28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tolland Clotan összes hozzászólása (52 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. október 28. 22:40 Ugrás a poszthoz

Zachary

Tolland céltudatosan, és viszonylag gyorsan haladt előre - már amennyire a hátán lévő hatalmas táska engedte. Közben futva azon gondolkozott, őneki miért elég az az egyetlen táska? Nincsen a birtokában kevesebb holmi mint másnak, mégis gyakran praktikusabban intézi a dolgokat mint társai.
Ahogy ezen merengett, kis híján felbotlott egy kőben. Egy pillanatra mérges lett, de nyugodt természetének köszönhetően, simán sóhajtott egyet és tovább sétált. "Hol is tartottam?" - tette fel magának a kérdést. "Ja, igen, a praktikusság..." - amint kigondolta, megpillantotta az iskola kapuját. Gyorsabbra fogta a tempó. Mikor odaért hosszasan bámult maga elé. Félre kellett tennie minden fölösleges eszmefuttatását, ahhoz, hogy felidézze mi lesz az első tennivalója mikor belép az iskolába. "Ja, igen... Jelezni a házvezető tanáromnak, hogy megérkeztem... Bár már nyilván tud róla."
Tolland előtt kitárult a kapu. Belépett rajta. Amint hátrafordult, hogy megnézze, miként csukódik be magától - bár aranyvérű családból származott, bármikor lelkesítette a mágia - azon gondolkozott, miért nem jött meg hamarabb az esze, és költözött be még szeptemberben az iskolába. Akkor nem kéne különcködnie; újként beilleszkednie, felzárkóznia, és eltévednie sem. (Miként hosszú útja során többször is megtette.)
A kapu becsukódott. Tolland számára ez egy kisebb katarzissal is felért. Mikor sikerült kihevernie, megfordult. Egy sötét alakot látott - ugyanis este volt már, és az a bizonyos alak nem is volt még akkor kellően közel.
A fáradtság nem engedett teret a félelemnek. Tolland megszólította fáradt hangon az egyre közeledő személyt, akin egyértelműen látta, hogy felsőbb éves.
-Szia! Tolland Clotan vagyok.
Utoljára módosította:Lenna Goldberg, 2012. november 18. 19:07
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 18:33 Ugrás a poszthoz

Katherine

Tolland túl volt az első napján az új iskolában. Tetszett neki amit aznap tapasztalt, de elsőre túl sok volt neki. Úgy érezte ideje lazítani egy keveset. Nem tudta hová menjen. Ismeretlen volt neki a hatalmas kastély, így megindult arra amerre a megérzése vitte őt. Abban reménykedett, hogy nem csapja majd be.
Egyszer csak megindult felfelé. Tolland átgondolta, miért épp föl. Bizonyára szeretne kitörni. Ahogy ezen gondolkozott, felért az első emeletre. Ott egy barátságos kétszárnyú ajtót talált. Kicsit félt mi várja az ajtón túl, de úgy döntött, hogy belép rajta. Így is lett. Az erkélyen egészen hideg volt, mégis kellemes tiszta volt a levegő.
Tolland megpillantott egy lányt. Ezek szerint nincs egyedül a kis erkélyen. Sajnos nem ismerte. Ezen a helyen ő alig ismer valakit. Még.
Régen egészen biztosan nem merte volna megszólítani a lányt, de most, hogy új életet kezdhetett 14 évesen, új erőre kapott és bátrabban viselkedett mint azelőtt.
-Szia! -szólította meg- Engem Tolland Clotannak hívnak, elsős levitás vagyok.
A fiú csak reménykedni tudott, hogy sem elsős sem pedig levitás mi voltja, nem sérti a lányt.
Amíg a válaszát várta körbe nézett a tájon. Bogolyfalvát látta maga előtt. Könnyen felismerte, hiszen napokkal azelőtt egy hosszas túrát tett meg a faluban.
Így éjjel, felülnézetből talán még szebb volt mint mikor legutóbb látta.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 19:05 Ugrás a poszthoz

Katherine
Tolland bátorsága rögtön alább hagyott. A fiúnak igen komoly tériszonya van. Mikor a lány minden félelem nélkül neki vetette magát a korlátnak, Tolland nagyon megijedt. Ez az érzés nem volt számára szokatlan, így megpróbálta nem tudtára adni a lánynak, hogy most épp nagyon megijesztette.
A fiú gyorsan lehuppant egy fotelbe, ezzel igyekezvén valami kis ellenérzést kelteni az elméjében. Össze szedte magát, hogy tudjon válaszolni a kevésbé barátságos lánynak:
-Csak ki akartam kicsit kapcsolódni. Elindultam felfedezni a kastélyt és ide tévedtem. Azt hiszem jó helyen vagyok. Itt nagyon tiszta a levegő.
Tolland nem hazudott, nagyon jól érezte magát a holdfény-fürdette erkélyen. Ugyan nem bízott abban, hogy komolyabb beszélgetést tud létesíteni a lánnyal,(látta testbeszédén a tiltakozást)tett egy próbát, és kérdezett ő is:
-És te? Te mit csinálsz itt? -amint megkérdezte, tudta, hogy a lány valószínűleg meg fog haragudni rá, amiért ilyen nyíltan kérdőre vonja. Ez általában így van. Főleg a lányok esetében. Még akkor is ha ugyanazt a kérdést korábban ők maguk tették fel. Tolland még is szerette az ilyen helyzeteket. Soha nem tudta őket olyan véresen komolyan venni mint sokan. Mindig játékosan fogta fel az emberi természet megnyilvánulásait.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2012. november 1. 19:06
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 20:33 Ugrás a poszthoz

Czettner

Tolland boldogan sétált a rét felé. Egy igen jól sikerült napon volt túl. A java még nem jött el a tanulnivalóknak. Ez az oka a fiú gondtalanságának. Azt hallotta, a réten szoktak ismerkedni az újak. Mivel ő még nagyon friss hús volt az iskolában, úgy gondolta- ha már ideje engedi- lenéz erre a bizonyos rétre.
Sokkal inkább park ez, mint rét -gondolta magában mikor először megpillantotta. Nagyon szép része ez is az iskolának. Nem lóg ki a sorból.
Tolland először csak leült az egyik padra és nézelődött. Azon gondolkozott, milyen rossz lehet a ramórájának, hogy egész nap egy akváriumban van, és nem lehet most is itt gazdájával. Végtére is ő egy hal...
Tolland várt. Nem szeretett várni. Tele volt energiákkal, amiket szeretett volna megosztani valakivel. Ezért jött le a rétre is.
Teltek a percek és még mindig senki nem jött. Már az is megfordult a fejében, ha idő előtt senki nem téved a közelébe, felmászik az egyik fára. Legalább is megpróbál.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 21:49 Ugrás a poszthoz

Katherine

Tolland lassacskán megnyugodott. Rájött, hogy a lány valószínűleg az utolsó ember aki kiesne a korláton, a beszédstílusa alapján. Képtelen lenne még megbotlani is, ha valaki a társaságában van és ezt észre veheti.
Nem tudta hova tenni a lány modorát. "A szabályok előbb-utóbb tönkre teszik az embert. Bár hasznosak... a veszély ott lehet karnyújtásnyira." A fiú a mondat hallatán teljesen tanácstalanná vált. Mit akart ezzel mondani? Veszély? Hol? Ha ő nincs veszélyben a korlát mellett, akkor ki más lenne veszélyben és miért?
-Én sem szeretem a szabályokat.-hazudta a fiú. Tudta, hogy Katherine nem fog magától kellemesebb beszélgető partnerré válni, így megpróbált Tolland közeledni felé-persze csak verbális úton.
A lány a szó szoros értelmében kimutatta a foga fehérjét. A fiú még sosem találkozott ilyen teremtménnyel. Sosem látott még olyan lányt, aki csak úgy, minden ok nélkül rávicsorítana. Sértettséget érzett.
Aztán belegondolt abba, hogy a lánynak nem lehetnek jó tapasztalatai az emberekkel kapcsolatban. Különben miért lenne ilyen ellenséges?
Tolland ismét Katherinere nézett. A lány háttal állt neki. Ahogy figyelte, ismét elfogta a szédülés, így inkább levette róla a tekintetét.
- Egyébként te is elsős vagy? -kérdezte. Most is rájött milyen súllyal bír a kérdése... Ha tehette volna inkább vissza szívta volna a kérdést.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2012. november 1. 21:49
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 22:05 Ugrás a poszthoz

Czettner

Tolland egészen elképedt. Már kezdett beletörődni abba, hogy egyedül marad, mikor megjelent egy lány. Nem tudta eldönteni milyen idős lehet, de úgy gondolta pár évvel biztosan idősebb nála.
-Szép estét! - válaszolt - Köszönöm a kérdésed, de nem fázom. - igyekezett a lehető legkedvesebb módon válaszolni, hiszen hozzá is kedvesen szóltak. Ez szokatlan volt Tolland számára. Nem gondolta, hogy az iskola lakói annyira szeleburdiak, mint amilyenek. Mikor mégis rájött, úgy döntött "Amilyen az adjon Isten..." alapon, ő is ridegen viselkedik majd a többi lakóval. Örült, hogy ezen elhatározásától épp eltántorították.
- Egyébként Tolland Clotannak hívnak. Elsős levitás vagyok. - mutatkozott be a fiú. Sosem tudta mit tegyen mikor nőknek kellett bemutatkoznia. Szíve szerint nőknek nem nyújtott volna kezet, de tudván, hogy többnyire mégis így tesznek az emberek. Önmagának ellentmondva kezét nyújtotta az érte aggódó lánynak.
Tolland hirtelen kellemesebben érezte magát. A benne szorongó energiák -amik a nap folyamán gyűltek fel- hirtelen elszivárogtak. Úgy érezte végre egy kellemes beszélgetés előtt áll.
Mindig nyitott volt egy jó eszmecserére.

Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 22:25 Ugrás a poszthoz

Katherine

-Akkor nem is tévedtem olyan nagyot.- nyugtatta meg magát, ismét meggondolatlanul hangosan.
Tollandnak hirtelen jó kedve támadt. Minek utána a lány viselkedése teljesen értelmetlen volt: neki szegezte, hogy már takarodó van. A fiú értette a célzást és ő maga is elvágyott ettől a lánytól. Elhatározta, hogy egyedül hagyja. Hiszen a lánynak pont erre volt szüksége.
Esélyt sem hagyva annak, hogy a fiú teljesítheti kérését, feltett neki egy teljesen ártalmatlan kérdést.
"Ezzel meg megint mit akar?" -tette fel magának a kérdést Tolland.
-Szekszárdról jöttem. Tegnap este érkeztem meg. Ez volt itt az első napom.- kezdte mesélni a fiú, de nem tudta folytassa-e. Valami feszültséget érzett a levegőben. Már az első perctől, de egyre kellemetlenebbé vált. Nem értette miért érzi azt a lányon, hogy a háta közepére kívánja. A helyzet viccesből, értelmetlenre váltott. Értelmetlen volt egy erkélyen tartózkodniuk, ha ennyire ellenszenvesek egymásnak. Tolland agyán átfutott, hogy tulajdon képpen egy rellonossal áll szemben, ő pedig egy levitás. Talán innen az ellenszenv. Egy ilyen ostoba ok pedig nem volna elég arra, hogy minden szó nélkül ott hagyja a lányt. Úgy gondolta, ha majd ismét elküldi-akár célozgatással is- elmegy; de addig nem.
-És te honnan jöttél? - tette fel ugyanazt a kérdést a lánynak. Ugyan az utolsó megszólalás alkalmával egészen emberien kérdezett, Tolland koránt sem volt benne biztos, hogy úgy is fog válaszolni Katherine.
Minden esetre igyekezett kényelmesebb pozíciót felvenni a fotelben ülve, és elhessegetni azt a gondolatát ami a lány keltett benne. A veszélyt.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 22:42 Ugrás a poszthoz

Zachary

Tolland örült, hogy végre találkozott valakivel. Az első emberrel a bagolyköves pályafutása során. Ezt a valakit Zachnek hívták és prefektus volt. Ugyan a fiú nem tudta felidézni mit is jelent a prefektusi szó, de tudta, hogy valamiféle rangot. Örült, hogy egy rangos személlyel találkozott. Így biztos lehetett abban, hogy jó fele irányítja majd őt, ha segítséget kér tőle.
-Igen új vagyok, és levitás.-válaszolt Zach kérdéseire.- Te melyik ház tagja vagy? -kérdezte Tolland abban bízva, hogy a fiú levitás. Talán még szoba társak is lesznek.  
Korábban sokszor megtervezte magának, milyen lesz a Bagyolykőben. Ugyan, annak látta legkevesebb esélyét, hogy akadálymentes, mégis ezen gondolkozott a legtöbbet.
Szerette volna, ha gördülékenyen mennek a dolgok. Hamar beilleszkedik.
- Nem tudod véletlen mi a teendőm most? - tette fel a következő kérdést Tolland, hiszen továbbra sem tudta mit kell tennie.
Ez volt az első alkalom mikor komolyabban szemügyre vehette a jövendő lakhelyét, és iskoláját. Bármilyen is lesz az elkövetkező években az élete, Tolland tudta, hogy ez a hely a lehetőségek tárháza lesz számára.
A szokatlanul szép birtok, a rajta trónoló büszke kastéllyal igazán kellemes látványt nyújtott. A kellemes hideg is tetszett a fiúnak, bár az igazat megvallva bőröndje rontott az összképen. Végső soron mégis jól érezte magát leendő lakhelye bejáratánál.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 1. 22:58 Ugrás a poszthoz

Katherine

Londonból? "Hiszen ez nagyszerű!" -gondolta Tolland-de már nem merte hangosan mondani. Hirtelen felötlöttek a korábbi képek, mikor ő járt Londonban. Páratlan város meg kell hagyni. Ugyan Tolland nem tudta maradéktalanul kihasználni a hely adta lehetőségeket -korából kiindulva sem- de összességében elmondhatta, hogy kellemes emlékek fűzik Lon...
A lány leült mellé. Tolland arcára fagyot az emlékek felidézése közben akaratlanul megjelenő mosoly. Úgy érezte a lány taszítja. Nem is akárhogy. Akár csak a mágnes azonos pólusa. Ez át is haladt az agyán. "A mágnes egyforma pólusa? Vajon mi lehet bennünk az egyforma, amiből ez a nagy ellenszenv ered." -gondolkozott Tolland, aki valóban nem tudta hová tenni ezeket a gondolatokat.
Korábban ő is zárkózott volt, de a lány nála sokkal természetellenesebb módon. Tehát ez nem lehet bennük közös. A lány rellonos, Tolland pedig levitás. Ez egy újabb ellentétes pont. Valahol a lányban biztos van valami ami hasonlóvá teszi a fiúhoz. Legalább is ezt remélte. Ellenkező esetben benne lenne valami, ami a lányon szembetűnő.
-Milyen óráid voltak ma? - tette fel a fiú azt a kérdést, ami egy fokkal már magasabb rendű volt, a "mi a neved?"-, és a "hol laksz?"-nál. Bár eleinte-,sőt egészen eddig a pillanatig- nem volt ínyére a lánnyal folytatott beszélgetés, úgy döntött nem hagyja fölé kerekedni.
Most, hogy a lány közelebb került hozzá, láthatta a sötétben szinte világító fehér bőrét. Ez kedvére való lett volna, ha más birtokába lett volna.
Izgatottan várta a következő választ, hátha ezúttal megtörik a jéghegy.
 
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. november 2. 23:28 Ugrás a poszthoz

Katherine

Tollandhoz szegezett egy igen komoly kérdést. "Hogy tetszik a kastély?". A fiú nem tudta hogyan válaszoljon. Komoly kérdés. Maga a kastély nagyon szép, és akadnak egészen szimpatikus alakok is benne. Ugyanakkor abban a pillanatban nagyon rosszul érezte magát. Farkas szemet nézett azzal a bizonyos kétségbeejtő lánnyal.
Túl hosszan kellett volna válaszolni. Tollandnak is felkellett volna tennie egy hasonló kérdést. "Milyen itt lakni? Te már tapasztaltabb vagy." pl.. De ehhez nem volt kedve, és energiája sem.
Ez a lány olyan volt a fiúnak mint valami energia-vámpír. Korábban is hallott már a létezésükről. Olyan személyek, akiknek a közelsége negatív feszültséget generál áldozatukban. Az áldozat szó persze túlzás ez esetben, hiszen ezek az energia-szívók nem tudatosan teszik amit tesznek.
Akár tudatosak, akár nem Tolland sosem szerette őket. A velük folytatott beszélgetések komoly fáradtsággal terhelték őt. Így volt ez most is.
Körbe nézett még egyszer Bogolyfalva panorámáján, majd szívott egy nagyobb friss levegőt. Ezek után vetett egy -reményei szerint- utolsó pillantást a lányra.
- Tetszik. Nagyon kellemes itt. Most viszont -ha megbocsájtasz- egy nehéz napon vagyok túl, azt hiszem lefekszem pihenni.
Tolland valahogy mindig értett a hazugságokhoz. Mikor mondott valamit, ő maga is elhitte. Talán ezért értett a színjátszáshoz is.
Kinyitotta az erkély ajtaját, de még nem lépett ki rajta, vissza nézett fölényes beszélgetőpartnerére.
- Köszönöm az estét. Jobbulást, és jó éjszakát! - búcsúzott el a fiú.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. december 30. 10:39 Ugrás a poszthoz

Anna

Délután neki látott a vizsgákra való készülésnek. Nagyon rágörcsölt az elkövetkező időszakra, néha már túlságosan is. Most azonban ésszerűen járt el: végre tanult is. Illetve tanult volna. Ő mindent megpróbált, de az ágyán fekve, valahogy még kevésbé volt ínyére ez az energia-lecsapoló folyamat. A napokban sokat járt ki a kastélyból és sétált. Fáradt volt. Egy váratlan pillanatban, mikor már nem is tudott időről és térről elaludt. Végig aludta az egész délutánt. Este kilenc órához közel kelt fel. Éhes volt. Nem ebédelt, mivel nem kívánt ételt, és  mivel az emésztést nem érdemes a tanulással párhuzamosan futtatni -mugli berögződés- illetve nem is vacsorázott, hiszen ő ahelyett aludt. Nem tudta ilyenkor mi a rend. Először lesétált a nagyterembe. Ekkor már kilenc óra volt. A nagytermi tányérok már nem voltak helyükön, így nem volt mitől ételt kérni. Jobb híján elhatározta, hogy lemegy a konyhába. A kastély még mindig ismeretlen volt számára, ahhoz képest hogy fél éve volt lakója. Először a keleti szárnyban kereste azt a bizonyos konyhát, aztán a nyugatiban. Ott rátalált. Kilenc óra... húsz perc... Merjek benyitni? -töprengett a fiú. Mivel aznap elég sok váratlan fordulat történt, nem félt egy esetleges következőtől, és egy határozott mozdulattal benyitott.
Az ajtó becsapódott, egy polcnak neki és kisebb zajt keltett. A fiú összerezzent. Majd még jobban, mikor meglátott egy alakot a konyhában. Először azt hitte tanár, vagy valami hasonló.
-Ne haragudj! Jó étvágyat! -üdvözölte a fiú a megdöbbent lányt, aki úgy viselkedett, mintha titokban lenne a konyhában. Talán bújócskáznak? Tolland azért tartotta be mindig a szabályokat, mert az életvitelének megfelelőek voltak. Pont ezért nem is volt alkalma különösebben megismerni őket, mert nem hangoztatták neki folyamatosan, félvén hogy egyébként nem tartja be őket. Így azt sem tudhatta, hogy takarodó után nem szabad a konyhában tartózkodni. Ha tudja, valószínűleg nem lett volna ott, de így ott volt. És kiszemelt magának egy muffint. Odalépett hozzá és befalta.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2012. december 31. 12:51 Ugrás a poszthoz

Anna

A lány kedvesen fogadta. Ennek igazán örült, mivel nem volt kedve feszengeni... Nagyon kipihent volt, és ez a feltöltött érzés egészen jól esett neki. Nem akarta, hogy bárki kizökkentse belőle. Ez, mint említettem nem így történt, sőt meg is kínálta Tollandot egy süteménnyel. Majd feltett egy sorsdöntő kérdést, amire a válasz hamar érkezett:
-Tolland Clotan vagyok, levitás, elsős. -a formaságok megtörténtek, most egy izgalmasabb kérdés következett, ami a fiút meglepte.- Nem tudtam sem ebédelni, sem vacsorázni. Úgy döntöttem tanulok... de elaludtam. Tudom nem szép, de őszintén szólva ez volt a legjobb dolog amit tehettem -hazudtolta meg saját magát, de őszintén így érzett, ami furcsa volt számára. -Nem tudtam mikor van takarodó, bár sejtettem, hogy már túlléptük. És te, hogy hívnak? Mi szél hozott ide, ezen a késői órán? -ugyan a lány látszólag idősebb volt Tollandnál, mégsem félt ilyen hangnemben beszélni vele, hiszen az elejétől fogva nagyon barátságos volt. Úgy érezte nem kell különösen koncentrálnia a beszédstílusára. A lány még tejjel is megkínálta. Micsoda bűntárs...-állapította meg magában viccesen, és ezen el is mosolyodott. Nem hitte volna mikor lefeküdt az ágyba tanulni, hogy az egész napja csak szabályszegésből és semmittevésből fog összeállni. A legfélelmetesebb az volt ebben a helyzetben, hogy egy percig sem bánta, hogy ott van, és nem akart visszatérni hálókörzetébe.
A lány javaslatára megkóstolta a linzert, ami tényleg nagyon finom volt. Nehezen tudta elképzelni, hogy ezt a finom süteményt a háta mögött ténykedő manók készítették, koszos kis ujjaikkal...
-Nem, nem szoktam cukrászdába járni. Itt az iskolán belül is sok az édesség.- mondta. Bár ez félig meddig rossz válasz volt, hiszen az iskolai édesség nyilván eltér egy cukrászdaitól. Leginkább ideje nem engedte meg neki, hogy eljárjon kényeztetni magát. Bogolyfalván is csak egyszer járt még.
-Te gyakran jársz az iskolán kívülre? -kérdezte a fiú, majd felhörpintett egy nagy pohár sütőtök levet.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. január 12. 17:42 Ugrás a poszthoz

Anna

Miután kiderült rólam, hogy levitás vagyok, egészen máshogy kezelt a szimpatikus lány. Lekezelő stílusra váltott, és számonkérte, amiért takarodó után a konyhában vagyok. Igyekeztem nem venni tudomást arról amit mond, elvégre ő is csak annyira bűnös, mint én. Szótlanságom tetszhetett neki, mert rendszeresen elvigyorodott, mikor rám nézett. Ennek persze számtalan oka lehetett, de a rellonosokra -bár nem sokat volt szerencsém megismerni- általában ez volt jellemző.
-Hát... Még nem büntettek meg eddig. Bár ezelőtt nem is lett volna rá okuk.- vontam vállat a kérdésére. Még egy pohár teát kiöntöttem magamnak. Eldöntöttem magamban, hogy ha végeztem az ivással, felmegyek a hálókörletembe. Nem tűnt jó ötletnek a lánnyal szabályt szegni. Így legalább is nem, hogy én kék vagyok, ő pedig zöld. Ugyanakkor a tea forró volt, és a hosszú csendet kénytelen voltam megszakítani.
-Én mindjárt felmegyek. Össze kell itt pakolni? - tettem fel ezt a meglehetősen furcsa kérdést. Mikor nem volt mit tenni, rendszerint nyíltan kérdeztem valamit. Akárcsak most. Tudtam, hogy a lány nem fog örülni ennek az egyébként teljesen ártalmatlan kérdésnek... A hozzá hasonlók szeretik sértésnek venni az ilyesmit, vagy felkapni rajta a vizet.
A teám talán már eleget hűlt. Elkezdtem kortyolgatni. Ez pont kapóra jött, mert így a bögrémbe tudtam rejteni a mosolyt, ami kiült az arcomra. Nem lett volna jó, ha Anna meglátja, hogy ő miatta vagyok ilyen vidám. Mikor valaki ilyen ellenséges velem, ok nélkül; olyankor mindig elmosolyodok. Az abszurd helyzetek nagyon szórakoztatóak tudnak lenni...
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2013. január 28. 14:03
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 17:59 Ugrás a poszthoz

Záró/nyitó

Tolland az igazgató beszéde után fellélegzett. Hát vége...-gondolta. Egy korszak lezárult. Mindig furcsa volt az ilyen élményeket megélni. Jelen esetben a szó jó értelmében, hiszen elvileg ez az utolsó alkalom a kastélyban, amikor a legkisebbek közé tartozik. Jövőre már másodikos lesz! Bár csak találkozhatnék a jövőévi önmagammal... -ábrándozott. Gyakran merengett el azon milyen lesz majd később, és gyakran gondolt bele milyennek látja majd a jelenbeli magát később. Az idő az egyetlen dolog ami a muglik számára is olyan varázslatos és megfoghatatlan, mint a boszorkányok és varázslók számára...
Egyetlen dolgot sajnált, de azt nagyon. Fédra professzor-asszonyt, aki jövőre már nem tanítja majd. Nagyon fog neki hiányozni, hiszen ő volt a kedvenc tanára, és egyben a segítője is. A kedvenc professzorát és tantárgyát is elvesztette... Szerencsére elég jó passzban volt, és nem hagyta magát elsodródni a lemondó hangulattal. Belegondolt, hogy sok új lehetőséggel jár majd a következő év, amikkel ha él, kárpótolják majd az idei veszteségekért... Talán...
Ahogy körülnézett az asztalán nem látott ismerős arcokat. A Levitában épp elég ember tanul ahhoz, hogy ne ismerje őket. Egyébként is nagyon magába-forduló típus. Azért azon csodálkozott, hogy Alexet nem látja... Hátha csak nem vagyok elég figyelmes! - volt benne valami. Nagyon éhes volt. Egész nap az ünnepi vacsorára készítette gyomrát, ami nagyon lassan érkezett.
Közben figyelme megakadt a rellonosokon. Nem sikerült különösen jó kapcsolatot teremtenie velük az év folyamán, de véleménye szerint viszonylag így is rendben volt a viszonyuk. A navinesekkel és eridonosokkal annál kellemesebben töltötte az időt. Valahányszor megismerkedett valakivel az év folyamán, mindig megegyezte magának, hogy akármilyen kedves és színes karaktereket lát, nem véletlen tartozik a kékekhez. Háztársai nem várták el tőle, hogy energikusabb legyen, mint az jól esik neki.
Hiányoztak neki barátai. Várt rájuk.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 19:20 Ugrás a poszthoz

Samu

Tolland úgy döntött az évben utoljára még körüljárja a kastélyt. Ilyenkor a szokásos technikát alkalmazta. Hagyta elveszíteni a fejét, és engedte lábainak, hogy vezessék, amerre jónak látják. Nem volt benne biztos, de titkon mindig úgy gondolta, ezt varázserejének egyik megnyilvánulása. Jelenleg túl nagy áhítattal gondolt arra, milyen fantasztikus dolog ez az állapot. A tudattalanság állapota. Csak olyankor tudott belé csöppenni, mikor nyugodt volt, és biztonságban érezte magát; mint most. Megérkezett a sors által kijelölt helyre: a bibircsókos banyák folyosójára. Persze ő még nem tudta, hogy hol van. Gyorsan körül pásztázta a helyiséget. Gondosan elrendezett páncélokat talált, és olyan festményeket melyeken nem voltak emberi alakok. Ez nagyon furcsa volt ebben a kastélyban. Tolland egyébként örült az újdonság élményének. Továbbá látott még egy kanapét. Nagyon kényelmesnek találta látszatra, és úgy döntött felfedezi kicsit közelebbről. Bátor hangulatában volt -talán az első teljesített év sikerei végett- és belevetődött az imént említett ülő-, fekvőalkalmatosságba. Nem lepődött volna meg, ha tüskék szúrták volna oldalba, vagy hirtelen kővé válik a pihenésre alkalmas bútor, de nem történt semmi. Illetve mégis. Tolland egészen beleolvadt a kanapéba. Úgy érezte, ha muszáj volna sem tudna felállni, annyira kényelmes volt.  Ezentúl itt fogok aludni éjszakánként. -gondolta. Pedig normális esetben sosem mondott volna ilyet, nagyon elégedett volt év közben szerzett szobatársával és barátjával Alexszel. Ez is hozzájárult a jó hangulatához. Egy igazi sikeres évet tudott maga mögött. Csak azt bánta, hogy nem hozott magával valami könyvet, sőt még varázspálcát sem... Jobb híján úgy döntött álomra hajtja a fejét. Becsukta szemeit és várta, hogy letelepedjen rajta az álom.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 19:51 Ugrás a poszthoz

Samu

Tolland a biztonság édes érzésével feküdt a kanapéban, és a legváratlanabb pillanatban, mikor már a várt álom majdnem eljött, valaki a fülébe kiáltott. Hirtelen felpattant fekvő pozíciójából, és csak sokára vette észre ki támadt rá ezekben a nyugodt percekben. Egy szellem volt. Egyelőre nem ismert, de komoly fenntartásai voltak vele szemben. A szellemeket alapvetően a mugli öreg nénikhez hasonlította, akik a buszon olimpiai futók sebességével igyekeznek leülni, és nem foglalkoznak másokkal közben. A szellemek természetesen nem ülőhelyet, hanem életet kerestek, ami megtörheti az örökké valóság unalmát. Ezt bizonyos pontokon nehéz volt tolerálni. Akárcsak most. Talán le is szidta volna a szellemet, ha nem dobogott volna torkában a szíve, és a szellem nem nézett volna ki olyan visszataszítóan.
-Neked meg mi bajod? - kérdezte Tolland olyan hangon, hogy még ő maga is meglepődött. Ritkán fordult elő, hogy kikelt magából. Valószínűleg bocsánatot kért volna, ha nem érezte volna magát továbbra is sértettnek. Kérdő tekintettel meredt a szellemre, persze közben nem akart fölényesen viselkedni. Tudta a helyét és a korát is. Tisztelte a holtakat, csak most haragudnia kellett kicsit.
Visszahüppent a kényelmes kanapéba, és várta a választ. Kis idő elteltével azonban előtört belőle önmaga:
-Ne haragudj, ha bunkó voltam, de a szívbajt hoztad rám. -vallotta meg a szellemnek, aki valószínűleg jó érzéssel fogadta a hírt, miszerint sikerrel járt a terve. Hiszen mi mást akarhatott volna? Segítségre szorult?
A falon az egyik képen, egy banya haladt át közben. A korábban mély és barátságos szoba, most furcsa volt és Tolland libabőrös lett egy pillanatra.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 20:06 Ugrás a poszthoz

Samu

Ez a szellem a megszokottnál is jóval betegebb. Tolland mindig rossz néven vette az ilyen jellegű beszédet. Egyébként is szánalmasnak találta a figurát. Úgy döntött visszatér a szobájába és otthagyja ezt a bugyuta szellemet, de aztán elhatározta magát: ezúttal ő lesz a győztes.
Visszafeküdt a kanapéba, és befogta füleit. Kellemetlenül érezte volna magát, ha valaki látta volna ebben a pozícióban, tehetetlenül; de ez a valaki csak egy szellem volt, és a fiú így nem aggódott különösebben.
-Nyugodtan elmehetsz, nem érdekelsz tovább.- vetette oda a "barátságos" figurának naivan. Sejtette, hogy sikertelen lesz a próbálkozás, de ha meg sem próbálta volna...
Közben látta a falon leskelődő kárörvendő boszorkány alakját. Úgy érezte alul maradt az idegesítő varázslényekkel szemben. Most már a szemét is becsukta. Nem akarta látni a vele játszadozó lidérceket. Megpróbálta kizárni őket, mint mikor a muglik között élt. Azonban jelentős különbség volt a két eset között. Jelenleg a félelmei valóságosak, és nem is félelmek igazán. Tulajdonképen az egyszerű valóság vette körül. Ilyenkor nehezen viselte, hogy a varázslóvilág tagja...
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 20:22 Ugrás a poszthoz

Samu

Tollanndot egészen megnyugtatta az a kis csönd amit a szellem hagyott neki, aztán ismét elkezdett kiabálni. Elege volt. Minden lehetősége megvolt, hogy jól érezze magát erre idejön valami szellem, aki a tisztességes társalgáshoz látszólag kicsit sem ért. Tolland felült addigi helyzetéből. Komolyan a szellem szemeibe nézett.
- Légy szíves hagyd abba amit csinálsz! - szólította fel tárgyilagosan partnerét.
Közben a boszorkány csodálkozva nézte a jelenetet.
-Te meg ott a falon, tényleg menj a pokolba! -kiáltott oda a banyának. A szellemnél is jobban idegesítette az a fura csendes csúnya alak.
-Nem tudod ki az a nő ott a festményeken? Mindjárt megőrülök, annyira bosszant... - jegyezte meg a szellemnek. Aztán mivel tényleg nagyon elege volt. Háttal ismét a kanapéra feküdt és meredt tekintettel a plafonra bámult. Meggyötörtnek érezte magát, és megalázottan. Nem tudta mit keresett még a varázslények között. A szobájába vágyott, de úgy érezte még lesz valami folytatása az eddigi jeleneteknek. Nem tudta elképzelni, hogy ez a fura helyzet még vég-nélküli is legyen.
Feltette magának a kérdést, hova fokozódhatnak az események. Egy pillanatra oldalra tekintett, és meglátta a páncélokat. Elképzelte amint megmozdulnak és bekerítik őt a kanapénál. A szellem valószínűleg ujjongnak egy ilyen helyzetben, a banya meg mosolyogva leskelődne továbbra is.
Ezt a fantáziálást inkább abbahagyta, nem akarta tovább rontani az amúgy sem rózsás helyzetet. Hajlamos volt nagyon durva hangulatingadozásokra.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. március 23. 20:50 Ugrás a poszthoz

A szellem távozta után.

Ez a szerencsétlen még a professzorokat sem hagyja békén. Persze nyilván csak a hátuk mögött. Undorító ahogy viselkedik... -gondolta a fiú.
A szellem akárhogy szerette volna, nem hagyta békén továbbra sem. Búcsúzóul még egy virágcserepet is a fejére ejtett, majd távozott. A banya a falon minden esetre továbbra is maradt, és kinevette a fiút. Tolland nagyot sóhajtott, és végső soron örült. Elvégre elment az a borzalmas alak, nem zavarta tovább. Lesöpörte fejéről a földet, és nem foglalkozva a maradékkal ami esetleg a hajában maradhatott ismét kényelembe helyezte magát. Úgy gondolta mindegy mikor mossa meg a haját, előbb utóbb úgyis megfogja. Így nem hagyhatja. Viszont ha már így járt, nem hagyja elrontani az utolsó sétáját a tanévben a kastély körül. Kényelembe helyezte magát, és elkezdte felidézni az éves eseményeket. A rétet, a korcsolyapályát, az erkélyt, a konyhát, az Azerothot és a további helyeket... Ahogy gondolkodott, elérkezett a sokat várt álom. Álmában már otthon járt, mugli környezetben. A lelke mélyén már igényelte is az otthon melegét. A kastély eltudta vele feledtetni, de csak felületesen. Korábban álmaiban sem járt haza, az utóbbi időben viszont már többször is. Hiába, nem tudta elfelejteni honnan jött. Egyébként nem s akarta. Örült, hogy otthon lehet, és elégedetten álmodott tovább...
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. április 13. 20:04 Ugrás a poszthoz

Emily K. Crusader

Tollandot az a rossz szokás jellemzi, hogy képes egyszerre 20 könyv fölött trónolni, és ahelyett, hogy visszavinné amit már elolvasott inkább magánál tartja. Ezáltal igen szélesműveltségűnek tűnhet, ha valaki belép szobájába és a polcára szegezi tekintetét. Az igazság az, hogy nem panaszkodhatott jártasságaira, ugyanakkor tisztában volt vele, hogy a nagy egészhez képest semmivel sem tud többet azoknál az embereknél sem, akik még könyvet sem láttak életük során. Mindennapi teendői közé tartozott, hogy valami új ismeret után kutatott. Az elmúlt időszakban 42 könyv gyűlt össze nála. Korábban is szükségét érezte annak, hogy visszaszolgáltassa őket, ezúttal sikerült erőt vennie magán. Vingardium leviosa! -szólította meg a könyvkupacot, ami a levegőbe repült. A könnyebb varázslatokat már egészen jól tudta használni a fiú, ugyan csak a rengeteg gyakorlásnak köszönhetően. A tehetségesebb mágusok többnyire megtudják tanulni az egyszerűbb bűbájokat, varázslatokat, átváltoztatásokat zsigerből, mindennemű gyakorlás nélkül. Tolland nem volt birtokában ennek a képességnek. A gyakorlati mágiában nem voltak komoly sikerei. A maga előtt irányított könyvrakás ékes bizonyítéka volt ennek; mindig is az elméleti tudásával tűnt ki a többiek közül, hiszen az elméletet csak tanulással lehet elsajátítani.
Megérkezett, pontosabban megérkeztek a könyvtárba a könyvekkel.
-Szükséges visszavinnem őket a helyükre? - kérdezte a könyvtárost, akiről nem tudta eldönteni életben van-e még testhelyzetéből adódóan: szinte csukott szemmel nézett a kezében tartott könyv irányába, elnyúlva karosszékében. A kérdés hallatán sóhajtott egyet, majd kisebb morgolódás után útjára engedte Tollandot.
Micsoda egy faragatlan... -mérgelődött magában, de igyekezett csillapítani indulatait... Ugyanakkor jót tett volna neki egy kis kiabálás. Ha nem is a könyvtárossal szemben, hanem úgy egyébként.
Dühében egy polccal tovább ment, mint egyébként szokott. Az eddig feltérképezetlen nyelvi részleghez ért. Leemelt egy kék, hínárborítású könyvet ami az A sellő hangtan címet viselte. Felkeltette érdeklődését, és belelapozott. Rendkívül bonyolultnak találta az ábrákat, amik a sellők nyelvét igyekezett megmagyarázni az egyszerű embernek. Ez persze inkább inspirálta, mint elrettentette. Számára ez kalandot jelentett. Azon kívül, a sellők nem írnak, így új írásrendszert sem kell megtanulnia, ha ennek a nyelvnek szenteli az elkövetkező pár hetet.
Visszaindult a "kedves" könyvtároshoz, de időközben elragadta a hév: leült egy fotelbe, és fellapozta a könyvet. Neki fogott a tanulásnak.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. április 13. 22:06 Ugrás a poszthoz

Emily

Tolland valami szokatlant érzett a könyv olvasása során. A sellőnyelv merőben hasonlított a magyarhoz. Többnyire a hangsúlyokon dőlt el mit is mondanak, és a hangleejtésen. E kettő pedig elég sokrétű nyelvünkben, így nem okoz különösebb nehézséget ezek berögzítése. Egy affektáló angolnak mondjuk sokkal nehezebb dolga volna... A következő oldalon már nem a hanghordozás volt a téma. Elkezdődött a társalgási rész, és a nyelvtan. Lendületet vett és neki fogott... volna...
-Ó, szia! Nem zavarsz - válaszolt a lánynak ösztönösen, ahogyan ilyenkor szokás. Voltaképpen teljesen megzavarta őt cselekvésében, így az előbbi "nem zavarsz"-szal nem mondott igazat. Ugyanakkor csak akkor vette észre, hogy már másfél órája tanulmányozta a sellőnyelvet. Nagyon elrepült az idő.
-Épp ellenkezőleg, pont pihenni készültem. - folytatta kis szünet végeztével.
Sosem volt erőssége a kommunikáció, azonban a lány aki nemrég kimentette a fanatikus munkából viszonylag jó beszélgetőpartnernek látszott.
-Téged mi szél hozott ide? Valami könyvért jöttél? Ha igen, tudok segíteni. Persze a könyvtárostól is kérhetsz útbaigazítást, de szerintem velem jobban jársz. -és milyen igazat mondott. Tolland az elmúlt időszakban egészen feltérképezte már a könyvtárat. Még mindig vannak számára ismeretlen részek, de amelyeket volt ideje felfedezni azokat úgy ismeri már, mint a tenyerét.
Ugyan a lány nem is mondott semmit, a fiú máris lelkesedett: segítséget nyújthat, abban amiben igazán jó. Aztán ismét lehiggadt és türelmesen várt. Nem akart tolakodónak tűnni. Valójában nem is volt az.
-Juj, ne haragudj! Majd elfelejtettem: Tolland Clotannak hívnak, másodikos levitás vagyok! - mutatkozott be szívélyesen, és kezet nyújtott.
Sosem tudta biztosan, mi a helyes egy nővel szemben. Kezet fogni? Jobb híján megteszi!
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. április 14. 10:36 Ugrás a poszthoz

Emily

A lány szimpatikus volt továbbra is. Még mielőtt megmondta, hogy eridonos, már előtte rájött. Valahogy a pirosak mindig aktív partnerek egy jó kis beszélgetéshez, vagy bárminemű kalandhoz. Egy zölddel valószínűleg veszekedésbe kezdett volna, a sárgákkal már elvesztek volna valami részletben, a saját háztársaival pedig eleinte sosem tudott felszabadultan beszélgetni. Velük mindig felkell törni a jéghegyet először. A kézfogást is viszonozta, nem sértődött meg miatta. Na, hála az égnek! A lány folytatta a könyvek pakolását. Közben Tolland belepillantott a nyelvtani részbe, ami szintén a magyar nyelvhez volt hasonlatos, nehézségében. Ha nem fáradt volna el valószínűleg könnyedén megértette volna ,viszont így inkább becsukta a könyvet. Majd holnap.
Az eddig hibátlanul tájékozódó lány segítséget kért. Tolland felpattant foteléből, megvizsgálta a könyvet, ami valóban a bűbájtan részlegről származott.
-Gyere, mutatom! - hívta a lányt. Áthaladtak egy polcsoron, megkerülve azt pedig megálltak. - Itt tárolják őket! A mágiatörténet-polccal szemben. -azzal visszarakta a könyvet, az ABC-sorrend szerinti helyére.
Tolland mindig szeretett érdeklődő fiatalabbakkal beszélni. Erre nem volt sokszor lehetősége, hiszen ő maga is csak másodikos volt. Amikor mégis sikerült valakit találnia, igyekezett segíteni őt. Ez néha igen rosszul sült el. Előfordult már vele a mugli világban, hogy valaki olyan lógott a nyakán hosszú órákon keresztül, akinek semmi közös témája nem volt vele. A Bagolykőben hál' Istennek ilyen még nem történt.
-Na és, hogy tetszik a Bagolykő? Sikerült beilleszkedned? - kérdezte elég lényegre törően. Közben elkezdett sétálni, de csak óvatosan. Nem szeretett volna ismét valami "kihagyhatatlan" könyvet találni. A második éfolyam sokkal nehezebb volt, mint az elsős, nem szeretett volna magának rosszat.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. április 19. 20:06 Ugrás a poszthoz

Emily

A könyvtárat bejárták. A könyveket a helyükre vitték. Emily leült egy fotelbe, Tolland pedig vele szemben egy másikra. Közben elmesélte neki a lány, mit szól az új világhoz.
-Én is mugli családból származom. Illetve... a szüleim varázslók, de mugli körülmények között élünk otthon, mert ők valahogy jobban vonzódnak az "igazi" világhoz, ahogy ők mondják. -ezt még nem sok mindenkinek mesélte el a fiú, valahogy most mégis úgy érezte megteheti. Emily következő mondatára, miszerint a szellemektől még mindig herótja van nem válaszolt viszont. A beismerés, hogy ő sem barátkozott meg velük kicsivel fájdalmasabb, mint a lezártnak remélt múlt.
Ugyan nem is sok szellemet ismert Tolland... Tulajdonképpen csak egyet; de azt nagyon nem kellett volna megismernie! Samunak hívják, és nagyon goromba... Még az előző tanévben "tett neki keresztbe". A kastély többi lakójával nem volt egyébként baja...
-Hú... Hogy én megszoktam-e? Nos... Azt hiszem nem is fogom egy darabig. Persze sok szempontból kiismertem már ezt a helyet, de minél többet tud meg az ember, annál több mindennek a hiányát is megérzi. Legalább is nálam biztosan így van. - kezdete ezzel az önmagában sem rövid gondolattal a válaszát. - Egyébként nagyon szeretem. Azért nem sikerült még megismernem, mert óriási szabadságot jelent nekem itt lenni. A szabályok egyébként nem betarthatatlanok szerintem. Illetve... Én még csak egyszer szegtem meg, és akkor sem lett komolyabb következménye. Véletlen lementem a konyhába takarodó után. Igaz egy prefektus észre vett, de csak azért mert ő is arra járt "véletlen". Mivel együtt szegtük meg a szabályt, ezért nem lett belőle gond.
Idézte fel az élményt. A prefektus egyébként egy rellonos lány volt, aki egy idő után ellenszenvesnek bizonyult. Ugyan sosem adta tudtára a zöldeknek velük szemben állított fenntartásait, valószínűleg érezhették rajta, mert sosem titkolták érzéseiket vele szemben.
-Miért kérded? Csak nem szeretnél megszegni valami szabályt? - kérdezte komolytalanul-mosolyogva Tolland.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 25. 20:01 Ugrás a poszthoz

Mallorca
2013. július


Doléance Arslí na Fírinne


Tulajdonképpen teljesen fölösleges volt időben kimenni a reptérre. Ezt még a jóslástan órai szorgalmam nélkül is bármikor megállapítottam volna... És csak vártunk, és vártunk. Röpke három órán keresztül. A szüleim nyugodtak voltak; ellentétben velem. Nagyon ideges tudok ám lenni, ha valami nem úgy van ahogyan én azt elterveztem. A repülőút magában 5 órás... Azt gondoltam délután kettőre megérkezek, a szieszta végét még pont elcsípem, és aztán kiruccanok kicsit. Ehhez képest vacsorára fogok megérkezni. Na mindegy. Búcsút veszünk és felszállok a gépre.

Kényelmesen elhelyezkedek.  Nem nehéz. Az ülések puhák és a mellettem ülő kislány nem foglal sok helyet. A szülei mögöttünk ülnek; néha kisebb beszélgetéseket folytatnak, de nem zavar túlzottan. Legalább van mivel töltenem az üres óráimat. Annyira ebbe a mugli világba szocializálódtam, hogy nehéz túltennem magam a tényen, én többet tudok erről a világról ezeknél az embereknél. Vagyis inkább, én tudok egy másik világról; amiről ezek az emberek nem tudnak. Így van végül is rendjén. Ami furcsa, még így is, az viszont az, hogy én nem zavartatva magam itt utazom velük. Valószínűleg komoly összegeket fizettek azért, hogy itt lehessenek. Én viszont ingyen ülök a gépen. A sellő nyelv tanulmányozása után, tulajdonképpen az angollal sem akadtak különösebb nehézségeim. Egy nemzetközi (mugli) pályázaton vettem részt, és amint a mellékelt ábra mutatja: sikeresen. Néhány hónapot töltök majd Mallorcán,  Bagolykő igazgatójának beleegyezésével. Távol minden mágiától.
Tulajdonképpen ez tök jól hangzik, de nincs mit kipihennem. Sőt! Még mindig félek a varázsló világtól. Nem sikerült még ledöntetnem a magam köré épített falakat. Mindemellett is egész jól teljesítek, de tudom, hogy ennél jobban is tudnék. Sokkal jobban. Valami motivációra lenne szükségem. Valami állandó motivációra, mert valahányszor elhatározok valamit, azt hajlamos vagyok félúton abba hagyni. Ezért szeretem a kötelező dolgokat és szabályokat. Valószínűleg a hozzám hasonlók találták ki a hozzám hasonlóknak. Alapvetően elszoktam hessegetni ezeket a gondolatokat, de jelen esetben nincs jobb dolgom a filozófia gyakorlásánál, így hát ez marad...

Ez nagyon szép! És az idő is remek. Még így este 8 órakor is... Azt ígérte piros ruhát fog viselni és lila kalapot; mondván ennél kirívóbban úgysem öltözik majd senki. Én pedig lila nadrághoz vettem zöld pólót. (Ezt nagyon furcsa ám kimondani, a mindennapos talár-viselés után...)Ahá! Ott van. A szervező hölgy.
-¡Buenas tardes! - üdvözöltem a korábbi levelezőpartnert. Ő a szálloda egyik alkalmazottja; azé a szállodáé ahol lakni fogok. A beszélgetés körülbelül két mondat erejéig folytatódott, utána ugyanis kifogyott a spanyol tudásom, és angolul folytattuk a társalgást. Tíz órakor -túl a vacsorán és a szoba elfoglalásán- lementem a partra. Igazi éjszakai élet várt rám, amit -őszintén szólva- nem kedvelek maradéktalanul. Vettem az egyik árustól fagyit -ami a déli országokban valahogy sokkal jobb! Ezek után lementem a partra. Huh! Meghőköltem. És lehuppantam a homokba. Ez már nem a tenger. Ez az óceán. Az Atlanti-óceán. Hatalmas és nemes. Nem köthető országokhoz. Senkié. Korábban is voltak vízzel kapcsolatos élményeim. Egyszer egy különös véletlen folytán maradtam életben a tengerben. (Kicsi voltam, elszöktem, és valahogy megmenekültem; valami külső hatás végett.) Másodszor pedig elemi mágia órán. És ez volt a harmadik alkalom, mikor meg kellett állnom, egy percre fejet hajtani a végtelen víznek. Utána visszatérve a pillanat varázsából, felmásztam újra az emberekhez. Éjféltájt tértem vissza a hotelbe. Volt még otthonról egy kis innivalóm. Kiültem a teraszra és a kertet nézegettem. A hirtelen érkező sok élményt fel kellett dolgoznom. Nagyon boldog voltam!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. október 26. 14:39
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 25. 23:29 Ugrás a poszthoz

Fandler Ágoston

Ma kedvem van az emberekhez... Ugye? Szerintem is meglepő, de így van. Úgyhogy nem tudom hogyan találkozzak és kivel, de mindenképp jó lenne. Tökéletes lehet erre az alkalomra a társalgó, azoknak akiknek van mit mondaniuk. Meg a Levita is, ami egyébként a legkedvencebb, minden hely közül itt; de az otthonom, ahonnan néha ki akarok ruccanni. Mint, mondjuk most. Egyébként félreértés ne essék, vannak a kastélyban barátaim;de nem az az ember vagyok aki az első lehetőségnél társalgást kezdeményez...
Reménykedve abban, hogy találkozok valami ismerőssel elindultam a társalgóba... Igen, jobb ötletem sajnos nem akadt; de a biztonság kedvéért magammal vittem egy olyan könyvet ami valószínűleg kárpótolni fog, ha beszélgetőpartner nélkül maradnék. Még szerencse, hogy nem értheti senki a címet. Ugyanis cseh gyerekmeséket olvasok. Nagyon nehéz olvasmány, de szeretném tovább fejleszteni a tudásom. Előfordulhat, hogy kint folytatom majd a tanulmányaimat, ha itt végzek. De ez még persze nagyon távoli. És egyébként sem meséskönyvekből fogok megélni majd, de most, unaloműzésre elsőosztályú. Felérkeztem a társalgóba. Mosolygok az emberekre és ők is rám. Ez is azt mutatja, hogy elég szociális vagyok én, csak nincs mit mondanom... Lehuppanok egy kényelmes fotelbe. Ez a tény már-már vicces, hiszen ebben a világban minden fotel kényelmes, és puha. Sokkal jobban esne, ha nem lenne kényelmes, mert akkor valamivel rendszertelenebb lenne, mint egyébként minden más. Jobb lesz kinyitni ezt a kis könyvet és nem vitatkozni magammal.
Olvasni kezdek, de már az első oldal után hasonló érzésem van, mint a görög eposzok olvasásánál. Kemény feladat ilyesmit csinálni. Pihenésre van szükségem. Kicsit nézelődök, aztán majd folytatom.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 26. 14:21 Ugrás a poszthoz

Fandler Ágoston

Ahogy magam elé néztem, az előttem alvó kis alak felpattant és egy-két kérdés kíséretében elvette a könyvem. Megnézte. Igazából nem zavart, csak meglepett. Zavarni az zavart volna, ha elszalad vele. De az is csak azért, mert akkor utána kellett volna szaladnom...
Kis szemlélődés után felismerte a könyvet. Ez számomra furcsa volt, hiszen ehhez nem lehet Magyarországon hozzájutni- Bár, kitudja. Ebben az iskolában mindenhez hozzá lehet- másrészt állítása szerint testvérei olvastak neki fel belőle. Ez jelentheti azt, hogy valamilyen fordítása jelent meg magyarul, aminek ugyanilyen volt a borítója, és azért ismert rá. Azt is jelentheti, hogy a testvérei fordítottak neki... Vagy mi több! Lehet ő maga is tud csehül. Nagyon jó volna, ha így lenne! Némi gondolkodás után -bár már az agyam így is ráállt a nyelvre- megszólaltam.
-Érted amit mondok? - tettem fel a kérdést, immár a harmadik nyelvemen (a magyar, és az angol után következett ugyanis) - közben a választ sem vártam meg, mert szerettem volna némiképp felspanolni magam. Nyáron és néha üres óráimban beszéltem csak csehül. Fel kellett idéznem.
-11 óra 52 perc; a válasz. - mondtam, az előző kérdésre vonatkozóan. Még egy utolsó mondatot intéztem felé, hiszen nem tudhattam ért-e valamit egyáltalán a szláv halandzsából.
-Tolland vagyok, és téged hogy hívnak? - ha nem tud csehül, ez a mondat bizonyára teljesen érthetetlen neki. Még ha Géza lenne a nevem... esetleg érthetne is belőle valamit, de a Tolland -bár hangzásában eltér a csehtől teljesen ismeretlennek hat. Bár nekem természetes, hisz így hívnak; de én is csak nagyon ritkán találkozok névrokonokkal...
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 27. 13:14 Ugrás a poszthoz

Fandler Ágoston


A srác beszéli a "nyelvemet"; háhá! Ez nagyszerű. Igaz ő némiképp folyékonyabban és szebb kiejtéssel, de még így is felmerült benne, hogy cseh származású vagyok. Az ilyen elismerés nagyon ösztönzően tud hatni rám, így igyekeztem a lehető legkomplexebb választ adni.
-Nem, nem vagyok cseh. De a bátyám Csehországban tanul és nyáron Csehországban vagyok. És te? - hát igen, ezt hívják társalgási szintnek, de még így is jól esik megszólalni.
Aztán elkezdtünk beszélgetni. Minimális nyelvtudásommal, viszonylag szépen kifejtettem az iskoláról a véleményemet; hogy szeretem, és hogy a kedvenc tanáraim kicsodák (a tantárgyak nevét nem próbálkoztam lefordítani). Elmeséltem, hogy idén nyáron nem Bohémia van terítéken, hanem Spanyolország. Ó, igen! Már nagyon várom. Egészen régen voltam utoljára tenger közelében, pontosan nem is emlékszem már rá milyen volt.
- Te mit gondolsz a Bagolykőről? - ez amolyan instant változata a "Egyébként te hogy vélekedsz a Bagolykőről, mi róla a véleményed; tetszik?" - kérdésnek. Ez egy bevett kérdés, amit valamennyi elsőstől megkérdezek. Egyrészt azért mert szeretem megismerni az embereket, másrészt mindig jó érzés más nézőpontokból látni.
- Bocsánat, de keveset tudok csehül. Nem nagyon jók a kérdéseim.- ezt egy mosoly kíséretében mondtam, hogy ha már amatőr mondatokat is szerkesztek, de legalább kedvesen tegyem.
-Mit csinálsz szabadidődben? - nyögtem ki egy utolsó kérdést, átadva a szót, a srácnak, akit látszólag hozzám hasonlóan lelkesít ez a társalgás.
Amolyan mágia a mágiában, hiszen ez az egész épület tele van titkokkal -annyira, hogy már sokszor megfájdul tőlük a fejem- és mi is egy "titkos" nyelven beszélünk, amit a Társalgóban valószínűleg senki más nem ért. Valószínűleg ezért mered ránk néha egy-egy kérdő tekintet.
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 27. 20:39 Ugrás a poszthoz

Fandler Ágoston

Pacsi. Fogadtam a köszöntést. Felajánlotta a segítségét a továbbiakra; azt mondta a Navine-nél találom. Ez különös nyugalommal töltött el. Akarva akaratlanul vannak azért nekem is előítéleteim, de a navineseket szeretem. Viszont fura, hogy másodikos, jó tanuló létemre nem én ajánlom fel a segítségem.
-Köszönöm. Ha gondolod én is szívesen segítek. Ezt nem csak úgy mondom, mindig élveztem a tanítást. - ez a mondat kicsit botladozva hangzott el, és nem is olyan korrektül, mint a fordítás; de remélhetőleg azért viszonylag érthető volt. -Van olyan tantárgy ami kevésbé megy? Ami sok hobbit felsoroltál, nehezen tudom elképzelni, hogy a tanulással gondjaid lennének. (Bár kitudja, ez teljesen más közeg, mint amihez a muglik szoktak... Mondjuk Ágoston nem mugli származású...)
A "ragadt rám valamennyi" mondaton kicsit elmosolyodtam. Egyrészt azért, mert a nyelvtanulás jó, ha így zajlik. Ezt a saját bőrömön is tapasztaltam. Így sokkal praktikusabban tanulhat az ember, és ha ügyes még gyorsabban is. Legalább is az én tapasztalatom ez. Másrészt, azért tetszett nekem ez a mondat, mert végül is mindkettőnkre csak ragadt egy-két kifejezés, meg nyelvtan -nyilván rá több- és mégis szót értünk. Az ilyen eseteken mindig elcsodálkoztam, és lelkesedtem. Egyszer meg kell tanulnom sellőül is!
Zongora, rajz, kajak, éneklés... Ez egy elfoglalt srác! Én is játszom hangszeren, de én csellón. Csak tudnám, hogy tudom ezt csehül mondani... Mármint a csellót!
- Én is olvasok, viszonylag sokat. Meg szeretem gyakorolni amit itt tanítanak. Én mugli iskolába jártam és ott egész más rendszer van... Egyébként én is játszom, de én -áhá!- csellón.
Bár ez nem volt annyira helytálló. A nehézségek ellenére is igazabb lett volna azt mondanom, játszottam. Mióta itt vagyok -kicsit több, mint egy éve- ugyanis csak egyszer játszottam a hangszeremen. Szegény valószínűleg ki is tért a belém fektetett hitéből. Annak idején egészen sokat gyakoroltam, de itt mindig van mit csinálni. Mikor nincs akkor meg jobb szeretek pihenni, vagy olvasni. Olvasás közben dönthetek úgy, hogy elalszok; de a hangszeremet irányítanom kell... Ahhoz ilyenkor meg én túl fáradt vagyok. Remélem, ha a melodimágia tanulmányaim folytatódnak, rá leszek utalva, hogy napi szinten játsszak a csellón. Vagy legalább hetente...
-Hogy zavarsz-e? Dehogy, sőt! Egész nap egyedül voltam, úgyhogy most jó, hogy találkoztunk. Az előttünk lévő tálcákon eddig kevésbé étvágygerjesztő és kis mennyiségű süti volt, a kancsók pedig kiürültek, és már csak a legaljuk színezetéből lehetett következtetni mi lehetett bennük, viszont most -biztos egész órakor- kicserélődött tartalmuk. Egy pogácsának neki is kezdtem, és közben  valami inni való után is néztem. Tej, tea, és valami piros gyümölcslé volt előttünk.
-Kérsz valamit? - kicsit meglepődtem, mert vissza tértem a magyar nyelvhez; aztán meg azon lepődtem meg, hogy meglepődtem azon, hogy a saját nyelvemet használom. Az egész helyzet komikus volt számomra, és a következő kérdést már nagy jókedvvel intéztem beszélgető partneremhez (csehül):
-Hallottál a Mágustusáról ? -nem sikerült lepleznem, hogy nem örülök a rendezvénynek kimondottan. Illetve örülök neki, nagyon is. Csak nem külső szemlélőként szeretnék neki örülni. Nem mertem rá jelentkezni. -Szerintem nagyon jó lesz. Idén nem akartam rá jelentkezni, talán majd jövőre!
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 29. 00:24 Ugrás a poszthoz

Fandler Ágoston

Haha. Ezek szerint egy újabb közös pontunk is akadt. Ő is fél varázsolni. Az ő esetében ez még mindig jobb, hiszen ő még csak most került ide.
-Én szeretek varázsolni elemi mágia órán.-gondoltam mondok valamit erre a fiú hosszas és számomra teljesen érthető magyarázkodására... Persze ez a kijelentés annyi takart, hogy igen, szeretek, de kb. ennyiben ki is merül, amit szeretek és csinálok, mint varázsló. Ciki...
Hoppá. Pedig meg voltam róla győződve, hogy Ágoston varázsló családból származik. Valamiért olyan a kisugárzása... Meg ahogy beszélt a testvéreiről... Nekem a testvéreimmel -vagyis, inkább csak a bátyámmal- csupa varázsló élményem van. Lehet ezért gondoltam, hogyha van testvére, már ő is egyből mágus.
-Persze, jártunk mind iskolába ezelőtt. Bár én nem tudtam, hogy te is mugli családból származol. Illetve, ami engem illet, én varázsló vagyok. Meg a családom is, de a szüleim mugli körülmények között neveltek, úgyhogy mondhatom, hogy én is mugli voltam, mielőtt a Bagolykőbe jöttem. Egyébként arra céloztam a mugli iskolával, hogy az kevésbé gyakorlatias... Meg ott nem annyira te vagy a középpontban. Erről jut eszembe, hogy jól sikerült a beilleszkedés?
Ugyan társalgó partnerem nem volt éhes, én meglehetősen, úgyhogy mikor szünetet tartottam, akkor beszéltem én.
-Nem tudok sok mindent erről a tusáról. Én nekem is rémlik, hogy mindig máshol szervezik meg, de nem tudom ez valami rendszer szerint cserélődik-e, vagy pályázni lehet rá. -Hál' Istennek Ágoston sem érez kellő ambíciót egy ilyen játékhoz, így valószínűleg együtt érez, azzal amit gondolok:
-Egyébként én tartok az ilyesmitől. Jól teljesítek az órákon, meg magamhoz képest az életben is, mióta itt vagyok, de például egy manticórral szemben biztos, hogy elájulnék... Tudod, az az oroszlánból kinőtt sokféle állat: kecske, kígyó meg nem tudom... Igazából mi is csak most tanultuk, sötét varázslatok kividésén.
A legendás lények gondozása amúgy csak elméletben érdekelt... Jó tudni, hogy néz ki egy hipogriff meg hogy mit eszik, de találkozni vele... Na az, nem jó!
-És a kviddicsről mi a véleményed? Repültél már? - újabb fájó pontja életemnek. A sportok. Magát a repülést nagyon szeretem. Mindig felszabadító egy repülős(mármint seprűs-repülős) túra; de hogy én egy labdát kergessek? Az kizárt!
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. június 29. 00:25
Tolland Clotan
INAKTÍV



RPG hsz: 96
Összes hsz: 539
Írta: 2013. június 29. 13:07 Ugrás a poszthoz

Doléance

Jézusom! Egészen összerezzenek amikor az egyik lakó köszönt engem. Oda pillantok. Szűz Máriám! Mi ez a vöröses megvilágítás? Mintha magát a gonoszt látnám, egy szép arcú lány személyében. Kicsit szégyenlősen néz, amit nem igazán értek, elvégre nincs mit szégyenkezni azon... ha valakinek egy piros folt röpköd a feje fölött... Elég empatikus vagyok, amúgy.
Egy fél percig biztosan csodálkoztam, úgyhogy feladta a sziára-várakozást, és megkérdezte lennék-e kísérleti alany. Ez a kérdés egyértelműen megfogja bélyegezni a nyaralásomat...
Legutóbb, még mugli koromban (így hívom a Bagolykő előtti létemet) állítottak meg az utcán; egy modellügynökségtől. Elhívtak egy találkozóra, ahova maguk a meghívók nem érkeztek meg... Hát igen... Lehet találtak jobbat. De ez a típusú meghívás valamivel komolyabbnak tűnt, látva a lány zavartságát.
-Nem akarlak megbántani, de ... - kezdek el egy nemleges választ, közben a fejem vakarom, és a mozdulat során meglátom a lány feje fölötti vörös kis manó testvérét. -Ez meg mi a fene?! - kérdezem leplezetlen csodálkozással. Lehet neki van hozzá valami köze... Áhá!
-Ezt te csináltad? - kérdezem a legkedvesebben. Nem haragszom rá, hiszem nincs miért haragudni... Nem szabadított rám egy bestiát, vagy ilyesmi. Ahogy ezt kigondoltam, a kis izék hirtelen megnőttek, és sárgává színeződtek. Még mindig a fejünk fölött repkedtek.
-Ezek meddig fognak nőni? - néztem kétkedve a lányra. Nem tűnt úgy, mint aki a helyzet magaslatán van, ha kísérleti alanyt keres a megoldáshoz, de ezek a kis izék még a végén ellepnek minket, ha tovább nőnek, úgyhogy kénytelen vagyok beleegyezni, ebbe a fura "küldetésbe"... Lássuk a medvét!
-Tudod mit... Benne vagyok! -ezt olyan hanghordozással mondtam, mintha legalább egy mugli-amerikai film főszereplője lennék, aki -"na jó"- veszi a fáradtságot, hogy megmentse hazáját... - Várom az utasításokat! - ó, ugyan... Dehogy várom! Azt várom, hogy megoldódjon ez a kis kellemetlenség. Egyáltalán mi történt pontosan? Most csak mi úszunk sárga fényben, vagy egész Mallorca? Mondjuk Mallorca, egész évben sárga fényben úszik; de nem úgy, mint most...
-Biztosan tudod mit csinálsz? - teszem fel a költői kérdést, kicsit félve.
Utoljára módosította:Tolland Clotan, 2013. június 29. 13:08
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Tolland Clotan összes hozzászólása (52 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel