Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az ételek-italok miatt gondoltam megéri részt venni az iskolai ünnepségen, ha másért nem is. Tanulmányi téren várhatóan a Levita fog tarolni, de valójában ez nem nagy szám, ők csak hozták a papírformát. Biztos menni fog a tömjénezés, de megpróbálok majd nem odafigyelni. Kviddicsben bezzeg nem ilyen nagymenők, egyetlen egy hajtójuk sem szerepelt a bajnokságban. Tipikus nyuszi viselkedés, ha valamiben nem ők a legjobbak, akkor már meg se próbálják. A kviddicsben tehát nem, de a párbajszakkör keretében azért adódott idén lehetőségem megmérkőzni egy levitással. Persze elcsalták ezt is, a körülrajongott iskolaelső nem kaphatott ki egy új arctól. SVK-val amúgy se volt idén szerencsém, az értékelésnél még jóindulattal is csak halvány nyomát lehetett felfedezni a tárgyilagosságnak. Tipikusan egy szívató vizsga volt, ahol a tanár kénye-kedve szerint dönthet.
Kiöltöztem a miheztartás végett, de legszívesebben lezseren lett volna kedvem megjelenni. A nagyterembe fokozatosan tódult be a tömeg, a díszítés sejtetni engedte, hogy ma minden a Levitáról fog szólni. Enyhe undor fogott el.
A rellonos asztalnál lassan gyűltek a diákok, legelőször Yar világító szőke feje tűnt fel. Elhaladtam mögötte, és amikor éppen az italába kortyolt, rácsaptam hátára, majd igyekezem elvegyülni a még javában izgő-mozgó diákseregben, hátha nem vett észre. Ha meg észrevett, hadd örüljön a fejének, hogy rájött, ki a tettes. Ha egy jó kis heccre adódott alkalom, nem számított, hogy háztársamról van szó, válogatás nélkül megszívattam bárkit. Egy Yartól távoli székre ültem le, bár ismertem annyira, hogy tudjam, nagyon is érti ő a tréfát, és esze ágába se lenne nagy ügyet keríteni ebből a semmiségből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miután leültem, csak akkor tűnt fel, hogy közben már meg is történt a revánskísérlet, Yar vaktában ellőtt el egy átkot. Szerintem meg se nézte, hogy kit céloz, pusztán így akarta levezetni a feszkót. Egyáltalán szabad így az ünnepségen átkozódni? Mondjuk Yarista Palarnnak biztosan, hallottam a tavalyi seprűs magánszámáról is. Annál nagyobb volt a felhördülés, amikor az átok a reptan tanárt találta el. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hiába szenvedett szerencsétlen. Markovits tanár úr viszont nem rendezett jelentet, miután segítettek rajta. Nagy kár, még szívesen élveztem volna tovább a műsort. Bár belegondoltam, hogy a házunkra se vet valami jó fényt, hogy egy közülünk tanárokat átkoz. Örülhetünk neki, hogy megúsztuk a számonkérést, mert tuti, hogy Yar nem vitte volna el egyedül a balhét.  
A pontverseny eredményhirdetése teljesen hidegen hagyott, bár mi is kaptunk vigaszdíjként egy csomagocskát, amit azonban én unottan félretoltam magam elől. Nem kértem az alamizsnából, de azért a Rellont megtapsoltam. Az egyéni kviddicses elismerésemnek természetesen nagyon örültem, de a bajnoki cím közömbösen érintett, annyira irritáló volt, hogy egy lúzer csapattal kell osztoznunk. Még az ezüst is szebben csillogott volna, mert az legalább csak a miénk lenne.
Következett az évfolyamelsők kihirdetése. Hangoztattam lépten-nyomon, hogy jó lenne megcsípnem az évfolyamelsőséget, ha az iskolaelsőséget nem is, mert akkor legalább visszavághatnék Nikinek a párbajszakkörös komikumért. Szokatlan idegesség is fogott el, amikor a harmadik évfolyamhoz ért a diri. Az én nevemet mondták. Há! Diadalittasan vonultam ki, közben pedig lepacsiztam a rellonosokkal.
- Köszönöm igazgató úr! - fogtam kezet az öreggel, majd kiválasztottam a számomra szimpatikus ajándékot. Nagyon illusztris társaságba kerültem, Alex mellé állítottak be. Most, hogy Niki elszállt, egyedül őt tartottam ellenfelemnek az iskolaelsőségért folyó harcban. Előszeretettel hangoztatta, hogy ő nem tanul semmit, meg őt magát is meglepik az eredményei. Tipikus álszerény viselkedés, a múltkori edictumos szövegétől is a hányinger kerülgetett.
Láss csodát, én lettem az iskolaelső is. Féltem, hogy csak szájhős lesz belőlem, mert annyira nem volt komoly az elhatározásom, mint amennyire így utólag be lehet állítani. Röhej, hogy az igazgató is ezzel példálózott, igen jól jöttem ki most ebből.
- Igggen! - emeltem fel ujjongva kezem a magasba, hatalmas gát szakadt át bennem.  Legalább ezt a nagyon fontos címet elhalásztuk az okostojások elől. Még az arcképem is kikerült a szfinx fölé, amit úgy fogtam fel, hogy egymagam lenyomtam az egész Levitát.
Felvehettem volna az Alex stílust, ha azt mondom, hogy érezze az egész Rellon magának ezt a címet, de tudtam, hogy őket ez úgysem hatná, így hát fel se szólaltam. Csak próbáltam a lehető legjobban kiélvezni a pillanatot, hogy mindenki engem ünnepelt, ki őszintén, ki kevésbé őszintén.
Az asztalmohoz kerülővel mentem vissza, végigvonultam a levitások között, egy amolyan „Na, ki a király?” üzenetet sugallva a testbeszédemmel. Várffy-Zoller Róbert, iskolaelső. Ezt még nekem is emésztenem kellett, de azt hiszem, nem lesz nehéz megszoknom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

A jelentkezési lapom beadása után már tűkön ültem, hogy végre megtudhassam, bekerültem-e a résztvevők közé. Persze ezt is addig húzták, amíg lehetett, egy nagyszabású köszöntőest során szándékoztak kihirdetni a sikeresen kvalifikálókat. Külön erre az alkalomra új, méregdrága dísztalárt varrattam magamnak, fodrászhoz is elmentem, a megjelenésemnek kifogástalannak kellett lennie. Nem tudtam, hogy a kihirdetést mikorra tervezik az este folyamán, de mivel biztos voltam benne, hogy bekerülök a versenyzők közé, eldöntöttem, hogy már a kezdetektől törekedni fogok rá, hogy minél több információt begyűjthessek a versenyről. Partnert nem is hívtam magammal, csak hátráltató tényező lett volna a terveimben. Az alapos felkészülést mindenesetre fontosnak tartottam, ennek jegyében a köszöntőest folyamán a külföldi iskolák bajnokait kívántam megkörnyékezni, legalább az egyiküket. Biztos voltam benne, hogy tőlük még én is tanulhatok, mert a tapasztalatot nem helyettesítheti semmi, márpedig ebből én hiányt szenvedtem, első mágustusámra készültem.
A Nagyterembe a szokásos magabiztos stílusomba léptem be, elegáns megjelenésem egyszerűen kiemelt a szürke tömegből. Helyet foglaltam a Rellon asztalánál és higgadtan vártam a fejleményeket. Fürkésztem az arcokat, általános izgatottság uralkodott mindenkin. Itt se rendeztek még ilyen nagy, nemzetközi eseményt, talán ezután már nekem se kell szégyenkeznem, hogy egy isten háta mögötti porfészekben tanulok.
Az igazgató beszédjében köszöntötte a külföldi iskolák delegációit, kiváltképp a bajnokokat. A Beauxbatons szőkeségét szúrtam ki magamnak, ő lesz az én emberem. A résztvevők bejelentésénél eszembe se jutott, hogy nem kerülhetek be, izgulás helyett azzal foglaltam le magam, hogy igyekeztem megfigyelni a szólítottak gesztusait. Amikor sorra kerültem, szolid kézfeltartással ünnepeltettem egy kicsit magam a kivonulásnál, de nem vittem túlzásba. A DÖK elnökétől megkaptam a kiválasztottaknak dukáló jelvényt, Amirának egy puszit is adtam, így tartottam illendőnek.  
Immáron ismertté vált a versenyzők névsora, senki se képviselt komolynak ígérkező konkurenciát a szememben, úgy véltem, kizárólag rajtam múlik minden, a képességeim végső győzelemre predesztinálnak. A vacsora közben azon tűnődtem, hogy vajon kit választhatnék mentornak, mert bizony erről még fogalmam se volt. Tulajdonképpen mindegy is, reméltem, hogy valakit össze tudok itt a bálon szedni az adminisztráció végett, nekem tökéletesen megfelelt volna az is, ha csak papíron van mentorom. Sokkal inkább foglalkoztatott a Beauxbatons bajnoka, így amikor kezdetét vette a tánc, rögtön megkerestem, hogy felkérjem.
- Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be meghajolva.
- Felkérhetem egy táncra kisasszony? - tettem fel a kérdést. Nem szoktam meg az elutasítást, pláne ilyenkor, ha elővettem a nyájas énemet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kellemesen elbeszélgettem Brigitte-tel, reméltem sikerült szimpátiát ébresztenem benne, még kapóra jöhet később a segítsége. A tánc végén elbúcsúztunk, meghajoltam, még egy puszit is kaptam tőle. Mi ez, ha nem jó jel?
Az üdítők felé vettem az irányt, közben szétnéztem a teremben. Az egyetlen nagyobb csoportosulás a levitásoké volt, ezen már meg sem lepődtem. Szinte tapintani lehetett a teremben az egymás iránti túláradó szeretetüket. Nyilvánvaló, hogy a csodálatos és összetartó közösségük minden kívülállóból irigységet váltott ki, de persze ezt senki sem vallotta be. Néhány szerencsés kieszközölhette a házváltást, de a többségnek csalódottságában más nem maradt, mint szekálódással élni a kékek felé, megpróbálván feledni a fájó igazságot, miszerint a Levita maga a földi paradicsom. Óh, ti szegény kékek! A puszta gondolattól is majdnem elsírtam magam, hogy milyen szenvedéseket élhetnek át a folyamatosan őket érő atrocitások tömkelegében.
Az italos pultnál nem válogattam, az első kezembe kerülő nedűből töltöttem. Hm, áfonyalé. Egész finom. Lassan ideje volt annak is, hogy mentort keressek magamnak. Amira szavai szerint a lelki támasz végett lesz szükségünk rájuk. És mi van, ha a lelki dolgaimat egyedül szoktam lerendezni?
Szerencsére megláttam Kivát, aki éppen egymagában üldögélt. Ő lesz a tökéletes mentor. A kviddics, a közös élmények összehoztak minket már annyira, hogy megbízzak benne. Töltöttem egy italt neki is, majd odamentem hozzá.
- Szia! Hát te? Csak így egyedül? Egy italt? - szólítottam meg, majd lehuppantam mellé, és már nyújtottam is a poharat. Aki ismert az már ennyiből is tudhatta, hogy akarok valamit. Szokatlan volt Kivát ilyen ruhában látni, de persze ez cseppet sem volt ellenemre, sőt.
- Dögös vagy ebben a ruhában, nem gondoltam volna, hogy a kék jól áll neked. - nem féltem kinyilvánítani a véleményemet, megszokhatta tőlem a lány, hogy megmondom, amit gondolok.
- Rád gondoltam, hogy lehetnél mentorom a tusán. Vállalod? - rá is tértem a lényegre, felesleges lett volna tovább húznom a dolgot. Fel se készültem arra, hogy nemet mond, ellenállhatatlan ajánlatnak tartottam, hogy valaki a mentorom lehessen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Rossz irányba fordultam, éreztem, hogy találat érte a lábamat, testem alsó része megdermedt. Sóbálvány átokkal volt dolgom, mely szerencsémre félresikerült, talán pont azért, mert Yar nonverbális varázslásból még nem volt annyira májer, mint hitte magáról. Így hát a kezeim szabadon maradtak, és mivel a Relaxo bevált, lehetőségem nyílt egy Finite Incantatem-mel újra teljes értékűen mozgásképessé válnom. A hátráltató átkaim közül az első kettő befuccsolt, a harmadik azonban már csodaszépen telibe kapta a szőkét. A Dormiendana ezek után már gyerekjáték volt.
- Ennyit rólad selyemfiú! - diadalittas kacajjal küldtem álomba, ám a totális megsemmisítésre már nem volt lehetőségem, ugyanis Kati hangját hallottam, így jobbnak láttam továbbállni. Tudtam, hogy országos puszipajtások Yarral, biztos nem hagyná annyiban, hogy ilyen csúnyán elintéztem a kis kedvencét. A lánnyal viszont egyelőre nem szerettem volna megküzdeni, hiszen a kviddicspályán egy csapatban játszottunk, az ottani egység érdekében a tusán csak a legvégső esetben kívántam konfrontálódni vele, ha személye veszélyeztetné a győzelmemet. Kati egy gyenge kísérlettel még megkísérelt egy gáncsoló átokkal eltalálni, de addigra biztonságos távolságba jutottam. Nem értettem, hogy mit van úgy oda ezért a ficsúrért, pláne azok után, hogy a gyakorláson milyen gátlástalanul viselkedett vele. Különben is, ez egy egyéni verseny, itt mindnyájan ellenfelek vagyunk, a versenyzőtársak közti szoros kapcsolat csak hátráltató tényező. Kati is rájöhetne erre, ha tényleg komolyan gondolta a tusát.
Fújtam egyet, majd óvatosan továbbindultam. A doxyknál már csak veszélyesebb jöhet. Egyszer csak a semmiből apró fehér köd, majd fény jelent meg az orrom előtt, olyan váratlanul, hogy azt se volt időm eldönteni féljek-e vagy ne. Nem kellett, ráleltem a hőn áhított kulcsra.
- Tájolj! - a pálcám hegye kijelölte az északi irányt, az égtájak alapján be tudtam lőni, hogy merre induljak. Több se kellett, uzsgyi nekiindultam, minél előbb ki szerettem volna jutni. Rövidesen elértem a tisztást, innentől kényelmesebb tempóra váltottam, megigazítottam egy kicsit a ruhámat, rendbe tettem magam, mégse olyan ziláltan lépjek a közönség elé.
Büszkén léptem be a nagyterem ajtaján, nagyon úgy tűnt, hogy én tértem vissza elsőként. Szólnom se kellett, csak széttártam karjaimat, és minden szerénységet nélkülözve néztem végig az egybegyűlteken. Nem ok nélkül ünnepeltettem magam, alaposan rászolgáltam, igyekeztem is kiélvezni minden pillanatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem voltam oda a csoportos étkezésekért, meg úgy általában a túl szigorú szabályokért a tusa kapcsán. Miért nem lehet külön asztalnál ülni, hogy legalább az ebéd jól essen? Igazából senkivel se voltam jóban a versenyzők közül, még talán Kati felé lettem volna a leginkább nyitott, de ő is elvágta magát azzal, hogy Yart védte. Szerencséje, hogy csapattársak voltunk, a sikeres bajnoki szereplés érdekében továbbra is kerültem vele a konfliktust. Távolságtartás, semmi több, az edzésekre is szándékosan külön mentem.    
Rendszerint ebéd után kaptunk kimenőt a tréningekre, most is oda indultam. Még a nagyteremben intettem Mau bának, hogy lelépek, nem vártam meg, hogy mindenki végezzen az étkezéssel. Lehámoztam magamról a rajongók hadát, majd a lépcsősoron lefelé, a bejárati csarnokon át vezetett tovább az utam. Még be kellett ugranom a Rellonba is a cuccomért.
Közeledett a Sárkánylovasok elleni meccs, és bár a tusa sokat kivett belőlem, a kviddicsben is igyekeztem teljes mértékben odatenni magam, nem tartalékoltam. Úgy gondoltam belefér, hogy két fronton is helytálljak, nincsen olyan erős konkurenciám a tusán, hogy minden erőmet kizárólag oda kellene összpontosítanom. Ha egy profi csapatnál edződő Yaristának ez nem okozott gondot, akkor nálam is belefért, hogy párhuzamosan részt vegyek az iskolai kviddicsben.
Az aulában szokatlanul nagy csend honolt, pedig az iskola egyik legforgalmasabb helyéről volt szó. Nem tulajdonítottam különös jelentőséget a dolognak, most pont kifogtam egy ilyen ritka időszakot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ma, reggeli után megkezdődött a harmadik forduló. Túl gyorsnak találtam, hogy máris következik az újabb megmérettetés, fizikailag még abszolút messze voltam a csúcsformámtól a sérüléseim után. Egy hét azért kellett volna legalább, de mindegy, nem tehettem semmit. Feladni eszem ágában sem volt, a győzelem reménye kellő motivációt jelentett, hogy folytassam.
Zsupszkulccsal - mi mással - jutottunk egy lakótelepszerű helyre. Kiderült, hogy az Edictum szerkesztőségébe kell bejutnunk, ahol külön-külön emeleteken haladhatunk. Majd meg kell írnunk egy cikket, és végül a nyomdába küldenünk. Mindezt a lehető legrövidebb idő alatt. Nagyon gagyinak tűnt a feladat első hallásra, már el is kezdtem gondolkozni, hogy miről fogok írni, hogy ezzel se ott menjen az idő. Mau bá annyit azért mondott, hogy nem szívesen látnak itt idegeneket, de nem tudtam komolyan venni a figyelmeztetést. Egy kis példányszámú szennylap szerkesztőségéről volt szó, mégis miért lett volna itt olyan fene nagy védelem? Észre se fogják venni, hogy bejöttem, legfeljebb majd eljátszom, hogy gyakornok vagyok, vagy valami hasonló.
Jókedvűen indultam neki a lépcsősornak. Szívem szerint már az első emeletnél megálltam volna, de Kati megelőzött, és a második, harmadik, negyedik emeletnél is későn reagáltam. Az ötödik emeletet viszont már sikerült kisajátítanom. Igyekeztem lazának tűnni, mintha csak egy lennék az itt dolgozók közül. Már csak egy kávé hiányzott a kezemből, hogy még hihetőbb legyen a szerepem. Lehet, hogy akad is majd itt egy kávéautomata.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A harmadik emeleten azért reagáltam későn, mert egy lány leszólított. Külsőre még be is jött, de agyilag zokni volt, az a tipikus üresfejű szőke liba. Csak azt tudta hajtogatni, hogy mennyire tetszik neki a hajam, a járásom, egyszóval mindenem, ráadásul még idióta kérdésekkel is bombázott, például hogy szeretem-e az állatokat. Szorgosan jegyzetelte a válaszaimat, de tudtam, hogy mást is szeretne, mint minden női rajongóm. Ha nem szorított volna az idő, meg is kapta volna tőlem, amit akar, olyan igazi, egyszer használatos típus volt. De miután a negyedik emeletről is lemaradtam, már elegem lett belőle, kikaptam a kezéből jegyzettömböt meg az íróeszközt, hogy megpróbáljam lekoptatni.
- Visszakapod, ha megteszel egy szívességet. Lemennél a földszintre megnézni, hogy ott vagyok-e? - tűnt annyira ostobának, hogy bevegye ezt az orbitális baromságot, vagy legalábbis gondolkodóba essen, amíg lelépek. El is tűntem az ötödik emelet folyosóján. A lazáskodást mégis inkább hanyagoltam, gyorsan benyitottam az első ajtón.
Nem volt valami jó ötlet, teljesen sötét volt, az ajtó pedig bezáródott.
- Finite! - próbálkoztam a varázslattal, hiába. Úgy döntöttem akkor már megírom itt a cikket, így vesztem a legkevesebb időt. Itt legalább nem zavart senki, és majd utána ráérek kijutni.
- Lumos! - kiáltottam, hogy fény gyúljon a sötétségben. A helyiség kongott az ürességtől, a munkához nem voltak éppen ideálisak körülmények. Nem érdekelt, letelepedtem a padlóra az ajtó elé, és elővettem a lánytól szervált papirost.
- Nox! - újra sötétség lett, de nem tehetem mást, szükségem volt a pálcámra.  
- Cicero! - mondtam el egy újabb varázsigét, így már csak le kellett diktálnom a szöveget, az íróeszköz magától tette a dolgát.

Megfogalmaztam egy kamu vallomást Kati nevében, erre rá fognak harapni. Szinte biztos, hogy valamilyen formában el fog jutni a pletyka a nyomdába, míg ugyanez egy száraz cikknél sokkal bizonytalanabb lenne. A duplázó bűbájjal igyekeztem másolatokat készíteni, úgy gondoltam, hogy több példányt is szétszórok az épületben. Csak előbb ki kellett jutnom.
A Finite az imént nem jött be, benyomtam azért egy Alohomorát is, bár biztos voltam benne, hogy mágikus úton zárták be az ajtót. Ismét kudarc. Több zárnyitó varázslatot nem ismertem, pedig ez lett volna a leggyorsabb és leghalkabb megoldás. Maradt a nyers erő, de egy Lacarnium Inflamare segítségével azért még megpróbáltam megolvasztani a feltételezett zár környékét, hátha lazult így a szorítás. Egy jól irányzott rúgással, szükség esetén nekifutásból, vállal is megkíséreltem betörni az ajtót. Sikeres kijutás esetén megfogtam az imént másolt papírokból egy köteget, és szétterítettem őket az emeleten távtaszító bűbáj segítségével. Most jól jött, hogy az ötödiken vagyok, lefelé menet az útba eső szintekre juthatott egy-egy köteg. Miután végeztem, igyekeztem kimenni az épületből a találkozási ponthoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A hátamra ugrottak. Teljesen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen orvul megtámadnak. A hangból Runára ismertem rá, és ez semmi jót nem ígért, biztosan be volt rám rágva, hogy múltkor átvertem. Alattomos módon a fülembe puszilt, de azért már kezdtem felocsúdni a meglepetésből. Felemeltem karjaimat, és megpróbáltam ledobni magamról, ott húztam, ahol értem, a hajába is beletéptem. De csak nem sikerült lehámoznom, nagyon erősen csimpaszkodott. Varázslattal gondoltam többre mennék, a pálcámat azonban elejtettem a dulakodásban.
Végül egy sóbálványátok mentett meg, telibe találta Runát, aki így magatehetetlenül a földre pottyant. Szinte már szakértője lettem ennek a varázslatnak, Yar is ezzel terített le az első próbán, igaz akkor szerencsém volt, mert félresikerült, így csak nagyon rövid ideig hatott. Személy szerint már csak a lábaim merevségét észleltem, a mágia törvényei szerint azonban az egész testem meg kellett, hogy dermedjen. Erre utólag jöttem rá, amikor lehiggadva átgondoltam az eseményeket, de a párbaj hevében csak az tűnt fel, hogy a karjaim gyorsabban használhatóvá váltak.
Már éppen megköszöntem volna az illetőnek a segítséget Runa hatástalanításában, azonban rá kellett eszmélnem, hogy csoportos támadás áldozatává váltam, a sóbálványátoknak is én lehettem az eredeti célpontja. Nyúltam a pálcámért, de hiába, nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt, egy Pofix talált el. Oké, meg fogok tanulni nonverbálisan varázsolni, ezt most döntöttem el. Jobb híján elhajítottam a pálcámat a Zorro jelmezes alak felé, és nagy lendülettel rárontottam, igyekezvén leteríteni. Nem volt tőlem messze, az eldobott pálcával pont megzavarhattam annyira, hogy varázslattal ne védekezhessen.