Kari bálLeonieMég fel sem fogom mi is van, máris az a vörös hajú diáklány terem ott mellettem. Már egyszer találkoztunk az egyik folyosón. Vele meg a nyuszijával.
- Leonie!De rám ijesztettél!
Aztán még hozzá teszem:
- Persze, hogy Alice vagyok. Majd írok haza hogy kereszteljenek át.
Felelek nevetve. Nem tudom honnan vette az Alicet, mert nem nagyon hasonlít a Wendyre, de zen már nem fogok morgolódni.
- Igen,tényleg jó lett a díszítés. Amúgy köszi, te is jól nézel ki. Amúgy téged hogy becéznek? Leácska? Vagy Leon?
A névmemóriám nagyon jó, legalábbis mindenki ez állítja. Ha kell fejből elmondom azt 100 embert akivel rokonságban állok. Csak a becézésekkel vagyok bajban. Nyáron is szegény Anastázia nagynénémet le Annestam. Anne nagymamámat pedig le Anaszoztam.
Ez alapján mindenki szörnyű rokonnak nézhet és jogosan.
De ez az Alice? Biztos sok mesekönyvet olvasott szegény lány ha így eltévesztett. Karácsonykor nem nagy csoda. Én két méteres listát vezetek arról, hogy kinek van meg az ajándéka, kinek van becsomagolva, és már kinek küldtem el. Plusz a rengetek üdvözlőlap. Itt is van a táskámban. Biztonság kedvéért azért megnézem, hogy meg van-e?
- Jézusom!
Meredek a nyitott táskámra. Természetesen nincs bent. Hát igen, ez az én formám. Hülyeség volna keresni,úgy sem találnék semmit. Ennyi ember között bárhol lehet, és mivel számításaim szerint az egész termet bejártam, bárhol kieshetett.
Nem fogom tördelni a kezem. Majd csinálok másikat, meg különben is.
Azért még egyszer körbenézek de semmi. Remélem nem ijesztettem meg a mellettem trónoló fiatal hölgyet.Én megijedtem de vajon ő? Mi tagadás nagyot sikoltottam, bár lehet hogy megúszta azzal, hogy kiszakadt a dobhártyája.
Nyugodtan próbálok mosolyogni, de látszik mennyire ideges vagyok. Ha mindenki rám nézne, esküszöm elsüllyednék...az asztal alá. Hmm, ez nem is akkora butaság, mint amilyennek hangzik.