27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítést, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várffy-Zoller Róbert összes RPG hozzászólása (136 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. október 25. 16:45 Ugrás a poszthoz

Bánfai Odett Zoé

Magyar Mágus Vasutak, mi? Kénytelen voltam vegyülni az első osztályon is mindenféle jött-menttel. Elérték, hogy többet eszem ágába se jusson a nyavalyás kis vonatukra ülni. Biztosítsanak szépen külön fülkét az aranyvérűeknek, jobb helyeken így szokás.
Bogolyfalvára érkezés után gyorsan le is szálltam és végigszáguldottam az állomás épületén. Semmi nézelődés, csak előre, minél távolabb ezektől. Szerencsére nem volt semmi csomagom, így könnyen mozogtam. Majd utólag küldnek el hazulról néhány dolgot, a nagyon szükségeseket meg megveszem helyben. Az állomás előtti téren megállva azonban megrökönyödtem, egy ilyen porfészekben ugyan mit lehet megvenni?  Te jó ég, hová kerültem!
Le kellet higgadnom. Kedvem lett volna behúzni egyet valakinek, ez mindig bevált, ha gyorsan akartam levezetni a feszkót. Másik kedvenc módszerem volt összetörni valamit, elő is kaptam a pálcámat, és kinéztem magamnak egy kőből készült bagolyfigurát a szökőkút szélén.
- Bombarda! - kiáltottam, minden idegességemet beleadva. A szobrocska pillanatok alatt apró darabokra tört. Úgyis van belőlük száz másik, ugyan ki a franc hiányolná ezt az egyet? Nekem erre most szükségem volt, és nem érdekel, hogy ez tulajdonképpen vandalizmus. Legalább megtudhatta mindenki, hogy megjöttem. Különben is, nevetve kifizetném a kárt, ha bárki számon kéri, sőt akár egy ennél ezerszer nagyobb szökőkutat is építtethetnék, ha úgy tartaná kedvem.
Leültem egy padra, és elégedetten szemléltem a pusztításom eredményét. Nyugodt voltam, a vonatra szállás óta először. Annyira nem is olyan vészes ez a hely, meg fogom szokni.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. október 25. 19:59 Ugrás a poszthoz

Bánfai Odett Zoé

Máris meghallottam az első elégedetlenkedő hangot. Egy lány kezdett el nyivákolni, mily meglepő. Annyira szánalmas, hogy ilyenkor egyből megszólal bennük az önérzet. Fülüket-farkukat behúzva kussolniuk kéne. Főleg, ha a földből is alig látszik ki az illető. Persze először úgy tettem, mintha észre se venném, egyszer még meg szoktam bocsátani, ha valaki hülyének nevez. Viszont az már túlzás volt, hogy elkezdte mutogatni a széttört bagoly helyét. Ki ő, hogy számon mer kérni?
- Talán szerelmes voltál abba a szoborba, hogy ennyire érdekel? - tettem fel a kérdést, nem kevés gúnnyal. Erre varrjál gombot hisztérika. Bár igazából nem vártam választ, az esetek döntő többségében már ennyi is elég volt, hogy bőgés legyen a dologból.  
Persze most már nem akartam ennyivel leállni, tudja meg a lány, hogy rossz emberrel kezdett ki. Porig fogom alázni, ha így folytatja.  
Az öltözéke is tisztára nevetséges volt, mint valami madárijesztő. Azt hiszi, hogy így bárki is komolyan fogja venni? Várjunk csak! Élénk, vörös haj, figyelemfelhívó viselet. Hm, kezdett összeállni a kép. Állítom, hogy a kabátja alatt tök pucér. Belenyúltam a zsebembe, kivettem három galleont, és a lány felé hajítottam.
- Nesze, a fizetésed! - szóltam, majd újra a pálcámért nyúltam.
- Itt pedig a borravaló. Exagito! - küldtem felé az átkot, hogy a földre kényszerítésével legyen egy nagy finálé. Részemről ezzel lezártnak tekintettem az ügyet, és fel is kerekedtem, hogy megkeresem azt a híres-neves tanodát.    
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2012. október 25. 20:25
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. október 27. 19:24 Ugrás a poszthoz

Bánfai Odett Zoé

A szerelmes voltál a bagolyban típusú kijelentésem elég gyengére sikerült. Meglátszott, hogy még nem voltam isten igazából bemelegedve. Viszont a három galleon már elérte a kívánt hatást, a lány vette az adást. Az már csak hab volt a tortán, ahogy lehuppant a földre. Egy kicsit meg is sajnáltam, de szerencsére gyorsan elmúlt.
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy a teljes vereség tudatában felhagy a további küzdelemmel. Képes volt utánam jönni és a nyakamba ugorva ütlegelni. Nem sokon múlt, hogy hasra essek, de begörnyedve sikerült megtartanom az egyensúlyomat és feltartott kezeimmel úgy-ahogy védeni az ütéseit. Miután leugrott rólam, szemből is betámadott, egy rúgással kívánta elérni, hogy legfeljebb keresztapa lehessek. A rúgása azonban nem ért célt, még idejében odakaptam a kezem, bár így a csuklóm bánta. Viszont annyira gyorsan történt az egész, hogy ő simán hihette azt, hogy eltalált a legérzékenyebb pontomon, így ezt ki is kívántam használni. Miután kaptam még egy erősnek szánt, de gyengécske ütést, következhetett a nagy halál eljátszása. Beláttam, hogy egy nagyon makacs nőszeméllyel van dolgom, az erőszak csak további erőszakot szülne. Ezért döntöttem úgy, hogy higgye csak azt, hogy legyőzött. Néha meg kellett alázkodni, hogy később még magasabbra lehessen emelkedni. Ez is egy ilyen pillanat volt. De el fogom érni, hogy a végén a lány fogja hibásnak érezni magát, sőt talán még bocsánatot is kér.  
Elterültem a földön, és oldalra dőlve lassan összegubóztam, mint akinek hatalmas fájdalmai vannak. A hitelesség kedvéért még nyögtem is hozzá néhányat.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. november 1. 19:29 Ugrás a poszthoz

Monique Mélanie Mercier

- Ez nagyon fájt. - szóltam támadómhoz még a földön fekve. Sajnáltatni próbáltam magam, szerintem tökéletesre is sikerült az alakítás.
Váratlanul megszólalt egy durva hang, hogy guruljunk arrébb. Remek, úgy látszik itt senki se bírja befogni, még nem tudják ki vagyok. Sebaj, előbb-utóbb meg fogják tanulni, hogy ki a főnök. Lassan tápászkodtam fel, de mire ez megtörtént, támadóm nemes egyszerűséggel lelépett. Egy cseppnyi sajnálatot se mutatott irányomban. Gyönyörű, mondhatom.
Mindegy, legalább felvilágosítom ezt a másikat, hogy velem hogyan beszéljen. Egy hideg pillantással végigmértem, és meg kellett állapítanom, hogy az öltözéke röhejes. De volt valami, talán a franciás akcentus, ami miatt úgy éreztem, hogy nem kell egyből a legrosszabb énemet mutatnom.
- Azt hiszed az akcentussal menőbb vagy? - ez tőlem még egy egészen visszafogott kérdés volt, jelen helyzetben. Bár ahhoz biztos elég, hogy ebből is sértődés legyen. Nem tudom, miért olyan érzékeny mindenki. Én például ritkán sértődök meg. Rögtön elégtételt szoktam venni.
A lány nyaktól lefelé egész jó kis bőrnek látszott, főleg a csíkos, feszes nadrág vált előnyére. Viszont a feje erőteljesen zacskóért kiáltott. Tűzoltásra azért így is megtenné.
- Bár nem a te hibád, hogy nem tudtad kivel beszélsz. Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be egy meghajlás kíséretében. Tulajdonképpen nem számítottam rá, hogy a nevem bármit is mond a világ eme eldugott kis szegletében, de azt nagyon előtudtam adni, hogy én rendkívül fontos személy vagyok, és már ez is tiszteletet tudott parancsolni.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. november 2. 11:45 Ugrás a poszthoz

Monique Mélanie Mercier

Nesze nekem, kár volt eljátszanom, hogy megvertek, rögtön fel is használták ellenem. Nem az én napom volt, ez már látszott, eddig minden a visszájára sült el, mint ahogyan elképzeltem. A lehető legváltozatosabb negatív jelzőket aggatták rám, még talán a szemétláda volt a legvisszafogottabb.
- Mercier? - alaposan meglepődtem, hogy a jól ismert francia nemes család tagja állt előttem. Monique Mercier. Igen, ő Flore Mercier, a híres modell lánya lesz. Dolgozott már együtt anyámmal, talán lurkó korunkban össze is futottunk már Moniquekal.  
- Hé, veled nem akarok balhézni. Legalább mi, aranyvérűek tartsunk össze. - próbáltam egy fajta béke jobbot nyújtani, még túl új voltam itt ahhoz, hogy megengedhessem magamnak az összeveszést egy befolyásos család tagjával.
- Csak tudod, ez a ruha. Nem egy Mercierre vall. - nem bírtam magamban tartani, hogy számomra képtelenség volt összeegyeztetni a nevet az öltözékével. Kifinomultabb, elegánsabb viseletet vártam volna el.
- Kiakadtam, ennyi az egész. Idefelé úton kénytelen voltam származásomhoz méltatlan körülmények között utazni. Utána meg belém kötött az az útszéli cafka. - mentegetőztem, de ezt kell tennem, ha azt szerettem volna, hogy bocsánatot nyerhessek. Bíztam benne, hogy végre valahára eredményes lesz a szövegelésem, Moniquenak át kell érezni, milyen feszültség gyűlhetett fel bennem, és éppen ezért megértést fog mutatni.  
- A patikába indultál? Engedd meg, hogy álljam a költségeidet. Valami kenőcs úgyis kell a csuklómra. - az a kis vakarék rendesen eltrafálta, kezdett bedagadni.
- Mit hozhatok? Várj meg itt kint nyugodtan. - átváltottam gáláns üzemmódba, ez volt tőlem a maximum, amit tehettem a megbékélés érdekében. Persze benne volt a pakliban, hogy olyasmire lenne szüksége a lánynak, amit nem szívesen fedne fel előttem.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. november 3. 16:21 Ugrás a poszthoz

Monique Mélanie Mercier

A fegyverszüneti megállapodás feltétele volt, hogy egyikünk se szóljon a másik családjának. Részemről teljesíteni tudtam ezt a kérést, bár engem cseppet se zavart volna, ha otthon tudomást szereznek a kis incidensről. Úgy látszik ez Moniquenak volt annyira fontos. Hm, úgy látszik, hogy akaratlanul is fény derült egy gyenge pontjára. Tuti, hogy nem örülnének a szülei, ha meglátnák ebben a nevetséges öltözékben. Valószínűleg egyéb titkolnivalója is van, egy ütőkártyát máris adott a kezembe.
- Megbeszéltük. Kezet rá! - a jelképes kézfogással kívántam hivatalossá tenni, hogy nem húzok ujjat Moniquekal. Éreztem az egész szituáción, hogy kölcsönös műbájolgásba kezdtünk, de hát ez tipikus volt a mi köreinkben, hozzá voltunk szokva.
- Jó, hogy mondod, egyúttal én is beszerzem bájitaltanra a szükséges dolgokat. - lehet, hogy csak színjáték a viselkedésem, de jobban belegondolva, nem is volt semmi nyomós oka, hogy veszekedjek a lánnyal. Ez a gondolat segített abban, hogy ne essek ki a szerepből.
- Majd mesélhetnél egy kicsit a suliról. Tulajdonképpen a teljes ismeretlenségbe csöppentem bele. - fordultam egy kéréssel a lány felé. Így ment ez, rögtön vártam valami viszonzást, hiába ajánlottam fel kárpótlás címén, hogy állom a költségeit. No meg legalább el tudunk társalogni, hátha egy idő után felül tudunk emelkedni a berögzült, megjátszott viselkedésen.    
- Fogalmam sincs, ki volt ez a lány. Csak útbaigazítást szerettem volna kérni tőle, erre rám támadt. Te sem ismered? - füllentettem, mert nem akartam elmesélni az igazi sztorit. Rosszul vette volna ki magát, ha elmondom, hogy megrongáltam a szökőkutat. Bár elnézve Moniqueot lehet, hogy még imponálni is neki a vandálkodásom. Nagyon úgy tűnt, hogy ő is megtenne hasonlót, és még élvezné is.  
Nem volt más hátra, mint bemenni a patikába. Kinyitottam az ajtót és előre engedtem a kisasszonyt.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. november 26. 15:34 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday

Nagyon rosszul aludtam az éjjel, csak forgolódtam, minden bajom volt. Az okát ugyan nem tudtam, de tény, hogy ezért hullafáradtan ébredtem. Egy erős kávé talán helyreráz, bár akkor is erősen kétséges, hogy lesz kedvem bemászni az első tanórámra.
A reggeli kávémat nem kívántam egyedült elfogyasztani, ezért a társalgó felé vettem az irányt. Biztos lesznek páran, akik ott dekkolnak. Talán egy nyomingert jól meg is szívathattok, és rögtön visszatérne az életkedvem.
Egyelőre azonban nem tűntem valami tettre késznek, a kialvatlanság rendesen meglátszott rajtam. A társalgó is kihalt volt, csak az egyik fotelben üldögélt egy lány. De hisz ez Kiva, a csapatkapitányom! Remek, pályán kívül még úgyse nagyon volt lehetőségem társalogni vele. Talán most. Bár ki tudja, érthető okokból eléggé ingerül állapotban voltam, és tudtam, hogy ilyenkor a legjobb, ha messzire elkerülöm azokat, akiket nem szeretnék megbántani.
- Jó reggelt kapitány! – köszöntöttem, de hiába próbáltam jókedvet erőltetni magamra, az egész olyasmire sikeredett, mint amikor valaki megszólal, ha álmából hirtelen felkeltették.
- Melyik itt a legerősebb kávé? - tettem fel a kérdést meglehetősen idegesen, a kancsók között kutatva. Pillanatok alatt türelmetlenné váltam.
- Alig aludtam valamit, hátha helyre ráz. – adtam egy kis magyarázatot az ideges viselkedésemre. Áh, tudtam én, hogy kár bárkivel is szóba elegyednem.      
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. december 10. 16:14 Ugrás a poszthoz

Kiva Faraday

A zöld kancsó volt válasz a kérdésemre. Rájöhettem volna magamtól is.  
- Óh, hát persze, hogy a zöld a legerősebb. - utaltam arra, hogy a Rellon színe is zöld, már pedig a Rellonnál erősebb és nagyszerűbb ház számomra nem létezett. Kivának vagy leesett vagy nem, hogy mire céloztam, igazából egy eridonostól nem vártam el, hogy felfogja a rejtett tartalmat.
Töltöttem magamnak egy bögrébe, majd elhelyezkedtem az egyik Kiva melletti fotelban. A kávés bögrét egyelőre csak a kezemben fogtam, élveztem a melegét. Most néztem végig rendesen a lányon, és hozzám hasonlóan ő is eléggé nyúzottnak tűnt.
- Hallod, te sem tűnsz ám valami energiától duzzadónak. - jegyeztem meg az észrevételemet, majd belehörpintettem a kávéba. Tényleg erős volt, egy kicsit meg is könnyeztetett, meg kellett törölnöm a szemem.  
- Csak nem az éjjel csapattad szét magad? - tettem hozzá a megállapításomhoz a kérdést. Igazából még nem voltam vele tisztában, hogy milyen éjszakai élet folyik az iskolában, milyen lehetőségek vannak, ha éppen szórakozni szeretnék. Mondjuk nagy a szigor papíron, nem tudom mennyire lehet észrevétlenül kijátszani a takarodót.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. december 14. 19:24 Ugrás a poszthoz

Amanda Meggie Philips

Untam magam a kastélyban, így hát a falu felé indultam, reménykedve, hogy találok valami szórakozást. Még mindig egymagamban császkáltam, egyelőre csak tervben volt a bandám megalakítása. Egy-két talpnyalóra lesz szükségem, aztán reszkess Bagolykő!
De addig is tennem kellet róla, hogy mind többen és többen emeljék fel a fülüket a Várffy-Zoller név hallatán. Úgy véltem jó úton haladok, a kviddicsmeccsen kiváló játékkal, a párbaj szakkörön pedig nagyvonalú stílusommal tűntem ki a tömegből. Tökéletesen illeszkedett volna a sorba, ha a valami nagy durranást sikerülne összehoznom a faluban.
Konkrét elképzelésem nem volt, egyelőre céltalanul bolyongtam a Fő utczán. Vártam az isteni sugallatra. Aztán kiszúrtam egy apró nézetletérést, egy fiú majdnem fellökött egy lányt. Igen, most tudnék akciózni. A lány megvető kijelentése után azonnal ott termettem, és pálcát rántottam.
- Exagito! - küldtem rá a gáncsoló átkot a fiúra, aki annak rendje és módja szerint szépen orra bukott, majd ijedten elhúzta a csíkot.  
- Nem kell megköszönnöd. - fordultam immár a lány felé, diadalittas arccal. Egyszerűen imádtam magam ilyenkor.          
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2012. december 18. 14:24 Ugrás a poszthoz

Amanda Meggie Philips

A lánynak tetszett a megmozdulásom, sőt meg is köszönte.
- Örömmel tettem. Levitás volt a kis nyominger, ugye? - nem voltam utóbbiban biztos, de nem is vártam megerősítésre, hanem folytattam.
- Rühellem a levitásokat. - jelentettem ki egy fintor kíséretében. Tényleg elegem volt a kékekből, közülük is főleg Nikivel volt lerendeznivalóm. El kezdte terjeszteni rólam, hogy gyáva vagyok, miután átadtam neki a győzelmet a párbajszakkörön. Egyértelműen jobb voltam, ezért sértőnek éreztem a döntést, nem is kértem a döntetlenből. Nevetséges, hogy nem hirdettek ki győztesnek, pedig nyilvánvaló volt, hogy taktikailag jócskán a hisztérika fölé kerekedtem, sokkal komplexebb, érettebb párbajozást mutattam be. De persze az aktuális iskolaelsőnek kedvezni kell, különben az iskola is beégetné magát, hogy egy ilyen kis senkié a cím. Niki jobban tette volna, ha csendben meghúzza magát, mert ezzel csak azt érte el, hogy ellenségként tekintsek rá.
- A semmire verik magukat. Gyakorlati érzékük persze nulla, nincsen használható tudásuk. - tettem még hozzá az iménti mondatomhoz.  
A lány még a kocsmába is meginvitált. Naná, hogy nem fogok nemet mondani, még úgyse volt szerencsém megismerni a helyet, egymagamban elég szánalmas is lett volna látogatást tenni egy kocsmában. Csak az alkeszek járnak egyedül.  
- Király, menjünk! - csillant fel a szemem, az ötlet meglehetősen felspannolt.  

(Folytatás a kocsmában)
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. január 19. 13:28 Ugrás a poszthoz

Samantha H. McSouthernwood

Mostanra úgy éreztem, már megvetettem itt is annyira a lábamat, hogy nyugodt szívvel benyújthassam az igényeimet a mi drágalátos igazgatónknak. Kezdetnek kevésbé fajsúlyos témában kívántam felszólalni, úgy gondoltam szorgalmaznom kell az iskolai padok komfortérzetének javítását. Irtózatosan kényelmetlenek voltak a padok, pedig igazán nem kerülne semmibe egy jobb fajta párnázóbűbájjal ellátni őket. A hely is szűk volt, az asztallap kicsi, szóval ráfért egy kis átalakítás. Természetesen merészebb igényeim is voltak, mint például a diákok házbeosztásának felülvizsgálata, mert baromira irritált az a sok pojáca, akik ugyanúgy rellonosnak mondták magukat, mint én, pedig egyáltalán nem érdemelték meg, hogy egy kalap alatt emlegessék őket velem.
Kicsit megcsúsztam az idővel, estére sikerült odáig eljutnom, hogy felkeressem a dirit. Mindegy, az öregnek amúgy sincs semmi dolga, bíztam benne, hogy az irodájában lesz. Az ajtóhoz érve meglepődve vettem észre, hogy résnyire nyitva van. Na most már egészen biztos, hogy bent van, tipikus lenne, hogy a vén szenilis elfelejtette becsukni rendesen. Nem is kopogtam, csak benyitottam, ha meg kifogása lesz, majd megmondom neki, hogy tárva-nyitva volt az ajtó.
A dirit azonban sehol sem láttam, helyette viszont láttam egy lányt, aki nagy buzgón matatott az asztalnál. Csak látásból ismertem, ő is rellonos volt. Valami rosszban sántikált, meg szoktam érezni az ilyet.
- Amatőr. - szóltam hozzá, utalva arra, hogy nyitva hagyta az ajtót. Bár feltételeztem, hogy inkább a frászt fogom ráhozni, semmint, hogy értse is, mit mondok.  
- Colloportus! - kaptam elő a pálcámat a zárra mutatva. Egyelőre nem akartam lebuktatni a lányt, érdekelt, hogy mit kereshet itt.
- Mi járatban errefelé? - szegeztem hozzá a kérdést, némi gúnnyal.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2013. január 21. 18:44
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. január 21. 19:06 Ugrás a poszthoz

Samantha H. McSouthernwood

Be kell vallanom, hogy ezúttal megleptek, nem készültem fel rá, hogy megtámadnak. Ugyan nyúltam a pálcámért, de már nem volt esélyem védekezni. Voltaképp annyira lesajnáltam itt már mindenkit, hogy el is felejtettem, hogy azért itt is akadhatnak olyanok, akiknek van vér a pucájukban.
Megkötözve lehuppantam a földre, nem bírtam megmoccanni, ezt felismerve, meg se próbáltam.  
- Talán mégse vagy olyan amatőr. - szorított a kötél, esélyem se volt, hogy egyedül kiszabaduljak, a lány bizalmába kellett férkőznöm.  
Kíváncsian vártam a következő lépését. Természetesen rögtön faggatni kezdett.
- Be akartam olvasni annak a vén hülyének.  - jelentettem ki, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem ez volt a teljes igazság, de úgy éreztem, hogy ezzel talán jó pontot szerezhetek a lánynál és végre kiszabadít.
Talán ezért, talán nem, de végre megszabadított a kötelektől. Megkönnyebbülten lélegeztem fel, de egyelőre nehezemre esett felállnom.  Kompromisszumot emlegetett, érthetően tartott tőle, hogy bemártom. Meg is fogom próbálni kihasználni ezt a helyzetet. Lenne egy-két ötletem, hogy mivel tudna hallgatásra ösztönözni, mert azért annyira futotta az erőmből, hogy végigmérjem, amikor diadalittasan felettem állt. És tetszett, amit láttam.
Nagy nehezen feltápászkodtam, de máris sürgettek, hogy munkára fel. Egyelőre tűrtem, úgy gondoltam, érdemes lenne a lány bizalmába férkőznöm, ehhez pedig jobb, ha most még nem ellenkezek vele.
- Ha nem tudom, mit kell keresnem, nem fogok tudni segíteni. - állapítottam meg a nyilvánvaló tényt, mert azért azt mégsem várhatta el tőlem, hogy gondolatolvasó legyek. Keresni kell valamit, idáig jutottam.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. március 22. 14:01 Ugrás a poszthoz

Évnyitó / Évzáró

Az ételek-italok miatt gondoltam megéri részt venni az iskolai ünnepségen, ha másért nem is. Tanulmányi téren várhatóan a Levita fog tarolni, de valójában ez nem nagy szám, ők csak hozták a papírformát. Biztos menni fog a tömjénezés, de megpróbálok majd nem odafigyelni. Kviddicsben bezzeg nem ilyen nagymenők, egyetlen egy hajtójuk sem szerepelt a bajnokságban. Tipikus nyuszi viselkedés, ha valamiben nem ők a legjobbak, akkor már meg se próbálják. A kviddicsben tehát nem, de a párbajszakkör keretében azért adódott idén lehetőségem megmérkőzni egy levitással. Persze elcsalták ezt is, a körülrajongott iskolaelső nem kaphatott ki egy új arctól. SVK-val amúgy se volt idén szerencsém, az értékelésnél még jóindulattal is csak halvány nyomát lehetett felfedezni a tárgyilagosságnak. Tipikusan egy szívató vizsga volt, ahol a tanár kénye-kedve szerint dönthet.
Kiöltöztem a miheztartás végett, de legszívesebben lezseren lett volna kedvem megjelenni. A nagyterembe fokozatosan tódult be a tömeg, a díszítés sejtetni engedte, hogy ma minden a Levitáról fog szólni. Enyhe undor fogott el.
A rellonos asztalnál lassan gyűltek a diákok, legelőször Yar világító szőke feje tűnt fel. Elhaladtam mögötte, és amikor éppen az italába kortyolt, rácsaptam hátára, majd igyekezem elvegyülni a még javában izgő-mozgó diákseregben, hátha nem vett észre. Ha meg észrevett, hadd örüljön a fejének, hogy rájött, ki a tettes. Ha egy jó kis heccre adódott alkalom, nem számított, hogy háztársamról van szó, válogatás nélkül megszívattam bárkit. Egy Yartól távoli székre ültem le, bár ismertem annyira, hogy tudjam, nagyon is érti ő a tréfát, és esze ágába se lenne nagy ügyet keríteni ebből a semmiségből.  

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. március 25. 11:38 Ugrás a poszthoz

Évnyitó / Évzáró

Miután leültem, csak akkor tűnt fel, hogy közben már meg is történt a revánskísérlet, Yar vaktában ellőtt el egy átkot. Szerintem meg se nézte, hogy kit céloz, pusztán így akarta levezetni a feszkót. Egyáltalán szabad így az ünnepségen átkozódni? Mondjuk Yarista Palarnnak biztosan, hallottam a tavalyi seprűs magánszámáról is. Annál nagyobb volt a felhördülés, amikor az átok a reptan tanárt találta el. Nem bírtam ki nevetés nélkül, hiába szenvedett szerencsétlen. Markovits tanár úr viszont nem rendezett jelentet, miután segítettek rajta. Nagy kár, még szívesen élveztem volna tovább a műsort. Bár belegondoltam, hogy a házunkra se vet valami jó fényt, hogy egy közülünk tanárokat átkoz. Örülhetünk neki, hogy megúsztuk a számonkérést, mert tuti, hogy Yar nem vitte volna el egyedül a balhét.  
A pontverseny eredményhirdetése teljesen hidegen hagyott, bár mi is kaptunk vigaszdíjként egy csomagocskát, amit azonban én unottan félretoltam magam elől. Nem kértem az alamizsnából, de azért a Rellont megtapsoltam. Az egyéni kviddicses elismerésemnek természetesen nagyon örültem, de a bajnoki cím közömbösen érintett, annyira irritáló volt, hogy egy lúzer csapattal kell osztoznunk. Még az ezüst is szebben csillogott volna, mert az legalább csak a miénk lenne.
Következett az évfolyamelsők kihirdetése. Hangoztattam lépten-nyomon, hogy jó lenne megcsípnem az évfolyamelsőséget, ha az iskolaelsőséget nem is, mert akkor legalább visszavághatnék Nikinek a párbajszakkörös komikumért. Szokatlan idegesség is fogott el, amikor a harmadik évfolyamhoz ért a diri. Az én nevemet mondták. Há! Diadalittasan vonultam ki, közben pedig lepacsiztam a rellonosokkal.
- Köszönöm igazgató úr! - fogtam kezet az öreggel, majd kiválasztottam a számomra szimpatikus ajándékot. Nagyon illusztris társaságba kerültem, Alex mellé állítottak be. Most, hogy Niki elszállt, egyedül őt tartottam ellenfelemnek az iskolaelsőségért folyó harcban. Előszeretettel hangoztatta, hogy ő nem tanul semmit, meg őt magát is meglepik az eredményei. Tipikus álszerény viselkedés, a múltkori edictumos szövegétől is a hányinger kerülgetett.
Láss csodát, én lettem az iskolaelső is. Féltem, hogy csak szájhős lesz belőlem, mert annyira nem volt komoly az elhatározásom, mint amennyire így utólag be lehet állítani. Röhej, hogy az igazgató is ezzel példálózott, igen jól jöttem ki most ebből.
- Igggen! - emeltem fel ujjongva kezem a magasba, hatalmas gát szakadt át bennem.  Legalább ezt a nagyon fontos címet elhalásztuk az okostojások elől. Még az arcképem is kikerült a szfinx fölé, amit úgy fogtam fel, hogy egymagam lenyomtam az egész Levitát.
Felvehettem volna az Alex stílust, ha azt mondom, hogy érezze az egész Rellon magának ezt a címet, de tudtam, hogy őket ez úgysem hatná, így hát fel se szólaltam. Csak próbáltam a lehető legjobban kiélvezni a pillanatot, hogy mindenki engem ünnepelt, ki őszintén, ki kevésbé őszintén.
Az asztalmohoz kerülővel mentem vissza, végigvonultam a levitások között, egy amolyan „Na, ki a király?” üzenetet sugallva a testbeszédemmel. Várffy-Zoller Róbert, iskolaelső. Ezt még nekem is emésztenem kellett, de azt hiszem, nem lesz nehéz megszoknom.
Utoljára módosította:Várffy-Zoller Róbert, 2013. március 26. 15:14
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. május 14. 21:52 Ugrás a poszthoz

Maid Café - szolgára várva

A gyakorlatban működésképtelen ötletnek tűnt számomra a meghirdetett Maid Café, nehezen tudtam elképzelni, hogy a szervezők élvezetet találnak abban, ha megalázkodhatnak. Arra is számítottam, hogy csak átverés az egész, és valami szívatás lesz a vége. Viszont ha mégsem, akkor meg kár lenne kihagynom. A szervezők közül különösen egy név keltette fel a figyelmemet, az illetőről abszolút nem tudtam elképzelni, hogy ilyesmiben szívvel-lélekkel részt tudna venni.  
Elegánsan felöltöztem, majd elindultam a rét felé, ahol kialakították a helyszínt a Maid Café számára. Meg se kellett játszanom magam, alaptermészetemből fakadt, hogy úrként viselkedjek, akinek minden szavát szolgák hada lesi. Hangulatos kis sátrat állítottak fel, de persze semmi jelét nem mutattam annak, hogy bármi is tetszene. Közömbös arccal, fellengzős léptekkel mentem be a sátorba, mert kint nem láttam Nikit, pedig rá voltam a leginkább kíváncsi. Csalódottan ismertem fel, hogy ő csak pénztáros. Mégis mire számítottam? Naná, hogy a dolog legkönnyebb végét fogta meg. Mégse mondhatják, hogy kihúzó, de a kemény melót természetesen másokra hagyja. Mindenesetre a kasszához legközelebbi asztalnál foglaltam helyet, pont úgy, hogy szembe legyek Nikivel. Ha alkalom nyílik rá, tenni fogok róla, hogy ne úszhassa meg ezt az egész cselédkedést a pénztárgép mögé bújva. Csengettem, és vártam, hogy megérkezzen egy felszolgáló. Valamelyik levitás hölgyeménynek örültem volna talán a legjobban.    
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. május 15. 22:32 Ugrás a poszthoz

Maid Café - Niki

Csak nem akart senki kiszolgálni, hiába ráztam a csengőt. Kénytelen-kelletlen Niki jött oda az asztalomhoz. Hihetetlen, hogy a sors miket képes produkálni.
- Na végre, azt hittem már sosem vesznek észre. - eddig egyáltalán nem úgy mentek a dolgok, mint ahogyan elképzeltem, sokat kellett várnom a felszolgálóra. Viszont Niki szokatlanul kedvesen viselkedett, nem tűntek megjátszottnak, vagy erőltetettnek a gesztusai. Hm, talán mégis képes szívét-lelkét beleadni a felszolgálósdiba? Áh, ez lehetetlen.
- Először is szeretnék egy étlapot. Minél gyorsabban. - nem tudtam mi a menü, de igazából nem is akartam tudni, így miután megkaptam az étlapot, ki se nyitottam, csak flegmán ledobtam az asztalra. Az egész arra ment ki, hogy Nikit ugráltassam, és úgy érezze feleslegesen fáradozik. De ez még csak a kezdet volt.
- Nem is kell az étlap, meggondoltam magam. Azt rendelem, amit ajánlasz. - oldottam meg a rendelést a menüsor ismerete nélkül.
- Ami pedig a szórakoztatásomat illeti, kezdetnek egy zenés-verses produkcióra tartok igényt, melyben dicső tetteimet zengik. - halálosan komoly arcot vágtam a kérésemhez, nem röhöghettem el magam.
- Feltétlenül foglaltasson benne, hogy a párbajszakkörön miként döngöltem földbe az ex-iskolaelsőt. De gondolom ezt neked mondanom se kell. - adtam további instrukciókat, mindezt egy gúnyos mosollyal kísérve.        
- Vannak kétségeim, hogy képes leszel-e kielégíteni az igényeimet. - mértem végig egy lenéző pillantással a lányt. A külsővel semmi gond nem volt, a kétségeim abból adódtak, hogy már tapasztaltam milyen belső rejlik mögötte.
- Neki például tudnék örülni. - mutattam rá finoman egy csinos kis feketére, aki éppen a konyha felé igyekezett.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. május 16. 14:38 Ugrás a poszthoz

Maid Café - Niki

Nem stimmelt Nikivel valami, teljesen kivetkőzött magából, és így oda is volt a mulatság. Mindent megértően, tettre készen fogadott, csepp jelét sem mutatta az ellenállásnak. Csendben végighallgattam az általa ajánlott menüsort. Nagyon úgy tűnt, hogy ma nem fogom tudni kellemetlen helyzetbe hozni, bármennyire is szeretném. De most már abban se voltam biztos, hogy egyáltalán ő áll itt előttem, egyszerűen képtelenség volt, hogy Hegyi Nikoletta ekkora önuralmat tanúsítson. Kinéztem belőle azt is, hogy valamelyik kis talpnyalójával százfűlé-főzetet itatott, hogy helyettesítse.
- Kérek két fagylaltkelyhet. Az egyik legyen puncs és citrom, a másik csokoládé és pisztácia. - éhes nem voltam, de édesség gyanánt egy kis fagylalt jól esett volna.
A szórakoztatásomra rátérve viszont már kicsit megmutatkozni látszott Niki igazi énje. Csak lökte a dumát, kérdéssekkel bombázott ahelyett, hogy tudomásul vette volna a feladatát.
- Sok a szöveg. Itt csak én kérdezek. Elég világosan megmondtam, mi a kérésem. Innentől rajtad áll, hogyan oldod meg. Ezért vagy te a cseléd, én pedig a gazda. - számomra sokkal nagyobb csalósát jelentett egy értetlennek, bizonytalannak mutatkozó szolga, mint aki kevésbé jól oldja meg a feladatát, de legalább rögtön tudomásul veszi.
- A jakuzzi ígéretesen hangzik, majd később visszatérünk rá. - meguntam Nikit, sajnos nem úgy alakult a dolog, mint ahogyan elképzeltem. Szívatni szerettem volna, de nem sikerült. A más jellegű igényeimet meg nem tudta volna kielégíteni, hozzá egyszerűen nem volt gusztusom. Még szerencse, hogy akadtak itt más, szemrevaló cselédlányok is.
- A rendelésemet természetesen neked kell kihozni, és a verses-zenés produkció előadása is rád vár. A zenei kíséretet bízd Ericre. - mutattam rá a fiúra, aki az imént felajánlotta a vendégeknek, hogy muzsikával szórakoztatja őket.
- Áh, szóval Runának hívják. Feltétlenül küldd őt ide, szeretném közelebbről megismerni. Elmehetsz. - engedtem útjára Nikit, kíváncsian várva, hogy vajon teljesíti-e a kívánságaimat.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. május 20. 13:43 Ugrás a poszthoz

Maid Café - zárás

Niki viszonylag gyorsan visszatért, de üres kézzel, se fagyi, se Runa. Nagyon úgy tűnt, hogy rögtön belekezd az előadásába. Számomra ez így egyáltalán nem volt frankó, hiszen jobban tudtam volna élvezni a produkciót, ha közben fagyizhatok és társaságom is akad. A vers tartalmilag rendben volt, de erőltetett megfelelni vágyást is felfedezni véltem, egyszerűen elképzelhetetlennek tartottam, hogy Niki őszintén nyilvánuljon meg egy ilyen szituációban. Miután végzett, meg se várta, hogy véleményt nyilváníthassak, rögtön elviharzott. A sokadik olyan húzása volt, ami kiverte nálam a biztosítékot. Tapsoltam, de persze nem Nikinek, amit a felkiáltva tudomására is igyekeztem hozni, hátha meghallotta.
- Bravó Eric! A gitárjátékod kellemesen elszórakoztatott, ha más nem is. - mostanra beláttam, hogy Nikit ma semmivel se tudnám kihozni a sodrából, de már csak zsigerből is jöttek belőlem a feléje irányuló negatív élcek. Aztán végre meghozta a fagyikat, szépen lerakta elém az asztalra. Most, hogy közelebbről ránéztem, az arcán bizony nagy gyötrelmek tükröződtek. Az elfojtott indulatai fizikai fájdalmat okoztak volna? Tovább azonban nem vihettem a gondolatmenetet, mert Niki egyenesen az ölembe hányt. Néhány pillanatra lemerevedtem, vettem egy mély levegőt, aztán hirtelen felpattanva kezembe fogtam a fagyikelyheket, és Niki képébe öntöttem a tartalmukat.            
- Nesze! - csak ennyit mondtam ki, de még magamban hozzátettem néhány cifraságot. A szórakozásomnak végleg lőttek. Felborítottam az asztalt, a környező székeket, és miután kitomboltam magam, elhúztam a csíkot. Majd hányós Niki rendet rak, meg elviszi a balhét, de tuti, hogy én nem vállalok felelősséget a szerencsétlenkedéseiért.  
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. május 24. 10:16 Ugrás a poszthoz

Katie Runa Blackwood

Még mindig elfogott az undor, ha visszagondoltam a kávézóban történtekre. Nyilvánosan lehánytak, közröhej tárgya lettem, megint én jártam rosszabbul a Niki elleni összecsapásban. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis senkin egyszer se tudtam még kifogni, nagyon szeretheti Fortuna istenasszony. Mindennek tetejében még felelőssége is akartak vonni egy feltűnő plakát tanúsága szerint. Természetesen Nikit véltem felfedezni az akció mögött, a Várffy megszólítás rá vallott. Sokszor nyaggatott már azzal, hogy játsszuk le újra a döntetlennek nyilvánított párbajunkat, amit én következetesen elutasítottam. Igazán észrevehette volna magát, múltkor is porig aláztam, és csak azért nem hirdettek ki győztesnek, mert el akarták kerülni, hogy kiverje a hisztit. Iskolaelsőként hihetetlenül nagyra tartotta magát, azt hitte, hogy ő az atyaúristen Mindenesetre ezt a címet sikerült elvennem tőle, de úgy tűnik, hogy még mindig nem volt képes reálisan értékelni a képességeit, nem akarta elismerni, hogy fényévekkel jobb vagyok nála.
Most azonban elfogadtam a kihívást, meguntam a szájkaratét, végérvényesen le kívántam rendezni vele a dolgot. No meg abban is reménykedtem, hogy tényleg egy az egyben kíván szembeszállni velem, nem lesz általa semlegesnek titulált, de valójában neki kedvező döntőbíró, és nem csődíti oda az annyira irritáló csókosait se. A játszótérre érve azonban rögtön csalódtam, Niki sehol, csak Runa ült egyedül a hintában. Most vagy azért küldte ide a lányt, mert berezelt és visszalépett, vagy korán érkeztem és még csak ő volt itt a Niki szektából. Utóbbi meglehetősen valószínűnek tűnt, tekintve, hogy a plakáton meghatározott péntek délután elég tág időkeretet jelölt.            
- Hello! Na hol van Niki? - alaposan visszafogtam magam, még köszöntem is, mert Runával igazából semmi bajom nem volt, nem is ismertem közelebbről. Persze sokszor ez se szokott megakadályozni abban, hogy kíméletlen legyek, de ő amolyan aranyos kis lánykának tűnt, akire nyomós ok nélkül nem tudnék még én se ráförmedni.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. május 27. 17:54 Ugrás a poszthoz

Runa

A pálcámat is előkaptam, már attól is viszketett a tenyerem, ha Nikire gondoltam. Runa először egyáltalán nem a kérdésemre válaszolt, meghökkenve néztem, ahogyan feláll a hintán és kijelenti, hogy nagyobb nálam. Annyira nem értettem, hogy mire volt jó ez az egész, hogy azt se tudtam sírjak-e vagy nevessek, némán néztem végig a jelenetet. Lehet, hogy szegény kislány begolyózott a kékek között, és teljesen elfelejtette, hogyan kell viselkedni normális közegben. Kifejezetten zavart megnyilvánulással indított, kezdtem úgy gondolni, talán jobb is, hogy nem ismerkedtünk össze a Maid Cafén.
Aztán a felvezetés után kisült, hogy Niki nem fog jönni, mert Runa hívott ide. Továbbra sem szólaltam meg, vártam a magyarázatot. A lány bele is kezdett, lassan összeállt a kép. Először is a bocsánatot kért az engem ért kellemetlenségért, amit minimum elvártam. Utána viszont már a követelését ismertette, miszerint kárpótolnom kell, mert miattam szidták meg. Bátorságra vallott, hogy így kiállt elém, miközben éreztem rajta, hogy rendesen tartott tőlem.
- Óh, és mondd csak, milyen büntetésre gondoltál? - kérdeztem meg gúnyosan, miközben leültem a lány melletti hintába.  
- Nem akarsz te is leülni? - most már értettem, miért állt fel, miért akart magasabb lenni nálam, valószínűleg magabiztosságot kölcsönzött neki. A továbbiakban azonban nem volt erre semmi szükség, nem akartam bántani.
- Komoly, hogy néhány karcolásnak ekkora faksznit kerítettek? - nevettem fel, hiszen egy pofonegyszerűen orvosolható problémáról volt szó.    
- Különben is, ha Niki nem hány le, nem kezdek ámokfutásba, és nem karcolódik meg semmi. Beláthatod, hogy Niki a hibás mindenért, téged is miatta szidtak le. - egyáltalán nem éreztem jogosnak, hogy bármit is számon kérjenek rajtam. Runa és én is a béna kiszolgálás áldozataivá váltunk, persze tisztába voltam vele, hogy Nikit sohasem hibáztatná Runa, mert ő is csak egy a sok agymosott levitás közül.
- Szóval eszem ágában sincs kárpótolni sem téged, sem mást. - jelentettem ki határozottan, felőlem jöhetett a büntetés.                
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. május 29. 18:51 Ugrás a poszthoz

Runa

Egyre inkább tudatosult bennem, hogy ez bizony nem lesz egy könnyű menet, taktikát kell váltanom. Mintha csak a levegőnek beszéltem volna, nem esett le a lánynak, hogy szerintem mennyire kicsinyes néhány karcolásból ekkora ügyet kreálni. Eleve hiba volt őt is leszidni ilyesmiért, de az már egyenesen hülyeség, hogy ezt tovább akarja fokozni a felelősségre vonásommal. A „nem szoktam hazudni” kijelentése tette nyilvánvalóvá, hogy teljességgel félreérti a hozzáállásomat, a tekintete pedig csak tovább erősítette bennem, hogy nem fogja belátni, micsoda pitiáner dolog követelőzni a részéről. A Nikis felvetésemet is gyorsan félresöpörte, bár a közömbössége meglepett, azt hittem látványosan Niki védelmére fog kelni a vádaskodásom hatására. Nem így történt, ezért nem is kívántam tovább feszegetni Niki szerepét, nekem jelenleg bőven megfelelt, ha hidegen hagyta a kettőnk viszonya.  
A büntetésre rátérve bontakozott ki előttem, hogy Runa micsoda egy naiv kislány. Csak ideig-óráig szerettem volna elszórakozni vele a Maid Cafén, akkor éppen hozzá lett volna kedvem. Ő sajnos többet látott bele ebbe az egészbe, mint amennyit kellett volna, most pedig randit kért. A zavartsága teljesen eltűnt, vidámság tükröződött az arcáról. Élvezze csak ki, amíg lehet, mert bizony én nem fogok kertelni, tőlem meg fogja tudni a szomorú igazságot. De azért előtte ki fogom szórakozni magam.  
- Várffy-Zoller Róbert. Robinak is szólíthatsz. - adtam először választ a lényegtelenebb kérdésre.
- Tetszem neked, igaz? - tettem fel a kérdést sejtelmesen mosolyogva, de választ igazából nem vártam rá, gyorsan folytattam is.
- Mit szólnál hozzá, ha leülnénk oda arra a padra? Megbeszélni a részleteket. - felpattantam a hintából, sőt még a kezemet is kinyújtottam, hogy akár kézen fogva mehessünk a padig. Tudtam, hogy Runa értékelni fogja ezt a gesztust, miközben én csak szerepet játszottam. A randira nem mondtam konkrét igent, nem is állt szándékomban. Viszont igyekeztem elhitetni a lánnyal, hogy máris minden a kívánságai szerint alakul. Gyerekjátéknak tűnt megvezetni az eddigiek alapján.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. június 2. 01:18 Ugrás a poszthoz

Mágustusa - köszöntőest

- Brigitte Bonneville

A jelentkezési lapom beadása után már tűkön ültem, hogy végre megtudhassam, bekerültem-e a résztvevők közé. Persze ezt is addig húzták, amíg lehetett, egy nagyszabású köszöntőest során szándékoztak kihirdetni a sikeresen kvalifikálókat. Külön erre az alkalomra új, méregdrága dísztalárt varrattam magamnak, fodrászhoz is elmentem, a megjelenésemnek kifogástalannak kellett lennie. Nem tudtam, hogy a kihirdetést mikorra tervezik az este folyamán, de mivel biztos voltam benne, hogy bekerülök a versenyzők közé, eldöntöttem, hogy már a kezdetektől törekedni fogok rá, hogy minél több információt begyűjthessek a versenyről. Partnert nem is hívtam magammal, csak hátráltató tényező lett volna a terveimben. Az alapos felkészülést mindenesetre fontosnak tartottam, ennek jegyében a köszöntőest folyamán a külföldi iskolák bajnokait kívántam megkörnyékezni, legalább az egyiküket. Biztos voltam benne, hogy tőlük még én is tanulhatok, mert a tapasztalatot nem helyettesítheti semmi, márpedig ebből én hiányt szenvedtem, első mágustusámra készültem.
A Nagyterembe a szokásos magabiztos stílusomba léptem be, elegáns megjelenésem egyszerűen kiemelt a szürke tömegből. Helyet foglaltam a Rellon asztalánál és higgadtan vártam a fejleményeket. Fürkésztem az arcokat, általános izgatottság uralkodott mindenkin. Itt se rendeztek még ilyen nagy, nemzetközi eseményt, talán ezután már nekem se kell szégyenkeznem, hogy egy isten háta mögötti porfészekben tanulok.
Az igazgató beszédjében köszöntötte a külföldi iskolák delegációit, kiváltképp a bajnokokat. A Beauxbatons szőkeségét szúrtam ki magamnak, ő lesz az én emberem. A résztvevők bejelentésénél eszembe se jutott, hogy nem kerülhetek be, izgulás helyett azzal foglaltam le magam, hogy igyekeztem megfigyelni a szólítottak gesztusait. Amikor sorra kerültem, szolid kézfeltartással ünnepeltettem egy kicsit magam a kivonulásnál, de nem vittem túlzásba. A DÖK elnökétől megkaptam a kiválasztottaknak dukáló jelvényt, Amirának egy puszit is adtam, így tartottam illendőnek.  
Immáron ismertté vált a versenyzők névsora, senki se képviselt komolynak ígérkező konkurenciát a szememben, úgy véltem, kizárólag rajtam múlik minden, a képességeim végső győzelemre predesztinálnak. A vacsora közben azon tűnődtem, hogy vajon kit választhatnék mentornak, mert bizony erről még fogalmam se volt. Tulajdonképpen mindegy is, reméltem, hogy valakit össze tudok itt a bálon szedni az adminisztráció végett, nekem tökéletesen megfelelt volna az is, ha csak papíron van mentorom. Sokkal inkább foglalkoztatott a Beauxbatons bajnoka, így amikor kezdetét vette a tánc, rögtön megkerestem, hogy felkérjem.
- Várffy-Zoller Róbert. - mutatkoztam be meghajolva.
- Felkérhetem egy táncra kisasszony? - tettem fel a kérdést. Nem szoktam meg az elutasítást, pláne ilyenkor, ha elővettem a nyájas énemet.  
    
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. június 2. 23:06 Ugrás a poszthoz

Mágustusa - köszöntőest

- Brigitte Bonneville

Kiszemelt táncpartnerem felkérésekor megszokásból magyarul szólaltam meg, pedig akár francia tudásomat is megcsillogtathattam volna. De ami késik, nem múlik! Szüleim révén a magyar és a német egyaránt anyanyelvemnek tekinthető, angolul és franciául pedig megtanultam, hála az otthoni neveltetésnek.
- Köszönöm. - biccentettem a dicsérő szóra, kedves gesztus volt a lány részéről.
Brigittet felvezettem a táncparkettre, finoman átöleltem a derekát. Anyám mániájának köszönhető, hogy táncórákat is kénytelen voltam venni, így jó táncosnak számítottam, még egy kifinomult francia hölgynek se lehetett panasza rám. Persze a partnertől is sok minden függ, nekünk azonban sikerült pillanatok alatt megtalálnunk az összhangot, könnyedén mozogtunk.    
- A győzelem érdekében ki kell zárnom az izgalmat. - immáron franciául beszéltem, feltételeztem, hogy így könnyebben meg tudjuk érteni egymást, no meg egy kicsit szerettem volna lenyűgözni is a szőkeséget.
- Nem semmi, hogy magyarul is meg tudsz szólalni, rettentő nehéz nyelvnek tartják. - a hízelgés eszközéhez nyúltam, bár egyre inkább kezdett elegem lenni ebből a túlzottan udvariaskodó szerepből.
- Anyukámat is Brigittenek hívják. - ejtettem el egy személyes megjegyzést, hátha sikerül oldanom egy kicsit a hangulatot, bár visszájára is elsülhetett a dolog, lehet, hogy a lánynak tökéletesen megfelelt a hűvös, távolságtartó csevegés. A szemkontaktust is nehezemre esett fenntartanom beszéd közben, Brigitte dekoltázsa le-lehúzta a tekintetemet. Már vártam, hogy kifejezi ezért nemtetszését, és faképnél hagy, szigorú erkölcsű lánynak tűnt. Bár ez esetben talán visszafogottabb ruhát választott volna.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. június 5. 21:08 Ugrás a poszthoz

Mágustusa - köszöntőest

- Brigitte Bonneville

Éreztem, hogy elértem a kívánt hatást azzal, hogy franciául szólaltam meg, máris közvetlenebbé vált a hangnem.
- A többiek kiiktatása? Mit értesz ez alatt? - igyekeztem megragadni a lehetőséget, hogy esetleg kaphassak néhány tippet a versenyhez.
A lánynak nem jött be a behízelgő stílus, tudtomra is adta, nem kertelt. Tetszett ez a határozottság, nekem is könnyebbséget jelentett, ha nem kell erőltetett módon, folyamatosan jeleznem az iránta tanúsított tiszteletet.
- Anyukám német, de a divatvilágban dolgozik, így megkerülhetetlen számára Párizs és a francia nyelv ismerete. Elvárta tőlem is, hogy megtanuljam. - adok magyarázatot francia nyelvtudásomra.
A szemtelenségemet meglepően könnyedén kezelte, finoman figyelmeztetett. Szimpatikus volt ez az elnéző bánásmód, nem verte ki rögtön a hisztit.
- Bocsánat. - mosolyodtam el csalfán, most már tudtam, hogy a lány nem vette nagyon zokon, hogy megbámultam. A csodás idomai előbb még csak a tekintetemet vonzották, de most már a kezem is megindult volna lefelé a derekáról, azonban a manőver véget ért, mielőtt melegebbre fordult volna a helyzet, mert csúnyán meglöktek. Az elkövető ugyan próbált bocsánatot kérni, de ezt annyira félénk módon tette, hogy normális esetben felháborodtam volna. Ki se állhattam, ha valaki nem merte vállalni tetteiért a következményeket, de most úgy döntöttem, türtőztetem magam. Legyintettem egy sóhaj kíséretében, hogy tűnjön már el, mielőtt meggondolnám magam.
- Hol tartottunk? - átkaroltam újra Brigittet, hogy tovább táncolhassunk. Sokáig már nem szándékoztam a társaságommal terhelni, csak nem szerettem volna, hogy egy ilyen kellemetlen incidenssel váljunk el.
- Tulajdonképpen neked mi lesz a szereped a verseny során? - érdeklődtem, persze nem minden hátsó szándék nélkül, kíváncsi voltam rá, mennyit profitálhatok abból, ha sikerül összebarátkoznom a lánnyal. Szerettem volna megtapasztalni a közelségét, ezért ha engedte, közelebb húztam magamhoz, annyira, hogy egymás fülébe suttogva is folytathattuk volna.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. június 13. 15:27 Ugrás a poszthoz

Mágustusa - köszöntőest

- Kiva Faraday

Kellemesen elbeszélgettem Brigitte-tel, reméltem sikerült szimpátiát ébresztenem benne, még kapóra jöhet később a segítsége. A tánc végén elbúcsúztunk, meghajoltam, még egy puszit is kaptam tőle. Mi ez, ha nem jó jel?
Az üdítők felé vettem az irányt, közben szétnéztem a teremben. Az egyetlen nagyobb csoportosulás a levitásoké volt, ezen már meg sem lepődtem. Szinte tapintani lehetett a teremben az egymás iránti túláradó szeretetüket. Nyilvánvaló, hogy a csodálatos és összetartó közösségük minden kívülállóból irigységet váltott ki, de persze ezt senki sem vallotta be. Néhány szerencsés kieszközölhette a házváltást, de a többségnek csalódottságában más nem maradt, mint szekálódással élni a kékek felé, megpróbálván feledni a fájó igazságot, miszerint a Levita maga a földi paradicsom. Óh, ti szegény kékek! A puszta gondolattól is majdnem elsírtam magam, hogy milyen szenvedéseket élhetnek át a folyamatosan őket érő atrocitások tömkelegében.
Az italos pultnál nem válogattam, az első kezembe kerülő nedűből töltöttem. Hm, áfonyalé. Egész finom. Lassan ideje volt annak is, hogy mentort keressek magamnak. Amira szavai szerint a lelki támasz végett lesz szükségünk rájuk. És mi van, ha a lelki dolgaimat egyedül szoktam lerendezni?
Szerencsére megláttam Kivát, aki éppen egymagában üldögélt. Ő lesz a tökéletes mentor. A kviddics, a közös élmények összehoztak minket már annyira, hogy megbízzak benne. Töltöttem egy italt neki is, majd odamentem hozzá.
- Szia! Hát te? Csak így egyedül? Egy italt? - szólítottam meg, majd lehuppantam mellé, és már nyújtottam is a poharat. Aki ismert az már ennyiből is tudhatta, hogy akarok valamit. Szokatlan volt Kivát ilyen ruhában látni, de persze ez cseppet sem volt ellenemre, sőt.
- Dögös vagy ebben a ruhában, nem gondoltam volna, hogy a kék jól áll neked. - nem féltem kinyilvánítani a véleményemet, megszokhatta tőlem a lány, hogy megmondom, amit gondolok.
- Rád gondoltam, hogy lehetnél mentorom a tusán. Vállalod? - rá is tértem a lényegre, felesleges lett volna tovább húznom a dolgot. Fel se készültem arra, hogy nemet mond, ellenállhatatlan ajánlatnak tartottam, hogy valaki a mentorom lehessen.  
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. július 3. 23:42 Ugrás a poszthoz

I. forduló

Rossz irányba fordultam, éreztem, hogy találat érte a lábamat, testem alsó része megdermedt. Sóbálvány átokkal volt dolgom, mely szerencsémre félresikerült, talán pont azért, mert Yar nonverbális varázslásból még nem volt annyira májer, mint hitte magáról. Így hát a kezeim szabadon maradtak, és mivel a Relaxo bevált, lehetőségem nyílt egy Finite Incantatem-mel újra teljes értékűen mozgásképessé válnom. A hátráltató átkaim közül az első kettő befuccsolt, a harmadik azonban már csodaszépen telibe kapta a szőkét. A Dormiendana ezek után már gyerekjáték volt.
- Ennyit rólad selyemfiú! - diadalittas kacajjal küldtem álomba, ám a totális megsemmisítésre már nem volt lehetőségem, ugyanis Kati hangját hallottam, így jobbnak láttam továbbállni. Tudtam, hogy országos puszipajtások Yarral, biztos nem hagyná annyiban, hogy ilyen csúnyán elintéztem a kis kedvencét. A lánnyal viszont egyelőre nem szerettem volna megküzdeni, hiszen a kviddicspályán egy csapatban játszottunk, az ottani egység érdekében a tusán csak a legvégső esetben kívántam konfrontálódni vele, ha személye veszélyeztetné a győzelmemet. Kati egy gyenge kísérlettel még megkísérelt egy gáncsoló átokkal eltalálni, de addigra biztonságos távolságba jutottam. Nem értettem, hogy mit van úgy oda ezért a ficsúrért, pláne azok után, hogy a gyakorláson milyen gátlástalanul viselkedett vele. Különben is, ez egy egyéni verseny, itt mindnyájan ellenfelek vagyunk, a versenyzőtársak közti szoros kapcsolat csak hátráltató tényező. Kati is rájöhetne erre, ha tényleg komolyan gondolta a tusát.
Fújtam egyet, majd óvatosan továbbindultam. A doxyknál már csak veszélyesebb jöhet. Egyszer csak a semmiből apró fehér köd, majd fény jelent meg az orrom előtt, olyan váratlanul, hogy azt se volt időm eldönteni féljek-e vagy ne. Nem kellett, ráleltem a hőn áhított kulcsra.
- Tájolj! - a pálcám hegye kijelölte az északi irányt, az égtájak alapján be tudtam lőni, hogy merre induljak. Több se kellett, uzsgyi nekiindultam, minél előbb ki szerettem volna jutni. Rövidesen elértem a tisztást, innentől kényelmesebb tempóra váltottam, megigazítottam egy kicsit a ruhámat, rendbe tettem magam, mégse olyan ziláltan lépjek a közönség elé.
Büszkén léptem be a nagyterem ajtaján, nagyon úgy tűnt, hogy én tértem vissza elsőként. Szólnom se kellett, csak széttártam karjaimat, és minden szerénységet nélkülözve néztem végig az egybegyűlteken. Nem ok nélkül ünnepeltettem magam, alaposan rászolgáltam, igyekeztem is kiélvezni minden pillanatát.
    
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. július 16. 10:56 Ugrás a poszthoz

Gyávák

Nem voltam oda a csoportos étkezésekért, meg úgy általában a túl szigorú szabályokért a tusa kapcsán. Miért nem lehet külön asztalnál ülni, hogy legalább az ebéd jól essen? Igazából senkivel se voltam jóban a versenyzők közül, még talán Kati felé lettem volna a leginkább nyitott, de ő is elvágta magát azzal, hogy Yart védte. Szerencséje, hogy csapattársak voltunk, a sikeres bajnoki szereplés érdekében továbbra is kerültem vele a konfliktust. Távolságtartás, semmi több, az edzésekre is szándékosan külön mentem.    
Rendszerint ebéd után kaptunk kimenőt a tréningekre, most is oda indultam. Még a nagyteremben intettem Mau bának, hogy lelépek, nem vártam meg, hogy mindenki végezzen az étkezéssel. Lehámoztam magamról a rajongók hadát, majd a lépcsősoron lefelé, a bejárati csarnokon át vezetett tovább az utam. Még be kellett ugranom a Rellonba is a cuccomért.
Közeledett a Sárkánylovasok elleni meccs, és bár a tusa sokat kivett belőlem, a kviddicsben is igyekeztem teljes mértékben odatenni magam, nem tartalékoltam. Úgy gondoltam belefér, hogy két fronton is helytálljak, nincsen olyan erős konkurenciám a tusán, hogy minden erőmet kizárólag oda kellene összpontosítanom. Ha egy profi csapatnál edződő Yaristának ez nem okozott gondot, akkor nálam is belefért, hogy párhuzamosan részt vegyek az iskolai kviddicsben.
Az aulában szokatlanul nagy csend honolt, pedig az iskola egyik legforgalmasabb helyéről volt szó. Nem tulajdonítottam különös jelentőséget a dolognak, most pont kifogtam egy ilyen ritka időszakot.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. július 17. 11:44 Ugrás a poszthoz

III. forduló

Ma, reggeli után megkezdődött a harmadik forduló. Túl gyorsnak találtam, hogy máris következik az újabb megmérettetés, fizikailag még abszolút messze voltam a csúcsformámtól a sérüléseim után. Egy hét azért kellett volna legalább, de mindegy, nem tehettem semmit. Feladni eszem ágában sem volt, a győzelem reménye kellő motivációt jelentett, hogy folytassam.
Zsupszkulccsal - mi mással - jutottunk egy lakótelepszerű helyre. Kiderült, hogy az Edictum szerkesztőségébe kell bejutnunk, ahol külön-külön emeleteken haladhatunk. Majd meg kell írnunk egy cikket, és végül a nyomdába küldenünk. Mindezt a lehető legrövidebb idő alatt. Nagyon gagyinak tűnt a feladat első hallásra, már el is kezdtem gondolkozni, hogy miről fogok írni, hogy ezzel se ott menjen az idő. Mau bá annyit azért mondott, hogy nem szívesen látnak itt idegeneket, de nem tudtam komolyan venni a figyelmeztetést. Egy kis példányszámú szennylap szerkesztőségéről volt szó, mégis miért lett volna itt olyan fene nagy védelem? Észre se fogják venni, hogy bejöttem, legfeljebb majd eljátszom, hogy gyakornok vagyok, vagy valami hasonló.
Jókedvűen indultam neki a lépcsősornak. Szívem szerint már az első emeletnél megálltam volna, de Kati megelőzött, és a második, harmadik, negyedik emeletnél is későn reagáltam. Az ötödik emeletet viszont már sikerült kisajátítanom. Igyekeztem lazának tűnni, mintha csak egy lennék az itt dolgozók közül. Már csak egy kávé hiányzott a kezemből, hogy még hihetőbb legyen a szerepem. Lehet, hogy akad is majd itt egy kávéautomata.  
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. július 18. 17:04 Ugrás a poszthoz

III. forduló

A harmadik emeleten azért reagáltam későn, mert egy lány leszólított. Külsőre még be is jött, de agyilag zokni volt, az a tipikus üresfejű szőke liba. Csak azt tudta hajtogatni, hogy mennyire tetszik neki a hajam, a járásom, egyszóval mindenem, ráadásul még idióta kérdésekkel is bombázott, például hogy szeretem-e az állatokat. Szorgosan jegyzetelte a válaszaimat, de tudtam, hogy mást is szeretne, mint minden női rajongóm. Ha nem szorított volna az idő, meg is kapta volna tőlem, amit akar, olyan igazi, egyszer használatos típus volt. De miután a negyedik emeletről is lemaradtam, már elegem lett belőle, kikaptam a kezéből jegyzettömböt meg az íróeszközt, hogy megpróbáljam lekoptatni.
- Visszakapod, ha megteszel egy szívességet. Lemennél a földszintre megnézni, hogy ott vagyok-e? - tűnt annyira ostobának, hogy bevegye ezt az orbitális baromságot, vagy legalábbis gondolkodóba essen, amíg lelépek. El is tűntem az ötödik emelet folyosóján. A lazáskodást mégis inkább hanyagoltam, gyorsan benyitottam az első ajtón.
Nem volt valami jó ötlet, teljesen sötét volt, az ajtó pedig bezáródott.
- Finite! - próbálkoztam a varázslattal, hiába. Úgy döntöttem akkor már megírom itt a cikket, így vesztem a legkevesebb időt. Itt legalább nem zavart senki, és majd utána ráérek kijutni.
- Lumos! - kiáltottam, hogy fény gyúljon a sötétségben. A helyiség kongott az ürességtől, a munkához nem voltak éppen ideálisak körülmények. Nem érdekelt, letelepedtem a padlóra az ajtó elé, és elővettem a lánytól szervált papirost.
- Nox! - újra sötétség lett, de nem tehetem mást, szükségem volt a pálcámra.  
- Cicero! - mondtam el egy újabb varázsigét, így már csak le kellett diktálnom a szöveget, az íróeszköz magától tette a dolgát.


Tisztelt Edictum!

Hosszú vívódás után döntöttem úgy, hogy a nyilvánosság elé tárom a birtokomban lévő információkat. Alább olvashatják beszámolómat, használják fel belátásuk szerint.
Hazánk, de talán egész Európa legnagyobb kviddicsreménységének, Yarista Palarnnak a legközelebbi barátja vagyok. Barátja, legalábbis ezt hiszi mindenki. Valójában régen több mint barátság, ami köztünk van. Első látásra egymásba habarodtunk, azonban érzéseinket titkolnunk kellett, ugyanis Yar szülei ellenezték volna a kapcsolatunkat kétes származásom miatt. De nem voltunk elég óvatosak, engedtünk a féktelen szenvedélynek, teherbe estem. Alig múltam 16 éves, amikor kiderült, hogy gyereket várok. Yar bátor lépésre szánta el magát, és úgy döntött, a szülei elé tárjuk az igazságot, és összeházasodunk. Egy hétvégén meg is hívott a kastélyukba, ahol megtetettük a bejelentést. A Palarn szülők azonban durván léptek fel, Yart megkínozták, engem pedig kényszeríttettek, hogy vetessem el a gyereket. A felejtésátkot csak azért nem vetették be rajtunk, mert féltek, hogy maradandó károsodást szenvedne az ő szeretett kisfiúk. Ha így szeretnének a szüleim, inkább világra se jöttem volna! Mindenesetre megfenyegettek, hogy vége az életemnek, ha beszélek.
Mostanra azonban eljutottam odáig, hogy inkább meghalok, csak érjen véget ez a szenvedés, amit napról-napra, óráról-óráról, percről-percre átélek. Az én imádott Yaricsom a szülői akaratnak eleget téve más lányt ölel, más lányt csókol, én pedig csak lopva részesülhetek a szerelmében. Nélküle nincs értelme az életemnek.

Egy reményvesztett lány:
Turnman Katalin


Megfogalmaztam egy kamu vallomást Kati nevében, erre rá fognak harapni. Szinte biztos, hogy valamilyen formában el fog jutni a pletyka a nyomdába, míg ugyanez egy száraz cikknél sokkal bizonytalanabb lenne. A duplázó bűbájjal igyekeztem másolatokat készíteni, úgy gondoltam, hogy több példányt is szétszórok az épületben. Csak előbb ki kellett jutnom.
A Finite az imént nem jött be, benyomtam azért egy Alohomorát is, bár biztos voltam benne, hogy mágikus úton zárták be az ajtót. Ismét kudarc. Több zárnyitó varázslatot nem ismertem, pedig ez lett volna a leggyorsabb és leghalkabb megoldás. Maradt a nyers erő, de egy Lacarnium Inflamare segítségével azért még megpróbáltam megolvasztani a feltételezett zár környékét, hátha lazult így a szorítás. Egy jól irányzott rúgással, szükség esetén nekifutásból, vállal is megkíséreltem betörni az ajtót. Sikeres kijutás esetén megfogtam az imént másolt papírokból egy köteget, és szétterítettem őket az emeleten távtaszító bűbáj segítségével. Most jól jött, hogy az ötödiken vagyok, lefelé menet az útba eső szintekre juthatott egy-egy köteg. Miután végeztem, igyekeztem kimenni az épületből a találkozási ponthoz.
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Rellon Vezetőségi Segítő, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
online
RPG hsz: 325
Összes hsz: 1741
Írta: 2013. július 23. 11:54 Ugrás a poszthoz

Gyávák

A hátamra ugrottak. Teljesen meglepődtem, nem számítottam rá, hogy ilyen orvul megtámadnak. A hangból Runára ismertem rá, és ez semmi jót nem ígért, biztosan be volt rám rágva, hogy múltkor átvertem. Alattomos módon a fülembe puszilt, de azért már kezdtem felocsúdni a meglepetésből. Felemeltem karjaimat, és megpróbáltam ledobni magamról, ott húztam, ahol értem, a hajába is beletéptem. De csak nem sikerült lehámoznom, nagyon erősen csimpaszkodott. Varázslattal gondoltam többre mennék, a pálcámat azonban elejtettem a dulakodásban.
Végül egy sóbálványátok mentett meg, telibe találta Runát, aki így magatehetetlenül a földre pottyant. Szinte már szakértője lettem ennek a varázslatnak, Yar is ezzel terített le az első próbán, igaz akkor szerencsém volt, mert félresikerült, így csak nagyon rövid ideig hatott. Személy szerint már csak a lábaim merevségét észleltem, a mágia törvényei szerint azonban az egész testem meg kellett, hogy dermedjen. Erre utólag jöttem rá, amikor lehiggadva átgondoltam az eseményeket, de a párbaj hevében csak az tűnt fel, hogy a karjaim gyorsabban használhatóvá váltak.
Már éppen megköszöntem volna az illetőnek a segítséget Runa hatástalanításában, azonban rá kellett eszmélnem, hogy csoportos támadás áldozatává váltam, a sóbálványátoknak is én lehettem az eredeti célpontja. Nyúltam a pálcámért, de hiába, nyelvem a szájpadlásomhoz ragadt, egy Pofix talált el. Oké, meg fogok tanulni nonverbálisan varázsolni, ezt most döntöttem el. Jobb híján elhajítottam a pálcámat a Zorro jelmezes alak felé, és nagy lendülettel rárontottam, igyekezvén leteríteni. Nem volt tőlem messze, az eldobott pálcával pont megzavarhattam annyira, hogy varázslattal ne védekezhessen.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várffy-Zoller Róbert összes RPG hozzászólása (136 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel