döntöttek, nem tudom miért.
Figyelmesen vártam Adria válaszait.  
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:10
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. január 31. 19:12 Ugrás a poszthoz

Leonie

Hol lehet Leonie? Már mindenhol kerestem, csak a klubhelyiségben nem, hisz nem tudok bemenni az Eridon klubhelyiségébe, Ő sem tud belépni a Levitáéba. Már kerestem a bejárati csarnokban, nagyterem mindenhol ahol lehetett. Hol lehet? Már olyan rég volt, az a délután mikor kettesben a Czukorvarázs cukrászdában kettesben       voltunk. Jól éreztem magam vele, és beleszerettem. Remélem nem utáltattam meg magam vele, nem akartam elüldözni magamtól. Jó társaságú, kedves, jókedvű.
Leültem az ablak melletti fotelbe. Kellemes, puha és pihentető benne ülni. Kiváló pihenési lehetőség mindenki számára. Kinéztem az óriási párkányú ablakon és bámultam kifele az ablakból. Csodálatos ilyenkor a természet, vagyis a természet mindig szép de télen mikor a napfény rásüt a hóra, a hó csillog mint ezernyi apró gyémánt. Minden évszaknak megvan a maga csodája, de én imádok a tél csodáin csodálkozni. Ekkor lépteket hallottam. A tanulószobába azt hiszem belépett valaki. Talán vörös haja van. Ez csak egyvalaki lehet, akit már három napja keresek, és most itt van. Remélem, hogy most már normálisan fogok viselkedni, csak ne bűvöljön el túlságosan, ahogy ő egyébként tud.
-Leonie?!
Csak néztem az alak után a válaszát várva. Ekkor a zsebemhez tapintottam, de nem éreztem amit kellet volna érezzek. Mindjárt belenyulok és megnézem. Nagyon megijedtem és nem szívesen éltem át ezeket a pillanatokat, de hát Leonieval fogok találkozni... ha minden igaz.
-Szia! Hogy vagy?
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:09
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 2. 16:57 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

Belenyúlok a zsebembe és megnyugvásomra, szerencsére a zsebemben van a kis dobozka. Ezek szerint a hatalmas Fortuna istenasszony nem hagy cserben egy diákot aki fülig bele van zúgva az iskola leggyönyörűbb lányába és szeretné, ha szimpatikusnak tűnne. De hát minden fiú ezt szeretné, együtt lenni egy csinos lánnyal, aki igazán szeret. A lányok, azok várnak és csak várnak a szőke hercegre, de mégis a sötét paraszttal lépnek. Ilyen az élet, remélem Leonie nem tesz szörnyű dolgokat ami miatt később elveszíti a bizalmát az emberekben. Ekkor elővettem egy szál rózsát és neki nyújtottam.
-Tessék. Ma különösen jól nézel ki, de ezt lehetne mondani minden percben.
Elmosolyodtam, majd ránéztem.
-Tudod, már két napja kerestelek a kastélyban majdnem mindenhol. Most nagyon örülök, hogy találkoztunk, ugyanis szeretnék adni neked valamit.
Beledugtam a zsebembe a kezem és folytattam a mondanivalóm.
-Emlékszel mit mondtál a cukrászdában? Én igen, azt mondtad, hogy imádsz ajándékokat kapni, ezért szeretnék adni neked valamit.
Kivettem a zsebemből a dobozt, ami miatt annyira aggódtam, hogy megvan-e. Feléje nyújtottam majd kinyitottam, a dobozban egy medál volt és két fülbevaló. A medál egy ezüstszínű pillangót ábrázolt aminek a szélei sárga strassz kövekkel voltak kirakva. És a pillangó testére volt gravírozva egy rövid szó: "Leonie" . A fülbevalók meg egy sárga rózsáról voltak mintázva, és mindkettőről egy pici pillangó lógott le.
-A cukrászdából kijöttem és a Leányálom bolt felé vettem utamat, és ott vettem. Tetszenek? Próbáltam keresni, egy olyan ami garantáltan tetszeni fog, remélem sikerült.
Továbbra is a kezemben tartottam a dobozt, és vártam, hogy elvegye. Eddig felváltva pillantottam Leoniera és a dobozra, most már mereven a lányt és az ő reakcióját figyeltem.
-Meglepetés!
És mosolyra húztam szájam.
-Leonie? Van kedved eljönni velem a valentin napi bálra?
Ekkor az izgalomtól izzadni kezdtem, és vártam.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. február 17. 21:10
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 3. 12:16 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

-De?
Mi a gond lehet a virággal? Jó, jó egy szál van de nem hiszem, hogy ez akkora eget rengető probléma lenne, hogy ne tetszen a mindig vidám és jókedvű lánynak. A virágboltban ez volt a legszebb virág, ráadásul vörös mint a haja. De a rózsa szépsége eltörpül a lány csillogó, gyönyörű mosolygós arca mellett. Biztos vagyok benne, hogy Ő a kastély legszebb hölgye, és egy kis merészséggel megkockáztatom, hogy a világ legszebbje, legalábbis számomra.
-Igen kerestelek, de szerencsére már megtaláltalak, és örülök, hogy itt vagy. Nagyon szívesen adtam ezt a virágot, remélem tetszik.
Ekkor eszébe juttattam, hogy mit is mondott azon a délutánon, mikor ketten ültünk a cukrászdában és megettük az édességünk. Most újra elszégyelltem magam, az ott történtek miatt. Tényleg szerettem volna jó benyomást kelteni benne, de nagyon sajnálom, hogy nem úgy sikerült ahogy sikerülnie kellett volna.
-Ebben biztos vagyok, mindenki szereti az ajándékokat a szívük legmélyén.
Most az én szívem legmélyén nem holmi földi ajándék van, vagy anyagi jó, hanem egy elképesztően gyönyörű, varázslatos, vörös hajú boszorkány, aki előttem ül. Láttam Leonie arcán, azt hiszem a meglepődöttséget. Valószínűleg nem egy medálra számított, talán gyűrűt várt a kisasszony? Annyira elfogult nem vagyok, hogy megpecsételjem a sorsom egy házassággal, ráadásul ilyen fiatalon. Örülnék ha őt vihetném majd oltárhoz, de nem most. Mindenek előtt szeretném befejezni az iskolát, de nem fogok szomorkodni, ha hatodikoson olyan kapcsolatom lesz Leonieval és megkérem a kezét. Az sokkal romantikusabb helyen lesz, meg persze nem egy tanulószobában. Ott pláne nem.
-Már miért ne fogadhatnád el? Neked van szánva, szerintem szép és nálad jó helyen lesz.
Azt hiszem Leonie nagyon mélyen elgondolkozott, hogy nem fogadja el és ezt nem kéne hisz ez csak egy pici ajándék neki. Szeretném ha boldog lenne, s ha nem túl nagy kérés akkor velem. Ő mindenképp boldoggá tenne engem.
-Örülök, hogy sikerült meglepjelek.
Húzodott mosolyra a szám, akkor valószínűleg tetszik neki.
-Nincs névnapod? Tudom, ezt azért szeretném ha elfogadnád, mert ma itt vagyunk Bagolykőben, egymással szemben, gyönyörű téli nap van. Szerintem ezért megéri egy lánynak ajándékot adni. Vedd el ez csak egy csak úgy ajándék.
Megkérdeztem tőle, hogy eljönne-e velem a bálba. Nagyon reménykedtem, és vártam a válaszát izgatottan. Remélem, hogy nem veszi tolakodásnak, vagy ehhez hasonló.
-Elhívtak? Akkor így jártam. Legközelebb hamarabb kell megkérdezzelek.
Mosolyra húztam szám. Nem zavar, hogy mással megy, csak remélni tudom, hogy az a más valaki nem csap le rá. De ki lehet ez a más valaki? Majd a bálban úgy is kiderül. Nem csodálkozom, hogy már van akivel elmenjen, hiszen szerintem kilométeres sorban állnak utána a fiúk. Sajnos valószínűleg én a sor végén állok. Sajnos.
-Remélem jól fogod magad érezni. Örülnék, ha majd táncolnák egyet, persze csak ha te is és a kísérőd is beleegyezik, és tánc közben nem változtat békává, vagy ehhez hasonló.
Ezt komolyan gondoltam, nem tudom mit csinálhatok, ha egy féltékeny ötödikes fiúval megy akkor alaposan meggyűlne a bajom.
-Mit fogsz a vizsgák után csinálni? Itt maradsz az iskolában a szünetben?
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2013. február 17. 21:20
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 3. 15:06 Ugrás a poszthoz

Adria (zárás)

-Engem érdekelnek a muglik felfedezési, főleg a telefonok és a számítogépeik fejlesztésük.
Ez a téma izgatottan érintett. Szeretek arról olvasni, ami új és fejleszteni tudják. A muglik hétköznapjaikat könnyebbé akaraják tenni, és ezek a próbálkozások rendkívül izgalmasak. Szerintem.
-Mivel a csapat tagja vagyok, szerintem kicsit értek a kviddicshez. Gondolom te is.
A kviddics témája nagyon izgalmas, egy sport amit az emberek nagy része nem ismer, mégis rendkívül izgalmas. Sajnálhatják a muglik, hogy nem ismerik. A foci is érdekes, de egy mugli számára elképedést mutathat az emberek számára. Úristen mennyi ideje vagyok itt? Kezd esteledni, és már eléggé hideg van.
-Késő van, én haza indulok. Nem fázol? Ne adjam oda a kabátom?
Elindultam a kastély fele, mert már rendkívül álmos voltam.
-Kösz, hogy találkoztunk. Már várom azt a meccset amikor együtt játszhatunk.
Most nem hazudtam, egy kedves lány aki jófejnek tűnik. Biztos jó lehet vele kviddicsezni.

-Szép estét.
Majd elindultam hosszú utamra hazafele.
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 4. 20:23 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Egy átlagos nap volt rengeteg tanulnivalóval és órával. Igazán unalmasak a vizsga előtti időszakok. Én könnyen beszélek, mivel hát még elsős vagyok, és vannak a nálamnál nagyobb ötödikesek, akik  lázasan készűlődnek a záróvizsgáikra. Szerintem, saját véleményem akik igazán tanulnak azok, már rég elfelejtették az alvás fogalmát. Kicsit sajnálom őket, bár már félek a sajátomtól. A szobámban elmélkedve hirtelen egy bagolyra leszek figyelmes az ablakomban. Kinyitom és beengedem szegény állatot. A lábára egy nagyon apró pergamen darab volt kötve. íroja nem vitte túlzásba a fogalmazást.

                          Menj a rétre, este fél 8-ra!

Ki lehet? Miért pont a rétre. Kérdések százezrei fogalmazódtak meg bennem. Erre a kis pergamen lapra ki sem férne. Hosszas gondolkodás után azt vettem észre, hogy már lassan 8 óra van. A délutánok hamar elröppennek a diákok életében. így volt ez a mugli iskolában is. Bár ott közel sem volt ennyire nehéz dolgom, mint itt. Felöltöztem melegen majd a széllel szembeszállva a rétre indultam. Félelmetes volt a rét és környéke. Senkit nem láttam sehol. Körbejártam a réten a rét közepe fele indultam, de még mindig sehol senki... Nagy kár. A kérdésekre válaszok nem érkeznek. Mi volt ez az emberi hang? Ráadásul egy bagoly is huhogott. A mugliknak van egy olyan mondásuk, hogy ha egy bagoly huhog meghal valaki. A mugliknak nincsenek alátámasztott érveik ezzel kapcsolatban, de mivel eszembe jutott félni kezdtem, szóval nem féltem csak megijedtem. Hátrálni kezdtem. A rét szélén most biztos röhögnek rajtam a nagyok, bárcsak el sem jöttem volna. A kastélyban most mennyivel jobb lenne. Ekkor egy kisebb szintkülönbséget éreztem. Szuper, egy lyuk. De azt hiszem nem vagyok egyedül. Hasamra estem és szemben találtam magam egy navinés lánnyal. Még nem ismerem, messziről láttam. Sikerült alaposan bele gabajodnom, bár ezt nagyon nem bánom. Biztos kellemetlenül érezheti magát.
-Nem zavar, hogy beugrok?
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:08
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 5. 17:10 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

Most már nagyon szeretném, hogy elvegye. Szeretném ha elvenné, elvégre direkt neki vettem, ezért van az ő neve belegravírozva abba a, szerintem különleges medálba. A mester, mikor  szorgalmasan dolgozott a kis ékszerrel látszott rajta, hogy örül, hogy egy bizonyára elbűvölő lányak készül.
-Biztos nem szeretnéd?
Miközben a mester dolgozott meséltem neki a vörös óriásról. Mikor kész lett, a tapasztalata bizonyára azt súgta neki, hogy érdemes lesz egy kis ajándékot adnia nekem. Nem tévedett, bizonyára jó ember ismerő lehet ha gondolta, hogy Leonie mit fog tenni. Én ekkor értettem meg miért is kaptam az ajándékot. A medálos dobozt beraktam a zsebembe, majd újra kiemeltem, egy másikat. Kinyitottam az ablakot és kidobtam azon. Nah ehhez mit fog szólni?
-Megoldottuk a problémát.
Mosolyogtam jóízűen. Ekkor Leonie  beszélni kezdett a kísérőjéről. Az igen, mint egy medve?
-A kísérőd egy medve?
Még mindig nagyon mosolyogtam, élveztem a helyzetet.
-Akkor majd nem mondok semmi rosszat.
Már tényleg kezdtem rendkívül kíváncsi lenni, ki lehet a kísérője.
-Hogy hova megyek a szünetben? Nem tudom, szeretnék utazgatni, de jó volna egy társsal. Nem izgalmas egyedül utazni, nem igaz? Szeretnék haza is utazni, a családomhoz, barátaimhoz.
A család, honvágyam támadt.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:16
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 5. 17:37 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Elég kényelmetlen volt, de ezt próbáltam jobbá tenni, sajnos elég sikertelenül a helyzet ráadásul egyre rosszabb volt. Próbálkoztam szembe kerülni vele, mert úgy véltem, hogy úgy jobb lesz. Addig forgolódtam, míg, már szerintem vele szemben voltam.
-Sharlotte, bár a holdfény miatt nem látom az arcod, de biztos csinos vagy ha már így beléd estem.
Ilyen helyzetben az emberek 99%-a bepánikolna. Velem sem volt ez így, de azt tudom, hogy ilyen nyomasztó helyzetekben meg kell őrizni a hideg vért, és oldani kell a feszültséget.
-Jól vagy? Nem fáj sehol?
Most nem az a lényeg, hogy én hogy vagyok. Nem is érdekel. Iszonyatosan fáj a fejem, valószínűleg vérzik is. Nem tudom megnézni, mivel kezeim nagyjából Sharlotte feje alatt van. Úgy néz ki mintha megöleltem volna. A fejem csak Ő tudná megnézni, de nem kérem meg. Ki tudja? Lehet úgy bepánikol, hogy egyből elájul, és az nem lenne jó.
-Engem Zsoltnak hívnak, örülök, hogy beléd botlottam. Szeretek emberekkel ismerkedni bár a körülmények nem megfelelők. Az életrajzokat majd elmesélhetjük, ha ki jutunk innen.
~Ha kijutunk innen. A rossz gondolatok csak elterelik a figyelmem. Ezeket kell megpróbálnom kizárni a fejemből. Szép éj szaka lehetne, ha nem egy gödörben, hanem az iskola valamelyik termében találkozhatnék Sharlotteal. Ő vajon hogyan került ide.
-Miért botorkászik egy ilyen fiatal hölgy a kastélyon kívül ilyen késon?
Remélem tetszenek neki a poénok, mi a legjobb módja a feszültség oldásnak?Viccek, pontosan. Megerőltető viccekre gondolni ilyen nyomasztó helyzetben. Nem baj ha én félek, a lényeg hogy sugározzon rólam a magabiztosság. Véleményem szerint ez sikerül. Ha én magabiztos vagyok akkor a lány is nyugodt, következik én is nyugodt vagyok.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:17
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 5. 20:12 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

Kidobtam, ez van. Legalább is Leonie szerint. Nos akkor figyeljük a reakciókat. Ennyire nem érintette meg? Elvégre, mégiscsak neki vettem, meg azért kerestem két napon keresztül az iskolában mindenhol.
-Kincskeresősdit? Jó keresést.
Hangulattalan arcot vágtam, most vajon azt gondolja, hogy megsértődtem. Akkor játszunk kicsit. Mosolyogni fogok, hogy növeljem a feszültséget.
-Miért szeretnéd megkeresni? Akkor sem fogadnád el.
Jól látom a vörös tündéren, hogy nem érti mi van? Ez olyan furcsa érzés eddig én nem értettem, most Ő nem ért.
-Miért csináltam? Nem magamnak vettem. Te nem fogattad el, így van? Megoldottan, nem kell erősködjek, hogy fogadd el.
Mosolyogtam, próbálkoztam minél jobban összezavarni. Ez is egy megoldás lehetne, de sajnos én ilyen makacs vagyok, hogy nem tágítok azon, hogy fogadja el. Makacs vagyok, egy és talán az egyetlen tulajdonság ami egyszerre lehet negatív és pozitív. De miért van ez? Egy naiv ember azt gondolja, hogy vagy jó tulajdonságok vannak, vagy jók. És most itt van a makacsság.
-Ha valaki megtalálja, az szerencsés lesz. Ha jól tudom, csak téged hívna Leonienak az iskolában, vagyis valószínűleg visszakerül hozzád.
Ma este nem fog tudni elaludni, egész éjjel azon fog gondolkodni, hogy mikor fogja viszontlátni az ékszereket.
-Majd meglátom a bundás haverod. Sajnálom? Dehogyis drága volt a medál is és a fülbevaló is. Meg még a gravírozás az ezüstbe, de nem sajnálom. Neked nem kellett, nekem nem kell. Akkor meg minek tartogatni?
Most is mosolyogtam, gondolva arra, hogy tényleg kidobtam de nem zavar. Belehalnék ha elveszíteném. Nem az ára miatt, hanem az eszmei értéke miatt.
-Nem tudom. Valószínüleg utazgathatnék Magyarországon, de nem jó, nyugodt szívvel engednének el.
Egy kisebb csend keletkezik majd Leonie már megint az ékszerről kérdezget.
-Ha találkozok egy másik Leonie nevű lánnyal, majd megkérdezném, hogy vehetek-e ékszert neki, mert ismerek egy Leoniet aki nem fogadná el.
Kuncogni kezdtem.
-Még valami kérdés az ékszerről?
Mosolyogtam.

Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:19
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 8. 19:50 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Itt, a gödörben, kilátástalanul. Sok horror sztori kezdődhetne így. Szerencsére itt van velem Sharlotte. Egy lánnyal nem biztos, előnyös együtt lenni. A kastélyban majd talán rólunk fognak pletykálni, hogy mit is csináltunk kettesben abban a mély gödörben.
-Sajnálom, hogy rád estem, próbáltam nem megsérteni, de túl váratlanul ért. Jobban lennék ha kijutnánk.
Még mindig a lány feküdt a földön én felette tartottam magam a kezeimmel, hogy ne nyomjam össze túlságosan. Ez a lyuk borzalmasan kényelmetlen egy ember számára, de sajnos mi ketten vagyunk, mármint örülök, hogy nem egyedül kell itt legyek, de kellemetlen a helyzet.
-Sok jó ember kis helyen is elfér.
A feszültségoldás szándékát még mindig fent tartottam. A fejem még mindig fájt, de szerencsére még eszméletemnél voltam. Eddigre sikerült annyira megnyugodnom, hogy gondolkozni kezdtem hogyan tudnánk kijutni, ebből a nyomasztó és kényelmetlen helyzetből.
-A bajban kötött ismertségek hosszú ideig fog tartani.
Szerintem. Sokszor volt velem olyan, hogy a lehető legrosszabbkor jött ismertségek  sokáig meghatározták az életemet. Az idő olyan lassan telik, hogy a fű növése ilyenkor izgalmas lehet. De mivel a föld alatt vagyunk, még füvet sem látok sehol. Ha látnék sem érdekelne, mivel épp egy gödörben vagyunk. Ráadásul a kezemmel támasztottam magam ki, ezt pár óráig bírni fogom, de mi lesz ezután? Ráadásul rendkívül hideg van, jó, kabát van rajtam, de akkor is hideg van. Talán össze kell majd bújnunk, azt azért nem bánnám.
-Fázol?
Ekkor enyhén szédülni kezdtem, de a hideg visszahozott tudatomba, a fejem sajgott ahogy csak tudott. A fejemen még mindig éreztem, hogy egy tócsa szerűség van, remélem nem komoly.
-Te is kaptál levelet? Komolyan? én is kaptam, hogy legyek itt 8 órakor.
Valaki nagyon alaposan meg akart tréfálni bennünket, de ez nem jó tréfa, sőt, nagyon is rossz. De ha már itt vagyunk fel kell találni magunkat. Csak sikerüljön...
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:21
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 12. 20:09 Ugrás a poszthoz

Tündérlány

A kis makacs, akkor ezek szerint ezek a gyönyörű ékszerek nálam maradnak egy ideg. Talán örökre. Közelednek a vizsgák, ha megkérném, hogy segítsen a kis vörös, akkor odaadhatnám neki hálám jeléül. Ahogy a vöröst ismerem akkor sem fogja elfogadni.
-Nem fogadod el, igen, megbeszéltük. Túltárgyaltuk.
Nekem már nincs itt túl sok keresni valóm. Nem fogadja el, kész. Ez van bele kell törődnöm. Az élet, már csak ilyen. Bele kell törődnünk a veresége. Két ellenfél van akik ellen csak veszíteni lehet: a lányok és a szülők. De ezek ellen nem szégyen veszíteni. Szerintem. Jó elönt a szégyen, hogy egy lány győz le, de ez van.
-Szégyelltem volna visszavinni. Szerintem, ha valakitől visszakapod akkor én nem leszek hibás?
Miért pont én lennék a hibás? Én csak szerettem volna egy kis jót tenni egy gyönyörű, vörös törpének, aki szerintem egy óriás, de ez a becenév már rá ragadt. Ismerek olyanokat akik nagyjából akkorák, mint Ő és örülnek. Az egyik mugli barátom is alacsony, de örül, hogy barátak vannak.
-Az vesz valakinek ékszer aki szeretné látni a másik ember arcán a boldogságot, aki azzal drogozza magát, hogy láthassa a mosolyod. Mert nemcsak a mosolyod szép, te is gyönyörű vagy. Sajnálom, de az igazat nem tagadhatom.
Lefele néztem, próbáltam kerülni a szemkontaktust. Tudom, hogy nem szereti, hogy bókolnak neki, de szeretem. Halld meg világ: szeretem!
-Ha legközelebb találkozunk? Nem ígérek semmit.
Mosolyogtam.
-Azt hiszem, már elmehetek. Nem nyugodt lelkiismerettel, de elmehetek.
Mosolyogtam, majd elmentemaz ajtóig.
-Szép napot, Tündérlány?
Rákuncogtam és elindultam a klubhelyiségbe.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:22
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 12. 20:32 Ugrás a poszthoz

Ikimono

Egy nyugalmas nap elhatároztam, hogy meglátogatom Bogolyfalva poros utcáit. A faluban már látszanak a tél utolsó jelei. Végigsétálva több utcán keresztül, rövid időn belül Bogolyfalva szívében,  a téren találtam magam, ahol rengeteg kisgyerek vette körül a szökőkutat. Odasétáltam, és figyeltem a gyerekeket ahogy knútokat dobálnak bele. Belenyúltam a zsebembe és előhalásztam egyetlen knútot. Van nekem egy kis szertartásom, mielőtt kívánnék. Megfordultam, beleraktam a tenyerembe a knútot, adtam rá egy puszit, jobbra fordultam 4-szer, majd balra kétszer. Mélyen a kívánságomra gondoltam: értsen meg Leonie, és sikerüljön meghódítanom. Az égre néztem és suttogtam: teljesülj. Majd a kútba dobtam knútom. Nos ezzel megvolnánk. Sétálgatni kezdtem a téren. Gyönyörködtem a régi épületeken. Elbűvölnek a régiségek, meg persze a mai dolgok is. Mélyen elgondolkoztam és élveztem a friss levegőt. Bűvöletemből az ébresztett fel, hogy véletlenül nekimentem valakinek.  Nagy nehezen sikerült megőriznem az egyensúlyom és szemügyre vettem áldozatom. Egy lány volt.
-Szia! Sajnálom, véletlen volt. Amúgy Zsolt vagyok, a Levitából.
Nekikezdtem  az élettörténetemhez . Nem hiszem, hogy tetszett neki. Szerintem ideges, pedig csak véletlenül mentem neki, nem akarattal volt. Csak nem figyeltem eléggé rá. Nem azért jöttem, hogy figyeljek.
-Bocsánat.
Most már remélem nem haragszik, csak ne kiabáljon, kérlek.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:23
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 18. 19:37 Ugrás a poszthoz

Sharlotte

Az éjszaka leple alatt sok állat talál menedéket. Remélhetőleg a gödröt amiben Sharlotteal vagyunk egyik sem fogja megtalálni. Viszont ezt sem lehet megjósolni. Csak reménykedni tudhatunk, a remény itt most a legerősebb fegyverünk lehet.
-Én attól még most is szégyenlem magam. Bizonyára megütöttelek, és hidd el elöntött a maró szégyen.
Ez így igaz, nagyon kellemetlen volt egyáltalán beesni ide, ráadásul egy lányra, aki elég csinos, de nem is ismerem eléggé. Szerintem senkinek nem volt ekkora balszerencséje, hogy késő télen beesik egy gödörbe ahol ráadásul nem is fér el egyedül sem, nem hogy még egy társával. Még mindig nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel. A mugli világban nem voltam cserkész, hogy fellegyek készülve ilyen váratlan pillanatokra, helyzetekre. Ráadásul ki gondolta volna, hogy beleesek. Egy kora esti találkozóra hívott meg valaki, és én egy lyukat fogtam ki, amibe betudok esni. Ki lehet ez a gonosz aki miatt itt vagyunk?
-Nem ismerjük egymást, ezért nagy a valószínűsége, hogy nincsenek közös ellenségeink.
De attól még mégis itt vagyok a lánnyal. Ekkor megint megszédültem egy kicsit, ennyire beverhettem a fejem? Nem hiszem. Attól még előfordulhat. Remélem, hogy ennek most már vége és nem lesz következménye. Ekkor a szemeim előtt egy csepp gördült le, majd még egy egyenesen Sharlotte arcára. Igaz, ez csak egy vicc, és nem fog esni.
-Én vérzek? Nem, biztos, hogy nem... Remélem... Nagyon bevertem a fejem. Sharlotte ne ijedj meg, kérlek nézd meg a fejem, véres? Szerintem igen, de ne félj. Jól vagyok.
Még. Rámosolyogtam a lányra és vártam mozdulatait.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. február 21. 17:25
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 20. 19:14 Ugrás a poszthoz

Leonie, Mary, Adria, Ronald

Ismét egy nap, amit a vizsgákra való készülődéssel töltöttem. A szokásos izgalom megvan bennem, akárcsak egy mugli vizsgára készülnék. De, ez most más. Érzem. Pihenten sétáltam végig a kastély folyosóin, amíg az erkély folyosójára nem értem. Ekkor vidám szerelmesek hangját hallottam valahol messze a távolban. A lány nevetése hasonlított Leoniéra. Leonie, az a vörös gyönyör. A tökéletességre hasonlítana, ha nem lenne tökéletes. Azta, egy Edictum. Ráadásul a februári. Lássuk csak, miniszterelnök gonosz, kis hamisak, áhh a pletykarovat. Azta, én meg Leonie vezetjük azt. De mi az, hogy mindenkinek csapom a szelet, ez nem igaz. Na jó, régebben, de most rájöttem, hogy szeretem. Számomra Ő a minden. Mikor sütizni voltunk, alkalmam volt csodálni elbűvölő, tökéletes mosolyát. Ha jól hallom, már kezdődik a szerelmesek általános vitája. Szép dolog a vihartalan szerelem, szerintem ez az igaz szerelem.  Ekkor Adria rohant el mellettem. Félkalap, legalább ennyit mondhatott volna. Elvégre csapattársak vagyunk, meg egyszer a játszótéren is találkoztunk. Aztán Mary Glottert láttam az erkélyre szaladni. Őt még nem ismerem. Mi lehetett ez, hogy így rohantak? Sikoly? Ez biztosan Leonie. Kimentem az erkélyre, és láttam egy fiút egy virágcseréppel a fején. Láttam, hogy Leonie egy fotelen áll, előtte Adria és Mary áll. Nem érdekelt mit csinált, rohantam és erőteljesen meglöktem.
-Mit képzelsz te magadról? Mit tettél Leonievel?
Ott álltam és néztem a srácra. A kis pofátlan... Mit tehetett? Nem érdekel, ha Leonie-t bántotta akkor engem is bántott. Megvédem én bármi áron.
-Beszélj!
Ekkor jutott eszembe, a lány azt kiáltotta, hogy a fiú megcsalta. De ha Leoniet megcsalta, akkor az azt jelenti, hogy ezek ketten jártak. Vagyis most is még. Ekkor teljesen megfordultam és Leonie szemébe néztem, jó mélyen.
-Leonie, ti jártatok?
Elcsukló hangon kérdeztem a lányt. Egy világ tört össze bennem. A lány, akibe fülig szerelmes vagyok, jár valakivel. Lássuk a válaszokat, kíváncsi vagyok Leonie válaszára nagyon is. Ha helyesel elmegyek. Nem fogok Ron mellé állni, mert Adria és Mary vadak. Bármikor megölhetnek.
-Leonie?!
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 19:41
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 21. 21:44 Ugrás a poszthoz

Ron, Mary, Adria, Leonie

Így megijedt volna a kis Ron? Mit képzel? Megszomorítja, megfélemléti a kis vörös óriást, jövök én, erre ő felkapja a nyúlcipőt? Legalább annyit, hogy vállalja a felelősséget. Leoniet senki nem bánthatja. Én nem fogom engedni, Leoniet senki nem bánthatja, csak a testemen keresztül!
-Megfutamodsz?
A kis Ron kilépett a teremből és elment. Halljuk, mit tett ez a szörnyeteg, hogy Leoniet meg kellett védjük. Biztos vagyok benne, hogy szörnyű dolgot tett, mert Leonie meg tudja védeni magát, ha nem komoly. Nem szeretem azokat, akiknek fontosabb a bőrük, mint a becsületük. Ez férfi? Ez egy nyálas nyuszi. Nos, akkor halljuk Leoniet!
-Hagyjam békén? Hozzá sem nyúltam, komolyan! Ráadásul Adria még a ruhám is letépte!
A lányok gyönyörködhetnek bennem. Sokat dolgoztam, azért, hogy hasizmom ennyire kidolgozottnak tűnjön. Rengeteget súlyzóztam, hogy karizmaim is nagyok legyenek.
-Hogyhogy mit képzelek magamról!?
Hangom erejét növeltem enyhén, mert zavart a vádaskodás. Könnyen ki szoktam borulni.
-Sajnálom, Leonie! A folyosón sétáltam, mikor sikolyokat hallottam, elrohant mellettem Mary és Adria. Kiléptem az erkélyre, ekkor Mary és Adria pálcával fenyegették. Mit tehettem volna? Kedves ismeretlen, még soha nem láttalak. Mit tettél, hogy ez a két oroszlán rád támadt?! Leonie, cselekedtem, mert nem akartam, hogy bajod essen. Féltelek!
Ekkor már majdnem füstölt a fejem.
-Sajnálom a hangerőt. Bocs!
Leonie elmefuttatása helyes.
-Nincs közöm hozzá. Igazad van. Következőkor egy csomag pattogatott kukoricával a kezemben végignézem, ahogy ti hárman harcoltok.
Ez tényleg így jött ki. Bennem volt a jó szándék, a segítőkézség. Odamentem a fotelhez, utat törtem a két őr között segítettem leszállni Leonienek a fotelről. Megfogtam a két kezét és ránéztem, mélyen a szemébe.
-Semmi közöm hozzá, hogy kivel mit csinálsz, kivel vagy. Tudod, féltelek, mert fontos vagy nekem.
Elengedtem kezeit, majd körülbelül két lépés távolságra álltam tőle.
-Nem voltam tisztában a helyzettel. Örülök ha boldog vagy, ha mosolyogsz. Ha mosolyogni látlak szebb a napom.
Zsolt, ne vidd túlzásba a bókokkal. Olyan rossz, hogy elkergettem ezt a srácot. De mit csináltak Leonieval? Miért kiabálta Leonie, hogy megcsalta. Kicsit sem értem a lány gondolatmenetét.
Utoljára módosította:Zsolt Perott, 2013. június 2. 15:22
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. február 28. 21:13 Ugrás a poszthoz

Erkély-jelenet

Visszatért Ron, aki elkezdte az egész csetepatét. Már egész kis turisztikai látványosság lehetnénk. Vagy tíz felvonásos musicalt írni a történetből.
-Mond, miért jöttél vissza? Miért bántottad Leoniet!?
Kezdődhet a szájkarate: hádzsime, hádzsime! Nem veszíthetek ellene, még nem! Egy kis vadnyugati párbaj keletkezhetne, ha lenne fegyverünk. Vagyis vannak: a szavaink. Majd megszólal a Bogolyfalvi templom tornyában megszólal a templom, szembe fordulunk és mondjuk a magunkét.
-Igazad van, Ron, nem ártottál nekem. De viszont, ártottál egy lánynak. Most nem is érdekes Leonie.
Szüleim csak azt tanították nekem, hogy bánjak a lányokkal úgy, mint egy kincsesládikával. Ez a kincsesláda tele van drágakövekkel, amikre ha eléggé ügyelünk megszerezhetjük. Leonie ennél sokkal több. Ő egy kincsesraktár, telis tele változatos egyéniségeivel. Én szeretnék, próbálok vigyázni rá, de Ő, a kis vörös nem szeretné.
-Mit képzelek magamról? Ezt hogy érted? Leonie, tudom, hogy nem vagy a tulajdonomban, nem is tudsz a tulajdonomban lenni, mivel te nem egy tulajdon vagy. Neked is  van egy lelked, lelki világod, amit én tiszteletbe tartok. Van egy vonzó, imponáló jellemed, személyiséged. Ezt a személyiséged tetszik nekem! Ha valaki tudja, az te vagy, hogyan éljük az életünk!
Ejha monológ-mester leszek még a végén ha hosszú ideig tart ez az erkélyjelenet. Csak azt remélem, hogy sikerül kimagyaráznom magam, és Ron lelép a színről. Ekkor Leonie adott nekem egy keménykezű pofont. Ennyire megbántottam?
-Köszönöm Leonie. Tudom, megérdemeltem és sajnálom.
Ekkor Ron megint osztotta az észt. Most komolyan, nem tudna elmenni?
-Ron, nekem te ne vázold milyen egy igazi férfi. Az aki kiáll egy lány mellett. Aki megvédi, akkor is, ha nem tudja a történteket, de látja, hogy baj van.
Most miért próbálja kimagyarázni magát? Bántotta Leoniet, és én nem szeretném ha bántódás érné.
-Fegyverszünet?
Mit gondol magáról? Bántja Leoniet és még ő akar fegyverszünetet?
-Megijedtél?
Ron kezd félni tőlünk, mondjuk emberelőnyben vagyunk. Három az egy ellen ráadásul meg még Leonie is.
-Hamár a férfiakról beszélünk: egy férfi nem futamodik meg, nem kér fegyverszünetet.
Nos, Ron most sarokba lett szorítva. Halljuk mit szól ehhez a kis Roncimonci? Mosolyogtam, majdnem nevettem.
-Kontra?!
Sok szerencsét! Ron!
Utoljára módosította:Turnman Katalin, 2013. március 2. 22:05
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zsolt Perott összes RPG hozzászólása (80 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel