30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Maia Norwood összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 9. 18:50 Ugrás a poszthoz

Zoé

Hűvös este van, látszik, hogy már javában tél van. Hosszú, fárasztó és tanulással teli napom volt, úgyhogy úgy döntök, kijár nekem egy kis pihenés, teszek egy sétát. A kastélyon kívül nagyon hideg van, így maradok belül.
Elindulok amerre kedvem tartja, és hamar rájövök, hogy még sosem voltam a keleti szárny első emeletén. Fogalmam sincs, mit rejt a folyosó, de hirtelen kezd érdekelni. Engedek a kíváncsiságomnak, lassan fölsétálok a lépcsőn.
Amint fölérek, eltátom a szám. Gyönyörű látvány tárul elém, az egész folyosót betöltik a freskók, a padlótól a plafonig. Minden festményen mulatoznak az emberek, még érezni is lehet a bor illatát. Kis gondolkodás után rájövök, hogy a "Vigadófreskó" folyosóján vagyok, olvastam erről a helyről régebben egy könyvben. Mindig is kíváncsi voltam rá, nem is értem, miért nem kerestem eddig.
A sok vidám festményt látva én is jobb kedvre derülök, hirtelen elfelejtem, milyen rossz napom is volt. Csak sétálgatok a folyosón, és nézem a nekem integető embereket. Mikor felnézek a plafonra, ott is több száz mulató alakot látok. Nem tudom miért, de én is velük kezdek nevetni. Szép lassan megnyugszom, és teljesen visszatér a jókedvem.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2012. december 10. 16:47
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 10. 21:44 Ugrás a poszthoz

Zoé

Egy húsz év körüli nő freskóját tanulmányozom, akinek a kezében nem egy üres üveg van. Gyönyörű, sötétbordó ruhát visel, akár egy estélyre is elmehetne benne. Mosolyogva integet nekem szabad kezével, én pedig vidáman visszaintegetek neki.
Hirtelen azt veszem észre, hogy mindenki egy irányba néz. Egyenesen mögém. Csak azt veszem észre, hogy egy lány a fejem fölé nyúl és elkap valamit. Nem nagyon tudom kinézni, hogy mi az, viszont igencsak örülök, hogy nem esett a fejemre.
- Semmi baj!
Szegény biztosan fél, hogy valami bajom lett, legalábbis erre következtetek az arca alapján.
- Tényleg ne nevessétek ki! - fordulok a freskókhoz, akik láthatóan nagyon jól szórakoznak. Egy pillanatra abbahagyják a nevetést, de amint elfordulok, megint kitör belőlük a kacagás.
- Egyébként Maia vagyok. Maia Norwood. Mi az a kezedben?
Rámosolygok, hogy lássa, egyáltalán nem haragszom rá. A kezét nézem, nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mi lehet az, ami majdnem a fejemre esett.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 11. 16:56 Ugrás a poszthoz

Zoé

Bár megnyugtattam, hogy semmi baj nem történt, úgy látom Zoé még mindig aggódik miattam. A portrék csak nevetnek rajta, de úgy tűnik ő megszokta, ugyanis csak megvonja a vállát és legyint egyet. Biztosan gyakran jár errefelé. Kár, hogy én csak most fedeztem fel ezt a helyet, az ember egészen le tud itt nyugodni egy nehéz nap után.
- Szóval te sokszor jársz erre? Csak azért kérdezem, mert én most vagyok itt először.
Mikor megkérdezem, hogy mi van kezében, leteszi elém a földre. Egy vasgolyó. Érdekes, nekem eddig még nem jutott eszembe ez a stresszoldási módszer, pedig biztosan jó. Mindenesetre örülök, hogy elkapta és nem esett a fejemre. Semmi kedvem agyrázkódást kapni.
Leguggolok, hogy közelebbről is szemügyre vegyem. Valószínűleg már elég régi, kisebb karcolások vannak rajta. Szép, ezüstös színe van, csillog is abban a kevés fényben, ami beszűrődik a folyosóra, amit ugyan hatalmas ablakok díszítenek, a fény a felhők miatt mégsem tud teljesen beáramlani.
- Honnan van?
Ennél értelmesebb kérdés nem jut eszembe. Mondjuk tényleg kíváncsi vagyok rá, fogalmam sincs, hol lehet sima vasgolyót venni. Felegyenesedek, lenézek a golyóra, majd vissza Zoéra.
- Egyébként miért dobáltad? Ideges vagy?
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 11. 21:13 Ugrás a poszthoz

Zoé
- Hogy találtad meg ezt a helyet, mikor először jártál itt?
Fúrja az oldalam a kíváncsiság. Én véletlenül találtam ide, de el tudom képzelni, hogy Zoé hallott valakitől erről a helyről. Bár lehet, hogy ő is teljesen véletlenül jött ide.
- Jó neked. Én azóta nem láttam apukámat, mióta Magyarországra költöztem. Igazából nem is beszéltünk. A szüleim elváltak, apukám pedig Dublinban él.
Nem az a célom, hogy elpanaszoljam az egész életem szegény Zoénak. Egyszerűen csak kicsúszott a számon ez a pár mondat. Rögtön apu jutott eszembe, mikor említette, hogy az apjától kapta a vasgolyót. Bárcsak nekem is lenne valamilyen emlékem aputól... Mikor nála laktam, nagyon sok ajándékot kaptam tőle, de mindegyikkel történt valami, mára már egy sincs meg. Volt, amelyik rejtélyes körülmények között eltűnt, mikor apa elhozta az új barátnőjét, és volt olyan is, amit én magam vesztettem el az évek során.
- Ne haragudj, nem akartalak felidegesíteni.
Kissé megijedek, mikor Zoé arcán észreveszem az idegesség jeleit. Tényleg egyáltalán nem állt szándékomban fölidegesíteni, csupán érdekelt. Úgy látom, jobb, ha erről a témáról nem kérdezem többet...
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 12. 20:32 Ugrás a poszthoz

Zoé

- Értem. Én, ahogy már mondtam, most vagyok itt először, de teljesen lenyűgözött ez a hely. Biztos sokat fogok még errefelé sétálni.
Jó érzés, hogy nem egyedül nekem tetszik ez a hely. Kicsit féltem, hogy ha elmesélem valakinek, mennyire tetszik ez a folyosó, hülyének fog nézni, de úgy látom, van más is rajtam kívül, aki szeret ide járni.
- Hát tényleg nem túl jó, de már megszoktam. Egyébként te miért nem találkoztál régóta a szüleiddel?
El szeretném terelni a témát a családomról, azt hiszem nem szerencsés első találkozáskor elpanaszolni az életem. Ezenkívül tényleg érdekel, hogy Zoé miért nem látta a szüleit mostanában. Remélem, nem érinti a téma érzékenyen. Lehet, hogy nem kellett volna ezt megkérdeznem, de egyszerűen mindenre kíváncsi vagyok.
- Akkor jó. Mármint, hogy nem miattam vagy ideges, mert tényleg nem akartalak felbosszantani.
Nem tudom, hogy hirtelen hogy fejezzem ki magam. Nagyon örülök, hogy nem én idegesítettem fel, viszont sajnálom, hogy valaki megtette. Nem szeretném erről faggatni, mert úgy látom kissé még mindig ideges.
Felveszi a földről a vasgolyóját, és a kezei közé szorítja. Ekkor jut eszembe, hogy mikor öt éves voltam, apukám vett nekem egy gumigolyót. A mugli gyerekek gyakran játszottak ilyenekkel, sőt volt, aki még gyűjtötte is, nekem pedig egy sem volt, emiatt pedig kinevettek. Addig kérleltem aput, hogy vegyen nekem, amíg végül kaptam egyet. Lehet, hogy még meg is van valahol. Majd írok anyának, hogy keresse meg, és küldje el.
- Ne haragudj, kicsit elgondolkodtam. Eszembe jutott valami apukámról.
Elmosolyodok, és ránézek a kezében levő golyóra. Nagyon örülök, hogy Zoé eszembe juttatta ezt az apróságot. Már nagyon régóta kerestem valamit, ami apura emlékeztet. Nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott eszembe.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2012. december 22. 11:38 Ugrás a poszthoz

Zoé

- Rendben, majd körülnézek, ha lesz egy kis időm.
Ez a kastély hatalmas, tényleg nagyon sok hely lehet még benne, ahol nem jártam még. Jó lenne még ebben a félévben felfedezni mindent, amit csak lehet. A kastélyon kívül még nem is nagyon voltam, pedig nagyon szép környéken épült. Komoly felfedezőtúrákat kell majd tennem.
- Sajnálom. Biztos nehéz lehet.
El sem tudom képzelni, milyen, amikor az embernek van egy öccse és egy húga. Nagyon furcsa lehet Zoénak, hogy a húgát minden nap látja, az öccsét viszont csak alig. Nem hiszem, hogy meg tudnám szokni...
- Akkor jó. Tudod, utálom ha valaki miattam ideges.
Mondjuk általában nem sok embert szoktam felidegesíteni. Ha viszont mégis megtörténik, akkor nagyon rosszul érzem magam miatta. Szándékosan sosem tennék olyat, amivel másokat magamra haragítok. Olyankor mindig egyedül érzem magam.
Zoé elindul az egyik puff felé, én pedig követem. Leülünk, és miután kényelmesen elhelyezkedem a puha ülőhelyen, válaszolok neki.
- Hát igen, szeretem őket. Csak örülnék neki, ha apukámat is többet látnám.
Mostanában sajnos nem találkoztam apuval. Pontosabban azóta ritkultak meg ennyire a találkozásaink, mióta új családja van. A felesége utál engem, pedig nem tehetek róla, hogy megijesztettem annak idején. Jó lenne vele kibékülni, de egyelőre azt sem tudom, mennyit tud a varázslók világáról. Vagy egyáltalán hallott e már róla bármit is aputól.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. január 20. 21:15 Ugrás a poszthoz

Eric

Ma kifejezetten meleg volt, ahhoz képest, hogy nemrég még esett a hó. Késő délután úgy döntöttem, hogy lemegyek egy kicsit Bagolyfalvára nézelődni, végtére is ha itt fogok tanulni az elkövetkezendő években, nem ártana egy kicsit ismernem a falut.
Elindultam találomra egy úton, úgy sem tudom, mi merre van. Tájékozódni már kiskorom óta jól tudok, szóval egyáltalán nem féltem, hogy nem találok vissza. Hamarosan elérkeztem egy játszótérhez. Nem is tudtam, hogy a varázslóknak is vannak játszótereik. Gyerekkoromban apu gyakran vitt ki játszani, de mióta Magyarországon élek, nem igen volt alkalmam rá. Egy ideig vívódtam magamban, mondván, hogy öreg vagyok én már ehhez, de végül győzött a gyermeki énem, és elsétáltam egészen a bejáratig.
Mielőtt beléptem volna, megpillantottam egy fiút, aki valami edzésfélét csinálhatott, aztán elsétált egy padhoz, és leült. Haboztam egy kicsit, de végül is beléptem a kis kapun, és megindultam felé. Ahogy egyre közelebb értem, ki tudtam venni, hogy a fiú nagyjából velem egykorú lehet.
- Szia - köszöntem, mikor végül is odaértem hozzá. - Maia vagyok. Maia Norwood. De szólíts csak Miának, vagy ahogy tetszik.
Úgy gondoltam, ha már ismeretlenül odamegyek hozzá, legalább illene bemutatkozom.
- A Bagolykő mágustanodában vagyok gólya, és gondolom te is oda jársz, ugye? - csevegtem úgy, mintha csak ismernénk egymást. Nem tudtam csendben maradni, mint mindig, ha jókedvem van, most is folyamatosan beszélnem kellett. Kíváncsian vártam a fiú válaszát, miközben leültem mellé.
- Ugye nem gond, hogy ideültem? - kérdeztem, hiszen utálom, ha valakinek a terhére vagyok.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2013. január 20. 21:41
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. január 21. 21:18 Ugrás a poszthoz

Eric

- Te francia származású vagy, nem? - kérdeztem, mikor Eric bemutatkozott és elmondta, hogy ő is Bagolykőre jár. Azonnal felismerem az akcentust, lévén, hogy félig én is külföldi vagyok, bár nem francia, de azért könnyen felismerem a külföldieket.
- Egyébként melyik házba jársz? - fordultam felé. Elsőre levitásnak néztem, de inkább nem akartam hülyeséget mondani, így inkább kivártam, amíg válaszolt. Magamban megállapítottam, hogy én vagyok a világon a leggyávább ember. Még azt sem merem megkérdezni egy diáktól, hogy melyik házba jár. Na mindegy, majd megpróbálok változtatni ezen.
- Akkor jó. Tudod nem szeretem, ha másoknak a terhére vagyok. - mosolyogva fordultam felé ismét. Most már nyugodtan beszélhettem, végre elmúlt az a furcsa érzésem, hogy nem akar látni, hanem inkább egyedül lenne, mint velem. Mindig ilyesféle érzéseim vannak, ha egy ismeretlennel találkozom. Megint a gyávaság jele. Komolyan változnom kellene...
- Gondoltam lejövök egy kicsit a faluba körülnézni, végül is ha Bagolykőn fogok tanulni az elkövetkezendő években, akkor jó, ha ismerem a falut - magyaráztam lelkesen. - És te? Jól láttam, hogy edzettél?
Komolyan kíváncsi voltam. Én sosem voltam egy sportos alkat, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdekel a sportolás, csupán én nem szeretem csinálni.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. január 24. 17:41 Ugrás a poszthoz

Eric

Amikor kiderült, hogy a fiú tényleg francia, elmosolyodtam. Örültem, hogy helyes volt a feltételezésem. Ha nem lett volna az, rendesen beégtem volna, de szerencsére nem így történt.
- Igen, apukám külföldi - magyaráztam, mikor rákérdezett. - Félig angol, félig ír. Kiskoromban Dublinban éltem. Anyukám viszont magyar.
Nem tudtam, mennyit mondjak el neki. Igazán nem akartam untatni, az élettörténetem pedig enyhén szólva zűrös, a külföldi részei pedig különösen.
- Navinés vagyok - feleltem vidáman. Eltaláltam a fiú házát is, de ezt inkább nem említettem meg neki. Amióta itt vagyok, a levitába járókat kedvesnek ismertem meg, de végül is örülök, hogy a navinébe osztottak be. Valahogy otthon érzem magam. Mindenesetre jó más házak diákjait is megismerni.
- Hogy mit sportoltál? - kérdeztem vissza elkerekedett szemmel. Még életemben nem hallottam arról, amit a fiú említett, de nagyon kíváncsi voltam rá, hogy mi az. Engem minden érdekel, amiről a legtöbb ember még csak nem is hallott.
- Nem, én csak nézni szeretem - feleltem megvonva a vállam, mikor Eric rákérdezett, hogy sportolok e. - Bár kisebb koromban táncoltam egy pár évig, de hamar abbahagytam.- Tettem gyorsan hozzá.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 1. 20:21 Ugrás a poszthoz

Eric

Hamar kitárgyaltuk egymás származását, mint kiderült mind a ketten külföldiek vagyunk. Eric elmondta azt is, hogy capoeirát szokott sportolni, én pedig persze beégtem, mert fogalmam sem volt, mi az. Szerencsére a fiú ahelyett, hogy kiröhögött volna, nekiállt elmagyarázni.
- Ó, értem. Köszi, hogy elmagyaráztad - mondtam, amikor befejezte a beszédet. - Érdekes sport lehet ez, ahogy így elmondtad. Majd utánanézek bővebben - tettem hozzá.
Ültem még egy darabig mellette, gondolataimba merülve, aztán úgy döntöttem, hogy talán ideje elindulnom a kastélyba, ha vissza szeretnék érni még időben. Nem vettem észre, de beszélgetés közben jócskán eltelt az idő, én pedig nem szeretek sokáig elmaradni.
- Lassan vissza kellene mennem - fordultam félve a fiú felé. Nem tudtam, hogy fog reagálni, végül is nem mindenki viszonyul úgy a szabályokhoz, mint én. Vártam Eric reakcióját, de közben már úgy fordultam, hogy bármikor fel tudjak kelni, hogy elindulhassak.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 17. 20:43 Ugrás a poszthoz

Aileen


Késő délután volt már, amikor sikerült rávennem magam, hogy ne lustálkodjak a szobámban, hanem helyette tanuljak a vizsgáimra. Átsétáltam a Navine kastélyszárnyból a keleti szárnyba a jegyzeteimmel együtt, mert azt hallottam, hogy a második emeleten van egy tanulószobának nevezett hely, ahol nyugodtan lehet készülni a vizsgákra.
Amikor benyitottam a terembe, nagyon meglepődtem. Arra számítottam, hogy ezer diák fog a szobában nyüzsögni, tekintettel arra, hogy már elkezdődtek a vizsgák, de senkit sem találtam benn.
Amint túlestem az első megdöbbenésen, odasétáltam az egyik szép, barna babzsákhoz, és lehuppantam bele. Még örültem is, hogy senki nem fog zavarni, és hamarabb végzek, mint terveztem.
Elkezdtem bájitaltant tanulni, de valahogy nem akart belemenni a fejembe a tananyag. Megpróbálkoztam még jóslástannal, és egy kis sötét varázslatok kivédésével is, de egyik sem ment valami jól.
Pihenésképpen odasétáltam az egyik ablakhoz, a jegyzeteimet pedig a babzsákon hagytam. Teljesen elmerültem a gondolataimban, amik össze-vissza csapongtak, egészen addig, amíg ajtónyílásra nem lettem figyelmes.
A bejárat felé fordultam, és egy lányt láttam belépni rajta.
- Szia! - köszöntem halkan. Nem tudtam, hogy kellene viselkednem, végül is nem ismertem a lányt, viszont az nagyon furcsa lett volna, ha úgy teszek, mintha ott sem lenne, lévén, hogy csak ketten voltunk az egész szobában.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 17. 21:22 Ugrás a poszthoz

Aileen


- Ugyan, semmi baj - legyintettem, mikor a lány bocsánatot kért. Visszaültem a babzsákba és a kezembe vettem a tanulnivalóimat. Elkezdtem olvasgatni a sötét varázslatok kivédését, hátha most jobban megy, de szomorúan kellett konstatálnom, hogy ugyanannyira nem boldogulok vele.
Már éppen kezdtem kínosnak érezni a közöttünk lévő csendet, amikor a lány megkérdezte, mit tanulok.
- Hát, elvileg sötét varázslatok kivédését, de sajnos túl fáradt vagyok hozzá - mondtam, felé fordulva. Leraktam az ölembe a lapjaimat, és visszakérdeztem. - És te?
Aztán rájöttem, hogy még be sem mutatkoztam, és lehet, hogy a lány bunkónak nézhet emiatt.
- Egyébként Maia Norwood vagyok. A navinébe járok, és ha minden jól megy, nemsokára másodikos leszek - fordultam a lány felé ismét. Lehet, hogy nem kellett volna ilyen részletesen elmondanom, ki vagyok, de valahogy mindig szükségesnek érzem, ha olyan emberrel beszélgetek, akivel épp akkor ismerkedtem meg.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 17. 22:03 Ugrás a poszthoz

Aileen


- Ó, hát én sem nagyon tudok koncentrálni. Elég fáradt vagyok, mert nemrég vizsgáztam - feleltem, aztán sóhajtottam egyet. Még csak pár napja fejeztem be az előző tantárgyak tanulását, máris kezdtem a következőket. Az biztos, hogy jövőre kevesebb tárgyat fogok felvenni.
- Én is örülök, hogy megismerhetlek. Egyébként, nagyon tetszik az Aileen is, sőt úgy még jobb is, mint az Ilona. Bár az sem rossz - mondtam, észre sem véve, hogy tulajdonképpen saját magammal vitatkozom hangosan. Mikor rádöbbentem, kissé zavarba jöttem, remélem, nem látszott rajtam.
Örültem, hogy megismerhetek még egy levitást, eddig csak egyel találkoztam ezelőtt. Rendesnek tűnnek, vagy legalábbis csendesebbnek, mint a rellonosok, vagy az eridonosok. Mondjuk velük sincs semmi bajom, csak nekem egy kicsit túl... hangosak.
- Ó, már három vizsgámat megcsináltam - fordultam nevetve Aileen felé. - Igazából minden tantárgyat felvettem, amit csak lehetett. De jövőre biztosan kevesebbet fogok választani - magyaráztam lelkesen. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy eredetileg titokban akartam tartani ezt az információt, nehogy strébernek nézzenek - ajajj, talán tényleg az lennék? - , viszont a levitás lány olyan kedvesnek tűnt, hogy nyugodt szívvel mondtam el neki.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2013. február 17. 22:03
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 18. 17:56 Ugrás a poszthoz

Aileen


- Ó, értem - bólintottam a lány felé fordulva. - Egyébként hogyhogy az angol és a magyar nevedet is használod? Mármint melyik az eredeti?
Nagyon reméltem, hogy sikerült érthetően megfogalmaznom a kérdésemet. Amíg a lány válaszára vártam, belelapoztam egy kicsit a sötét varázslatok kivédésébe, de rögtön abba is hagytam, mert rájöttem, hogy ugyanannyira nem megy, mint eddig.
- Hát szerintem majdnem levitás lettem. Az alapján, amit olvastam az iskola házairól, tényleg oda illenék - mosolyodtam el. Való igaz, talán jól érezném magam a levitásoknál is. - De azért nagyon szeretem a navinét. Amint megérkeztem, rögtön befogadtak, sosem éreztem magam kívülállónak.
Örültem, hogy szóba került a téma, valahogy szeretek arról beszélni, hogy mennyire szeretem a házam. Mondjuk amikor először hallottam, hogy ide fogok járni, tényleg azt hittem, hogy levitás leszek, de végül nem bánom, hogy nem így alakult.
Miközben ezen gondolkoztam, Aileen kezébe vette a jegyzeteit, és olvasni kezdett valamit, és én is így tettem volna, de aztán megkérdezte, hogy tanulunk e együtt.
- Hát, nem is tudom. Igazából mindent értek, de azért köszi. Egyébként mit tanulsz éppen?
Megpróbáltam nem túl látványosan belepillantani a lány lapjaiba, de nem sokat láttam belőle, úgyhogy ránéztem és vártam a válaszát.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 19. 19:52 Ugrás a poszthoz

Vanília

Éppen véget ért az egyik vizsgám, amikor rájöttem, hogy le kell mennem a faluba, mert megbeszéltem Vaníliával, hogy elmegyünk együtt a cukrászdába. Szerencsére még időben odaértem, egy percet sem késtem.
- Szia! Nekem is épp most volt vizsgám - mondtam, rámosolyogva a szőke lányra. Azt nem tettem hozzá, hogy majdnem elkéstem miatta, úgy gondoltam, utólag már teljesen mindegy.
Amikor beléptünk, és körbenéztem, teljesen elcsodálkoztam, annyira megtetszett a hely.
- Még sosem voltam itt, de nagyon tetszik - mondtam Vaníliának.
Amíg ő kért egy citromtortát, én nézegettem a sütiket, hezitálva. Nem tudtam dönteni, annyi minden finomság volt a pult mögött.
- Ó, jól vagyok, köszönöm - mosolyogtam a lányra, amikor visszafordult hozzám. - Nagyon szívesen mesélnék valamit, de sajnos, amióta bagolykőn vagyok, nem találkoztam anyuval. Apukám pedig Dublinban él.
Eszembe jutott, hogy milyen régen láttam már a szüleim. Persze Bagolykőn sem vagyok magányos, de hát azért otthon lenni egész más. Nagyon szeretem a sulit, de azért hiányoznak a szüleim.
Amikor Vanília megkérdezte, hogy kérek e valamit, még egyszer végigfutottam a süteményeken, aztán döntöttem:
- Én is egy citromtortát kérek! - mondtam, a pincérnő felé fordulva. Rögtön meg is kaptam, és amint beleharaptam megállapítottam, hogy nagyon finom.
- És te hogy vagy? - fordultam vissza a lány felé, amikor rájöttem, hogy túl sokat beszéltem magamról, Vaníliát pedig alig hagytam szóhoz jutni.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 20. 20:29 Ugrás a poszthoz

Vanília

- Nem, sajnos nem megyek haza. Anyukám pont nem lesz otthon, úgyhogy nem lenne értelme - magyaráztam a lánynak. Azt nem tettem hozzá, hogy miért nem lesz otthon, de nem azért, mert nem bíznék Vaníliában, hanem mert én sem tudom. Ami furcsa, mert anya nem szokott titkolózni, úgyhogy most aggódom egy kicsit, de igazán nem akartam ilyesmikkel untatni a lányt.
- Ó, szerintem jó ötlet lenne ez a buli - mondtam, mikor szóba hozta. Szuper lenne, ha nem aggódnám végig a szünetet, hanem egy kicsit társaságban lennék, ráadásul egy ilyen bulin, akár még új barátokat is szerezhetek.
- Egyetértek, nagyon szép ez a hely - mondtam a lánynak, miközben még egyszer körbenéztem. Tényleg, nagyon otthonos a kis cukrászda, valószínűleg még sokszor fogok lejárni iskolai éveim folyamán.
- Ó, hát azok a vizsgáim, amiket eddig megcsináltam, jók lettek. Viszont még nem végeztem mindennel - mondtam, miközben enni kezdtem a citromtortám. Vanília következő megjegyzésére csak elmosolyodtam és bólintottam, ugyanis éppen egy falat finomsággal volt tele a szám.
- Nem is tudom, majdnem minden tanárt szeretek. Fédra tanárnőt is, bár nem ismerem annyira.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. február 23. 11:19 Ugrás a poszthoz

Aileen


- Ja, értem - bólintottam. - Szerintem is szebben hangzik az Aileen. Egyébként tudom, hogy ugyanazt jelenti, csak arra voltam kíváncsi, hogy maelyik névvel születtél. Mármint, hogy angol néven vagy e anyakönyvezve - magyaráztam.
- Szerintem is érdekes tárgy - mondtam, mikor Aileen elmondta, hogy gemmológiát tanul. A lány visszafordult a jegyzetei fölé, és elkezdte átolvasni őket, én pedig ugyanígy tettem. Csakhogy mikor elkezdtem olvasni, hirtelen minden teljesen sötét lett.
- Fogalmam sincs, mi lehet - válaszoltam suttogva, és közben tagadólag megráztam a fejem, de hamar rájöttem, hogy mivel sötét van, a lány nem láthatta.
- Rendben, ez jó ötlet. Menjünk! - mondtam halkan, és elindultam arra, amerre sejtéseim szerint a kijárat lehetett. Aileen gyorsabb volt nálam, és megtalálta, csakhogy hiába, mert zárva volt.
- Fogalmam sincs - válaszoltam, miközben azon törtem a fejem, hogy mit tehetnénk. - Várj csak, nincs nálad pálca? Akkor esetleg egy lumossal tudnánk valami fényt csinálni - jutott eszembe. Sajnos nálam nem volt, mivel tanulni indultam, de reménykedtem, hogy Aileennél valami csoda folytán van.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. március 4. 21:29 Ugrás a poszthoz

Aileen


- Sajnos nincs nálam, mivel tanulni jöttem, és nem gondoltam, hogy szükségem lehet rá - mondtam szorongva. Egyrészt kicsit szégyelltem magam, amiért ilyen meggondolatlan voltam, másrészt pedig kezdtem komolyan ideges lenni.
Ezt csak fokozta, amikor magam mellől valami furcsa zajt hallottam.
- Úristen! Mi volt ez? - kérdeztem suttogva. Aileen felé fordultam, vagy legalábbis arra, amerre sejtettem, hogy lehet. Ekkor hallottam, hogy beverte valamelyik testrészét az asztalba. Már éppen megkérdeztem volna, hogy jól van e, amikor rájöttem, hogy tulajdonképpen még mindig hallom azt a fura morgásfélét. Kétségbeesedten kezdtem keresni, hogy merre lehet Aileen. Összevissza tapogatóztam a sötétben, de nem találtam. Már kiáltottam volna neki, hogy merre van, amikor meghallottam a lány hangját magam mellől. Éppen kezdtem megörülni, de csak addig, amíg fel nem fogtam, hogy mivel vádol.
- Nem én csinálom, hidd el! - próbáltam meggyőzni. - Én is szeretném tudni, mi folyik itt!
Mivel hallottam, hogy merről jött Aileen hangja, könnyen megtaláltam. Megfogtam a karját, nehogy ne találjuk meg egymást, aztán suttogva megszólaltam:
- Most mi lesz?
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. március 26. 06:41 Ugrás a poszthoz

Aileen


Szerencsére Aileen hitt nekem, vagy legalábbis úgy nézett ki, mivel nem szólt többet erről a témáról. Mikor megtaláltam, merre van, és megfogtam a karját, kissé megnyugodtam. Végül is jó, hogy nem voltam egyedül, akkor biztosan pánikba estem volna. Sejtettem, hogy Aileen is pont annyira nem érti, hogy mi a helyzet, mint én, de azért mégis jó volt, hogy nem egyedül voltam. Ketten talán hamarabb kijuthatunk...
- Igen, elég gyorsan ki kellene találni valamit - suttogtam, és gondolkodni kezdtem. Sajnos semmi nem jutott eszembe, pedig jól jött volna valami ötlet. Persze amikor nem kellene gondolkoznom, akkor mindenféle eszembe jut, de amikor ki kellene találnom valamit, akkor sehogy sem akar eszembejutni valami ötlet...
- Fogalmam sincs, mit csináljunk. Szóval, ha neked sincs ötleted, akkor szerintem üljünk le, és várjunk, annál jobbat nem tudunk csinálni. - Lehet, hogy kicsit bunkónak hangzott, amit mondtam, de nem annak szántam, csak kezdtem ideges lenni, egyrészt, mert nem tudtam, mi ez az egész, másrészt pedig ezer dolgom lett volna, és nem úgy nézett ki, hogy hamarosan mehetek a dolgomra.
Utoljára módosította:Maia Norwood, 2013. március 26. 06:42
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. április 7. 22:22 Ugrás a poszthoz

Mary

Az ember azt hinné, hogy egy fárasztó nap után nagyon könnyű elaludni. Persze ez nem így van, legalábbis velem biztosan nem. Pedig ma este mindennél jobban vágytam arra, hogy elaludjak, és végre álmodhassak. Imádok álmodni, hiszen olyankor minden tökéletes, vagy legalábbis annak látszik, de én azzal is megelégednék. Sőt, igazából már az is elég lenne, ha nem lennék hulla fáradt.
Ilyen gondolatokkal hunytam le a szemem, már sokadszorra, de sehogy sem voltam képes elaludni. Folyton elkezdtem agyalni valamin, mindenféle teljesen értelmetlen dolgon. Össze-vissza forgolódtam, hátha találok olyan helyzetet, amiben el tudok aludni, de sajna nem jártam sikerrel. Ez így ment legalább fél órán keresztül, aztán meguntam, és mivel nem tudtam mit csinálni, kimentem a mosdóba.
Mikor visszaértem, leültem az ágyamra, és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak. Abban biztos voltam, hogy nem fogok tudni elaludni. Ekkor átsuhant egy gondolat az agyamon. ~Mi lenne, ha kilógnék egy kicsit?~ A válasz persze az volt, hogy szuper lenne, mivel biztos voltam benne, hogy nem fogok tudni aludni, mást meg nem tudnék csinálni.
Teljes csöndben kezdtem el felöltözni. Legalábbis ez volt a tervem, csakhogy nem sikerült megvalósítanom. Ahogy a nadrágomat kerestem, ledöntöttem a gitáromat, ami az ágy mellett állt. Gyorsan magamra kaptam a ruháim, aztán leültem az ágyamra.
Körbenéztem, hogy felébredt e valaki. Lagger és Adri aludt, de Mary az ágyában ült, és engem nézett.
- Én... Én csak... - kezdtem magyarázkodni, de nem tudtam, mit mondhatnék. Aztán rájöttem, hogy nem egy idegenről van szó, hanem Maryről, szóval nyugodtan beavathatom.
- Igazából nem tudok aludni, úgyhogy arra gondoltam, kiszököm egy kicsit - mondtam suttogva, nehogy a többiek meghallják. - Esetleg velem jönnél? - kérdeztem hirtelen ötlettől vezérelve.
Rövid párbeszéd után eldöntöttük, hogy elmegyünk a bagolyfalvi temetőbe. Miután Mary felöltözött, kiléptünk a folyosóra. Olyan halkan sétáltunk, amennyire csak tudtunk, nehogy észrevegyen egy prefi. Már majdnem kint voltunk a kastélyból, amikor az egyik folyosón megpillantottam valakit. Rögtön rájöttem, hogy egy járőröző prefi lehet, így intettem Marynek, hogy bújjunk el az oldalfolyosón. Így is tettünk, és vártuk, hogy elmenjen valamerre a járőröző. Mikor elsétált mellettünk, igyekeztem minél jobban a falhoz lapulni. Szerencsére nem vett minket észre.
- Huh, ez meleg helyzet volt - suttogtam Marynek. - Szerencsénk volt.
Mikor kiértünk a kastélyból, kissé felszabadultabbak lettünk.
- Itt már nem fognak elkapni - mosolyogtam szobatársamra. Kezdtem egészen felvidulni, hiányzott már egy kis kaland az életemből. Amióta az iskolában vagyok, még sosem szegtem úgy igazán meg a házirendet. Na jó, ott volt az a padlásos eset, meg a könyvtárszobába tett látogatásom Laggerrel, de ez most más, hiszen akkor a házunkon belül maradtam, most viszont koránt sem.
Rövid séta után el is értünk a temetőhöz. Egy pillanatig haboztam, mielőtt beléptem, hiszen hallottam már ezt-azt a helyről, de mivel kintről nem lehet megállapítani, hogy igazak e a híresztelések, kénytelen voltam magam utánajárni.
- Menjünk - mondtam Maryek bátorításképpen, bár inkább saját magamnak szólt. Végül erőt vettem magamon, és lassan beléptem, Maryvel az oldalamon.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. április 29. 21:27 Ugrás a poszthoz

Mary


Ahogy beléptünk a kapun, rögtön megéreztem a hely kissé furcsa, kísérteties hangulatát. Mindig is kedveltem az ilyesmit - mármint a borzongató hangulatot -, viszont most örültem, hogy nem vagyok egyedül. Bevallom, először kicsit megijedtem, de mivel Mary is velem volt, hamar elmúlt a félelmem.
- Szuper ez a hely - fordultam szobatársam felé, immár teljesen megnyugodva. - Menjünk tovább! - mosolyogtam rá.
Ahogy egyre beljebb haladtunk, úgy éreztem, mintha valaki figyelne, de megpróbáltam elhessegetni a zavaró gondolatot, és nyugodtan sétálni. Már egészen bent jártunk a temető belsejében, amikor hirtelen egy kisfiú ugrott elénk. Annyira megijedtem, hogy szinte szívrohamot kaptam - még sikítottam is -, de legalább megszűnt az a furcsa érzés.
- Szia! - köszöntem neki félénken. - Én Maia vagyok.
Egy kicsit haboztam, hogy maradjak e játszani vele, vagy esetleg fussak el, ahogy csak bírok. Ránéztem Maryre, és mivel úgy láttam, nem lenne ellenére, végül egy sóhajtás kíséretében válaszoltam.
- Persze, szívesen. - Még mosolyogtam is, pedig egy kicsit még mindig ijedt voltam. Mondjuk, csak azért, mert meglepődtem, hiszen a fiú szerintem akkor sem tudna nekünk ártani, ha akarna. Na, nem mintha annyira akarna...
- Mit játszanál szívesen? - kérdeztem, kicsit lehajolva, hogy az arcom Döme arcával egy vonalba essen.
Maia Norwood
INAKTÍV


Mia, Manó, Mia Manó, Mai, Leprikón, Maius, Manócka
RPG hsz: 49
Összes hsz: 1000
Írta: 2013. június 6. 20:43 Ugrás a poszthoz

Nyitóbál - Mary és Bianca
Ruha

~Talán nem is lesz olyan rossz...~ Gondoltam, ahogy beléptem a Nagyterembe a Nyitóbál előtt. Semmi kedvem nem volt itt lenni, úgyhogy muszáj volt ilyesféle gondolatokkal bíztatnom magam. Tulajdonképpen nagyon szeretem a bálokat, az egyetlen ok, amiért erre a bálra nem szerettem volna jönni az az volt, hogy nem nagyon tudtam olyan ruhát szerezni, ami igazán tetszene, és amiben jól érezném magam. Az utolsó pillanatban sikerült találnom egyet, ami viszonylag elfogadható, de azért irigykedve néztem a teremben levőkre, akik szebbnél szebb ruhákat viseltek.
Hirtelen eluralkodott rajtam az a tipikus "mit keresek én itt?" érzés, de szerencsére a kérdést meg tudtam válaszolni magamnak: kíváncsi voltam arra, hogy kik fognak bekerülni a Tusára... Különösen Marynek szurkoltam, végtére is ő a legjobb barátnőm...
Ahogy leültem a Navine asztalához, egy-két ismerős arcot felfedeztem a tömegben, de sajna Maryt nem láttam, pedig kerestem. Már éppen kezdtem furcsán érezni magam (mivel mindenki beszélgetett valakivel, én viszont csak egy helyben ültem), mikor az igazgató elkezdett beszélni. Feszülten vártam, hogy kik jutottak be, aztán amikor kimondta Mary nevét, hihetetlenül megkönnyebbültem és megörültem. Csak akkor vettem észre a barátnőm, mikor felállt a helyéről. Láttam rajta, hogy szinte fel sem fogta, mi történt.
~Jó neki.~ Gondoltam mosolyogva. Igazság szerint én is szerettem volna indulni a tusán, de nem tartom magam elég jónak hozzá, így inkább maradok annál, hogy szurkolok Marynek, meg mindenkinek, akit ismerek.
Ahogy befejeződtek a beszédek, nekiláttam, hogy ételt szedjek a tányéromra. Elképesztően éhes voltam, úgyhogy töménytelen mennyiségű ételt ettem meg. Ezt pár perc után meg is bántam, ugyanis borzalmas hányingerem lett. Megpróbáltam mély levegőt venni, és inni egy kis vizet, de sajnos pár perc múlva sem múlt el. Lassan felálltam, és kisétáltam a teremből, mert nagyon zavart a tömeg. Szerencsére senkinek nem tűnt fel, hogy eltűntem, így csendben távozhattam. Nem mentem messzire, még csak el sem távolodtam a Nagyterem ajtajától, csupán a falnak vetettem a hátam, behunytam a szemem, és ismét mélyeket lélegeztem. Szerencsére ettől enyhült a rosszullétem, úgyhogy pár perc elteltével visszatértem a bálba.
Ahogy visszamentem, hirtelen nem tudtam, hova is induljak. ~Megkereshetném Maryt.~ Gondoltam. Körbenéztem, és szerencsére rögtön megláttam a lányt, amint egy rellonos lánnyal együtt táncol, pontosabban ugrál. Mosolyogva haladtam felé, és ahogy odaértem, minden további nélkül a nyakába ugrottam.
- Annyira örülök! Tudtam, hogy bekerülsz! - lelkendeztem szinte sikítva.
- Hm... Bocsi, csak annyira örülök! - engedtem el a lányt nem sokkal később.
- Jaj, ne haragudj, be sem mutatkoztam - mosolyogtam a rellonos lány felé. - Maia Norwood vagyok, Mary szobatársa.
Már nyoma sem volt rajtam a kezdeti kedvetlenségnek. Mi okom lett volna bosszankodni? Mary bejutott a Tusára! Talán még jobban örültem ennek, mintha én jelentkeztem, és jutottam volna be...
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Maia Norwood összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel