28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Császár Valentin összes hozzászólása (16 darab)

Oldalak: [1] Le
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 13. 22:12 Ugrás a poszthoz

Alig egy hónapja volt csak, hogy berobogott a vonata a bogolyfalvi pályaudvarra. Azóta nem is járt lent, jobban mondva szinte sehol sem járt azóta, hogy megérkezett. Leginkább a tanulás kötötte le, de ez is csak egy újabb ürügy volt, hogy ne kelljen elhagynia a mestertanoncok tornyát. Persze nem azért, mert annyira kényelmes volt ott, hanem mert gyűlölte az egész kastélyt, a helyzetet, amibe önnön hibáján kívül keveredett, és nem utolsó sorban a gyász miatt is. Odabent gubbasztva próbált rájönni, a "miértekre", de az önostorozás helyett természetesen az anyját hibáztatta a történtekért.
Aztán a délután folyamán valamiért mégis meggondolta magát. Levegőre volt szüksége, de nem a birtokon, egész máshová vágyott. Menni akart, jó messzire mindentől, de végül csak a falu egyik mellékutcájában kötött ki. Élvezte a hideg levegőt, ami már egyenesen marta az arcbőrét, a lefagyott füleit pedig ne is említsük, mikor aztán hirtelen a semmiből feltámadt a szél, már kezdte kissé kellemetlenül érezni magát. Próbált tovább haladni előre, de a kavargó hópelyheknek köszönhetően az orráig se látott.
Nemsokára megtorpant, felemelte a tekintetét és egy pillanatra elgondolkodott.
Az előtte magasodó, épp az összeomlás szélén álló ház nem volt túl biztató ugyan, de mi mást tehetett volna? Menedéket akart, hát megkapta, s bár egy kicsit sem fűlött hozzá a foga, hogy bemenjen az öreg épületbe, a hófúvás helyett mégis csak azt választotta. Valószínűleg akkor se fordult volna vissza, ha ismerte volna a faluban keringő hiedelmeket a romos épületről.
Lazán belökte maga előtt az ajtót, mit sem törődve a zajjal, ami ezzel járt. Nem pazarolta arra az idejét, hogy még be is csukja maga után, egy kicsit erősebb fuvallat, és az ócska nyílászáró máris újra tárva nyitva, ami odakint tombol azt meg hát... nem lehetne épp szelecskének nevezni. Beljebb sétált néhány lépést, közben pedig elgondolkodva futtatta körbe jeges tekintetét a koszfészek falain. Mikor meghallotta a padlórecsegést, kíváncsisága nyomban a hang után vezérelte.
Mikor észrevett egy női alakot a lépcső előtt, hirtelen megtorpant, cipője alatt megreccsent egy padlódeszka, szinte jelezvén a lánynak, hogy társasága akadt, de Valentin meg nem szólalt. Köhögött egyet, félrebillentette a fejét és türelmesen várta, hogy megcsodálhassa a lányt szemből is.
 
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 19:33 Ugrás a poszthoz

Türelmesen megvárta, hogy a lány megforduljon, de a képzeletét jócskán felülmúlta az, amit látott. Bár csak alig néhány pillanatig csodálhattaá a lány arcát, még a szemein is látható volt, hogy mennyire meglepődött. Na persze, nem a szívét dobogtatta meg a hölgyemény, inkább csak a fantáziáját mozgatta meg, ez nála már-már ritkaságnak mondható.
A lány hirtelen felkiáltott, Valentin pedig csak akkor vette észre a felé közeledő, rémült kísértetet. Mivel volt már szerencséje jó néhány szellemhez, egy hirtelen mozdulattal kitért a kisfiú elől, majd újra a lépcső tetejére szegezte jeges tekintetét. Ám a szőke hölgyemény addigra már a lépcső közepénél járt, csak épp nem úgy, ahogy szokás. A fiúnak volt szerencséje végignézni, ahogy a csinos szöszi végigbucskázik a fokokon, majd nemes egyszerűséggel földet ér a rozoga tákolmány legalján.
Összevonta a szemöldökét, s már épp készült volna leteremteni egy-két epés megjegyzéssel, de a szavak valamiért fennakadtak a torkán, s egy pillanat múlva már a lány mellett guggolt.
 - Te jó ég! Hiszen te vérzel! Várj...
Aggódva elkapta a lány csuklóját, másik kezével pedig egy zsebkendőt húzott elő a kabátjából.
Valentin egyetlen szerencséje, hogy egy elhagyatott kísértetházban kevés a valószínűsége annak, hogy felbukkan egy ismerős, aki ha látná az önmagából teljesen kifordult fiút, egyből észrevenné, hogy nem színészkedik. Márpedig azt kifejezetten jól tud. Akkor aztán annyi lenne az imázsának. Persze, a dolog legjobb része csak az lesz, mikor elmúlik majd a varázs.
 - Minden rendben van?
Tekintében őszintén csillogott a félelem, a hangja lágy volt, mégis érezni lehetett benne, mennyire bántja, ami a lánnyal történt.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 22. 19:34
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 21:42 Ugrás a poszthoz

Hétvége. Egy jó alkalom, hogy kiszabaduljon a kastély falai közül, és tegyen egy kiruccanást a faluba. Ami azt illeti, az utóbbi időben egyre gyakrabban fordult elő, hogy lelátogatott Bogolyfalvára, mert a kastélyban nem igazán érezte jól magát. Bár ott is lehetett magányos, ha épp úgy akarta, de az igazi nyugalmat valahogy mégis a falu jelentette számára.
Már egy ideje kint ücsörgött a tér egyik padján, enyhén előre görnyedve, ujjai közt drága, minőségi cigarettát szorongatva.
Nem érdekelték az emberek, ahogy ők se törődtek vele. A gondolataiba merülve azt se vette észre, hogy egy fiatal lány ült le a mellette lévő padra. Épp csak akkor, amikor véletlen arra fordította a tekintetét. Egy apró fintorral konstatálta, hogy a lányban semmi érdekes nincs, majd visszafordult, lebámult maga elé, és tovább eregette a füstöt.
Miután kifújta az utolsó adagot is, elnyomta a cigarettát a tér kövezetén, aztán kényelmesen hátradőlt. Egyik lábát átvetette a másikon, belenyúlt a kabátzsebébe és egy króm színű, lapos flaskát húzott elő belőle.
Nyugodtan emelte a szájához, eszébe se jutott, hogy bárki megszólná érte. Elvégre mi közük is lenne hozzá?
Üveges tekintetét a bakancsa orrára szegezte és halkan sóhajtott egyet. Általában nem bír sokáig egy helyben ücsörögni, ráadásul magával is eleget vívódott már, így érthető, hogy egy hirtelen ötlettől vezérelve, néhány perc múlva felpattant a padról, és megindult az ismeretlen lány felé.
A szürke égbolt egyre sötétebbé vált, de a tér lámpái bőven elég fényt nyújtottak ahhoz, hogy könnyen leszűrhessen a lányról néhány egyértelmű információt. Mint például azt, hogy elég fiatal, nem túl csinos, és eléggé el van gondolkodva. Valentinnek nem állt szándékában leülni mellé, hogy báj cseverésszenek egyet, épp csak jobban szemügyre akarta venni, de valamilyen oknál fogva mégis csak megszólította, mikor elé ért.
Kezeit fekete szövetkabátja zsebébe rejtette, jeges tekintetét pedig a lányra szegezte.
 - Mi az kislány, elvesztél? - Kérdezte egy apró, gunyoros félmosollyal az arcán.
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 22. 22:14 Ugrás a poszthoz

Emma




A karácsonyi bál. Valentin számára az ilyesmi nem idegen, mondhatni élete része a mindennapos fényűzés, s mivel valamilyen oknál fogva szerette is a bálokat és a feltűnést, úgy érezte, a kastélyban megrendezendő karácsonyi partit sem kéne kihagyni. Először úgy gondolta, hogy egyedül jelenik majd meg az ünnepélyen, de a bál előtt néhány nappal megváltozott a véleménye. Éppen csak összefutott egy nála nem sokkal fiatalabb, meglehetősen mutatós hölgyikével, akit végül elhívott. Persze, igyekezett leplezni, hogy a lány csak amolyan mentőöv, na de ki gondolna ilyesmit, ha egy olyan fiatalember hívja el a bálra, mint Valentin?
A lényeg kivételesen nem a rangon vagy a származáson volt, bőven megelégedett azzal, hogy a lány csinos. Éppen a nagy elvárás volt az oka annak, hogy végül Emmát hívta el. Rá kellett ébrednie, ha továbbra is ragaszkodik az elveihez, kénytelen lesz egyedül bálozni, ezt pedig, - miután jobban belegondolt - mégse akarta.
Nem állt szándékában megváratni a partnerét, de az anyjától érkezett bagoly megakadályozta, hogy pontos leessen, így némi késéssel, de végül felbukkant a hatalmas, nem éppen túlcsicsázott helyiségben.
Egy enyhe fintorral nyugtázta, hogy nem túlozták el a díszítést, de mélyen legbelül el kellett ismernie, hangulatosra sikeredett.
Ő se öltözött ki egyébként, a dísztalárját éppen megfelelőnek találta az alkalomra.
Valamennyire mégis csak örült annak a bagolynak, mert így nem kellett végighallgatnia az unalmas beszédeket, a lakoma pedig szintén nem vonzotta. Mire a teremhez ért, már szólt a zene, beljebb sétálva pedig hamar kiszúrta Emmát a megbeszélt helyen.
 - Remélem nem vársz túl régóta. - Súgta a lány arcába, oldalról, a válla felett, egész közel hajolva hozzá, mikor ő épp a másik irányba figyelt.
A bocsánatkérés nem Valentin stílusa, csupán próbált úgy viselkedni, ahogy kell, vagy illik. A lány pedig valószínűleg nem fog neheztelni, ahogy az általában lenni szokott.
 - Táncolunk? - Enyhén előrehajolva odanyújtotta kezét a lánynak, a másikat pedig a háta mögé rejtette.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 22. 22:16
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 20:59 Ugrás a poszthoz

Emma





A lány arcán megjelenő enyhe pír nem lepte meg, de megmosolyogtatta. Valentinnek egyértelmű volt, hogy Emma meglepődött, de ugyanakkor az örömöt is tisztán látta a lány arcán. Biztos volt benne, hogy a lány arra számított, hogy meg se jelenik.
Emma kifinomultsága szinte meglepte a fiút. Egy pillanatra el is csodálkozott, milyen kis úri lányt sikerült kifognia csak úgy, a folyosón, de hamar elűzte a felesleges gondolatokat a fejéből. Finoman megragadta Emma kezét, majd a tánctérre vezette.
- Gyönyörűen festesz. - Súgta egész közel hajolva hozzá, miután megállt vele szemben. Bár kivételesen őszintén szólt, a legfőbb célja az volt, hogy ezzel is fokozza a lány zavarát. Élvezte, hogy ilyen hatással van a gyengébbik nem képviselőjére.
Újra végigpillantott a csinos hölgyeményen, majd szabad kezét a derekára csúsztatta, a másikat pedig, amiben pedig a lány keze nyugodott, némileg megemelte.
Lassan táncolni kezdtek.
- Szóra se érdemes. - Felelte röviden a lány köszönetnyilvánítására.
- Nem lehet könnyű egyedül, egy ilyen helyen. Mondhatni én is új vagyok még itt. - Tette hozzá, s egy pillanatra alig észrevehetően elfintorodott. Miután visszaerőltette arcára az olyan sokat gyakorolt félmosolyát, a lány szemeire függesztette hűvös tekintetét.
- Pontosan. Nem sokkal a tanév kezdete után érkeztem. Aurornak tanulok. - Válaszolta állát büszkén megemelve.
- Ha nem tévedek, akkor te pedig most fogsz végezni. Gondolom vannak már terveid. - Érdeklődött ő is, bár nem igazán volt kedve a cseverészéshez. A lány valahogy mégis érdekelte, kíváncsi volt rá, tekintetét egy pillanatra se vette le az arcáról, hátha így még többet tud kiolvasni belőle.
Mindig is szeretett táncolni, a lány pedig kifejezetten remek partnernek bizonyult, így aztán végképp nem volt oka rá, hogy abbahagyja a szórakozást. A lassú számok azonban nem tartottak sokáig. Néhány kellemes dallam után egy jóval gyorsabb, erőteljesebb következett, de Valentin nem engedte el Emmát, inkább alkalmazkodott a zene ritmusához. Miután néhányszor jól megforgatta a lányt, a zene végéhez érve egy hirtelen mozdulattal magához rántotta, két kezével átkulcsolta a derekát, majd szó szerint ledöntötte a lábáról.
A zene aztán elhallgatott, Valentin pedig szélesen kivillantva tökéletes fogsorát, visszaállította a lányt függőlegesbe.
- Kérsz valamit inni? -
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 21:20 Ugrás a poszthoz

Miss McSouthernwood




Levegőre volt szüksége, de ugyanakkor egy kis nyugalomra is. Már teljesen elege volt a karácsonyi mizériából, a giccsből, ami minden sarokból áradt. A bálon szinte teljesen megfeledkezett magáról az ünnepről, szórakozni próbált, ami elég jól sikerült, de hamar elmúlt.
A fiú nem ment haza az ünnepekre, egyáltalán nem érezte szükségét, hogy megjelenjen a családi vacsorán, és úgy tegyen, mintha minden rendben lenne. Persze ezt az anyja, Anna egyáltalán nem tudta elfogadni. A reakciója persze nem igazán lepte meg Valentint. Anna már valószínűleg tisztában lehetett vele, hogy Valentin élvezi, ha őrjöngeni láthatja, mert nem sokáig bombázta a leveleivel. A fiú csak keserűen mosolygott anyja hisztérikus üzenetein, majd sorra összetépte őket, és egyenként a kandallóba hajította.
Miután nem érkezett több levél, egy darabig még az ágyon feküdt, a plafont bámulva, aztán feltápászkodott, hogy összeszedje magát. Lecserélte a pólóját egy szürke ingre, magára kapott egy fekete, hajszálcsíkos zakót, felhúzott egy fekete nadrágot, belebújt egy félcipőbe és kisétált a szobájából.
Hosszas sétálás után az erkélynél állt meg végül. Benyitott a kétszárnyú ajtón, majd körbenézett.
Felemelte a balját és a zakója alól kibukkanó órájára pillantott.
Elég későre járt már, így nem csoda, hogy egy árva lélekkel se találkozott. Ennek persze kifejezetten örült, mivel semmi másra nem vágyott igazán, mint egy kis magányra.
A korlátra támaszkodott, majd áthajolt felette, és egy sóhaj kíséretében lenézett a mélybe. Jobbjával benyúlt a zakója zsebébe, előhúzta a flaskáját és belekortyolt.
Az orráig se látott, de nem zavarta. Az a kevés fény, amit a haloványan pislákoló gyertyák nyújtottak, bőven elég volt neki.
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 27. 23:34 Ugrás a poszthoz

Miss McSadistic



Meglepetés. Valahogy mindig is gyűlölte a meglepetéseket, és alig néhány perccel az után, hogy áthajolt az erkély fekete korlátján, valaki emlékeztette rá, hogy miért is. A fiú kezéből kihullott a krómszínű flaska, le a mélybe, ami sokkal jobban bosszantotta, mint az, hogy egy idegen rángatta meg a zakójánál fogva. Miután az illető visszarántotta egyenesbe, Valentin egy hirtelen mozdulattal lendítette meg kezét támadója felé, de félúton a levegőben megállt az öklet. Ahelyett, hogy lepofozta volna a lányt az erkélyről, másik kezével olyan szorosan megragadta a csuklóját, hogy kiejtse a kezéből a bögrét, aztán egy erőteljes mozdulattal magához rántotta.
Akaratlanul néhány svéd káromkodás is kicsúszott a fiú száján.
- Az volt a kedvenc flaskám. Ráadásul még tele is volt. - Sziszegte visszaváltva magyarra, egy enyhe fintorral végigmustrálva a lányt, végül pedig az arcára függesztette kékjeit. Rémületet még véletlenül se lehetett észrevenni a fiú jegesen szikrázó, dühös tekintetében.
Szorosan fogta a lány csuklóját néhány pillanatig, majd mielőtt esetleg nekiállhatott volna szabadulással próbálkozni, ellökte magától, vissza a korlátnak, egy koránt sem gyengéd mozdulattal. Igyekezett éppen csak annyira erősen nekitaszítani a lányt a korlátnak, hogy érezze a törődést, majd kihúzta magát és odalépett szorosan eléje.
- Ki a franc vagy te? - Dörrent rá a lányra, egészen előrehajolt, alig néhány centi választotta el az orrát a lányétól, arcán pedig egyre szélesebb, gúnyos mosoly terpeszkedett.
Ujjait a korlátra fontra, kezeivel így két oldalról közre fogva. Esze ágában sem volt elengedni büntetés nélkül.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 27. 23:38
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 16:13 Ugrás a poszthoz


Valentin nem igazán számított válaszra, már éppen indult volna is tovább, hogy keressen egy olyan helyet, ahol kevesebb a kíváncsi szem, de a lány felpattant és eléje lépett.
- Ó, nyugalom. - Sziszegte enyhén előre hajolva, mereven belebámulva a lány szemeibe. Valentin maximum 10 centiméterrel lehetett magasabb a lánynál, amit meg kell hagyni, a fiú eléggé meglepetten tapasztalt. Ülve nem látszott  ekkorának. Hozzá volt szokva, hogy a lányok többsége a válláig is alig érnek fel, így nem csoda, hogy egy pillanatra elcsodálkozott ezen.
Kihasználva, hogy a lány alig 30 centire áll tőle, újra végignézett rajta. Bosszantani akarta ezzel a lányt, így lassan, kétszer is végigfuttatta jeges tekintetét az ifjú hölgyemény minden testrészén.
Nem is olyan rossz.
A szeme belelógott a hajába, ami a fiút kifejezetten zavarta, így szabad kezével a lány arca felé nyúlt, hogy megpróbálja félresimítani az útban lévő tincseket, hogy jobban szemügyre vehesse az arcát. Persze, tisztában volt vele, hogy a lány valószínűleg ezt se fogja jó néven venni. No de pont ez volt a célja. Felbőszíteni.
- Kérsz? - Arcára széles mosoly ült ki, miközben a lány felé nyújtotta a rejtélyes italt tartalmazó krómszínű flaskát. - Ha már ilyen nagylánynak mondod magad. - Tette hozzá gunyoros hangon.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2013. január 10. 11:43
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 17:27 Ugrás a poszthoz

Emma




A lány bókja nem érte meglepetésként. Pontosan tudta magáról, hogy bár cseppet se erőltette meg magát, ugyan olyan jól nézett ki, mint általában. Az egóját már nem igazán kell ápolgatni, de mivel a lány jóformán semmit se tud róla, nem lepődött meg rajta, hogy udvariasan viszonozta a dicséretet. Egy apró, elégedett mosoly azért persze megjelent az arcán. Magában elégedetten konstatálta, hogy milyen könnyű dolga is van.
Talán túlságosan is.
- Különös véletlen. - Sóhajtotta elmélyülten. - Én se gondoltam volna, hogy akad itt ilyen személy rajtam kívül, de úgy látszik, sikerült egymásra találnunk. - Hangja titokzatos volt, tekintetéből pedig sugárzott valami furcsa csillogás, de igyekezett továbbra is minden hátsó szándékát a lehető legjobban leplezni.
- Megesik az ilyen, sokáig én se tudtam eldönteni, mit is szeretnék csinálni majd a jövőben. - Hangja természetes volt, annak ellenére is, hogy úgy hazudott mint a vízfolyás. Ő pont az a fajta volt, aki már gyerekkora óta tisztában volt vele, mik a kötelezettségei és milyen munkát fog vállalni. Nem kényszerből választotta az aurori pályát, határozott elképzelése volt a jövőjéről még azelőtt, hogy egyáltalán iskolába kezdett volna járni.
Egy mosollyal válaszolt a lány megjegyzésére, miután segített neki újra lábra állni.
- Kapaszkodónak itt vagyok én. - Rákacsintott Emmára, behajlította a könyökét, és úgy nyújtotta oda neki a karját. Ha a lány elfogadta a segítséget, lassan az italokhoz vezette. - Kellemes, nyugodt hely. Nem igazán jellemző ilyesmi a mindennapokra. - Mondta könnyedén, miközben két punccsal teli poharat vett magához. Egyiket a lány felé nyújtotta.
- Prosit! - Megemelte sajátját, hogy koccinthassanak. - Az ismeretségünkre.
Miután koccintott a lánnyal, a táncparkett felé fordította tekintetét, majd lassan az órájára pillantott. Nem volt ellenére a bálozás, de jobban érezte volna magát egy nyugodtabb helyen, ahol nem csak puncsot iszogathatnak...
- Nincs kedved sétálni egyet? - Visszafordult a lányhoz, és kíváncsian fürkészni kezdte a tekintetét.
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 18:05 Ugrás a poszthoz

Miss McSadistic




- Néha talán használhatnád a kis buksidat. Ja, igaz is... igazán felesleges volna megerőltetni, hisz valószínűleg teljesen üres.
A bögre csörömpölve hullott darabjaira a padlón, mikor a fiú elkapta a lány csuklóját, majd a korláthoz taszította. A lány arcára mosoly ült ki, ami Valentint elgondolkodtatta kissé. Már egészen biztos volt benne, hogy kivel is hozta össze a sors, s igazság szerint mélyen legbelül őszinte elismerését szerette volna kifejezni a barnának, amiért ilyen bátor volt. Azon is elgondolkodott, hogy szorulhatott ennyi merészség 160 centibe, de nem igazán volt ideje az eszmefuttatásokra.
A válaszra aztán hangosan felnevetett.
- Valóban? - Kérdezte érdeklődve. - Tudod, van egy rossz hírem. Az a poszt már foglalt. - Jelentette ki komoran, úgy, mintha épp azt közölte volna a lánnyal, hogy meghalt a kutyája, de a mondat végére visszakúszott az undok mosoly az arcára.
Ezzel a lány kérdésére is választ adott.
A következő kérdésére viszont már elfintorodott, megforgatta a szemeit és úgy tett, mint aki nagyon erőteljesen fontolgatja az ajánlatot. Persze a fiút a fapofa, vagy a lenéző, színtelen hangnem cseppet sem hatotta meg.
- Mondd csak, mikor fogod már be végre a szád? - Kérdezett vissza még mindig ugyan olyan csipkelődő hangon. Csak úgy sugárzott róla, hogy képtelen komolyan venni a lányt, sőt, meglehetősen viccesnek találta az önhittségét.
- De egyébként... - Hümmögte lassan eleresztve a korlátot. - Segíthetnél visszaszerezni. - Alattomosan elvigyorodott, és lassan hátrálni kezdett, de alig tett meg fél lépést, hirtelen leguggolt, kezeit a lány combjaira csúsztatta, aztán mögötte összekulcsolta az ujjait, úgy emelte a magasba.
- A helyedben nem mocorognék nagyon. - Jegyezte meg nyugodtan, majd kicsit előrehajolva lepillantott a mélybe. - Ha csak nem szeretnél te is ott kikötni.
Esze ágában se volt lehajítani a lányt a karzatról, csak szórakozni támadt kedve, s persze azt se hagyhatta, hogy a kisasszony büntetlenül távozzon. Egy kis lecke, hogy a lány megtanulja, hogy a Valentinnel való játszadozásnak ára van. Legközelebb talán inkább a saját súlycsoportjában fog ellenfelet keresni, például a fiatalabb lányok közt. Testhezállóbb feladat volna.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 28. 18:29
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 28. 20:29 Ugrás a poszthoz

Miss McSadistic




Meglehet, hogy alig néhány perccel ezelőtt még majd szétvetette a düh, de mikor sikerült alaposabban szemügyre vennie a lányt rájött, hogy teljesen feleslegesen bosszankodik a fruska aprócska csínén. Ettől függetlenül így vagy úgy, de a megleckéztetést szükségesnek érezte.
A szócsatázásban is kedvét lelte, de általában jobb szeretett bizonyítani, sem mint üres szavakkal dobálózni.
Merev, érzelemmentes tekintettel, s a szokásos maliciózus mosolyával vizsgálgatta tovább a lány arcvonásait. A lány újabb kérdése épp úgy suhant el a fiú füle mellett, mint már néhány korábbi is. A kevésbé fontos dolgokat általában figyelmen kívül hagyta, a lány locsogása pedig többnyire pont ilyen érdektelen tényező volt.
- Mindenki jól járna, ha kivágnám a nyelved, nem gondolod? - Kérdezte őszintén elgondolkodva merész ötletén, fejben pedig már épp a megfelelő varázsige után kutatott. Sajnálatos módon konkrétan ilyen nem jutott eszébe, de persze volt pár hasonló a tarsolyában. - Habár, ezt talán megbeszélhetjük. - A lány arcán megjelenő mosoly láttán az ő szája szeglete is feljebb kúszott. Jeges tekintetét néhány pillanat erejéig a lány ajkaira szegezte, s hagyta, hogy a gondolatai egy kicsit elkalandozhassanak. A lány válasza meglehetősen kellemes csalódás volt Valentin számára, de nem igazán tudta elhinni, hogy a lány vajon komolyan beszél-e, vagy inkább csak úgy tesz, mintha ilyen lenne. Ez utóbbi tűnt a fiú számára a legvalószínűbbnek.
- Milyen romantikus lenne. - Gúnyolódott tovább, közben előrébb lépett kicsit, és igyekezett a lány hátsó felét a korlátra helyezni. Mivel a kisasszony átkulcsolta a nyakát, kénytelen volt némileg előregörnyedni.
A lány nem kezdett el rugdosódni, se kalimpálni, csípni vagy karmolni, így Valentin nem is tartotta elég izgalmasnak ahhoz, hogy tovább tartsa a karjaiban.
- De inkább kihagynám. - Elengedte a lányt, s a nyaka köré tekeredő kezek után nyúlt, hogy lefejtse azokat magáról.
- Parancsolj, tiéd a terep.
Hátrált egy lépésnyit, fejét oldalra döntötte és úgy várta, mit tesz majd a lány.
Utoljára módosította:Császár Valentin, 2012. december 28. 21:28
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. március 4. 21:48 Ugrás a poszthoz

Helena




Tetszik a stílusa. Állapította meg magában, bár pontosan nem tudta eldönteni, hogy merre is billen konkrétan a mérleg, élvezte a lány próbálkozásait. Talán a nőszemély végre emberére akadt? Nem valószínű, nincsenek egy szinten, ez az első perctől nyilvánvalóvá vált Valentin számára. A lánnyal valami nincs rendben, az biztos, de annak ellenére, hogy van kettejük közt némi hasonlóság, mégis teljesen mások. A fiú benyomása az volt, hogy a lány inkább csak megjátssza magát, de mivel annyira még nem keltette fel az érdeklődését, nem gondolkodott ezen túl sokat.
- Azt hiszed ezzel fel tudsz bosszantani? - Szinte kikívánkozott belőle, a harsány nevetés, mégis inkább megtartotta gúnyos mosolyát, majd hátrálva egy lépésnyit, érdeklődve figyelte, ahogy a lány előhúzza a cipőjéből a pálcáját, aztán egy könnyed mozdulattal visszavarázsolja a kezébe azt a bizonyos flaskát.
Valentin elégedetten figyelte, majd miután a lány ivott két kortyot a flaskából, odanyújtotta kezét utána. Ennek ugyan annyira nem örült, mégse mutatta jelét még véletlenül se.
A szájához emelte a flaskát és kortyolt egyet belőle.
Mivel egy cseppet már kezdte unni a játszadozást, egy szó nélkül hátat fordított a nőszemélynek, majd elindult az ajtó irányába. Arról persze fogalma se volt, hogy hova mehetne, hiszen fáradt még nem volt, ráadásul unta is már a tornyot rendesen, viszont azt is sejtette, hogy még egy ilyen hangulatos helyet nem fog találni. Az ajtóban megállt, nekitámaszkodott, majd belenyúlt a zakója belső zsebébe és kihalászott egy szál cigarettát.
- Meddig szándékozol még itt téblábolni? - Kérdezte tekintetével a levegőben lassan úszó füstkarikák útját követve, üresen, bár szavai inkább úgy hangozhattak, mintha zavarná a lány jelenléte.
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 4. 17:29 Ugrás a poszthoz

Sofia

Nagyjából 10 perce figyelte elmélyülten a whiskyjében olvadozó jégkockát, de még egy kortyot sem ivott belőle. Csak arra tudott gondolni, hogyan is jutott el idáig. Gyakorlatilag már hónapok óta csak ez járt a fejében. Mélyen, legbelül persze tudta jól, de szívesebben okolt volna valaki mást. De mindezt saját magának köszönhette, ezen pedig nem változtathatott. Bár kapott még egy lehetőséget, egyelőre nem tudta, mit is kéne vele kezdenie. Egyszerűen csak várt. Maga se tudta, hogy pontosan mire, de remélte, hogy az idő majd segít és új irányt mutat.
A háta mögül érkező női hang zökkentette ki végül a nagy elmélkedésből. Válla felett a pult irányába sandított, ahol egy fiatal lány vitatkozott a pultossal.
A poharával a kezében felállt a székről és ráérősen a pulthoz ballagott.
- Talán rosszul hallasz? A kisasszony egy korsó vajsört szeretne.
Ledobta magát a lány melletti székre, de nem nézett rá. Felhajtotta az italát, majd egy enyhe fintort követően a csaposra szegezte jeges, komor tekintetét.
- Én pedig még egy ilyet kérek. - Mutatóujjával megkocogtatta a kiürült poharát. A csapos nem látszott túl boldognak, magában morogva, de legalább teljesítette a fiú kérését és néhány pillanat múlva a lány elé is odacsúsztatta a kért italt.
Valentin halványan elmosolyodott, majd lassan oldalra fordítva fejét, a lányra pillantott. Szinte látni lehetett az arcán, hogy meglepődött, mintha egy ismerőst vélt volna felfedezni a barnában. Jobban szemügyre véve rá kellett jönnie, halvány lila fogalma sincs róla, kicsoda és aligha hasonlít kevés ismerősei közül bármelyikre is.
De nem is számít.
- Egészségünkre! - Szólalt meg aztán, poharát a levegőbe emelve.
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 5. 13:36 Ugrás a poszthoz

Sofia

- Nincs mit. - Morogta maga elé, aztán a lány felé fordult. Egy pillanatra felvonta jobb szemöldökét, majd miután a lány az ajkához emelte poharát, ő is kortyolt egyet az whisky-ből.
Vajon miért is vette védelmébe? A legvalószínűbb válasz az lenne, hogy unatkozott, egyedül inni pedig nem épp egy mulatságos elfoglaltság. A lány enyhén szólva kellemes társaságnak tűnt a sok ittas, nem éppen fiatal vendég közt, akikből akadt bőven a kocsmában. Persze voltak fiatalabbak is, de többségük nem egyedül érkezett, ez pedig éppen elég indok volt neki arra, hogy távol tartsa magát tőlük.
Letette a poharat a pultra.
Tekintete a lány kinyújtott karjára siklott, megköszörülte a torkát, s alig néhány másodpercnyi hezitálást követően kezet rázott vele.
- Én is örülök. Valentin vagyok.
A lány fürkésző tekintete már-már zavarta a fiút, de nem tette szóvá, megpróbált inkább a kérdésre koncentrálni.
- Csak azt hittem, ismerlek. - Kissé megrándította a vállait. - De mivel valószínűleg te is egy vagy, a kastély lakói közül, elképzelhető, hogy már láttalak. - tette hozzá közömbösen.
Visszafordult az italához és a pultra könyökölt.
- Mit csinálsz itt egyedül? - Oldalra fordította a fejét és a lányra pillantott. Igazából nem volt kíváncsi rá, csak hirtelen nem jutott más eszébe.
A fejében már érezte az alkohol hatását, de ahhoz még keveset ivott, hogy elfelejtse, mennyire is utál idegenekkel cseverészni. Végül arra jutott, hogy innia kéne még egyet, csak előbb még felhajtotta a pohárban maradt whisky-t.
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 7. 18:08 Ugrás a poszthoz

Sofia

- Ugyan, nem is gondoltam. - Értetlen arcot vágott a lány reakciójára. Úgy tűnt, sértésnek vette az apró hezitálását, de Valentin nem kezdett mentegetőzni. Megrázta a kezét.
Egy ideig zavarónak találta, hogy a lány le se veszi róla a szemét, nem tudta, hogy pontosan mi oka lehet rá. Talán van valami a képén, ami ennyire érdekfeszítő?
Az utóbbi időben sok minden megváltozott körülötte. Legfőképp a problémáival volt elfoglalva, keveset volt lányok közelében, így nem csoda, hogy teljesen megfeledkezett róla, hogy milyen rettentő jóképű.
Miután ez sikeresen leesett neki, máris jobb kedvre derült. Felöltötte a legelbűvölőbb félmosolyát, majd pimasz módon végigmérte a lányt tetőtől talpig.
-Igazad lehet, arra tényleg emlékeznél. - Tette hozzá, kivillantva hófehér fogsorát, s a kacsintást is viszonozta.
Egyre jobban tetszett neki a lány stílusa, bár sejtette, hogy mindez inkább csak az alkoholnak köszönhető.
Épp a szájához emelte a poharat, hogy ledöntse a torkán a maradék whiskyt, de a lány válasza annyira meglepte, hogy az egészet kiköpte maga elé, még mielőtt megfulladt volna a röhögéstől.
- Vicces lány vagy. -  Nyöszörögte összeszorított ajkakkal, tovább kuncogva. - De azt hiszem, erre nem lesz szükség. - Tette hozzá sokat sejtető hangon, miután sikerült levegőt vennie. Szerencsére a röhögőgörcse is elmúlt. - Én már csak ilyen magányos alak vagyok, általában egyedül iszom. - Árulta el a szomorú igazságot, hozzá illő, ártatlan arckifejezéssel és lebiggyesztett ajkakkal.
Bólintott egyet, de arra már nem maradt ideje, hogy válaszoljon is. Mintha szánt szándékkal gyorsították volna fel az időt, gondolkozni se tudott. Ösztönösen tette le egyik lábát a székről s nyúlt a lányért, aki szerencsésen landolt a karjában.
- Semmi gond, megvagy. - Kifújta a levegőt, de a lányt nem igazán akarta elengedni. Megvárta, amíg összeszedi az egyensúlyát.
- Talán tényleg nem kéne többet innod. - Tette hozzá egy apró mosollyal. Kivételesen nem gúnyolódásnak szánta a dolgot.
Császár Valentin
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 11. 23:02 Ugrás a poszthoz

Sofia


- Majd rájössz. - Válaszolta könnyeden, mintha fel se tűnt volna neki a barna túlzott kíváncsisága, pedig a lány meg sem próbálta leplezni azt. Bizonyára sok elképzelése lehetett, Valentin pedig nem akarta elrontani egyiket sem. Sokkal mulatságosabbnak ígérkezett volna egyből a tettek mezejére lépni, de türelmes ember lévén nem akarta elsietni a dolgot. Az este túlságosan jól alakult ahhoz, hogy az ilyen apró részletek felett csak úgy átugorhasson. Minden egyes pillanatot ki akart élvezni, az pedig csakis úgy lehetséges, ha megadja neki a kellő felvezetést.
Arra persze nem számított, hogy a lány olyat mond, amitől eláll a szava. Gyakorlatilag képtelenségnek tartotta egészen addig a pillanatig, amíg ki nem köpte a whisky felét. Miután a lány rosszalló fejcsóválását elnézve összeszedte magát,
- Akkor talán eddig még csak engem tüntettél ki eme igen különleges tulajdonságoddal? - Kérdezte egy hangyányit gúnyosra váltott hangnemben.
Miután a lány sikeresen feltápászkodott a karjaiból, egy cseppet mintha megorrolt volna a fiú megjegyzésére.
Valentin rezzenéstelen tekintettel állta a pillantást, kíváncsi volt rá, vajon a nőszemély meddig fog gondolkodni. Megcsókolja vagy ne? Túlságosan részeg lehetett, ugyanis hosszú másodpercekig csak bámult rá, de végül természetesen győzött a józan esze.
Valentin se volt már szomjas, de ő még valószínűleg meg tudott volna állni a két lábán, ha épp nem ül.
Esze ágában sem volt elutasítani a csókot, épp ellenkezőleg, vadul viszonozta azt. Jobb keze az alkoholmámoros kisasszony derekára csusszant, s határozottan közelebb szorította magához.
A hosszú csókot követően lassan hátrébb húzta a fejét, az arcára pedig csibészes mosoly ült.
- Azt hittem már nem is lehetne tovább fokozni a hangulatot, de úgy tűnik tévedtem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Császár Valentin összes hozzászólása (16 darab)

Oldalak: [1] Fel