28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes hozzászólása (363 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Le
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. október 2. 14:13 Ugrás a poszthoz

Az enyém mindig csak ímmel-ámmal kézbesít Cheesy ez úgy tetszik! ^^
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. október 7. 21:16 Ugrás a poszthoz

Balázs

A mai nap a tökéletes semmittevésé. Délben épphogy felkelt, egy órán át mosta a haját, majd még egy órán át ápolgatta, fésülgette, fonogatta. Természetesen mindebből semmi nem látszik, csak egy nagy vörös madárfészek hölgyünk fejecskéjén. Pedig tényleg nagy erőfeszítésébe került, mire hajkoronája úgy lett gubancos, ahogy ő akarta. A következő óra azzal ment el, hogy összeválogatta mai ruházatát. Végül megfésülgette Trillian nyuszi bundáját, írt a hazaiaknak, bátyjának küldött egy marék nyúlszőrt, mivel az allergiás rá, majd elérkezett arra a pontra, hogy ideje lenne megejteni a nap első étkezését így az este eljöttével. Hát csoda, hogy csont és bőr ez a lány? Édesanyja is minden levelébe beleírja, hogy biztos sokat fogyott, és egyen rendesen. Ezek a szülők azt hiszik, nélkülük megáll a világ. Ömm.. ebben azért van igazság, mert Leonie anyuci nélkül tényleg igen sok mindent elfelejt. Enni, inni, rendet rakni, vigyázni magára… de azért még él. Itt a lényeg! Még sok-sok embert kikergethet a világból, és így is fog ez történni. Talán már ma este. Vajon Balázs felkészült erre?
Még Leonie sem. Egyelőre azzal van elfoglalva, hogy leosonjon a konyhába, amiről csak hallott, de nem járt arra. Fogalma sincs róla, hogy ez most tiltott dolog vagy sem. De hát miért tiltanák meg, hogy az ember lánya szétnézzen egy kicsit, illetve beszerezzen némi nassolnivalót? Vörös törpénknek is ez a szándéka. Vagyis… ha jobban megfigyeljük, már van a kezében egy tányér, és séta közben arról falatozik. Nutellás kenyeret. Ha figyelembe vesszük az arányokat, akkor kenyeres nutellát. Azon kívül, hogy fülig csokis, valószínűleg még a kislábujja is olyan. Így mikor háborítatlanul eléri a az ajtót, könyökkel nyitja ki azt.
Hazaért! Nem az, hogy nem látott már manót életében, de ennyit egy helyen! Egyszerűen csodálatos. Egyrészt végre nem ő a legkisebb, másrészt olyan kis aranyosak ezek a lények! Persze Leonie mindent imád, ami él és mozog, meg azt is, ami nem.
Mire lábbal berakja maga mögött az ajtót, már ott is terem előtte egy manó, hogy segíthet-e neki valamiben.
-Jajj, nagyon kedves vagy! – Ámuldozik hatalmas vigyorral a fogadtatáson – Én csak… egyelőre… nem tudom – Nevetve beljebb tipeg, majd ujjait egyenként cuppogja körbe, hogy azért mégse legyen már tiszta ragacs, ha egy mód van rá. Pár lépés után feltűnik neki, hogy itt bizony nincs egyedül. Mármint a manókon kívül. Hoppá! Először megijed, mert hátha mégiscsak tilosban jár, aztán hamar rájön, hogy ha valaki, akkor most valószínűleg a másik fél szeg szabályt. Hacsak nem szimplán füstölög a feje.
-Szia! – Köszön rá vidáman, miközben tányérral a kezében odaugrándozik hozzá, és mindenféle bevezető nélkül letelepedik elé a padlóra törökülésben.
-Tudtad, hogy ez káros az egészségre? – Kérdezi nagy szemet meresztve a cigire. – És büdös is leszel tőle. Meg sárga fogaid lesznek. És úgy amúgy is szörnyen nézel ki. – Utal itt a hatalmas karikákra újdonsült ismerőse szemei alatt. De milyen kis kedves, nem? Igazából nem rosszindulatból mondta, csak hát, ami a szívén, az a száján is.
-Kérsz nutellás kenyeret? – Balázs felé nyújtja készségesen a tányért, amin egy félig megrágott vacsora található. De azért ő szívesen osztozik ám rajta.
-Miért ücsörögsz itt egyedül? – Kérdezi rendíthetetlen mosollyal. Örök jókedvét most sem felejtette otthon. – Vacsorára vársz? Mit eszel? Iszol velem kakaót? Az mindig jól esik lefekvés előtt. – Újabb szófo… szóáradattal örvendeztet meg egy tökéletesen ismeretlen embert.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. október 8. 19:10 Ugrás a poszthoz

Balázs

Remek! Ismét sikerült egy olyan diákot kifognia, aki valahol útközben elfelejtette, hogyan kell beszélni. Ez már csak az ő szerencséje. Persze sosem volt az az alkat, akit nagyon zavarba hozott volna egy ilyen társaság. Valahogy mindig feltalálja magát. Ha más nem, akkor majd egész este ő fog fecsegni, mert azt úgyis szereti. Balázs pedig végre aludhat egy jót. Annál úgysincs unalmasabb, mint mikor Leonie elkezd magyarázni. Márpedig most elkezd.
-Ezt komolyan gondolod? – Csodálkozástól elkerekedett szemekkel pislog fel a srácra. – A csoki nem hizlal! Vagy szerinted én kövér vagyok? – Hangja átmegy a sipítozós rib… ömm… plázalány stílusba. Mindeközben megpróbál felállni a padlóról, de tiszta csokis kezét nem akarja lerakni a földre, így lényegében csak fetreng össze-vissza. Már az kész kabaré, mire tényleg fel tud kelni.
-Most nézd meg! Pedig mennyit fogyóztam és edzettem! De nem bírom megállni a bűnözést. Örök életemben kövér maradok..! – Már majdnem nekiállni sírni, mikor hirtelen visszavált „normális” üzemmódba, és odacsoszog Balázshoz.
-No vidd arrébb kicsit a lábad, hadd üljek le – Ezer wattos vigyort ereszt meg. Tény, hogy nem ép a lány. – A csoki jóóó! És boldog leszel tőle! Próbáld ki! De tényleg! – Nyüstöli tovább újdonsült ismerősét. Láthatóan ő maga rengeteget nassolhat, mert ennyi vidámságot nehéz csak úgy a semmiből előteremteni.
-Amúgy meg nem zavarna, ha elhíznék. Maximum azért, mert nem jönnének rám a kedvenc ruháim. Persze újrahasznosítani lehetne, mondjuk, hogy egy szoknyát egy lábra.. mit gondolsz? – Ezt úgy adja elő, minta halálosan komolyan gondolná, pedig… de igen. Ezt komolyan is gondolja.
-Ezt nekem? Őőő.. miért…? – Néz értetlenül a zsepire, majd a felsorakozott manókra. Egy kisgyerekeknek készülő horrorfilmbe pont elmenne a jelenet, ahogy szegény ártatlanul falatozó leányt betámadják a tisztogatók.
-Hát ez igazán.. nem kéne.. – Neveti el magát, miközben felveszi a zsebkendőt, és elkezdi törölgetni a kezeit. Eközben a kis manók is közelíteni kezdenek készségesen, hogy letörölgessék az arcát. Hát mi ő, egy bébi?
-De komolyan.. ne fárasszátok magatokat… - Addig-addig csúszik előre, míg végül megbillen és lepottyan a padról. Immár röhögő görcstől szenvedve fetreng tovább a földön, és törölgeti magáról a mogyorókrémet. Annyira jól elvan, hogy abszolút nem zavarja, ha Balázs totál idiótának nézi őt. Nagyjából egy percbe telik, mire elhessegeti a segítőkész manókat, és immár patyolat tisztán visszakászálódik a padra a fiú mellé. Majd mintha mi sem történt volna, derűsen ismét belekezd.
-Mit eszel? – Közelebbről megszemléli a tányér tartalmát. Igazán nem akar belemászni sem az ételbe, sem szerencsétlen Balázs arcába, de nem tudja igazán befékezni magát.
-Úúú, sültkrumpliiiii – Hogy ez miként passzol a nutellához, senki ne kérdezze.
-Kapok egy szemet? Tudod, már ezer éve nem ettem! – Ha nem kap, akkor bizony számolni kell azzal, hogy nyálcsorgatva kinéz minden egyes falatot a srác szájából. Neki most muszáj ilyet ennie! És az nem jó, ha a manók készítenek egy adaggal a számára. Nem, nem! Balázs vacsorájából kell neki.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. október 9. 07:54
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. október 8. 20:01 Ugrás a poszthoz

Ez most engem is kiütött egy pillanatra Cheesy És sziasztok!
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. október 10. 18:38 Ugrás a poszthoz

Szép estét! Nekem sokkal jobban tetszik ^^
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. október 10. 18:42 Ugrás a poszthoz

Inkább milyen lesz a szerda! Még csak most kezdődik ^^ *Leonie el*
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. október 29. 00:39 Ugrás a poszthoz

Balázs

*Valójában nincs semmi gondja az alakjával. Hogyan is lehetne? Sosem értette azt sem, miért kell mindenki másnak azon aggódni, hogy esetleg akad pár felesleges kiló nyak alatt. Nincs is furcsább teremtmény az embernél, erre mindig rá kell jönnie. Főleg ilyen fiatalon hova kéne aggódni egyfolytában? Leonie remek példája annak, hogyan kell felhőtlenül éldegélni. Mint az látható, ő aztán művészetté fejlesztette az élet jókedvvel való fűszerezését. Lassan órákat kéne adnia belőle. Vagy fenntartani egy lelkisegély szolgálatot a diákoknak? Az ő boldogságából mindenkinek jutna, és a legnagyobb örömmel osztogatná is. Most is éppen azon igyekszik, hogy Balázsra tukmálja. De láthatóan nem akar összejönni, mert a srác olyan unott fejjel ül mellette, mintha legalábbis nem volnának érzelmei. Pedig... érzelmei vannak mindenkinek! Nem létezik, hogy Balázs ne legyen néha boldog vagy szomorú, esetleg mérges. Ha Leonie megtudja, miféle defektje van az uraságnak, egyből életcéljának fogja tekinteni, hogy kihozzon belőle valamit. Valami őszinte érzelmi reakciót. Azt pedig Balázs sem akarhatja. Komolyan nem.
-Máskor? Következő alkalom már lehet nem lesz! Jegyezd meg jól! Apa mindig azt mondja, hogy éljünk a mának, és amit megtehetünk ma, ne halasszuk holnapra. De azt is szokta mondani, hogy csak az probléma, amiből azt csinálunk magunknak. Meg azt is, hogy… - Apuka a közhelygyáros, és Leonie most az összes valaha hallott bölcs gondolatát megpróbálja felsorolni újdonsült ismerősének. Csak azért persze, hogy ne haljon meg ő sem hü… bután. Persze le lehet állítani a fecsegésben, mert különben úgysem fog sosem elhallgatni. És a nevetést sem mostanában fogja abbahagyni. A legkevésbé sem félti a poharak épségét, sem a jelenlévők dobhártyáját.
-Hűű! Tényleg kapok? Kösziii! – Miután már csillog-villog az egész feje, vigyora is legalább olyan fényes, harminckét fogat villantóra sikerül. Feltérdel a padon, mert nyilván képtelen akár egy percig is ugyanabban a pozícióban megmaradni. Egészen közel mászik a krumplihoz, megropogtatja ujjait, majd ínyenc módjára, kisujját kitartva mutató- s hüvelykujja közé csippent egy szemet, majd jóízűen rágcsálni kezdi.
-Jééé, Neked van fülbevalód! – Mutat rá egy darab megrágcsált sült krumplival a tényre. – És nem is egy! Vúúú, egész kis sorozat! – Ezzel már le is vették a lábáról. Menten lefolyik az asztal alá. Még szerencse, hogy ennyi manó van itt, hiszen közös munkával egész gyorsan össze is tudják kanalazni a földről.
-Imádom a fülbevalókat! Igazi gyűjteményem van otthon belőle! Ezt például nemrég kaptam – Haját eltűri, hogy láthatóvá váljék az ékszer. Egy aprócska kék kismadár, amely olykor meglengeti szárnyait, csak hogy ne unatkozzon annyira.
-Kíváncsi vagy a többire? – El sem tudja képzelni ennek ellenkezőjét – Legközelebb elhozom Neked megmutatni őket! Egész kis bőröndre való, mert mindig azt kapok. Születésnap, névnap, karácsony… talán még Te is találsz benne kedvedre valót. Nem unod a karikákat? Mindig ez van benne? Igazán feldobhatnánk, mondjuk, fűzzünk bele egy szál krumplit! – És már vészjóslóan közelít is a sráchoz. Arcán persze bájos gyermeki mosoly. Ki gondolná, hogy mögötte némi őrület rejtőzik?
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 1. 23:37 Ugrás a poszthoz

Kis Balázs

Lemondóan biggyeszti ajkait Balázs szavaira. Nem szabad apuci bölcs gondolatait megkérdőjelezni. Leonie édesapja szent és sérthetetlen. A kis vörös hölgy legalábbis így tartja, hiszen rajong érte. Csüng minden kiejtett szaván, imádja minden poénját, s ha otthon van, egyfolytában ott lohol a nyomában. Nem véletlenül értik meg ennyire egymást a kedves szülővel, a kis törpe ugyanis minden bolondos, szétszórt tulajdonságát tőle örökölte. A férfi le sem tagadhatná őt, annyira megegyeznek jellemük fő vonásai. Csakhogy Leonie örökké gyermeki lelkéhez egyelőre még gyermeki test is párosul, így ez az apróbb defekt kevésbé okoz problémát, mint egy felnőtt férfi esetében. Talán még a fülbevalós hóbortja is elnézhetőbb neki.
-Tényleg kapok egyet? – Tapsikol örömében. Ilyen kis egyszerű darabja úgysem akad a tárban. Már nyújtja is türelmetlenül a kezét, hogy megkaparinthassa a zsákmányt. Bazsinak szerencséje van, hogy az imént arrébb tuszkolta a kishölgyet, mert így nem kezdi el maga kiszedegetni a fülbevalót. Máris kisebb a fiú károsodásának esélye a mai estén. Míg egyik kezét a váratlan ajándékért nyújtja, a másikkal egy krumplit vesz a szájába, de pont úgy kilógatja, ahogy a srác szájából is lóg a cigi.
-Hogy nem fulladsz meg tőle? – Ő maga még sosem próbálta, ezért elképzelni sem tudja, mi lehet benne annyira jó, vagy egyáltalán, miként működik a „szerkezet”. Nem ítéli el a dohányosokat, mivel igazán senki felett nem ítélkezik, csak azt nem érti, miért károsítják szándékosan az egészségüket egyes emberek. Mert az ugye teljesen más, mikor ő véletlenül eltöri a kezét bénázás közben, vagy szimplán belekortyolgat apu kísérleti bájitalaiba. Az olyankor teljesen véletlen. De a dohányzás igenis tudatos! Végül is, mit érdekli őt? Hiszen kap egy új fülbevalót! Mintha karácsony volna! A nagy örömködés közepette sem felejtkezik ám meg embertársáról, aki kényelmesen elhelyezkedett a vacsorája után.
-Szeretnél aludni? – Tudakolja készségesen, miközben a jóllakott óvodás arcot mustrálja. – Én mindig elálmosodom, ha nagyon sokat eszem. És tényleg egy kiadós vacsora után esik legjobban az alvás! Mondjuk, ha nagyon teletömöm magam lefekvés előtt, akkor meg rémálmaim vannak. Nemrég azt álmodtam, hogy Trillnek, a nyuszmókomnak egy centisre vágtam a szőrét. Most mondd meg! Hát nem borzalmas? Úgy érezhette magát, mint ahogy én érezném, ha levágnák a hajam! – Márpedig a vörös bozontot nagy kincsként kezeli. Képes órákat foglalkozni vele, hogy a végén az egész pont úgy nézzen ki, mintha elfelejtett volna fésülködni. Rögtön meg is lobogtatja egyik fonatát Balázs orra előtt, hogy amaz megcsodálhassa, és felmérhesse az értékét. Így már egyértelműen képes lesz átérezni, miféle rémálom lenne elveszíteni feje egyetlen ékét, és milyen szörnyű lehetett a szerencsétlen nyúlpárának abban az álomban.
-De ne félj, mert ha ledőlnél, én úgyis itt leszek, és ha rosszat álmodsz, felébresztelek. – Leonie, az álmok őre. Az egészben csak annyi a bökkenő, hogy a száját láthatóan (és jól hallhatóan) egy pillanatra sem tudja befogni. Nehéz lenne mellette elszundítani...
-Mondjak Neked esti mesét? – Igazából, nem is kíváncsi annyira a válaszra, mert levegővétel nélkül folytatja – Nem is mesét, inkább verset, mert pont tudok egyet, ami Neked való, és a nagypapámmal mindig ezt szavaltuk – Mély levegőt vesz, majd nekiáll a szavalásnak.

-Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét -
aludj el szépen, kis Balázs.

Lábára lehajtja fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés -
aludj el szépen, kis Balázs.

A villamos is aluszik,
- s mig szendereg a robogás -
álmában csönget egy picit -
aludj el szépen, kis Balázs.


Hmmm… Tovább most nem jut eszembe – Jelenti be hatalmas vigyorral.
–Alszol már? – Teszi fel a lehető legidiótább kérdést, miközben ujjai közé fog egy szem krumplit, és mint aki jól végezte dolgát, rágcsálni kezdi.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 2. 02:26 Ugrás a poszthoz

Niki

Ugrándozva érkezik a helyszínre. Mire idáig elért a szobájából, mondhatni, le is tudta a bemelegítést. Bizony, ahhoz képest, hogy idekint, úgy tűnik, vészesen csökken az átlaghőmérséklet, ő maga, köszöni szépen, remekül van. Kicsit sem érzi a hideget. Ennek miértjére sok lehetőség nem játszik, hiszen vagy azért, mert tömény alkohol folyik az ereiben, vagy az ugrándozás hevítette így fel hölgyünket. S bár első ránézésre az "a" választ mondaná a többség, mégis az utóbbi a helyes felvetés.
Haját egy laza fonattal a feje köré tekerte, s így ugyan kissé királylányos, de legalább nem lobog össze-vissza. Vastag harisnyában, kötött szoknyában és egy-két számmal nagyobb, szintén kötött, ultravastag pulcsiban érkezik Nikihez.
Örül neki, hogy adódik alkalma egy kis csevejre a lánnyal, miután lezajlott a csapatkapitány váltás. Eddig nem igazán feszegette a kérdést, hogy miért alakultak így a dolgok, de a kíváncsisága határtalan, nem is tudna nyugodtan aludni, ha nem első kézből hallaná az információt. Az innen-onnan hallott sztoriknak ugyanis, jól tudja, a fele sem szokott igaz lenni. Vegyük például az Edictum utolsó számát, amiben azt írták róla, hogy rákattant az igazgatóra. No, akkor aztán valóban bearanyozták a napját! Egy pillanatra sem tudta abbahagyni a nevetést. Még az is megfordult agyacskájában, hogy felkeresi a férfit, hogy a pletyka tovább alakulhasson. Igazán móka lett volna!
De nem tette, helyette éppen a pályára táncikál befelé. Egyébiránt sejtelme sincs, hogy volt kapitánya mit tervezget, hogy egyáltalán kigondolt valamit Leonie-val és egy (egyelőre) ismeretlen tárggyal kapcsolatban. Ezért nem is ezen morfondírozik, hanem jelenlegi csapatukon. Amikor elvállalta a terelői szerepet, nem is sejtette, hogy ilyen hamar a legjavában találja magát. Arról, hogy ez most a móka vagy a pác legjava, hosszasan lehetne értekezni. Mindenesetre Leonie túl szétesett egyéniség ahhoz, hogy rá sok mindent lehessen bízni egy új csapat felépítésében. Bár az tény, hogy remek lelkesítő tud lenni. Talán inkább pompon lánynak kellett volna elmennie… De félre a mellébeszéléssel! Mire felocsúdik, már rég a pálya füvét tapossa, hogy csak úgy ropognak a friss szálak a talpa alatt. Ha szarvasmarhából volna, minden bizonnyal imádná rágcsálni a hidegben chipsszé merevedett füvet. De nem az, így csak annyit tehet, hogy figyelmét Niki megtalálására fordítja. Nem nehéz kiszúrnia az egyetlen élő egyedet az eridon lelátóján. Futásnak ered, és hamar eléri a célszemélyt, aki előtt fél méterrel fékez be, de akkorát, hogy a nagy lendülettől majdnem elnyal a földön.
-Szia! – Köszön derűsen, miközben hetykén lehuppan a lány mellé, és teljes testtel felé fordul – Megjöttem! – Jééé, Niki talán rá sem jött volna, ha nem jelenti be külön.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. november 2. 02:38
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 3. 01:00 Ugrás a poszthoz

Niki

Valójában Leonie pont az az ember, aki mindenhonnan elkésik. Jelen felállásban is csupán a véletlen műve lehet, hogy időben érkezett. De nem, inkább legyen az ok Niki, aki miatt ennyire sietett. S bár sajnálja a lány kiválását a csapatból, az élet megy tovább, és esze ágában sincs sirdogálni a kialakult szituáción. Azt sem fogja hagyni, hogy a mellette ücsörgő lány ezen szomorkodjon. A kis vöröske képtelen elviselni maga körül a rossz kedvet, de ha arra van szükség, szívesen vigasztalgatja Nikit is. Mindenre fel van készülve a kis lelke.
-Adniii? - Erre talán mégsem volt felkészülve. Kár volt ellőni az elején ezt a kártyát. Leonie ugyanis imádja a meglepetés ajándékokat, de mihelyst tudomást szerez róla, azonnal kell neki. Ez kész kínzás! Most aztán hogyan fog figyelni volt csapatkapitánya bármely más mondandójára?
-Ömm, köszi. Igazából csak felajánlottam, hogy szívesen segítek. - Vajon mi lehet az? Egy plüssnyúl? Nem, biztosan nem. Akkor kilógna a füle Niki zsebéből...
-Jajj, Niki! Te olyan kis kedves vagy! - Nevetve megpaskolja a lány lábát. Hmm, talán csokit rejteget magánál? De akkor minek halogatná az átadását? Hiszen beszélgetés közben olyan jóleső lenne, ha ketten elfogyasztanák.
-És megint túlzol! Semmi különleges nincs bennem, ami alkalmassá tenne egy ilyen pozícióra. Mindig eszembe jut, hogy valakik tuti lefizettek pár embert, hogy túlbecsüljék a képességeim - Hatalmas vigyorral csóválja a fejét. Nem egy önbizalomhiányos ember, sőt! Rendkívüli módon ki van békülve saját magával. Az más kérdés, hogy azzal is tökéletesen tisztában van, hogy könnyelműség bármit is rábízni. Ahhoz túlzottan szétszórt és bolondos. De vajon mi lapulhat Nikinél? Képtelen túllépni ezen.
-Kiva remek csapatkapitány lesz! - Nem kell még mondani sem, hogy meséljen. A pletykálás abszolút nem, ellenben a folyamatos fecsegés lételeme.
-Egész jól haladunk! Szerintem hamar össze fogjuk kapni magunkat. Páran talán kicsit összezavarodtak a régiek közül, mert van olyan, akit alig látok mostanában. Biztos mindenkinek kell egy kis gondolkodási idő. - Tanácstalanul megvonogatja a vállát. - Én nagyon megszerettem a játékot, úgyhogy képtelen volnék hosszabb távra seprű nélkül maradni. Meg ütő nélkül! - Teszi hozzá jót derülve. - Nézd meg! Már tiszta izom vagyok! - Jelenti be büszkén, miközben befeszíti jobb karját. Mint egy kisgyerek, aki be tudta kötni a cipőfűzőjét, úgy örvend magának.
-És jöttek új tagok is! Még nem találkoztam velük, csak Kivától hallottam, de alig várom már, hogy lássam őket! - Lelkesen tapsikolva adja Niki tudtára, micsoda gyönyörűséget érez afelett, hogy új embereket ismerhet meg. Viselkedéséből hamar kiderülhet, hogy cseppet sem neheztel beszélgető partnerére. Hacsak azért nem, mert még mindig nem tudja, mit fog kapni tőle.
-Igazából fogalmam sincs, hogy miért léptél ki - Hevesen megrázza a fejét. Nem sokat kérdezősködött ezidáig. Már az elejétől kezdve az volt a terve, hogy Niki személyesen mesélje el döntésének hátterét.
-De kíváncsi lennék rá, mert nagyon ráérek, és éhes sem vagyok, mert ma már megettem két tábla csokit - Ha egyáltalán a hölgy el akarja mesélni pár szóban, mi történt. Leonie sajnos nehezen tudja megítélni, mi számít a magánéletben való turkálásnak. De azt igenis felismeri, ha valaki a zsebében turkál.
-Juujjj! - Felpattan a helyéről, és izgatottan bámul Niki kezére. Ide a cuccal! ... Mondaná, ha ez egy gengszterfilm lenne.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 5. 14:13 Ugrás a poszthoz

Niki

Kicsi a bors, de levesbe rakva igen finom. Ez majdnem igaz Leonie-ra is. Az, hogy erős lenne, már biztosan nem. Kis törékeny alkatának köszönhetően maximum annyit tud elérni az edzésekkel, hogy nem szakad le tőből a keze minden egyes ütésnél. Egy hosszadalmasabb kviddicsezés után azonban még a karjait is alig bírja felemelni. Ettől függetlenül persze bátran mutogatja alig létező izmait, s közben még arra is jut ideje, hogy végighallgassa a lány mondandóját.
-Pedig igazán jó csapatkapitányunk voltál. – Állapítja meg mindenféle hízelgési késztetés nélkül. – De ha szerinted Neked így jobb lesz, akkor rendben van. Apa mindig azt mondja, hogy ami nem megy, nem kell erőltetni – Hozakodik elő ismét apuci bölcs mondásainak egyikével.
-De azért remélem, nem csak takarítani fogsz ezután a seprűkkel. Mert jó a pihenés, meg minden... de egy kis repülésnél nem lehet semmi jobb. – Vidáman rákacsint a hölgyikére, miközben ugyebár felpattan a helyéről, hogy állva fogadhassa a tapsot. Akarom mondani, ajándékot. Legszívesebben mindenféle rizsa nélkül kikapná Niki kezéből, és megnézné végre, mi az. De a szülei nagyon megharagudnának, ha megtudnák, milyen udvariatlanul járt el, így inkább csak egy helyben toporog, és hallgatja a kis dobozka, vagyis amaz tartalmának történetét.
-Aztaaa – Tátja el a száját. Úgy hallgatja a sztorit, mintha valami jóféle mesét mondana neki diáktársa, mondjuk a Csipkerózsikát.
-Ti letapiztatok két igazi kviddicsjátékost? – Nevetve tapsikol annak kifejezéseként, mennyire mókásnak és egyúttal szenzációsnak találja ezt a tényt. A lényeget végül is sikerült leszűrnie. Bár nem tudja, hogy jöhet ide ez a történet. Csak nem egy kitépett hajszálat akar neki Niki ajándékozni? Annyira azért nem fanatikus rajongó, bár kétségkívül nagyon szépen megköszönné. De mire ezt végiggondolja, már a markában van a megoldás. Szó szerint. Tenyerét az orra elé emeli, és álmélkodva vizsgálja meg az ékszert.
-Hűűű.. de… klassz! – Állapítja meg egy fél perc múlva túláradó lelkesedéssel. Aztán elneveti magát, mintha megértette volna egy napok óta érlelgetett vicc lényegét. Végül rosszallóan összevonja szemöldökét.
-Dehogy adod nekem! – Jelenti be határozottan, és visszatolja a lány orra elé a medált. – Ez a Tiéd, és én nem fogadhatom el.  – Kissé megenyhülve ismét megszólal nevetős hangon. – Te olyan tündéri vagy! Nem értem, miért akarnád nekem adni, mikor én nem tettem érte semmit. Gondolj csak bele, milyen kalandos emlékek fűznek hozzá. Muszáj, hogy Nálad maradjon. – Rendkívül értékeli a gesztust, de esze ágában sincs elvenni egy ilyen csodás ereklyét a hölgytől. Ha a sajátja volna, nem volna az a pénz, amiért megválna tőle. Ezért hát Nikinek sem szabad.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 17. 20:09 Ugrás a poszthoz

Niki ^^

Mintha áll az alkut játszanának. Még szerencse, hogy Leonie nem ismeri ezt a mugli műsort, különben biztos "kedves igazgató úr"-nak szólítaná Nikit a beszélgetés végéig. Egyelőre azonban nincs meggyőződve arról, hogy ez egy remek ajánlat lenne, szóval csak várja a további észérveket.
-De hiszen... - Az már valami, hogy Niki belé tudta fojtani a szót. Erre eddig nem sokan voltak képesek. Most viszont nem igazán tudja, hogy mivel ellenkezzen.
-És mi lesz, ha egyszer újra kviddicsezni fogsz? Akkor szükséged lesz a szerencsehozóra. Meg hát… nem tudhatjuk, hogy én meddig bírom. Mi van, ha valakinek leütöm a fejét, és bezárnak a varázslók börtönébe? Simán megeshet! Ott aztán még a felhőket sem látnám, nemhogy közöttük repkedjek! De ha ennyire nem akarod megtartani, valaki rátermettebbnek kéne adnod. - Nem azért ellenkezik ennyire, mert nem tetszik neki az ötlet, hogy megkaparintson egy ilyen ereklyét. Sőt! Ha valóban megkapja a nagylelkű ajándékot, be fog kuporodni egy sarokba, és csillogó tekintettel fogja simogatni a medált, miközben azt búgja neki, hogy "drágaszááágom". Ilyen sorsot pedig Niki sem kívánhatna a vöröskének.
-Mondjuk ott volt az a srác a csapatunkból.. hogy is hívták? Valami pala... - Vagy tetőcserép. Ki tudja. Egy csomó hölgyemény szokta emlegetni a szőke srácot, de törpénknek nem túl jó a névmemóriája. Meg semmiféle memóriája nem funkcionál igazán, de hát a pénztártól való távozás után ugye nem lehet reklamálni. És garanciapapírok nélkül bizony nem tud kezdeni semmit ezzel a gyári hibával.
-Ő nagy kviddicses, neki biztos kell az Erő, hogy nagyon-nagyon jó játékos legyen. - Leonie medál nélkül is elég magabiztos. Vagyis... a legkevésbé sem tartja magát kiemelkedő játékosnak, de ez nem is izgatja igazán, mert mindig minden tőle telhetőt megtesz. A trükkje talán abban van, hogy sosem idegeskedik, hanem élvezi a játékot. Kérdés persze, hogy mi az, amihez nem így áll hozzá?
-Halál? Dehogyiiis! Itt senki nem hal meg! - Megragadta Niki szavainak a lényegét. Mit neki nagy monológ, csak a megfelelő szavakat kell használni, és máris beadja a derekát. Amúgy is akarja azt a kincset, csak éppen úgy gondolja, hogy más kezében, illetve nyakában jobban mutatna.
-Akkor inkább elfogadom. – Nem is kellett annyit győzködni, ugye? De ahogy kimondja, egyből elneveti magát, és sikítva a kishölgy nyakába veti magát.
-Kösziiii! De szééép! – Átveszi a medált, és elkezd vele ugrálni. –Nézd, mim van! Nézd, mim van! – Úgy mutogatja, mintha legalábbis nem éppen tőle kapta volna.
-De… ömm… hova rakjam, hogy ne hagyjam el? – Áll le hirtelen az ugrándozással, és ijedten pislog diáktársára. Hiszen mindig mindent elhagy, hogy tudna akkor egy ilyen apróságot megőrizni?
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 23. 23:41 Ugrás a poszthoz

Cristian

A borongós, télbe forduló idő nem szegheti kedvét kishölgyünknek, de senki másnak sem. Éppen ezért döntött úgy, hogy spontán barátkozásba kezd így az estében, és minden ismeretlen diákot le fog támadni a folyosókon. Ha egyáltalán még találkozni ilyenkor valakivel. Az egészben a legizgalmasabb az emberkék reakciója lesz, és már előre nevet a sok megdöbbent arcot elképzelvén. Ha nagy mázlija lesz, talán még a fejét sem átkozzák le a helyéről, maximum kap egy-két sallert azoktól, akik nincsenek hozzászokva a Leonie-hoz hasonló alakokhoz. Persze nem akar ő rosszat senkinek! Isten ments! Sokkal inkább csak kedve van mindenkit a keblére ölelni, hogy megmutassa, milyen sok szeretet lakozik a szívében. Kozsó valószínűleg fizetne is érte, hogy az asszisztense legyen.
Majd fél órán át válogat ruhatárában, mire kiválasztja mai öltözékét, ami nem más, mint egy virágos szoknya szürke harisnyával, mellé pedig egy fehér bárányos felső. Pont olyan puha, amilyenhez nagyon szívesen odasimul az ember, elvégre ma mindenkit végig akar ölelgetni! Fontos, hogy az áldozatok tökéletes kényelemben érezzék magukat közben.
Miután betette a két kis báránykát ábrázoló fülbevalóját (igen, neki még olyan is van), kioson a hálójából, és körbepillog. Örömtől ragyogó arccal dörzsöli össze tenyereit, mert egészen bizonyos benne, hogy remek estének néz elébe. De nem, még nem itt kezd neki az egyszemélyes akciójának. Szép lassú léptekkel, vagy inkább enyhe táncikálós mozdulatokkal hagyja el az Eridont, és az irányt egyből a Bejárati csarnok felé veszi. Nem tudja, miért hiszi, de bízik benne, hogy ott majd talál magának elfoglaltságot. És itt az elfoglaltság alatt azt értsük, hogy halálra idegesít egy embert, mert az olyan jó!
Magában tervezgeti az első találkozást, mikor lába elhagyja az utolsó lépcsőfokot, és lám! Itt bizony egy diák sincs! De még csak egy nyavalyás bogár sem keresztezi az útját, miközben ráérősen sétál végig a csarnokon. A fene! Így hogyan fogja megvalósítani világmegváltó terveit? Egészen elszontyolodik… -na, ha képes volna ilyen érzelmi megnyilvánulásra. De nem, ezért helyette inkább reménykedve behúzódik a fal mellé, hogy ha jön valaki, akkor meglephesse a feltűnésével.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 00:48 Ugrás a poszthoz

Cristian

Rendíthetetlenül kitart elhatározása mellet, és bizony innen egy tapodtat sem mozdul, amíg erre nem jön valaki. Legalább egy prefektus vagy tanár! Igaz, furcsán venné ki magát, hogy a késői mászkálásért büntetést kap, cserében pedig megölelgeti azt, aki éppen leszedni készül a fejét.
Viszont vörös fejére nem jön baj, ugyanis az első érkező, a szerencsés kiválasztott egy diák. Ráadásul új diák! Vagy csak megsétáltatta bőrönd-kutyáját. Netán mosoda működik a baglyok köves földjén, és most onnan hozza haza cuccait, ha már anyuci nincs helyben, hogy mosson. Ki tudja, a lehetőségek tárháza végtelen!
Mindenesetre Leonie izgatottan várja, hogy legújabb barátja(aki még csak nem is tud státuszáról) még közelebb érjen hozzá. Azért nem árt kicsit jobban megbizonyosodni róla, hogy valóban nem egy mélynövésű tanárról van szó, mert furcsán venné ki magát, ha elé ugrana, és a legrettegettebb tanerő arcába ordítná, hogy „búúú!”.
-Szép estét! – Tör ki végül tárt karokkal fedezékéből, és pár ugrással Cristian előtt terem. Arcán olyan vigyor ül, mintha éppen most húzták volna ki a nyerőszámait a lottón.
-Íme, a fogadóbizottság! – És nagy lendülettel a srác karjaiba veti magát. Azaz… egy lépéssel elintézi a maradék távolságot, és nem számolva a következményekkel, ropogtató ölelésben részesíti újdonsült ismerősét. Nem szorongatja túl sokáig, mert azért nem akarja kihúzni a gyufát, ki tudja, kivel van éppen dolga. Az is lehet, hogy fél perc múlva már ő lesz a fiú bőröndjében, méghozzá egy Üzbegisztánba tartó vonat fedélzetén. Hmm… reméljük, nem rellonos ez a gyermek.
-Ma ölelés jár minden beköltözőnek! Ugye... Te az vagy? Mármint, visszavenni már nem tudom. De esetleg visszajátszhatjuk, és akkor olyan lesz, mintha meg sem történt volna. Hmhmhm? - Ismét kitárja karjait, és már azon gondolkodik, hogy miként fogja hátulról előre elmondani eddigi szavait, ha vissza akarnák tekerni a szalagot.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 01:47 Ugrás a poszthoz

Cristian

Igazán romantikus lett volna belehalni az ölelésbe! Vörös törpénk pedig sok szőke herceges mesét olvasott már, úgyhogy igazán értékelte volna ezt a gesztust. Még így, egy ismeretlen előadásában is. De no… nincs akkora szerencséje, hogy ilyet premier plánban nézhessen.
-Ühhüüüm, becsüld is meg, mert ilyet nem kap mindenki! Legalábbis nem túl sokan. Ma például Te vagy az első. De ha elég sokáig várunk itt, talán még beesik valaki, és akkor már nem leszel ilyen kivételezett. – Már bele is kezd a végeláthatatlan szövegelésbe, mert ezt a kórt sosem fogja tudni kinőni. Olyan ez, mint valami vele született betegség. Szóf*sitisz. Még szerencse, hogy nem fertőző. Sőt! Mellékhatása inkább a másik fél hallgatása.
-Ééén Leonie Linnéa Rohr vagyok, szolgálatodra! És szólíts csak úgy, ahogy akarsz – Nevetve pukedlizik egyet, de az ölelést is igazán szívélyesen fogadja.
-Egyszer láttam az utcán, mikor varázstalan emberek között sétáltunk, hogy ingyen ölelést osztogatnak. Remek ötlet, nem? Mindenkit végigölelgettem odafelé. Aztán visszafelé is! Ezért jutott eszembe, hogy ma én is ezt fogom csinálni! Csak aztán elfelejtettem, és most jöttem rá, hogy ennek kellett volna a napi programomnak lennie. De végül is nem baj, mert így is sikerült megtalálnom legalább Téged! – Magyaráz tovább lelkesen, miközben egy helyben ugrándozik. Ahhoz képest, hogy este van, még mindig úgy pörög, mintha éppen most cseréltek volna elemet nála.
-Mostanában úgyis csak a nyulamat szoktam szorongatni. Meg a párnáimat. Nem egészséges, hogy élő emberrel nem teszem. Mert így mennyivel rosszabb mindnyájunknak! – Óóó, igen. „Egytincs” Kozsó most tényleg büszkén vállon veregethetné, amiért így árad belőle a szeretet ezen az estén. Talán még Crist is hagyja szóhoz jutni, amíg levegőt vesz a kishölgy. Vagy nem. Mert rögtön folytatja.
-Egyébként miért ilyen későn jöttél? Jobb esetben, ilyenkor már mindenki alszik. Segítsek cipelni a cuccaid? Őszintén, fogalmam sincs, merre kéne menned. És amúgy is... melyik ház egyáltalán? Ha Eridon, akkor jöhetsz velem, mert arra még én is tudom a járást. Az egyetlen hely, amit általában megtalálok eltévedés nélkül. Általában. De így sötétben... - Vigyorogva megvonogatja a vállát. Addig nincs gond, amíg akad társaság.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 24. 11:53 Ugrás a poszthoz

Cristian

Igen, ez a lány mindig így viselkedik. Menthetetlen egy kis fruska, de azért egészen szerethető tud lenni a türelmesebb emberek számára. Elvégre ő mindig csak jót akar, és életcélja a világbéke. Talán nem kéne annyi mugli tv-t néznie a nagyszülőknél, és akkor nem ismerné a szépségkirálynők levakarhatatlan jelmondatát. Vagy csak meg kéne kérdezni anyucit, vajon hol ronthatták el a nevelést. Biztos lenne mit hozzáfűzniük a témához.
-Mennyire messziről? – Érdeklődik lelkesen. Azért közben megpróbál nem belemászni Cris arcába, elvégre nem alien ő, hogy ilyet tegyen.
-Aludni? – Elneveti magát, és megértően megveregeti a srác vállát, mintha el kéne nézni neki, hogy ilyen kis butaságokat beszél. Leonie és az alvás… az egy külön tanítandó rendszer.
-Fúj, én nem szeretem a kávét! Sem az energiaitalokat. – Fintorogva rázza meg fejét, de olyan hevesen, hogy még saját magát is arcon csapja szálló hajzuhatagával. Nem él ilyesfajta káros élvezetekkel.
-A kávé büdös, a másik meg túl… fura. De ittam ma kakaót! Lehet, azért nem tudok még aludni. Amúgy is sokáig szoktam ébren lenni, csak az a baj, hogy reggel sosem tudok időben kelni. Ha nem alszom minimum tíz órát, agresszív leszek! – És most próbáljuk meg vizualizálni, amint ez a kis törpe begurul, és átváltozik tűzokádó sárkánnyá. Ami azért sem lenne túl előnyös, mert a végén még megjelenne egy Sárkánylovas a színen, a hátára ugrana, és megpróbálná betörni a következő kviddicsmeccsre.
-Eltaláltad, eridonos vagyok! De Navine? Várjunk csak, várjunk csak… - Nagy töprengésbe süllyed, aztán arcára kiül a megvilágosodás, olyan ragyogó mosollyal tekint újra a fiúra.
-Nem, fogalmam sincs, hogy az merre van! – Ezt úgy jelenti be, mintha pont az ellenkezőjét állította volna. Tény, hogy remekül járt ezzel a hölggyel Cris. Szinte a hasznára válik.
-Miért nem ácsoroghatunk itt? – Arcára kiül az értetlenség. Felőle aztán itt lehetnek egész éjszaka a sötétben. Maximum reggel majd felmossák őket a padlóról.
-A régebb óta nem elég hosszú idő ilyen sorsfordító döntésekhez. – Állapítja meg nagy bölcsen. – Különben is! Te vagy a fiú, Neked kell határozottabbnak lenned! Én csak egy gyönge lány vagyok… - Mintha komolyan is gondolná … pedig nem. – Vagyis nem olyan gyenge, mert ha adsz egy ütőt, simán elverlek vele. – Ezer wattos vigyora mutatja, hogy egy szavát sem szabad komolyan venni.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 25. 00:28 Ugrás a poszthoz

Cristian

Végül is, az volt a célja, hogy ma feldobja valakinek a hangulatát. Most, hogy dolgát elvégezte, lényegében el is tehetné magát vízszintesbe, csak furán venné ki magát, ha most sarkon fordulna, és elrohanna vissza a szobájába. Cris talán nem díjazná, ha egyedül hagyná itt az éjszakában. Bár igazából hasznára így sincs, maximum el tudja szórakoztatni reggelig. És még pénzt sem kér érte…
-De jó, hogy legalább volt melletted anyuka egész végig. Még akkor is, ha nem vér szerinti. Biztos aranyos néni lehet. – Állapítja meg derűs mosollyal. El sem tudja képzelni, milyen lenne anyuci nélkül. Elvégre anyuci mindenhez ért, ő meg semmihez.
-Óóó! Világuralomra törsz, mint hatalmas mágus? – Ezen igazán jót mulat. – Veled tartok. Leigázunk, és az uralmunk alá hajtunk minden élőt! – Akár fogalmazhatna úgy is, hogy meghágják a világot. De mivel ő még kislány, ilyen szóhasználat eszébe sem jutna. Az viszont annál inkább, hogy elmesélje, honnan, milyen családból származik.
-Jó! Üljünk le, csak aztán nehogy átessen rajtunk egy erre járó szellem. – Tisztában van vele, hogy az inkább átsuhanna rajtuk, de sebaj.
-Én Németországból jöttem… - Kezd bele a történetbe, miközben nagy lendülettel a földre veti magát, mintha az volna a legtermészetesebb dolog a világon, hogy este a csarnok közepén heverésszenek.
-De már jó ideje Magyarországon lakik a kiscsalád, és ezt jobban is szeretem. Azt ne kérdezd miért, csak… jó itt. Főleg úgy, hogy mindenki eljött. A nővérem igazán mérges és hisztis volt, amikor kiderült, hogy költözünk. Igaz… ő mindig mindenért mérges és hisztis. – Jót nevet, amint maga elé képzeli nővérének vöröslő fejét.
-Olyan igazi nő. Legalábbis apa mindig azt mondja anyának, hogy ne legyen már ennyire nő, mikor valami apróság miatt kiakad. – Megvonogatja a vállát. Tudja is ő, milyen a tipikus fehérnép! Mindig csak a nagyoktól hallja, mennyi baj van velük.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. november 25. 16:26 Ugrás a poszthoz

Cristian

Cris a végén még a nyakukra hozza a nagyokat, és jól meg lesznek büntetve. Eddig még úgysem került bajba, ha úgy vesszük, simán eljött az ideje ennek is. A végén még ki lesz tagadva a családból, amiért nem tartja a frontot a suliban. Bezzeg, ha kedves bátyja is itt volna…! Vagy legalább találna valakit, aki szintén olyan vicces kedvű szokott lenni, mint ő maga. Egyből sokkal könnyebb volna az élete.
-Ötven százalék? – Kezd el nemtetszést mímelni. Micsoda pofátlan ajánlat, ezt mégsem tűrheti el újdonsült ismerősétől… vagyis immár üzlettársától.
-Ez nem túl lovagias ajánlat, ahhoz képest, hogy azt akarod, mindenki urazzon Téged. Legyen inkább hetven – harminc. Elvégre még mindig én vagyok a hölgy, és lehetnél olyan udvarias, hogy nagyobb részt engedsz nekem a zsákmányból. – Rengeteg remek érve van még, miért érdemelné meg a világ nagyobb felét. Fel is sorakoztat még néhányat, hogy biztos legyen a siker.
-Ráadásul én kicsi is vagyok! Kell a nagyobb hatalom, hogy kompenzálni tudjam a kisebbségi érzésemet! Mit szólsz? Megegyezhetünk így? Különben kénytelen leszek ellened harcolni, és akkor majd meglátjuk, hogy melyikünk győz! – Harciaskodik a maga igaza mellett, de azért a vigyort a képéről nem tudja eltüntetni. Így talán nehezebb lesz meggyőzni a srácot a helyzet komolyságáról.
-A család? Ó, hát anyukám szülei muglik, de belőle boszorkány lett. Meg aztán belőlem is, mint láthatod… nem csak úgy belógtam ide – Kacsint Crisre. Bár tőle még az is kitelne, hogy ilyet tegyen.
-Mit keresel? – Kérdezi, miután már egy ideje figyeli, hogy az uraság valami után kutat a padlón.
-Elhagytad valamilyen ékszeredet? Segítsek megkeresni? Mi volt az? Fülbevaló? Te is hordasz fülbevalót? A múltkor pont találkoztam egy fiúval, akinek szintén volt, és képzeld! Még kaptam is egyet tőle! – Fecseg itt össze-vissza nagy lelkesedésében.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 20. 03:37 Ugrás a poszthoz

Karácsonyi bál - Wendy
Ruha, haj

Karácsony! Egyszerűen imádja! Nem tud betelni a gondolattal, hogy végre itt vannak az ünnepek, és ezt még meg is koronázzák egy hatalmas mulatsággal. Merthogy az lesz, vagy nem? Már napok óta lázasan készül lelkiekben, hogy elég szeretet gyűjtsön össze magában. Most úgy érzi, ezen az estén jut majd belőle bőven mindenkinek.
Korán reggel úgy pattantak fel szemhéjai, mintha rugókra lettek volna kötve, és fél perc alatt kivágódott az ágyból, hogy azonnal nekiálljon készülődni. Valójában sosem öltözött ki semmilyen eseményre, ha nem volt muszáj, de otthonról hozott egy szép mályvaszínű hosszú estélyit, amit apukájától kapott, mondván, egy ilyen eseményre pont jó lesz.
Egész délelőtt ezt az estélyit nézegette, és a mellé rakott cipellőt, amiben olyan magaslati levegőt szívhat, amit amúgy maximum a Csomolungma megmászásánál. Hogy a rákban fog ő ebben tipegni egész este, mint egy kiskirálylány? Mármint nem rákban, nyilván, mert úgy aztán még kényelmetlenebb lenne, háttal négykézláb. Meg amúgy sem testnevelésóra ez, hogy ilyeneket csináljon. De visszatérve az eget rengető problémáira, úgy döntött, először inkább a haját kezdi rendbe tenni, aztán jöhet a ruhakérdés. Gyors hajmosás, szárítás, és legalább kétórányi szórakozás, míg végre eldönti, a lehető legegyszerűbb megoldást választja. Csupán egy virágos hajpánttal dobja fel laza kontyba kötött loboncát, majd csípőre tett kézzel újból az estélyi előtt köt ki. Képtelenség, hogy ezt kéne ma felöltenie.
Újabb egyórás kutakodás, és próbálgatás után végre rátalál a megfelelő darabra. Egy hófehér kisruha, amit egy valamivel hosszabb csipkeborítás díszít. Tökéletes! Kissé angyalkás kinézetet biztosít a szintén fehér topánokkal megspékelve, de hiszen karácsony van, és a mulatság után még akár betlehemezni is elindulhat benne.
Egyelőre azonban örül, hogy a Nagytermet épségben eléri, és hatalmas lendülettel bevágódik a diákság közé. Nem szokása pont az Eridon asztalához ülni, de most kivételesen odatalál a nagy álmélkodások közepette is. Némán hálát rebegve ül le pont Wendy mellé. Talán meghalt idejövet, és ez itt a mennyország? Hirtelen azt sem tudja, milyen finomságot pakoljon a tányérjára. Vajon nagyon csúnya látvány volna, ha két kézzel kezdené tömni a szájába a vacsorát? Hiszen ma alig evett valamit! Gyorsan szed magának mindenből, amihez csak hozzáfér, és már adagolja is befelé a fejbe. Hát… igen… bizony… ez egy cseppet sem úri hölgyhöz méltó. Öt perc folyamatos rágás után végre ráeszmél, hogy nincs egyedül, meg hogy lemaradt mindenféle beszédről. Hoppá! Végre tekintetét Wendy-re emeli, és a felismerés szikrája látszik megcsillanni benne.
-Ááá, szia… - oké, a nevét elfelejtette, de az arcára még emlékszik.
–Alice? – Végül is mese-mese, egyre megy. Még jó, hogy nem Pocahontas-nak hívta. Lenyeli a következő falatot, és rávigyorog háztársára.
-Ugye milyen szépen feldíszítették a termet? Még nem voltam itt semmilyen bálon. Alig várom, hogy elkezdődjön a táncolós része, de addig sem halhatunk éhen, nem igaz? – Kérdezi derűsen, miközben újabb adagot szed tányérjába. Amilyen kis picike és vékonyka, az ember el sem hinné, hogy képes ennyit enni.
-Sütiiii! – Visít fel hirtelen, mikor megpillantja, hogy a főételeket hirtelen felváltotta a desszert. – Úúú, ezt figyeld! Pont úgy néz ki, ahogyan a nagymamám csinálja! – Mutogat egy csokis édességre. Neki tökéletesen megfelel az is, ha süteménnyel tömheti magát tovább.
-Csinos vagy ma! – Fordul ismét diáktársa felé két falat között. Szokás az ilyet megdicsérni a lányoknál, nem? Ápolni kell azokat a kis érzékeny lelkeket. Pedig valójában még meg sem figyelte, milyen öltözékben jelent meg a hölgyike. Azt viszont kapásból fel tudná sorolni csukott szemmel, hogy milyen finomságok vannak az asztalon.
Utoljára módosította:Leonie Rohr, 2012. december 20. 03:40
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 21. 21:44 Ugrás a poszthoz

Wendy

-Jajj, ne haragudj! – Felel teli szájjal, és még egy vigyort is megenged magának anélkül, hogy kifigyelne egy falat megrágott sütemény a fejéből. És még jobban felvidul, mikor meghallja, hogy még a nevet is eltalálta. Mindjárt vállon veregeti saját magát, amiért ekkora profi. Igaz, beletelik pár percbe, mire rájön, hogy Wendy csak ironizált. De akkor meg hogy hívják? Kedves asztalszomszéd? Úgy tűnik, ez ma nem fog kiderülni, de sebaj. Majd kivágja magát valahogyan a megszólítás rész alól.
-Becézni? – Egy pillanatra elgondolkodik. Miért jön mindig elő ez a téma? Oké, hogy a Leonie egy hosszú név, meg fárasztó kimondani, de no. Legyünk már kicsit kreatívak!
-Igazából… Neked bármit megengedek! – Kacsint a lányra, mintha csak egy sráccal flörtölne, amihez mellesleg egyáltalán nem is ért. A párkapcsolat fogalma olyan messze áll tőle, mint innen a Himalája. Az azzal járó zümmögő méhek és virágpajtásaikkal meg úgy egyáltalán csak a mesékben találkozott eddig. Különben is szörnyen elvetemült figurának kéne annak lennie, aki kiveti rá a hálóját. Na meg ugye kitétel, hogy az illetőt Szőke Hercegnek hívják, mert vöröskénk csak rá vár töretlen lelkesedéssel…
Viszont kissé elkalandoztunk! Vissza Wendyhez! Szegény lány nem tehet róla, ám mégis rajta csapódik le, hogy a kis törpe ilyen álmodozó. Most ismét kizárta a világot, és azt vizualizálja éppen maga elé, hogy daliás hercege bevágtat a terembe, szálkásabban, mint egy egész kárászraj, lepattan hófehér paripájáról, és… khm… Hahó Leonie!
-Váá, mi az? – Álmodozásából a mellette ülő leánygyermek riasztja fel. A kiáltástól úgy megretten, hogy ugrik egyet, és sikerül azonnal annyira a pad szélére csusszannia, hogy leesik a földre. Nagyot koppanva terül el, és kitágult pupillákkal bámul fel Wendy-re.
-Mi történt? Csak nem megtámadtak minket? – És amint ezt kiejti a száján, szaloncukrok kezdenek záporozni a fejükre. Hát tényleg támadnak az oroszok! Megfordul az agyacskájában, hogy bemászik inkább a pad alá, ha már úgyis a földön ücsörög. Ugyan vicces, de kevésbé kellemes érzés, ahogy a fején kopognak a cukrok.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 22. 23:13 Ugrás a poszthoz

Szeréna

Gondolta, feldobja valamivel ezt a napot is, és kicsit felszabadítja a szobát saját uralma alól. Tisztában van vele, hogy egy idő után kicsit megterhelő lehet, hogy egyfolytában beszél, ezért kellenek kisebbfajta pihenők, amikor csend és nyugalom borulhat az egész hálóra. Meg amúgy is, imád új helyeket felfedezni a kastélyban, márpedig ismeretlenből akad elég itt a környéken, tehát kalandra fel!
Magára húz egy túlméretezett bordó pulóvert, bordó harisnyával és mustársárga szoknyával, és egy nyuszis mamusszal dobja fel a szettet. Hóna alá csap egy dobozt, vállára telepakolt táskát vet, majd kilépve a folyosóra, céltalanul indul neki a nagyvilágnak. Természetesen a karácsony körül forog minden gondolata, és a nála lévő cuccok is mind az ajándékozáshoz szükségesek. Imád ajándékozni! Szíve szerint minden szembejövőnek adna valami személyeset, de az iskola diákjainak csak töredékét ismeri behatóbban, így arra már rájött, hogy ez nem fog működni. Azért persze vannak ám világmegváltó ötletei, nem kell félni! Szövögeti is becsülettel terveit, és annyira belemerül ebbe az elmélkedésbe, hogy mikor felpillant, rá kell jönnie, fogalma sincs, merre jár éppen. Tökéletes!
Hatalmas vigyorral ugrándozik oda az első ajtóhoz, amit megpillant, és minden teketóriázás nélkül benyit. Nem éppen a Társalgóba lépett be? Ha nem tudnám, hogy én írom a forgatókönyvet, azt mondanám, hogy micsoda véletlen! Belibben a helyiségbe, és odasiet a kandalló elé. Lihegve ledobja a dobozt és a táskát a földre, majd jókedvűen levetődik ő maga is. Aztán a következő másodpercben újból felpattan, hogy kerítsen magának egy bögre kakaót. Az majd megadja az ihletet az ajándékgyártáshoz. Tölt magának az egyik kancsóból, és addig is, amíg kortyolgatja az italt, felül az asztalra, és hangosan énekelni kezd. Csak az alaphangulat kedvéért.
-O Tannenbaum, o Tannenbaum, Wie treu sind deine Blätter!
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2012. december 26. 17:36 Ugrás a poszthoz

Szeréna

Szörnyen bele van merülve a kakaójába, és olykor hangosan énekelve, olykor teli szájjal hümmögve adja elő anyanyelvén a zöldfenyőt. Teljesen hatalmába kerítette a karácsony szelleme! Kicsit ugyan már fáj a szíve az otthoniak után, mert már olyan régen látta őket, de enyhít valamit ezen a rossz érzésen, hogy most is nekik fog ajándékot gyártani, így minden gondolata körülöttük foroghat. Még sok-sok dolga lesz mindegyikkel, ráadásul elhatározta, hogy random embereket is meg fog lepni, csak azért, hogy adhasson valamit.
Éppen azon jár az agya, hogy mi is legyen a kiválasztott ismeretlenek meglepetése, amikor valaki az anyanyelvén köszön rá. Majdnem ki is ejti markából a bögréjét.
-Guten Tag! – Levágja maga mellé a kakaót, és leugrik az asztalról, hogy odarohanjon Szerénához. Nyilván egyből belelép az aurájába, és megragadja a kezeit. Ragyogó arccal tekint fel a leányra, egészen addig a pillanatig, amíg az nem folytatja magyarul.
-Te akkor most… tudsz németül? – Olyan reménykedve néz újdonsült ismerősére, hogy igazán nem volna szabad nemet mondani neki. Nem törheti össze egy gyermek álmát! Oké, ennyire talán nem súlyos a helyzet, mindenesetre hatalmas öröm lenne számára egy kis hazai érzés.
-Neked is boldogot kívánok! – Vigyorodik el, miközben elengedi őt, és hátrébb lép egy felet, hogy útjára engedje Szerénát, de a nyomában ugrándozva követi őt a pultig. Igazán olyan, mint egy kiskutya.
-Ugye csatlakozol hozzám? – Int a kandalló előtti szőnyeg felé, ahova cuccait pakolta. – Éppen az otthoniak ajándékát rendezgetem! Te nem mész haza az ünnepekre? Én már alig várom, hogy lássam őket! – Ismét megragadja a lány csuklóját, és elkezdi húzni maga után, hogy üljenek le. Közben persze képtelen abbahagyni a beszédet.
-Te eldöntötted már kinek mit adsz? Mindig olyan nehéz valami igazán személyre szabottat kitalálni. A nővéremén például már egy hónapja gondolkodom. Neked vannak testvéreid? Nekem kettő is, alig várom, hogy kiderüljön, mit kapok tőlük! - Magyaráz lelkesen, majd lehuppan a szőnyegre, és cseppet sem odafigyelve, odébb tuszkolja cuccait. Ő pont az a fajta törpe, aki nem csak adni, de kapni is imád. Szinte megőrül a kíváncsiságtól, hogy vajon milyen meglepetések várnak rá idén.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 4. 19:41 Ugrás a poszthoz

Szeréna

Hamar túlteszi magát a sokkon, hogy most aztán nem lesz itt német csevegés, bármennyire is szeretné. Vagyis… lehetne, de az igen egyoldalúvá sikeredne, ha elkezdené anyanyelvén osztani újdonsült ismerősének az észt. Oké, tényleg nem tragédia, hiszen fél perc múlva már nem is emlékszik rá, hogy ma elhangzott volna akár egyetlen német szó a közelében. Sokkal jobban el van foglalva azzal, hogy nekik itt és most karácsonyozniuk kell, meg ajándékot csomagolni és minden mást, amit egy ilyen csodás ünnep megkíván. Még az sem tűnik fel neki, hogy Szeréna ódzkodik az érintéstől. Számára annyira természetes a fizikai kontaktus, eszébe sem jut, hogy másoknak kifogásuk lehet ellene. Elvégre nem leprás ő, és egyéb betegségei sincsenek, amiért üvegfal mögé kéne zárni.
-Te már kész vagy vele? – Hüledezik egy sort, mintha legalábbis most jelentették volna be, hogy feltalálták a soha el nem fogyó táblacsokit.
-Nekem valamiért mindig az utolsó pillanatra marad minden – Túljátszott méltatlankodással forgatja szemeit. Persze, ez abszolút nem az ő hibája, hiszen annyira zsúfolt egy vörös törpe élete, ugyan hol lenne ideje ilyesmikre?
-Volt? – Kerekednek el a szemei, de egy pillanat alatt rájön, hogy egy boldog ünnep közeledtével talán nem kéne olyan témát feszegetni, ami a másiknak fájó pontja lehet. Egy pillanattal később tehát, ha Szeréna nem hajlandó kifejteni a miérteket, inkább maga kezd könnyed fecsegésbe.
-Bátyám az nekem is van. Tudod, ők ikrek Nadine-nal. De kicsit sem hasonlítanak egymásra. Nyilván… - Ingatja a fejét vigyorogva – Az egyik fiú, a másik meg lány… de a jellemük is teljesen különböző ám. – Látható imádattal beszél a családjáról. Bár jó kérdés volna, kit nem szeret ez a kishölgy, de a rokonság különösen piedesztálra van emelve a szívében.
-Hűű, apukád versenyzett? – Derül fel még inkább az arca, és közelebb mászik beszélgető partneréhez. Valószínűleg nem azért, hogy jobban halljon, csak nem bír megülni a hátsóján túl sokáig.
-Hol? Kikkel? – Sosem hitte, hogy valaha hatalmas rajongója lesz a repülésnek, de ez az iskola már az elején belerángatta a sűrűjébe. Bár nem is tiltakozott ellene igazán. A lényeg, hogy folyjanak az események, ő pedig pont benne legyen a sodrásban.
-Nálunk anya grafikus. De inkább amolyan mugli módra. Azt mondja, hogy jobban szereti mágia nélkül a képzőművészetet. Egy kép álljon úgy, ahogy megfestik, és ne mászkáljon arrébb. – Idézi, anyuci méltatlankodó hanghordozását utánozva.
-Apa pedig játékgyárban dolgozik. – Jelenti ki büszkén. Ránézésre ez lehet Leonie álmainak netovábbja is. Volt honnan örökölni…
-Szeretnéd látni, mit küldött? – Kérdezi izgatottan. Felguggol, és összecsapja tenyereit.
-Még én sem bontottam ki, mert a bátyám ajándékának szántam. De olyan kíváncsi vagyok, hogy jó lesz-e! – Megfogja a legnagyobb dobozt, és maguk közé húzza. Ha Szeréna figyel, hallhatja, hogy odabent bizony mocorog valami. Vagy inkább valamik? Sok-sok valami…
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 5. 15:08 Ugrás a poszthoz

Kis Balázs

Ujjongva veszi át az ékszert. Ő pont az a fajta gyerek, akinek azzal lehet a legjobban feldobni a napját, ha kap valamit. Persze azt hihetnénk, hogy az ajándékkal legalább egy öt percig eljátszadozik, de akkor Balázsnak túl könnyű volna az élete. Így miután átvette a kis karikát, egy pillanat alatt kicseréli saját fülbevalóját.
-Nézd, most már fülbevaló-pajtik vagyunk! – Hajol egészen közel a sráchoz, hogy belenyomhassa arcába a fülét. Tessék megnézni, milyen jól áll a kishölgynek ez a visszafogott stílus is. Talán ezt kéne gyakorolnia neki is, de nem csak külső megjelenésében, hanem viselkedésében is. Még szerencse, hogy újdonsült ismerőse éppen füstölgésre váltott mellette, így visszamászik pár centit, hogy ne az arcába kapja a friss hegyi levegőt.
-Hát ha Neked ez tetszik – Megvonogatja a vállát, de arckifejezése azért elég árulkodó. Még mindig nem fogta fel, mi olyan jó ebben a dohányzás dologban, de majd ennek is eljön egyszer az ideje. Ilyen fiatalon ne is akarjon még egy kislány rágyújtani.
-A bátyám is rá szokott néha gyújtani. – Valójában fogalma sincs, milyen rendszerességgel, mert Kevin remekül tudja kezelni húgát, és szemrebbenés nélkül képes vele bármit elhitetni. Leonie-nak eszébe sem jutna, hogy drága testvére esetleg nem mond igazat valamiben.
-Megígértette velem, hogy én sosem próbálom ki. – És amilyen kis lelkiismeretes, ezt jó ideig be is fogja tartani. – Cserében pedig ő sem szív el heti egy szálnál többet. – Jelenti be büszkén vigyorogva. A kis naiv. Meg a kis hiperaktív. Képtelen megülni egy helyben anélkül, hogy csinálna valamit, így a következő pillanatban már fel is kapta az öngyújtót az asztalról, hogy azzal kezdjen játszadozni, miközben beszélgetnek. Ha lenne vészjelző az iskolában, minden bizonnyal sikítva menekülne ki az is az épületből, egy ilyen akció láttán. Bazsi meg kezdhet aggódni amiatt, hogy ilyen felelőtlenül elől hagyta a kellékeit.
-Pedig fáradtnak tűnsz – …mintha nem a régi volnál. Hol van a tűz? Kezdené el énekelni, de mégsem teszi, mert most legújabb barátja kezd éppen szavalásba. Tátott szájjal fogadja a produkciót, és egészen felderül az arca, hogy olyan hosszú idő óta (vagyis nagyjából ideérkezése napjától számolva) most először mondanak neki altatót. Ha jó gyerek lenne, már rég az asztalon koppant volna a feje, de sosem volt az, és mindig rengeteget meséltetett magának elalvás előtt, úgyhogy ez most nem jött be. Balázsnak fel kell kötnie a gatyáját, ha ilyen módon akarja lerázni a kishölgyet.
-Hűű, ez de szép volt! Tudsz még? Mondj egyeeeet – Kezd el nyavalyogni. Végül is már eléggé benne járnak az estében, pont itt az ideje a versikéknek.
-Légysziii! – Kezdi el rángatni a srác ruhaujját, és ismét közelebb csusszan hozzá a padon.
-Na jó, előbb én, és aztán megint Te, mert úgy igazságos – Vigyorog bele az arcába, majd kattint egyet az öngyújtóval, és ismét kis lángocska jelenik meg. Így próbál gondolkodni, egészen addig, amíg fel nem jajdul, mert megégette magát.
-Áucs. – Szájába veszi sérült hüvelykujját, és úgy kezd bele egy versikébe.
- Mosolyog a Hold neked,
hunyd be szépen kis szemed!
Tente baba, lazulj el,
aludj, mint az aludttej!

Álmodj kicsim, szépeket,
tarka rétet, kék eget.
Nagymamát és kalácsot,
boldog legyen az álmod!

Aludjál csak édesem,
mosolyogjál édesen!
Én fogom a kis kezed,
látod, meg sem pisszenek!

Most ennyi jut eszembe belőle hiiiiirtelen – Hatalmasat ásít. Csak megteszik a hatásukat ezek a versikék. Lehet, hogy ez már valamiféle reflex, hogy amint meghall egy altatót aludnia kell, elvégre sok-sok éven át ez volt a rend otthon.
-Most Te jössz! De mesét kérek! Légysziiii! – Neki az teljesen mindegy, hogy most fogja kitalálni a srác, vagy már régebben hallottat ad elő, de addig fogja piszkálni, amíg neki nem áll mesélni. Bár most komolyan… ennek a vöröskének vajon az a terve, hogy itt fognak aludni? Mert akkor jól haladnak, az biztos.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 18:33 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

A találkozó előtt egy órával már nekiállt készülődni, hogy a lehető legjobbat hozza ki magából. Mármint nem azért, mert annyira ráizgult erre a kis programra Zsolttal, hanem mert általában nem megy anélkül társaságba, hogy ne próbálkozna meg emberi formát ölteni előtte. Valójában amióta Zsolttal találkozott, egyfolytában nevet. Lehetne tompítani ennek az élét valami olyasmivel, hogy vele kacag, de akkor az nem volna teljesen igaz. Mikor meghallotta a srác ötletét, hogy randizzanak... Az első gondolata az volt: "Fiam, aludj még pár órát, és gyere vissza, ha jobban leszel". Most komolyan... látszik, nem ismeri a kishölgyet, aki nagyjából egy ötéves agyi szintjén áll, és a kapcsolatokról annyi fogalma van, amit a mesekönyvekből megtudott. Tahát van az a bizonyos szőke herceg, meg az üvegcipellő és társai. Ő ilyesmikre vár, vagy egy nagy medvére. Ezt még nem döntötte el, de manapság sokat járnak a fogaskerekei emiatt.
Mindegy is, mivel a hősszerelmes úriember a csapattársa, mégis igent mondott a noszogatásra, de egyáltalán nem randevú céljából. Csak mert szereti az embereket, és őszintén... rendkívül kíváncsi, ebből mi lesz. Mulattatja a helyzet, szörnyen.
Bevágtat a cukrászda ajtaján, és megkeresi tekintetével a fiúcskát. Nem nehéz észrevenni az egyedül várakozót. Elneveti magát, és odaugrándozik hozzá, hogy hatalmas lendülettel levesse magát a vele szembeni székre.
-Szia! Régóta vársz? - Ha minden igaz, késett vagy negyed órát, de úgy hallotta a szobatársaitól, hogy a lányoknak ez megengedett. Teljesen jó lenne, ha ezt a tanárok is így fognák fel, akkor nem lenne probléma abból, hogy mindig úgy esik be kezdés után.
-Kértél már valamit? Úúú, édességhiányom van, úgyhogy remek ötlet volt idejönni. Mondjuuuk... - Int a pincérnek, és rendel magának egy ötgombócos fagyikelyhet. Nem számít, hogy tél van meg hideg.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 20:02 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Zsolti fiú nem viccel. Ezt azért már sejtette akkor is, mikor a meghívást kapta, de az udvarias gesztus mégis meglepetésként éri. Hát nem béna ő, hogy ne tudjon egyedül levenni egy kabátot. Látszik, hogy még sosem bántak így vele, ez annyira nem természetes. Meg a bókáradat, ami hirtelen a nyakába zúdul... senki nem mondta, hogy mentőmellényt is hozzon magával. Vagy legalábbis testőrséget, mert látszólag az uraság hormontúltengésben szenved. Még jó, hogy a területét nem jelölte meg eddig.
-Őőő... mihihhiiii? - Alig ült le a székre, visítva felnevet. Nem, igazán nem akarja ő kiröhögni a srácot, de azért ez így kezdésre kicsit sok neki. De még végszóként is brutális lenne, valljuk be őszintén.
-Tudom, hogy sokat késtem... de... Te ittál, amíg nem voltam itt? - Nem bírja abbahagyni a nevetést. Ez a tökéletes test egyből kiütötte őt, és annyira kileng ültében, hogy egy fél pillanattal később már le is borult a székről. Nincs mit tenni, majdhogynem az asztal alatt folytatja a kacagást, míg végül már a könnyei is kicsordulnak.
-Kérlek! Kíméld meg az életem! - Levegőért kapkodva próbál visszamászni a székre. Meg hát amekkorra törpe, csoda, hogy nem úgy kell felrakni rá.
-Figyelj... - Mielőtt még valami okosat mondhatna, már jön a következő akció. Egy buldózer sem lehetne hatásosabb, mint Zsolt.
-Virágook! - Csapja össze a tenyereit boldogan. Imádja a virágokat, legyen az bármilyen fajta. Átveszi a csokrot, és megszaglássza.
-Otthon mindig bele szoktam esni a mamám rózsabokraiba... vagy a kaktuszaiba. Igen változó. - Kezd bele derűsen a mesélésbe. Nyilván nem lett meggyőzve, de imád ajándékokat kapni, mint bármelyik másik gyerek is.
-Hűűű, azért elég tág ez a témakör. - Vigyorog rá a fiúkára. Ha nem lenne maga is rendkívül közvetlen, talán még tolakodásnak is vélné, de mivel imád beszélni...
-De mondjuuuk... - Könnyebb lenne gondolkodnia, ha Zsolt nem próbálkozna ilyen erőteljesen. Az erőltetett szemkontaktus például pont olyan, mintha valami ördögöt akarna közben kiűzni a hölgyből.
-Van rajtam valami fura? - Neveti el ismét magát, mert igazán nem érti, mi ez az egész. Persze olvas ő női magazinokat, és a "Modern Boszorkány" sokat foglalkozik a férfiakkal is, de Leonie sosem tudta hova rakni a témát.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 21:12 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Most már valóban kezd úgy tekinteni Zsoltra, mint valami eszelősre. Még életében nem hallott embert, aki ennyi fura dolgot hordott volna össze egyszerre. Talán történt vele valami, mielőtt Leonie ide ért. Vajon megkérdezze a pincért, hogy nem esett-e a srác fejre abban a huszonöt percben?
-Mondd, ezeket a dolgokat könyvből tanultad? - Komolyan érdekli a dolog, így egy pillanatra abbahagyja a nevetést, és érdeklődve tekint a bagolykő legújabb hódítójára.
-Én is mindig szerettem volna ilyen cifrán beszélni, de talán túl keveset olvasok hozzá, hogy így tudjam csavarni a mondatokat. - Lebiggyeszti ajkait. Valószínűleg sosem fog tudni ilyen ékesen szólni...
-Ha már a kisgyerekes énnél tartunk. - Átugorja azt a kérdést, hogy rajta nevet-e. Talán a válasz nem nyerné el csapattársa tetszését.
-Mi lenne, ha olyat játszanánk, hogy a nap további részében nem mondasz ilyen fura dolgokat? - Vajon itt van olyan pánikgomb az asztal alatt, mint a bankoknál? Csak megnyomja, és perceken belül jön a felmentősereg... mert azt hitte nagy naivan, hogy fogja tudni kezelni a srácot, elvégre megmondta neki, hogy ez nem randi. Ő nem randizik. Most komolyan.. Leonie és egy kapcsolat? Mintha egy teknőst próbálnánk csigaházba, a csigát pedig páncélba rakni. Nem passzol.
-Óóó, ugyan! Volt már annál rosszabb is - Lóbálja a lábát - Valahogy mindig sikerül bajba kerülni - Vigyorogva megvonogatja a vállát. - Estem le lépcsőről, seprűről otthon - Kezdi sorolgatni, miközben ujjain számolja - De még a saját lábamban is képes vagyok megbotlani. - Egyetlen előnye ez a terelősködésnél. Nem tart tőle, hogy összetörik, mert már hozzászokott.
-Angyalt? - Megint elneveti magát. - Sok mindenhez hasonlítottak már, de ez új! - Ha ő angyal, akkor az ördögöknek nincs többé munkájuk.
-Szerintem komolyan lázas vagy - Néz rá aggódva Zsolti fiúra, de csak akkor kezd igazán érdekessé válni a helyzet, mikor az megfogja a kezét. Valójában imád másokat fogdosni, de érzi, hogy ez most nem teljesen az a baráti dolog, amihez hozzá van szokva. Már húzná is el, de elkésik, mert egy puszit is kap rá. Azt a kutya mindenit!
-Héhéhhé! - Elrántja a kezét. Úgy tűnik, a srác nagyon el van tájolódva, de sebaj, mert Leonie felkapja a kanalát, és az úriembernek már kevésbé mondható alak mellkasának szegezi.
-Ezt nem szabad! - Még nem döntötte el, hogy nevessen, megijedjen vagy szimplán döbbenten bámuljon.
-Vigyázz magadra, mert simán lenyomlak ám! Terelő vagyok, úgyhogy eltalálom a fejed, ha akarom! - Hogy mivel? Majd feldob egy gombóc fagyit, és a kanállal megsuhintja. Biztos hatásos lesz.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 20. 23:00 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

-Mondjuk, ezt eltaláltad – Kuncogja el magát. – Tényleg boszorkány vagyok. De ez azért annyira nem meglepő ebben az iskolában. – Még egy kacsintást is mellékel saját poénja mellé. Jajj, hát a szülei biztos stand up-ot néztek, mielőtt nekiálltak Leonie-nak, azért lett ilyen vicces kislány belőle.
-Persze, nincs harag! – Vigyorogva megvonogatja a vállát. Zsolti fiúnak nagy szerencséje, hogy vörös törpénk ilyen kedves alkat. Más már rég asztalt borított volna. Talán. Ki tudja… lehet, csak ő nem tudja, hova kell rakni az ilyen udvarlókat. Persze a belső hang azt mondja, hogy egy ládába kéne, majd egy hajó rakterébe, de az túl drasztikus lépés lenne.
-Nem tudom, mi számít komolynak. Egyszer nekirohantam az ajtó élének, de szerencsére csak kisebb agyrázkódást kaptam tőle. – Mesélné tovább is ezt az érdekfeszítő sztorit, de ugyebár kisebbfajta közjáték zajlik éppen. Még egy szárnyas, pufi tökmag is beröppen a képbe. Hé, most komolyan! Aki még pelenkát hord (vagy tán azt sem), ne próbálja kettészúrni az ő lelki világát, mert az nem fair. Mázli, hogy semmit nem észlel a jelenlétéből, csupán egy furcsa, szívet melengető érzés marad utána.
Zavartan rápislog a vele szemben ücsörgő srácra, aki éppen most állt neki pityeregni. Nem állt szándékában megijeszteni, így gyorsan lerakja a kezében lévő kanalat, amivel az imént fenyegette. Csakhogy… hála Cupidonak, rögvest fellángol a szerelem benne. Mégpedig a papírzsepi iránt, amivel Zsolti fiú az arcát takarja. Ejj, az tuti, hogy a kis szárnyas fejvadásznak nem ezzel az akciójával kéne reklámoznia magát a későbbiekben.
-Jajj, Zsolt, ne sírj! – Mondja ijedten. – Ne a zsebkendőbe! – És már nyújtja is a kezét rajongása tárgya felé.
-Tudom, hogy ez… de… megkaphatnám? – Mielőtt még a srác belefújja az orrát, megpróbálja elszedni tőle.
-Én.. nem akartalak megbántani. Csak ilyet nem illik csinálni. A szüleid nem mondták? – Miközben beszél, végig a zsepit szuggerálja.
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 16:21 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Végül csak megkaparintotta a hőn áhított zsebkendőjét. Ó, zsepik legjobbika, micsoda gyönyörűséget érez a kezében tartva legnagyobb kincsét. Emellett még fülbevaló-imádata is aprócska hóbortnak tűnik. Próbál ugyan Zsoltra figyelni, de tekintete minduntalan visszatér imádata tárgyára. Be kéne kereteztetnie. Nem, nem… akkor nem tudná magával cipelni. De mi van, ha így elszakad? Isten ments! Ebbe még belegondolni is rossz. Nevet kéne neki adni, elvégre most már örök életére együtt maradnak!
-Terelő? Jah, igen –Álmodozó mosollyal próbálja felvenni a beszélgetés fonalát – Igazából… az kellett a csapatba, a bátyám meg azt mondta, hogy úgyis meghalok az első meccsen, szóval bevállaltam. – Mi lenne, ha Hans lenne a zsepi neve? – Csak azért is alapon. De mindig sajnálom, hogy bántanom kell a többieket – A múltkor még el is pityeredett, mikor kiütötték Kristófot. Nem tehet róla, irtózik az erőszaktól. Legyen inkább Géza, a zsebkendő.
-Persze! – Neveti el magát. Ő meg maga Rapunzel, csak az eredeti haját eladta szép pénzért, és most ilyen selejtesen tengeti mindennapjait.
-Nem szégyen, ha egy fiú sír… - Most igen erősen koncentrál Ödönre, a zsepire, hogy ne nevesse el magát. Meg amúgy is… olyan szép és hasznos… és fehér. Még sosem látott ennél szebben csillanó fehér anyagot.
-Ömm… - Szemöldöke felszalad a haja vonaláig. Már megint kezdődik ez a bókolás. Miért is beszélgetnek a kezéről, miközben Jürgennél nem létezik remekebb tárgy a földön? Ha hazamegy, azonnal írnia kell a családjának, hogy micsoda kabalát talált magának.
-Biztos azért ilyen szép, mert sokat mosok kezet – Mondja nagy komolykodva, bár inkább nevetne, amit felfelé kunkorodó szája is jelez beszélgető partnerének.
-A kedvenc színem talán a sárga. Bár nem is tudom.. változó – Jókedvűen megvonogatja a vállát, miközben elkezd válaszolgatni a kérdésekre. Magához képest keveset beszél, de talán azért, mert figyelmét leginkább Móric köti le. (Bizony… még nem talált megfelelő nevet)
-Van egy nyuszim! Imádom! Trilliannak hívják, és nagyon szép – De nem annyira, mint Egon, ez tény. Tényleg pszichológushoz kéne fordulnia. Még hogy egy tárgyat imádni ennyire…
-Majd bemutatom, ha szeretnéd. Nagyon okos, és általában szót fogad. Őt nem lehet nem szeretni. – A testvéres viccet hallva, oldalra biccenti a fejét.
-Kettő is van. Egy bátyám és egy nővérem. De... – Bálványozza a családját, szóval egy rossz szót sem mondana róluk, vagy ha mégis, azt nagyon nem gondolná komolyan. – Végül is… éjszakára nem rakjuk ki őket, meg az asztalnál esznek ők is, két lábon járnak… szóval… kevésbé hasonlítanak állatokra. – Ujjai között szórakozottan megforgatja Ézsaut. – Szóval Neked is van tesód. És ő most hol van?
Leonie Rohr
KARANTÉN


padláslakó
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2013. január 21. 18:32 Ugrás a poszthoz

Zsolti fiú

Imádatának tárgyát, Klaust simítgatja az asztalon egy lelkes mosollyal kísérve. Már a közös jövőjüket tervezné, ha közben nem kéne csapattársára is figyelnie. Bánatos dolog ez a fétis, megfosztja (majdnem) egyetlen örömétől, az emberektől. Bár most úgy érzi, hogy azzal is el tudna lenni, ha egy üres szobában ülne, és csak bámulná a zsebkendőt. De később biztos bánni fogja, hogy nem fordított kellő figyelmet Zsoltnak, aki egy igen mókás figura ebben a történetben.
-Nem, ő nem járt ide sosem. Pedig mindig mondom neki, hogy jelentkezzen mestertanoncnak, de nehéz őt meggyőzni. – Összeráncolja a szemöldökét. Úgy látszik, kezd kiveszni belőle a humorérzék. Ja, nem is, mert fél perccel később kitör belőle a nevetés. Igazán nem tudja hova rakni ezt a srácot a beszólásaival. Pedig ő aztán mindenkit imád, és mindenkivel tud azonosulni. Kivéve a vakondokkal. Azok ijesztőek, nem látnak, lapát lábaik vannak, ráadásul a föld alatt élnek. Egy vakonddal nem tud azonosulni. De ha például zsebkendő lehetne, mint Feri! Szép életük lett volna kettejüknek. Együtt, egy csomagolásban, míg valaki ki nem szabadította volna őket, hogy aztán boldogan… kifújja bennük az orrát. Csúnya vég. Talán mégis jobb ez a felállás.
-Azt hiszem, a bátyám soha nem is vette volna fel a tárgyat. Nem igazán hisz a jövendőmondásban… - Rávigyorog a srácra, miközben meglengeti a levegőben Thomast. De rosszul teszi, mert a következő másodpercben visítva felnevet, és akkora lendülettel dől hátra, hogy székkel együtt felborul. Ez már csak egy ilyen nap.
-Mihhihii? Miért mondasz ilyenekehhet? – Azért ujjlenyomatokról ábrándozni nem utal teljes józanságra. Bár zsebkendőket imádni sem épp’ a legtisztább fejre utal. Aprópó zsepi. Miközben próbál feltápászkodni, észreveszi a földön heverő Gyuszi maradványait. Hát ez… ennek annyi!
-Neee! – Felkapja két darabban lévő imádatának tárgyát. – Megöltem! Te jó ég! Megöltem! – Siránkozik egy sort, miközben Zsolti fiú orra előtt kezdi lóbálni a zsebkendőt, majd a felállított székre rogy ismét. Mi lesz így vele? Persze ő nem boszorkány, hogy helyrehozza… Pár pillanatig elkeseredetten nézi, majd felvidul.
-Nem baj, így már kettő van belőle! – Ez a megoldás talán azért született hirtelen, mert lassan kezd elmúlni Cupido ügyködésének hatása. Ideje lesz már.
-Nem is tudom… Neked mi tetszik a kezemben? – Teszi fel a költői kérdést. Legalább annyi értelme van az ő imádatának is. Bár… ha jobban belegondol, a keze nem néz ki úgy, mint egy csirkeláb, szóval valószínűleg tényleg a szép kategóriába tartozik. Most mit szerénykedjen itt…
-Fekete és sok leve van? – Jajj ne, ez már előre fáj neki. Beharapja alsó ajkát, hogy ne kezdjen újabb röhögő görcsbe. – Fogalmam sincs, de alig várom, hogy eláruld! – Egyébként tényleg kíváncsi. Biztos a néger a megfejtés. Mindig az. Fekete is, teste tömegének több mint a fele víz…
-Még ez is itt van! – Vígan meglengeti a fagyis kelyhet, amihez eddig hozzá sem nyúlt. De most, hogy eszébe jutott, szájához emeli, és elkezdi kortyolgatni az olvadt fagyit.
-Mást nem kérek, köszi. Nem mintha Te hozzányúltál volna a sütidhez… - Jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Leonie Rohr összes hozzászólása (363 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 12 13 » Fel